Ha nem tudod ellátni a beteget, tehetsz panaszt- ha jó kedvük van, kivizsgálják

Az 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoportban bukkant fel egy levél, amely az Emberi Erőforrások Minisztériumának Országos Tisztifőorvosi Feladatokért Felelős Helyettes Államtitkársága írt válaszul, arra a bejelentésre, ami azt próbálta meg kideríteni, hogy kinek jelentse a betegellátó, ha a betegellátáshoz szükséges tárgyi feltételek hiányoznak. (a levél itt olvasható)
Azaz mit csináljon egy orvos, vagy egy szakdolgozó, ha fertőtlenítőszer hiányában nem tud kezet mosni, vagy nincs elég vérvételi cső, vagy akár csak heti egy bélvarrógépet kap az osztály és többre lenne szükség. Mit tegyen, kinek jelentse a problémát, hogy az valahogy megoldódjon. 
Az EMMI válasza tökéletesen képezi le a bürokratikus, ám dilettáns hatóság álláspontját.

#panaszkezeles #emmi #balog #egészségügy #minimalfeltetelek

Fotó: Bartos Gyula/EMMI

Azaz tehetsz persze panaszt, de majd mi eldöntjük, hogy kivizsgáljuk-e. 
Ugyanis csak akkor vizsgálják ki, ha a bejelentő jól beazonosítható, és/vagy amennyiben a közérdekű bejelentés alapján súlyos jog-, vagy érdeksérelem áll fenn. Az pedig, hogy mi a közérdekű bejelentés és mi a súlyos jog-, vagy érdeksérelem az eljárásra jogosult szerv maga dönti el és ez is csak feltételes lehetőség, legalábbis a törvényi rendelkezés szerint (2013. évi CLXV. törvény a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről).
Tehát nem lehet úgy panasz tenni - abban az esetben sem, ha a betegellátás közvetlen veszélyben van a tárgyi eszközök hiánya - hogy a bejelentő anonim maradjon, vagy mégis, de ennek a jogosságát az EMMI majd maga dönti el. 
Azaz az a szervezet, dönt arról, hogy fog-e vizsgálódni, amely végső soron felelőse és tárgya is a panasznak. Merthogy ugye az ÁNTSZ, mint független szervezet, megszűnt és hová olvadt be, ha nem az EMMI-be, így a fenntartó és a panasz kivizsgálója is ugyanaz az intézmény.
És hogy a bejelentőnek kétsége se legyen, hogy ki az úr a házban, a levél végén a főosztályvezető még részletesen el is magyarázza, hogy milyen formában és hogyan hajlandóak egyáltalán a panasszal foglalkozni. Csak és kizárólag postai úton, aláírva hajlandóak a panasszal foglalkozni, ugyanis ha ez elektronikus úton kerül bejnyújtásra, akkor a főosztályvezető szerint ez névtelen bejelentésnek minősül, melynek értelmében a kivizsgálás eredményéről nem áll módjában a bejelentőt tájékoztatni. Mindezt a XXI. században volt képes leírni, akkor, amikor a kommunikáció világszerte már a harmadik világban is elektronikusan zajlik, na az EMMI-ben ekkor ragaszkodnak a postai úthoz, aláríva… 

Szép, és ahogy nézem egyre messzebb kerülünk attól a ponttól, ahol a közigazgatásban az ott dolgozó legalább azzal a néhány jogszabállyal tisztában van, ami a munkáját közvetlenül szabályozza.
Az egész EMMI olyan, mint egy 60 éves Wartburg szélvédő szilikongumija, koszos, repedt, elöregedett és egy dolgot nem tesz: nem véd a víz ellen.
Valószínűleg megérjük majd azt is, hogy a jövőben panaszt csak úgy lehet benyújtani, ha közben fejenállva a Himnuszt énekeljük kánonban, mert az ének az fontos balog miniszter úrnak. És akkor is majd nagy kegyesen eldöntik, hogy egyáltalán elolvassák-e.

Természetesen a főosztályvezető véleménye nettó törvénytelen, hiszen a fent már említett törvény külön pontban rendelkezik a panaszbenyújtás elektronikus módjáról.


A fentiek alapján, azonban tényleg nem csodálkozom, hogy a  kórházi fertőzések kapcsán nem adnak információt, mert nem is értik a kérdést, látásmódjuk még mindig Semmelweis kora előtti. 

Kezdjük talán el a XIX. század elején, a kézmosással....
 

Tovább

Valakinek homokozót építene a Semmelweis Egyetem?

A  napokban röppent fel a hír a Népszavában, hogy a Semmelweis Egyetem (továbbiakban SE) magánklinikát nyitna, majd másnap gyorsan megjelent ennek a hírnek a cáfolata, hogy azért nem eszik ennyire forrón a kását.
Pedig az a hír, nem is légből kapott, hiszen ezt a szándékot egy 61 oldalas tanulmány is alátámasztja, amit maga az Általános Orvosi kar dékánja rendelt meg. Érthető, azonban az óvatosság is az Egyetem részéről, amiért a hírt úgy kommentálták, hogy "A kérdés további előkészítést igényel, az ügyben döntés még nem született”

#magánklinika #semmelweisegyetem #hálapénz #egészségügy
Mert ugye meglehetősen furcsa attitűd lenne egy olyan fejlesztés beindítása, amelynek személyi feltételei nem különösebben körvonalazódnak, még a tanulmányban sem, ráadásul - mint később látni fogjuk - üzleti terv sem nagyon készült, amely legalább az elinduláshoz szükséges költségeket tartalmazta volna. És persze nehéz attól a ténytől is eltekinteni, hogy a Semmelweis Egyetem gazdálkodása hagy némi kívánnivalót maga után. Elég ha csak arra gondolunk, hogy idén áprilisban a tíz legnagyobb adóságot felhalmozó egészségügyi intézetek rangos sorában szerepelt, vagy a komoly botrányokkal kísért Korányi Projektre vetni egy pillantást. Ez utóbbi esetben a vádemelés sem kizárt.
Ilyen környezetben kíván komoly vállalkozást indítani a SE, vagy mégsem.
A tanulmány szerint szükséges egy magánklinika létesítése, amit az egyetem üzemeltetne, hiszen   jelentősen növekszik az egészségügyi turizmus által keltett külső, és az állami ellátás hiányos volta miatt fellépő belső kereslet is. 
Azonban valójában nem más ez az értekezés, mint annak beismerése, hogy az állami ellátás elégtelen szolgáltatást nyújt.
Az is fontos felismerés, hogy hiányzik a magánellátói rendszerből a legalább megyei szintű kórházi szolgáltatásra képes intézményrendszer. Hiszen nincsen Magyarországon egyetlen olyan magánintézmény sem, ahol képesek lennének egyidejűleg, egy helyen akár egy szívkatéterezés megoldására és egy komolyabb sebészeti beavatkozás elvégzésére, azaz nincs a magánszférában egyetlen egy megyei szintű ellátásra képes kórház.
Ezért a SE ötlete még akár hiánypótlónak is tűnhetne, azonban sajnos ez így nem az.
A probléma sokkal komplexebb annál, mint ahogyan ezt a tanulmány értelmezi.
Ugyanis a szerzők a tisztességes bérezés helyett abban látják a kiutat a HR krízisből, hogy magánklinikát építenek, ahol majd a tisztességes mellékes kereset kiválthatja az állami ellátásban  elvárt hálapénzt. Kutatásuk alapján a SE dolgozó főorvosok és magasabb titulusú orvosok 55 százaléka dolgozik magánellátásban is, 36 százalékuk pedig több magán ellátásban is, azaz a szerzők szerint minimum ennyi orvost lehetne potenciálisan beforgatni az új magánklinikai ellátásba is. Még azzal is számol a tanulmány, hogy ezek az adatok jelentősen alulbecsültek lehetnek, hiszen sok orvosnak a lakásrendelője nem elérhető az interneten (ami a kutatásuk alapja volt), és sokan a kórházi infrastruktúrát használják magánrendelésük lebonyolítására.
És a kutya pontosan itt van elásva, hiszen addig, amíg hálapénz van, nagyon nehéz lesz a rendszerből kiszűrni a kórházi infrastruktúrát használó magánrendeléseket. Mert X professzor úrnak ez sokkal jobban megéri, mint munkaidőn kívül másodállásban egy magánklinikán dolgozni. Jelenleg ezt (a különböző magánklinikákon való rendelést) leginkább azért teszi meg, mert a magánklinikától el tudja szívni a beteget és át tudja emelni a saját állami intézményébe, ahol a kezelést folytatni tudja, természetesen az adómentes borítékért cserébe. Igaz ez azon betegek esetében, akiket a professzor a magánklinikán nem tud ellátni, mert nincsenek meg az ellátáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételek, például a beteget meg kell operálni. 
Ezért az alapfeltételezés már meg is bukott, miszerint majd a SE-n létrejövő új magánklinikán szívesen munkát vállalna másod-/harmadállásban X professzor úr. Bolond lenne, hiszen így nem tudná megoperálni a beteget hálapénzért, ami adómentesen és ráadásul munkaidőben keletkezik. Azaz amíg a hálapénz a rendszer mozgatója, addig a SE tanulmánya olyan naív, mint Lenin kommunizmusban vetett hite.
De a tanulmánnyal nem csak itt van komoly probléma.
Tele van például érdekes és újszerű felismerésekkel:
“Fontos tudni, hogy a külföldi betegek meglehetősen igényesek abból a szempontból, hogy a pénzükért milyen ellátást, illetve milyen környezetet kapnak.”, vagy amikor elkezdi a Semmelweis Egyetem már meglevő vállalkozásait átvilágítani: “Idegen nyelven beszélő telefonos diszpécserre van szükség – mint újabb minimumfeltétel.”, vagy “Ugyancsak szükség van időpontfoglaló honlapra több idegen nyelven is…”
Valahogy ezeket a megjegyzéseket nézve az embernek az az érzése, hogy a szerzők most ismerkednek a piacgazdaság fogalmával. 
Amikor azonban a Kútvölgyi Klinikai Tömb (KÚT) Premium működését elemzik, tökéletsen megfogják azt a pontot, ahol az egyik legkomolyabb kihívással néz szembe minden állami fenntartású magánintézmény: “A Kútvölgyi Premium történetére és aktuális helyzetére rányomja a bélyegét a Semmelweis Egyetem összes gazdálkodási és működési problémája.” 
Az Egyetem gyakorlatilag elvonja a profitot, és a saját költségvetési lyukait finanszírozza vele “
Majd, amikor a tanulmány az aktuális - ám meglehetősen ostoba - trendnek is meg akar felelni “az egészségügy nem üzlet”, akkor gyorsan vissza is vonja az előző nagyon fontos és okos meglátását “Mindezekért a magánbevétel üzemi eredményét a közellátásba kell visszaforgatni intézményi szinten.”
Azaz visszaforgatom a jövőbeli fejlesztésre is szánható összeget a közellátásba, tehát pontosan azt teszem, amit az előbb kifogásoltam. Elvonom a fejlesztésre is szánható pénzt a magánklinikától.
Ennek ellenére talán az egész koncepció legnagyobb hibája az, hogy nem ad arra választ, hogy mégis hogyan képzelik el ezt a magánklinikásdit, mert a tanulmányban szereplő külföldi példák és rendszerek mind bizony biztosításon és kiegészítő biztosításon nyugvó üzleti modellek, ahol ismeretlen a hálapénz fogalma is, így ezek a jelenlegi magyar ellátásra nem adaptálhatóak. 
Ráadásul az egészből hiányzik a legfontosabb rész, az üzleti terv. Így egy ilyen programmal/tervvel akárhol elindulhatnának, csak éppen abban a szférában nem, ahol akarnak, sehol egy Excel, egy számítás, egy becslés, pusztán egy valószínűleg hasraütés szerinti összeg.
Egyvalamire az egész tanulmány mégiscsak jó és megérte az elkészítésére fordított energiát, ez pedig annak a ténynek a leírása és felismerése, hogy bár kapacitás lenne, a teljesítmény-volumen korlát (TVK) - ez írja elő például, hogy hány darab műtétet végezhet az intézmény - szabályozás miatt nem képesek az egészségügyi intézetek az igényeket kielégíteni. 
Tehát mesterségesen zárja el az állam a betegeket a gyógyulás esélyétől és mesterségesen pumpálja fel az állam a várólistákat.”“A Semmelweis Egyetem okkal és joggal használhatja a TVK miatt szabad kapacitásait tervezett és szervezett magánbevétel előállítására,”

Végezetül ez így biztosan nem lesz jó, ehhez ennél több szakértelem és sokkal világosabb koncepció kell, addig pedig ez a magánklinika létesítési elképzelés nem más, mint annak a leirata, hogy megint valakinek egy szép saját homokozót kell építeni, közpénzen.
 

Tovább

Tetézi a hírhamisítást az Orvosok Kamara lapja

Híres ember lettem, azután, hogy megírtam hogy hírt hamisított a Magyar Orvosi Kamara lapja, a lakáj média egy egész oldalas cikket közölt rólam, ez itt olvasható. (Aki nem ismeri az eredeti cikket itt olvashatja el, a továbbiak megértéséhez szüksége lesz rá.) Ami azt jelenti, nemcsak híres ember lettem, hanem drága is, hiszen egy 1/1 hirdetési  felület 540 ezer forintba kerül ÁFA nélkül. 
Arról az Orvosok Lapjáról beszélünk, amely lap évi 10 alkalommal jelenik meg 80-118 millió forintos kiadási költséggel és olvasottsága a az általam ismert jelentős  számú orvosok között megegyezik a postaládába dobált többi promóciós szemét olvasottságával. Az egyetlen különbség az ára, amit a tagok befizetéseiből finanszíroz nagylelkűen  a Magyar Orvosi Kamara és vezetése. 
Szerkesztő bizottságának elnöke ki más lenne, mint Éger István a Magyar Orvosi Kamara elnöke, főszerkesztője pedig dr. Szepesi András c. egyetemi docens
főszerkesztő Orvosok Lapja, Kórház, Weborvos (Bedros óta tudom, hogy mindent ki kell írni).

#magyarorvosikamara #orvosoklapja #hirhamisitas

Kép innen: http://files.lubicsszilvi.webnode.hu/system_preview_detail_200000220-3730039232/13391057_490707167787547_931096243_n.jpg


Na most, az Orvosok Lapjában megjelent igen nehéz cikk arról értekezik - a személyes hangvételt sem mellőzve -  hogy miért is olyan nagyszerű az Orvosok Lapja, és nincsittsemmilátnivaló, valamint minden a legnagyobb rendben van kérem és különben is nincs itt semmiféle hírhamisítás, aki az ellenkezőjét állítja az hazudik és viszályt szít, mindezt a maga jól ismert kioktató, ömlengős, pökhendi stílusában írja le a szerző, 540 ezer + ÁFA értékben. Érdekessége a cikknek, míg engem KZS-nak szólít  - gondolom azért, mert ilyen hirdetési árak mellett a karaktereken is spórolni kell - addig semmiféle ténnyel nem tudja magyarázni azt az alapfeltevésem, hogy hírt hamisítottak volna, vagy legalábbis nem voltak elég alaposak a címadással kapcsolatban. 
Az összes bizonyíték, amit eddig számomra elküldtek az olyan, amit egy nyolc éves gyermek tíz perc alatt összerak. A tények azonban maradtak tények azaz, hogy más beszédet mondott el az ominózus konferencián Andrew Rowland professzor és mást közölt az Orvosok Lapja, legalábbis az adatok tekintetében az mind igaz.
Ezért helyreigazítási kérelemmel éltem, ezt alább közzé is teszem az erre kapott válasszal együtt módosítás nélkül. 
Azon érdemes elgondolkozni, hogy az általunk fizetett lapot annak a főszerkesztője személyes bosszúra használja és közben tévedéséért, ami a hírhamisítás látszatát kelti elnézést sem kér, csak kioktat és személyeskedik.
Íme a két levél:

“Tisztelt Főszerkesztő Úr!

Az Orvosok Lapja 2017/11 lapszámában a tizedik oldalon Aki hazudik, az … címmel velem megjelent cikkel kapcsolatban a következő helyreigazítást szíveskedjék eszközölni, a következő lapszámban a tizedik oldalon, változatlan formában A tények makacs dolgok címmel.

A tények makacs dolgok

dr. Szepesi András főszerkesztő Aki hazudik, az… cikkel kapcsolatban.
A kritizált blogbejegyzésem a Hírt és beszédet hamisít az Orvosi Kamara lapja címmel jelent meg, amelyben felfedtem azt a tényt, hogy a Magyar Orvosi Kamara hogyan és miképpen hamisít hírt, akár figyelmetlenségből, nemtörődömségből, vagy szándékosan.
A blogbejegyzésem minden egyes mondata igaz és igazolt, ugyanis az Orvosok Lapjában megjelent cikkben a cikk szerzője azt írta, hogy : “Dr. Andrew Rowland professzor, az Európai Unió Szakorvosainak brit delegációs vezetője a következő beszédet ada elő 2017. július 7-én Madridban, a Spanyol Orvosi Kamara által megrendezett IV. Európai Napon.”
Az Orvosok Lapja, azonban nem a beszédet hozta le, hanem annak egy olyan változatát, amelyben a beszédben szereplő adatokat hazai adatokra cserélték ki. És innentől teljesen mindegy, hogy ezt ki hogyan és miért küldte a beszéd az nem azt tartalmazta, mint az írott anyag, ez a tény. 
Furcsa volt már akkor is, amikor tisztázni akartam az ügyet Szepesi reakciója, aki pökhendi és kioktató stílusban közölte, hogy majd kivizsgálja azt. Nem igazán értettem azt sem, hogy akkor amikor egy telefonhívással elintézhette volna Szepesi a dolgot, felhívva a cikk - számunkra ismeretlen - szerzőjét, napokig maszatolt az ügyön és csak akkor kezdett el aktívan magyarázkodni, amikor az én blogbejegyzésem megjelent. Ezt egyébként a Szepesinek adott határidőhöz képest csúsztattam is, hátha válaszol hétfőn munkaidőben. 
Szepesi a továbbiakban hozza a lekezelő személyeskedő formáját, amikor sérelmezi, hogy minősíthetetlen stílusa miatt egy fiatalabb kolléganő kioktatta a netetikettről, holott ő már 10 éve szerkeszt webes lapot. Rosszul és jelentősen túlárazva. Ez utóbbit szintén sérelmezi, hogy számonkérem, az Orvosok Lapjának költségeit, amely 80 -118 millió forintba kerül a Magyar Orvosi Kamara tagjai számára. Nyilvánvalóan furcsa és szokatlan az az attitűd, amely kifogásolja, ha a befizetéseinket pazarlóan, nem megfelelően kezelik. 
Hogy ez mennyire így van és mennyire túlárazott az Orvosok Lapja, arról itt egy komment, amit a blogom felületén kaptam:
“Harom evig en voltam az Orvosok Lapja lapmenedzsere / szerkesztoje - nem a MOK-nal. Aztan a kiado leadta. Egy lapszam minden koltseggel egyutt kb 3 millio forintra jott ki, ebben benne van a nyomdatol a szerkeszoi dijakig minden. De legyen 4 millio. Az atlagos bevetel egy lapszamon kb 6 - 7 millio volt a reklamokbol es fizetett cikkekbol. Tehat minden lapszamot kb 2-3 millios haszonnal adtam le - es ez 5 eve volt!!! Haszonnal nyomtuk az ujsagot! Ez az ujsag nyeresegesen uzemeltetheto es evi kb 40 millio forintbol elo allithato (ugy, hogy ezen felul meg marad kb jo par tiz millio haszon). A blogban szereplo osszeg irrealis - de vagyuk peldanak azt, hogy dragult minden (mert en 5 evvel ezelotti dolgokrol beszelek) akkor is borzalmasan sok az also hangon 80 millio. Amugy nem egy MOK ulesen voltam - a semmiert. Mert csak ment a duma a semmirol. No es joparszor kikuldtek mert "olyan temat beszeltek meg" amit nem kell, hogy a sajto megtudja. Altalaban penzugyek voltak. Modjuk en volt, hogy elaludtam a sarokban az unalomtol egy-egy ilyen vegtelen megbeszelesen.”

Ennek értelmében igencsak furcsa Szepesi semmitmondó védekezése a gazdálkodással kapcsolatban. 
Azonban Szepesinek egyvalamiben igaza van, az Orvosok Lapjában megjelent cikkét így kezdi:
Aki hazudik, az … Nos, aki hazudik, az csal, aki csal az lop is. 
Elnézve az Orvosok Lapjának megjelenési költségeit és az elöző lapmenedzser állításait, ez a gondolat szövevény akár még igaz is lehet. 

Budapest, 2017.november 30


dr. Kunetz Zsombor “


És a válasz

“Tisztelt Dr. Kunetz Zsombor Úr!
 
Helyreigazítási kérelmét a legnagyobb sajnálatomra nem áll módomban teljesíteni.
 
A makacs tények:
2017. július 27.-én 11 óra 06 perckor a Magyar Orvosi Kamara a mellékelt előadás szöveget kapta a BMA-tól.
Sem az eredetiségében (bma.org.uk címről), sem a tartalmában nem volt semmilyen okunk kételkedni. Feladója a külkapcsolatokat tartó munkatársak ismert hivatalos partnere.
Kunetz Úr nyilván rendelkezik olyan nyelvtudással, hogy lássa: a mellékelt szöveg előadás formátumban lett leírva, (I am here to talk to you..) és a végén a professzor neve és előadói és társadalmi titulusa szerepel. Ezért az alcím sem tekinthető hazugságnak.
Pontos fordításban a megküldött cikk jelent meg a lapban.
Több mint 2 hónappal a megküldött cikk után, hetekkel az Orvosok Lapja megjelenése után vita robbant ki az „1001 orvos hálapénz nélkül” portálon az adatok valódisága körül.
Mivel Kunetz Úr jelezte, hogy erről írni kíván, türelmet kértem, hogy újra, lépésről lépésre megvizsgálhassam a folyamatot. Mivel a cikk fordítója szabadságon volt, a választ 3 munkanappal később tudtam megadni. Hetekkel-hónapokkal egy esemény után, nézeteltérés esetén az ügy vizsgálatának szabályai vannak. Ezeket kellett betartanom.
Időközben Kunetz Úr megjelentette a blogján az írását és felkerült egy internetes portálra is.
Mivel a vita a nevezett portálon zajlott, ott próbáltam az ellenőrzött válaszaimat megadni. A portál adminisztrátora erre nem adott lehetőséget. Ezek után döntöttem úgy, hogy a lapban hozom nyilvánosságra.
Mivel Kunetz Úr a jelzésemet (ti. hogy kivizsgálom, és tájékoztatást adok) is figyelmen kívül hagyta, a cselekmény jogi minősitése nem az orvosi jogból ismert „negligencia”, hanem a súlyosabb „luxuria” kategóriába tartozik.
Tehát: sem hírt, sem beszédet nem hamisított senki.
A folyamat minden pontja világos, és a bíróság előtt bizonyítható.
Itt egy tudatos, célirányos hazug vádaskodásról van szó. Sértő, indokolatlan stílusban.
A cikk megjelenéséhez közvetlenül nem tartozó rágalmakkal itt nem kívánok foglalkozni.
Arra megfelelő fórumai vannak az igazságszolgáltatásnak.
A helyreigazítási kérelem utolsó részében idézett lapmenedzseri véleményről: semmi közöm hozzá. Amikor a nyilatkozó a lapnál dolgozott, azt egy üzleti érdekeltségű magáncég adta ki. Amióta én vagyok a főszerkesztő, a lap kiadója a Magyar Orvosi Kamara (non profit szervezet), tehát ki lett iktatva a rendszerből a többlet költséget (profitot) igénylő magán érdekeltség.
 
Összefoglalva:
ha Dr. Kunetz Zsombor ezekért a sértésekért és rágalmakért nem kér nyilvánosan elnézést, fenntartom magamnak a jogot, hogy bíróság előtt kérjek elégtételt.
Amíg ez nem történik meg, fenntartom magamnak a jogot, hogy további nyilvános fórumokon ismertessem a tényeket.
A bíróságtól kérni fogom a teljes sajtónyilvánosságot.
Ugyancsak kérni fogom igazságügyi informatikai szakértő kirendelését.
 
2017. november 30.
 
Dr. Szepesi András
 
 
 
Dr. Szepesi András
c. egyetemi docens
főszerkesztő
Orvosok Lapja
KÓRHÁZ
www.weborvos.hu”
 

Tovább

Bizalmi válság a Magyar Orvosi Kamarában

Szombaton tartotta évi rendes küldöttközgyűlését a Magyar Orvosi Kamara, ahova Drjakó Zsomborral (róla itt) látogattunk el. A küldöttközgyűlést a saját facebook oldalamon végig közvetítettem (itt).

A rendezvény kulcspontja az a kérdés volt, hogy a küldöttek megszavazzák-e az elnökség (Éger István és társai) által javasolt mintegy 74 százalékos tagdíjemelést.

Erre, mint itt kiderült, azért van szükség, mert a jelenlegi gazdálkodás mellett a Magyar Orvosi Kamara elkezdte felélni a tartalékait. Indoklásuk szerint mintegy 300-350 millió forint plusz bevételre lenne szükség bérfejlesztésre, valamint az eddig önkéntesen dolgozó orvosok díjazására, például az etikai bizottságokban.  Tételes elszámolással még itt, a küldöttközgyűlésen sem tudott Éger és az elnökség szolgálni, annak ellenére, hogy ezt többen is kérték. A küldöttek egyik komoly érve az volt, hogy későn és kidolgozatlanul kapták meg a tagdíj előterjesztést, így nem volt módjuk ezt a tagsággal megbeszélni. 

Éger szerint aki később kapta meg az előterjesztést, az tájékozatlan, mert ők mindent időben kiküldtek, ami az elhangzott hozzászólások szerint persze nem igaz. 

Fotók: Népszava, Zoom.hu  Tóth Gergő

De ennél sokkal súlyosabb probléma az, hogy míg 74 százalékos tagdíj emelésre készültek és ennek mértéke évi 6-700 milliós plusz bevételt tudna jelenteni a Magyar Orvosi Kamarának, addig az elnökség mindössze ennek majd a feléről tudott számításokat felmutatni. Azaz a tervezett plusz bevétel hasznosulásáról nem adott tételesen számot az elnökség.

Az megdöbbentő volt és jól jellemzi a Magyar Orvosi Kamara jelenlegi pazarló és gondatlan működését, hogy míg mindenkit kicsit megzsaroltak azzal, hogy emelés nélkül nem lesznek majd kielégítve az extra kívánságok, addig maga az Éger által vezetett Magyar Orvosi Kamara - amely évről-évre egyre magasabb működési költséggel dolgozik - nem érezte annak szükségét, hogy spórolni kezdjen. Szó sem volt ugyanis semmiféle költségcsökkentésről. Pedig, Éger már bukott le azzal, hogy a Kamara parkolási bírságait is a tagok fizetik, és bár luxusautót bérel számára a Kamara, mégis taxival közlekedik, semmiféle jelét nem adja a spórolásnak. A múlt héten a Budapesti Elnökségi ülésen megpróbáltam néhány kérdést feltenni, akkor ez alól azzal bújt ki, hogy várja a taxi, holott Hyundai Santa Fe-t bérelünk neki, ami, nyilvánvaló volt a küldöttközgyűlésen elhelyezett Hyundai plakátokból és kiállított autókból is. 

Azt kell látni, hogy a Magyar Orvosi Kamara jelenleg hasonlóan működik, mint a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerünk, ami befolyik, azt felélik. Csakhogy ebből a tagok vajmi keveset látnak, hiszen a legáltalánosabb kritika a Magyar Orvosi Kamarával szemben az, hogy a tagok számára a tagság szinte semmiféle előnnyel nem jár, sőt az etikai ügyekkel, amelyeket megpróbált a Kamara a szőnyeg alá söpörni, csak árt tagjai számára.

A tagdíjemelés bukásához sok minden hozzájárult, nyilván az is, hogy sikerült ismét olyan beszámolót felvetíteniük, ahol szemérmesen üresen maradt a vezető tisztségviselők javadalmazását mutató sor. De a bukáshoz kétségtelen hozzájárult Gyenes Géza (volt jobbikos képviselőjelölt, jelenleg a kamarai Országos Felügyelőbizottság Elnöke) meglehetősen öntömjénező beszéde, amelyben azt is előadta, hogy a küldöttnek nem kell a tagokat megkérdezni még a tagdíjemelés kérdéséről sem, azért ők a küldöttek, hogy döntsenek.

Ez már azért a küldötteknek is sok volt és döntöttek, nem lesz tagdíj emelés.

Ezzel Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke regnálása óta az első nagy pofont kapta. Hiszen annak ellenére, hogy az elnöki beszámolót megszavazták, a tagdíjemelés kérdése volt a küldöttközgyűlés lényegi pontja és Éger most ezt bukta el, miközben egyre több küldött használta azt a kifejezést, hogy bizalmi válság.

Éger bukása elkezdődött és ehhez hozzájárul az is, hogy nem képes kultúrátlan viselkedni, ösztönei vezetik, hiszen médiatörténelmet írt azzal, hogy a saját sajtótájékoztatójáról kirohant (erről itt a vágatlan videó). Valamint mind a tagságot, mind a küldötteket mélyen lenézi, amikor nem áll szóba az általa képviselt tagokkal, vagy a küldötteket tájékozatlannak tekinti és kioktató, pedellus-hangnemben tárgyal az ellentmondókkal.

Transzparenciát hangoztat, miközben a Kamara honlapján a Kamara tevékenységével kapcsolatos szegényes adatok csak 2015-től elérhetőek és mindössze öt megye gazdálkodási adatai nyilvánosak.

Éger karrierje véget ér, és az elszámoltatása sincs már messze, a politika is megunta az állandó és céltalan hőbörgését, a küldöttközgyűlésen elmondott beszéde alapján már csak helyettes államtitkári szinten állnak vele szóba.

Bukása nemcsak az orvostársadalmat fogja helyzetbe hozni, hanem megadja annak az esélyét is, hogy az egészségügy, mint szolgáltatás, minél magasabb szintű lehessen, pontosan a betegek érdekében.

Ezért tehát Égernek menni kell, azonnal!

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek