Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Red Rossz

Red Rossz, avagy a Vöröskereszt államosítására

Sokkolóan hatott a nem rég felröppent hír, miszerint a nagy múltú nemzetközi segélyszervezet magyarországi egységét szoros állami ellenőrzés alá vonnák.

 

Mielőtt azonban elhamarkodottan véleményt formálnánk, nézzük meg, mi is van a háttérben.

Az első botrányok az Állami Számvevőszék 2006-os jelentése alapján kezdtek kiszivárogni, ebben a jelentésben  többek között az alábbi  megállapítások szerepeltek: „ A gazdálkodás területén az integrált vezetői, pénzügyi és számviteli információs rendszer nem működött.  A hiányos szervezeti és szabályozási rend miatt a gazdálkodás szabályszerűségét az egyszemélyi felelősséggel felruházott főtitkár nem tudta biztosítani. A gazdálkodási feladatokhoz a személyi és tárgyi feltételek elégtelennek bizonyultak.”, vagy „A Vöröskereszt az alapfeladatok ellátására és működési feltételek biztosítására 2003-ban 351 200 ezer Ft, 2004-ben 225 000 ezer Ft, 2005-ben 193 500 ezer Ft nevesített költségvetési támogatásban részesült, szabályos támogatási szerződés alapján. A 2002-2004. évi támogatási összegek a vizsgált évek között áthúzódással teljesültek. A költségvetési támogatások felhasználása során nem tartották be a kötelezettségvállalásra, ellenjegyzésre vonatkozó belső előírásokat. A teljesítésigazolás dokumentálása vállalkozási, megbízási szerződések esetében hiányos volt… A BM-től menekültek ellátására három pályázaton elnyert támogatás összegéből 2003. évben 3389 ezer Ft, 2004-ben 1671 ezer Ft támogatás rendeltetésszerű felhasználását a szerződésben előírt bizonylati elszámolási kötelezettség ellenére az Országos Titkárság nem tudta igazolni. „ Ezeken kívül még sok egyéb érdekes megállapítást tartalmaz a jelentés, érdemes elolvasni.

Tudom, ez régen volt, és azóta már főigazgató vezeti a szervezetet főtitkár helyett, de sajnos úgy tűnik, hogy a helyzet jottányit sem változott. Nyilván a legégetőbb lyukak betömésre kerültek, de a szervezet szervezetlenségéből fakadóan újabb és újabb lyukak keletkeztek. A történet 2008-ban folytatódik, az akkori főigazgató menesztése kapcsán. Czimbalmos Ágnest azért menesztették, mert komoly elszámolási problémákat vetett fel és teregetett ki, először csak az országos vezetés felé. Állítása szerint jelentős probléma áll fent a 2004-es távol-keleti szökőár okozta károk enyhítését szolgáló segélypénzek elszámolásával. Ezek szerint 30-40 ezer eurónyi pénz tűnt el az indonéziai kórház-beruházás kapcsán, valamint az előbbi összeghez képest viszonylag kevés, parkoló pénznek tűnő, 2,5 millió forintnak kelt lába egy megrendelt PR tanulmány kapcsán. Ezt a Vöröskereszt a PolgArt Könyvkiadó Kft.-nek fizette ki egy el nem készült tanulmányért. A belső tényfeltárása következtében még azon melegében kirúgták Czimbalmost, azonban az már nem volt elkerülhető, hogy a volt főigazgató asszony által feltárt sikkasztásgyanús ügyek napvilágra ne kerüljenek.

Sajnálatos módon a botrány megtette hatását, míg a 2004-es cunami során 760 millió forint, addig a 2008-as mianmari katasztrófa áldozatainak mindössze 40 000 forint adomány gyűlt össze.

A Vöröskereszt immár lassan egy évtizede zajló botrányaira nagyon úgy tűnik, hogy a társadalom nem vevő, így a szervezet támogatottsága is jelentősen csökkent, hiába az akkori megbízott főigazgató feszengése a Mokkában. De a sorozat, mint egy jól megrendezett saga, napjainkig folytatódik: szó van 43 alkalmazott részére kiadott 80 mobiltelefon előfizetésről, vagy éppen olyan munkatárs gépjárműhasználatáról is, aki  nem rendelkezik érvényes jogosítvánnyal.

A Vöröskereszt gazdálkodásának megértéséhez fontos tudni, hogy a szervezet nem csak adományokból tartja fenn magát, hanem jelentős támogatást kap a központi költségvetésből is. A Magyar Vöröskereszt 2011-ben összesen 6 378 716 ezer forint bevételből gazdálkodhatott. Ez mintegy 60 millió forinttal több, mint az előző évi büdzsé. Míg 2010-ben 171,970 millió forint nyereséggel zárta az évet, addig 2011-ben – bár bevétele az előző évihez képest növekedett - 155,478 millió forint veszteséget könyvelhetett el. A fenti számok összege (2010-es nyereség és a 2011-es veszteség) meghaladja a 300 millió forintot, azaz egy év alatt ennyit sikerült bukni. Erre csak részben adhat magyarázatot az a tény, hogy a vezetők bérét 2011-ben 22%-al növelték.

A fentiek alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy hová tűnt Damon Hill???  

A költségvetési pénzeken felül van még egy garantált bevételi forrása a szervezetnek, ez pedig a leendő gépjárművezetők elsősegélynyújtás oktatása és vizsgáztatása (ez utóbbit csak a Vöröskereszt végezheti, bebetonozva monopóliumát). Azonban a Magyar Vöröskeresztnek sem elég helyisége, sem eszköze, sem vizsgáztatáshoz szükséges képzett személyzete sincsen. Ezért ezt a feladatot a kebelbarát Országos Mentőszolgálat (OMSZ) emberei, eszközei segítségével végzi el (3. „tévhit” a Vöröskereszt Budapest oldalán). Mégpedig úgy, hogy az OMSZ többnyire ebből egy fillért sem lát, tehát sem az eszközök használatáért, sem a helyiségek bérléséért az OMSZ pénzt nem kap. A vizsgáztató azonban szép summát számlázhat le a Magyar Vöröskeresztnek, ezek után nem meglepő, hogy ezt a funkciót általában helyi vezetők és azok csókosai tölthetik be. Így találkozhatott az egyszerű honpolgár jogosítványszerzés közben Győrfi Pál szóvivővel, vagy akár az OMSZ főigazgatójával is. Az OMSZ dolgozók között nyílt titok, hogy az egyes régiókban, vagy az orvosigazgató maga, vagy a régióvezető mentőtiszt egyéb elfoglaltságuk esetén, pedig a vezetéshez közelálló személy vizsgáztat. Tudunk olyan régióról is, ahol a vezető mentőtisztnek a felesége adja a munkát (állítólag 800 forintos fejpénzért), hiszen ő a megyei Vöröskereszt igazgatója. Azt mondanom sem kell, hogy természetesen gyakran OMSZ-os munkaidőben és OMSZ által biztosított felszereléssel zajlik a vizsga.

Hiába a garantált bevétel, a költségvetési támogatás és az adományozók jó szíve, a Vöröskereszt jelenlegi vezetése szinte bármennyi pénzt fel tud szívni és igen sajnálatos módon, következmények nélkül. Ennek gyanúját veti fel a 2011-es könyvvizsgálói (néhány éve már ilyen is van) jelentés is, amely záradékot tartalmaz: „ A Könyvizsgálat során a Magyar Vöröskereszt közhasznú egyszerűsített éves beszámolóját, annak részeit és tételeit, azok könyvelési és bizonylati alátámasztását az érvényes nemzeti könyvvizsgálati standardokban foglaltak szerint felülvizsgáltam és ennek alapján elegendő és megfelelő bizonyosságot szereztem arról, hogy a közhasznú egyszerűsített éves beszámolót nem a számviteli törvényben foglaltak és az általános számviteli elvek szerint készítették. Véleményem szerint a közhasznú egyszerűsített éves beszámoló a Magyar Vöröskereszt 2011. december 31-én fennálló vagyoni, pénzügyi és jövedelem helyzetéről nem mutat megbízható és valós képet.”

Ne felejtsük el, a hal is a fejétől bűzlik, és nagyon úgy tűnik, hogy az Országos Mentőszolgálat vezetése polipként telepedik a humanitárius szervezetre.

 Hiszen a nemrég megválasztott elnök, aki a szervezetben is hosszú évek óta meghatározó vezető, az a Dr. Göndöcs Zsigmond, aki 2008 és 2010 között az Országos Mentőszolgálat főigazgatója volt, jelenleg pedig a mentőszolgálatnál főigazgató helyettese. Az Országos Mentőszolgálat jelenlegi főigazgatója, Dr. Mártai István is a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének tagja és a XIII. kerületi szervezet elnöke, legalábbis a 2012. januári önéletrajza alapján.

A fentiek tükrében már nem is annyira unortodox ötlet a Magyar Vöröskereszt szoros állami kontrollja. Mindössze annyi hibádzik a gondolkodásból, hogy ha valaki egy szervezet vezetésébe már belebukott, vajon alkalmas lesz-e egy másik hasonló szervezetnél elnöki pozíciót betölteni? Illetve ugyanazon szereplők, akik felelősek lehetnek hosszú évek gazdálkodási problémáiért, vajon állami kontroll alatt egy csapásra tudást és tisztességet fognak az agyukba szívni?

Nos, addig korrekt gazdasági és pénzügyi kultúra a Magyar Vöröskeresztnél nem várható, amíg az előző vezetés(ek) írmagját is ki nem irtották a humanitárius szervezetből. Én pedig személy szerint addig is inkább a Krisna tudatú hívőket támogatom, mint a pénznyelő monopóliumot.                               

Tovább

"A szirénaszó után a bombázás előtt elásod az agyad aztán nem találod őt"

És ismét sikerült! Az Országos Jóságos Mentőszolgálat legújabb közbeszerzése, fanfárok harsognak, bohócok sajtótájékoztatnak, illetékesek magyarázkodnak. Sikerült több, mint 2 milliárd forintért most 23, majd évvégéig további 61 „B” típusú mentőautót megvásárolni.

Kellett ez, mint az idei nyár után az eső. Hogy ezek nem alkalmasak a korrekt betegellátásra? Sebaj, ezen segít a legfrissebb főigazgatói utasítás, miszerint, ha lélegeztetni akarsz, told ki a beteget a kocsiból, így hozzáférsz. A szépséghibája a mutatványnak mindössze az, hogy Európában nincs még egy olyan „B” típusú mentőautó, amelyből a beteget ki kellene tenni az időjárás szeszélyeinek. Márpedig itt, ha fúj, ha esik, esetleg havazik, uzsgyi kifelé a lélegeztetéshez. Persze, van az új autóban minden, mi szem szájnak ingere, így például légkondi is, ami pont a nyitott ajtónál veszti értelmét. Az sem teljesen világos, hogy amennyiben ezek „B” típusú mentőautók és a kocsit leginkább betegszállításra, egyszerűbb esetek ellátására kívánják használni, miért pakolták úgy tele bútorokkal, mint Józsi bácsi a régiségkereskedést.

Komolyra fordítva a szót, alapvető mentésszervezési fogalom az úgynevezett randevú elv - ez már a hatvanas évektől ismert. Lényege, hogy egyszerre két különböző kompetenciájú mentőegységet indítanak az egészségkárosult ellátására, így kerülhet egy „B” típusú mentőegység a helyszínre és egy, az egyik legmagasabb szintet jelentő mentőorvosos kocsi. Ez utóbbi egy személyautó, amelyben ellátás nem történik, csupán a szoftvert és a hardvert szállítja a helyszínre, az ellátást pedig az alacsonyabb kompetencia szintű mentőautóban nyújtja és abban is szállítja kórházba.

Így volt ez a Nysák és a Toyoták idejében is, azonban egyik korban sem kellett a beteget a mentőautóból kitolni az ellátás érdekében. Persze az is lehet, hogy az Országos Mentőszolgálat korát megelőzve így kívánja biztosítani a téli időszakban a terápiás hypothermiát (a beteg terápiás célú lehűtését, ami pl. újraélesztés során a szervkárosodást hivatott csökkenteni). Bár ennek ellentmond, hogy nyáron is ez a követendő processz. Azért vizuális típusként elképzelem, hogy a folyamat hogyan zajlik pl. keringés összeomlás esetén, azaz újraélesztéskor: Ápoló bajtárs jelzi a gépkocsivezető bajtársnak, hogy baj van, összeomlott a keringés, előbbi ezt rádión is jelzi, hátha valaki küldeni fog segélykocsit. A gépkocsivezető a lehető legrövidebb úton megáll, majd felveszi az autópályán kötelező láthatósági mellényt és hátrafárad a „B” típusú mentőautó hátsó ajtajához, amelyet remélhetőleg nem zártak be belülről. Ezt követően az ajtókat kinyitja – miközben mellette 130-cal zúznak a Balatonra a honpolgárok – és laza csuklómozdulattal a hordágyat betegestől – a főigazgatói utasításnak megfelelően – 1/3, szükség esetén teljes hosszában kihúzza. Na, most már el is tökölődtek 3-4 percet, amivel a sikeres újraélesztés esélyei exponenciálisan csökkentek. Amennyiben profi a személyzet, úgy aktív nyomok-fújok közben telik az idő, amíg a segítség meg nem érkezik. Eközben a mentőautó belseje már akár a Csomolungmához is hasonlíthat, ahol a hó az úr. Nos, az egyenként csaknem 23 millió forintért vett mentőautók első pillantásra egyértelműen korszerűbbnek tűnnek az elődöknél, de mindenkit Isten óvjon meg a komolyabb beavatkozások elvégzésétől.

Bár lehet, de nem érdemes szépíteni az elfuserált közbeszerzést, az Országos Mentőszolgálat, azonban ebben is profi. Először is hadba hívta, legnagyobb (gulyás) ágyúját, Győrfi Pált, aki a főigazgató zseniális ötleteit már többször szögletre mentette (sztriptíz a mentőnapon a főigazgató nejének, nem hülyék vagyunk, csak a fülkék fordultak ellenünk a mentőautó tenderben  stb…). Majd készíttetett egy legkevésbé sem elfogult, híradó-betétet a csíkos TV-n, ahol az a szakápoló fejtette ki a fent említett hypothermia és mentőautó beszerzés jótékony hatásait, aki a belső tér kialakításában kulcsszerepet játszott.

Furcsa, hogy az említett riportokban szinte szó sem esik arról, hogy főigazgatói utasítás született a beteg ki- betologatásáról. Azért az tényleg különös, hogy ez így alakulhatott, hiszen évtizedek óta nem volt arra példa, hogy a zárt mentőautóban a beteget ne lehessen ellátni.

Ennek fényében a szakmai know-how valóban megérett az átalakításra, ami csak a főigazgató azonnali lemondásával képzelhető el. Persze az is lehet, hogy a természetes szelekció már a mentőben megkezdődik, hiszen az ellátási területek átszervezésével lassan amúgy is esélytelen lesz a beteg túlélése, így egyszerűbb, ha már be sem ér a kórházba. Tessék csak mondani nem lehet ezt kissé humánusabbá tenni? Miért nem építjük meg a Nemzeti Taigetosz Hegyet, vagy a mentők kezébe miért nem adunk szolgálati kispárnát, hogy a beteg fejére szorítsák, megelőzve a további komplikációkat?

„mostantól semmi sem számít, legjobb ha nem emlékszünk rá”

Az idézetek a Kontroll Csoporttól származnak.

Tovább

Az elnök emberei

Mint az már közismert, 2011. december 10-én a Magyar Orvosi Kamara (MOK) küldöttgyűlése dr. Éger Istvánt választotta meg a kamara elnökévé.

 

A megválasztott régi-új elnök a szavazatok 70 %-át kapta, ami rendkívül figyelemre méltó lehetne, ha nem ismernénk a választás körüli tényeket. Furcsa ez az arány, már csak azért is, mert ez akkora „Éger fanklubot” feltételezne, ami vélhetően még Hajdú Péternek sincs meg. Magyarországon kb. 40 ezer orvos tagja a Magyar Orvosi Kamarának (a tagság kötelező).Figyelembe véve azt a tényt, hogy a tagok nagy részének a kamarai tagság semmilyen előnnyel nem járt, igen magas lehet a kényszertagok aránya. A számok ismeretében mégis azt hihetnénk, hogy Éger elnök úr újrázása mögött nagyjából 28 ezer orvos áll. Ez azonban valószínűleg nem így van, hiszen mindössze egy szűk „rajongói kör” segítségével sikerült újra az elnöki székbe kerülnie, ez pedig nem lehet több pár száz főnél.

A recept egyszerű volt: a Területi Szervezetek küldöttgyűlése 2011 nyarán zajlott le szinte mindenütt, gondosan megvárva a nyári szabadságolási időszakot, ráadásul megyénként egyszerre, egy helyen és egy napon kellett megjelenni, ami szintén borítékolta a csekély érdeklődést. Éger elnök úrnak további segítséget jelentett, hogy olyan „apró” anomáliák simán a rendszer szerves részeit képezhetik, mint például a józsefvárosi kamarai választások ügye.

A legfőbb probléma azonban az, hogy a választások időpontjának gondos és jól megfontolt időzítése miatt az orvostársadalom mindössze 2-3 %-a vett részt a tisztújító gyűléseken, így nem lehetett nehéz azt a pár száz főt mozgósítani, aki a fanklub tagja. http://mok.hu/dokumentumok.aspx (Sajnos, csak regisztrált MOK tagok láthatják a másik két jelölt programját)

További visszásság a kampányban, hogy a 2800 főt magában foglaló józsefvárosi kamara tisztújító gyűlése egy 150 főt befogadó teremben zajlott, és ezt is egy napra időzítették, hiszen az alapszabály így rendelkezik. Emellett míg az elnök a MOK honlapján a kezdőlapon kampányolhatott, addig a vetélytársak programja csak a honlap egy eldugott szegmensében volt megtalálható, sőt, a küldöttek adatbázisához sem férhetett hozzá egyik ellenlábas sem. Voltak, akik a jelölés fázisáig sem jutottak el: így járt a Magyar Rezidensszövetség elnöke, Papp Magor is, akinek a jelölése a MOK állítása szerint nem érkezett be időben. Papp jelölése ugyanis november 29-én érkezett be, azonban a MOK a jelöléseket már november 28-án lezárta, annak ellenére, hogy a saját alapszabálya szerint a december 10-i küldöttgyűlés előtt egy héttel kellett volna lezárni a jelölést. Ez december 3-án lett volna aktuális, így az egyik legesélyesebb jelölt el sem indulhatott a tisztújításon.

A tisztújítás visszáságait a NEFMI is vizsgálja, az a minisztérium, amely annak idején a kamarai tagságot kötelezővé tette, így komoly hatalmat koncentrált a Magyar Orvosi Kamara kezébe. Azonban az örök elégedetlen peresztegi háziorvos hamar jótevője ellen fordult, amikor közölte a „kegyelmi időszak lejárt” Kétségtelen, hogy a Szócska államtitkár által vezényelt egészségügyi tárca kapkodása és döntésképtelensége a magyar egészségügyet a működésképtelenség határára sodorta, de ezek szerint vélt szövetségeseit is teljesen félreismerte.

Ugyanis Éger a hála legcsekélyebb jele nélkül ment szembe a tárca vezetésével. Már egy helyes kis per is kilátásban van, amely a kamara által beszedett regisztrációs díjak jogszerűségéről fog szólni. A MOK az új belépő tagoknak a kötelező kamarai tagság hatályba lépésekor akciós regisztrációs díjat írt elő. A teljes ár 12 000 forint lett volna, azonban ez július 1-ig „csak” 6000 forint volt Budapesten. Már önmagában a regisztrációs díj is megkérdőjelezhető és felháborító, hiszen ez nem váltja ki a 20 400 forintos tagdíjat. Az azonban, hogy a MOK július 1-től ezt megszüntette és az addig befizetett összegeket nem térítette vissza, akár Éger állásába is kerülhetne. Annak fényében pedig különösen, hogy tagok ezreivel szemben folyik/folyt per a vélt vagy valós tagdíjtartozások ügyében.

A MOK az elmúlt nyolc évben nem teljesítette társadalmi kötelezettségét, gyakorlatilag a működése nem szólt másról, mint Éger személyes márkaépítéséről.

 

Sikeresen megszűntek a szakmai bizottságok, és a kamara szakmapolitikai kérdésekben sem tudott megfelelően reagálni, a mindig minden tagadása és támadása vajmi kevés konstruktivitást takart. Ennek a mentalitásnak az eredménye, hogy mostanában a MOK kimarad a szakmapolitikai egyeztetésekből, így érdekérvényesítő képessége szinte minimálisra csökkent. Furcsa azt látni, hogy a sokkal fiatalabb Magyar Rezidensszövetség érdekérvényesítés terén fényévekre elhúzott a nemrég még oly nagyra tartott intézmény mellett. A politikai döntéshozók annak ellenére nem állnak szóba az Éger vezette kamarával, hogy az előző ciklusban sok szívességet tett számukra.

Összegezve, az elmúlt nyolc év alatt a MOK kiíratta magát az egészségpolitikai döntéshozói körből, szakmai bizottságai megszűntek, gazdálkodása és működése finoman szólva sem transzparens, és végül, de nem utolsó sorban elvesztette tagjai támogatását is.

A torta és annak habja azonban még hátra van. A MOK gazdálkodásáról korábban már írtam, a helyzet pedig feltehetőleg azóta sem javult,hiszen a  2010. évi mérleget a kamara még mindig nem hozta honlapján nyilvánosságra. (Vagy jól eldugta, mert hosszas kutatás után sem található meg.) Így a működése továbbra sem transzparens, ellenben az orvosok számára sajnálatosan kötelezően finanszírozandó.

Szerencsére a MOK alapszabálya lehetővé teszi, hogy a tagság 10%-nak aláírásával és a célpontok megjelölésével rendkívüli küldöttgyűlést lehessen összehívni, itt akár ismét lehetőség nyílik a tisztújításra. A napokban elindult az egyik közösségi portálon az erre hivatkozó felhívás (Élhető Orvosi Kamaráért) is, mely szerint: elegük van Éger Istvánból.

 

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek