Úgy tűnik, tényleg megszüntetik a Mentőszolgálatot

Balog Zoltán emberminiszter ismét megtalálta a ventilátor kapcsolóját a toaletten. Ugyanis a napokban felkérte Dr. Mártai István bukott OMSZ (Országos Mentőszolgálat) főigazgatót, hogy készítsen tervet a mentők megújításáról, valamint a mentődolgozók megbecsültségének elősegítésére és persze legyen kedves beszélgessen a szakszervezetekkel is.

Azt a Mártai Istvánt kérte fel terv készítésre, aki valószínűleg egy főigazgatói programot sem volt képes kinevezése előtt megírni (rajta kívül mindannyian nyilvánossá tettük a programunkat 2010-ben). Meg persze azt a Mártai Istvánt kérik fel, akit maga Balog volt kénytelen meneszteni, még Szócskával karöltve, mert tarthatatlanná vált a botrányai miatt. Ugye emlékeznek? Ekkor nem volt képes az OMSZ egy tisztességes mentőautó-tendert sem kiírni, és ekkor sikerült olyan mentőautókat beszerezni, amelyek komolyabb betegellátásra csak úgy voltak alkalmasak, ha a beteget hordágyastól kitolták a mentőből. Ezekről a problémákról itt és itt írtam. De emlékezhetnénk csak arra az Állami Számvevőszéki jelentésre, ami Mártai főigazgatói regnálását is górcső alá vette és igen komoly pénzügyi és egyéb hiányosságokat talált. Egyébként valaki hallott már bármilyen információt a Sürgősségi Akadémiáról? Mert ennek megszervezését is Mártaira bízták, közvetlenül a kirúgása után.

Mentőszolgálat Balog Zoltán Mártai István fejlesztés egészségügy Ónodi-Szűcs Zoltán #bukás

kép: iho.hu

Tehát úgy néz ki, hogy a tehetségtelenség és a szakmaiatlanság csak utat tör magának és puzsérosan fogalmazva gennyes trutymóként ömlik rá az állam által fenntartott szolgáltatókra. 

Mártai felkérése szinte minden szakmabelit megdöbbentett, részben a fentiek miatt, részben pedig azért, mert az állomány talán most a legnyugodtabb az elmúlt tíz évben és Máté Gábor - a jelenlegi főigazgató - még csak alig fél éve van hivatalban. Ráadásul most értek be olyan hangulatjavító intézkedések, mint a dolgozóknak ingyenes BKV bérlet, valamint újra lehetőség van 24 órás munkavégzésre. Ez utóbbi valójában jelentős visszalépés, de az állománynak azért fontos, mert havi 7-8 nappal “letudja” a szolgálatot, így több ideje marad máshol is dolgozni a megélhetés reményében. Nyilván az igazi előrelépés az lenne, ha a mentődolgozó a sokkal komfortosabb és biztonságosabb 12 órás munkaidő mellett tisztességes fizetést kapna és nem azért kellene 24 órás műszakokat lenyomni, hogy az így felszabadult időben dolgozhasson másod-, harmadállásban. 

Persze lehet, hogy azért kell Mártait bevonni és a szakszervezetekkel egyeztetésre is felkérni, mert már előre látszik a felháborodás a szeptemberben bevezetendő új bértábla miatt, így talán megelőző csapásként már puhítják az amúgy sem kemény szakszervezeteket. De könyörgöm, akkor is azt a Mártait, aki ellen az állomány szinte egy emberként állt fel és követelt változást?

Az okokat keresve ennél azért sokkal súlyosabb feltételezések lehetnek a háttérben. A kedvezőbb az “csak” az, hogy semmi másról nem szól az egész, mint hogy az amúgy nagyon jó KDNP-s kapcsolatokkal rendelkező Mártai is beáll a KDNP fizetési listájára, a jelenlegi TEK-nél betöltött munkája mellett. Itt a személyvédelemért felelős osztályt vezeti, azt az osztályt, ami egy-egy állami vezető biztosításáért felel azok utazása alkalmával. Amennyiben ez a feltételezés igaz, akkor 3-4 év alatt 2 milliárd forintot sikerül KDNP-s zsebekbe átpasszírozni. Ugyanis pont ennyit szánnak ennyi idő alatt a projektre. De a lényeg valószínűleg a pénzen is túlmutat, ugyanis a fentiek értelmében nem igazán várható érdemi tanulmány a felkért bukott OMSZ vezetőtől. Azonban az könnyen megtörténhet, hogy olyan értekezést várnak tőle, ami az OMSZ Katasztrófavédelembe való beolvasztását segíti elő és ehhez lesz szükség a szakszervezetek meggyőzésére. Ezzel a lassan 70 éves Mentőszolgálat pedig megszűnik. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény is, hogy a jelenleg nonprofit kft-ként működő légimentést is szétszednék és az orvosi részét beolvasztanák az OMSZ-be, a pilóta- és üzemeltetés részt pedig külön cégbe szerveznék, ahogyan működött ez a 2006 előtt, legalábbis sajtóhírek ezt sejtetik. 

Ki sem asszisztálhatna ehhez jobban, mint eg y bukott OMSZ főigazgató, a -ha az enyém nem lehet, ne legyen másé sem- alapon.

Csak van itt egy közel 7 ezer fős állomány, és egy régi kínai mondás szerint a mentős, olyan mint a medve. A medve pedig nem játék.

És hogy mit szól ehhez Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárként, hogyan éli meg legújabb kudarcát, hogy már a mentőknél sem lesz döntésképes, mert ismét átnyúltak a feje felett? Semmit, hallgat, mert a NER, az már csak ilyen és ő a legkevésbé sem medve. Sőt, maga rendszer és az azt fenntartó miniszter is lehetővé teszi, hogy egy általa alkalmatlanság miatt megbuktatott vezető később ugyanott fejlesztési tervet készítsen.

Tovább

Tudta, hogy fogalma sincs a testéről?

Üdítő kivétel volt mentős létem azon esete, amikor a Markó utcából Csepelre riasztottak újraélesztéshez és megérkezésünkkor azt tapasztaltuk, hogy a beteget a hozzátartozók szakszerűen újraélesztik. Nekik és az ellátásnak köszönhetően a beteget sikerült a kórházban élve átadni, de erre a hozzátartozók hathatós tevékenysége nélkül aligha lett volna esély a mintegy 25 perces kiérkezés után. 

Sajnos azonban még napjainkban is sokan arrébb mennek segélynyújtás nélkül, ha azt látják, hogy egy embertársunk összeesik, megsérül. Könnyű ilyenkor a szokásos védőhálót felhúzni és megmagyarázni, hogy mit miért nem tettünk: “biztos részeg…nem bírom a vért…inkább nem teszek semmit, nehogy valami rosszat csináljak, valaki más majd biztos segít”, de azért jobb esetben a lelkiismeret furdalás csak ott fog kínozni egy ideig. Hiszen az egész nem szólt másról, mint elbújtatni, megmagyarázni a tehetetlenségünket és az ebből eredő dühünket. Márpedig minden jogosítvánnyal rendelkező állampolgárnak meg kellene kapni azt a tudást, ami ilyen esetekben cselekvésre kellene, hogy késztesse, legalábbis papíron. Hogy ez mégis miért nincs így, az oktatás-, a vizsgáztatás hiányossága, vagy csak szimpla korrupció miatt, számomra nem világos. Az azonban biztos, hogy ez a rendszer évtizedek óta nem képes kielégíteni azt az igényt, hogy a járművezetők legalább alapfokon képzettek legyenek sérült ellátására. Persze az is igaz, hogy ezt a tudást nem elég egyszer megszerezni, néha gyakorolni kell, így hiába kapott valaki 10 évvel ezelőtt képzést újraélesztésből, egy éles, komoly stresszel terhelt helyzetben nem biztos, hogy elő fogja tudni hívni ezt a tudást. 

Hasonlóan siralmasnak látom a lakosság egyéb egészségügyi képzettségét és kultúráját is, igen ideértve a higiéniát és a szexuális kultúrát is. Egy átlag magyar férfi sokkal többet tud kocsijáról, vagy a nők a mosógépükről, mint a saját testükről. Még csak nem is a betegségekről, hanem a testük működéséről - és itt nem a sejtbiológiára gondolok, hanem alapvetően egyszerű dolgokra - mint például, ha rosszul leszek a töltött káposztától, akkor ez alól a sátoros ünnepek sem kivételek. De persze a betegségek ismerete terén is alapvető hiányosságokat lehet találni. Hiszen az tényleg fehér hollónak számít és pezsgős ünnepnek, amikor a beteg meg tudja mondani a rendszeresen szedett gyógyszerei nevét. Sokszor azért nem elég hatékony egy-egy kezelés, mert a beteg nem tudja, nem akarja betartani az orvosi előírásokat. Persze, értem, hogy nehéz azokat az orvosi utasításokat betartani, amelyek állandóan valamiféle korlátot támasztanak az egyén szuverenitásával szemben, de gyakran csak ezekkel a lemondásokkal élhetünk tovább, legalábbis mai tudásunk szerint. Azt is értem, hogy a gyógyszerek elnevezése sem igazán felhasználóbarát. Higgye el, ez az orvosoknak is komoly problémát okoz, mind a kimondhatatlan hatóanyag, mind a hasonlóan bonyolult gyógyszer elnevezés. De amikor valaki nap mint nap találkozik ugyanazzal a névvel, hát csak bele kellene égnie a retinájába! Arról már nem is beszélve, hogy gyakran a beteg annyira vesz részt a gyógyítás folyamatában, mint egy imádkozó sáska, aki pont annyira van tisztában saját halandóságával, mint némely honfitársunk.

A jó hír az, hogy ezen az egész középkori elmaradáson viszonylag könnyen lehetne segíteni, ha oktatnának egészségügyi kultúrát már az általános iskolától kezdve. Véleményem szerint erre sokkal inkább szükség lenne, mint akár a másodfokú egyenlet megoldóképletére, vagy a súrlódási erő ismeretére. De sajnos Magyarországon ennél sokkal fontosabb a hittan- és erkölcstan oktatás kisgyerekek számára is, még akkor is, ha a 6-7 éves gyerekeknek gyakran ezért van napi 6 órájuk.  És ne tessék most azzal jönni, hogy milyen fontos az iskolai ne lopj, ne ölj stb. oktatása, hiszen ezen erkölcsi alapkérdések rendbetételére nem külön óra, hanem külön pedagógusi példa kell hogy legyen és nem heti 3 órában, hanem  minden órán. A gyerek ezeken keresztül fogja rögzíteni az alapértékeket, már ha a szülők nem rögzítették ezt jóval korábban. Ugyanis ezen kérdések és értékek rögzítése csak akkor kellene, hogy iskolai feladata legyen, ha a szülők ezt valamiért nem tudják, nem akarják megoldani. A hittannal kapcsolatban pedig én még nem hallottam arról, hogy a vallás jobban csökkentette volna az abortuszok számát, mint a felvilágosítás és a védekezés. Persze nem kétlem, az ima sokszor segít, de az óvszer azért talán hatékonyabb, csak ezt is oktatni kellene. De arról sem hallottam, hogy a mindennapi miatyánk helyettesítette volna az egészséges táplálkozásunkról alkotott tudást, vagy csillapított volna vérzést egy artériás vérzésnél, vagy akár helyettesítette volna az újraélesztést egy hirtelen szívhalált szenvedett embernél (évente 25-27000 halnak meg Magyarországon hirtelen szívhalál által!). 

egészségügy egészségügyi kultúra oktatás hittan erkölcstan

Meg egyébként is az a magánvéleményem, hogy a vallást (bármelyiket) tessék szabadidőben gyakorolni és ne az iskolában, ugyanis az iskola nem a hitélet ápolására való. Pláne akkor nem, ha ennél sokkal fontosabb és mindennapjaink szempontjából is alapvető információkra nem tudjuk gyermekeinket megtanítani, mert az mégiscsak lehetetlen, hogy napi 9-10 órát tanuljanak a nebulók.

Tehát ha kevesebb abortuszt szeretnénk, ha egészségesebb életet, ha nagyobb esélyt a túlélésre, kérem, tessenek imádkozni az egészségkultúra, mint tantárgy bevezetéséért. Higgyék el, nem csak a saját egészségük lesz ettől sokkal jobb, hanem az egész egészségügyi ellátórendszer leterheltsége is jelentősen csökkenni fog, ami végül majd azt jelenti, hogy sokkal több idő marad a valóban súlyos betegek ellátására és az érdemi gyógyításra.

Tovább

Stadionépítés az egészségügyben

Újabb 40 milliárdot dob szét a kormány ötletelésre és újabb miniszteri biztos fog kinevezni Balog Zoltán emberminiszter. A miniszteri biztos feladata a sportegészségügyi feladatok komplex ellátása, és az ehhez kapcsolódó sportegészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése és az azokhoz való hozzáférés megkönnyítése, valamint az Országos Sportegészségügyi Intézet feladatainak koordinálása lesz, a Magyar Közlöny július 4-én megjelent száma szerint.

A sportélet effajta támogatását és a stadionok építését én is rendkívül hasznosnak ítélem meg a társadalom szempontjából, pláne ha valahogy össze tudnánk kötni a felcsúti kisvasúttal. Mert gondolom, majd a megépítendő kelenföldi Dél-budai (kórházi) Centrumon keresztül fog valahogy eljutni a kisvasút a szintén megújuló és az egyetemi helyett immár állami tulajdonba kerülő Kútvölgyi Klinikai Tömbbe. Mert a kormányhatározat alig burkolt célja csak ez lehet, illetve talán még az, hogy Mészáros Lőrinc kisvállalkozó is kényelmesen eljuthasson a gyermekkorban oly sokat megálmodott Kútvölgyibe, az egykori pártkórházba. 

Budapest egészségügy fejlesztés kormányrendelet szuperkórház Balog Zoltán Ónodi-Szűcs Zoltán

Kép: http://users.telenet.be/be.bartlog/archives/06-01-2008_06-30-2008.html

A kormányhatározat egyébként még kimondja - nagyon helyesen - hogy Budapestnek “átfogó térség-alapú kórházfejlesztésre van szüksége” és "négy, a szakellátási feladatokat a legmagasabb ellátási szinten és folyamatosan nyújtani képes központ kialakítására kerüljön sor.” Idáig rendben is lennénk, de a helyszínek kialakítása hagy némi kívánnivalót maga után. Ugyanis a kormányhatározat szerint a centrumok a következők lesznek:

1.Magyar Honvédség Egészségügyi Központ bázisán megvalósuló Észak-pesti Centrum,

2.Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet és a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet bázisán megvalósuló Dél-pesti Centrum,

3. Kelenföldön megvalósuló Dél-budai Centrum,

4. az észak-budai területeket érintő közlekedésfejlesztési beruházásokkal összefüggésben

megvalósuló Észak-budai Centrum, valamint a centrumok köré szerveződő társkórházak.

És itt van a kutya elásva: az egyes ponton kívül mindenhol problémába fog ütközni a budapesti ellátás és hiába a fejlesztések, egy-egy tömb és centrum még a legkorszerűtlenebb megyei kórháznak sem fog megfelelni, dacára a beletolt és biztosan nem ellopott pénznek. 

Mert a 4. pont szerinti Észak-budai Centrum helye még nem ismert, így a 40 milliárd egy része nyilván arra fog fordítódni, hogy a táboron belüli konszenzus kialakuljon, minél gyorsabban  lehessen helyszínt hirdetni, és az elégedetlenkedők is csendben maradjanak.

A második pont alapvető hibája, hogy Budapestet nem egységes területként szemléli, hiszen a fejlesztendő területtől két saroknyira található a Semmelweis Egyetem Korányi Projekt keretében frissen átadott Korányi Tömb, ahol többek között található egy sürgősségi centrum is, néhány egyéb szakmával. Nem beszélve arról, hogy ezek a már most is meglévő kórházak/centrumok/betegellátó helyek külön-külön épületben találhatóak. Azaz a fejlesztés eredményeként is valószínűleg teljesen külön épületben - rosszabb esetben külön telephelyen - zajlana a gyógyítás egy-egy fázisa, hasonlóan a mostani rendszerhez. Tehát amennyiben például a sebészeten fekvő betegnek infarktusa, lesz mentőt kell hozzá hívni - ami éppen vagy van, vagy nincs - hogy átszállíthassák a megfelelő kardiológiai centrumba, hasonlóan ahhoz a belgyógyászaton fekvő beteghez, aki leesik az ágyáról. Ez pedig mind a túlélést, mind a gyógyulást meglehetősen befolyásolja. A többi, még Budapesten található kórházról pedig egy szó sincs, csak némi homályos utalás, mint társkórházak és mint fejlesztés, de hogy mi megy, mi marad, még nem tudni. 

A negyedik pont szerint a Kelenföldön megvalósuló centrum pedig teljes mértékben értelmetlen, hiszen pár saroknyira ott van tőle a Szent Imre Kórház, azaz a Tétényi, igaz hogy jelen állapotában nem tud teljes körű ellátást nyújtani, de fejlesztése töredéke lehet az új centrum költségeihez képest. Persze ez túl ésszerű lenne és a már említett kisvállalkozónak is kell a munka, csak úgy, mint annak a Bedros Róbetnek (a Szent Imre jelenlegi igazgatója), aki fél éve maxolta ki zsarnoki vezetéséi stílusával a sajtót, hiszen minél több kórház marad, annál több haver maradhat igazgató is. Így már kezd érthetővé válni, hogy miért is lesz szükség egy drága új centrumra a meglévő fejleszthető helyett. 

A kérdés eldöntésében szerepet játszhatott az is, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán - aki maga deklarálta, hogy nem ismeri Budapestet - valóban tájidegen ebben az egészségügyi struktúrában, így meglehetősen gyenge pozíciót tart fenn, hiszen aki bármit is el akar érni, könnyen megkerülheti és fordulhat feletteséhez, a miniszterhez, mint tette ezt nemrég a Kórházszövetség is. Ők ugyanis - nem meglepő módon - kifogásolták a hatalmuk megnyirbálását, a kancellári rendszer bevezetését és panaszaikkal Balog Zoltán miniszterhez fordultak, aki ahelyett, hogy elhajtotta volna a díszes társaságot azzal, hogy kérem, nekem erre van egy szakállamtitkárságom, bárgyú mosollyal fogadta őket. Pedig a kancellária bevezetése, még akár lehetne jó ötlet is, amennyiben az angol rendszert másolják és a kancellária rendszere több kórházat összefogva ellátásszervezőként lépne fel. És persze, így nem egy-egy kórház dönthetné el, hogy ott szükség van-e mondjuk szívsebészetre, hanem jobb esetben az igény. De ahogy most sem a szükség és a racionalitás dönt a nyújtandó ellátásról, úgy a budapesti centrumok megépítésénél sem kell keresni a józan ész törvényeit. 

A jövőre előirányzott 40 milliárd pedig majd reményeink szerint vállalkozás serkentőként fog hatni, hiszen újra írhat majd néhány semmitmondó tanulmányt pár fideszes potentát, és lehet - de csak nagyon halkan írom - lehet, hogy valami kis aprósüti majd jut valahogy Habonyéknak is, de Mészáros Istennek és Orbán Viktornak Köszönhetem a Vagyonom Lőrincnek szinte biztos.

A Kútvölgyi, az egykori pártkórház pedig közel harminc évvel a rendszerváltás után visszanyeri eredeti funkcióját, csakhogy immár stadion alakban felújítva.

Tovább

Breaking! Kirúgták Orbán háziorvosát!

Sajtóhírek szerint menesztik dr. Beneda Attila helyettes államtitkárt. Beneda XII. kerületi háziorvosi praxisát hagyta ott 2010-ben a Szócska féle egészségügyi államtitkárság kabinetfőnöki pozíciójáért. Megbízatása már akkor is jelentős meglepetést okozott, hiszen azon kívül, hogy Orbán Viktor háziorvosa volt, más érv nem jöhetett szóba kinevezésére. Önéletrajza szerint egyenesen a háziorvosi praxisából került az Emberi Erőforrások Minisztériumába, először mint kabinetfőnök, majd később 2014-ben egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár, mindezt mindenféle vezetői tapasztalat nélkül. E tapasztalat hiánya nyilvánvalóan nem zavarta a kormányzatot, ugyanis Zombor lemondása után rövid ideig megbízottként még az államtitkárságot is vezethette, mi több, neve komolyan felmerült az államtitkári castingon (nem meglepő módon állítólag maga Orbán szorgalmazta a kinevezését).

Beneda Attila egészségügyi államtitkárság Ónodi-Szűcs Zoltán Orbán Viktor

Kép: http://nava.hu/id/595578/

Munkásságát gyakorlatilag az átlag NER huszár karrieríve jellemzi. Viszonylag keveset szerepelt nagy nyilvánosság előtt, többnyire akkor is ostobaságokat beszélt. Azonban igen tevékenyen részt vett kabinetfőnökként a Szócska féle ámokfutásban, ezért is volt kifejezetten meglepő - azok számára, akik nem ismerték a hátteret - hogy Szócska menesztése után maradhatott a posztján. Hozzá nem értése szinte minden területen megmutatkozott, többek között felelős lett volna a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok számának csökkentéséért, ezt a feladatát is hasonló hatékonysággal végezte, mint általában bármelyiket:  a betöltetlen praxisok száma növekszik, az egészségügy talán soha nem látott válságát éli.
A hír a leváltásáról mindenesetre meglepő, hiszen csak alig fejeződtek be - Beneda vezetésével - az egészségügyi bértárgyalások, amelyek eredményével az egészségügy tárca módfelett elégedett. (Persze Beneda szerepe a tárgyalásokban hasonló lehetett, mint az ellenkező oldalon ülő operettszereplőké (Éger, Cser), hiszen a keret adott volt, csak a szakdolgozók fejét kellett jobban a víz alá nyomni.)
Hogy mégis mi lehet a hirtelen leváltás mögött - az amit az államtitkár állít - hogy nem működött a kémia köztük, az aligha hihető, hiszen Benedát még Szócska botrányai sem tudták elmozdítani pozíciójából. 
Persze az is lehet, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán végre megtalálta a férfiasságát és elege lett abból, hogy rendszerint a feje felett átnyúlva próbál meg egy-egy politikai kalandor beleszólni az egészségügy kérdéseibe és ezzel a huszárvágással üzent a miniszterelnöknek és köreinek, hogy a gyeplő márpedig az ő kezében van. De ez is nehezen elképzelhető, hiszen ezt megtehette volna akkor is, amikor ellenkezését semmibe véve határoztak az OEP megszüntetéséről. 
Az okokat keresve azonban előbukkant egy 2012-es cikk a HVG-ből (Csomagolóművészek), ami arról ír, hogy hogyan is zajlanak kishazánkban a nagyértékű egészségügyi eszközbeszerzések. Konkrétan a CT és röntgen beszerzések. Majd itt van a legújabb botrány is a nagy értékű röntgengépekkel kapcsolatban, ahol egy ellenzéki párt szerint hiányzik a Bács-Kiskun megyei kórházból három darab 600 milliós forintos röntgengép, valamint még mindig nem tiszta, hogy 2015-ben hogyan költöttek el 38 milliárd forintot 300 röntgengépre. 

Azt azonban, hogy valójában miért is menesztik Benedát ma még nem tudjuk, de ne legyenek illúzióink, helyét valószínűleg egy hasonlóan alkalmatlan NER huszár veszi át, aki természetesen valakinek a valakije lesz.


 

Tovább

Cser Ágnes ára

Megvan az a vicc, amikor két csiga beszél az autópálya szélén? Mindketten vágyakozva nézik az autópálya túloldalán a szép zöld füves mezőt. Megszólal az egyik puhatestű: Te Ágnes, menjünk át oda, ott minden zöldebb, harmatosabb, zamatosabb. Mire a másik puhatestű: Ne legyél már olyan bolond, oda születni kell!

Valahogy így gondolkodhatott Cser Ágnes is, aki a MOKKA pénteki adásában azt üzente azoknak, akik a a szakdolgozók bruttó10-30 ezer forintos béremelését - ami jó, ha nettó 5-18 ezer forintot jelent - keveslik:  “Aki ezen fanyalog, annak azt tudom mondani, hogy olyan országba kell születnie, ahol a nemzetgazdasági jövedelem lehetővé teszi a ötszörös és tízszeres jövedelmet.”

Cser Ágnes egészségügy béremelés Éger István RESZASZ Ónodi-Szűcs Zoltán

Fotó: Origo.hu

Nos az rendben van, hogy Cser Ágnes megtanult egy új fogalmat Ónodi-Szűcs Zoltán után, mint nemzetgazdasági jövedelem, vagy GDP, ehhez szívből gratulálok, mert ebből is látszik, hogy jó pap holtig tanul. Na de hogy szakszervezeti vezetőként ugyanazt az érvrendszert alkalmazza, mint egy bértárgyaláson a vele szemben ülő államtitkár, az már kissé aggályos. Cser Ágnes ráadásul úgy ült le bértárgyalni, hogy egy alapvető - általános iskola második osztályos - matematika feladattal is komoly problémái vannak. A Mokkában elhangzottak szerint ugyanis számára a több, mint 56%-os béremelés megduplázott bérnek számít, azaz Cser számítása szerint az 56% igazából 100%-nak felel meg (MOKKA 1perc 53). Talán ezért is értékeli a szakdolgozók szempontjából áttörésnek a nettó 5-18 ezer forintos béremelést. 

Az valószínűnek tűnik, hogy  mind Cser Ágnes, mind Éger István a pozíciójukat és annak megtartását nagy mértékben annak köszönhetik, hogy a jelenlegi kormány engedi, hogy megtartsák azt. Hiszen különben nem sikkadhattak volna el olyan botrányok, amelyek az Orvosi Kamarát alapjaiban rázták meg és Cser Ágnes is megkérdőjelezhető botrányok után lett szakszervezetének elnöke. 

Így már kissé jobban érthető, hogy miért is képviseli a jelek szerint sokkal inkább az egészségügyi államtitkárság érdekeit, mint a rábízott szakdolgozókét.

Pontosan ezért számára nincs semmiféle más út, mint hurráoptimizmussal dicsőíteni a szégyenletes bértárgyalást, hiszen az egészségügyi dolgozók már a tavalyi május 12-i országos tüntetésen egyértelműen a tudtára adták, mi az ágazat véleménye az immár lassan évtizedes mindenkori hatalom iránti lojalitásáról: felszólalását kifütyülték, beszédét elmondani nem hagyták.

A jelenleg hatályos szabályozás pedig - valószínűleg nem véletlenül - az olyan zavaros érdekképviseletei vezetők malmára hajtja a vizet, mint Cser Ágnes. Hiszen a szakszervezetnek a legfontosabb mérőszáma a tagok száma, minél nagyobb a taglétszám, annál nagyobb befolyást képvisel. Persze, hitelt érdemlően igazolnia kell a szakszervezetnek a létszámát. Ez pedig csak úgy történhetne meg, ha a tagok névjegyzékét átadná a munkáltató számára. Azonban adatvédelmi szempontok szerint a szakszervezet ezt nem teheti meg, így szinte lehetetlen a valós taglétszámot számon kérni. Még akkor is, ha a gyakorlat az az, hogy a szakszervezet közjegyzői letétbe helyezi a tagnévsort, ugyanis nehezen képzelhető el az, hogy Dr. Kovács Aranka VIII. kerületi közjegyző elkezdi majd a névsort ellenőrizni, és pipálgatni, hogy valójában ki is a tagja a szakszervezetnek. Értelemszerűen így nem nehéz elképzelni akár azt sem, hogy egy-egy szakszervezet mesterségesen duzzaszthatja fel a taglétszámát, akár azzal, hogy nem törli a névsorból a kilépő/kihalókat, vagy akár egyéb furfangos módon.

Talán az sem véletlen, hogy a Cser Ágnes legnagyobb ellenfelének azt a RESZASZ-t (Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete) tartja, ami már az Országos Tisztifőorvoshoz fordult annak meghatározásához, hogy mi is tartozik az elégséges szolgáltatás definíciójába, amit egy esetleges sztrájk alatt is mindenképpen nyújtani kell, illetve pontosan mi is ezen kérdések meghatározásában az ÁNTSZ szerepe. Persze az OTH úgy próbálja a sztrájkot megakadályozni, hogy egyszerűen nem válaszol, így pedig nem lehet a sztrájkot elkezdeni. Tehát megpróbálják azt a munkavállalói jogot is korlátozni az egészségügyben, ami egyébként minden munkavállalót megillet, a vasutastól a buszvezetőig.

Az fenti hivatkozás, miszerint a nemzetgazdaság jelenleg nem bír el nagyobb mértékű béremelést, egyszerűen nem igaz, hiszen jelenleg is több száz milliárd forintot költünk el stadionok, sportcentrumok, kisvasutak építésére, vagy éppen hitéleti támogatásra, arról a néhány száz, vagy akár ezer  milliárdról, ami így, vagy úgy elveszti a közpénz jellegét, már nem is beszélve. Csupán a prioritások felállítása lenne a fontos, és ha ebben benne van az egészségügy, akkor akár az angliai bérek is garantálhatóak, német színvonalú ellátás mellett. Addig amíg elfogadjuk azt, hogy Magyarországnak nincsen önálló egészségügyi minisztériuma, ellenben van kisvasútügyi kerékpározásért felelős kormánybiztosa, addig ne is álmodjunk  afrikai állapotú egészségügynél jobbat.

Hogy Cser Ágnes mikor költözik, azt nem tudjuk, azonban az biztos, hogy ő legalább jó helyre született, hiszen a magyar egészségügy operettszereplőjeként jól megél azokból, akiket képviselnie kellene, még annak ellenére is, hogy feladatát a kormány hű bérenceként teljesíti és  rendszeresen szemenköpi a képviselteket.

Tovább

Csúnyán szemen köpte az ápolókat a Kormány

“Helló Ági! Zoli vagyok, itt van a vonalban Pista is. Ági, mi legyen már ezzel a bérkérdéssel? Tudjátok, a túlmozgásos plébános tiszteletes már nagyon akar valami pozitív hírt. Mindjárt kezdődik a Szulejmán! Figyeljetek, az orvosoknak adjunk 107 ezret, ez így oké, mert akkor a szakdolgozóknak majd kerekítve adunk 10 és 30 ezer között valamit. Aztán, majd a szakdolgozók úgyis nekiesnek az orvosoknak, hosszútávon ezzel is fokozva az orvos ellenességet, persze rendelünk még egy-két szaftos orvosos sztorit a TV2-től is. Jó így? Pista? Ági? Ezzel leverjük az örök elégedetlenkedőket, és nektek is könnyebb lesz. Aztán majd ha az orvoshiány miatt naponta más megyébe küldjük a szakorvosokat operálni, elég lesz csak a bérmegállapodásra visszautalni, hogy hé fiúk, most kaptatok egy csomó pénzt. Na, akkor holnap bejelentjük, de most tegyük le, mert kezdődik a Szulejmán”

Nem csodálkoznék, ha valahogy így került volna pont az egészségügyi dolgozók maratoni bértárgyalására, ami a sajtóbeszámolók szerint késő estéig tarthatott.

egészségügy bérmegállapodás átverés Éger István Cser Ágnes Ónodi-Szűcs Zoltán Balog Zoltán Szentes Tamás #enesazegeszsegugy

Az eredményt ismerve nem meglepő, hogy a kormánnyal szemben ülő két operettszereplő, Éger István és Cser Ágnes miért húzta hónapokig a tárgyalást és választotta a kifárasztásos módszert. Abban bíztak ugyanis, hogy az amúgy tárgyalásnak nem nevezhető - ott ugyanis van játéktér, de itt adott volt a keretösszeg, és csak annak elosztása volt a tét -  megbeszéléssorozat majd olyan hosszúra nyúlik, hogy mindenki beletörődve fogja fogadni a már előre láthatóan csekély eredményt. Bíztak abban, hogy az általános fásultság majd fedi szerepüket ebben a gyalázatban. Arra is próbálnak játszani, hogy az orvosok száját a nagyobb bérkerettel fogják be, hiszen ez jelenti a kisebb, de erősebb lobbit.

Persze, az sem véletlen, hogy ők ültek a tárgyalóasztal ezen oldalán szemben a kormánnyal, hiszen személyük garancia volt a botránymentes tárgyalássorozathoz. Nem véletlen, hogy a Magyar Orvosi Kamara gazdálkodását jótékony homály fedi, annak ellenére, hogy néhány éve már a felügyelőbizottság is komoly aggályokat támasztott a működésével szemben. Persze sem ügyészségi, sem egyéb nyomozás nem indult a megbízható káder által irányított Kamara ellen. Éger fizetéséről meg itt írtam. De mint tudjuk, az “egyszer majd mi is kérünk valamit” napja eljött és ennek lehet az eredménye ez a gyalázatos béralku, ahol az ápolók nettó 5 és 18 ezer forint körüli összegnek örülhetnek majd minden hónapban. Ez oly mértékben megalázóan kevés, hogy nem csodálnám, ha most tömegesen mondanának fel az egészségügyi szakdolgozók.

Persze a szakorvosok most jobban jártak, hiszen ők  nettó olyan 60-70 ezer forinttal vihetnek többet haza, majd még egyszer ennyit  a jövő év végén. Ami azt jelenti, hogy egy húsz éve a pályán levő orvos alapfizetése a mostani 140 000 forintról 247 000 forintra, jövő év végén pedig 347 000 forintra nő, azaz - gyerekszámtól függően - a végén nettó 250 000 forint körül vihet majd haza. De ez csak a szakorvosokra vonatkozik, azaz semmi más nem történt, mint a rezidensek alapjövedelmét érték utol, egy kezdő mérnök fizetése képében. Nos, ennek tükrében ez a bérnövekmény aligha lesz alkalmas a hálapénz visszaszorítására.

És akkor ne tessék nekem jönni azzal, hogy ez az alapilletmény és minden egyes plusz ennek az összegnek a szorzata, hiszen az ügyelet mind a mai napig nem számít bele a nyugdíj számításba. Sőt, 2004-ig még munkaidőnek sem számított! Valamint nem ismerek más olyan szakmát, ahol a heti kötelező munkaidő 40 óra helyett 48 óra lenne.

Az előre látható volt, hogy az előzetesen belengetett 80-85 milliárdos összeg nem lesz arra elég, hogy tisztességes béremelést hajtson végre a kormányzat, hiszen ennek legalább a háromszorosára lenne szükség. Tehát a most ígért 100 milliárd forintnak is legalább a kettő és félszerese szükséges ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók bére hosszútávra rendeződjön és a hálapénzt ki lehessen vezetni a rendszerből.

Ha másra nem is volt jó az egész béralku, arra bizonyosan, hogy az eredmény ismeretében megpróbálja az amúgy sem egységes és összetartó egészségügyi társadalom megosztottságát tovább fokozni. Lehet majd az általában amúgy is jobb helyzetben levő orvosokat utálni a magasabb bér miatt. Ennek a célnak felelhetett meg  mint egy  jól idomított NER csimpánz, Szentes Tamás az országos tisztifőorvios is, aki a bértárgyalások lezárta előtt pár nappal Sándor Máriát illette kritikával és kérte számon a hivatástudatot 98 000 forint nettóért.

Reményeim szerint mind az orvosok, mind az ápolók átlátnak a méretes szitán és ennek a megosztó és szégyenletes eredménynek a láttán vagy sürgősen elkezdenek csomagolni, vagy végre egy jól működő partneri viszonyt kialakítani, ahol az érdekeiket megfelelően tudják majd egységesen képviselni.

De addig is  jó lenne, nagyon jó lenne, ha valahogy ezt a két operettfőhőst eltakarítanák az útból, mert semmi mást nem csinál Éger és Cser, csak a saját pozíciójábaa kapaszkodva nyomja közel 130 ezer egészségügyi dolgozó fejét víz alá.  

Áttörésnek pedig még akkor sem értékelném ezt a megállapodást, ha Matolcsynak köszönhetően 15 %-os lenne a negatív infláció.

Orvosként pedig szégyellem magam, hogy ma Magyarországon ez a megbecsülés jut ápolótársaimnak.

Tovább

Nesze baszd meg, itt egy kórház!

Tél volt és hó esett, jöttek az ünnepek, gondolhatta a kormányfő, amikor a legutóbbi kormányülésen döntöttek Budapest egészségügyi fejlesztéséről, június 3-án. Döntöttek az új szuperkórházról és arról a 335 milliárd forintról, amit Budapest egészségügyi átalakítására szánnak. Hogy a döntés milyen állapotban született, ki mennyi páleszt, szotyit, vagy más serkentőt fogyasztott, hogy esetleg Deutsch Tomit is meghívták-e porozni, arról nincs hír. De egy  biztos, józan megfontolt állapotban ilyen döntés nem születhetett volna.

Budapest egészségügy egészségügyi fejlesztés szuperkórház kormány Felcsút kisvasút #enesazegeszsegügy

A fővárosban és az agglomerációjában közel 3 millió ember él, fekvőbeteg ellátásukért leginkább a budapesti kórházi struktúra felelős. Azt pontosan tudjuk, hogy ez a struktúra rossz és lassan már balkáni szinten sem képes kiszolgálni a hozzátartozó betegeket. Éppen ezért sokan, sok helyen megemlítettük, hogy 3 - 4 szuperkórházra van szüksége a városnak, olyanokra, mint egy jól felszerelt megyei kórház. Pontosan olyanokra, amelyeket az utóbbi időben több vidéki nagyvárosban uniós forrásból felújítottak. Azt is viszonylag egyértelműen sugalltuk, hogy a 4 szuperkórházból csak egyet kell a nulláról megépíteni, a másik három fejleszthető lenne már meglévő kórházak átalakításával, a  többit pedig be lehet zárni, vagy más irányba fejleszteni. Annak meg végképp egyértelműnek kellene lenni egy egészségügyi kormányzat számára, hogy a jelenleg is megtalálható pavilonrendszerű kórházaknak (István, János, László) a modern egészségügyi ellátásban semmiféle szerepe nem lehet.

És akkor úgy látszott, hogy az üzenet kezd átmenni a vér-agy gáton és talán valami apró csíra kezd a kormányzati szalonna- és pálinkaködön átsejleni, hiszen maga az egészségügyi államtitkár nyilatkozta azt a minap, hogy legalább három szuperkórház kell Budapestre.

De nem, kutyából nem lesz szalonna, sem pálinka! A kormány a legújabb döntése szerint az Etele téren kíván kórházat építeni. Az Etele téren, ami a szuperkórházzá fejleszthető Szent Imre Kórháztól néhány utcányira van. És ez a szuperkórház lesz a felelős az észak-budai, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó agglomeráció ellátásáért, mert a János kórházat (egyébként nagyon helyesen) bezárják. Tehát Leányfaluról a beteg a több, mint 30 kilométerre lévő Etele térre fog mentőzni, akár életveszélyes állapotban is, teljesen keresztül vágva a fővároson északról-délre. 

A döntés annyira irracionális, mintha az ország ellátására Felcsúton egy kórházfalut hoznának létre, és egyben minden kórházat bezárnának, de a kisvasút hálózatot azért bővítenék.

Nem is tudjuk, hogy mi lehetett a döntés hátterében, esetleg egy ma még jól leplezett telekügylet, vagy egész egyszerűen a fent már leírt serkentők hatása, amely pszichés problémával társult, talán szimpla Budapest-gyűlölet, vagy mindezek együttese. Netán a döntés úgy született, hogy “nesze, baszd meg, itt a kórház” a rebellis budapestieknek, vagy az Etele tér volt az első terület, amit a miniszterelnök felismert Felcsútról a Parlamentbe menet? 

Hasonlóan elhamarkodottnak és túlzónak tűnik az a 335 milliárd forint, amit Budapest egészségügyi ellátásának fejlesztésére kívánnak fordítani. Erről még nem tudunk pontosabb részleteket, azonban a fenti példán is jól látszik, hogy az összeg jó része szét fog folyni teljesen értelmetlen beruházásokra, meg persze Matolcsy uncsitesókra. Emlékeztetőül, a Korányi projekt sürgősségi tömbjére 8.1 milliárd forint volt előirányozva. A Duna Medical Center kórházzá alakítása pedig a tervek szerint 20 milliárdos beruházást jelent, ha háromszor akkorát kívánnának építeni, ugyanabban a luxus kivitelben, az is “csak” 60 milliárdos beruházás lenne. Jó, egyszer élünk, legyen négy ilyen teljesen új szuperkórház, az még mindig csak 240 milliárd. És ekkor jönnek az unokatesók? Vagy esetleg a 335 millió forint tartalmazza a felcsúti kisvasút meghosszabbítását az Etele térig, hogy a falu apraja-nagyja az új szuperkórházban operáltathassa a benőtt körmét? 

És az egész lufit úgy fújják fel, hogy Budapest népe térdre-imára boruljon a kormány nagylelkűsége előtt. 

Pedig jó lenne tisztába tenni egy apró tényt. Nem tesz a kormány szívességet azzal a budapestieknek, hogy gondoskodik az itt élő mintegy 3 millió ember korrekt egészségügyi ellátásáról, mert ez nem szívesség, hanem ez a kormány kutyakötelessége. Pontosan annyira, mint bármely település ellátásának biztosítása. Hiszen az itt élő emberek jóval a létszámuk és arányuk felett járulnak hozzá az egész magyarországi GDP termeléshez, hiszen Budapest és Pest megye termeli az ország GDP-nek a felét. Azt az összeget is, ami lehetővé teszi egy stadion, vagy egy új kórház felépítését is. Tehát érdemes lenne megérteni, hogy TÖBB TISZTELETET BUDAPESTNEK!

Értem én, hogy volt egyszer egy kisfiú, aki Piko modellvonattal szeretett volna játszani a szobájában, és miután ezt nem kapta meg, később építtetett egyet magának és szerencsétlenségünkre nem baktert csinált belőle a Jóisten, hanem miniszterelnököt. Na de itt már nem önfeledt vonatozásról és stadionépítésről van szó, hanem az ország motorjának számító Budapest egészségügyi ellátásáról. 

Éppen ezért ennek a kérdésnek a megoldását talán szakemberekre kellene bízni és nem Budapestet alig ismerő, komplexusokkal terhelt pálinkafőzőkre. 

Ónodi-Szűcs Zoltán pedig fogja bátran kézen az ózdi főnökét és vigye minél messzebbre, tanítsa meg nyírségi pálinkát főzni, hátha ezzel részt vehetnek a Tállai-féle egészségmegőrző programban. De soha többé ne szóljon bele egészségügyi témába, mert szemmel láthatóan nem véletlen, hogy nem készített programot, és fejlesztési tervet sem. Ez utóbbi alól talán kivételt képezhet a saját Phd-védése.

Tovább

Adózzon-e az orvos? Kell-e online pénztárgép a lakásrendelőkbe?

Tegnap a Praxis Server Kft. által szervezett magánegészségügyi konferencián (Magánegészségügy 2016 – magánegészségügyi vezető konferencia) ismét felvetődött a nagyobb egészségügyi magánszolgáltatók régi vágya, hogy a magánrendeléseken is kötelező legyen az online pénztárgép használata, hasonlóan a fodrászokhoz. Az igény érthető és magyarázható is, hiszen a lakásrendelők számlaadási hajlandósága finoman szólva is hektikus, ellenben a nagyobb szolgáltatókkal, akik - már csak a forgalom nagysága miatt is - kötelezően kiállítanak számlát. Arról már nem is beszélve, hogy a nagyobb szolgáltatók azért általában törekednek valamiféle minőségbiztosításra is, és sokkal átláthatóbb a működésük, panasz esetén pedig a felelősség kérdése jóval egyszerűbben tisztázható. Persze a transzparenciának megvan a maga ára, hiszen a nagyobb szolgáltatók pár ezer forinttal drágábban mérik a szolgáltatásaikat, mint Kovács doktor a Körúton. 

egészségügy magánrendelő adó hálapénz egészségügyi államtitkárság Balog Zoltán #enesazegeszsegugy

Hippocrates "Klinika" Kharpatos Socrates doctorral

 A piac  pedig nem kicsi, a legnagyobb 150 egészségügyi szolgáltató éves  bejelentett árbevétele 65 milliárd forint, a lakásrendelőké, akár ennek többszöröse is lehet (forrás: Dr. Rékassy Balázs orvos-közgadász). Ezért is jogos  az a felvetés, hogy ugyanazon a piacon mindenki egyformán viselje a közterheket, azaz forgalma után fizessen adót. Ezt a fizetési hajlandóságot pedig az online pénztárgépek kötelezővé tételével lehet fokozni, ezért mantrázza egy-egy nagyobb szolgáltató ennek mielőbbi bevezetését. 

Jogosnak jogos az óhaj, azonban valóban szükségszerű-e, s amennyiben bevezetnék, vajon milyen következménnyel járna?

Egy normális társadalomban, ahol az orvosokat és az egészségügyi személyzetet helyiértéken kezelik és jól megfizetik, a kérdés fel sem merülhetne, annyira triviális lenne a válasz az online pénztárgépekkel kapcsolatban. Azonban szép hazánkban, ahol még külön egészségügyi tárca sincsen, hanem egy csúcsminisztériumot felügyelő miniszterhez tartozik az egészségügy, aki a szektor problémájából annyit ért meg, mint egy bájolgó rhesus majom, egészen más a helyzet. Pláne egy olyan ellátórendszerben, ahol a dolgozók az alacsony állami fizetésüket az állam beleegyezésével adózatlan hálapénzzel egészíthetik ki.

Ebben a rendszerben az online pénztárgépek bevezetése igencsak meggondolandó kell, hogy legyen. Ugyanis jelenleg nem csak a lakásrendelőkben és a magánszektoban folyik magánegészségügyi ellátás, hanem az állami intézményekben is. Hiszen Kiss főorvos a rendelési idejében nem csak a kórházba betévedt betegeket látja el, hanem özvegy Bruszkovicsnét a hetedikről, mint magánbeteget, persze adózatlan hálapénzért és a kórház vagy rendelőintézet eszközeivel, amiért megint csak nem fizet a főorvos úr bérleti díjat. Ezzel szemben a lakásrendelőben legalább saját eszközparkot használ, még ha néha ez valamilyen úton-módon az államiból vándorolt is oda. De ennél is fontosabb, hogy Kovács főorvos a lakásrendelőben csak munkaidőn kívül képes rendelni, hiszen egyszerre nem lehet két helyen, bár lassan már ebben sem vagyok biztos, mert ebben az országban csodák mindig vannak. Ezt a  kvantumfizikai állapotot (mármint Kovács főorvos munkaidőn kívüli magánrendelése) jelentős haszon koronázza, hiszen aki a magánrendelésen jelenik meg, az nem az állami rendelésen fog receptet íratni. De mi történik akkor, ha pillangóhatásként bevezetnék az online pénztárgépet? Kovács főorvos nem hülye, az eddig a rendszerből adómentesen kivett pénzét továbbra is szeretné magáénak tudni. Ezért egész egyszerűen fogja és bezárja a magánrendelését, és visszaköltözteti az állami ellátórendszerbe, Kiss főorvos úrhoz hasonlóan. Ez pedig továbbgyűrűzve azt fogja jelenteni a betegmegmaradási törvény szerint, hogy az eddig is túlzsúfolt állami (lehet nemzeti is, ha úgy jobban tetszik) egészségügyi ellátórendszer még zsúfoltabb lesz. Hiszen Özv. Bruszkovicsné követi az orvosát az államiba és az eddig szokásosat most majd nem rendelési díjként fogja megfizetni, hanem hálapénzként. 

Tehát amennyiben a jogos igények hatására bevezetnék a teljes magánegészségügyi ellátó hálózatba az online pénztárgépet, úgy még inkább számolni kell az eddig is leterhelt állami rendszer túlterhelésével. Azonban ez vagy így, vagy úgy, de megkerülhetetlen lesz.

Persze lehetne megoldás is a problémára, azonban ez pont annyira nem érdekli az egészségügyi vezetést, mint a tegnapi konferencia. Hiszen bár hívták az egészségügyi államtitkárságot, ők a meghívást azzal utasították vissza, hogy: kérem, ez a magánegészségügyről szól, mit kezdjünk állami vezetőként ezzel? Ez pedig nem csak ostobaságról és szűklátókörűségről szól, hanem a magyarországi egészségügyi ellátás ismeretének teljes hiányáról is, ugyanis - lassan már közhelyszerűen - a magánellátás hozzáférhetősége, minősége, egyáltalán a léte jelentős kihatással van az állami rendszer működésére.

Ja, a megoldás, tisztességes bér biztosítása és a hálapénz kivezetése, ekkor ugyanis teljesen kifehéríthető a rendszer. Sajnos azonban ennek még csak csírája sem látszik. De addig is, sok sikert az államtitkár úr Phd-jéhez.

Tovább

Így hal a szegény

 Már régen szétszakadt az egészségügy, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az egyszerűen nem hajlandó szembe nézni a makacs tényekkel. Ugyanis pénzért jobb szolgáltatás, várólistamentes ellátás és akár hosszabb élet is vásárolható. A probléma csak az, hogy mindez nem látható, mert leginkább a hálapénz és a kapcsolati tőke vezérli. Hiszen ha valakinek például vastagbél tumort diagnosztizálnak, akkor igyekszik a legjobbnak tartott sebészt megkeresni az ismeretségi körön belül, mert ugye nem mindegy, hogy ki turkál a belünkben. Meg ugye az sem mindegy, hogy azt a tumort sikerül-e kibányászni, vagy marad-e egy kis halálos emlék utána. Aztán pedig ennek megfelelően a “szívességet”, mármint a műtétet, illik megfizetni a zsebbe csúsztatott kis figyelmességgel. De mindezt csak akkor tudja megtenni, ha van elég borítékba való, ha nincs, marad a mindenki számára hozzáférhető közellátás a várólistával, na meg ugye a kockázattal, hogy ki is kezel majd. Persze láttam én már sztársebészt is operálni kezdőkhöz haonló ügyességgel, meg az ellenkezőjét is, szakorvosjelöltet briliáns kézzel. De a hírnév ugye, meg az évek, néha felülírják a minőséget! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szinte teljes minőségbiztosítás és minőségbiztosítási indikátorok hiányában a közellátás is lehet véletlenszerűen jó is. De ez igencsak esetleges.

várható élettartam hálapénz egészségügy biztosítás Ónodi-Szűcs Zoltán Rogán

Kép: http://kapitalizmus.hvg.hu/2016/03/23/negy-haborus-ok/

A statisztikák mégis azt mutatják, hogy a jobban keresők jobb ellátásban részesülnek, hiszen több borítékot tudnak megtölteni. Persze- persze jobban is odafigyelnek magukra, mert iskolázottságuk révén tájékozottabbak is, és többet tudnak a saját egészségvédelmükre fordítani aztán végül tovább is élnek. És ez itt a lényeg: jó életminőségben, hosszabb ideig élni, ezt akarja mindenki. Sajnos a magyar egészségügyi ellátórendszer ezt elég heterogén módon tudja biztosítani a betegek számára, mert egészen más élet- és gyógyulási kilátásai vannak egy borsodi kistelepülésen élő földműves számára, mint akár a miskolci “rózsadombon”. Ezért igaz a bevezetőben leírt állítás, hogy Magyarországon az egészségügyi ellátás már régen szétszakadt szegények és gazdagok ellátásra. Csak ez nehezen látható, mert a szegregáció még nem jelent külön intézményeket, hacsak nem vesszük figyelembe a magánellátókat. Itt ugyanis már érezhető,  leginkább a járóbeteg-ellátásban a jövedelem szerinti betegcsoportok szétválása. Ki az aki SZTK-ba megy? Az, aki nem tudja megfizetni  a magánellátás szolgáltatásait, vagy az, akinek van ideje a szó szoros értelmében, hiszen még ki tudja várni a várólistán a sorát és képes eltölteni a helyi szocreál szakrendelőben egy fél napot míg sorra kerül, sokszor dacára a sokszor hónapokra előre egyeztetett időpontnak. 

Ezért a mai rendszer végtelenül korrupt és igazságtalan is. Sokkal tisztább lenne, ha végre a politika kihúzná a kisujját a végbeléből és SZAKEMBEREK (nem outsider politikusok) segítségével határoznák meg azt a tisztességes minimum ellátást, ami mindenkinek JÁR. És itt az lehet a különbség, hogy kérem az Ön combnyaktörését a legújabb technikával, vagy a szintén elfogadható régebbi technikával operálom meg. Mert az egyik esetben a beültetni kívánt implantátum mondjuk 700 ezer forint a másik eseteben meg csak 100 ezer forint. Tehát nagyon kellene már az a tisztességes minimum, hogy egy kicsit a borsodi földműves is esélyt kaphasson a tisztességes ellátáshoz, na meg az élethez. A gazdagabbak pedig bátran fizethetnek kiegészítő biztosítást, akár többszintűt is, ezzel is tehermentesítve az állami ellátást.

Aki pedig továbbra is attól tart, hogy a kiegészítő biztosítás miatt az egészségügyi ellátás kettészakad, az méltóztasson lefáradni az elefántcsonttoronyból és felkeresni kezelőorvosát. Az pedig, hogy az egészségügyi államtitkárság mindeközben mit csinál, illetve pontosan mit nem, azt jól látjuk, hiszen az elmúlt több mint 7 hónap alatt szinte semmit nem jutott előre az ágazat. Még azokban a kérdésekben sem, amelyeket maga Ónodi-Szűcs Zoltán sorolt fel mint prioritásokként. Persze az is lehet, hogy az államtitkár az ágazat vezetése helyett Phd-jére  készül, a vezetést meg odaadta gebinben Rogánnak. Kérdésként már csak az merül fel, hogy tényleg Rogán vezeti az egészségügyi bértárgyalást is, azért áll? 

Tovább

Irgalmatlanul ostobán vernek el 8 milliárdot

Valahogy kezd az az érzése lenni az embernek, hogy az egészségügyhöz lassan többen értenek, mint a focihoz.

Boldogult nagyapám - aki tanárember volt - úgy ment a fogorvoshoz, hogy nem csak a konkrét diagnózist, hanem a kezelési tervet is felvázolta a beavatkozás előtt. Hasonlóan működik jelenleg a kormány, hiszen innen-onnan kiabálnak be az egészségügy kérdéseibe és ahány “hozzáértő”, annyi kezelési terv is elhangzik. Így nem csoda, ha az államtitkár sem tudja már követni, hogy mi is folyik tulajdonképpen az ágazatban. Helyzetét nem könnyíti meg az a tény sem, hogy meglehetősen nagy területet felügyel és program híján nincs mit felmutatnia a kormányon belüli “szakértőknek” arról, hogy mi is az irány. Így aztán az élelmesebb kibicek bele-belenyúlnak az egészségügy - amúgy szánalmasan keserű és száraz - mézescsuprába, hátha akad ott még valami. Rendszerint akad is, bár annak a valaminek már régen nem ott volna a helye, hanem a dolgozók zsebében.

Így fordulhat elő a legújabb nagyvonalú fosztogatás osztogatás, aminek mostani kedvezményezettje, a Betegápoló Irgalmasrend Kórházai, az elkövetkező évben 8.1 milliárd forint többlettámogatást kapnak. Mellékesen megjegyezve, az egyházi fenntartású intézmények ugyanazt a finanszírozást kapják az OEP-től, mint bármely állami intézmény. Ezenfelül a jövő évi költségvetésben még 300 millió  forint kiegészítő támogatásra, valamint a saját egyházak támogatására is szert tesznek. Igaz ez annak ellenére, hogy az Irgalmasok honlapján ennek az ellenkezőjét olvashatjuk: 

"Míg a legtöbb hazai kórház állami vagy önkormányzati tulajdonban működik, így ezt a forrást közpénzből biztosítják, addig a mi kórházunk esetén ennek előteremtése alapvetően a működtető Betegápoló Irgalmasrend feladata. Nagylelkű támogatóink is részt vállaltak abban, hogy a Rend a közelmúltban is számos olyan fejlesztést hajthatott végre, amelyek hozzájárultak kórházunk infrastruktúrájának - és ezen keresztül a nyújtott szolgáltatások színvonalának - javulásához."

Tehát panaszra nekik lehet a legkevesebb okuk, hiszen az állam megfelelően kistafírungozza az egyházi fenntartású egészségügyi intézeteket.

Pontosan ezért furcsa az állam bőkezű plusz finanszírozása az Irgalmasrendnél, ami három kórházat foglal magába, a vácit, a pécsit és a budapestit. 

A budapesti kórházaknál maradva, a Budai Irgalmasrendi Kórház egy a Budapesten található harmincból és aktívan részt vesz a budapesti betegellátásban és az ügyeletekben is. Tehát az Irgalmasrend által nyújtott kapacitásra szüksége van Budapestnek, de a kórházára már egyáltalán nem biztos. Hiszen, mint ahogyan már itt és itt is leírtam, Budapest ellátása a mai rendszer szerint fenntarthatatlan. Szükség van 4-5 szuperkórházra és az összes többit be kell zárni, az épületeket pedig egyéb célokra kell hasznosítani.

Egészségügy Irgalmasrend Budapest kórházak Korányi projekt Szócska Cserháti szuperkórház

Kép: http://www.pestmegye.hu/hirek-altalanos/3377-368-millios-beruhazas-a-rokus-korhaz-diagnosztikai-parkjaban

Minden olyan támogatás, vagy pluszforrás, ami a meglevő kórházakat fejleszti, addig teljesen felesleges és ablakon kidobott pénz, amíg nincs megegyezés a budapesti ellátás végleges tervéről, ami, még egyszer mondom, nem lehet épeszűen más, mint 4-5 szuperkórház.

Nem kell azonban messzire mennünk, hogy a most eltapsolni szándékozott 8.1 milliárd forintnak a párját is megtaláljuk, a Szócska Miklós exállamtitkár által gründolt és sokak szerint pénzszivattyúként működő - 2013-ban átadni kívánt, azonban mind a mai napig be nem fejezett- Korányi Projektet. Ahol sajtó hírek szerint 400 milliót síbolhatott el a kivitelező és amit az Európai Unió csalás elleni szervezete, az OLAF is vizsgál, vagy vizsgálni fog.

Az esztelen pénzköltésnek van egyéb formája is. Nemrég újították fel a Merényi Kórház pszichiátriai osztályát és fejlesztették az ott található, de minden mástól távol levő traumatológiát, közel 370 millióból. De ide sorolhatom nyugodtan a Rókus Kórház 367  milliós beruházását, vagy a legújabb, az Uzsoki Kórház szívkatéter laboratóriumának a beruházását is. Igaz, ez utóbbi legalább magántőkéből jött össze.

Fontos megjegyezni, hogy általánosságban az adott intézmények kapacitása fontos Budapest számára, hiszen ezen kórházi ágyak biztosítják a még elérhető egészségügyi ellátást. Nem az ezekben a kórházakban folyó szakmai munkával van gond. A problémát a budapesti ellátás startégiai átalakítását szolgáló terv hiánya okozza. Konkrétan az, amelyik kimondja, melyik 4 kórház marad és mely kórházra vár egyéb, másfajta hasznosítás. Addig bármilyen olyan jellegű fejlesztés/felújítás/beruházás, ami nem könnyen költöztethető, az nem más, mint az adófizetők megrövidítése, hiszen lehet, hogy azt a kórházat bezárják.

A helyzet különösképpen azért érdekes, mert pont az egészségügyért felelős államtitkár nyilatkozza szinte folyamatosan, hogy a rendszerbe addig több pénzt nem érdemes belerakni, amíg nem teszik átláthatóvá. Éppen ezért került kinevezésre egy miniszteri biztos, aki elméletileg az új budapesti kórházkoncepcióért és a fejlesztésekért, illetve ezek koordinációjáért felel.

A kialakult kép kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy mit is csinál pontosan a miniszteri biztos és hogyan engedheti meg az államtitkár, hogy lényeges, sok milliárdos fejlesztések végbemenjenek addig, amíg nem tette átláthatóvá - ígérete szerint - a rendszert.

De persze az is elképzelhető, hogy egy-egy futballszakértő átnyergelt az egészségügy területére is, és ha már a foci olyan jól megy, most értékes tanácsaival az erősebb kutya alapon vágja gerincre az egész budapesti ellátást.

A jelenlegi képet nézve pedig nem lenne semmi meglepő abban, ha a Sportkórház Honvéd Kórházba költözését már Mocsai, orvos-professzorként irányítaná.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek