Valahogy kezd az az érzése lenni az embernek, hogy az egészségügyhöz lassan többen értenek, mint a focihoz.

Boldogult nagyapám - aki tanárember volt - úgy ment a fogorvoshoz, hogy nem csak a konkrét diagnózist, hanem a kezelési tervet is felvázolta a beavatkozás előtt. Hasonlóan működik jelenleg a kormány, hiszen innen-onnan kiabálnak be az egészségügy kérdéseibe és ahány “hozzáértő”, annyi kezelési terv is elhangzik. Így nem csoda, ha az államtitkár sem tudja már követni, hogy mi is folyik tulajdonképpen az ágazatban. Helyzetét nem könnyíti meg az a tény sem, hogy meglehetősen nagy területet felügyel és program híján nincs mit felmutatnia a kormányon belüli “szakértőknek” arról, hogy mi is az irány. Így aztán az élelmesebb kibicek bele-belenyúlnak az egészségügy - amúgy szánalmasan keserű és száraz - mézescsuprába, hátha akad ott még valami. Rendszerint akad is, bár annak a valaminek már régen nem ott volna a helye, hanem a dolgozók zsebében.

Így fordulhat elő a legújabb nagyvonalú fosztogatás osztogatás, aminek mostani kedvezményezettje, a Betegápoló Irgalmasrend Kórházai, az elkövetkező évben 8.1 milliárd forint többlettámogatást kapnak. Mellékesen megjegyezve, az egyházi fenntartású intézmények ugyanazt a finanszírozást kapják az OEP-től, mint bármely állami intézmény. Ezenfelül a jövő évi költségvetésben még 300 millió  forint kiegészítő támogatásra, valamint a saját egyházak támogatására is szert tesznek. Igaz ez annak ellenére, hogy az Irgalmasok honlapján ennek az ellenkezőjét olvashatjuk: 

"Míg a legtöbb hazai kórház állami vagy önkormányzati tulajdonban működik, így ezt a forrást közpénzből biztosítják, addig a mi kórházunk esetén ennek előteremtése alapvetően a működtető Betegápoló Irgalmasrend feladata. Nagylelkű támogatóink is részt vállaltak abban, hogy a Rend a közelmúltban is számos olyan fejlesztést hajthatott végre, amelyek hozzájárultak kórházunk infrastruktúrájának - és ezen keresztül a nyújtott szolgáltatások színvonalának - javulásához."

Tehát panaszra nekik lehet a legkevesebb okuk, hiszen az állam megfelelően kistafírungozza az egyházi fenntartású egészségügyi intézeteket.

Pontosan ezért furcsa az állam bőkezű plusz finanszírozása az Irgalmasrendnél, ami három kórházat foglal magába, a vácit, a pécsit és a budapestit. 

A budapesti kórházaknál maradva, a Budai Irgalmasrendi Kórház egy a Budapesten található harmincból és aktívan részt vesz a budapesti betegellátásban és az ügyeletekben is. Tehát az Irgalmasrend által nyújtott kapacitásra szüksége van Budapestnek, de a kórházára már egyáltalán nem biztos. Hiszen, mint ahogyan már itt és itt is leírtam, Budapest ellátása a mai rendszer szerint fenntarthatatlan. Szükség van 4-5 szuperkórházra és az összes többit be kell zárni, az épületeket pedig egyéb célokra kell hasznosítani.

Kép: http://www.pestmegye.hu/hirek-altalanos/3377-368-millios-beruhazas-a-rokus-korhaz-diagnosztikai-parkjaban

Minden olyan támogatás, vagy pluszforrás, ami a meglevő kórházakat fejleszti, addig teljesen felesleges és ablakon kidobott pénz, amíg nincs megegyezés a budapesti ellátás végleges tervéről, ami, még egyszer mondom, nem lehet épeszűen más, mint 4-5 szuperkórház.

Nem kell azonban messzire mennünk, hogy a most eltapsolni szándékozott 8.1 milliárd forintnak a párját is megtaláljuk, a Szócska Miklós exállamtitkár által gründolt és sokak szerint pénzszivattyúként működő - 2013-ban átadni kívánt, azonban mind a mai napig be nem fejezett- Korányi Projektet. Ahol sajtó hírek szerint 400 milliót síbolhatott el a kivitelező és amit az Európai Unió csalás elleni szervezete, az OLAF is vizsgál, vagy vizsgálni fog.

Az esztelen pénzköltésnek van egyéb formája is. Nemrég újították fel a Merényi Kórház pszichiátriai osztályát és fejlesztették az ott található, de minden mástól távol levő traumatológiát, közel 370 millióból. De ide sorolhatom nyugodtan a Rókus Kórház 367  milliós beruházását, vagy a legújabb, az Uzsoki Kórház szívkatéter laboratóriumának a beruházását is. Igaz, ez utóbbi legalább magántőkéből jött össze.

Fontos megjegyezni, hogy általánosságban az adott intézmények kapacitása fontos Budapest számára, hiszen ezen kórházi ágyak biztosítják a még elérhető egészségügyi ellátást. Nem az ezekben a kórházakban folyó szakmai munkával van gond. A problémát a budapesti ellátás startégiai átalakítását szolgáló terv hiánya okozza. Konkrétan az, amelyik kimondja, melyik 4 kórház marad és mely kórházra vár egyéb, másfajta hasznosítás. Addig bármilyen olyan jellegű fejlesztés/felújítás/beruházás, ami nem könnyen költöztethető, az nem más, mint az adófizetők megrövidítése, hiszen lehet, hogy azt a kórházat bezárják.

A helyzet különösképpen azért érdekes, mert pont az egészségügyért felelős államtitkár nyilatkozza szinte folyamatosan, hogy a rendszerbe addig több pénzt nem érdemes belerakni, amíg nem teszik átláthatóvá. Éppen ezért került kinevezésre egy miniszteri biztos, aki elméletileg az új budapesti kórházkoncepcióért és a fejlesztésekért, illetve ezek koordinációjáért felel.

A kialakult kép kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy mit is csinál pontosan a miniszteri biztos és hogyan engedheti meg az államtitkár, hogy lényeges, sok milliárdos fejlesztések végbemenjenek addig, amíg nem tette átláthatóvá - ígérete szerint - a rendszert.

De persze az is elképzelhető, hogy egy-egy futballszakértő átnyergelt az egészségügy területére is, és ha már a foci olyan jól megy, most értékes tanácsaival az erősebb kutya alapon vágja gerincre az egész budapesti ellátást.

A jelenlegi képet nézve pedig nem lenne semmi meglepő abban, ha a Sportkórház Honvéd Kórházba költözését már Mocsai, orvos-professzorként irányítaná.