Valóban ápolót kaptak a mentők?

December elsején leváltották a mentőszolgálat főigazgatóját. 

Burány Bélát 2013. áprilisában nevezte ki Szócska Miklós, miután előző kinevezettjével, Mártai Istvánnal a rendelkezésre álló uniós források lehívása megrekedt. Burányt Szócska egyfajta gyorsítóként tálalta, aki mintegy Speedy Gonzalesként “evolúciós ugrást” jelent majd a megöregedett, értékvesztett szervezetnek. 

Nos, az ugrás úgy néz ki sikerült is, kis hibával, visszafelé az egysejtűek felé. Speedy Gonzales több, mint másfél éves Szócskai magasságokba emelkedett ámokfutásával a mentőszolgálat fejlesztését évtizedekre visszavethette. 

Már a kinevezését is botrány lengte körül, hiszen mentőorvosként is volt egy szakmailag nagyon vitatott esete, ami miatt - információk szerint - az állomány számára már akkor teljesen hiteltelenné vált. Vezetőként pedig az elmúlt több, mint két és fél évben bizonyíthatott. (Egy, azaz egy évig megbízottként látta el a mentőszolgálat vezetését!) 

A jelenlegi helyzet szerint az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) működésre fordítható költségvetése 32,2 milliárd forint, ami a 2008-as évben még csak 23 milliárd forint volt. Ennek ellenére a minisztériumi folyosókon az OMSZ teljes hiányát 30 milliárd összegűre teszik, ami csaknem egy évi költségvetése a szervezetnek. Nagyon úgy néz ki, hogy a Burányék által begyorsult mentőszolgálat bukni fogja azt a közel 11 milliárdos uniós forrást is, ami hosszú időre meghatározhatta volna a jövőjét és lehetőségeit ennek a régen méltán nagy hírű  szervezetnek. Hozzá kell azonban tenni, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásáért nem csak a jelenlegi menedzsmentet illeti felelősség, hanem az előzőeket is és végső soron Szócska Miklóst is.  A helyzetet tetézi, hogy Burány Bélának valahogy nem sikerült megszerettetnie magát az állománnyal sem.  Ami többek között annak is köszönhető, hogy engedélyezte - az eddig már minden pozíciójában megbukott - orvosigazgatójának olyan eljárásrendek bevezetését, amelyek ellen az egész szakma szinte egyöntetűen tiltakozott. Ezen szakmai protokollok nem csak tartalmukban hibásak, hanem bevezetésük is rendkívül agresszívan történt, persze az egészre még rávetül Burány szakmai múltja is.

Nos, ezt a helyzetet elégelhette meg az új államtitkár és döntött a csere mellett, ami valószínűleg és remélhetően nem áll meg a főigazgatói szinten, hanem végiggyűrűzik az egész szervezeten és az OMSZ-hoz szorosan kapcsolodó légimentőkön is.

Az pedig, hogy Burány és társai megússzák-e a dolgot ennyivel, vagy esetleg a politika egyszer hajlandó továbbmenni és hatósági vizsgálatot is kezdeményezni a fiúk ellen, az még nem tiszta. Véleményem szerint már csak azért is kellene továbbmenni, mert a mentőszolgálatnál dolgozó hétezer ember megbecsülését, hitét és lehetőségét vették el, hogy tisztességes körülmények között, megbecsülten dolgozhassanak. Arról a cirka tízmillió magyar állampolgárról már nem is beszélve, akiknek igenis joga van egy tisztességes, felkészült és időben kiérő mentőszervezetre.

Az új főigazgató ebben a helyzetben veszi át a kormányrudat, illetve annak a csonkját. Máté Gáborról nem sokat tudunk, volt mentőápoló - prehisztorikus emlékeim szerint a jelenlegi légimentők előtti szervezetnél dolgozott - majd nagygépes pilóta és turisztikai szakember is. Nem lesz könnyű dolga, hiszen már a sajtóban is egyfajta fanyalgással tálalták érkezését, “ápolót kapnak a mentők”, pedig végzettsége szerint mérnök-közgazdász. A mentőszolgálat egyik örökös hibája volt, hogy a vezetést mindig orvos jelentette, pedig nem biztos, hogy a jó orvos jó vezető is. Persze kivételek vannak, de el kell felejteni azt az attitűdöt, hogy a főigazgatónak a legjobb mentőfőorvosnak kell lennie. (Mondjuk ez eddig sem volt így, legfeljebb a főigazgatók gondoltak így magukra.) 

A mentőszolgálatnak jelenleg igen erős válság-menedzselésre van szüksége, és ha ebben Máté jó, akkor bizony ott a helye. Nagy előny, hogy kívülről jön, azaz a belső lobbik nem tudják befolyásolni, nincsenek, vagy már nagyon halványak a személyi kötődései, amelyek döntésekben befolyásolhatják. Persze döntő kérdés lesz, hogy kit választ maga mellé, egyáltalán választhatja-e vagy kapja a menedzsment tagokat. Ha kapja, szakmai érdemük szerint választódnak ki a menedzsment tagok, vagy pártpolitikai hovatartozásuk alapján, ahogy azért ez ma szokás? Alapvető kérdés, hogy mekkora lesz a mozgástere. És végül milyen célból küldték oda, mik az elvárások, a dolgok elsimítása és a botránymentes működés megteremtése, vagy ennél is tovább mehet és komoly fejlesztésekbe kezdhet? Végső soron sikerességét ezekre a kérdésekre adott válaszai fogják meghatározni és nem a mentőápolói mivolta. Reméljük, most talán valami elindul.

Tovább

Meghalt Mátyás oda az igazság, avagy ciánozz nyugodtan mi megvédünk

Aki gondolkodás helyett zsigerből elkezd libsi-bibsizni, azt kérem, most lapozzon tovább, keressen valamelyik szép trianoni katalógusban magának valamilyen last minute utat. Ugyanis pont ezek a figurák, azok, akik általában pont beleszarnak a saját kis elvi világukba, ha öt forint hasznot remélhetnek. Szóval nektek srácok a topik off. Vigyázat, ez a post szembemegy a mainstream divattal, megpróbál gondolatokat ébreszteni, szóval, ha csak benyelni szeretnéd a konzerv sajtót, kérlek keress másik ajtót.

Hét évet kapott a fagyállós borosgazda, aki végső elkeseredésében, tehetetlenségében megunta a sorozatos lopásokat a portájáról és fagyállóval vizezte fel a borát a további lopások és a megleckéztetések végett. A bíróság bűnösnek találta és hét év letöltendőt szabott ki rá első fokon, na most ez ellen még az ügyészség is enyhítésért fellebbezett. Sokan soknak gondolják a hét év letöltendőt, azonban a bíróság a lehetséges veszélyeztetéssel az esetlegesen több embere is halálos veszélyt jelentő mérgezést díjazta ezzel az ítélettel. Az igazságot soha sem fogjuk megtudni, az érem egyik oldalán egy élet és két könnyű belgyógyászati sérült, a másik oldalán egy végképp elkeseredett gazda van, aki kénytelen volt saját javainak a védelmét megszervezni, még ha ez ember halálba is torkollott. Bár ez utóbbit Ő maga sem akarta, elmondása szerint.

A sztorit úgy nagyjából mindenki ismeri, a gazdát többször meglopták, szerszámok, bora tűnt el, ezért meg akarta leckéztetni a tolvajt és ismeretlen mennyiségű fagyállót öntött a meggybor hordóba. A tolvajok ezt jól megitták és az egyikük meg is halt. 

A történet igen egyszerűnek és könnyen megítélhetőnek tűnik, de nem az.

Nézzük előszőr “A” oldalt a gazda oldalát. Egyszerűen tele lett a töke azzal, hogy vidéken (is) senki sem védi meg a magántulajdont, bármit büntetlenül el lehet lopni, ezt akár többször is. Két hét alatt rend ide, vagy oda ez sajnos ma is így megy. Az pedig rendkívül bosszantó, ha az ember kétkezi munkáját teszik tönkre, vagy lopják el. Pláne, ha a hatóságok reakciója még a Mentőszolgálat kiérkezési idejénél is rosszabb. Így érthető a felháborodás ás a valamiféle self-defense.

A “B” oldal, vagyis a kivitelezés oldala. Hangsúlyosan nem a tolvajé, hiszen ebben a helyzetben viszonylag kevesen kíváncsiak a tolvaj gyerekkori traumáira, vagy az édesanyjával való viszonyára. Alap kérdésként felvethető, ha kér, akkor kap, legalábbis a jobb érzésű gazdáknál. Szóval folytatólagosan lopni, az azért nem egy élet-baleset biztosítás. Előbb-utóbb valahogy csúnya vége lesz, szerencsére ritkán halál. 

Azonban az, hogy kertészmérnökként ismeretlen mennyiségű fagyállót öntök a boromba, az azért elég meredek számomra. Mert nem arról van szó, hogy megelégelte a lopást és beleszart, belehugyozott a borba, hanem arról hogy még a panelprolik (vigyázat nem a panel lakók) között is jól ismert halálos mérget öntött a borába. Ráadásul úgy, hogy fogalma sem volt, hogy hányan lopják/isszák meg egy nyitott, be nem zárt pinceszerű valamiből. Na, ezt a tényt értékelte a bíróság hét azaz hét évvel, pontosan annak a lehetőségét, hogy nem tudta, hány embert mérgez meg és esetlegesen öl meg ezzel a fagyállóval. Azonban a történetben van még egy csavar. Mégpedig az, hogy az elkövető a fagyállóra még tolt egy kevés dizájnerdrogot is, ami, mint tudjuk akár önmagában is halálos lehet, úgy pedig végképp, hogy nem is ismerjük az összetevő elemeit. Szóval akár önmagában a dizájnerdrogos  kábulat is végzetes lehetett, amit igazságügyi szakértő legyen a talpán, aki kinyomoz.

Egy biztos, nem pakolok ciánt, vagy arzént viccből  sem senki kajájába, kivétel, ha meg akarom ölni. Ha leckéztetni akarom, arra ott van az IP kamera, vagy a fenolftalein hashajtó (ára 497Ft), de nem a kiszámíthatatlan mennyiségű méreg.

Tovább

Megkötözve

Immár több,, mint egy hónapja nevezték ki egészségügyi államtitkárrá Ónodi-Szűcs Zoltánt, aki bár az egészségügyben valós gyógyító tevékenységet sohasem végzett, mégis széles körű tapasztalattal rendelkezik ebben az ágazatban. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy rálát, vagy legalábbis ráláthat az egészségügyre, hiszen több vezető funkciót is betöltött. Kinevezése és kiválasztása hosszú ideig tartott, hiszen elődje, Zombor Gábor augusztus 31-ével lemondott.

Az, hogy több mint másfél hónap kellett a jelölt megtalálására és kinevezésére, nem sok jót sejtet. Ugyanis ez a tény azt jelentheti, hogy alig van a kormányzat számára megfelelő ember egy-egy ilyen pozícióra, vagy jelenleg ez az ágazat a kormányzati munkában 60-ad rangú kérdés, és végül is az sem baj, ha nincs az egészségügyért felelős személy a kormányban. Nem véletlen, hogy parlamenti pletykák alapján a nominációt többen is visszautasították. Az új államtitkárnak nem lesz könnyű dolga, hiszen még mindig füstölögnek a Szócska után maradt romok. Zombor egy éve és hátrakötött keze nem volt elég és nem is lehetett elég a pusztítás felszámolására. Ezt a helyzetet örökölte meg Ónodi-Szűcs, aki első interjúit elég bizakodóan adta, hivatkozva a miniszterelnökkel való megbeszélésére. Bár ennek ellenére meglehetősen óvatosan fogalmazott. Valószínűsíthetően azért, mert a már fent említett Szócska féle káoszban nehéz kiigazodni, de az is elképzelhető, hogy programját még nem meri kitenni az ablakba, attól tartva, hogy gyorsan megtorpedóznák, vagy csak egyszerűen még nincs kiforrott elképzelése, programja. Nos, ezt erősíti az a tény is, hogy az elmúlt három hét alatt semmiféle irány nem látszik körvonalazódni. Már a fentiekből is érezhető, hogy az államtitkár nincs könnyű helyzetben. Egy olyan kormányzati légkör veszi körül, ahol az individiumnak, az egyéni ötleteknek nincs helye és ha már csak a legkisebb gyanú is felmerül valakiről, hogy nem elég lojális, azonnal repül (lásd Répássy.) Ráadásul a kormányzatban most már igen nehéz olyan területet találni, ami működőképes, talán egyedül a Lázár által vezetett tárca a kivétel. Arról már nem is beszélve, hogy az egészségügyi államtitkárság a Balog Zoltán által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) alá tartozik. Az alá a Balog alá, akinek legfontosabb tevékenységeit olyan célok jellemzik, mint az énekelve kelést, vagy a kötelező foci tanulás (ez utóbbi ötletet egyébként  Balog innen vette és borzalmasan szánalmas, hogy ennyit értett meg ebből a leiratból). Sajnos mind az oktatásban, mind az egészségügyben szinte minden mérhető mutatónk az európai átlag alatt van, vagy az utolsó helyek egyikén kullogunk.

Nem szabad elfelejteni, hogy a Szócska és Hoffmann féle ámokfutást is neki köszönhetjük, amelyek az egykori KLIK-ben és GYEMSZI-ben (mostani nevén Állami Egészségügyi Ellátó Központ) teljesedtek ki. Az új államtitkár éppen ez utóbbiból érkezett jelenlegi posztjára, ahol mozgástere jelentősen beszűkített. Hiszen Ónodi-Szűcs jelenleg olyan helyzetben, van, hogy egyfelől meg kell felelnie egy olyan rendszerben, ami csak és kizárólag a lojalitásra épül, másfelől ahhoz, hogy eredményeket érjen el, meg kell próbálnia visszacsábítgatni az eltűnt szürkeállományt, mindezt úgy, hogy biztosítja az ellátás folyamatosságát, mindeközben pedig úrrá kellene lennie az egészségügyben eluralkodott káoszon. Márpedig ez nem fog menni, és nem azért mert bajok lennének az új államtitkár képességeivel -hiszen ezeket a publikum még nem ismerheti- hanem azért, mert a rendszert nem tudja megerőszakolni. Nehezen fog engedélyt kapni arra, hogy a sakktáblán vezér, vagy egyszerű gyalog cseréket hajtson végre. Hiszen a Szócska féle kurzusban szinte mindenkit leváltottak, kirúgtak, mondhatni pártsemleges módon. Zombor alatt sem történt különösebb változása a HR stratégiában, hiszen addigra már beépültek azok az új káderek, akik képességeikkel, tudásukkal, munkabírásukkal, valahol a volt munkásőrséget juttatják eszembe, és ahol tudták megakasztották a rendszer működését. Tökéletes példa erre a Mentőszolgálat és menedzsmentje, akik annak ellenére, hogy naponta szerepelnek negatív példaként már a konzervatív sajtóban is, immár a harmadik államtitkárt fogyasztják el. Persze legtöbbjük felett miniszteri, vagy  még magasabb védelem van. Máskülönben nehezen lenne magyarázható, hogy Szócska menesztése után a volt kabinet főnöke helyettes államtitkári pozícióban maradhatott az EMMI-nél, és a mai napig nyilatkozhat (mondjuk általában ostobaságokat), nyilván a kegyelem ketteshez az is hozzájárult, hogy egykor Orbán háziorvosa volt. Amennyiben mégis sikerülne vezércseréket eszközölnie, az jelentős eredmény lenne, igaz, hogy az új vezéreket csak egy viszonylag kis térfogatú poolból választhatná ki, ezzel is kockáztatva a jelenlegihez hasonló, teljesen impotens vezetői réteg kialakítását.Tehát a kígyó meg fogja találni a saját farkát.

Márpedig amennyiben Ónodi-Szűcsnek ezekkel a tisztekkel kellene csatát nyerni, akkor  a legjobb dolog amit tehet, ha az első ütközetnél túsznak jelentkezik. Félreértés ne essék, én drukkolok neki, hiszen Magyarország megérdemelne egy tisztességes egészségügyet. De nagyon úgy látom, hogy ahogyan az ország kiürül, úgy jutunk el abba a társadalomba, amit az Idiocracy című film mutat. 

Update: lehet, hogy valami tényleg elkezdődik, vagy csak megengednek néhány szuverénnek látszó döntést az új államtitkárnak?

Tovább

Red Rossz

Red Rossz, avagy a Vöröskereszt államosítására

Sokkolóan hatott a nem rég felröppent hír, miszerint a nagy múltú nemzetközi segélyszervezet magyarországi egységét szoros állami ellenőrzés alá vonnák.

 

Mielőtt azonban elhamarkodottan véleményt formálnánk, nézzük meg, mi is van a háttérben.

Az első botrányok az Állami Számvevőszék 2006-os jelentése alapján kezdtek kiszivárogni, ebben a jelentésben  többek között az alábbi  megállapítások szerepeltek: „ A gazdálkodás területén az integrált vezetői, pénzügyi és számviteli információs rendszer nem működött.  A hiányos szervezeti és szabályozási rend miatt a gazdálkodás szabályszerűségét az egyszemélyi felelősséggel felruházott főtitkár nem tudta biztosítani. A gazdálkodási feladatokhoz a személyi és tárgyi feltételek elégtelennek bizonyultak.”, vagy „A Vöröskereszt az alapfeladatok ellátására és működési feltételek biztosítására 2003-ban 351 200 ezer Ft, 2004-ben 225 000 ezer Ft, 2005-ben 193 500 ezer Ft nevesített költségvetési támogatásban részesült, szabályos támogatási szerződés alapján. A 2002-2004. évi támogatási összegek a vizsgált évek között áthúzódással teljesültek. A költségvetési támogatások felhasználása során nem tartották be a kötelezettségvállalásra, ellenjegyzésre vonatkozó belső előírásokat. A teljesítésigazolás dokumentálása vállalkozási, megbízási szerződések esetében hiányos volt… A BM-től menekültek ellátására három pályázaton elnyert támogatás összegéből 2003. évben 3389 ezer Ft, 2004-ben 1671 ezer Ft támogatás rendeltetésszerű felhasználását a szerződésben előírt bizonylati elszámolási kötelezettség ellenére az Országos Titkárság nem tudta igazolni. „ Ezeken kívül még sok egyéb érdekes megállapítást tartalmaz a jelentés, érdemes elolvasni.

Tudom, ez régen volt, és azóta már főigazgató vezeti a szervezetet főtitkár helyett, de sajnos úgy tűnik, hogy a helyzet jottányit sem változott. Nyilván a legégetőbb lyukak betömésre kerültek, de a szervezet szervezetlenségéből fakadóan újabb és újabb lyukak keletkeztek. A történet 2008-ban folytatódik, az akkori főigazgató menesztése kapcsán. Czimbalmos Ágnest azért menesztették, mert komoly elszámolási problémákat vetett fel és teregetett ki, először csak az országos vezetés felé. Állítása szerint jelentős probléma áll fent a 2004-es távol-keleti szökőár okozta károk enyhítését szolgáló segélypénzek elszámolásával. Ezek szerint 30-40 ezer eurónyi pénz tűnt el az indonéziai kórház-beruházás kapcsán, valamint az előbbi összeghez képest viszonylag kevés, parkoló pénznek tűnő, 2,5 millió forintnak kelt lába egy megrendelt PR tanulmány kapcsán. Ezt a Vöröskereszt a PolgArt Könyvkiadó Kft.-nek fizette ki egy el nem készült tanulmányért. A belső tényfeltárása következtében még azon melegében kirúgták Czimbalmost, azonban az már nem volt elkerülhető, hogy a volt főigazgató asszony által feltárt sikkasztásgyanús ügyek napvilágra ne kerüljenek.

Sajnálatos módon a botrány megtette hatását, míg a 2004-es cunami során 760 millió forint, addig a 2008-as mianmari katasztrófa áldozatainak mindössze 40 000 forint adomány gyűlt össze.

A Vöröskereszt immár lassan egy évtizede zajló botrányaira nagyon úgy tűnik, hogy a társadalom nem vevő, így a szervezet támogatottsága is jelentősen csökkent, hiába az akkori megbízott főigazgató feszengése a Mokkában. De a sorozat, mint egy jól megrendezett saga, napjainkig folytatódik: szó van 43 alkalmazott részére kiadott 80 mobiltelefon előfizetésről, vagy éppen olyan munkatárs gépjárműhasználatáról is, aki  nem rendelkezik érvényes jogosítvánnyal.

A Vöröskereszt gazdálkodásának megértéséhez fontos tudni, hogy a szervezet nem csak adományokból tartja fenn magát, hanem jelentős támogatást kap a központi költségvetésből is. A Magyar Vöröskereszt 2011-ben összesen 6 378 716 ezer forint bevételből gazdálkodhatott. Ez mintegy 60 millió forinttal több, mint az előző évi büdzsé. Míg 2010-ben 171,970 millió forint nyereséggel zárta az évet, addig 2011-ben – bár bevétele az előző évihez képest növekedett - 155,478 millió forint veszteséget könyvelhetett el. A fenti számok összege (2010-es nyereség és a 2011-es veszteség) meghaladja a 300 millió forintot, azaz egy év alatt ennyit sikerült bukni. Erre csak részben adhat magyarázatot az a tény, hogy a vezetők bérét 2011-ben 22%-al növelték.

A fentiek alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy hová tűnt Damon Hill???  

A költségvetési pénzeken felül van még egy garantált bevételi forrása a szervezetnek, ez pedig a leendő gépjárművezetők elsősegélynyújtás oktatása és vizsgáztatása (ez utóbbit csak a Vöröskereszt végezheti, bebetonozva monopóliumát). Azonban a Magyar Vöröskeresztnek sem elég helyisége, sem eszköze, sem vizsgáztatáshoz szükséges képzett személyzete sincsen. Ezért ezt a feladatot a kebelbarát Országos Mentőszolgálat (OMSZ) emberei, eszközei segítségével végzi el (3. „tévhit” a Vöröskereszt Budapest oldalán). Mégpedig úgy, hogy az OMSZ többnyire ebből egy fillért sem lát, tehát sem az eszközök használatáért, sem a helyiségek bérléséért az OMSZ pénzt nem kap. A vizsgáztató azonban szép summát számlázhat le a Magyar Vöröskeresztnek, ezek után nem meglepő, hogy ezt a funkciót általában helyi vezetők és azok csókosai tölthetik be. Így találkozhatott az egyszerű honpolgár jogosítványszerzés közben Győrfi Pál szóvivővel, vagy akár az OMSZ főigazgatójával is. Az OMSZ dolgozók között nyílt titok, hogy az egyes régiókban, vagy az orvosigazgató maga, vagy a régióvezető mentőtiszt egyéb elfoglaltságuk esetén, pedig a vezetéshez közelálló személy vizsgáztat. Tudunk olyan régióról is, ahol a vezető mentőtisztnek a felesége adja a munkát (állítólag 800 forintos fejpénzért), hiszen ő a megyei Vöröskereszt igazgatója. Azt mondanom sem kell, hogy természetesen gyakran OMSZ-os munkaidőben és OMSZ által biztosított felszereléssel zajlik a vizsga.

Hiába a garantált bevétel, a költségvetési támogatás és az adományozók jó szíve, a Vöröskereszt jelenlegi vezetése szinte bármennyi pénzt fel tud szívni és igen sajnálatos módon, következmények nélkül. Ennek gyanúját veti fel a 2011-es könyvvizsgálói (néhány éve már ilyen is van) jelentés is, amely záradékot tartalmaz: „ A Könyvizsgálat során a Magyar Vöröskereszt közhasznú egyszerűsített éves beszámolóját, annak részeit és tételeit, azok könyvelési és bizonylati alátámasztását az érvényes nemzeti könyvvizsgálati standardokban foglaltak szerint felülvizsgáltam és ennek alapján elegendő és megfelelő bizonyosságot szereztem arról, hogy a közhasznú egyszerűsített éves beszámolót nem a számviteli törvényben foglaltak és az általános számviteli elvek szerint készítették. Véleményem szerint a közhasznú egyszerűsített éves beszámoló a Magyar Vöröskereszt 2011. december 31-én fennálló vagyoni, pénzügyi és jövedelem helyzetéről nem mutat megbízható és valós képet.”

Ne felejtsük el, a hal is a fejétől bűzlik, és nagyon úgy tűnik, hogy az Országos Mentőszolgálat vezetése polipként telepedik a humanitárius szervezetre.

 Hiszen a nemrég megválasztott elnök, aki a szervezetben is hosszú évek óta meghatározó vezető, az a Dr. Göndöcs Zsigmond, aki 2008 és 2010 között az Országos Mentőszolgálat főigazgatója volt, jelenleg pedig a mentőszolgálatnál főigazgató helyettese. Az Országos Mentőszolgálat jelenlegi főigazgatója, Dr. Mártai István is a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének tagja és a XIII. kerületi szervezet elnöke, legalábbis a 2012. januári önéletrajza alapján.

A fentiek tükrében már nem is annyira unortodox ötlet a Magyar Vöröskereszt szoros állami kontrollja. Mindössze annyi hibádzik a gondolkodásból, hogy ha valaki egy szervezet vezetésébe már belebukott, vajon alkalmas lesz-e egy másik hasonló szervezetnél elnöki pozíciót betölteni? Illetve ugyanazon szereplők, akik felelősek lehetnek hosszú évek gazdálkodási problémáiért, vajon állami kontroll alatt egy csapásra tudást és tisztességet fognak az agyukba szívni?

Nos, addig korrekt gazdasági és pénzügyi kultúra a Magyar Vöröskeresztnél nem várható, amíg az előző vezetés(ek) írmagját is ki nem irtották a humanitárius szervezetből. Én pedig személy szerint addig is inkább a Krisna tudatú hívőket támogatom, mint a pénznyelő monopóliumot.                               

Tovább

"A szirénaszó után a bombázás előtt elásod az agyad aztán nem találod őt"

És ismét sikerült! Az Országos Jóságos Mentőszolgálat legújabb közbeszerzése, fanfárok harsognak, bohócok sajtótájékoztatnak, illetékesek magyarázkodnak. Sikerült több, mint 2 milliárd forintért most 23, majd évvégéig további 61 „B” típusú mentőautót megvásárolni.

Kellett ez, mint az idei nyár után az eső. Hogy ezek nem alkalmasak a korrekt betegellátásra? Sebaj, ezen segít a legfrissebb főigazgatói utasítás, miszerint, ha lélegeztetni akarsz, told ki a beteget a kocsiból, így hozzáférsz. A szépséghibája a mutatványnak mindössze az, hogy Európában nincs még egy olyan „B” típusú mentőautó, amelyből a beteget ki kellene tenni az időjárás szeszélyeinek. Márpedig itt, ha fúj, ha esik, esetleg havazik, uzsgyi kifelé a lélegeztetéshez. Persze, van az új autóban minden, mi szem szájnak ingere, így például légkondi is, ami pont a nyitott ajtónál veszti értelmét. Az sem teljesen világos, hogy amennyiben ezek „B” típusú mentőautók és a kocsit leginkább betegszállításra, egyszerűbb esetek ellátására kívánják használni, miért pakolták úgy tele bútorokkal, mint Józsi bácsi a régiségkereskedést.

Komolyra fordítva a szót, alapvető mentésszervezési fogalom az úgynevezett randevú elv - ez már a hatvanas évektől ismert. Lényege, hogy egyszerre két különböző kompetenciájú mentőegységet indítanak az egészségkárosult ellátására, így kerülhet egy „B” típusú mentőegység a helyszínre és egy, az egyik legmagasabb szintet jelentő mentőorvosos kocsi. Ez utóbbi egy személyautó, amelyben ellátás nem történik, csupán a szoftvert és a hardvert szállítja a helyszínre, az ellátást pedig az alacsonyabb kompetencia szintű mentőautóban nyújtja és abban is szállítja kórházba.

Így volt ez a Nysák és a Toyoták idejében is, azonban egyik korban sem kellett a beteget a mentőautóból kitolni az ellátás érdekében. Persze az is lehet, hogy az Országos Mentőszolgálat korát megelőzve így kívánja biztosítani a téli időszakban a terápiás hypothermiát (a beteg terápiás célú lehűtését, ami pl. újraélesztés során a szervkárosodást hivatott csökkenteni). Bár ennek ellentmond, hogy nyáron is ez a követendő processz. Azért vizuális típusként elképzelem, hogy a folyamat hogyan zajlik pl. keringés összeomlás esetén, azaz újraélesztéskor: Ápoló bajtárs jelzi a gépkocsivezető bajtársnak, hogy baj van, összeomlott a keringés, előbbi ezt rádión is jelzi, hátha valaki küldeni fog segélykocsit. A gépkocsivezető a lehető legrövidebb úton megáll, majd felveszi az autópályán kötelező láthatósági mellényt és hátrafárad a „B” típusú mentőautó hátsó ajtajához, amelyet remélhetőleg nem zártak be belülről. Ezt követően az ajtókat kinyitja – miközben mellette 130-cal zúznak a Balatonra a honpolgárok – és laza csuklómozdulattal a hordágyat betegestől – a főigazgatói utasításnak megfelelően – 1/3, szükség esetén teljes hosszában kihúzza. Na, most már el is tökölődtek 3-4 percet, amivel a sikeres újraélesztés esélyei exponenciálisan csökkentek. Amennyiben profi a személyzet, úgy aktív nyomok-fújok közben telik az idő, amíg a segítség meg nem érkezik. Eközben a mentőautó belseje már akár a Csomolungmához is hasonlíthat, ahol a hó az úr. Nos, az egyenként csaknem 23 millió forintért vett mentőautók első pillantásra egyértelműen korszerűbbnek tűnnek az elődöknél, de mindenkit Isten óvjon meg a komolyabb beavatkozások elvégzésétől.

Bár lehet, de nem érdemes szépíteni az elfuserált közbeszerzést, az Országos Mentőszolgálat, azonban ebben is profi. Először is hadba hívta, legnagyobb (gulyás) ágyúját, Győrfi Pált, aki a főigazgató zseniális ötleteit már többször szögletre mentette (sztriptíz a mentőnapon a főigazgató nejének, nem hülyék vagyunk, csak a fülkék fordultak ellenünk a mentőautó tenderben  stb…). Majd készíttetett egy legkevésbé sem elfogult, híradó-betétet a csíkos TV-n, ahol az a szakápoló fejtette ki a fent említett hypothermia és mentőautó beszerzés jótékony hatásait, aki a belső tér kialakításában kulcsszerepet játszott.

Furcsa, hogy az említett riportokban szinte szó sem esik arról, hogy főigazgatói utasítás született a beteg ki- betologatásáról. Azért az tényleg különös, hogy ez így alakulhatott, hiszen évtizedek óta nem volt arra példa, hogy a zárt mentőautóban a beteget ne lehessen ellátni.

Ennek fényében a szakmai know-how valóban megérett az átalakításra, ami csak a főigazgató azonnali lemondásával képzelhető el. Persze az is lehet, hogy a természetes szelekció már a mentőben megkezdődik, hiszen az ellátási területek átszervezésével lassan amúgy is esélytelen lesz a beteg túlélése, így egyszerűbb, ha már be sem ér a kórházba. Tessék csak mondani nem lehet ezt kissé humánusabbá tenni? Miért nem építjük meg a Nemzeti Taigetosz Hegyet, vagy a mentők kezébe miért nem adunk szolgálati kispárnát, hogy a beteg fejére szorítsák, megelőzve a további komplikációkat?

„mostantól semmi sem számít, legjobb ha nem emlékszünk rá”

Az idézetek a Kontroll Csoporttól származnak.

Tovább

Az elnök emberei

Mint az már közismert, 2011. december 10-én a Magyar Orvosi Kamara (MOK) küldöttgyűlése dr. Éger Istvánt választotta meg a kamara elnökévé.

 

A megválasztott régi-új elnök a szavazatok 70 %-át kapta, ami rendkívül figyelemre méltó lehetne, ha nem ismernénk a választás körüli tényeket. Furcsa ez az arány, már csak azért is, mert ez akkora „Éger fanklubot” feltételezne, ami vélhetően még Hajdú Péternek sincs meg. Magyarországon kb. 40 ezer orvos tagja a Magyar Orvosi Kamarának (a tagság kötelező).Figyelembe véve azt a tényt, hogy a tagok nagy részének a kamarai tagság semmilyen előnnyel nem járt, igen magas lehet a kényszertagok aránya. A számok ismeretében mégis azt hihetnénk, hogy Éger elnök úr újrázása mögött nagyjából 28 ezer orvos áll. Ez azonban valószínűleg nem így van, hiszen mindössze egy szűk „rajongói kör” segítségével sikerült újra az elnöki székbe kerülnie, ez pedig nem lehet több pár száz főnél.

A recept egyszerű volt: a Területi Szervezetek küldöttgyűlése 2011 nyarán zajlott le szinte mindenütt, gondosan megvárva a nyári szabadságolási időszakot, ráadásul megyénként egyszerre, egy helyen és egy napon kellett megjelenni, ami szintén borítékolta a csekély érdeklődést. Éger elnök úrnak további segítséget jelentett, hogy olyan „apró” anomáliák simán a rendszer szerves részeit képezhetik, mint például a józsefvárosi kamarai választások ügye.

A legfőbb probléma azonban az, hogy a választások időpontjának gondos és jól megfontolt időzítése miatt az orvostársadalom mindössze 2-3 %-a vett részt a tisztújító gyűléseken, így nem lehetett nehéz azt a pár száz főt mozgósítani, aki a fanklub tagja. http://mok.hu/dokumentumok.aspx (Sajnos, csak regisztrált MOK tagok láthatják a másik két jelölt programját)

További visszásság a kampányban, hogy a 2800 főt magában foglaló józsefvárosi kamara tisztújító gyűlése egy 150 főt befogadó teremben zajlott, és ezt is egy napra időzítették, hiszen az alapszabály így rendelkezik. Emellett míg az elnök a MOK honlapján a kezdőlapon kampányolhatott, addig a vetélytársak programja csak a honlap egy eldugott szegmensében volt megtalálható, sőt, a küldöttek adatbázisához sem férhetett hozzá egyik ellenlábas sem. Voltak, akik a jelölés fázisáig sem jutottak el: így járt a Magyar Rezidensszövetség elnöke, Papp Magor is, akinek a jelölése a MOK állítása szerint nem érkezett be időben. Papp jelölése ugyanis november 29-én érkezett be, azonban a MOK a jelöléseket már november 28-án lezárta, annak ellenére, hogy a saját alapszabálya szerint a december 10-i küldöttgyűlés előtt egy héttel kellett volna lezárni a jelölést. Ez december 3-án lett volna aktuális, így az egyik legesélyesebb jelölt el sem indulhatott a tisztújításon.

A tisztújítás visszáságait a NEFMI is vizsgálja, az a minisztérium, amely annak idején a kamarai tagságot kötelezővé tette, így komoly hatalmat koncentrált a Magyar Orvosi Kamara kezébe. Azonban az örök elégedetlen peresztegi háziorvos hamar jótevője ellen fordult, amikor közölte a „kegyelmi időszak lejárt” Kétségtelen, hogy a Szócska államtitkár által vezényelt egészségügyi tárca kapkodása és döntésképtelensége a magyar egészségügyet a működésképtelenség határára sodorta, de ezek szerint vélt szövetségeseit is teljesen félreismerte.

Ugyanis Éger a hála legcsekélyebb jele nélkül ment szembe a tárca vezetésével. Már egy helyes kis per is kilátásban van, amely a kamara által beszedett regisztrációs díjak jogszerűségéről fog szólni. A MOK az új belépő tagoknak a kötelező kamarai tagság hatályba lépésekor akciós regisztrációs díjat írt elő. A teljes ár 12 000 forint lett volna, azonban ez július 1-ig „csak” 6000 forint volt Budapesten. Már önmagában a regisztrációs díj is megkérdőjelezhető és felháborító, hiszen ez nem váltja ki a 20 400 forintos tagdíjat. Az azonban, hogy a MOK július 1-től ezt megszüntette és az addig befizetett összegeket nem térítette vissza, akár Éger állásába is kerülhetne. Annak fényében pedig különösen, hogy tagok ezreivel szemben folyik/folyt per a vélt vagy valós tagdíjtartozások ügyében.

A MOK az elmúlt nyolc évben nem teljesítette társadalmi kötelezettségét, gyakorlatilag a működése nem szólt másról, mint Éger személyes márkaépítéséről.

 

Sikeresen megszűntek a szakmai bizottságok, és a kamara szakmapolitikai kérdésekben sem tudott megfelelően reagálni, a mindig minden tagadása és támadása vajmi kevés konstruktivitást takart. Ennek a mentalitásnak az eredménye, hogy mostanában a MOK kimarad a szakmapolitikai egyeztetésekből, így érdekérvényesítő képessége szinte minimálisra csökkent. Furcsa azt látni, hogy a sokkal fiatalabb Magyar Rezidensszövetség érdekérvényesítés terén fényévekre elhúzott a nemrég még oly nagyra tartott intézmény mellett. A politikai döntéshozók annak ellenére nem állnak szóba az Éger vezette kamarával, hogy az előző ciklusban sok szívességet tett számukra.

Összegezve, az elmúlt nyolc év alatt a MOK kiíratta magát az egészségpolitikai döntéshozói körből, szakmai bizottságai megszűntek, gazdálkodása és működése finoman szólva sem transzparens, és végül, de nem utolsó sorban elvesztette tagjai támogatását is.

A torta és annak habja azonban még hátra van. A MOK gazdálkodásáról korábban már írtam, a helyzet pedig feltehetőleg azóta sem javult,hiszen a  2010. évi mérleget a kamara még mindig nem hozta honlapján nyilvánosságra. (Vagy jól eldugta, mert hosszas kutatás után sem található meg.) Így a működése továbbra sem transzparens, ellenben az orvosok számára sajnálatosan kötelezően finanszírozandó.

Szerencsére a MOK alapszabálya lehetővé teszi, hogy a tagság 10%-nak aláírásával és a célpontok megjelölésével rendkívüli küldöttgyűlést lehessen összehívni, itt akár ismét lehetőség nyílik a tisztújításra. A napokban elindult az egyik közösségi portálon az erre hivatkozó felhívás (Élhető Orvosi Kamaráért) is, mely szerint: elegük van Éger Istvánból.

 

Tovább

Halj meg máskor!

Mint ismeretes már több ezer rezidens helyezte letétbe felmondását az elégtelen munkakörülmények és a megalázóan alacsony fizetések miatt. A felmondások egy meg nem nevezett ügyvédi irodában gyűlnek és automatikusan aktiválódnak január elsején, amennyiben a rezidenseknek és az egészségügyi tárcának nem sikerül dűlőre jutniuk. A rezidensek nyáron kezdték leadni a felmondólevelüket látva, hogy alig van remény arra, hogy az egészségügyi tárca helyzetükön javítson. És ekkor elkezdődött a film.

 

James Bond, alias Szócska Miklós akcióba lendült, elsőként egy „Szakorvosjelöltek Markusovszky Lajos Ösztöndíja" nagy-hatótávolságú fegyvert vetett be, mely már a próbalövésnél csütörtököt mondott,  hiszen a meghirdetett pályázatokra alig akadt jelentkező.

 

 

 

 

A javított verzió már sikeresebben tüzelt, azonban a világbékét veszélyeztető gonosz - Dr. NO,  akit Papp Magor személyesít meg - továbbra sem semmisül meg, hanem újabb és újabb merényletekre készül.

Aztán James Bond mintha elfáradt volna, pompás szóvirágok közepette nem csinált semmit, pedig Dr. NO hetente készített elő újabb és újabb merényleteket, sőt, még figyelmeztetett is, hogy a töltetek hol és mikor fognak robbanni.  A legnagyobb durranás azonban még hátravan, a nukleáris töltetű bomba gyújtószerkezete, amely az egészségügy megsemmisülését okozhatná csak január elsején fog aktiválódni. Robbanni azonban a harminc napos felmondási időket tekintve csak február elején. Kisebb, úgynevezett dirty bombák  már előbb is robbanni fognak, hiszen a nem kötelező túlmunkát az orvosok többsége nem fogja vállalni. Az orvosi munkaidő ellentétben a más emberszabásúakéval általában heti 60 órát jelent, ez a következőképpen alakul: a kötelező munkaidő 40 óra (mint minden napi 8 órás állásban), ezen felül még heti 8 óra kötelezően, majd további heti tizenkettő a munkavállaló belegyezésével még pluszban elrendelhető. Nos, ez utóbbi munkaidő fog kiesni, ha Dr. NO és csapata ármánykodása sikeres lesz, márpedig miért ne lenne az, hiszen szinte semmivel sem kompenzálják a túlmunkát, függetlenül attól, hogy éppen karácsonykor, vagy húsvétkor teszik azt kötelezővé. Ügyelni ugyanis valakinek mindig kell, hiszen a betegség nem ismeri a naptárat. Bár James Bond mindent elkövet annak érdekében, hogy ez utóbbi faktumot megváltoztassa.

A fenti apokaliptikus veszélyhelyzetet már az anyakirálynő (Orbán Viktor) sem nézhette tétlenül és azonnal utasította M-et (Réthelyi Miklós) és Q-t (Navracsics Tibort), hogy haladéktalanul dolgozzanak ki akció tervet a katasztrófa elkerülésére. Q bevonása az ellencsapás kidolgozásába komoly üzenetértékkel is bírhat, könnyen elképzelhető, hogy az anyakirálynő megelégelte Bond töketlenségét, és bizalma is megrendült képességeiben, de likvidálására még nem jött el az idő. Bond ugyanis azon kívül, hogy rendíthetetlenül ismételgeti azt, hogy „My name is Bond, James Bond”, nem sokat tesz. Emlékezzünk: Dr. NO már nem a 007-es ügynökkel tárgyalt az utóbbi időben,  hiszen inkompetenciáját tökéletesen felmérte, hanem Felix Leiterrel (alias Lázár János).  

Nos, a világ szeme most Bondon, illetve segítőjén, Q-n van: vajon képesek lesznek-e pár nap alatt arra, ami az elmúlt másfél évben nem sikerült, vagy marad a hagyományos gyors módszer, Dr. NO és szervezetének elfogása, és kivégzőosztag elé állítása.

 

 

Tovább

Zuhanórepülés

Úgy tűnik, a nagytestvér azaz az Országos Mentőszolgálat botrányai ragadósak, az elmúlt hónapban a kistestvér, a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. is produkált néhány zaftos sajtóhírt. Lassan elmondhatjuk, hogy ezen balhéknak már hagyománya van, mintha ez tartaná életben a mentőszolgálatokat. Elég, ha csak az ellopott morfium ampullákra gondolunk (felelős azóta sincs) http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-463875 vagy a sokadszorra sikertelen mentőautó tenderre; ez utóbbi pikantériája pedig az, hogy ugyanaz a szervezet próbál meg helikopter beszerzést is kiírni, aki a fenti tenderrel sem vergődött zöldágra. http://rontgen.postr.hu/szivatas-az-etelert

A napokban lezárult az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) álláspályázata, mely a légimentők ügyvezető igazgatói posztjára íródott ki. Már csak a meghallgatások és a döntés van hátra. A pályázók között megtalálható a februárban menesztett ügyvezető igazgató, a jelenlegi igazgató, valamint az egykori orvosigazgató is (ő volt az utódom a légimentőknél).

Tovább

Sürgősségi ellátás: nekik nyolc

Sürgősségi ellátás: nekik nyolc

Sajátos földrajzórán vehetett részt a vidéki kórházak menedzsmentje a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkárának hétvégi tájékoztatóján. Az eredetileg október 13-ára tervezett rendezvényt, amely kifejezetten a vidéki kórházak menedzsmentjének szólt volna Budapesten, az államtitkárság egy nappal előtte lemondta, majd új időpontként október 28-át jelölte meg. Így kedves állami gesztusként egy négynapos ünnep kezdeti időpontjára rántották össze a vidéki intézményvezetőket a fővárosban.

Tovább

Nincs rá Szócska

Mondjuk ki végre, hogy a jelenlegi egészségügyi vezetés az elmúlt másfél év intézkedéseivel megbukott. A rezidens-kérdés kezelése, a gyógyszerkassza átalakítása, a mentés intézményrendszerének szétverése és most legutóbb a kórházak és rendelőintézetek államosítási terve mind azt mutatja: hosszú távú egészségügyi koncepciók végrehajtása helyett napról napra kétségbesett ötletelés folyik arról, hogy mit is kellene kezdeni a magyar egészségüggyel.

Tovább

Veled is megtörténhet…

A cím egy belga ál-dokumentumfilm címe, amelyben egy bérgyilkos munkáját követi a stáb, ahol a film végére mindenki meghal. Lassan a magyar egészségügyben is lehetne hasonló filmet forgatni. Itt van például annak a 32 éves nőnek a kálváriája, akinek az ellátását pénzhiányra hivatkozva megtagadták az Országos Idegtudományi Intézetben (OITI), végül a BAZ Megyei Kórházban kapott végleges ellátást.

Tovább

Fuss Forrest...

A cím hűen tükrözi a kialakult orvos hiányt, szinte már alig találni olyan területet, ahol elégséges az ellátók száma és ne menekülnének hanyatt-homlok az orvosok. Ezen az állapoton próbál meg - nem túl sikeresen - változtatni az egészségügyi kormányzat, azzal, hogy a frissen végzett orvosok számára pályázatot ír ki. A pályázat 600 szakképzés előtt álló orvos számára biztosítana 100 ezer forint nettó pluszjuttatást, amennyiben vállalják, hogy nem fogadnak el hálapénzt és az ösztöndíj folyósításával megegyező ideig maradnak a magyar ellátórendszer boldog rabszolgái. Az érdeklődést az ösztöndíj iránt a jelek szerint mégsem sikerült felkelteni.

Hiszen a múlt héten a várt roham helyett mindössze harminc érdeklődő volt. Persze feltételezhetnénk, hogy a nyári szezon alatt a szakvizsga előtt állók éves jól megérdemelt pihenésüket töltik, és ezért nem jelentkeznek. De ez valószínűleg nem fedi a valóságot, hiszen fizetésükből nyaralásra aligha telik, sokkal inkább a nettó százezer forintos plusz pénz és a röghöz kötés az, ami demotiváló lehet. Pedig az ösztöndíjjal már 200-240 ezer forint nettó bér is ütheti a szakvizsga előtt álló orvosok markát.

"Tigris: - Füles! Te hintázol!

Füles: - Jééé! Hogy milyen jó nekem…"

(A.A.Milne - Micimackó)

Tovább

Ötletbazár az egészségügyben

A múlt héten egyéni képviselői indítvány formájában benyújtották az Országgyűlésnek a népegészségügyi termékadóról szóló, hamburgeradó néven ismertté vált törvényjavaslatot. Az ígéret szerint, (amely már most puhult, ugyanis eddig csak és kizárólag az egészségügyi dolgozók fizetésemeléséről szólt) az adóból befolyt összeget az egészségügyre fordítják majd.

Bár a törvénytervezet kidolgozása az ötlettel szemben kevésbé nevezhető briliánsnak, az egészségügyi tárca 20-30 milliárd bevételt vár az adónemtől. A kidolgozásból azonban kifejezetten hiányolom a gyorséttermi láncok megadóztatását, de az olyan egészségtelen termékek, mint például a disznózsír is kimaradtak. A nagy kérdés, hogy ez valóságban mire fordítják és mire lesz elég ez a bevétel, ugyanis egyes számítások szerint az egészségügyi dolgozók száz százalékos béremeléséhez közel 200 milliárd forintra lenne szükség, ehhez képest a 30 milliárd vajmi kevés lesz.

Tovább

„Nagy picsa anarchia”

Forr a levegő az egészségügyben, a rezidensek letétbe helyezték a felmondásukat a gyalázatos munkabérek és körülmények miatt. A kórházakból naponta távoznak a jól felkészült, már több éves tapasztalattal rendelkező szakorvosok, akikre a jövőt lehetett volna alapozni. Ráadásul már a szakdolgozók is egyre többször keresnek külföldön munkát. Lassan kiürül Magyarország egészségügyi humánerőforrás piaca. A betegek ellenben maradnak, az ellátás minősége pedig még az elmúlt évekhez képest is nagyságrendeket romlott. Már nem is az infrastrukturális problémákat panaszolják a betegek leginkább - ehhez mintha hozzászoktak volna - hanem a beláthatatlan időkre nyúló várólistákat. Elértük azt a szintet, hogy már nem csak a műtétekre alakultak ki várólisták, hanem az egyszerűbb szakorvosi vizsgálatokra is. Több hetet, hónapot kell várni például a gastroentorológiai szakvizsgálatra is, hogy olyan unikumokat ne is említsünk, mint az immunológia, az endokrinológia, vagy a gyermek-neurológia. Az orvos-elvándorlásra adott cinikus válasz még tetézheti is a folyamatot, mely szerint minden külföldön munkát vállaló orvos az itthon maradottak körülményeit rontja. A rendszer még saját tehetetlensége folytán, ha csikorogva is, de működik, azonban már látni az összeomlás kezdetét és végét is.

Tovább

Szivatás az Életért

Megszaporodni látszanak a botránygyanús ügyek az Országos Mentőszolgálatnál az új főigazgató hivatalba lépése óta. A legutóbbi hírek szerint például a Közbeszerzési Döntőbizottság megtiltotta a szerződéskötést az OMSZ járműtenderének győztesével. A tét nem kicsi, nettó 679 millió forintról, illetve ezzel egyenértékű mentőautó beszerzésről szól.

Ez csak a kezdet, hiszen azt a még plusz egy milliárd forintot, amit az OMSZ gépjármű beszerzésre fordíthatott volna, a kormány megvonta, bár így is még 800 millió forint áll rendelkezésre, amit tavaly év végén és idén év elején jelentettek be. Valószínűsíthető azonban, hogy legkésőbb az OMSZ következő évi költségvetésbe ezt a megvont összeget beépítik, hiszen a gépjárműpark igencsak elöregedett.

Tovább

Az elnök fizetése

Tegnap látott napvilágot - hosszas küzdelem és ügyészi nyomozás árán - a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökének fizetése. A számok ismeretében nem csoda, hogy nem szívesen osztotta meg a közvéleménnyel a havi járandóságát, amely 1 326 000 forint + 28 750 forint cafeteria juttatás. Sajnálatosan kimaradt a közleményből a költségtérítés összege: Éger István jelenleg is peresztegi háziorvos, tehát Budapestre való utazásaihoz, valamint az itt tartózkodásához költségtérítés illetheti meg. Ez javadalmazás azonban csak a teljesítményének tükrében ítélhető meg, hogy sok-e vagy kevés.

Tovább

Geréb-ügy: enyhe ítélet?

Azok után, hogy két év letöltendő fogházbüntetésre ítélte, továbbá öt évre eltiltotta a szülész-nőgyógyászi és a szülésznői tevékenység gyakorlásától Geréb Ágnest első fokon a Fővárosi Bíróság, ismét fellángoltak az indulatok.

Az egyik oldalon támadják a szakértői véleményeket és elfogultsággal vádolják a közreműködő orvosszakértőket: külföldi, az adott kérdésben nehezen értelmezhető véleményre, illetve az orvosszakmában nem elismert vagy nem is létező műfogásokra és metodikára hivatkoznak. Orvosi lobbit emlegetnek, akik a mundér becsületét védik. Többször elhangzott az a Kádár-rendszerből származó demagóg érv is, hogy a kettős mércét alkalmaz a bíróság, mert a kórházi műhibákat eltussolják, a szülésznőt ellenben elítélik. A másik oldal ezzel szemben azt mondja, hogy végre az igazságszolgáltatás is kimondta: senkinek sem lehet az érvényes jogszabályokkal szembe menni, többször ugyanazt a bűncselekményt elkövetni, ráadásul eltiltás hatálya alatt.

Tovább

Hála, pénz nélkül

Hálapénz nélkül a magyar egészségügy jelenlegi rendszere nem lenne működőképes. A Corvinus Egyetem Marketing Tanszéke által végzett kutatás szerint 2008-ban 73,4 milliárd forintnyi paraszolvenciával járult hozzá a lakosság az egészségügy fenntartásához. Ez az összeg a 2011-es teljes egészségügyi költségvetés csaknem 6 százaléka. Hogy érzékelhető legyen, az Országos Mentőszolgálat éves teljes költségvetése 23 milliárd forint körül van, a kórházi tevékenységekre és szolgáltatásokra szánt összeg 2011-ben pedig 547 milliárd forint. Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb hálapénzt a kórházakban adják, ennek összege átlagosan 28 500 forint

A hálapénz-rendszer az egészségügy számos bajának legfőbb okozója. A paraszolvencia adóköteles jövedelem, azonban a boríték tartalma rendszerint a beteg és az orvos közös kis titka marad, tehát ebből a jövedelemből rendszerint nem keletkezik adó- és egyéb járulékbevétel sem. Ezen felül ez a sajátságos co-payment rendszer a felelős az egészségügyi ellátás jelenlegi színvonaláért is, ugyanis a hálapénz-rendszer számos felesleges egészségügyi szolgáltatást generál.

Tovább

A magyar beteg - az orvosi műhibákról II. rész

Előző blog-bejegyzésemet azzal zártam, hogy ebben a tanulmányban az orvosi műhibák keletkezéséről, okairól, illetve a Magyarországi helyzetről írok.

Lássuk először a hibák kialakulásának főbb okait.

Nem meglepő módon az emberi tényező szerepét az úgynevezett humán faktort a légi közlekedésben kezdték el vizsgálni a hetvenes években, az akkoriban történt nagy számú légi baleset miatt. Itt derült fény arra, hogy számos, nem technikai képesség is szükséges ahhoz, hogy elkerülhetővé váljanak a végzetes balesetek. Ekkor ismerték fel és írták le, hogy több kisebb-nagyobb incidens (olyan esemény, amelyből nem alakul ki vészhelyzet, de potenciálisan kialakulhatott volna) áll minden egyes accident (vészhelyzet, baleset) mögött. Két, igen szemléletes modell mutatja mindezt. Az egyik a jól ismert jéghegy modell, amely azt fejezi ki, hogy amit látunk, észlelünk, az csupán a jéghegynek a vízből kiemelkedő része, a sokkal nagyobb rész - amely láthatatlan, ha nem keressük -, az a víz alatti hatalmas jégtömb.

Tovább

Hibázni emberi dolog - az orvosi műhibákról I. rész

Néhány évvel ezelőtt napvilágot látott egy magyarországi tanulmány, amely orvosi körökben igen nagy visszhangot váltott ki. Ez a tanulmány azt állította, hogy a kórházban kezelt és a haláluk után felboncolt betegek 30 százaléka nem abban a betegségben halt meg, amellyel kezelték. A Magyar Orvosi Kamara azonnal támadásba lendült és megkérdőjelezte a vizsgálat eredményét. Állítása szerint Magyarországon "a kamarához évente beérkező több ezer bejelentésből az esetek 15-20 százalékában derül ki, hogy a doktor nem sértett meg semmilyen szabályt. Évente egy-két tucat esetben derül ki súlyos vétség" - írta Gyenes Géza, a MOK főtitkára.

Valóban ilyen rózsás lenne a helyzet, csak egy-két tucat műhibát követünk el évente? Ennek ellentmond, hogy éves szinten mintegy 300 műhiba per indul Magyarországon, jóllehet ezen perek csak egy része zárul elmarasztalással. Ha nemzetközi adatokat vesszük alapul, a magyar orvosi műhibák száma ennek a számnak akár a többszöröse is lehet.

Tovább

Geréb Ágnes és az otthonszülés

Nagy port vert fel a közelmúltban Geréb Ágnes előzetes letartóztatása. Dolgozatomban ezt a témát járom körül, hangsúlyozva azt a tényt, hogy alapvetően fontosnak tartom az otthonszülés fogalmának, illetve Geréb Ágnes személyének és tevékenységének különválasztását. Jómagam mentőorvosként levezettem néhány intézményen kívüli szülést, volt ezek között időre történt szülés és koraszülés is, igaz, ezek egyike sem tervezett otthonszülés volt.

Tovább

Jó egészséget!

Dr. Kunetz Zsombor oxyologus szakorvos, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő  vagyok.

1995 óta foglalkozom életmentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvos-igazgatója voltam 2005 és 2010 között. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért feleltem.  Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider képesítéssel rendelkezem, továbbá Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktatói minősítéssel rendelkezem.

Ezt a blogot  azért indítottam (először tavaly a Világgazdaság üzleti blogjában, majd idén márciustól itt a postr-en), mert meggyőződésem, hogy a magyar egészségügy a 24. órában van. Ha pedig az új egészségügyi vezetés a korábbi évekhez hasonlóan ismét a szőnyeg alá söpri a problémákat és csak a saját hatalmának megszilárdításával lesz elfoglalva, akkor annak egyetlen kárvallottja lesz: a beteg. A beteg, aki a magyar egészségügyet az utcán szirénázó mentőautóval azonosítja, a beteg, aki az ellátás színvonalát az orvosok szakmai felkészültségén keresztül méri meg. Életek múlhatnak ezen.

Szilárdan hiszek abban: a nyílt párbeszéd, a korrekt szakmai vita többet ér száz jól sikerült közleménynél vagy szóvivői nyilatkozatnál. Ezért arra kérem minden olvasómat: ha véleménye, ötlete, javaslata van arról, hogy miként lehetne a magyar egészségügyi rendszert jobbá tenni, ossza meg velem. Én is ezt teszem majd...

Tovább
123
»

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek