Kirúgták a Mentők főigazgatóját is!

Pár nappal a régióvezetők kirúgása után menesztették magát a főigazgatót is a Mentőszolgálat éléről.

Mentőszolgálat főigazgató kirúgás Balog Zoltán EMMI Csató Gábor Kósa Lajos

Fotó: MTI Lakatos Péter

Mint arról már korábban beszámoltam, az emberminiszter még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjára, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

Meglehetősen sunyi módon sikerült eltávolítani Mátét, hiszen a pályázatban kiírt határidő - amely szerint az eredményt közli az ember minisztérium - közel két hete lejárt. A döntést pedig azért halogathatta Balog, mert leginkább egy, az ostobasága miatt  előállt csapdában találta magát, hiszen ha a főigazgatót egy év után le kell cserélni, az magyarázatot követel már önmagában is, pláne ha azt is el kell magyarázni, hogy miért emészti fel a szervezet már a negyedik a főigazgatót hat év alatt. Így a karácsonyi őrület tetőfokán mára halasztotta az eredményhirdetést. Nyilván abban reménykedve, hogy így könnyebben elsikkad. 

Már maga a pályázat kiírása is furcsa és inkább emocionális döntésnek bizonyult, mint racionálisnak, hiszen azután került rá sor, hogy Máté fölé Balog miniszter kinevezte a nemrég bukott volt OMSZ főigazgatót, Mártai Istvánt stratégiaalkotásra és a szakszervezetekkel való kapcsolattartásra. Máté ezt csak úgy jellemezte a Facebook-oldalán, hogy epét hány, ami ebben a helyzetben tökéletesen érthető is, de a jelek szerint kiváltotta Balog haragját és a rövid bejegyzés az állásába került. Nemhiába, a NER már csak ilyen, nem tűri az ellentmondást, de még a különvéleményeket sem. A döntést emocionális voltát jellemzi az is, hogy annak ellenére rúgta ki Balog Mátét, hogy az elmúlt egy évben sikerült stabilizálnia az OMSZ gazdálkodását és a dolgozók hosszú évek után reménykedni kezdtek a szolgálat és saját sorsukat illetően. Máté ugyanis bevezetett néhány, a dolgozók szempontjából igen fontos hangulatjavító intézkedést, aminek hatására kissé csökkent a már-már fojtogató humánerőforrás krízis (elkezdtek visszaszivárogni a korábban - Mártai és az őt követő Burány alatt- elvándorolt dolgozók). Bárhogy is nézzük, az elmúlt egy év nyugodtan telt el a szolgálat köreiben, legalábbis a nagy többség számára. Ugyanis Máté már egy réges-régen várt tisztogatásba kezdett, eltávolította azokat a vezetőket - legalábbis egy részüket - akik felelősek az OMSZ szakmai és morális mélyrepüléséért - köztük a minap leváltott kettőt is. A gond pontosan ez lehetett, mégpedig az, hogy csak egy részüket, mert hiába kísérelte meg még tavasszal a régióvezető orvosigazgatók leváltását - akik felelősek az elmúlt 10plusz évek válságáért - ezt Balog nem engedélyezte, és a kiírt pályázatokat visszavonatta, így persze a métely továbbra is dolgozni tudott, mint ruhamoly a szekrényben. Ennek köszönhető az a régióigazgatók által aláírt levél is, aminek a címzettje maga Balog Zoltán volt és ami megpróbálta Máté Gábort befeketíteni az emberminiszter előtt. Balog vezetői készségeit mutatja az is, hogy hitelt adott azoknak a régióigazgatóknak, akik szintén jelentős felelősséggel tartoznak a mentőszolgálat rohadásáért. Persze a válasz sem maradt el, Máté ugyanis a héten egy régióvezetőnek azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását, egy másik ellen pedig fegyelmi eljárást indított a nemrég az M3-on történt, öt halálos áldozatot követelő baleset kapcsán. (erről itt írtam) 

Sajnos mint a fenti ábra mutatja, a régióvezetők akciója és Mártai sündörgése sikeres volt, így a bárki, csak Máté ne óhajuk meghallgatásra talált. Ugyanis - folyosói pletykák szerint - hiába preferálta volna Ónodi-Szűcs Zoltán is Máté Gábort a főigazgatói székben - a döntés Balog kezében volt, az egészségügyért felelős államtitkár  pedig lassan már azt sem döntheti el önállóan, hogy reggel milyen nyakkendőt választ a zakójához.

Az új főigazgató, Csató Gábor orvos, akinek gyakorlatilag semmiféle értékelhető vezetői gyakorlata nincs, így komoly zsákutcát jelenthet majd mind a szervezet, mind az őt kinevező miniszter számára. Bár utóbbit a legkevésbé sem fogja ez zavarni, hiszen különösebb következményei eddig sem voltak Balog döntéseinek (egészségügy és az oktatás szétverése) az elmúlt hat évben, a kormányfő számára az éppen elég, hogy hithű református lelkész áll az EMMI élén. 

Csató kinevezése mellett viszonylag kevés érv állhat, az egyik az lehet, hogy Balog így próbált egyensúlyt teremteni, a már fent említett régióvezetők és a szervezet között. Pedig ez szintén nagy ostobaság, hiszen aki ismeri a szervezetet, az jól tudja, hogy a régi régióvezetőkkel csak és kizárólag a rothadást lehet elősegíteni a fejlődés helyett. Ugyanis a Mentőszolgálat szakmai és morális hanyatlásáért ők maguk is komoly felelősséggel tartoznak. 

A Csató melletti másik érv - és talán ez az erősebb - pedig az, hogy Csató debreceni illetékességű, így jól helyezkedhet majd el a kormányzatot ellepő debreceni lobbiban. Sőt, pletykák szerint a kinevezését, a FIDESZ bohóca, maga Kósa Lajos is lelkesen támogatta.

A fentiek miatt borítékolható, hogy az OMSZ ismét lejtmenetbe vált, ami egyáltalán nem biztos, hogy nem tudatosan megkomponált végjáték (persze ezt a szálat már nem a meglehetősen szerény képességű Balog mozgatja), hiszen ezzel a válsággal, amivel most kényszerül majd szembenézni a szervezet, magyarázható lesz az a régóta dédelgetett kormányzati állom, hogy a lassan 130 éves Országos Mentőszolgálat beolvadjon akár a rendőrség szervezetébe. Hiszen mi más hosszútávú célt szolgálhat az a megközelítés, hogy Magyarország legnagyobb egészségügyi ellátója az elmúlt hat évben átlag két évente új vezetőt lap.

Egy dologgal azonban a kormányzat és főképp Balog nem számolt, az pedig a medve, mert a medve éppen úgy nem játékszer, mint a mentős, így könnyen lehet, hogy Csatónak majd komoly ellenállással kell szembenéznie.

Végül a NER-ben Csatónak is megadatik a tizenöt perc hírnév, de sajnos ennek végső soron megint a betegek a mentőellátást igénybe vevők fogják kárát látni.

Tovább

Breaking!  A mentőknél felfüggesztettek egy régióvezetőt a  az M3-as baleset miatt!

A tegnapi nappal - belső információim szerint - az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását dr. Pápai Györgynek, az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi Régió regionális igazgatójának és ugyanekkor felfüggesztette a további munkavégzés alól Észak-magyarországi Régió regionális igazgatót, dr. Breitenbach Gézát.

Míg Pápai megbízatását indoklás nélkül vonta vissza, addig Breintebach kénytelen lesz menesztése előtt egy fegyelmi vizsgálattal is szembenézni.

Ugyanis mind a mentőszolgálat tájáról, mind a sajtóból származó hírek szerint, bár Breitenbach Géza volt az első orvos a nemrég az M3-as autópályán történt több halálos áldozatot is követelt baleset helyszínén, sem a betegellátásba, sem a kárhelyparancsnoki teendők ellátásba nem kapcsolódott be, holott mindkét feladat igényelhette volna a szakorvosi beavatkozást. Amennyiben a hírek igazak, a régióigazgató viselkedése már csak  azért is furcsa, mert az orvosi egyetemek akkreditációs nyilvántartása szerint Breitenbach tanította a teendőket a tömeges kárhelyek felszámolása kapcsán, így végkép nem érthető a sajtóhírek szerinti hozzállása.

M3 baleset mentők régióvezetők Breitenbach Géza Pápai György felfüggesztés kirúgás Országos Mentőszolgálat

Fotó: 24.hu

De ez már csak a hab lehetett a tortán, hiszen a főigazgatónak valószínűleg abból lehetett elege, hogy a mentőszolgálat felsővezetőinek nagy része több, mint tíz éve dolgozik vezetői beosztásban, és áldásos tevékenységük eredményeként érte el a szolgálat azt a mélypontot, ami egy éve még jellemezte a szervezetet. Az elmúlt tíz év alatt kiépültek helyi kiskirályságok és a régióvezetők uralják azokat -az egyébként fizetős- mellékállásokat is, amelyek  egészen tisztességes bevételeket jelenthetnek. Ilyen például a Magyar Vöröskereszt összefonódása (erről itt  írtam) az Országos Mentőszolgálattal. A Vöröskereszt a felelős a Kresz vizsgák során az egészségügyi vizsgák lebonyolításáért, azonban a Vöröskeresztnek erre gyakran sem embere, sem felszerelése sincs, így a mentők biztosítják sok helyen a vizsgákhoz a humánerőforrást. Amit jelentősen megkönnyít az a tény, hogy a Magyar Vöröskereszt tisztségviselői gyakorlatilag a mentőszolgálat vezetőiből állnak. Közismert, hogy az egyik bukott mentő főigazgató - aki jelenleg is vezető beosztást tölt be a mentőszolgálaton belül - a Magyar Vöröskereszt elnöke, ahogyan Beritenbach Géza - a most már bukott régióvezető- is a Magyar Vöröskereszt miskolci szervezetének az elnöke. Sajnos azonban a címek és a másodállások halmozása mellett mind a szakma, mind a szakmai vezetés háttérbe szorult, így tetőzve a szakmai és morális mélypontot. Amelynek eredménye az a megkérdőjelezhető szakmai- és emberi hozzáállás, ami a tragikus M3-as baleset ellátását jellemezte a hírek szerint.

A jelenlegi főigazgató egyszer már megpróbált a rendszerbe friss vért pumpálni, és ki is írt új régióvezetői pályázatokat még tavasszal, azonban ezt a politika visszavonatta, valószínűleg a most leváltott vezetők és a többi még regnáló régi régióvezető hatására.  Sőt a helyzetet még bonyolítja az is, hogy az emberminiszter- meglehetősen ostobán - vizet öntött az amúgy is forrongó olajra és még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjának betöltésére, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

A pályázati kiíráson a szakma is igencsak meglepődött, hiszen Máté - bár csak megbízotti - kinevezésével éppen elkezdett lecsendesedni az a már-már háborús időket idéző állapot, ami mentőknél az évtizedek óta tartó vezetés hiánya miatt kialakult és hangulatjavító intézkedéseivel elnyerte az állomány bizalmát. A pályázati kiírás mögött azt lehetett sejteni, hogy annak a Mártai Istvánnak áll elsősorban érdekében, akit Balog 2013-ban sorozatos botrányai és alkalmatlansága miatt kirúgott a főigazgatói székből (erről itt és itt). Majd kegyelem kettesként (mégiscsak buzgó NER-káderről van szó) elhelyeztek a TEK-nél, és ott a  mai napig is a személyvédelemért felel, ami a szeretett vezetőt is érinti. Valószínűleg ezt a helyzetet próbálta megragadni a fenti két régióvezető is és adta be a pályázatát a főigazgatói pozícióra, ahogyan Mártai is. Nyilvánvalóan a legkevésbé sem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy amennyiben régióigazgatói pozícióra is alkalmatlanok, akkor hogyan lesznek alkalmasak főigazgatói posztra. A stratégia az valahogy az lehetett, hogy mindegy, hogy ki, csak a jelenlegi főigazgató ne legyen tovább, hiszen ez az ő saját kiskirályságuk végét is jelenti. Ezért megpróbáltak minden követ megmozgatni, írtak -ríttak, telesírták a Parlamentet, a Kormányt, az összes létező Pártot, ecsetelve a mentők nyomorúságos helyzetét. Azt a nyomorúságot, ami nagy részben nekik köszönhetően alakult ki, az évek óta tartó nem törődés és alkalmatlan vezetői attitűdjük miatt.

És ekkor érezhette először Balog Zoltán emberminiszter, hogy eltévedt, mint Manka a Jicsini erdőben, mert csak sikerült lábon lőnie magát az új főigazgatói pályázattal. Hiszen, ha kirúgja Máté Gábort - a jelenlegi megbízottat - akkor el kell magyarázni, hogy hogyan sikerült 6 év alatt 3 alkalmatlan főigazgatót találnia, ha nem rúgja ki, akkor meg minek íratott ki pályázatot, akkor, amikor a dolgok kezdtek rendben menni. Ha kinevezi Mártait, akkor el kell magyaráznia, hogy 2013-ban miért rúgta ki. Ha kinevez bárkit a fenti kettőn kívűl, akkor megint jön a kérdés, hogy mi a baj Mátéval és miért kell átlag két évente új főigazgató a mentők élére.

Akárhogy is van, egy biztos, a főigazgatói pályázat határideje több, mint egy hete lejárt és Balog még mindig nem döntött, tipródik, mint tojóstyúk a keterecben, miközben Ónodi-Szűcs Zoltán - egészségügyért felelős államtitkár  - megint csak tátott szájjal nézi a történteket, mert lapot neki ismét nem osztottak. Pedig hétezer ember várja, hogy felszálljon a füst és végre dolgozhasson nyugodtan tovább.

A két régióvezető kirúgása pedig reményeink szerint csak a kezdet, hiszen a mentőszolgálaton belül még számos alkalmatlan vezető ül pozícióban, gátolva a régen várt változást.

És mint már oly sokszor elmondtam, a mentős az olyan, mint a medve, nem játék!

Tovább

Az Orvosi Kamara elnöke úgy mondott le, hogy észre sem vette

Megint meglátta a lényeget Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István abban, hogy mi is a problémája az 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoportnak azzal a veszprémi onkológus-nőgyógyásszal, akit a bíróság gyakorlatilag ellátási érdekből szabadságvesztés helyett felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt. Ugyanis ahelyett, hogy az ítéletet követő felháborodásban azonnal sajtótájékoztatót tartott volna a tisztességes orvosok becsületének megvédése érdekében, és ismertette volna a Magyar Orvosi Kamara álláspontját, Éger lapított, majd csak akkor szólalt meg, amikor maga a szakma kérte számon ezt a Kamarától. Akkor is jellemzően nem a problémára fókuszált, hanem kioktatta az azt felvető orvoscsoportot, az MNO szerint: “Éger István a nyílt levéllel kapcsolatban megjegyezte, az íróinak, mint kamarai tagoknak tudniuk kellene, hogy ilyen esetben nem az etikai kollégium, hanem a bizottság az illetékes”

Magyar Orvosi Kamara 1001 orvos hálapénz nélkül Éger István veszprémi nőgyógyász hálapénzFotó: Nagy Balázs

Pedig Éger lehetne egy kicsit proaktívabb, ugyanis sokkal, de sokkal előbb meg kellett volna szólalnia az ügyben. Elvégre ezt várná tőle el a szakma, hogy legalább a jogerős bírói ítélet értelmében összerántsa az Etikai Bizottságot egy ilyen súlyú ügyben, mert olyat azért már láttunk, hogy a 27400 forintos tagdíjtartozás miatt valakit kizárással fenyegettek. De talán Égernek és az általa vezetett MOK-nak ez a probléma mégsem olyan fontos, hiszen több, mint tíz éve - amióta Éger az elnök - szinte semmit sem tettek a hálapénz visszaszorítása érdekében. És itt jön a képbe a napokban kirobbant botrány.

Mint ismeretes, a veszprémi nőgyógyász, előre kért meghatározott összegeket egyes onkológiai műtétekért. A sajtóinformációk alapján olyan rákos betegektől követelt pénzt - az egyébként OEP által támogatott műtétekért - akiknek ezen műtétek jelentették az utolsó reményt. Amennyiben ez így történt -márpedig a bíróság 10 esetben ezt bizonyítottnak találta- az orvos olyan etikai és erkölcsi normákat sértett, amelyek véleményem szerint összeegyeztethetetlenek az orvosi hivatással, de a normális emberi léttel is. (A nemgogol blog  tökéletesen összefoglalta azt, amit a jobb érzésű emberek erről az esetről gondolhatnak.) 

Ennek megfelelően az elsőfokú ítélet több évi letöltendő szabadságvesztésre ítélte az orvost, és szintén több évre eltiltotta a hivatásának gyakorlásától, amit aztán a másodfokú eljárás úgy enyhített, hogy az orvosnak végül nem kell börtönbe vonulnia, sőt még a foglalkozását is szabadon űzheti. És éppen ez volt a cél a bírónő szerint, hogy az orvos továbbra is dolgozhasson, lévén állítólag rendkívüli tudása van, amit elzárása esetén nem gyakorolhatna. Hogy mi lehet ez a rendkívüli tudás, nem tudom, hiszen nőgyógyászból és onkológus-nőgyógyászból is van néhány még az országban. Igaz olyan nőgyógyász már tíz éve is kevés volt, aki képes volt egy bizonyos nőgyógyászati-onkológiai nagyműtét elvégzésére (ez a Wertheim műtét a méh és petefészkek-, vezetékek, nyirokcsomók eltávolítása méhnyakrákban). És ennek oka mögött is a hálapénz sejlik, ugyanis egy ilyen fajta műtét jóval kockázatosabb, mint egy normál szülés, és általában kevesebb “hálával” is jár, így nem csoda, ha viszonylag kevés nőgyógyászt lehetett rávenni a megtanulására. Ezzel is magyarázható a műtétet ismerők és végzők csekély száma. Persze az is lehet, hogy az említett doktornak más pótolhatatlan tudása van, de az aligha hihető, hogy ezzel egyedül rendelkezik az országban és nélküle megállna a betegellátás. Az ítélet azért is furcsa, mert a bíróság úgy engedte tovább dolgozni a nőgyógyászt, hogy ő maga a legcsekélyebb megbánást sem tanúsította, azaz számára valószínűleg az a normalitás, hogy a betegektől pénzt kér az életükért. A történetben nem csak az elítélt orvos magatartása mélyen elszomorító, hanem az is, hogy a Csolnoky Ferenc Kórház szinte összes nőgyógyász kollégája kiállt az elítélt orvos mellett, ami azt feltételezi, hogy nyugodtan ülhetett volna ott a bíróságon bármelyik szülész-nőgyógyász a veszprémi kórházból, az éppen rajtakapott helyett. 

Ez a történet verte ki a biztosítékot az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű facebook csoportnál és ezért kezdték követelni az Orvosi Kamara állásfoglalását. A követelésre pedig ma meg is is jött a kissé durcás válasz: “Kamaránk vezető testületei tisztában vannak felelőségükkel és a szükséges teendőikkel is, anélkül, hogy erre bárkik – főként az orvosi kamara tagjai, az alapvető kamarai szabályokat sem ismerve – nyílt levélben szólítsák fel őket, különösen akkor, amikor az aláírók között a veszprémi kórház orvosa is fellelhető”.  Ami már csak azért is furcsa, mert Éger Istvánt és a kamarai tisztségviselőket azok az orvosok tartják el, akik ellen kirohant. Remélhetőleg utoljára, mert sokakban felvetődik a kérdés, hogy valóban szükségünk van-e olyan kamarai vezetőre, aki több mint tíz évig semmilyen eredményt nem tudott felmutatni a tagdíjbeszedéseken kívül és az első komoly erkölcsi megméretésen elbukik. 

Éger István ilyen formán, ezzel a nyilatkozattal valószínűleg tényleg úgy mondott le, hogy azt még ő maga sem tudja.

Tovább

Az egyszeri államtitkár esete a statisztikákkal

Magyarország annyira jól teljesít, hogy a hazai egészségügy már üti is az uniós átlagot, legalábbis Rétvári Bence KDNP-s államtitkár szerint. Állítását egy frissen megjelent OECD kiadvány, a Health at a Glance Europe  (Európai egészségügyi tükör) statisztikájára alapozza. Rosszul, nagyon rosszul. Elolvasva az angol nyelvű statisztikai kimutatást, először az jutott eszembe, hogy oligofrén miniszterhez imbecillis államtitkár tartozik, aki emellett még vagy diszlexiás, vagy nem beszél angolul, és csak a Google-fordítóval igyekszik információt szerezni, vagy funkcionálisan analfabéta és az írott szövegértése elégtelen, vagy egyszerűen hazudik, amit csúsztatásokba burkol. Pontosan úgy értelmezte a statisztikai kimutatásokat,  mint az egyszeri NAV elnök a Hírtv kérdéseit a nyugdíjasoknak szánt 10 ezer forintról. Félre.

Ugyanis maga a tanulmány nagyon átfogó és sok szempontból vizsgálja az uniós országok állampolgárainak az életkilátásait, egészségügyi állapotukat. 

Rétvári megállapításainak az elején lelkendezik, hogy milyen nagylelkű a kormányuk, hiszen a GDP közel másfél százalékának megfelelő forrásbővülés történt az egészségügyre fordított kiadások terén, ez egyébként inkább az egy százalékhoz van közel, mint a másfélhez, hisze összegszerűen ez 1,2 százalék. Persze azt elfelejti megemlíteni, hogy ezt megelőzően 2,7 százalék forráskivonás történt, így még mindig minimum 1,5 százaléknyi plusz hiányzik az elmúlt évtizedhez képest. Arról is mélyen hallgat, hogy összegszerűen euróban a magyar egészségügyi kiadások az uniós átlag felét sem érik el. 

Rétvári Bence egészségügy OECD Európai egészségügyi tükör mellrák prosztatarák

Fotó: http://mandiner.hu/cikk/20140801_retvari_bence_jo_munkat

A pénz után jönnek a gyerekek, ugyanis Rétvári szerint tök jól állunk oltásokkal, és éppen ezért egy csomó betegség gyermekkorban vissza is szorult. Ez önmagában igaz is, eltekintve attól az apró ténytől, hogy ezek az adatok húsz évvel ezelőtt is hasonlóan jók voltak, köszönhetően a kötelező védőoltásoknak, azaz a jelenlegi kormányzatnak  ezekhez az eredményekhez vajmi kevés köze van. Sajnos ahhoz viszont van, hogy a születéskor várható élettartam messze az OECD országok átlaga alatt van. Mint ahogy ahhoz is van köze az egészségügyi ellátórendszerünknek, hogy a csecsemő-halálozás hazánkban szintén jelentősen magasabb, mint az OECD 34 országának az átlaga. Sajnos Rétvári okfejtése nem áll itt meg, hanem egyre komolyabban és komolyabban viszi tovább a kormányzati optimizmust. Pedig erre semmi oka, mert ami a számok mögött van, az nem más, mint maga a halál. Azt állítja, hogy hazánkban kevesebb nő betegszik meg mellrákban, és kevesebb férfi prosztatarákban, mint az uniós átlag. Aha. Ha így nézzük ez akár igaz is, sajnos azonban más ráktípusokban behozzuk ezt az “előnyt” vastagon, hiszen Magyarországon a legnagyobb(!) bármilyen rák halálozási aránya, azaz, aki Magyarországon valamilyen rosszindulatú tumoros megbetegedésben szenved nagyobb eséllyel hal meg, mint a az uniós országok bármely hasonló betegséggel küszködő lakosa. Másrészt míg az emlőrák esetében a mammográfiás szűrés az unióban átlag szerint több, mint 60 százalék az 50-69 éves korosztályban, addig ez az arány hazánkban az 50 százalékot sem éri el, ami azt jelenti, hogy az adott korú nők több, mint fele nem jár emlőszűrésre. Amit nem látunk, az meg nincs, ugye. A prosztatarák pedig elsősorban az  idősebb férfiak betegsége, ezt a kort a mi férfiaink pedig nem nagyon érik meg, így prosztatarák sem fordul elő post mortem (a halál után).

Rétvári Bence egészségügy OECD Európai egészségügyi tükör mellrák prosztatarák

Forrás: OECD

És a hab a tortán csak a végén jön, amikor rájöttem, hogy Rétvári nem is a friss, 2016-os statisztikát, hanem a 2015-öst nézi, mint egyszerű halandó a cseh kettőt. Ugyanis sokáig hiába kerestem azt az állítását, miszerint: “diplomás orvosból 14,5 jut 100 ezer magyarra, míg az EU-s átlag 12,3, a diplomás ápolók esetében pedig ugyanez az arány itthon 40,5, az Európai Unióban pedig 39,1”, végül az orvosok tekintetében megtaláltam a 2015-ös jelentésben. Sajnos azonban annyira siethettek, hogy nem a magyar adatot hivatkozták, hanem a mellettünk található hollandot és azt is rosszul. Itt komoly zavar is lehetett az erőben, hiszen a diagram címét sem értették meg, ez ugyanis azt mutatja, hogy 100 ezer lakosra mennyi frissen végzett orvos van, aki persze mind diplomás, hiszen csak az lehet. Ez a szám helyesen pedig 15.1, 100 ezer lakosra vonatkoztatva. Ám ez csak látszólag van rendben, mert ebben a számban benne vannak a külföldi vendéghallgatók is (számuk pedig nem elhanyagolhatók, a cseheknél pl. 30%), akik persze nem itt fognak praktizálni. A nővérek tekintetében hasonló számokat, mint Rétvárié nem találtam, itt az igazság az, hogy Magyarországon 100 ezer lakosra 34 frissen végzett nővér jut, míg az OECD átlag 47.

De a legnagyobb baj az, hogy mind a 2015-ös, mind a 2016-os jelentés rendkívül szomorú és elkeserítő magyar adatokat tartalmaz, szinte mindenhol a sor végén kullogunk. Annak fényében meg pláne tragikus az egészségügyi ellátásunk, ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy Magyarországon a legmagasabb az orvos-beteg találkozások száma, miközben ugyanitt halnak meg a legtöbben daganatos megbetegedésekben is.  És kerestem, kerestem, de sajnos nem találtam egyetlen egy olyan pozitív kritériumot, amelyben legalább az Uniós átlagot megközelítettük volna, az összes krónikus megbetegedések megelőzése, kezelése és halálozási aránya a legrosszabb hazánkban a fejlett országokhoz viszonyítva.

De persze ez a tény Rétvárit a legkevésbé sem zavarja, ő elhiszi, hogy elég valamit sokszor és sokat mondani az megvalósul, még akkor is, ha semmit sem teszünk érte. Így viszont a betegeknek lassan ellátás helyet tényleg csak a hit és az imádság marad, úgy mint a középkorban. Ugyanis oda tartunk!

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek