Dzsihád a Mentőszolgálatnál

Még gimnazista koromban, az egyik november 7-i (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom) ünnepségen kivételesen nem a szokásos unalmas megemlékezést szervezte az iskola, hanem a közeli mozi termét foglalta le és “A bég csapdája” című szocialista szovjet filmmel állított emléket az eseménynek. A film művészeti értéke pontosan annyira volt felejthető, mint a hasonló propaganda célú alkotások, azonban számunkra felejthetetlenné vált. Mégpedig azért, mert már a 20. percnél feltűnt, hogy egy a filmben már lelőtt szereplő mintha újra szerepet kapott volna. A gyanú egyre fokozódott és a film végére nyilvánvalóvá vált, hogy - valószínűleg a kis költségvetés miatt - a szereplők nagy része a filmbeli haláluk után “feltámadnak” és újabb szerepet kapnak, katonát alakítanak. Volt olyan szereplő, aki háromszor is feltámadt, míg egyszer rendesen meg nem halt,  azóta is örök témát biztosítva az érettségi találkozóknak. 

Valahogy így kell elképzelni az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) működését,  hiszen onnan nem lehet valakit úgy kirúgni, hogy egy új főigazgatónál ne kerülhessen vissza a vezetésbe. Pedig itt igazán nem beszélhetünk kis költségvetésről, hiszen évente a mentőszolgálat 35 milliárd forintunkba kerül. A bég csapdáját az előző és a múlt év decemberében eltávolított főigazgató Máté Gábor megpróbálta hatástalanítani és mind az állomány, mind a szakma megelégedésére jelentős tisztogatásba kezdett, ezzel szüntetve meg évtizedes kiskirályságokat a szervezeten belül. A dolog úgy nézett ki, hogy NER ide, vagy oda Máté személyében végre egy hozzáértő vezetést kap az OMSZ. Az álom azonban nem tartott sokáig, hiszen A bég csapdájából előkerült az alkalmatlansága miatt balog által kirúgott Mártai István egykori OMSZ vezető, aki úgy látszik nélkülözhetetlen stratégiaalkotásban, hiszen ezzel a feladattal bízta meg  személyesen balog és helyezte a főigazgató fölé, akár egy intendánst. Ezt persze Máté nehezen nyelte be és egy szerencsétlen megjegyzésnek (“ettől én is epét hányok”) köszönhetően végül is decemberben - dacára az eredményeinek - menesztették. (erről itt és itt és itt)

Országos Mentőszolgálat főigazgató légimentés összeomlás

Kép: http://www.funnyjunk.com/funny_pictures/1217705/Mexican/

Helyére pedig egy pelyhedző bajszú tapasztalatlan fiatal legény került, aki első interjúiban gyorsan kiszámíthatóságot és bizalmat ígért az állomány számára. A kiszámíthatóságot ezidáig hibátlanul teljesítette, hiszen semmi olyan intézkedést nem hozott, ami a mentésügy elmozdulását eredményezné a jelenlegi holtpontról. Illetve mégis, visszavett olyan az előző vezetés által eltávolított vezetőket, akik miatt a mentődolgozók most ismét elkezdtek félni, bizalmatlanná és motiválatlanná váltak. 

Kirúgott régióvezetőből orvosigazgatót csináltak, és a légimentőktől menesztett orvosigazgató rehabilitációja is megtörtént, hiszen nem csupán repülni térhetett vissza, hanem főtanácsadói posztot is kapott a nem egészen 150 fős cégben.  

Ez utóbbit meglehetősen nehezen értem, hiszen a légimentésnek, mint önálló  cégnek szükségszerűen van ügyvezető igazgatója, orvosigazgatója, főápolója, műszaki vezetője, folyamatos légialkalmasság felülvizsgálati vezetője, légiüzemeltetésért felelős vezetője, gazdasági igazgatója, megfelelősségbiztosítási és biztonsági vezetője is, - legalábbis a honlapjuk szerint. 

Most majd lesz tudományos főtanácsadója, akinek az új eljárásrendek és anyagok kidolgozása, a meglévők aktualizálása, egyetemi, főiskolai tudományos munka, a külföldi kapcsolatok ápolása és a magyarországi légimentés külföldi megszerzett tagságokban, bizottságokban, konferenciákon való képviselete lesz a feladata  - a légimentők ügyvezető igazgatójának a tájékoztatása szerint -  ami egyébként egy normális rendszerben orvosigazgatói feladat lenne. Tehát, ha jól értem azzal fog foglalkozni a tudományos főtanácsadó, amibe annak idején belebukott, az eljárásrendek kidolgozásába és a rendszeridegen elemek erőszakos integrálásába (Erről itt).

Nyilvánvalóan a Mentőszolgálat jelenlegi főigazgatójának (aki a légimentés felügyeletét is ellátja) lehetőségei odáig terjednek, hogy talán a saját cipőfűzőjét megkötheti egyedül, ugyanis a háttérből, a bukott főigazgatóból lett balog által megbízott, fő stratégiaalkotó készíti elő a mentőszolgálat tönkretételét.  Mert nehéz azt másképpen elképzelni, hogy az egyszer már (igaz nem teljesen) megtisztított mentőszolgálat új vezetője egyetlen ténykedése az volt az elmúlt három hónap alatt, hogy alkalmatlan, leszerepelt vezetőket helyez vissza pozíciókba, ahelyett, hogy dinamikusan tovább dolgozna az előző vezetés által kijelölt nyomvonalon. Hol van a tavaly elkészített és már sokszor beígért mentős életpálya modell? Hol van a mentés biztonságát és hatékonyságát alapvetően meghatározó profi kikérdezési protokoll? Hol vannak a minden héten megígért új mentőautók? Hol vannak azok a mentőhelikopterek, amelyek a légimentést hosszútávon szolgálnák?

Talán ezekkel a kérdésekkel kellene először foglalkozni, mint új pozíciókat létrehozni.

A főigazgató jelenlegi tevékenysége pedig nem jelent mást, mint a mentés semmibevételét, ami ha tetszik ha nem mindenkire kihat. Hiszen a vezetés hiánya, a valóban fontos kérdések kezelésének hiánya miatt a mentők majd még kevésbé érnek ki időben, még kevésbé fognak professzionális ellátást nyújtani, már ha lesz egyáltalán aki még majd marad a rendszerben.

Akárhogy is szépítjük, a bég csapdája bevált, eredményesen hirdetett dzsihádot a mentődolgozók és ezen keresztül mindenki ellen!

A szerző a Magyar Légimentő Nonprofit Kft orvosigazgatója volt 2010-ig.

Tovább

Cser Ágnes nyelve

Ritka hardcore jelenetnek lehettek szemtanúi, azok  a mazochisták, akik a közszolgálati televízió reggeli műsorát nézték tegnap, ahová Cser Ágnest hívták be, hogy mondjon néhány szervilis gondolatot az egészségügyről. Ez végül sikerült is, azonban a beszélgetés legelején Cser észak-koreai híradós magabiztosságával vette kezébe a LexCEU ügyet, anélkül, hogy erről bárki is kérdezte volna. Cser ugyanis már az első mondatával biztosította Áder Jánost arról, hogy helyesen cselekedett, amikor a LexCEU-t aláírta. Nem mintha szegény Ádernek nem lenne elég az, amit az ország és a világ műveltebb fele gondol erről az egész gyalázatról, ekkor még kap egy utolsó rúgást is, hiszen ez a fokú szervilizmus, még azokban is ellenszenvet kelt, aki amúgy boldogan tapsikoltak örömükben a CEU kormányzati támadása kapcsán.

Cser Ágnes szervilizmus egészségügy LexCeu

Kép: https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--369PGQkI--/c_limit,w_1160/6zpcvmGqlKg8KV9gs.jpeg

Én napokig gondolkodtam, hogy hogyan lehet a LexCEU-t az egészségügyre vonatkoztatni, Cser Ágnes pillanatok alatt átvágta a gordiuszi csomót és megoldotta a helyzetet.

Nem az a szégyen, hogy  egy szakszervezeti vezetőnek véleménye van - még ha meglehetősen ostoba is - az egész országot megrázó egyetemet bezáró törvényről, hanem az, hogy ezt a lehető legnagyobb szervilitással képviseli, és nem a szakszervezeti tagok, hanem a hagyományosan a tagokkal szembenálló kormányzat felé.

Amit eddig is tudtunk, azt Cser Ágnes csak egyértelművé tette: az egészségügynek nincs érdekvédelme. Hiszen sem a Cser féle szakszervezettől, sem például a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetétől nem várható el érdekképviselet, mert ezek a szervezetek nem a tagságról, hanem a vezetőik megélhetéséről szólnak, ahogy igaz ez a Magyar Orvosi Kamarára is. Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy egy-egy szakszervezet, vagy kamara mekkora tagsággal bír, hiszen, ahogy az Orvosi Kamara esetében is a vezetőséget a tagság csupán 1-3 százaléka választotta meg, másrészt pedig a szakszervezeti törvény szerint igen nehéz a valós taglétszámot ellenőrizni.

Ami pedig néha felcsillan, akár mint bértárgyalás, az igazából semmi más, mint valójában kényszerű látszat elterelés. Ugyanis, ha a dolgok mélyre nézünk, akkor szembesülünk azzal, hogy ismét üveggyöngyöket szórtak a tagság elé. Gondoljunk csak arra a szégyenletes bértárgyalásra, amit olyan büszkén jelentettek, be tavaly nyáron, majd most újra kellett nyitni. Itt az orvosi béreket sikerült úgy megemelni, hogy egy magyarországi orvos még mindig tízszer keres kevesebbet keres, mint az OECD országok átlaga. Az egészségügyi dolgozókról már nem is beszélve, ők jó ha húszezer forint nettó bért kapnak a minimálbérnél nem sokkal magasabb bérük mellé, már persze, ha a nagy igyekezetben nem felejtették ki őket a bérfejlesztésből, mint a védőnőket. De a legszégyenletesebb mégis az az, hogy a nem szakdolgozók, informatikusok, adminisztrátorok, konyhai dolgozók stb… semmiféle bérfejlesztést nem kaptak a nagy alkuból, a fenti fényes társaság által alakított tavalyi gruppenből. Erről bővebben itt és itt.

Cser Ágnes szervilizmus egészségügy LexCeu

Kép: http://www.cbmidwest.org/districtnews/wp-content/uploads/2014/03/Servilism.jpg

Az egészségügy nemcsak azért van ilyen helyzetben, mert a kormányzat számára semmiféle prioritást nem jelent, hanem azért is mert az érdeklépviseletek mind-mind megélhetési vezetők, akik a pozíciójuk és fizetésük megtartásáért bármilyen hardcore akciót bevállalnak. Hogy ez direkt van-e így, azaz a kormány direkt alakította-e ilyenné az érdekképviselőket, azon lehet vitatkozni, és azon is, hogy ez mikor történt. Mert az is igaz, hogy Cser Ágnes nem az utóbbi időben került bele a fantom érdekvédők világába, már évtizedek óta ott van és mindig mohón elégítette ki a kormányzati igényeket a tagságával szemben.

De egyszer minden véget ér, hiszen Gaskót is elzavarták a 300 ezer forintos órájával együtt, ezért a többi megélhetési érdekképviselő sem alhat nyugodtan, mert bár most lehet, hogy a politikának szüksége van rá, holnap annál nagyobb teher lehet. És a nyelvhossz nem jelenthet mindig immunitást a tényekkel szemben.

De, addig ameddig mindenkit kiszolgáló érdekvédők és szervezetek alakítják az egészségügy sorsát, addig az is érdemnek számít, hogy egyáltalán az egészségügynek még van államtitkára, ha még oly súlytalan is.

Tovább

Aki kíváncsi hamar etikai eljárást kap

A Magyar Orvosi Kamara Elnöksége úgy gondolja, hogy a köztestület gazdálkodására kíváncsi tagokat a legcélszerűbb etikai eljárással megfélemlíteni. 

Ezt tette a Kamara azon tagjaival is, akik 2013-14-ben - még felügyelő bizottsági tagokként  - sérelmezték az Orvosi Kamara meglehetősen pazarló gazdálkodását és ezt teszik most is. Ugyanis, a mai nappal levelet hozott a posta, amiben adategyeztetésre kérnek, a hamarosan ellenem induló etikai eljáráshoz, amit a Magyar Orvosi Kamara Elnökségének a feljelentése alapján fognak kivizsgálni. 

Meglehetősen furcsa számomra, hogy amíg tagként a Kamara működésével és az elnökség javadalmazásával kapcsolatos kérdéseimre rendkívül cinikus és lekezelő válaszokat kaptam, addig most etikai vizsgálattal kell szembenéznem. Azt még nem tudom, hogy mivel vádolnak, de miután a vizsgálatot az elnökség kezdeményezte, valószínűleg felségsértés lehet a vád.

Az sem mindennapi, hogy az a tag, amely a Kamara gazdálkodását kifogásolja és ebben az ügyben kérdéseket tesz fel, az mindenféle külső feljelentés nélkül etikai vizsgálattal néz szembe, míg azok a tagok, akiket a bíróság jogerősen elítélt, simán tovább praktizálhatnak, etikai vizsgálat nélkül. Az is furcsa, hogy hogyan szerezhettek tudomást arról az etikai vétségről (ezt még én magam sem tudom, hogy mi), amit nekem tulajdonítanak, amikor az etikai eljárások kezdeményezéséhez a Kamara elnöke szerint a legjobb esetben is egy külső bejelentő kell - ahogy ez történt a Veszprémi nőgyógyász esetében - mert maguktól a jelek szerint nem olvasnak újságot, és nem értesülnek a közvéleményt is igencsak foglalkoztató bűncselekményekkel kapcsolatban. Akár azon nőgyógyászról van szó, akinek az esetében bebizonyosodott, hogy pácienseit szexuálisan zaklatta, vagy nemrég a Semmelweis Egyetemről botrányos körülmények miatt távozni kényszerült nőgyógyász ügyével kapcsolatban.

Tehát hamarosan kiderül, hogy mi a vád ellenem, hol sértettem meg az Etikai Kódexet. 

Azért az csak nem hagy nyugodni, hogy megkérdezzem vajon Domokos László az Állami Számvevőszék elnöke ellen, milyen etikai eljárás indult, amikor publikálta a Magyar Orvosi Kamara gazdálkodásáról készült, és azt igencsak kifogásolt jelentését?

Tovább

Hűtlen kezelés az Orvosi Kamarában?

Egyre komolyabb a gyanú, hogy a Magyar Orvosi Kamarában (MOK) nagyon nincsen rendben a gazdálkodás. 2017. március 2-án levélben fordultam a Magyar Orvosi Kamara elnökéhez és tettem fel kérdéseket a vagyongazdálkodással kapcsolatban. Kérdéseim főképpen a tisztségviselők javadalmazását és a MOK által tulajdonolt cégek veszteségeit érintették. Nem értettem ugyanis, hogy hogyan és miből finanszírozza a Kamara a MOK Komplex Kft. veszteségeit, amelyek 13 év alatt több, mint százmilliósra duzzadtak. A levelemet és az ahhoz kapcsolódó cikkemet itt olvashatják.

E hónap 27-én kaptam választ a levelemre, igaz nem dr. Éger István elnöktől, hanem az országos hivatalvezetőtől. (A MOK levele  itt)  Az örömben az üröm, hogy mindössze két kérdésre adtak kielégítő választ, az elsőre és az utolsóra, a többit vagy nem értették, vagy nem akarták érteni. A MOK levele itt olvasható. Ezért most újabb, immár remélhetőleg a MOK számára is egyértelműbb, pontosabb kérdéseket fogok feltenni, amely levelet a cikk végén teszek közzé. 

Magyar Orvosi Kamra hűtlen kezelés Éger István

Fotó: http://nava.hu/id/569396/ Duna Tv

A Magyar Orvosi Kamara olyan, mint egy koszos, koros, rozsdás autó,  sok helyen már átsejlik a rozsda és ha azt megkapargatjuk, könnyen leválhat az egész fenéklemez, van ahol pedig csak a glett tartja már egyben. Szinte bárhova nyúlok, bármelyik részét nézem a gazdálkodásnak, az egyik ámulatból a másikba esem. Hiszen olyan nagyvonalúan szórják a tagok befizetett pénzét, hogy az már azt a látszatot kelti, mintha a befizetéseket és az állami támogatást a saját maguk ellátására kapnák, a megélhetésükre. Nehéz másként magyarázni azt a tényt, hogy egy tíz alkalmas újság megjelenésére évenként 118 millió forintot költ az Orvosi Kamara, azaz minden megjelenés közel 12 millió forintba kerül. Vagy évente 60 millió forintot költ csoportos életbiztosításra - ugye a tagok megkérdezése és tudta nélkül - aminek nyilvánvalóan valahol elveszett a jutaléka, vagy a tagpénz jellege. De az is érdekes, hogy évente 26 millió forintot költ a Kamara ügyvédi szolgáltatásokra, 16 milliót marketing költségekre és 20 millióval támogatja a senki által nem nagyon ismert Magyar Orvosokért Alapítványt, aminek több, mint 200 milliós vagyona van. Gáláns munkáltató lehet a Magyar Orvosi Kamara mindemellett, hiszen a főállású országos hivatalvezető még egy, a Magyar Orvosi Kamara által alapított és 100 százalékban tulajdonolt Kft-ben is ügyvezető igazgatói feladatokat lát el, valószínűleg teljesen összeférhetően. Persze az alkalmazottak sem maradnak ki a jóból, a Kamara ugyanis 13. havi bért is kínál, na csak jól tartsd a szád! 

Magyar Orvosi Kamra hűtlen kezelés Éger István

Csak egy valamit titkol a MOK szemérmesen, az elnök fizetését, azt ugyanis diszkréten kihagyták a 2017-es tervből is. Nemhiába no, csak ne kutakodjunk az elnökünk zsebében, aki oly fáradhatatlanul szolgálja az orvostársadalmat, aki halált megvető bátorsággal küzd a hálapénz ellen, aki maga indítja a legtöbb etikai vizsgálatot, aki maga gátolja személyesen, hogy lúgos-savas, tapizós, zsaroló orvos többet beteghez ne nyúljon, ezzel is növelve az orvosok megbecsültségét. 

Az ő fizetését nem, azt nem lehet megismerni, annak ellenére sem, hogy a bíróság már régen kötelezte arra, hogy tegye megismerhetővé az összes juttatást, amit a Magyar Orvosi Kamara elnökeként felvesz. (Erről itt és itt

Éger kéreti magát, mint az első bálozó, ha a fizetéséről van szó, azonban amint a Kamara nevében kell pénzt költenie, úgy változik át profi rúdtáncossá, aki még a legkisebb összegért is lehajol. (Emlékezzünk csak a 2013-14-es botrányra, ahol a MOK felügyelőbizottsága azt is sérelmezte, hogy a parkolási bírságokat is a Kamara fizette).

Márpedig a Büntető Törvénykönyv szerint “376. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.” és nagyon úgy néz ki, hogy ameddig nem kapunk megnyugtató válaszokat, addig akár ez a tényállás is fennállhat, hiszen az nehezen magyarázható, hogy 13 éven keresztül egy veszteséges céget üzemeltet a Kamara, és a veszteségről a papírok szerint tudomása kell hogy legyen.

De addig is Éger beszélhet béremelésről, hálapénzről és etikáról is, de ez már annyira lesz hiteles, mint Pumped Gabó IQ tesztje. 

És akkor az ígért válasz a MOK levelére!

Tisztelt Elnök Úr!

2017. március 27-én köszönettel megkaptam válaszlevelüket. Tájékoztatom Önöket, hogy az általam feltett kérdéseket közérdekű adatként kezelték, ezért az  információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 29. § (1)bekezdés értelmében a közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelő Kamarának az igény beérkezését követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül kellett volna eleget tennie. A Magyar Orvosi Kamara jogszabálysértően járt el, amikor az ezév március 2-án megküldött e-mailemre 25 nappal később válaszoltak. Nem igaz ugyanis válaszlevelük azon állítása, hogy azt csak március 9-én kapták meg, ugyanis maga Éger István elnök nevezte a levelemmel kapcsolatos kérdéseket “intézményesített mocskolódásnak” az ATV március 3-i megkeresésekor. Továbbá Önök jogszabálysértően és nem a törvénynek megfelelően jártak el akkor, amikor válaszaikban a fenti törvény 28. § (3) alapján “Ha az adatigénylés nem egyértelmű, az adatkezelő felhívja az igénylőt az igény pontosítására.” nem hívták fel figyelmemet pontosításra, az Önök számára nem egyértelmű kérdésekben.

Ezért most ismét megkérdezem:

  • Az elnökség tagjai milyen javadalmazásban részesülnek, valamint milyen béren kívüli juttatást vettek fel 2010 óta? Mekkora összegű munkabér, jutalom, költségtérítés, béren kívüli juttatás, természetbeni juttatás stb… került kifizetésre 2010 óta, személyenként és éves bontásban az Országos Elnökség tagjainak (Elnök, Alelnökök, Főtitkár, Titkárok) és az Országos Etikai Bizottság tagjai számára? Kérem, jelőljék azt is meg, hogy az adatszolgáltatás bruttó, vagy nettó összegre vonatkozik-e!
  • A MOK nyújtott-e bármely önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezete számára bármikor is tagi kölcsönt? Kérem ennek részletezését, tételes kimutatását, hogy mikor, mennyit, kinek, milyen összeg, milyen célból, mikori visszafizetéssel, milyen kamattal stb. biztosított.
  • Milyen forrásból finanszírozzák a veszteséges gazdasági társulások veszteségeit? Ugyanis a MOK-nak, mint tulajdonosnak szükségszerűen ennek az adatnak a birtokában kell lennie, hiszen minden éveben az aktuális ügyvezető számára felmentvényt ad, ennek értelmében megkapja a szükséges információkat a gazdasági társaság működésével kapcsolatban. 
  • Milyen forrásból vásárolta 2005-ben a DQM Szociális Ellátó Kft. a 147 milliós ingatlant Budakeszin?  
  • Amennyiben ezt a beruházást tagi kölcsönből fedezték, visszafizették-e azt? 
  • A MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. személyi jellegű ráfordításként kiknek és milyen jogcímen fizettek ki 2015-ben több, mint 22 millió, illetve 2014-ben  21 millió 279 ezer forintot? Szintén a tulajdonosnak kell, hogy legyen információja arról, hogy hogyan fizethet az általa tulajdonolt Kft. ekkora összegeket, amikor 2014-ben 2291 ezer, 2015-ben 4233 ezer forint veszteséget termelt a MOK Komplex Kft.
  • Mekkora részesedést kapott a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. tulajdonrészéből a cégvezető és miért? Az erre adott válaszuk egyrészt értelmezhetetlen, másrészt a tökéletes pénzügyi analfabetizmus tükörképe : A cégvezető “a MOK Komplex Kft-ben a MOK-ot megillető tulajdonrészből részesedést nem kapott. Saját vagyonából végrehajtott tőkeemelés során kisebbségi tulajdonossá vált.” (MOK válasza a kérdésre)

Végezetül jelen levelem azon részét, amely a MOK Komplex Kft. működését érinti, természetesen megküldtem a cég ügyvezető igazgatójának is.  Remélem, most már kérdéseim pontosak, tisztán érthetőek, így várom a törvény által meghatározottan “leghamarább, de legfeljebb 15 napon belül” a teljes körűen kielégítő válaszukat.

Üdvözlettel: 

dr. Kunetz Zsombor

Tovább

A Gipszelő

Vasárnap délután fiam - aki 10 éves - látványos öngyilkos akcióba kezdett, amikor ráparancsoltam, hogy irány tanulni, mert holnap iskola lesz. (Az persze megérne egy külön cikket, hogy miért kell a 10 éves gyereknek megtanulnia a Himnusz összes versszakát mindenféle történelmi ismeret nélkül. Mert ez semmi más, csak magoltatás, elég lenne megtanulniuk 7.-8. osztályban.)

A gyerek egy tripla leszúrt Rittbergert bemutatva keresztülesett a szőnyegen a nagy igyekezetében. Amikor üvöltéssel vegyes sírása 20 másodperc múlva is tartott, kezdetem kicsit komolyabban venni a dolgot, és próbáltam rávenni egy kis együttműködésre, hogy legalább azt tudjam kideríteni, hogy mely testrésze fájdalmas. Kiderült, hogy esés közben valahogy az ujjai visszahajlottak, és kézközépcsontjai fájtak nagyon. Ebből sejtettem, hogy nem ússzuk meg a baleseti ügyeletet, mert rossz esetben, akár a kézközépcsontok egyikének a feje is eltörhetett. Gyorsan fel is hívtam az egyik gyermek baleseti sebész kollégámat, hogy telefonon konzultáljunk, és szerencsém volt, mert két óra múlva ügyelt is. Ezért kisvártatva elindultunk a kórházba, hogy ezzel az egyébként Nagyon Kedves Kollégámmal összefussunk, és megnézze a gyermeket. Szerencsémre nem voltak sokan, így gyors vizsgálat és röntgen után kiderült, hogy nincsen törés, egy pár napos gipsz és pihentetés elég lesz terápiaként. A Nagyon Kedves Kollégámmal közben megvitattuk az egészségügy helyzetét, kiderült, hogy több helyen dolgozik ő is és a szintén orvos felesége is, mert persze egyikük szakmája sem a hálapénz szülőhelye, meg különben is nem így, közvetlenül a betegekből szeretnének meggazdagodni. 

Nagyon Kedves Kollégám közben elkísért a gipszelőbe, és megbeszéltük a további teendőket a gyermekkel, meg persze a teendőket az egészségüggyel  kapcsolatban is. Én megkönnyebbültem, hogy nincs nagy dráma, és nagyon hálás is voltam a korrekt ellátásért.

hálapénz adjak ne adjak gipszelő gyerek baleseti sebészet Sződy Judit

Fotó: http://www.doovi.com/video/been-in-het-gips-long-leg-cast-by/j38KmTba9lU

A gipszelő előtt vártunk, míg sorra kerültünk. Előttünk felnőtteket, gyerekeket toltak ki-be, és már akkor feltűnt, hogy a gipszelő úrnak mindenkihez volt egy-két csendes, nyugodt, kedves szava. Amikor sorra kerültünk mosolyogva hívott be minket, a gyerekkel szinte azonnal egy hullámhosszra kerülve végezte a dolgát. 

És ekkor elkezdődött, megszólaltak a hangok, mennyit kereshet vajon, 80-120 nettót? Csak kellene valamit adnom! De mennyit? De hiszen éppen ez ellen küzdök, a hálapénz ellen! Ha most adok, akkor én ismét a rendszer cinkosává válok! Igen, igen de… De hát ő is a boltban vásárol, és neki sem olcsóbb a kenyér, mert itt ilyen nagyszerűen végzi a munkáját este tízkor is! Mégiscsak kellene valamit adni! Szarok az elveimre, a pincérnek is adok borravalót, még akkor is, ha feleennyire kedves, akkor neki most miért nem!?A másik oldalról, viszont még mindig ment a mantra a hálapénz ellen. 

Végül győzött az emóció a hideg racionalitás felett, és valahogy úgy fordultam, hogy a Gipszelő ne lássa, és elővettem a pénztárcámat megnézni, hogy mik a lehetőségek. Ekkor hideg zuhanyként ért, hogy a feleségem már megint kirabolt, és egy húszezrest csempészett az apró helyére, így egy kósza ezrest sem fogok tudni adni. 

Amikor végeztünk, mosolyogva, kedvesen elmagyarázott mindent a fiamnak (fogalma sem volt róla, hogy orvos vagyok), és kiengedett minket.

És én meg szemlesütve, megköszönve a kedvességét, gyorsan húztam kifele a gipszelőből, komoly lelkiismeretfurdalással és szégyenérzettel, hogy nem tudtam semmit adni ennek a remek embernek, tényleg hálából. 

Hazáig rágódtam az ügyön, hogy ez így tényleg mennyire megalázó, mennyire aljas és elfogadhatatlan. Mennyire aljas az is, hogy a következő évek 26 százalékos szakdolgozói béremelés is csak párezer forintot fog jelenteni a szakdolgozóknak. 

És mennyire aljas az orvosokkal szemben is, aki 2-3-4 helyen kénytelenek dolgozni a normális megélhetésükért. 

Ismét végigéltem a hálapénz minden nyomorát, csak most a másik oldalról.

Hazaérve, kinyitva a facebook-ot, mi más is jöhetett volna velem szembe, valami sorsszerűen, mint Sződy Judit remek jegyzete  amiben arról értekezik, hogy miért ne adjak neki hálapénzt.

De azért így is megmaradnak a kétségek, adjak, ne adjak, mennyit, és hogyan? 

A Nagyon Kedves Kollégámnak és a Gipszelőnek pedig tényleg szívből köszönöm a profi, kedves és gyerekbarát munkáját az OBSI-ban!

Tovább

Valami nem stimmel az Orvosi Kamara pénzügyei körül

 Úgy tűnik, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) lépést tart a korral és a rábízott (köz)pénzre pontosan úgy tekint, mint a Jegybank, bár itt nem alapítványokba, hanem egyéb gazdasági társaságba szervezi ki a Kamara vagyonának egy részét. Másként ugyanis nehéz azt elképzelni, hogy egy tagi- és állami fenntartású szervezet hogyan finanszírozhatja a saját többségi tulajdonában álló Kft-t, amely már több mint egy évtizede csak veszteséget termel. Az 1998-ban alapított, a MOK tulajdonában álló többször is nevet változtató cég a fellelhető mérlegadatok szerint 2001 óta mindössze egyszer, 2002-ben volt nyereséges. A legnagyobb veszteséget 2012-ben szenvedte el az akkor már MOK Komplex Kft-re keresztelt cég, mégpedig a Kft. könyveiben túlárazott ingatlan miatt. Idézet a 2012-es könyvvizsgálói jelentésből “Az egyéb ráfordítások között jelenik meg a Budakeszi ingatlan 40.000 Eft-os elszámolt terven felüli értékcsökkenése. Elszámolására a Számviteli tv. 53. §-a miatt került sor, az eszköz könyv szerinti értéke tartósan meghaladta a piaci értéket.” 

Magyar Orvosi Kamara gazdálkodás veszteség MOK Komplex Kft. Éger István

Kép: http://image.medicalonline.hu/original/242662.jpg?v=2

A MOK Komplex Kft. cégadatait utoljára 2015. februárban módosították, amely szerint tulajdont és menedzsment jogokat is szerzett egy magánszemély is az eddig kizárólag az Orvosi Kamara tulajdonában álló cégben. További érdekesség az is, hogy az alaptőke megemelése mellett ekkor háromtagú felügyelőbizottságot is kineveztek a Kft. felügyeletére, amiben az egyik tag az Országos Mentőszolgálat bukott főigazgatója, dr. Mártai István. Róla itt írtam bővebben, na meg itt.

Felügyelő bizottság ide, vagy oda, a MOK Komplex Kft. 2015-ben is hozta az évtizedes papírformát és masszív veszteséget termelt. A veszteségeket  viszont valamiből finanszírozni kell! Ez pedig valószínűleg a MOK két legfontosabb bevételi forrásából történhet, vagy a tagok befizetéséből, vagy a költségvetési támogatásokból.  Utóbbit a MOK célzottan kapja, így ez az átcsoportosítás marad a valószínűtlenebb megoldás. Tehát a MOK a tagdíjakból fedezheti akár tagi kölcsön formájában a veszteséges cége működését. Ez pedig felvetheti akár a hűtlen kezelés, vagy a hanyag kezelés büntetőjogi kategóriáját, hiszen nehéz azt megmagyarázni, hogy miért is finanszíroz a MOK a tagok pénzéből egy veszteséges céget, ami ráadásul immár nem is száz százalékos MOK tulajdon, persze csak akkor, ha valóban a tagok pénzéből kezeli a cég veszteségét és nem egyéb jelenleg még nem ismert gazdasági tevékenységből.

A veszteségek ellenére a MOK minden évben felmentvényt ad a MOK Komplex Kft. vezetőinek (a személyek az ügyvezetői székben már többször változtak) - azaz elfogadja a veszteségeket és a gazdálkodást rendben levőnek találja - valamint éves szinten 20 millió forintnyi személyi jellegű ráfordítás fizet ki MOK Komplex munkavállalóinak 10 millió forintos anyagjellegű ráfordítás mellett. Így könnyen elképzelhető, hogy valaki(k), elég jól megélnek a MOK Komplex Kft. veszteséges gazdálkodásából.

Hogy a helyzetet tisztázzam, a mai napon kérdésekkel fordultam a MOK-hoz, mint tag.

“Tisztelt Elnök Úr!

A MOK működésével kapcsolatban az alábbi kérdésekre várok tagként választ:

  • Jelenleg hány tagja van a Magyar Orvosi Kamarának?
  • Az elnökség tagjai milyen javadalmazásban részesülnek, valamint milyen béren kívüli juttatást vettek fel 2010 óta?
  • A MOK 2010 óta utazásra mekkora összegű költségtérítést fizetett ki a választott tisztségviselőinek és az alkalmazottainak, név szerint lebontva? 
  • Összesen hány gazdasági társulásban tag a Magyar Orvosi Kamara és milyen arányban?
  • Ezen gazdasági társulások alapításánál, vagy megvételével tagi kölcsönt használtak-e fel?
  • Milyen forrásból finanszírozzák a veszteséges gazdasági társulások veszteségeit?
  • Milyen forrásból vásárolta 2005-ben a DQM Szociális Ellátó Kft. a 147 milliós ingatlant Budakeszin? 
  • Amennyiben ezt a beruházást tagi kölcsönből fedezték, visszafizették-e azt?
  • A MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. személyi jellegű ráfordításként kiknek és milyen jogcímen fizettek ki 2015-ben több, mint 22 millió, illetve 2014-ben  21 millió 279 ezer forintot?
  • Mekkora részesedést kapott a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. tulajdonrészéből                                           cégvezető és miért?
  • Mi indokolta a Magyar Orvosi Kamara “Székház" Szolgáltató Kft. átnevezését DQM Szociális Ellátó Kft-re, majd ennek az az átnevezését MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft-re?
  • A fenti Kft. hol lája el egyik fő tevékenységi körét az idősek, fogyatékosok bentlakásos ellátását? 

A választ kérem elektronikus úton küldjék meg a feladó e-mail címére.

Azonban a MOK gazdálkodásával nem csak itt jelentkeztek problémák, ugyanis nemrég veszített jogerősen pert azokkal a tagjaival kapcsolatban, akik sérelmezték, hogy 2011 és 2013 májusa között a tagok megkérdezése nélkül adott ki adatokat a MKB Életbiztosító Zrt.-nek. Az adatkiadással egyidőben tagjai számára életbiztosítást is kötött, amiről a tagok egy része nem is értesült, akárcsak a jelen sorok írója, és amit a gazdálkodási szabálytalanságok mellett az Állami Számvevőszék is kifogásolt. 

A Kúria által hozott, az Orvosi Kamarát elmarasztaló ítélet azonban kinyithatja Pandora szelencéjét, ugyanis az ítélet alapján könnyen perelhetővé válik a MOK a tagság többi része számára is, így valószínűleg az immár hosszú ideje Éger által vezetett Orvosi Kamarának mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia a következő években. Annál is inkább valószínű ez a forgatókönyv, miután a tagság jelentős része nem szimpatizál a jelenlegi vezetéssel és a sarcként megélt tagdíj összegével. Hiszen a MOK közel milliárdos költségvetése ellenére, a tagjai egy része szerint, nem nyújt szinte semmi kézzelfogható előnyt (ne tessék most itt a bérmegálapodással jönni, amiben a MOK a Kormány bábjaként asszisztált, mert ezt MOK nélkül is meg kellett lépni).

Ezen tagoknak szeretnék segítséget nyújtani és az Élhető Orvosi Kamaráért nevű Facebook-oldalon, várjuk azok jelentkezését, akik a Kúria döntése után pertársaságot alapítanának a Magyar Orvosi Kamara jogosulatlan adatkezelése miatt és szívesen felajánlanák az így esetlegesen perelhető személyenként kb. 40 ezer forint egy részét karitatív célra.

Ugyanis ennek az összegnek szinte biztosan jobb helye lesz egy közösen kiválasztott jótékony adományban, mint a MOK Komplex Kft. veszteség-generátorában.

És könnyen lehet az is, hogy a mostani botrány megingatja Éger István székét és az örökéletű és pecsétgyűrűs MOK elnök helyett egy valódi kamarai elnököt választhatunk!

De, persze az is lehet, hogy az Orvosi Kamara felhagy végre a veszteséges MOK Komplex Kft. finanszírozásával és újabb projektekbe kezd, akár be is szállhat a - három milliárdért a kétezer fős Gyulaházán létesítendő - Űrközpont, vagy a Sátoraljaújhelyen 2,5 milliárdért létesítendő üveghíd építésébe, naná, hogy a tagok pénzéből.

Tovább

Nincs elég gyermek-intenzív ágy, de van 8 milliárd egyházi kórházakra

Szinte már minden médiumot megjárt az a hír, miszerint megteltek a gyermek-intenzív ágyak Budapesten. 

Sajnos az nálunk sokkal fejlettebb egészségügyi ellátórendszerben is előfordul nagy ritkán, hogy egy-egy intenzív osztály ágyai elfogynak. Azonban az nehezen képzelhető el - Nigéria, Uganda és Szomália kivételével - hogy egy egész régió ellátását fenyegeti veszély a gyermek-intenzív ágyak hiánya miatt. Még akkor sem, ha hasonló RSV (csecsmőknél komoly légúti fertőzés) járvány van, mint ami most Magyarországon és Európában egyaránt. 

A Budapesti gyermek-intenzív ellátás bedugulásával most több, mint 3 millió lakosra jutó gyermek-intenzív osztályos ellátása kerül veszélybe. Mert bármennyire is próbálja cáfolni és bagatellizálni a problémát Velkey György - a Bethesda Kórház főigazgatója, aki a Szócska féle kabinet tagja volt és akinek a kórháza a Budai Irgalmasrendi Kórházzal (BIK) karöltve közel 8 milliárdos kormányzati fejlesztés várományosa - lélegeztető gépet és szakszemélyzetet nem lesz képes a földön, a matrac mellé varázsolni. És ilyenkor persze azért jogosan merül fel az a kérdés, hogy hogyan lehet munkanélküli Sándor Mária gyermek-intenzív osztályos ápolónő és miért nem alkalmazta már régen a gyermekek érdekében Velkey, ha ekkora a hiány. Vagy a keresztényi szeretet nem tud túllépni a kormányzati sértődöttségen, akkor sem ha ez gyermekeket veszélyeztet? 

Bárhogyan is van, a jelenlegi helyzetet nyilván az okozza, hogy a megnövekedett igényt nem tudják a gyermek-intenzív osztályok kielégíteni, ami abból eredhet, hogy nincs elég ágy, humánerőforrás és persze eszköz (lélegeztetőgép) sem. 

gyermek-intenzív ágyhiány Budapest egészségügy BIK Bethesda balog zoltán Ónodi-Szűcs Zoltán Cserháti Péter

Fotó: http://www.huffingtonpost.co.uk/2014/08/14/nurse-struck-off-for-having-no-regard-for-vulnerable-2lb-premature-baby_n_7369512.html

És igen, ilyenkor kell számot vetni azzal a választások előtti osztogatással, ami napjainkat jellemzi. Mert nem tudom másképpen értelmezni azt a teljesen ésszerűtlen pénzszórást, amire jelenleg a kormányzat készül az egyházi fenntartású kórházak kapcsán. (Igen, jól tetszik érteni, nem az egészségügyi tárca - hiszen annak már szinte semmiféle beleszólása sincsen a saját területén zajló dolgokba - hanem egyenesen a kormányzat.) Ugyanis itt és most dobunk ki 7,8 milliárdos támogatást az ablakon, amiből többek között a gyermekkórházban szülészetet - nyilván erre olyan nagy igény van - az amúgy meg eddig is teljesen feleslegesen finanszírozott Budai Irgalmasrendi Kórházban (BIK) nőgyógyászatot hozna létre a kormány. Mindezt úgy, hogy fogalmuk sincsen a valós igényekről, ami a budapesti ellátást illetné. Fogalmuk sincsen arról, hogy például mekkora a budapesti szülészet-nőgyógyászati osztályok valós ágykihasználtsága, és valójában mely, más területek szorulnának fejlesztésre, támogatásra. 

Arról, hogy ez a fejlesztés miért abszolút erkölcstelen és hosszú távon hova vezethet, itt írtam. Az pedig, hogy miért tol a kormányzat jelentős összegeket olyan intézmények fejlesztésébe, amelyek a kettős finanszírozottságuk miatt (egyházi és állami) amúgy is sokkal jobb helyzetben vannak, mint mondjuk az emberemlékezet óta rothadó és több százezer ember ellátásáért felelős Jahn Ferenc (Délpesti) Kórház, most mind eltörpül azon tény mögött, hogy Budapest és Pest megye egészségügyi ellátása annyira szervezetlen, hogy 3 millió emberre jutó gyermek ma nem tud megfelelő szintű intenzív osztályos ellátást kapni. És ez az, ami igazán ijesztő, hogy az ésszerűtlen pénzszórás következményeként még mindig nem érheti el a budapesti és pest megyei lakos azt a szintű egészségügyi ellátást, mint amit bármely megyei kórház nyújtani képes, még az oly fojtogató orvos- és nővérhiány ellenére is.  És ez annak ellenére igaz, hogy ebben a régióban szinte több a kórház - na persze meg a stratégiai igazgató is - mint csillag az égen,  és a fővárosban - egy kis túlzással - nem tudok úgy eldobni egy követ, hogy valamelyik kórház igazgatói irodáját el ne találjam.

A jelenlegi állapot tökéletesen szemlélteti azt a helyzetet, amikor a lobbiérdekek, a korrupció és a racionalitás minden elemét nélkülözve az orvosbárók igénye mentén szervezzük az egészségügyi ellátást, ahol az egyetlen zavaró tényező maga a beteg.

Pontosan olyan ez, mint egy zs kategóriás amerikai film, amiben a meglehetősen szerény történet mellett három dolog mindig megtalálható: az amerikai zászló, a tisztelegés és a funkció nélküli pucér férfi segg.

E tény ismerete azonban nem segít azokon a csecsemőkön, és koraszülött babákon, akiket amúgy is a legjobban sújt a jelenlegi helyzet és akik számára minden egyes mozgatás és szállítás életveszélyes lehet. És szállítani pedig kell, mert amennyiben Budapesten nincs elég intenzív osztályos ágy, -gép és személyzet, valahol el kell őket látni. Győrben, Veszprémben, vagy Miskolcon. Persze ezt is csak akkor, ha van megfelelően képzett személyzet, mentőautó és felszerelés. 

Ezért pedig valakiket személyes felelőség is terhel, és éppen ezért azonnal le kell mondania balog zoltán miniszternek, Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárnak és Cserháti Péternek, aki a budapesti egészségügyi fejlesztésekért felelős megbízott.

Ők hárman tökéletesen testesítik meg a fent említett zs kategóriás film egyik alapvető kellékét, a funkció nélküli pucér férfi segget.

Tovább

Újabb sarc bevezetését tervezik cégeknek

Ezúttal egészségügyit.

Legalábbis ez derül ki a Magyar Idők, vagy Magyar Napok, esetleg Magyar Times mai cikkéből. Arról számolnak ugyanis be, hogy a kormány államosítaná a foglalkozás-egészségügyi ellátást, azaz az üzemorvosi szolgáltatásokat. 

Mindezt persze úgy, hogy a feladat költségeit továbbra is  a cégek állnák, csak egy köztes állami szereplőn keresztül (társadalombiztosítás), elkerülve azt a fajta összekacsintást, ami a jelenlegi megrendelők (a cégek) és a szolgáltatók (üzemorvosok) között feltételez a kormányzat, illetve a Munkástanácsok Országos szövetsége.

A cél az lenne, hogy a fokozott egészségkárosodásnak kitett dolgozók egészségét a mainál hathatósabb módon védjék meg és elkerüljék annak az esélyét, hogy a munkáltatók az üzemorvossal összejátszva elrejthessék és elfedjék az egészségkárosító ágensek szerepét a munkahelyen, vagy a már bekövetkezett munkahelyi ártalomból szerzett megbetegedés eredetét.

Fotó: https://www.linkedin.com/pulse/construct-launches-occupational-health-education-tracey-stafford

A szándék az nagyon helyes és szükséges, ugyanis a jelenlegi foglalkozás-egészségügyi ellátás, bármennyire is komolyan szabályozott, finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. A megvalósítás és a terv azonban botrányosan végiggondolatlan és ostoba.

Ugyanis ez a cégek számára újabb kötelező befizetendő költséget fog generálni. Jelenleg a foglalkozás-egészségügyi ellátás ajánlott díjazását egy rendelet szabályozza. Az itt talált díjaktól a piac törvényei szerint el lehet térni, és el is térnek, szép összeget fizetve a szolgáltatóknak. Akik viszont meglehetősen hullámzó szakmaisággal szolgáltatnak, a vizsgálat nélkül megírt papíroktól kezdve egészen a magas szintű menedzserszűrésig. Persze, a szolgáltatás színvonalához mért árakkal. Amennyiben az állam átveszi ezen szolgáltatások szervezését és a foglalkozás-egészségügyi dolgozók kifizetését, hirtelen meg fog szűnni a versenyhelyzet és emelkedni fognak az szolgáltatás árai az állami szerepvállalás miatt. Ami azt eredményezi, hogy a cégeknek a jelenlegi összegnél magasabb összeget kell majd foglakozás-egészségügyi ellátásra költeniük, ezzel megfizetve állami beavatkozást. De ami még sokkal inkább aggasztó, hogy az elmúlt években tökéletesen tisztán látszik az a tény, hogy az állam nem jó gazda, azaz a cégek által befizetett pénz egy része szinte biztosan el fogja veszíteni közpénz jellegét és így, vagy úgy magán zsebekbe fog vándorolni. 

De még ennél is sokkal veszélyesebb az a tény, hogy ez a terv alapvetően változtatja meg a jelenlegi egészségügyi magánellátás piaci szegmensét. Hiszen nagyon sok mikrovállalkozás él a foglakozás-egészségügyi szolgáltatásból, háziorvosok tömegének jelenti ez a munka a tisztességes megélhetést az alacsonyan finanszírozott kártyapénz mellett. Felborítja a nagy magánszolgáltatók piaci egyensúlyát is ez a rendelkezés, mert a piaci ellátás hirtelen állami kontroll alá fog kerülni és a nagy magánszolgáltatók bevételének akár a fele, kétharmada is veszélybe kerülhet. Ugyanis a nagy magánszolgáltatók az alap foglakozás-egészségügyi rendszerüket egészítik ki különböző szintű menedzserszűréssel és ellátással és ezt a komplex ellátási formát ajánlják a nagyvállalati ügyfeleik számára. Így nem ritkán egy egyszerű dolgozó, mintegy cafeteria jelleggel komoly szakorvosi háttérszolgáltatást kaphat szükség esetén. Tapasztalataim szerint egyébként is az üzemorvosi szolgáltatás már a pár száz fős vállalatoknál is komolyabb szolgáltatást jelent, mint akár egy háziorvosi vizit, a multik pedig kínosan ügyelnek arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás minél magasabb szintű legyen. Ezért ebben a szegmensben nem is értem, hogy miért erőltetik a kormányzati a beavatkozást.

Persze, a kis cégeknél megy a házi sufnituning, ahol érthető, hogy emelni kell a színvonalat. De azt valahogy mégsem így, az ötvenes éveket idéző államosítással kellene megoldani. 

Azt tudni kell, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás rendkívül részletesen és jól szabályozott, szinte minden folyamat le van írva, pontosan azért, hogy a rendszer nehezen legyen korrumpálható. Éppen ezért sokkal inkább fontos lenne az államosítás helyett, hogy megfelelően ellenőrizzék a szolgáltatók működését. Tehát egy erős kontroll kiépítése lenne az ésszerű cél, az újabb sarc bevezetése helyett. Na meg persze azzal is érdemes lenne kezdeni valamit, hogy kb. 4,5 millió munkavállaló, azaz a fél ország lakossága évente legalább egyszer találkozik a foglalkozás-egészségügyi orvossal /legalábbis papíron). Így jelentős szerepe lehetne az üzemorvosnak a megelőzés-szűrés tekintetében, amit pillanatnyilag egyáltalán nem használnak ki.

Amennyiben azonban megtörténik az államosítás, akkor szembe kell azzal is nézni, hogy jelenleg is alacsony az üzemorvosok száma, az állami kondíciók (munkaidő, fizetés, szabadság) pedig a legkevésbé sem fogják szexivé tenni ezt a munkakört. Ugyanis ennek a szakmának a viszonylag tisztességesebb fizetés mellett az előnye az, hogy ebben a rendszerben - akárcsak egy ügyvéd - az üzemorvos annyit dolgozik amennyit akar, és akkora összegért amiért szerződést tud kötni. Ennek a szabadságnak az elvesztése pedig csak fokozni fogja az orvoselvándorlást, akár külföldre is.

De hogy mégis kinek és miért lehet az érdeke a jelenlegi staus quo felborítása? A kérdésre korrekt választ nem tudok adni, mert még nem körvonalazódtak az erőterek. Azonban az biztos, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás az több tízmilliárdos üzlet, így akár az állam is szemet vethet erre az üzletágra, egy külföldi foglalkozás-egészségügyi szolgáltató multi meg pláne. 

Tovább

Betiltják az abortuszt?

Alapvetően ezt vetíti előre a legutolsó kormányinfó híre, miszerint közel 8 milliárd forintot biztosít a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház, valamint a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) közös projektjéhez, amelyben a gyerekkórházban szülészeti-, gyermeksürgősségi- és pszichiátriai osztályokat, a BIK-ben pedig nőgyógyászati osztályt alakítanak ki.

A támogatást két feltétellel adják. Egyrészt nem végezhetnek a fenti intézményekben abortuszt, másrészt a vezetésnek biztosítania kell, hogy az intézményekben dolgozó orvosok nem fogadnak el hálapénzt.

Arról, hogy önmagában ez a fejlesztés miért ablakon kidobott pénz, itt írtam.

Most röviden csak annyit, hogy bár a Bethesda valóban nagyon fontos feladatot lát el a gyermekellátás területén - az égési sérült gyermekek ellátásában pedig nemcsak budapesti szinten, hanem országosan is rendkívül fontos a munkájuk - azonban ennek a kórháznak a fejlesztése sem végezhető el külön, a budapesti kórházfejlesztések figyelmen kívül hagyásával. Így a Bethesdára fordított pénz nem fogja megoldani a párhuzamos kapacitások problémáját és ismét nem egységes koncepció elemeként kezeli Budapestet.

A Bethesdával ellentéteben a BIK fejlesztése már egy egészen másik probléma, hiszen erre a kórházra egy jó budapesti kórházfejlesztési tervben semmi szükség nem lenne, amennyiben  korrekt módon megvalósulna az a négy szuperkórház, ami Budapest és Pest megye ellátását megoldaná.

A fentiek tekintetében minden ide csorgatott pénz csak arra jó, hogy ebből egy-egy döntéshozó és kórházi menedzsment tag a beruházás kapcsán feltöltse az otthoni éléskamrát, valamint a haveri pozíciók megmaradjanak.

A támogatás további pikantériája, hogy mindkét intézmény egyházi fenntartású, így jelenlegi finanszírozásuk és egyben a helyzetük is sokkal jobb az állami kórházaknál. Ugyanis a normál OEP finanszírozás (most már Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) mellett az egyházaktól is kapnak működésre fordítható támogatást.

Éppen ezért, mert viszonylag több pénzből gazdálkodhatnak, érdemes megvizsgálni a lázári feltételek hálapénz-vonatkozását. Hiszen ha ez egy kísérlet, ami arra vonatkozik, hogy megnézzük, mekkora orvosi fizetésből tudunk tisztességes ellátást nyújtani úgy, hogy megtiltjuk a hálapénz elfogadását (azaz itt kititrálják azt a legkevesebb összeget, amiért még hajlandóak az orvosok hálapénz nélkül tartósan dolgozni), akkor ez egy jó minta lehet a kormányzat számára, amit akár ki is terjeszthet az állami ellátás egészére. Azaz ami működik kicsiben, az működhet nagyban is elven kész lenne a hálapénz kivezetésének a módja. Sajnos azonban jelentősen árnyalja majd a képet az a tény, hogy a gyerekgyógyászati ellátás hazánkban a legkevésbé sem a hálapénzzel fertőzött területek közé tartozik, így nincs nagyon mit megtiltani a Bethesdában. A BIK azonban ebben is más tészta, ott születhetnek majd valós adatok az orvosi fizetési igényekről, például a sebészeten, vagy a nőgyógyászaton. Így itt lehet értelme ennek kísérletnek, persze 8 milliárd az meglehetősen borsos ár ezért.

A feltételrendszer első eleme, az abortusz elvégzésének tiltása azonban nagyon veszélyes vizekre tereli a közgondolkodást. (Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok abortuszpárti, de a bölcsek köve sincs nálam, így abortusz kérdésben nem tudok, és nem is akarok igazságot tenni. De távol áll tőlem az a gondolat, hogy egy nő, egy család életét az én meggyőződésem tegye tönkre vagy éppen ne. És azt is pontosan látom, hogy sajnos sokszor elkerülhetetlen megoldás az abortusz, és nagyon sokszor meg elkerülhető lenne.)

A Bethesdába tehát, mint gyermekellátásra szakosodott kórházban, ezt a rendelkezést nyilván nem lesz nehéz betartani. Azonban azon érdekes elgondolkodni, hogy mondjuk a terhes, vagy megerőszakolt (sajnos ritkán, de ilyen is van) gyermekeket ki fogja ellátni, vagy netán majd a 12 éves kislányt szülésre fogják kötelezni?

A BIK itt persze megint csak más elbírálás alá esik, hiszen itt felnőtteket kezelnek, azaz itt előfordulhatna abortusz, ami most majd a műtéti portfólióból kénytelen lesz hiányozni. Ami akár bele is férhet egy magán fenntartású kórház imidzsébe. Azonban egy állami finanszírozásból is élő intézmény, aminek területi ellátási kötelezettsége is van, nem teheti meg, hogy a számára ideológiailag nem elfogadott eljárást nem biztosítja a betegei számára, amíg az egyén ezt persze minden további kérdés nélkül megteheti. El tudnak képzelni egy olyan baleseti sebészetet, ami mondjuk a Jehova Tanúi Egyház kezében van és ahol állami támogatásért cserébe ideológiai alapon lemondanak a transzfúzió lehetősségéről, még a kritikus betegeknél is? Vagy ahol mondjuk a méhenkívüli terhesség megszakítását ideológiai okból nem végzik el? Mert az abortuszt néha az anya érdekében kell elvégezni és nem a születésszabályozás részeként. Márcsak ezért sem engedhető meg ez a fajta feltételszabás egy államilag, azaz az általunk is finanszírozott kórházban, az állami támogatásért cserébe.

Sajnos azonban a példa majd a különböző fejlesztéseknél ragadós lehet, és ez az igazi veszélye a dolognak. Hiszen a kórházak menedzsmentjei egymásra licitálva fogják visszadobni az ellátási kötelezettségükből származó egészségügyi ellátásokat, ha ezek plusz forrást jelentenek. Amiből azért valljuk be nem kevés csurran-cseppen a saját zsebbe is.

Így végül az állam nem tiltja majd be az abortuszt, megteszik ezt maguk a kórházak, azzal, hogy nem lesz olyan intézmény, ahol elvégeznék. Pontosan úgy, ahogy ezt az abortusztablettával tették. És ebben ez egész történetben ez az igazán veszélyes, na meg persze az, hogy megérkezünk Ratkó Anna korszakába. Az pedig, hogy az említett két kórház kapta ezt a támogatást, nyilván nem a véletlen műve, egyrészt mindkét kórház-mint már ismertettem-egyházi fenntartású (ami, ismétlem, itt azt jelenti, hogy az egyházi támogatás mellett az állami támogatást is ugyanúgy megkapják, mint bármely más kórház) másrészt sokat nyomhatott a latban az is, hogy a Bethesda főigazgatója az a Velkey György, aki a Szócska féle ámokfutásban az egészségügyi kabinet tagja volt és így felelős azért is, hogy a KDNP hőbörgése miatt betiltották az abortusztablettát. Azt az abortusz tablettát, amivel azért némiképpen kulturáltabban és sokkal veszélytelenebbül lehetett volna kezelni ezt az igencsak kényes kérdést. Erről itt.

Abortusz kórházak támogatás KDNP egyház Bethesda Budai Irgalmasrendi Kórház hálapénz

Fotó: http://www.sociology.org/fortnight-fiasco-government-grants-freedom-not-god/

Azonban ha valóban megszűnik az abortusz lehetősége, tessék mondani, ki fogja azokat a kiskorúakat ellátni, akiket megrontanak, vagy azokat, akik a hiányos szexuális kultúra miatt estek teherbe? Mert ugye a kiskorúak zaklatása a KDNP-n belül is előfordul, az egyházról meg már nem is beszélve.

A jó hír a rosszban, hogy a megítélt támogatás szerint van pénz a kincstárban, és akár lehetne ezt akár értelmesen is elkölteni. Ugyanis, ha ezt a 8 milliárd forintot nem észnélkül szórnánk el, hanem valóban arra használnák, hogy az abortuszok számát csökkentsék, iskolai (egyházi is!!!) felvilágosítással, felelős szexre neveléssel (idősebb KDNP-s rajongóimnak: akkor is csinálni fogják, ha neked nem áll fel, ezért beszélni kell róla), és emellett a hittan- és erkölcstan oktatás helyett az egészségügyi kultúra oktatására fordítanánk figyelmet, akkor nem csak a fenti nemes cél, hanem a nemi betegek és a HIV fertőzöttek száma is jelentősen csökkenne.

De amíg magának a fogamzásgátlónak a felírásához és az eseményutáni tabletta kiadásához is nőgyógyászati kompetencia szükséges, vagy amíg az óvszer használata a Katolikus Egyház szerint bűn, addig ne csodálkozzunk, ha Marika a faluban hoppon maradt a kispaptól.

Tovább

Pártkatonáknak magánegészségügy a mi pénzünkből!

Nem is olyan nehéz megmagyarázni azt, hogy Magyarországon miért nincsen normálisan működő egészségügy, miért nem költünk rá, miért nincsen politikai igény erre, sem az oktatásra. Az már sokkal összetettebb kérdés, hogy hogyan alakulhattak úgy a dolgok, hogy teljesen véletlenszerűen lesz esélye egy-egy betegnek a gyógyulásra ebben a teljesen heterogén és kaotikus rendszerben. 

Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos azt is megérteni, hogy Magyarországon semmi sem történhet Orbán Viktor tudomása, vagy engedélye nélkül, pontosan olyan ez, mint egy alkotmányos monarchia. Vannak azonban olyan területek, amit a kedves vezető - véleményem szerint - szándékosan nem befolyásol, meghagyja azt a politika másodrendű lovagjai számára homokozónak. Sajnos az egészségügy is egyfajta játszótere lett a politikai kalandoroknak. 

egészségügy NER egészségpolitika honvédkórház mentő

Fotó: http://retronom.hu/node/12206

2010 után, mint mindenhol, az egészségügy területén is megkezdődött az a fajta nagytakarítás, amit már megszokhattunk a kormányváltások után. Csakhogy ezúttal a seprű benézett az ágy alá is, így rengeteg kádert kellett lecserélni és pótolni. A kurzusváltás miatt egyetlen szempont volt fontos a cseréknél: a lojalitás a fennálló hatalomhoz. Valahogy úgy voltak ezzel, hogy majdcsak belejön, de most már tisztán lehet látni, hogy sajnos nem jött bele, egy sem. Mindemellett az egészségügy elvesztette kezdeti lendületét, Szócska nem bírta tartalommal megtölteni tárcáját, balog (a “tűzkeresztség” után a továbbiakban mindig kisbetűvel), pedig bárgyú vigyorán kívül semmit sem tudott hozzáadni a rendszerhez. Ráadásul Szócska humánerőforrás-politikája is igazodott a nagypolitikához, a szervilis seggnyalók maradtak, illetve pozícióba kerültek. Ha ez még nem lenne elég, a rendszert erős, már-már hűbéri hierarchia jellemzi, a döntési folyamatok egy-egy kézben összpontosulnak, így csak nagyon lassan haladnak a folyamatok. Ez a fajta centralizáltság azt is jelenti, hogy teljesen eltűntek a rendszerből a döntésképes  egyedek, és az akták elkezdték végtelen körforgásukat a bürokratikus intézményekben, mindenki egy picit arrébb teszi, csak ne neki kelljen döntenie. Így az egészségügy végül a legkevésbé vált a nagypolitika pragmatikus szereplőjévé és miután állandóan csak a baj van/volt vele, így egyszerűbb volt mind az átalakítását, mind egyáltalán a fejlesztését elmismásolni, elsumákolni. A figyelmet pedig elterelni a valós problémákról. Miután 2014-ben sem bukott bele a választásokba a Fidesz, teljes joggal gondolhatták, hogy ez így rendben van. Az egészségügy pedig egy olyan probléma, mint a szocotthonba pakolt nagymama, ha nem látjuk, nincs lelkiismeret furdalásunk, de tulajdonképpen problémánk sem. Ebbe a rendszerbe csöppent bele Zombor (aki viszonylag gyorsan levette, hogy itt nincs pálya), majd Ónodi-Szűcs Zoltán, kissé megilletődve. A baj az, hogy az illetődés maradt a politikai támogatást ellenben nem tudta megszerezni magának. Ehhez kellett balog is, aki számtalanszor magára hagyta Ónodit és megalázó módon hallgatott, akkor is, amikor a saját tárcáját kellett volna védenie. Ezt a helyzetet a lesipuskás kormánytagok, ellenben tökéletesen használták ki, így adódhatott, hogy Rogán jelentette be a szuperkórház létesítését Budapesten, vagy Kósa professzor alkothatott törvényt az egyetemi kórházakról. Mind-mind megkerülve az egészségügyért felelős államtitkárt, aki a legmélyebb ütést akkor szenvedte el, amikor számára is világos lett, hogy a kancellária tervét megfúrták. Ugyanis pontosan a rendszer gyengesége miatt, ma már gyakorlatilag bárki befolyásolni tudja az egészségügy történetét, csak és kizárólag jó kapcsolat kell ehhez. Mert persze egészségügyi ellátásra mindenkinek szüksége lesz előbb, vagy utóbb, a politikusoknak is. Így egy-egy nagy befolyású orvosbáró, vagy kórházigazgató, aki tett már némi szívességet magas beosztású politikusnak (műtét, természetesen várólista nélkül, vagy nagymami elfekvőbe helyezése stb.) ki is vehetett a szívességbankból és amikor olyan helyzettel találkozott, amiben érdeksérelme volt, akkor ezt valahogy a politikai kapcsolata segítségével megakadályozta. Márpedig az egészségügy bármiféle átalakítása érdeksérelmekkel jár, gondoljunk akárcsak a hálapénzre. És minél befolyásosabb a politikus, annál több mindent érhet el az őt, vagy családtagját kezelő orvos. A káoszban végül így lesz rend. 

A szívesség persze kölcsönös, így a jelenlegi politikai elitnek nincs mitől félnie az egészségügyben, hiszen megvásárolták maguknak a tisztességes és soron kívüli ellátást. Létrehozták a régi Kútvölgyi helyett a Honvédkórházban a pártkórházat, és most a legújabb hírek szerint vásárolnak néhány mentőautót a Honvédkórháznak. Amire minden olyan kórháznak szüksége lenne, amelyiknek több telephelye van, hiszen ezek között a szállítást is meg kell oldani valahogy, mert az már tisztán látszik, hogy az Országos Mentőszolgálat kapacitásai végesek. A kórházi mentőkkel, viszont ezt a terhelést is csökkenteni lehetne. Sajnos azonban ezt a beruházást kevés intézmény engedheti meg magának, ezért én tényleg nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a politikai elit a maga privát sürgősségi ellátását is így kívánja biztosítani. És akkor az arra méltóknak majd sokkal jobban szervezett és hatékonyabb ellátás jut, mint bárki másnak.

Azaz nem történik semmi más, minthogy haladunk tovább a lenini úton és folytatjuk a szocializmus építését, amely egyre inkább hasonlít az orwelli disznófarmra. Mert ugye itt is vannak az egyenlők és az egyenlőbbek, meg persze azok, akiknek jár a hosszabb , egészségesebb élet. Vagy a mi pénzünkből jár akár a külföldi kezelés is.

De a végén úgy járnak, mint a legenda szerinti öreg nagyon magas beosztású pártfunkcionárius, akihez még a múlt rendszerben hívtak mentőt. Akiket a beteg mellett a neves professzor is várt, és éppen vérnyomást mérve szemüvege mögül a maga kissé raccsoló hangján azt mondta: “Uhaim! Hozzák fel kéhem a leplezentatív felszerelést” Mire a fiúk lementek a mentőhöz elővették a hordágyat és a lepedőt - mint reprezentatív felszerelést - majd a lepedő közepét, hasonlóan az 56’os zászlóhoz kivágták. És fapofával ebbe csomagolták a pártfunkcionáriust, meztelen seggel felfele.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek