Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Te sem érted mit mond az orvos? Nem Te vagy a hülye!

A napokban, egyik közei hozzátartozóm hívott fel egy orvosi leletével kapcsolatban, érdeklődve annak tartalmáról. A leletmagyarázás után azért csak megkérdeztem, hogy mégis mi volt a véleménye a kezelőorvosnak. De mint kiderült, semmiféle magyarázatot nem kapott, ő meg, mint az ideális beteg nem kérdezett. Próbáltam tovább kutakodni a miértek után, hogy miért nem kérdezte meg az orvost e leletről, de csak amolyan telefonos vállrándítás volt a válasz. Végül azt mondta, hogy nyilván nem olyan vészes a lelet, ha az orvosnak sem volt fontos a magyarázat. 

Persze, sokszor pont az ellenkezője igaz a beteg próbál információt szerezni, de nem kap kielégítő válaszokat, vagy egyszerűen nem tudja értelmezni a kapott információt. És néha az is előfordul, hogy az orvos próbálna magyarázni, de nincs kinek. 

Bárhogy is van az orvos-beteg kommunikációval komoly gond van. 

egészségügy orvos beteg kommunikáció

Forrás: Index 

Ezt a tényt támasztja az a kutatás is, amely szerint a társadalom 80%-nak komoly nehézséget jelent az egészségével kapcsolatos információk megszerzése és 90%-nak ezen információk megértése.

Talán ezen az állapoton akar változtatni a Miniszterelnökséget vezető miniszter, aki az ombudsmanhoz kíván fordulni azért, hogy a kórházi zárójelentések és az orvosi leletek legyenek magyarul is elérhetőek. A kezdeményezés még amellett, hogy szimpatikus, jó is lehetne, hiszen látszólag segítené feloldani az orvos-beteg kommunikációs problémákat. De, sajnos nem fogja, mert a helyzet nem is olyan egyszerű, mint egy szimpla latin-magyar fordítás, így a javaslat már most láthatóan hamvában holt. Nehéz lesz ugyanis azt elvárni az orvosoktól, hogy a leleteket magyarítsák ez valahol olyan lenne, mint a rendőröktől, ügyészektől és bíróktól elvárni, hogy a szakzsargonuk helyett másképpen fogalmazzák meg a tényállást. Vagy hasonlóképpen egy autószerelőtől elvárni, hogy magyarul fogalmazzon meg egy EGR szelep cserét. Azt el kell fogadni, hogy minden szakmának megvannak a maga terminus technicus-ai, azaz szakkifejezései. Az orvoslás terén már csak azért is nehéz elképzelni egy teljesen magyar zárójelentést, mert számos orvosi kifejezést csak latinul tanultunk meg, ráadásul annak aminek van magyar megfelelője az sem különösebben ismert. Így hasonlóan semmitmondó lesz az, ha a prosztatát dülmirigynek, vagy az egyik alkarcsontot orsócsontnak nevezzük az orvosi dokumentációban. Pláne, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az átlag magyar beteg azzal is problémával küszködik, hogy a lépét megtalálja és a testében elhelyezze. Arról aztán már nem is beszélve, hogy a latin szakkifejezések használatosak a nemzetközi orvosi kommunikációban, így annak ellenére, hogy egy zárójelentés spanyolul van írva a latin szövegkörnyezetnek hála lesz némi benyomásom a beteg problémájáról. 

A fentiek alapján aligha képzelhető el bármiféle magyarosítás az orvosi dokumentációk terén. Azonban a kezdeményezés felhívhatja a figyelmet az orvos-beteg kommunikáció gyalázatos voltára. Amelynek rengeteg oka van és ezek ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon. Ezek között szerepel az a paternalista, régimódi, (fogalmazhatnék erősen úgy, hogy húgyszagú) szemlélet, amely szerint a beteg dolga a gyógyulás és csak ne kérdezgessen feleslegesen. Szerencsére ezt talán már a fiatalabb generáció képes maga mögött hagyni, de sajnos még mindig sok helyen fellelhető.

Aztán komoly problémát okoz az időhiány (sok a beteg, kevés az orvos) és annak a fel nem ismerése, hogy a beteg nélkül a gyógyítás sem működik. Azaz, ha a beteg nem érti, hogy mi és miért történik, úgy a gyógyítás hatásfoka is jóval kisebb lesz. Tehát az orvos alapvető érdeke, hogy a beteg értse a gyógyítását, mert maga a beteg a az egész folyamat kulcsszereplője, nélküle ez nem fog menni. 

És persze ott van a másik oldal is, amikor a beteget nem érdekli az őt érintő folyamat és így nincs kinek elmagyarázni a teendőket. Persze ezen az sem segít, hogy az írott szöveg olvasásásban és értelmezésében az OECD országok között a az utolsók között kullogunk, vagy maga az a tény, hogy 20% feletti a funkcionális analfabéták száma. 

Ennek ellenére, az is igaz, hogy - tapasztalataim szerint - sokszor elhangzik a kellő felvilágosítás, de a beteg nem tudja, hogy a ráöntött információkból melyik tudnivaló lényeges és melyik nem. Így végül csak a lényeg nem marad meg.

A bevezetőben említett ismerősöm, azonban nem kapott felvilágosítást, igaz nem is kérdezett. hogy ennek hátterében a berögzült “jóbeteg” attitűd állt, (aki csak illendően akart viselkedni és ezért nem kérdezett), vagy az alárendeltnek érzett szerep miatt nem mert kérdezni, vagy egyszerűen csak ott nem tartotta fontosnak a kérdéseit nem is annyira fontos, mint maga a tény.

A tény, amely fontosságát jól jellemzi Lázár reakciója, aminek ha más értelme nem is nagyon lesz, mint a figyelmet felhívni a jelenségre, és ez talán segíthet az egészségesebb hosszabb élet eléréséhez is.

Éppen ezért, az orvos-beteg kommunikáció javításában komoly szerepe lenne annak, ha az oktatásunk nem funkcionális analfabétákat nevelne ki, és az írott szöveg értése legalább az uniós átlagot megütné, valamint annak is ha az orvosok is levetőznék az elmúlt évszázadok folyamán rájuk rakott Isten szerepet. Persze mindez csak akkor lehet hatékony, ha a betegek egészségügyi kultúrája megfelelő szintre emelkedik, igaz ehhez ezt kellene oktatni már az általános iskolában. 

És persze az is segítene, ha olyan civil szervezetek, amelyek az orvos-beteg kapcsolat javításán fáradoznak, mint pl. a PAF (Pozitív Attitűd Formálás)m állami támogatásban részesülnének, akár valamelyik Matolcsy alapítvány pénzéből is. 

Azonban az orvosi dokumentációk magyarosítása szinte biztosan nem fog menni, hacsak nem tesszük a magyart világnyelvvé, mert akkor majd a világ latin helyett magyarul fog zárójelentést olvasni.

Tovább

Vállalati Üdülő

Azokban a prehistorikus időkben, amikor elkezdtük a magyarországi egységes légimentést megszervezni, egy igazi, mai NER huszár került a vezetői székbe. Persze a NER akkor még kéjes gondolatként sem simogathatta egyik mai kormányzati szereplő zsigereit sem, de már akkor is rendelkeztünk olyan gyöngyszemekkel, mint az akkori főnököm volt. Akivel nem csak az volt a baj, hogy releváns tapasztalat nélkül került a vezetői székbe, hanem a rendszerszemlélet csíráját sem mutatta, ráadásul mindezt még döntésképtelenségével is tetézte. Ez pedig az álmoskönyvek szerint sem sejtet semmi jót egy szervezet építésének a kezdetén. Volt egy valami, amiben viszont verhetetlen volt, mégpedig az álmodozás. Szinte minden hétre jutott valami vad elképzelés, aminek megpróbált nekifutni, aztán ugyanezzel a lendülettel eldobni. Az egyik ilyen ötlete a vállalati üdülő volt. 

Abban az időben a légimentés rendszerrszintű megteremtésén dolgoztunk, napi 16-18 órákat dolgoztunk, hogy minden légimentő bázis el tudjon indulni, azaz minél előbb tudjunk szolgáltatni. Ekkor került sor a miskolci bázisunk újranyitására is, ami a Miskolci Repülőtéren van/volt, eléggé elhanyagolt állapotban, ezért már akkor is szóba került itt egy új bázis építése. És ebben a történelmi pillanatban jelent meg a zseniális ötletével a főnök. Aki Miskolc környékén autózva megfigyelte, hogy az autópályáról lehajtósáv az bizony körbemegy és középen egy olyan beépítésre váró terület van, ami szerinte tökéletes légimentő bázisnak, de még vállalati üdülőnek is alkalmas lesz. Persze számunkra kissé furcsa volt a dolog, mert abban az időben kollégáim is inkább a Balatont, vagy az Adriát preferálták, de ezek szerint van, akinek a miskolci autópálya-lehajtó jön be. Az álmot még az is nehezen tudta megszakítani, hogy a nevezett terület igazából ártér és néhányszor már vastagon víz alá került, így veszélyeztetheti a több milliárdos technikát is. A főnök erre is talált megoldást: a cöveken álló bázist és hangárt. Azonban az egész történet még a prehistorikus korban történt, abban az időben pedig az álom  gyorsan szertefoszlott és az alkalmatlan vezetők is gyakran kényszerültek álmaiknak más és más helyet találni, akárcsak az álmodozó főnök.

Kétség azért ne legyen, ha ez mai történet lenne, ebben a szürreális világban simán megépül velencei mintára a cölöpökön álló légimentő bázis, hangárral, meg keritéssel, kolbásszal.

Mert álmok és álmodozók ma is szép számmal akadnak, csak úgy, mint egy párhuzamos valóságban. Hiszen itt van mindjárt az a túlmozgásos emberminiszter, aki mániás fázisában azt mondja, hogy az a magyar szociális rendszer az egyik legjobb Európában, amelyben a 7 év alatti gyerekek több, mint 42%-a szegény és kb. 50 ezer (!) gyermek éhezik. 

De ugyanígy folynak az álmodozások az egészségügy terén is, hiszen mint tudjuk, “vidéken ma sokkal jobb az egészségügy helyzete"  és nem telik el olyan hét, hogy valaki ne dobna be egy új helyszínt a szuperkórházzal kapcsolatban, vagy a budapesti egészségügyi átalakítással kapcsolatban. Ráadásul az álmodozás, mintha ragályos lenne, mert már nem arról van szó, hogy az egészségügyi terület közelében kapirgáló politikusok ásítanak teleszájjal, hanem szinte már mindenki egészségügyi szakértővé és álmodozóvá vált. Csak valahogy egy dolgot nem akarnak megérteni, mégpedig azt az alap törvényszerűséget, hogy “kis pénz kis foci, nagy pénz nagy foci” (Puskás).

Amit mi sem bizonyít jobban ez a fotó, amit egy olvasómtól kaptam. 

egészségügy szuperkórház Balog Zoltán NER

Ezen az Egyesült Arab Emírségek egyik új al ain-i frissen átadott kórháza van, ami 70 millió amerikai dollárba került, azaz közel 21 milliárd forintba. (További képek itt, érdemes nyálat csorgatni!) 

És ez is:

egészségügy szuperkórház Balog Zoltán NER

De éppen itt építenek egy szuperkórházat is, közel 350 ezer négyzetméteren, 719 ággyal, ahol minden szakterület megtalálható és teljes körű ellátást tudnak nyújtani a betegeknek, igaz ennek az ára is borsosabb 1.2 milliárd USD, ami olyan 360 milliárd forintnak felel meg. Persze itt minden high-tech és a hotel rész is 5 csillag plusz szállodának felel majd meg. 

És tényleg azt gondolják, hogy nekünk ne lehetnének ilyen kórházaink? Hogy ettől fényévekre vagyunk? 

Sajnos igen, mert amíg hagyjuk, hogy a kormány az adóforintjainkból 17 milliárdért óvodát fejlesszen a határainkon túl, vagy 12 milliárdért stadiont építsen Koszovóban, vagy akár 100 milliárdokért itthon és az állami bürokráciacsökkentés jegyében ezer milliárdokat szórjon el haveroknak, amiből csak egy a Keresztényüldözés elleni államtitkárság, addig ne is álmodjunk még fekete afrikai minőségű szuperkórházról sem.

Pedig bizony lehetne nekünk is tisztességes egészségügyünk, ha lenne az egészségügynek vezetése és lobbi ereje, ha nem NER huszárok ülnének melegedni a hivatalokban, ha nem szólna bele az egészségügy fejlesztésébe mindenki, aki csak elmegy a Parlament előtt és természetesen ha nem lopnák szét teljesen a befizetéseinket.

De persze ez csak hiú ábránd, mert Rogán Antalnak és Farkas Flóriánnak sincs mitől félnie, hiszen mint tudjuk, aki őket támadja, az Orbán Viktort támadja személyesen, ez utóbbi pedig még a lopásnál is nagyobb bűn! 

Így viszont lehet, hogy járni jár a tisztességes egészségügyi ellátás, de nem jut.

Tovább

Nekimegy az Orvosi Kamara a sürgősségi ellátásnak?

Kezembe került egy levél, amit a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke küldött szét a testület Területi Szervezeteinek (TESZ). A levél egy kérdőívet tartalmaz és arra kéri a TESZ vezetőket, hogy azt akár névtelenül is(!) töltesse ki minél több sürgősségi osztályon dolgozó orvossal. Többek között arra kíváncsiak, hogy hány orvos, milyen szakvizsgával, milyen szintű sürgősségi betegellátó osztályon lát el betegeket, valamit ki varr sebet és ki gipszel, vagy elérhető-e baleseti sebész az ügyeleti időben. 

Az már önmagában elég szégyenletes, hogy a Magyar Orvosi Kamarának alapvetően fogalma sincs, arról, hogy mi zajlik egy-egy kórházi osztályon, vagy akár a magyar egészségügyben.

De szakmai szemmel nézve is meglehetősen siralmas és laikusnak tűnik a kérdőív. Sugárzik a kérdésekből, hogy a kérdésfeltevőnek magának az égvilágon semmi köze sincs a sürgősség ellátáshoz, azt a zöldséges Marika néni szintjén értelmezi. Arról már nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan nem véletlen az az ötvenes éveket idéző módszer, ahogy a válaszokat - akár névtelenül is - várják. Ugyanis a kérdőív mellé mellékelt levél ezt tartalmazza: 

“Kérem, hogy a vizsgálatot – nem a kórházmenedzsmentnek feltett kérdés formában, hanem kifejezetten közvetlenül az érintettek megkérdezésével – területük valamennyi kórházában végezzék el, ahol SBO (sürgősségi osztály szerk.) van.”

A rosszindulat abból is sejthető, hogy a MOK rendelkezik minden orvos elérhetőségével - amit szemrebbenés nélkül ad ki a tagság beleegyezése nélkül  pl. biztosítótársaságoknak - de arra nem használja, hogy közvetlenül a tagok felé feltett kérdésekkel kapja meg a szükséges válaszokat, hanem erre az egyfajta névtelen suttogó propagandára épít. Arról már tényleg nem beszélve, hogy a kérdőíven szereplő kérdések jelentős részét maga a kórházmenedzsment is meg tudná válaszolni, de ennél a MOK-nak fontosabb a névtelen válaszadó. 

A kérdések mögött persze az is állhat, hogy Éger István, a peresztegi háziorvos - aki jelenleg is a MOK elnöke - személyes háborút folytat a sürgősségi betegellátás ellen, ami  egy korábbi ellentből fakadhat. 2015-ben a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság Közhasznú Egyesülete (MSOTKE) a Magyar Kórházszövetséggel (MKSZ) karöltve kiadott egy szakmai állfoglalást, amelyben többek között sürgetik az egységes alapellátási (háziorvosi) ügyeleti rendszer kialakítását, valamint ezek integrálását a kórházi sürgősségi osztályba, valamint a háziorvosok ügyeleti ellátásban való kötelező részvételét. Mindezt úgy, hogy megszüntetnék a kijárós orvosi ügyeletet, ezt átvenné a mentőszolgálat (gondolom egy jól működő), ezzel mintegy tehermentesítve azokat a vidéki körzeteket, ahol nincsen központi ügyelet. Ezen a peresztegi háziorvos, aki egyben a MOK elnöke, rendesen kiakadt, amit egy válaszlevél formájában mindenki tudomására is hozott. Ugyanis amennyiben a szakma (MSOTKE, MKSZ) ajánlása megvalósul, úgy bizony azoknak a háziorvosoknak is részt kellene vállalni a kórházi sürgősségi munkában, akik most napi 4 óra munkával elvannak. Ugyanis ott, ahol központi ügyelet van, a háziorvosnak nem kell kimennie a sürgősségi beteghez, hiszen odamegy az ügyelet. Így csak a krónikus betegekhez, illetve a megfelelően hálás betegekhez kell kijárnia, amit ki-ki a lelkiismerete szerint végez. Tehát véget érne egyes háziorvosok számára a kényelem. Kérem, ne tessék itt nekem a leterheltséggel jönni, mert a háziorvosok egy része tényleg belegebed a munkába, a másik része azonban vidáman megél 4-6 órás munkából. És itt van a kutya elásva, hiszen a MOK elnökét véleményem szerint ez utóbbi réteg támogatja, és ezért is fontos Éger számára a kérdés. 

Magyar Orvosi Kamara sürgősségi betegellátás MSOTKE Éger István egészségügy

Kép: http://hvg.hu/itthon/20151129_Eger_Istvan_lett_ujabb_negy_evre_a_Magyar

Az külön sajnálatos, hogy a sürgősségi osztályok létét a kamara elnöke nem érti. Hiszen pontosan a felesleges háziorvosi beutalások miatt is leterheltek a sürgősségi osztályok, amelynek egy részéért a háziorvosi inkompetencia a felelős. Erről itt írtam. Ezek alapján, ha megszüntetnénk a sürgősségi osztályokat, mégis hova utalhatná be a háziorvos azokat a betegeket, akiknek a panaszai alapján még egy csoportdiagnózist sem tud felállítani? Félreértés ne essék, véleményem szerint a háziorvos semmivel sem jobb, vagy rosszabb az orvostársadalom bármelyik tagjánál, sem tudásban, sem hozzáállásban. Azonban az alapellátásban dolgozók tudásszintje is nagyon heterogén és ezt a sürgősségi ellátás egyenlíti most ki. Tényleg ezt kellene megszüntetni? Csak azért, mert a szakmai szempontból néhány háziorvosnak egy picit többet kellene dolgoznia? Ugyanakkor, amennyiben a szakma ajánlásai megfogannak, a sürgősségi ellátás jelentősen fejlődne, hiszen a betegellátás szemlélete is sokkal egységesebbé válna. 

A kamara elnökének pedig lenne dolga éppen elég a saját portáján is, azzal, hogy megfelel az Adatkezelési és adatvédelmi szabályzatnak, valamint a Számviteli tv. előírásainak, ugyanis többek között ezeket kifogásolta a 2015-ös Állami Számvevőszék jelentése.

Vagy akár rendet tehetne a tagnyilvántartások környékén is, hiszen én például sohasem dolgoztam Pest megyében, mégis, valahogy Kistarcsán vagyok nyilvántartott tag. De akár még arra is válaszolhatna elnök úr, hogy az hogy a fenében van - a 2015-ös mérlegadatok szerint - hogy a MOK a több, mint 972 milliós bevételéből (döntően tagi befizetésekből) több, mint 50 százalékot fordít anyagjellegű ráfordításra? Ennyit fénymásol, vagy ennyi parkolási büntetést fizetett be? (ez utóbbit is kifogásolta néhány éve a menesztett felügyelőbizottság) Továbbá hogyan lehet az, hogy a bevétel közel 40 százaléka személyi jellegű ráfordításra megy el, mindez úgy, hogy a vezető tisztségviselők juttatásai sor szemérmesen üresen maradt a 2015-ös beszámolóban?

Amíg a MOK, mint szervezet nem transzparens, és sok orvoskollégám szerint is csak a vezetőinek érdekeit és megélhetését szolgálja, addig talán nem kellene olyan kérdésekben is megszólalni, amikhez szemmel láthatóan nem ért a persztegi háziorvos.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek