Pártkatonáknak magánegészségügy a mi pénzünkből!

Nem is olyan nehéz megmagyarázni azt, hogy Magyarországon miért nincsen normálisan működő egészségügy, miért nem költünk rá, miért nincsen politikai igény erre, sem az oktatásra. Az már sokkal összetettebb kérdés, hogy hogyan alakulhattak úgy a dolgok, hogy teljesen véletlenszerűen lesz esélye egy-egy betegnek a gyógyulásra ebben a teljesen heterogén és kaotikus rendszerben. 

Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos azt is megérteni, hogy Magyarországon semmi sem történhet Orbán Viktor tudomása, vagy engedélye nélkül, pontosan olyan ez, mint egy alkotmányos monarchia. Vannak azonban olyan területek, amit a kedves vezető - véleményem szerint - szándékosan nem befolyásol, meghagyja azt a politika másodrendű lovagjai számára homokozónak. Sajnos az egészségügy is egyfajta játszótere lett a politikai kalandoroknak. 

egészségügy NER egészségpolitika honvédkórház mentő

Fotó: http://retronom.hu/node/12206

2010 után, mint mindenhol, az egészségügy területén is megkezdődött az a fajta nagytakarítás, amit már megszokhattunk a kormányváltások után. Csakhogy ezúttal a seprű benézett az ágy alá is, így rengeteg kádert kellett lecserélni és pótolni. A kurzusváltás miatt egyetlen szempont volt fontos a cseréknél: a lojalitás a fennálló hatalomhoz. Valahogy úgy voltak ezzel, hogy majdcsak belejön, de most már tisztán lehet látni, hogy sajnos nem jött bele, egy sem. Mindemellett az egészségügy elvesztette kezdeti lendületét, Szócska nem bírta tartalommal megtölteni tárcáját, balog (a “tűzkeresztség” után a továbbiakban mindig kisbetűvel), pedig bárgyú vigyorán kívül semmit sem tudott hozzáadni a rendszerhez. Ráadásul Szócska humánerőforrás-politikája is igazodott a nagypolitikához, a szervilis seggnyalók maradtak, illetve pozícióba kerültek. Ha ez még nem lenne elég, a rendszert erős, már-már hűbéri hierarchia jellemzi, a döntési folyamatok egy-egy kézben összpontosulnak, így csak nagyon lassan haladnak a folyamatok. Ez a fajta centralizáltság azt is jelenti, hogy teljesen eltűntek a rendszerből a döntésképes  egyedek, és az akták elkezdték végtelen körforgásukat a bürokratikus intézményekben, mindenki egy picit arrébb teszi, csak ne neki kelljen döntenie. Így az egészségügy végül a legkevésbé vált a nagypolitika pragmatikus szereplőjévé és miután állandóan csak a baj van/volt vele, így egyszerűbb volt mind az átalakítását, mind egyáltalán a fejlesztését elmismásolni, elsumákolni. A figyelmet pedig elterelni a valós problémákról. Miután 2014-ben sem bukott bele a választásokba a Fidesz, teljes joggal gondolhatták, hogy ez így rendben van. Az egészségügy pedig egy olyan probléma, mint a szocotthonba pakolt nagymama, ha nem látjuk, nincs lelkiismeret furdalásunk, de tulajdonképpen problémánk sem. Ebbe a rendszerbe csöppent bele Zombor (aki viszonylag gyorsan levette, hogy itt nincs pálya), majd Ónodi-Szűcs Zoltán, kissé megilletődve. A baj az, hogy az illetődés maradt a politikai támogatást ellenben nem tudta megszerezni magának. Ehhez kellett balog is, aki számtalanszor magára hagyta Ónodit és megalázó módon hallgatott, akkor is, amikor a saját tárcáját kellett volna védenie. Ezt a helyzetet a lesipuskás kormánytagok, ellenben tökéletesen használták ki, így adódhatott, hogy Rogán jelentette be a szuperkórház létesítését Budapesten, vagy Kósa professzor alkothatott törvényt az egyetemi kórházakról. Mind-mind megkerülve az egészségügyért felelős államtitkárt, aki a legmélyebb ütést akkor szenvedte el, amikor számára is világos lett, hogy a kancellária tervét megfúrták. Ugyanis pontosan a rendszer gyengesége miatt, ma már gyakorlatilag bárki befolyásolni tudja az egészségügy történetét, csak és kizárólag jó kapcsolat kell ehhez. Mert persze egészségügyi ellátásra mindenkinek szüksége lesz előbb, vagy utóbb, a politikusoknak is. Így egy-egy nagy befolyású orvosbáró, vagy kórházigazgató, aki tett már némi szívességet magas beosztású politikusnak (műtét, természetesen várólista nélkül, vagy nagymami elfekvőbe helyezése stb.) ki is vehetett a szívességbankból és amikor olyan helyzettel találkozott, amiben érdeksérelme volt, akkor ezt valahogy a politikai kapcsolata segítségével megakadályozta. Márpedig az egészségügy bármiféle átalakítása érdeksérelmekkel jár, gondoljunk akárcsak a hálapénzre. És minél befolyásosabb a politikus, annál több mindent érhet el az őt, vagy családtagját kezelő orvos. A káoszban végül így lesz rend. 

A szívesség persze kölcsönös, így a jelenlegi politikai elitnek nincs mitől félnie az egészségügyben, hiszen megvásárolták maguknak a tisztességes és soron kívüli ellátást. Létrehozták a régi Kútvölgyi helyett a Honvédkórházban a pártkórházat, és most a legújabb hírek szerint vásárolnak néhány mentőautót a Honvédkórháznak. Amire minden olyan kórháznak szüksége lenne, amelyiknek több telephelye van, hiszen ezek között a szállítást is meg kell oldani valahogy, mert az már tisztán látszik, hogy az Országos Mentőszolgálat kapacitásai végesek. A kórházi mentőkkel, viszont ezt a terhelést is csökkenteni lehetne. Sajnos azonban ezt a beruházást kevés intézmény engedheti meg magának, ezért én tényleg nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a politikai elit a maga privát sürgősségi ellátását is így kívánja biztosítani. És akkor az arra méltóknak majd sokkal jobban szervezett és hatékonyabb ellátás jut, mint bárki másnak.

Azaz nem történik semmi más, minthogy haladunk tovább a lenini úton és folytatjuk a szocializmus építését, amely egyre inkább hasonlít az orwelli disznófarmra. Mert ugye itt is vannak az egyenlők és az egyenlőbbek, meg persze azok, akiknek jár a hosszabb , egészségesebb élet. Vagy a mi pénzünkből jár akár a külföldi kezelés is.

De a végén úgy járnak, mint a legenda szerinti öreg nagyon magas beosztású pártfunkcionárius, akihez még a múlt rendszerben hívtak mentőt. Akiket a beteg mellett a neves professzor is várt, és éppen vérnyomást mérve szemüvege mögül a maga kissé raccsoló hangján azt mondta: “Uhaim! Hozzák fel kéhem a leplezentatív felszerelést” Mire a fiúk lementek a mentőhöz elővették a hordágyat és a lepedőt - mint reprezentatív felszerelést - majd a lepedő közepét, hasonlóan az 56’os zászlóhoz kivágták. És fapofával ebbe csomagolták a pártfunkcionáriust, meztelen seggel felfele.

Tovább

Rákos vagy, a Te hibád!

​​​​Magyar Rákellenes Liga egészségügy

Meglehetősen érdekes módon kér pénzt - adónk egy százalékát - a Magyar Rákellenes Liga, vádlottként, már-már bűnösként állítva be a rákbetegeket.

Kíváncsi lennék, hogy Esterházy elítélt - hiszen nyilvánvalóan bűnős, ha meg merészelt halni hasnyálmirigyrákban - mit írt volna erről a Hasnyálmirigy naplójában. Vagy Somló Tamás hogyan értékelte volna betegen ezt az kuncsorgást az egy százalékért? Nyilván a helyén és leginkább le sem szarták volna. Azonban az mégiscsak felháborító, hogy a kampány mögött orvos, onkológus áll, aki vélhetően találkozott már egy-két rákbeteggel és ismerheti ezen betegek félelmeit, szorongását. Az egész videó meglehetősen nyomasztó hangulatú, ami különösen érzékenyen érintheti a rákbetegeket, hiszen sokuk számára a holnap is bizonytalan lehet. Ha valamire, erre biztosan nincs szüksége a betegeknek és ezt onkológusként illene tudnia a Magyar Rák Liga elnökének, dr. Bittner Nórának. A kialakult helyzetet azonban csak fokozni sikerült a Mokkában tett nyilatkozatával az elnök asszonynak. Pontosan olyan volt, mint aki helyből idióta, még nekifutás sem kell a cél és a jelző eléréséhez. Mintha kedvenc miniszteremtől balog embertelen minisztertől (nem véletlen a kis b) tanulta volna a prédikáció mesterfogásait, aki a tragikus buszbaleset kapcsán - ahol gyerekek és felnőttek égtek bent a buszban - tűzkeresztséget emleget. 

Ugyanis dr. Bittner Nóra azzal találta menteni a helyzetet - bár szerinte amúgy a videó rendben van - hogy a WHO 2013 tanulmánya szerint a 100 ezer lakosra vonatkoztatott daganatos megbetegedések halálozási átlaga Európában 163, addig Magyarországon  ez a szám 263. Azaz Magyarországon 100 ezer emberből százzal több hal meg évente daganatos (rákos) megbetegedésben, mint Nyugat-Európában. És ha ez nem is lenne elég, még büszkén hozzáteszi, hogy ennek az oka a korai szűrés és felismerés hatékonyabb volta. Azaz a legkevésbé sem a beteg tehet arról, hogy méltóztatik-e meghalni egy-egy daganatos megbetegedésben, hanem az egészségügyi jelen állapota és a ráfordított pénz és lehetőség, aminek itthon azért eléggé híjján állunk. Tehát még szerinte sem igaz a videó sugalmazása, hogy csak és kizárólag az egyén a felelős a betegségéért, hanem sokkal inkább a megelőzés és ennek lehetősége, ami ugye itthon fényévekre van egy normál egészségügytől. 

Persze, értem én, hogy mit akartak, talán egy olyan ütős, figyelemfelkeltő videót, mint például ez a már-már klasszikus ír reklám, ami a biztonságos közlekedésre hívja fel a figyelmet. A különbség azonban az, hogy míg az ír kampányfilm profi módon készült, addig a a Rákellenes Liga filmje meglehetősen házi kivitelt sejtet. Ja és még valami, az ír videó nem sért méltóságot, mint a rákos beteget vádlottként beállító magyar. 

Az egész valahogy úgy sikerült, hogy a Magyar Rákellenes Liga is, mint Balog embertelen miniszter, az ajtókeretet is berúgva kopogtatnak. Igaz ez még akkor is, ha mi magunk és főleg Magyarországon vastagon beleszarunk a kockázatokba (jelen sorok írójával egyetemben) és sokszor mindent megteszünk egy-egy krónikus betegség összeszedéséért. De akkor sem lehet ilyen kegyetlen módon arcul vágni azokat, akik az életükért küzdenek és minden pozitív energiára szükségük van. Pláne nem akkor, amikor sokszor fogalmunk sincs, hogy egy-egy rákbetegséget mi okozza pontosan. 

Megdöbbentő hatást nem itt és nem így kell kiváltani, hanem olyan reklámokkal amik szembesítik a fogyasztót a rossz szokásaival, de nem rúg bele a már megbetegedettekbe, mert ezzel éppen ellenkező célt ér el. 

“Épp jön György. Micsoda gyönyörű lapátkeze van. És mekkora dagadó erek!Az Isten is kemoterápiára teremtette.” Esterházy Hasnyálmirigy napló

Tovább

Nem az én ügyem, nem az én dolgom

Vallotta állítólag az a budapesti gyermekorvos, akit hiába kértek, nem segített a rendelője előtt földön fekvő emberen, aki aztán sajnálatos módon meghalt. A Bors szerint “Mint mondta, gyermekorvosként rendelési időben a beteg gyermekek ellátása a feladata, az intézményen kívül viszont nincs felelőssége” és persze még a lelkiismerete is tiszta. 

egészségügy segítségnyújtás olimpia járókelő-effektus nem az én dolgom miért pont én

Kép: https://i.ytimg.com/vi/OSsPfbup0ac/hqdefault.jpg

Annak, hogy miért nem segített az orvos, több oka lehet, a kulcs azonban ebben a mondatában lehet “ak­kor és ott nem tudtam volna semmit sem tenni az életé­ért”. 

Hogy miért nem, az jól jellemzi a jelenlegi orvosképzés és továbbképzés hiányosságait, a jelek szerint még mindig nem tartunk ott, hogy minden orvos képes legyen legalább alapfokú újraélesztésre. Hiszen ha a gyermekorvos képes lett volna arra, hogy legalább laikus szinten ellásson egy haldoklót, akkor nyilván nem nyilatkozta volna azt, hogy semmit nem tud tenni a földön fekvő embertársa életéért. Az újraélesztés és a kritikus állapotú beteg felismerése és alapfokú ellátása valahogy pontosan úgy nem prioritás az egészségügyi továbbképzések szintjén, mint maga az egészségügy a társadalom szintjén. 

Ugyanis azt is simán elfogadjuk, hogy Magyarországon teljesen normális az, hogy a gyógyulási esélyünk egy-egy betegségből az európai legrosszabb átlagot mutatja, mialatt egy szerb harmadosztályú futball klubot támogatunk 3 milliárd forinttal, vagy dédelgetjük olimpiai álmainkat eddig csaknem 17 milliárd forintért, ahelyett hogy az egészségügyi ellátásunkat javítanánk. 

Beletörődtünk, belefáradtunk, ugyanúgy, ahogy Rogán, Mészáros Lőrinc, Habony ügyeibe, miközben apatikusan figyeljük az összeomló egészségügyet. Nem az én dolgom, nem az én ügyem, én nem vagyok beteg és különben is mit tehetnék?

Ennek a viselkedésnek pszichológiája kísértetiesen hasonlít ahhoz a hárításhoz, amit a szociálpszichológia Bystander-effect-nek, járókelő-effektusnak hív. A járókelő-effektus nem más, mint annak a felismerése, hogy minél többen tudnának segíteni egy rászorulón, annál kisebb az esélye, hogy valaki segítsen.  Kísérletek százai mutatják, hogy mi történik akkor, ha valaki például hirtelen összeesik az utcán, mennyi idő alatt kap - ha kap egyáltalán - segítséget és mennyien sétálnak el mellette, mintha mi sem történt volna. És mi történik akkor, amikor végre megtörik a jég és az első ember megáll segíteni. 

Itt van erről egy nagyon tanulságos videó.

Mégis mi magyarázhatja ezt a részvétlenséget, ezt a közönyt? Azt, hogy akkor is továbbmegyünk, amikor nyilvánvalóan segítséget kér valaki? 

A hárítás egyrészt kifejezi azt az álláspontot, hogy az egyén úgy gondolja, hogy ez nem az én dolgom, miért pont én foglalkozzak vele, más sem teszi, és egyébként is sokkal kevesebb problémát okozok azzal magamnak, ha továbbmegyek. Másrészt pedig a segítségnyújtás elmulasztása mögött ismeret, vagy tudás hiány áll. Az egyén nem biztos abban, hogy mit kellene tennie, ezért inkább nem tesz semmit, annak ellenére, hogy valahol a tudata legmélyén ott motoszkál az a felismerés, hogy a semmittevéssel teszi a legrosszabbat ebben a szituációban. Ilyenkor azért jelentős szükség van a kognitív disszonancia redukciójára, azaz a lelkiismeretünk megnyugtatására, amit leginkább azzal tudunk feloldani, hogy de hiszen senki sem segített, így én is a tömeg által irányított viselkedést választottam, ami bizonyára helyes. 

A gyermekorvos cselekedetét azonban ez önmagában nem magyarázhatja, meg a rendelésen váró néhány taknyos gyermek ellátása sem, hiszen a tőle elvárható segítséget kellett volna nyújtania, még akkor is, ha ismeretei hiányosak. De ennek tisztázása majd az Orvosi Kamara Etikai Bizottságának lesz a dolga.

Azonban a járókelő-effektus továbbra is velünk él, szinte az élet minden területén és ha nem szólunk, akkor lassan tényleg nem lesz kinek szólnunk. Mert az egészségügy a mi ügyünk és előbb vagy utóbb mindenki ügye lesz, ezt nem lehet megúszni, legfeljebb egy gyors, kíméletes halállal. És amikor majd szükségünk lesz az ellátásra, akkor hiába óbégatunk, pontosan úgy fogunk járni, mint az utcán fekvő haldokló, akin mindenki átlép a járókelő-effektus szerint. De, ahogy a példa is mutatja, elég csak egynek elkezdenie a segítségnyújtást és máris tömegek csatlakoznak hozzá.

Éppen ezért, ha számodra is fontos az egészségügy és az egészséged, akkor gondold át ezt az olimpia dolgot is.

Én szóltam!

Tovább

Elbukott az államtitkár, megették az orvosbárók!

hirado.hu értesülése szerint Ónodi-Szűcs Zoltán azt nyomatékosította, hogy az egészségügyi kancelláriák kialakítása lekerült a napirendről, nincs olyan döntés, amely a kancellária elveit továbbviszi. Ezt azok után volt kénytelen nyilatkozni, miután óriási felháborodást keltett az az intézkedés, hogy a kórházak gazdasági dolgozóit az eddig kórházi állományból átveszi az Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK). Erről a kórházigazgatók egy levélből értesültek, amit az állami hierarchiában messze a kórházigazgatók alatt álló igazgatóhelyettes írt alá. Ez a módszer nyilvánvalóan sértés is volt a kórházigazgatók számára, az ő ellenállásuk miatt bukhatott el a kancellária rendszere. Ami praktikusan csorbította volna a befolyásukat, hiszen a egy-egy kancellár alá 8-10 kórház tartozott volna és a kancellár szabta volna meg a betegutakat, jelölte volna ki az adott ellátásért felelős kórházakat, azaz szervezte volna meg az ellátást. Végsősoron a kancellária határoztat volna meg egy térségen belül, hogy melyik kórházban lesz baleseti centrum és melyikben ápolási osztály. Így nyilvánvalóan az eddig kiskirályként működő nagyobb kórházigazgatók befolyása és hatalma jelentősen csökkent volna. Perszehogy ezt nem nyelték be és minden fórumon megpróbálták megbuktatni - a jelek szerint sikerrel - a kancellária-rendszer bevezetését, ami pedig az egészségügy átalakításának az alappillére lett volna. Ekkor gondolhatta Ónodi, hogy bemegy az ablakon és talán a gazdasági dolgozók kiszervezésével megpróbálja a célt elérni, hiszen ahol a pénz, ott a hatalom elve itt is érvényesül. Azonban az ezt követő felháborodás hatására, Ónodi kénytelen volt deklarálni azt a tényt, hogy nem lesz kancellária az egészségügyben, ezzel pedig valószínűleg reform és átalakítás sem.

kancellária Ónodi Szűcs Zoltán

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

És ezzel mindenki veszít, hiszen a beteg továbbra is várni fog a meglehetősen hullámzó szakmai teljesítményű ellátásra, az egészségügyi dolgozók ugyanabban a reménytelenségben dolgoznak majd tovább és vándorolnak is tovább, ezzel is jelentősen csökkentve az ellátás színvonalát. Azonban az orvosbárók, a felső főorvosi réteg bátran mindenki mással szemben nyugodtan várhatja a hálapénz csordogálását és élheti luxuséletét az egész egészségügy rovására, ahogyan tette ezt eddig is. Ugyanis nincs mitől félniük, mert amennyiben minden változatlan, úgy az ő hatalmuk is változatlan marad. Ebben pedig nem véletlenül partnerek a kórházigazgatók, hiszen őket a legkevésbé sem a tehetségükért és tudásukért ültették a pozícióba, hanem megbízható NER katonákként. Akiknek szintén nem érdekük a változás, hiszen ezzel csorbulhat a jogkörük, de leginkább is munka van vele. Ez pedig ebben a rendszerben nincs a fizetésbe belekalkulálva.

Mégis, a gazdasági dolgozók átemelése az ÁEEK-be most talán felesleges zacskódurrogtatás egy puskaporos környezetben és ennek az eredménye az lehet, hogy az egyébként elkerülhetetlen átalakítás az egészségügyben még távolabbra tolódik. A politikának sem lesz érdeke választások előtt túl sok konfrontáció, márpedig egy átalakítás mindig ezzel jár. Pláne, ha az átalakításért felelés miniszter a sakktáblán a gyaloggal is csak úgy tud lépni, hogy visszafele. 

Ónodinak pedig nem marad más út mint a sikertelensége miatt lemondani, hiszen a felette álló miniszter a NER példaképévé vált Hoffmann Rózsáért is többször állt ki, mint a jelenlegi egészségügyi államtitkárért, akár a nyilvánosság előtt, akár a kormányzatban.  

De ahogy eddig is, a politika inkább elnézi, hogy az általa uralt rendszerben betegek maradjanak ellátatlanok és akár ezért meg is haljanak, minthogy piszkos kis hatalmát bármi is veszélyeztesse.

Tovább

Kirúgták a Mentők főigazgatóját is!

Pár nappal a régióvezetők kirúgása után menesztették magát a főigazgatót is a Mentőszolgálat éléről.

Mentőszolgálat főigazgató kirúgás Balog Zoltán EMMI Csató Gábor Kósa Lajos

Fotó: MTI Lakatos Péter

Mint arról már korábban beszámoltam, az emberminiszter még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjára, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

Meglehetősen sunyi módon sikerült eltávolítani Mátét, hiszen a pályázatban kiírt határidő - amely szerint az eredményt közli az ember minisztérium - közel két hete lejárt. A döntést pedig azért halogathatta Balog, mert leginkább egy, az ostobasága miatt  előállt csapdában találta magát, hiszen ha a főigazgatót egy év után le kell cserélni, az magyarázatot követel már önmagában is, pláne ha azt is el kell magyarázni, hogy miért emészti fel a szervezet már a negyedik a főigazgatót hat év alatt. Így a karácsonyi őrület tetőfokán mára halasztotta az eredményhirdetést. Nyilván abban reménykedve, hogy így könnyebben elsikkad. 

Már maga a pályázat kiírása is furcsa és inkább emocionális döntésnek bizonyult, mint racionálisnak, hiszen azután került rá sor, hogy Máté fölé Balog miniszter kinevezte a nemrég bukott volt OMSZ főigazgatót, Mártai Istvánt stratégiaalkotásra és a szakszervezetekkel való kapcsolattartásra. Máté ezt csak úgy jellemezte a Facebook-oldalán, hogy epét hány, ami ebben a helyzetben tökéletesen érthető is, de a jelek szerint kiváltotta Balog haragját és a rövid bejegyzés az állásába került. Nemhiába, a NER már csak ilyen, nem tűri az ellentmondást, de még a különvéleményeket sem. A döntést emocionális voltát jellemzi az is, hogy annak ellenére rúgta ki Balog Mátét, hogy az elmúlt egy évben sikerült stabilizálnia az OMSZ gazdálkodását és a dolgozók hosszú évek után reménykedni kezdtek a szolgálat és saját sorsukat illetően. Máté ugyanis bevezetett néhány, a dolgozók szempontjából igen fontos hangulatjavító intézkedést, aminek hatására kissé csökkent a már-már fojtogató humánerőforrás krízis (elkezdtek visszaszivárogni a korábban - Mártai és az őt követő Burány alatt- elvándorolt dolgozók). Bárhogy is nézzük, az elmúlt egy év nyugodtan telt el a szolgálat köreiben, legalábbis a nagy többség számára. Ugyanis Máté már egy réges-régen várt tisztogatásba kezdett, eltávolította azokat a vezetőket - legalábbis egy részüket - akik felelősek az OMSZ szakmai és morális mélyrepüléséért - köztük a minap leváltott kettőt is. A gond pontosan ez lehetett, mégpedig az, hogy csak egy részüket, mert hiába kísérelte meg még tavasszal a régióvezető orvosigazgatók leváltását - akik felelősek az elmúlt 10plusz évek válságáért - ezt Balog nem engedélyezte, és a kiírt pályázatokat visszavonatta, így persze a métely továbbra is dolgozni tudott, mint ruhamoly a szekrényben. Ennek köszönhető az a régióigazgatók által aláírt levél is, aminek a címzettje maga Balog Zoltán volt és ami megpróbálta Máté Gábort befeketíteni az emberminiszter előtt. Balog vezetői készségeit mutatja az is, hogy hitelt adott azoknak a régióigazgatóknak, akik szintén jelentős felelősséggel tartoznak a mentőszolgálat rohadásáért. Persze a válasz sem maradt el, Máté ugyanis a héten egy régióvezetőnek azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását, egy másik ellen pedig fegyelmi eljárást indított a nemrég az M3-on történt, öt halálos áldozatot követelő baleset kapcsán. (erről itt írtam) 

Sajnos mint a fenti ábra mutatja, a régióvezetők akciója és Mártai sündörgése sikeres volt, így a bárki, csak Máté ne óhajuk meghallgatásra talált. Ugyanis - folyosói pletykák szerint - hiába preferálta volna Ónodi-Szűcs Zoltán is Máté Gábort a főigazgatói székben - a döntés Balog kezében volt, az egészségügyért felelős államtitkár  pedig lassan már azt sem döntheti el önállóan, hogy reggel milyen nyakkendőt választ a zakójához.

Az új főigazgató, Csató Gábor orvos, akinek gyakorlatilag semmiféle értékelhető vezetői gyakorlata nincs, így komoly zsákutcát jelenthet majd mind a szervezet, mind az őt kinevező miniszter számára. Bár utóbbit a legkevésbé sem fogja ez zavarni, hiszen különösebb következményei eddig sem voltak Balog döntéseinek (egészségügy és az oktatás szétverése) az elmúlt hat évben, a kormányfő számára az éppen elég, hogy hithű református lelkész áll az EMMI élén. 

Csató kinevezése mellett viszonylag kevés érv állhat, az egyik az lehet, hogy Balog így próbált egyensúlyt teremteni, a már fent említett régióvezetők és a szervezet között. Pedig ez szintén nagy ostobaság, hiszen aki ismeri a szervezetet, az jól tudja, hogy a régi régióvezetőkkel csak és kizárólag a rothadást lehet elősegíteni a fejlődés helyett. Ugyanis a Mentőszolgálat szakmai és morális hanyatlásáért ők maguk is komoly felelősséggel tartoznak. 

A Csató melletti másik érv - és talán ez az erősebb - pedig az, hogy Csató debreceni illetékességű, így jól helyezkedhet majd el a kormányzatot ellepő debreceni lobbiban. Sőt, pletykák szerint a kinevezését, a FIDESZ bohóca, maga Kósa Lajos is lelkesen támogatta.

A fentiek miatt borítékolható, hogy az OMSZ ismét lejtmenetbe vált, ami egyáltalán nem biztos, hogy nem tudatosan megkomponált végjáték (persze ezt a szálat már nem a meglehetősen szerény képességű Balog mozgatja), hiszen ezzel a válsággal, amivel most kényszerül majd szembenézni a szervezet, magyarázható lesz az a régóta dédelgetett kormányzati állom, hogy a lassan 130 éves Országos Mentőszolgálat beolvadjon akár a rendőrség szervezetébe. Hiszen mi más hosszútávú célt szolgálhat az a megközelítés, hogy Magyarország legnagyobb egészségügyi ellátója az elmúlt hat évben átlag két évente új vezetőt lap.

Egy dologgal azonban a kormányzat és főképp Balog nem számolt, az pedig a medve, mert a medve éppen úgy nem játékszer, mint a mentős, így könnyen lehet, hogy Csatónak majd komoly ellenállással kell szembenéznie.

Végül a NER-ben Csatónak is megadatik a tizenöt perc hírnév, de sajnos ennek végső soron megint a betegek a mentőellátást igénybe vevők fogják kárát látni.

Tovább

Breaking!  A mentőknél felfüggesztettek egy régióvezetőt a  az M3-as baleset miatt!

A tegnapi nappal - belső információim szerint - az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását dr. Pápai Györgynek, az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi Régió regionális igazgatójának és ugyanekkor felfüggesztette a további munkavégzés alól Észak-magyarországi Régió regionális igazgatót, dr. Breitenbach Gézát.

Míg Pápai megbízatását indoklás nélkül vonta vissza, addig Breintebach kénytelen lesz menesztése előtt egy fegyelmi vizsgálattal is szembenézni.

Ugyanis mind a mentőszolgálat tájáról, mind a sajtóból származó hírek szerint, bár Breitenbach Géza volt az első orvos a nemrég az M3-as autópályán történt több halálos áldozatot is követelt baleset helyszínén, sem a betegellátásba, sem a kárhelyparancsnoki teendők ellátásba nem kapcsolódott be, holott mindkét feladat igényelhette volna a szakorvosi beavatkozást. Amennyiben a hírek igazak, a régióigazgató viselkedése már csak  azért is furcsa, mert az orvosi egyetemek akkreditációs nyilvántartása szerint Breitenbach tanította a teendőket a tömeges kárhelyek felszámolása kapcsán, így végkép nem érthető a sajtóhírek szerinti hozzállása.

M3 baleset mentők régióvezetők Breitenbach Géza Pápai György felfüggesztés kirúgás Országos Mentőszolgálat

Fotó: 24.hu

De ez már csak a hab lehetett a tortán, hiszen a főigazgatónak valószínűleg abból lehetett elege, hogy a mentőszolgálat felsővezetőinek nagy része több, mint tíz éve dolgozik vezetői beosztásban, és áldásos tevékenységük eredményeként érte el a szolgálat azt a mélypontot, ami egy éve még jellemezte a szervezetet. Az elmúlt tíz év alatt kiépültek helyi kiskirályságok és a régióvezetők uralják azokat -az egyébként fizetős- mellékállásokat is, amelyek  egészen tisztességes bevételeket jelenthetnek. Ilyen például a Magyar Vöröskereszt összefonódása (erről itt  írtam) az Országos Mentőszolgálattal. A Vöröskereszt a felelős a Kresz vizsgák során az egészségügyi vizsgák lebonyolításáért, azonban a Vöröskeresztnek erre gyakran sem embere, sem felszerelése sincs, így a mentők biztosítják sok helyen a vizsgákhoz a humánerőforrást. Amit jelentősen megkönnyít az a tény, hogy a Magyar Vöröskereszt tisztségviselői gyakorlatilag a mentőszolgálat vezetőiből állnak. Közismert, hogy az egyik bukott mentő főigazgató - aki jelenleg is vezető beosztást tölt be a mentőszolgálaton belül - a Magyar Vöröskereszt elnöke, ahogyan Beritenbach Géza - a most már bukott régióvezető- is a Magyar Vöröskereszt miskolci szervezetének az elnöke. Sajnos azonban a címek és a másodállások halmozása mellett mind a szakma, mind a szakmai vezetés háttérbe szorult, így tetőzve a szakmai és morális mélypontot. Amelynek eredménye az a megkérdőjelezhető szakmai- és emberi hozzáállás, ami a tragikus M3-as baleset ellátását jellemezte a hírek szerint.

A jelenlegi főigazgató egyszer már megpróbált a rendszerbe friss vért pumpálni, és ki is írt új régióvezetői pályázatokat még tavasszal, azonban ezt a politika visszavonatta, valószínűleg a most leváltott vezetők és a többi még regnáló régi régióvezető hatására.  Sőt a helyzetet még bonyolítja az is, hogy az emberminiszter- meglehetősen ostobán - vizet öntött az amúgy is forrongó olajra és még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjának betöltésére, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

A pályázati kiíráson a szakma is igencsak meglepődött, hiszen Máté - bár csak megbízotti - kinevezésével éppen elkezdett lecsendesedni az a már-már háborús időket idéző állapot, ami mentőknél az évtizedek óta tartó vezetés hiánya miatt kialakult és hangulatjavító intézkedéseivel elnyerte az állomány bizalmát. A pályázati kiírás mögött azt lehetett sejteni, hogy annak a Mártai Istvánnak áll elsősorban érdekében, akit Balog 2013-ban sorozatos botrányai és alkalmatlansága miatt kirúgott a főigazgatói székből (erről itt és itt). Majd kegyelem kettesként (mégiscsak buzgó NER-káderről van szó) elhelyeztek a TEK-nél, és ott a  mai napig is a személyvédelemért felel, ami a szeretett vezetőt is érinti. Valószínűleg ezt a helyzetet próbálta megragadni a fenti két régióvezető is és adta be a pályázatát a főigazgatói pozícióra, ahogyan Mártai is. Nyilvánvalóan a legkevésbé sem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy amennyiben régióigazgatói pozícióra is alkalmatlanok, akkor hogyan lesznek alkalmasak főigazgatói posztra. A stratégia az valahogy az lehetett, hogy mindegy, hogy ki, csak a jelenlegi főigazgató ne legyen tovább, hiszen ez az ő saját kiskirályságuk végét is jelenti. Ezért megpróbáltak minden követ megmozgatni, írtak -ríttak, telesírták a Parlamentet, a Kormányt, az összes létező Pártot, ecsetelve a mentők nyomorúságos helyzetét. Azt a nyomorúságot, ami nagy részben nekik köszönhetően alakult ki, az évek óta tartó nem törődés és alkalmatlan vezetői attitűdjük miatt.

És ekkor érezhette először Balog Zoltán emberminiszter, hogy eltévedt, mint Manka a Jicsini erdőben, mert csak sikerült lábon lőnie magát az új főigazgatói pályázattal. Hiszen, ha kirúgja Máté Gábort - a jelenlegi megbízottat - akkor el kell magyarázni, hogy hogyan sikerült 6 év alatt 3 alkalmatlan főigazgatót találnia, ha nem rúgja ki, akkor meg minek íratott ki pályázatot, akkor, amikor a dolgok kezdtek rendben menni. Ha kinevezi Mártait, akkor el kell magyaráznia, hogy 2013-ban miért rúgta ki. Ha kinevez bárkit a fenti kettőn kívűl, akkor megint jön a kérdés, hogy mi a baj Mátéval és miért kell átlag két évente új főigazgató a mentők élére.

Akárhogy is van, egy biztos, a főigazgatói pályázat határideje több, mint egy hete lejárt és Balog még mindig nem döntött, tipródik, mint tojóstyúk a keterecben, miközben Ónodi-Szűcs Zoltán - egészségügyért felelős államtitkár  - megint csak tátott szájjal nézi a történteket, mert lapot neki ismét nem osztottak. Pedig hétezer ember várja, hogy felszálljon a füst és végre dolgozhasson nyugodtan tovább.

A két régióvezető kirúgása pedig reményeink szerint csak a kezdet, hiszen a mentőszolgálaton belül még számos alkalmatlan vezető ül pozícióban, gátolva a régen várt változást.

És mint már oly sokszor elmondtam, a mentős az olyan, mint a medve, nem játék!

Tovább

Az Orvosi Kamara elnöke úgy mondott le, hogy észre sem vette

Megint meglátta a lényeget Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István abban, hogy mi is a problémája az 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoportnak azzal a veszprémi onkológus-nőgyógyásszal, akit a bíróság gyakorlatilag ellátási érdekből szabadságvesztés helyett felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt. Ugyanis ahelyett, hogy az ítéletet követő felháborodásban azonnal sajtótájékoztatót tartott volna a tisztességes orvosok becsületének megvédése érdekében, és ismertette volna a Magyar Orvosi Kamara álláspontját, Éger lapított, majd csak akkor szólalt meg, amikor maga a szakma kérte számon ezt a Kamarától. Akkor is jellemzően nem a problémára fókuszált, hanem kioktatta az azt felvető orvoscsoportot, az MNO szerint: “Éger István a nyílt levéllel kapcsolatban megjegyezte, az íróinak, mint kamarai tagoknak tudniuk kellene, hogy ilyen esetben nem az etikai kollégium, hanem a bizottság az illetékes”

Magyar Orvosi Kamara 1001 orvos hálapénz nélkül Éger István veszprémi nőgyógyász hálapénzFotó: Nagy Balázs

Pedig Éger lehetne egy kicsit proaktívabb, ugyanis sokkal, de sokkal előbb meg kellett volna szólalnia az ügyben. Elvégre ezt várná tőle el a szakma, hogy legalább a jogerős bírói ítélet értelmében összerántsa az Etikai Bizottságot egy ilyen súlyú ügyben, mert olyat azért már láttunk, hogy a 27400 forintos tagdíjtartozás miatt valakit kizárással fenyegettek. De talán Égernek és az általa vezetett MOK-nak ez a probléma mégsem olyan fontos, hiszen több, mint tíz éve - amióta Éger az elnök - szinte semmit sem tettek a hálapénz visszaszorítása érdekében. És itt jön a képbe a napokban kirobbant botrány.

Mint ismeretes, a veszprémi nőgyógyász, előre kért meghatározott összegeket egyes onkológiai műtétekért. A sajtóinformációk alapján olyan rákos betegektől követelt pénzt - az egyébként OEP által támogatott műtétekért - akiknek ezen műtétek jelentették az utolsó reményt. Amennyiben ez így történt -márpedig a bíróság 10 esetben ezt bizonyítottnak találta- az orvos olyan etikai és erkölcsi normákat sértett, amelyek véleményem szerint összeegyeztethetetlenek az orvosi hivatással, de a normális emberi léttel is. (A nemgogol blog  tökéletesen összefoglalta azt, amit a jobb érzésű emberek erről az esetről gondolhatnak.) 

Ennek megfelelően az elsőfokú ítélet több évi letöltendő szabadságvesztésre ítélte az orvost, és szintén több évre eltiltotta a hivatásának gyakorlásától, amit aztán a másodfokú eljárás úgy enyhített, hogy az orvosnak végül nem kell börtönbe vonulnia, sőt még a foglalkozását is szabadon űzheti. És éppen ez volt a cél a bírónő szerint, hogy az orvos továbbra is dolgozhasson, lévén állítólag rendkívüli tudása van, amit elzárása esetén nem gyakorolhatna. Hogy mi lehet ez a rendkívüli tudás, nem tudom, hiszen nőgyógyászból és onkológus-nőgyógyászból is van néhány még az országban. Igaz olyan nőgyógyász már tíz éve is kevés volt, aki képes volt egy bizonyos nőgyógyászati-onkológiai nagyműtét elvégzésére (ez a Wertheim műtét a méh és petefészkek-, vezetékek, nyirokcsomók eltávolítása méhnyakrákban). És ennek oka mögött is a hálapénz sejlik, ugyanis egy ilyen fajta műtét jóval kockázatosabb, mint egy normál szülés, és általában kevesebb “hálával” is jár, így nem csoda, ha viszonylag kevés nőgyógyászt lehetett rávenni a megtanulására. Ezzel is magyarázható a műtétet ismerők és végzők csekély száma. Persze az is lehet, hogy az említett doktornak más pótolhatatlan tudása van, de az aligha hihető, hogy ezzel egyedül rendelkezik az országban és nélküle megállna a betegellátás. Az ítélet azért is furcsa, mert a bíróság úgy engedte tovább dolgozni a nőgyógyászt, hogy ő maga a legcsekélyebb megbánást sem tanúsította, azaz számára valószínűleg az a normalitás, hogy a betegektől pénzt kér az életükért. A történetben nem csak az elítélt orvos magatartása mélyen elszomorító, hanem az is, hogy a Csolnoky Ferenc Kórház szinte összes nőgyógyász kollégája kiállt az elítélt orvos mellett, ami azt feltételezi, hogy nyugodtan ülhetett volna ott a bíróságon bármelyik szülész-nőgyógyász a veszprémi kórházból, az éppen rajtakapott helyett. 

Ez a történet verte ki a biztosítékot az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű facebook csoportnál és ezért kezdték követelni az Orvosi Kamara állásfoglalását. A követelésre pedig ma meg is is jött a kissé durcás válasz: “Kamaránk vezető testületei tisztában vannak felelőségükkel és a szükséges teendőikkel is, anélkül, hogy erre bárkik – főként az orvosi kamara tagjai, az alapvető kamarai szabályokat sem ismerve – nyílt levélben szólítsák fel őket, különösen akkor, amikor az aláírók között a veszprémi kórház orvosa is fellelhető”.  Ami már csak azért is furcsa, mert Éger Istvánt és a kamarai tisztségviselőket azok az orvosok tartják el, akik ellen kirohant. Remélhetőleg utoljára, mert sokakban felvetődik a kérdés, hogy valóban szükségünk van-e olyan kamarai vezetőre, aki több mint tíz évig semmilyen eredményt nem tudott felmutatni a tagdíjbeszedéseken kívül és az első komoly erkölcsi megméretésen elbukik. 

Éger István ilyen formán, ezzel a nyilatkozattal valószínűleg tényleg úgy mondott le, hogy azt még ő maga sem tudja.

Tovább

Az egyszeri államtitkár esete a statisztikákkal

Magyarország annyira jól teljesít, hogy a hazai egészségügy már üti is az uniós átlagot, legalábbis Rétvári Bence KDNP-s államtitkár szerint. Állítását egy frissen megjelent OECD kiadvány, a Health at a Glance Europe  (Európai egészségügyi tükör) statisztikájára alapozza. Rosszul, nagyon rosszul. Elolvasva az angol nyelvű statisztikai kimutatást, először az jutott eszembe, hogy oligofrén miniszterhez imbecillis államtitkár tartozik, aki emellett még vagy diszlexiás, vagy nem beszél angolul, és csak a Google-fordítóval igyekszik információt szerezni, vagy funkcionálisan analfabéta és az írott szövegértése elégtelen, vagy egyszerűen hazudik, amit csúsztatásokba burkol. Pontosan úgy értelmezte a statisztikai kimutatásokat,  mint az egyszeri NAV elnök a Hírtv kérdéseit a nyugdíjasoknak szánt 10 ezer forintról. Félre.

Ugyanis maga a tanulmány nagyon átfogó és sok szempontból vizsgálja az uniós országok állampolgárainak az életkilátásait, egészségügyi állapotukat. 

Rétvári megállapításainak az elején lelkendezik, hogy milyen nagylelkű a kormányuk, hiszen a GDP közel másfél százalékának megfelelő forrásbővülés történt az egészségügyre fordított kiadások terén, ez egyébként inkább az egy százalékhoz van közel, mint a másfélhez, hisze összegszerűen ez 1,2 százalék. Persze azt elfelejti megemlíteni, hogy ezt megelőzően 2,7 százalék forráskivonás történt, így még mindig minimum 1,5 százaléknyi plusz hiányzik az elmúlt évtizedhez képest. Arról is mélyen hallgat, hogy összegszerűen euróban a magyar egészségügyi kiadások az uniós átlag felét sem érik el. 

Rétvári Bence egészségügy OECD Európai egészségügyi tükör mellrák prosztatarák

Fotó: http://mandiner.hu/cikk/20140801_retvari_bence_jo_munkat

A pénz után jönnek a gyerekek, ugyanis Rétvári szerint tök jól állunk oltásokkal, és éppen ezért egy csomó betegség gyermekkorban vissza is szorult. Ez önmagában igaz is, eltekintve attól az apró ténytől, hogy ezek az adatok húsz évvel ezelőtt is hasonlóan jók voltak, köszönhetően a kötelező védőoltásoknak, azaz a jelenlegi kormányzatnak  ezekhez az eredményekhez vajmi kevés köze van. Sajnos ahhoz viszont van, hogy a születéskor várható élettartam messze az OECD országok átlaga alatt van. Mint ahogy ahhoz is van köze az egészségügyi ellátórendszerünknek, hogy a csecsemő-halálozás hazánkban szintén jelentősen magasabb, mint az OECD 34 országának az átlaga. Sajnos Rétvári okfejtése nem áll itt meg, hanem egyre komolyabban és komolyabban viszi tovább a kormányzati optimizmust. Pedig erre semmi oka, mert ami a számok mögött van, az nem más, mint maga a halál. Azt állítja, hogy hazánkban kevesebb nő betegszik meg mellrákban, és kevesebb férfi prosztatarákban, mint az uniós átlag. Aha. Ha így nézzük ez akár igaz is, sajnos azonban más ráktípusokban behozzuk ezt az “előnyt” vastagon, hiszen Magyarországon a legnagyobb(!) bármilyen rák halálozási aránya, azaz, aki Magyarországon valamilyen rosszindulatú tumoros megbetegedésben szenved nagyobb eséllyel hal meg, mint a az uniós országok bármely hasonló betegséggel küszködő lakosa. Másrészt míg az emlőrák esetében a mammográfiás szűrés az unióban átlag szerint több, mint 60 százalék az 50-69 éves korosztályban, addig ez az arány hazánkban az 50 százalékot sem éri el, ami azt jelenti, hogy az adott korú nők több, mint fele nem jár emlőszűrésre. Amit nem látunk, az meg nincs, ugye. A prosztatarák pedig elsősorban az  idősebb férfiak betegsége, ezt a kort a mi férfiaink pedig nem nagyon érik meg, így prosztatarák sem fordul elő post mortem (a halál után).

Rétvári Bence egészségügy OECD Európai egészségügyi tükör mellrák prosztatarák

Forrás: OECD

És a hab a tortán csak a végén jön, amikor rájöttem, hogy Rétvári nem is a friss, 2016-os statisztikát, hanem a 2015-öst nézi, mint egyszerű halandó a cseh kettőt. Ugyanis sokáig hiába kerestem azt az állítását, miszerint: “diplomás orvosból 14,5 jut 100 ezer magyarra, míg az EU-s átlag 12,3, a diplomás ápolók esetében pedig ugyanez az arány itthon 40,5, az Európai Unióban pedig 39,1”, végül az orvosok tekintetében megtaláltam a 2015-ös jelentésben. Sajnos azonban annyira siethettek, hogy nem a magyar adatot hivatkozták, hanem a mellettünk található hollandot és azt is rosszul. Itt komoly zavar is lehetett az erőben, hiszen a diagram címét sem értették meg, ez ugyanis azt mutatja, hogy 100 ezer lakosra mennyi frissen végzett orvos van, aki persze mind diplomás, hiszen csak az lehet. Ez a szám helyesen pedig 15.1, 100 ezer lakosra vonatkoztatva. Ám ez csak látszólag van rendben, mert ebben a számban benne vannak a külföldi vendéghallgatók is (számuk pedig nem elhanyagolhatók, a cseheknél pl. 30%), akik persze nem itt fognak praktizálni. A nővérek tekintetében hasonló számokat, mint Rétvárié nem találtam, itt az igazság az, hogy Magyarországon 100 ezer lakosra 34 frissen végzett nővér jut, míg az OECD átlag 47.

De a legnagyobb baj az, hogy mind a 2015-ös, mind a 2016-os jelentés rendkívül szomorú és elkeserítő magyar adatokat tartalmaz, szinte mindenhol a sor végén kullogunk. Annak fényében meg pláne tragikus az egészségügyi ellátásunk, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy Magyarországon a legmagasabb az orvos-beteg találkozások száma, miközben ugyanitt halnak meg a legtöbben daganatos megbetegedésekben is.  És kerestem, kerestem, de sajnos nem találtam egyetlen egy olyan pozitív kritériumot, amelyben legalább az Uniós átlagot megközelítettük volna, az összes krónikus megbetegedések megelőzése, kezelése és halálozási aránya a legrosszabb hazánkban a fejlett országokhoz viszonyítva.

De persze ez a tény Rétvárit a legkevésbé sem zavarja, ő elhiszi, hogy elég valamit sokszor és sokat mondani az megvalósul, még akkor is, ha semmit sem teszünk érte. Így viszont a betegeknek lassan ellátás helyet tényleg csak a hit és az imádság marad, úgy mint a középkorban. Ugyanis oda tartunk!

Tovább

Te sem érted mit mond az orvos? Nem Te vagy a hülye!

A napokban, egyik közei hozzátartozóm hívott fel egy orvosi leletével kapcsolatban, érdeklődve annak tartalmáról. A leletmagyarázás után azért csak megkérdeztem, hogy mégis mi volt a véleménye a kezelőorvosnak. De mint kiderült, semmiféle magyarázatot nem kapott, ő meg, mint az ideális beteg nem kérdezett. Próbáltam tovább kutakodni a miértek után, hogy miért nem kérdezte meg az orvost e leletről, de csak amolyan telefonos vállrándítás volt a válasz. Végül azt mondta, hogy nyilván nem olyan vészes a lelet, ha az orvosnak sem volt fontos a magyarázat. 

Persze, sokszor pont az ellenkezője igaz a beteg próbál információt szerezni, de nem kap kielégítő válaszokat, vagy egyszerűen nem tudja értelmezni a kapott információt. És néha az is előfordul, hogy az orvos próbálna magyarázni, de nincs kinek. 

Bárhogy is van az orvos-beteg kommunikációval komoly gond van. 

egészségügy orvos beteg kommunikáció

Forrás: Index 

Ezt a tényt támasztja az a kutatás is, amely szerint a társadalom 80%-nak komoly nehézséget jelent az egészségével kapcsolatos információk megszerzése és 90%-nak ezen információk megértése.

Talán ezen az állapoton akar változtatni a Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki az ombudsmanhoz kíván fordulni azért, hogy a kórházi zárójelentések és az orvosi leletek legyenek magyarul is elérhetőek. A kezdeményezés még amellett, hogy szimpatikus, jó is lehetne, hiszen látszólag segítené feloldani az orvos-beteg kommunikációs problémákat. De, sajnos nem fogja, mert a helyzet nem is olyan egyszerű, mint egy szimpla latin-magyar fordítás, így a javaslat már most láthatóan hamvában holt. Nehéz lesz ugyanis azt elvárni az orvosoktól, hogy a leleteket magyarítsák ez valahol olyan lenne, mint a rendőröktől, ügyészektől és bíróktól elvárni, hogy a szakzsargonuk helyett másképpen fogalmazzák meg a tényállást. Vagy hasonlóképpen egy autószerelőtől elvárni, hogy magyarul fogalmazzon meg egy EGR szelep cserét. Azt el kell fogadni, hogy minden szakmának megvannak a maga terminus technicus-ai, azaz szakkifejezései. Az orvoslás terén már csak azért is nehéz elképzelni egy teljesen magyar zárójelentést, mert számos orvosi kifejezést csak latinul tanultunk meg, ráadásul annak aminek van magyar megfelelője az sem különösebben ismert. Így hasonlóan semmitmondó lesz az, ha a prosztatát dülmirigynek, vagy az egyik alkarcsontot orsócsontnak nevezzük az orvosi dokumentációban. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az átlag magyar beteg azzal is problémával küszködik, hogy a lépét megtalálja és a testében elhelyezze. Arról aztán már nem is beszélve, hogy a latin szakkifejezések használatosak a nemzetközi orvosi kommunikációban, így annak ellenére, hogy egy zárójelentés spanyolul van írva a latin szövegkörnyezetnek hála lesz némi benyomásom a beteg problémájáról. 

A fentiek alapján aligha képzelhető el bármiféle magyarosítás az orvosi dokumentációk terén. Azonban a kezdeményezés felhívhatja a figyelmet az orvos-beteg kommunikáció gyalázatos voltára. Amelynek rengeteg oka van és ezek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon. Ezek között szerepel az a paternalista, régimódi, (fogalmazhatnék erősen úgy, hogy húgyszagú) szemlélet, amely szerint a beteg dolga a gyógyulás és csak ne kérdezgessen feleslegesen. Szerencsére ezt talán már a fiatalabb generáció képes maga mögött hagyni, de sajnos még mindig sok helyen fellelhető.

Aztán komoly problémát okoz az időhiány (sok a beteg, kevés az orvos) és annak a fel nem ismerése, hogy a beteg nélkül a gyógyítás sem működik. Azaz, ha a beteg nem érti, hogy mi és miért történik, úgy a gyógyítás hatásfoka is jóval kisebb lesz. Tehát az orvos alapvető érdeke, hogy a beteg értse a gyógyítását, mert maga a beteg a az egész folyamat kulcsszereplője, nélküle ez nem fog menni. 

És persze ott van a másik oldal is, amikor a beteget nem érdekli az őt érintő folyamat és így nincs kinek elmagyarázni a teendőket. Persze ezen az sem segít, hogy az írott szöveg olvasásásban és értelmezésében az OECD országok között a az utolsók között kullogunk, vagy maga az a tény, hogy 20% feletti a funkcionális analfabéták száma. 

Ennek ellenére, az is igaz, hogy - tapasztalataim szerint - sokszor elhangzik a kellő felvilágosítás, de a beteg nem tudja, hogy a ráöntött információkból melyik tudnivaló lényeges és melyik nem. Így végül csak a lényeg nem marad meg.

A bevezetőben említett ismerősöm, azonban nem kapott felvilágosítást, igaz nem is kérdezett. hogy ennek hátterében a berögzült “jóbeteg” attitűd állt, (aki csak illendően akart viselkedni és ezért nem kérdezett), vagy az alárendeltnek érzett szerep miatt nem mert kérdezni, vagy egyszerűen csak ott nem tartotta fontosnak a kérdéseit nem is annyira fontos, mint maga a tény.

A tény, amely fontosságát jól jellemzi Lázár reakciója, aminek ha más értelme nem is nagyon lesz, mint a figyelmet felhívni a jelenségre, és ez talán segíthet az egészségesebb hosszabb élet eléréséhez is.

Éppen ezért, az orvos-beteg kommunikáció javításában komoly szerepe lenne annak, ha az oktatásunk nem funkcionális analfabétákat nevelne ki, és az írott szöveg értése legalább az uniós átlagot megütné, valamint annak is ha az orvosok is levetőznék az elmúlt évszázadok folyamán rájuk rakott Isten szerepet. Persze mindez csak akkor lehet hatékony, ha a betegek egészségügyi kultúrája megfelelő szintre emelkedik, igaz ehhez ezt kellene oktatni már az általános iskolában. 

És persze az is segítene, ha olyan civil szervezetek, amelyek az orvos-beteg kapcsolat javításán fáradoznak, mint pl. a PAF (Pozitív Attitűd Formálás)m állami támogatásban részesülnének, akár valamelyik Matolcsy alapítvány pénzéből is. 

Azonban az orvosi dokumentációk magyarosítása szinte biztosan nem fog menni, hacsak nem tesszük a magyart világnyelvvé, mert akkor majd a világ latin helyett magyarul fog zárójelentést olvasni.

Tovább

Vállalati Üdülő

Azokban a prehistorikus időkben, amikor elkezdtük a magyarországi egységes légimentést megszervezni, egy igazi, mai NER huszár került a vezetői székbe. Persze a NER akkor még kéjes gondolatként sem simogathatta egyik mai kormányzati szereplő zsigereit sem, de már akkor is rendelkeztünk olyan gyöngyszemekkel, mint az akkori főnököm volt. Akivel nem csak az volt a baj, hogy releváns tapasztalat nélkül került a vezetői székbe, hanem a rendszerszemlélet csíráját sem mutatta, ráadásul mindezt még döntésképtelenségével is tetézte. Ez pedig az álmoskönyvek szerint sem sejtet semmi jót egy szervezet építésének a kezdetén. Volt egy valami, amiben viszont verhetetlen volt, mégpedig az álmodozás. Szinte minden hétre jutott valami vad elképzelés, aminek megpróbált nekifutni, aztán ugyanezzel a lendülettel eldobni. Az egyik ilyen ötlete a vállalati üdülő volt. 

Abban az időben a légimentés rendszerrszintű megteremtésén dolgoztunk, napi 16-18 órákat dolgoztunk, hogy minden légimentő bázis el tudjon indulni, azaz minél előbb tudjunk szolgáltatni. Ekkor került sor a miskolci bázisunk újranyitására is, ami a Miskolci Repülőtéren van/volt, eléggé elhanyagolt állapotban, ezért már akkor is szóba került itt egy új bázis építése. És ebben a történelmi pillanatban jelent meg a zseniális ötletével a főnök. Aki Miskolc környékén autózva megfigyelte, hogy az autópályáról lehajtósáv az bizony körbemegy és középen egy olyan beépítésre váró terület van, ami szerinte tökéletes légimentő bázisnak, de még vállalati üdülőnek is alkalmas lesz. Persze számunkra kissé furcsa volt a dolog, mert abban az időben kollégáim is inkább a Balatont, vagy az Adriát preferálták, de ezek szerint van, akinek a miskolci autópálya-lehajtó jön be. Az álmot még az is nehezen tudta megszakítani, hogy a nevezett terület igazából ártér és néhányszor már vastagon víz alá került, így veszélyeztetheti a több milliárdos technikát is. A főnök erre is talált megoldást: a cöveken álló bázist és hangárt. Azonban az egész történet még a prehistorikus korban történt, abban az időben pedig az álom  gyorsan szertefoszlott és az alkalmatlan vezetők is gyakran kényszerültek álmaiknak más és más helyet találni, akárcsak az álmodozó főnök.

Kétség azért ne legyen, ha ez mai történet lenne, ebben a szürreális világban simán megépül velencei mintára a cölöpökön álló légimentő bázis, hangárral, meg keritéssel, kolbásszal.

Mert álmok és álmodozók ma is szép számmal akadnak, csak úgy, mint egy párhuzamos valóságban. Hiszen itt van mindjárt az a túlmozgásos emberminiszter, aki mániás fázisában azt mondja, hogy az a magyar szociális rendszer az egyik legjobb Európában, amelyben a 7 év alatti gyerekek több, mint 42%-a szegény és kb. 50 ezer (!) gyermek éhezik. 

De ugyanígy folynak az álmodozások az egészségügy terén is, hiszen mint tudjuk, “vidéken ma sokkal jobb az egészségügy helyzete"  és nem telik el olyan hét, hogy valaki ne dobna be egy új helyszínt a szuperkórházzal kapcsolatban, vagy a budapesti egészségügyi átalakítással kapcsolatban. Ráadásul az álmodozás, mintha ragályos lenne, mert már nem arról van szó, hogy az egészségügyi terület közelében kapirgáló politikusok ásítanak teleszájjal, hanem szinte már mindenki egészségügyi szakértővé és álmodozóvá vált. Csak valahogy egy dolgot nem akarnak megérteni, mégpedig azt az alap törvényszerűséget, hogy “kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci” (Puskás).

Amit mi sem bizonyít jobban ez a fotó, amit egy olvasómtól kaptam. 

egészségügy szuperkórház Balog Zoltán NER

Ezen az Egyesült Arab Emírségek egyik új al ain-i frissen átadott kórháza van, ami 70 millió amerikai dollárba került, azaz közel 21 milliárd forintba. (További képek itt, érdemes nyálat csorgatni!) 

És ez is:

egészségügy szuperkórház Balog Zoltán NER

De éppen itt építenek egy szuperkórházat is, közel 350 ezer négyzetméteren, 719 ággyal, ahol minden szakterület megtalálható és teljes körű ellátást tudnak nyújtani a betegeknek, igaz ennek az ára is borsosabb 1.2 milliárd USD, ami olyan 360 milliárd forintnak felel meg. Persze itt minden high-tech és a hotel rész is 5 csillag plusz szállodának felel majd meg. 

És tényleg azt gondolják, hogy nekünk ne lehetnének ilyen kórházaink? Hogy ettől fényévekre vagyunk? 

Sajnos igen, mert amíg hagyjuk, hogy a kormány az adóforintjainkból 17 milliárdért óvodát fejlesszen a határainkon túl, vagy 12 milliárdért stadiont építsen Koszovóban, vagy akár 100 milliárdokért itthon és az állami bürokráciacsökkentés jegyében ezer milliárdokat szórjon el haveroknak, amiből csak egy a Keresztényüldözés elleni államtitkárság, addig ne is álmodjunk még fekete afrikai minőségű szuperkórházról sem.

Pedig bizony lehetne nekünk is tisztességes egészségügyünk, ha lenne az egészségügynek vezetése és lobbi ereje, ha nem NER huszárok ülnének melegedni a hivatalokban, ha nem szólna bele az egészségügy fejlesztésébe mindenki, aki csak elmegy a Parlament előtt és természetesen ha nem lopnák szét teljesen a befizetéseinket.

De persze ez csak hiú ábránd, mert Rogán Antalnak és Farkas Flóriánnak sincs mitől félnie, hiszen mint tudjuk, aki őket támadja, az Orbán Viktort támadja személyesen, ez utóbbi pedig még a lopásnál is nagyobb bűn! 

Így viszont lehet, hogy járni jár a tisztességes egészségügyi ellátás, de nem jut.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek