Valami nem stimmel az Orvosi Kamara pénzügyei körül

 Úgy tűnik, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) lépést tart a korral és a rábízott (köz)pénzre pontosan úgy tekint, mint a Jegybank, bár itt nem alapítványokba, hanem egyéb gazdasági társaságba szervezi ki a Kamara vagyonának egy részét. Másként ugyanis nehéz azt elképzelni, hogy egy tagi- és állami fenntartású szervezet hogyan finanszírozhatja a saját többségi tulajdonában álló Kft-t, amely már több mint egy évtizede csak veszteséget termel. Az 1998-ban alapított, a MOK tulajdonában álló többször is nevet változtató cég a fellelhető mérlegadatok szerint 2001 óta mindössze egyszer, 2002-ben volt nyereséges. A legnagyobb veszteséget 2012-ben szenvedte el az akkor már MOK Komplex Kft-re keresztelt cég, mégpedig a Kft. könyveiben túlárazott ingatlan miatt. Idézet a 2012-es könyvvizsgálói jelentésből “Az egyéb ráfordítások között jelenik meg a Budakeszi ingatlan 40.000 Eft-os elszámolt terven felüli értékcsökkenése. Elszámolására a Számviteli tv. 53. §-a miatt került sor, az eszköz könyv szerinti értéke tartósan meghaladta a piaci értéket.” 

Magyar Orvosi Kamara gazdálkodás veszteség MOK Komplex Kft. Éger István

Kép: http://image.medicalonline.hu/original/242662.jpg?v=2

A MOK Komplex Kft. cégadatait utoljára 2015. februárban módosították, amely szerint tulajdont és menedzsment jogokat is szerzett egy magánszemély is az eddig kizárólag az Orvosi Kamara tulajdonában álló cégben. További érdekesség az is, hogy az alaptőke megemelése mellett ekkor háromtagú felügyelőbizottságot is kineveztek a Kft. felügyeletére, amiben az egyik tag az Országos Mentőszolgálat bukott főigazgatója, dr. Mártai István. Róla itt írtam bővebben, na meg itt.

Felügyelő bizottság ide, vagy oda, a MOK Komplex Kft. 2015-ben is hozta az évtizedes papírformát és masszív veszteséget termelt. A veszteségeket  viszont valamiből finanszírozni kell! Ez pedig valószínűleg a MOK két legfontosabb bevételi forrásából történhet, vagy a tagok befizetéséből, vagy a költségvetési támogatásokból.  Utóbbit a MOK célzottan kapja, így ez az átcsoportosítás marad a valószínűtlenebb megoldás. Tehát a MOK a tagdíjakból fedezheti akár tagi kölcsön formájában a veszteséges cége működését. Ez pedig felvetheti akár a hűtlen kezelés, vagy a hanyag kezelés büntetőjogi kategóriáját, hiszen nehéz azt megmagyarázni, hogy miért is finanszíroz a MOK a tagok pénzéből egy veszteséges céget, ami ráadásul immár nem is száz százalékos MOK tulajdon, persze csak akkor, ha valóban a tagok pénzéből kezeli a cég veszteségét és nem egyéb jelenleg még nem ismert gazdasági tevékenységből.

A veszteségek ellenére a MOK minden évben felmentvényt ad a MOK Komplex Kft. vezetőinek (a személyek az ügyvezetői székben már többször változtak) - azaz elfogadja a veszteségeket és a gazdálkodást rendben levőnek találja - valamint éves szinten 20 millió forintnyi személyi jellegű ráfordítás fizet ki MOK Komplex munkavállalóinak 10 millió forintos anyagjellegű ráfordítás mellett. Így könnyen elképzelhető, hogy valaki(k), elég jól megélnek a MOK Komplex Kft. veszteséges gazdálkodásából.

Hogy a helyzetet tisztázzam, a mai napon kérdésekkel fordultam a MOK-hoz, mint tag.

“Tisztelt Elnök Úr!

A MOK működésével kapcsolatban az alábbi kérdésekre várok tagként választ:

  • Jelenleg hány tagja van a Magyar Orvosi Kamarának?
  • Az elnökség tagjai milyen javadalmazásban részesülnek, valamint milyen béren kívüli juttatást vettek fel 2010 óta?
  • A MOK 2010 óta utazásra mekkora összegű költségtérítést fizetett ki a választott tisztségviselőinek és az alkalmazottainak, név szerint lebontva? 
  • Összesen hány gazdasági társulásban tag a Magyar Orvosi Kamara és milyen arányban?
  • Ezen gazdasági társulások alapításánál, vagy megvételével tagi kölcsönt használtak-e fel?
  • Milyen forrásból finanszírozzák a veszteséges gazdasági társulások veszteségeit?
  • Milyen forrásból vásárolta 2005-ben a DQM Szociális Ellátó Kft. a 147 milliós ingatlant Budakeszin? 
  • Amennyiben ezt a beruházást tagi kölcsönből fedezték, visszafizették-e azt?
  • A MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. személyi jellegű ráfordításként kiknek és milyen jogcímen fizettek ki 2015-ben több, mint 22 millió, illetve 2014-ben  21 millió 279 ezer forintot?
  • Mekkora részesedést kapott a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. tulajdonrészéből                                           cégvezető és miért?
  • Mi indokolta a Magyar Orvosi Kamara “Székház" Szolgáltató Kft. átnevezését DQM Szociális Ellátó Kft-re, majd ennek az az átnevezését MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft-re?
  • A fenti Kft. hol lája el egyik fő tevékenységi körét az idősek, fogyatékosok bentlakásos ellátását? 

A választ kérem elektronikus úton küldjék meg a feladó e-mail címére.

Azonban a MOK gazdálkodásával nem csak itt jelentkeztek problémák, ugyanis nemrég veszített jogerősen pert azokkal a tagjaival kapcsolatban, akik sérelmezték, hogy 2011 és 2013 májusa között a tagok megkérdezése nélkül adott ki adatokat a MKB Életbiztosító Zrt.-nek. Az adatkiadással egyidőben tagjai számára életbiztosítást is kötött, amiről a tagok egy része nem is értesült, akárcsak a jelen sorok írója, és amit a gazdálkodási szabálytalanságok mellett az Állami Számvevőszék is kifogásolt. 

A Kúria által hozott, az Orvosi Kamarát elmarasztaló ítélet azonban kinyithatja Pandora szelencéjét, ugyanis az ítélet alapján könnyen perelhetővé válik a MOK a tagság többi része számára is, így valószínűleg az immár hosszú ideje Éger által vezetett Orvosi Kamarának mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia a következő években. Annál is inkább valószínű ez a forgatókönyv, miután a tagság jelentős része nem szimpatizál a jelenlegi vezetéssel és a sarcként megélt tagdíj összegével. Hiszen a MOK közel milliárdos költségvetése ellenére, a tagjai egy része szerint, nem nyújt szinte semmi kézzelfogható előnyt (ne tessék most itt a bérmegálapodással jönni, amiben a MOK a Kormány bábjaként asszisztált, mert ezt MOK nélkül is meg kellett lépni).

Ezen tagoknak szeretnék segítséget nyújtani és az Élhető Orvosi Kamaráért nevű Facebook-oldalon, várjuk azok jelentkezését, akik a Kúria döntése után pertársaságot alapítanának a Magyar Orvosi Kamara jogosulatlan adatkezelése miatt és szívesen felajánlanák az így esetlegesen perelhető személyenként kb. 40 ezer forint egy részét karitatív célra.

Ugyanis ennek az összegnek szinte biztosan jobb helye lesz egy közösen kiválasztott jótékony adományban, mint a MOK Komplex Kft. veszteség-generátorában.

És könnyen lehet az is, hogy a mostani botrány megingatja Éger István székét és az örökéletű és pecsétgyűrűs MOK elnök helyett egy valódi kamarai elnököt választhatunk!

De, persze az is lehet, hogy az Orvosi Kamara felhagy végre a veszteséges MOK Komplex Kft. finanszírozásával és újabb projektekbe kezd, akár be is szállhat a - három milliárdért a kétezer fős Gyulaházán létesítendő - Űrközpont, vagy a Sátoraljaújhelyen 2,5 milliárdért létesítendő üveghíd építésébe, naná, hogy a tagok pénzéből.

Tovább

Nincs elég gyermek-intenzív ágy, de van 8 milliárd egyházi kórházakra

Szinte már minden médiumot megjárt az a hír, miszerint megteltek a gyermek-intenzív ágyak Budapesten. 

Sajnos az nálunk sokkal fejlettebb egészségügyi ellátórendszerben is előfordul nagy ritkán, hogy egy-egy intenzív osztály ágyai elfogynak. Azonban az nehezen képzelhető el - Nigéria, Uganda és Szomália kivételével - hogy egy egész régió ellátását fenyegeti veszély a gyermek-intenzív ágyak hiánya miatt. Még akkor sem, ha hasonló RSV (csecsmőknél komoly légúti fertőzés) járvány van, mint ami most Magyarországon és Európában egyaránt. 

A Budapesti gyermek-intenzív ellátás bedugulásával most több, mint 3 millió lakosra jutó gyermek-intenzív osztályos ellátása kerül veszélybe. Mert bármennyire is próbálja cáfolni és bagatellizálni a problémát Velkey György - a Bethesda Kórház főigazgatója, aki a Szócska féle kabinet tagja volt és akinek a kórháza a Budai Irgalmasrendi Kórházzal (BIK) karöltve közel 8 milliárdos kormányzati fejlesztés várományosa - lélegeztető gépet és szakszemélyzetet nem lesz képes a földön, a matrac mellé varázsolni. És ilyenkor persze azért jogosan merül fel az a kérdés, hogy hogyan lehet munkanélküli Sándor Mária gyermek-intenzív osztályos ápolónő és miért nem alkalmazta már régen a gyermekek érdekében Velkey, ha ekkora a hiány. Vagy a keresztényi szeretet nem tud túllépni a kormányzati sértődöttségen, akkor sem ha ez gyermekeket veszélyeztet? 

Bárhogyan is van, a jelenlegi helyzetet nyilván az okozza, hogy a megnövekedett igényt nem tudják a gyermek-intenzív osztályok kielégíteni, ami abból eredhet, hogy nincs elég ágy, humánerőforrás és persze eszköz (lélegeztetőgép) sem. 

gyermek-intenzív ágyhiány Budapest egészségügy BIK Bethesda balog zoltán Ónodi-Szűcs Zoltán Cserháti Péter

Fotó: http://www.huffingtonpost.co.uk/2014/08/14/nurse-struck-off-for-having-no-regard-for-vulnerable-2lb-premature-baby_n_7369512.html

És igen, ilyenkor kell számot vetni azzal a választások előtti osztogatással, ami napjainkat jellemzi. Mert nem tudom másképpen értelmezni azt a teljesen ésszerűtlen pénzszórást, amire jelenleg a kormányzat készül az egyházi fenntartású kórházak kapcsán. (Igen, jól tetszik érteni, nem az egészségügyi tárca - hiszen annak már szinte semmiféle beleszólása sincsen a saját területén zajló dolgokba - hanem egyenesen a kormányzat.) Ugyanis itt és most dobunk ki 7,8 milliárdos támogatást az ablakon, amiből többek között a gyermekkórházban szülészetet - nyilván erre olyan nagy igény van - az amúgy meg eddig is teljesen feleslegesen finanszírozott Budai Irgalmasrendi Kórházban (BIK) nőgyógyászatot hozna létre a kormány. Mindezt úgy, hogy fogalmuk sincsen a valós igényekről, ami a budapesti ellátást illetné. Fogalmuk sincsen arról, hogy például mekkora a budapesti szülészet-nőgyógyászati osztályok valós ágykihasználtsága, és valójában mely, más területek szorulnának fejlesztésre, támogatásra. 

Arról, hogy ez a fejlesztés miért abszolút erkölcstelen és hosszú távon hova vezethet, itt írtam. Az pedig, hogy miért tol a kormányzat jelentős összegeket olyan intézmények fejlesztésébe, amelyek a kettős finanszírozottságuk miatt (egyházi és állami) amúgy is sokkal jobb helyzetben vannak, mint mondjuk az emberemlékezet óta rothadó és több százezer ember ellátásáért felelős Jahn Ferenc (Délpesti) Kórház, most mind eltörpül azon tény mögött, hogy Budapest és Pest megye egészségügyi ellátása annyira szervezetlen, hogy 3 millió emberre jutó gyermek ma nem tud megfelelő szintű intenzív osztályos ellátást kapni. És ez az, ami igazán ijesztő, hogy az ésszerűtlen pénzszórás következményeként még mindig nem érheti el a budapesti és pest megyei lakos azt a szintű egészségügyi ellátást, mint amit bármely megyei kórház nyújtani képes, még az oly fojtogató orvos- és nővérhiány ellenére is.  És ez annak ellenére igaz, hogy ebben a régióban szinte több a kórház - na persze meg a stratégiai igazgató is - mint csillag az égen,  és a fővárosban - egy kis túlzással - nem tudok úgy eldobni egy követ, hogy valamelyik kórház igazgatói irodáját el ne találjam.

A jelenlegi állapot tökéletesen szemlélteti azt a helyzetet, amikor a lobbiérdekek, a korrupció és a racionalitás minden elemét nélkülözve az orvosbárók igénye mentén szervezzük az egészségügyi ellátást, ahol az egyetlen zavaró tényező maga a beteg.

Pontosan olyan ez, mint egy zs kategóriás amerikai film, amiben a meglehetősen szerény történet mellett három dolog mindig megtalálható: az amerikai zászló, a tisztelegés és a funkció nélküli pucér férfi segg.

E tény ismerete azonban nem segít azokon a csecsemőkön, és koraszülött babákon, akiket amúgy is a legjobban sújt a jelenlegi helyzet és akik számára minden egyes mozgatás és szállítás életveszélyes lehet. És szállítani pedig kell, mert amennyiben Budapesten nincs elég intenzív osztályos ágy, -gép és személyzet, valahol el kell őket látni. Győrben, Veszprémben, vagy Miskolcon. Persze ezt is csak akkor, ha van megfelelően képzett személyzet, mentőautó és felszerelés. 

Ezért pedig valakiket személyes felelőség is terhel, és éppen ezért azonnal le kell mondania balog zoltán miniszternek, Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárnak és Cserháti Péternek, aki a budapesti egészségügyi fejlesztésekért felelős megbízott.

Ők hárman tökéletesen testesítik meg a fent említett zs kategóriás film egyik alapvető kellékét, a funkció nélküli pucér férfi segget.

Tovább

Újabb sarc bevezetését tervezik cégeknek

Ezúttal egészségügyit.

Legalábbis ez derül ki a Magyar Idők, vagy Magyar Napok, esetleg Magyar Times mai cikkéből. Arról számolnak ugyanis be, hogy a kormány államosítaná a foglalkozás-egészségügyi ellátást, azaz az üzemorvosi szolgáltatásokat. 

Mindezt persze úgy, hogy a feladat költségeit továbbra is  a cégek állnák, csak egy köztes állami szereplőn keresztül (társadalombiztosítás), elkerülve azt a fajta összekacsintást, ami a jelenlegi megrendelők (a cégek) és a szolgáltatók (üzemorvosok) között feltételez a kormányzat, illetve a Munkástanácsok Országos szövetsége.

A cél az lenne, hogy a fokozott egészségkárosodásnak kitett dolgozók egészségét a mainál hathatósabb módon védjék meg és elkerüljék annak az esélyét, hogy a munkáltatók az üzemorvossal összejátszva elrejthessék és elfedjék az egészségkárosító ágensek szerepét a munkahelyen, vagy a már bekövetkezett munkahelyi ártalomból szerzett megbetegedés eredetét.

Fotó: https://www.linkedin.com/pulse/construct-launches-occupational-health-education-tracey-stafford

A szándék az nagyon helyes és szükséges, ugyanis a jelenlegi foglalkozás-egészségügyi ellátás, bármennyire is komolyan szabályozott, finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. A megvalósítás és a terv azonban botrányosan végiggondolatlan és ostoba.

Ugyanis ez a cégek számára újabb kötelező befizetendő költséget fog generálni. Jelenleg a foglalkozás-egészségügyi ellátás ajánlott díjazását egy rendelet szabályozza. Az itt talált díjaktól a piac törvényei szerint el lehet térni, és el is térnek, szép összeget fizetve a szolgáltatóknak. Akik viszont meglehetősen hullámzó szakmaisággal szolgáltatnak, a vizsgálat nélkül megírt papíroktól kezdve egészen a magas szintű menedzserszűrésig. Persze, a szolgáltatás színvonalához mért árakkal. Amennyiben az állam átveszi ezen szolgáltatások szervezését és a foglalkozás-egészségügyi dolgozók kifizetését, hirtelen meg fog szűnni a versenyhelyzet és emelkedni fognak az szolgáltatás árai az állami szerepvállalás miatt. Ami azt eredményezi, hogy a cégeknek a jelenlegi összegnél magasabb összeget kell majd foglakozás-egészségügyi ellátásra költeniük, ezzel megfizetve állami beavatkozást. De ami még sokkal inkább aggasztó, hogy az elmúlt években tökéletesen tisztán látszik az a tény, hogy az állam nem jó gazda, azaz a cégek által befizetett pénz egy része szinte biztosan el fogja veszíteni közpénz jellegét és így, vagy úgy magán zsebekbe fog vándorolni. 

De még ennél is sokkal veszélyesebb az a tény, hogy ez a terv alapvetően változtatja meg a jelenlegi egészségügyi magánellátás piaci szegmensét. Hiszen nagyon sok mikrovállalkozás él a foglakozás-egészségügyi szolgáltatásból, háziorvosok tömegének jelenti ez a munka a tisztességes megélhetést az alacsonyan finanszírozott kártyapénz mellett. Felborítja a nagy magánszolgáltatók piaci egyensúlyát is ez a rendelkezés, mert a piaci ellátás hirtelen állami kontroll alá fog kerülni és a nagy magánszolgáltatók bevételének akár a fele, kétharmada is veszélybe kerülhet. Ugyanis a nagy magánszolgáltatók az alap foglakozás-egészségügyi rendszerüket egészítik ki különböző szintű menedzserszűréssel és ellátással és ezt a komplex ellátási formát ajánlják a nagyvállalati ügyfeleik számára. Így nem ritkán egy egyszerű dolgozó, mintegy cafeteria jelleggel komoly szakorvosi háttérszolgáltatást kaphat szükség esetén. Tapasztalataim szerint egyébként is az üzemorvosi szolgáltatás már a pár száz fős vállalatoknál is komolyabb szolgáltatást jelent, mint akár egy háziorvosi vizit, a multik pedig kínosan ügyelnek arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás minél magasabb szintű legyen. Ezért ebben a szegmensben nem is értem, hogy miért erőltetik a kormányzati a beavatkozást.

Persze, a kis cégeknél megy a házi sufnituning, ahol érthető, hogy emelni kell a színvonalat. De azt valahogy mégsem így, az ötvenes éveket idéző államosítással kellene megoldani. 

Azt tudni kell, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás rendkívül részletesen és jól szabályozott, szinte minden folyamat le van írva, pontosan azért, hogy a rendszer nehezen legyen korrumpálható. Éppen ezért sokkal inkább fontos lenne az államosítás helyett, hogy megfelelően ellenőrizzék a szolgáltatók működését. Tehát egy erős kontroll kiépítése lenne az ésszerű cél, az újabb sarc bevezetése helyett. Na meg persze azzal is érdemes lenne kezdeni valamit, hogy kb. 4,5 millió munkavállaló, azaz a fél ország lakossága évente legalább egyszer találkozik a foglalkozás-egészségügyi orvossal /legalábbis papíron). Így jelentős szerepe lehetne az üzemorvosnak a megelőzés-szűrés tekintetében, amit pillanatnyilag egyáltalán nem használnak ki.

Amennyiben azonban megtörténik az államosítás, akkor szembe kell azzal is nézni, hogy jelenleg is alacsony az üzemorvosok száma, az állami kondíciók (munkaidő, fizetés, szabadság) pedig a legkevésbé sem fogják szexivé tenni ezt a munkakört. Ugyanis ennek a szakmának a viszonylag tisztességesebb fizetés mellett az előnye az, hogy ebben a rendszerben - akárcsak egy ügyvéd - az üzemorvos annyit dolgozik amennyit akar, és akkora összegért amiért szerződést tud kötni. Ennek a szabadságnak az elvesztése pedig csak fokozni fogja az orvoselvándorlást, akár külföldre is.

De hogy mégis kinek és miért lehet az érdeke a jelenlegi staus quo felborítása? A kérdésre korrekt választ nem tudok adni, mert még nem körvonalazódtak az erőterek. Azonban az biztos, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás az több tízmilliárdos üzlet, így akár az állam is szemet vethet erre az üzletágra, egy külföldi foglalkozás-egészségügyi szolgáltató multi meg pláne. 

Tovább

Betiltják az abortuszt?

Alapvetően ezt vetíti előre a legutolsó kormányinfó híre, miszerint közel 8 milliárd forintot biztosít a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház, valamint a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) közös projektjéhez, amelyben a gyerekkórházban szülészeti-, gyermeksürgősségi- és pszichiátriai osztályokat, a BIK-ben pedig nőgyógyászati osztályt alakítanak ki.

A támogatást két feltétellel adják. Egyrészt nem végezhetnek a fenti intézményekben abortuszt, másrészt a vezetésnek biztosítania kell, hogy az intézményekben dolgozó orvosok nem fogadnak el hálapénzt.

Arról, hogy önmagában ez a fejlesztés miért ablakon kidobott pénz, itt írtam.

Most röviden csak annyit, hogy bár a Bethesda valóban nagyon fontos feladatot lát el a gyermekellátás területén - az égési sérült gyermekek ellátásában pedig nemcsak budapesti szinten, hanem országosan is rendkívül fontos a munkájuk - azonban ennek a kórháznak a fejlesztése sem végezhető el külön, a budapesti kórházfejlesztések figyelmen kívül hagyásával. Így a Bethesdára fordított pénz nem fogja megoldani a párhuzamos kapacitások problémáját és ismét nem egységes koncepció elemeként kezeli Budapestet.

A Bethesdával ellentéteben a BIK fejlesztése már egy egészen másik probléma, hiszen erre a kórházra egy jó budapesti kórházfejlesztési tervben semmi szükség nem lenne, amennyiben  korrekt módon megvalósulna az a négy szuperkórház, ami Budapest és Pest megye ellátását megoldaná.

A fentiek tekintetében minden ide csorgatott pénz csak arra jó, hogy ebből egy-egy döntéshozó és kórházi menedzsment tag a beruházás kapcsán feltöltse az otthoni éléskamrát, valamint a haveri pozíciók megmaradjanak.

A támogatás további pikantériája, hogy mindkét intézmény egyházi fenntartású, így jelenlegi finanszírozásuk és egyben a helyzetük is sokkal jobb az állami kórházaknál. Ugyanis a normál OEP finanszírozás (most már Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) mellett az egyházaktól is kapnak működésre fordítható támogatást.

Éppen ezért, mert viszonylag több pénzből gazdálkodhatnak, érdemes megvizsgálni a lázári feltételek hálapénz-vonatkozását. Hiszen ha ez egy kísérlet, ami arra vonatkozik, hogy megnézzük, mekkora orvosi fizetésből tudunk tisztességes ellátást nyújtani úgy, hogy megtiltjuk a hálapénz elfogadását (azaz itt kititrálják azt a legkevesebb összeget, amiért még hajlandóak az orvosok hálapénz nélkül tartósan dolgozni), akkor ez egy jó minta lehet a kormányzat számára, amit akár ki is terjeszthet az állami ellátás egészére. Azaz ami működik kicsiben, az működhet nagyban is elven kész lenne a hálapénz kivezetésének a módja. Sajnos azonban jelentősen árnyalja majd a képet az a tény, hogy a gyerekgyógyászati ellátás hazánkban a legkevésbé sem a hálapénzzel fertőzött területek közé tartozik, így nincs nagyon mit megtiltani a Bethesdában. A BIK azonban ebben is más tészta, ott születhetnek majd valós adatok az orvosi fizetési igényekről, például a sebészeten, vagy a nőgyógyászaton. Így itt lehet értelme ennek kísérletnek, persze 8 milliárd az meglehetősen borsos ár ezért.

A feltételrendszer első eleme, az abortusz elvégzésének tiltása azonban nagyon veszélyes vizekre tereli a közgondolkodást. (Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok abortuszpárti, de a bölcsek köve sincs nálam, így abortusz kérdésben nem tudok, és nem is akarok igazságot tenni. De távol áll tőlem az a gondolat, hogy egy nő, egy család életét az én meggyőződésem tegye tönkre vagy éppen ne. És azt is pontosan látom, hogy sajnos sokszor elkerülhetetlen megoldás az abortusz, és nagyon sokszor meg elkerülhető lenne.)

A Bethesdába tehát, mint gyermekellátásra szakosodott kórházban, ezt a rendelkezést nyilván nem lesz nehéz betartani. Azonban azon érdekes elgondolkodni, hogy mondjuk a terhes, vagy megerőszakolt (sajnos ritkán, de ilyen is van) gyermekeket ki fogja ellátni, vagy netán majd a 12 éves kislányt szülésre fogják kötelezni?

A BIK itt persze megint csak más elbírálás alá esik, hiszen itt felnőtteket kezelnek, azaz itt előfordulhatna abortusz, ami most majd a műtéti portfólióból kénytelen lesz hiányozni. Ami akár bele is férhet egy magán fenntartású kórház imidzsébe. Azonban egy állami finanszírozásból is élő intézmény, aminek területi ellátási kötelezettsége is van, nem teheti meg, hogy a számára ideológiailag nem elfogadott eljárást nem biztosítja a betegei számára, amíg az egyén ezt persze minden további kérdés nélkül megteheti. El tudnak képzelni egy olyan baleseti sebészetet, ami mondjuk a Jehova Tanúi Egyház kezében van és ahol állami támogatásért cserébe ideológiai alapon lemondanak a transzfúzió lehetősségéről, még a kritikus betegeknél is? Vagy ahol mondjuk a méhenkívüli terhesség megszakítását ideológiai okból nem végzik el? Mert az abortuszt néha az anya érdekében kell elvégezni és nem a születésszabályozás részeként. Márcsak ezért sem engedhető meg ez a fajta feltételszabás egy államilag, azaz az általunk is finanszírozott kórházban, az állami támogatásért cserébe.

Sajnos azonban a példa majd a különböző fejlesztéseknél ragadós lehet, és ez az igazi veszélye a dolognak. Hiszen a kórházak menedzsmentjei egymásra licitálva fogják visszadobni az ellátási kötelezettségükből származó egészségügyi ellátásokat, ha ezek plusz forrást jelentenek. Amiből azért valljuk be nem kevés csurran-cseppen a saját zsebbe is.

Így végül az állam nem tiltja majd be az abortuszt, megteszik ezt maguk a kórházak, azzal, hogy nem lesz olyan intézmény, ahol elvégeznék. Pontosan úgy, ahogy ezt az abortusztablettával tették. És ebben ez egész történetben ez az igazán veszélyes, na meg persze az, hogy megérkezünk Ratkó Anna korszakába. Az pedig, hogy az említett két kórház kapta ezt a támogatást, nyilván nem a véletlen műve, egyrészt mindkét kórház-mint már ismertettem-egyházi fenntartású (ami, ismétlem, itt azt jelenti, hogy az egyházi támogatás mellett az állami támogatást is ugyanúgy megkapják, mint bármely más kórház) másrészt sokat nyomhatott a latban az is, hogy a Bethesda főigazgatója az a Velkey György, aki a Szócska féle ámokfutásban az egészségügyi kabinet tagja volt és így felelős azért is, hogy a KDNP hőbörgése miatt betiltották az abortusztablettát. Azt az abortusz tablettát, amivel azért némiképpen kulturáltabban és sokkal veszélytelenebbül lehetett volna kezelni ezt az igencsak kényes kérdést. Erről itt.

Abortusz kórházak támogatás KDNP egyház Bethesda Budai Irgalmasrendi Kórház hálapénz

Fotó: http://www.sociology.org/fortnight-fiasco-government-grants-freedom-not-god/

Azonban ha valóban megszűnik az abortusz lehetősége, tessék mondani, ki fogja azokat a kiskorúakat ellátni, akiket megrontanak, vagy azokat, akik a hiányos szexuális kultúra miatt estek teherbe? Mert ugye a kiskorúak zaklatása a KDNP-n belül is előfordul, az egyházról meg már nem is beszélve.

A jó hír a rosszban, hogy a megítélt támogatás szerint van pénz a kincstárban, és akár lehetne ezt akár értelmesen is elkölteni. Ugyanis, ha ezt a 8 milliárd forintot nem észnélkül szórnánk el, hanem valóban arra használnák, hogy az abortuszok számát csökkentsék, iskolai (egyházi is!!!) felvilágosítással, felelős szexre neveléssel (idősebb KDNP-s rajongóimnak: akkor is csinálni fogják, ha neked nem áll fel, ezért beszélni kell róla), és emellett a hittan- és erkölcstan oktatás helyett az egészségügyi kultúra oktatására fordítanánk figyelmet, akkor nem csak a fenti nemes cél, hanem a nemi betegek és a HIV fertőzöttek száma is jelentősen csökkenne.

De amíg magának a fogamzásgátlónak a felírásához és az eseményutáni tabletta kiadásához is nőgyógyászati kompetencia szükséges, vagy amíg az óvszer használata a Katolikus Egyház szerint bűn, addig ne csodálkozzunk, ha Marika a faluban hoppon maradt a kispaptól.

Tovább

Pártkatonáknak magánegészségügy a mi pénzünkből!

Nem is olyan nehéz megmagyarázni azt, hogy Magyarországon miért nincsen normálisan működő egészségügy, miért nem költünk rá, miért nincsen politikai igény erre, sem az oktatásra. Az már sokkal összetettebb kérdés, hogy hogyan alakulhattak úgy a dolgok, hogy teljesen véletlenszerűen lesz esélye egy-egy betegnek a gyógyulásra ebben a teljesen heterogén és kaotikus rendszerben. 

Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos azt is megérteni, hogy Magyarországon semmi sem történhet Orbán Viktor tudomása, vagy engedélye nélkül, pontosan olyan ez, mint egy alkotmányos monarchia. Vannak azonban olyan területek, amit a kedves vezető - véleményem szerint - szándékosan nem befolyásol, meghagyja azt a politika másodrendű lovagjai számára homokozónak. Sajnos az egészségügy is egyfajta játszótere lett a politikai kalandoroknak. 

egészségügy NER egészségpolitika honvédkórház mentő

Fotó: http://retronom.hu/node/12206

2010 után, mint mindenhol, az egészségügy területén is megkezdődött az a fajta nagytakarítás, amit már megszokhattunk a kormányváltások után. Csakhogy ezúttal a seprű benézett az ágy alá is, így rengeteg kádert kellett lecserélni és pótolni. A kurzusváltás miatt egyetlen szempont volt fontos a cseréknél: a lojalitás a fennálló hatalomhoz. Valahogy úgy voltak ezzel, hogy majdcsak belejön, de most már tisztán lehet látni, hogy sajnos nem jött bele, egy sem. Mindemellett az egészségügy elvesztette kezdeti lendületét, Szócska nem bírta tartalommal megtölteni tárcáját, balog (a “tűzkeresztség” után a továbbiakban mindig kisbetűvel), pedig bárgyú vigyorán kívül semmit sem tudott hozzáadni a rendszerhez. Ráadásul Szócska humánerőforrás-politikája is igazodott a nagypolitikához, a szervilis seggnyalók maradtak, illetve pozícióba kerültek. Ha ez még nem lenne elég, a rendszert erős, már-már hűbéri hierarchia jellemzi, a döntési folyamatok egy-egy kézben összpontosulnak, így csak nagyon lassan haladnak a folyamatok. Ez a fajta centralizáltság azt is jelenti, hogy teljesen eltűntek a rendszerből a döntésképes  egyedek, és az akták elkezdték végtelen körforgásukat a bürokratikus intézményekben, mindenki egy picit arrébb teszi, csak ne neki kelljen döntenie. Így az egészségügy végül a legkevésbé vált a nagypolitika pragmatikus szereplőjévé és miután állandóan csak a baj van/volt vele, így egyszerűbb volt mind az átalakítását, mind egyáltalán a fejlesztését elmismásolni, elsumákolni. A figyelmet pedig elterelni a valós problémákról. Miután 2014-ben sem bukott bele a választásokba a Fidesz, teljes joggal gondolhatták, hogy ez így rendben van. Az egészségügy pedig egy olyan probléma, mint a szocotthonba pakolt nagymama, ha nem látjuk, nincs lelkiismeret furdalásunk, de tulajdonképpen problémánk sem. Ebbe a rendszerbe csöppent bele Zombor (aki viszonylag gyorsan levette, hogy itt nincs pálya), majd Ónodi-Szűcs Zoltán, kissé megilletődve. A baj az, hogy az illetődés maradt a politikai támogatást ellenben nem tudta megszerezni magának. Ehhez kellett balog is, aki számtalanszor magára hagyta Ónodit és megalázó módon hallgatott, akkor is, amikor a saját tárcáját kellett volna védenie. Ezt a helyzetet a lesipuskás kormánytagok, ellenben tökéletesen használták ki, így adódhatott, hogy Rogán jelentette be a szuperkórház létesítését Budapesten, vagy Kósa professzor alkothatott törvényt az egyetemi kórházakról. Mind-mind megkerülve az egészségügyért felelős államtitkárt, aki a legmélyebb ütést akkor szenvedte el, amikor számára is világos lett, hogy a kancellária tervét megfúrták. Ugyanis pontosan a rendszer gyengesége miatt, ma már gyakorlatilag bárki befolyásolni tudja az egészségügy történetét, csak és kizárólag jó kapcsolat kell ehhez. Mert persze egészségügyi ellátásra mindenkinek szüksége lesz előbb, vagy utóbb, a politikusoknak is. Így egy-egy nagy befolyású orvosbáró, vagy kórházigazgató, aki tett már némi szívességet magas beosztású politikusnak (műtét, természetesen várólista nélkül, vagy nagymami elfekvőbe helyezése stb.) ki is vehetett a szívességbankból és amikor olyan helyzettel találkozott, amiben érdeksérelme volt, akkor ezt valahogy a politikai kapcsolata segítségével megakadályozta. Márpedig az egészségügy bármiféle átalakítása érdeksérelmekkel jár, gondoljunk akárcsak a hálapénzre. És minél befolyásosabb a politikus, annál több mindent érhet el az őt, vagy családtagját kezelő orvos. A káoszban végül így lesz rend. 

A szívesség persze kölcsönös, így a jelenlegi politikai elitnek nincs mitől félnie az egészségügyben, hiszen megvásárolták maguknak a tisztességes és soron kívüli ellátást. Létrehozták a régi Kútvölgyi helyett a Honvédkórházban a pártkórházat, és most a legújabb hírek szerint vásárolnak néhány mentőautót a Honvédkórháznak. Amire minden olyan kórháznak szüksége lenne, amelyiknek több telephelye van, hiszen ezek között a szállítást is meg kell oldani valahogy, mert az már tisztán látszik, hogy az Országos Mentőszolgálat kapacitásai végesek. A kórházi mentőkkel, viszont ezt a terhelést is csökkenteni lehetne. Sajnos azonban ezt a beruházást kevés intézmény engedheti meg magának, ezért én tényleg nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a politikai elit a maga privát sürgősségi ellátását is így kívánja biztosítani. És akkor az arra méltóknak majd sokkal jobban szervezett és hatékonyabb ellátás jut, mint bárki másnak.

Azaz nem történik semmi más, minthogy haladunk tovább a lenini úton és folytatjuk a szocializmus építését, amely egyre inkább hasonlít az orwelli disznófarmra. Mert ugye itt is vannak az egyenlők és az egyenlőbbek, meg persze azok, akiknek jár a hosszabb , egészségesebb élet. Vagy a mi pénzünkből jár akár a külföldi kezelés is.

De a végén úgy járnak, mint a legenda szerinti öreg nagyon magas beosztású pártfunkcionárius, akihez még a múlt rendszerben hívtak mentőt. Akiket a beteg mellett a neves professzor is várt, és éppen vérnyomást mérve szemüvege mögül a maga kissé raccsoló hangján azt mondta: “Uhaim! Hozzák fel kéhem a leplezentatív felszerelést” Mire a fiúk lementek a mentőhöz elővették a hordágyat és a lepedőt - mint reprezentatív felszerelést - majd a lepedő közepét, hasonlóan az 56’os zászlóhoz kivágták. És fapofával ebbe csomagolták a pártfunkcionáriust, meztelen seggel felfele.

Tovább

Rákos vagy, a Te hibád!

​​​​Magyar Rákellenes Liga egészségügy

Meglehetősen érdekes módon kér pénzt - adónk egy százalékát - a Magyar Rákellenes Liga, vádlottként, már-már bűnösként állítva be a rákbetegeket.

Kíváncsi lennék, hogy Esterházy elítélt - hiszen nyilvánvalóan bűnős, ha meg merészelt halni hasnyálmirigyrákban - mit írt volna erről a Hasnyálmirigy naplójában. Vagy Somló Tamás hogyan értékelte volna betegen ezt az kuncsorgást az egy százalékért? Nyilván a helyén és leginkább le sem szarták volna. Azonban az mégiscsak felháborító, hogy a kampány mögött orvos, onkológus áll, aki vélhetően találkozott már egy-két rákbeteggel és ismerheti ezen betegek félelmeit, szorongását. Az egész videó meglehetősen nyomasztó hangulatú, ami különösen érzékenyen érintheti a rákbetegeket, hiszen sokuk számára a holnap is bizonytalan lehet. Ha valamire, erre biztosan nincs szüksége a betegeknek és ezt onkológusként illene tudnia a Magyar Rák Liga elnökének, dr. Bittner Nórának. A kialakult helyzetet azonban csak fokozni sikerült a Mokkában tett nyilatkozatával az elnök asszonynak. Pontosan olyan volt, mint aki helyből idióta, még nekifutás sem kell a cél és a jelző eléréséhez. Mintha kedvenc miniszteremtől balog embertelen minisztertől (nem véletlen a kis b) tanulta volna a prédikáció mesterfogásait, aki a tragikus buszbaleset kapcsán - ahol gyerekek és felnőttek égtek bent a buszban - tűzkeresztséget emleget. 

Ugyanis dr. Bittner Nóra azzal találta menteni a helyzetet - bár szerinte amúgy a videó rendben van - hogy a WHO 2013 tanulmánya szerint a 100 ezer lakosra vonatkoztatott daganatos megbetegedések halálozási átlaga Európában 163, addig Magyarországon  ez a szám 263. Azaz Magyarországon 100 ezer emberből százzal több hal meg évente daganatos (rákos) megbetegedésben, mint Nyugat-Európában. És ha ez nem is lenne elég, még büszkén hozzáteszi, hogy ennek az oka a korai szűrés és felismerés hatékonyabb volta. Azaz a legkevésbé sem a beteg tehet arról, hogy méltóztatik-e meghalni egy-egy daganatos megbetegedésben, hanem az egészségügyi jelen állapota és a ráfordított pénz és lehetőség, aminek itthon azért eléggé híjján állunk. Tehát még szerinte sem igaz a videó sugalmazása, hogy csak és kizárólag az egyén a felelős a betegségéért, hanem sokkal inkább a megelőzés és ennek lehetősége, ami ugye itthon fényévekre van egy normál egészségügytől. 

Persze, értem én, hogy mit akartak, talán egy olyan ütős, figyelemfelkeltő videót, mint például ez a már-már klasszikus ír reklám, ami a biztonságos közlekedésre hívja fel a figyelmet. A különbség azonban az, hogy míg az ír kampányfilm profi módon készült, addig a a Rákellenes Liga filmje meglehetősen házi kivitelt sejtet. Ja és még valami, az ír videó nem sért méltóságot, mint a rákos beteget vádlottként beállító magyar. 

Az egész valahogy úgy sikerült, hogy a Magyar Rákellenes Liga is, mint Balog embertelen miniszter, az ajtókeretet is berúgva kopogtatnak. Igaz ez még akkor is, ha mi magunk és főleg Magyarországon vastagon beleszarunk a kockázatokba (jelen sorok írójával egyetemben) és sokszor mindent megteszünk egy-egy krónikus betegség összeszedéséért. De akkor sem lehet ilyen kegyetlen módon arcul vágni azokat, akik az életükért küzdenek és minden pozitív energiára szükségük van. Pláne nem akkor, amikor sokszor fogalmunk sincs, hogy egy-egy rákbetegséget mi okozza pontosan. 

Megdöbbentő hatást nem itt és nem így kell kiváltani, hanem olyan reklámokkal amik szembesítik a fogyasztót a rossz szokásaival, de nem rúg bele a már megbetegedettekbe, mert ezzel éppen ellenkező célt ér el. 

“Épp jön György. Micsoda gyönyörű lapátkeze van. És mekkora dagadó erek!Az Isten is kemoterápiára teremtette.” Esterházy Hasnyálmirigy napló

Tovább

Nem az én ügyem, nem az én dolgom

Vallotta állítólag az a budapesti gyermekorvos, akit hiába kértek, nem segített a rendelője előtt földön fekvő emberen, aki aztán sajnálatos módon meghalt. A Bors szerint “Mint mondta, gyermekorvosként rendelési időben a beteg gyermekek ellátása a feladata, az intézményen kívül viszont nincs felelőssége” és persze még a lelkiismerete is tiszta. 

egészségügy segítségnyújtás olimpia járókelő-effektus nem az én dolgom miért pont én

Kép: https://i.ytimg.com/vi/OSsPfbup0ac/hqdefault.jpg

Annak, hogy miért nem segített az orvos, több oka lehet, a kulcs azonban ebben a mondatában lehet “ak­kor és ott nem tudtam volna semmit sem tenni az életé­ért”. 

Hogy miért nem, az jól jellemzi a jelenlegi orvosképzés és továbbképzés hiányosságait, a jelek szerint még mindig nem tartunk ott, hogy minden orvos képes legyen legalább alapfokú újraélesztésre. Hiszen ha a gyermekorvos képes lett volna arra, hogy legalább laikus szinten ellásson egy haldoklót, akkor nyilván nem nyilatkozta volna azt, hogy semmit nem tud tenni a földön fekvő embertársa életéért. Az újraélesztés és a kritikus állapotú beteg felismerése és alapfokú ellátása valahogy pontosan úgy nem prioritás az egészségügyi továbbképzések szintjén, mint maga az egészségügy a társadalom szintjén. 

Ugyanis azt is simán elfogadjuk, hogy Magyarországon teljesen normális az, hogy a gyógyulási esélyünk egy-egy betegségből az európai legrosszabb átlagot mutatja, mialatt egy szerb harmadosztályú futball klubot támogatunk 3 milliárd forinttal, vagy dédelgetjük olimpiai álmainkat eddig csaknem 17 milliárd forintért, ahelyett hogy az egészségügyi ellátásunkat javítanánk. 

Beletörődtünk, belefáradtunk, ugyanúgy, ahogy Rogán, Mészáros Lőrinc, Habony ügyeibe, miközben apatikusan figyeljük az összeomló egészségügyet. Nem az én dolgom, nem az én ügyem, én nem vagyok beteg és különben is mit tehetnék?

Ennek a viselkedésnek pszichológiája kísértetiesen hasonlít ahhoz a hárításhoz, amit a szociálpszichológia Bystander-effect-nek, járókelő-effektusnak hív. A járókelő-effektus nem más, mint annak a felismerése, hogy minél többen tudnának segíteni egy rászorulón, annál kisebb az esélye, hogy valaki segítsen.  Kísérletek százai mutatják, hogy mi történik akkor, ha valaki például hirtelen összeesik az utcán, mennyi idő alatt kap - ha kap egyáltalán - segítséget és mennyien sétálnak el mellette, mintha mi sem történt volna. És mi történik akkor, amikor végre megtörik a jég és az első ember megáll segíteni. 

Itt van erről egy nagyon tanulságos videó.

Mégis mi magyarázhatja ezt a részvétlenséget, ezt a közönyt? Azt, hogy akkor is továbbmegyünk, amikor nyilvánvalóan segítséget kér valaki? 

A hárítás egyrészt kifejezi azt az álláspontot, hogy az egyén úgy gondolja, hogy ez nem az én dolgom, miért pont én foglalkozzak vele, más sem teszi, és egyébként is sokkal kevesebb problémát okozok azzal magamnak, ha továbbmegyek. Másrészt pedig a segítségnyújtás elmulasztása mögött ismeret, vagy tudás hiány áll. Az egyén nem biztos abban, hogy mit kellene tennie, ezért inkább nem tesz semmit, annak ellenére, hogy valahol a tudata legmélyén ott motoszkál az a felismerés, hogy a semmittevéssel teszi a legrosszabbat ebben a szituációban. Ilyenkor azért jelentős szükség van a kognitív disszonancia redukciójára, azaz a lelkiismeretünk megnyugtatására, amit leginkább azzal tudunk feloldani, hogy de hiszen senki sem segített, így én is a tömeg által irányított viselkedést választottam, ami bizonyára helyes. 

A gyermekorvos cselekedetét azonban ez önmagában nem magyarázhatja, meg a rendelésen váró néhány taknyos gyermek ellátása sem, hiszen a tőle elvárható segítséget kellett volna nyújtania, még akkor is, ha ismeretei hiányosak. De ennek tisztázása majd az Orvosi Kamara Etikai Bizottságának lesz a dolga.

Azonban a járókelő-effektus továbbra is velünk él, szinte az élet minden területén és ha nem szólunk, akkor lassan tényleg nem lesz kinek szólnunk. Mert az egészségügy a mi ügyünk és előbb vagy utóbb mindenki ügye lesz, ezt nem lehet megúszni, legfeljebb egy gyors, kíméletes halállal. És amikor majd szükségünk lesz az ellátásra, akkor hiába óbégatunk, pontosan úgy fogunk járni, mint az utcán fekvő haldokló, akin mindenki átlép a járókelő-effektus szerint. De, ahogy a példa is mutatja, elég csak egynek elkezdenie a segítségnyújtást és máris tömegek csatlakoznak hozzá.

Éppen ezért, ha számodra is fontos az egészségügy és az egészséged, akkor gondold át ezt az olimpia dolgot is.

Én szóltam!

Tovább

Elbukott az államtitkár, megették az orvosbárók!

hirado.hu értesülése szerint Ónodi-Szűcs Zoltán azt nyomatékosította, hogy az egészségügyi kancelláriák kialakítása lekerült a napirendről, nincs olyan döntés, amely a kancellária elveit továbbviszi. Ezt azok után volt kénytelen nyilatkozni, miután óriási felháborodást keltett az az intézkedés, hogy a kórházak gazdasági dolgozóit az eddig kórházi állományból átveszi az Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK). Erről a kórházigazgatók egy levélből értesültek, amit az állami hierarchiában messze a kórházigazgatók alatt álló igazgatóhelyettes írt alá. Ez a módszer nyilvánvalóan sértés is volt a kórházigazgatók számára, az ő ellenállásuk miatt bukhatott el a kancellária rendszere. Ami praktikusan csorbította volna a befolyásukat, hiszen a egy-egy kancellár alá 8-10 kórház tartozott volna és a kancellár szabta volna meg a betegutakat, jelölte volna ki az adott ellátásért felelős kórházakat, azaz szervezte volna meg az ellátást. Végsősoron a kancellária határoztat volna meg egy térségen belül, hogy melyik kórházban lesz baleseti centrum és melyikben ápolási osztály. Így nyilvánvalóan az eddig kiskirályként működő nagyobb kórházigazgatók befolyása és hatalma jelentősen csökkent volna. Perszehogy ezt nem nyelték be és minden fórumon megpróbálták megbuktatni - a jelek szerint sikerrel - a kancellária-rendszer bevezetését, ami pedig az egészségügy átalakításának az alappillére lett volna. Ekkor gondolhatta Ónodi, hogy bemegy az ablakon és talán a gazdasági dolgozók kiszervezésével megpróbálja a célt elérni, hiszen ahol a pénz, ott a hatalom elve itt is érvényesül. Azonban az ezt követő felháborodás hatására, Ónodi kénytelen volt deklarálni azt a tényt, hogy nem lesz kancellária az egészségügyben, ezzel pedig valószínűleg reform és átalakítás sem.

kancellária Ónodi Szűcs Zoltán

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

És ezzel mindenki veszít, hiszen a beteg továbbra is várni fog a meglehetősen hullámzó szakmai teljesítményű ellátásra, az egészségügyi dolgozók ugyanabban a reménytelenségben dolgoznak majd tovább és vándorolnak is tovább, ezzel is jelentősen csökkentve az ellátás színvonalát. Azonban az orvosbárók, a felső főorvosi réteg bátran mindenki mással szemben nyugodtan várhatja a hálapénz csordogálását és élheti luxuséletét az egész egészségügy rovására, ahogyan tette ezt eddig is. Ugyanis nincs mitől félniük, mert amennyiben minden változatlan, úgy az ő hatalmuk is változatlan marad. Ebben pedig nem véletlenül partnerek a kórházigazgatók, hiszen őket a legkevésbé sem a tehetségükért és tudásukért ültették a pozícióba, hanem megbízható NER katonákként. Akiknek szintén nem érdekük a változás, hiszen ezzel csorbulhat a jogkörük, de leginkább is munka van vele. Ez pedig ebben a rendszerben nincs a fizetésbe belekalkulálva.

Mégis, a gazdasági dolgozók átemelése az ÁEEK-be most talán felesleges zacskódurrogtatás egy puskaporos környezetben és ennek az eredménye az lehet, hogy az egyébként elkerülhetetlen átalakítás az egészségügyben még távolabbra tolódik. A politikának sem lesz érdeke választások előtt túl sok konfrontáció, márpedig egy átalakítás mindig ezzel jár. Pláne, ha az átalakításért felelés miniszter a sakktáblán a gyaloggal is csak úgy tud lépni, hogy visszafele. 

Ónodinak pedig nem marad más út mint a sikertelensége miatt lemondani, hiszen a felette álló miniszter a NER példaképévé vált Hoffmann Rózsáért is többször állt ki, mint a jelenlegi egészségügyi államtitkárért, akár a nyilvánosság előtt, akár a kormányzatban.  

De ahogy eddig is, a politika inkább elnézi, hogy az általa uralt rendszerben betegek maradjanak ellátatlanok és akár ezért meg is haljanak, minthogy piszkos kis hatalmát bármi is veszélyeztesse.

Tovább

Kirúgták a Mentők főigazgatóját is!

Pár nappal a régióvezetők kirúgása után menesztették magát a főigazgatót is a Mentőszolgálat éléről.

Mentőszolgálat főigazgató kirúgás Balog Zoltán EMMI Csató Gábor Kósa Lajos

Fotó: MTI Lakatos Péter

Mint arról már korábban beszámoltam, az emberminiszter még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjára, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

Meglehetősen sunyi módon sikerült eltávolítani Mátét, hiszen a pályázatban kiírt határidő - amely szerint az eredményt közli az ember minisztérium - közel két hete lejárt. A döntést pedig azért halogathatta Balog, mert leginkább egy, az ostobasága miatt  előállt csapdában találta magát, hiszen ha a főigazgatót egy év után le kell cserélni, az magyarázatot követel már önmagában is, pláne ha azt is el kell magyarázni, hogy miért emészti fel a szervezet már a negyedik a főigazgatót hat év alatt. Így a karácsonyi őrület tetőfokán mára halasztotta az eredményhirdetést. Nyilván abban reménykedve, hogy így könnyebben elsikkad. 

Már maga a pályázat kiírása is furcsa és inkább emocionális döntésnek bizonyult, mint racionálisnak, hiszen azután került rá sor, hogy Máté fölé Balog miniszter kinevezte a nemrég bukott volt OMSZ főigazgatót, Mártai Istvánt stratégiaalkotásra és a szakszervezetekkel való kapcsolattartásra. Máté ezt csak úgy jellemezte a Facebook-oldalán, hogy epét hány, ami ebben a helyzetben tökéletesen érthető is, de a jelek szerint kiváltotta Balog haragját és a rövid bejegyzés az állásába került. Nemhiába, a NER már csak ilyen, nem tűri az ellentmondást, de még a különvéleményeket sem. A döntést emocionális voltát jellemzi az is, hogy annak ellenére rúgta ki Balog Mátét, hogy az elmúlt egy évben sikerült stabilizálnia az OMSZ gazdálkodását és a dolgozók hosszú évek után reménykedni kezdtek a szolgálat és saját sorsukat illetően. Máté ugyanis bevezetett néhány, a dolgozók szempontjából igen fontos hangulatjavító intézkedést, aminek hatására kissé csökkent a már-már fojtogató humánerőforrás krízis (elkezdtek visszaszivárogni a korábban - Mártai és az őt követő Burány alatt- elvándorolt dolgozók). Bárhogy is nézzük, az elmúlt egy év nyugodtan telt el a szolgálat köreiben, legalábbis a nagy többség számára. Ugyanis Máté már egy réges-régen várt tisztogatásba kezdett, eltávolította azokat a vezetőket - legalábbis egy részüket - akik felelősek az OMSZ szakmai és morális mélyrepüléséért - köztük a minap leváltott kettőt is. A gond pontosan ez lehetett, mégpedig az, hogy csak egy részüket, mert hiába kísérelte meg még tavasszal a régióvezető orvosigazgatók leváltását - akik felelősek az elmúlt 10plusz évek válságáért - ezt Balog nem engedélyezte, és a kiírt pályázatokat visszavonatta, így persze a métely továbbra is dolgozni tudott, mint ruhamoly a szekrényben. Ennek köszönhető az a régióigazgatók által aláírt levél is, aminek a címzettje maga Balog Zoltán volt és ami megpróbálta Máté Gábort befeketíteni az emberminiszter előtt. Balog vezetői készségeit mutatja az is, hogy hitelt adott azoknak a régióigazgatóknak, akik szintén jelentős felelősséggel tartoznak a mentőszolgálat rohadásáért. Persze a válasz sem maradt el, Máté ugyanis a héten egy régióvezetőnek azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását, egy másik ellen pedig fegyelmi eljárást indított a nemrég az M3-on történt, öt halálos áldozatot követelő baleset kapcsán. (erről itt írtam) 

Sajnos mint a fenti ábra mutatja, a régióvezetők akciója és Mártai sündörgése sikeres volt, így a bárki, csak Máté ne óhajuk meghallgatásra talált. Ugyanis - folyosói pletykák szerint - hiába preferálta volna Ónodi-Szűcs Zoltán is Máté Gábort a főigazgatói székben - a döntés Balog kezében volt, az egészségügyért felelős államtitkár  pedig lassan már azt sem döntheti el önállóan, hogy reggel milyen nyakkendőt választ a zakójához.

Az új főigazgató, Csató Gábor orvos, akinek gyakorlatilag semmiféle értékelhető vezetői gyakorlata nincs, így komoly zsákutcát jelenthet majd mind a szervezet, mind az őt kinevező miniszter számára. Bár utóbbit a legkevésbé sem fogja ez zavarni, hiszen különösebb következményei eddig sem voltak Balog döntéseinek (egészségügy és az oktatás szétverése) az elmúlt hat évben, a kormányfő számára az éppen elég, hogy hithű református lelkész áll az EMMI élén. 

Csató kinevezése mellett viszonylag kevés érv állhat, az egyik az lehet, hogy Balog így próbált egyensúlyt teremteni, a már fent említett régióvezetők és a szervezet között. Pedig ez szintén nagy ostobaság, hiszen aki ismeri a szervezetet, az jól tudja, hogy a régi régióvezetőkkel csak és kizárólag a rothadást lehet elősegíteni a fejlődés helyett. Ugyanis a Mentőszolgálat szakmai és morális hanyatlásáért ők maguk is komoly felelősséggel tartoznak. 

A Csató melletti másik érv - és talán ez az erősebb - pedig az, hogy Csató debreceni illetékességű, így jól helyezkedhet majd el a kormányzatot ellepő debreceni lobbiban. Sőt, pletykák szerint a kinevezését, a FIDESZ bohóca, maga Kósa Lajos is lelkesen támogatta.

A fentiek miatt borítékolható, hogy az OMSZ ismét lejtmenetbe vált, ami egyáltalán nem biztos, hogy nem tudatosan megkomponált végjáték (persze ezt a szálat már nem a meglehetősen szerény képességű Balog mozgatja), hiszen ezzel a válsággal, amivel most kényszerül majd szembenézni a szervezet, magyarázható lesz az a régóta dédelgetett kormányzati állom, hogy a lassan 130 éves Országos Mentőszolgálat beolvadjon akár a rendőrség szervezetébe. Hiszen mi más hosszútávú célt szolgálhat az a megközelítés, hogy Magyarország legnagyobb egészségügyi ellátója az elmúlt hat évben átlag két évente új vezetőt lap.

Egy dologgal azonban a kormányzat és főképp Balog nem számolt, az pedig a medve, mert a medve éppen úgy nem játékszer, mint a mentős, így könnyen lehet, hogy Csatónak majd komoly ellenállással kell szembenéznie.

Végül a NER-ben Csatónak is megadatik a tizenöt perc hírnév, de sajnos ennek végső soron megint a betegek a mentőellátást igénybe vevők fogják kárát látni.

Tovább

Breaking!  A mentőknél felfüggesztettek egy régióvezetőt a  az M3-as baleset miatt!

A tegnapi nappal - belső információim szerint - az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását dr. Pápai Györgynek, az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi Régió regionális igazgatójának és ugyanekkor felfüggesztette a további munkavégzés alól Észak-magyarországi Régió regionális igazgatót, dr. Breitenbach Gézát.

Míg Pápai megbízatását indoklás nélkül vonta vissza, addig Breintebach kénytelen lesz menesztése előtt egy fegyelmi vizsgálattal is szembenézni.

Ugyanis mind a mentőszolgálat tájáról, mind a sajtóból származó hírek szerint, bár Breitenbach Géza volt az első orvos a nemrég az M3-as autópályán történt több halálos áldozatot is követelt baleset helyszínén, sem a betegellátásba, sem a kárhelyparancsnoki teendők ellátásba nem kapcsolódott be, holott mindkét feladat igényelhette volna a szakorvosi beavatkozást. Amennyiben a hírek igazak, a régióigazgató viselkedése már csak  azért is furcsa, mert az orvosi egyetemek akkreditációs nyilvántartása szerint Breitenbach tanította a teendőket a tömeges kárhelyek felszámolása kapcsán, így végkép nem érthető a sajtóhírek szerinti hozzállása.

M3 baleset mentők régióvezetők Breitenbach Géza Pápai György felfüggesztés kirúgás Országos Mentőszolgálat

Fotó: 24.hu

De ez már csak a hab lehetett a tortán, hiszen a főigazgatónak valószínűleg abból lehetett elege, hogy a mentőszolgálat felsővezetőinek nagy része több, mint tíz éve dolgozik vezetői beosztásban, és áldásos tevékenységük eredményeként érte el a szolgálat azt a mélypontot, ami egy éve még jellemezte a szervezetet. Az elmúlt tíz év alatt kiépültek helyi kiskirályságok és a régióvezetők uralják azokat -az egyébként fizetős- mellékállásokat is, amelyek  egészen tisztességes bevételeket jelenthetnek. Ilyen például a Magyar Vöröskereszt összefonódása (erről itt  írtam) az Országos Mentőszolgálattal. A Vöröskereszt a felelős a Kresz vizsgák során az egészségügyi vizsgák lebonyolításáért, azonban a Vöröskeresztnek erre gyakran sem embere, sem felszerelése sincs, így a mentők biztosítják sok helyen a vizsgákhoz a humánerőforrást. Amit jelentősen megkönnyít az a tény, hogy a Magyar Vöröskereszt tisztségviselői gyakorlatilag a mentőszolgálat vezetőiből állnak. Közismert, hogy az egyik bukott mentő főigazgató - aki jelenleg is vezető beosztást tölt be a mentőszolgálaton belül - a Magyar Vöröskereszt elnöke, ahogyan Beritenbach Géza - a most már bukott régióvezető- is a Magyar Vöröskereszt miskolci szervezetének az elnöke. Sajnos azonban a címek és a másodállások halmozása mellett mind a szakma, mind a szakmai vezetés háttérbe szorult, így tetőzve a szakmai és morális mélypontot. Amelynek eredménye az a megkérdőjelezhető szakmai- és emberi hozzáállás, ami a tragikus M3-as baleset ellátását jellemezte a hírek szerint.

A jelenlegi főigazgató egyszer már megpróbált a rendszerbe friss vért pumpálni, és ki is írt új régióvezetői pályázatokat még tavasszal, azonban ezt a politika visszavonatta, valószínűleg a most leváltott vezetők és a többi még regnáló régi régióvezető hatására.  Sőt a helyzetet még bonyolítja az is, hogy az emberminiszter- meglehetősen ostobán - vizet öntött az amúgy is forrongó olajra és még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjának betöltésére, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

A pályázati kiíráson a szakma is igencsak meglepődött, hiszen Máté - bár csak megbízotti - kinevezésével éppen elkezdett lecsendesedni az a már-már háborús időket idéző állapot, ami mentőknél az évtizedek óta tartó vezetés hiánya miatt kialakult és hangulatjavító intézkedéseivel elnyerte az állomány bizalmát. A pályázati kiírás mögött azt lehetett sejteni, hogy annak a Mártai Istvánnak áll elsősorban érdekében, akit Balog 2013-ban sorozatos botrányai és alkalmatlansága miatt kirúgott a főigazgatói székből (erről itt és itt). Majd kegyelem kettesként (mégiscsak buzgó NER-káderről van szó) elhelyeztek a TEK-nél, és ott a  mai napig is a személyvédelemért felel, ami a szeretett vezetőt is érinti. Valószínűleg ezt a helyzetet próbálta megragadni a fenti két régióvezető is és adta be a pályázatát a főigazgatói pozícióra, ahogyan Mártai is. Nyilvánvalóan a legkevésbé sem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy amennyiben régióigazgatói pozícióra is alkalmatlanok, akkor hogyan lesznek alkalmasak főigazgatói posztra. A stratégia az valahogy az lehetett, hogy mindegy, hogy ki, csak a jelenlegi főigazgató ne legyen tovább, hiszen ez az ő saját kiskirályságuk végét is jelenti. Ezért megpróbáltak minden követ megmozgatni, írtak -ríttak, telesírták a Parlamentet, a Kormányt, az összes létező Pártot, ecsetelve a mentők nyomorúságos helyzetét. Azt a nyomorúságot, ami nagy részben nekik köszönhetően alakult ki, az évek óta tartó nem törődés és alkalmatlan vezetői attitűdjük miatt.

És ekkor érezhette először Balog Zoltán emberminiszter, hogy eltévedt, mint Manka a Jicsini erdőben, mert csak sikerült lábon lőnie magát az új főigazgatói pályázattal. Hiszen, ha kirúgja Máté Gábort - a jelenlegi megbízottat - akkor el kell magyarázni, hogy hogyan sikerült 6 év alatt 3 alkalmatlan főigazgatót találnia, ha nem rúgja ki, akkor meg minek íratott ki pályázatot, akkor, amikor a dolgok kezdtek rendben menni. Ha kinevezi Mártait, akkor el kell magyaráznia, hogy 2013-ban miért rúgta ki. Ha kinevez bárkit a fenti kettőn kívűl, akkor megint jön a kérdés, hogy mi a baj Mátéval és miért kell átlag két évente új főigazgató a mentők élére.

Akárhogy is van, egy biztos, a főigazgatói pályázat határideje több, mint egy hete lejárt és Balog még mindig nem döntött, tipródik, mint tojóstyúk a keterecben, miközben Ónodi-Szűcs Zoltán - egészségügyért felelős államtitkár  - megint csak tátott szájjal nézi a történteket, mert lapot neki ismét nem osztottak. Pedig hétezer ember várja, hogy felszálljon a füst és végre dolgozhasson nyugodtan tovább.

A két régióvezető kirúgása pedig reményeink szerint csak a kezdet, hiszen a mentőszolgálaton belül még számos alkalmatlan vezető ül pozícióban, gátolva a régen várt változást.

És mint már oly sokszor elmondtam, a mentős az olyan, mint a medve, nem játék!

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek