Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Kirúgták a Mentők főigazgatóját is!

Pár nappal a régióvezetők kirúgása után menesztették magát a főigazgatót is a Mentőszolgálat éléről.

Mentőszolgálat főigazgató kirúgás Balog Zoltán EMMI Csató Gábor Kósa Lajos

Fotó: MTI Lakatos Péter

Mint arról már korábban beszámoltam, az emberminiszter még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjára, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

Meglehetősen sunyi módon sikerült eltávolítani Mátét, hiszen a pályázatban kiírt határidő - amely szerint az eredményt közli az ember minisztérium - közel két hete lejárt. A döntést pedig azért halogathatta Balog, mert leginkább egy, az ostobasága miatt  előállt csapdában találta magát, hiszen ha a főigazgatót egy év után le kell cserélni, az magyarázatot követel már önmagában is, pláne ha azt is el kell magyarázni, hogy miért emészti fel a szervezet már a negyedik a főigazgatót hat év alatt. Így a karácsonyi őrület tetőfokán mára halasztotta az eredményhirdetést. Nyilván abban reménykedve, hogy így könnyebben elsikkad. 

Már maga a pályázat kiírása is furcsa és inkább emocionális döntésnek bizonyult, mint racionálisnak, hiszen azután került rá sor, hogy Máté fölé Balog miniszter kinevezte a nemrég bukott volt OMSZ főigazgatót, Mártai Istvánt stratégiaalkotásra és a szakszervezetekkel való kapcsolattartásra. Máté ezt csak úgy jellemezte a Facebook-oldalán, hogy epét hány, ami ebben a helyzetben tökéletesen érthető is, de a jelek szerint kiváltotta Balog haragját és a rövid bejegyzés az állásába került. Nemhiába, a NER már csak ilyen, nem tűri az ellentmondást, de még a különvéleményeket sem. A döntést emocionális voltát jellemzi az is, hogy annak ellenére rúgta ki Balog Mátét, hogy az elmúlt egy évben sikerült stabilizálnia az OMSZ gazdálkodását és a dolgozók hosszú évek után reménykedni kezdtek a szolgálat és saját sorsukat illetően. Máté ugyanis bevezetett néhány, a dolgozók szempontjából igen fontos hangulatjavító intézkedést, aminek hatására kissé csökkent a már-már fojtogató humánerőforrás krízis (elkezdtek visszaszivárogni a korábban - Mártai és az őt követő Burány alatt- elvándorolt dolgozók). Bárhogy is nézzük, az elmúlt egy év nyugodtan telt el a szolgálat köreiben, legalábbis a nagy többség számára. Ugyanis Máté már egy réges-régen várt tisztogatásba kezdett, eltávolította azokat a vezetőket - legalábbis egy részüket - akik felelősek az OMSZ szakmai és morális mélyrepüléséért - köztük a minap leváltott kettőt is. A gond pontosan ez lehetett, mégpedig az, hogy csak egy részüket, mert hiába kísérelte meg még tavasszal a régióvezető orvosigazgatók leváltását - akik felelősek az elmúlt 10plusz évek válságáért - ezt Balog nem engedélyezte, és a kiírt pályázatokat visszavonatta, így persze a métely továbbra is dolgozni tudott, mint ruhamoly a szekrényben. Ennek köszönhető az a régióigazgatók által aláírt levél is, aminek a címzettje maga Balog Zoltán volt és ami megpróbálta Máté Gábort befeketíteni az emberminiszter előtt. Balog vezetői készségeit mutatja az is, hogy hitelt adott azoknak a régióigazgatóknak, akik szintén jelentős felelősséggel tartoznak a mentőszolgálat rohadásáért. Persze a válasz sem maradt el, Máté ugyanis a héten egy régióvezetőnek azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását, egy másik ellen pedig fegyelmi eljárást indított a nemrég az M3-on történt, öt halálos áldozatot követelő baleset kapcsán. (erről itt írtam) 

Sajnos mint a fenti ábra mutatja, a régióvezetők akciója és Mártai sündörgése sikeres volt, így a bárki, csak Máté ne óhajuk meghallgatásra talált. Ugyanis - folyosói pletykák szerint - hiába preferálta volna Ónodi-Szűcs Zoltán is Máté Gábort a főigazgatói székben - a döntés Balog kezében volt, az egészségügyért felelős államtitkár  pedig lassan már azt sem döntheti el önállóan, hogy reggel milyen nyakkendőt választ a zakójához.

Az új főigazgató, Csató Gábor orvos, akinek gyakorlatilag semmiféle értékelhető vezetői gyakorlata nincs, így komoly zsákutcát jelenthet majd mind a szervezet, mind az őt kinevező miniszter számára. Bár utóbbit a legkevésbé sem fogja ez zavarni, hiszen különösebb következményei eddig sem voltak Balog döntéseinek (egészségügy és az oktatás szétverése) az elmúlt hat évben, a kormányfő számára az éppen elég, hogy hithű református lelkész áll az EMMI élén. 

Csató kinevezése mellett viszonylag kevés érv állhat, az egyik az lehet, hogy Balog így próbált egyensúlyt teremteni, a már fent említett régióvezetők és a szervezet között. Pedig ez szintén nagy ostobaság, hiszen aki ismeri a szervezetet, az jól tudja, hogy a régi régióvezetőkkel csak és kizárólag a rothadást lehet elősegíteni a fejlődés helyett. Ugyanis a Mentőszolgálat szakmai és morális hanyatlásáért ők maguk is komoly felelősséggel tartoznak. 

A Csató melletti másik érv - és talán ez az erősebb - pedig az, hogy Csató debreceni illetékességű, így jól helyezkedhet majd el a kormányzatot ellepő debreceni lobbiban. Sőt, pletykák szerint a kinevezését, a FIDESZ bohóca, maga Kósa Lajos is lelkesen támogatta.

A fentiek miatt borítékolható, hogy az OMSZ ismét lejtmenetbe vált, ami egyáltalán nem biztos, hogy nem tudatosan megkomponált végjáték (persze ezt a szálat már nem a meglehetősen szerény képességű Balog mozgatja), hiszen ezzel a válsággal, amivel most kényszerül majd szembenézni a szervezet, magyarázható lesz az a régóta dédelgetett kormányzati állom, hogy a lassan 130 éves Országos Mentőszolgálat beolvadjon akár a rendőrség szervezetébe. Hiszen mi más hosszútávú célt szolgálhat az a megközelítés, hogy Magyarország legnagyobb egészségügyi ellátója az elmúlt hat évben átlag két évente új vezetőt lap.

Egy dologgal azonban a kormányzat és főképp Balog nem számolt, az pedig a medve, mert a medve éppen úgy nem játékszer, mint a mentős, így könnyen lehet, hogy Csatónak majd komoly ellenállással kell szembenéznie.

Végül a NER-ben Csatónak is megadatik a tizenöt perc hírnév, de sajnos ennek végső soron megint a betegek a mentőellátást igénybe vevők fogják kárát látni.

Tovább

Breaking!  A mentőknél felfüggesztettek egy régióvezetőt a  az M3-as baleset miatt!

A tegnapi nappal - belső információim szerint - az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását dr. Pápai Györgynek, az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi Régió regionális igazgatójának és ugyanekkor felfüggesztette a további munkavégzés alól Észak-magyarországi Régió regionális igazgatót, dr. Breitenbach Gézát.

Míg Pápai megbízatását indoklás nélkül vonta vissza, addig Breintebach kénytelen lesz menesztése előtt egy fegyelmi vizsgálattal is szembenézni.

Ugyanis mind a mentőszolgálat tájáról, mind a sajtóból származó hírek szerint, bár Breitenbach Géza volt az első orvos a nemrég az M3-as autópályán történt több halálos áldozatot is követelt baleset helyszínén, sem a betegellátásba, sem a kárhelyparancsnoki teendők ellátásba nem kapcsolódott be, holott mindkét feladat igényelhette volna a szakorvosi beavatkozást. Amennyiben a hírek igazak, a régióigazgató viselkedése már csak  azért is furcsa, mert az orvosi egyetemek akkreditációs nyilvántartása szerint Breitenbach tanította a teendőket a tömeges kárhelyek felszámolása kapcsán, így végkép nem érthető a sajtóhírek szerinti hozzállása.

M3 baleset mentők régióvezetők Breitenbach Géza Pápai György felfüggesztés kirúgás Országos Mentőszolgálat

Fotó: 24.hu

De ez már csak a hab lehetett a tortán, hiszen a főigazgatónak valószínűleg abból lehetett elege, hogy a mentőszolgálat felsővezetőinek nagy része több, mint tíz éve dolgozik vezetői beosztásban, és áldásos tevékenységük eredményeként érte el a szolgálat azt a mélypontot, ami egy éve még jellemezte a szervezetet. Az elmúlt tíz év alatt kiépültek helyi kiskirályságok és a régióvezetők uralják azokat -az egyébként fizetős- mellékállásokat is, amelyek  egészen tisztességes bevételeket jelenthetnek. Ilyen például a Magyar Vöröskereszt összefonódása (erről itt  írtam) az Országos Mentőszolgálattal. A Vöröskereszt a felelős a Kresz vizsgák során az egészségügyi vizsgák lebonyolításáért, azonban a Vöröskeresztnek erre gyakran sem embere, sem felszerelése sincs, így a mentők biztosítják sok helyen a vizsgákhoz a humánerőforrást. Amit jelentősen megkönnyít az a tény, hogy a Magyar Vöröskereszt tisztségviselői gyakorlatilag a mentőszolgálat vezetőiből állnak. Közismert, hogy az egyik bukott mentő főigazgató - aki jelenleg is vezető beosztást tölt be a mentőszolgálaton belül - a Magyar Vöröskereszt elnöke, ahogyan Beritenbach Géza - a most már bukott régióvezető- is a Magyar Vöröskereszt miskolci szervezetének az elnöke. Sajnos azonban a címek és a másodállások halmozása mellett mind a szakma, mind a szakmai vezetés háttérbe szorult, így tetőzve a szakmai és morális mélypontot. Amelynek eredménye az a megkérdőjelezhető szakmai- és emberi hozzáállás, ami a tragikus M3-as baleset ellátását jellemezte a hírek szerint.

A jelenlegi főigazgató egyszer már megpróbált a rendszerbe friss vért pumpálni, és ki is írt új régióvezetői pályázatokat még tavasszal, azonban ezt a politika visszavonatta, valószínűleg a most leváltott vezetők és a többi még regnáló régi régióvezető hatására.  Sőt a helyzetet még bonyolítja az is, hogy az emberminiszter- meglehetősen ostobán - vizet öntött az amúgy is forrongó olajra és még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjának betöltésére, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

A pályázati kiíráson a szakma is igencsak meglepődött, hiszen Máté - bár csak megbízotti - kinevezésével éppen elkezdett lecsendesedni az a már-már háborús időket idéző állapot, ami mentőknél az évtizedek óta tartó vezetés hiánya miatt kialakult és hangulatjavító intézkedéseivel elnyerte az állomány bizalmát. A pályázati kiírás mögött azt lehetett sejteni, hogy annak a Mártai Istvánnak áll elsősorban érdekében, akit Balog 2013-ban sorozatos botrányai és alkalmatlansága miatt kirúgott a főigazgatói székből (erről itt és itt). Majd kegyelem kettesként (mégiscsak buzgó NER-káderről van szó) elhelyeztek a TEK-nél, és ott a  mai napig is a személyvédelemért felel, ami a szeretett vezetőt is érinti. Valószínűleg ezt a helyzetet próbálta megragadni a fenti két régióvezető is és adta be a pályázatát a főigazgatói pozícióra, ahogyan Mártai is. Nyilvánvalóan a legkevésbé sem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy amennyiben régióigazgatói pozícióra is alkalmatlanok, akkor hogyan lesznek alkalmasak főigazgatói posztra. A stratégia az valahogy az lehetett, hogy mindegy, hogy ki, csak a jelenlegi főigazgató ne legyen tovább, hiszen ez az ő saját kiskirályságuk végét is jelenti. Ezért megpróbáltak minden követ megmozgatni, írtak -ríttak, telesírták a Parlamentet, a Kormányt, az összes létező Pártot, ecsetelve a mentők nyomorúságos helyzetét. Azt a nyomorúságot, ami nagy részben nekik köszönhetően alakult ki, az évek óta tartó nem törődés és alkalmatlan vezetői attitűdjük miatt.

És ekkor érezhette először Balog Zoltán emberminiszter, hogy eltévedt, mint Manka a Jicsini erdőben, mert csak sikerült lábon lőnie magát az új főigazgatói pályázattal. Hiszen, ha kirúgja Máté Gábort - a jelenlegi megbízottat - akkor el kell magyarázni, hogy hogyan sikerült 6 év alatt 3 alkalmatlan főigazgatót találnia, ha nem rúgja ki, akkor meg minek íratott ki pályázatot, akkor, amikor a dolgok kezdtek rendben menni. Ha kinevezi Mártait, akkor el kell magyaráznia, hogy 2013-ban miért rúgta ki. Ha kinevez bárkit a fenti kettőn kívűl, akkor megint jön a kérdés, hogy mi a baj Mátéval és miért kell átlag két évente új főigazgató a mentők élére.

Akárhogy is van, egy biztos, a főigazgatói pályázat határideje több, mint egy hete lejárt és Balog még mindig nem döntött, tipródik, mint tojóstyúk a keterecben, miközben Ónodi-Szűcs Zoltán - egészségügyért felelős államtitkár  - megint csak tátott szájjal nézi a történteket, mert lapot neki ismét nem osztottak. Pedig hétezer ember várja, hogy felszálljon a füst és végre dolgozhasson nyugodtan tovább.

A két régióvezető kirúgása pedig reményeink szerint csak a kezdet, hiszen a mentőszolgálaton belül még számos alkalmatlan vezető ül pozícióban, gátolva a régen várt változást.

És mint már oly sokszor elmondtam, a mentős az olyan, mint a medve, nem játék!

Tovább

Az Orvosi Kamara elnöke úgy mondott le, hogy észre sem vette

Megint meglátta a lényeget Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István abban, hogy mi is a problémája az 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoportnak azzal a veszprémi onkológus-nőgyógyásszal, akit a bíróság gyakorlatilag ellátási érdekből szabadságvesztés helyett felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt. Ugyanis ahelyett, hogy az ítéletet követő felháborodásban azonnal sajtótájékoztatót tartott volna a tisztességes orvosok becsületének megvédése érdekében, és ismertette volna a Magyar Orvosi Kamara álláspontját, Éger lapított, majd csak akkor szólalt meg, amikor maga a szakma kérte számon ezt a Kamarától. Akkor is jellemzően nem a problémára fókuszált, hanem kioktatta az azt felvető orvoscsoportot, az MNO szerint: “Éger István a nyílt levéllel kapcsolatban megjegyezte, az íróinak, mint kamarai tagoknak tudniuk kellene, hogy ilyen esetben nem az etikai kollégium, hanem a bizottság az illetékes”

Magyar Orvosi Kamara 1001 orvos hálapénz nélkül Éger István veszprémi nőgyógyász hálapénzFotó: Nagy Balázs

Pedig Éger lehetne egy kicsit proaktívabb, ugyanis sokkal, de sokkal előbb meg kellett volna szólalnia az ügyben. Elvégre ezt várná tőle el a szakma, hogy legalább a jogerős bírói ítélet értelmében összerántsa az Etikai Bizottságot egy ilyen súlyú ügyben, mert olyat azért már láttunk, hogy a 27400 forintos tagdíjtartozás miatt valakit kizárással fenyegettek. De talán Égernek és az általa vezetett MOK-nak ez a probléma mégsem olyan fontos, hiszen több, mint tíz éve - amióta Éger az elnök - szinte semmit sem tettek a hálapénz visszaszorítása érdekében. És itt jön a képbe a napokban kirobbant botrány.

Mint ismeretes, a veszprémi nőgyógyász, előre kért meghatározott összegeket egyes onkológiai műtétekért. A sajtóinformációk alapján olyan rákos betegektől követelt pénzt - az egyébként OEP által támogatott műtétekért - akiknek ezen műtétek jelentették az utolsó reményt. Amennyiben ez így történt -márpedig a bíróság 10 esetben ezt bizonyítottnak találta- az orvos olyan etikai és erkölcsi normákat sértett, amelyek véleményem szerint összeegyeztethetetlenek az orvosi hivatással, de a normális emberi léttel is. (A nemgogol blog  tökéletesen összefoglalta azt, amit a jobb érzésű emberek erről az esetről gondolhatnak.) 

Ennek megfelelően az elsőfokú ítélet több évi letöltendő szabadságvesztésre ítélte az orvost, és szintén több évre eltiltotta a hivatásának gyakorlásától, amit aztán a másodfokú eljárás úgy enyhített, hogy az orvosnak végül nem kell börtönbe vonulnia, sőt még a foglalkozását is szabadon űzheti. És éppen ez volt a cél a bírónő szerint, hogy az orvos továbbra is dolgozhasson, lévén állítólag rendkívüli tudása van, amit elzárása esetén nem gyakorolhatna. Hogy mi lehet ez a rendkívüli tudás, nem tudom, hiszen nőgyógyászból és onkológus-nőgyógyászból is van néhány még az országban. Igaz olyan nőgyógyász már tíz éve is kevés volt, aki képes volt egy bizonyos nőgyógyászati-onkológiai nagyműtét elvégzésére (ez a Wertheim műtét a méh és petefészkek-, vezetékek, nyirokcsomók eltávolítása méhnyakrákban). És ennek oka mögött is a hálapénz sejlik, ugyanis egy ilyen fajta műtét jóval kockázatosabb, mint egy normál szülés, és általában kevesebb “hálával” is jár, így nem csoda, ha viszonylag kevés nőgyógyászt lehetett rávenni a megtanulására. Ezzel is magyarázható a műtétet ismerők és végzők csekély száma. Persze az is lehet, hogy az említett doktornak más pótolhatatlan tudása van, de az aligha hihető, hogy ezzel egyedül rendelkezik az országban és nélküle megállna a betegellátás. Az ítélet azért is furcsa, mert a bíróság úgy engedte tovább dolgozni a nőgyógyászt, hogy ő maga a legcsekélyebb megbánást sem tanúsította, azaz számára valószínűleg az a normalitás, hogy a betegektől pénzt kér az életükért. A történetben nem csak az elítélt orvos magatartása mélyen elszomorító, hanem az is, hogy a Csolnoky Ferenc Kórház szinte összes nőgyógyász kollégája kiállt az elítélt orvos mellett, ami azt feltételezi, hogy nyugodtan ülhetett volna ott a bíróságon bármelyik szülész-nőgyógyász a veszprémi kórházból, az éppen rajtakapott helyett. 

Ez a történet verte ki a biztosítékot az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű facebook csoportnál és ezért kezdték követelni az Orvosi Kamara állásfoglalását. A követelésre pedig ma meg is is jött a kissé durcás válasz: “Kamaránk vezető testületei tisztában vannak felelőségükkel és a szükséges teendőikkel is, anélkül, hogy erre bárkik – főként az orvosi kamara tagjai, az alapvető kamarai szabályokat sem ismerve – nyílt levélben szólítsák fel őket, különösen akkor, amikor az aláírók között a veszprémi kórház orvosa is fellelhető”.  Ami már csak azért is furcsa, mert Éger Istvánt és a kamarai tisztségviselőket azok az orvosok tartják el, akik ellen kirohant. Remélhetőleg utoljára, mert sokakban felvetődik a kérdés, hogy valóban szükségünk van-e olyan kamarai vezetőre, aki több mint tíz évig semmilyen eredményt nem tudott felmutatni a tagdíjbeszedéseken kívül és az első komoly erkölcsi megméretésen elbukik. 

Éger István ilyen formán, ezzel a nyilatkozattal valószínűleg tényleg úgy mondott le, hogy azt még ő maga sem tudja.

Tovább

Az egyszeri államtitkár esete a statisztikákkal

Magyarország annyira jól teljesít, hogy a hazai egészségügy már üti is az uniós átlagot, legalábbis Rétvári Bence KDNP-s államtitkár szerint. Állítását egy frissen megjelent OECD kiadvány, a Health at a Glance Europe  (Európai egészségügyi tükör) statisztikájára alapozza. Rosszul, nagyon rosszul. Elolvasva az angol nyelvű statisztikai kimutatást, először az jutott eszembe, hogy oligofrén miniszterhez imbecillis államtitkár tartozik, aki emellett még vagy diszlexiás, vagy nem beszél angolul, és csak a Google-fordítóval igyekszik információt szerezni, vagy funkcionálisan analfabéta és az írott szövegértése elégtelen, vagy egyszerűen hazudik, amit csúsztatásokba burkol. Pontosan úgy értelmezte a statisztikai kimutatásokat,  mint az egyszeri NAV elnök a Hírtv kérdéseit a nyugdíjasoknak szánt 10 ezer forintról. Félre.

Ugyanis maga a tanulmány nagyon átfogó és sok szempontból vizsgálja az uniós országok állampolgárainak az életkilátásait, egészségügyi állapotukat. 

Rétvári megállapításainak az elején lelkendezik, hogy milyen nagylelkű a kormányuk, hiszen a GDP közel másfél százalékának megfelelő forrásbővülés történt az egészségügyre fordított kiadások terén, ez egyébként inkább az egy százalékhoz van közel, mint a másfélhez, hisze összegszerűen ez 1,2 százalék. Persze azt elfelejti megemlíteni, hogy ezt megelőzően 2,7 százalék forráskivonás történt, így még mindig minimum 1,5 százaléknyi plusz hiányzik az elmúlt évtizedhez képest. Arról is mélyen hallgat, hogy összegszerűen euróban a magyar egészségügyi kiadások az uniós átlag felét sem érik el. 

Rétvári Bence egészségügy OECD Európai egészségügyi tükör mellrák prosztatarák

Fotó: http://mandiner.hu/cikk/20140801_retvari_bence_jo_munkat

A pénz után jönnek a gyerekek, ugyanis Rétvári szerint tök jól állunk oltásokkal, és éppen ezért egy csomó betegség gyermekkorban vissza is szorult. Ez önmagában igaz is, eltekintve attól az apró ténytől, hogy ezek az adatok húsz évvel ezelőtt is hasonlóan jók voltak, köszönhetően a kötelező védőoltásoknak, azaz a jelenlegi kormányzatnak  ezekhez az eredményekhez vajmi kevés köze van. Sajnos ahhoz viszont van, hogy a születéskor várható élettartam messze az OECD országok átlaga alatt van. Mint ahogy ahhoz is van köze az egészségügyi ellátórendszerünknek, hogy a csecsemő-halálozás hazánkban szintén jelentősen magasabb, mint az OECD 34 országának az átlaga. Sajnos Rétvári okfejtése nem áll itt meg, hanem egyre komolyabban és komolyabban viszi tovább a kormányzati optimizmust. Pedig erre semmi oka, mert ami a számok mögött van, az nem más, mint maga a halál. Azt állítja, hogy hazánkban kevesebb nő betegszik meg mellrákban, és kevesebb férfi prosztatarákban, mint az uniós átlag. Aha. Ha így nézzük ez akár igaz is, sajnos azonban más ráktípusokban behozzuk ezt az “előnyt” vastagon, hiszen Magyarországon a legnagyobb(!) bármilyen rák halálozási aránya, azaz, aki Magyarországon valamilyen rosszindulatú tumoros megbetegedésben szenved nagyobb eséllyel hal meg, mint a az uniós országok bármely hasonló betegséggel küszködő lakosa. Másrészt míg az emlőrák esetében a mammográfiás szűrés az unióban átlag szerint több, mint 60 százalék az 50-69 éves korosztályban, addig ez az arány hazánkban az 50 százalékot sem éri el, ami azt jelenti, hogy az adott korú nők több, mint fele nem jár emlőszűrésre. Amit nem látunk, az meg nincs, ugye. A prosztatarák pedig elsősorban az  idősebb férfiak betegsége, ezt a kort a mi férfiaink pedig nem nagyon érik meg, így prosztatarák sem fordul elő post mortem (a halál után).

Rétvári Bence egészségügy OECD Európai egészségügyi tükör mellrák prosztatarák

Forrás: OECD

És a hab a tortán csak a végén jön, amikor rájöttem, hogy Rétvári nem is a friss, 2016-os statisztikát, hanem a 2015-öst nézi, mint egyszerű halandó a cseh kettőt. Ugyanis sokáig hiába kerestem azt az állítását, miszerint: “diplomás orvosból 14,5 jut 100 ezer magyarra, míg az EU-s átlag 12,3, a diplomás ápolók esetében pedig ugyanez az arány itthon 40,5, az Európai Unióban pedig 39,1”, végül az orvosok tekintetében megtaláltam a 2015-ös jelentésben. Sajnos azonban annyira siethettek, hogy nem a magyar adatot hivatkozták, hanem a mellettünk található hollandot és azt is rosszul. Itt komoly zavar is lehetett az erőben, hiszen a diagram címét sem értették meg, ez ugyanis azt mutatja, hogy 100 ezer lakosra mennyi frissen végzett orvos van, aki persze mind diplomás, hiszen csak az lehet. Ez a szám helyesen pedig 15.1, 100 ezer lakosra vonatkoztatva. Ám ez csak látszólag van rendben, mert ebben a számban benne vannak a külföldi vendéghallgatók is (számuk pedig nem elhanyagolhatók, a cseheknél pl. 30%), akik persze nem itt fognak praktizálni. A nővérek tekintetében hasonló számokat, mint Rétvárié nem találtam, itt az igazság az, hogy Magyarországon 100 ezer lakosra 34 frissen végzett nővér jut, míg az OECD átlag 47.

De a legnagyobb baj az, hogy mind a 2015-ös, mind a 2016-os jelentés rendkívül szomorú és elkeserítő magyar adatokat tartalmaz, szinte mindenhol a sor végén kullogunk. Annak fényében meg pláne tragikus az egészségügyi ellátásunk, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy Magyarországon a legmagasabb az orvos-beteg találkozások száma, miközben ugyanitt halnak meg a legtöbben daganatos megbetegedésekben is.  És kerestem, kerestem, de sajnos nem találtam egyetlen egy olyan pozitív kritériumot, amelyben legalább az Uniós átlagot megközelítettük volna, az összes krónikus megbetegedések megelőzése, kezelése és halálozási aránya a legrosszabb hazánkban a fejlett országokhoz viszonyítva.

De persze ez a tény Rétvárit a legkevésbé sem zavarja, ő elhiszi, hogy elég valamit sokszor és sokat mondani az megvalósul, még akkor is, ha semmit sem teszünk érte. Így viszont a betegeknek lassan ellátás helyet tényleg csak a hit és az imádság marad, úgy mint a középkorban. Ugyanis oda tartunk!

Tovább

Te sem érted mit mond az orvos? Nem Te vagy a hülye!

A napokban, egyik közei hozzátartozóm hívott fel egy orvosi leletével kapcsolatban, érdeklődve annak tartalmáról. A leletmagyarázás után azért csak megkérdeztem, hogy mégis mi volt a véleménye a kezelőorvosnak. De mint kiderült, semmiféle magyarázatot nem kapott, ő meg, mint az ideális beteg nem kérdezett. Próbáltam tovább kutakodni a miértek után, hogy miért nem kérdezte meg az orvost e leletről, de csak amolyan telefonos vállrándítás volt a válasz. Végül azt mondta, hogy nyilván nem olyan vészes a lelet, ha az orvosnak sem volt fontos a magyarázat. 

Persze, sokszor pont az ellenkezője igaz a beteg próbál információt szerezni, de nem kap kielégítő válaszokat, vagy egyszerűen nem tudja értelmezni a kapott információt. És néha az is előfordul, hogy az orvos próbálna magyarázni, de nincs kinek. 

Bárhogy is van az orvos-beteg kommunikációval komoly gond van. 

egészségügy orvos beteg kommunikáció

Forrás: Index 

Ezt a tényt támasztja az a kutatás is, amely szerint a társadalom 80%-nak komoly nehézséget jelent az egészségével kapcsolatos információk megszerzése és 90%-nak ezen információk megértése.

Talán ezen az állapoton akar változtatni a Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki az ombudsmanhoz kíván fordulni azért, hogy a kórházi zárójelentések és az orvosi leletek legyenek magyarul is elérhetőek. A kezdeményezés még amellett, hogy szimpatikus, jó is lehetne, hiszen látszólag segítené feloldani az orvos-beteg kommunikációs problémákat. De, sajnos nem fogja, mert a helyzet nem is olyan egyszerű, mint egy szimpla latin-magyar fordítás, így a javaslat már most láthatóan hamvában holt. Nehéz lesz ugyanis azt elvárni az orvosoktól, hogy a leleteket magyarítsák ez valahol olyan lenne, mint a rendőröktől, ügyészektől és bíróktól elvárni, hogy a szakzsargonuk helyett másképpen fogalmazzák meg a tényállást. Vagy hasonlóképpen egy autószerelőtől elvárni, hogy magyarul fogalmazzon meg egy EGR szelep cserét. Azt el kell fogadni, hogy minden szakmának megvannak a maga terminus technicus-ai, azaz szakkifejezései. Az orvoslás terén már csak azért is nehéz elképzelni egy teljesen magyar zárójelentést, mert számos orvosi kifejezést csak latinul tanultunk meg, ráadásul annak aminek van magyar megfelelője az sem különösebben ismert. Így hasonlóan semmitmondó lesz az, ha a prosztatát dülmirigynek, vagy az egyik alkarcsontot orsócsontnak nevezzük az orvosi dokumentációban. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az átlag magyar beteg azzal is problémával küszködik, hogy a lépét megtalálja és a testében elhelyezze. Arról aztán már nem is beszélve, hogy a latin szakkifejezések használatosak a nemzetközi orvosi kommunikációban, így annak ellenére, hogy egy zárójelentés spanyolul van írva a latin szövegkörnyezetnek hála lesz némi benyomásom a beteg problémájáról. 

A fentiek alapján aligha képzelhető el bármiféle magyarosítás az orvosi dokumentációk terén. Azonban a kezdeményezés felhívhatja a figyelmet az orvos-beteg kommunikáció gyalázatos voltára. Amelynek rengeteg oka van és ezek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon. Ezek között szerepel az a paternalista, régimódi, (fogalmazhatnék erősen úgy, hogy húgyszagú) szemlélet, amely szerint a beteg dolga a gyógyulás és csak ne kérdezgessen feleslegesen. Szerencsére ezt talán már a fiatalabb generáció képes maga mögött hagyni, de sajnos még mindig sok helyen fellelhető.

Aztán komoly problémát okoz az időhiány (sok a beteg, kevés az orvos) és annak a fel nem ismerése, hogy a beteg nélkül a gyógyítás sem működik. Azaz, ha a beteg nem érti, hogy mi és miért történik, úgy a gyógyítás hatásfoka is jóval kisebb lesz. Tehát az orvos alapvető érdeke, hogy a beteg értse a gyógyítását, mert maga a beteg a az egész folyamat kulcsszereplője, nélküle ez nem fog menni. 

És persze ott van a másik oldal is, amikor a beteget nem érdekli az őt érintő folyamat és így nincs kinek elmagyarázni a teendőket. Persze ezen az sem segít, hogy az írott szöveg olvasásásban és értelmezésében az OECD országok között a az utolsók között kullogunk, vagy maga az a tény, hogy 20% feletti a funkcionális analfabéták száma. 

Ennek ellenére, az is igaz, hogy - tapasztalataim szerint - sokszor elhangzik a kellő felvilágosítás, de a beteg nem tudja, hogy a ráöntött információkból melyik tudnivaló lényeges és melyik nem. Így végül csak a lényeg nem marad meg.

A bevezetőben említett ismerősöm, azonban nem kapott felvilágosítást, igaz nem is kérdezett. hogy ennek hátterében a berögzült “jóbeteg” attitűd állt, (aki csak illendően akart viselkedni és ezért nem kérdezett), vagy az alárendeltnek érzett szerep miatt nem mert kérdezni, vagy egyszerűen csak ott nem tartotta fontosnak a kérdéseit nem is annyira fontos, mint maga a tény.

A tény, amely fontosságát jól jellemzi Lázár reakciója, aminek ha más értelme nem is nagyon lesz, mint a figyelmet felhívni a jelenségre, és ez talán segíthet az egészségesebb hosszabb élet eléréséhez is.

Éppen ezért, az orvos-beteg kommunikáció javításában komoly szerepe lenne annak, ha az oktatásunk nem funkcionális analfabétákat nevelne ki, és az írott szöveg értése legalább az uniós átlagot megütné, valamint annak is ha az orvosok is levetőznék az elmúlt évszázadok folyamán rájuk rakott Isten szerepet. Persze mindez csak akkor lehet hatékony, ha a betegek egészségügyi kultúrája megfelelő szintre emelkedik, igaz ehhez ezt kellene oktatni már az általános iskolában. 

És persze az is segítene, ha olyan civil szervezetek, amelyek az orvos-beteg kapcsolat javításán fáradoznak, mint pl. a PAF (Pozitív Attitűd Formálás)m állami támogatásban részesülnének, akár valamelyik Matolcsy alapítvány pénzéből is. 

Azonban az orvosi dokumentációk magyarosítása szinte biztosan nem fog menni, hacsak nem tesszük a magyart világnyelvvé, mert akkor majd a világ latin helyett magyarul fog zárójelentést olvasni.

Tovább

Vállalati Üdülő

Azokban a prehistorikus időkben, amikor elkezdtük a magyarországi egységes légimentést megszervezni, egy igazi, mai NER huszár került a vezetői székbe. Persze a NER akkor még kéjes gondolatként sem simogathatta egyik mai kormányzati szereplő zsigereit sem, de már akkor is rendelkeztünk olyan gyöngyszemekkel, mint az akkori főnököm volt. Akivel nem csak az volt a baj, hogy releváns tapasztalat nélkül került a vezetői székbe, hanem a rendszerszemlélet csíráját sem mutatta, ráadásul mindezt még döntésképtelenségével is tetézte. Ez pedig az álmoskönyvek szerint sem sejtet semmi jót egy szervezet építésének a kezdetén. Volt egy valami, amiben viszont verhetetlen volt, mégpedig az álmodozás. Szinte minden hétre jutott valami vad elképzelés, aminek megpróbált nekifutni, aztán ugyanezzel a lendülettel eldobni. Az egyik ilyen ötlete a vállalati üdülő volt. 

Abban az időben a légimentés rendszerrszintű megteremtésén dolgoztunk, napi 16-18 órákat dolgoztunk, hogy minden légimentő bázis el tudjon indulni, azaz minél előbb tudjunk szolgáltatni. Ekkor került sor a miskolci bázisunk újranyitására is, ami a Miskolci Repülőtéren van/volt, eléggé elhanyagolt állapotban, ezért már akkor is szóba került itt egy új bázis építése. És ebben a történelmi pillanatban jelent meg a zseniális ötletével a főnök. Aki Miskolc környékén autózva megfigyelte, hogy az autópályáról lehajtósáv az bizony körbemegy és középen egy olyan beépítésre váró terület van, ami szerinte tökéletes légimentő bázisnak, de még vállalati üdülőnek is alkalmas lesz. Persze számunkra kissé furcsa volt a dolog, mert abban az időben kollégáim is inkább a Balatont, vagy az Adriát preferálták, de ezek szerint van, akinek a miskolci autópálya-lehajtó jön be. Az álmot még az is nehezen tudta megszakítani, hogy a nevezett terület igazából ártér és néhányszor már vastagon víz alá került, így veszélyeztetheti a több milliárdos technikát is. A főnök erre is talált megoldást: a cöveken álló bázist és hangárt. Azonban az egész történet még a prehistorikus korban történt, abban az időben pedig az álom  gyorsan szertefoszlott és az alkalmatlan vezetők is gyakran kényszerültek álmaiknak más és más helyet találni, akárcsak az álmodozó főnök.

Kétség azért ne legyen, ha ez mai történet lenne, ebben a szürreális világban simán megépül velencei mintára a cölöpökön álló légimentő bázis, hangárral, meg keritéssel, kolbásszal.

Mert álmok és álmodozók ma is szép számmal akadnak, csak úgy, mint egy párhuzamos valóságban. Hiszen itt van mindjárt az a túlmozgásos emberminiszter, aki mániás fázisában azt mondja, hogy az a magyar szociális rendszer az egyik legjobb Európában, amelyben a 7 év alatti gyerekek több, mint 42%-a szegény és kb. 50 ezer (!) gyermek éhezik. 

De ugyanígy folynak az álmodozások az egészségügy terén is, hiszen mint tudjuk, “vidéken ma sokkal jobb az egészségügy helyzete"  és nem telik el olyan hét, hogy valaki ne dobna be egy új helyszínt a szuperkórházzal kapcsolatban, vagy a budapesti egészségügyi átalakítással kapcsolatban. Ráadásul az álmodozás, mintha ragályos lenne, mert már nem arról van szó, hogy az egészségügyi terület közelében kapirgáló politikusok ásítanak teleszájjal, hanem szinte már mindenki egészségügyi szakértővé és álmodozóvá vált. Csak valahogy egy dolgot nem akarnak megérteni, mégpedig azt az alap törvényszerűséget, hogy “kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci” (Puskás).

Amit mi sem bizonyít jobban ez a fotó, amit egy olvasómtól kaptam. 

egészségügy szuperkórház Balog Zoltán NER

Ezen az Egyesült Arab Emírségek egyik új al ain-i frissen átadott kórháza van, ami 70 millió amerikai dollárba került, azaz közel 21 milliárd forintba. (További képek itt, érdemes nyálat csorgatni!) 

És ez is:

egészségügy szuperkórház Balog Zoltán NER

De éppen itt építenek egy szuperkórházat is, közel 350 ezer négyzetméteren, 719 ággyal, ahol minden szakterület megtalálható és teljes körű ellátást tudnak nyújtani a betegeknek, igaz ennek az ára is borsosabb 1.2 milliárd USD, ami olyan 360 milliárd forintnak felel meg. Persze itt minden high-tech és a hotel rész is 5 csillag plusz szállodának felel majd meg. 

És tényleg azt gondolják, hogy nekünk ne lehetnének ilyen kórházaink? Hogy ettől fényévekre vagyunk? 

Sajnos igen, mert amíg hagyjuk, hogy a kormány az adóforintjainkból 17 milliárdért óvodát fejlesszen a határainkon túl, vagy 12 milliárdért stadiont építsen Koszovóban, vagy akár 100 milliárdokért itthon és az állami bürokráciacsökkentés jegyében ezer milliárdokat szórjon el haveroknak, amiből csak egy a Keresztényüldözés elleni államtitkárság, addig ne is álmodjunk még fekete afrikai minőségű szuperkórházról sem.

Pedig bizony lehetne nekünk is tisztességes egészségügyünk, ha lenne az egészségügynek vezetése és lobbi ereje, ha nem NER huszárok ülnének melegedni a hivatalokban, ha nem szólna bele az egészségügy fejlesztésébe mindenki, aki csak elmegy a Parlament előtt és természetesen ha nem lopnák szét teljesen a befizetéseinket.

De persze ez csak hiú ábránd, mert Rogán Antalnak és Farkas Flóriánnak sincs mitől félnie, hiszen mint tudjuk, aki őket támadja, az Orbán Viktort támadja személyesen, ez utóbbi pedig még a lopásnál is nagyobb bűn! 

Így viszont lehet, hogy járni jár a tisztességes egészségügyi ellátás, de nem jut.

Tovább

Nekimegy az Orvosi Kamara a sürgősségi ellátásnak?

Kezembe került egy levél, amit a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke küldött szét a testület Területi Szervezeteinek (TESZ). A levél egy kérdőívet tartalmaz és arra kéri a TESZ vezetőket, hogy azt akár névtelenül is(!) töltesse ki minél több sürgősségi osztályon dolgozó orvossal. Többek között arra kíváncsiak, hogy hány orvos, milyen szakvizsgával, milyen szintű sürgősségi betegellátó osztályon lát el betegeket, valamit ki varr sebet és ki gipszel, vagy elérhető-e baleseti sebész az ügyeleti időben. 

Az már önmagában elég szégyenletes, hogy a Magyar Orvosi Kamarának alapvetően fogalma sincs, arról, hogy mi zajlik egy-egy kórházi osztályon, vagy akár a magyar egészségügyben.

De szakmai szemmel nézve is meglehetősen siralmas és laikusnak tűnik a kérdőív. Sugárzik a kérdésekből, hogy a kérdésfeltevőnek magának az égvilágon semmi köze sincs a sürgősség ellátáshoz, azt a zöldséges Marika néni szintjén értelmezi. Arról már nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan nem véletlen az az ötvenes éveket idéző módszer, ahogy a válaszokat - akár névtelenül is - várják. Ugyanis a kérdőív mellé mellékelt levél ezt tartalmazza: 

“Kérem, hogy a vizsgálatot – nem a kórházmenedzsmentnek feltett kérdés formában, hanem kifejezetten közvetlenül az érintettek megkérdezésével – területük valamennyi kórházában végezzék el, ahol SBO (sürgősségi osztály szerk.) van.”

A rosszindulat abból is sejthető, hogy a MOK rendelkezik minden orvos elérhetőségével - amit szemrebbenés nélkül ad ki a tagság beleegyezése nélkül  pl. biztosítótársaságoknak - de arra nem használja, hogy közvetlenül a tagok felé feltett kérdésekkel kapja meg a szükséges válaszokat, hanem erre az egyfajta névtelen suttogó propagandára épít. Arról már tényleg nem beszélve, hogy a kérdőíven szereplő kérdések jelentős részét maga a kórházmenedzsment is meg tudná válaszolni, de ennél a MOK-nak fontosabb a névtelen válaszadó. 

A kérdések mögött persze az is állhat, hogy Éger István, a peresztegi háziorvos - aki jelenleg is a MOK elnöke - személyes háborút folytat a sürgősségi betegellátás ellen, ami  egy korábbi ellentből fakadhat. 2015-ben a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság Közhasznú Egyesülete (MSOTKE) a Magyar Kórházszövetséggel (MKSZ) karöltve kiadott egy szakmai állfoglalást, amelyben többek között sürgetik az egységes alapellátási (háziorvosi) ügyeleti rendszer kialakítását, valamint ezek integrálását a kórházi sürgősségi osztályba, valamint a háziorvosok ügyeleti ellátásban való kötelező részvételét. Mindezt úgy, hogy megszüntetnék a kijárós orvosi ügyeletet, ezt átvenné a mentőszolgálat (gondolom egy jól működő), ezzel mintegy tehermentesítve azokat a vidéki körzeteket, ahol nincsen központi ügyelet. Ezen a peresztegi háziorvos, aki egyben a MOK elnöke, rendesen kiakadt, amit egy válaszlevél formájában mindenki tudomására is hozott. Ugyanis amennyiben a szakma (MSOTKE, MKSZ) ajánlása megvalósul, úgy bizony azoknak a háziorvosoknak is részt kellene vállalni a kórházi sürgősségi munkában, akik most napi 4 óra munkával elvannak. Ugyanis ott, ahol központi ügyelet van, a háziorvosnak nem kell kimennie a sürgősségi beteghez, hiszen odamegy az ügyelet. Így csak a krónikus betegekhez, illetve a megfelelően hálás betegekhez kell kijárnia, amit ki-ki a lelkiismerete szerint végez. Tehát véget érne egyes háziorvosok számára a kényelem. Kérem, ne tessék itt nekem a leterheltséggel jönni, mert a háziorvosok egy része tényleg belegebed a munkába, a másik része azonban vidáman megél 4-6 órás munkából. És itt van a kutya elásva, hiszen a MOK elnökét véleményem szerint ez utóbbi réteg támogatja, és ezért is fontos Éger számára a kérdés. 

Magyar Orvosi Kamara sürgősségi betegellátás MSOTKE Éger István egészségügy

Kép: http://hvg.hu/itthon/20151129_Eger_Istvan_lett_ujabb_negy_evre_a_Magyar

Az külön sajnálatos, hogy a sürgősségi osztályok létét a kamara elnöke nem érti. Hiszen pontosan a felesleges háziorvosi beutalások miatt is leterheltek a sürgősségi osztályok, amelynek egy részéért a háziorvosi inkompetencia a felelős. Erről itt írtam. Ezek alapján, ha megszüntetnénk a sürgősségi osztályokat, mégis hova utalhatná be a háziorvos azokat a betegeket, akiknek a panaszai alapján még egy csoportdiagnózist sem tud felállítani? Félreértés ne essék, véleményem szerint a háziorvos semmivel sem jobb, vagy rosszabb az orvostársadalom bármelyik tagjánál, sem tudásban, sem hozzáállásban. Azonban az alapellátásban dolgozók tudásszintje is nagyon heterogén és ezt a sürgősségi ellátás egyenlíti most ki. Tényleg ezt kellene megszüntetni? Csak azért, mert a szakmai szempontból néhány háziorvosnak egy picit többet kellene dolgoznia? Ugyanakkor, amennyiben a szakma ajánlásai megfogannak, a sürgősségi ellátás jelentősen fejlődne, hiszen a betegellátás szemlélete is sokkal egységesebbé válna. 

A kamara elnökének pedig lenne dolga éppen elég a saját portáján is, azzal, hogy megfelel az Adatkezelési és adatvédelmi szabályzatnak, valamint a Számviteli tv. előírásainak, ugyanis többek között ezeket kifogásolta a 2015-ös Állami Számvevőszék jelentése.

Vagy akár rendet tehetne a tagnyilvántartások környékén is, hiszen én például sohasem dolgoztam Pest megyében, mégis, valahogy Kistarcsán vagyok nyilvántartott tag. De akár még arra is válaszolhatna elnök úr, hogy az hogy a fenében van - a 2015-ös mérlegadatok szerint - hogy a MOK a több, mint 972 milliós bevételéből (döntően tagi befizetésekből) több, mint 50 százalékot fordít anyagjellegű ráfordításra? Ennyit fénymásol, vagy ennyi parkolási büntetést fizetett be? (ez utóbbit is kifogásolta néhány éve a menesztett felügyelőbizottság) Továbbá hogyan lehet az, hogy a bevétel közel 40 százaléka személyi jellegű ráfordításra megy el, mindez úgy, hogy a vezető tisztségviselők juttatásai sor szemérmesen üresen maradt a 2015-ös beszámolóban?

Amíg a MOK, mint szervezet nem transzparens, és sok orvoskollégám szerint is csak a vezetőinek érdekeit és megélhetését szolgálja, addig talán nem kellene olyan kérdésekben is megszólalni, amikhez szemmel láthatóan nem ért a persztegi háziorvos.

Tovább

Így lesz kancellár Orbán Ráhel

Elég szüreális világ kezd kibontakozni. Tegnap a parlament elfogadta azt a fideszes törvényjavaslatot, miszerint létrejöhetnek az egyetemi kórházak. Amely olyan, eddig nem ismert egységeket hozna létre az egészségügyben, mint például a Debreceni Egyetem és a megyei fenntartású szintén debreceni Kenézy Kórház fúziója. Persze nem is véletlen az utóbbi példa, hiszen a törvényjavaslatot egy debreceni Fidesz képviselőcsoport jegyzi, amelynek oszlopos tagja a Debrecenben csak Mr. 20%-ként, vagy országosan csak Lalibohócként emlegetett Kósa Lajos, mellette Pósán László és Halász János is. A törvényjavaslat első látásra még racionálisnak is tűnhet, hiszen azt célozhatja meg, hogy a párhuzamos kapacitásokat, amelyek mind a Kenézy Kórházban, mind pedig a Debreceni Egyetem orvosi fakultásán megvannak, a jövőben egységesítsék, vagy megszüntessék. Azaz például ne két, hanem csak egy fül-orr-gégészet, vagy traumacentrum fenntartására kelljen költeni.

Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű és - bár a párhuzamos kapacitásokat meg kell szüntetni - a törvény több kárt fog okozni, mint hasznot hajtani.

Hiszen így négy óriási egyetemi komplexum jöhet létre, magába foglalva a jelentős kórházak - itt megyei kórházakat, vagy annak megfelelő kórházakat értek - nagy részét. Annak ellenére, hogy ezzel a kórházvezetés függetlensége némiképpen csorbulni fog, de a szakmai reputáció meg fogja követelni az egyetemhez való tartozást, tudniillik, a legmagasabb szintű szakmai munka most is az egyetemi klinikákon zajlik, legalábbis az egyetemek ezt állítják.  Így majd négy jól körülhatárolható egyetemi komplex köré fog szerveződni a hazai fekvőbeteg ellátás nagy része. És ebből három olyan egyetemi egyég lesz, ahol az orvostudomány oktatása csak kari szinten valósul meg, ugyanis a Semmelweis Egyetem az egyetlen, amelyik még nem fuzionált más egyetemmel. Az összes többi egykori orvostudományi egyetem, már egy nagyobb jogi-, bölcsész-, agrár- stb. karokat is magába foglaló egyetem része. Így már most is olyan rektor felügyeli a az orvosképzést, akinek az égvilágon semmi köze az egészségügyhöz, hasonlóan az egyetemi kancellárokhoz.

Tehát a jogszabály szerint a jövőben simán elképzelhető, hogy egy agrármérnök lesz felelős egy-egy egyetemi régió betegellátásáért rektorként, ugyanakkor pedig egy politikai NER huszár lesz felelős az orvostudományi karokért, és ezen felül közvetve a betegellátásért is, úgy, hogy semmiféle egészségügyi tapasztalata, jártassága nincsen, azaz ehhez a területhez vajmi keveset ért. Arról nem beszélve, hogy így a fekvőbeteg ellátás - azzal, hogy a kórházak javarészt egyetemekhez fognak tartozni - átkerül az egészségügyi államtitkárságtól az oktatásért felelős államtitkárság hatáskörébe. Merthogy az egyetemek most is ott vannak.

Kósáék javaslatát két dolog motiválhatta. Az egyik az, hogy rájöttek - igen csak későn - arra, hogy a Kenézy és a Debreceni Kórház fúziója jogszabály módosítás nélkül nem oldható meg, pontosan a fentiek miatt (az egyetem más fenntartóhoz tartozik, mint a megyei kórház). A másik ok pedig az lehet, hogy megijedtek a tervezett kórházi kancellária rendszertől (nem tévesztendő össze az egyetemeket felügyelő kancelláriákkal, ugyanis a kórházi kancelláriákhoz 8-10 kórház tartozott volna, és mintegy ellátásszervezőként dolgoztak volna volna). Ugyanis, ha sikerül az egészségügyi államtitkárság terve és létrehozzák a kórházi kancelláriákat (ellátásszervezőket) és ezek 8-10 kórházat felügyelnek, úgy értelemszerűen a helyi lobbik ereje jelentősen gyengül, így perszehogy kevesebb  mutyira lesz lehetőség helyi szinten. (Erről bővebben itt.)

Csakhogy ezzel a törvényjavaslattal sikerült megfúrni azt a lehetőséget is, hogy az egészségügyi rendszert valamilyen érettebb, nyugat-európai szintű ellátórendszerré alakítsuk. Ugyanis meg fognak maradni a helyi kiskirályságok,  meg fognak maradni az orvosbárók, és meg fog maradni a mutyi is. Csakúgy, mint az eddig is teljesen feleslegesen fennálló és pazarló párhuzamos kapacitások tömkelege. Arról már végképp nem beszélve, hogy ezekkel az egyetemi kórházakkal négy olyan hatalmas egyetemi szervezet jönne létre, amelyek az oktatás-kutatás-gyógyítás triászban szinte az egész fekvőbeteg ellátást uralják. Azaz négy mamut Klik-et kell elképzelnünk, a maga rugalmatlan tehetetlenségével, amit jobb esetben egy mérnök, rosszabb esetben egy orosztanár irányít a jövőben.

És ezért gondolom, hogy Orbán Ráhel előtt még oly sok lehetőség van, mivel azt már látjuk, hogy remek diplomata és  tehetsége is páratlan. Hiszen alig 2 év gyakornokoskodás, majd egy sajátlábon fizetett svájci méregdrága mesterképzés után óradó tanár lehetett a Budapesti Corvinus Egyetemen még tavasszal. A budapesti Semmelweis Egyetem még önálló, de ahogy a szürreális képet nézem, már nem sokáig, és akkor majd egyesülhet az ELTE-vel és a Corvinussal is, csak azért, hogy Ráhel küldetése beteljesülhessen. 

egyetemi kórház Kósa Lajos egészségügy Orbán Ráhel kancellária mutyi

Fotó: borsonline.hu

Ha pedig esetleg mégsem így lenne, minden másra ott van a mindenkor megbízható barát, Pénztáros Lőrinc, aki legfeljebb majd megveszi az egészet kilóra.

De addig is Ónodi-Szűcs Zoltánra, ötleteire, munkájára, mint egészségügyért  felelős államtitkárra nincs szükség, most már talán ő is belátja, hogy a NER-ben a szakmaiság ezredrangú, mert van nekünk Kósánk, Tónink, Vajnánk, Habonyunk, akik pontosan tudják, hogy hol a mézes bödön és ezért bármit feláldoznak, még az amúgy döglődő egészségügyet is .

Tovább

Teniszpályák miatt nem lesz szuperkórház a Tétényi?

Amióta megy a hasonlóan komikus castingolás - mint a szocialisták egykori miniszterelnök keresése - a szuperkórház helye körül, azóta nem érti a szakma, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy bár az új szuperkórházat a XI. kerületben akarják felhúzni, miért nem a jelenleg 678 ágyas, Szent Imre  (pesti nyelven Tétényi) Kórházat bővítik szuperkórházzá. Ugyanis mind a szakma, mind a józan paraszti ész ezt diktálná. Hiszen a Tétényi viszonylag kis beruházással olyan szintre lenne fejleszthető, mint bármelyik megyei szintű kórház, ahol a beteg a nagyon speciális és ritka ellátások kivételével minden mást megkap és a Tétényi gyakorlatilag alig néhány percre található a most bejelentett helyszíntől. 

szuperkórház egészségügy Tétényi Szent Imre Kórház Bedros Róbert teniszpályák

Fotó: https://foursquare.com/v/szent-imre-kórház-tenisz/4d7cef608f89224bdeebac26?openPhotoId=540ae7a3498e88b902525d48

A kérdés azért is érdekes, mert a Tétényi kórház jelenleg is jó infrastruktúrával rendelkezik - Budapest egyik legjobban felszerelt kórháza - valamint könnyen és egyszerűen megközelíthető akár tömegközlekedéssel is, és nem utolsósorban a kórház rendelkezik beépíthető területtel is (belső parkoló, teniszpályák). Tehát a Tétényi mindenben ideális hely lehetne egy új szuperkórház fejlesztésére, és ami még rendkívül lényeges, sokkal, de sokkal kevesebbe kerülne a fejlesztése, mint egy új kórház létesítése. Nem beszélve arról, hogy a Tétényit  öt éve újították fel 6,8 milliárd forintért.

Hogy ennek ellenére mégis miért nem jön szóba szuperkórházként a Tétényi, azt nem tudjuk, erre csak találgatások vannak.

Mindenesetre az meglehetősen szokatlan, hogy sem a budapestiekkel, sem a kormánypárti főpolgármesterrel, sem a fideszes polgármesterekkel nem konzultáltak a szuperkórház helyszínéről, amit nemrégiben a sokadik helyszín után már véglegesítettek. A véglegesnek tűnő helyszín nem más, mint az M1-M7 autópálya közös bevezető szakasza mellett található újbudai lakatlan, ám zöld terület. Az új helyszín - ami a középkorban vesztőhely volt - jelenleg elég gyatrán közelíthető meg tömegközlekedéssel.

Hogy mégis mi szól az ott levő zöldterület ledarálása és elbetonosítása mellett, arról több feltételezés is napvilágot látott.

Az egyik - bár ez a legvalószínűtlenebb - feltételezés szerint a teniszpályák állnak Tétényi fejlesztésének útjában. 

A kórházban évtizedekre visszamenőleg nagy hagyománya van az orvosok elitsportjának, a tenisznek. A Tétényiben több teniszpálya is rendelkezésre áll és ezeket előszeretettel használják is, a fejlesztésnek azonban ezek nyilván áldozatul esnének és ez a gátja a szuperkórházzá alakulásnak. Annak ellenére, hogy a Tétényivel szemben található az Újbudai Sportcentrum, teniszpályákkal.

A másik közkeletű feltételezés szerint 60 milliárdból - ennyibe kerülhet alsó hangon az új zöldmezős beruházásként felépített szuperkórház -  egyszerűen többet lehet ellopni, mint a Tétényi szuperkórházzá alakításából. Az egyszerű matematika szerint több beton, több pénz és sok-sok bányából hozandó sóder. Ne felejtsük, Felcsút és a környező bányák ilyen méretű megrendelés esetén nincsenek messze.

A harmadik népszerű elképzelés szerint az új szuperkórház megépülése esetén nem lesz szükség a Tétényi kórház által nyújtott kapacitásokra. Így azt akár könnyen privatizálhatják is, akár Bedros Jonathán Róbertnek is,  az intézmény jelenlegi, meglehetősen ellenszenves igazgatójának is, aki nem mellesleg - a jelek szerint - bírja Pintér Sándor belügyminiszter kitüntetett figyelmét is. (Személyiségéről és vezetői képességeiről és stílusáról itt írtam.) A  Bedros által alapított Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaságnak a Tétényi esetleges privatizációja nyilvánvalóan jól jönne, hiszen a kórház, mint már említettem, igen jól felszerelt és kifejezetten jó lokációval is rendelkezik. Arról már nem is beszélve, hogy 1943-ban a kórház alatt termálvizet találtak, és akkor a nőgyógyászati fürdőkórház létesítését tervezték, amit végül a háború elmosott, így lett végül kórház a gyógyfürdő helyett. Elképzelhető, hogy egy esetleges privatizáció során ezt a gyógyvizet is hasznosításra érdemesnek találná az új tulajdonos.

A két helyszín, a most bejelentett végleges szuperkórház helyszíne és a Tétényi lokációja között pikánsan van egy közös momentum, mégpedig az egyiken termálvíz, a másikon pedig gyógyvíz található (ez utóbbit most is  forgalmazzák). Ám míg az egyiket már palackozzák, a másik még kitermelésre vár.

szuperkórház egészségügy Tétényi Szent Imre Kórház Bedros Róbert teniszpályák

Fotó: Google Map

Hogy a fenti forgatókönyvekből mi igaz és mi nem, ezt ma még nem lehet tudni, azonban amíg ésszerű magyarázatot nem kap sem Budapest, sem a szakma az új szuperkórház helyszínének kiválasztásáról, addig nem csoda, ha hasonló feltételezések látnak napvilágot. 

Persze az is lehet, hogy az egész egy, az Eredet című filmhez hasonló elterelés, és amíg ezzel foglalkozunk nem vesszük észre, hogy a családi ezüst, már rég eltűnt.

Tovább

Újra be kellene vezetni a vizitdíjat!

Ismét telesírta a sajtót egy magyar beteg hozzátartozója egészségügyünk afrikai állapota miatt az Indexen. És én ismét megdöbbenek azon, hogy ez miért hír még mindig, hiszen akár tetszik, akár nem, Magyarországon ez a normalitás. Az a normalitás, hogy elfogadjuk azt, hogy az egészségügyre nem költ a kormány, elfogadjuk azt, hogy az oktatás romokban van és elfogadjuk azt is, hogy a 15 milliárdos - amúgy teljesen haszontalan és felesleges - migránskampány hajrájában az egykor szegénysorú parasztgyerek (öndefiníció) helikopterrel megy celebesküvőre. És még azt is elfogadjuk szó nélkül, hogy az egészségügyet és az oktatásügyet nem egy önálló minisztérium képviseli , hanem egy mamutszervezet, aminek az élén egy oligofrén, túlmozgásos pap áll, aki csoda, ha a saját cipőfűzőjét önállóan be tudja kötni.

egészségügy vizitdíj Balog OEP egészségbiztosítás TEK politika Rogán Mészáros Lőrinc

Fotó: MTI-Balogh Zoltán

A másik oldalon viszont Magyarországon minden mindenkinek jár, mert valahogy mi mindig mindent meg akarunk úszni, csak ne fájjon, ne kelljen érte küzdeni, és legfőképpen legyen ingyen, mint az egészségügy. Persze, ezredszer hallom az érveket, hogy “de én már 30 éve fizetem a TB-t”, így az “ingyen” az barokkos túlzás.

Azonban azt tudomásul kell vennünk, hogy ekkora ráfordításból erre futja, a takaró eddig ér.

Az Egészségbiztosítási Alap (E Alap) költségvetése nem egészen 2 ezer milliárd forint, ebből fizetik a béreket, a gyógyszertámogatásokat, a táppénzt stb… és ennek csak egy részét tartalmazza a mi befizetésünk, ami olyan 70% körüli, a fennmaradó rész nagy része pedig költségvetési hozzájárulás (persze ez utóbbi is a mi adóbefizetésünkből áll). Tehát amit mi befizetünk az Egészségbiztosítási Pénztárba, az nem képes egyedül fedezni az egészségügyi szükségleteinket, így szükség van egyéb támogatásra is. Ráadásul az egészségbiztosítás szolidaritás alapú, azaz a nem betegek befizetéséből is a betegek kezelését fizeti ki. Így fordulhat az elő, hogy több, mint egymillióan nem jártak orvosnál, mégis elfogy a keret, hiszen van olyan beteg, akire egymagára csak 280 millió forintot költött az E-alap. Talán nem véletlen a fentiek alapján, hogy maga az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is megpróbálja a keresletet úgy csökkenteni, hogy nem fogad be például új rákellenes terápiákat. Ami praktikusan néha azt jelenti, hogy addig halogatja - az amúgy nagyon drága - kezelés megkezdését, amíg már túl késő nem lesz és a betegnek nem kemoterápiára, hanem papra lesz szüksége.

Mindemellett az egészségügy egy olyan ipar, ahol iszonyatos sebességgel jelennek  meg új terápiás eszközök, új kezelési módok. Ezek viszont meglehetősen drágák, hiszen a kutatás-fejlesztés rengeteg pénzt emészt fel, nem beszélve az egy-egy gyógyszer akár évtizedes fejlesztési folyamatáról. Ugyanakkor egyre több betegséget ismerünk fel, éppen ezért egyre több beavatkozásra, kezelésre van szükség.

egészségügy vizitdíj Balog OEP egészségbiztosítás TEK politika Rogán Mészáros Lőrinc

Fotó: Bangkok BNH Hospital

Így nem csoda, ha a világon mindenhol problémát jelent az egészségügy finanszírozása.

Na de az, hogy Magyarországon ezek az állapotok uralkodnak és az egészségügy nem élvez prioritást, arról a teljesen alkalmatlan kormányzati politika mellett mi magunk is tehetünk. Ugyanis mi elfogadjuk a bevezetőben felsoroltakat, mi leszavaztuk a vizitdíjat.

Azt a vizitdíjat, ami még a Századvég szerint is eredményesen csökkentette a felesleges orvos-beteg találkozásokat. Hiszen ha nem terhelnénk fölöslegesen az egészségügyi ellátórendszert, akkor nem kellene annyit várni egy sürgősségi ellátásra, vagy talán még a mentő is időben kiérkezhetne. Persze ezzel csak akkor szembesülünk, amikor a sürgősségi osztály várójában állunk (mert már ülőhely sincs) és órákat várunk, hogy megvizsgáljanak. Az ilyen esetben nem tűnik fel a várakozóknak, hogy bátran, mindenfajta vizsgálat nélkül haza lehetne küldeni a betegek legalább felét, hiszen panaszaikat háziorvosi, ritkábban szakorvosi szinten meg lehetne oldani. De ugyanígy leszavaztuk a több biztosítós modellt is, ami versenyhelyzetet generált volna az egészségügyi szolgáltatók között, ez pedig jelentős minőségi változást jelenthetett volna.

De nekünk az állami gondoskodás kell, ez pedig pont ennyire képes. Mert azt talán már mindenki látja, hogy az állam nem jó gazda. Különben aligha költene milliárdokat olyan szervezetekre, mint a TEK, akik Darth Vader sisakokban rohangálnak és páncélozott harcjárművekkel pózolnak (hasonlóan, mint a focisták a hajukkal), ellenben nem tűnik fel nekik, hogy Luke Skywalker nem terrorista, vagy hogy valaki 200 ezer SIM kártyát vásárolt ugyanarra a névre, illetve hogy még mindig fogalmuk sincs, hogy ki robbantott és miért. És különösebben nem mozgat meg minket az sem, hogy a szakpolitikát már régen felülírta a politika és csak azért, hogy egy-egy hirtelen meggazdagodott politikus továbbra is pályán maradjon, valamint a betonból még többet lophasson. Szó nélkül nézzük a budapesti szuperkórház körüli cirkuszt is, amit minden racionális érv ellenére Kelenföldön akarnak felhúzni, egy már létező és bővíthető fél-szuperkórháztól 1 kilométerre.

De persze vannak olyan politikusok, akik szerint a magyar egészségügyi rendszer a legjobb Európában, vagy aki szerint “Vidéken ma sokkal jobb az egészségügy helyzete.”

Ideje lenne elkezdenünk azon gondolkodni, hogy jó-e ez így nekünk és valóban arra akarjuk-e használni ennek az országnak az erőforrásait, hogy Mészáros Lőrincek, Rogán Antalok jól éljenek, ahelyett, hogy mi egészségesebben, boldogabban élnénk, valamint európai ellátást kapnánk.

Tessék elhinni, a választás és a döntés is mi kezünkben van. Egyelőre...

Tovább

Így lopják szét az egészségügyet

Teljesen szétesett az egészségügy, illetve annak irányítása már biztosan, hiszen szemmel látható, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán már nem ura (talán sohasem volt) a helyzetnek. Most ugyanis a debreceni lobbi próbál meg egyéni képviselői indítványt benyújtani, ami az egész egészségügyi kancellária rendszert, vagy legalábbis annak alapjait verné szét. Pedig ezeket az alapokat egy 2014-es Századvég tanulmány tette le (ennek megismerését pedig a TASZ tette lehetővé). Igaz, ott nem kancellária néven, hanem ellátásszervezőként nevesítették az egészségügy területi vezetőségét és az így létrejött kórházakon átívelő egységeket pedig trösztként írták le, mindezt persze a jelenleg is működő angol mintáról másolták le. 

Nos, nagyon úgy néz ki, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárként ezen a feladatok megvalósítását  házfeladatként kapta meg a kormányzattól, legalábbis erre utal az a tény, hogy bár már lassan egy éve kinevezték, de programmal még nem lépett elő, azonban nyilatkozatai és ebben megjelölt szándékai tökéletesen egybevágnak a már említett tanulmány célkitűzéseivel. Arra azonban végképp nem lehetett számítani, hogy ebbéli céljában néha a saját - túlmozgásos, kisfalusi harangláb húzogatónak is alig megfelelő képességgel rendelkező - minisztere, illetve maga a FIDESZ hasonló tehetséggel megáldott, bár befolyásos tagjai fogják megakadályozni.

egészségügy Debrecen Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárság Balog Zoltán Kósa Lajos kancellária egyetemi kórház

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Márpedig a jelen helyzet szerint ez történik, hiszen nehezen értékelhető másként az az egyéni képviselői indítvány, amit Kósa Lajos, Halász János, Pósán László és végül Kucsák László nyújtott be az egyetemi kórházakról. Az indítvány alapvetően veri szét a Századvég által megálmodott egészségügyi rendszert. Ugyanis szakítana kancellária intézményével (nem a felsőoktatásban már kialakított kancelláriákról van szó, hanem az egészségügyi rendszer alapvető részét alkotandó kancelláriákról beszélek, amely a gazdasági kontrollt gyakorolná 8-10 kórház felett), és egy teljesen új intézménytípust hozna létre, az úgy nevezett egyetemi kórházat. Míg a kancelláriák egyfajta ellátásszervezőként koordinálnák egy-egy régió betegellátását, úgy, hogy minden területi intézmény a hatáskörük alá tartozna, addig a négy orvosi egyetem gyakorlatilag maga alá gyűrné az egész magyarországi egészségügyi ellátás fekvőbeteg részét, létrehozva az egyetemi kórházak nevű konglomerátumot, a kisgömbőc mintájára. Ez utóbbi a tervek szerint, a beszerzéseket is felügyelné. Valószínűleg ez lehetett az a csontkukac Kósáék szemében, amit nem tudnak elengedi és ezért próbálnak átnyúlni az egészségügyi tárca feje felett. Bár magáról az indítványról még keveset tudni, azonban az már kiszivárgott, hogy a négy orvosi egyetemhez (Budapest Szeged, Pécs, Debrecen) csatolt kórházak alkotnák a magyarországi fekvőbeteg ellátás gerincét. Ezek pedig igazi mamutszervezetként meg tudnák tartani a helyi befolyásukat mind a beszerzésekben, mind az amúgy nem elhanyagolható véleményvezér szerepben is. És a kutya valószínűleg itt van elásva: nem szívesen engednék ki a hatalmat, a befolyást és a beszerzések feletti felügyeletet a kezükből a NER által választott helyi kórházvezetők, hiszen ha a kancelláriához kerülnek a döntéskörök, akkor a helyi vezetők nem fogják tudni “támogatni” az általuk preferált beszállítói kört, vagy éppen nem tetszeleghetnek potentátor szerepben sem. Így hatalmuk és befolyásuk jelentős csorbát szenvedhet, azaz végső soron politikai szerepük is jelentősen erodálódik. Ezért nem mindegy a debreceni lobbinak, hogy honnan fúj a Passzátszél, és tudják-e befolyásolni a szélirányt. Ha az indítvány átmegy a FIDESZ frakción, aminek éppen Kósa a vezetője az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egészségügyi vezetésnek semmiféle ráhatással sincsen az eseményekre és az egészségügy irányítása átkerül a négy orvosegyetemhez. Pedig a Századvég tanulmány szerinti ellátásszervezőkre igen nagy szükség lenne, hiszen ezek segítségével egy-egy régió betegellátása racionalizálhatóvá, koordinálhatóvá válna, mind a kapacitások elosztása, mind ezek igénybevétele optimalizálható lenne, azaz a kereslet és kínálat egyensúlyba kerülhetne. 

Ezért az ellátásszervezők, azaz a kancelláriák kialakítása mellett jelentős érvek szólnak, hiszen egy jól működő ellátásszervező esetén kiszűrhetőek lennének a párhuzamos kapacitások, így  egy-egy ellátás nem lesz majd elérhető mindenhol, azonban ahol igen, ott azt professzionális szinten kapná meg az azt igénybe vevő, azaz, végső soron a beteg. Hiszen ha csak centrumokban  látható el egy-egy betegség, úgy a tudás és a felszereltség is oda fog koncentrálódni, így a jövőben egyre kevesebb lehetőség lesz az egészségügyben a “sufnituning” ellátásra.

Míg az egyetemi kórházak esetében valójában nem várható hasonló változás, mert a rendszer alapvető érdeke a változatlanság bebetonozása, valamint a beszerzések feletti kontroll megtartása, ami ugye lehetővé teszi, azt hogy a zalai parasztgyerekből (öndefiníció) bulibáró helikopterügyi miniszter válhasson, a döngölt padlótól Párizsig refrénnel.

Mindenesetre az egészségügy mindaddig csak és kizárólag a gyorsan és könnyen megfejhető tehén szerepét játssza, amíg nem képes saját érdekeit képviselni. Ez pedig nehezen képzelhető el, úgy hogy a terület felelőse csendben és némán tűri az ágazat szakmai kérdéseinek dilettáns meghatározását, pikánsan úgy, hogy maga is jelentős debreceni kötődéssel rendelkezik, hiszen éveken keresztül igazgatta a debreceni Kenézy Kórházat.  Minisztere pedig valójában egy gyenge képességű bájgúnár szerepét tölti be, akihez képest Dobzse László maga volt a döntésképesség etalonja.

Persze, politikai értelemben mindez tök rendben van.

Tovább

Ne kockáztassunk, ne hívjunk mentőt!

Hiszen valószínűleg előbb beér majd az állampolgári segítséggel a kórházba, mintha a mentőre várna másfél  órát, mint nemrég az a 37 éves nő, aki az M0-on lett rosszul a kocsijában, és szívinfarktus-, illetve strokegyanúval került végül is kórházba, igaz abból is rosszba, oda, ahol éppen nem működött a CT.

Bár Orbán Viktor azt mondta, hogy “nem hagyunk senkit az út szélén”, most már nyilvánvaló, hogy ezt a kijelentését nem az átlagállampolgárra, hanem a már ismert közszereplőkre - Rogán, Vajna, Mengyi - és a nemközszereplő Habonyfélékre értette és korántsem azokra, akik valamilyen segítségre szorulnak, vagy netán egészségügyi ellátásra.

Ahhoz, hogy megértsük azt, hogy ilyen esetek miért fordulhatnak elő, kicsit vissza kell mennünk az időben. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) mindig is híres volt szolidaritásáról, itt nem munkatársak vannak, hanem bajtársak, ide mindig jöhettek azok, akik valamiféle okból máshol alkalmatlanná váltak, még az ’56-os forradalom miatt máshol meghurcoltak is munkát találhattak maguknak a mentőszolgálatnál. Az OMSZ hasonlóképpen gondoskodott a bármilyen okból kocsizásra már képtelen dolgozóiról is. Más beosztásban irányítóként, raktárosként, portásként foglalkoztatta őket. Sajnos azonban ez a fajta szolidaritás a szakmailag alkalmatlanokra is kiterjedt, így vált egy-egy irányító csoport gyakorlatilag szociális foglalkoztatóvá (ők végzik a mentőautók irányítását, velük beszélünk a 104-en, ők döntenek arról, hogy milyen súlyosnak ítélik az esetet, mennyi időn belül, milyen felszereltségű kocsit küldjenek). A helyzetet még súlyosbítja, hogy sok  olyan mentődolgozó is az irányításon dolgozik, akik a mentőápolói iskola után mentési tapasztalat nélkül kezdtek el dolgozni, azaz fogalma sincs a mentőmunkáról. Ráadásul az irányításon dolgozók képzése is szemmel láthatóan meglehetősen silány, hiszen ezek a problémák nem új keletűek, nem most alakultak ki, hanem már sokkal régebben. 

Országos Mentőszolgálat rosszullét várakozás Mártai István Göndöcs Zsigmond Burány Béla Balog Zoltán

Fotó: mentok.hu

Azonban nem csak a személyi állomány képzetlensége (tisztelet a kivételnek), vagy alkalmatlansága adja a problémaforrást egyedül, hanem legalább ilyen fontos kérdésként merül fel a Mentőszolgálat túlterheltsége is. Amiért részben mi, állampolgárok is felelősek vagyunk, főleg a nagyobb városokban, hiszen itt az orrvérzéshez és a kullancshoz is mentő jár, persze, ha jut. (Érdekességképen, a budapesti irányítás naponta átlag 700 feladatot próbál ellátni kb. 80-100 mentőegységgel.)

Másfelől az is jelentősen hozzájárul a jelenlegi mentési kapacitás elégtelenségéhez és a mentésirányítás ugandai állapotához, hogy a mentésirányításra szánt 4.1 milliárd forintos fejlesztés a Göndöcs-Mártai-Burány főigazgatói triász keze között, köddé vált, elolvadt és végül nem hasznosult. Érdekes, hogy a hármasfogatból Göndöcs most is a mentőszolgálatnál dolgozik vezető beosztásban, miközben a korántsem makulátlan Vöröskereszt elnöke. Míg Mártai nemrég kapott felhatalmazást Balog emberminisztertől stratégiaalkotásra.

Pedig a 4.1 milliárdos uniós forrás úgy tűnt el, hogy nem vásároltak belőle megfelelő kikérdezési protokollt, ami segítene meghatározni egyáltalán azt, hogy mi a mentőfeladat, és mi nem, vagy például milyen esethez kell azonnal orvost küldeni, milyenhez elég később és csak ápolót küldeni. 

Nem vásároltak belőle megfelelő kommunikációs eszközöket (a pár éve vásárolt tablettek már akkor is alkalmatlanok voltak, hiszen például több percig tart egy excel tábla megnyitása is). 

Nem készítettek ebből a pénzből megfelelően hatékony tréningeket sem, és egyáltalán nem foglalkoztak a humánerőforrás menedzselésével. 

És nem utolsósorban maga a politikai is jelentős felelősséggel tartozik. Hiszen 2010-óta a negyedik főigazgatóját fogyasztja el a Mentőszolgálat, aminek a hátterében az állhat, hogy Balogék számára sohasem a rátermettség és a képesség volt egy-egy pozíció betöltésénél a legkívánatosabb érv, sokkal inkább a megbízható NER tagság és a szervilizmus. Valamint maga a nagypolitika sem fordított az elmúlt hat évben megfelelő figyelmet az egészségügyre, így következmények nélkül benyelte, hogy többmilliárdos uniós források tűntek el eredménytelenül, akárcsak a Mentőszolgálat 4,1 milliárd forintja. 

Persze eset kialakulásáért felelős - nem utolsósorban - az a fejetlenség is, ami a budapesti kórházi ellátást is jellemzi. Hiszen ez a beteg nem elég, hogy 37 évesen egy olyan betegséggel várt másfél órát a mentőre, aminél minden perc számít - stroke-nál és infarktusnál is korai gyógykezeléssel jó eséllyel teljes gyógyulás érhető el - hanem még a mentőnek sikerült is olyan kórházba szállítani, ahol a CT éppen akkor nem működött (hivatalosan le volt mondva), ezzel is jelentősen rontva kezelés hatékonyságát. (A CT vizsgálat stroke esetén alapvetően határozza meg a kezelés módját). Erre pedig nem nagyon lehet más indok, mint az elégtelen kommunikáció. 

Szintén magáért beszél az a szám, hogy jelenleg is 30 kórház működik Budapesten, ötvenvalahány telephellyel, és évente 17.000, azaz tizenhétezer kórházi lemondást (ágy-, CT-, Osztály-. stb) kezel a Mentőszolgálathoz tartozó Központi Ágynyilvántartó, azaz évente 17 ezerszer jelenti ki valamelyik kórház, hogy valamelyik osztálya, és/vagy diagnosztikai eszköze nem tud aznap több beteget fogadni, humánerőforrás- vagy helyhiány, esetleg karbantartás, meghibásodás miatt.

Ahhoz, hogy többet hasonló eset ne forduljon elő és szeretteinket biztonságban tudjuk, el kell fogadnunk, hogy minden nem jár. Meg kell tanulnunk (erről itt írtam korábban), hogy az egészségügy melyik részéhez fordulok az aktuális problémámmal, a háziorvoshoz, a szakrendelőhöz, a kórházhoz, vagy éppen a mentőkhöz. Ugyanis ha mi ésszerűen használjuk az erőforrásokat, és nem próbáljuk meg a ballisztikus rakétával eltalálni a verebet, akkor a kapacitásokhoz is jobban hozzáférünk majd.

De addig is csak magunkra számíthatunk, amíg egy dilettáns pap tipródása miatt sem határozták még meg Budapest egészségügyi szükségletét, és elfogadjuk, hogy fontosabb stadionokat építeni, vagy a nem létező kvóta ellen népszavazást elrendelni sok-sok milliárdokért. És persze elfogadjuk azt is, hogy a még egy éve sem kinevezett jelenlegi főigazgató nyakába  varrják a Mentőszolgálat több éves elmaradását.

Kétség ne legyen, azért Habonynak, Rogánnak, Vajnának valahogy majd mindig lesz mentő a beszakadt körmükre is, hiszen ők nem maradhatnak az út szélén. 

De az egyszerű szavazó ennyit biztosan nem ér, még ha majd vasárnap buzgón ikszeli is a nemeket.

A 37 éves betegnek pedig gyors, teljes gyógyulást kívánok!

Tovább

AIDS-es migránsok

Dübörög a migránskampány, így most gyakran olyanoknak is jár 15 perc hírnév, akik eddig szerencsénkre a sötétség jótékony homályában leledztek. Azonban most a migránsszagra, mint légy a szarra gyűlnek és ontják magukból a nógrádis félművelt közhelyeket. Sajnos a mára már teljesen értelmét vesztette kvótaellenes népszavazásosdi kampány odáig süllyedt, hogy már néhány orvos is megirigyelte Nógrádi György közhelyes félelemkeltését és felkenve érzi magát arra, hogy olyan területen is markáns véleményt nyilvánítson, amihez szemmel láthatólag vajmi keveset ért. Mint ahogyan tette ezt a szombathelyi kórház mellkassebész főorvosa, Kecskés László, először a szombathelyi helyi TV-ben, majd a szombathelyi 7 nap nevű újságban.

Mindig tisztelettel figyelem azon orvos kollégák véleményét, akik a számok bűvös rengetegében eligazodva, Erdős Pált  megszégyenítő matematikai érzékkel nyilatkoznak. Pontosan úgy, mint ahogy tette ezt Kecskés doktor arról, hogy kormányunk eddig 350 millió forintot költött a menekültek/migránsok egészségügyi ellátására és ezt bizony költhetnénk másra is. Teljesen egyetértek azzal a felvetéssel, hogy az egészségügynek úgy kell minden fillér, mint mellkassebésznek a szike. De talán azt az apró 5 milliárd forintot is felhasználhattuk volna értelmes célokra, amit - a már már teljesen értelmét vesztett - kvótaellenes népszavazásra költünk, vagy azt a 15,2 milliárd forintot is, amit a szombathelyi Haladás stadionra.

A számtanlecke után Kecskés doktor, aki egyébként szombathelyi önkormányzati képviselő (sőt ő az egészségügyi bizottság elnökei is) nyilatkozatában gyorsan a lényegre is tör. Ugyanis azt állítja, hogy a menekülők/migránsok, olyan indikátor betegséggel érkeznek, mint TBC, és Hepatitisz (májgyulladás). Így aztán most már nagyon vigyázzunk!

Mindez azért rendkívül érdekes, mert a WHO honlapján fellelhető migrációval foglalkozó kiadvány szerint a TBC előfordulása Szíriában 17 új eset jut évente 100 000 lakosra, míg az európai régióban ugyanez a szám 39. Azaz a TBC előfordulásának esélye Szíriában jóval kisebb, mint az Unióban, így inkább a menekülteknek kellene félniük.

A Hepatitisz A fertőzés előfordulása pedig mindenhol megnövekedik, amennyiben a szociális körülmények jelentősen leromlanak, márpedig egy menekülttábor nem nevezhető sem Hilton hotelnek, sem a sterilitás alapjának. Pontosan ezért, nem meglepő módon hazánkban is előfordult számos Hepatitisz A járvány még Budapesten is. A többi felsorolt betegségek (himlő, kanyaró stb) ellen pedig pontosan mi vagyunk oltottak, tehát ez ránk nézve jelent kisebb veszélyt, azaz megint csak a menekülteknek kellene félniük.

Kecskés doktor azonban nem áll itt meg, hanem még fokozza a hergelést és rögtön rátér a HIV/AIDS méltán rettegett és népszerű témájára.

Ezt aztán több okból sem igazán értem. Először is, ha valaki ennyire irtózik más kultúrájú népektől, az nyilván nem is akar semmiféle szexuális kontaktus ezen lényekkel, márpedig a HIV jobbára így terjed (a közös tű használat ennél a gyűlöletnél fel sem merül, a transzfúziót meg évtizedek óta szűrik).

Másfelől a doktor azt nyilatkozza, hogy  egy 2005-ös (!) statisztika szerint Európában 700 000 AIDS-es van és ebből 170 000 a migránsok közül kerül ki. Én nem tudom, hogy honnan vette ezeket a statisztikai adatokat szakértőnk. De nagyon-nagyon rossz hírem van: 2016-ot írunk és meg kellene tudni különböztetni legalább fogalom szintjén a HIV fertőzést és az AIDS betegséget, egy orvosnak meg pláne. Nos, 2013-ban Európában összesen 504 445 HIV fertőzöttről tudtak és 4369 AIDS betegről. És láss csodát, hol van a legtöbb fertőzés Kelet-Európában, Litvániában. Persze a tényleges fertőzöttek száma ennél jóval magasabb lehet, hiszen sokan élhetnek úgy HIV-vel  a szervezetükben, úgy hogy erről nem tudnak. De mielőtt Kecskés doktor elkezdené a kezét dörzsölgetni, hogy ez utóbbi megállapítás biztosan a migránsokra igaz, mellékelek egy térképet a WHO honlapjáról, amin feketén fehéren kiderül, hogy a  HIV fertőzöttek aránya Szíriában sokkal alacsonyabb, mint az EU országaiban, hazánkat is beleértve. Tehát ismét a szír menekülteknek lenne mitől tartaniuk.

migránsok kvótaellenes népszavazás Kecskés László AIDS HIV betegségek TBC referendum

Abban viszont igaza van Kecskés doktornak, hogy a menekültek együttműködése nélkül nehéz bármiféle közegészségügyi ellátást/szűrést megszervezni.  Ehhez kellett volna a kormányzati szándék és lobbierő, ami sajnos a jelek szerint egy óvodás érdekérvényesítő képességével egyenlő uniós szinten. Hiszen véleményem szerint a menekült/migráns kérdés kezeléséhez zárt táborokat (ezt az Unió nem engedi) kell létrehozni, itt pedig belátható időn belül  (2-3 hét) dönteni kell a menekültstátusz megadásáról, vagy elutasításáról. (Itt egyébként még a titkosszolgálatok is sokkal effektívebben működhetnének.) Mert ez a státusz valóban azt kell, hogy jelentse, ami a nevében szerepel. Azaz a gazdasági menekülteket, a migránsokat nem fogja tudni Európa befogadni, ellenben azokat, akik háború elől menekülnek, azokat humanitárius kötelességünk befogadni, még akkor is, ha mellkassebész főorvosok vagyunk. (Ezen menekültek pedig nagyrészt Szíriából érkeznek, ezért is szerepel példaként a cikkben több helyen Szíria.)

De a kormányzatnak ez az egész migránskérdés és kvótaellenes népszavazás úgy kell, mint egy falat kenyér, hiszen ez pontosan olyan mint az első hó, gyönyörűen elfed mindent, Habonyt, Vajnát, Rogánt, még akár majd Mengyit is.

És addig is Kecskés doktorok nyilatkozhatnak, beszélhetnek valótlan ostobaságot és szíthatják a gyűlöletet, ahelyett hogy költenénk AIDS oktatásra, felvilágosításra, egészségkultúrára, meg arra a 18 új rákgyógyszerre, amit az OEP nem fogad be.

Pedig, ha tudnák, hogy gyűlölet helyett…

migránsok kvótaellenes népszavazás Kecskés László AIDS HIV betegségek TBC referendum

Tovább

Megállt az idő az egészségügyben

Ónodi Szűcs Zoltánnak szinte biztosan, hiszen saját bevallása szerint is szeretne gyorsabban haladni az általa kezdeményezett változtatásokkal kapcsolatban. Merthogy a legutóbbi hírek szerint a kancelláriák bevezetését csak el kell halasztani 2018-ra, a választások utánra. Ugyanis a politika nem meri felvállalni az egészségügy átszervezését és az orvosbárók piszkálását a választások előtt bő másfél évvel, annak ellenére, hogy a folyosói pletykák szerint már a kancellárok neve is megvan.

egészségügy kancellária Lázár János Balog Zoltán NER Ónodi Szűcs Zoltán

Kép: shutterstock_116202724.jpg

Már maga Lázár János is azt nyilatkozta a Népszavának, hogy nem szabad lebecsülni az orvosok érdekérvényesítő képességét, és nem szeretnének konfliktusba keveredni az orvoslobbival, ezért javasolják, hogy 1-2 évig több jogkörük maradjon a kórházigazgatóknak és ne térségek szerint szervezzék az ellátást, hanem megyénként. Meg még azt is mondta, hogy nehogy a túlzott központosítással itt is olyan csapdába kerüljenek, mint az oktatásban a KLIK-kel.

A nyilatkozat több okból is rendhagyó, először is a kancelláriaminiszter maga mondja ki, hogy nemhogy túltolták a biciklit, hanem valamit teljesen elrontottak. Másodszor is a kancelláriaminiszter szólal meg az EMMI-t érintő kérdésekben. Harmadszor, azokra az orvosbárókra kíván támaszkodni, akiket nem meglepően ez a rendszer maga helyezett pozícióba, így a óvatoskodás és a verbális konfliktuskerülés semmi mást nem jelenthet, minthogy Lázár nyílt csapást mért Ónodin keresztül Balogra. Akire nem nehéz bármilyen csapást is mérni, hiszen kvalitásai a segédlelkészi hivatal követelményeit is éppen, hogy súrolják, így már lassan a NER-en belül is egyre kevésbé vállalható figura (pedig a mérce szemmel láthatóan nagyon alacsony). Negyedszer, az is elhangzott, hogy Lázár a megyei ellátást preferálná, a régiós komplexebb, olcsóbb és fejlettebb rendszer helyett. Ugyanis ha az ellátás megyénként szerveződik, sokkal több NER huszár kerülhet pozícióba és teheti azt, amihez a legjobban ért: a semmit. Míg régiós szintű ellátásszervezés esetén kevesebb pozíció jut a centralizált rendszernek köszönhetően, azaz a rendszer olcsóbb és akár jobban szervezett is lehet.

Így, amennyiben a Lázár féle elképzelés valósul meg, minden kis NER huszár megnyugodhat, ugyanis lesz pénz új autóra, nyaralásra, csokira és a most regnáló kórházigazgatók is folytathatják basáskodásukat, akárcsak a méltán hírhedté vált Bedros Róbert.

Igaz, ennek az ára a kevésbé hatékony és drága ellátás lesz. Pedig az egészségügyben létrehozni kívánt kancellária - bár elnevezése szerintem rendkívül fellengzős és hivalkodó, sokkal inkább kellene ellátásszervezőnek hívni - valóban arra lenne hivatott, hogy racionalizálja az ellátást. Ugyanis ideje szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem lehet minden faluban fenntartani kórházat és nem lehet minden kórházban szívtranszplantációt végezni. Tehát a feladatokat és a meglévő kapacitásokat ésszerűen meg kell szervezni és el kell osztani, hiszen ez fogja az ellátás biztonságát növelni. Mert az értelemszerű, hogy az az orvos fogja a legjobban elvégezni a szívtranszplantációt, akinek a legnagyobb rutinja van ebben, és nem az, amelyik évenként 1-2 hasonló műtétet végez. Nos, ezen kapacitások összehangolása lenne a kancellária feladata, na meg persze a beszerzéseké is. Így viszont nehezen lenne elképzelhető, hogy egy városi kis kórház olyan lélegeztető gépet vásároljon, ami tudásában egy klinikát is kiszolgálna, a kis kórházban ellenben ennek a tudásnak csak a 20%-át hasznosítják. Persze-persze, nem véletlen a szükségtelenül nagy tudású gép megvásárlása, hiszen Mengyi óta tudjuk, hogy mindenhol felmerülhetnek alkotmányos költségek.

Ezeket a szükségtelenül túldimenzionált beruházásokat egy biztosítási alapon jól működő régiós szintű ellátásszervező ellenben sikeresen megakadályozhatná.

Mindezek ellenére, nem alaptalan Lázár félelme a központosítással kapcsolatban, hiszen Balogék már létrehozták azt a GYEMSZI-megaszervezetet (mai nevén Állami Egészségügyi Központ), amely az egészségügy válságát csak tovább mélyítette. De nyilván ez egészségügy és az oktatás siralmas helyzete mind több és több muníciót szolgál ebben az állóháborúban a miniszterelnökség számára. Ennek a háborúnak estek áldozatul a háttérintézmények is, aminek az egészségügy kapcsán végül a a betegek látják kárát.

Ezért nem ártana már lezárni ezt a háborút, aminek akár üdvös vége is lehetne Lázár győzelme, hiszen ekkor talán az egészségügy is kaphatna hozzáértő vezetőt és a racionalitás vehetné át a rendezőelvet. Persze ehhez az is kellene, hogy végre szakítsunk a NER-hagyománnyal és ne pártpreferenciák alapján nevezzünk ki egyéneket pozícióra, hanem azok alkalmassága miatt. Ugyanis jelenleg az az állítás igaz, hogy a tehetségtelen vezető nem vész el, csak átalakul, mint például Beneda Attila, aki alkalmatlan volt államtitkárnak az egészségügyi vonalon, majd hirtelen alkalmas lett család- és népességpolitikai oldalon.

Ónodi  Szűcs Zoltán pedig sodródik tehetetlenül a politika keltette hullámok mentén, és immár sokadszorra nézi végig azt, hogy a megvalósítani kívánt céljai felett a politika átnyúl. Az ő felelőssége, hogy mindezt megalkuvóan, csendben hagyja és végignézi, ahogy a tehetségtelenség szétveri a düledező rendszert.

De mindeközben inkább rettegjünk, mert jönnek a migráncsok és ez most sokkal fontosabb annál, hogy a lassan már nigériai szintű egészségügyi ellátás miatt mind meghalunk.

Apropó, nem a romák segélyét kellene elvenni, hogy megállítsuk a bevándorlást, nem őket kellene ijesztgetni, hanem csak ki kellene rakni néhány fotót a kórházak állapotáról, meg valahogy kiplakátolni, hogy az elmúlt hat évben (még nincs 8) mennyi “alkotmányos” költség került a híres Idi Amin afrikai diktátorhoz hasonlóan politikusainkhoz. Azt is érdemes lenne kiplakátolni, hogy immár van keresztényüldözés elleni államtitkárságunk is közel egy milliárdért, hogy te gaz muzulmán tudd hol a helyed! Higgyétek el feleim, mint a vámpírok a keresztes fokhagymát, úgy kerülnék el a határainkat a migráncsok.

Persze amíg rettegünk, addig nem gondolkozunk arról ,hogy hogyan nő a Pasa Park, és hogyan lesz egy egyszerű nép gyermekéből milliárdos az állam segítségével. És azon sem, hogy a magyar halálozási ráta  (népesség arányosan) az uniós átlagnál 70 %-kal magasabb.

Tovább

Kirúgják a mentők főigazgatóját?

Sajátságos valóságshow-ba kezdett az EMMI, hiszen megint vezetőcserét terveznek az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) élén - 2010 óta az ötödik főigazgató adhatja át a kilincset - legalábbis erre enged következtetni a kozigallas.gov.hu-n frissiben megjelent főigazgatói pályázat. Máté Gábor jelenlegi megbízott főigazgató még egy éve sem tölti be a vezetői tisztséget és lehet, hogy máris mennie kell. Ugyanis a pályázat értelmében egyetemi végzettséghez kötnék a főigazgatói pozíció betöltését, valamint 5 éves vezetői gyakorlat meglétéhez, és bár az alapjogszabály ezek alól biztosítana felmentési lehetőséget, maga a pályázat ezt kizárja. 

A jelenlegi megbízott főigazgatónak Máté Gábornak nincsen az interneten elérhető önéletrajza, azt viszont biztosan tudni, hogy főiskolai végzettsége van, ha csak ez van az a jelen kiírás szerint nem lesz elég. 

De vélhetően nem ez a bűne. Az, hogy valójában mi állhat a várható vezetőcsere mögött, még nem tudni biztosan és valószínűleg a NER ezt úgy fogja kommunikálni, hogy Mátét amúgy is ideiglenes vezetőként képzelték el, ugyanis nem véglegesítették. Tehát a szokásos "nincs itt kérem semmi látnivaló" kommunikáció várható.

Országos Mentőszolgálat főigazgatói pályázat Máté Gábor Balog Zoltán Ónodi Szűcs Zoltán Mártai István

Kép: budaörsinfo.hu

Persze a kényes és piszkos feladatokat végrehajtatták a jelenlegi főigazgatóval, ugyanis Máté kisöpörte a szervezetből az ott rekedt mind emberileg, mind szakmailag alkalmatlan vezetőket. Ez utóbbiak viszont minden fórumon megpróbáltak visszakerülni a rendszerbe, hiszen igazi NER huszárok lévén ez az egyetlen szervezet tűrte meg tehetségtelen és kártékony ténykedésüket évekig. Ennek eredménye lehetett az a néhány igen megtévesztő riport, amelyek a Pestisrácok nevű kormányzat közeli hírportálon jelent meg és a közelmúltban a Hírtv Látószög című műsorában készült anyag is. Ez utóbbi nem csak megtévesztő volt, hanem egyenesen hamis is, hiszen a riport lezárásaként azt sejtették, hogy a dolgozók az elégedetlenségük miatt a főigazgató ellen terveztek tüntetést, holott éppen ellenkezőleg, a főigazgató mellett kívántak tüntetni az OMSZ FITT mozgalom szervezésében. Nem véletlen az sem, hogy a Pestisrácok ellen az OMSZ sajtópert indított.

Valószínűleg a már említett egykori vezetők zsizsgésének köszönhető, hogy Balog emberminiszter felkérte Mártai István egykori OMSZ főigazgatót, hogy készítsen stratégiai tervet az OMSZ jövőjével kapcsolatban. Azt a Mártait, akit egyébként ő maga rúgott ki alkalmatlansága és a már tarthatatlan és egyre nyilvánvalóbb botrányok miatt és aki méltán kiérdemelné a mentők mindenkori legalkalmatlanabb vezetőjének megszavazott 2. helyezését. Erről itt írtam korábban. Ezt egyébként Máté, a jelenlegi főigazgató úgy kommentálta a facebook oldalán, hogy “epét hány”. Lehet, hogy Balognál ez tette be a kaput és sértődöttségében behisztizett és ennek eredménye a pályázat,  hiszen mégis hogyan is meri valaki a döntését kritizálni, ez igazán nem NER kompatibilis, még akkor sem, ha maga döntés éppoly ostoba, mint az azt meghozó miniszter.

A pályázat kiírása még így is érdekes, hiszen Máté egy kis megnyugvást hozott a szervezetbe, az állomány érezhetően ragaszkodik hozzá, ugyanis sok olyan kérdésben született előrelépés, amely a dolgozói elégedetlenkedéseket lecsillapította. Először is alkalmatlanságuk miatt kirúgta a már mindenkit irritáló vezetőket, majd tető alá hozott néhány hangulatjavító intézkedést is, mint a budapestieknek adott ingyenes BKV bérlet, valamint a 24 órás szolgálatvállalás lehetősége. Érezhetően ezen gesztusok után a dolgozók kezdték azt hinni, hogy valami megindult, sorsuk és a mentőszolgálat sorsa is hosszú évek után egy kissé jobbra fordul.

Na, ezt az álmot veri most szét a megjelent álláspályázat. Ami mögött még az is elképzelhető, hogy Ónodi Szűcs Zoltánnak van még olyan nyírségi ismerőse, akit nem tudott helyzetbe hozni és akinek a NER szerint szintén jár 15 perc hírnév ebben a szürreális valóságshowban. Az, hogy közben az OMSZ szétesik, ezek szerint nem tétel, mint ahogy az sem, hogy emiatt  emberek halhatnak meg. Mindenesetre az új főigazgató nagy valószínűség szerint  orvos lesz, hiszen a pályázat szerint ez előny, így még az is lehet, hogy Mártai a főigazgatói székből írhatja a stratégiát. 

Egy dologban szinte biztos vagyok, mégpedig abban, hogy ennek az egész pályázatosdinak a dolgozók nagy része nem örül és ennek vagy így, vagy úgy, de hamarosan hangot fognak adni.

Hiszen amint már írtam, a mentős olyan, mint a medve és a medve nem játékszer!

Tovább

Ezért nem jön ki az ügyelet

Jó pár évvel ezelőtt egy közeli hozzátartozóm egy budai kerületben ügyelt, amikor a rendőrség kérte a segítségét halálmegállapításhoz. Rutin feladatnak tűnt a dolog, addig, amíg a helyszínre nem érkeztek és - az említett orvos hozzátartozóm - meg nem látta a vizsgálat tárgyát, egy csontvázat. Persze rögtön elmagyarázta helyszínen lévő szervnek, hogy legközelebb lesz szíves régészt hívni és nem orvost, ugyanis ez az eset inkább oda tartozik.

Ugyanis a háziorvosi ügyeleti munka szépségei közé tartozik a halálmegállapítás és a halotti bizonyítvány kitöltése is. Igen, sajnálatosan ez Magyarországon orvosi feladat, szemben néhány európai országgal, ahol az orvos munkaideje drága, éppen ezért ezt a munkát jól képzett egészségügyi középkáder végzi. 

A fent említett hozátartozóm döbbenete valószínűleg hasonló lehetett az enyémhez, amikor meghallottam, hogy 4.1 milliárd  forintot kívánnak még plusz elkölteni a háziorvosi ügyeletek további finanszírozására.

háziorvosi ügyelet egészségügy mentőszolgálat Balog Zoltán EMMI keresztényüldözés

Kép: Orvosi ügyelet/Fotó: XV Média, Nagy Botond

Ugyanis a rendszer igen pazarló, évente több mint 10 milliárd forintot emészt fel csak a háziorvosi ügyelet központi finanszírozása a több mint 117 milliárdos alapellátás éves finanszírozásából (köszönet Dr. Komáromi Zoltánnak, az adatokért). Ehhez a több mint 10 milliárdos összeghez még hozzájön az egyes önkormányzatok által fizetett plusz fejkvóta is ( gazdagabb önkormányzatnál ez több pluszforrást, szegényebbnél akár a semmit jelentheti). Így a már említett 4.1 milliárdos többlettel (már ha ez igaz) az idei finanszírozás elérheti, vagy - az ismeretlen összegű önkormányzati  finanszírozással - akár meg is haladhatja az Országos Mentőszolgálat éves költségvetésének a felét. 

Ugyanakkor, mint minden terület az egészségügybenm ez a szektor is jelentős humánerőforrás problémákkal küzd, így működtetése egyre drágább és drágább lesz, ha minden változatlan marad. Budapesten az már régen nem kirívó eset, hogy az ügyleteken az előírt két orvos helyett (egy kijárós, egy bent lévő) csak egy van szolgálatban, már ha egyáltalán van és nem mentőtiszttel látják el a szolgálatot. Vidéken még sok helyen a háziorvosi praxisok a felelősek az ügyelet ellátásáért és és valószínűleg ez is hozzájárul a háziorvosi rendszer válságához. Hiszen senki sem szeret pluszmunkát végezni nyomott bérért. Az ügyeletben fizetett bér ugyanis meglehetősen alacsony, hiszen 2 -3 000 forintos óradíjról van szó, ami tartalmazza a teljes bértömeget, számlás bérről  lévén szó. Így az orvosi óradíj nettó 1000-1700 forint körülire jön ki. Ehhez jön még a nem túl jelentős hálapénz. Hiszen az a beteg, aki hajlandó pluszt fizetni, az vagy a magánszektorban próbál gyógyulást keresni, vagy fizet a háziorvosának, aki ezért lelkesen látogatja és nincs szüksége ügyeleti ellátásra, kivéve, ha nagyon akut problémája van és a háziorvosát nem éri el.

A bérnek megfelelően az ebben a szektorban dolgozó orvosok túlnyomórészt vagy kezdők, vagy nyugdíjasok.  

A munka pedig több, mint változatos, de igen erősen terület- és  (influenza)szezonfüggő is. A nagyvárosokban, ahol az egészségügyi öntudat viszonylag magas, komoly leterheltséget jelenthet egy-egy műszak, míg a falvakban, ahol kevésbé harapózott még el a “nekem ez jár” mentalitás, valamivel nyugalmasabb műszakokra számíthat az orvos. 

Az alacsony bérek és szabályzók híján előfordul, hogy az ügyelet egyszerűen visszautasítja a beteghez való kivonulást, és a mentőszolgálathoz irányítja a telefonálót. Ilyenkor kezdődik el a pingpongozás a beteggel. Ugyanez igaz fordítva is, a mentőszolgálat is küld beteget az ügyeletnek. A helyzet kaotikus, hiszen nincsen sem egységes irányítás sem egységes definíciók, amelyek meghatároznák, hogy mi tartozik az ügyelet hatáskörébe és mi egyértelműen a mentőszolgálatéba. Bár az egységes irányítást Szócska Miklós még államtitkár korában beharangozta, ez pontosan úgy sikerült, mint általában bármi, amihez hozzányúlt: sehogy. Így könnyen előfordulhat az, hogy egyes betegekhez egyszerre ér oda a mentő és az orvosi ügyelet, míg másokhoz egyáltalán nem megy senki, vagy esetleg csak a sokadszori telefonálgatás után. És mindeközben a két rendszerre évente 50 milliárd körüli összeget költünk ezzel a hatásfokkal.

Esemény utáni tablettát szeretnék felíratni! Nem merek nekimenni az éjszakának, már három napja fáj a gyomrom! Lázas vagyok, írjon fel valamit! Elfogyott a rendszeresen szedett gyógyszerem!  - ezek a mindennapos kihívások az ügyeleten. Ugyanis az ügyleti munka sokszor nem igényelne azonnali ellátást, amennyiben rendelkeznénk némi egészségkultúrával, és ezt tanítanák is már az alsó tagozatban az olyan tölteléktárgyak helyett, mint a hittan és erkölcstan. 

A komolyabb problémák kezelésére meg ott lenne a mentőszolgálat és a kórházak sürgősségi osztályai, az ügyletere fordított forrásokból ezeket kellene megerősíteni. Persze ez is csak akkor működne, ha nem az döntené el hogy hol létesüljön mentőállomás, hogy melyik polgármester rendelkezik nagyobb lobbierővel, hanem a szükség és a leterheltség. 

Igen, ehhez valóban kellene egy egészségpolitikai vízió és egy program sem ártana, ami megpróbál rendet vágni a káoszban. 

Azonban túl könnyű lenne minden felelősséget áthárítani a politikára, hiszen nem csak a politikának kellene változni, hanem a társadalomnak is. El kell fogadnunk, hogy minden nem járhat, de nem lehetetlen tisztességes ellátáshoz való hozzáférés, amennyiben hajlandóak vagyunk ezért például egy picit utazni, vagy alapvető dolgokat megtanulni (lázat csillapítani stb…). És nem elfogadni azt a tényt, hogy az egészségügy és az oktatás a politikai szemetesvödörben létezzen.

Az esemény utáni tablettát pedig bátran lehetne vény nélkül is adni a gyógyszertárakban. Hiszen gyakorlatilag most is így kapják a hölgyek, minden féle nőgyógyászati vizsgálat nélkül, az előre megírt receptet, a nővértől. Igaz, hogy ebben az esetben a népszaporulat csökkenne.

Így pedig csökkenne azok száma is, akik simán benyelik, hogy a Balog vezette minisztérium közel egymilliárd forintot költ el keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságra, az oktatás és az egészségügy rendbetétele helyett. Ez pedig tényleg nem lehet érdeke a kántor-miniszternek.

Tovább

Úgy tűnik, tényleg megszüntetik a Mentőszolgálatot

Balog Zoltán emberminiszter ismét megtalálta a ventilátor kapcsolóját a toaletten. Ugyanis a napokban felkérte Dr. Mártai István bukott OMSZ (Országos Mentőszolgálat) főigazgatót, hogy készítsen tervet a mentők megújításáról, valamint a mentődolgozók megbecsültségének elősegítésére és persze legyen kedves beszélgessen a szakszervezetekkel is.

Azt a Mártai Istvánt kérte fel terv készítésre, aki valószínűleg egy főigazgatói programot sem volt képes kinevezése előtt megírni (rajta kívül mindannyian nyilvánossá tettük a programunkat 2010-ben). Meg persze azt a Mártai Istvánt kérik fel, akit maga Balog volt kénytelen meneszteni, még Szócskával karöltve, mert tarthatatlanná vált a botrányai miatt. Ugye emlékeznek? Ekkor nem volt képes az OMSZ egy tisztességes mentőautó-tendert sem kiírni, és ekkor sikerült olyan mentőautókat beszerezni, amelyek komolyabb betegellátásra csak úgy voltak alkalmasak, ha a beteget hordágyastól kitolták a mentőből. Ezekről a problémákról itt és itt írtam. De emlékezhetnénk csak arra az Állami Számvevőszéki jelentésre, ami Mártai főigazgatói regnálását is górcső alá vette és igen komoly pénzügyi és egyéb hiányosságokat talált. Egyébként valaki hallott már bármilyen információt a Sürgősségi Akadémiáról? Mert ennek megszervezését is Mártaira bízták, közvetlenül a kirúgása után.

Mentőszolgálat Balog Zoltán Mártai István fejlesztés egészségügy Ónodi-Szűcs Zoltán #bukás

kép: iho.hu

Tehát úgy néz ki, hogy a tehetségtelenség és a szakmaiatlanság csak utat tör magának és puzsérosan fogalmazva gennyes trutymóként ömlik rá az állam által fenntartott szolgáltatókra. 

Mártai felkérése szinte minden szakmabelit megdöbbentett, részben a fentiek miatt, részben pedig azért, mert az állomány talán most a legnyugodtabb az elmúlt tíz évben és Máté Gábor - a jelenlegi főigazgató - még csak alig fél éve van hivatalban. Ráadásul most értek be olyan hangulatjavító intézkedések, mint a dolgozóknak ingyenes BKV bérlet, valamint újra lehetőség van 24 órás munkavégzésre. Ez utóbbi valójában jelentős visszalépés, de az állománynak azért fontos, mert havi 7-8 nappal “letudja” a szolgálatot, így több ideje marad máshol is dolgozni a megélhetés reményében. Nyilván az igazi előrelépés az lenne, ha a mentődolgozó a sokkal komfortosabb és biztonságosabb 12 órás munkaidő mellett tisztességes fizetést kapna és nem azért kellene 24 órás műszakokat lenyomni, hogy az így felszabadult időben dolgozhasson másod-, harmadállásban. 

Persze lehet, hogy azért kell Mártait bevonni és a szakszervezetekkel egyeztetésre is felkérni, mert már előre látszik a felháborodás a szeptemberben bevezetendő új bértábla miatt, így talán megelőző csapásként már puhítják az amúgy sem kemény szakszervezeteket. De könyörgöm, akkor is azt a Mártait, aki ellen az állomány szinte egy emberként állt fel és követelt változást?

Az okokat keresve ennél azért sokkal súlyosabb feltételezések lehetnek a háttérben. A kedvezőbb az “csak” az, hogy semmi másról nem szól az egész, mint hogy az amúgy nagyon jó KDNP-s kapcsolatokkal rendelkező Mártai is beáll a KDNP fizetési listájára, a jelenlegi TEK-nél betöltött munkája mellett. Itt a személyvédelemért felelős osztályt vezeti, azt az osztályt, ami egy-egy állami vezető biztosításáért felel azok utazása alkalmával. Amennyiben ez a feltételezés igaz, akkor 3-4 év alatt 2 milliárd forintot sikerül KDNP-s zsebekbe átpasszírozni. Ugyanis pont ennyit szánnak ennyi idő alatt a projektre. De a lényeg valószínűleg a pénzen is túlmutat, ugyanis a fentiek értelmében nem igazán várható érdemi tanulmány a felkért bukott OMSZ vezetőtől. Azonban az könnyen megtörténhet, hogy olyan értekezést várnak tőle, ami az OMSZ Katasztrófavédelembe való beolvasztását segíti elő és ehhez lesz szükség a szakszervezetek meggyőzésére. Ezzel a lassan 70 éves Mentőszolgálat pedig megszűnik. Ezt a feltételezést támasztja alá az a tény is, hogy a jelenleg nonprofit kft-ként működő légimentést is szétszednék és az orvosi részét beolvasztanák az OMSZ-be, a pilóta- és üzemeltetés részt pedig külön cégbe szerveznék, ahogyan működött ez a 2006 előtt, legalábbis sajtóhírek ezt sejtetik. 

Ki sem asszisztálhatna ehhez jobban, mint eg y bukott OMSZ főigazgató, a -ha az enyém nem lehet, ne legyen másé sem- alapon.

Csak van itt egy közel 7 ezer fős állomány, és egy régi kínai mondás szerint a mentős, olyan mint a medve. A medve pedig nem játék.

És hogy mit szól ehhez Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárként, hogyan éli meg legújabb kudarcát, hogy már a mentőknél sem lesz döntésképes, mert ismét átnyúltak a feje felett? Semmit, hallgat, mert a NER, az már csak ilyen és ő a legkevésbé sem medve. Sőt, maga rendszer és az azt fenntartó miniszter is lehetővé teszi, hogy egy általa alkalmatlanság miatt megbuktatott vezető később ugyanott fejlesztési tervet készítsen.

Tovább

Tudta, hogy fogalma sincs a testéről?

Üdítő kivétel volt mentős létem azon esete, amikor a Markó utcából Csepelre riasztottak újraélesztéshez és megérkezésünkkor azt tapasztaltuk, hogy a beteget a hozzátartozók szakszerűen újraélesztik. Nekik és az ellátásnak köszönhetően a beteget sikerült a kórházban élve átadni, de erre a hozzátartozók hathatós tevékenysége nélkül aligha lett volna esély a mintegy 25 perces kiérkezés után. 

Sajnos azonban még napjainkban is sokan arrébb mennek segélynyújtás nélkül, ha azt látják, hogy egy embertársunk összeesik, megsérül. Könnyű ilyenkor a szokásos védőhálót felhúzni és megmagyarázni, hogy mit miért nem tettünk: “biztos részeg…nem bírom a vért…inkább nem teszek semmit, nehogy valami rosszat csináljak, valaki más majd biztos segít”, de azért jobb esetben a lelkiismeret furdalás csak ott fog kínozni egy ideig. Hiszen az egész nem szólt másról, mint elbújtatni, megmagyarázni a tehetetlenségünket és az ebből eredő dühünket. Márpedig minden jogosítvánnyal rendelkező állampolgárnak meg kellene kapni azt a tudást, ami ilyen esetekben cselekvésre kellene, hogy késztesse, legalábbis papíron. Hogy ez mégis miért nincs így, az oktatás-, a vizsgáztatás hiányossága, vagy csak szimpla korrupció miatt, számomra nem világos. Az azonban biztos, hogy ez a rendszer évtizedek óta nem képes kielégíteni azt az igényt, hogy a járművezetők legalább alapfokon képzettek legyenek sérült ellátására. Persze az is igaz, hogy ezt a tudást nem elég egyszer megszerezni, néha gyakorolni kell, így hiába kapott valaki 10 évvel ezelőtt képzést újraélesztésből, egy éles, komoly stresszel terhelt helyzetben nem biztos, hogy elő fogja tudni hívni ezt a tudást. 

Hasonlóan siralmasnak látom a lakosság egyéb egészségügyi képzettségét és kultúráját is, igen ideértve a higiéniát és a szexuális kultúrát is. Egy átlag magyar férfi sokkal többet tud kocsijáról, vagy a nők a mosógépükről, mint a saját testükről. Még csak nem is a betegségekről, hanem a testük működéséről - és itt nem a sejtbiológiára gondolok, hanem alapvetően egyszerű dolgokra - mint például, ha rosszul leszek a töltött káposztától, akkor ez alól a sátoros ünnepek sem kivételek. De persze a betegségek ismerete terén is alapvető hiányosságokat lehet találni. Hiszen az tényleg fehér hollónak számít és pezsgős ünnepnek, amikor a beteg meg tudja mondani a rendszeresen szedett gyógyszerei nevét. Sokszor azért nem elég hatékony egy-egy kezelés, mert a beteg nem tudja, nem akarja betartani az orvosi előírásokat. Persze, értem, hogy nehéz azokat az orvosi utasításokat betartani, amelyek állandóan valamiféle korlátot támasztanak az egyén szuverenitásával szemben, de gyakran csak ezekkel a lemondásokkal élhetünk tovább, legalábbis mai tudásunk szerint. Azt is értem, hogy a gyógyszerek elnevezése sem igazán felhasználóbarát. Higgye el, ez az orvosoknak is komoly problémát okoz, mind a kimondhatatlan hatóanyag, mind a hasonlóan bonyolult gyógyszer elnevezés. De amikor valaki nap mint nap találkozik ugyanazzal a névvel, hát csak bele kellene égnie a retinájába! Arról már nem is beszélve, hogy gyakran a beteg annyira vesz részt a gyógyítás folyamatában, mint egy imádkozó sáska, aki pont annyira van tisztában saját halandóságával, mint némely honfitársunk.

A jó hír az, hogy ezen az egész középkori elmaradáson viszonylag könnyen lehetne segíteni, ha oktatnának egészségügyi kultúrát már az általános iskolától kezdve. Véleményem szerint erre sokkal inkább szükség lenne, mint akár a másodfokú egyenlet megoldóképletére, vagy a súrlódási erő ismeretére. De sajnos Magyarországon ennél sokkal fontosabb a hittan- és erkölcstan oktatás kisgyerekek számára is, még akkor is, ha a 6-7 éves gyerekeknek gyakran ezért van napi 6 órájuk.  És ne tessék most azzal jönni, hogy milyen fontos az iskolai ne lopj, ne ölj stb. oktatása, hiszen ezen erkölcsi alapkérdések rendbetételére nem külön óra, hanem külön pedagógusi példa kell hogy legyen és nem heti 3 órában, hanem  minden órán. A gyerek ezeken keresztül fogja rögzíteni az alapértékeket, már ha a szülők nem rögzítették ezt jóval korábban. Ugyanis ezen kérdések és értékek rögzítése csak akkor kellene, hogy iskolai feladata legyen, ha a szülők ezt valamiért nem tudják, nem akarják megoldani. A hittannal kapcsolatban pedig én még nem hallottam arról, hogy a vallás jobban csökkentette volna az abortuszok számát, mint a felvilágosítás és a védekezés. Persze nem kétlem, az ima sokszor segít, de az óvszer azért talán hatékonyabb, csak ezt is oktatni kellene. De arról sem hallottam, hogy a mindennapi miatyánk helyettesítette volna az egészséges táplálkozásunkról alkotott tudást, vagy csillapított volna vérzést egy artériás vérzésnél, vagy akár helyettesítette volna az újraélesztést egy hirtelen szívhalált szenvedett embernél (évente 25-27000 halnak meg Magyarországon hirtelen szívhalál által!). 

egészségügy egészségügyi kultúra oktatás hittan erkölcstan

Meg egyébként is az a magánvéleményem, hogy a vallást (bármelyiket) tessék szabadidőben gyakorolni és ne az iskolában, ugyanis az iskola nem a hitélet ápolására való. Pláne akkor nem, ha ennél sokkal fontosabb és mindennapjaink szempontjából is alapvető információkra nem tudjuk gyermekeinket megtanítani, mert az mégiscsak lehetetlen, hogy napi 9-10 órát tanuljanak a nebulók.

Tehát ha kevesebb abortuszt szeretnénk, ha egészségesebb életet, ha nagyobb esélyt a túlélésre, kérem, tessenek imádkozni az egészségkultúra, mint tantárgy bevezetéséért. Higgyék el, nem csak a saját egészségük lesz ettől sokkal jobb, hanem az egész egészségügyi ellátórendszer leterheltsége is jelentősen csökkenni fog, ami végül majd azt jelenti, hogy sokkal több idő marad a valóban súlyos betegek ellátására és az érdemi gyógyításra.

Tovább

Stadionépítés az egészségügyben

Újabb 40 milliárdot dob szét a kormány ötletelésre és újabb miniszteri biztos fog kinevezni Balog Zoltán emberminiszter. A miniszteri biztos feladata a sportegészségügyi feladatok komplex ellátása, és az ehhez kapcsolódó sportegészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése és az azokhoz való hozzáférés megkönnyítése, valamint az Országos Sportegészségügyi Intézet feladatainak koordinálása lesz, a Magyar Közlöny július 4-én megjelent száma szerint.

A sportélet effajta támogatását és a stadionok építését én is rendkívül hasznosnak ítélem meg a társadalom szempontjából, pláne ha valahogy össze tudnánk kötni a felcsúti kisvasúttal. Mert gondolom, majd a megépítendő kelenföldi Dél-budai (kórházi) Centrumon keresztül fog valahogy eljutni a kisvasút a szintén megújuló és az egyetemi helyett immár állami tulajdonba kerülő Kútvölgyi Klinikai Tömbbe. Mert a kormányhatározat alig burkolt célja csak ez lehet, illetve talán még az, hogy Mészáros Lőrinc kisvállalkozó is kényelmesen eljuthasson a gyermekkorban oly sokat megálmodott Kútvölgyibe, az egykori pártkórházba. 

Budapest egészségügy fejlesztés kormányrendelet szuperkórház Balog Zoltán Ónodi-Szűcs Zoltán

Kép: http://users.telenet.be/be.bartlog/archives/06-01-2008_06-30-2008.html

A kormányhatározat egyébként még kimondja - nagyon helyesen - hogy Budapestnek “átfogó térség-alapú kórházfejlesztésre van szüksége” és "négy, a szakellátási feladatokat a legmagasabb ellátási szinten és folyamatosan nyújtani képes központ kialakítására kerüljön sor.” Idáig rendben is lennénk, de a helyszínek kialakítása hagy némi kívánnivalót maga után. Ugyanis a kormányhatározat szerint a centrumok a következők lesznek:

1.Magyar Honvédség Egészségügyi Központ bázisán megvalósuló Észak-pesti Centrum,

2.Egyesített Szent István és Szent László Kórház-Rendelőintézet és a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet bázisán megvalósuló Dél-pesti Centrum,

3. Kelenföldön megvalósuló Dél-budai Centrum,

4. az észak-budai területeket érintő közlekedésfejlesztési beruházásokkal összefüggésben

megvalósuló Észak-budai Centrum, valamint a centrumok köré szerveződő társkórházak.

És itt van a kutya elásva: az egyes ponton kívül mindenhol problémába fog ütközni a budapesti ellátás és hiába a fejlesztések, egy-egy tömb és centrum még a legkorszerűtlenebb megyei kórháznak sem fog megfelelni, dacára a beletolt és biztosan nem ellopott pénznek. 

Mert a 4. pont szerinti Észak-budai Centrum helye még nem ismert, így a 40 milliárd egy része nyilván arra fog fordítódni, hogy a táboron belüli konszenzus kialakuljon, minél gyorsabban  lehessen helyszínt hirdetni, és az elégedetlenkedők is csendben maradjanak.

A második pont alapvető hibája, hogy Budapestet nem egységes területként szemléli, hiszen a fejlesztendő területtől két saroknyira található a Semmelweis Egyetem Korányi Projekt keretében frissen átadott Korányi Tömb, ahol többek között található egy sürgősségi centrum is, néhány egyéb szakmával. Nem beszélve arról, hogy ezek a már most is meglévő kórházak/centrumok/betegellátó helyek külön-külön épületben találhatóak. Azaz a fejlesztés eredményeként is valószínűleg teljesen külön épületben - rosszabb esetben külön telephelyen - zajlana a gyógyítás egy-egy fázisa, hasonlóan a mostani rendszerhez. Tehát amennyiben például a sebészeten fekvő betegnek infarktusa, lesz mentőt kell hozzá hívni - ami éppen vagy van, vagy nincs - hogy átszállíthassák a megfelelő kardiológiai centrumba, hasonlóan ahhoz a belgyógyászaton fekvő beteghez, aki leesik az ágyáról. Ez pedig mind a túlélést, mind a gyógyulást meglehetősen befolyásolja. A többi, még Budapesten található kórházról pedig egy szó sincs, csak némi homályos utalás, mint társkórházak és mint fejlesztés, de hogy mi megy, mi marad, még nem tudni. 

A negyedik pont szerint a Kelenföldön megvalósuló centrum pedig teljes mértékben értelmetlen, hiszen pár saroknyira ott van tőle a Szent Imre Kórház, azaz a Tétényi, igaz hogy jelen állapotában nem tud teljes körű ellátást nyújtani, de fejlesztése töredéke lehet az új centrum költségeihez képest. Persze ez túl ésszerű lenne és a már említett kisvállalkozónak is kell a munka, csak úgy, mint annak a Bedros Róbetnek (a Szent Imre jelenlegi igazgatója), aki fél éve maxolta ki zsarnoki vezetéséi stílusával a sajtót, hiszen minél több kórház marad, annál több haver maradhat igazgató is. Így már kezd érthetővé válni, hogy miért is lesz szükség egy drága új centrumra a meglévő fejleszthető helyett. 

A kérdés eldöntésében szerepet játszhatott az is, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán - aki maga deklarálta, hogy nem ismeri Budapestet - valóban tájidegen ebben az egészségügyi struktúrában, így meglehetősen gyenge pozíciót tart fenn, hiszen aki bármit is el akar érni, könnyen megkerülheti és fordulhat feletteséhez, a miniszterhez, mint tette ezt nemrég a Kórházszövetség is. Ők ugyanis - nem meglepő módon - kifogásolták a hatalmuk megnyirbálását, a kancellári rendszer bevezetését és panaszaikkal Balog Zoltán miniszterhez fordultak, aki ahelyett, hogy elhajtotta volna a díszes társaságot azzal, hogy kérem, nekem erre van egy szakállamtitkárságom, bárgyú mosollyal fogadta őket. Pedig a kancellária bevezetése, még akár lehetne jó ötlet is, amennyiben az angol rendszert másolják és a kancellária rendszere több kórházat összefogva ellátásszervezőként lépne fel. És persze, így nem egy-egy kórház dönthetné el, hogy ott szükség van-e mondjuk szívsebészetre, hanem jobb esetben az igény. De ahogy most sem a szükség és a racionalitás dönt a nyújtandó ellátásról, úgy a budapesti centrumok megépítésénél sem kell keresni a józan ész törvényeit. 

A jövőre előirányzott 40 milliárd pedig majd reményeink szerint vállalkozás serkentőként fog hatni, hiszen újra írhat majd néhány semmitmondó tanulmányt pár fideszes potentát, és lehet - de csak nagyon halkan írom - lehet, hogy valami kis aprósüti majd jut valahogy Habonyéknak is, de Mészáros Istennek és Orbán Viktornak Köszönhetem a Vagyonom Lőrincnek szinte biztos.

A Kútvölgyi, az egykori pártkórház pedig közel harminc évvel a rendszerváltás után visszanyeri eredeti funkcióját, csakhogy immár stadion alakban felújítva.

Tovább

Breaking! Kirúgták Orbán háziorvosát!

Sajtóhírek szerint menesztik dr. Beneda Attila helyettes államtitkárt. Beneda XII. kerületi háziorvosi praxisát hagyta ott 2010-ben a Szócska féle egészségügyi államtitkárság kabinetfőnöki pozíciójáért. Megbízatása már akkor is jelentős meglepetést okozott, hiszen azon kívül, hogy Orbán Viktor háziorvosa volt, más érv nem jöhetett szóba kinevezésére. Önéletrajza szerint egyenesen a háziorvosi praxisából került az Emberi Erőforrások Minisztériumába, először mint kabinetfőnök, majd később 2014-ben egészségpolitikáért felelős helyettes államtitkár, mindezt mindenféle vezetői tapasztalat nélkül. E tapasztalat hiánya nyilvánvalóan nem zavarta a kormányzatot, ugyanis Zombor lemondása után rövid ideig megbízottként még az államtitkárságot is vezethette, mi több, neve komolyan felmerült az államtitkári castingon (nem meglepő módon állítólag maga Orbán szorgalmazta a kinevezését).

Beneda Attila egészségügyi államtitkárság Ónodi-Szűcs Zoltán Orbán Viktor

Kép: http://nava.hu/id/595578/

Munkásságát gyakorlatilag az átlag NER huszár karrieríve jellemzi. Viszonylag keveset szerepelt nagy nyilvánosság előtt, többnyire akkor is ostobaságokat beszélt. Azonban igen tevékenyen részt vett kabinetfőnökként a Szócska féle ámokfutásban, ezért is volt kifejezetten meglepő - azok számára, akik nem ismerték a hátteret - hogy Szócska menesztése után maradhatott a posztján. Hozzá nem értése szinte minden területen megmutatkozott, többek között felelős lett volna a tartósan betöltetlen háziorvosi praxisok számának csökkentéséért, ezt a feladatát is hasonló hatékonysággal végezte, mint általában bármelyiket:  a betöltetlen praxisok száma növekszik, az egészségügy talán soha nem látott válságát éli.
A hír a leváltásáról mindenesetre meglepő, hiszen csak alig fejeződtek be - Beneda vezetésével - az egészségügyi bértárgyalások, amelyek eredményével az egészségügy tárca módfelett elégedett. (Persze Beneda szerepe a tárgyalásokban hasonló lehetett, mint az ellenkező oldalon ülő operettszereplőké (Éger, Cser), hiszen a keret adott volt, csak a szakdolgozók fejét kellett jobban a víz alá nyomni.)
Hogy mégis mi lehet a hirtelen leváltás mögött - az amit az államtitkár állít - hogy nem működött a kémia köztük, az aligha hihető, hiszen Benedát még Szócska botrányai sem tudták elmozdítani pozíciójából. 
Persze az is lehet, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán végre megtalálta a férfiasságát és elege lett abból, hogy rendszerint a feje felett átnyúlva próbál meg egy-egy politikai kalandor beleszólni az egészségügy kérdéseibe és ezzel a huszárvágással üzent a miniszterelnöknek és köreinek, hogy a gyeplő márpedig az ő kezében van. De ez is nehezen elképzelhető, hiszen ezt megtehette volna akkor is, amikor ellenkezését semmibe véve határoztak az OEP megszüntetéséről. 
Az okokat keresve azonban előbukkant egy 2012-es cikk a HVG-ből (Csomagolóművészek), ami arról ír, hogy hogyan is zajlanak kishazánkban a nagyértékű egészségügyi eszközbeszerzések. Konkrétan a CT és röntgen beszerzések. Majd itt van a legújabb botrány is a nagy értékű röntgengépekkel kapcsolatban, ahol egy ellenzéki párt szerint hiányzik a Bács-Kiskun megyei kórházból három darab 600 milliós forintos röntgengép, valamint még mindig nem tiszta, hogy 2015-ben hogyan költöttek el 38 milliárd forintot 300 röntgengépre. 

Azt azonban, hogy valójában miért is menesztik Benedát ma még nem tudjuk, de ne legyenek illúzióink, helyét valószínűleg egy hasonlóan alkalmatlan NER huszár veszi át, aki természetesen valakinek a valakije lesz.


 

Tovább

Cser Ágnes ára

Megvan az a vicc, amikor két csiga beszél az autópálya szélén? Mindketten vágyakozva nézik az autópálya túloldalán a szép zöld füves mezőt. Megszólal az egyik puhatestű: Te Ágnes, menjünk át oda, ott minden zöldebb, harmatosabb, zamatosabb. Mire a másik puhatestű: Ne legyél már olyan bolond, oda születni kell!

Valahogy így gondolkodhatott Cser Ágnes is, aki a MOKKA pénteki adásában azt üzente azoknak, akik a a szakdolgozók bruttó10-30 ezer forintos béremelését - ami jó, ha nettó 5-18 ezer forintot jelent - keveslik:  “Aki ezen fanyalog, annak azt tudom mondani, hogy olyan országba kell születnie, ahol a nemzetgazdasági jövedelem lehetővé teszi a ötszörös és tízszeres jövedelmet.”

Cser Ágnes egészségügy béremelés Éger István RESZASZ Ónodi-Szűcs Zoltán

Fotó: Origo.hu

Nos az rendben van, hogy Cser Ágnes megtanult egy új fogalmat Ónodi-Szűcs Zoltán után, mint nemzetgazdasági jövedelem, vagy GDP, ehhez szívből gratulálok, mert ebből is látszik, hogy jó pap holtig tanul. Na de hogy szakszervezeti vezetőként ugyanazt az érvrendszert alkalmazza, mint egy bértárgyaláson a vele szemben ülő államtitkár, az már kissé aggályos. Cser Ágnes ráadásul úgy ült le bértárgyalni, hogy egy alapvető - általános iskola második osztályos - matematika feladattal is komoly problémái vannak. A Mokkában elhangzottak szerint ugyanis számára a több, mint 56%-os béremelés megduplázott bérnek számít, azaz Cser számítása szerint az 56% igazából 100%-nak felel meg (MOKKA 1perc 53). Talán ezért is értékeli a szakdolgozók szempontjából áttörésnek a nettó 5-18 ezer forintos béremelést. 

Az valószínűnek tűnik, hogy  mind Cser Ágnes, mind Éger István a pozíciójukat és annak megtartását nagy mértékben annak köszönhetik, hogy a jelenlegi kormány engedi, hogy megtartsák azt. Hiszen különben nem sikkadhattak volna el olyan botrányok, amelyek az Orvosi Kamarát alapjaiban rázták meg és Cser Ágnes is megkérdőjelezhető botrányok után lett szakszervezetének elnöke. 

Így már kissé jobban érthető, hogy miért is képviseli a jelek szerint sokkal inkább az egészségügyi államtitkárság érdekeit, mint a rábízott szakdolgozókét.

Pontosan ezért számára nincs semmiféle más út, mint hurráoptimizmussal dicsőíteni a szégyenletes bértárgyalást, hiszen az egészségügyi dolgozók már a tavalyi május 12-i országos tüntetésen egyértelműen a tudtára adták, mi az ágazat véleménye az immár lassan évtizedes mindenkori hatalom iránti lojalitásáról: felszólalását kifütyülték, beszédét elmondani nem hagyták.

A jelenleg hatályos szabályozás pedig - valószínűleg nem véletlenül - az olyan zavaros érdekképviseletei vezetők malmára hajtja a vizet, mint Cser Ágnes. Hiszen a szakszervezetnek a legfontosabb mérőszáma a tagok száma, minél nagyobb a taglétszám, annál nagyobb befolyást képvisel. Persze, hitelt érdemlően igazolnia kell a szakszervezetnek a létszámát. Ez pedig csak úgy történhetne meg, ha a tagok névjegyzékét átadná a munkáltató számára. Azonban adatvédelmi szempontok szerint a szakszervezet ezt nem teheti meg, így szinte lehetetlen a valós taglétszámot számon kérni. Még akkor is, ha a gyakorlat az az, hogy a szakszervezet közjegyzői letétbe helyezi a tagnévsort, ugyanis nehezen képzelhető el az, hogy Dr. Kovács Aranka VIII. kerületi közjegyző elkezdi majd a névsort ellenőrizni, és pipálgatni, hogy valójában ki is a tagja a szakszervezetnek. Értelemszerűen így nem nehéz elképzelni akár azt sem, hogy egy-egy szakszervezet mesterségesen duzzaszthatja fel a taglétszámát, akár azzal, hogy nem törli a névsorból a kilépő/kihalókat, vagy akár egyéb furfangos módon.

Talán az sem véletlen, hogy a Cser Ágnes legnagyobb ellenfelének azt a RESZASZ-t (Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete) tartja, ami már az Országos Tisztifőorvoshoz fordult annak meghatározásához, hogy mi is tartozik az elégséges szolgáltatás definíciójába, amit egy esetleges sztrájk alatt is mindenképpen nyújtani kell, illetve pontosan mi is ezen kérdések meghatározásában az ÁNTSZ szerepe. Persze az OTH úgy próbálja a sztrájkot megakadályozni, hogy egyszerűen nem válaszol, így pedig nem lehet a sztrájkot elkezdeni. Tehát megpróbálják azt a munkavállalói jogot is korlátozni az egészségügyben, ami egyébként minden munkavállalót megillet, a vasutastól a buszvezetőig.

Az fenti hivatkozás, miszerint a nemzetgazdaság jelenleg nem bír el nagyobb mértékű béremelést, egyszerűen nem igaz, hiszen jelenleg is több száz milliárd forintot költünk el stadionok, sportcentrumok, kisvasutak építésére, vagy éppen hitéleti támogatásra, arról a néhány száz, vagy akár ezer  milliárdról, ami így, vagy úgy elveszti a közpénz jellegét, már nem is beszélve. Csupán a prioritások felállítása lenne a fontos, és ha ebben benne van az egészségügy, akkor akár az angliai bérek is garantálhatóak, német színvonalú ellátás mellett. Addig amíg elfogadjuk azt, hogy Magyarországnak nincsen önálló egészségügyi minisztériuma, ellenben van kisvasútügyi kerékpározásért felelős kormánybiztosa, addig ne is álmodjunk  afrikai állapotú egészségügynél jobbat.

Hogy Cser Ágnes mikor költözik, azt nem tudjuk, azonban az biztos, hogy ő legalább jó helyre született, hiszen a magyar egészségügy operettszereplőjeként jól megél azokból, akiket képviselnie kellene, még annak ellenére is, hogy feladatát a kormány hű bérenceként teljesíti és  rendszeresen szemenköpi a képviselteket.

Tovább

Csúnyán szemen köpte az ápolókat a Kormány

“Helló Ági! Zoli vagyok, itt van a vonalban Pista is. Ági, mi legyen már ezzel a bérkérdéssel? Tudjátok, a túlmozgásos plébános tiszteletes már nagyon akar valami pozitív hírt. Mindjárt kezdődik a Szulejmán! Figyeljetek, az orvosoknak adjunk 107 ezret, ez így oké, mert akkor a szakdolgozóknak majd kerekítve adunk 10 és 30 ezer között valamit. Aztán, majd a szakdolgozók úgyis nekiesnek az orvosoknak, hosszútávon ezzel is fokozva az orvos ellenességet, persze rendelünk még egy-két szaftos orvosos sztorit a TV2-től is. Jó így? Pista? Ági? Ezzel leverjük az örök elégedetlenkedőket, és nektek is könnyebb lesz. Aztán majd ha az orvoshiány miatt naponta más megyébe küldjük a szakorvosokat operálni, elég lesz csak a bérmegállapodásra visszautalni, hogy hé fiúk, most kaptatok egy csomó pénzt. Na, akkor holnap bejelentjük, de most tegyük le, mert kezdődik a Szulejmán”

Nem csodálkoznék, ha valahogy így került volna pont az egészségügyi dolgozók maratoni bértárgyalására, ami a sajtóbeszámolók szerint késő estéig tarthatott.

egészségügy bérmegállapodás átverés Éger István Cser Ágnes Ónodi-Szűcs Zoltán Balog Zoltán Szentes Tamás #enesazegeszsegugy

Az eredményt ismerve nem meglepő, hogy a kormánnyal szemben ülő két operettszereplő, Éger István és Cser Ágnes miért húzta hónapokig a tárgyalást és választotta a kifárasztásos módszert. Abban bíztak ugyanis, hogy az amúgy tárgyalásnak nem nevezhető - ott ugyanis van játéktér, de itt adott volt a keretösszeg, és csak annak elosztása volt a tét -  megbeszéléssorozat majd olyan hosszúra nyúlik, hogy mindenki beletörődve fogja fogadni a már előre láthatóan csekély eredményt. Bíztak abban, hogy az általános fásultság majd fedi szerepüket ebben a gyalázatban. Arra is próbálnak játszani, hogy az orvosok száját a nagyobb bérkerettel fogják be, hiszen ez jelenti a kisebb, de erősebb lobbit.

Persze, az sem véletlen, hogy ők ültek a tárgyalóasztal ezen oldalán szemben a kormánnyal, hiszen személyük garancia volt a botránymentes tárgyalássorozathoz. Nem véletlen, hogy a Magyar Orvosi Kamara gazdálkodását jótékony homály fedi, annak ellenére, hogy néhány éve már a felügyelőbizottság is komoly aggályokat támasztott a működésével szemben. Persze sem ügyészségi, sem egyéb nyomozás nem indult a megbízható káder által irányított Kamara ellen. Éger fizetéséről meg itt írtam. De mint tudjuk, az “egyszer majd mi is kérünk valamit” napja eljött és ennek lehet az eredménye ez a gyalázatos béralku, ahol az ápolók nettó 5 és 18 ezer forint körüli összegnek örülhetnek majd minden hónapban. Ez oly mértékben megalázóan kevés, hogy nem csodálnám, ha most tömegesen mondanának fel az egészségügyi szakdolgozók.

Persze a szakorvosok most jobban jártak, hiszen ők  nettó olyan 60-70 ezer forinttal vihetnek többet haza, majd még egyszer ennyit  a jövő év végén. Ami azt jelenti, hogy egy húsz éve a pályán levő orvos alapfizetése a mostani 140 000 forintról 247 000 forintra, jövő év végén pedig 347 000 forintra nő, azaz - gyerekszámtól függően - a végén nettó 250 000 forint körül vihet majd haza. De ez csak a szakorvosokra vonatkozik, azaz semmi más nem történt, mint a rezidensek alapjövedelmét érték utol, egy kezdő mérnök fizetése képében. Nos, ennek tükrében ez a bérnövekmény aligha lesz alkalmas a hálapénz visszaszorítására.

És akkor ne tessék nekem jönni azzal, hogy ez az alapilletmény és minden egyes plusz ennek az összegnek a szorzata, hiszen az ügyelet mind a mai napig nem számít bele a nyugdíj számításba. Sőt, 2004-ig még munkaidőnek sem számított! Valamint nem ismerek más olyan szakmát, ahol a heti kötelező munkaidő 40 óra helyett 48 óra lenne.

Az előre látható volt, hogy az előzetesen belengetett 80-85 milliárdos összeg nem lesz arra elég, hogy tisztességes béremelést hajtson végre a kormányzat, hiszen ennek legalább a háromszorosára lenne szükség. Tehát a most ígért 100 milliárd forintnak is legalább a kettő és félszerese szükséges ahhoz, hogy az egészségügyi dolgozók bére hosszútávra rendeződjön és a hálapénzt ki lehessen vezetni a rendszerből.

Ha másra nem is volt jó az egész béralku, arra bizonyosan, hogy az eredmény ismeretében megpróbálja az amúgy sem egységes és összetartó egészségügyi társadalom megosztottságát tovább fokozni. Lehet majd az általában amúgy is jobb helyzetben levő orvosokat utálni a magasabb bér miatt. Ennek a célnak felelhetett meg  mint egy  jól idomított NER csimpánz, Szentes Tamás az országos tisztifőorvios is, aki a bértárgyalások lezárta előtt pár nappal Sándor Máriát illette kritikával és kérte számon a hivatástudatot 98 000 forint nettóért.

Reményeim szerint mind az orvosok, mind az ápolók átlátnak a méretes szitán és ennek a megosztó és szégyenletes eredménynek a láttán vagy sürgősen elkezdenek csomagolni, vagy végre egy jól működő partneri viszonyt kialakítani, ahol az érdekeiket megfelelően tudják majd egységesen képviselni.

De addig is  jó lenne, nagyon jó lenne, ha valahogy ezt a két operettfőhőst eltakarítanák az útból, mert semmi mást nem csinál Éger és Cser, csak a saját pozíciójábaa kapaszkodva nyomja közel 130 ezer egészségügyi dolgozó fejét víz alá.  

Áttörésnek pedig még akkor sem értékelném ezt a megállapodást, ha Matolcsynak köszönhetően 15 %-os lenne a negatív infláció.

Orvosként pedig szégyellem magam, hogy ma Magyarországon ez a megbecsülés jut ápolótársaimnak.

Tovább

Nesze baszd meg, itt egy kórház!

Tél volt és hó esett, jöttek az ünnepek, gondolhatta a kormányfő, amikor a legutóbbi kormányülésen döntöttek Budapest egészségügyi fejlesztéséről, június 3-án. Döntöttek az új szuperkórházról és arról a 335 milliárd forintról, amit Budapest egészségügyi átalakítására szánnak. Hogy a döntés milyen állapotban született, ki mennyi páleszt, szotyit, vagy más serkentőt fogyasztott, hogy esetleg Deutsch Tomit is meghívták-e porozni, arról nincs hír. De egy  biztos, józan megfontolt állapotban ilyen döntés nem születhetett volna.

Budapest egészségügy egészségügyi fejlesztés szuperkórház kormány Felcsút kisvasút #enesazegeszsegügy

A fővárosban és az agglomerációjában közel 3 millió ember él, fekvőbeteg ellátásukért leginkább a budapesti kórházi struktúra felelős. Azt pontosan tudjuk, hogy ez a struktúra rossz és lassan már balkáni szinten sem képes kiszolgálni a hozzátartozó betegeket. Éppen ezért sokan, sok helyen megemlítettük, hogy 3 - 4 szuperkórházra van szüksége a városnak, olyanokra, mint egy jól felszerelt megyei kórház. Pontosan olyanokra, amelyeket az utóbbi időben több vidéki nagyvárosban uniós forrásból felújítottak. Azt is viszonylag egyértelműen sugalltuk, hogy a 4 szuperkórházból csak egyet kell a nulláról megépíteni, a másik három fejleszthető lenne már meglévő kórházak átalakításával, a  többit pedig be lehet zárni, vagy más irányba fejleszteni. Annak meg végképp egyértelműnek kellene lenni egy egészségügyi kormányzat számára, hogy a jelenleg is megtalálható pavilonrendszerű kórházaknak (István, János, László) a modern egészségügyi ellátásban semmiféle szerepe nem lehet.

És akkor úgy látszott, hogy az üzenet kezd átmenni a vér-agy gáton és talán valami apró csíra kezd a kormányzati szalonna- és pálinkaködön átsejleni, hiszen maga az egészségügyi államtitkár nyilatkozta azt a minap, hogy legalább három szuperkórház kell Budapestre.

De nem, kutyából nem lesz szalonna, sem pálinka! A kormány a legújabb döntése szerint az Etele téren kíván kórházat építeni. Az Etele téren, ami a szuperkórházzá fejleszthető Szent Imre Kórháztól néhány utcányira van. És ez a szuperkórház lesz a felelős az észak-budai, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó agglomeráció ellátásáért, mert a János kórházat (egyébként nagyon helyesen) bezárják. Tehát Leányfaluról a beteg a több, mint 30 kilométerre lévő Etele térre fog mentőzni, akár életveszélyes állapotban is, teljesen keresztül vágva a fővároson északról-délre. 

A döntés annyira irracionális, mintha az ország ellátására Felcsúton egy kórházfalut hoznának létre, és egyben minden kórházat bezárnának, de a kisvasút hálózatot azért bővítenék.

Nem is tudjuk, hogy mi lehetett a döntés hátterében, esetleg egy ma még jól leplezett telekügylet, vagy egész egyszerűen a fent már leírt serkentők hatása, amely pszichés problémával társult, talán szimpla Budapest-gyűlölet, vagy mindezek együttese. Netán a döntés úgy született, hogy “nesze, baszd meg, itt a kórház” a rebellis budapestieknek, vagy az Etele tér volt az első terület, amit a miniszterelnök felismert Felcsútról a Parlamentbe menet? 

Hasonlóan elhamarkodottnak és túlzónak tűnik az a 335 milliárd forint, amit Budapest egészségügyi ellátásának fejlesztésére kívánnak fordítani. Erről még nem tudunk pontosabb részleteket, azonban a fenti példán is jól látszik, hogy az összeg jó része szét fog folyni teljesen értelmetlen beruházásokra, meg persze Matolcsy uncsitesókra. Emlékeztetőül, a Korányi projekt sürgősségi tömbjére 8.1 milliárd forint volt előirányozva. A Duna Medical Center kórházzá alakítása pedig a tervek szerint 20 milliárdos beruházást jelent, ha háromszor akkorát kívánnának építeni, ugyanabban a luxus kivitelben, az is “csak” 60 milliárdos beruházás lenne. Jó, egyszer élünk, legyen négy ilyen teljesen új szuperkórház, az még mindig csak 240 milliárd. És ekkor jönnek az unokatesók? Vagy esetleg a 335 millió forint tartalmazza a felcsúti kisvasút meghosszabbítását az Etele térig, hogy a falu apraja-nagyja az új szuperkórházban operáltathassa a benőtt körmét? 

És az egész lufit úgy fújják fel, hogy Budapest népe térdre-imára boruljon a kormány nagylelkűsége előtt. 

Pedig jó lenne tisztába tenni egy apró tényt. Nem tesz a kormány szívességet azzal a budapestieknek, hogy gondoskodik az itt élő mintegy 3 millió ember korrekt egészségügyi ellátásáról, mert ez nem szívesség, hanem ez a kormány kutyakötelessége. Pontosan annyira, mint bármely település ellátásának biztosítása. Hiszen az itt élő emberek jóval a létszámuk és arányuk felett járulnak hozzá az egész magyarországi GDP termeléshez, hiszen Budapest és Pest megye termeli az ország GDP-nek a felét. Azt az összeget is, ami lehetővé teszi egy stadion, vagy egy új kórház felépítését is. Tehát érdemes lenne megérteni, hogy TÖBB TISZTELETET BUDAPESTNEK!

Értem én, hogy volt egyszer egy kisfiú, aki Piko modellvonattal szeretett volna játszani a szobájában, és miután ezt nem kapta meg, később építtetett egyet magának és szerencsétlenségünkre nem baktert csinált belőle a Jóisten, hanem miniszterelnököt. Na de itt már nem önfeledt vonatozásról és stadionépítésről van szó, hanem az ország motorjának számító Budapest egészségügyi ellátásáról. 

Éppen ezért ennek a kérdésnek a megoldását talán szakemberekre kellene bízni és nem Budapestet alig ismerő, komplexusokkal terhelt pálinkafőzőkre. 

Ónodi-Szűcs Zoltán pedig fogja bátran kézen az ózdi főnökét és vigye minél messzebbre, tanítsa meg nyírségi pálinkát főzni, hátha ezzel részt vehetnek a Tállai-féle egészségmegőrző programban. De soha többé ne szóljon bele egészségügyi témába, mert szemmel láthatóan nem véletlen, hogy nem készített programot, és fejlesztési tervet sem. Ez utóbbi alól talán kivételt képezhet a saját Phd-védése.

Tovább

Adózzon-e az orvos? Kell-e online pénztárgép a lakásrendelőkbe?

Tegnap a Praxis Server Kft. által szervezett magánegészségügyi konferencián (Magánegészségügy 2016 – magánegészségügyi vezető konferencia) ismét felvetődött a nagyobb egészségügyi magánszolgáltatók régi vágya, hogy a magánrendeléseken is kötelező legyen az online pénztárgép használata, hasonlóan a fodrászokhoz. Az igény érthető és magyarázható is, hiszen a lakásrendelők számlaadási hajlandósága finoman szólva is hektikus, ellenben a nagyobb szolgáltatókkal, akik - már csak a forgalom nagysága miatt is - kötelezően kiállítanak számlát. Arról már nem is beszélve, hogy a nagyobb szolgáltatók azért általában törekednek valamiféle minőségbiztosításra is, és sokkal átláthatóbb a működésük, panasz esetén pedig a felelősség kérdése jóval egyszerűbben tisztázható. Persze a transzparenciának megvan a maga ára, hiszen a nagyobb szolgáltatók pár ezer forinttal drágábban mérik a szolgáltatásaikat, mint Kovács doktor a Körúton. 

egészségügy magánrendelő adó hálapénz egészségügyi államtitkárság Balog Zoltán #enesazegeszsegugy

Hippocrates "Klinika" Kharpatos Socrates doctorral

 A piac  pedig nem kicsi, a legnagyobb 150 egészségügyi szolgáltató éves  bejelentett árbevétele 65 milliárd forint, a lakásrendelőké, akár ennek többszöröse is lehet (forrás: Dr. Rékassy Balázs orvos-közgadász). Ezért is jogos  az a felvetés, hogy ugyanazon a piacon mindenki egyformán viselje a közterheket, azaz forgalma után fizessen adót. Ezt a fizetési hajlandóságot pedig az online pénztárgépek kötelezővé tételével lehet fokozni, ezért mantrázza egy-egy nagyobb szolgáltató ennek mielőbbi bevezetését. 

Jogosnak jogos az óhaj, azonban valóban szükségszerű-e, s amennyiben bevezetnék, vajon milyen következménnyel járna?

Egy normális társadalomban, ahol az orvosokat és az egészségügyi személyzetet helyiértéken kezelik és jól megfizetik, a kérdés fel sem merülhetne, annyira triviális lenne a válasz az online pénztárgépekkel kapcsolatban. Azonban szép hazánkban, ahol még külön egészségügyi tárca sincsen, hanem egy csúcsminisztériumot felügyelő miniszterhez tartozik az egészségügy, aki a szektor problémájából annyit ért meg, mint egy bájolgó rhesus majom, egészen más a helyzet. Pláne egy olyan ellátórendszerben, ahol a dolgozók az alacsony állami fizetésüket az állam beleegyezésével adózatlan hálapénzzel egészíthetik ki.

Ebben a rendszerben az online pénztárgépek bevezetése igencsak meggondolandó kell, hogy legyen. Ugyanis jelenleg nem csak a lakásrendelőkben és a magánszektoban folyik magánegészségügyi ellátás, hanem az állami intézményekben is. Hiszen Kiss főorvos a rendelési idejében nem csak a kórházba betévedt betegeket látja el, hanem özvegy Bruszkovicsnét a hetedikről, mint magánbeteget, persze adózatlan hálapénzért és a kórház vagy rendelőintézet eszközeivel, amiért megint csak nem fizet a főorvos úr bérleti díjat. Ezzel szemben a lakásrendelőben legalább saját eszközparkot használ, még ha néha ez valamilyen úton-módon az államiból vándorolt is oda. De ennél is fontosabb, hogy Kovács főorvos a lakásrendelőben csak munkaidőn kívül képes rendelni, hiszen egyszerre nem lehet két helyen, bár lassan már ebben sem vagyok biztos, mert ebben az országban csodák mindig vannak. Ezt a  kvantumfizikai állapotot (mármint Kovács főorvos munkaidőn kívüli magánrendelése) jelentős haszon koronázza, hiszen aki a magánrendelésen jelenik meg, az nem az állami rendelésen fog receptet íratni. De mi történik akkor, ha pillangóhatásként bevezetnék az online pénztárgépet? Kovács főorvos nem hülye, az eddig a rendszerből adómentesen kivett pénzét továbbra is szeretné magáénak tudni. Ezért egész egyszerűen fogja és bezárja a magánrendelését, és visszaköltözteti az állami ellátórendszerbe, Kiss főorvos úrhoz hasonlóan. Ez pedig továbbgyűrűzve azt fogja jelenteni a betegmegmaradási törvény szerint, hogy az eddig is túlzsúfolt állami (lehet nemzeti is, ha úgy jobban tetszik) egészségügyi ellátórendszer még zsúfoltabb lesz. Hiszen Özv. Bruszkovicsné követi az orvosát az államiba és az eddig szokásosat most majd nem rendelési díjként fogja megfizetni, hanem hálapénzként. 

Tehát amennyiben a jogos igények hatására bevezetnék a teljes magánegészségügyi ellátó hálózatba az online pénztárgépet, úgy még inkább számolni kell az eddig is leterhelt állami rendszer túlterhelésével. Azonban ez vagy így, vagy úgy, de megkerülhetetlen lesz.

Persze lehetne megoldás is a problémára, azonban ez pont annyira nem érdekli az egészségügyi vezetést, mint a tegnapi konferencia. Hiszen bár hívták az egészségügyi államtitkárságot, ők a meghívást azzal utasították vissza, hogy: kérem, ez a magánegészségügyről szól, mit kezdjünk állami vezetőként ezzel? Ez pedig nem csak ostobaságról és szűklátókörűségről szól, hanem a magyarországi egészségügyi ellátás ismeretének teljes hiányáról is, ugyanis - lassan már közhelyszerűen - a magánellátás hozzáférhetősége, minősége, egyáltalán a léte jelentős kihatással van az állami rendszer működésére.

Ja, a megoldás, tisztességes bér biztosítása és a hálapénz kivezetése, ekkor ugyanis teljesen kifehéríthető a rendszer. Sajnos azonban ennek még csak csírája sem látszik. De addig is, sok sikert az államtitkár úr Phd-jéhez.

Tovább

Így hal a szegény

 Már régen szétszakadt az egészségügy, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az egyszerűen nem hajlandó szembe nézni a makacs tényekkel. Ugyanis pénzért jobb szolgáltatás, várólistamentes ellátás és akár hosszabb élet is vásárolható. A probléma csak az, hogy mindez nem látható, mert leginkább a hálapénz és a kapcsolati tőke vezérli. Hiszen ha valakinek például vastagbél tumort diagnosztizálnak, akkor igyekszik a legjobbnak tartott sebészt megkeresni az ismeretségi körön belül, mert ugye nem mindegy, hogy ki turkál a belünkben. Meg ugye az sem mindegy, hogy azt a tumort sikerül-e kibányászni, vagy marad-e egy kis halálos emlék utána. Aztán pedig ennek megfelelően a “szívességet”, mármint a műtétet, illik megfizetni a zsebbe csúsztatott kis figyelmességgel. De mindezt csak akkor tudja megtenni, ha van elég borítékba való, ha nincs, marad a mindenki számára hozzáférhető közellátás a várólistával, na meg ugye a kockázattal, hogy ki is kezel majd. Persze láttam én már sztársebészt is operálni kezdőkhöz haonló ügyességgel, meg az ellenkezőjét is, szakorvosjelöltet briliáns kézzel. De a hírnév ugye, meg az évek, néha felülírják a minőséget! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szinte teljes minőségbiztosítás és minőségbiztosítási indikátorok hiányában a közellátás is lehet véletlenszerűen jó is. De ez igencsak esetleges.

várható élettartam hálapénz egészségügy biztosítás Ónodi-Szűcs Zoltán Rogán

Kép: http://kapitalizmus.hvg.hu/2016/03/23/negy-haborus-ok/

A statisztikák mégis azt mutatják, hogy a jobban keresők jobb ellátásban részesülnek, hiszen több borítékot tudnak megtölteni. Persze- persze jobban is odafigyelnek magukra, mert iskolázottságuk révén tájékozottabbak is, és többet tudnak a saját egészségvédelmükre fordítani aztán végül tovább is élnek. És ez itt a lényeg: jó életminőségben, hosszabb ideig élni, ezt akarja mindenki. Sajnos a magyar egészségügyi ellátórendszer ezt elég heterogén módon tudja biztosítani a betegek számára, mert egészen más élet- és gyógyulási kilátásai vannak egy borsodi kistelepülésen élő földműves számára, mint akár a miskolci “rózsadombon”. Ezért igaz a bevezetőben leírt állítás, hogy Magyarországon az egészségügyi ellátás már régen szétszakadt szegények és gazdagok ellátásra. Csak ez nehezen látható, mert a szegregáció még nem jelent külön intézményeket, hacsak nem vesszük figyelembe a magánellátókat. Itt ugyanis már érezhető,  leginkább a járóbeteg-ellátásban a jövedelem szerinti betegcsoportok szétválása. Ki az aki SZTK-ba megy? Az, aki nem tudja megfizetni  a magánellátás szolgáltatásait, vagy az, akinek van ideje a szó szoros értelmében, hiszen még ki tudja várni a várólistán a sorát és képes eltölteni a helyi szocreál szakrendelőben egy fél napot míg sorra kerül, sokszor dacára a sokszor hónapokra előre egyeztetett időpontnak. 

Ezért a mai rendszer végtelenül korrupt és igazságtalan is. Sokkal tisztább lenne, ha végre a politika kihúzná a kisujját a végbeléből és SZAKEMBEREK (nem outsider politikusok) segítségével határoznák meg azt a tisztességes minimum ellátást, ami mindenkinek JÁR. És itt az lehet a különbség, hogy kérem az Ön combnyaktörését a legújabb technikával, vagy a szintén elfogadható régebbi technikával operálom meg. Mert az egyik esetben a beültetni kívánt implantátum mondjuk 700 ezer forint a másik eseteben meg csak 100 ezer forint. Tehát nagyon kellene már az a tisztességes minimum, hogy egy kicsit a borsodi földműves is esélyt kaphasson a tisztességes ellátáshoz, na meg az élethez. A gazdagabbak pedig bátran fizethetnek kiegészítő biztosítást, akár többszintűt is, ezzel is tehermentesítve az állami ellátást.

Aki pedig továbbra is attól tart, hogy a kiegészítő biztosítás miatt az egészségügyi ellátás kettészakad, az méltóztasson lefáradni az elefántcsonttoronyból és felkeresni kezelőorvosát. Az pedig, hogy az egészségügyi államtitkárság mindeközben mit csinál, illetve pontosan mit nem, azt jól látjuk, hiszen az elmúlt több mint 7 hónap alatt szinte semmit nem jutott előre az ágazat. Még azokban a kérdésekben sem, amelyeket maga Ónodi-Szűcs Zoltán sorolt fel mint prioritásokként. Persze az is lehet, hogy az államtitkár az ágazat vezetése helyett Phd-jére  készül, a vezetést meg odaadta gebinben Rogánnak. Kérdésként már csak az merül fel, hogy tényleg Rogán vezeti az egészségügyi bértárgyalást is, azért áll? 

Tovább

Irgalmatlanul ostobán vernek el 8 milliárdot

Valahogy kezd az az érzése lenni az embernek, hogy az egészségügyhöz lassan többen értenek, mint a focihoz.

Boldogult nagyapám - aki tanárember volt - úgy ment a fogorvoshoz, hogy nem csak a konkrét diagnózist, hanem a kezelési tervet is felvázolta a beavatkozás előtt. Hasonlóan működik jelenleg a kormány, hiszen innen-onnan kiabálnak be az egészségügy kérdéseibe és ahány “hozzáértő”, annyi kezelési terv is elhangzik. Így nem csoda, ha az államtitkár sem tudja már követni, hogy mi is folyik tulajdonképpen az ágazatban. Helyzetét nem könnyíti meg az a tény sem, hogy meglehetősen nagy területet felügyel és program híján nincs mit felmutatnia a kormányon belüli “szakértőknek” arról, hogy mi is az irány. Így aztán az élelmesebb kibicek bele-belenyúlnak az egészségügy - amúgy szánalmasan keserű és száraz - mézescsuprába, hátha akad ott még valami. Rendszerint akad is, bár annak a valaminek már régen nem ott volna a helye, hanem a dolgozók zsebében.

Így fordulhat elő a legújabb nagyvonalú fosztogatás osztogatás, aminek mostani kedvezményezettje, a Betegápoló Irgalmasrend Kórházai, az elkövetkező évben 8.1 milliárd forint többlettámogatást kapnak. Mellékesen megjegyezve, az egyházi fenntartású intézmények ugyanazt a finanszírozást kapják az OEP-től, mint bármely állami intézmény. Ezenfelül a jövő évi költségvetésben még 300 millió  forint kiegészítő támogatásra, valamint a saját egyházak támogatására is szert tesznek. Igaz ez annak ellenére, hogy az Irgalmasok honlapján ennek az ellenkezőjét olvashatjuk: 

"Míg a legtöbb hazai kórház állami vagy önkormányzati tulajdonban működik, így ezt a forrást közpénzből biztosítják, addig a mi kórházunk esetén ennek előteremtése alapvetően a működtető Betegápoló Irgalmasrend feladata. Nagylelkű támogatóink is részt vállaltak abban, hogy a Rend a közelmúltban is számos olyan fejlesztést hajthatott végre, amelyek hozzájárultak kórházunk infrastruktúrájának - és ezen keresztül a nyújtott szolgáltatások színvonalának - javulásához."

Tehát panaszra nekik lehet a legkevesebb okuk, hiszen az állam megfelelően kistafírungozza az egyházi fenntartású egészségügyi intézeteket.

Pontosan ezért furcsa az állam bőkezű plusz finanszírozása az Irgalmasrendnél, ami három kórházat foglal magába, a vácit, a pécsit és a budapestit. 

A budapesti kórházaknál maradva, a Budai Irgalmasrendi Kórház egy a Budapesten található harmincból és aktívan részt vesz a budapesti betegellátásban és az ügyeletekben is. Tehát az Irgalmasrend által nyújtott kapacitásra szüksége van Budapestnek, de a kórházára már egyáltalán nem biztos. Hiszen, mint ahogyan már itt és itt is leírtam, Budapest ellátása a mai rendszer szerint fenntarthatatlan. Szükség van 4-5 szuperkórházra és az összes többit be kell zárni, az épületeket pedig egyéb célokra kell hasznosítani.

Egészségügy Irgalmasrend Budapest kórházak Korányi projekt Szócska Cserháti szuperkórház

Kép: http://www.pestmegye.hu/hirek-altalanos/3377-368-millios-beruhazas-a-rokus-korhaz-diagnosztikai-parkjaban

Minden olyan támogatás, vagy pluszforrás, ami a meglevő kórházakat fejleszti, addig teljesen felesleges és ablakon kidobott pénz, amíg nincs megegyezés a budapesti ellátás végleges tervéről, ami, még egyszer mondom, nem lehet épeszűen más, mint 4-5 szuperkórház.

Nem kell azonban messzire mennünk, hogy a most eltapsolni szándékozott 8.1 milliárd forintnak a párját is megtaláljuk, a Szócska Miklós exállamtitkár által gründolt és sokak szerint pénzszivattyúként működő - 2013-ban átadni kívánt, azonban mind a mai napig be nem fejezett- Korányi Projektet. Ahol sajtó hírek szerint 400 milliót síbolhatott el a kivitelező és amit az Európai Unió csalás elleni szervezete, az OLAF is vizsgál, vagy vizsgálni fog.

Az esztelen pénzköltésnek van egyéb formája is. Nemrég újították fel a Merényi Kórház pszichiátriai osztályát és fejlesztették az ott található, de minden mástól távol levő traumatológiát, közel 370 millióból. De ide sorolhatom nyugodtan a Rókus Kórház 367  milliós beruházását, vagy a legújabb, az Uzsoki Kórház szívkatéter laboratóriumának a beruházását is. Igaz, ez utóbbi legalább magántőkéből jött össze.

Fontos megjegyezni, hogy általánosságban az adott intézmények kapacitása fontos Budapest számára, hiszen ezen kórházi ágyak biztosítják a még elérhető egészségügyi ellátást. Nem az ezekben a kórházakban folyó szakmai munkával van gond. A problémát a budapesti ellátás startégiai átalakítását szolgáló terv hiánya okozza. Konkrétan az, amelyik kimondja, melyik 4 kórház marad és mely kórházra vár egyéb, másfajta hasznosítás. Addig bármilyen olyan jellegű fejlesztés/felújítás/beruházás, ami nem könnyen költöztethető, az nem más, mint az adófizetők megrövidítése, hiszen lehet, hogy azt a kórházat bezárják.

A helyzet különösképpen azért érdekes, mert pont az egészségügyért felelős államtitkár nyilatkozza szinte folyamatosan, hogy a rendszerbe addig több pénzt nem érdemes belerakni, amíg nem teszik átláthatóvá. Éppen ezért került kinevezésre egy miniszteri biztos, aki elméletileg az új budapesti kórházkoncepcióért és a fejlesztésekért, illetve ezek koordinációjáért felel.

A kialakult kép kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy mit is csinál pontosan a miniszteri biztos és hogyan engedheti meg az államtitkár, hogy lényeges, sok milliárdos fejlesztések végbemenjenek addig, amíg nem tette átláthatóvá - ígérete szerint - a rendszert.

De persze az is elképzelhető, hogy egy-egy futballszakértő átnyergelt az egészségügy területére is, és ha már a foci olyan jól megy, most értékes tanácsaival az erősebb kutya alapon vágja gerincre az egész budapesti ellátást.

A jelenlegi képet nézve pedig nem lenne semmi meglepő abban, ha a Sportkórház Honvéd Kórházba költözését már Mocsai, orvos-professzorként irányítaná.

Tovább

Tegnap lemondott az egészségügy miniszter

Romániában, mert nekik ott, az elmaradott Balkánon még ilyen is van, egészségügyi miniszter. Lemondott, mert jó drágán adta el egy kórházi beszállító a kórházaknak a vizezett kézfertőtlenítő szerét. A Mediafax hírügynökség szerint - kormányzati információkra hivatkozva - a lemondás mögött az állhat, hogy az egészségügy miniszter nem értett egyet a botrány kormányzati kommunikációjával és ezért nyújtotta be lemondását.

Mindeközben Magyarországon ilyen el sem képzelhető, hiszen a kormányzat számára oly mértékben jelentéktelen az egészségügy, hogy még csak saját minisztere sincs az ágazatnak, azaz itthon csak az államtitkár mondhatna le. Amire egyébként meglehetne minden oka, hiszen októberi kinevezése óta nem sok minden történt a tárcája háza táján, mármint olyan valami, ami egy picit is előre mozdítaná a szektort a  válságból.  Annak ellenére, hogy az államtitkár program nélkül érkezett, volt itt ígéret az alapellátás megerősítéséről, a kancelláriák kialakításáról, a kórházi minimum feltételek újragondolásáról, a szociális ellátás leválasztásáról és új kórház-és ügyeleti rendszer kialakításáról is Budapesten. 

De a szavak leginkább csak szavak maradtak, az ígéretek meg ígéretek. Egyedül a budapesti ügyeleti rendszer állóvizébe sikerült egy kis kavicsot beledobni a sebészeti ügyelet átalakításával, amelynek hatásait még ma sem látjuk tisztán, lévén, hogy csak egy hónapja működik az átalakítás.

Az új budapesti kórházról pedig úgy megy még mindig az ötletelés, mintha új logót kívánnának szerkeszteni a FIDESZ számára. Egyszer az államtitkár azt nyilatkozza, hogy nem lesz új kórház, mert a régieket buheráljuk inkább sufnituninggal, másszor Varga Mihály nyilatkozza azt, hogy márpedig lesz. Hasonlóan ellentmondásos nyilatkozatok születtek még egy-két hónapja is a háttérintézmények megszűnésével kapcsolatban, például az OEP megszűnését jellemzően úgy jelentették be, hogy az egészségügyi államtitkár nem tudott róla. 

A fenti kommunikációs problémák mögött azonban - véleményem szerint - sokszor tudatosan, vezérelten jelennek meg egymásnak ellentmondó információk. 

Hiszen a kormányzatot a legkevésbé sem érdekli az OEP sorsa, de láthatóan még csak az sem, hogy milyen szintű egészségügyi ellátást tud a választóinak biztosítani, sokkal fontosabbnak tűnik néhány kormányzati csoport hatalmi vetélkedése, aminek az egyik áldozata lehet az OEP is. Ilyen erőterek és viszonyok között kellene dolgoznia és eredményeket felmutatnia az egészségügyi államtitkárnak. Aki azért kifelé meglehetősen keménynek tűnik, hiszen nincsen olyan nyilatkozata, ahol ne szólna ki kissé érdes stílusban a munkáját kritizálóknak, kormányzaton belül azonban úgy tűnik, érdekérvényesítő képessége egy zsák hangyáéval vetekedik.

Eredménynek tekinthető talán az, hogy a jövő évi költségvetésben 96 milliárd forinttal több jut az egészségügyre, ami szinte teljesen bérfejlesztésre fog fordítódni. Arról, hogy ez miért nem lesz pont semmire sem elég, itt írtam. Ez az összeg egyébként durván a kétszerese annak az összegnek, ami stadion-támogatásokra fut be a TAO pénzekből. Igen, azon stadionoknak a támogatására, amikbe már az MLSZ elnöke szerint sem jár elég szurkoló és ezt a tényt tartja a magyar foci legnagyobb problémájának, annak ellenére, hogy 2015-ben 43 milliárd forint érkezett a futballba.

Kép: http://3.bp.blogspot.com/-AouIDhxrzGA/VpIhUAl4ncI/AAAAAAAADsk/yjznvz5K6-I/s1600/foci-egeszsegugy.jpg

Ha az egészségügy kicsit is kiemelt terület lenne, a jövő évi költségvetésből le lehetne nyisszantani azt a kb. plusz 100-150 milliárd forintot, ami a TAO és a már beígért 85 milliárd mellet megnyugtató módon tudná a béreket rendezni. Hogy honnan? Tessék megnézni, mennyit fordítunk a hitélet, a határon túli magyarok támogatására, vagy egyéb sportberuházásokra, de bátran idepasszírozhatnánk a Várba költözés költségeit is. 

A pluszforrás egyenlőtlen elosztásával azonban egy dolgot könnyen elérhetnek: az ágazat jelentős megosztottságát biztosan sikerül majd fokozni, ami nyilvánvalóan a szektor érdekérvényesítő képességét is számottevően csökkenteni fogja.

Sajnálatos módon ez nem fogja megoldani az egészségügy problémáit, sőt még arra sem lesz elég, hogy a bajok egy részét a szőnyeg alá seperje. Így a már végstádiumban rothadó ágazat jövőre is folytatni fogja agóniáját.

Az pedig, hogy az egészségügyi államtitkár megelégeli-e a feje felett születő döntéseket, vagy a saját tehetetlenségét, illetve a főnökéhez, a kelekótya lelkészhez méltó módon bájologva addig ül a fűtött székben, amíg engedik, az a jövő nagy kérdése lesz.

Tovább

A halál oka: az egészségügyi ellátás

Ezt az alcímet adta egy rangos orvosi szaklapban frissen megjelent tanulmány, az amerikai halálokokat vizsgálva.

műhiba emberi hiba magyarországi halálozás halálok ÁNTSZ kórházi fertőzések egészségügy

Kép: oneonlychance.tumbrl.com

Még kezdő, zöldfülű orvosként mellkascsövezéshez készültem. A betegnek mindkét oldalon volt légmelle, de csak az egyik oldalt kellett mellkascső bevezetésével ellátni. Amíg a felügyeletemet ellátó főorvos megérkezett, előkészítettem a beteget, lemostam a becsövezni kívánt mellkasfelet, a bal oldalit. Mikor végeztem, a beteg - aki szerencsére eszméleténél volt - megkérdezte: Doktor úr, nem a jobb oldalamat fogják kezelni? Meglepődve pillantottam a röntgenfelvételre és megdöbbenve konstatáltam, hogy oldalt tévesztettem, valóban a másik mellkasfelet kellett volna előkészítenem. 

Mentségemre szóljon, hogy akkor már közel 30 órája a kórházban voltam és igencsak szédelegtem a fáradtságtól. Akkor pedig ez volt az elvárás, ma már szerencsére "csak" 24 órás szolgálatot várnak el (8 óra normál munka 16 óra ügyelet) a nem műszakban (12 órás váltásban) dolgozó orvosoktól. A tévedés lehetősége a rendszerben kódolva van, hiszen a fáradtság és a kimerültség az egyik leggyakoribb orvosi hibaforrás. 

A rendszerben azért szerencsére vannak beépített fékek, az én hibám kialakulását még a felügyeletemet ellátó főorvos akadályozhatta volna meg - aki szintén közel 30 órája volt talpon - azonban szerencsére erre nem volt szükség, a beteg ezt megelőzte és szólt, így végül nem történt orvosi hiba, és a pácienst is megkíméltük egy felesleges beavatkozástól, aki egyébként néhány nap múlva gyógyultan távozott a kórházból.

Nem úgy, mint az a 251 454 amerikai beteg, akik halálukat orvosi hibának köszönhetik, legalábbis a fenti jelentés becslése szerint. A számok megdöbbentőek, hiszen a tanulmány a harmadik leggyakoribb halálokként az orvosi hibákat nevezi meg (igaz, ezeket kissé tágabban értelmezi, mint az orvosi műhibát, azonban itt mindenképpen a nem szándékos, de halált okozó esetekről van szó).  Ráadásul ez a dolgozat még inkább a konzervatívabbak közé tartozik, azok között, amelyek az orvosi hibák áldozatainak számát próbálják megbecsülni. Ugyanis az a betegkódolás, amit egy WHO ajánlás szerint Amerikában, de a világ 117 országában, így nálunk is végeznek (itthon Betegségek Nemzetközi Osztályozása, BNO néven ismert), nem alkalmas, vagy csak nagyon korlátozottan azon betegek azonosítására, akik az orvosi ellátás közben előforduló hibák miatt vesztették életüket. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az orvosi emberi hibák elkerülhetetlenek, azonban számuk és következményeik csökkenthetőek lennének, ha a hibákat láthatóvá és mérhetővé tennénk, azaz hajlandóak lennénk az orvosi hibákkal szembenézni. Előfordulásuk csökkentésére három fő stratégiai irányt nevez meg a dolgozat: tegyük láthatóvá a hibákat, legyünk arra felkészülve, hogy emberi hibák előfordulhatnak, és legyen a kezelésükhöz megfelelő eszköz/gyógyszer/tudás, továbbá a humán faktor szerepét is figyelembe vevő alapelveket (pl. minőségbiztosítási, egyén- és vállalat biztonsági előírások) szükséges követni.

Szakértők azt is leszögezik, hogy az orvosi hibák jelentős része nem azért alakul ki, mert maga az orvos rossz, hanem azért mert a rendszer rossz, amelyben az orvos működik, azaz a legtöbb hibát rendszerhiba okozza. Ezen hibáknak van még egy közös vonzata, mégpedig az, hogy szinte sohasem egy cselekmény az, amely bekövetkezésüket kiváltja, hanem hibák, mulasztások sora vezet egy-egy végzetes eseményhez. Ezt fejlett kultúrákban már régen felismerték, és pontosan e felismerés következtében kutatják és teszik megismerhetővé a hibaforrásokat és azon folyamatokat, amelyek következtében egy-egy fatális esemény bekövetkezett.

Mindeközben Magyarországon az ÁNTSZ eldugja a kórházi fertőzésekre vonatkozó adatokat, amit a TASZ perrel kíván megszerezni. 

Amennyiben az amerikai adatokat a magyar viszonyokra vetítjük, mi is megdöbbentő számot kapunk. Ezek szerint ma Magyarországon évente 17 182 ember hal meg orvosi hiba következtében, napi 47 honfitársunk. (Számítási metódus: az Egyesült Államokban 35 416 000 kórházi felvételre jut 251 454 orvosi hibából eredő halál, Magyarországon a közel 2 420 000  kórházi felvételre jut 17 182). Persze, az amerikai mintát meglehetősen fals a magyar egészségügyi ellátórendszerre vetíteni, hiszen az itthonival ellentétben, ott elegendő számú, megfelelően képzett ellátó termeli ki a saját halottait, jól elszerelt és kifogástalan minőségű ellátóintézményekben. 

Jól mutatja a két egészségügyi ellátórendszer közötti különbséget, hogy az Egyesült Államokban 100 ezer lakosból évenként 193 hal meg szívbetegségben és 185 daganatos megbetegedésekben, míg Magyarországon kétszer ennyi beteg (400 és 360) hal meg ugyanezekben a betegségcsoportban. Nyilvánvaló, hogy a fentiek alapján a magyarországi helyzet sokkal rosszabb lehet a vázoltaknál.

Amennyiben viszont az amerikai adatok hazai arányosítását mégis elfogadjuk, úgy az orvosi hibák a magyarországi halálokok 13 százalékos arányával rögtön a harmadik helyet foglalják el a nem túl szívderítő halálozási listán, közvetlen a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a daganatos betegségek által bekövetkezett halálesetek után. 

Azonban amíg a tengerentúli ellátórendszer megpróbál szembenézni az orvosi hibák tényével, itthon attól tart az ÁNTSZ, hogy a felszínre kerülő adatok megzavarnák a társadalmat, és azemberek nem értenék meg azok pontos jelentését. Arról már nem is beszélve, hogy a lehetőségek országában az is elképzelhető, hogy az orvosi hibákról egy  sebész-onkológus lebbenti fel a fátylat, mint maga a címben is idézett tanulmány szerzője.

És mielőtt elkezdenénk a szokásos hangulatban révedni a gaz, pénzéhes orvosokról, akik legálisan ölnek, ne feledjük, hogy az egészségügyi ellátás pontosan olyan, mint a társadalom, ha számunkra megfelelő, hogy ennyit és így költsünk az egészségügyre, és nem háborodunk fel azon, ha adatokat titkolnak el előttünk, vagy ha azt látjuk, hogy az egészségügy szereplőit a végletekig kizsigerelik, miért várunk nagyobb transzparenciát, jobb ellátást? 

Tovább

Így verik át és uszítják egymás ellen a nővéreket és az orvosokat

Legalábbis ez sejthető abból a tényből, hogy bár még papíron zajlanak a tárgyalások az egészségügyi államtitkárság, valamint az állítólagos szakmai képviseletek között, a bérmegállapodásról a benyújtott költségvetés már igen konkrét számokat tartalmaz, beleérteve az egészségügyi bérrendezést is. 

Megszólalt Varga Mihály is és Ónodi-Szűcs Zoltánnal egybehangzóan azt állítják, hogy az egészségügyi ágazat plusz 167 milliárd forrást kap. 

Ekkor jutott eszembe az a magyar népmese, ahol az idős király elküldte mind a három fiát, hogy találjanak maguknak feleséget, de azé lesz a trón és a fele királyság, aki azt a lányt hozza haza, akinek csillag van a homlokán. A motívum végigmegy a mesén és a különböző kalandok között a legkisebb királyfi válogatva, mindig azt mondja: szép, szép de ennek sincs csillag a homlokán, amíg meg nem találja kedvesét.

Sajnos, nézve a jövő évi költségvetést és a beígért csilliárdokat, még csak azt sem mondhatjuk, hogy szép, szép, nemhogy csillagot keresnénk rajta. Ugyanis most vagy össze-vissza beszélnek a költségvetéssel kapcsolatban, vagy egyszerűen csak az alap matek nem megy, hiszen a parlament honlapjáról letölthető költségvetésben az Egészségügyi alap 2059 milliárd forint, szemben az idei 1963 milliárd forinttal. Ez pedig mindössze 96 milliárdos többlet összeget jelent idénre, a beharangozott 167 milliárd helyett.

Azonban a fanfárok szólnak, dobok peregnek és lassan már óriásplakáton is megjelenik a a hirdetés “ jövőre 167 milliárd forinttal többet törődhet egészségével és ebből 80-85 milliárd forintot fordítunk az egészségügyi bérrendezésre”. Vagyis az orvosbárók hatalmának visszaszorítására és a hálapénz ellen. 

Szép, szép, azonban ennek sincs csillag a homlokán. Merthogy a 80-85 milliárd forint sajnálatos módon a karácsonyi pulykapénzt sem kompenzálná egy fejlett társadalomban. 

Ugyanis itt van az a rohadt matek! 85 milliárd forint egy százaléka is tetemes összeg, egy egyénnek akár egy életre is, 850 millió forintot jelent. Na de itt százezer egészségügyi dolgozóról és 20-30 ezer orvosról beszélünk. Játsszunk el egy picit a gondolattal. Ha mindezt az összeget az orvosoknak adnánk, csak nekik, akkor az olyan 300 ezer forint bruttó bruttó (nem véletlen van kétszer, ez a teljes bértömeget jelenti) fizetésemelést jelentene havonta, ez kb. 160 ezer forintos nettó jövedelmet eredményezhetne orvosonként. Ez úgy elég is lenne a rezidensek itthon tartására, de a szakorvosokéra másfélszer ennyit kellene költeni, a főorvosi karra még többet, az orvosbárók meg… Na de ott van ám az a 100 ezres nagyságrendű szakdolgozói létszám, akik még semmit sem kaptak és nélkülük mi, orvosok sem érünk semmit. Most pedig játsszunk el azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha csak a szakdolgozók bérrendezésére fordítanák a 85 milliárd plusz pénzt. Ez 71 ezer forint teljes bértömeget, azaz olyan 40 ezer forintos nettó jövedelmet jelentene. Jól látszik, hogy a beígért 85 milliárd forint semmire sem lesz elég, hiszen még külön-külön elosztva sem tudja kielégíteni az egészségben dolgozók bérigényét. Ennek az összegnek legalább a háromszorosára lenne szükség és az is csak átmenetileg szüntetné meg az egészségügyi dolgozók elvándorlását, azaz az egészségügy vérzését. Hiszen a bérfejlesztés semmit sem ér strukturális változtatások nélkül, arra meg a maradék 80 milliárd forint zsebpénznek is kevés (a  kormányzat 200 milliárdra árazta az új budai szuperkórház árát).

egészségügy bértárgyalás Ónodi-Szűcs Zoltán költségvetés 2017 MSZ EDDSZ MOK Éger István Cser Ágnes Balogh Zoltán

Kép:https://www.buzzfeed.com/sheridanwatson/its-cool-to-not-constantly-point-out-someones-weight?utm_term=.rjgYzGLqq#.wvLeAxjYY

A helyzet pikantériája, hogy még most is bértárgyalnak az operett-szervezetek (MSZ EDDSZ, Magyar Orvosi Kamara, valamint ez utóbbi szakdolgozói kamarája), olyan igen erős képviselettel, mint Éger István és Cser Ágnes, valamint Balogh Zoltán. Nos, a triumvirátus valószínűleg a kormány kegyelméből lehet pozícióban (az okok itt itt itt és itt lehetnek), de egy biztos, saját megélhetésük és havi bevételük sokkal fontosabb számukra, mint az egészségügyi dolgozók helyzete. Ha nem így lenne, az elmúlt évtizedekben valószínűleg hallottunk volna már bármiféle eredményt, ami tevékenységük gyümölcse lehetne. Sajnos azonban az államtitkársággal való érdemi bértárgyalás - ahogy  eddig is - látványpékség hatékonyságával lesz mérhető. 

Vagy az egész csak arról szól, hogy oszd meg és uralkodj? Bevonva az operett-érdekképviseleteket is? Arról, hogy  hogyan lehet egymásnak ugrasztani az orvosi és szakdolgozói réteget? Hiszen a beígért konccal (85 milliárd) csak az egyik réteg lakhat úgy-ahogy jól, így szinte borítékolható a meglévő bérfeszültség további növekedése.  

Az egészségügy hiénái ellenben biztosan jól laknak, hiszen pozíciójuk megmarad és büszkén szelfizhetnek majd az államtitkár árnyékában.

Tovább

Riasztó adatok a légimentésről

A napokban elég elképesztő adatokat találtam a magyar légimentés működéséről. 2011 óta nem csak a feladatszám csökkent drasztikusan, hanem a hozzáértő szakorvosok száma is.

mentés légimentés Országos Mentőszolgálat légimentők

2011-ben eltávolították a légimentők éléről azt az ügyvezetőt, aki a modern kori légimentést társaival megteremtette. Azóta több ügyvezető váltotta egymást, akárcsak orvosigazgató, de a légimentés korábbi fénye valahogy nem tudott újra ragyogni. 

Jelenleg a probléma nagyon úgy néz ki, hogy a vezetés teljes hiánya mellett leginkább mégiscsak orvosszakmai. Hiszen 2011 óta 34 orvos -két kivétellel szakorvos- hagyta el a szervezetet, helyüket pedig tapasztalatlan, jobbára szakvizsga előtt álló, de leginkább rezidens orvosokkal töltötték fel. A légimentők orvoslétszáma 50 fő körüli, így csaknem a teljes csapat lecserélődött öt év alatt. A légimentés mindig is a magyar mentésügy kiemelt szereplője, aki idekerült az a krémhez tartozónak érezhette magát. Az itteni munkának jelentős a presztízse, így - bár a fizetés mindig is magasabb volt mint a mentés egyéb területein - a jelentkezőket legkevésbé a pénz motiválta. Ennek értelmében az orvoselvándorlás sem magyarázható az alacsony fizetéssel.  A legnagyobb fluktuáció a jelenlegi ügyvezető és orvosigazgató regnálása idején jellemzi a szervezetet. Ami leginkább az orvosigazgató vezetői készségeinek teljes hiányából fakad, és persze az RSI (a sürgősségi ellátásban nagy vitát kiváltott légútbiztosítási módszer) erőszakos bevezetéséről és módszertanáról szól. Itt ugyanis könnyen elképzelhető, hogy egy több szakvizsgás orvosnak ellátás közben (!) fel kell hívnia a szakvizsgával még nem rendelkező kollégáját, és konzultálnia kell vele a megfelelő ellátás megkezdéséhez. 

A folyamatos konzultáció ellenére a jelenlegi orvosigazgatóval a kommunikáció is igen nehéz lehet, hiszen hol Angliában dolgozik az itthoni állása mellett, hol a világ valamely egzotikus helyére utazik továbbképzés céljából, mint legutóbb Ausztráliában.  Az hogy az amúgy is folyamatos forráshiánnyal küszködő szervezet ezeket a kongresszusokat  finanszírozza-e vagy sem, egyelőre kérdés marad.

Mindemellett  nem csak a riasztó szakorvoshiánnyal kell szembesülni, hanem a légimentő feladatok számának drasztikus csökkenésével is. Ugyanis a 2010-es feladatellátáshoz képest 2013-14-ben 378, 2015-ben pedig 487 feladattal láttak el kevesebb feladatot a légimentők. 

mentés légimentés Országos Mentőszolgálat légimentők

Forrás: KSH

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Magyarország  jobban teljesítene a légimentést igénylő egészségkárosodások terén, hanem sokkal inkább azt, hogy 487-szer kevesebbet küldték a helikoptert feladat ellátásához, mint kellett volna. Az esetfeladatok csökkenése együtt jár a repült idő drasztikus csökkenésével is, ez pedig a pilóták gyakorlatát befolyásolja jelentősen.

A kialakult helyzetet súlyosbítja az a tény is, hogy nemrég a légimentőknél kapott állást az Országos Mentőszolgálat fél éve menesztett orvosigazgatója is. Az az orvosigazgató, aki a magyar mentéstörténetben már sok helyen felbukkant, például légimentő ügyvezető igazgatóként, vagy ugyanott orvosigazgatóként is, legutóbb pedig az Országos Mentőszolgálat orvosigazgatói pozícióját töltötte be. Vezetői alkalmatlanságát igazolhatja az a tény is, hogy öt éven belül már a harmadik vezetői pozícióból is távozott. Ennek ellenére jelenlegi munkahelyére  (légimentők) azért csak sikerült maga mellé még a feleségét is oktatásszervezőként bepasszíroznia. Ezt a feladatkört egyébként hagyományosan az orvosigazgató látta el, de mint fent már vázoltam, a jelenlegi orvosigazgató igen elfoglalt, ezért tehermentesíteni kellett.

És igen, az ügyvezető ezt mind kényelmesen hátradőlve nézi, persze az ő szemszögéből a legjobb nem belefolyni semmibe, ahogy a helikopter beszerzésekbe sem. De ez már egy másik téma lesz.

A szerző a Magyar Légimentő Nonprofit Kft orvosigazgatója volt 2010-ig.

Tovább

Az orvosbárók visszavágnak

Két napja jelent meg Az orvosbárókra megy el a pénz  (Mi a baj a  magyar egészségüggyel?) című cikk, ami az egészségügy jelenkori feudális és visszás struktúráját boncolgatja. Szó van benne sok olyan dologról, amit már sokan sok helyen leírtunk és publikáltunk, a hálapénzről, a kórházi eszközpark magánhasználatáról, de legfőképp arról a vékony rétegről az orvosok között, akik az évi 80-100 milliárd összegre becsült hálapénz java részét zsebre teszik. A cikk számszakilag meglehetősen pongyola, sok adat nincs megfelelően alátámasztva, egyes részei komoly vitákat válthatnak ki, és a képet jelentősen árnyalja, hogy a szerző vállaltan egy magánegészségügyi intézmény vezetője, azonban ez szinte mindegy is. Hiszen a leírtak nagy része és lényege igaz, megfelel a valóságnak, a megfogalmazott mechanizmusok valóban úgy működtetik a rendszert és valóban úgy gátolják egy mindenki számára elfogadható egészségügyi ellátás kialakítását, mint ahogyan az a cikkben szerepel. 

És igen, a hálapénz polipként fogja közre az egészségügyi ellátórendszert és alakítja ki a kórházon belüli magánrendelések hálózatát, megfojtva a fiatal kollégák megfelelő képzését és elfogadva a megalázó bérezést is, hiszen a felső 20 százalék - a döntéshozók jelentős része - valóban remekül megél a hálapénz által nyújtott adózatlan előnyökből. Ez a réteg fölözi le az évi 80-100 milliárd forintra becsült hálapénz nagy részét. 

Kórházszövetség orvosbárók hálapénz egészségügy

Kép: https://www.xfueru.com/de/disney/5013-magnet-dagobert-duck-7x7cm.html

A cikk jelentős visszhangot kapott és egy nappal a megjelenése után a Magyar Kórházszövetség megjelentette a válászát. Az a Kórházszövetség, amelynek javarészt kiöregedett tagjai olyan orvosbárók, akik a mindenkori hatalom kegyeiből lehetnek kórházigazgatók, semmint képességeik, vagy tehetségük alapján. 

A válasz meglepően jól indult, az elején helyretette az eredeti írás szemet bántó számszaki tévedéseit, aránytalanságait. Sajnálatos módon azonban a folytatás meglehetősen szánalmasra sikeredett. Hiszen a folytatásban relativizálni kívánja a orvosbárók befolyását, hatalmát, végül még a létezésüket is megkérdőjelezi. Aztán a meglévő kórházak számát hasonlítja a németországi és ausztriai kórházak számához, a lakosság arányában. Ebből gyorsan kiderül, hogy állításuk szerint Magyarországon nincs is túl sok kórház, hiszen az említett két európai országban 1 millió lakosra szerintük kétszer annyi kórház jut. (Megjegyezném azt a tényt, hogy a magyarországi 102 kórházból 30 Budapesten található, ez az ország kórházainak közel egyharmadát jelenti, valamint azt is, hogy számos pár száz ágyas kórház Magyarországon a bennfekvő értágító kezelésen és az egyszerűbb műtéteken kívűl mást ellátni nem igen tud.)

A Kórházszövetség sejtetését meglehetősen gyorsan cáfolja az a tény, hogy  a megnevezett európai országokban jelentős a magánkórházak száma, ugyanis ott valami olyanféle dolog van, amit a Kórházszövetség tagjai hírből sem ismerhetnek, ez pedig a verseny, a verseny a betegért mind biztosítói, mind ellátói oldalon. Persze ez Magyarországon egy hierarchikus, feudális rendszerben elképzelhetetlen, ott ahol gyakran a hálapénz ellenére sem jár szolgáltatás. 

Azonban a legelszomorítóbb és legveszélyesebb mondatot a Kórházszövetség a levele végére hagyta “A paraszolvencia kivezetése és az „orvosbárók” hatalmának csökkenése évtizedes tisztázó, odafigyelő, tervszerű cselekvéssel érhető el.”

Azaz habár nincs minden rendben, de majd szépen lassan, valahogy egyszer csak változtatni kellene. Ezek szerint még évtizedekig minden rendben van, legfőképpen a jelen helyzet a maga korrupciójával és paraszolvenciájával. Persze az is igaz, hogy a Kórházszövetség szempontjából sietségre semmi szükség, hiszen pár év múlva az elnökség nagy része úgy is nyugdíjba vonul (átlagéletkoruk 58 év feletti), így a problémák is majd az utókor vállát nyomják.

Tovább

Egy képben az egészségügy

Pár napja kaptam, egy névtelenséget kérő informátortól, egy budapesti kórházban találta. A kiírást természetesen nem vállalta névvel annak szerzője, de jól mutatja, hogy eddig hogyan mentek a dolgok. Persze biztos vagyok benne, hogy Államtitkár úr szerint a számok nem ezt mutatják.

egészségügy kórházak sterilizálás kórházi fertőzések

Tovább

Lemondtak Budapestről minden marad a XIX. században

Szomorúan olvastam a híradásokat, hogy Kulka Jánost - szerintem jelen korunk egyik legnagyobb színészegyéniségét - kórházba szállították és állapota kritikus. Aztán megütötte a szememet az, ami a hírek mögött volt, hogy először a Honvédkórházba szállították - aminek a neve hivatalosan MH Egészségügyi Központ - majd onnan tovább, az amerikai úti Országos Idegtudományi Intézetbe, végleges ellátásra. 

Na, ez utóbbi szállítás ütött szöget a fejembe. Miért is kellett a Honvédkórházból tovább szállítani az életveszélyes állapotban levő beteget az OITI-be? Hiszen az állami propagandagépezet csak csúcskórházként emlegeti a Honvédkórházat, ami egyébként Budapest esetében pontosan így is van - mert nincs a fővárosban még egy olyan kórház, amely hasonlóan komplex ellátást tud nyújtani - nem úgy, mint vidéken (hiszen a Honvédkórház ellátási szintje szinte semmiben sem különbözik például a Zala Megyei Kórház szintjétől). Azonban vannak speciális ellátási eljárások, amelyek Nyugat-Európában egy megyei kórházban is megtalálhatóak, de Magyarországon csak egy-egy intézményben hozzáférhetőek, mint valószínűleg az a terápia is, amivel Kulkát kezelték.

A probléma azonban ott van, hogy ezekbe a speciális ellátást nyújtó intézményekbe sokszor nem is lehet az utcáról bekerülni, kapacitáshiány miatt, vagy sokszor csak a sürgősségi ellátás során derül ki, hogy a betegnek valamiféle speciális ellátásra volna szüksége. Ilyenkor jön az egyeztetés és a szállítás, illetve annak megszervezése; ez a legideálisabb esetben is legalább egy órát igénybe vesz. Vannak olyan betegségek, mint például a stroke vagy a szívizominfarktus, amelyeknél percek is számítanak, hiszen minél előbb kezdődik meg a definitív ellátás, annál eredményesebb a gyógyulás lehetősége, egy adott idő eltelte után pedig már nincs jelentősége a speciális ellátási formáknak. Ebből következik, hogy minden késlekedés a definitív ellátással az eredményes gyógyulást veszélyezteti, ide értve a beteg szállítása miatt elvesztegetett időt is. Mindemellett az intenzív állapotú betegek szállítása egyrészt nem veszélytelen (minden szállítás, mozgatás a beteg szervezet számára stresszforrás, lásd. szállítási trauma), másrészt meg külön erre fenntartott mentőegységet igényel (ez jelenleg csak névleg érhető el a Mentőszolgálatnál, valójában ilyen nincs).

A kérdés jogosan vetődik fel a fentiek tükrében, hogy akkor mégis hogyan lehetséges, hogy különálló intézetek fizikailag is távol vannak egy-egy nagyobb kórháztól. Úgy, hogy a különálló intézmények mind-mind valakinek az éppen aktuális kis szemétdombjai, ahol külön lehet kapirgálni és minden integráció a külön kincskeresés lehetőségét venné el.  (Határozottan szeretném leszögezni, hogy nem az ezekben az intézetekben folyó magas szakmai műhelymunkára gondolok a fentiekben!) Azaz valójában senkinek sem érdeke az integráció és a fizikai egybeolvadás sem, hiszen ezzel intézmények szűnnének meg. Nem érdeke a mindenkori egészségügyi vezetésnek sem, mert csak plusz konfliktusforrás alakulna ki és jelentős anyagi ráfordítással járna az intézmények integrációja és fizikai egybeolvasztása. Egyetlen egy szereplő érdeke, hogy ne legyenek szétszórt intézmények és ellátóegységek, ez pedig a beteg. Sajnálatos módon azonban a rendszerben a beteg érdekérvényesítő képessége a legkisebb, így ezt könnyű ignorálni.

Kulka János Budapest kórházak egészségügy egészségügyi államtitkárság egészségügyi ellátás

Kép: http://www.seenox.org/wp-content/uploads/2014/06/Hilarious-Design-Fails-10.png

Az ideális egybeolvasztás Budapesten azt jelentené, hogy a meglévő 30 kórházból és annak ötvenvalahány telephelyéből kellene 4 nagy kórházat csinálni, ebbe beleértve az összes speciális intézményt és a Semmelweis Egyetemet is, ekkor érnénk el a Zala Megyei Kórház színvonalát.

Sajnálatos módon nagyon úgy fest, hogy az egészségügyi vezetés ezt még mindig nem érti meg, sőt még azt sem, hogy a múlt századi kubatúra a maga pavilonrendszerével (a kórház osztályai külön-külön épületben vannak) - ami a budapesti kórházakat jellemzi - teljesen lehetetlenné teszi a korszerű betegellátást. Legalábbis erre enged következtetni a napi.hu cikke, mely szerint “Egy másik, az államtitkárság által támogatott fejlesztési koncepció 3 sürgősségi centrumban gondolkodik, budai (Szent János Kórház), észak-pesti (Honvédkórház), és déli-pesti (Szent István, Szent László) központokkal, összevonásokkal, társkórházakkal együtt. Erre a körre az új, a Korányi-projekt tömbjéhez hasonló blokkok építésével együtt, első körben 180 milliárd forintra lenne szükség, amihez viszont uniós forrásokat is lehetne társítani. Kútvölgyiben már elindult egy 4 milliárdos felújítás, a koncepció szerint a Kútvölgyi tömböt összekötnék a Kútvölgyi lejtő fölött a Szent János kórházzal… A fül-orr-gégészet, nőgyógyászat, urológia pedig maradhatnak a jelenlegi pavilonokban, amelyeket uniós forrásból felújíthatnak…hasonlóan lehetne újraszervezni a Szent László és Szent István kórházat az ott lévő kardiológiai intézettel. A dél-pesti sürgősségi központra ugyanúgy felfűzhetők a Szent István kórház pavilonjai.”

Amennyiben ezek a fejlesztések létrejönnek, megint pontosan ott tartunk, mint ahol elkezdtük, egyetlen kivétellel, hogy ismét feleslegesen elpattintottunk iszonyatos mennyiségű pénzt, de releváns eredmény nélkül, és a kritikus állapotú betegeket továbbra is szállíthatja a mentőszolgálat a város egyik végéből a másikba. A fővárosi betegeknek pedig továbbra sem jár legalább egy, megyei szintű egészségügyi ellátóhely.

Kulka János Budapest kórházak egészségügy egészségügyi államtitkárság egészségügyi ellátás

Kép: http://unbounce.com/funny/15-epic-marketing-fails/

Már csak azt nem értem, hogy aki a pavilonrendszer alkalmatlanságát nem érti, mit keres egyáltalán az egészségügy közelében. Miért nem megy inkább állatgondozónak, ott legalább emberéletekkel nem tud játszani, már ha rendesen bezárja az ajtót.

Remélem, nagyon remélem, hogy Kulka Jánosnak a fentiekből semmiféle hátránya nem származott és minél előbb teljesen felépül.

Mert igen, rá igen nagy szükségünk van!

Tovább

Vasárnapi kórházbezárás

A minap a facebookon összeakadtam egy előadóművésszel, aki emocionális húrokat pengetve érvelt a vasárnapi boltbezárás mellett. Kapva kaptam az alkalmon és javasoltam legott, hogyha már így alakult, akkor talán zárjuk be a kórházakat is vasárnap, hiszen az ott dolgozóknak is jogukban állna vasárnap cukrászdába menni, vagy csak egyszerűen a gyerekükkel tölteni az időt. Persze azonnal megkaptam a kioktatást arról, hogy az orvosoknak, nővéreknek hivatása van és biztosan el is mondták nekem, hogy ez mit jelent.

De vajon mit is jelenthet a hivatás, vagy hivatástudat és miért gondolják sokan azt, hogy az orvosnak, nővérnek, egészségügyi személyzetnek nincsen magánélete csak hivatása? Miért gondolják sokan azt, hogy az egészségügyi dolgozó szabadidejében is bármikor hadra fogható, szabadidejével bárki is rendelkezhet, csak azért mert orvos, vagy nővér? Nos, a hivatás az egy olyan szakmát jelent, amelyhez az egyén lelkileg is vonzódik, akár életcélként is megfogalmazza magának ezen szakma űzését. Nem tévesztendő össze a hivatás a fizetéssel, ami ma Magyarországon egy rendkívül népszerű téveszme. Ugyanis az, akinek hivatástudata van, és szakmáját e szerint végzi, bármennyire is meglepő az is bérből / fizetésből él. Tehát a hivatás, vagy hivatástudat nem alkalmas élelmiszer vagy egyéb anyagi jószágok megfizetésére, legalábbis egyelőre nem. Ellenben a hivatástudat például azt az alapvető magatartást jelentheti, amely szerint ha egy orvos / nővér bárhol olyan esetet lát, ahol valaki egészségkárosodást szenved, akkor megpróbál segíteni (amit egyébként mindenikek meg kellene tennie), még akkor  is, ha ez nem a munkahelyén történik. Ennek dacára mondjuk egy informatikust nem fog különösebben lázba hozni a Balaton parton, ha a lángosos számlázóprogramja nem működik.  A baj ott van, amikor a hivatástudatot összetévesztik a normál munkamenettel, illetve visszaélnek vele. Sok botrányos történetet olvastam, hallottam olyan esetekről, amikor az orvos nem vizsgálta meg, nem operálta meg stb… Ezek az esetek, amennyiben valóban úgy történtek, ahogy le vannak írva, akkor nem arról szóltak, hogy az illető ellátóknak eltűnt a hivatástudatuk - ugyanis ezt szerintem nem lehet számon kérni, hasonlóan például a jóérzéshez - hanem arról, hogy munkakörük ellátása közben teljesítették-e kötelességüket vagy sem.

Azt is fontos megjegyezni, hogy az a hivatástudatnak nevezett valami nem állandó értéken mozog, hanem értéke változhat - jellemzően csökkenhet az évek múlásával - akárcsak az egyén lelkesedése. A hivatástudatot aztán a legrosszabb esetben felváltja a fásultság és a burnout (kiégés) szindróma. Ez akár meglepően gyorsan is bekövetkezhet, pár év alatt. A hivatástudat megtartásához szorosan hozzájárul a megbecsültség érzése és - ne legyünk szerények - az anyagi megbecsültség is ide tartozik, valamint a hasznosság érzése is. Sajnálatos módon az egészségügyben dolgozók e két komponens tartós hiányában szenvednek. És ebben mi magunk, a társadalom a leginkább felelős. Az anyagi részt mindenki érti: Segíthetek János órabére magasabb a gyorsétteremben, mint az ápolóké. (Persze ez nem azt jelenti, hogy Segíthetek János jól meg van fizetve). 

Aztán itt van a hasznosság érzése is. Még kezdő orvos koromban sokat ügyeltem háziorvosi ügyletekben, hétvégén is. A szombatot utáltam a legjobban, mert az piacnap volt  és az orvosi ellátásra is pontosan úgy tekintettek, mint a szomszédos piacon a hentesboltra, ha már arra járok, beugrom, hol egy vérnyomásmérésre, hol egy receptért, hol csak egy kis vizsgálatért, vagy csak egy kis kullancscsípés miatt. Arra a sürgősségi ügyeletre, amit sürgősségi esetek ellátására tartottak fent. A helyzet mára már annyit romlott, az egészségügyi ellátórendszer már oly mértékben omlott össze, hogy ezek a betegek minden nap megjelennek a sürgésségi ellátásban az alapellátás helyett. Időközben történt egy vérszegény kísérlet ennek a tendenciának a megváltoztatására, amikor a vizitdíjat bevezették. Ez sikeres is volt, hiszen a felesleges orvos-beteg találkozók számát ténylegesen csökkentette. Sajnos azonban a jelenlegi kormányzó párt és az Orvosi Kamara vezetője addig hergelte a lakosságot, míg a vizitdíj is a múlté lett. Így rendesen megnőtt az amúgy is csökkent létszámú egészségügyi ellátó személyzet leterheltsége. Az orvosi munka kb. 40 százaléka adminisztráció, amit az orvos végez maga. A maradék 60 százalékból 50-et azon betegek vizsgálata teszi ki, akiknek semmi keresnivalója nem lenne akkor és ott abban a rendelőben, így mindössze 10 százalékban érzi az orvos úgy, hogy effektív munkát végez. Ráadásul a rendszerben feleslegesen megjelenők azoknak a betegeknek gyógyítását nehezítik, akik tényleg rászorulnának. Ez pedig igen csak frusztráló érzés, és nem erősíti az egyén hasznosságának megélését.

Az is igaz, hogy a betegek sem szórakozni járnak az orvoshoz, és sokszor nem az ő hibájuk a felesleges igénybevétel, hiszen az egész ellátórendszerrel baj van, az alapellátástól a rehabilitációig. Ugyanis a betegutak nem tiszták, a várólisták meg hatalmasra duzzadtak már az egyszerűbb szakorvosi ellátás esetében is.

De amíg távolról magyarázunk az orvosoknak / ápolóknak a hivatástudatról, amíg elvetjük a vizitdíjat, vagy az ötletét egy jól működő egészségügyi kiegészítő biztosításnak, amíg otthon a fotelból bólogatunk Sándor Máriának, és amíg hagyjuk hogy az egészségügyet államtitkár és ne miniszter felügyelje, addig ez van, ez jár! Illetve lassan már ennyi sem. Zárjuk be a kórházakat vasárnap!

Kép: http://www.helyihirek.hu/index.php?fp=cikk&id=772&v=cikkek

Tovább

A Walking Dead-dé varázsolt ország

OEP Nyugdíjbiztosító megszűnés egészségügy átalakítás EMMI Balog Zoltán Magyar Államkincstár mentőszolgálat

https://i.ytimg.com/vi/gzERINj7iXY/maxresdefault.jpg

Viszonylag gyors módját választotta a kormány a fenyegető nyugdíjas krízis megoldásának. Először egybevonja, majd a minisztériumba olvasztja mind az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (OEP), és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságot (NYUFIG). Egy, azaz csak egy állami kifizetőhely maradhat talpon az óriás bürokráciacsökkentési kampányban, ez pedig a Magyar Államkincstár lesz. 

A koncepció meglehetősen érdekes, azt most is látjuk, hogy az állami intézmények nem igazán működnek, hatványozottan igaz ez az Emberi Erőforrások Minisztériumához (EMMI) tartozó intézményekre. Bármerre is nézünk, nem találunk olyan intézményt, amit ne zilált volna szét a szakmaiatlanság és az alkalmatlanság. Az EMMI esetében mindennél igazabb az ismert szólás a halról, meg annak fejéről, ugyanis Balog Zoltán miniszterként semmilyen értékelhető eredményt felmutatni nem tudott, azonban az általa vezetett tárcáknál jelentős rombolást sikerült véghezvinnie, elég csak az oktatás és az egészségügy tájékán körülnéznünk. Ebből lehetett elege a kormányzatnak és bürokráciacsökkentés címén mindent megpróbálnak egy már amúgy is túldimenzionált mamutszervezetbe passzírozni, amolyan orosz rulettként, hátha akkor az alkalmatlan miniszter majd nem lesz alkalmatlan. Mindezt persze úgy, hogy a megszűnő intézmények listája sokkal inkább politikai erővonalak mentén alakul, mint a józan ész, vagy magának az intézménynek a hasznossága alapján.

Vannak olyan szervezetek, amelyek egy óriás és vezetetlen minisztériumba olvasztva szinte biztosan elvesztik funkciójukat és feladatuk maradványait sem fogják tudni ellátni, annak ellenére, hogy működésük létfontosságú lenne. Így fog ez történni a NYUFIG-gal és az OEP-pel. Ennek egyenes következménye pedig az lehet, hogy se nyugdíj, se betegellátás nem lesz a továbbiakban, így a nyugdíjasok egészségügyi ellátás hiányában és nyugdíj nélkül gyorsan éhen halnak, de előtte a Walking Dead zombijaihoz hasonlóan fognak a kukák tájékán megjelenni, amelyeknek addigra már a Nemzeti Etető lesz a neve.

OEP Nyugdíjbiztosító megszűnés egészségügy átalakítás EMMI Balog Zoltán Magyar Államkincstár mentőszolgálat

Kép:http://www.ew.com/article/2015/11/29/walking-dead-prologue-scene-negan-watch

Az OEP ugyanis nem csak állami kifizetőhely, amelyen egyszerűen csak átfolyik az Egészségbiztosítási Alap (E Alap) pénzforgalma. Ennél sokkal összetettebb feladata lenne az OEP-nek, már ha persze rendesen működne. Nem véletlen volt itt szinte azonnal főigazgató csere az új egészségügyi államtitkár hivatalba lépésekor. Talán mindennél beszédesebb az a folyosói pletyka, mely szerint a volt főigazgató asszony szinte csak papíralapon érintkezett a kollégáival, mert az e-mail kezelése már túlságosan bonyolult technikai kihívás volt számára. Ennek ellenére, ebben az intézményben még most is jelen van a szakmaiság csírája, hiszen számos olyan munkatárs dolgozik itt, akik nélkül az egészségügy már régen bedőlt volna. Ebben az intézményben dől el, hogy milyen új terápiát, gyógymódot támogat a kormány. Ez a szervezet felelős a kórházakkal való szerződésekért és a kórházi kifizetésekért is, valamint annak az ellenőrzéséért, hogy az egyes egészségügyi intézmények által lejelentett teljesítmény valós-e és kifizethető-e. De ugyancsak az OEP felelős a gyógyszerkassza meghatározásért és a kifizetésekért is. Igaz azonban az is, hogy az elmúlt öt évben nem fogadtak be támogatásra új onkológiai szereket, pedig számos új készítmény elérhetővé vált világszerte, de ennek sokkal inkább az E Alap vérszegény volta az oka, mint az OEP működése. A fentiek alapján kitűnik, hogy az OEP feladatköre rendkívül bonyolult és szerteágazó, amit egy jól működő minisztériumi főosztály sem fog tudni kezelni - hiszen a hírek szerint a szakmai feladatok a tárcáknál maradnak - nem beszélve egy jelenlegi, Balog vezette EMMI-ről. 

A helyzet pikantériáját még fokozza az a tény, hogy a Magyar Államkincstár sem működik megfelelően, elég csak a közelmúlt botrányaira gondolni, amelyeket csúszó és pontatlan közszolgálati kifizetések jellemeztek. Tehát amennyiben a szakmai akadályokon valahogy sikerülne átvergődni (ami szinte biztosan nem történik meg), a rendszer a kifizetéseknél fog megakadni és behalni, ezzel is zombivá változtatni a legrászorultabbakat, gyógyszer, egészségügyi ellátás és pénz nélkül. 

A cél pedig bármennyire is fennkölt -  mármint a bürokráciacsökkentés - pontosan az ellenkezőjét fogja elérni,  káoszt és még több döntésképtelen papírtologatót.

Halkan, nagyon halkan kérdezem: tessék mondani meddig kell még pozícióban tartani egy teljesen alkalmatlan minisztert? Biztos, hogy a dolgok megoldásának az a legbiztosabb módja, hogy olyan szervezetbe integrálunk mindent, ami az alapvető funkcióját sem tudja ellátni?

De addig is néhány szervezet haladékot kapott, így az Országos Mentőszolgálat is elkerüli a beolvasztást, legalábbis októberig. Persze, addig azért nem ártana igazolni azt, hogy az OMSZ képes megállni a saját lábán. De ez aligha fog sikerülni addig, amíg a régi menedzsment teljesen le nem cserélődik és valóban alkalmas emberek kerülnek megfelelő pozícióba. Sajnos, azonban a hírek nem erről szólnak, így már nem sok maradt hátra, az óra ketyeg.

Tovább

Összeomlás avagy egy képzelt terrortámadás Budapesten

Orson Welles után szabadon

Reggel 9:17 perc. Feladatot diktálok minden szabad kocsinak Budapesten: robbanás, Nyugati Pályaudvar, sok sérült, kárhelyparancsnok a budai MOK (mentőorvosos kocsi).

terror Budapest egészségügy mentők kórházak sérültek egészségügyi ellátórendszer operatív törzs

Fotó: Bomb Blast At Station PK film https://www.youtube.com/watch?v=BHP6FnWBeE8

Valahogy így nézne ki a kezdet egy terrortámadás kapcsán. 

9:18 perc. A Markó utcában a harangot megkongatják, a mentők elindulnak a robbantás színhelyére. Már legalábbis azok, amelyek nem tableten kapják a riasztást, hanem rádión keresztül, hiszen a Mentőszolgálat által évekkel ezelőtt beszerzett tableteken egy térkép, vagy akár egy egyszerű Excel megnyitása is percekig tart. Az informatika területén még a Netpincér is klasszisokkal jobban teljesít, pontosabb és gyorsabb szolgáltatást nyújt, mint a mentőszolgálat rendszere 4,2 milliárdért. 

9:20 perc. Ahogy a bejelentések száma növekszik, úgy emelkedik a sérültek és a halottak száma és ezzel párhuzamosan pedig a mentők által kiadott menetleveleken a kocsihiány-pecsétek száma is. Hiszen nincs elég hadra fogható mentőautó, jó részük leselejtezés előtt áll a szervizben. 

9:25 perc. A helyszínen iszonyú a káosz, sérültek, végtagok és halottak hevernek szanaszét, az emberek fejvesztve menekülnek, a megérkező mentők a parkolással nem vesződve rohannak a sérülteket ellátni, már amelyik ki tud szállni a mentőből, mert a másik egység nem állt rá. Ugyanis nincs, aki a kocsik beállását, parkolását felügyelje, segítse, a rendet fenntartsa. 

9:35 perc. A TEK már a helyszínen parádézik, azonban a szakmák közötti koordinálást (tűzoltó, mentő, rendőr) senki sem végzi. A tömeges kárhelyen az ellátók jelentősen kevesebben vannak, mint a még menthető sérültek, ezért elkezdődik a sérültek osztályozása, a triage. Sajnos azonban a mentődolgozók az utóbbi években ilyen jellegű képzést  nem, vagy jóval kevesebb arányban kaptak, mint RSI továbbképzést, így a megfeszített heroikus küzdelem ellenére is egyre csak növekszik a halottak aránya.

9:37 perc. Ekkor kezdik a légimentést is bevetni, azonban Budapest nem Dubai, így viszonylag kevés toronyház tetején van helikopterleszálló, ezért a bevethető helikopterek egy része a Városligetben száll le, és vár. Az majd csak később jut eszükbe, hogy a sérülteket távolabbi vidéki kórházakba szállítsák, így a helikopterek egészségügyi személyzetét a Nyugati Pályaudvarra viszik, hogy az ellátásban segítsenek.

9:50 perc. A hírek hallatán jelentkezni kezdenek a szabadnapos mentődolgozók is munkára, keresni kezdik a légimentők igazgatóját és orvosigazgatóját, azonban őket nem érik el telefonon, információk szerint külföldön dolgoznak, vagy éppen Ausztráliában vannak továbbképzésen.

9:57 perc. Az ellátottakat elkezdik elszállítani, először ugyanabba a kórházba, míg a könnyebb sérültek a helyszínen várakoznak. 

10:32 perc. A kórház lassan megtelik, hiszen Magyarországon nincs olyan kórház, ami négy többszörösen sérültnél többet egyszerre el tudna látni, ezen betegek száma pedig a helyszínen is már az 50-hez közelít. 

10:41 perc. Az ellátásba elkezdenek más kórházak is bekapcsolódni, sőt a hírek hallatán a szabadnapos orvosok, ápolók jelentkeznek munkára, így lassan, de növekszik az ellátók száma. Azonban ekkor már érezhetővé válik, hogy Budapest nem tud egyedül megbirkózni a feladattal, ezért elkezdik bevonni először a közelebbi, majd a távolabbi vidéki kórházakat is. Mentővel és helikopterrel fogják szállítják a betegeket ezen kórházakba. Már ahol van helikopterleszálló. 

11:23 perc. A kórházak leporolják a 70-es években írt tömegesellátás-tervüket és előveszik az ISO tanúsítványnak készült terveket is, végül a folyamatábrát a helyi informatikus értelmezi, így megkezdődik a Masscal-ellátás. 

11:51 perc. Érkeznek és érkeznek a szabadnapos orvosok ápolók, azonban gyorsan kiderül, hogy már nem csak altatóorvosból van hiány, hanem sebészből is, ezért a nőgyógyászok és az urológusok is beállnak operálni, csakúgy mint 1956-ban. 

12:33 perc. Ekkor azonban újabb probléma merül fel, nincs elég varrófonál, de steril eszköz sem, így néhányan még műtét előtt csendben meghalnak. Mindeközben a helyszínen az ellátás már befejeződött, csak a halottak és a TEK maradt, a kárhely egészségügyi felszámolása befejeződött.

12:53 perc. És ekkor lassan összeül az Operett Operatív Törzs is, mostanra már minden tagját elérték, megkezdődik a politikai felelősség elkenése.

terror Budapest egészségügy mentők kórházak sérültek egészségügyi ellátórendszer operatív törzs

Forrás: http://prolidepp.tumblr.com/image/141546750247

A fentiek szerencsére mind a képzelet szüleményei, egy nagyon leegyszerűsített modellkísérlet részletei, s robbantás helyett lehetett volna akár metrótűz, vagy stadionkatasztrófa is. A lényeg az ellátórendszer működése. Meggyőződésem, hogy egy ilyen esemény következményeit, a halottak és a maradandó károsodást elszenvedők számát az ellátórendszer szervezetlensége és hiányossága is jelentősen növeli. De nagyon remélem, hogy soha, de soha nem kell megtapasztalnunk mentőszolgálatunk, kórházaink működését ilyen szélsőséges körülmények között! Egy szinte biztos, hogy a rendszer felkészületlenségét és alkalmatlanságát csak és kizárólag az abban szereplő egészségügyi személyzet kompenzálja és menti meg a teljes összeomlástól.

Tovább

Halálosan hosszú betegátadás

 
“A betegátadás jelentősen elhúzódott
Olyannyira, hogy a beteg nem élte túl. Nem élte túl a 37 éves nő a kórházak közötti ping-pong meccset, amit az Országos Mentőszolgálat közvetített. Ugyanis - sajtóhírek szerint - egy 37 éves nő Budapest XII. kerületének a kellős közepén rosszul lett és stroke gyanúval a mentőszolgálat megpróbálta elhelyezni valamelyik ügyeletes kórházba, azonban mire ez sikerült, kiderült, hogy a betegnek nem stroke-ja van, hanem főütőér-szakadása és sajnos műtét közben meghalt.
 

Mentőszolgálat betegátadás kórházak egészségügy

Kép: demotivalo.net


Budapest kórházi felosztása rendkívül ésszerűtlen és bonyolult, leginkább a főorvosi és kórházigazgatói érdekeken alapul. Sarkítva úgy néz ki, hogy ugyanaz a kórház hétfőn képes betegellátásra, de kedden már nem. Egyik nap nyitva van, a másik nap meg zárva, de amikor nyitva van akkor is lehet zárva, mert éppen teltházat jelent és szabad ágy hiányában nem fogad. Azt pedig, hogy egy adott intézmény havonta hányszor jelenthet teljes kapacitást, azaz szabad ágy-hiányt, az égvilágon semmi sem szabályozza.
Így jelenthetett már aznap reggel ágyhiányt a Szent János Kórház, aki területi illetékessége folytán felelős lett volna a XII. kerületi betegek stroke ellátásáért. A beteget a mentőszolgálat megpróbálta egy másik stroke központba, a Szent Imre Kórházba elhelyezni, azonban az ottani ügyeletes orvos az ellátást finoman visszautasította. Ezek után a mentők egy olyan ellátóhelyet választottak, ahol nincs ugyan stroke ellátás, de van kórház tábla, így jutottak el a Szent Margit Kórházba.
Persze aztán kiderült, hogy a betegnek nem is stroke-ja van, hanem főütőér-szakadása, ami egy egészen másfajta kezelést és ellátást igényel, de legalább neurológus nem kell hozzá. Addig-addig ment az elhelyezés, míg a beteg meghalt.
Hogy ki és miben hibázott, még nem tudjuk, egy biztos, a beteg nem élte túl a budapesti egészségügyi ellátórendszer szervezetlenségét és hiányosságait.
De vegyük sorba, hogy hol lehettek a hiba pontok.
Hogy mi volt a beteg tünettana és miért stroke-ra gondolt egy kivérzett betegnél a mentőegység, vagy esetleg mi volt az az ok, ami miatt a főütőér-szakadástól igen távol álló stroke-ot diagnosztizáltak, azt nem tudjuk. Az biztos, hogy a főütőér-szakadás pontos diagnózisa nem helyszíni feladat, ultrahang vizsgálat nélkül igen nehézkes.  Azonban a vérzéses shock felismerése helyszíni feladat és ezt okozhatja a főütőér-szakadása is, de ez utóbbi ritkán összetéveszthető a stroke-kal. Az is szinte biztosnak látszik, hogy a beteg főütőere nem egyben hirtelen szakadt át, hanem ez egy lassabb folyamat lehetett, hiszen ha a főütőér hirtelen teljesen átszakad, akkor uszkve 3 perc alatt a beteg meghal, még a mentők kiérkezése előtt elvérzik a hasüregébe. Így, amennyiben a diagnózis időben megvan, talán még lett volna idő a sikeres műtétre, azonban az is könnyen elképzelhető, hogy az időben felállított diagnózis ellenére is meghal a beteg. Véleményem szerint a mentővel megtett hosszabb út (Szent Margit távolsága a helyszíntől vs. Szent Imre távolsága a helyszíntől) sem tett jót a már meglévő főütőér-szakadásnak, pláne, ha még hozzáadjuk fővárosunk “kifogástalan” úthálózatát is.
De hogy miért nem került a beteg a Szent Imre Kórházba, ahol elég széles szakmai spektrum képes fogadni a betegeket, akár érsebésszel és neurológussal is? Mert a Szent Imre Kórház ügyeletes orvosa elutasította a beteget, legalábbis a sajtó információi szerint. Csak azt nem értem, hogy ezt hogyan tehette meg, ugyanis a sürgősségi ellátásban nem igazán értelmezhető a területi illetékesség. Persze annak semmi teteje, hogy például Debrecenből hozzanak a Szent Imre sürgősségi osztályára beteget, na de a szomszéd kerületből? Ha a beteg itt megjelent, akkor el kell látni, legalábbis sürgősségi szempontból. Tessék megszokni azt a furcsa állítást, hogy a kórház nem szívességet tesz, ha a beteget fogadja, hanem ez a dolga, ennek megfelelően a mentőszolgálat meg nem könyörög a beteg elhelyezéséért, hanem oda viszi a beteget, ahova való.
De oda aztán meg végképpen nem viszek beteget, ahol tudom, hogy a feltételek hiánya miatt nem tudják ellátni. Ezért az a mai napig rejtély, hogy miért éppen a  Szent Margit Kórházra esett a mentők választása, hiszen mint említettem, ott nincs stroke ellátás, meg éppen neurológus sem volt. Ha itt most nem egy ember életéről, illetve haláláról szólna a történet, akkor megkérdezném a mentőszolgálatot, hogy tessék már mondani, miért nem a Mária utcai Szemészeti Klinikára vitték a beteget. Amellett is van H betű az úton.
Utólag azért persze mindig könnyű okosnak lenni. De ebben az esetben jól látható hibák, vagy hibáknak vélt események követik egymást. A fentiekből következik, hogy a beteg halálát nem egy egyéni rossz döntés, hanem rendszerhiba okozta. A rendszerhiba pedig kiterjed a mentőszemélyzet oktatásától (ne feledjük, hogy néhány önjelölt, középszerű professzorhallgató az utóbbi években olyan ostoba és erőszakos képzést vezetett be, hogy a diagnosztikai tévedés akár ennek is lehet a következménye), a kórházi struktúrán, a kórházvezetés felelőségén keresztül, az egészségpolitika meghatározóikig terjed. Be kell látnunk, hogy nincs tovább, a budapesti egészségügyi ellátórendszerhez minél előbb hozzá kell nyúlni. És szerencsére most úgy néz ki, hogy erre a politikai akarat is megvan, mert az államtitkár úr öt pontjában szerepel a budapesti kórházi struktúra megváltoztatása. Csak azt nem értem, hogy mire várunk. Miért nem kezdődött  már el az átalakítás?
A rossz hír azonban az, hogy nem egy csúcs-kórház kell Budapestre, hanem négy, mert csak így teremthető meg a kívánatos ágyszám és szüntethető meg az ellátás szétziláltsága.
A jó hír az, hogy csak egyet kellene megépíteni, zöldmezős beruházásként valahol Budán. Hiszen Pesten kisebb nagyobb fejlesztésekkel a jelenlegi Honvéd Kórház alkalmas a feladat ellátására. Dél-Pesten, meg ott van a Jáhn Ferenc Kórház, amibe azért lényegesen több pénzt kell beletenni, de sok minden már adott és van beépíthető telekrésze is. Budán a Szent Imre fejlesztése lehetne cél. Ide is, csakúgy mint a Jáhn Ferencbe, mint egy falat kenyér, úgy kell a traumatológiai ellátás megteremtése.
Az összes többi kórházat az előbbiek fejlesztésével be kell zárni, helyüket fel kell szántani és sóval behinteni, függetlenül a lobbi érdekektől és a politikusok nyafogásától  (ehhez kell a miniszterelnöki támogatás!). Nincs szükség olyan kis kórházakra, amelyek csak részfeladatokat tudnak ellátni, de olyanokra sem, akik reggel már teltházat jelentenek. Meg persze azzal sem növeljük a transzparenciát, ahogy a Merényit toldozgatják -foltozgatják a semmi közepén.
Amennyiben ezek a fejlesztések megvalósulnak, szinte mindegy, hogy hova megy a mentő, a beteg nem fog azzal szembesülni, hogy a kórház alkalmatlan az ellátására és talán a betegátadás sem húzódik halálosan hosszúra.  De amíg a jelenlegi áldatlan helyzet fennáll, emberek fognak meghalni a rendszer alkalmatlansága miatt, mint történt ez ebben a szomorú esetben is.
Az pedig hogy a Mentőszolgálat éppen milyen számháborúba kezd az időpontok mantrázásával, na, az egy jól működő rendszerben édesmindegy, azonban jelenleg semmi másról nem szól, mint a felelősség szokásos elhárításáról, anélkül, hogy az egyébként elavult, alkalmatlan rendszerüket bárki is támadta volna.

Tovább

Panna

A baba neve Panna volt. 

Szinte naponta új és újabb statisztika, adat kerül napvilágra a kórházi fertőzések kapcsán. Legutóbb az vert fel nagy port, hogy maga az Országos Tisztifőorvosi Hivatal Járványügyi és Kórházhigiénés Főosztályának vezető helyettese, dr. Szilágyi Emese, azt nyilatkozta a Magyar Kórházszövetség kongresszusán, hogy évente 99 ezer nosocomiális infekciós (kórházi fertőzés) esetről tudnak a hazai kórházakban, amelynek 50–70 százaléka elkerülhető lenne megfelelő infekciókontrollal, azaz megfelelő higiénés rendszabályokkal. Két nappal később erről beszámoló lap hasábjain, az ÁNTSZ azonnal kiegészítést tett közzé, amely szerint a fenti adat becsült adat, ami az európai pont-prevalencia vizsgálat eredményein alapul. Valamint azt is siettek közölni, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések magyarországi előfordulása kevesebb, mint az európai átlag.

Ónodi Szűcs Zoltán kórházi fertőzés ÁNTSZ Tisztifőorvosi Hivatal egészségügy NNSR kórokozók

Van ám egy olyan jelentő rendszerünk, amit úgy hívnak, hogy Nemzeti Nosocomiális Surveillance Rendszer. A riasztó név ellenére ez nem egy NASA által fejlesztett hightech tér-idő hajlító technika, hanem a kórházi fertőzéseket figyelő, azokat monitorozó rendszer. E rendszer szerint a kórházi fertőzések száma évről évre növekszik. A legkiugróbban a Clostridium difficile fedőnevű baktérium által okozott fertőzések növekedtek, a 2011-es 1803 esettel szemben, 2014-ben már 6513 fertőzést regisztráltak, ami több mint három és félszeres emelkedést jelent. Amit az  ÁNTSZ azzal magyaráz, hogy javult a jelentési kötelezettséget teljesítő kórházak száma, ezért növekedhetett a fertőzések abszolút értéke, valamint a kórházi fertőzések emelkedő száma amúgy is világtendencia. Ennek viszont ellentmond, hogy egy másik fertőzést, az úgynevezett véráramfertőzéseket jelentő kórházak száma mindössze 77 volt a 169 fekvőbeteg ellátó intézményből, azaz kevesebb, mint a kórházak feléből érkezett jelentés. Nehezen képzelhető el ugyanis, hogy mindössze a kórházak 45 százalékában történik véráram fertőzés, azaz szepszis, ami 2014-ben 3479 alkalommal fordult elő, 78 százalékkal többször, mint 2011-ben (1951) és 32 százalékkal többször (2620) mint 2013-ban, legalábbis a jelentések szerint. A jelentő kórházak száma 2013-ban 76, míg 2011-ben 63 volt, azaz a véráramfertőzések számának növekedése nem relatív, hanem valós. A kórházi jelentési fegyelem pedig évek óta hasonló.

Panna 39. hétre, időben született, azonban már a szülés előtt tudták, hogy az élete egy hajszálon fog függeni, ugyanis rekeszsérve volt (a rekeszizmon keletkezett lyukon keresztül a hasi tartalom felcsúszik, így sokszor nem engedi az érintett tüdőrész teljes kifejlődését, és hasi szervekkel (pl. bél, gyomor) tölti ki az egyik oldali mellkasfelet, így születés után az érintett oldali légzés gátolt). A magzati rekeszsérv (orvosi nevén congenitális rekeszsérv) halálozási aránya igen magas, 40-62 százalék, sok újszülött már a szülés környékén meghal. Panna azonban ezt is túlélte, sőt a műtétet is. Nemhiába, az ország egyik legjobb gyermeksebésze operálta és az egyik legjobb újszülött intenzív osztályán lábadozott. A történetet személyesen is ismerem és ismerem az adott kórházat is, így orvosként azt is tudom, hogy a kislány a legjobb kezekben volt. Legalábbis addig, amíg az intenzív osztályról ki nem került egy normál osztályra, mert állapota ezt már megengedte, sőt már arról beszéltek, hogy hamarosan hazamegy. A történet innentől vett drámai fordulatot. Panna ezen a kórházi osztályon  olyan véráramfertőzést kapott, ami nem egészen 48 órán belül a halálához vezetett, dacára annak, hogy nyolc héten keresztül élni akarásával elérte a csaknem lehetetlent. 

És csend, mély csend követte az eseményeket. A vizsgálatok, amelyek még ma is tartanak, egyelőre nem adtak megnyugtató válasz arra, hogy mi történhetett, mi vezethetett a gyilkos fertőzéshez. Nem tudjuk még ma sem biztosan, hogy mi történt. Egy dolog biztos, Panna a kórházban kapott el valamit, ami a halálát okozta. 

Addig, amíg ilyen fertőzések előfordulhatnak, ne bátorkodjon senki sem olyan kijelentést tenni, hogy “a  probléma nem csak Magyarországon létezik és  remélem, ezzel többet nem kell foglalkozni az  Országgyűlésben”. Illetve de, egy esetben tehet ilyen bátor kijelentést, abban az esetben, ha valóban többet nem kell ilyen problémával szembenézni, mert azt megszüntette.

De addig is, kellő szerénységgel és ALÁZATTAL kezeljük a tényeket, mert a számok és a matematika tükrében sincsen minden rendben. Pláne akkor nem, ha azt is figyelembe vesszük, hogy tavaly 228 ember halála volt összefüggésbe hozható kórházban elkapott, hasmenést okozó kórokozókkal. A 228 eset az amiről tudunk, amit lejelentettek, hogy a valós szám mekkora még becsülni is nehéz. Azzal pedig, hogy az adatokat megpróbáljuk szépíteni, csak magunkat csapjuk be, és a hozzátartozókat arcon. Csakúgy, mint azzal a mentalitással, hogy a beteget kiskorúnak, esetleg fogyatékosnak nézik, mint az ÁNTSZ legújabb tájékoztatójában. Miszerint azemberek nem értenék meg a számok mögött rejlő statisztikát, vagy  esetleg olyan intézményt választanának, ahol állapotukhoz képest kevésbé súlyos betegeket látnak el, csak azért, mert kedvezőbb az adott intézmény statisztikai mutatója. Amennyiben ilyen kétség merül fel, arra egyrészt jól kiforrott statisztikai súlyozások állnak rendelkezésre, másrészt szimpla magyarázatok is. Ilyen magyarázat lehet az is, hogy az intenzív osztályon több lélegeztetett beteg van, mint a szemészeten. Vagy akár az is, hogy az intenzív osztály jobban teljesít a halálozás arányában, mint a szemészet, csakúgy mint Magyarország.

De most már ideje lenne felismerni, hogy közös célunk, a gyógyítás így nem fog menni. Tessék szíves lenni felnőni ahhoz a feladathoz, ami az egészségügyi ellátók egyik alapvető kötelessége, ez pedig a tisztességes betegtájékoztatás. Ha ez sikerül, akkor a betegellátás is simábban, konfliktusmentesebben fog menni. 

Igaz, ahhoz, hogy ezt valaki megértse, szükségeltetik néhány év/évtized közvetlen betegellátói tapasztalat is. És valószínűleg az sem okozna különösebb hátrányt, ha a valós, riasztóan emelkedő adatokat a döntéshozók komolyan vennék és akár Nemzeti Tervet is kidolgoznának a helyzet kezelésére, ami természetesen nem az adatok relativizálását, vagy szőnyeg alá söprését kell hogy jelentse.

Persze akkor is lesznek szövődmények, azonban akkor talán majd egy másik baba, aki hasonlóan hősiesen küzd, mint Panna, hazamehet végül a kórházból.

Tovább

Miért 12 óra a sürgősségi ellátás?

Valamelyik kanadai filmben láttam, hogy a sürgősségi osztályon egy függönnyel elválasztott részen a székek felett henteskampóhoz hasonló kampók sorakoztak, amelyeken persze nem féldisznókat, hanem infúziókat kötnek fel az alatta ülő delikvens számára. Ebből is sejthető, hogy itt az ellátás bizony időbe fog telleni, csak úgy mint a Vészhelyzet című filmsorozatban, ahol az egyes epizódokban külön hangsúlyt fektettek a tömött váró bemutatására. Kanadában az említett osztályon a betegekre kis színes matricákat ragasztottak, amelyek a páciensek sürgősségi állapotát és egyben az ellátás sürgősségét is jelezik, az azonnalitól a halaszthatóig, mert vannak olyan betegségek, amelyek közvetlen életveszélyt jelentenek és vannak olyanok, amelyek vizsgálata ráér.

sürgősségi ellátás triage sürgősségi osztály kórház háziorvos orvoshiány ápolóhiány egészségügy

Fotó:http://www.sasksims.ca/ctas.html

A fenti tényekből következően úgy néz ki, hogy a sürgősségi ellátás mindenhol a világon időt igényel, legalábbis azok számára, akik az elsődleges vizsgálat alapján a halasztható kategóriába kerülnek.

sürgősségi ellátás triage sürgősségi osztály kórház háziorvos orvoshiány ápolóhiány egészségügy

Fotó: Napi.hu

Hiszen ezen betegcsoport az, aki azért kerül a sürgősségi osztályra, mert nem győzi kivárni a szakorvosi beutaló hónapos előjegyzését, vagy mert a háziorvos nem tud mit kezdeni a beteg panaszaival, vagy mert egyszerűen nem kap a beteg választ és megfelelő kezelést a panaszaira már egy ideje, vagy a mentő otthon hagyni nem tudja, ezért a beteg a sürgésségin köt ki. Nyilván ezeknek a betegeknek az aránya nem mindegy a rendszerben. Ha az ellátórendszer jól működik, akkor a sürgősségi osztály terhelése is kisebb és kisebb azon betegek aránya, akik ellátása nem igényelne azonnali szakorvosi vizsgálatot/beavatkozást. Persze az sem mindegy, hogy egy ilyen osztály működtetésére rendelkezésre áll-e megfelelő létszámú humánerőforrás. Ugyanis nincs is annál felemelőbb, amikor egy osztály három orvossal működik és a váróban már 20 feletti a betegszám. Ráadásul az egyik orvos éppen egy kritikus állapotú beteget stabilizál, mikor nyílik a kezelő ajtaja és folyamatos újraélesztés mellett egy másik kritikus beteget tolnak be a mentők. Szemekben fény csillan, igen ez az igazi sürgősség, pont mint a Vészhelyzetben. De ebben a pillanatban már csak egy orvos lesz képes a váróban lévő betegek ellátását megoldani, addig biztosan, amíg a két kritikus állapotú beteg ellátása be nem fejeződik.

sürgősségi ellátás triage sürgősségi osztály kórház háziorvos orvoshiány ápolóhiány egészségügy

Fotó: http://emergency-room-nurse.blogspot.hu/2011_10_01_archive.html

Sajnos a Vészhelyzet idealizált képvilága sem segített a humánerőforrás probléma megoldásában, hiszen a sürgősségi szakma a többi orvosi szakmához képest is rettentően megterhelő, itt egy 12 órás műszak valóban 12 óra megfeszített munkát jelent. A rendszerben beteg mindig van, így a résidők is elenyészőek, legalábbis a kórháznak nevezhető nagyobb ellátóknál. Azaz az átlagos orvosi fizetésért komoly pszichés és fizikai megterhelés jár. A leterheltséget növeli az adminisztráció, merthogy adminisztrátorok hiánya miatt (erre valahogy soha sincs keret) az orvos maga adminisztrál, ami munkaidejének legalább felét kiteszi. Ugyanakkor ez a szakma  szinte garantáltan hálapénz-mentes.

Azonban a más osztályokon és a szakrendelőkben tapasztalható általános orvos- és most már ápolóhiány még ezen túl is rányomja a bélyegét a sürgősségi ellátásra. Hiszen a szakrendelések már oly hosszú várólistával dolgoznak, hogy a betegek egy része a sürgősségi ellátáson keresztül próbálja meg lerövidíteni a kivizsgálását. Például ha egy beteg háziorvosát neurológiai jellegű problémával keresi fel, a háziorvos (jobb esetben) beutalja neurológiai szakrendelésre. A beteg meg kap időpontot 3 hónap múlva. A sürgősségi osztály azonban senkit sem utasít vissza, mindenkit kivizsgál és szükség esetén konzíliumot kér. Nevezett beteg egy neurológiai konzíliummal és sürgősségi zárójelentéssel lesz gazdagabb, mindezt egy napon belül megkapja. De ne feledjük, ugyanaz a neurológus jön le a sürgősségi osztályra konzíliumot adni, aki sokszor a saját osztályára is ügyel. Így gyakran a konzílium is időigényes, hiszen a szakorvosnak egyszerre két helyen kellene megfelelnie.

Nehezíti az ellátást a háziorvosi rendszer elégtelensége. A defenzív medicina térnyerésével mindenki próbálja az egyszerűbb utat és a kevesebb felelősséget keresni. Ennek eredménye, hogy a legkisebb kétely esetén is a beteget a háziorvos beutalja, legtöbbször anélkül, hogy megkísérelné a beteg ellátását. Tisztelet a kivételt képező kollégáknak. Az is igaz, hogy sok helyen  igen leterheltek a háziorvosok és a szakorvosi várólista itt is érezteti hatását. Másrészt, ha a háziorvos meg akarja oldani a beteg gondját, vagy olyan súlyos kórképet is vélelmez (pl. daganatos betegség) amiben számára elfogadhatatlan a több hónapos várólista, akkor ezt az utat a sürgősségi ellátáson keresztül fogja lerövidíteni. 

Komoly problémát jelent az is, hogy nincsen egységes informatikai rendszer, ahol a beteg adatait megtekinthetem. Vannak ugyanis bolyongó betegek, akik tegnap ott, ma itt járnak és az egész kivizsgálásuk kezdődik elölről, a laborvizsgálttól kezdve, a röntgenen keresztül, a CT-n át, egészen a szakorvosi vizsgálatokig. Mindez idő és plusz terhelés, ami ráadásul jelentős költséggel is párosul.

És végül, de nem utolsósorban, a betegek maguk is felelősek a hosszú várakozásért, hiszen számos olyan panasszal találkozunk, ami normálisan nem tartozna a sürgősségi ellátás keretei közé, ilyen gyakori kulcsszavak például az “évek óta”, vagy az “igazság szerint már vizsgáltak ezzel…” esetleg a tegnap “lenyeltem a cseresznyemagot”.

Ezen betegek nem csak a sürgősségi osztály munkatársait szórakoztatják feleslegesen, hanem az ott megjelent, valóban ellátásra szoruló betegek idejét is rabolják. A fenti kulcsszavak ellátására, pedig tényleg ott lenne a háziorvosi szolgálat és a ma már igen nehezen elérhető szakorvosi rendelések is. És igen, itt köszön vissza a vizitdíj hiánya, hiszen annak idején a fenti panaszokkal orvoshoz fordulók száma érezhetően csökkent.

Tehát, mint a fentiekből kiderül, a sürgősségi osztályok leterheltsége és az ebből következő várakozási idő igazi rendszerprobléma, amit alapjaiban befolyásol az egész egészségügyet behálózó szakember- és infrastruktúra-hiány is. Az, hogy ezen a háziorvosi szolgálat megerősítése, vagy a kancelláriarendszer bevezetése hogyan fog segíteni, még nem tudjuk, habár az egészségügyi államtitkár már zöld utat kapott az ezt is tartalmazó 5 pontjához.  Egy dolog azonban biztos, a jelenlegi betegellátás alapkövévé váltak a sürgősségi osztályok, és legalább a jelenlegi (hát, finoman szólva sem túl magas) ellátási szint megtartásához ezen osztályok erősítése alapvetően fontos és kívánatos.

Tovább

“Hosszú távon mind meghalunk”

Legalábbis így vélekedett John Maynard Keynes, a modern közgazdaság egyik vezető alakja, amikor az állam szerepvállalásáról és a piacgazdaságba való beavatkozásáról vitapartnerei a hosszú távú stratégiát emlegették, mint kívánatos célt. Ő ugyanis azt mondta, hogy az államnak rövid távon is be kell avatkoznia a piacgazdaságba, ahhoz, hogy az egyensúly és főképpen a foglalkoztatás kívánatos szintet érjen el. 

Valahogy olyan felemásan lehet ezzel az egésszel az egészségügyi kormányzat, hiszen az jól látszik, hogy bele- beleavatkoznak a folyamatokba, de a végén mégis csak az derül ki, hogy lassan rövid távon is mind meghalunk. Merthogy nagyon úgy néz ki, hogy a magyarországi kórházi kezelés bizony különös veszélyekkel jár. És sajnos ebben azért van némi igazság, még akkor is, ha az ÁNTSZ a mundér becsületét védve közleményt adott ki a hazai helyzetről. Az egészről nekem az jutott eszembe, amit egyszer láttam egy dokumentumfilmben az indiai tűzoltók munkájáról, ahol egy elég komolynak tűnő tűzhöz vonultak. A tűz egy akkora gyárterületen volt, mint a Ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtér, ahol valami nagyon égett, akkora füstfelhővel, hogy a város bármelyik pontjáról jól lehetett látni. A területet azonban fal vette körül és egy óriási kapun lehetett csak ki- és behajtani, amit szorgos kis kezek a tűzoltó sziréna hallatán gyorsan elkezdtek bezárni, úgy téve, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Persze a lényeg az volt, hogy a tűzoltók nem csak oltottak, hanem büntettek is, ezért próbálták meg a lojális kis munkások letagadni a letagadhatatlant. Pontosan azt tették, mint az ÁNTSZ azzal a felvetéssel szemben, hogy a kórházi higiénia kishazánkban hagy némi kívánni valót maga után. Hiszen számos leírás, helyzetjelentés, de még egy ÁNTSZ vizsgálat is megerősíti azt az álláspontot, hogy a hazai kórházak nagy része nem nyújt megfelelő higiéniás biztonságot. Ebbe pedig akár tetszik, akár nem, betegek halnak bele, pont úgy, mint bárhol fekete Afrikában.  

Balog EMMI ÁNTSZ kórházi fertőzések higiénia irgalom imádság

Fotó: Index olvasó, K. A. / Index

Azt én végképp nem értem, hogy egy olyan hír, ami a kórházi higiénia nem megfelelő voltával szembesít mindenkit, hogyan fogja azembereket elriasztani a kórházi kezelésektől.  Számomra ezt értelmezni már azért is nehéz, mert legjobb tudomásom szerint azemberek nem nyaralni és fagzni járnak kórházba, sőt ha tehetnék, jó messzire elkerülnék ezen intézményeket, csak hát a betegség nagy úr és ezek egy részét sajnos csak kórházakban lehet kezelni. Azt sem értem tisztán, hogy akkor most kik is azemberek. Olyan lények akiknek majd mi megmondjuk, hogy pontosan hogyan és mit csináljanak, a többit meg bízzák ránk? Vagy esetleg gondolkodó lények, akik azért fordulnak orvoshoz, hogy a problémáikat az orvosokkal EGYÜTT kezeljék, partneri viszonyban és a kezelést meghatározó döntések is EGYÜTT szülessenek meg?

Na most én azt gondolom, hogy a betegek - tudják azemberek - az egészségügyi ellátórendszer megrendelői és vásárlói is. Tehát, ha az eladó (azaz az egészségügyi ellátórendszer, orvosostól, nővérestől, kórházastól, Szente Tamásostól) nem, vagy nem megfelelően képes teljesíteni a megrendeléseket, akkor bizony a megrendelővel, azaz a beteggel konzultálnia kell és nem sunyi módon letagadni a letagadhatatlant. (Ez az én üzleti filozófiám, persze lehet, hogy ezért sem vagyok még milliomos.)

De nézzük, hogy állunk az egészségügy egyéb területén a betegbiztonsággal. Kollégám most posztolt egy segélykiáltást, hogy kórházukban rossz a CT, de már mióta. Nem is javítják már meg, mert öreg és elhasznált, ezért dicséretesen beszereztek egy újat, ami viszont csak március végén lesz üzemképes. A baj az, hogy a kórház strokecentrum is egyben, így CT hiányában szélütés gyanúja esetén el kell küldeni a beteget a 75 km-rel odébb levő kórházba, ami viszont nem strokecentrum, de van működő CT-je. A strokecentrumban azonban elérhető egy olyan kezelés, a trombolízis, ami stroke-os betegek egy jó részén segíteni tud (akár maradvány tünetek nélkül felgyógyulhatnak). A trombolízis előtt azonban kötelező a CT, mert ez tudja megmutatni, hogy mely beteg állapotán rontana és melyiknél javítana kezelés. Azonban a trombolízis csak akkor hatékony, ha az a tünetek megjelenése után legkésőbb 3 órán belül, de minél hamarabb megtörténik. Ebből az időintervallumból csúsznak pont ki a térség betegei és maradnak akár féloldalt bénán. Mindenesetre a kórház vezetősége valószínűleg jól alszik, mert nagy izgalom nincs az ügyben.

A fentiek a betegbiztonság kérdéseit az infrastruktúra és a szervezés oldaláról közelítették meg, nem szabad azonban elfeledkeznünk, arról a tényről, hogy az orvos is ember, hibázni pedig emberi dolog. Így a betegbiztonság egyik sarkalatos kérdése az emberi hiba, itt jelesül a műhiba. Erről már két bejegyzést is írtam itt és itt olvashatóak. Csak két kiemelt részt mutatnék: “Néhány évvel ezelőtt napvilágot látott egy magyarországi tanulmány, amely orvosi körökben igen nagy visszhangot váltott ki. Ez a tanulmány azt állította, hogy a kórházban kezelt és a haláluk után felboncolt betegek 30 százaléka nem abban a betegségben halt meg, amellyel kezelték.” vagy “az USA-ban 44 000 és 98 000 közé tehető évente orvosi műhiba következtében bekövetkezett halálozások száma. Még az alsóbb érték is több, mint amennyien mellrákban, vagy autóbalesetben évente meghalnak"

Nos, ideje lenne a saját házunk táján is sepregetni, azt nem feledve, hogy az USA-ban legalább az infrastruktúra adott a hibák kivédésére.

Ami pedig a higiéniát illeti, pontosan tudom, hogy sok helyen nemhogy a vécépapírt, de a csaptelepeket is ellopják, azonban a megfelelő kézfertőtlenítésre és a sterilizálók működési problémájára nem nagyon van mentség. Furcsa hobbim, hogy amikor külföldön járok, igyekszem egy-egy kórházba “tanulmányi utat” szervezni. És mindenhol azt látom - itthon sehol - hogy már a kórházba belépéskor egy falra szerelt kézfertőtlenítő fogad, csakúgy, mint a folyosókon, vagy a kórtermek előtt is. Bizony, bizony, ezeket használják is, és nem nem csak a személyzet, hanem a látogatók is, sőt bizonyos helyeket meg sem közelíthet senki kézfertőtlenítés nélkül. (Itt egy cikk arról, hogy Magyarországon hány liter kézfertőtlenítő fogy és mennyi az ajánlott.) Persze ez is pénzbe kerül, de a temetés higgyék el, drágább és az esetleges sok reoperáció sem vethető össze az aldis árakkal.

Balog EMMI ÁNTSZ kórházi fertőzések higiénia irgalom imádság

Fotó: 24.hu

Az is igaz, hogy az emberi erőforrások minisztere, a református lelkész szerint “az irgalom és az emberi minőség sokszor képes kipótolni a pénzhiányt és a rendszer hiányosságait az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben”. Márpedig ha ez így van, könyörögjünk együtt, hogy a Jóisten irgalmazzon nekünk és miniszter urat minél előbb küldje vissza haranglábat huzigálni, akkor talán irgalom mellett kézfertőtlenítő is lesz.

Balog EMMI ÁNTSZ kórházi fertőzések higiénia irgalom imádság

Tovább

Megszűnhet a Mentőszolgálat?

Az önállósága valószínűleg, legalábbis ezt sejteti az államtitkár a Medicalonline szerint

Országos Mentőszolgálat beolvasztás Hosszú Katinka MÚSZ egészségügy egészségügyi államtitkárság ÁEEK

Kezdem megérteni, hogy mi a közös a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) és Hosszú Katinka közötti konfliktus és az egészségügyben jelenlevő erős feszültség között. Nagyon leegyszerűsítve a MÚSZ úgy gondolja, hogy Katinkának az a dolga, hogy ő ússzon, a többit meg mi majd intézzük, akárcsak a hetvenes években. Azonban Katinka és edző férje ezt másként látja. Ők már nem barterben gondolkodnak, mint az MÚSZ elnöke és nem is magyaros okosban, hanem abban, hogy felépítettek egy brand-et ami hozzájuk köthető. Ez a brand pedig értékes, hiszen Katinka  és férje folyamatosan erősíti világversenyeken a győzelmeikkel. Tehát ha valaki ezt a brand-et akarja használni, az pedig lesz szíves megfizetni ennek az árát, merthogy közvetve ezzel fizetik meg Tusup az edző/férj és Hosszú Katinka munkáját. És nem az okosba, vagy a" magyar vagy, hazádnak teszed" a fizetség, legalábbis a világ kulturáltabb felén nem. Azaz itt valójában értékek mentén húzódnak a frontvonalak, a MÚSZ és a hozzáköthető vezetők posztkommunista gondolkodásával nem fér össze Hosszú és az amerikai Tusup világi gondolkodása, számukra ez túl kapitalista. 

Akárcsak az egészségügyben, az orvosok is nehezen élik meg a gyógyítsál a többi a mi gondunk vezérelvet, ami  ha őszinték vagyunk, simán levezethető a 70-es évek orvos-beteg kapcsolatából, ahol a “maga csak pihenjen” volt a leggyakoribb válasz bármely betegtől származó kérdésre.

Valahogy azt látom, hogy az egészségügyi vezetés úgy próbál meg rendszerszintű változásokat véghezvinni, hogy erről csak azt az oldalt nem tájékoztatja, vagy ignorálja, akit a változások érintenek. Jelesül a betegeket és az orvosokat. Lehet persze példálózni, hogy tárgyaltunk az orvosok között leginkább már semmibe sem vett Magyar Orvosi Kamarával és annak vezetőjével, vagy esetleg még a már szintént régen leszerepelt Cser Ágnessel is és az ő operett-szakszervezetével. De ezek pontosan olyanok, mint a Kádár rendszerben az országgyűlési szavazások, ahol jobb esetben is az MSZMP és annak leányszervezete, a Hazafias Népfront vetélkedett egymással. 

Talán a fenti kommunikációs- és szemléletbeli probléma lehet annak a forrása, hogy négy hónap alatt sem sikerült  az egészségügyért felelős államtitkárnak programot hirdetnie. Persze az is lehet, hogy a program szupertitkos és nem szeretné ha idő előtt akár jobb-, akár baloldalról ellehetetlenítenék. Vagy csak ötletek vannak, amelyek még nem álltak össze programmá. Ezen ötletek között azonban van jó néhány olyan, ami igenis komoly figyelmet érdemel.

Azonban a legutóbbi, a mentők beolvasztása az Állami Egészségügyi Ellátó Központba (ÁEEK) biztosan nem tartozik az utóbbiak közé. Az jól látszik, hogy az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) létezését és értelmezését a Balog vezette EMMI sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja. A Mentőszolgálatot a közelmúltig szinte mindig ugyanaz a kör vezette. Egyes vezetők hol főigazgató poszton, hol főigazgató-helyettesi, vagy igazgatói poszton tűntek fel. A kör szereplőinek hihetetlenül szofisztikált túlélőképessége volt/van. Mindig találni valakit a körön belül, aki a mindenkori hatalomhoz megfelelő lojalitással bír, sokszor ugyanaz a személy akár jobb- vagy baloldalon is felbukkan vezetői szerepben, az alkalmasságától teljesen függetlenül. Így történhetett meg az is, hogy a 2010-ben menesztett főigazgató a szervezetnél maradhatott - információim szerint - bére megtartása mellett főigazgató-helyettesi pozícióban és bónuszként megkapta még a Magyar Vöröskereszt elnöki tisztjét is. Tehát az jól látszik, hogy az OMSZ vezetésében mindig is sokoldalú, de legfőképpen sok mindenhez értő pártkatonák játszottak főszerepet. Egyetlen dologhoz nem értettek, de ahhoz nagyon nem, mégpedig az Országos Mentőszolgálat vezetéséhez.

Országos Mentőszolgálat beolvasztás Hosszú Katinka MÚSZ egészségügy egészségügyi államtitkárság ÁEEK

Annyira nem, hogy 2010 óta a negyedik főigazgatóját fogyasztja a szervezet, nem kis politikai arcvesztés árán. Ebből lehetett elege a jelenlegi egészségügyért felelős államtitkárnak, aki megpróbálta megszakítani a fenti körforgást azzal, hogy új főigazgatót nevezett ki a mentők élére. Sajnos azonban az új főigazgató az elmúlt három hónap alatt feletteséhez hasonlóan nem rukkolt elő semmiféle programmal, mindössze annyival keltette fel a sajtó érdeklődését, hogy ő maga Kresz Géza (a magyarországi mentés megszervezője) ükunokája és azzal a szerencsétlen megfogalmazással, hogy lesznek olyan hívások, amelyekre a mentők nem mennek ki, valamint nem feladata a mentőknek a 15 perces kiérkezés  minden eseteben. Az említett kör azonban nem szakadt meg, hiszen az új főigazgató azonfelül, hogy menesztette a gazdasági igazgatót és még két igazgatót, gyakorlatilag befejezte a személycseréket. Persze néhány helyen már ott fityeg egy-egy főigazgatóhoz köthető arc, de a kulcspozíciók régiós szintig változatlanok. Pont úgy, ahogy maga a kommunikáció is. Lehet, hogy ez áll a hátterében a címben jelzett változásnak (hogy az egészségügyért felelős államtitkár szeretné ha az Országos Mentőszolgálat elvesztve eddigi önállóságát bekerülne az ÁEEK fenntartásába), de lehet, hogy ez már egy egy régi stratégia része. Bárhogyan is van, ezzel a döntéssel nem lehet helyettesíteni a szakmai hozzáértést és a megfelelő vezetést, hiszen fenntartás ide-fenntartás oda, az alkalmatlan vezetők itt is, ott is csak hiányt és rendszerhibát okoznak. Arról nem is beszélve, hogy egy monumentális, saját feladatát ellátni sem tudó szervezetbe belepakolni a magyar egészségügy legnagyobb szereplőjét ( az OMSZ 7 ezer f őt foglalkoztat!) könnyen a kisgömböc hatással érhet fel és hasonlóan fog pillanatok alatt szétesni, mint ahogyan most a KLIK-et fogjuk látni. Ez pedig a valóban akár az Európában egyedülállóan egységes  OMSZ széteséséhez és megszűnéséhez is vezethet.

Az új főigazgatóval szemben pedig hmm… ez cseppet sem elegáns megoldás, ha három hónap alatt alkalmatlanná vált, akkor le kell cserélni, nem pedig a szervezetet alakítani a főigazgató képességeihez. Én azonban még mindig azon a véleményen vagyok, hogy egy ekkora szervezet vezetésére való alkalmasság, vagy alkalmatlanság (a legkirívóbb esetek kivételével lásd. Burány) elég ritkán derül ki három hónap alatt, ehhez még egyszer ennyit kellene várni. Azaz a jelenlegi főigazgatónak csak járna a kegyelmi idő legalább júniusig.

A polkorrektség kedvéért jelen sorok írója 2010-ben pályázati anyagot nyújtott be a meghirdetett főigazgatói pozíció elnyerésért, amelyet utólag szerencsémre nem én nyertem el. Pályázati anyagom azóta is itt olvasható,

Tovább

Önkéntes segítőkből milliomos orvosok

Egyetemista koromban a szülészet- nőgyógyászat gyakorlaton ismertem meg azt a fogalmat, hogy externista orvos. Externista orvosok általában, mint a nevében is viccesen el van rejtve, nem tartoztak a kórházi osztály állományába, hanem bejártak operálni és szülést levezetni. Na persze nem ingyen, hanem leginkább borítékért.

hálapénz tarifa externista orvos önkéntes segítő szülés szülész nőgyógyász egészségügy

Az orvos szempontjából ez kész aranybánya, nincs műtőbérlet és a szüléseket is biztonságosan le lehet vezetni a kórházi háttérrel. Szerintem sokan találkoztak már azzal a mondattal a magánrendelésen, hogy tessék már kedden 8-ra befáradni a kórházi osztályra és csinálunk egy labort, cardiotochograph (magzatiszívhang) vizsgálatot, TB-re, mert ugye ami jár, az jár. A terhesgondozás a jobb esetben magánrendelőben zajlik, rosszabb esetben az állami intézmény szakorvosi rendelőjében, a szülésre, szinte biztosan az állami intézményben kerül sor. (Külön nem emelném ki azt a néhány magánellátót, akik rendelkeznek azzal a kapacitással és infrastruktúrával, ami lehetővé teszi a magánintézményben a szülést, vagy a kisebb műtéteket, például a császármetszést.) Azaz mint a fenti példákból kiderül, a kórház infrastruktúráját, eszközeit, személyi állományát így lehet bérmentesen magáncélra is használni. A nőgyógyász ugye megkapja a megfelelő ellentételezést a munkájáért a betegtől, na de mit kap a kórház? A kórház általában megkapja a vizsgálat/beavatkozás ellentételezését az OEP-től, de ami sokkal fontosabb, a kórház ki tudja állítani az ügyeleti sort. Ugyanis az externista jobb esetben úgy köt önkéntes segítői szerződést a kórházzal, hogy bevállal néhány ügyeletet. Így a a szülészet-nőgyógyászati ügyelet meg van oldva, hiszen az önkéntes nem csak a saját privát betegeit nézi meg, vagy látja el, hanem az ügyelet alatt beérkező többi beteget is. Jó ez a rendszer a kismamáknak is, hiszen tudja, hogy hol fog szülni és legtöbbször azt is, mennyiért. Merthogy itt nem is igazi hálapénzről van szó leginkább, hanem tarifákról. Mielőtt nőgyógyász barátaim megkövezésemre indulnának, azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a tarifának van ám kompenzációja is. Hiszen az orvosnak a szülés körüli időben rendelkezésre kell állnia, nem mehet nyaralni, és éjjel 3-kor is menni kell, ha a szülés beindul. (Jó jó, persze a programozott császár az picit más tészta.) Tehát itt sokkal inkább arról van szó, hogy a szülész orvos szabadidejét is megvásárolja a kismama a kifizetett tarifáért. Arról már nem is beszélve, hogy azért externistaként az orvos megnézi és ellátja a beeső betegeket is, azaz olyan munkát is elvégez a lehetőségért, amit a kismama hálája nem tartalmaz.

hálapénz tarifa externista orvos önkéntes segítő szülés szülész nőgyógyász egészségügy

Arról hosszasan lehet vitatkozni, hogy ezt így hogy, de azt be kell látni, hogy a rendszer fenntartásában a szülni készülő nők is jelentősen felelősek. Hiszen normális országban nem nagyon tudja megválogatni a kismama, hogy melyik orvosnál szüljön, bemegy a kórházba és az, aki a szülőszobán ügyeletes fogja világra segíteni a szemünkfényét. Vagy fogad magánorvost, azonban az nem 50-250 ezer forintért teszi meg, mint ma Magyarországon egy szülésért, hanem egy nullával többért. A plusz szolgáltatásért mindenhol keményen fizetni kell, itthon ezt is meg akarjuk úszni egy kis háztájival. 

Az is igaz azonban, hogy normális országban az  sem fordulhat elő, mint egyetemista koromban, amikor beléptem a vizit alkalmával a kórterembe és hangos kezit csókolómmal köszöntem. A professzor hátranézett és kioktató lefitymáló hangon közölte: fiam, ezt a tartogasd a magánpraxisra, itt elég lesz a jónapot is. Szóval normális helyen a beeső beteg is normális ellátásban és emberhez méltó bánásmódban részesül.

Az biztos, hogy ez így megint csak nem jól van, hiszen keveredik itt minden és végül mindenki veszít. Bizony még az externista is - bármennyire is tűnik ez aranybányának - hiszen neki azokat is el kell látni, akik nem hozzá érkeztek (legalábbis ott, ahol az osztályvezető egy kicsit is korrekt), rendelkezésre kell állnia a szülés várható ideje körül és lehet, hogy éppen a legmeghittebb pillanatában rántják be szülni, valamint azért csak csak ráutalt a kórházi személyzet jóindulatára. És azt se felejtsük el, hogy az orvosok között a szülész-nőgyógyászok várható élettartama a legrövidebb. Nem lenne egyszerűbb számára tisztességes bérért, nyugodt körülmények között, tervezhetően dolgozni? Veszít a kismama is, mert a zsebbe adott pénzhez semmiféle garancia nincs, mi van ha egyszerűen nem elérhető az orvos pont a szülés megindulásakor? Veszít a kórház, talán ez a veszteség a legnyilvánvalóbb, hiszen eszközeit, infrastruktúráját és humánerőforrását használják ingyen. 

Hozzá kell tennem, hogy externistaként nem csak szülész-nőgyógyász kollégák dolgoznak, hanem szinte az összes műtétes szakma képviselői megtalálhatóak ebben a körben. Sokan egyfajta backup-ként használják a kórházi hátteret.

Ezt felismerve a veszprémi Csolnoky Kórházban az országban elsőként megszüntették az orvoshoz kötött szülést. Kivéve, azt az esetet, ha a várandós nő hajlandó - egy háromoldalú szerződés keretében   - fizetni a szülést levezető orvosnak. A szerződés pontosan tartalmazta, hogy hogy ki mit vállal: a kórház, a szülészorvos és a várandós nő. Azonban az egészségbiztosítási pénztár emiatt vizsgálatot indított, és megállapította, hogy az orvos nem fogadhat el külön juttatást. Akár ennek a kezdeményezésnek az újragondolása is lehetne megoldás. Akár az is, ha a beteg /terhes valamiféle kiegészítő biztosítás formájában, ellenőrizhető, legális úton venné igénybe a magánszolgáltatók szolgáltatásait, ez utóbbiak pedig kapacitást, infrastruktúrát, humánerőforrást, az állami szektor már meglévő és kihasználatlan erőforrásiból is tudnák bérelni.

Az biztosan megviselné a már rogyadozó egészségügyet, ha egyik napról a másikra megtiltanák az önkéntes segítő szerződések megkötését. Hiszen rengeteg olyan orvos van, aki be-bejár tanulni egy-egy kórházi osztályra (például háziorvos belgyógyászatra, vagy intenzív osztályra) vagy csak a szakvizsgáját kívánja életben tartani, azzal hogy szakterületének megfelelő önkéntes munkát végez. Akárcsak a jelen sorok írója, aki önkéntes segítőként dolgozik egy budapesti kórházban és hálapénzt nem fogad el.

Tovább

Szikét adnak a nővér kezébe?

Valóban ezt sejteti az Egészségügyért Felelős Államtitkárság legújabb ötlete, amellyel az orvosok túlterheltségét kívánják csökkenteni? 

Néhány hónappal ezelőtt a floridai Orlandóban belebotlottam egy kórházi és egyben egy intenzív osztályos látogatásba. A kórház nagyjából egy itthoni közepes méretűnek felelt meg, tízenvalahány intenzív osztályos ágyszámmal. Az intenzív osztályon középen, mint egy óriási konyhai pult, terpeszkedik a nővér-munkaállomás, a betegmonitorokkal együtt. A kórtermek 15-20 négyzetméteresek,  és mindegyikben egy-egy beteg van, ezzel is biztosítva a megfelelő intimitást az ellátáshoz. Igen, itt elképzelhetetlen, hogy valaki alá a többi beteg előtt dugják az ágytálat, de az is, hogy a másik beteg akár fültanúja is legyen annak, hogy milyen beavatkozásokat végeznek a szomszédos ágyon fekvőnél. Persze a betegszobában gondoltak a hozzátartozók kényelmére is, nagy, masszív, kényelmes láb- és kólatartós fotelokban tartózkodhatnak a beteg mellett, akár éjjel is, csak a beavatkozások idejére kell kimenni a kórteremből.

Tiszta Amerika! 

Az első meglepetés akkor ért, amikor este 7 óra felé szakorvost kerestem az osztályon. Nem találtam, az intenzív osztályon nem volt szakorvos, de még orvos sem! Hű, gondoltam, mi van akkor, ha valaki éppen éjjel készül eldobni a kanalat, hogyan menedzselik ezt? Bárki meghalhat, vagy jelentősen romolhat az állapota csak azért, mert nincs orvos az osztályon? Mindez elképzelhető abban az országban, ahol az ügyvédek jelentős része az orvosperekből él? Elképzelhető, hogy egy biztosított ellátás nélkül maradjon? 

Természetesen nem, nem hal meg senki és nem kerül veszélybe senki csak azért, mert az intenzív osztályon este már nincs orvos. 

A helyzetet úgy oldották meg, hogy az orvosi beavatkozások és tevékenységek egy részét delegálták. Például, minden beteghez rendelnek két igen jól képzett intenzívterápiás-nővért váltásban, akik a beteget jól ismerik és ha bármilyen állapotváltozást észlelnek, azt azonnal jelentik a kezelő orvosnak (mert hogy itt ilyen is van, egy beteget ugyanaz az orvos kezel). Jelentős állapotromlás, vagy életet veszélyeztető helyzet esetén pedig az orvos beérkeztéig a szakasszisztens képes megtenni mindent, ami a beteg ellátásához szükséges. Természetesen behívós és telefonos orvos mindig elérhető. És a rendszer működik! A betegnek a kezelését az orvos fogja össze, de a betegnek van táplálási-asszisztense, lélegeztető-terapeutája (amennyiben lélegeztetésre szorul), és a kórházi gyógyszerészek mellett szükség esetén a dializáló asszisztens is elérhető. Nem kifelejtendő a felsorolásból az orvos saját asszisztense sem, aki egyfajta titkárnői szerepet tölt be a rendszerben és a beteg is vele találkozik először. Egy beteg kezelése tehát igazi csapatmunka, ahol az orvos a feladatok nagy részét szakasszisztensekre bízhatja.

Merthogy az orvos nagyon drága, drága a képzése és drága a bére is. Egy sürgősségi orvos éves szinten 100 és 400 ezer dollár között visz haza, ami forintban 27 és 110 millió forint éves keresetnek felel meg, azaz havi 2-8 millió forint jut számlákra és megélhetésre.

Ez a rendszer még számos országban hasonlóan működik, kezdve a háziorvosi gyakorlattól a beteg műtéti előkészítéséig és a további terápiáig. Ahol csak lehet, takarékoskodnak az orvosi munkaidőkkel és a jól képzett asszisztenciát helyezik előtérbe, merthogy az orvos drága, és kevesen vannak a fejlett országok nagy részében is. 

Egészségügyi szakértők között már itthon is többször felmerült hasonló elképzelés az egészségügy átalakításával kapcsolatban, a jelenlegi államtitkár egykori tanítómestere, Kincses Gyula is leírta ezt több tanulmányában.  Sőt, hasonló próbálkozás már a magyarországi ellátásban is megfigyelhető, hiszen a sürgősségi betegellátásban a mentőtisztek kaptak önálló kompetenciával szerepet, csökkentve az orvosok amúgy is jelentős terhelését, mind a kórházi, mind a helyszíni ellátásban. 

Természetesen, az nem fog egyik napról a másikra menni, hogy elérjük az orlandói munkamegosztást, hiszen meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek majd biztosítják a kompetenciaalapú működést. Ugyanis ha megfelelő képzéshez megfelelő kompetenciákat társítunk, megfelelő ellenőrzéssel, megfelelő létszámú asszisztenssel és  adminisztrátorral, valamint elég pénzt rakunk a rendszer fenntartásába, akkor miért is lenne elképzelhetetlen, hogy akár egy háziorvosi praxisban a beteget a szakasszisztens előszűrje, vagy önálló terápiában részesítse az egyszerűbb eseteket? Ha a beteg évek óta panaszmentesen szed gyógyszereket és a féléves-éves kontrollokon is minden rendben van, miért is kell a szokott gyógyszereket az orvosnak felírnia, miért nem teheti meg a szakasszisztens? Vagy miért is kell az orvosnak infúziót bekötni, vagy az orvosi elrendelés után antibiotikumot beadnia személyesen? De említhetném a halál megállapítást is, miért kell az orvosnak a halottkém szerepét is betöltenie? 

Nos, persze ha az orvosi kompetenciák egy részét delegáljuk, akkor ez azt is jelenti, hogy a jövő orvosa nem engedheti meg magának azt a luxust, amit ma még igen, hogy az asszisztenciájánál képzetlenebb legyen. Mert a gyógyítás folyamatos tanulást is jelent, így az orvosi feladatok egy részének asszisztensi kézbe adásától csak azon orvosnak van tartani valója, akinek tudása megkopott és nem naprakész, hiszen ebben az esetben a jól képzett asszisztens valóban könnyen az orvos kompetitív helyettese is lehet. Ezen orvosok, akik nyilván csak sporadikusan fellehetőek az egészségügyi ellátó láncban, persze mindent meg fognak tenni azért, hogy az államtitkárság legújabb és a magyar egészségügyben forradalminak nevezhető innovációját megakadályozzák. Merthogy ez itt a jövő és ez is az egyik záloga a jól működő egészségügynek. 

Persze, ha azt is meg lehetne oldani, hogy az orvosi adminisztráció jelentősen csökkenjen, na az már a kompetenciák delegálásával egy fél munkaidőt is jelenthetne. Hosszú távon pedig még fenntarthatóvá is teheti az így kialakított rendszert. De ne feledjük, pénz ehhez is kelleni fog, csakúgy mint a háborúhoz!

Tovább

Kötelező lesz a hálapénz?

A szürreális magyar egészségügyi helyzet egy újabb fejeztet ugrott a minap, amikor a Délmagyarban megjelent A hálapénzadás illemtana  című cikk. A cikk nem békeidőben jelent meg, hanem akkor, amikor az 1001 orvos a hálapénz nélkül facebook csoport egyre komolyabb ágazati befolyásra tesz szert és egyik legfontosabb követelésük egy olyan egészségügyi rendszer kialakítása, ahol a hálapénz nem kap szerepet. Több mint meglepő, hogy a csoport szegedi kezdeményezésre alakult, és a Délmagyar is szegedi orvosokat kérdezett a hálapénz illemtanáról.

A megszólítottak az állítólagos orvosi szemérmességet is félretéve segítették a cikk elkészültét, sőt, köztük a neves szegedi orvos konkrét tanácsokat, receptúrát adott az illemkódex létrejöttéhez.

Nos, a neves szegedi orvos  bizony nem sért meg senkit azzal, hogy bármit is visszautasítana, sőt biztat is, hogy egyáltalán nem ciki egy jó ital, vagy ajándékkosár sem. Kíváncsi vagyok, hogy a kacsát konyhakészre kéri, vagy élőben is elfogadja-e? Aztán néhány intelmet is megfogalmaz, hogyasszongya ne rohangáljunk az orvos után, ne is turkáljunk a zsebében,  adjuk oda face to face, de aztán hallgassunk az összegről és az átadásról is. Nyilvánvalóan, ez utóbbinak van azért a szemérmességen túl némi praktikus oldala is, hiszen a hálapénz a legritkább esetben képezi az adózott jövedelem forrását. Aztán egy másik, bizonyára kevésbé neves orvos (hiszen a cikk írója csak rendszeresen operáló szakértőként hivatkozza) szerint az már ciki, ha a borítékban  háromezer forint hálapénzzel rohangálunk. Végül persze biztosít mindenkit, hogy de azért nem is a boríték, hanem maga a köszönet a fontos, amiből manapság úgy is oly kevés van.

Értem én, hogy a hálapénz nélkül a jelenlegi rendszer azonnal bedőlne, hiszen azt komolyan senki sem várhatja el, hogy orvosok dolgozzanak gyorséttermi órabérért, és éppen ezért nem lehet megszüntetni, kivezetni a rendszerből egyszerűen. De hogy olyan mértékben elfogadottá tenni, hogy még illemkódexet is rittyentek hozzá, az igencsak azt az üzenetet hordozza, hogy márpedig a hálapénz marad. Kíváncsi vagyok, hogy megkapja-e Kerényi Imre feladatként a Hálapénz Asztalának létrehozását?

A Hálapénz Asztala

Mert nem kevés pénzről van ám itten szó! Anélkül, hogy számháborúba bocsátkoznék, jelentős, akár 100 milliárdos nagyságrendről is szó lehet, hiszen már 1999-ben is a TÁRKI 33 milliárdra, majd 2008-ban a Corvinus Egyetem 73,4 milliárd összegűre becsülte a hálapénz éves mértékét. Ha csak a 73,4 milliárd forintot osztanánk el az orvosok között egyenlően, akkor valószínűleg (senki nem tudja az aktív orvosok pontos számát, én 20 ezerrel számoltam) 300 ezer forinttal nőne a havi fizetésük alapja, ami kb. egy 150 ezer forintos nettó összeget jelenthetne orvosokként, havonta, tekintettel arra, hogy a 300 ezer forint a teljes bérköltséget jelentené. Tehát valóban nem kevés pénz, de egy tisztességes bérfejlesztéshez még mindig nem elegendő. Arról már nem is beszélve, hogy a hálapénz sajátossága az, hogy nem egyenlően oszlik meg a szereplők között, azaz egy viszonylag szűk réteg - jellemzően a manuális szakmák (sebész, nőgyógyász, ortopéd orvos) - kapja a legtöbb borítékot, míg az aneszteziológusok, sürgősségi orvosok viszonylag ritkán találkoznak a hála ilyen kifejezésformájával. Tehát amennyiben ezt a borítékos jövedelmet legalizálni lehetne, akár - a kormány által ördögnek tartott - co-payment segítségével, vagy akár kiegészítő biztosítás kötésével, az orvosok bérkövetelése enyhíthető lehetne. Azonban ez mind álom marad, hiszen jelenleg az is tilos, hogy egy meglévő kapacitást rendelési időn kívül egy-egy kórház for-profit hasznosíthasson. Így nyilván nem marad más, mint a jelenlegi rendszer bebetonozása és a hálapénzkódex kiadása.

Ezek után pedig már abban sem lenne semmi meglepő, ha a Habony-féle kommunikációs stáb kiállítaná Német Szilárdot és konkrét illemkódexet jelentetne meg az elnyert közbeszerzések visszaosztásával kapcsolatban.

Update: a delmagyar.hu-ról levették a cikket. De itt, itt és itt hivatkoznak rá.

Tovább

Evolúciós ugrás helyett csiga csoport alakul a mentőknél

Egyre inkább úgy érzem, hogy Győrfi Pál nem létező médiaiskolájában maxolja ki az egészségügyi kommunikációt a kormány. Hiszen Győrfi szerint nincs szakemberhiány és úgy általában is mindig minden a legnagyobb rendben van, még akkor is ha már…   Nagyon úgy nézem, hogy az egészségügyi kommunikáció legalább annyira sikeres, mint Győrfi hajbeültetése.

Győrfi Pál Országos Mentőszolgálat egészségügy Máté Gábor főigazgató mentés mentésirányítás egészségügyi államtitkár

fotó: szerkesztve a magyarhirlap.hu-ról

Hiszen hol maga a miniszter a biciklikkel, hol az államtitkár mond valami szórakoztatót, például a “szakmai érvek mentén lett szétverve az egészségügy”, de ha esetleg éppen nem érnének rá, akkor biztos előkerül valamelyik pincsi kutya, hogy megcsinálja a napomat, mint legutóbb az ÁNTSZ frissen kinevezett új tisztifőorvosa

De nem marad el ezen a területen a Mentőszolgálat szintén frissen kinevezett vezetője sem. Aki eddig sehol sem felejtette el megjegyezni, hogy ő bizony Kresz Géza (a magyarországi mentés megalapítójának) ükunokája, amihez én szívből gratulálok. Ezen felül azért még csak megjelent, vagy három országos lapban az ükunoka nyilatkozata, hogy hát ő nem talált semmiféle olyan standardot, amely szerint a mentőnek tizenöt percen belül ki kellene érnie az egészségkárosodás helyére, így szerinte ez az egész tizenötpercesdi egy bullshit. Erre azért még a Népszabadság újságírója is felkapta a fejét és szerényen megjegyezte, hogy a világ fejlettebb részén a 15 perc már 8, és a legnagyobb baj az, hogy nem egy tanyára nem ér ki a mentő, hanem Budapesten a Deák térre sem 15 perc alatt.

Győrfi Pál Országos Mentőszolgálat egészségügy Máté Gábor főigazgató mentés mentésirányítás egészségügyi államtitkár

A kijelentés kísértetiesen emlékeztet a 80-as évek végi mentőszolgálat hozzáállására. Ahol a betegszállítás során nem egyszer kellett akár 8-10 órákat várni.

Mindenesetre az üzenet világos, nyíltan emelt fővel kimondjuk, amit már eddig is mindenki tudott, hogy nyugi nem fogunk kiérni 15 percen belül, ne is várjátok és így a problémát megoldottuk. Hasonlóan ahhoz, amikor a mentőautók életkorát igazították a jogszabályhoz. (Tízévesnél idősebb mentőautó nem dolgozhatott, azonban a Mentőszolgálat gépjárműállományának nagy része elmúlt tízéves, így egyszerűbb volt jogszabályt módosítani, mint mentőautót venni.)

Na persze, majd stroke-hoz meg szívinfarktushoz azért igyekszünk, de a törött bokájú nyugdíjas várhat télen az utcán, hiszen jegelni ott már jegeli is. 

Volt egy 4,1 milliárdos uniós tender, amely a mentésirányítás korszerűsítésére ment volna el. Tudják az ahol egy tablet 400 ezer forintba, egy azt tartó konzol pedig 200 ezer forintba. Ennek a projektnek lett volna a része a KÓRSZERŰ mentésirányítás szoftveres fejlesztése is, amely magában foglal egy KÓRSZERŰ kikérdezési protokollt is. Ez a KÓRSZERŰ protokoll lett volna hivatott kiszűrni mi mentőfeladat és mi nem az. Azaz amit ükunoka állít - hogy aztán már nem is kellene mindenhez mentőt küldeni - csak egy olyan közegben értelmezhető, ami már szabályozva van, a mentésirányítás meg még most sincs. Így egyszerűbb mindenhez mentőt küldeni, még a nagymama szemüvegének megkereséséhez is, mint a kockázatot a nem küldéssel felvállalni. Az meg, hogy egy karambolban beszorult sérülthöz csak fél óra múlva tud kocsi menni magyarázható a kocsihiánnyal. 

Azonban ezt az uniós lehetőséget a 4.1 milliárddal nem sikerült megugrani és KÓRSZERŰ mentésirányításnak se híre se hamva. Így, marad a jó öreg mágnestábla és mentésre bármilyen okból alkalmatlanná vált dolgozók szociális foglalkoztatója a mentésirányítás. Nem csoda, hogy az új főigazgatónak - akinek a fenti tenderhez semmi köze nem volt - más nem marad a kezében, mint visszanyúlni ápolókorából hozott kommunikációhoz. Nincs és nem is lesz, jó az úgy! Tizenöt perc, hülyeség!

Másik oldalról viszont nem szabad elfelejteni, hogy a széteső egészségügy egyre több feladatot ró a mentőszolgálatra és valóban egyre több olyan szállítást végeznek, amelyekre nem lenne szükség. Példaként tudnám mondani azt a kb. tíz évvel ezelőtti légi szállítást, ami Miskolcról irányult Győrbe  egy lélegeztetett beteggel csak azért, mert területileg a beteg a győri kórházba tartozott, és Miskolcon lejárt az OEP finanszírozása. A szállítás a beteg számára abszolút nem veszélytelen és még el is pattintottunk rá 1-2 millió forintot, igaz nem a Miskolci kórház büdzséjére. Persze ez a jövőben nem fordulhat elő, mert a légimentők helikopterbérleti tenderét, már harmadszor vonták vissza a napokban, így meglehetősen bizonytalan, hogy mivel fognak repülni 2016 márciusától.

Érdekes a 15 perces kiérkezés magyar legendája is. 2006-ban az akkori Egészségügyi minisztérium megrendelt egy tanulmányt az Országos Mentőszolgálat működéséről, abban a tanulmányban szerepelt egy hivatkozás, amely leírta, hogy a mentőszolgálat 78 %-ban 15 perc alatt kiér a helyszínre. Ez a hivatkozás azóta aranystandarddá vált, annak ellenére, hogy ma már senki sem tudja mikor és hol készült, és annak ellenére is, hogy a körülmények jelentősen megváltoztak. Hiszen az elmúlt tíz évben a mentőszolgálat már egyre kevésbé képes ellátni az alapfeladatát, magát a mentést, és ez az arányszám is mostanra jócskán csökkenhetett. Most éppen ennek megreformálására várunk, mert igény az volna rá. Eddig nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy még tavaly íziben menesztették az orvosigazgatót, aki az RSI (Rapid Sequence Induction/Intubation, sürgősségi altatás) pápájaként a saját pápaságába bukott bele itt is, és szintén útilapu került az egyik igazgató, valamint a gazdasági igazgató lábára. Ami kezdetnek elég biztató volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az itt is megbukott orvosigazgató a légimentőknél dolgozhat tovább, ott ahol korábban ügyvezető igazgatóként, majd orvosigazgatóként is megbukott, igaz ma már csak orvosként. Az sem tesz jót a főigazgató által is felismert morális válság kezelésében, hogy azok akik ezt a válságot előidézték, még mindig a helyükön vannak egészen régiós orvosigazgatói szinten.

Úgy nem lesz rend, és béke sem, ha a kezdetek után erős visszaesés várható. Márpedig értékelhető program és jó csapat nélkül az újdonság varázsa, csakúgy, mint az ükunokai örökség hamar szertefoszlik és a morális válság újabb immár sokkal mélyebb állapotába süllyed. És fiúk, ha még tényleg sokat tököltök, ne csodálkozzatok majd azon ha beolvasztanak a Katasztrófavédelem alá, igaz az nem csak számotokra, hanem Magyarország lakosainak is katasztrófa lesz.

Tovább

Programozott öngyilkosságot hajt végre a kormányzat?

Ugye megvan az a vicc, amikor a medve odamegy a farkashoz és közli vele, hogy te farkas le kell, hogy lőjelek. Miért medve, mert rajta vagy a listámon, most menj szépen haza búcsúzz el a családtól, mert holnap lelőlek. És így is lett. Majd ugyanez megismétlődött a rókával is. Harmadjára a nyuszika volt soron, neki is mondja a medve, te nyuszika le kell, hogy lőjelek, miért medvekoma, hát mert rajta vagy a listámon. Aha - így a nyuszika - és mondd csak medvekoma, nem lehetne valahogy lehúzni arról a listáról. Ja, de - mondta a medve. 

EMMI háttérintézmények beolvasztás megszüntetés OEP ÁNTSZ egészségügy

Valahogy így érezhetnek azon kormányzati háttérintézmények vezetői, akiknek intézményeit vagy jogutód nélkül bezárják, vagy beolvasztják valamelyik minisztériumba (lelki szemeim előtt látom már a medve előtti sort). Ahogyan a tervek szerint az Országos Egészség Pénztárt (OEP), vagy a Nyugdíjfolyósító Intézetet is. Egy biztos, nem szívesen lennék most nyugdíjas, várva a postás csengetését minden hónap 3-án, mert az átszervezések, beolvasztások közös ismérve, hogy hónapokig, néha évekig is eltart, míg beáll valamiféle rend. De ugyanakkor kórházigazgató sem, hiszen hiába jelenteném le az OEP felé az elvégzett beavatkozásokat, most még inkább kérdéses lesz a terítés, nem beszélve a beígért kancelláriákról.

Hupsz! de beleszaladtunk a reformokba, gondolhatnánk, pedig abszolút nem úgy tűnik, hogy összehangolt reformfolyamatoknak lennénk szemtanúi. Az egyik oldalon az állam költekezéseit megzabolázó átalakításokról van szó, ez lenne a minisztériumok háttérintézményeinek megszüntetése, bezárása, amely vastagon érinti az egészségügyet. A másik pedig a kancelláriák létrehozása, amelyek 6-8 kórházat ölelnének fel és felügyelnének. Nagyon úgy tűnik, hogy a két folyamat nem függ egymástól és nincs összehangolva, hacsak a kieső káderek újbóli elhelyezése nem történik meg a kancelláriákban. Mert olyan nem lehet, hogy egy rendkívül tehetséges Haidekker Bence munka nélkül maradjon. 

Nem teljesen világos, hogy az egészségügyi kancellároknak mi lesz a pontos szerepe, hiszen erről nem osztott meg részleteket az államtitkárság. Eddig még azt gondoltam, hogy amolyan ellátásszervezőként fog fellépni, és segít a tiszta betegutak kialakításában, azokban, amelyeknek elméletileg teljesen tisztának kellene lenniük. Nem érthető kristálytisztán az államtitkár azon elvárása, hogy a kancellár fog felelni a költségvetési korlátok betartásáért. Eddig nem felelt érte senki? Az egészségügy alulfinanszírozott, mondja már mindenki, persze strukturális átalakítások nélkül fenntarthatatlan is. 2014-ben az egészségügyi ráfordítások  1900 milliárd forintot emésztettek fel. Ha nagyon durva megközelítéssel minden orvosnak adnék 300 000 forint pluszpénzt (ez olyan 200 000 forint nettó lehet az esetek többségében) akkor ez 72 milliárd többletkiadást igényelne, és ha még a szakdolgozók is kapnának bruttó 150000 forint kiegészítést, az 180 milliárd többletköltséget jelenthet, azaz összesen a bérkonszolidáció éves szinten 250-300 milliárd pluszkiadást jelentene a költségvetésnek (és nagyon finoman számoltam). Érthető, hogy ezt az államtitkárság miért nem akarja bevállalni. Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy mennyit költünk az egyházak támogatására, közel 43 milliárd forintot (csak az egyházak hitéleti támogatásának kiegészítése címen 1,7 milliárd ment el) a stadionokra, uszodákra, komplexumokra pedig közel 98 milliárd  forintot költöttünk (2015 költségvetési törvény). Persze ezek az összegek nem adják ki a plusz bérköltség forrását, azonban a költségvetés átrendeződésével meg lehetne találni akár ennek a dupláját, tripláját is. Merthogy kétség ne férjen hozzá az egészségügy konszolidációjához még kormányközeli szakértők szerint is 600-700 milliárd pluszforrás kell.

És akkor nem állhatna elő olyan helyzet - intenzív osztályos tapasztalataim alapján -, hogy egy-egy agyhalott (ha nem jön szóba szervdonáció) nem akkor hal meg - azaz nem akkor kapcsolják le a gépekről - amikor ténylegesen ennek szakmai szempontból eljött az ideje, hanem akkor amikor a finanszírozás szerint megéri, azaz inkább várnak még egy-két napot az intenzív osztályok, csak hogy meglegyen a megfelelő bevétel (6 nap lélegeztetés, 10 nap túlélés az optimális). Biztos, ami biztos, addig is foglalva az intenzív ágyat és kapacitást. De olyan sem, hogy az összes kórház holnaptól bezárható lenne, mert nem felel meg az ÁNTSZ minimum feltételeinek, legalábbis egy nem nyilvános ÁNTSZ tanulmány szerint. Na meg persze a kínzó orvoshiány is gyorsan megoldódna. Mert csak saját magunkat csapjuk be, ha azt állítjuk, hogy semmi gond sincs, csak pár százalék orvos hiányzik a rendszerből. Ugyanis nem mindegy, hogy egy szemész státusszal variálom meg a kórházi statisztikát, úgy hogy papíron az intenzív osztályos státuszt tölti be, tehát papíron minden rendben csak éppen intenzíves orvosom nincs, ellenben van egy szemészem, darab-darab. Nem kancellárokat kell kinevezni, hanem szakembereket a kórházak élére és nem NER huszárokat, emellé pedig megfelelő ellenőrzéssel kordában lehet tartani egy-egy kórház költségvetését.

De úgy néz ki, hogy a probléma magától megoldódik, hiszen az OEP, ÁNTSZ és még jó néhány eddig önálló egészségügyi szervezet megszűnik, vagy megszűnik önálló szervezetként funkcionálni. Soha jobbkor nem keresztezhetnék egymást a nagy átalakítások. Hiszen azzal, hogy az OEP, ÁNTSZ beleolvad a Balog vezette EMMI-be, szinte borítékolható az összeomlás, az eddig bürokratikus ügyintézés most tovább lassul, a kisgömböc óriásivá dagad és a folyamatok, immár követhetetlenné válnak. Igaz olyan jelentések sem fognak születni, még csak belső körben sem, amelyek leírják, hogy van olyan kórház, amely mindössze 25 százalékban felel meg az ÁNTSZ minimum követelményeinek.

Nem tudom, belegondolt-e már valaki, hogy az E-alap bekerül az EMMI költségvetésébe? Abba az EMMI-be, ahol igazán kemény döntések eddig csak olyan dolgokról születtek, hogy viselheti-e egy gimnázium a Ságvári nevet, vagy érdemesek-e támogatásra az éhező gyerekek.

Na ugye!

Egyvalami azonban biztosan segíteni fog a gazdaság dübörgésében. Egyre kevesebb nyugdíjast kell majd eltartanunk, hiszen egyre kevesebben érik majd meg a nyugdíjkorhatárt, és persze az is segít ennek elérésében, hogy a Nyugdíjfolyósító is az EMMI-be olvad. A Mentőszolgálat főigazgatója, pedig a minap jelentette be, hogy paradigmaváltásra van szükség és meg kell értetni a betegekkel, hogy a 15 perces kiérkezés az nem kell hogy minden esetben 15 perc legyen. Még lehetne egy kicsit többet is elérni, ha a nyugdíjkorhatárt is felemelnék, na az lenne az igazi reform. És a programozott (sejt)halál. De papra arra nagy szükség lesz a jövőben!

EMMI háttérintézmények beolvasztás megszüntetés OEP ÁNTSZ egészségügy

Tovább

Kórházbezárást leplez a budapesti sebészeti ügyelet átszervezése, vagy április tréfára készül az egészségügy  államtitkárság

A hírek szerint legalábbis annak fog tűnni a sebészeti ellátás átalakítása  áprilisban.

Még fiatal mentős koromban, a 90-es években teljesen természetes volt a beteg tologatása, azaz továbbküldése másik intézménybe. Sokszor az ügyeletes orvos első kérdése még a köszönést megelőzően is az volt, hogy mit hoztak és honnan. Erre a standard válasz a “zsák krumplit a szomszédból” volt. Ezek után hosszas bogarászás következett, keresgette az ügyeletes orvos, hogy  a beteg melyik település melyik utcája és házszáma szerint hova tartozik. Mondanom sem kell, hogy jó magyar szokás szerint nem volt két azonos nyilvántartás, így az anyázás szinte garantált volt minden betegátadásnál. De a sebészeti betegeket már akkor is a Központi Ágynyilvántartó (KÁNY) helyezte el a budapesti ügyeleti káoszban, amely 3-3,5 millió ember ellátásáért felel Budapesten és Pest megye nagy részén.

sebészet ügyelet egészségügy államtitkár kórházbezárás Budapest ellátás

A fővárosban összesen 30, azaz harminc darab kórház van, ötvenvalahány telephellyel. A 30 kórházból 17-ben van sebészeti ellátás és eddig az akut sebészti ügyeletben 11 kórház vesz részt a Károlyi Kórház megszűnése után. A sebészeti ügyelet átalakítása pontosan a Károlyi Kórház megszűnésével került napirendre, ugyanis a Károlyi heti három ügyeletét kellett valahogy szétosztani a többi kórház között. 

Ennek a tavaly október 5-én történt megbeszélésnek a következménye a budapesti sebészeti ellátás 2016-os átalakításának terve, amit később november 13-án, a 2016-os ügyeleti renddel ki is hirdettek. Információim szerint a megbeszélésen, ahol jelen volt Budapest összes sebészeti osztályvezető főorvosa, mindenki vállalta a sebészeti ügyelet ellátását (így már összesen 17 kórház), egyetlen egy főorvos sem tette fel kezét és jelezte, hogy nincs elég orvosa az ügyelet kiállítására. Hogy mégis most tört ki a botrány a sebészetekkel kapcsolatban, az annak köszönhető, hogy a Mentőszolgálat írt egy levelet az érintetteknek, egyrészt emlékeztetőül, másrészt leírta a pontos teendőket a változás után. Tehát ebben az esetben egy előre megtervezett és egyeztetett átállásról van szó, amiben áprilistól 17 kórház adja a sebészeti ügyeletet, ki-ki a saját területén, immáron a KÁNY segítsége nélkül. Így a balhé és a cirkusz teljesen mesterkéltnek tűnhet, annak tudatában még inkább, hogy a KÁNY naponta átlag 50-60 tételszámot ad ki, ami a kórházak között elosztva is napi 1-2 akut műtétet jelent kórházanként

sebészet ügyelet egészségügy államtitkár kórházbezárás Budapest ellátás

Hacsak nem kezdünk el számolni. 

Egy-egy ügyelet ellátásához csak sebész orvosból minimum 4 fő kell. Kettő szükséges az esetleges operációkhoz, egy kell az osztályra (hiszen az osztályos betegek is lehetnek rosszul) és egy az ambulanciára, aki fogadja a friss betegeket. Kevesebbel is működhet, de akkor már a betegbiztonságot veszélyezteti a létszámhiány. Tekintettel az orvosok munkaidő korlátjára (heti 60 órát dolgozhatnak) egy ügyeleti team kiállítása havi szinten 12 plusz státuszt igényel a mindennapi osztályos munkához szükséges létszámon felül. Ez a létszám a biztosan adott az áprilisig is ügyeletet adó kórházaknál. Na de az új belépő kisebb kórházak honnan fogják a hiányzó humánerőforrást biztosítani? Pláne akkor, ha az egész sebészeti osztály létszáma nem éri el a 12 főt, ami persze még így is kevés, hiszen ez csak az ügyelet fenntartására elég, a mindennapi munkára már nem. És akkor még ott vannak a műtéthez szükséges aneszteziológusok, bár azóta, hogy az EMMI megszüntette a hiányukat, altatóorvos biztosan lesz elég. No de műtősnő is? 

Szinte most borítékolható, hogy a kisebb kórházaknál a sebészeti ügyelet kiállítása gondot fog okozni. A betegellátásban viszont vélhetően zavar nem fog keletkezni, mert másodpercek alatt visszaállítható a rendszer a a régi mederbe. 

Az még nem teljesen világos, hogy az államtitkárság célja mi lehet a sebészeti ügyelet megváltoztatásával. Mindenesetre az már elég rég óta jól látszik, hogy Budapest és Pest megye ellátása ennyi kórházzal és érdekkel nem fenntartható. Ezért lehet, hogy az ügyeleti rend megváltoztatása egy nagyon okosan és ügyesen átgondolt terv része, aminek a végén jó néhány kórházra lakat kerül és a kisebb kórházak beolvadnak egy-egy nagyobb kórházba. Kapacitás még lenne is, akár újabb ágyak létesítése nélkül, hiszen a budapesti nagy kórházak ágykihasználtsága 70-80% körül mozog.

Kórházbezárás, összevonás valahogy mindig sok érdeket sért, sérti a kórházi kiskirályok érdekét, a helyi politikusok sem tapsolnak a hírre, de leginkább a lakosság biztonságérzetét sérti. Még akkor is, ha ez a biztonságérzet hamis, hiszen sokszor nincsenek meg az ellátás korrekt feltételei. Kormányzati ciklus közepe-vége felé pedig egy-egy kórház bezárása, vagy összevonása életveszélyes lehet a kormányzó párt számára. Azonban a jelenlegi rendszer is fenntarthatatlan, és abban abszolút igaza van Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárnak, hogy lyukas vödörbe kár vizet önteni, így az egészségügybe átalakítás terve nélkül pluszköltséget ölni. Na de ha maga a kis kórház bukik bele akár a sebészeti ügyelet kiállításába, akkor már egészen más a helyzet, hiszen önmaga deklarálja saját maga haszontalanságát, alkalmatlanságát, azaz saját magát ítéli bezárásra. Márpedig a jelenlegi orvoshiányban igen nehéz lesz a kis kórházaknak a státuszokat feltölteni, így az új rendszerben sebészeti ügyeletet ellátni. Az államtitkárság pedig arcvesztés nélkül jöhet ki a kórházbezárás politikai viharából. Így mindenki jól jár, de legfőképpen a betegek.

Őszintén remélem, hogy a fentiek nem a konteok díszes tárházát gyarapítják, hanem egy stratégia részei, ez esetben még látok fényt az alagút végén. És még a felesleges betegtologatásból is kevesebb lesz.

Tovább

Hogyan maxolja ki az EMMI a válságkezelést

A történelem ismétli önmagát és sokszor láthattuk már, hogy a kormányzati ignorancia, hogyan vezet katasztrófához. Talán ez történhetett akkor is, amikor V. Ferdinánd Bécsben, a Hofburgban ücsörögve tudomást szerezett 1848 március 15-i reggeli eseményekről: - Oh! Ungarische wirtschaft! Csak néhány rebellis fiatal csinálja a fesztivált! - majd nagylelkűen legyintve egyet, azzal  a megnyugtató  gondolattal harapott kedvenc knédlijébe, hogy holnapra úgyis kialusszák a fiatalok a rebelliót, mint a decens polgárok általában a részeg esti hőbörgést. De nem, ebből a rebellis lázongásból forradalom és a bécsi udvar egyik legkomolyabb egyensúlyvesztésével párosuló közel másfél éves háborúja lett, ami alapvetően határozta meg hazánk szerepét még a XX. század elején is.

Mintha ez zajlana most is az egészségügyben. Egy ideje már vívja magányos harcát a feketeruhás nővér, majd most még az orvosok is megalakítják saját csoportjukat és új szakszervezetüket is. Létrejött a virtuális Pilvax kávéház az egyik legismertebb közösségi oldalon, 1001 orvos hálapénz nélkül néven. Innen indították elhíresült kérdéseiket az EMMI felé. A kérdések önmagukban nem bonyolultak, feszegetik a hálapénz kivezetésének kormányzati szándékát, idejét, valamint az egészségügyi rendszer átalakítására hivatott kerekasztal összehívását, végül néhány konkrét lépésre kíváncsiak a 2016-os évben, amelyek az orvos elvándorlást és a szakdolgozói képzés megerősítését boncolgatják. Először még karácsony előtt próbálkoztak választ kapni a fenti kérdésekre, de érdemi válasz nem érkezett. Talán csak Semjén Zsolt volt bizakodó, hiszen ő úgy látja, hogy a kormány „emberfeletti erővel küzd az egészségügyért”, nyilván imával és a vasárnapi kórházbezárás ötletével, hiszen az egészségügyi dolgozóknak is jár a vasárnap. 

egészségügy 1001 orvos hálapénz nélkül Ónodi-Szűcs Zoltán Balog Zoltán hálapénz

Az 1001 csoport azonban nem hagyta annyiban, 2015 végére az aláírók létszáma 779-re  duzzadt és a kérdéseket változatlan formában tette fel az EMMI felé, persze eleddig eredménytelenül. Értékelhető válasz továbbra sincsen, már ha nem vesszük figyelembe Ónodi-Szűcs Zoltán a Ma reggelnek adott interjúját. Amelyben azért biztos, ami biztos, gyorsan beszámolt az eddig elért sikerekről, hogy 64 háziorvosi pozíciót sikerült betölteni a hiányzó 238 körzetből (bár ő ennél kevesebbről tud), és arról is, hogy a kórházi várólisták Magyarországon ez egyik legrövidebbek Európában. Ennek azért velősen ellentmond az a 2013-as tanulmány, amely 15 OECD ország várólistáiról szól és az OEP által nyilvánosan vezetett Magyarországi várólisták szerepelnek benne. Feketén fehéren kiderül, hogy csípő- vagy térdprotézisre Magyarországon majd tízszer annyi időt kell várni, mint a tanulmányban szereplő többi országban.

Amit pedig az 1001 orvos hálapénz nélkül csoportról gondol, az önmagában is ijesztő. Hiszen szavai szerint folyamatos egyeztetést folytat a hivatalos szervekkel (Orvosi Kamara, vagy a Cser Ágnes féle szakszervezet?), amelyek az elmúlt évtizedben sem voltak képesek a vezetőik egyéni érdekein kívül mást kiszolgálni. Az 1001 csoportot pedig nem tartja legitimnek, javasolja először a valamiféle szervezetté alakulást, mintha 800 körüli orvos véleménye az asztalról lesöpörhető lenne. A helyzet pikantériája az, hogy még maga a minisztérium sem tudja, hogy ma Magyarországon pontosan hány orvos dolgozik orvosi munkakörben, 11-12 ezer, esetleg 17 ezer (ez a maximum szám, amivel az EMMI számol)? Azaz nem lehet tudni pontosan azt, hogy ez a kezdeti 800 fő körüli orvos létszám milyen erőt képez az egészből, bárhogy is számoljuk jelentőset. A jelenleg is komoly humánerőforrás-hiánnyal küzdő egészségügy nem tudná már azt sem elviselni, ha ebből a kezdeti 800 orvosból fele, harmada felállna, vagy külföldre vándorolna. Különösképpen azért nem, mert az 1001 csoport tagjainak nagy része olyan szakmákban dolgozik, amelyekben komoly orvoshiány van már most is.   

Persze az EMMI-n kívül, a médiában az 1001 csoport hálapénz nélkül szerveződés második petíciója jelentős visszhangot keltett. A sok megszólaló között érdemes kiemelni a Magyar Kórházszövetség elnökének (dr. Velkey György) a „Magyarul Balóval” című műsorban elhangzott állításait, amelyben azért sok igazság van, de azt nem szabad elfelejteni, hogy Velkey a Szócska féle kabinet oszlopos tagjaként jelentős felelősséggel viseltetik az egészségügy mai állapotáért és problémáiért, amelyeket most végül Ónodi-Szűcs Zoltán örökölt meg. Hiszen Szócskáéknak - így Velkeynek is - egy egész ciklus állt rendelkezésükre, hogy bármilyen érdemi változást megteremtsenek, de erejükből a meglehetősen szánalmas Semmelweis terven és a kötelező kamarai tagságon kívül másra nem nagyon futotta. Ez utóbbival végső soron sikerült létrehozni egy olyan ágazatot, ahol a releváns érdekképviseletnek a nyomát sem lehet felfedezni. Az 1001 csoportnak többek között ebből, illetve az ennek segítségével is fennmaradt feudális, teljesen hazug rendszerből és az egészségügyet polipként átfogó hálapénzből lett elege. 

Ezt észre nem venni több mint politikai hiba, mert az már régóta látszik, hogy az EMMI miniszterének Balog Zoltánnak az ingerküszöbét nem éri el. Hogy ez pusztán a szokásos dilettantizmusával, vagy csak egyszerűen a leszarom retard tabletta hatásával magyarázható, talán soha sem derül ki.

egészségügy 1001 orvos hálapénz nélkül Ónodi-Szűcs Zoltán Balog Zoltán hálapénz

Azonban Ónodi-Szűcs lendületével, energiájával talán valami előremozdulás elérhető, de csak akkor, ha a helyzet- és szituációértékelése végre helyes irányt vesz és képes a változást sürgető jelzéseket komolyan venni, na meg persze amennyiben megfelelő szabadságot és hozzá pénzt is kap döntéseinek végrehajtásához. Ellenben pontosan úgy fog járni, mint V. Ferdinánd, akit az udvari kamarilla végül lemondatott a trónjáról Ferenc József főherceg javára.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek