Hogy ne legyen sor a sürgősségin

Vigyázat szakmai anyag!

Ha valaki azt gondolja - mint a politika - hogy a sürgősségi ellátást csak magával pénzzel meg lehet oldani, az óriásit téved. 
Ilyen szemlélettel teljesen felesleges, akár csak tíz forintot is a rendszerbe rakni, mert szakértelem hiányában az egészségügyre fordított összegek nemhogy nem hasznosulnak, hanem további mély károkat okoznak. Ugyanis ahhoz, hogy valóban hosszútávú eredményeket és fenntartható egészségügyet, valamint lényegesen egészségesebb nemzetet tudhassunk magunkénak, nem árt rendszerben gondolkodni, és rendszerszintű lépéseket megtenni. 


Az egyik előző blogbejegyzésemben a sürgősségi ellátás problémáit írtam körül, most a megoldásokat foglalom hol, vázlatszerően, hol picit bővebben össze.

#sürgősségiellátás #sürgősségiosztály #egsészségügy #ónodiszűcszoltán #inkompetencia


Ónodi-Szűcs Zoltán 2015 októbere óta egészségügyi államtitkár. Programja nem volt, pusztán öt pontra fókuszált: az alapellátás megerősítésére, a szociális ellátások leválasztására az egészségügyről, a fővárosi ellátás átszervezésére, a kancellária rendszer bevezetésére és a kórházi minimum feltételek rendbe tételére.
Oly erősen koncentrált, hogy közel két és fél év alatt semmiféle eredményt nem tudott felmutatni, egyik pontjával kapcsolatban sem. Az rendben van, hogy Ónodi-Szűcs nem Uri Geller, így nyilván a koncentrálás sem az erőssége, de eredménytelensége fekete árnyékként vetül a szakmára.

Nem telik el hét, hogy ne lenne botrány a sürgősségi ellátás körül, pedig nem kellene ennek így lennie és Ónodi-Szűcs öt pontjából szinte mindegyik szorosan kapcsolódik a sürgősségi ellátás megújításához. 
A jelenlegi sürgősségi ellátás hibáit és hiányosságait itt és itt ismertettem, most beszéljünk a megoldásokról. 
I. pont A Fővárosi ellátás átszervezése.
Az egészségügy állatorvosi lova Budapest, és itt is van a legnagyobb probléma a sürgősségi ellátás körül. A fővárosban harmincvalahány kórház található ötvenvalahány telephellyel. Ebben a régióban is igen nagy az orvos- és egészségügyi szakemberhiány, azonban ez itt csak látszólag van így, hiszen amennyiben ez a szakembergárda mindössze négy megyei szintű kórházra korlátozódna, gyorsan kiderülne, hogy itt bizony még sok is a képzett szakember. Ugyanis ha kevesebb kórházban kell egyszerre ügyeletet kiadnom, akkor kevesebb személyzettel kell gazdálkodnom, még akkor is, ha közben az ellátandók száma nő. Tehát amennyiben mindössze négy megyei szintű kórház látna el ügyleti feladatot Budapesten, akkor a hatékonyság drámai módon növekedne, ráadásul minden egy helyen elérhetővé válna, nem kellene a beteget a sürgősségi osztályról a város másik felébe szállítani, mondjuk érsebészeti ellátásra, ami nemcsak kényelmetlen és költséges, hanem számos esetben életveszélyes is. 
Azonban rendszerszintű változást csak rendszerszintű beavatkozással lehet elérni és azzal, hogy Budapest kórházait racionalizáltuk még semmi egyebet nem tettünk, mint utolértük bármely megyeszékhely ellátási lehetőségeit.
II. pont Az alapellátás, a háziorvosi ügyeleti rendszer és a Mentőszolgálat átszervezése 
Sokkal több magasan kvalifikált nővérre és ápolóra lesz szükségünk. Sok, ma még hagyományosan orvosi feladatot le kell adni ezen ápolók számára.
Ilyen a ma még háziorvosi kompetenciákhoz rendelt egyes beavatkozások nagy része is. Bátran engedhetjük bizonyos kompetencia határig ezen szakembereket beteget vizsgálni és ellátni is, az alapszabály az az, hogy az orvos a bonyolultabb esetekkel foglalkozzon, azokkal viszont sokkal alaposabban és mélyebben, mint most. Munkájukat pedig komoly minőségbiztosítási szempontok alapján értékelni kell. A sürgősségi ellátás elválaszthatatlan a környezetétől, a háziorvosi ellátástól, a háziorvosi ügylettől, a mentőszolgálattól, a szakellátástól és a kórházi ellátástól, azaz az egész egészségügytől. Éppen ezért ennek összefüggésében kell vizsgálnunk, ha változtatni akarunk. Most az alapellátástól indulunk.
Az megengedhetetlen, hogy a sürgősségi osztályok a háziorvosi praxisok ledobóhelyei legyenek. A jelenlegi háziorvosi rendszer elavult, gyakorlatilag a háziorvost diszpécserré fokozza le, aki a beteget vagy szakrendelőbe, vagy a sürgősségi osztályra utalja. Sajnos gyakran ez utóbbi feladatokat sem tudja a rendszer hiba nélkül megugrani, ezért a háziorvosi rendszert nem megerősíteni, hanem átalakítani kell. 
Olyan praxisközösségeket, kell létrehozni, ahová a betegeket egy-egy település központba megfelelő szociális ellátókkal lehet beszállítani (Erről Kincses Gy. Itt). Az egy falu-egy orvos rendszer megbukott és fenntarthatatlan. A jelenlegi háziorvosi kompetenciákat ki kell szélesíteni, alapvetően ezekben a praxisközösségekben kell, hogy megtörténjen a diagnózisok felállításának zöme, a szakorvosi ellátóhálózattal karöltve. És igen, ezt a rendszert integrálni kell a sürgősségi ellátásba, azaz már a háziorvosi képzés alatt sokkal nagyobb hangsúlyt kell adni a sürgősségi betegellátás oktatásának, valamint a sürgősségi osztályokon mindig elérhető kell hogy legyen egy-két alapellátást végző kolléga, akik az ott megjelenő ellátási szintjüknek megfelelő esteket leveszik az osztály válláról. Azokról a betegekről, akik nem képesek a szociális szolgáltatóval beutazni az alapellátás igénybevételére, megint csak a szociális ellátó hálózatnak kell gondoskodnia. Sokkal több XXI. századi színvonalú, a betegek méltóságát figyelembe vevő szociális otthonra van szükség, akár a most még kórházanként szolgáló egészségügyi intézmények helyén is.
A háziorvosi rendszer mellett hozzá kell nyúlni a háziorvosi ügyletekhez is. Ezen ügyeletek jelenleg szerintem több kárt okoznak, mint hasznot. Ez egy abszolút kényelmi szolgáltatás, ami egyrészt jelenleg már alig-alig működik, másrészt teljesen felesleges is, ha van egy jól működő alapellátás és egy jól működő mentőszolgálat. Az nem megy, hogy a háziorvosi ügyelet megy ki például a véralvadásgátló beadására, erre a beteg, vagy a hozzátartozó is megtanítható. Az sem szolgálja a fenntarthatóságot, hogy a háziorvosi ügyeletet arra tartjuk, hogy influenza időszakban a háziorvosi ellátást kiegészítse. Ráadásul két rendszert tartunk fent egyszerre, a háziorvosit és a mentőszolgálatot. Jelenleg egyik sem működik elégséges szinten, ezért elengedhetetlen a Mentőszolgálat jelentős megerősítése is, mind humán erőforrás (ezt elsősorban a teljesen inkompetens vezetésre értem), mind a szervezet átszervezése szempontjából a modern kor kihívásainak megfelelően. Mindenképpen  el kell azt a kívánatos célt érnünk, hogy a sürgősségi ellátás egy egységes ellátási trendet tükrözzön kórházon belül és kívül is. Azaz a kórházon belüli  ellátás a kórházon kívüli ellátás folytatása legyen, ezért a Mentőszolgálatnál dolgozó orvosokat és mentőtiszteket be kell forgatni a kórházi ellátásba, és ugyanígy a kórházi ellátókat is be kell forgatni a mentésbe. Ez egyfajta job sharing rendszerben jól működhet és rendkívül hasznos lehet.
Ha ez mind megvan, akkor jöhet a szakorvosi rendszer, a szakrendelők  átalakítása.Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kelljen egy-egy konzultációra több órát várni, vagy ne kerüljön be a sürgősségi osztályra olyan beteg, akinek a panaszai alapján nem ott lenne a helye, hanem az SZTK-ban.
De ez már egy másik blogbejegyzésem témája lesz. 


Addig pedig bátran tessék elgondolkodni azon, hogy meddig tartjuk el azokat a vezetőket, akik  még a saját maguk által kitalált, igencsak sekélyes elgondolásaikat sem tudták megvalósítani 2 és fél év alatt? Mert a rendszer innen bűzlik, az inkompetens, szervilis vezetők világától, a teszetoszaságtól és a politikai akarat hiányától, ami a rendszer átalakítását szolgálná.


Folyt. köv….

Tovább

Az megvan, hogy ki fizeti Cser Ágnest?

Megint kaptam egy levelet a Magyar Orvosi Kamarától, amelyben tájékoztatnak az ellenem indított etikai eljárás további menetéről. Mint ismeretes, gyakorlatilag úgy részesítettek megrovásban elsőfokon, hogy az elsőfokú bizottság nem tudta pontosan megmondani, hogy milyen vádak alapján hozta az ítéletét. Azaz úgy marasztaltak el, hogy nem is tudták, hogy mit követtem el. Erről itt bővebben. Most ennek a pontosítása zajlik, és megkérték a két feljelentőt (Éger Istvánt és Cser Ágnest), hogy pontosítsák a vádakat ellenem, mert így mégiscsak nehéz lesz elítélni.  Ez történik most és míg Éger (a Magyar Orvosi Kamara elnöke) gyakorlatilag beszorult a saját mondatainak mantrázásába, Cser megírta, hogy zavarja az, hogy én megélhetési vezetőnek tituláltam. (itt is és itt is)
Szóval Cser Ágnes szakszervezeti megélhetési vezető a következőket írta: 
“A feljelentett azzal, hogy a szövegében többször is megismételt módon, pusztán szubjektíven, minden alap nélkül megélhetési vezető kifejezést használ velem szemben, ugyancsak becsületsértő cselekménynek tekinthető.
Bejelentem, hogy az ügyben tartandó tárgyaláson személyesen részt kívánok venni, egyben erre való tekintettel is kérem, hogy zárt tárgyalás elrendelése felől határozni szíveskedjenek.
A brüsszeli székhelyű Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaként, hivatali kötelezettségeim teljesítése okán rendszeresen kell külföldön tartózkodnom, ezért kezdeményezem a tárgyalás időpontjának egyeztetését…” (szó szerint idéztem, a helyesírási hibákkal és a hiányos szövegösszefüggéssel egyben)

Cser Ágnes nem kékben

#cserágnes #megélhetésivezető #magyarorvosikamara #európaigazdaságiésszociálisbizottság #brüsszelForrás: Borbély-Juhász Ágnes / KALOhírek    

Tehát amit ebből megtudunk, hogy Cser Ágnes szerint a megélhetési vezető kifejezés becsületsértő. Azt viszont nem értem, hogy ez miért és hogyan tartozik az Orvosi Kamarára. Mert ha például egy orvos becsületet sért - alap feltételezés, hogy ezt csak olyannal lehet megtenni, akinek van - akkor azt általában nem az Orvosi Kamara vizsgálja, hanem bíróság. Mondom általában, de úgy látszik Csernek ide van jó összeköttetése, mert normális esetben ezt a bejelentést melegében elutasította volna az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága. Itt szemmel láthatólag nem ezt tette. 
Az megtisztelő lesz számomra, hogy Cser Ágnes személyesen is részt kíván venni az etikai eljárásomon - viszek is neki virágot - de azt már nem értem, hogy ez miért járna azzal, hogy elrendeljék a zárt tárgyalást. Pecsétes lett a kék kosztümje, vagy kihízta?
Na de a végén van a desszert, ugyanis azt állítja, hogy ő az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSzB) tagja. És ez így is van, tagja bizony, a honlap szerint 2004 óta. És hogy hogyan kerül oda? Az EGSzB honlapja szerint így: “A tagállami kormányok által delegált jelölteket az Európai Unió Tanácsa nevezi ki 5 évre. “
Tehát, Cser Ágnest a mindenkori kormány delegálta tagnak ebbe a bizottságba, ami azt is jelentheti, hogy a mindenkori kormány jóvoltából utazhat sűrű elfoglaltságra Brüsszelbe. 
Azaz könnyen elképzelhető, hogy Cser Ágnes sokkal inkább képviseli a mindenkori kormány érdekét, mint a saját szakszervezete tagjainak érdekét. Ugyanis azt a tényt ne felejtsük el, hogy Cser Ágnes a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (MSZ EDDSZ) elnöke. Aki ugye természetesen a mindenkori kormánnyal szemben lenne hivatott képviselni a munkavállalók érrdekeit és nem a mindenkori kormány által nyújtott alamizsnát elfogadni. Az már külön pikáns, hogy Cser az EGSzB honlapja szerint ebben a szervezetben a közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom szekciójában, valamint a külkapcsolatok szekcióban dolgozik. Itt a jelek szerint semmi köze sincs a szociális ágazathoz, vagy az egészségügyhöz. Szerencsére. De ez is azt támasztja alá, hogy Cser Ágnes csak és azért lehet ebben az uniós bizottságban tag, mert a jelenlegi kormány is támogatta. Ezt pedig ő elfogadta, dacára annak, hogy szakszervezeti vezető, aki normálisan a kormánnyal szemben védi a munkavállalók jogait és érdekeit.
És hogy mindezt mennyiért teszi? Nos, a bizottságból nem sikerült pontosan kiszedni Cser Ágnes tavalyi bevételét, de az bizonyos, hogy 290 (napi árfolyamon 90 ezer forint) euró napidíjat kap. Azaz ha az igaz, hogy a bizottsági munkája miatt ennyire elfoglalt, akkor az sem zárható ki, hogy havonta a napidíj milliós nagyságrendet is elérhet. Ami azért amellet szép összeg, hogy közben Cser az EGSzB-ben illegetheti magát.
Nos, ha eddig nem volt világos, most már remélem az, hogy miért tartom Cser Ágnest az egészségügy egyik legkártékonyabb figurájának, és miért hívom megélhetési vezetőnek. 

Tovább

A gyevi bíró, aki semmiért sem felelős 

Éger István semmiért sem felelős.
Ez derül ki abból a határozatból, amit a napokban kaptam kézhez.
Mint ismeretes, etikai vizsgálatot kezdeményeztem Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke ellen (erről itt), aki véleményem szerint több helyen, többször megsértette az Etikai Kódexet. 
Azzal, hogy a regnálása alatti 14 évben mint kamarai elnök szinte semmit sem tett a hálapénz visszaszorítása érdekében és ezzel elérte, hogy az egészségügy a mai mély szintre süllyedjen, ahol már egyre kevésbé hálapénzről és egyre többször védelmi pénzről beszélhetünk. Hasonlóan kárt okoz Éger István személye a magyar orvostársadalomra nézve azzal, hogy a “veszprémi nőgyógyász” ügyében elkente az etikai vizsgálat megindításának dátumát, sőt később ő maga is belezavarodott a valótlan állításaiba. Többször, több fórrumon hazudott a fizetésének nyilvánosságával kapcsolatban, ami valójában rejtve volt a nyilvánosság előtt és nem volt megismerhető. Valamint megsértette Éger István az Etikai Kódexet azzal, hogy az ellenem indított etikai vizsgálatról nagy nyilvánosság előtt, minősítő módon nyilatkozott.
Gondoltam én. Annak ellenére, hogy minden egyes pontot alá is támasztottam, a panaszaimat az elsőfokú etikai bizottság elutasította, így került az ügy a másodfokú hatóság elé, amely szerint Éger István for president és a kamarai elnök semmiért sem felelős.


Mielőtt ismertetném a másodfokú hatóság érveit, érdekességképpen idézek néhány mondatot Éger védekezéséből.
Rögtön az első pontban kifejti álláspontját azzal a költségtérítési igényemmel kapcsolatban, amelyet azután nyújtottam be, hogy munkaidőben, kötelező jelleggel Győrben kellett megjelennem. Ezt a költségtételt egyébként felajánlottam a Peter Cerny Koraszülött Mentő Alapítvány számára. Ezért Éger szerint ez az igényem álságos: “a panaszos követelése nyilvánvalóan álságos, hiszen egyrészt veszteségeiről panaszkodva áll elő anyagi igénnyel, majd azt közcélra kívánja felajánlani” Érdekes módon Égerből kitört a Kamara gazdálkodásáért aggódó elnök, mint felelős vezető így nyilatkozik “Rendkívül szerencsétlennek, és rossz precedensnek tartanám, ha az említett anyagi igényeket teljesítenénk.” 
 Az én 71 464 forintos jogos költségem szembeállítható  azzal, hogy a Kamara luxusautót bérel annak elnökének, hogy a Kamara wellness-fitnesz centrumot hoz létre a székházában, vagy hogy a Kamara újságja évente 118- 60 millió forintba kerül a tagoknak. Ráadásul a tagok a Kamara gazdálkodását sem ismerhetik meg.
Azonban a költségigény teljesítését jogszabály írja elő, ami kissé magasabb jogalkotói elem, mint egy operett kamara megélhetési vezetőjének a véleménye. 
De nézzük tovább a “veszprémi nőgyógyász” üggyel kapcsolatban: “Továbbra is állítom, hogy az ügy szempontjából irreleváns, hogy kik, mikor, milyen sorrendben nyilvánult meg….végleg tévedés, hogy két magánszemély bejelentése nyomán kellett elinduljon “(az etikai vizsgálat sic!).
Azaz Éger maga sem tagadja azt a tényt, hogy jól dokumentálhatóan hazudott az ügy kirobbanásakor a dátumokat illetően, azonban itt újabb hazug állítást tesz, ugyanis két magánszemély bejelentésére indult el a vizsgálat.
A fizetésével kapcsolatban azt állítja, hogy az nem az ő felelőssége, ha a honlapon nem jelenik, meg, hiszen ez az Országos Hivatal apparátusára tartozik. Itt nemcsak Éger cinikusan ostoba arcát ismerhetjük meg, hanem a gyáva arcát is, aki a felelősséget mindig megpróbálja másra hárítani, jelen esteben saját közvetlen munkatársaira.

 Végezetül azzal kapcsolatban, hogy folyamatban levő etikai ügyről, minősítő módon nyilatkozott, ezt mondja: “Először is panaszosként - amint a nevében is benne van - annak, akkor, úgy és oly mértékben panaszkodhatom, ahogy azt jónak látom.” Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy Éger nem gondolta mindig ezt így, hiszen 2014-ben annak a Felügyelő Bizottságnak az elnökét, aki szintén a MOK pénzügyeit kutatta, végül hasonló panasz alapján ítélte el az Országos Etikai Bizottság (OEB).
Ugyanaz az Országos Etikai Bizottság, amely most Égert felmentette hasonló panasz alól. 
Sőt, azonfelül, hogy az OEB majdnem szavakként magáévá tette Éger védekezését még az alábbi szösszenetekkel meg is toldotta azt:  “az OEB nem ért egyet az elsőfokú bizottság azon megállapításával, amely szerint az Etikai Kódex dőlt betűs részei olyan anyagi szabályokat tartalmaznának, amelyek számonkérhetőek lennének etikai eljárásban” Azaz amennyiben Éger István kamarai elnökről van szó, akkor a Etikai Kódex egyes elemei rá nem vonatkoznak, csakúgy mint a gyevi bíróra. De ezt még tetézi ezzel: “Ha nem így fognánk fel, az első bekezdés alapján valamennyi orvos ellen etikai eljárást kellene indítani, aki nem tesz meg mindent a hálapénz visszaszorítása érdekében”.


Ha azonban megnézzük, hogy ki az OEB elnöke, nem fogunk azon csodálkozni, hogy a hálapénzzel kapcsolatos jóviszony a mai napig fennáll az egészségügyben. Ugyanis az elnök úr nem más, mint az egyik orvosi egyetem sebészeti klinikáját vezető sebész professzor. Aki az édesapámat is operálta és annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt, hogy nem tud segíteni rajta, és az is, hogy egy orvos édesapjáról van szó, szó nélkül elfogadta a hálapénzt édesanyámtól. Pedig ez már az Etikai Kódex értelmében akkor is kirívóan súlyos etikai bűn volt, orvos orvostól, de más egészségügyi dolgozótól sem fogadhat el hálapénzt. Arról már nem is beszélve, hogy Országos Etikai Bizottság elnökeként meg pont senkitől sem elegáns a hálapénz elfogadása.
És ez mégis megtörténik minden nap Magyarországon sok helyen, sokszor akkor is ha a beavatkozással már nem tud segíteni a betegen,  és pontosan azért történhet meg, mert az orvosetika legfőbb védelmezői és az Orvosi Kamara vezetése is éppen annyira poshadt, mint maga az egész hálapénzalapú rendszer.
És amíg ez így van, ne csodálkozzunk, ha a gyevi bírók köztünk vannak és mindenek -még a maguk alkotta szabályok- felett is állnak.
De egyszer mindennek vége lesz és a gyevi bírók is elnyerik méltó jutalmukat, ott, ahol nem a gyevi törvényszék ítélkezik
 

Tovább

Zárjuk be a sürgősségi osztályokat!

De mielőtt ezt megtennénk nézzük meg, hogyan működne a rendszer sürgősségi osztályok nélkül. Még emlékszem arra az időre, amikor Budapesten az ügyeleti lista egy füzetbe fért el, és ennek felsorolása a mentőrádióban minden nap reggel a felért a vízállás jelentés meghallgatásával. 

#egészségügy #sürgősség #sürgősségiosztály #sürgősségiellátás #FTMBszindroma

Kép: http://www.med.u-szeged. hu

A lista azóta is csak minimális mértékben lett rövidebb, ugyanis Budapesten csaknem harminc fekvőbeteg ellátó intézmény van, ötvenvalahány telephellyel, és a mentőknél is annyi változott, hogy már digitálisan kapják meg az ügyeleti listát. 
Tehát abban az időben, amikor nem voltak még sürgősségi osztályok, a következőképpen történt a beutalás: a háziorvos elővette a füzetecskéjét, kikereste a megfelelő betegellátó osztályt és elküldte oda a beteget mentővel, vagy saját lábon. Ez addig működött, amíg biztosan jó diagnózist tudott adni a háziorvos, tehát felismert például egy combnyaktörést és ezt a beteget ennek megfelelően a traumatológiára küldte és nem a belgyógyászatra. De még ez sem volt mindig teljesen egyértelmű, hiszen a például egy vérző fejsérült már nem az ügyeletes traumatológiára, hanem a kis-sebészeti ügyeletre volt hivatalos, nem úgy, mint a combcsont törött. És hasonlóan máshova való most is az érsebészeti beteg és a bélelzáródással küszködő. 
Az akkori (és jelenlegi) káosznak megfelelően a betegátadás egy kórházban állandó rémálom volt, ami sokszor az anyázásig fajuló vitába torkolt. Ez általában így kezdődött: “mit hoztak?”, majd a “miért pont ide”, meg a “nem ide tartozik” és a “vigyék tovább”, sokszor ez utóbbi mondat volt a trigger a vita elfajulásához. Végül a beteg vagy maradt, vagy tovább kellett szállítani és olyan is előfordult, hogy a beteg unta meg a procedúrát és meghalt. Sőt, egy neves intézet aneszteziológus főorvosával is sokat beszéltünk azokról a halottakról, akik bekerültek például egy traumatológiára, azonban a csonttörésen kívül egyéb szervi problémájuk is volt, amely nem került időben felismerésre és a beteg bizony meghalt. 
De óriási gond volt azokkal a betegekkel is, akik egynél több betegség tüneteit mutatták, mert ilyenkor az elhelyezésük mindig vitára adott okot. Azokról a betegekről már nem is beszélve, akik FTMB szindrómában szenvedtek, ugyanis olyan tüneteket, panaszokat mutattak, amelyek alapján a helyszíni diagnózis szinte lehetetlen volt. Az FTMB szindróma jelentése (elnézést a vulgarizmusért, de így hívják) Faszom Tudja Mi Baja van.
És akkor létrejöttek a sürgősségi osztályok, mégpedig olyan filozófiával, hogy vizsgálat nélkül senkit nem küldünk tovább, senkit nem engedünk el. Ez pedig az esetek jelentős többségében azt is jelenti, hogy a valóban sürgős-, életveszélyes állapotban levő betegek nem a sarokban félretolva várják, hogy az ügyeletes orvos felébredjen és felvegye őket, hanem azonnali ellátást kapnak. Mondom, általában és nem mindig, mert ahogy az egész egészségügy vérzik, ez a rendszer is a kivérzéses shock tüneteit mutatja. Hogy miért hosszú az ellátás egy ilyen osztályon és mi az, ami leterheli, arról itt írtam. Persze nincs elég orvos, nincs elég asszisztens, de adminisztrátor sincs. 
Nincs elég eszköz, ágy stb. Nehéz elérni az egyéb szakma képviselőit, lassú a konzultáció és állandó konfliktusforrás a betegfelvétel is, kivéve, ha jómódú budai lakosról van szó és nem Erzsike néniről a helyi szociális otthonból.
De mégis kínkeservvel, lassan, fogcsikorgatva, de még így is sokkal jobban működik a rendszer, mint sürgősségi osztályok nélkül. Hiszen itt ellátást kapnak azok is, akik az SZTK helyett tévedtek ide és azok is, akik kórházi felvételre szorulnak, de talán a legtöbbet a kritikus állapotú betegek profitálnak az osztályok létezésével. 
Sokan az orvosok között sem értik, hogy miért van értelme a sürgősségi osztályoknak, hiszen csak azt látják, hogy a beteg később kerül például a sebész kezébe. Azt már gyakran elfelejtik, hogy már kivizsgálva, pontos diagnózissal és műtétre előkészítve érkezik a beteg, ráadásul schoktalanítva is. Arról már nem is beszélve, hogy adott esetben a sebészeti betegsége mellett az egyéb acut megbetegedéseit is kezelték. Hiszen a sürgősségi orvos sokkal inkább hasonlít egy klasszikus értelembe vett orvoshoz, akinek mindenhez kell értenie. Ezért alkalmas arra, hogy a beteg problémáit menedzselje és összefogja a gyógyítását. Mára a sürgősségi ellátás pontosan annyira speciális szakterületté nőtte ki magát, mint a sebészet, vagy akár a szemészet, bonyolult, nehezen átlátható diagnosztikai és terápiás lehetőségekkel. Ugyanakkor elengedhetetlen és megkérdőjelezhetetlen a modern orvoslásban, hiszen itt az egész pályát át kell látni.
Sürgősségi osztályok hiányában sokkal magasabb lenne a kórházi felvételek aránya, ami még inkább leterhelné a rendszert, ugyanakkor a szakorvosi vizsgálatok és diagnosztikai várólisták brutálisan megemelkednének, mert ezen vizsgálatok egy részét a betegek a sürgősségi osztályon kapott ellátással kerülik meg.
De a fentiekből kiderül, hogy a kórházban meghaltak aránya is magasabb lenne, hosszabb ideig tartana a betegfelvétel és megnyúlna a kórházi benntartózkodás ideje is. Mert például egy konzultáció a sürgősségi osztályon órákon belül megtörténik, míg a hagyományos rendszerben általában majd csak másnap. Gyorsabb diagnózis, gyorsabb kezelés, gyorsabb gyógyulás áll a sürgősségi osztályok mellett.
Akik pedig ezt ellenzik, azok általában, vagy nem látják, hogy milyen előnyökkel jár a sürgősségi osztály a betegellátásra nézve, vagy pont ezt nem ismerik fel, vagy esetleg szakmai féltékenység miatt elutasítóak (nehogy már a sürgész mondja meg…. ), de leginkább a hálapénzes boríték féltés áll a háttérben. Mert az egykapus rendszerben, ahol a beteg a sürgősségi osztályon keresztül kerül be a kórházba, Kovács főorvosnak nehéz lesz elintézni özv. Zitkovicsné szokásos, egy hetes agyfényesítő-roboráló terápiáját.
És hogy hogyan kellene fejleszteni, hogy gyorsabb, jobb ellátást kaphasson mindenki? Nos ez egy másik poszt témája lesz, de első lépes mindenképpen az kell hogy legyen, hogy élhető mennyiségű és minőségű kórházat üzemeltet az ország és Budapest….folyt. köv
 

Tovább

Nem fáj ez még eléggé

Végigrohant a sajtón a hír- először még tavaly a HVG-ben jelent meg-, hogy egy fiatal nőnek 4 évet kell várnia, hogy az endometriózisát megoperálják, vagy 2 millió forintot a SOTE cégének befizetve, ugyanaz az orvos, ugyanott heteken belül megoperálja. 
A hölgy szerint azért ilyen hosszú a várólista, mert heti egy bélvarrógépet finanszíroz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) a klinikának és a hölgy az endometriózis egy olyan formájában szenved, amihez ez a bélvarrógép is szükséges.

#endomeriózis #várólista #egészségügy #nemfájezeléggé

Kép: http://www.chronicle.co.zw/health-matters-abdominal-pain-in-women-when-should-you-worry/

A kórházakban a beavatkozások finanszírozását az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát (TVK) alapján végzik, ami azt jelenti, hogy bizonyos beavatkozásszám felett a kórház nem kap több pénzt. Leegyszerűsítve, évi 300 vastagbél műtétet finanszíroz az állam a kórház számára, az e feletti műtéteket nem, vagy nem teljes áron téríti az egészségbiztosító.
Ezért nyilván a kórház sem akar majd több beavatkozást, mint amennyit kifizetnek számára.
A teljesítményvolumen-korlátra pedig, azért van szükség, mert az egészségbiztosító így akarja megakadályozni a beavatkozások túlpörgetést. Azaz azt, hogy a kórház ne végezzen feleslegen olyan beavatkozást, amit olcsóbban, de ugyanolyan hatékonyan máshogyan is meg lehet oldani, például gyógyszeres kezelésselm vagy kisebb műtéttel, akár egynapos sebészettel stb…
Ebben az esetben egy bélvarrógép a heti TVK, holott itt ezek szerint sokkal többre lenne szükség, ennek majd kétszázszorosára, hogy ne legyen egy napos várólista sem. 
Ahhoz, hogy tisztán lássunk, országos adatokra volna szükség, hogy hol és mennyi ilyen típusú műtétet fizet az egészségbiztosító, illetve hol van felesleges kapacitás, azaz hol van még keret a beavatkozás finanszírozására. Sajnos azonban az egészségbiztosító ennyire nem rugalmas és a kimutatásai sem annyira pontosak, - azóta meg végképpen nem, amióta az OEP megszűnt és egy minisztériumi főosztállyá senyvedt NEAK néven - hogy a betegeket maga irányítsa át olyan intézménybe, ahol még van keret a beavatkozás elvégzésére. 
Nade a HVG cikkéből az is kiderül, hogy a hölgy kifejezetten egy bizonyos orvosnál, egy bizonyos egészségügyi intézményben kívánja megoperáltatni magát, holott ez a fajta műtéti megoldás máshol is, sokkal gyorsabban is rendelkezésére állhatna.
Azt nagyon fontos megérteni, hogy nem jár minden és főleg nem ingyen. 
Tudom, ilyenkor mindig megkapom, hogy de én fizetem a TB-t. Ez így van, azonban a társadalom- és betegbiztosítási rendszerünk szolidaritás alapú, azaz az egészségesek fizetik a betegek költségeit és amikor majd ők is betegek lesznek, akkor majd az akkori egészségesek fogják fizetni az ő költségeiket. Igenám, de ezek a befizetések végesek, az egészségügy pedig drága, úgy meg végképpen drága, ha mind a szervezetlensége, mind a minőségbiztosítás hiánya miatt gyakorlatilag mérhetetlen a szektor tevékenysége. Arról már nem is beszélve, hogy se vezetése, se érdekérvénysítő képessége nincs az egészségügynek, így nem képez prioritást a rendbetétele.
Hogy ezt jobban megértsük nézzük meg a saját befizetéseinket, havi 300 ezer forintos bruttó munkabérre vetítve mindössze 21 ezer forintot fizetünk egészségbiztosítási járulékra havonta. Ez azt jelenti, hogy 40 év alatt 10 millió forintot fizetünk be, ha mindig 300 ezer forintot keresünk és ugyanekkora hozzájárulást fizetünk egészségbiztosítás gyanánt. (persze ez nem így van, de nagyságrendileg a számokon nem változtat)
Ez a 10 millió forintos befizetés pillanatok alatt válik köddé baj esetén, mert ez sokszor még 10 kemoterápiás kezelést sem fedez, de egy pár hetes intenzív osztályos kezelés is lenullázza a befizetésünket és akkor a negyven év alatt egyetlen egy műtétet sem végeztek még rajtunk és egyetlen támogatott kezelést sem vettünk igénybe, de még háziorvosnál sem voltunk. 
Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy emeljenek adót, mert a béreket sújtó elvonás Magyarországon már így is az egyik legnagyobb az európai országok között, azt azonban igen, hogy osszuk el másképpen a befizetéseket. 
Költsünk többet oktatásra, egészségügyre és igen, szervezzük át az ellátórendszert. Határozzuk meg, hogy mi az, ami a befizetéseinkből jár és mi az, amit kiegészítő biztosítással tudunk igénybe venni.
De addig, amíg mindent meg akarunk úszni, lehetőleg azt is ingyen, amíg magyaros virtusként arra játszunk, hogy hogyan kerüljük meg a sorunkat, amíg kényelmesebb a zsebbe dugni a hálapénzt, mindenféle garancia nélkül, mint kifizetni egy esetleges biztosítást, amellyel a minőség is mérhetőbbé válik,  addig nagyon nehéz lesz korrekt ellátást kapni.
És bocs a cinizmusért, de ez a társadalom erre fizetett be! Igen arra, hogy órákat feküdjön a saját polifoamján a beteg, vagy arra, hogy egy komplexebb endometriózis műtét - választott orvossal és helyen - négy éves várólistán legyen.
Hiszen nemcsak a kormánynak, a társadalomnak sem prioritás az egészségügy, ha az lenne, már régen kikényszerítette volna a tisztességes ellátást és nem stadionokba, hanem kórházakba ölnénk a pénzt. 
Ahogy sokszor mondtam már, nem fáj még eléggé és ezt rendkívül sajnálom. 

Remélem, új év-új célok és új felismerések is lesznek, így ráébredünk arra, hogy egy életünk van itt, amit szeretnénk a legegészségesebben megélni, stadionok és egyéb pénzszórás helyett ezt a célt akarjuk! 
 

Tovább

Ha nem tudod ellátni a beteget, tehetsz panaszt- ha jó kedvük van, kivizsgálják

Az 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoportban bukkant fel egy levél, amely az Emberi Erőforrások Minisztériumának Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkársága írt válaszul, arra a bejelentésre, ami azt próbálta meg kideríteni, hogy kinek jelentse a betegellátó, ha a betegellátáshoz szükséges tárgyi feltételek hiányoznak. (a levél itt olvasható)
Azaz mit csináljon egy orvos, vagy egy szakdolgozó, ha fertőtlenítőszer hiányában nem tud kezet mosni, vagy nincs elég vérvételi cső, vagy akár csak heti egy bélvarrógépet kap az osztály és többre lenne szükség. Mit tegyen, kinek jelentse a problémát, hogy az valahogy megoldódjon. 
Az EMMI válasza tökéletesen képezi le a bürokratikus, ám dilettáns hatóság álláspontját.

#panaszkezeles #emmi #balog #egészségügy #minimalfeltetelek

Fotó: Bartos Gyula/EMMI

Azaz tehetsz persze panaszt, de majd mi eldöntjük, hogy kivizsgáljuk-e. 
Ugyanis csak akkor vizsgálják ki, ha a bejelentő jól beazonosítható, és/vagy amennyiben a közérdekű bejelentés alapján súlyos jog-, vagy érdeksérelem áll fenn. Az pedig, hogy mi a közérdekű bejelentés és mi a súlyos jog-, vagy érdeksérelem az eljárásra jogosult szerv maga dönti el és ez is csak feltételes lehetőség, legalábbis a törvényi rendelkezés szerint (2013. évi CLXV. törvény a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről).
Tehát nem lehet úgy panasz tenni - abban az esetben sem, ha a betegellátás közvetlen veszélyben van a tárgyi eszközök hiánya - hogy a bejelentő anonim maradjon, vagy mégis, de ennek a jogosságát az EMMI majd maga dönti el. 
Azaz az a szervezet, dönt arról, hogy fog-e vizsgálódni, amely végső soron felelőse és tárgya is a panasznak. Merthogy ugye az ÁNTSZ, mint független szervezet, megszűnt és hová olvadt be, ha nem az EMMI-be, így a fenntartó és a panasz kivizsgálója is ugyanaz az intézmény.
És hogy a bejelentőnek kétsége se legyen, hogy ki az úr a házban, a levél végén a főosztályvezető még részletesen el is magyarázza, hogy milyen formában és hogyan hajlandóak egyáltalán a panasszal foglalkozni. Csak és kizárólag postai úton, aláírva hajlandóak a panasszal foglalkozni, ugyanis ha ez elektronikus úton kerül bejnyújtásra, akkor a főosztályvezető szerint ez névtelen bejelentésnek minősül, melynek értelmében a kivizsgálás eredményéről nem áll módjában a bejelentőt tájékoztatni. Mindezt a XXI. században volt képes leírni, akkor, amikor a kommunikáció világszerte már a harmadik világban is elektronikusan zajlik, na az EMMI-ben ekkor ragaszkodnak a postai úthoz, aláríva… 

Szép, és ahogy nézem egyre messzebb kerülünk attól a ponttól, ahol a közigazgatásban az ott dolgozó legalább azzal a néhány jogszabállyal tisztában van, ami a munkáját közvetlenül szabályozza.
Az egész EMMI olyan, mint egy 60 éves Wartburg szélvédő szilikongumija, koszos, repedt, elöregedett és egy dolgot nem tesz: nem véd a víz ellen.
Valószínűleg megérjük majd azt is, hogy a jövőben panaszt csak úgy lehet benyújtani, ha közben fejenállva a Himnuszt énekeljük kánonban, mert az ének az fontos balog miniszter úrnak. És akkor is majd nagy kegyesen eldöntik, hogy egyáltalán elolvassák-e.

Természetesen a főosztályvezető véleménye nettó törvénytelen, hiszen a fent már említett törvény külön pontban rendelkezik a panaszbenyújtás elektronikus módjáról.


A fentiek alapján, azonban tényleg nem csodálkozom, hogy a  kórházi fertőzések kapcsán nem adnak információt, mert nem is értik a kérdést, látásmódjuk még mindig Semmelweis kora előtti. 

Kezdjük talán el a XIX. század elején, a kézmosással....
 

Tovább

Valakinek homokozót építene a Semmelweis Egyetem?

A  napokban röppent fel a hír a Népszavában, hogy a Semmelweis Egyetem (továbbiakban SE) magánklinikát nyitna, majd másnap gyorsan megjelent ennek a hírnek a cáfolata, hogy azért nem eszik ennyire forrón a kását.
Pedig az a hír, nem is légből kapott, hiszen ezt a szándékot egy 61 oldalas tanulmány is alátámasztja, amit maga az Általános Orvosi kar dékánja rendelt meg. Érthető, azonban az óvatosság is az Egyetem részéről, amiért a hírt úgy kommentálták, hogy "A kérdés további előkészítést igényel, az ügyben döntés még nem született”

#magánklinika #semmelweisegyetem #hálapénz #egészségügy
Mert ugye meglehetősen furcsa attitűd lenne egy olyan fejlesztés beindítása, amelynek személyi feltételei nem különösebben körvonalazódnak, még a tanulmányban sem, ráadásul - mint később látni fogjuk - üzleti terv sem nagyon készült, amely legalább az elinduláshoz szükséges költségeket tartalmazta volna. És persze nehéz attól a ténytől is eltekinteni, hogy a Semmelweis Egyetem gazdálkodása hagy némi kívánnivalót maga után. Elég ha csak arra gondolunk, hogy idén áprilisban a tíz legnagyobb adóságot felhalmozó egészségügyi intézetek rangos sorában szerepelt, vagy a komoly botrányokkal kísért Korányi Projektre vetni egy pillantást. Ez utóbbi esetben a vádemelés sem kizárt.
Ilyen környezetben kíván komoly vállalkozást indítani a SE, vagy mégsem.
A tanulmány szerint szükséges egy magánklinika létesítése, amit az egyetem üzemeltetne, hiszen   jelentősen növekszik az egészségügyi turizmus által keltett külső, és az állami ellátás hiányos volta miatt fellépő belső kereslet is. 
Azonban valójában nem más ez az értekezés, mint annak beismerése, hogy az állami ellátás elégtelen szolgáltatást nyújt.
Az is fontos felismerés, hogy hiányzik a magánellátói rendszerből a legalább megyei szintű kórházi szolgáltatásra képes intézményrendszer. Hiszen nincsen Magyarországon egyetlen olyan magánintézmény sem, ahol képesek lennének egyidejűleg, egy helyen akár egy szívkatéterezés megoldására és egy komolyabb sebészeti beavatkozás elvégzésére, azaz nincs a magánszférában egyetlen egy megyei szintű ellátásra képes kórház.
Ezért a SE ötlete még akár hiánypótlónak is tűnhetne, azonban sajnos ez így nem az.
A probléma sokkal komplexebb annál, mint ahogyan ezt a tanulmány értelmezi.
Ugyanis a szerzők a tisztességes bérezés helyett abban látják a kiutat a HR krízisből, hogy magánklinikát építenek, ahol majd a tisztességes mellékes kereset kiválthatja az állami ellátásban  elvárt hálapénzt. Kutatásuk alapján a SE dolgozó főorvosok és magasabb titulusú orvosok 55 százaléka dolgozik magánellátásban is, 36 százalékuk pedig több magán ellátásban is, azaz a szerzők szerint minimum ennyi orvost lehetne potenciálisan beforgatni az új magánklinikai ellátásba is. Még azzal is számol a tanulmány, hogy ezek az adatok jelentősen alulbecsültek lehetnek, hiszen sok orvosnak a lakásrendelője nem elérhető az interneten (ami a kutatásuk alapja volt), és sokan a kórházi infrastruktúrát használják magánrendelésük lebonyolítására.
És a kutya pontosan itt van elásva, hiszen addig, amíg hálapénz van, nagyon nehéz lesz a rendszerből kiszűrni a kórházi infrastruktúrát használó magánrendeléseket. Mert X professzor úrnak ez sokkal jobban megéri, mint munkaidőn kívül másodállásban egy magánklinikán dolgozni. Jelenleg ezt (a különböző magánklinikákon való rendelést) leginkább azért teszi meg, mert a magánklinikától el tudja szívni a beteget és át tudja emelni a saját állami intézményébe, ahol a kezelést folytatni tudja, természetesen az adómentes borítékért cserébe. Igaz ez azon betegek esetében, akiket a professzor a magánklinikán nem tud ellátni, mert nincsenek meg az ellátáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek, például a beteget meg kell operálni. 
Ezért az alapfeltételezés már meg is bukott, miszerint majd a SE-n létrejövő új magánklinikán szívesen munkát vállalna másod-/harmadállásban X professzor úr. Bolond lenne, hiszen így nem tudná megoperálni a beteget hálapénzért, ami adómentesen és ráadásul munkaidőben keletkezik. Azaz amíg a hálapénz a rendszer mozgatója, addig a SE tanulmánya olyan naív, mint Lenin kommunizmusban vetett hite.
De a tanulmánnyal nem csak itt van komoly probléma.
Tele van például érdekes és újszerű felismerésekkel:
“Fontos tudni, hogy a külföldi betegek meglehetősen igényesek abból a szempontból, hogy a pénzükért milyen ellátást, illetve milyen környezetet kapnak.”, vagy amikor elkezdi a Semmelweis Egyetem már meglevő vállalkozásait átvilágítani: “Idegen nyelven beszélő telefonos diszpécserre van szükség – mint újabb minimumfeltétel.”, vagy “Ugyancsak szükség van időpontfoglaló honlapra több idegen nyelven is…”
Valahogy ezeket a megjegyzéseket nézve az embernek az az érzése, hogy a szerzők most ismerkednek a piacgazdaság fogalmával. 
Amikor azonban a Kútvölgyi Klinikai Tömb (KÚT) Premium működését elemzik, tökéletsen megfogják azt a pontot, ahol az egyik legkomolyabb kihívással néz szembe minden állami fenntartású magánintézmény: “A Kútvölgyi Premium történetére és aktuális helyzetére rányomja a bélyegét a Semmelweis Egyetem összes gazdálkodási és működési problémája.” 
Az Egyetem gyakorlatilag elvonja a profitot, és a saját költségvetési lyukait finanszírozza vele “
Majd, amikor a tanulmány az aktuális - ám meglehetősen ostoba - trendnek is meg akar felelni “az egészségügy nem üzlet”, akkor gyorsan vissza is vonja az előző nagyon fontos és okos meglátását “Mindezekért a magánbevétel üzemi eredményét a közellátásba kell visszaforgatni intézményi szinten.”
Azaz visszaforgatom a jövőbeli fejlesztésre is szánható összeget a közellátásba, tehát pontosan azt teszem, amit az előbb kifogásoltam. Elvonom a fejlesztésre is szánható pénzt a magánklinikától.
Ennek ellenére talán az egész koncepció legnagyobb hibája az, hogy nem ad arra választ, hogy mégis hogyan képzelik el ezt a magánklinikásdit, mert a tanulmányban szereplő külföldi példák és rendszerek mind bizony biztosításon és kiegészítő biztosításon nyugvó üzleti modellek, ahol ismeretlen a hálapénz fogalma is, így ezek a jelenlegi magyar ellátásra nem adaptálhatóak. 
Ráadásul az egészből hiányzik a legfontosabb rész, az üzleti terv. Így egy ilyen programmal/tervvel akárhol elindulhatnának, csak éppen abban a szférában nem, ahol akarnak, sehol egy Excel, egy számítás, egy becslés, pusztán egy valószínűleg hasraütés szerinti összeg.
Egyvalamire az egész tanulmány mégiscsak jó és megérte az elkészítésére fordított energiát, ez pedig annak a ténynek a leírása és felismerése, hogy bár kapacitás lenne, a teljesítmény-volumen korlát (TVK) - ez írja elő például, hogy hány darab műtétet végezhet az intézmény - szabályozás miatt nem képesek az egészségügyi intézetek az igényeket kielégíteni. 
Tehát mesterségesen zárja el az állam a betegeket a gyógyulás esélyétől és mesterségesen pumpálja fel az állam a várólistákat.”“A Semmelweis Egyetem okkal és joggal használhatja a TVK miatt szabad kapacitásait tervezett és szervezett magánbevétel előállítására,”

Végezetül ez így biztosan nem lesz jó, ehhez ennél több szakértelem és sokkal világosabb koncepció kell, addig pedig ez a magánklinika létesítési elképzelés nem más, mint annak a leirata, hogy megint valakinek egy szép saját homokozót kell építeni, közpénzen.
 

Tovább

Tetézi a hírhamisítást az Orvosok Kamara lapja

Híres ember lettem, azután, hogy megírtam hogy hírt hamisított a Magyar Orvosi Kamara lapja, a lakáj média egy egész oldalas cikket közölt rólam, ez itt olvasható. (Aki nem ismeri az eredeti cikket itt olvashatja el, a továbbiak megértéséhez szüksége lesz rá.) Ami azt jelenti, nemcsak híres ember lettem, hanem drága is, hiszen egy 1/1 hirdetési  felület 540 ezer forintba kerül ÁFA nélkül. 
Arról az Orvosok Lapjáról beszélünk, amely lap évi 10 alkalommal jelenik meg 80-118 millió forintos kiadási költséggel és olvasottsága a az általam ismert jelentős  számú orvosok között megegyezik a postaládába dobált többi promóciós szemét olvasottságával. Az egyetlen különbség az ára, amit a tagok befizetéseiből finanszíroz nagylelkűen  a Magyar Orvosi Kamara és vezetése. 
Szerkesztő bizottságának elnöke ki más lenne, mint Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke, főszerkesztője pedig dr. Szepesi András c. egyetemi docens
főszerkesztő Orvosok Lapja, Kórház, Weborvos (Bedros óta tudom, hogy mindent ki kell írni).

#magyarorvosikamara #orvosoklapja #hirhamisitas

Kép innen: http://files.lubicsszilvi.webnode.hu/system_preview_detail_200000220-3730039232/13391057_490707167787547_931096243_n.jpg


Na most, az Orvosok Lapjában megjelent igen nehéz cikk arról értekezik - a személyes hangvételt sem mellőzve -  hogy miért is olyan nagyszerű az Orvosok Lapja, és nincsittsemmilátnivaló, valamint minden a legnagyobb rendben van kérem és különben is nincs itt semmiféle hírhamisítás, aki az ellenkezőjét állítja az hazudik és viszályt szít, mindezt a maga jól ismert kioktató, ömlengős, pökhendi stílusában írja le a szerző, 540 ezer + ÁFA értékben. Érdekessége a cikknek, míg engem KZS-nak szólít  - gondolom azért, mert ilyen hirdetési árak mellett a karaktereken is spórolni kell - addig semmiféle ténnyel nem tudja magyarázni azt az alapfeltevésem, hogy hírt hamisítottak volna, vagy legalábbis nem voltak elég alaposak a címadással kapcsolatban. 
Az összes bizonyíték, amit eddig számomra elküldtek az olyan, amit egy nyolc éves gyermek tíz perc alatt összerak. A tények azonban maradtak tények azaz, hogy más beszédet mondott el az ominózus konferencián Andrew Rowland professzor és mást közölt az Orvosok Lapja, legalábbis az adatok tekintetében az mind igaz.
Ezért helyreigazítási kérelemmel éltem, ezt alább közzé is teszem az erre kapott válasszal együtt módosítás nélkül. 
Azon érdemes elgondolkozni, hogy az általunk fizetett lapot annak a főszerkesztője személyes bosszúra használja és közben tévedéséért, ami a hírhamisítás látszatát kelti elnézést sem kér, csak kioktat és személyeskedik.
Íme a két levél:

“Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Az Orvosok Lapja 2017/11 lapszámában a tizedik oldalon Aki hazudik, az … címmel velem megjelent cikkel kapcsolatban a következő helyreigazítást szíveskedjék eszközölni, a következő lapszámban a tizedik oldalon, változatlan formában A tények makacs dolgok címmel.

A tények makacs dolgok

dr. Szepesi András főszerkesztő Aki hazudik, az… cikkel kapcsolatban.
A kritizált blogbejegyzésem a Hírt és beszédet hamisít az Orvosi Kamara lapja címmel jelent meg, amelyben felfedtem azt a tényt, hogy a Magyar Orvosi Kamara hogyan és miképpen hamisít hírt, akár figyelmetlenségből, nemtörődömségből, vagy szándékosan.
A blogbejegyzésem minden egyes mondata igaz és igazolt, ugyanis az Orvosok Lapjában megjelent cikkben a cikk szerzője azt írta, hogy : “Dr. Andrew Rowland professzor, az Európai Unió Szakorvosainak brit delegációs vezetője a következő beszédet ada elő 2017. július 7-én Madridban, a Spanyol Orvosi Kamara által megrendezett IV. Európai Napon.”
Az Orvosok Lapja, azonban nem a beszédet hozta le, hanem annak egy olyan változatát, amelyben a beszédben szereplő adatokat hazai adatokra cserélték ki. És innentől teljesen mindegy, hogy ezt ki hogyan és miért küldte a beszéd az nem azt tartalmazta, mint az írott anyag, ez a tény. 
Furcsa volt már akkor is, amikor tisztázni akartam az ügyet Szepesi reakciója, aki pökhendi és kioktató stílusban közölte, hogy majd kivizsgálja azt. Nem igazán értettem azt sem, hogy akkor amikor egy telefonhívással elintézhette volna Szepesi a dolgot, felhívva a cikk - számunkra ismeretlen - szerzőjét, napokig maszatolt az ügyön és csak akkor kezdett el aktívan magyarázkodni, amikor az én blogbejegyzésem megjelent. Ezt egyébként a Szepesinek adott határidőhöz képest csúsztattam is, hátha válaszol hétfőn munkaidőben. 
Szepesi a továbbiakban hozza a lekezelő személyeskedő formáját, amikor sérelmezi, hogy minősíthetetlen stílusa miatt egy fiatalabb kolléganő kioktatta a netetikettről, holott ő már 10 éve szerkeszt webes lapot. Rosszul és jelentősen túlárazva. Ez utóbbit szintén sérelmezi, hogy számonkérem, az Orvosok Lapjának költségeit, amely 80 -118 millió forintba kerül a Magyar Orvosi Kamara tagjai számára. Nyilvánvalóan furcsa és szokatlan az az attitűd, amely kifogásolja, ha a befizetéseinket pazarlóan, nem megfelelően kezelik. 
Hogy ez mennyire így van és mennyire túlárazott az Orvosok Lapja, arról itt egy komment, amit a blogom felületén kaptam:
“Harom evig en voltam az Orvosok Lapja lapmenedzsere / szerkesztoje - nem a MOK-nal. Aztan a kiado leadta. Egy lapszam minden koltseggel egyutt kb 3 millio forintra jott ki, ebben benne van a nyomdatol a szerkeszoi dijakig minden. De legyen 4 millio. Az atlagos bevetel egy lapszamon kb 6 - 7 millio volt a reklamokbol es fizetett cikkekbol. Tehat minden lapszamot kb 2-3 millios haszonnal adtam le - es ez 5 eve volt!!! Haszonnal nyomtuk az ujsagot! Ez az ujsag nyeresegesen uzemeltetheto es evi kb 40 millio forintbol elo allithato (ugy, hogy ezen felul meg marad kb jo par tiz millio haszon). A blogban szereplo osszeg irrealis - de vagyuk peldanak azt, hogy dragult minden (mert en 5 evvel ezelotti dolgokrol beszelek) akkor is borzalmasan sok az also hangon 80 millio. Amugy nem egy MOK ulesen voltam - a semmiert. Mert csak ment a duma a semmirol. No es joparszor kikuldtek mert "olyan temat beszeltek meg" amit nem kell, hogy a sajto megtudja. Altalaban penzugyek voltak. Modjuk en volt, hogy elaludtam a sarokban az unalomtol egy-egy ilyen vegtelen megbeszelesen.”

Ennek értelmében igencsak furcsa Szepesi semmitmondó védekezése a gazdálkodással kapcsolatban. 
Azonban Szepesinek egyvalamiben igaza van, az Orvosok Lapjában megjelent cikkét így kezdi:
Aki hazudik, az … Nos, aki hazudik, az csal, aki csal az lop is. 
Elnézve az Orvosok Lapjának megjelenési költségeit és az elöző lapmenedzser állításait, ez a gondolat szövevény akár még igaz is lehet. 

Budapest, 2017.november 30


dr. Kunetz Zsombor “


És a válasz

“Tisztelt Dr. Kunetz Zsombor Úr!
 
Helyreigazítási kérelmét a legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban teljesíteni.
 
A makacs tények:
2017. július 27.-én 11 óra 06 perckor a Magyar Orvosi Kamara a mellékelt előadás szöveget kapta a BMA-tól.
Sem az eredetiségében (bma.org.uk címről), sem a tartalmában nem volt semmilyen okunk kételkedni. Feladója a külkapcsolatokat tartó munkatársak ismert hivatalos partnere.
Kunetz Úr nyilván rendelkezik olyan nyelvtudással, hogy lássa: a mellékelt szöveg előadás formátumban lett leírva, (I am here to talk to you..) és a végén a professzor neve és előadói és társadalmi titulusa szerepel. Ezért az alcím sem tekinthető hazugságnak.
Pontos fordításban a megküldött cikk jelent meg a lapban.
Több mint 2 hónappal a megküldött cikk után, hetekkel az Orvosok Lapja megjelenése után vita robbant ki az „1001 orvos hálapénz nélkül” portálon az adatok valódisága körül.
Mivel Kunetz Úr jelezte, hogy erről írni kíván, türelmet kértem, hogy újra, lépésről lépésre megvizsgálhassam a folyamatot. Mivel a cikk fordítója szabadságon volt, a választ 3 munkanappal később tudtam megadni. Hetekkel-hónapokkal egy esemény után, nézeteltérés esetén az ügy vizsgálatának szabályai vannak. Ezeket kellett betartanom.
Időközben Kunetz Úr megjelentette a blogján az írását és felkerült egy internetes portálra is.
Mivel a vita a nevezett portálon zajlott, ott próbáltam az ellenőrzött válaszaimat megadni. A portál adminisztrátora erre nem adott lehetőséget. Ezek után döntöttem úgy, hogy a lapban hozom nyilvánosságra.
Mivel Kunetz Úr a jelzésemet (ti. hogy kivizsgálom, és tájékoztatást adok) is figyelmen kívül hagyta, a cselekmény jogi minősitése nem az orvosi jogból ismert „negligencia”, hanem a súlyosabb „luxuria” kategóriába tartozik.
Tehát: sem hírt, sem beszédet nem hamisított senki.
A folyamat minden pontja világos, és a bíróság előtt bizonyítható.
Itt egy tudatos, célirányos hazug vádaskodásról van szó. Sértő, indokolatlan stílusban.
A cikk megjelenéséhez közvetlenül nem tartozó rágalmakkal itt nem kívánok foglalkozni.
Arra megfelelő fórumai vannak az igazságszolgáltatásnak.
A helyreigazítási kérelem utolsó részében idézett lapmenedzseri véleményről: semmi közöm hozzá. Amikor a nyilatkozó a lapnál dolgozott, azt egy üzleti érdekeltségű magáncég adta ki. Amióta én vagyok a főszerkesztő, a lap kiadója a Magyar Orvosi Kamara (non profit szervezet), tehát ki lett iktatva a rendszerből a többlet költséget (profitot) igénylő magán érdekeltség.
 
Összefoglalva:
ha Dr. Kunetz Zsombor ezekért a sértésekért és rágalmakért nem kér nyilvánosan elnézést, fenntartom magamnak a jogot, hogy bíróság előtt kérjek elégtételt.
Amíg ez nem történik meg, fenntartom magamnak a jogot, hogy további nyilvános fórumokon ismertessem a tényeket.
A bíróságtól kérni fogom a teljes sajtónyilvánosságot.
Ugyancsak kérni fogom igazságügyi informatikai szakértő kirendelését.
 
2017. november 30.
 
Dr. Szepesi András
 
 
 
Dr. Szepesi András
c. egyetemi docens
főszerkesztő
Orvosok Lapja
KÓRHÁZ
www.weborvos.hu”
 

Tovább

Bizalmi válság a Magyar Orvosi Kamarában

Szombaton tartotta évi rendes küldöttközgyűlését a Magyar Orvosi Kamara, ahova Drjakó Zsomborral (róla itt) látogattunk el. A küldöttközgyűlést a saját facebook oldalamon végig közvetítettem (itt).

A rendezvény kulcspontja az a kérdés volt, hogy a küldöttek megszavazzák-e az elnökség (Éger István és társai) által javasolt mintegy 74 százalékos tagdíjemelést.

Erre, mint itt kiderült, azért van szükség, mert a jelenlegi gazdálkodás mellett a Magyar Orvosi Kamara elkezdte felélni a tartalékait. Indoklásuk szerint mintegy 300-350 millió forint plusz bevételre lenne szükség bérfejlesztésre, valamint az eddig önkéntesen dolgozó orvosok díjazására, például az etikai bizottságokban.  Tételes elszámolással még itt, a küldöttközgyűlésen sem tudott Éger és az elnökség szolgálni, annak ellenére, hogy ezt többen is kérték. A küldöttek egyik komoly érve az volt, hogy későn és kidolgozatlanul kapták meg a tagdíj előterjesztést, így nem volt módjuk ezt a tagsággal megbeszélni. 

Éger szerint aki később kapta meg az előterjesztést, az tájékozatlan, mert ők mindent időben kiküldtek, ami az elhangzott hozzászólások szerint persze nem igaz. 

Fotók: Népszava, Zoom.hu  Tóth Gergő

De ennél sokkal súlyosabb probléma az, hogy míg 74 százalékos tagdíj emelésre készültek és ennek mértéke évi 6-700 milliós plusz bevételt tudna jelenteni a Magyar Orvosi Kamarának, addig az elnökség mindössze ennek majd a feléről tudott számításokat felmutatni. Azaz a tervezett plusz bevétel hasznosulásáról nem adott tételesen számot az elnökség.

Az megdöbbentő volt és jól jellemzi a Magyar Orvosi Kamara jelenlegi pazarló és gondatlan működését, hogy míg mindenkit kicsit megzsaroltak azzal, hogy emelés nélkül nem lesznek majd kielégítve az extra kívánságok, addig maga az Éger által vezetett Magyar Orvosi Kamara - amely évről-évre egyre magasabb működési költséggel dolgozik - nem érezte annak szükségét, hogy spórolni kezdjen. Szó sem volt ugyanis semmiféle költségcsökkentésről. Pedig, Éger már bukott le azzal, hogy a Kamara parkolási bírságait is a tagok fizetik, és bár luxusautót bérel számára a Kamara, mégis taxival közlekedik, semmiféle jelét nem adja a spórolásnak. A múlt héten a Budapesti Elnökségi ülésen megpróbáltam néhány kérdést feltenni, akkor ez alól azzal bújt ki, hogy várja a taxi, holott Hyundai Santa Fe-t bérelünk neki, ami, nyilvánvaló volt a küldöttközgyűlésen elhelyezett Hyundai plakátokból és kiállított autókból is. 

Azt kell látni, hogy a Magyar Orvosi Kamara jelenleg hasonlóan működik, mint a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerünk, ami befolyik, azt felélik. Csakhogy ebből a tagok vajmi keveset látnak, hiszen a legáltalánosabb kritika a Magyar Orvosi Kamarával szemben az, hogy a tagok számára a tagság szinte semmiféle előnnyel nem jár, sőt az etikai ügyekkel, amelyeket megpróbált a Kamara a szőnyeg alá söpörni, csak árt tagjai számára.

A tagdíjemelés bukásához sok minden hozzájárult, nyilván az is, hogy sikerült ismét olyan beszámolót felvetíteniük, ahol szemérmesen üresen maradt a vezető tisztségviselők javadalmazását mutató sor. De a bukáshoz kétségtelen hozzájárult Gyenes Géza (volt jobbikos képviselőjelölt, jelenleg a kamarai Országos Felügyelőbizottság Elnöke) meglehetősen öntömjénező beszéde, amelyben azt is előadta, hogy a küldöttnek nem kell a tagokat megkérdezni még a tagdíjemelés kérdéséről sem, azért ők a küldöttek, hogy döntsenek.

Ez már azért a küldötteknek is sok volt és döntöttek, nem lesz tagdíj emelés.

Ezzel Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke regnálása óta az első nagy pofont kapta. Hiszen annak ellenére, hogy az elnöki beszámolót megszavazták, a tagdíjemelés kérdése volt a küldöttközgyűlés lényegi pontja és Éger most ezt bukta el, miközben egyre több küldött használta azt a kifejezést, hogy bizalmi válság.

Éger bukása elkezdődött és ehhez hozzájárul az is, hogy nem képes kultúrátlan viselkedni, ösztönei vezetik, hiszen médiatörténelmet írt azzal, hogy a saját sajtótájékoztatójáról kirohant (erről itt a vágatlan videó). Valamint mind a tagságot, mind a küldötteket mélyen lenézi, amikor nem áll szóba az általa képviselt tagokkal, vagy a küldötteket tájékozatlannak tekinti és kioktató, pedellus-hangnemben tárgyal az ellentmondókkal.

Transzparenciát hangoztat, miközben a Kamara honlapján a Kamara tevékenységével kapcsolatos szegényes adatok csak 2015-től elérhetőek és mindössze öt megye gazdálkodási adatai nyilvánosak.

Éger karrierje véget ér, és az elszámoltatása sincs már messze, a politika is megunta az állandó és céltalan hőbörgését, a küldöttközgyűlésen elmondott beszéde alapján már csak helyettes államtitkári szinten állnak vele szóba.

Bukása nemcsak az orvostársadalmat fogja helyzetbe hozni, hanem megadja annak az esélyét is, hogy az egészségügy, mint szolgáltatás, minél magasabb szintű lehessen, pontosan a betegek érdekében.

Ezért tehát Égernek menni kell, azonnal!

Tovább

Fellázadtak az orvosok a Magyar Orvosi Kamara ellen

Több forrásból, szinte egyszerre szivárgott ki az Éger István által vezetette Magyar Orvosi Kamara (MOK) legújabb ötlete, miszerint majdnem duplájára emelné a tagdíjat.

A hírt először a Népszava dolgozta fel, ami gyorsan bejárta az egész magyar sajtót. 

Az időzítésre mondanám, hogy remek ritmusérzékkel történt, hiszen a Magyar Orvosi Kamara úgy képzelte el a tagdíj emelést, hogy alapvető gazdálkodási adatokat sem hajlandó megosztani a tagságával. Ebben a kérdésben éppen most nyertem még nem jogerős pert, hogy márpedig kénytelen lesz.

A Kamara gazdálkodását az Állami Számvevőszék már 2015-ben is igen komoly kritikával illette. Olyan komoly hiányosságokat talált a közel egymilliárdos bevétellel rendelkező szervezetnél, amelyek miatt bármely magánvállalkozás vezetője bátran nézhetne szemben a csíkospizsamás rémálommal és a vasárnapi beszélőn beadott házi kompóttal. 

Égerék azonban megúszták egy kis ejnye-bejnyével. 

Annak ellenére, hogy ilyen mondatokat tartalmaz az ÁSZ jelentés:


- “Az Országos Hivatal az ellenőrzött időszakban a Számv. tv.-ben előírt gazdálkodási szabályzatokat - egy kivétellel - hiányosan készítette el, azok tartalmukban részben feleltek meg a törvényi előírásoknak.”

 vagy 

- “MOK beszámoló nem tartalmazta továbbá elkülönítetten, illetve összesítve az alaptevékenységből és a vállalkozásitevékenységből származó bevételeket és ráfordításokat.”

vagy 

“Az Országos Hivatalnál az igénybe vett és egyéb szolgáltatások költségei, valamint a       személyi juttatások elszámolása nem felelt meg a Számv. tv. és a 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet előírásainak, nem történt meg minden esetben az utalványozás és a ráfordítások végrehajtásának igazolása.” 

vagy

 “A rendszeres és a nem rendszeres személyi ráfordítások elszámolása az Országos Hivatalnál nem felelt meg teljeskörűen a Számviteli törvény előírásainak, mivel nem állt rendelkezésre a bérszámfejtés alapját képező munkaszerződés…” 

vagy

“A jövedelem elszámolásokat és kifizetéseket tartalmazó bizonylatok nem vagy nem teljes        tartalmazták az utalványozó, valamint a rendelkezés végrehajtását igazoló személy aláírását, továbbá a könyvviteli számlákra történő hivatkozást és a nyilvántartásokba történő rögzítés          időpontját.”

vagy

“A bérszámfejtéseket az Mt.-ben foglaltak ellenére írásban rögzített munkaszerződések              továbbá a ledolgozott munkaidő nyilvántartásokat dokumentumok nem támasztották alá.”

Azaz feltételezhetően úgy vettek fel pénzt a pénztárból, mintha otthon a sublótból húznák ki a reggeli tiszta zoknit, más szóval a tagok befizetett pénzét a MOK vezetői gyaníthatóan úgy használták, mintha az a saját pénzük lenne. 

Úgy adtak tagi kölcsönöket például a MOK Komplex Kft-nek, hogy annak visszafizetését nem szabályozták, nem foglalták írásba a kamat mértékét sem, azaz hoci-nesze alapon bántak a MOK vagyonával és a tagok pénzével. 

Évente 80-118 millió forintért küldenek a tagok egy részének, szolgáltatásképpen - én évek óta nem kapok- egy silány minőségű és szerkesztésű újságot, amely mindössze évi tíz alkalommal jelenik meg.

Hasonlóan bőkezűen támogatja a Magyar Orvosi Kamara a szinte senki által sem ismert tevékenységű Magyar Orvosokért Alapítványt, évente közel 20 millió forinttal.

Ezek után a valószínű törvényszegések után és azután, hogy a Magyar Orvosi Kamara a mai napig nem tudott megnyugtató módon elszámolni a rábízott vagyonelemekkel, és a tagok befizetéseivel, a jelenlegi közel egy milliárdos költségvetését csaknem meg kívánja duplázni a tagok bezsarolásával. Itt ugyanis nincs olyan, hogy valaki nem fizet tagdíjat, mert akkor azt a tagot azonnal kizárják az Orvosi Kamarából - nem úgy, mint a “veszprémi nőgyógyászt” - és a kizárt tag  Magyarországon nem praktizálhat tovább orvosként, hiszen az itthoni orvoslét kötelező eleme a Kamarai tagság. Fizetni tehát kell, akkor is, ha semmit sem kap a tag cserébe.

#orvosikamara #egeristvan #tagdij

Persze az is lehet, hogy Éger István akarata - a tagdíj emelés -  az egyfajta Black Friday akció, amit a MOK vezetése a hiányos angol tudásuk miatt félreértelmezett és nem az eladók, hanem a vevők fekete péntekévé teszi a neves napot. 

Éger Istvánnak már csak a tagdíj emelés ötletéért is azonnal le kellene mondania, hiszen ostobasága és szüklátó gondolkodása nemcsak az orvosokra van kihatással, hanem a betegek gyógyulási esélyeire is. Hiszen egyre több és több orvos írja alá azt a petíciót, amelyben arról nyilatkoznak, hogy addig nem hajlandóak egy fillér tagdíjat sem fizetni, amíg az Orvosi Kamara el nem számol a tagjai felé a rábízott befizetésekkel és amíg nem működik valódi kamaraként. ( A petíciót itt írhatja alá.)

És hogy a tagdíjjal mi legyen? A jelenlegi helyzetben tagonként évi 500 forint befizetése bőségesen fedezné még az elnökség parkolási büntetéseit is.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek