Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Így lesz kancellár Orbán Ráhel

Elég szüreális világ kezd kibontakozni. Tegnap a parlament elfogadta azt a fideszes törvényjavaslatot, miszerint létrejöhetnek az egyetemi kórházak. Amely olyan, eddig nem ismert egységeket hozna létre az egészségügyben, mint például a Debreceni Egyetem és a megyei fenntartású szintén debreceni Kenézy Kórház fúziója. Persze nem is véletlen az utóbbi példa, hiszen a törvényjavaslatot egy debreceni Fidesz képviselőcsoport jegyzi, amelynek oszlopos tagja a Debrecenben csak Mr. 20%-ként, vagy országosan csak Lalibohócként emlegetett Kósa Lajos, mellette Pósán László és Halász János is. A törvényjavaslat első látásra még racionálisnak is tűnhet, hiszen azt célozhatja meg, hogy a párhuzamos kapacitásokat, amelyek mind a Kenézy Kórházban, mind pedig a Debreceni Egyetem orvosi fakultásán megvannak, a jövőben egységesítsék, vagy megszüntessék. Azaz például ne két, hanem csak egy fül-orr-gégészet, vagy traumacentrum fenntartására kelljen költeni.

Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű és - bár a párhuzamos kapacitásokat meg kell szüntetni - a törvény több kárt fog okozni, mint hasznot hajtani.

Hiszen így négy óriási egyetemi komplexum jöhet létre, magába foglalva a jelentős kórházak - itt megyei kórházakat, vagy annak megfelelő kórházakat értek - nagy részét. Annak ellenére, hogy ezzel a kórházvezetés függetlensége némiképpen csorbulni fog, de a szakmai reputáció meg fogja követelni az egyetemhez való tartozást, tudniillik, a legmagasabb szintű szakmai munka most is az egyetemi klinikákon zajlik, legalábbis az egyetemek ezt állítják.  Így majd négy jól körülhatárolható egyetemi komplex köré fog szerveződni a hazai fekvőbeteg ellátás nagy része. És ebből három olyan egyetemi egyég lesz, ahol az orvostudomány oktatása csak kari szinten valósul meg, ugyanis a Semmelweis Egyetem az egyetlen, amelyik még nem fuzionált más egyetemmel. Az összes többi egykori orvostudományi egyetem, már egy nagyobb jogi-, bölcsész-, agrár- stb. karokat is magába foglaló egyetem része. Így már most is olyan rektor felügyeli a az orvosképzést, akinek az égvilágon semmi köze az egészségügyhöz, hasonlóan az egyetemi kancellárokhoz.

Tehát a jogszabály szerint a jövőben simán elképzelhető, hogy egy agrármérnök lesz felelős egy-egy egyetemi régió betegellátásáért rektorként, ugyanakkor pedig egy politikai NER huszár lesz felelős az orvostudományi karokért, és ezen felül közvetve a betegellátásért is, úgy, hogy semmiféle egészségügyi tapasztalata, jártassága nincsen, azaz ehhez a területhez vajmi keveset ért. Arról nem beszélve, hogy így a fekvőbeteg ellátás - azzal, hogy a kórházak javarészt egyetemekhez fognak tartozni - átkerül az egészségügyi államtitkárságtól az oktatásért felelős államtitkárság hatáskörébe. Merthogy az egyetemek most is ott vannak.

Kósáék javaslatát két dolog motiválhatta. Az egyik az, hogy rájöttek - igen csak későn - arra, hogy a Kenézy és a Debreceni Kórház fúziója jogszabály módosítás nélkül nem oldható meg, pontosan a fentiek miatt (az egyetem más fenntartóhoz tartozik, mint a megyei kórház). A másik ok pedig az lehet, hogy megijedtek a tervezett kórházi kancellária rendszertől (nem tévesztendő össze az egyetemeket felügyelő kancelláriákkal, ugyanis a kórházi kancelláriákhoz 8-10 kórház tartozott volna, és mintegy ellátásszervezőként dolgoztak volna volna). Ugyanis, ha sikerül az egészségügyi államtitkárság terve és létrehozzák a kórházi kancelláriákat (ellátásszervezőket) és ezek 8-10 kórházat felügyelnek, úgy értelemszerűen a helyi lobbik ereje jelentősen gyengül, így perszehogy kevesebb  mutyira lesz lehetőség helyi szinten. (Erről bővebben itt.)

Csakhogy ezzel a törvényjavaslattal sikerült megfúrni azt a lehetőséget is, hogy az egészségügyi rendszert valamilyen érettebb, nyugat-európai szintű ellátórendszerré alakítsuk. Ugyanis meg fognak maradni a helyi kiskirályságok,  meg fognak maradni az orvosbárók, és meg fog maradni a mutyi is. Csakúgy, mint az eddig is teljesen feleslegesen fennálló és pazarló párhuzamos kapacitások tömkelege. Arról már végképp nem beszélve, hogy ezekkel az egyetemi kórházakkal négy olyan hatalmas egyetemi szervezet jönne létre, amelyek az oktatás-kutatás-gyógyítás triászban szinte az egész fekvőbeteg ellátást uralják. Azaz négy mamut Klik-et kell elképzelnünk, a maga rugalmatlan tehetetlenségével, amit jobb esetben egy mérnök, rosszabb esetben egy orosztanár irányít a jövőben.

És ezért gondolom, hogy Orbán Ráhel előtt még oly sok lehetőség van, mivel azt már látjuk, hogy remek diplomata és  tehetsége is páratlan. Hiszen alig 2 év gyakornokoskodás, majd egy sajátlábon fizetett svájci méregdrága mesterképzés után óradó tanár lehetett a Budapesti Corvinus Egyetemen még tavasszal. A budapesti Semmelweis Egyetem még önálló, de ahogy a szürreális képet nézem, már nem sokáig, és akkor majd egyesülhet az ELTE-vel és a Corvinussal is, csak azért, hogy Ráhel küldetése beteljesülhessen. 

egyetemi kórház Kósa Lajos egészségügy Orbán Ráhel kancellária mutyi

Fotó: borsonline.hu

Ha pedig esetleg mégsem így lenne, minden másra ott van a mindenkor megbízható barát, Pénztáros Lőrinc, aki legfeljebb majd megveszi az egészet kilóra.

De addig is Ónodi-Szűcs Zoltánra, ötleteire, munkájára, mint egészségügyért  felelős államtitkárra nincs szükség, most már talán ő is belátja, hogy a NER-ben a szakmaiság ezredrangú, mert van nekünk Kósánk, Tónink, Vajnánk, Habonyunk, akik pontosan tudják, hogy hol a mézes bödön és ezért bármit feláldoznak, még az amúgy döglődő egészségügyet is .

Tovább

Teniszpályák miatt nem lesz szuperkórház a Tétényi?

Amióta megy a hasonlóan komikus castingolás - mint a szocialisták egykori miniszterelnök keresése - a szuperkórház helye körül, azóta nem érti a szakma, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy bár az új szuperkórházat a XI. kerületben akarják felhúzni, miért nem a jelenleg 678 ágyas, Szent Imre  (pesti nyelven Tétényi) Kórházat bővítik szuperkórházzá. Ugyanis mind a szakma, mind a józan paraszti ész ezt diktálná. Hiszen a Tétényi viszonylag kis beruházással olyan szintre lenne fejleszthető, mint bármelyik megyei szintű kórház, ahol a beteg a nagyon speciális és ritka ellátások kivételével minden mást megkap és a Tétényi gyakorlatilag alig néhány percre található a most bejelentett helyszíntől. 

szuperkórház egészségügy Tétényi Szent Imre Kórház Bedros Róbert teniszpályák

Fotó: https://foursquare.com/v/szent-imre-kórház-tenisz/4d7cef608f89224bdeebac26?openPhotoId=540ae7a3498e88b902525d48

A kérdés azért is érdekes, mert a Tétényi kórház jelenleg is jó infrastruktúrával rendelkezik - Budapest egyik legjobban felszerelt kórháza - valamint könnyen és egyszerűen megközelíthető akár tömegközlekedéssel is, és nem utolsósorban a kórház rendelkezik beépíthető területtel is (belső parkoló, teniszpályák). Tehát a Tétényi mindenben ideális hely lehetne egy új szuperkórház fejlesztésére, és ami még rendkívül lényeges, sokkal, de sokkal kevesebbe kerülne a fejlesztése, mint egy új kórház létesítése. Nem beszélve arról, hogy a Tétényit  öt éve újították fel 6,8 milliárd forintért.

Hogy ennek ellenére mégis miért nem jön szóba szuperkórházként a Tétényi, azt nem tudjuk, erre csak találgatások vannak.

Mindenesetre az meglehetősen szokatlan, hogy sem a budapestiekkel, sem a kormánypárti főpolgármesterrel, sem a fideszes polgármesterekkel nem konzultáltak a szuperkórház helyszínéről, amit nemrégiben a sokadik helyszín után már véglegesítettek. A véglegesnek tűnő helyszín nem más, mint az M1-M7 autópálya közös bevezető szakasza mellett található újbudai lakatlan, ám zöld terület. Az új helyszín - ami a középkorban vesztőhely volt - jelenleg elég gyatrán közelíthető meg tömegközlekedéssel.

Hogy mégis mi szól az ott levő zöldterület ledarálása és elbetonosítása mellett, arról több feltételezés is napvilágot látott.

Az egyik - bár ez a legvalószínűtlenebb - feltételezés szerint a teniszpályák állnak Tétényi fejlesztésének útjában. 

A kórházban évtizedekre visszamenőleg nagy hagyománya van az orvosok elitsportjának, a tenisznek. A Tétényiben több teniszpálya is rendelkezésre áll és ezeket előszeretettel használják is, a fejlesztésnek azonban ezek nyilván áldozatul esnének és ez a gátja a szuperkórházzá alakulásnak. Annak ellenére, hogy a Tétényivel szemben található az Újbudai Sportcentrum, teniszpályákkal.

A másik közkeletű feltételezés szerint 60 milliárdból - ennyibe kerülhet alsó hangon az új zöldmezős beruházásként felépített szuperkórház -  egyszerűen többet lehet ellopni, mint a Tétényi szuperkórházzá alakításából. Az egyszerű matematika szerint több beton, több pénz és sok-sok bányából hozandó sóder. Ne felejtsük, Felcsút és a környező bányák ilyen méretű megrendelés esetén nincsenek messze.

A harmadik népszerű elképzelés szerint az új szuperkórház megépülése esetén nem lesz szükség a Tétényi kórház által nyújtott kapacitásokra. Így azt akár könnyen privatizálhatják is, akár Bedros Jonathán Róbertnek is,  az intézmény jelenlegi, meglehetősen ellenszenves igazgatójának is, aki nem mellesleg - a jelek szerint - bírja Pintér Sándor belügyminiszter kitüntetett figyelmét is. (Személyiségéről és vezetői képességeiről és stílusáról itt írtam.) A  Bedros által alapított Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaságnak a Tétényi esetleges privatizációja nyilvánvalóan jól jönne, hiszen a kórház, mint már említettem, igen jól felszerelt és kifejezetten jó lokációval is rendelkezik. Arról már nem is beszélve, hogy 1943-ban a kórház alatt termálvizet találtak, és akkor a nőgyógyászati fürdőkórház létesítését tervezték, amit végül a háború elmosott, így lett végül kórház a gyógyfürdő helyett. Elképzelhető, hogy egy esetleges privatizáció során ezt a gyógyvizet is hasznosításra érdemesnek találná az új tulajdonos.

A két helyszín, a most bejelentett végleges szuperkórház helyszíne és a Tétényi lokációja között pikánsan van egy közös momentum, mégpedig az egyiken termálvíz, a másikon pedig gyógyvíz található (ez utóbbit most is  forgalmazzák). Ám míg az egyiket már palackozzák, a másik még kitermelésre vár.

szuperkórház egészségügy Tétényi Szent Imre Kórház Bedros Róbert teniszpályák

Fotó: Google Map

Hogy a fenti forgatókönyvekből mi igaz és mi nem, ezt ma még nem lehet tudni, azonban amíg ésszerű magyarázatot nem kap sem Budapest, sem a szakma az új szuperkórház helyszínének kiválasztásáról, addig nem csoda, ha hasonló feltételezések látnak napvilágot. 

Persze az is lehet, hogy az egész egy, az Eredet című filmhez hasonló elterelés, és amíg ezzel foglalkozunk nem vesszük észre, hogy a családi ezüst, már rég eltűnt.

Tovább

Újra be kellene vezetni a vizitdíjat!

Ismét telesírta a sajtót egy magyar beteg hozzátartozója egészségügyünk afrikai állapota miatt az Indexen. És én ismét megdöbbenek azon, hogy ez miért hír még mindig, hiszen akár tetszik, akár nem, Magyarországon ez a normalitás. Az a normalitás, hogy elfogadjuk azt, hogy az egészségügyre nem költ a kormány, elfogadjuk azt, hogy az oktatás romokban van és elfogadjuk azt is, hogy a 15 milliárdos - amúgy teljesen haszontalan és felesleges - migránskampány hajrájában az egykor szegénysorú parasztgyerek (öndefiníció) helikopterrel megy celebesküvőre. És még azt is elfogadjuk szó nélkül, hogy az egészségügyet és az oktatásügyet nem egy önálló minisztérium képviseli , hanem egy mamutszervezet, aminek az élén egy oligofrén, túlmozgásos pap áll, aki csoda, ha a saját cipőfűzőjét önállóan be tudja kötni.

egészségügy vizitdíj Balog OEP egészségbiztosítás TEK politika Rogán Mészáros Lőrinc

Fotó: MTI-Balogh Zoltán

A másik oldalon viszont Magyarországon minden mindenkinek jár, mert valahogy mi mindig mindent meg akarunk úszni, csak ne fájjon, ne kelljen érte küzdeni, és legfőképpen legyen ingyen, mint az egészségügy. Persze, ezredszer hallom az érveket, hogy “de én már 30 éve fizetem a TB-t”, így az “ingyen” az barokkos túlzás.

Azonban azt tudomásul kell vennünk, hogy ekkora ráfordításból erre futja, a takaró eddig ér.

Az Egészségbiztosítási Alap (E Alap) költségvetése nem egészen 2 ezer milliárd forint, ebből fizetik a béreket, a gyógyszertámogatásokat, a táppénzt stb… és ennek csak egy részét tartalmazza a mi befizetésünk, ami olyan 70% körüli, a fennmaradó rész nagy része pedig költségvetési hozzájárulás (persze ez utóbbi is a mi adóbefizetésünkből áll). Tehát amit mi befizetünk az Egészségbiztosítási Pénztárba, az nem képes egyedül fedezni az egészségügyi szükségleteinket, így szükség van egyéb támogatásra is. Ráadásul az egészségbiztosítás szolidaritás alapú, azaz a nem betegek befizetéséből is a betegek kezelését fizeti ki. Így fordulhat az elő, hogy több, mint egymillióan nem jártak orvosnál, mégis elfogy a keret, hiszen van olyan beteg, akire egymagára csak 280 millió forintot költött az E-alap. Talán nem véletlen a fentiek alapján, hogy maga az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is megpróbálja a keresletet úgy csökkenteni, hogy nem fogad be például új rákellenes terápiákat. Ami praktikusan néha azt jelenti, hogy addig halogatja - az amúgy nagyon drága - kezelés megkezdését, amíg már túl késő nem lesz és a betegnek nem kemoterápiára, hanem papra lesz szüksége.

Mindemellett az egészségügy egy olyan ipar, ahol iszonyatos sebességgel jelennek  meg új terápiás eszközök, új kezelési módok. Ezek viszont meglehetősen drágák, hiszen a kutatás-fejlesztés rengeteg pénzt emészt fel, nem beszélve az egy-egy gyógyszer akár évtizedes fejlesztési folyamatáról. Ugyanakkor egyre több betegséget ismerünk fel, éppen ezért egyre több beavatkozásra, kezelésre van szükség.

egészségügy vizitdíj Balog OEP egészségbiztosítás TEK politika Rogán Mészáros Lőrinc

Fotó: Bangkok BNH Hospital

Így nem csoda, ha a világon mindenhol problémát jelent az egészségügy finanszírozása.

Na de az, hogy Magyarországon ezek az állapotok uralkodnak és az egészségügy nem élvez prioritást, arról a teljesen alkalmatlan kormányzati politika mellett mi magunk is tehetünk. Ugyanis mi elfogadjuk a bevezetőben felsoroltakat, mi leszavaztuk a vizitdíjat.

Azt a vizitdíjat, ami még a Századvég szerint is eredményesen csökkentette a felesleges orvos-beteg találkozásokat. Hiszen ha nem terhelnénk fölöslegesen az egészségügyi ellátórendszert, akkor nem kellene annyit várni egy sürgősségi ellátásra, vagy talán még a mentő is időben kiérkezhetne. Persze ezzel csak akkor szembesülünk, amikor a sürgősségi osztály várójában állunk (mert már ülőhely sincs) és órákat várunk, hogy megvizsgáljanak. Az ilyen esetben nem tűnik fel a várakozóknak, hogy bátran, mindenfajta vizsgálat nélkül haza lehetne küldeni a betegek legalább felét, hiszen panaszaikat háziorvosi, ritkábban szakorvosi szinten meg lehetne oldani. De ugyanígy leszavaztuk a több biztosítós modellt is, ami versenyhelyzetet generált volna az egészségügyi szolgáltatók között, ez pedig jelentős minőségi változást jelenthetett volna.

De nekünk az állami gondoskodás kell, ez pedig pont ennyire képes. Mert azt talán már mindenki látja, hogy az állam nem jó gazda. Különben aligha költene milliárdokat olyan szervezetekre, mint a TEK, akik Darth Vader sisakokban rohangálnak és páncélozott harcjárművekkel pózolnak (hasonlóan, mint a focisták a hajukkal), ellenben nem tűnik fel nekik, hogy Luke Skywalker nem terrorista, vagy hogy valaki 200 ezer SIM kártyát vásárolt ugyanarra a névre, illetve hogy még mindig fogalmuk sincs, hogy ki robbantott és miért. És különösebben nem mozgat meg minket az sem, hogy a szakpolitikát már régen felülírta a politika és csak azért, hogy egy-egy hirtelen meggazdagodott politikus továbbra is pályán maradjon, valamint a betonból még többet lophasson. Szó nélkül nézzük a budapesti szuperkórház körüli cirkuszt is, amit minden racionális érv ellenére Kelenföldön akarnak felhúzni, egy már létező és bővíthető fél-szuperkórháztól 1 kilométerre.

De persze vannak olyan politikusok, akik szerint a magyar egészségügyi rendszer a legjobb Európában, vagy aki szerint “Vidéken ma sokkal jobb az egészségügy helyzete.”

Ideje lenne elkezdenünk azon gondolkodni, hogy jó-e ez így nekünk és valóban arra akarjuk-e használni ennek az országnak az erőforrásait, hogy Mészáros Lőrincek, Rogán Antalok jól éljenek, ahelyett, hogy mi egészségesebben, boldogabban élnénk, valamint európai ellátást kapnánk.

Tessék elhinni, a választás és a döntés is mi kezünkben van. Egyelőre...

Tovább

Így lopják szét az egészségügyet

Teljesen szétesett az egészségügy, illetve annak irányítása már biztosan, hiszen szemmel látható, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán már nem ura (talán sohasem volt) a helyzetnek. Most ugyanis a debreceni lobbi próbál meg egyéni képviselői indítványt benyújtani, ami az egész egészségügyi kancellária rendszert, vagy legalábbis annak alapjait verné szét. Pedig ezeket az alapokat egy 2014-es Századvég tanulmány tette le (ennek megismerését pedig a TASZ tette lehetővé). Igaz, ott nem kancellária néven, hanem ellátásszervezőként nevesítették az egészségügy területi vezetőségét és az így létrejött kórházakon átívelő egységeket pedig trösztként írták le, mindezt persze a jelenleg is működő angol mintáról másolták le. 

Nos, nagyon úgy néz ki, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárként ezen a feladatok megvalósítását  házfeladatként kapta meg a kormányzattól, legalábbis erre utal az a tény, hogy bár már lassan egy éve kinevezték, de programmal még nem lépett elő, azonban nyilatkozatai és ebben megjelölt szándékai tökéletesen egybevágnak a már említett tanulmány célkitűzéseivel. Arra azonban végképp nem lehetett számítani, hogy ebbéli céljában néha a saját - túlmozgásos, kisfalusi harangláb húzogatónak is alig megfelelő képességgel rendelkező - minisztere, illetve maga a FIDESZ hasonló tehetséggel megáldott, bár befolyásos tagjai fogják megakadályozni.

egészségügy Debrecen Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárság Balog Zoltán Kósa Lajos kancellária egyetemi kórház

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Márpedig a jelen helyzet szerint ez történik, hiszen nehezen értékelhető másként az az egyéni képviselői indítvány, amit Kósa Lajos, Halász János, Pósán László és végül Kucsák László nyújtott be az egyetemi kórházakról. Az indítvány alapvetően veri szét a Századvég által megálmodott egészségügyi rendszert. Ugyanis szakítana kancellária intézményével (nem a felsőoktatásban már kialakított kancelláriákról van szó, hanem az egészségügyi rendszer alapvető részét alkotandó kancelláriákról beszélek, amely a gazdasági kontrollt gyakorolná 8-10 kórház felett), és egy teljesen új intézménytípust hozna létre, az úgy nevezett egyetemi kórházat. Míg a kancelláriák egyfajta ellátásszervezőként koordinálnák egy-egy régió betegellátását, úgy, hogy minden területi intézmény a hatáskörük alá tartozna, addig a négy orvosi egyetem gyakorlatilag maga alá gyűrné az egész magyarországi egészségügyi ellátás fekvőbeteg részét, létrehozva az egyetemi kórházak nevű konglomerátumot, a kisgömbőc mintájára. Ez utóbbi a tervek szerint, a beszerzéseket is felügyelné. Valószínűleg ez lehetett az a csontkukac Kósáék szemében, amit nem tudnak elengedi és ezért próbálnak átnyúlni az egészségügyi tárca feje felett. Bár magáról az indítványról még keveset tudni, azonban az már kiszivárgott, hogy a négy orvosi egyetemhez (Budapest Szeged, Pécs, Debrecen) csatolt kórházak alkotnák a magyarországi fekvőbeteg ellátás gerincét. Ezek pedig igazi mamutszervezetként meg tudnák tartani a helyi befolyásukat mind a beszerzésekben, mind az amúgy nem elhanyagolható véleményvezér szerepben is. És a kutya valószínűleg itt van elásva: nem szívesen engednék ki a hatalmat, a befolyást és a beszerzések feletti felügyeletet a kezükből a NER által választott helyi kórházvezetők, hiszen ha a kancelláriához kerülnek a döntéskörök, akkor a helyi vezetők nem fogják tudni “támogatni” az általuk preferált beszállítói kört, vagy éppen nem tetszeleghetnek potentátor szerepben sem. Így hatalmuk és befolyásuk jelentős csorbát szenvedhet, azaz végső soron politikai szerepük is jelentősen erodálódik. Ezért nem mindegy a debreceni lobbinak, hogy honnan fúj a Passzátszél, és tudják-e befolyásolni a szélirányt. Ha az indítvány átmegy a FIDESZ frakción, aminek éppen Kósa a vezetője az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egészségügyi vezetésnek semmiféle ráhatással sincsen az eseményekre és az egészségügy irányítása átkerül a négy orvosegyetemhez. Pedig a Századvég tanulmány szerinti ellátásszervezőkre igen nagy szükség lenne, hiszen ezek segítségével egy-egy régió betegellátása racionalizálhatóvá, koordinálhatóvá válna, mind a kapacitások elosztása, mind ezek igénybevétele optimalizálható lenne, azaz a kereslet és kínálat egyensúlyba kerülhetne. 

Ezért az ellátásszervezők, azaz a kancelláriák kialakítása mellett jelentős érvek szólnak, hiszen egy jól működő ellátásszervező esetén kiszűrhetőek lennének a párhuzamos kapacitások, így  egy-egy ellátás nem lesz majd elérhető mindenhol, azonban ahol igen, ott azt professzionális szinten kapná meg az azt igénybe vevő, azaz, végső soron a beteg. Hiszen ha csak centrumokban  látható el egy-egy betegség, úgy a tudás és a felszereltség is oda fog koncentrálódni, így a jövőben egyre kevesebb lehetőség lesz az egészségügyben a “sufnituning” ellátásra.

Míg az egyetemi kórházak esetében valójában nem várható hasonló változás, mert a rendszer alapvető érdeke a változatlanság bebetonozása, valamint a beszerzések feletti kontroll megtartása, ami ugye lehetővé teszi, azt hogy a zalai parasztgyerekből (öndefiníció) bulibáró helikopterügyi miniszter válhasson, a döngölt padlótól Párizsig refrénnel.

Mindenesetre az egészségügy mindaddig csak és kizárólag a gyorsan és könnyen megfejhető tehén szerepét játssza, amíg nem képes saját érdekeit képviselni. Ez pedig nehezen képzelhető el, úgy hogy a terület felelőse csendben és némán tűri az ágazat szakmai kérdéseinek dilettáns meghatározását, pikánsan úgy, hogy maga is jelentős debreceni kötődéssel rendelkezik, hiszen éveken keresztül igazgatta a debreceni Kenézy Kórházat.  Minisztere pedig valójában egy gyenge képességű bájgúnár szerepét tölti be, akihez képest Dobzse László maga volt a döntésképesség etalonja.

Persze, politikai értelemben mindez tök rendben van.

Tovább

Ne kockáztassunk, ne hívjunk mentőt!

Hiszen valószínűleg előbb beér majd az állampolgári segítséggel a kórházba, mintha a mentőre várna másfél  órát, mint nemrég az a 37 éves nő, aki az M0-on lett rosszul a kocsijában, és szívinfarktus-, illetve strokegyanúval került végül is kórházba, igaz abból is rosszba, oda, ahol éppen nem működött a CT.

Bár Orbán Viktor azt mondta, hogy “nem hagyunk senkit az út szélén”, most már nyilvánvaló, hogy ezt a kijelentését nem az átlagállampolgárra, hanem a már ismert közszereplőkre - Rogán, Vajna, Mengyi - és a nemközszereplő Habonyfélékre értette és korántsem azokra, akik valamilyen segítségre szorulnak, vagy netán egészségügyi ellátásra.

Ahhoz, hogy megértsük azt, hogy ilyen esetek miért fordulhatnak elő, kicsit vissza kell mennünk az időben. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) mindig is híres volt szolidaritásáról, itt nem munkatársak vannak, hanem bajtársak, ide mindig jöhettek azok, akik valamiféle okból máshol alkalmatlanná váltak, még az ’56-os forradalom miatt máshol meghurcoltak is munkát találhattak maguknak a mentőszolgálatnál. Az OMSZ hasonlóképpen gondoskodott a bármilyen okból kocsizásra már képtelen dolgozóiról is. Más beosztásban irányítóként, raktárosként, portásként foglalkoztatta őket. Sajnos azonban ez a fajta szolidaritás a szakmailag alkalmatlanokra is kiterjedt, így vált egy-egy irányító csoport gyakorlatilag szociális foglalkoztatóvá (ők végzik a mentőautók irányítását, velük beszélünk a 104-en, ők döntenek arról, hogy milyen súlyosnak ítélik az esetet, mennyi időn belül, milyen felszereltségű kocsit küldjenek). A helyzetet még súlyosbítja, hogy sok  olyan mentődolgozó is az irányításon dolgozik, akik a mentőápolói iskola után mentési tapasztalat nélkül kezdtek el dolgozni, azaz fogalma sincs a mentőmunkáról. Ráadásul az irányításon dolgozók képzése is szemmel láthatóan meglehetősen silány, hiszen ezek a problémák nem új keletűek, nem most alakultak ki, hanem már sokkal régebben. 

Országos Mentőszolgálat rosszullét várakozás Mártai István Göndöcs Zsigmond Burány Béla Balog Zoltán

Fotó: mentok.hu

Azonban nem csak a személyi állomány képzetlensége (tisztelet a kivételnek), vagy alkalmatlansága adja a problémaforrást egyedül, hanem legalább ilyen fontos kérdésként merül fel a Mentőszolgálat túlterheltsége is. Amiért részben mi, állampolgárok is felelősek vagyunk, főleg a nagyobb városokban, hiszen itt az orrvérzéshez és a kullancshoz is mentő jár, persze, ha jut. (Érdekességképen, a budapesti irányítás naponta átlag 700 feladatot próbál ellátni kb. 80-100 mentőegységgel.)

Másfelől az is jelentősen hozzájárul a jelenlegi mentési kapacitás elégtelenségéhez és a mentésirányítás ugandai állapotához, hogy a mentésirányításra szánt 4.1 milliárd forintos fejlesztés a Göndöcs-Mártai-Burány főigazgatói triász keze között, köddé vált, elolvadt és végül nem hasznosult. Érdekes, hogy a hármasfogatból Göndöcs most is a mentőszolgálatnál dolgozik vezető beosztásban, miközben a korántsem makulátlan Vöröskereszt elnöke. Míg Mártai nemrég kapott felhatalmazást Balog emberminisztertől stratégiaalkotásra.

Pedig a 4.1 milliárdos uniós forrás úgy tűnt el, hogy nem vásároltak belőle megfelelő kikérdezési protokollt, ami segítene meghatározni egyáltalán azt, hogy mi a mentőfeladat, és mi nem, vagy például milyen esethez kell azonnal orvost küldeni, milyenhez elég később és csak ápolót küldeni. 

Nem vásároltak belőle megfelelő kommunikációs eszközöket (a pár éve vásárolt tablettek már akkor is alkalmatlanok voltak, hiszen például több percig tart egy excel tábla megnyitása is). 

Nem készítettek ebből a pénzből megfelelően hatékony tréningeket sem, és egyáltalán nem foglalkoztak a humánerőforrás menedzselésével. 

És nem utolsósorban maga a politikai is jelentős felelősséggel tartozik. Hiszen 2010-óta a negyedik főigazgatóját fogyasztja el a Mentőszolgálat, aminek a hátterében az állhat, hogy Balogék számára sohasem a rátermettség és a képesség volt egy-egy pozíció betöltésénél a legkívánatosabb érv, sokkal inkább a megbízható NER tagság és a szervilizmus. Valamint maga a nagypolitika sem fordított az elmúlt hat évben megfelelő figyelmet az egészségügyre, így következmények nélkül benyelte, hogy többmilliárdos uniós források tűntek el eredménytelenül, akárcsak a Mentőszolgálat 4,1 milliárd forintja. 

Persze eset kialakulásáért felelős - nem utolsósorban - az a fejetlenség is, ami a budapesti kórházi ellátást is jellemzi. Hiszen ez a beteg nem elég, hogy 37 évesen egy olyan betegséggel várt másfél órát a mentőre, aminél minden perc számít - stroke-nál és infarktusnál is korai gyógykezeléssel jó eséllyel teljes gyógyulás érhető el - hanem még a mentőnek sikerült is olyan kórházba szállítani, ahol a CT éppen akkor nem működött (hivatalosan le volt mondva), ezzel is jelentősen rontva kezelés hatékonyságát. (A CT vizsgálat stroke esetén alapvetően határozza meg a kezelés módját). Erre pedig nem nagyon lehet más indok, mint az elégtelen kommunikáció. 

Szintén magáért beszél az a szám, hogy jelenleg is 30 kórház működik Budapesten, ötvenvalahány telephellyel, és évente 17.000, azaz tizenhétezer kórházi lemondást (ágy-, CT-, Osztály-. stb) kezel a Mentőszolgálathoz tartozó Központi Ágynyilvántartó, azaz évente 17 ezerszer jelenti ki valamelyik kórház, hogy valamelyik osztálya, és/vagy diagnosztikai eszköze nem tud aznap több beteget fogadni, humánerőforrás- vagy helyhiány, esetleg karbantartás, meghibásodás miatt.

Ahhoz, hogy többet hasonló eset ne forduljon elő és szeretteinket biztonságban tudjuk, el kell fogadnunk, hogy minden nem jár. Meg kell tanulnunk (erről itt írtam korábban), hogy az egészségügy melyik részéhez fordulok az aktuális problémámmal, a háziorvoshoz, a szakrendelőhöz, a kórházhoz, vagy éppen a mentőkhöz. Ugyanis ha mi ésszerűen használjuk az erőforrásokat, és nem próbáljuk meg a ballisztikus rakétával eltalálni a verebet, akkor a kapacitásokhoz is jobban hozzáférünk majd.

De addig is csak magunkra számíthatunk, amíg egy dilettáns pap tipródása miatt sem határozták még meg Budapest egészségügyi szükségletét, és elfogadjuk, hogy fontosabb stadionokat építeni, vagy a nem létező kvóta ellen népszavazást elrendelni sok-sok milliárdokért. És persze elfogadjuk azt is, hogy a még egy éve sem kinevezett jelenlegi főigazgató nyakába  varrják a Mentőszolgálat több éves elmaradását.

Kétség ne legyen, azért Habonynak, Rogánnak, Vajnának valahogy majd mindig lesz mentő a beszakadt körmükre is, hiszen ők nem maradhatnak az út szélén. 

De az egyszerű szavazó ennyit biztosan nem ér, még ha majd vasárnap buzgón ikszeli is a nemeket.

A 37 éves betegnek pedig gyors, teljes gyógyulást kívánok!

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek