Megvan az a vicc, amikor két csiga beszél az autópálya szélén? Mindketten vágyakozva nézik az autópálya túloldalán a szép zöld füves mezőt. Megszólal az egyik puhatestű: Te Ágnes, menjünk át oda, ott minden zöldebb, harmatosabb, zamatosabb. Mire a másik puhatestű: Ne legyél már olyan bolond, oda születni kell!

Valahogy így gondolkodhatott Cser Ágnes is, aki a MOKKA pénteki adásában azt üzente azoknak, akik a a szakdolgozók bruttó10-30 ezer forintos béremelését - ami jó, ha nettó 5-18 ezer forintot jelent - keveslik:  “Aki ezen fanyalog, annak azt tudom mondani, hogy olyan országba kell születnie, ahol a nemzetgazdasági jövedelem lehetővé teszi a ötszörös és tízszeres jövedelmet.”

Cser Ágnes egészségügy béremelés Éger István RESZASZ Ónodi-Szűcs Zoltán

Fotó: Origo.hu

Nos az rendben van, hogy Cser Ágnes megtanult egy új fogalmat Ónodi-Szűcs Zoltán után, mint nemzetgazdasági jövedelem, vagy GDP, ehhez szívből gratulálok, mert ebből is látszik, hogy jó pap holtig tanul. Na de hogy szakszervezeti vezetőként ugyanazt az érvrendszert alkalmazza, mint egy bértárgyaláson a vele szemben ülő államtitkár, az már kissé aggályos. Cser Ágnes ráadásul úgy ült le bértárgyalni, hogy egy alapvető - általános iskola második osztályos - matematika feladattal is komoly problémái vannak. A Mokkában elhangzottak szerint ugyanis számára a több, mint 56%-os béremelés megduplázott bérnek számít, azaz Cser számítása szerint az 56% igazából 100%-nak felel meg (MOKKA 1perc 53). Talán ezért is értékeli a szakdolgozók szempontjából áttörésnek a nettó 5-18 ezer forintos béremelést. 

Az valószínűnek tűnik, hogy  mind Cser Ágnes, mind Éger István a pozíciójukat és annak megtartását nagy mértékben annak köszönhetik, hogy a jelenlegi kormány engedi, hogy megtartsák azt. Hiszen különben nem sikkadhattak volna el olyan botrányok, amelyek az Orvosi Kamarát alapjaiban rázták meg és Cser Ágnes is megkérdőjelezhető botrányok után lett szakszervezetének elnöke. 

Így már kissé jobban érthető, hogy miért is képviseli a jelek szerint sokkal inkább az egészségügyi államtitkárság érdekeit, mint a rábízott szakdolgozókét.

Pontosan ezért számára nincs semmiféle más út, mint hurráoptimizmussal dicsőíteni a szégyenletes bértárgyalást, hiszen az egészségügyi dolgozók már a tavalyi május 12-i országos tüntetésen egyértelműen a tudtára adták, mi az ágazat véleménye az immár lassan évtizedes mindenkori hatalom iránti lojalitásáról: felszólalását kifütyülték, beszédét elmondani nem hagyták.

A jelenleg hatályos szabályozás pedig - valószínűleg nem véletlenül - az olyan zavaros érdekképviseletei vezetők malmára hajtja a vizet, mint Cser Ágnes. Hiszen a szakszervezetnek a legfontosabb mérőszáma a tagok száma, minél nagyobb a taglétszám, annál nagyobb befolyást képvisel. Persze, hitelt érdemlően igazolnia kell a szakszervezetnek a létszámát. Ez pedig csak úgy történhetne meg, ha a tagok névjegyzékét átadná a munkáltató számára. Azonban adatvédelmi szempontok szerint a szakszervezet ezt nem teheti meg, így szinte lehetetlen a valós taglétszámot számon kérni. Még akkor is, ha a gyakorlat az az, hogy a szakszervezet közjegyzői letétbe helyezi a tagnévsort, ugyanis nehezen képzelhető el az, hogy Dr. Kovács Aranka VIII. kerületi közjegyző elkezdi majd a névsort ellenőrizni, és pipálgatni, hogy valójában ki is a tagja a szakszervezetnek. Értelemszerűen így nem nehéz elképzelni akár azt sem, hogy egy-egy szakszervezet mesterségesen duzzaszthatja fel a taglétszámát, akár azzal, hogy nem törli a névsorból a kilépő/kihalókat, vagy akár egyéb furfangos módon.

Talán az sem véletlen, hogy a Cser Ágnes legnagyobb ellenfelének azt a RESZASZ-t (Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete) tartja, ami már az Országos Tisztifőorvoshoz fordult annak meghatározásához, hogy mi is tartozik az elégséges szolgáltatás definíciójába, amit egy esetleges sztrájk alatt is mindenképpen nyújtani kell, illetve pontosan mi is ezen kérdések meghatározásában az ÁNTSZ szerepe. Persze az OTH úgy próbálja a sztrájkot megakadályozni, hogy egyszerűen nem válaszol, így pedig nem lehet a sztrájkot elkezdeni. Tehát megpróbálják azt a munkavállalói jogot is korlátozni az egészségügyben, ami egyébként minden munkavállalót megillet, a vasutastól a buszvezetőig.

Az fenti hivatkozás, miszerint a nemzetgazdaság jelenleg nem bír el nagyobb mértékű béremelést, egyszerűen nem igaz, hiszen jelenleg is több száz milliárd forintot költünk el stadionok, sportcentrumok, kisvasutak építésére, vagy éppen hitéleti támogatásra, arról a néhány száz, vagy akár ezer  milliárdról, ami így, vagy úgy elveszti a közpénz jellegét, már nem is beszélve. Csupán a prioritások felállítása lenne a fontos, és ha ebben benne van az egészségügy, akkor akár az angliai bérek is garantálhatóak, német színvonalú ellátás mellett. Addig amíg elfogadjuk azt, hogy Magyarországnak nincsen önálló egészségügyi minisztériuma, ellenben van kisvasútügyi kerékpározásért felelős kormánybiztosa, addig ne is álmodjunk  afrikai állapotú egészségügynél jobbat.

Hogy Cser Ágnes mikor költözik, azt nem tudjuk, azonban az biztos, hogy ő legalább jó helyre született, hiszen a magyar egészségügy operettszereplőjeként jól megél azokból, akiket képviselnie kellene, még annak ellenére is, hogy feladatát a kormány hű bérenceként teljesíti és  rendszeresen szemenköpi a képviselteket.