Bizakodik az államtitkár, igazi hős menti meg az egészségügyet

Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár bizakodik. Bizakodik abban, hogy minden a lehető legjobb irányba halad és hamarosan bármelyik európai állam is elbújhat majd a hazai egészségügyi ellátás mögött. Nyilvánvalóan bizakodása nem alaptalan, hiszen csak júliusban 5300 dolgozó hagyta maga mögött ezt a szektort.

Valahogy erről Jászladányi Nándor (irodalmi figura), a híres harcos, utazó és gerilla jut eszembe. Akit a híresztelések ellenére utoljára egy mexikói 47 halálos áldozattal és temérdek súlyos sérüléssel járó tömegverekedés kirobbantójaként és főszereplőjeként láttak felbukkanni Mexikóvárosban. 

#egeszségugy #jaszladanyinandor #onodiszucszoltan #bizakodas #joazegeszsegugy

Kép: https://vastagbor.atlatszo.hu/2017/02/21/42-percet-toltottem-levego-nelkul/

nagyon jó cikk ez is :)

Jászladányi Nándor sohasem volt még olyan bizakodó, mint Aleppó ostrománál, ahol a hírek szerint a Közel-Kelet Chuck Norrisaként küzdött az iszlamista zsoldosok ellen. Hozzáköthető az a híres mondás is, hogy napi edzését figyelve Abdul-Al-Nasser, az iszlamisták ellen harcoló egységek vezetője - aki maga üldözött kopt keresztény volt és a hírek szerint jó kapcsolatot ápol a Keresztényüldözés elleni államtitkársággal - megkérdezte, hogy hány fekvőtámaszt tud lenyomni Jászladányi két Egyiptomból csempészett Sakkara sör megivása közben. Mire azt a bizakodó választ kapta, hogy az összeset. 

Amikor pedig Pesavarból próbált átjutni az afgán-pakisztáni határon, a kietlen hegyes, kopár kavicsos meredélyeket átszelve egy kősivatag kellős közepén találta magát, ahol a magával hozott disznóhússal, és az Iránból hozott arakkal (ánizsos pálinkaféle) próbálta megvédeni harcostársait és magát is az Al-Kaida ott állomásozó fegyvereseitől. A disznóhúst kopjafákra tűzte és a tábor négy szegletébe helyezte, miközben az arakkal fellocsolta a tábor szélét és meggyújtotta. Az ánizsos alkohol és a disznóhús szagát a szél messzire vitte és Jászladányi Nándorék háborítatlanul aludhattak reggelig. Az út további részében azonban egy kanyon bejáratánál csapdába estek és fogságba kerültek, ahol Van der Kopfot, a Jászladányival utazó egyetlen európai harcost, érdemei elismerése mellett azonnali fül- és fővesztésre ítélték. Azonban Jászladányi Nándor még akkor is bizakodva tekintett fel egy a lelke mélyéből felszakadó sóhajjal, amikor Van der Kopf feje a porba hullott. Bizakodva latolgatta fogolytársainak Van der Kopf túlélési esélyeit a lefejezés után. A történtek ellenére Jászladányi Nándor töretlen optimizmussal tekintett a jövő felé, még egy levelet is írt az elhunyt harcostársa hozzátartozóinak, hogy csak bizakodjanak, mert megpróbálja a fejet és a testet is eljuttatni a világhírűen fejlett Magyarországra, ahol az egészségügy már a XII. században van és képes a halottakat is feltámasztani, persze csak ha haláluk ilyen gyors és egyszerű volt, mint Van der Kopfé. Na meg akkor, ha a halott fogantatásakor a szülők a Székely Himnuszt énekelték kánonban - a legújabb magyar egészségügyi ajánlás szerint. 

Jászladányi bizakodását tettek követték. Először is ki kellett szabadulnia. Ehhez alkalmazta a legfőbb mentorától (Chuck Norris) tanult pörgőrúgást, amely segítségével hátrabilincselt keze előre került, és így már könnyedén hozzáfért a tér-idő kontinuumhoz, amit félkézzel meghajlítva simán kiszabadult.

Majd ezután két lövéssel megsemmisítette az Al-Kaida 1500 fős hadseregét, pedig az első lövés csak figyelmeztető lövés volt. A támadás olyannyira sikeres volt, hogy az Al-Kaida hadserege nemcsak megsemmisült, hanem törlődött is a fent már meghajlított tér-idő kontinuumból. 

Jászladányi a kiszabadulása után azonnal elindult a XII. századi Szent János Kórházba, tetszhalott harcostársa testrészeivel, hogy aztán majd újra eltűnhessen a világ szeme elől a méltán híres harcos, utazó, igazságosztó.

Mi pedig bizakodva várjuk, hogy a Jászladányi Nándor-félék bizakodása valósággá cseperedjen, és ha halottakat nem is, de legalább az alapellátásunkat képes legyen a magyar egészségügyi rendszer megoldani legalább egy európai átlag szinten.

Sajnos azonban a valóság egész más. Itthon az egészségügy valahol a XX. század elejének színvonalán van, köszönhetően nyilván Sorosnak, aki kevésbé bizakodva tekint szemöldökét összeráncolva a jövőnkre. Bármennyire is bizakodó az államtitkár, arra semmi ok sincsen, ezt tökéletesen szemléltette a Népszavában megjelent minapi cikk, amely az egészségügy 2010 és 2017 közötti helyzetét szemlélteti, és furcsa módon nem Sorost nevezte meg felelősként a jelenlegi helyzetért.

Ebből a cikkből három dolog derül ki, ami felelős az egészségügy jelen állapotáért. Az első az, hogy jelenleg semmiféle program nincs arra vonatkozóan, hogy milyen egészségügyi ellátást kívánunk megteremteni. A második: semmiféle politikai akarat nincsen arra vonatkozólag, hogy tisztességes egészségügyünk legyen. És végül a harmadik, hogy a jelenlegi vezető rétegen belül nem található olyan személy, vagy vezetői kör, amely képes lenne bármiféle pozitív változást elérni az egészségügyön belül, a NER tökéletesen kitermelte ide is az inkompetens vezetőket. 

Így pedig ez a terület a bizakodó percemberkék, az opportunista, megélhetési vezetőké és fogantatás közben daloló imbecilliseké lesz. 

Miközben a betegek szép csendben, de legalább bizakodva halnak meg az ellátás elégtelensége miatt.

Tovább

Az Inkvizíció lovasai

Pontosan húsz évvel ezelőtt, nem sokkal az RTL Klub indulása után a kereskedelmi csatorna komoly kihívással nézett szembe. Martin Scorsese világhírű filmdrámáját, a Krisztus utolsó megkísértését tűzte műsorra, azzal azonban nem számoltak, hogy az itthoni, még rendszerváltás után hivatalban maradt katolikus főpapok komoly társadalmi tiltakozást indítanak el az akkor már tíz éves film bemutatása ellen.

A leghangosabban maga Paskai László bíboros  - akiről később kiderült, hogy Tanár fedőnéven ügynök volt - és a szeged-csanád megyei püspök, Gyulai Endre tiltakozott. Gyulaival akkor valahogy hallottam egy rádió interjút is, amiben a film bemutatása ellen érvelt, ám a riporter meglehetősen felkészült volt, és az utolsó kérdésével mattot is adott interjúalanyának. Ez valahogy így hangzott: “Püspök úr látta a filmet, amiről beszélünk? - Nem, nem láttam, de a hívek mesélték….” Az RTL végül visszavonulót fújt, a filmet nem mutatták be. Pedig egyébként ez az egyik legvallásosabb film, véleményem szerint. Hiszen Jézus a földi hívságok helyett végül a keresztfát választja.

Azóta próbálom a helyén kezelni azt, amikor bármelyik egyház a közélet kérdéseit próbálja hörgésével befolyásolni. 

Vonatkozzon ez az abortusztablettára, vagy a lombikbébi programra. Ez utóbbi bilit nemrég borította ki Veres András  győri megyéspüspök, aki szerint a lombikbébiprogram minden formája bűn. Bátor kijelentés ez egy olyan ember szájából, aki a családi kötődéseket oly kevéssé ismerheti, lévén elméletileg a cölibátus kötelezi, és nem utolsó sorban öregedő férfiként ritkán élhette bele magát várandós nő érzéseibe. Bár, ki tudja…

#veresandras #lombikbebi #egeszsegugy #mestersegesmegtermekenyites

Fotó: MTI

No de túllendülve a szokásos egyházi fontoskodáson, a lombikprogram az amúgy jelentősen elöregedő társadalmunk számára évi 2000 gyermeket jelent pluszként a 90 ezres éves élveszületési számhoz. Mégpedig törzskönyvezett, magyar gyereket, akik nem a mélyszegénységbe születnek bele, hiszen hiába az állami támogatás, a lombikprogram még így is több százezer forintba kerülhet családonként. Ergo, a mesterséges megtermékenyítés jelentékenyen hozzájárul a magyarság és a keresztény kultúra fennmaradásához. 

Ezt köpte most szembe a még egykori ügynököktől hemzsegő magyarországi despota katolikus egyház azzal, hogy a lombikprogram minden formáját bűnnek titulálta a győri megyéspüspök, és ettől nem határolódtak el társai egytől-egyig. Közeledünk ezekkel a gondolatokkal ahhoz a sötét atwoodi világhoz, amelyet a Szolgálólány meséje oly híven tükröz vissza. Ahol a nők nem mások, mint tenyészőgépek, akiket e nemes cél érdekében a kiváltságos réteg bátran megerőszakolhat a peteérés idején. 

Semmi lombik, ugye!

Ott ugyanis a mesterséges megtermékenyítés során több női petesejtet is megtermékenyítenek, de nem mindegyiket ültetik be az anyába. Megtermékenyítés után az ötödik napon történik a beültetés, mert ekkor a legfogékonyabb az embrió a megtapadásra a méhen belül. Az embrió - amely ebben az állapotban inkább sejthalmaz, hiszen un. pluripotens őssejtekből áll, azaz olyan sejtekből, amelyekből még bármilyenféle sejt és szövet is kialakulhat (szív, izom, hámsejt stb…) - ekkor két részből, egy belső (epiblaszt) és egy külső (trofoblaszt) részből áll, az utóbbi külső részből alakul majd ki a méhlepény, míg a belső részből majd maga a magzat. Ebből csak annyi a lényeg, hogy a beültetésre kerülő embrió még annyira kezdetleges, hogy csak két sejtcsoportot lehet megkülönböztetni, az egyikből a méhlepény lesz majd, a másikból a magzat. Azaz az egész nem más, mint egy sejthalmaz, ahol még a sejtek nem kezdtek el úgy osztódni, hogy abból az szervek, vagy szervrendszerek alakulhassanak ki. 

Sejthalmaz, ami sok-sok párnak a legnagyobb reményt jelentheti, és ami nem jöhetett volna létre természetes körülmények között, csak itt a lombikban. 

És ezt akarja most az könyörület jegyében  a győri megyéspüspök megbélyegezni, hogy ismét az inkvizíció gyönyörében fürödve nézze a meddő párok szenvedését. Visszatértünk a középkorba az istenítéletek világába, ahol a technika segítségét el nem fogadva a köpölyözés és az imádság az egyedüli gyógymód a máglyák tövében. 

De az élet védelme érdekében vajon hatékonyan küzdenek haladást elutasító középkorban élő egyházfik, például az abortusz ellen, azzal, hogy az egyetlen megoldásnak tiltást tartják a megelőzés helyett? Hatékony-e ez a fajta stratégia az abortuszok számának csökkentésére? Tetszett-e már hallani arról, hogy felvilágosító órákat tartanak ehhez értő szakemberekkel, parókiákon, az abortuszok számának csökkentése érdekében? A Katolikus Egyház még most is, a XXI. században is elítéli az óvszer használatát, a többi terhességmegelőző eszközről, tablettáról már nem is beszélve. Úgy viselkednek, mintha a szexualitás az bűn, és nem egy teljesen természetes dolog lenne. Ahelyett, hogy felvilágosítanának, tiltanak.

Pedig sokkal inkább a felelős szexuális oktatással kellene védeni az élet szentségét, mintsem tiltással és ostoba hörgéssel felkorbácsolni az indulatokat.

És azzal pedig, hogy  meg is bélyegezzük a lombikbébiprogramban részt vevő párokat, csak a sikertelenséget kódoljuk - egy amúgy is igen stresszes folyamat kellős közepén - mintsem az embriók beágyazódását.

De talán van itt még egy apró, és ám nem elhanyagolható érv amellett, hogy hirtelen miért is lett ilyen forró téma a lombikprogram, miközben a kormány éppen emeli a sikeres beavatkozások után a következő baba lombikciklusainak számát. Talán nem csak a szokásos ostobasága vezette Semjén Zsoltot, amikor nekirohant a legnagyobb magán-lombikprogram szereplőnek.

Talán megtetszett ez az iparág valakinek….Talán!

Tovább

Az Orvosi Kamara területi elnöke volt a zaklató nőgyógyász

Még 2014-ben számolt be az RTL Házon Kívül adása arról a nőgyógyászról, aki a beteghálát sajátosan értelmezve szexet akart betegeitől, vizsgálatokért, műtétekért. Az ügy érdekessége, hogy az adás után a doktor beperelte a csatornát, de keresetét elutasították, így a bíróság lényegében bizonyítottnak találta a vádakat. Ekkor a Magyar Orvosi Kamara is nagy nehezen  sajtónyomásra megmozdult, majd etikai vizsgálatot indított a nőgyógyász ellen, akit elsőfokon nem találtak bűnösnek, majd másodfokon hat hónapra eltiltották szakmájának gyakorlásától, ugyanis egy civil szervezet, a Patent Egyesület fellebbezett az elsőfokú döntés ellen. 

#égeristván #magyarorvosikamara #zaklatónőgyógyász #hálapénz #etikaibizottság

Fotó: RTL

Az etikai vizsgálatok disszonanciáját jól mutatja ezen eset mellett a veszprémi nőgyógyász ügye is, aki csak hálapénzért volt hajlandó megoperálni a daganatos, halálos betegeket. Ellene is nehezen, nyögvenyelősen indult etikai eljárás, ahol az elsőfokú tárgyalások alatt így mentegették, relativizálták a doktor cselekményeit - a HVG szerint: “enyhítő körülmény volt, hogy ha nem jött be a pénzkérés, akkor az orvos ingyen is elvégezte feladatát” 

Az eset rendkívüli felháborodást váltott ki, mind az elsőfokú, mind a másodfokú ítélet miatt, ugyanis számunkra, orvosokra nézve is szégyen, hogy a fenti két orvos fél év fizetés nélküli szabadság után újra betegekhez nyúlhat.

Hogy miért lehetnek ilyen enyhe etikai ítéletek olyan ügyekben is, ahol a világ fejlettebb részén az orvost örökre eltiltják, több magyarázat is van. Bár az etikai bizottságok függetlenek papíron az Éger István által vezetett Magyar Orvosi Kamarától, valójában nem. Itt minden mindennel összefügg. 

A bevezetőben szereplő zaklató nőgyógyász például a Magyar Orvosi Kamara esztergomi választókerületi elnöke volt 2009 és 2013 júliusa között, a MOK téjékoztatása szerint. Lemondása lakóhely változtatás miatt és nem a később kirobban botránya miatt történt meg. Érdekes, hogy a botrány - az RTL adása - 2014 május végén robbant ki, alig egy évvel a lemondása után, de így is elképzelhető, hogy zaklató cselekményeit még kamarai elnökként követte el. Bárhogy is van, az Orvosi Kamra rothadását tökéletesen mutatja az eset.

Figyelemre méltó az is, hogy jelen sorok íróját azért is ítélte el a Magyar Orvosi Kamra etikai bizottsága megrovásra, mert a HVG-nek adott interjú alatt így fogalmaztam: “Személy szerint nem várok sokat attól az etikai bizottságtól, amelynek elnöke az egyik hálapénzzel leginkább fertőzött szakterületről jön, és a hálapénz rendszerében szocializálódott” (Erről bővebben itt.)

És erre minden okom megvolt, hiszen az Országos Etikai Bizottság elnöke operálta - az azóta sajnos elhunyt édesapámat - majd tette el a borítékot, annak ellenére, hogy a daganat operálhatatlan volt. Márpedig az Etikai Kódex szerint: “az orvosok egymás között nem adhatnak, és  egészségügyi dolgozótól nem fogadhatnak el hálapénzt. Ennek megszegése kirívóan súlyos etikai vétség.” Azaz olyan, ami kizárással sújtható. 

Az eset elévült, és nem én adtam át a borítékot, hanem édesanyám, azonban a szemlélet jól kézzelfogható. Tökéletesen látszik, hogy fejétől bűzlik a hal, és sokszor az etikai bizottság nem tölt be más szerepet, mint a meglévő hatalmi struktúra védelmét. Hiszen valójában az ellenem indult etikai vizsgálat sem felségsértésről szól, hanem megfélemlítésről. Ugyanis kényes gazdálkodási kérdéseket tettem fel a Kamarának  (itt és itt), és még arra is kíváncsi voltam, hogy mennyi is Éger István Kamarai elnök fizetése, valamint hová folyik el a tagság által befizetett közel egy milliárd forint évente. Érdeklődésemet megalapozta, hogy nem volt olyan szervezet -Állami Számvevőszék (amely most a Gyógyszerészeti Kamara működését is elmarasztalta), Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság- aki vizsgálta és rendben találta volna a Kamara működését. Éppen ezért könnyen belátható, hogy a Magyar Orvosi Kamara vezetésének alapvető érdeke, hogy a jelenlegi feudális rendszer és a hálapénz fennmaradjon, ugyanis ez adja a megélhetésüket és a hatalmukat is, ha a rendszer borul, az elmossa őket is. 

Erkölcsi kérdésekben, mint a fenti példák is mutatják, nem finnyás a Kamara, mert nemcsak meghagyja sorai között azokat, akik erkölcsileg alkalmatlanok erre a hivatásra, hanem akár területi elnökök is lehetnek. 

Teljesen igaza van Rozsos Erzsébet ápolás etikusnak, hogy nem más ez így, mint sóhivatal.

Ahhoz pedig, hogy tisztességes egészségügyi ellátásunk legyen, fontos lenne, hogy a Magyar Orvosi Kamara fő tisztségviselői is feddhetetlenek és elkötelezettek legyenek a hálapénz visszaszorításának érdekében is.

Éppen ezért kérek mindenkit, hogy jelezze privát üzenetben, ha adott, vagy tudomására jutott, hogy a Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottságának bármely tagja fogadott el, vagy várt el hálapénzt kezelésekért, műtétekért. 

És írja alá ezt a petíciót, amely maguktól az érintettektől, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságának tagjaitól is megkérdezné, hogy mi a véleményük a hálapénzzel kapcsolatban. 

A változás kikényszeríthető, ha a jelenlegi egészségügy már sokakat zavar.

Bontsuk le a hálapénz alapú, feudális és korrupt egészségügyi rendszert!

Tovább

112 avagy a mentés halála?

Minden mentőhívást már idén átirányítanak a 112-es Központi Hívásfogadóba, azaz ha valaki a jövőben a 104-et (a mentők jelenlegi hívószáma) fogja tárcsázni, az a szombathelyi és miskolci hívásfogadókkal fog majd beszélgetni először - írja a langlovagok.hu. Onnan majd persze tovább kapcsolják a mentők szakembereihez, hogy a hívásra a megfelelő mentőt és ellátószemélyzetet tudják küldeni. 

#mentok #omsz #112 #104 #megszunika104 #mentszolgalatiranyitas

Fotó: Langlovagok.hu

A jelenlegi rendszerben, aki a 104-t hívja, az az Országos Mentőszolgálat 26 irányító csoportjának valamelyikével kerül kapcsolatba és egyenesen a mentőkkel beszél, tehát közvetlenül a helyi erőknek mondja el az információkat. Ha pedig valaki a 112-t hívja - mert például külföldi és ez az általános európai segélykérőszám az Unióban - akkor először a Központi Hívásfogadóval beszél, majd utána adják át a hívást a mentőknek, tűzoltóknak, rendőröknek. Ez fog most történni minden hívás esetén, a 104-es hívások átirányításával a 112-re, azaz  mindenki -az is aki eddig a 104-et hívta- először a 112-es Központi Hívásfogadó operátorával fog beszélni és azután adják csak át a hívásokat a megfelelő szerveknek. Ez pedig már nem uniós kötelezettség, az Unió csak azt írta elő, hogy működtetni kell a 112-es segélykérő telefonszámot, ami már régen megtörtént. De valamiért Magyarország ostoba stréberként továbbment ezen az úton és nem elégedett meg azzal, hogy a 112-es hívószám is elérhető, hanem ebbe a rendszerbe akarja integrálni a rendőrség és a tűzoltóság után a mentőket is, amit pedig senki sem kért Magyarországtól. 

Azt jól látjuk, hogy a 112 jelenleg hogyan működik, illetve hogyan nem: elértések, félrehallások és a végén emberéletek elvesztése, még a 104 teljes integrációja nélkül is. 

Nekem személyesen az elmúlt években három alkalommal volt szerencsém 112-es rendszerhez. Mind a három alkalommal rendőrségre lett volna szükség egy budai kerületben. Az első esetben -távollétemben - amíg a család aludt, betörtek a házunkba, amire a feleségem felébredt és persze hívta a 107-et, amely a 112-re irányítódott át. A hosszas beszélgetés és a pontos cím többszöri elmagyarázása után, majd végül a Teve utcai központba való kapcsolgatás után közölték, hogy 20 perc múlva tudnak rendőrt küldeni. “Miért az sok?” Annak ellenére, hogy azt nem lehetett tudni, hogy a betörő még bent van-e a házban. Végül többszöri telefonálgatás, cím ismétlés/leírás után kb. fél óra alatt ki is érkeztek a rendőrök. 

A második esetben egy lövöldözéshez kértem rendőri segítséget, szintén fél óra körüli kiérkezéssel, többszöri ide-oda kapcsolgatással, cím magyarázással. 

A harmadik esetben ismét betörtek, de immár nem hozzánk, hanem a szomszéd építkezésre. Láttam az elemlámpák fényét, amikor hívtam a rendőröket, persze hogy a 112-n keresztül, a kiérkezés itt is bő félóra volt, a jól ismert kapcsolgatással, cím ismételgetéssel stb…

A kiérkező rendőrök minden esetben kedvesek, és profik voltak. Nekik innen is köszönöm a segítséget. Az utolsó két alkalommal kérdésemre kiderült, a bő félórás kiérkezések a cím helytelen megadása és keresgélése miatt voltak. Sokkal előbb kiérkeztek volna, ha a jó címet kapják. Volt olyan eset, ahol az utca és volt olyan, ahol a házszám nem stimmelt. Budán ez bőven elég lehet, hiszen egy-egy utcát gyakran szakíthat meg erdősáv, lépcső stb… Ha az információ közvetlenül a kerületbe érkezik, nincs ilyen probléma, hiszen a járőrök ismerik a területüket és a reakcióidő is a töredéke lehetett volna a fentieknek. Ez utóbbi pedig az álmoskönyv szerint nem hátrány egy betörésnél, vagy lövöldözésnél.

Nekünk szerencsénk volt, azonban azoknak, akik tényleg kritikus állapotú beteg, vagy komoly közlekedési baleset miatt mentőket fognak várni, nekik is szerencséjük lesz?

A mentés most is komoly gondokkal küzd, nem a szegedi tanyavilágba nem ér ki 15 percen belül mentő, hanem előfordul, hogy a Deák térre sem. Mint ahogy a legutóbbi Aquapark-beli botrány esetén is leírta a szemtanú, hogy a mentőre több, mint 30 percet vártak újraélesztés közben. 

Ennek persze rengeteg oka van. A mentésirányítási rendszer elégtelen működése köszönhető a Mártai - Burány főigazgatói érában elolvadt 4.1 milliárd forint uniós támogatás hiányának is. Amely összeg annak a kikérdezési protokollnak a megvásárlását is jelentette volna, amely alapvetően határozza meg, hogy mi minősül mentőfeladatnak és mi nem. Például: mentő-, sürgősségi feladat -e egy építkezésen talált csontváz halálmegállapítása, vagy a két órás fájdalmakkal rendelkező - egyéb veszélyeztető tényezők nélküli - szülőnő kórházba szállítása a taxi helyett, vagy mentőfeladat -e három hetes panaszokkal a sürgősségi osztályra szállítás? (ezek mind megtörtént esetek) Ha ezekre a kérdésekre tud megfelelő választ adni a mentőszolgálat egy profi kikérdezési protokollal, akkor még mindig ott van a komoly humánerőforrás probléma, hiszen a mentésirányításból az elmúlt hónapokban tömegével mentek el a dolgozók - sajtóhírek alapján. Helyüket pedig tapasztalatlan, kevésbé képzett dolgozók veszik át, hiszen a telefont, a 104-et valakinek fel kell vennie. És akkor erre az amúgy is meglehetősen rosszul működő rendszerre ráteszünk még egy lapáttal, azzal, hogy ezt a siralmas hatásfokot is tovább rontjuk a 112 közbeiktatásával. 

Még légimentős koromban vezettünk be olyan Crew Resource Management (vállalti hatékonyságot és biztonságot növelő rendszer) rendszert, amelynek egyik fő alappillére a kommunikáció volt. Itt volt egy játékunk, ami arról szólt, hogy hogyan vész el az információ többszöri áttéten keresztül. A kísérlet rendkívül látványos, két-három lépcsőben már a fele sincs meg a tartalomnak. Márpedig a 112 mögött nem mentősök ülnek, így az átadott információ szinte biztosan sérülni fog, már az értelmezés szintjén is.

Ráadásul szinte borítékolható a 112-es operátorok és a mentősök közötti konfliktus is, amelynek jelei már most is látszódnak egy-egy Facebook kommentben, ami a gördülékeny együttműködést nem fogja segíteni. (Ez utóbbi kommentet csak a dolgozó biztonsága miatt nem teszem ki. De a lényeg az az, hogy a mentésirányító régiójától igencsak távol eső várost adott át a 112-es operátor, és amikor ezt a mentésirányító sérelmezete a 112-es operátor megfenyegette - kommentelő szerint.)

És persze nem utolsó sorban az integrálás komoly adatvédelmi kérdéseket is fel fog vetni, ugyanis plusz egy helyen fogják rögzíteni a betegadatokat, amelyek ugye akkor válhatnak például igazán kényessé, ha egy politikus mentális állapotáról van szó és persze ez ki is szivárog.

A 104-es segélyhívó szám teljes integrálásának nincsen egyetlen olyan pozitív vonatkozása sem a társadalom számára, amely miatt ez megérné. Szinte biztosra vehető, hogy az integráció miatt további csúszások is lesznek a kiérkezési időben, és ezek igen, okozhatják majd akár egy-egy beteg halálát is.

A teljes integrálás helyett sokkal inkább olyan megoldásokra kellene pénzt költeni, amelyek a betegbiztonságot növelik, mint az a rendszer, amely például azonnal megmutatja a hívó  tartózkodási helyének koordinátáit baj esetén. 

Valamint nem ártana már végre olyan Mentőszolgálaton is dolgozni, ahol nem a teljesen alkalmatlan vezetők adják egymásnak a kilincset kétévente, hanem valóban szakmai, menedzsment szemléletű vezetés képes a jelenlegi válságából kivezetni a mentőket.

Hogy a 104 bekebelezéséhez mégis milyen érdekek fűződnek, miért történik meg annak ellenére, hogy tökéletesen látszódik ennek a döntésnek a végzetes hibája, nos talán egyszer majd egy oknyomozó újságíró utánajár!

De talán egyszerűbb lenne leszereltetni a kéklámpát és a szirénát a mentőautókról, ha már úgyis az a cél, hogy minél többet késsenek. 

Tovább

Kíváncsi az Orvosi Kamra elnökének fizetésére?  Megrovást kap!

Megjött az elsőfokú határozata annak az ügynek, amit azért indítottak ellenem, mert meg kívántam ismerni a Magyar Orvosi Kamara elnökének és az elnökségnek a teljes javadalmazását, valamint az Orvosi Kamara gazdálkodását, és ha ez még nem lenne elég, kritizálni merészeltem mind Éger István, mind Cser Ágnes megélhetési vezetők ténykedését.

Mielőtt részletesen megtekintenénk az elsőfokú Etikai Bizottság - nem mellesleg meglehetősen együgyű - határozatát, elvégeztem a házi feladatot, és kijavítottam azt. Megdöbbentő, hogy egy magát hatóságnak képzelő gittegylet ilyen helyesírással bármit is kiad a kezéből. A vesszőhibáktól eltekintve van, ahol nem sikerült egyeztetni az alanyt és az állítmányt, vagy az igeidőket, de van ahol a névelők hiányoztak, és van olyan is, hogy komplett mondatot írtak le úgy, hogy annak nem volt értelme. Mégis talán a Kazinczy-díjat a panaszlott szóért kaphatnák meg a szerzők, ilyen szó ugyanis a magyar nyelvben nincsen.

#égeristván #magyarorvosikamara #cserágnes #etikaivizsgálat #felségsértés #megrovás

Igazából sokkal súlyosabb büntetésre számítottam, hiszen ha a veszprémi onkológus egy megrovással megúszhatja azt, hogy csak olyan betegeken végzett el életmentő beavatkozásokat, akik 150 ezer forintot fizettek neki, vagy az ellen a nőgyógyász ellen kamarai etikai vizsgálat sem indult, aki “műtői költségekért” kért pénzt egy sürgős császármetszés után, a Kamara és annak vezetőinek a kritizálása sokkal súlyosabb etikai elbírálás alá kellene, hogy essen.

Magáról a határozat tartalmáról és annak születéséről is érdemes néhány szót szólni. Az egész olyan, mint amikor egy buta orvos jogászt próbál játszani. De ez ebben az esetben nem sikerült. 

#égeristván #magyarorvosikamara #cserágnes #etikaivizsgálat #felségsértés #megrovás

Mint ismeretes, június 13-án vettem át az Etikai Bizottság levelét, amelyben az etikai eljárást június 14-re tűzték ki, személyes megjelenési kötelezettséggel. Tekintettel arra, hogy a tárgyalás előtti napon kaptam meg a levelet a tárgyalás időpontjáról (ez egyébként jogszabályilag sincs rendben), kértem annak elhalasztását. Ennek ellenére a tárgyalást megtartották, meghallgatásom nélkül, és határozatot is hoztak. A legviccesebb mondata a jogászkodni kívánó orvosoknak az az, hogy: “A bizottság a kifogást (a tárgyalás elhalasztására vonatkozót sic!) nem fogadta el, mivel a kézbesítés időpontját maga a panaszlott orvos határozta meg azzal, hogy postafiókba helyezett leveleinek átvételi időpontját maga döntötte el.”

Jaj! Naszóval, a leveleket úgy kell kézbesíteni az idevonatkozó jogszabály szerint, hogy azt az érintett a tárgyalást megelőző 5 nappal megkapja. (A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvénynek (KET). 46.§ 3-as pontja alapján: “Az idézést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal megkapja.”)

Miután a posta a 15. napon küldi vissza az értesítést, ha nem keresték (innentől kézbesítetté is válik) és a postára érkezés is általában 2-3 nap, plusz az öt napos jogszabályi limit, a leveleket a kitűzött tárgyalás előtt legalább 23-25 nappal előbb fel kell adni. A tisztelt Bizottság ezt a levelet május 26-án pénteken postázta, és a tárgyalás az ezt követő 19. napon kívánta megtartani.

További érdekessége a határozatnak, hogy a megélhetési szakszervezeti vezető, Cser Ágnes, aki nem orvos, és betegem sem volt, vajon milyen alapon panaszolt be, és panaszát milyen alapon fogadta el az Etikai Bizottság, úgy, hogy az ítélet indoklásában egyetlen egy konkrétumot sem tartalmaz, amivel megsértettem volna az - amúgy szintén olvashatatlan, helyesírási hibákkal tűzdelt,  és ostobán megszerkesztett - Etikai Kódexet. 

#égeristván #magyarorvosikamara #cserágnes #etikaivizsgálat #felségsértés #megrovás

Éger István és az elnökség panasza érthető, hiszen munkájukat és ténykedésüket kifejezetten károsnak, az általuk irányított Magyar Orvosi Kamara működését pedig mind az orvosok, mind az egészségügyi dolgozók ellen irányulónak ítélem meg. Hasonlóan Cser Ágnes egészségügyben betöltött szerepéhez. Mindkét vezetőt csak és kizárólag a hatalmuk és pozíciójuk megtartása érdekli, és ezért hajlandóak egy egész ágazat fejét a víz alá nyomni.

Különös igaz ez akkor, amikor már olyan kevés az orvos és a szakszemélyzet, hogy komplett kórházi osztályokat kell bezárni. Valamint napról-napra egyre kevesebb orvossal kell az egyre több beteget ellátni. A minap éppen az egyik onkológus főorvos ismerősöm dobta be a törölközőt, és választotta a sokkal nyugalmasabb privát szférát. Annak ellenére, hogy imádta a szakmáját, és még a leterheltséget is évekig jól bírta, besokallt. Elege lett abból, hogy naponta 40-50 komplikált rákos beteget kellett ellátnia, hogy késő estig bent maradt a betegek miatt, hogy egy-egy vizsgálatot (CT, MR, biopszia stb…) csak kiskapuk és személyes kapcsolatok révén volt képes elintézni, ha egyáltalán sikerült. Elege lett a felszereléshiányból és abból is, hogy egy csomó onkológiai gyógyszerért egyéni méltányossági kérelmet kellett benyújtani az Egészségügyi Államtitkárságnak (az OEP már ott van). 

És egyáltalán elege lett az egészségügy teljesen reménytelen, kilátástalan helyzetéből.

Abból a helyzetből, amely a mai egészségügyet jellemzi, és amelyhez Cser Ágnes és Éger István, illetve a jelenlegi Magyar Orvosi Kamara vastagon hozzájárult!Mert félreértés ne legyen, ez a helyzet nem tegnap alakult ki, Éger Istvánnak és Cser Ágnesnek ebben évtizedes munkája van. 

Ezzel pedig egyszer el kell számolni, és ez már nincs is messze! 

Ami pedig az Etikai Bizottság határozatát illeti, elteszem emlékbe ebből a korból, és igen, természetesen éltem a fellebbezés lehetőségével. Folytatom….

Tovább

Felfüggesztették egy CT működését

Felfüggesztette az Emberi Erőforrások Minisztériumába olvadt ÁNTSZ az ajkai Magyar Imre Kórház CT diagnosztikai működését. A felfüggesztést információim szerint egy betegpanasz indította el, amelynek kivizsgálása során kiderült, hogy a kórházban működő CT berendezés olyan régi, hogy nem felel meg a működéshez szükséges minimum követelménynek. A felfüggesztés kiterjed a sürgős és nem sürgős esetekre is.

#balogzoltán #CT #egészségügy #rétvári

Kép: http://www.panoramio.com/photo/110888509

A felfüggesztéssel egy időben kijelölték a veszprémi Csolnoky Ferenc Kórházat, az így ellátás nélkül maradó térségből érkező betegek fogadására.

Az ügy pikantériája, hogy a Veszprémi Kórház betegforgalma ebben az időben jelentősen megnő a balatoni szezon miatt, amit még fokozni fog a Balatonfüredi FINA rendezvényekkel járó plusz terhelés  is. Így szinte borítékolható a jelentős torlódás a CT diagnosztikára várók számára.

Az ajkai CT felfüggesztése miatt kialakuló torlódás minden valószínűség szerint érinteni fogja a tumorgyanús betegek kivizsgálását is, ugyanis ilyen gyanúval 2 héten belül meg kell történnie a CT vizsgálatnak. Azonban ezen betegek számára a CT vizsgálat gyakran nem ad végleges diagnózist, hiszen tumor esetében tisztázni kell a kezelés megkezdéséhez a daganat típusát is, amit többnyire mintavétellel lehet megtenni. Tehát amennyiben a CT vizsgálat csúszik, úgy értelemszerűen csúszik a daganatos betegek kezelésének megkezdése, ami Magyarországon amúgy is hosszabb folyamat, mint ideális volna, ezzel is jelentősen csökkentve a túlélés esélyét. 

Jellemző a magyarországi és főképpen a budapesti CT ellátottság helyzetére, hogy azon kórházak, amelyek nem rendelkeznek CT berendezéssel, egy másik kórházba, vagy diagnosztikai egységbe küldik a fekvőbetegeiket. Ez azonban a Mentőszolgálatnak jelentős többletterhelést okoz, hiszen el kell szállítani ezen betegeket valahogy és vizsgálat alatt felügyelni is kell  rájuk, erre ugyanis a CT személyzete általában nem alkalmas. Így lesz ez most is, Ajkáról mind  a sürgős, mind a nem sürgős, de fekvőbeteg CT vizsgálatra váró pácienseket a Mentőszolgálat fogja oda-vissza szállítani. Ami jelen esetben azt jelentheti, hogy a napi 4-5 beteg szállítására egy plusz mentőautót és annak személyzetét kell majd rendszerbe állítani naponta. Mindezt akkor, amikor az amúgy is meglehetősen gyenge lábakon álló Mentőszolgálatnak még a FINA vizes VB kihívásaival is meg kell küzdenie.

Teljességgel érthetetlen számomra az, hogy ezen szállításokat, valamint a kórházak közötti egyéb szállításokat miért nem fizettetik ki a küldő kórházzal. Hiszen akkor maguk a kórházak is érdekeltek lennének, hogy saját CT-t vásároltassanak a fenntartóval, és nem fogadnák el azt az évtizedes tényt, hogy például két magyarországi vezető intézményből is másik kórházba/CT diagnosztikai központba kell küldeni a beteget, mint  Kardiológiai Intézet és a Városmajori Ér- és Szívsebészeti Klinika esetén. 

És akkor elkerülhetnénk azokat a híreket, miszerint nyitott mellkassal kell átszállítani a Kardiológiai Intézetből az életveszélyes állapotú gyermeket a másik kórházba CT vizsgálatra.

Sajnos azonban minden kórházfejlesztés, így a CT telepítés, vagy csere  általában nem a szakmai igényeket, a betegérdeket, hanem hanem a politikai lobbikat és azok érdekeit követik. Ezért is fordulhat elő olyan helyzet, hogy egy kis kórházban világszínvonalú CT berendezést adnak át, míg a fenti két európai hírű intézményben meg egyáltalán nincs CT.

Hiába döngeti a mellét Rétvári és balog azzal, hogy 73-ról 104-re emelkedett a CT berendezések száma az elmúlt hét évben. Ez egyrészt uniós forrásoknak köszönhető, tehát nem kormányzati ráfordításnak, másrészt pedig magánszolgáltatók beruházásainak.

Magyarországon az OECD országok között a legkevesebb CT készülék jut egy millió lakosra, ez a szám itthon alig több, mint 10, míg Németországban 35, de Szlovákiában is 18 körüli. 

A számok önmagukért beszélnek, a kormánypropaganda ellenére is gyalázatosan kevés a CT és MR berendezések száma, mostantól pedig még eggyel kevesebb a felfüggesztés miatt.

Ezen a helyzeten pedig csak rontania sikerült balog emberminiszternek, aki - azon kislány halála után is, akit nyitott mellkassal szállítottak CT vizsgálatra a Kardiológiai Intézetből (GOKI) a Heim Pál kórházba - meglehetősen cinikusan hazudott a CT helyzetről, úgy állítva be a dolgokat, mintha a miniszterségének az érdeme lett volna az, hogy már a Heim Pál Kórházban is elérhető a CT diagnosztika, holott az már a 2000-es évek elején is elérhető volt ott. (Erről bővebben itt.)

A családnak őszinte részvétem! 

balog embertelen miniszternek pedig azonnali lemondása és bocsánatkérése lenne a minimum, amit ebben a helyzetben legalább lelkészként meg kellene tennie. 

Ennek elősegítésére már az aláírásgyűjtés is megkezdődött, amit itt talál.

Tovább

A végjáték

Úgy néz ki, hogy a forró nyár felgyorsítja az egészségügy rothadásának folyamatát, mindezzel pedig el is indítja a végjátékot. Az évtizedek óta tartó beleszarás gyümölcse lassan megérik, és csak összedől az a rendszer, amely a jelenlegi állapotában teljesen fenntarthatatlan.

Lassan, de biztosan eljutunk odáig, hogy amit a politika nem mert felvállalni, megteszi a rendszer önmaga, és először kórházi osztályok, majd végül kórházak is bezárnak.

#egeszsegugy #osszeomlas #apolohiany #orvoshiany #mentok

A kép illusztráció! Fotó: Ujvári Sándor

Ahogy ez már el is kezdődött a szakdolgozói hiány miatt a Jahn Ferenc Kórházban, ahol a sajtóhírek szerint a nővérek az IKEA-ba mentek át sokkal jobb fizetésért és nyugodtabb munkakörülményekért, a kórház helyett. Én rendkívül örülök, hogy az Aldi/Lidl nem tervezett komolyabb beruházást ebben a térségben, hiszen akkor az orvosok is simán átültek volna akár pénztárosnak is az ottani bérekért, na meg persze az ügyelet- és felelősség mentes munkáért. Aztán persze az is lehet, hogy az egész egy profi médiahekk, és tényleg a festés miatt zárt be az egyik belgyógyászati osztály részlege, ahogy a Népszava ezt megírta.

Hogy mi az igazság, most már aligha fog kiderülni, hiszen a kórház is beleállt a felújítási sztoriba. Az azonban biztos, hogy többen jól jártak a belgyógyászati részleg felújításával, hiszen így, vagy úgy, de felújítják ezt a részleget, jól jártak persze a festést végző szakik is, hiszen komoly munkát kaptak, és végül nagyon jól járt maga az IKEA, hiszen most már mindenki tudja, hogy Soroksáron új áruházuk nyílt. Csak a betegek nem jártak jól, hiszen nyilvánvalóan nekik kell a történetet megszenvedni és a kórházi kezelés helyett nyaralni menniük. Ugyanis az egészségügyi államtitkár szerint azért került sor most a felújításra, mert a betegek úgyis nyaralni mentek. 

Itt érezhető, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán soha életében nem dolgozott orvosként kórházi osztályon, és fogalma sincsen a betegellátás szezonális ingadozásáról. Ugyanis nyáron tényleg elmennek nyaralni, de nem a betegek, hanem a hozzátartozók, és ilyenkor valamit csak tenni kellene a demens, szenilis nagyival. A megoldás pedig nem az, hogy magukkal viszik, hanem az, hogy keresnek egy kórházi osztályt, ahová bedughatják egy-két hétre, amiből csurran cseppen a főorvosnak is. Tehát ebben az időszakban inkább növekedik a belgyógyászati felvételek száma, mint csökken.

De talán az igazság már nem is annyira fontos, hogy végül is miért került bezárásra a Jahn Ferenc Kórház osztálya, valóban a festés miatt, vagy ennek más oka van, az ápolóhiány enélkül is jól érezhető.

Amit a Jászberényi Kórház főigazgatójának pénteki bejelentése a szoljon.hu-nak is igazolt,  mégpedig az, hogy a nővér- és asszisztensi létszám kritikus szinten van, és alig van olyan osztályuk, ahol ne lenne orvoshiány. Azt is elmondta, hogy folyamatosan létszámproblémái vannak, és a fiatal orvosok eltűntek a rendszerből. Az osztályok működtetése pedig komoly nehézségekbe ütközik, ezért részlegeket zár be ideiglenesen a nyáron. És végül ami már a szokásosnál is komolyabban jelzi a rothadás előrehaladását, az az tény, hogy a Jászberényi Kórházban lemondott egy osztályvezető főorvos. Ez pedig nem jelent mást, minthogy önként lemondott a saját kis privilégiumairól, nyilván azért, mert ezzel szemben igen komoly terheléssel kell szembenéznie.

Már éppen leírtam, hogy ez igen, itt kezdődik minden probléma megoldása, hogy egyáltalán beszélünk róla, amikor a bátor nyilatkozat után gyorsan jött a finomítás és a cáfolat is, nyilván azután, hogy a kórház főigazgatóját a szőnyeg szélére állították.

Hasonlóan optimistán látja az egészségügyi államtitkár a helyzetet, sőt hurráoptimizmusában még azt is gyorsan elsorolja, hogy az elmúlt hét évben mennyi mindent tettek például a mentőszolgálatért, 500 új mentőautót adtak át, mentőállomásokat újítottak fel (uniós pénzből), és mekkora mértékben emelkedik a mentődolgozók bére. 

Ezzel szemben a valóság az, hogy persze, rengeteget tettek a Mentőszolgálatért az elmúlt 7 évben, például úgy költöttek el 4.1 milliárd uniós forrást a mentésirányítás korszerűsítésére, hogy ennek szinte semmi látszata nincs, a mentésirányítás működése botrányosabb, mint valaha. És persze sikerült olyan mentőautókat vásárolni, amelyekből ki kell tolni a beteget légútbiztosításhoz. Aztán még sikerült úgy felemelni a mentősők bérét, hogy most már eléri a kötelező bérminimum szintjét is, azaz azt az összeget, amelyet a kezdő, érettségivel rendelkező munkavállaló is megkap, és amely béremelés oly sikeres volt, hogy az ellen a mentés történetében először mentek tüntetni a mentődolgozók.
Végül, de nem utolsó sorban, sikerült az elmúlt hét évben immár a negyedik főigazgatót is kinevezni a Mentőszolgálat élére, úgy, hogy a négyből három teljesen alkalmatlan kóklernek bizonyult. Azaz úgy próbálták stabilizálni a Mentőszolgálat működését, hogy átlag nem egészen két évente kirugdosták az amúgy kétszemélyes KFT-k vezetésére is alkalmatlan vezetőket.

Ez itt a siker, és az egészségügyben minden rendben is van, amíg nem találkozunk vele. 

De most tényleg úgy tűnik, hogy a végjáték a kezdetét vette, és ezt a kormányzati struccpolitika erősen elősegíti. Még mindig nem beszélünk a problémákról, még mindig nem tudjuk valójában mekkora is az orvoshiány, ugyanis egy orvos több helyen is dolgozik és senkinek sincsen fogalma arról, hogy ki van kint és ki van bent. A meglévő orvoshiányt még az is fokozza, hogy azt a kevés orvost is, aki még rendelkezésre áll, sikerül úgy elosztanunk, hogy mindenki csak veszít a helyzeten. Egymástól 10-30 kilométerre tartunk fenn párhuzamos kapacitásokat, úgy hogy a legmagasabb szintű egészségügyi ellátás csak igen keveseknek adataik meg. Ebben a rendszerben a valós humán erőforrás igény jóval magasabb, mint kellene lennie. Ugyanis, ha minden saroknál kórházat akarunk fenntartani, ahhoz sarkonként kell orvosokat rendelnünk és ügyeleti ellátást is biztosítanunk. Ez a humán erőforrás igény pedig sokszorosa annak, mint amire valóban szükség lenne. 

Teljesen világosan látszik, hogy ennyi kis kórházat ennyi orvossal és nővérrel nem lehet fenntartani és nincs is erre szükség. Ugyanis a néhány nagy központi kórházak közé a kisebb településközpontokon nem kórházakat, hanem nappali, egynapos egészségközpontokat kellene létrehozni. Ezekben a központokban szinte majdnem minden olyan ellátást megkapnának a betegek, amelyekre egyébként most is képesek ezek a kis kórházak, azzal a különbséggel, hogy csak nappali ellátást biztosítanának. A komolyabb eseteket a jobban felszerelt, magasabb képzettségű személyzettel ellátott központi kórházakban látnák el. 

Ez jelentené az igazi fenntartható fejlődést, hiszen kevesebb orvossal, ápoló személyzettel, hatékonyabb és a betegek számára biztonságosabb ellátást lehetne nyújtani. 

Persze mindez csak álom, mert ha ez megvalósulna, sok-sok NER huszár kórházigazgató, menedzsment tag és még több kiskirály osztályvezető főorvos veszítené el a saját kis szemétdombját, ezért inkább marad minden, még akkor is ha nincs orvos, vagy ápoló, mert itt nem a betegről szól a rendszer, hanem a hálapénzről, a sok kis szemétdombról, a megélhetési érdekképviseletekről és persze az ezt lehetővé tevő szaktárca megélhetési vezetőiről.

De a rothadás már szagot eresztett és nyáron komoly ellátási zavarok várhatóak majd, országosan már júliustól a szabadságolások megkezdésekor, amit még majd megfejel a vizes vb extra orvos -és ápoló igénye.

Mindenesetre azt már bátran elmondhatjuk, hogy az egészségügyi béremelés jól sikerült, hiszen szemmel láthatólag megállt az elvándorlás, Éger, Cser és a többi szervilis, megélhetési érdekvédő kihúzhatja magát, legalábbis a mátrixban. Mert a  valóság ezzel éppen ellentétes, még akkor is, ha az EMMI minisztere szerint itt is minden rendben van, akárcsak a Karcagi Birkafőző Fesztiválon. Ahol a birkapörkölt felkerült az egészséges étkek közé, és ahol a birkapörkölt szimbolizálja az EMMI teljes portfólióját.

Tovább

Etikai vizsgálat indul az Orvosi Kamara elnöke ellen

Nem képzelhető el az egészségügy megújulása anélkül, hogy a jelenleg még regnáló megélhetési vezetők, mint a Magyar Orvosi Kamara vezetőjének, vagy a megélhetési szakszervezeti vezető Cser Ágnesnek ne kelljen számot adniuk a szervezetük gazdasági működéséről és arról a rombolásról, amit szervilitásuk  következményeképpen az egész ágazat elszenvedett.

#etikaiviszgálat #orvosikamara #égeristván #etikivétség #hálapénz

Fotó: HVG.hu  http://img2.hvg.hu/image.aspx?id=7c080220-9b66-41b9-8385-dfd67a9844c0&view=7fcefbf8-ac48-4ee6-aef5-32203afa118c

Éger István, a Magyar Orvosi Kamra elnöke 14. éve tölti be az elnöki pozíciót, anélkül, hogy ez valaha is bármiféle előnnyel járt volna az egészségügyben dolgozók és maga a rendszer számára. Pozícióját és hatalmát arra használta, hogy fedezze saját maga és vezetőtársai megélhetését. 

Pragmatizmusát gyakorlatilag az az egy programpont jellemezte, hogy a mindenkori kormányzat adjon több pénzt az egészségügy számára, de soha sem lépett fel az egész ellátórendszert feszítő olyan alapvető problémáival szemben, mint a hálapénz. Valószínűleg hatalmát az a szűk orvoslobbi legalizálta, amely a hálapénzrendszernek köszönheti erejét és befolyását is. 

Ezért kezdeményezem dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnökének etikai vizsgálatát, ugyanis megsértette az Etikai Kódex II.15 1-es pontjának az előírását, amely szerint “Minden orvosnak az erkölcsi kötelessége, hogy mindent megtegyen a hálapénz visszaszorítása illetve végleges megszüntetése érdekében”. Éger István ennek pont az ellenkezőjét tette kamarai elnökként és semmiféle hatékony, vagy előremutató megoldást nem javasolt az eltelt csaknem másfél évtizedben a hálapénz megszüntetése ellen.

Ezzel a magatartásával Éger István megsértette továbbá az Etikai Kódex II.18. 1-es pontját is, amely szerint “Az orvosnak minden megnyilvánulásában biztosítani kell orvostársai megbecsülését és orvosi tevékenység iránti bizalmat” 

Az orvosi hivatás társadalmi megbecsültsége soha ilyen mélyen nem volt, mint manapság, amiért egyértelműen felelős a Magyar Orvosi Kamara és vezetése. Emlékezzünk csak azokra a társadalmat súlyosan feszítő etikai vétségekre, mint a veszprémi nőgyógyász, az RTL Klub által lebuktatott, betegeinek szexuális ajánlatokat tevő orvos, vagy az nőgyógyász, aki műtőhasználati díjat kért a sürgősségi császármetszés után. Sem ezekben a nyilvánvalóan aljas és orvoshoz nem méltó esetekben nem nyilvánított a Kamara ki világos és tisztességes álláspontot, sem egyéb más esetekben sem. Az Éger István által vezetett Kamara még az ilyen felháborító és széles társadalmi réteget is felkavaró eseteket is megpróbálta szőnyeg alá söpörni, ezzel is tovább rontva az orvostársadalom társadalmi megbecsültségét, valamint erősen erodálva a Magyar Orvosi Kamara hírnevét. Így Éger István többször és folytatólagosan is megsértette az Etikai Kódex II.27. 4-es pontjában foglaltakat “Etikátlan más orvos vagy egészségügyi szolgáltató, valamint a Magyar Orvosi Kamara és bármely más orvosi szakmai szervezet, annak szerve, tisztségviselője szakmai vagy személyes jó hírnevének alaptalan rontására alkalmas bármilyen közlés.”

Ezen etikai vétséget és a már említett II:18. 1-es pontjába foglalt vétséget Éger István tovább fokozta azzal, hogy a veszprémi nőgyógyász ügyében többször is félretájékoztatta a sajtót arról, hogy indult-e és ha igen, mikor, etikai vizsgálat az érintett orvos ellen. Erről a HVG írt egy kiváló összefoglalást. Azonban Éger István hazudott abban a kérdésben is, amely fizetésére vonatkozott, hiszen ő maga azt állítja, hogy a fizetése 14 éve szerepel a honlapon. Az igazság ezzel szemben az, hogy 2011-ben is csak annak hatására volt hajlandó a fizetését megismertetni, hogy egy kamarai tag perrel fenyegette. Majd idén is azután vált elérhetővé, hogy közérdekű adatigénylési pert nyújtottam be - többek között - annak érdekében, hogy Éger fizetését megismerhessük, amit az RTL Klub Házon Kívül című műsora feldolgozott és bizonyított is. 

Éger István megsértett még legalább egy pontot az Etikai Kódexből.

Ugyanis Éger István a Magyar Orvosi Kamara sajtótájékoztatóján 2017. június 13-án folyamatban levő etikai ügyről nyilatkozott, amelyre az etika eljárás alávont személy (jómagam) nem adott felmentést. Márpedig az Etikai Kódex II.18 5-ös pontja szerint: “Ha egy ügyben felmerül az etikai vétség gyanúja vagy vizsgálat folyik, és a média más, az ügyben érintett orvos magatartásáról, tevékenységéről, hibáiról, stb. nyilatkozatot kér, a konkrét ügyet érintően nem mondhat véleményt a feltételezett szakmai hibáról vagy etikai vétségről a vizsgálat lezárása előtt”

(Szeretném leszögezni, hogy az idézett tartalmak helyesírási hibái pontosan úgy találhatóak meg az Etikai Kódexben, ahogy kimásoltam őket.)

Azonban az etikai vizsgálaton túl fontos, hogy tisztában legyünk magának az Etikai Bizottság tagjainak feddhetetlenségével is. Azt már előző posztomban jeleztem, hogy az Etikai Kollégium (az a szervezet, amely etikai útmutatásai alapján dolgozik a Kamara és az Etikai Bizottság) tagjai között van náci gondolkodású, de vajon mi igaz az Országos Etikai Bizottság tagjaira nézve? (A tagok névsora az alábbi nyilvános linken itt megtekinthető, ha ez eltűnne, az alább látható képen is.) 

#etikaiviszgálat #orvosikamara #égeristván #etikivétség #hálapénzÉppen ezért kérek mindenkit, hogy jelezze privát üzenetben, ha adott, vagy tudomására jutott, hogy a Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottságának bármely tagja fogadott el, vagy várt el hálapénzt kezelésekért, műtétekért. A válaszokat csak és kizárólag e-mailen küldjék meg a történettel együtt az elhetomok@gmail.com címre, vagy küldjék meg üzenetként az Élhető Orvosi Kamaráért Facebook oldalon.

És még valami, kérem töltsék ki azt a petíciót is, amely megkérdezi az Etikai Bizottsági tagoktól a viszonyukat a hálapénzzel, ez már csak azért is fontos, mert van olyan Etikai Bizottsági tag, aki maga is szorgalmazza a petíció aláírását, a tisztánlátást. Ne hagyjuk őt cserben! Petíció ITT KLIKK!

Ugyanis az egészségügy nem rólunk, orvosokról szól, hanem elsősorban a betegekről, akikkel partnerként együtt dolgozva tudunk csak gyógyulást elérni, ezért a változást Önöknek is akarni kell, mert egyedül nem megy!

Tovább

Így néz ki egy etikai vizsgálat az Orvosi Kamaránál, első rész

Azt már eddig is lehetett tudni, hogy a Magyar Orvosi Kamara megsértéséért, gazdálkodási adatok kikéréséért és a MOK elnöke fizetésének megismertetésért etikai vizsgálat jár, míg pusztán a betegek átveréséért, vagy megkárosításáért, zsarolásásért esetleg maximum egy ejnye-bejnye.

#égeristván #cserágnes #magyarorvosikamara #etikaivizsgálat #deklaráció

MTI Fotó: Kovács Attila

Miután kikényszerítettem a Magyar Orvosi Kamarától, hogy nyilvánossá tegyék az elnök, Éger István fizetését és kényelmetlen kérdéseket tettem fel a MOK gazdálkodásával kapcsolatba, sőt ezen adatokat a TASZ segítségével perrel kívánjuk megismerhetővé tenni, azonnal etikai vizsgálatot kaptam a nyakamba. Azt azonban, hogy pontosan ki és mivel panaszolt be csak a közelmúltban ismerhettem meg, ugyanis hiába kértem március vége óta, hogy küldjék el az ellenem felhozott vádpontokat, ezt csak a már konkrét tárgyalásra szóló idéző végzés keretében tették meg, amely levél tartalmát egy nappal a kitűzött eljárás megindítása előtt ismertem meg. Így értelemszerűen kértem a tárgyalás elnapolását, de legalább megismerhetem a panaszosokat és a panaszokat. 

#égeristván #cserágnes #magyarorvosikamara #etikaivizsgálat #deklaráció

#égeristván #cserágnes #magyarorvosikamara #etikaivizsgálat #deklaráció

Nem meglepő módon maga a Magyar Orvosi Kamara 14 éve regnáló, igazi megélhetési vezetője, Éger István  panaszolt be a már megjelent blogbejegyzéseim tartalma miatt:  “Magyar Orvosi Kamara olyan, mint egy koszos, koros, rozsdás autó,  sok helyen már átsejlik a rozsda és ha azt megkapargatjuk, könnyen leválhat az egész fenéklemez, van ahol pedig csak a glett tartja már egyben. Szinte bárhova nyúlok, bármelyik részét nézem a gazdálkodásnak, az egyik ámulatból a másikba esem. Hiszen olyan nagyvonalúan szórják a tagok befizetett pénzét, hogy az már azt a látszatot kelti, mintha a befizetéseket és az állami támogatást a saját maguk ellátására kapnák, a megélhetésükre. Nehéz másként magyarázni azt a tényt, hogy egy tíz alkalmas újság megjelenésére évenként 118 millió forintot költ az Orvosi Kamara, azaz minden megjelenés közel 12 millió forintba kerül.”

Vagy például a HVG-ben megjelent portré interjúban tett kijelentésem miatt: “Személy szerint nem várok sokat attól az etikai bizottságtól, amelynek elnöke az egyik hálapénzzel leginkább fertőzött szakterületről jön és a hálapénz rendszerében szocializálódott. “

De a legérdekesebb, az az, hogy az egészségügy Rosa mamája, az igazi megélhetési szakszervezeti vezető, Cser Ágnes is bepanaszolt. Neki az alábbi blogbejegyzéseim nem tetszettek: klikk, klikk. Mondjuk ezt megértem. De az is önmagáért beszél, hogy Cser a beadványa szerint a róla szóló blogbejegyzésekről úgy értesült, hogy a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének elnöke, Toma Lajos mutatta meg neki. Az a Toma Lajos, aki a 90-es évektől kezdve ül a mentősök nyakán, mint egy kitartott papagáj, komoly és mérhető eredmények nélkül. Ő maga pontosan ugyanolyan megélhetési szakszervezeti vezető, mint barátnője, Cser Ágnes, vagy Éger István kamarai elnök. Összenőtt, aminek össze kell. És igen, nekik kéz a kézben köszönhetik az egészségügyi dolgozók azt a megbecsültséget, ami a mostani létüket jellemzi, és  szintén nekik köszönhetik azt a komoly és méltányos béremelést, ami miatt a mentősök nemrég az utcára vonultak. 

Őszintén szólva én azon csodálkozom, hogy mind a Cser-, mind a Toma-féle szakszervezetnek vannak még létező tagjai, bár az is igaz, hogy a jelenlegi szabályozás szerint annyi tagot vallanak be, amennyit nem szégyellnek, mert ezt senki sem ellenőrzi.

Visszatérve Cser Ágnes vádjaira, az nem más, mint egy sima polgári peres eljárás, de semmiképpen nem etikai ügy, hiszen Cser Ágnes nem orvos, így nem is kollégám (szerencsére), de még betegem sem volt soha, ami alapján engem bepanaszolhatna az Etikai Bizottságnál. Ez pontosan olyan, mint amikor a szomszédomat a melegebb éghajlatok felé terelem a fűkaszájával vasárnap délután, talán neki is etikai eljárást kellene kezdeményeznie? De, persze ezt Csernek, mint annyi mást is illene tudnia, hiszen ő állítólag ügyvéd.

Mindeközben pedig az Éger által vezetett Orvosi Kamara Deklarációt tett közzé. Nyilván érezték, hogy valamerre mozdulni kell, haladni kell a korral, vagy kórral. És sikerült egy olyan axióma csomagot összeállítaniuk, megfelelően coelhos módon, amit Égernél klasszikusan komolyabb szakemberek már évek óta sulykolnak, mindezt úgy tálalva, mintha most találták volna fel a Maslow-piramist. Ahhoz kevés kétség férhet, hogy maga a szerző(k) karakter után kapta a javadalmazását, hiszen az egész anyag túlnyújtott, felesleges töltelékszöveggel kitöltött. Őszintén csodálom azt is, hogy az egész anyag számítógépen és nem írógépen készült, mert egyes részeit írhatták volna az ötvenes években is.

De mégis, még mindig jobb később, mint soha, jó reggelt MOK! Végre hajlandóak releváns kérdésekkel is foglalkozni, vagy ez is a csak a jól megszokott látszattevékenység? Kérdésként azért komolyan felmerül, hogy Éger István - a megélhetési kamara vezető és Kamarája - mégis mit csinált az elmúlt 14 év alatt, amióta kamarai elnök? Persze eltekintve azon károktól, amit regnálása és szervilitása már eddig is okozott az egészségügy számára. 

És akkor vissza a Deklarációval furcsán egy időben kezdődő etikai eljárásra. Magyarország alaptörvénye a következőképpen szól: 

“Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”

És szerintem ennyi!

Tovább

Az államtitkár esete a medvével és a szarral

Amikor mentőápolóként először fenyegettek meg fegyverrel még nem gondoltam, hogy majd a magyar igazságszolgáltatás azt találja kimondani, hogy a mentőzés az annyira veszélytelen szakma, hogy a parkolóőrt, vagy  a közterület-felügyelőt előbb illeti meg veszélyességi pótlék, mint a kivonuló mentődolgozót. Márpedig a Kúria szerint a mentősnek nem jár veszélyességi pótlék.

De azt sem gondoltam volna, hogy sorozatban lesz az Országos Mentőszolgálatnak olyan vezetése, amely számára problémát jelent a nettó és a bruttó összeg közötti tartalmi és fogalmi különbség. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy a jelenlegi főigazgató eddigi tapasztalata nem terjedt ki az előbbi fogalmak megértésére, mert rendre keveri őket. Mással kevésbé magyarázható az az érvelés, amit a sajtónak mantra-szerűen ismételget a mentős-fizetésekkel kapcsolatban, szerinte ugyanis a mentődolgozók már annyit keresnek és visznek haza, mint a bruttó fizetésük, vagy még annál is többet. Sőt, egy reggeli tv-interjúban azt találta nyilatkozni, hogy “185 ezer forint bruttónál kevesebbet senki nem visz haza” Ezzel mindössze két baj van, egyrészt bruttót senki nem visz haza, mert a nettó bért szokás itt hazavinni. Másrészt ez az összeg nem több, mint a kötelező bérminimum, (amit Gizike is megkap a bérszámfejtésen) az 161 ezer forint bruttó, és a 24 ezer forintos bruttó sürgősségi pótlék. Ez utóbbi -miután nem alapbér- pedig bármikor visszavonható, így csak és kizárólag a kormányzat jókedvén múlik ennek folyósítása. Hogy tisztába tegyük, ezek az összegek is csak 110-120 ezer nettó fizetést jelentenek. Persze, ahogy az idő közelített az egyik legnagyobb mentős szakszervezet, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége által szervezett és még másik négy szakszervet által támogatott mentőstüntetéshez, úgy növekedett a mentősök bére is az államtitkár és a főigazgató szerint. Mára ez már bőven 200 ezer forint felett van egy átlag mentődolgozót illetően, naná, hogy virtuálisan. Ugyanis a hozzám elküldött bérlapok alapján egészen más összeg összeg tűnik elő az állami ködösítésből, és ez bizony nettó 120 körül havi fizetést jelent.

Mentők tüntetés EMMI nem érti Ónodi-Szűcs Zoltán Csató Gábor Mentős fizetés Tüntetnek a mentők

Fotó: MTI, Koszticsák Szilárd

Aztán még azt is találta mondani a fenti interjúban a főigazgató, hogy majd ő is személyesen lemegy a tüntetők közé, hogy beszélgessen velük. Érted! Le az Olimposzról, Zeuszként a helótákhoz! 

Na, ezt az ígéretet nem sikerült betartani, hiszen főnöke, az egészségügyi államtitkár pontosan a szerdán 14 órára meghirdetett mentőstüntetés időpontjára szervezett rá egy sajtótájékoztatót szintén a mentőkről, ahová hivatalos volt az ijedtségtől fejét kapkodó főigazgató is. Igen, jól értik pont arra az időpontra találta ki nagy bátran az EMMI, hogy elkezdje magyarázni a bizonyítványát, valamint ismét elmantrázhassa a hazugságát - miszerint a mentődolgozók több, mint 200 ezret visznek haza (azt a fentiek miatt már nem tudom, hogy ezt ők bruttó-nettóban, vagy nettó-bruttóban gondolták-e) - mint amikor a mentődolgozók tüntetése kezdődött.

Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár e húzása annyira szánalmas volt, hogy a még vele szimpatizáló újságírók is csúfondárosan kiröhögték. Amit aztán csak tetézni tudott azzal, hogy az általa tartott sajtótájékoztatón nagy bátran azt is előadta, hogy ő bárkivel leáll vitatkozni, “számháborúzni”, de a jelek szerint ezt is csak szép távolról, és csak úgy ha ő beszélhet, hiszen ha nem így lett volna, akkor talán megjelent volna a mentősök tüntetésén a Markó utcában, és nem szervezett volna ezzel egy időben sajtótájékoztatót az államtitkárságra. Pont úgy viselkedik, mint az egyszeri kamaszgyerek, aki bár verekedne és próbálná az erejét, de ehhez túl gyáva, végül célpontnak kiválaszt egy kicsi, szemüveges srácot, és azt is hátulról veri nyakon.

Azt eddig is tudtuk, hogy az EMMI minisztere pont annyira érti az általa felügyelt területet, mint Trump  a környezetvédelmet, de hogy egészségügyi államtitkára is ék egyszerűséggel érti meg a folyamatokat, miközben a legkisebb ellenállástól is teletolta a gatyáját, az még a sokat látott sajtónak is sok volt. 

Mert olyanokat talált mondani a rászervezett sajtótájékoztatóján- talán zavarában -, hogy “sem az irányt, sem a szándékot, sem pedig az eredményeket nem szabad tőlünk elvitatni”, amit  tökéletesen alátámaszt az is, hogy kétévente lecserélik az alkalmatlanabbnál alkalmatlanabb igazgatókat (Csatót is nemsokára válthatja a jelenlegi, hasonlóan alkalmatlan, ám szintén nyírségi  orvosigazgató). Meg persze az is Ónodi-Szűcs igazát "bizonyítja", hogy éppen azt az egy főigazgatót sikerült nagyon gyorsan eltávolítani, akit az állomány éppen elfogadott, és aki azt az életpályamodellt is kidolgozta, amit éppen most a tüntetésen kérnek számon a mentődolgozók. Tehát az irány tekintetében a mentősöknek nincsen már kétségük, talán pont ennek kifejezésesképpen mentek ki az utcára tüntetni.

Megértem én persze azt is, ha pár száz mentőstől tele lesz a gatya, mert a végén még úgy járnak  az EMMI-ben, mint a jól ismert viccben a székely fiú, aki megkérdezi az apját, hogy “Na aztán, medve támadás esetén mi is a teendő? - mire az apja: Gyorsan meg kel dobálni a medvét szarral! Na de, hol találok szart éppen akkor? Nyugi, ha medve van, lesz szar is!
Szóval valahogy éppen így viselkedett az államtitkár és a főigazgató, kéz a kézben próbálták meg a szart dobálni, mert rémálmaikban mentő helyett medvét láttak, ami pedig - már sokadszorra mondom - nem játék!

Tovább

Náci eszmék az Orvosi Kamara Etika Kollégiumában

Nincsen semmi meglepő abban a sajtóhírben, miszerint az a veszprémi onkológust, akit a bíróság is jogerősen elítélt azért, mert életmentő műtétekért is 150 ezer forintnyi hálapénzt követelt, a Magyar Orvosi Kamra Veszprém Megyei Területi Szervezetének Etikai Bizottsága is tovább hagyja működni. (Az orvos a HVG cikke alapján egy ejnyebejnyével megúszta a büntetést.)

Az Orvosi Kamara így működik, simán belefér a keretekbe az is, hogy olyan tagot választanak Etikai Kollégiumi tagnak, aki arra a hírre, miszerint Németországban nagyon népszerű Hitler fő műve, a Mein Kampf, azzal a bejegyzéssel reagál, hogy “valami megmozdult”. Az Etikai Kollégium az orvosok morális, erkölcsi útmutatásáért felelős, ez a szervezet készíti az orvosok/fogorvosok Etikai Kódexét is, amely a tisztességes betegellátást lenne hivatott  szabályozni. Ilyen tagokkal.

Magyar Orvosi Kamara náci eszmék Etikai Kollégium felmentés veszprémi nőgyógyász Éger István

Egy orvos, vagy fogorvos még akkor sem gondolkodhat így, ha történetesen a migránsokat is aknazárral próbálná távol tartani, mint egy másik kommentjéből kiderül.

Magyar Orvosi Kamara náci eszmék Etikai Kollégium felmentés veszprémi nőgyógyász Éger István

Szégyen lenne ez akkor is az orvostársadalomra nézve, ha ezt csak egy orvos/fogorvos gondolná így, azonban ezeket a magvas gondolatokat a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának egy tagja tette nyilvánossá. Annak az Etikai Kollégiumnak a tagja, ami az orvosi hivatás erkölcsi és morális kérdései felett hivatott őrködni, annak az Etikai Kollégiumnak a tagja náciszerű, ami erkölcsi útmutatásokkal kell segítse az orvosok/fogorvosok munkáját! Az orvosi/fogorvosi szakma segítő szakma, olyan hivatás, amit az ember azért végez, mert örömet okoz a számára, ha másokon segíteni tud, vissza tudja adni az életét, vagy az egészségét. Sokan ezért vagyunk ezen a pályán és még itthon. Ebbe sikerült belehánynia az Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának a tagjának, amit az Éger által vezetett Kamara tett lehetővé! 

Talán nem meglepő, de az Éger István által vezette Magyar Orvosi Kamara morális válsága mögött  felsejlik maga Éger István és az elnökség felelőssége is. Persze könnyű a mögé a tény mögé bújni, hogy itt választott tisztségviselők vannak, akiket - az amúgy egyáltalán nem aktív - tagság választ meg. Azonban a jelenlegi közállapotokért igenis a Kamara vezetését terheli a felelősség, ugyanis ha a Kamara vezetése nem a fizetése maximalizálását tekintette volna elsődleges feladatának, hanem az orvosi munka megbecsültségének elérését, már réges-régen kizárta volna a tagjai közül a veszprémi nőgyógyászhoz hasonló köztörvényes bűnözőket. És olyan Etikai Bizottságokat hoztak volna létre, amelyek a hasonló szerecsenmosdatásban a legkevésbé lettek volna partnerek. Persze ezekhez az Etikai Bizottságokhoz olyan Etikai Kollégiumok is szükségesek lennének, ahol a náci eszmék reklámozása nem lenne szalonképes egy tag esetében sem, hanem valódi etikai  munkát végeznének. Segítek, például a hálapénz visszaszorítása ellen.

Nos, ennek tükrében igazán semmi, de semmi csodálkozni való sincs az említett etikai ítélet abszurdításán, ahogy abban sem, hogy jelen sorok írója etikai vizsgálat elé néz, mert a Magyar Orvosi Kamarát és annak elnökét, illetve működését kritizálta (ja, még mindig nem küldték meg számomra a vádpontokat). Csodálom, hogy Mengele kísérleteit még nem rehabilitálta és engedélyezte a Magyar Orvosi Kamara.

Egy Orvosi Kamarában nem lehet szempont valaki vallási hovatartozása, vagy pártpreferenciája sem. A Kamara egykori alelnökét sem azért vádolta a lemondatott Felügyelő Bizottság, mert a Jobbik parlamenti képviselője volt és a Jobbik egészségügyi miniszterjelöltje is, hanem azért, mert belenyúlt a mézesbödönbe, a Kamara kasszájába. Az ügy érdekessége továbbá, hogy azt a Felügyelő Bizottságot lemondatták és a megvádolt alelnököt tették meg Felügyelő Bizottsági elnöknek.

A fenti “etikai” minták juttaták el a Magyar Orvosi Kamarát és tagokat oda, ahol most vannak. Ezért pedig egyértelműen felelősség terheli az Orvosi Kamara vezetőjét, Éger Istvánt és a teljes elnökséget is. Ha szeretnénk, hogy megváltozzon az orvosok megbecsültsége, akkor azt egy megújult, tisztességes Kamarával érhetjük csak el, ahol nem sikk, ha valaki náciszerű, ahol az etika és morál az valóban az, amit ezen szavak jelentenek, ahol a mézesbödön a tagok javát szolgálja, ahol a Kamara elnök nem egy szervilis megélhetési vezető, aki számára a saját megélhetése fontosabb, mint az orvosok megbecsültsége, ahol nem fordulhat elő az, hogy köztörvényes bűnözőket pátyolgatunk, ahol valós küzdelem folyik a hálapénz és az orvosi megbecsültség érdekében és ahol a beteg és annak az érdeke az első!

Éger Istvánnak le kell mondania a teljes vezetéssel együtt és megyei szinten is új választásokat kell kiírni, nem holnap, még ma! 

Tovább

Kétségbeesetten hazudik az Orvosi Kamara elnöke

Azután, hogy feszegettem Éger István (az Orvosi Kamra elnöke) fizetését és a Kamara gazdálkodását, először Éger “intézményesített mocskolódásnak” nevezte a kérdéseimet, majd etikai vizsgálatot indított ellenem (ennek vádjait két hónap alatt sem küldték még el), aztán pénzt kértek,  88.261 forintot a tagok számára nyilvános adatok megismeréséhez. (előzmények itt, itt és itt)

Azonban ahogy Éger megtudta, hogy a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) segítségével fogom kiperelni az adatokat és szinte az egész hazai sajtót bejárta a történet, hirtelen kikerült a fizetése a Kamara honlapjára, majd két sajtóorgánumnak is hajlandó volt nyilatkozni, az addigi hallgatás után. 

Éger István Magyar Orvosi Kamara elnök hazudik

Fotó: Bazánth Ivola

Az első hosszú interjújában, amit a 168 órának adott, azt magyarázta, hogy a fizetése mindig is fent volt a Kamara honlapján, annak ellenére, hogy több újságíró sem találta. Majd a TV interjújában már módosított és azt állította, hogy a fizetést talán azért nem találta meg senki, mert a Kamara honlapját átalakítják.. 

Én pedig pontosan tudom, hogy a fizetése nem volt fent a honlapon, mert végignéztem azt és néhány táblázatról print screen-t is készítettem, így jó látható az általam lementett képen, hogy az elnök és az alelnök fizetése egyszerűen ki van húzva a táblázatból, amit aligha magyarázhat némi honlapátalakítás. 

Éger István Magyar Orvosi Kamara elnök hazudik

De ez csak egy a sunyin lapító hazugságokból, most sorra vesszük a többit is.  Nézzük a 168 óra cikkét Égerrel.

Már a cím is sokat sejtet: “A vérünket akarják – Éger István szerint bírálói esküdt ellenségei az orvosi kamarának” Éger vérét senki sem akarja, azért mindennek van határa, nem beszélve az általános közízlésről. Azonban a Kamara gazdálkodásával kapcsolatos adatokat és a bármiféle jogcímen felvett pénzösszegeket igenis tudni akarja a tagság. Ahogy azt is, hogyan tűnik el évente  a befizetett tagdíj (800-900 millió), hogyan lehet az, hogy a befizetett tagdíjak kétharmada, évi 600 millió fordítódik a működési költségekre és a vezetők megélhetésére, valamint azt is, hogy hogyan kerülhet egy évi tíz alkalommal megjelenő (egyébként használhatatlan) újság közel 120 millióba, és azt is, hogy hogyan finanszírozhat a Kamara tizensokéve olyan céget (MOK Komplex Kft.), amely eddig közel 110 milliós veszteséget termelt és szinte nem volt még olyan éve, ami nyereséges lett volna.

A cikkben szerepel Éger fizetésésének nyilvánossága, ami nettó hazugság, hiszen nem volt megismerhető, a botrány kirobbanásásig, mint ezt feljebb már részleteztem. És elég furcsán nyilatkozik a fizetéséről, ugyanis meglehetősen komoly tájékozatlanságra vall az Orvosi Kamara elnökétől, ha azt állítja, a több mint egy millió forintos fizetéséről, hogy “De azért egy korombeli orvos ennél lényegesen többet keres.” Ha a fő kamarai vezetőnek ilyen elképzelései vannak a hazai orvosbérekről, akkor ez csak azt jelenti, hogy a mindenkori kormány lakáj képviselőjéről van szó, aki mindenre hajlandó a pozíciójának megtartásárért.

Azt is állítja, hogy ma már 130 millió forintot fordítanak a kamarai tagok javára, szolgáltatásként. Ez rendben is lehet, mert 120 millió a fent már említett a bulvár szintjét sem súroló újság a 130 millióból, így tényleges szolgáltatás úgy 10 millió forint értékben képzelhető el a 1,5 milliárdból, ami a Kamara összköltségvetése.

Mégis talán az interjú legérdekesebb része az, amikor az újságíró kérdésére, hogy hogyan működik a az Orvosi Kamara saját cége (MOK Komplex Kft), valamint  ennek a cégnek a több, mint egy évtizedes folyamatos veszteségeiért, milyen felelősség terheli, a válasz: “Elnökként semmilyen felelősségem nincs. A mi tulajdonunk, de ők viszik el a balhét, a MOK költségvetéséhez semmi közünk sincs. Hülyeség, hogy közünk lenne hozzá.” 

Egy olyan cégről mondja ezt, amelynek a közelmúltig a Kamara elnöksége látta el a felügyeletét (most már van önálló felügyelő bizottsága), amely cég vezetőjének a Magyar Orvosi Kamara elnöksége minden évben felmentvényt adott (azaz elfogadta a veszteségeit). Amely cég úgy kapott tagi kölcsönt az Orvosi Kamarától, hogy ennek részleteit, feltételeit nem foglalták írásba, ezért nem tudni, hogy mikor, mekkora kamattal, mennyi pénzt kellene visszafizetni a tagok felé. Persze, ehhez sincs semmi köze az elnöknek, annak ellenére, hogy ezt az Állami Számvevőszék is kifogásolta, amit nyilván olvasnia kellett és amely jelentés alapján komolyan felmerül a hűtlen kezelés büntetőjogi fogalma.

Az interjúban szamaritánusi jó cselekedetként írja el azt az eseményt, amikor a Kamara biztosítást kötött évi 60 millió forint(!) értékben a tagok javára. Csakhogy a tagokat erről senki sem kérdezte meg, annak ellenére, hogy nagykorúak, így a maguk biztosítását felelősen képesek megkötni, sőt a biztosítási kötvényt sem ismerik (legalábbis az én nem kevés orvos ismerősöm egyike sem találkozott ezzel a biztosítási kötvénnyel), így szükség esetén igénybe sem tudják venni azt. A biztosításért járó több milliós üzletkötői jutalékot valaki azért minden bizonnyal felvette. Mint ahogy a Kamara törvénytelenül kiadta az ehhez szükséges tagi adatokat is a biztosító társaságnak, amiből per volt és most is per lesz. Ugyanis a tagok egy része pertársaságot alapított, hogy az Orvosi Kamarát rákényszerítse a tisztességes működésre.

Szó van még a cikkben sok érdekes dologról, Éger politikai szerepvállalásától kezdve arról is, hogy az orvosok megbecsültségének zuhanásához hogyan járul hozzá az Éger vezette Orvosi Kamara, hogyan söpörnek szőnyeg alá komoly etikai ügyeket ( lásd. veszprémi nőgyógyász, SOTE nőgyógyász stb…), és hogyan védik elvtelenül a mundér becsületét, akkor is amikor ezzel a tisztességes többség megbecsültségét tiporják a sárba.

Az egész interjút egyszerűen megfogalmazta kolléganőm, miszerint Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnökének ars poeticája: Nem igaz, nem az én dolgom, nem az én felelősségem! Meg persze ott sem voltam!

Azonban az interjút végigolvasva akaratlanul is felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehet kamarai elnök olyan valaki, aki pofátlanul a tagság szemébe hazudik és emellett olyan ostoba, hogy folyamatosan le is bukik? Persze a kérdés költői, sokkal inkább az a valós kérdés, hogy meddig?
Mert ugye tudjuk, aki hazudik az csal, aki csal az lop is…

Tovább

Balog, a trollmminiszter

Nem megy ez a vicceskedés a túlmozgásos emberminiszternek, hiszen csak sikerül egy-egy jól elsütött poénnal vérig sérteni, hol a veronai tragédia érintettjeit - amikor az új mentő főigazgató beiktatásakor tűzkeresztséget emlegetett  (azóta írom kisbetűvel a nevét) - hol a mentőnapon a mentősöket, amikor a meglehetősen szerény bérükkel viccel

Ugyanis a tegnapi napon nagy csinnadratta közepette mentős reggelit hirdetett az emberminiszter, egyik balján a kiherélt hatalmú államtitkárral, a másik balján pedig a tejfelesszájú mentős főigazgatóval, a háttérben világításnak még ott virít a boldogságtól sugárzó szóvivő kopasz buksija, ami a sokadik hajbeültetés hatására sem változott rocksztárlobonccá.  

balog zoltán mentők életpálya modell troll átverés mentők napja

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az ilyenkor szokásos ájtatos mosolyok mellett, jó ütemben balog a mentősök ünnepén a mentőnapon találta azt mondani a minimálbér környékén kereső mentősöknek, Budapest egyik meglehetősen drága éttermében, hogy “Először azt hittem, hogy a mentőszolgálat dolgozói minden reggel itt reggeliznek, de most kiderült, hogy ez egyszeri alkalom. A tréfát félretéve azért jó, hogy háttal állok Önöknek, mert így nyugodtan folytathatják a reggelit, amiben nem szeretnénk Önöket megzavarni.”

Azt már eddig is tudtuk, hogy a vendéglátás nem az erőssége a miniszternek, hiszen arra is emlékszünk, hogy a szegény gyerekek méltóságát hogyan tiporta porba  a Hiltonban.

A mentősök folytatták is volna az ajándék reggelit, ha nem vette volna el az étvágyukat balog a bejelentésével, miszerint készen van a mentős életpályamodell. Az az életpályamodell, amelyet még tavaly adott be az akkori főigazgató, az EMMI-be jóváhagyásra, persze azért némiképpen módosult számokkal. Ugyanis a jelenleg beharangozott modell balog szerint négy tételből áll, munkaruhából, mentőautóból, mentőállomásból és bérből. Az a bejelentésből teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatosan előre-hátra dőlő kényszermozgásos miniszternek fogalma sincs, hogy mit jelent az életpályamodell, hiszen a munkaruhát, valahogy úgy harangozta be, mintha minden dolgozó céges kocsit kapna, ami szegről-végről igaz is, hiszen lesznek állítólag új mentőautók, az állomány részére. Meg persze lesznek mentőállomások is, ahol tavaszra a fűtést is megjavítják, mint ahogy tették ezt a váci mentőállomáson a kazánnal. És aztán természetesen a legfontosabb életpálya-komponens is meglesz, a pénz, a béremelés. Ami majd tíz százalékkal, lesz több a még tavaly beharangozott egészségügyi béremelésen felül. Mielőtt nagyon nekiesnénk a lelkendezésnek ha egy picit is számolunk, akkor rájövünk, hogy ez bizony nem lesz több, mint a jelenlegi aldis árufeltöltő bére, azaz az átlag mentődolgozó annyit fog keresni, mint Kedves Juli ma az Aldiban, igaz nem holnap, hanem majd a tervek szerint jövő év végén.

Nyilvánvalóan balog még életében nem hallott a teljesítményértékelő rendszerekről, de talán magáról a teljesítményről sem, pontosan úgy, ahogy az életpályamodellekről sem. Ezek tulajdonsága éppen az, hogy megmutatja egy kezdő munkavállalónak, hogy a szervezeten belül honnan hova tud eljutni horizontálisan és vertikálisan egyaránt. Azt is szokta tartalmazni egy ilyen modell, hogy milyen egymásra épülő képzéseken keresztül vezet az út a magasabb keresetű pozíciók felé. Ahogy azt is tartalmazza egy életpályamodell, hogy mire számíthat a dolgozó az évek múlásával a szervezetben és hűségét mivel jutalmazza a vállalat. 

Általában nem tartalmaz az ilyen modell olyan egyébként teljesen magától értetendő dolgokat, mint a munkavégzéshez szükséges munkaeszköz megnevezését, mint a mentőautó, vagy magát a munkaruha rendelkezésre bocsájtását. Ezek még egy fejlődő országban is természetesek és nem egy életpálya modell részei. Ahogy ahogy az sem, hogy télen működőképes kazán van a mentőállomásokon, és amennyiben meghibásodik pár napon belül megjavítják és nem tavaszig várnak az enyhébb időjárásra.

De amíg egy ájtatos lelkész a minisztere az egészségügynek és az oktatásnak is - ahol egyébként éppen most kapcsolja le a villanyt - nem nagyon van mit csodálkozni, ha alapvető fogalmakkal sincs tisztában,  előbb-utóbb csak kiürül ez az ország és akkor Ónodi Szűcs Zoltán  kénytelen-kelletlen lesz majd a főnöke proktológusa, hiszen bár sohasem praktizált, azért mégis csak orvos.

A félresikerült reggelit pedig nem is az EMMI fizette, hanem maga az étterem, aminek a vezetősége még tegnap kiadott egy sajtóközleményt a 444.hu-nak, amelyben leírják, hogy minden évben vendégül látnak olyan csoportokat/szervezeteket, akik szerintük sokat tesznek az emberekért. Idén a mentősökre esett a választásuk és erre szervezte rá az Országos Mentőszolgálat az EMMI-vel a sajtó eseményt. Tehát nem ők hívták és szervezték a balog féle kínosra sikeredett sajtótájékoztatót, hanem az EMMI hiénázott rá a mentősök ünnepére a mentőszolgálat vezetésével kézen fogva.

Tovább

Dzsihád a Mentőszolgálatnál

Még gimnazista koromban, az egyik november 7-i (a Nagy Októberi Szocialista Forradalom) ünnepségen kivételesen nem a szokásos unalmas megemlékezést szervezte az iskola, hanem a közeli mozi termét foglalta le és “A bég csapdája” című szocialista szovjet filmmel állított emléket az eseménynek. A film művészeti értéke pontosan annyira volt felejthető, mint a hasonló propaganda célú alkotások, azonban számunkra felejthetetlenné vált. Mégpedig azért, mert már a 20. percnél feltűnt, hogy egy a filmben már lelőtt szereplő mintha újra szerepet kapott volna. A gyanú egyre fokozódott és a film végére nyilvánvalóvá vált, hogy - valószínűleg a kis költségvetés miatt - a szereplők nagy része a filmbeli haláluk után “feltámadnak” és újabb szerepet kapnak, katonát alakítanak. Volt olyan szereplő, aki háromszor is feltámadt, míg egyszer rendesen meg nem halt,  azóta is örök témát biztosítva az érettségi találkozóknak. 

Valahogy így kell elképzelni az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) működését,  hiszen onnan nem lehet valakit úgy kirúgni, hogy egy új főigazgatónál ne kerülhessen vissza a vezetésbe. Pedig itt igazán nem beszélhetünk kis költségvetésről, hiszen évente a mentőszolgálat 35 milliárd forintunkba kerül. A bég csapdáját az előző és a múlt év decemberében eltávolított főigazgató Máté Gábor megpróbálta hatástalanítani és mind az állomány, mind a szakma megelégedésére jelentős tisztogatásba kezdett, ezzel szüntetve meg évtizedes kiskirályságokat a szervezeten belül. A dolog úgy nézett ki, hogy NER ide, vagy oda Máté személyében végre egy hozzáértő vezetést kap az OMSZ. Az álom azonban nem tartott sokáig, hiszen A bég csapdájából előkerült az alkalmatlansága miatt balog által kirúgott Mártai István egykori OMSZ vezető, aki úgy látszik nélkülözhetetlen stratégiaalkotásban, hiszen ezzel a feladattal bízta meg  személyesen balog és helyezte a főigazgató fölé, akár egy intendánst. Ezt persze Máté nehezen nyelte be és egy szerencsétlen megjegyzésnek (“ettől én is epét hányok”) köszönhetően végül is decemberben - dacára az eredményeinek - menesztették. (erről itt és itt és itt)

Országos Mentőszolgálat főigazgató légimentés összeomlás

Kép: http://www.funnyjunk.com/funny_pictures/1217705/Mexican/

Helyére pedig egy pelyhedző bajszú tapasztalatlan fiatal legény került, aki első interjúiban gyorsan kiszámíthatóságot és bizalmat ígért az állomány számára. A kiszámíthatóságot ezidáig hibátlanul teljesítette, hiszen semmi olyan intézkedést nem hozott, ami a mentésügy elmozdulását eredményezné a jelenlegi holtpontról. Illetve mégis, visszavett olyan az előző vezetés által eltávolított vezetőket, akik miatt a mentődolgozók most ismét elkezdtek félni, bizalmatlanná és motiválatlanná váltak. 

Kirúgott régióvezetőből orvosigazgatót csináltak, és a légimentőktől menesztett orvosigazgató rehabilitációja is megtörtént, hiszen nem csupán repülni térhetett vissza, hanem főtanácsadói posztot is kapott a nem egészen 150 fős cégben.  

Ez utóbbit meglehetősen nehezen értem, hiszen a légimentésnek, mint önálló  cégnek szükségszerűen van ügyvezető igazgatója, orvosigazgatója, főápolója, műszaki vezetője, folyamatos légialkalmasság felülvizsgálati vezetője, légiüzemeltetésért felelős vezetője, gazdasági igazgatója, megfelelősségbiztosítási és biztonsági vezetője is, - legalábbis a honlapjuk szerint. 

Most majd lesz tudományos főtanácsadója, akinek az új eljárásrendek és anyagok kidolgozása, a meglévők aktualizálása, egyetemi, főiskolai tudományos munka, a külföldi kapcsolatok ápolása és a magyarországi légimentés külföldi megszerzett tagságokban, bizottságokban, konferenciákon való képviselete lesz a feladata  - a légimentők ügyvezető igazgatójának a tájékoztatása szerint -  ami egyébként egy normális rendszerben orvosigazgatói feladat lenne. Tehát, ha jól értem azzal fog foglalkozni a tudományos főtanácsadó, amibe annak idején belebukott, az eljárásrendek kidolgozásába és a rendszeridegen elemek erőszakos integrálásába (Erről itt).

Nyilvánvalóan a Mentőszolgálat jelenlegi főigazgatójának (aki a légimentés felügyeletét is ellátja) lehetőségei odáig terjednek, hogy talán a saját cipőfűzőjét megkötheti egyedül, ugyanis a háttérből, a bukott főigazgatóból lett balog által megbízott, fő stratégiaalkotó készíti elő a mentőszolgálat tönkretételét.  Mert nehéz azt másképpen elképzelni, hogy az egyszer már (igaz nem teljesen) megtisztított mentőszolgálat új vezetője egyetlen ténykedése az volt az elmúlt három hónap alatt, hogy alkalmatlan, leszerepelt vezetőket helyez vissza pozíciókba, ahelyett, hogy dinamikusan tovább dolgozna az előző vezetés által kijelölt nyomvonalon. Hol van a tavaly elkészített és már sokszor beígért mentős életpálya modell? Hol van a mentés biztonságát és hatékonyságát alapvetően meghatározó profi kikérdezési protokoll? Hol vannak a minden héten megígért új mentőautók? Hol vannak azok a mentőhelikopterek, amelyek a légimentést hosszútávon szolgálnák?

Talán ezekkel a kérdésekkel kellene először foglalkozni, mint új pozíciókat létrehozni.

A főigazgató jelenlegi tevékenysége pedig nem jelent mást, mint a mentés semmibevételét, ami ha tetszik ha nem mindenkire kihat. Hiszen a vezetés hiánya, a valóban fontos kérdések kezelésének hiánya miatt a mentők majd még kevésbé érnek ki időben, még kevésbé fognak professzionális ellátást nyújtani, már ha lesz egyáltalán aki még majd marad a rendszerben.

Akárhogy is szépítjük, a bég csapdája bevált, eredményesen hirdetett dzsihádot a mentődolgozók és ezen keresztül mindenki ellen!

A szerző a Magyar Légimentő Nonprofit Kft orvosigazgatója volt 2010-ig.

Tovább

Cser Ágnes nyelve

Ritka hardcore jelenetnek lehettek szemtanúi, azok  a mazochisták, akik a közszolgálati televízió reggeli műsorát nézték tegnap, ahová Cser Ágnest hívták be, hogy mondjon néhány szervilis gondolatot az egészségügyről. Ez végül sikerült is, azonban a beszélgetés legelején Cser észak-koreai híradós magabiztosságával vette kezébe a LexCEU ügyet, anélkül, hogy erről bárki is kérdezte volna. Cser ugyanis már az első mondatával biztosította Áder Jánost arról, hogy helyesen cselekedett, amikor a LexCEU-t aláírta. Nem mintha szegény Ádernek nem lenne elég az, amit az ország és a világ műveltebb fele gondol erről az egész gyalázatról, ekkor még kap egy utolsó rúgást is, hiszen ez a fokú szervilizmus, még azokban is ellenszenvet kelt, aki amúgy boldogan tapsikoltak örömükben a CEU kormányzati támadása kapcsán.

Cser Ágnes szervilizmus egészségügy LexCeu

Kép: https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--369PGQkI--/c_limit,w_1160/6zpcvmGqlKg8KV9gs.jpeg

Én napokig gondolkodtam, hogy hogyan lehet a LexCEU-t az egészségügyre vonatkoztatni, Cser Ágnes pillanatok alatt átvágta a gordiuszi csomót és megoldotta a helyzetet.

Nem az a szégyen, hogy  egy szakszervezeti vezetőnek véleménye van - még ha meglehetősen ostoba is - az egész országot megrázó egyetemet bezáró törvényről, hanem az, hogy ezt a lehető legnagyobb szervilitással képviseli, és nem a szakszervezeti tagok, hanem a hagyományosan a tagokkal szembenálló kormányzat felé.

Amit eddig is tudtunk, azt Cser Ágnes csak egyértelművé tette: az egészségügynek nincs érdekvédelme. Hiszen sem a Cser féle szakszervezettől, sem például a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetétől nem várható el érdekképviselet, mert ezek a szervezetek nem a tagságról, hanem a vezetőik megélhetéséről szólnak, ahogy igaz ez a Magyar Orvosi Kamarára is. Ne tévesszen meg senkit az a tény, hogy egy-egy szakszervezet, vagy kamara mekkora tagsággal bír, hiszen, ahogy az Orvosi Kamara esetében is a vezetőséget a tagság csupán 1-3 százaléka választotta meg, másrészt pedig a szakszervezeti törvény szerint igen nehéz a valós taglétszámot ellenőrizni.

Ami pedig néha felcsillan, akár mint bértárgyalás, az igazából semmi más, mint valójában kényszerű látszat elterelés. Ugyanis, ha a dolgok mélyre nézünk, akkor szembesülünk azzal, hogy ismét üveggyöngyöket szórtak a tagság elé. Gondoljunk csak arra a szégyenletes bértárgyalásra, amit olyan büszkén jelentettek, be tavaly nyáron, majd most újra kellett nyitni. Itt az orvosi béreket sikerült úgy megemelni, hogy egy magyarországi orvos még mindig tízszer keres kevesebbet keres, mint az OECD országok átlaga. Az egészségügyi dolgozókról már nem is beszélve, ők jó ha húszezer forint nettó bért kapnak a minimálbérnél nem sokkal magasabb bérük mellé, már persze, ha a nagy igyekezetben nem felejtették ki őket a bérfejlesztésből, mint a védőnőket. De a legszégyenletesebb mégis az az, hogy a nem szakdolgozók, informatikusok, adminisztrátorok, konyhai dolgozók stb… semmiféle bérfejlesztést nem kaptak a nagy alkuból, a fenti fényes társaság által alakított tavalyi gruppenből. Erről bővebben itt és itt.

Cser Ágnes szervilizmus egészségügy LexCeu

Kép: http://www.cbmidwest.org/districtnews/wp-content/uploads/2014/03/Servilism.jpg

Az egészségügy nemcsak azért van ilyen helyzetben, mert a kormányzat számára semmiféle prioritást nem jelent, hanem azért is mert az érdeklépviseletek mind-mind megélhetési vezetők, akik a pozíciójuk és fizetésük megtartásáért bármilyen hardcore akciót bevállalnak. Hogy ez direkt van-e így, azaz a kormány direkt alakította-e ilyenné az érdekképviselőket, azon lehet vitatkozni, és azon is, hogy ez mikor történt. Mert az is igaz, hogy Cser Ágnes nem az utóbbi időben került bele a fantom érdekvédők világába, már évtizedek óta ott van és mindig mohón elégítette ki a kormányzati igényeket a tagságával szemben.

De egyszer minden véget ér, hiszen Gaskót is elzavarták a 300 ezer forintos órájával együtt, ezért a többi megélhetési érdekképviselő sem alhat nyugodtan, mert bár most lehet, hogy a politikának szüksége van rá, holnap annál nagyobb teher lehet. És a nyelvhossz nem jelenthet mindig immunitást a tényekkel szemben.

De, addig ameddig mindenkit kiszolgáló érdekvédők és szervezetek alakítják az egészségügy sorsát, addig az is érdemnek számít, hogy egyáltalán az egészségügynek még van államtitkára, ha még oly súlytalan is.

Tovább

Aki kíváncsi hamar etikai eljárást kap

A Magyar Orvosi Kamara Elnöksége úgy gondolja, hogy a köztestület gazdálkodására kíváncsi tagokat a legcélszerűbb etikai eljárással megfélemlíteni. 

Ezt tette a Kamara azon tagjaival is, akik 2013-14-ben - még felügyelő bizottsági tagokként  - sérelmezték az Orvosi Kamara meglehetősen pazarló gazdálkodását és ezt teszik most is. Ugyanis, a mai nappal levelet hozott a posta, amiben adategyeztetésre kérnek, a hamarosan ellenem induló etikai eljáráshoz, amit a Magyar Orvosi Kamara Elnökségének a feljelentése alapján fognak kivizsgálni. 

Meglehetősen furcsa számomra, hogy amíg tagként a Kamara működésével és az elnökség javadalmazásával kapcsolatos kérdéseimre rendkívül cinikus és lekezelő válaszokat kaptam, addig most etikai vizsgálattal kell szembenéznem. Azt még nem tudom, hogy mivel vádolnak, de miután a vizsgálatot az elnökség kezdeményezte, valószínűleg felségsértés lehet a vád.

Az sem mindennapi, hogy az a tag, amely a Kamara gazdálkodását kifogásolja és ebben az ügyben kérdéseket tesz fel, az mindenféle külső feljelentés nélkül etikai vizsgálattal néz szembe, míg azok a tagok, akiket a bíróság jogerősen elítélt, simán tovább praktizálhatnak, etikai vizsgálat nélkül. Az is furcsa, hogy hogyan szerezhettek tudomást arról az etikai vétségről (ezt még én magam sem tudom, hogy mi), amit nekem tulajdonítanak, amikor az etikai eljárások kezdeményezéséhez a Kamara elnöke szerint a legjobb esetben is egy külső bejelentő kell - ahogy ez történt a Veszprémi nőgyógyász esetében - mert maguktól a jelek szerint nem olvasnak újságot, és nem értesülnek a közvéleményt is igencsak foglalkoztató bűncselekményekkel kapcsolatban. Akár azon nőgyógyászról van szó, akinek az esetében bebizonyosodott, hogy pácienseit szexuálisan zaklatta, vagy nemrég a Semmelweis Egyetemről botrányos körülmények miatt távozni kényszerült nőgyógyász ügyével kapcsolatban.

Tehát hamarosan kiderül, hogy mi a vád ellenem, hol sértettem meg az Etikai Kódexet. 

Azért az csak nem hagy nyugodni, hogy megkérdezzem vajon Domokos László az Állami Számvevőszék elnöke ellen, milyen etikai eljárás indult, amikor publikálta a Magyar Orvosi Kamara gazdálkodásáról készült, és azt igencsak kifogásolt jelentését?

Tovább

Hűtlen kezelés az Orvosi Kamarában?

Egyre komolyabb a gyanú, hogy a Magyar Orvosi Kamarában (MOK) nagyon nincsen rendben a gazdálkodás. 2017. március 2-án levélben fordultam a Magyar Orvosi Kamara elnökéhez és tettem fel kérdéseket a vagyongazdálkodással kapcsolatban. Kérdéseim főképpen a tisztségviselők javadalmazását és a MOK által tulajdonolt cégek veszteségeit érintették. Nem értettem ugyanis, hogy hogyan és miből finanszírozza a Kamara a MOK Komplex Kft. veszteségeit, amelyek 13 év alatt több, mint százmilliósra duzzadtak. A levelemet és az ahhoz kapcsolódó cikkemet itt olvashatják.

E hónap 27-én kaptam választ a levelemre, igaz nem dr. Éger István elnöktől, hanem az országos hivatalvezetőtől. (A MOK levele  itt)  Az örömben az üröm, hogy mindössze két kérdésre adtak kielégítő választ, az elsőre és az utolsóra, a többit vagy nem értették, vagy nem akarták érteni. A MOK levele itt olvasható. Ezért most újabb, immár remélhetőleg a MOK számára is egyértelműbb, pontosabb kérdéseket fogok feltenni, amely levelet a cikk végén teszek közzé. 

Magyar Orvosi Kamra hűtlen kezelés Éger István

Fotó: http://nava.hu/id/569396/ Duna Tv

A Magyar Orvosi Kamara olyan, mint egy koszos, koros, rozsdás autó,  sok helyen már átsejlik a rozsda és ha azt megkapargatjuk, könnyen leválhat az egész fenéklemez, van ahol pedig csak a glett tartja már egyben. Szinte bárhova nyúlok, bármelyik részét nézem a gazdálkodásnak, az egyik ámulatból a másikba esem. Hiszen olyan nagyvonalúan szórják a tagok befizetett pénzét, hogy az már azt a látszatot kelti, mintha a befizetéseket és az állami támogatást a saját maguk ellátására kapnák, a megélhetésükre. Nehéz másként magyarázni azt a tényt, hogy egy tíz alkalmas újság megjelenésére évenként 118 millió forintot költ az Orvosi Kamara, azaz minden megjelenés közel 12 millió forintba kerül. Vagy évente 60 millió forintot költ csoportos életbiztosításra - ugye a tagok megkérdezése és tudta nélkül - aminek nyilvánvalóan valahol elveszett a jutaléka, vagy a tagpénz jellege. De az is érdekes, hogy évente 26 millió forintot költ a Kamara ügyvédi szolgáltatásokra, 16 milliót marketing költségekre és 20 millióval támogatja a senki által nem nagyon ismert Magyar Orvosokért Alapítványt, aminek több, mint 200 milliós vagyona van. Gáláns munkáltató lehet a Magyar Orvosi Kamara mindemellett, hiszen a főállású országos hivatalvezető még egy, a Magyar Orvosi Kamara által alapított és 100 százalékban tulajdonolt Kft-ben is ügyvezető igazgatói feladatokat lát el, valószínűleg teljesen összeférhetően. Persze az alkalmazottak sem maradnak ki a jóból, a Kamara ugyanis 13. havi bért is kínál, na csak jól tartsd a szád! 

Magyar Orvosi Kamra hűtlen kezelés Éger István

Csak egy valamit titkol a MOK szemérmesen, az elnök fizetését, azt ugyanis diszkréten kihagyták a 2017-es tervből is. Nemhiába no, csak ne kutakodjunk az elnökünk zsebében, aki oly fáradhatatlanul szolgálja az orvostársadalmat, aki halált megvető bátorsággal küzd a hálapénz ellen, aki maga indítja a legtöbb etikai vizsgálatot, aki maga gátolja személyesen, hogy lúgos-savas, tapizós, zsaroló orvos többet beteghez ne nyúljon, ezzel is növelve az orvosok megbecsültségét. 

Az ő fizetését nem, azt nem lehet megismerni, annak ellenére sem, hogy a bíróság már régen kötelezte arra, hogy tegye megismerhetővé az összes juttatást, amit a Magyar Orvosi Kamara elnökeként felvesz. (Erről itt és itt

Éger kéreti magát, mint az első bálozó, ha a fizetéséről van szó, azonban amint a Kamara nevében kell pénzt költenie, úgy változik át profi rúdtáncossá, aki még a legkisebb összegért is lehajol. (Emlékezzünk csak a 2013-14-es botrányra, ahol a MOK felügyelőbizottsága azt is sérelmezte, hogy a parkolási bírságokat is a Kamara fizette).

Márpedig a Büntető Törvénykönyv szerint “376. § (1) Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.” és nagyon úgy néz ki, hogy ameddig nem kapunk megnyugtató válaszokat, addig akár ez a tényállás is fennállhat, hiszen az nehezen magyarázható, hogy 13 éven keresztül egy veszteséges céget üzemeltet a Kamara, és a veszteségről a papírok szerint tudomása kell hogy legyen.

De addig is Éger beszélhet béremelésről, hálapénzről és etikáról is, de ez már annyira lesz hiteles, mint Pumped Gabó IQ tesztje. 

És akkor az ígért válasz a MOK levelére!

Tisztelt Elnök Úr!

2017. március 27-én köszönettel megkaptam válaszlevelüket. Tájékoztatom Önöket, hogy az általam feltett kérdéseket közérdekű adatként kezelték, ezért az  információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 29. § (1)bekezdés értelmében a közérdekű adat megismerésére irányuló igénynek az adatot kezelő Kamarának az igény beérkezését követő legrövidebb idő alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül kellett volna eleget tennie. A Magyar Orvosi Kamara jogszabálysértően járt el, amikor az ezév március 2-án megküldött e-mailemre 25 nappal később válaszoltak. Nem igaz ugyanis válaszlevelük azon állítása, hogy azt csak március 9-én kapták meg, ugyanis maga Éger István elnök nevezte a levelemmel kapcsolatos kérdéseket “intézményesített mocskolódásnak” az ATV március 3-i megkeresésekor. Továbbá Önök jogszabálysértően és nem a törvénynek megfelelően jártak el akkor, amikor válaszaikban a fenti törvény 28. § (3) alapján “Ha az adatigénylés nem egyértelmű, az adatkezelő felhívja az igénylőt az igény pontosítására.” nem hívták fel figyelmemet pontosításra, az Önök számára nem egyértelmű kérdésekben.

Ezért most ismét megkérdezem:

  • Az elnökség tagjai milyen javadalmazásban részesülnek, valamint milyen béren kívüli juttatást vettek fel 2010 óta? Mekkora összegű munkabér, jutalom, költségtérítés, béren kívüli juttatás, természetbeni juttatás stb… került kifizetésre 2010 óta, személyenként és éves bontásban az Országos Elnökség tagjainak (Elnök, Alelnökök, Főtitkár, Titkárok) és az Országos Etikai Bizottság tagjai számára? Kérem, jelőljék azt is meg, hogy az adatszolgáltatás bruttó, vagy nettó összegre vonatkozik-e!
  • A MOK nyújtott-e bármely önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezete számára bármikor is tagi kölcsönt? Kérem ennek részletezését, tételes kimutatását, hogy mikor, mennyit, kinek, milyen összeg, milyen célból, mikori visszafizetéssel, milyen kamattal stb. biztosított.
  • Milyen forrásból finanszírozzák a veszteséges gazdasági társulások veszteségeit? Ugyanis a MOK-nak, mint tulajdonosnak szükségszerűen ennek az adatnak a birtokában kell lennie, hiszen minden éveben az aktuális ügyvezető számára felmentvényt ad, ennek értelmében megkapja a szükséges információkat a gazdasági társaság működésével kapcsolatban. 
  • Milyen forrásból vásárolta 2005-ben a DQM Szociális Ellátó Kft. a 147 milliós ingatlant Budakeszin?  
  • Amennyiben ezt a beruházást tagi kölcsönből fedezték, visszafizették-e azt? 
  • A MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. személyi jellegű ráfordításként kiknek és milyen jogcímen fizettek ki 2015-ben több, mint 22 millió, illetve 2014-ben  21 millió 279 ezer forintot? Szintén a tulajdonosnak kell, hogy legyen információja arról, hogy hogyan fizethet az általa tulajdonolt Kft. ekkora összegeket, amikor 2014-ben 2291 ezer, 2015-ben 4233 ezer forint veszteséget termelt a MOK Komplex Kft.
  • Mekkora részesedést kapott a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. tulajdonrészéből a cégvezető és miért? Az erre adott válaszuk egyrészt értelmezhetetlen, másrészt a tökéletes pénzügyi analfabetizmus tükörképe : A cégvezető “a MOK Komplex Kft-ben a MOK-ot megillető tulajdonrészből részesedést nem kapott. Saját vagyonából végrehajtott tőkeemelés során kisebbségi tulajdonossá vált.” (MOK válasza a kérdésre)

Végezetül jelen levelem azon részét, amely a MOK Komplex Kft. működését érinti, természetesen megküldtem a cég ügyvezető igazgatójának is.  Remélem, most már kérdéseim pontosak, tisztán érthetőek, így várom a törvény által meghatározottan “leghamarább, de legfeljebb 15 napon belül” a teljes körűen kielégítő válaszukat.

Üdvözlettel: 

dr. Kunetz Zsombor

Tovább

A Gipszelő

Vasárnap délután fiam - aki 10 éves - látványos öngyilkos akcióba kezdett, amikor ráparancsoltam, hogy irány tanulni, mert holnap iskola lesz. (Az persze megérne egy külön cikket, hogy miért kell a 10 éves gyereknek megtanulnia a Himnusz összes versszakát mindenféle történelmi ismeret nélkül. Mert ez semmi más, csak magoltatás, elég lenne megtanulniuk 7.-8. osztályban.)

A gyerek egy tripla leszúrt Rittbergert bemutatva keresztülesett a szőnyegen a nagy igyekezetében. Amikor üvöltéssel vegyes sírása 20 másodperc múlva is tartott, kezdetem kicsit komolyabban venni a dolgot, és próbáltam rávenni egy kis együttműködésre, hogy legalább azt tudjam kideríteni, hogy mely testrésze fájdalmas. Kiderült, hogy esés közben valahogy az ujjai visszahajlottak, és kézközépcsontjai fájtak nagyon. Ebből sejtettem, hogy nem ússzuk meg a baleseti ügyeletet, mert rossz esetben, akár a kézközépcsontok egyikének a feje is eltörhetett. Gyorsan fel is hívtam az egyik gyermek baleseti sebész kollégámat, hogy telefonon konzultáljunk, és szerencsém volt, mert két óra múlva ügyelt is. Ezért kisvártatva elindultunk a kórházba, hogy ezzel az egyébként Nagyon Kedves Kollégámmal összefussunk, és megnézze a gyermeket. Szerencsémre nem voltak sokan, így gyors vizsgálat és röntgen után kiderült, hogy nincsen törés, egy pár napos gipsz és pihentetés elég lesz terápiaként. A Nagyon Kedves Kollégámmal közben megvitattuk az egészségügy helyzetét, kiderült, hogy több helyen dolgozik ő is és a szintén orvos felesége is, mert persze egyikük szakmája sem a hálapénz szülőhelye, meg különben is nem így, közvetlenül a betegekből szeretnének meggazdagodni. 

Nagyon Kedves Kollégám közben elkísért a gipszelőbe, és megbeszéltük a további teendőket a gyermekkel, meg persze a teendőket az egészségüggyel  kapcsolatban is. Én megkönnyebbültem, hogy nincs nagy dráma, és nagyon hálás is voltam a korrekt ellátásért.

hálapénz adjak ne adjak gipszelő gyerek baleseti sebészet Sződy Judit

Fotó: http://www.doovi.com/video/been-in-het-gips-long-leg-cast-by/j38KmTba9lU

A gipszelő előtt vártunk, míg sorra kerültünk. Előttünk felnőtteket, gyerekeket toltak ki-be, és már akkor feltűnt, hogy a gipszelő úrnak mindenkihez volt egy-két csendes, nyugodt, kedves szava. Amikor sorra kerültünk mosolyogva hívott be minket, a gyerekkel szinte azonnal egy hullámhosszra kerülve végezte a dolgát. 

És ekkor elkezdődött, megszólaltak a hangok, mennyit kereshet vajon, 80-120 nettót? Csak kellene valamit adnom! De mennyit? De hiszen éppen ez ellen küzdök, a hálapénz ellen! Ha most adok, akkor én ismét a rendszer cinkosává válok! Igen, igen de… De hát ő is a boltban vásárol, és neki sem olcsóbb a kenyér, mert itt ilyen nagyszerűen végzi a munkáját este tízkor is! Mégiscsak kellene valamit adni! Szarok az elveimre, a pincérnek is adok borravalót, még akkor is, ha feleennyire kedves, akkor neki most miért nem!?A másik oldalról, viszont még mindig ment a mantra a hálapénz ellen. 

Végül győzött az emóció a hideg racionalitás felett, és valahogy úgy fordultam, hogy a Gipszelő ne lássa, és elővettem a pénztárcámat megnézni, hogy mik a lehetőségek. Ekkor hideg zuhanyként ért, hogy a feleségem már megint kirabolt, és egy húszezrest csempészett az apró helyére, így egy kósza ezrest sem fogok tudni adni. 

Amikor végeztünk, mosolyogva, kedvesen elmagyarázott mindent a fiamnak (fogalma sem volt róla, hogy orvos vagyok), és kiengedett minket.

És én meg szemlesütve, megköszönve a kedvességét, gyorsan húztam kifele a gipszelőből, komoly lelkiismeretfurdalással és szégyenérzettel, hogy nem tudtam semmit adni ennek a remek embernek, tényleg hálából. 

Hazáig rágódtam az ügyön, hogy ez így tényleg mennyire megalázó, mennyire aljas és elfogadhatatlan. Mennyire aljas az is, hogy a következő évek 26 százalékos szakdolgozói béremelés is csak párezer forintot fog jelenteni a szakdolgozóknak. 

És mennyire aljas az orvosokkal szemben is, aki 2-3-4 helyen kénytelenek dolgozni a normális megélhetésükért. 

Ismét végigéltem a hálapénz minden nyomorát, csak most a másik oldalról.

Hazaérve, kinyitva a facebook-ot, mi más is jöhetett volna velem szembe, valami sorsszerűen, mint Sződy Judit remek jegyzete  amiben arról értekezik, hogy miért ne adjak neki hálapénzt.

De azért így is megmaradnak a kétségek, adjak, ne adjak, mennyit, és hogyan? 

A Nagyon Kedves Kollégámnak és a Gipszelőnek pedig tényleg szívből köszönöm a profi, kedves és gyerekbarát munkáját az OBSI-ban!

Tovább

Valami nem stimmel az Orvosi Kamara pénzügyei körül

 Úgy tűnik, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) lépést tart a korral és a rábízott (köz)pénzre pontosan úgy tekint, mint a Jegybank, bár itt nem alapítványokba, hanem egyéb gazdasági társaságba szervezi ki a Kamara vagyonának egy részét. Másként ugyanis nehéz azt elképzelni, hogy egy tagi- és állami fenntartású szervezet hogyan finanszírozhatja a saját többségi tulajdonában álló Kft-t, amely már több mint egy évtizede csak veszteséget termel. Az 1998-ban alapított, a MOK tulajdonában álló többször is nevet változtató cég a fellelhető mérlegadatok szerint 2001 óta mindössze egyszer, 2002-ben volt nyereséges. A legnagyobb veszteséget 2012-ben szenvedte el az akkor már MOK Komplex Kft-re keresztelt cég, mégpedig a Kft. könyveiben túlárazott ingatlan miatt. Idézet a 2012-es könyvvizsgálói jelentésből “Az egyéb ráfordítások között jelenik meg a Budakeszi ingatlan 40.000 Eft-os elszámolt terven felüli értékcsökkenése. Elszámolására a Számviteli tv. 53. §-a miatt került sor, az eszköz könyv szerinti értéke tartósan meghaladta a piaci értéket.” 

Magyar Orvosi Kamara gazdálkodás veszteség MOK Komplex Kft. Éger István

Kép: http://image.medicalonline.hu/original/242662.jpg?v=2

A MOK Komplex Kft. cégadatait utoljára 2015. februárban módosították, amely szerint tulajdont és menedzsment jogokat is szerzett egy magánszemély is az eddig kizárólag az Orvosi Kamara tulajdonában álló cégben. További érdekesség az is, hogy az alaptőke megemelése mellett ekkor háromtagú felügyelőbizottságot is kineveztek a Kft. felügyeletére, amiben az egyik tag az Országos Mentőszolgálat bukott főigazgatója, dr. Mártai István. Róla itt írtam bővebben, na meg itt.

Felügyelő bizottság ide, vagy oda, a MOK Komplex Kft. 2015-ben is hozta az évtizedes papírformát és masszív veszteséget termelt. A veszteségeket  viszont valamiből finanszírozni kell! Ez pedig valószínűleg a MOK két legfontosabb bevételi forrásából történhet, vagy a tagok befizetéséből, vagy a költségvetési támogatásokból.  Utóbbit a MOK célzottan kapja, így ez az átcsoportosítás marad a valószínűtlenebb megoldás. Tehát a MOK a tagdíjakból fedezheti akár tagi kölcsön formájában a veszteséges cége működését. Ez pedig felvetheti akár a hűtlen kezelés, vagy a hanyag kezelés büntetőjogi kategóriáját, hiszen nehéz azt megmagyarázni, hogy miért is finanszíroz a MOK a tagok pénzéből egy veszteséges céget, ami ráadásul immár nem is száz százalékos MOK tulajdon, persze csak akkor, ha valóban a tagok pénzéből kezeli a cég veszteségét és nem egyéb jelenleg még nem ismert gazdasági tevékenységből.

A veszteségek ellenére a MOK minden évben felmentvényt ad a MOK Komplex Kft. vezetőinek (a személyek az ügyvezetői székben már többször változtak) - azaz elfogadja a veszteségeket és a gazdálkodást rendben levőnek találja - valamint éves szinten 20 millió forintnyi személyi jellegű ráfordítás fizet ki MOK Komplex munkavállalóinak 10 millió forintos anyagjellegű ráfordítás mellett. Így könnyen elképzelhető, hogy valaki(k), elég jól megélnek a MOK Komplex Kft. veszteséges gazdálkodásából.

Hogy a helyzetet tisztázzam, a mai napon kérdésekkel fordultam a MOK-hoz, mint tag.

“Tisztelt Elnök Úr!

A MOK működésével kapcsolatban az alábbi kérdésekre várok tagként választ:

  • Jelenleg hány tagja van a Magyar Orvosi Kamarának?
  • Az elnökség tagjai milyen javadalmazásban részesülnek, valamint milyen béren kívüli juttatást vettek fel 2010 óta?
  • A MOK 2010 óta utazásra mekkora összegű költségtérítést fizetett ki a választott tisztségviselőinek és az alkalmazottainak, név szerint lebontva? 
  • Összesen hány gazdasági társulásban tag a Magyar Orvosi Kamara és milyen arányban?
  • Ezen gazdasági társulások alapításánál, vagy megvételével tagi kölcsönt használtak-e fel?
  • Milyen forrásból finanszírozzák a veszteséges gazdasági társulások veszteségeit?
  • Milyen forrásból vásárolta 2005-ben a DQM Szociális Ellátó Kft. a 147 milliós ingatlant Budakeszin? 
  • Amennyiben ezt a beruházást tagi kölcsönből fedezték, visszafizették-e azt?
  • A MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. személyi jellegű ráfordításként kiknek és milyen jogcímen fizettek ki 2015-ben több, mint 22 millió, illetve 2014-ben  21 millió 279 ezer forintot?
  • Mekkora részesedést kapott a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. tulajdonrészéből                                           cégvezető és miért?
  • Mi indokolta a Magyar Orvosi Kamara “Székház" Szolgáltató Kft. átnevezését DQM Szociális Ellátó Kft-re, majd ennek az az átnevezését MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft-re?
  • A fenti Kft. hol lája el egyik fő tevékenységi körét az idősek, fogyatékosok bentlakásos ellátását? 

A választ kérem elektronikus úton küldjék meg a feladó e-mail címére.

Azonban a MOK gazdálkodásával nem csak itt jelentkeztek problémák, ugyanis nemrég veszített jogerősen pert azokkal a tagjaival kapcsolatban, akik sérelmezték, hogy 2011 és 2013 májusa között a tagok megkérdezése nélkül adott ki adatokat a MKB Életbiztosító Zrt.-nek. Az adatkiadással egyidőben tagjai számára életbiztosítást is kötött, amiről a tagok egy része nem is értesült, akárcsak a jelen sorok írója, és amit a gazdálkodási szabálytalanságok mellett az Állami Számvevőszék is kifogásolt. 

A Kúria által hozott, az Orvosi Kamarát elmarasztaló ítélet azonban kinyithatja Pandora szelencéjét, ugyanis az ítélet alapján könnyen perelhetővé válik a MOK a tagság többi része számára is, így valószínűleg az immár hosszú ideje Éger által vezetett Orvosi Kamarának mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia a következő években. Annál is inkább valószínű ez a forgatókönyv, miután a tagság jelentős része nem szimpatizál a jelenlegi vezetéssel és a sarcként megélt tagdíj összegével. Hiszen a MOK közel milliárdos költségvetése ellenére, a tagjai egy része szerint, nem nyújt szinte semmi kézzelfogható előnyt (ne tessék most itt a bérmegálapodással jönni, amiben a MOK a Kormány bábjaként asszisztált, mert ezt MOK nélkül is meg kellett lépni).

Ezen tagoknak szeretnék segítséget nyújtani és az Élhető Orvosi Kamaráért nevű Facebook-oldalon, várjuk azok jelentkezését, akik a Kúria döntése után pertársaságot alapítanának a Magyar Orvosi Kamara jogosulatlan adatkezelése miatt és szívesen felajánlanák az így esetlegesen perelhető személyenként kb. 40 ezer forint egy részét karitatív célra.

Ugyanis ennek az összegnek szinte biztosan jobb helye lesz egy közösen kiválasztott jótékony adományban, mint a MOK Komplex Kft. veszteség-generátorában.

És könnyen lehet az is, hogy a mostani botrány megingatja Éger István székét és az örökéletű és pecsétgyűrűs MOK elnök helyett egy valódi kamarai elnököt választhatunk!

De, persze az is lehet, hogy az Orvosi Kamara felhagy végre a veszteséges MOK Komplex Kft. finanszírozásával és újabb projektekbe kezd, akár be is szállhat a - három milliárdért a kétezer fős Gyulaházán létesítendő - Űrközpont, vagy a Sátoraljaújhelyen 2,5 milliárdért létesítendő üveghíd építésébe, naná, hogy a tagok pénzéből.

Tovább

Nincs elég gyermek-intenzív ágy, de van 8 milliárd egyházi kórházakra

Szinte már minden médiumot megjárt az a hír, miszerint megteltek a gyermek-intenzív ágyak Budapesten. 

Sajnos az nálunk sokkal fejlettebb egészségügyi ellátórendszerben is előfordul nagy ritkán, hogy egy-egy intenzív osztály ágyai elfogynak. Azonban az nehezen képzelhető el - Nigéria, Uganda és Szomália kivételével - hogy egy egész régió ellátását fenyegeti veszély a gyermek-intenzív ágyak hiánya miatt. Még akkor sem, ha hasonló RSV (csecsmőknél komoly légúti fertőzés) járvány van, mint ami most Magyarországon és Európában egyaránt. 

A Budapesti gyermek-intenzív ellátás bedugulásával most több, mint 3 millió lakosra jutó gyermek-intenzív osztályos ellátása kerül veszélybe. Mert bármennyire is próbálja cáfolni és bagatellizálni a problémát Velkey György - a Bethesda Kórház főigazgatója, aki a Szócska féle kabinet tagja volt és akinek a kórháza a Budai Irgalmasrendi Kórházzal (BIK) karöltve közel 8 milliárdos kormányzati fejlesztés várományosa - lélegeztető gépet és szakszemélyzetet nem lesz képes a földön, a matrac mellé varázsolni. És ilyenkor persze azért jogosan merül fel az a kérdés, hogy hogyan lehet munkanélküli Sándor Mária gyermek-intenzív osztályos ápolónő és miért nem alkalmazta már régen a gyermekek érdekében Velkey, ha ekkora a hiány. Vagy a keresztényi szeretet nem tud túllépni a kormányzati sértődöttségen, akkor sem ha ez gyermekeket veszélyeztet? 

Bárhogyan is van, a jelenlegi helyzetet nyilván az okozza, hogy a megnövekedett igényt nem tudják a gyermek-intenzív osztályok kielégíteni, ami abból eredhet, hogy nincs elég ágy, humánerőforrás és persze eszköz (lélegeztetőgép) sem. 

gyermek-intenzív ágyhiány Budapest egészségügy BIK Bethesda balog zoltán Ónodi-Szűcs Zoltán Cserháti Péter

Fotó: http://www.huffingtonpost.co.uk/2014/08/14/nurse-struck-off-for-having-no-regard-for-vulnerable-2lb-premature-baby_n_7369512.html

És igen, ilyenkor kell számot vetni azzal a választások előtti osztogatással, ami napjainkat jellemzi. Mert nem tudom másképpen értelmezni azt a teljesen ésszerűtlen pénzszórást, amire jelenleg a kormányzat készül az egyházi fenntartású kórházak kapcsán. (Igen, jól tetszik érteni, nem az egészségügyi tárca - hiszen annak már szinte semmiféle beleszólása sincsen a saját területén zajló dolgokba - hanem egyenesen a kormányzat.) Ugyanis itt és most dobunk ki 7,8 milliárdos támogatást az ablakon, amiből többek között a gyermekkórházban szülészetet - nyilván erre olyan nagy igény van - az amúgy meg eddig is teljesen feleslegesen finanszírozott Budai Irgalmasrendi Kórházban (BIK) nőgyógyászatot hozna létre a kormány. Mindezt úgy, hogy fogalmuk sincsen a valós igényekről, ami a budapesti ellátást illetné. Fogalmuk sincsen arról, hogy például mekkora a budapesti szülészet-nőgyógyászati osztályok valós ágykihasználtsága, és valójában mely, más területek szorulnának fejlesztésre, támogatásra. 

Arról, hogy ez a fejlesztés miért abszolút erkölcstelen és hosszú távon hova vezethet, itt írtam. Az pedig, hogy miért tol a kormányzat jelentős összegeket olyan intézmények fejlesztésébe, amelyek a kettős finanszírozottságuk miatt (egyházi és állami) amúgy is sokkal jobb helyzetben vannak, mint mondjuk az emberemlékezet óta rothadó és több százezer ember ellátásáért felelős Jahn Ferenc (Délpesti) Kórház, most mind eltörpül azon tény mögött, hogy Budapest és Pest megye egészségügyi ellátása annyira szervezetlen, hogy 3 millió emberre jutó gyermek ma nem tud megfelelő szintű intenzív osztályos ellátást kapni. És ez az, ami igazán ijesztő, hogy az ésszerűtlen pénzszórás következményeként még mindig nem érheti el a budapesti és pest megyei lakos azt a szintű egészségügyi ellátást, mint amit bármely megyei kórház nyújtani képes, még az oly fojtogató orvos- és nővérhiány ellenére is.  És ez annak ellenére igaz, hogy ebben a régióban szinte több a kórház - na persze meg a stratégiai igazgató is - mint csillag az égen,  és a fővárosban - egy kis túlzással - nem tudok úgy eldobni egy követ, hogy valamelyik kórház igazgatói irodáját el ne találjam.

A jelenlegi állapot tökéletesen szemlélteti azt a helyzetet, amikor a lobbiérdekek, a korrupció és a racionalitás minden elemét nélkülözve az orvosbárók igénye mentén szervezzük az egészségügyi ellátást, ahol az egyetlen zavaró tényező maga a beteg.

Pontosan olyan ez, mint egy zs kategóriás amerikai film, amiben a meglehetősen szerény történet mellett három dolog mindig megtalálható: az amerikai zászló, a tisztelegés és a funkció nélküli pucér férfi segg.

E tény ismerete azonban nem segít azokon a csecsemőkön, és koraszülött babákon, akiket amúgy is a legjobban sújt a jelenlegi helyzet és akik számára minden egyes mozgatás és szállítás életveszélyes lehet. És szállítani pedig kell, mert amennyiben Budapesten nincs elég intenzív osztályos ágy, -gép és személyzet, valahol el kell őket látni. Győrben, Veszprémben, vagy Miskolcon. Persze ezt is csak akkor, ha van megfelelően képzett személyzet, mentőautó és felszerelés. 

Ezért pedig valakiket személyes felelőség is terhel, és éppen ezért azonnal le kell mondania balog zoltán miniszternek, Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárnak és Cserháti Péternek, aki a budapesti egészségügyi fejlesztésekért felelős megbízott.

Ők hárman tökéletesen testesítik meg a fent említett zs kategóriás film egyik alapvető kellékét, a funkció nélküli pucér férfi segget.

Tovább

Újabb sarc bevezetését tervezik cégeknek

Ezúttal egészségügyit.

Legalábbis ez derül ki a Magyar Idők, vagy Magyar Napok, esetleg Magyar Times mai cikkéből. Arról számolnak ugyanis be, hogy a kormány államosítaná a foglalkozás-egészségügyi ellátást, azaz az üzemorvosi szolgáltatásokat. 

Mindezt persze úgy, hogy a feladat költségeit továbbra is  a cégek állnák, csak egy köztes állami szereplőn keresztül (társadalombiztosítás), elkerülve azt a fajta összekacsintást, ami a jelenlegi megrendelők (a cégek) és a szolgáltatók (üzemorvosok) között feltételez a kormányzat, illetve a Munkástanácsok Országos szövetsége.

A cél az lenne, hogy a fokozott egészségkárosodásnak kitett dolgozók egészségét a mainál hathatósabb módon védjék meg és elkerüljék annak az esélyét, hogy a munkáltatók az üzemorvossal összejátszva elrejthessék és elfedjék az egészségkárosító ágensek szerepét a munkahelyen, vagy a már bekövetkezett munkahelyi ártalomból szerzett megbetegedés eredetét.

Fotó: https://www.linkedin.com/pulse/construct-launches-occupational-health-education-tracey-stafford

A szándék az nagyon helyes és szükséges, ugyanis a jelenlegi foglalkozás-egészségügyi ellátás, bármennyire is komolyan szabályozott, finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. A megvalósítás és a terv azonban botrányosan végiggondolatlan és ostoba.

Ugyanis ez a cégek számára újabb kötelező befizetendő költséget fog generálni. Jelenleg a foglalkozás-egészségügyi ellátás ajánlott díjazását egy rendelet szabályozza. Az itt talált díjaktól a piac törvényei szerint el lehet térni, és el is térnek, szép összeget fizetve a szolgáltatóknak. Akik viszont meglehetősen hullámzó szakmaisággal szolgáltatnak, a vizsgálat nélkül megírt papíroktól kezdve egészen a magas szintű menedzserszűrésig. Persze, a szolgáltatás színvonalához mért árakkal. Amennyiben az állam átveszi ezen szolgáltatások szervezését és a foglalkozás-egészségügyi dolgozók kifizetését, hirtelen meg fog szűnni a versenyhelyzet és emelkedni fognak az szolgáltatás árai az állami szerepvállalás miatt. Ami azt eredményezi, hogy a cégeknek a jelenlegi összegnél magasabb összeget kell majd foglakozás-egészségügyi ellátásra költeniük, ezzel megfizetve állami beavatkozást. De ami még sokkal inkább aggasztó, hogy az elmúlt években tökéletesen tisztán látszik az a tény, hogy az állam nem jó gazda, azaz a cégek által befizetett pénz egy része szinte biztosan el fogja veszíteni közpénz jellegét és így, vagy úgy magán zsebekbe fog vándorolni. 

De még ennél is sokkal veszélyesebb az a tény, hogy ez a terv alapvetően változtatja meg a jelenlegi egészségügyi magánellátás piaci szegmensét. Hiszen nagyon sok mikrovállalkozás él a foglakozás-egészségügyi szolgáltatásból, háziorvosok tömegének jelenti ez a munka a tisztességes megélhetést az alacsonyan finanszírozott kártyapénz mellett. Felborítja a nagy magánszolgáltatók piaci egyensúlyát is ez a rendelkezés, mert a piaci ellátás hirtelen állami kontroll alá fog kerülni és a nagy magánszolgáltatók bevételének akár a fele, kétharmada is veszélybe kerülhet. Ugyanis a nagy magánszolgáltatók az alap foglakozás-egészségügyi rendszerüket egészítik ki különböző szintű menedzserszűréssel és ellátással és ezt a komplex ellátási formát ajánlják a nagyvállalati ügyfeleik számára. Így nem ritkán egy egyszerű dolgozó, mintegy cafeteria jelleggel komoly szakorvosi háttérszolgáltatást kaphat szükség esetén. Tapasztalataim szerint egyébként is az üzemorvosi szolgáltatás már a pár száz fős vállalatoknál is komolyabb szolgáltatást jelent, mint akár egy háziorvosi vizit, a multik pedig kínosan ügyelnek arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás minél magasabb szintű legyen. Ezért ebben a szegmensben nem is értem, hogy miért erőltetik a kormányzati a beavatkozást.

Persze, a kis cégeknél megy a házi sufnituning, ahol érthető, hogy emelni kell a színvonalat. De azt valahogy mégsem így, az ötvenes éveket idéző államosítással kellene megoldani. 

Azt tudni kell, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás rendkívül részletesen és jól szabályozott, szinte minden folyamat le van írva, pontosan azért, hogy a rendszer nehezen legyen korrumpálható. Éppen ezért sokkal inkább fontos lenne az államosítás helyett, hogy megfelelően ellenőrizzék a szolgáltatók működését. Tehát egy erős kontroll kiépítése lenne az ésszerű cél, az újabb sarc bevezetése helyett. Na meg persze azzal is érdemes lenne kezdeni valamit, hogy kb. 4,5 millió munkavállaló, azaz a fél ország lakossága évente legalább egyszer találkozik a foglalkozás-egészségügyi orvossal /legalábbis papíron). Így jelentős szerepe lehetne az üzemorvosnak a megelőzés-szűrés tekintetében, amit pillanatnyilag egyáltalán nem használnak ki.

Amennyiben azonban megtörténik az államosítás, akkor szembe kell azzal is nézni, hogy jelenleg is alacsony az üzemorvosok száma, az állami kondíciók (munkaidő, fizetés, szabadság) pedig a legkevésbé sem fogják szexivé tenni ezt a munkakört. Ugyanis ennek a szakmának a viszonylag tisztességesebb fizetés mellett az előnye az, hogy ebben a rendszerben - akárcsak egy ügyvéd - az üzemorvos annyit dolgozik amennyit akar, és akkora összegért amiért szerződést tud kötni. Ennek a szabadságnak az elvesztése pedig csak fokozni fogja az orvoselvándorlást, akár külföldre is.

De hogy mégis kinek és miért lehet az érdeke a jelenlegi staus quo felborítása? A kérdésre korrekt választ nem tudok adni, mert még nem körvonalazódtak az erőterek. Azonban az biztos, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás az több tízmilliárdos üzlet, így akár az állam is szemet vethet erre az üzletágra, egy külföldi foglalkozás-egészségügyi szolgáltató multi meg pláne. 

Tovább

Betiltják az abortuszt?

Alapvetően ezt vetíti előre a legutolsó kormányinfó híre, miszerint közel 8 milliárd forintot biztosít a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház, valamint a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) közös projektjéhez, amelyben a gyerekkórházban szülészeti-, gyermeksürgősségi- és pszichiátriai osztályokat, a BIK-ben pedig nőgyógyászati osztályt alakítanak ki.

A támogatást két feltétellel adják. Egyrészt nem végezhetnek a fenti intézményekben abortuszt, másrészt a vezetésnek biztosítania kell, hogy az intézményekben dolgozó orvosok nem fogadnak el hálapénzt.

Arról, hogy önmagában ez a fejlesztés miért ablakon kidobott pénz, itt írtam.

Most röviden csak annyit, hogy bár a Bethesda valóban nagyon fontos feladatot lát el a gyermekellátás területén - az égési sérült gyermekek ellátásában pedig nemcsak budapesti szinten, hanem országosan is rendkívül fontos a munkájuk - azonban ennek a kórháznak a fejlesztése sem végezhető el külön, a budapesti kórházfejlesztések figyelmen kívül hagyásával. Így a Bethesdára fordított pénz nem fogja megoldani a párhuzamos kapacitások problémáját és ismét nem egységes koncepció elemeként kezeli Budapestet.

A Bethesdával ellentéteben a BIK fejlesztése már egy egészen másik probléma, hiszen erre a kórházra egy jó budapesti kórházfejlesztési tervben semmi szükség nem lenne, amennyiben  korrekt módon megvalósulna az a négy szuperkórház, ami Budapest és Pest megye ellátását megoldaná.

A fentiek tekintetében minden ide csorgatott pénz csak arra jó, hogy ebből egy-egy döntéshozó és kórházi menedzsment tag a beruházás kapcsán feltöltse az otthoni éléskamrát, valamint a haveri pozíciók megmaradjanak.

A támogatás további pikantériája, hogy mindkét intézmény egyházi fenntartású, így jelenlegi finanszírozásuk és egyben a helyzetük is sokkal jobb az állami kórházaknál. Ugyanis a normál OEP finanszírozás (most már Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) mellett az egyházaktól is kapnak működésre fordítható támogatást.

Éppen ezért, mert viszonylag több pénzből gazdálkodhatnak, érdemes megvizsgálni a lázári feltételek hálapénz-vonatkozását. Hiszen ha ez egy kísérlet, ami arra vonatkozik, hogy megnézzük, mekkora orvosi fizetésből tudunk tisztességes ellátást nyújtani úgy, hogy megtiltjuk a hálapénz elfogadását (azaz itt kititrálják azt a legkevesebb összeget, amiért még hajlandóak az orvosok hálapénz nélkül tartósan dolgozni), akkor ez egy jó minta lehet a kormányzat számára, amit akár ki is terjeszthet az állami ellátás egészére. Azaz ami működik kicsiben, az működhet nagyban is elven kész lenne a hálapénz kivezetésének a módja. Sajnos azonban jelentősen árnyalja majd a képet az a tény, hogy a gyerekgyógyászati ellátás hazánkban a legkevésbé sem a hálapénzzel fertőzött területek közé tartozik, így nincs nagyon mit megtiltani a Bethesdában. A BIK azonban ebben is más tészta, ott születhetnek majd valós adatok az orvosi fizetési igényekről, például a sebészeten, vagy a nőgyógyászaton. Így itt lehet értelme ennek kísérletnek, persze 8 milliárd az meglehetősen borsos ár ezért.

A feltételrendszer első eleme, az abortusz elvégzésének tiltása azonban nagyon veszélyes vizekre tereli a közgondolkodást. (Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok abortuszpárti, de a bölcsek köve sincs nálam, így abortusz kérdésben nem tudok, és nem is akarok igazságot tenni. De távol áll tőlem az a gondolat, hogy egy nő, egy család életét az én meggyőződésem tegye tönkre vagy éppen ne. És azt is pontosan látom, hogy sajnos sokszor elkerülhetetlen megoldás az abortusz, és nagyon sokszor meg elkerülhető lenne.)

A Bethesdába tehát, mint gyermekellátásra szakosodott kórházban, ezt a rendelkezést nyilván nem lesz nehéz betartani. Azonban azon érdekes elgondolkodni, hogy mondjuk a terhes, vagy megerőszakolt (sajnos ritkán, de ilyen is van) gyermekeket ki fogja ellátni, vagy netán majd a 12 éves kislányt szülésre fogják kötelezni?

A BIK itt persze megint csak más elbírálás alá esik, hiszen itt felnőtteket kezelnek, azaz itt előfordulhatna abortusz, ami most majd a műtéti portfólióból kénytelen lesz hiányozni. Ami akár bele is férhet egy magán fenntartású kórház imidzsébe. Azonban egy állami finanszírozásból is élő intézmény, aminek területi ellátási kötelezettsége is van, nem teheti meg, hogy a számára ideológiailag nem elfogadott eljárást nem biztosítja a betegei számára, amíg az egyén ezt persze minden további kérdés nélkül megteheti. El tudnak képzelni egy olyan baleseti sebészetet, ami mondjuk a Jehova Tanúi Egyház kezében van és ahol állami támogatásért cserébe ideológiai alapon lemondanak a transzfúzió lehetősségéről, még a kritikus betegeknél is? Vagy ahol mondjuk a méhenkívüli terhesség megszakítását ideológiai okból nem végzik el? Mert az abortuszt néha az anya érdekében kell elvégezni és nem a születésszabályozás részeként. Márcsak ezért sem engedhető meg ez a fajta feltételszabás egy államilag, azaz az általunk is finanszírozott kórházban, az állami támogatásért cserébe.

Sajnos azonban a példa majd a különböző fejlesztéseknél ragadós lehet, és ez az igazi veszélye a dolognak. Hiszen a kórházak menedzsmentjei egymásra licitálva fogják visszadobni az ellátási kötelezettségükből származó egészségügyi ellátásokat, ha ezek plusz forrást jelentenek. Amiből azért valljuk be nem kevés csurran-cseppen a saját zsebbe is.

Így végül az állam nem tiltja majd be az abortuszt, megteszik ezt maguk a kórházak, azzal, hogy nem lesz olyan intézmény, ahol elvégeznék. Pontosan úgy, ahogy ezt az abortusztablettával tették. És ebben ez egész történetben ez az igazán veszélyes, na meg persze az, hogy megérkezünk Ratkó Anna korszakába. Az pedig, hogy az említett két kórház kapta ezt a támogatást, nyilván nem a véletlen műve, egyrészt mindkét kórház-mint már ismertettem-egyházi fenntartású (ami, ismétlem, itt azt jelenti, hogy az egyházi támogatás mellett az állami támogatást is ugyanúgy megkapják, mint bármely más kórház) másrészt sokat nyomhatott a latban az is, hogy a Bethesda főigazgatója az a Velkey György, aki a Szócska féle ámokfutásban az egészségügyi kabinet tagja volt és így felelős azért is, hogy a KDNP hőbörgése miatt betiltották az abortusztablettát. Azt az abortusz tablettát, amivel azért némiképpen kulturáltabban és sokkal veszélytelenebbül lehetett volna kezelni ezt az igencsak kényes kérdést. Erről itt.

Abortusz kórházak támogatás KDNP egyház Bethesda Budai Irgalmasrendi Kórház hálapénz

Fotó: http://www.sociology.org/fortnight-fiasco-government-grants-freedom-not-god/

Azonban ha valóban megszűnik az abortusz lehetősége, tessék mondani, ki fogja azokat a kiskorúakat ellátni, akiket megrontanak, vagy azokat, akik a hiányos szexuális kultúra miatt estek teherbe? Mert ugye a kiskorúak zaklatása a KDNP-n belül is előfordul, az egyházról meg már nem is beszélve.

A jó hír a rosszban, hogy a megítélt támogatás szerint van pénz a kincstárban, és akár lehetne ezt akár értelmesen is elkölteni. Ugyanis, ha ezt a 8 milliárd forintot nem észnélkül szórnánk el, hanem valóban arra használnák, hogy az abortuszok számát csökkentsék, iskolai (egyházi is!!!) felvilágosítással, felelős szexre neveléssel (idősebb KDNP-s rajongóimnak: akkor is csinálni fogják, ha neked nem áll fel, ezért beszélni kell róla), és emellett a hittan- és erkölcstan oktatás helyett az egészségügyi kultúra oktatására fordítanánk figyelmet, akkor nem csak a fenti nemes cél, hanem a nemi betegek és a HIV fertőzöttek száma is jelentősen csökkenne.

De amíg magának a fogamzásgátlónak a felírásához és az eseményutáni tabletta kiadásához is nőgyógyászati kompetencia szükséges, vagy amíg az óvszer használata a Katolikus Egyház szerint bűn, addig ne csodálkozzunk, ha Marika a faluban hoppon maradt a kispaptól.

Tovább

Pártkatonáknak magánegészségügy a mi pénzünkből!

Nem is olyan nehéz megmagyarázni azt, hogy Magyarországon miért nincsen normálisan működő egészségügy, miért nem költünk rá, miért nincsen politikai igény erre, sem az oktatásra. Az már sokkal összetettebb kérdés, hogy hogyan alakulhattak úgy a dolgok, hogy teljesen véletlenszerűen lesz esélye egy-egy betegnek a gyógyulásra ebben a teljesen heterogén és kaotikus rendszerben. 

Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos azt is megérteni, hogy Magyarországon semmi sem történhet Orbán Viktor tudomása, vagy engedélye nélkül, pontosan olyan ez, mint egy alkotmányos monarchia. Vannak azonban olyan területek, amit a kedves vezető - véleményem szerint - szándékosan nem befolyásol, meghagyja azt a politika másodrendű lovagjai számára homokozónak. Sajnos az egészségügy is egyfajta játszótere lett a politikai kalandoroknak. 

egészségügy NER egészségpolitika honvédkórház mentő

Fotó: http://retronom.hu/node/12206

2010 után, mint mindenhol, az egészségügy területén is megkezdődött az a fajta nagytakarítás, amit már megszokhattunk a kormányváltások után. Csakhogy ezúttal a seprű benézett az ágy alá is, így rengeteg kádert kellett lecserélni és pótolni. A kurzusváltás miatt egyetlen szempont volt fontos a cseréknél: a lojalitás a fennálló hatalomhoz. Valahogy úgy voltak ezzel, hogy majdcsak belejön, de most már tisztán lehet látni, hogy sajnos nem jött bele, egy sem. Mindemellett az egészségügy elvesztette kezdeti lendületét, Szócska nem bírta tartalommal megtölteni tárcáját, balog (a “tűzkeresztség” után a továbbiakban mindig kisbetűvel), pedig bárgyú vigyorán kívül semmit sem tudott hozzáadni a rendszerhez. Ráadásul Szócska humánerőforrás-politikája is igazodott a nagypolitikához, a szervilis seggnyalók maradtak, illetve pozícióba kerültek. Ha ez még nem lenne elég, a rendszert erős, már-már hűbéri hierarchia jellemzi, a döntési folyamatok egy-egy kézben összpontosulnak, így csak nagyon lassan haladnak a folyamatok. Ez a fajta centralizáltság azt is jelenti, hogy teljesen eltűntek a rendszerből a döntésképes  egyedek, és az akták elkezdték végtelen körforgásukat a bürokratikus intézményekben, mindenki egy picit arrébb teszi, csak ne neki kelljen döntenie. Így az egészségügy végül a legkevésbé vált a nagypolitika pragmatikus szereplőjévé és miután állandóan csak a baj van/volt vele, így egyszerűbb volt mind az átalakítását, mind egyáltalán a fejlesztését elmismásolni, elsumákolni. A figyelmet pedig elterelni a valós problémákról. Miután 2014-ben sem bukott bele a választásokba a Fidesz, teljes joggal gondolhatták, hogy ez így rendben van. Az egészségügy pedig egy olyan probléma, mint a szocotthonba pakolt nagymama, ha nem látjuk, nincs lelkiismeret furdalásunk, de tulajdonképpen problémánk sem. Ebbe a rendszerbe csöppent bele Zombor (aki viszonylag gyorsan levette, hogy itt nincs pálya), majd Ónodi-Szűcs Zoltán, kissé megilletődve. A baj az, hogy az illetődés maradt a politikai támogatást ellenben nem tudta megszerezni magának. Ehhez kellett balog is, aki számtalanszor magára hagyta Ónodit és megalázó módon hallgatott, akkor is, amikor a saját tárcáját kellett volna védenie. Ezt a helyzetet a lesipuskás kormánytagok, ellenben tökéletesen használták ki, így adódhatott, hogy Rogán jelentette be a szuperkórház létesítését Budapesten, vagy Kósa professzor alkothatott törvényt az egyetemi kórházakról. Mind-mind megkerülve az egészségügyért felelős államtitkárt, aki a legmélyebb ütést akkor szenvedte el, amikor számára is világos lett, hogy a kancellária tervét megfúrták. Ugyanis pontosan a rendszer gyengesége miatt, ma már gyakorlatilag bárki befolyásolni tudja az egészségügy történetét, csak és kizárólag jó kapcsolat kell ehhez. Mert persze egészségügyi ellátásra mindenkinek szüksége lesz előbb, vagy utóbb, a politikusoknak is. Így egy-egy nagy befolyású orvosbáró, vagy kórházigazgató, aki tett már némi szívességet magas beosztású politikusnak (műtét, természetesen várólista nélkül, vagy nagymami elfekvőbe helyezése stb.) ki is vehetett a szívességbankból és amikor olyan helyzettel találkozott, amiben érdeksérelme volt, akkor ezt valahogy a politikai kapcsolata segítségével megakadályozta. Márpedig az egészségügy bármiféle átalakítása érdeksérelmekkel jár, gondoljunk akárcsak a hálapénzre. És minél befolyásosabb a politikus, annál több mindent érhet el az őt, vagy családtagját kezelő orvos. A káoszban végül így lesz rend. 

A szívesség persze kölcsönös, így a jelenlegi politikai elitnek nincs mitől félnie az egészségügyben, hiszen megvásárolták maguknak a tisztességes és soron kívüli ellátást. Létrehozták a régi Kútvölgyi helyett a Honvédkórházban a pártkórházat, és most a legújabb hírek szerint vásárolnak néhány mentőautót a Honvédkórháznak. Amire minden olyan kórháznak szüksége lenne, amelyiknek több telephelye van, hiszen ezek között a szállítást is meg kell oldani valahogy, mert az már tisztán látszik, hogy az Országos Mentőszolgálat kapacitásai végesek. A kórházi mentőkkel, viszont ezt a terhelést is csökkenteni lehetne. Sajnos azonban ezt a beruházást kevés intézmény engedheti meg magának, ezért én tényleg nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a politikai elit a maga privát sürgősségi ellátását is így kívánja biztosítani. És akkor az arra méltóknak majd sokkal jobban szervezett és hatékonyabb ellátás jut, mint bárki másnak.

Azaz nem történik semmi más, minthogy haladunk tovább a lenini úton és folytatjuk a szocializmus építését, amely egyre inkább hasonlít az orwelli disznófarmra. Mert ugye itt is vannak az egyenlők és az egyenlőbbek, meg persze azok, akiknek jár a hosszabb , egészségesebb élet. Vagy a mi pénzünkből jár akár a külföldi kezelés is.

De a végén úgy járnak, mint a legenda szerinti öreg nagyon magas beosztású pártfunkcionárius, akihez még a múlt rendszerben hívtak mentőt. Akiket a beteg mellett a neves professzor is várt, és éppen vérnyomást mérve szemüvege mögül a maga kissé raccsoló hangján azt mondta: “Uhaim! Hozzák fel kéhem a leplezentatív felszerelést” Mire a fiúk lementek a mentőhöz elővették a hordágyat és a lepedőt - mint reprezentatív felszerelést - majd a lepedő közepét, hasonlóan az 56’os zászlóhoz kivágták. És fapofával ebbe csomagolták a pártfunkcionáriust, meztelen seggel felfele.

Tovább

Rákos vagy, a Te hibád!

​​​​Magyar Rákellenes Liga egészségügy

Meglehetősen érdekes módon kér pénzt - adónk egy százalékát - a Magyar Rákellenes Liga, vádlottként, már-már bűnösként állítva be a rákbetegeket.

Kíváncsi lennék, hogy Esterházy elítélt - hiszen nyilvánvalóan bűnős, ha meg merészelt halni hasnyálmirigyrákban - mit írt volna erről a Hasnyálmirigy naplójában. Vagy Somló Tamás hogyan értékelte volna betegen ezt az kuncsorgást az egy százalékért? Nyilván a helyén és leginkább le sem szarták volna. Azonban az mégiscsak felháborító, hogy a kampány mögött orvos, onkológus áll, aki vélhetően találkozott már egy-két rákbeteggel és ismerheti ezen betegek félelmeit, szorongását. Az egész videó meglehetősen nyomasztó hangulatú, ami különösen érzékenyen érintheti a rákbetegeket, hiszen sokuk számára a holnap is bizonytalan lehet. Ha valamire, erre biztosan nincs szüksége a betegeknek és ezt onkológusként illene tudnia a Magyar Rák Liga elnökének, dr. Bittner Nórának. A kialakult helyzetet azonban csak fokozni sikerült a Mokkában tett nyilatkozatával az elnök asszonynak. Pontosan olyan volt, mint aki helyből idióta, még nekifutás sem kell a cél és a jelző eléréséhez. Mintha kedvenc miniszteremtől balog embertelen minisztertől (nem véletlen a kis b) tanulta volna a prédikáció mesterfogásait, aki a tragikus buszbaleset kapcsán - ahol gyerekek és felnőttek égtek bent a buszban - tűzkeresztséget emleget. 

Ugyanis dr. Bittner Nóra azzal találta menteni a helyzetet - bár szerinte amúgy a videó rendben van - hogy a WHO 2013 tanulmánya szerint a 100 ezer lakosra vonatkoztatott daganatos megbetegedések halálozási átlaga Európában 163, addig Magyarországon  ez a szám 263. Azaz Magyarországon 100 ezer emberből százzal több hal meg évente daganatos (rákos) megbetegedésben, mint Nyugat-Európában. És ha ez nem is lenne elég, még büszkén hozzáteszi, hogy ennek az oka a korai szűrés és felismerés hatékonyabb volta. Azaz a legkevésbé sem a beteg tehet arról, hogy méltóztatik-e meghalni egy-egy daganatos megbetegedésben, hanem az egészségügyi jelen állapota és a ráfordított pénz és lehetőség, aminek itthon azért eléggé híjján állunk. Tehát még szerinte sem igaz a videó sugalmazása, hogy csak és kizárólag az egyén a felelős a betegségéért, hanem sokkal inkább a megelőzés és ennek lehetősége, ami ugye itthon fényévekre van egy normál egészségügytől. 

Persze, értem én, hogy mit akartak, talán egy olyan ütős, figyelemfelkeltő videót, mint például ez a már-már klasszikus ír reklám, ami a biztonságos közlekedésre hívja fel a figyelmet. A különbség azonban az, hogy míg az ír kampányfilm profi módon készült, addig a a Rákellenes Liga filmje meglehetősen házi kivitelt sejtet. Ja és még valami, az ír videó nem sért méltóságot, mint a rákos beteget vádlottként beállító magyar. 

Az egész valahogy úgy sikerült, hogy a Magyar Rákellenes Liga is, mint Balog embertelen miniszter, az ajtókeretet is berúgva kopogtatnak. Igaz ez még akkor is, ha mi magunk és főleg Magyarországon vastagon beleszarunk a kockázatokba (jelen sorok írójával egyetemben) és sokszor mindent megteszünk egy-egy krónikus betegség összeszedéséért. De akkor sem lehet ilyen kegyetlen módon arcul vágni azokat, akik az életükért küzdenek és minden pozitív energiára szükségük van. Pláne nem akkor, amikor sokszor fogalmunk sincs, hogy egy-egy rákbetegséget mi okozza pontosan. 

Megdöbbentő hatást nem itt és nem így kell kiváltani, hanem olyan reklámokkal amik szembesítik a fogyasztót a rossz szokásaival, de nem rúg bele a már megbetegedettekbe, mert ezzel éppen ellenkező célt ér el. 

“Épp jön György. Micsoda gyönyörű lapátkeze van. És mekkora dagadó erek!Az Isten is kemoterápiára teremtette.” Esterházy Hasnyálmirigy napló

Tovább

Nem az én ügyem, nem az én dolgom

Vallotta állítólag az a budapesti gyermekorvos, akit hiába kértek, nem segített a rendelője előtt földön fekvő emberen, aki aztán sajnálatos módon meghalt. A Bors szerint “Mint mondta, gyermekorvosként rendelési időben a beteg gyermekek ellátása a feladata, az intézményen kívül viszont nincs felelőssége” és persze még a lelkiismerete is tiszta. 

egészségügy segítségnyújtás olimpia járókelő-effektus nem az én dolgom miért pont én

Kép: https://i.ytimg.com/vi/OSsPfbup0ac/hqdefault.jpg

Annak, hogy miért nem segített az orvos, több oka lehet, a kulcs azonban ebben a mondatában lehet “ak­kor és ott nem tudtam volna semmit sem tenni az életé­ért”. 

Hogy miért nem, az jól jellemzi a jelenlegi orvosképzés és továbbképzés hiányosságait, a jelek szerint még mindig nem tartunk ott, hogy minden orvos képes legyen legalább alapfokú újraélesztésre. Hiszen ha a gyermekorvos képes lett volna arra, hogy legalább laikus szinten ellásson egy haldoklót, akkor nyilván nem nyilatkozta volna azt, hogy semmit nem tud tenni a földön fekvő embertársa életéért. Az újraélesztés és a kritikus állapotú beteg felismerése és alapfokú ellátása valahogy pontosan úgy nem prioritás az egészségügyi továbbképzések szintjén, mint maga az egészségügy a társadalom szintjén. 

Ugyanis azt is simán elfogadjuk, hogy Magyarországon teljesen normális az, hogy a gyógyulási esélyünk egy-egy betegségből az európai legrosszabb átlagot mutatja, mialatt egy szerb harmadosztályú futball klubot támogatunk 3 milliárd forinttal, vagy dédelgetjük olimpiai álmainkat eddig csaknem 17 milliárd forintért, ahelyett hogy az egészségügyi ellátásunkat javítanánk. 

Beletörődtünk, belefáradtunk, ugyanúgy, ahogy Rogán, Mészáros Lőrinc, Habony ügyeibe, miközben apatikusan figyeljük az összeomló egészségügyet. Nem az én dolgom, nem az én ügyem, én nem vagyok beteg és különben is mit tehetnék?

Ennek a viselkedésnek pszichológiája kísértetiesen hasonlít ahhoz a hárításhoz, amit a szociálpszichológia Bystander-effect-nek, járókelő-effektusnak hív. A járókelő-effektus nem más, mint annak a felismerése, hogy minél többen tudnának segíteni egy rászorulón, annál kisebb az esélye, hogy valaki segítsen.  Kísérletek százai mutatják, hogy mi történik akkor, ha valaki például hirtelen összeesik az utcán, mennyi idő alatt kap - ha kap egyáltalán - segítséget és mennyien sétálnak el mellette, mintha mi sem történt volna. És mi történik akkor, amikor végre megtörik a jég és az első ember megáll segíteni. 

Itt van erről egy nagyon tanulságos videó.

Mégis mi magyarázhatja ezt a részvétlenséget, ezt a közönyt? Azt, hogy akkor is továbbmegyünk, amikor nyilvánvalóan segítséget kér valaki? 

A hárítás egyrészt kifejezi azt az álláspontot, hogy az egyén úgy gondolja, hogy ez nem az én dolgom, miért pont én foglalkozzak vele, más sem teszi, és egyébként is sokkal kevesebb problémát okozok azzal magamnak, ha továbbmegyek. Másrészt pedig a segítségnyújtás elmulasztása mögött ismeret, vagy tudás hiány áll. Az egyén nem biztos abban, hogy mit kellene tennie, ezért inkább nem tesz semmit, annak ellenére, hogy valahol a tudata legmélyén ott motoszkál az a felismerés, hogy a semmittevéssel teszi a legrosszabbat ebben a szituációban. Ilyenkor azért jelentős szükség van a kognitív disszonancia redukciójára, azaz a lelkiismeretünk megnyugtatására, amit leginkább azzal tudunk feloldani, hogy de hiszen senki sem segített, így én is a tömeg által irányított viselkedést választottam, ami bizonyára helyes. 

A gyermekorvos cselekedetét azonban ez önmagában nem magyarázhatja, meg a rendelésen váró néhány taknyos gyermek ellátása sem, hiszen a tőle elvárható segítséget kellett volna nyújtania, még akkor is, ha ismeretei hiányosak. De ennek tisztázása majd az Orvosi Kamara Etikai Bizottságának lesz a dolga.

Azonban a járókelő-effektus továbbra is velünk él, szinte az élet minden területén és ha nem szólunk, akkor lassan tényleg nem lesz kinek szólnunk. Mert az egészségügy a mi ügyünk és előbb vagy utóbb mindenki ügye lesz, ezt nem lehet megúszni, legfeljebb egy gyors, kíméletes halállal. És amikor majd szükségünk lesz az ellátásra, akkor hiába óbégatunk, pontosan úgy fogunk járni, mint az utcán fekvő haldokló, akin mindenki átlép a járókelő-effektus szerint. De, ahogy a példa is mutatja, elég csak egynek elkezdenie a segítségnyújtást és máris tömegek csatlakoznak hozzá.

Éppen ezért, ha számodra is fontos az egészségügy és az egészséged, akkor gondold át ezt az olimpia dolgot is.

Én szóltam!

Tovább

Elbukott az államtitkár, megették az orvosbárók!

hirado.hu értesülése szerint Ónodi-Szűcs Zoltán azt nyomatékosította, hogy az egészségügyi kancelláriák kialakítása lekerült a napirendről, nincs olyan döntés, amely a kancellária elveit továbbviszi. Ezt azok után volt kénytelen nyilatkozni, miután óriási felháborodást keltett az az intézkedés, hogy a kórházak gazdasági dolgozóit az eddig kórházi állományból átveszi az Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK). Erről a kórházigazgatók egy levélből értesültek, amit az állami hierarchiában messze a kórházigazgatók alatt álló igazgatóhelyettes írt alá. Ez a módszer nyilvánvalóan sértés is volt a kórházigazgatók számára, az ő ellenállásuk miatt bukhatott el a kancellária rendszere. Ami praktikusan csorbította volna a befolyásukat, hiszen a egy-egy kancellár alá 8-10 kórház tartozott volna és a kancellár szabta volna meg a betegutakat, jelölte volna ki az adott ellátásért felelős kórházakat, azaz szervezte volna meg az ellátást. Végsősoron a kancellária határoztat volna meg egy térségen belül, hogy melyik kórházban lesz baleseti centrum és melyikben ápolási osztály. Így nyilvánvalóan az eddig kiskirályként működő nagyobb kórházigazgatók befolyása és hatalma jelentősen csökkent volna. Perszehogy ezt nem nyelték be és minden fórumon megpróbálták megbuktatni - a jelek szerint sikerrel - a kancellária-rendszer bevezetését, ami pedig az egészségügy átalakításának az alappillére lett volna. Ekkor gondolhatta Ónodi, hogy bemegy az ablakon és talán a gazdasági dolgozók kiszervezésével megpróbálja a célt elérni, hiszen ahol a pénz, ott a hatalom elve itt is érvényesül. Azonban az ezt követő felháborodás hatására, Ónodi kénytelen volt deklarálni azt a tényt, hogy nem lesz kancellária az egészségügyben, ezzel pedig valószínűleg reform és átalakítás sem.

kancellária Ónodi Szűcs Zoltán

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

És ezzel mindenki veszít, hiszen a beteg továbbra is várni fog a meglehetősen hullámzó szakmai teljesítményű ellátásra, az egészségügyi dolgozók ugyanabban a reménytelenségben dolgoznak majd tovább és vándorolnak is tovább, ezzel is jelentősen csökkentve az ellátás színvonalát. Azonban az orvosbárók, a felső főorvosi réteg bátran mindenki mással szemben nyugodtan várhatja a hálapénz csordogálását és élheti luxuséletét az egész egészségügy rovására, ahogyan tette ezt eddig is. Ugyanis nincs mitől félniük, mert amennyiben minden változatlan, úgy az ő hatalmuk is változatlan marad. Ebben pedig nem véletlenül partnerek a kórházigazgatók, hiszen őket a legkevésbé sem a tehetségükért és tudásukért ültették a pozícióba, hanem megbízható NER katonákként. Akiknek szintén nem érdekük a változás, hiszen ezzel csorbulhat a jogkörük, de leginkább is munka van vele. Ez pedig ebben a rendszerben nincs a fizetésbe belekalkulálva.

Mégis, a gazdasági dolgozók átemelése az ÁEEK-be most talán felesleges zacskódurrogtatás egy puskaporos környezetben és ennek az eredménye az lehet, hogy az egyébként elkerülhetetlen átalakítás az egészségügyben még távolabbra tolódik. A politikának sem lesz érdeke választások előtt túl sok konfrontáció, márpedig egy átalakítás mindig ezzel jár. Pláne, ha az átalakításért felelés miniszter a sakktáblán a gyaloggal is csak úgy tud lépni, hogy visszafele. 

Ónodinak pedig nem marad más út mint a sikertelensége miatt lemondani, hiszen a felette álló miniszter a NER példaképévé vált Hoffmann Rózsáért is többször állt ki, mint a jelenlegi egészségügyi államtitkárért, akár a nyilvánosság előtt, akár a kormányzatban.  

De ahogy eddig is, a politika inkább elnézi, hogy az általa uralt rendszerben betegek maradjanak ellátatlanok és akár ezért meg is haljanak, minthogy piszkos kis hatalmát bármi is veszélyeztesse.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek