“Helló Ági! Zoli vagyok, itt van a vonalban Pista is. Ági, mi legyen már ezzel a bérkérdéssel? Tudjátok, a túlmozgásos plébános tiszteletes már nagyon akar valami pozitív hírt. Mindjárt kezdődik a Szulejmán! Figyeljetek, az orvosoknak adjunk 107 ezret, ez így oké, mert akkor a szakdolgozóknak majd kerekítve adunk 10 és 30 ezer között valamit. Aztán, majd a szakdolgozók úgyis nekiesnek az orvosoknak, hosszútávon ezzel is fokozva az orvos ellenességet, persze rendelünk még egy-két szaftos orvosos sztorit a TV2-től is. Jó így? Pista? Ági? Ezzel leverjük az örök elégedetlenkedőket, és nektek is könnyebb lesz. Aztán majd ha az orvoshiány miatt naponta más megyébe küldjük a szakorvosokat operálni, elég lesz csak a bérmegállapodásra visszautalni, hogy hé fiúk, most kaptatok egy csomó pénzt. Na, akkor holnap bejelentjük, de most tegyük le, mert kezdődik a Szulejmán”

Nem csodálkoznék, ha valahogy így került volna pont az egészségügyi dolgozók maratoni bértárgyalására, ami a sajtóbeszámolók szerint késő estéig tarthatott.

Az eredményt ismerve nem meglepő, hogy a kormánnyal szemben ülő két operettszereplő, Éger István és Cser Ágnes miért húzta hónapokig a tárgyalást és választotta a kifárasztásos módszert. Abban bíztak ugyanis, hogy az amúgy tárgyalásnak nem nevezhető - ott ugyanis van játéktér, de itt adott volt a keretösszeg, és csak annak elosztása volt a tét -  megbeszéléssorozat majd olyan hosszúra nyúlik, hogy mindenki beletörődve fogja fogadni a már előre láthatóan csekély eredményt. Bíztak abban, hogy az általános fásultság majd fedi szerepüket ebben a gyalázatban. Arra is próbálnak játszani, hogy az orvosok száját a nagyobb bérkerettel fogják be, hiszen ez jelenti a kisebb, de erősebb lobbit.

Persze, az sem véletlen, hogy ők ültek a tárgyalóasztal ezen oldalán szemben a kormánnyal, hiszen személyük garancia volt a botránymentes tárgyalássorozathoz. Nem véletlen, hogy a Magyar Orvosi Kamara gazdálkodását jótékony homály fedi, annak ellenére, hogy néhány éve már a felügyelőbizottság is komoly aggályokat támasztott a működésével szemben. Persze sem ügyészségi, sem egyéb nyomozás nem indult a megbízható káder által irányított Kamara ellen. Éger fizetéséről meg itt írtam. De mint tudjuk, az “egyszer majd mi is kérünk valamit” napja eljött és ennek lehet az eredménye ez a gyalázatos béralku, ahol az ápolók nettó 5 és 18 ezer forint körüli összegnek örülhetnek majd minden hónapban. Ez oly mértékben megalázóan kevés, hogy nem csodálnám, ha most tömegesen mondanának fel az egészségügyi szakdolgozók.

Persze a szakorvosok most jobban jártak, hiszen ők  nettó olyan 60-70 ezer forinttal vihetnek többet haza, majd még egyszer ennyit  a jövő év végén. Ami azt jelenti, hogy egy húsz éve a pályán levő orvos alapfizetése a mostani 140 000 forintról 247 000 forintra, jövő év végén pedig 347 000 forintra nő, azaz - gyerekszámtól függően - a végén nettó 250 000 forint körül vihet majd haza. De ez csak a szakorvosokra vonatkozik, azaz semmi más nem történt, mint a rezidensek alapjövedelmét érték utol, egy kezdő mérnök fizetése képében. Nos, ennek tükrében ez a bérnövekmény aligha lesz alkalmas a hálapénz visszaszorítására.

És akkor ne tessék nekem jönni azzal, hogy ez az alapilletmény és minden egyes plusz ennek az összegnek a szorzata, hiszen az ügyelet mind a mai napig nem számít bele a nyugdíj számításba. Sőt, 2004-ig még munkaidőnek sem számított! Valamint nem ismerek más olyan szakmát, ahol a heti kötelező munkaidő 40 óra helyett 48 óra lenne.

Az előre látható volt, hogy az előzetesen belengetett 80-85 milliárdos összeg nem lesz arra elég, hogy tisztességes béremelést hajtson végre a kormányzat, hiszen ennek legalább a háromszorosára lenne szükség. Tehát a most ígért 100 milliárd forintnak is legalább a kettő és félszerese szükséges ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók bére hosszútávra rendeződjön és a hálapénzt ki lehessen vezetni a rendszerből.

Ha másra nem is volt jó az egész béralku, arra bizonyosan, hogy az eredmény ismeretében megpróbálja az amúgy sem egységes és összetartó egészségügyi társadalom megosztottságát tovább fokozni. Lehet majd az általában amúgy is jobb helyzetben levő orvosokat utálni a magasabb bér miatt. Ennek a célnak felelhetett meg  mint egy  jól idomított NER csimpánz, Szentes Tamás az országos tisztifőorvios is, aki a bértárgyalások lezárta előtt pár nappal Sándor Máriát illette kritikával és kérte számon a hivatástudatot 98 000 forint nettóért.

Reményeim szerint mind az orvosok, mind az ápolók átlátnak a méretes szitán és ennek a megosztó és szégyenletes eredménynek a láttán vagy sürgősen elkezdenek csomagolni, vagy végre egy jól működő partneri viszonyt kialakítani, ahol az érdekeiket megfelelően tudják majd egységesen képviselni.

De addig is  jó lenne, nagyon jó lenne, ha valahogy ezt a két operettfőhőst eltakarítanák az útból, mert semmi mást nem csinál Éger és Cser, csak a saját pozíciójábaa kapaszkodva nyomja közel 130 ezer egészségügyi dolgozó fejét víz alá.  

Áttörésnek pedig még akkor sem értékelném ezt a megállapodást, ha Matolcsynak köszönhetően 15 %-os lenne a negatív infláció.

Orvosként pedig szégyellem magam, hogy ma Magyarországon ez a megbecsülés jut ápolótársaimnak.