Így hal a szegény

 Már régen szétszakadt az egészségügy, aki ennek az ellenkezőjét állítja, az egyszerűen nem hajlandó szembe nézni a makacs tényekkel. Ugyanis pénzért jobb szolgáltatás, várólistamentes ellátás és akár hosszabb élet is vásárolható. A probléma csak az, hogy mindez nem látható, mert leginkább a hálapénz és a kapcsolati tőke vezérli. Hiszen ha valakinek például vastagbél tumort diagnosztizálnak, akkor igyekszik a legjobbnak tartott sebészt megkeresni az ismeretségi körön belül, mert ugye nem mindegy, hogy ki turkál a belünkben. Meg ugye az sem mindegy, hogy azt a tumort sikerül-e kibányászni, vagy marad-e egy kis halálos emlék utána. Aztán pedig ennek megfelelően a “szívességet”, mármint a műtétet, illik megfizetni a zsebbe csúsztatott kis figyelmességgel. De mindezt csak akkor tudja megtenni, ha van elég borítékba való, ha nincs, marad a mindenki számára hozzáférhető közellátás a várólistával, na meg ugye a kockázattal, hogy ki is kezel majd. Persze láttam én már sztársebészt is operálni kezdőkhöz haonló ügyességgel, meg az ellenkezőjét is, szakorvosjelöltet briliáns kézzel. De a hírnév ugye, meg az évek, néha felülírják a minőséget! Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szinte teljes minőségbiztosítás és minőségbiztosítási indikátorok hiányában a közellátás is lehet véletlenszerűen jó is. De ez igencsak esetleges.

várható élettartam hálapénz egészségügy biztosítás Ónodi-Szűcs Zoltán Rogán

Kép: http://kapitalizmus.hvg.hu/2016/03/23/negy-haborus-ok/

A statisztikák mégis azt mutatják, hogy a jobban keresők jobb ellátásban részesülnek, hiszen több borítékot tudnak megtölteni. Persze- persze jobban is odafigyelnek magukra, mert iskolázottságuk révén tájékozottabbak is, és többet tudnak a saját egészségvédelmükre fordítani aztán végül tovább is élnek. És ez itt a lényeg: jó életminőségben, hosszabb ideig élni, ezt akarja mindenki. Sajnos a magyar egészségügyi ellátórendszer ezt elég heterogén módon tudja biztosítani a betegek számára, mert egészen más élet- és gyógyulási kilátásai vannak egy borsodi kistelepülésen élő földműves számára, mint akár a miskolci “rózsadombon”. Ezért igaz a bevezetőben leírt állítás, hogy Magyarországon az egészségügyi ellátás már régen szétszakadt szegények és gazdagok ellátásra. Csak ez nehezen látható, mert a szegregáció még nem jelent külön intézményeket, hacsak nem vesszük figyelembe a magánellátókat. Itt ugyanis már érezhető,  leginkább a járóbeteg-ellátásban a jövedelem szerinti betegcsoportok szétválása. Ki az aki SZTK-ba megy? Az, aki nem tudja megfizetni  a magánellátás szolgáltatásait, vagy az, akinek van ideje a szó szoros értelmében, hiszen még ki tudja várni a várólistán a sorát és képes eltölteni a helyi szocreál szakrendelőben egy fél napot míg sorra kerül, sokszor dacára a sokszor hónapokra előre egyeztetett időpontnak. 

Ezért a mai rendszer végtelenül korrupt és igazságtalan is. Sokkal tisztább lenne, ha végre a politika kihúzná a kisujját a végbeléből és SZAKEMBEREK (nem outsider politikusok) segítségével határoznák meg azt a tisztességes minimum ellátást, ami mindenkinek JÁR. És itt az lehet a különbség, hogy kérem az Ön combnyaktörését a legújabb technikával, vagy a szintén elfogadható régebbi technikával operálom meg. Mert az egyik esetben a beültetni kívánt implantátum mondjuk 700 ezer forint a másik eseteben meg csak 100 ezer forint. Tehát nagyon kellene már az a tisztességes minimum, hogy egy kicsit a borsodi földműves is esélyt kaphasson a tisztességes ellátáshoz, na meg az élethez. A gazdagabbak pedig bátran fizethetnek kiegészítő biztosítást, akár többszintűt is, ezzel is tehermentesítve az állami ellátást.

Aki pedig továbbra is attól tart, hogy a kiegészítő biztosítás miatt az egészségügyi ellátás kettészakad, az méltóztasson lefáradni az elefántcsonttoronyból és felkeresni kezelőorvosát. Az pedig, hogy az egészségügyi államtitkárság mindeközben mit csinál, illetve pontosan mit nem, azt jól látjuk, hiszen az elmúlt több mint 7 hónap alatt szinte semmit nem jutott előre az ágazat. Még azokban a kérdésekben sem, amelyeket maga Ónodi-Szűcs Zoltán sorolt fel mint prioritásokként. Persze az is lehet, hogy az államtitkár az ágazat vezetése helyett Phd-jére  készül, a vezetést meg odaadta gebinben Rogánnak. Kérdésként már csak az merül fel, hogy tényleg Rogán vezeti az egészségügyi bértárgyalást is, azért áll? 

Tovább

Irgalmatlanul ostobán vernek el 8 milliárdot

Valahogy kezd az az érzése lenni az embernek, hogy az egészségügyhöz lassan többen értenek, mint a focihoz.

Boldogult nagyapám - aki tanárember volt - úgy ment a fogorvoshoz, hogy nem csak a konkrét diagnózist, hanem a kezelési tervet is felvázolta a beavatkozás előtt. Hasonlóan működik jelenleg a kormány, hiszen innen-onnan kiabálnak be az egészségügy kérdéseibe és ahány “hozzáértő”, annyi kezelési terv is elhangzik. Így nem csoda, ha az államtitkár sem tudja már követni, hogy mi is folyik tulajdonképpen az ágazatban. Helyzetét nem könnyíti meg az a tény sem, hogy meglehetősen nagy területet felügyel és program híján nincs mit felmutatnia a kormányon belüli “szakértőknek” arról, hogy mi is az irány. Így aztán az élelmesebb kibicek bele-belenyúlnak az egészségügy - amúgy szánalmasan keserű és száraz - mézescsuprába, hátha akad ott még valami. Rendszerint akad is, bár annak a valaminek már régen nem ott volna a helye, hanem a dolgozók zsebében.

Így fordulhat elő a legújabb nagyvonalú fosztogatás osztogatás, aminek mostani kedvezményezettje, a Betegápoló Irgalmasrend Kórházai, az elkövetkező évben 8.1 milliárd forint többlettámogatást kapnak. Mellékesen megjegyezve, az egyházi fenntartású intézmények ugyanazt a finanszírozást kapják az OEP-től, mint bármely állami intézmény. Ezenfelül a jövő évi költségvetésben még 300 millió  forint kiegészítő támogatásra, valamint a saját egyházak támogatására is szert tesznek. Igaz ez annak ellenére, hogy az Irgalmasok honlapján ennek az ellenkezőjét olvashatjuk: 

"Míg a legtöbb hazai kórház állami vagy önkormányzati tulajdonban működik, így ezt a forrást közpénzből biztosítják, addig a mi kórházunk esetén ennek előteremtése alapvetően a működtető Betegápoló Irgalmasrend feladata. Nagylelkű támogatóink is részt vállaltak abban, hogy a Rend a közelmúltban is számos olyan fejlesztést hajthatott végre, amelyek hozzájárultak kórházunk infrastruktúrájának - és ezen keresztül a nyújtott szolgáltatások színvonalának - javulásához."

Tehát panaszra nekik lehet a legkevesebb okuk, hiszen az állam megfelelően kistafírungozza az egyházi fenntartású egészségügyi intézeteket.

Pontosan ezért furcsa az állam bőkezű plusz finanszírozása az Irgalmasrendnél, ami három kórházat foglal magába, a vácit, a pécsit és a budapestit. 

A budapesti kórházaknál maradva, a Budai Irgalmasrendi Kórház egy a Budapesten található harmincból és aktívan részt vesz a budapesti betegellátásban és az ügyeletekben is. Tehát az Irgalmasrend által nyújtott kapacitásra szüksége van Budapestnek, de a kórházára már egyáltalán nem biztos. Hiszen, mint ahogyan már itt és itt is leírtam, Budapest ellátása a mai rendszer szerint fenntarthatatlan. Szükség van 4-5 szuperkórházra és az összes többit be kell zárni, az épületeket pedig egyéb célokra kell hasznosítani.

Egészségügy Irgalmasrend Budapest kórházak Korányi projekt Szócska Cserháti szuperkórház

Kép: http://www.pestmegye.hu/hirek-altalanos/3377-368-millios-beruhazas-a-rokus-korhaz-diagnosztikai-parkjaban

Minden olyan támogatás, vagy pluszforrás, ami a meglevő kórházakat fejleszti, addig teljesen felesleges és ablakon kidobott pénz, amíg nincs megegyezés a budapesti ellátás végleges tervéről, ami, még egyszer mondom, nem lehet épeszűen más, mint 4-5 szuperkórház.

Nem kell azonban messzire mennünk, hogy a most eltapsolni szándékozott 8.1 milliárd forintnak a párját is megtaláljuk, a Szócska Miklós exállamtitkár által gründolt és sokak szerint pénzszivattyúként működő - 2013-ban átadni kívánt, azonban mind a mai napig be nem fejezett- Korányi Projektet. Ahol sajtó hírek szerint 400 milliót síbolhatott el a kivitelező és amit az Európai Unió csalás elleni szervezete, az OLAF is vizsgál, vagy vizsgálni fog.

Az esztelen pénzköltésnek van egyéb formája is. Nemrég újították fel a Merényi Kórház pszichiátriai osztályát és fejlesztették az ott található, de minden mástól távol levő traumatológiát, közel 370 millióból. De ide sorolhatom nyugodtan a Rókus Kórház 367  milliós beruházását, vagy a legújabb, az Uzsoki Kórház szívkatéter laboratóriumának a beruházását is. Igaz, ez utóbbi legalább magántőkéből jött össze.

Fontos megjegyezni, hogy általánosságban az adott intézmények kapacitása fontos Budapest számára, hiszen ezen kórházi ágyak biztosítják a még elérhető egészségügyi ellátást. Nem az ezekben a kórházakban folyó szakmai munkával van gond. A problémát a budapesti ellátás startégiai átalakítását szolgáló terv hiánya okozza. Konkrétan az, amelyik kimondja, melyik 4 kórház marad és mely kórházra vár egyéb, másfajta hasznosítás. Addig bármilyen olyan jellegű fejlesztés/felújítás/beruházás, ami nem könnyen költöztethető, az nem más, mint az adófizetők megrövidítése, hiszen lehet, hogy azt a kórházat bezárják.

A helyzet különösképpen azért érdekes, mert pont az egészségügyért felelős államtitkár nyilatkozza szinte folyamatosan, hogy a rendszerbe addig több pénzt nem érdemes belerakni, amíg nem teszik átláthatóvá. Éppen ezért került kinevezésre egy miniszteri biztos, aki elméletileg az új budapesti kórházkoncepcióért és a fejlesztésekért, illetve ezek koordinációjáért felel.

A kialakult kép kapcsán azonban felmerül a kérdés, hogy mit is csinál pontosan a miniszteri biztos és hogyan engedheti meg az államtitkár, hogy lényeges, sok milliárdos fejlesztések végbemenjenek addig, amíg nem tette átláthatóvá - ígérete szerint - a rendszert.

De persze az is elképzelhető, hogy egy-egy futballszakértő átnyergelt az egészségügy területére is, és ha már a foci olyan jól megy, most értékes tanácsaival az erősebb kutya alapon vágja gerincre az egész budapesti ellátást.

A jelenlegi képet nézve pedig nem lenne semmi meglepő abban, ha a Sportkórház Honvéd Kórházba költözését már Mocsai, orvos-professzorként irányítaná.

Tovább

Tegnap lemondott az egészségügy miniszter

Romániában, mert nekik ott, az elmaradott Balkánon még ilyen is van, egészségügyi miniszter. Lemondott, mert jó drágán adta el egy kórházi beszállító a kórházaknak a vizezett kézfertőtlenítő szerét. A Mediafax hírügynökség szerint - kormányzati információkra hivatkozva - a lemondás mögött az állhat, hogy az egészségügy miniszter nem értett egyet a botrány kormányzati kommunikációjával és ezért nyújtotta be lemondását.

Mindeközben Magyarországon ilyen el sem képzelhető, hiszen a kormányzat számára oly mértékben jelentéktelen az egészségügy, hogy még csak saját minisztere sincs az ágazatnak, azaz itthon csak az államtitkár mondhatna le. Amire egyébként meglehetne minden oka, hiszen októberi kinevezése óta nem sok minden történt a tárcája háza táján, mármint olyan valami, ami egy picit is előre mozdítaná a szektort a  válságból.  Annak ellenére, hogy az államtitkár program nélkül érkezett, volt itt ígéret az alapellátás megerősítéséről, a kancelláriák kialakításáról, a kórházi minimum feltételek újragondolásáról, a szociális ellátás leválasztásáról és új kórház-és ügyeleti rendszer kialakításáról is Budapesten. 

De a szavak leginkább csak szavak maradtak, az ígéretek meg ígéretek. Egyedül a budapesti ügyeleti rendszer állóvizébe sikerült egy kis kavicsot beledobni a sebészeti ügyelet átalakításával, amelynek hatásait még ma sem látjuk tisztán, lévén, hogy csak egy hónapja működik az átalakítás.

Az új budapesti kórházról pedig úgy megy még mindig az ötletelés, mintha új logót kívánnának szerkeszteni a FIDESZ számára. Egyszer az államtitkár azt nyilatkozza, hogy nem lesz új kórház, mert a régieket buheráljuk inkább sufnituninggal, másszor Varga Mihály nyilatkozza azt, hogy márpedig lesz. Hasonlóan ellentmondásos nyilatkozatok születtek még egy-két hónapja is a háttérintézmények megszűnésével kapcsolatban, például az OEP megszűnését jellemzően úgy jelentették be, hogy az egészségügyi államtitkár nem tudott róla. 

A fenti kommunikációs problémák mögött azonban - véleményem szerint - sokszor tudatosan, vezérelten jelennek meg egymásnak ellentmondó információk. 

Hiszen a kormányzatot a legkevésbé sem érdekli az OEP sorsa, de láthatóan még csak az sem, hogy milyen szintű egészségügyi ellátást tud a választóinak biztosítani, sokkal fontosabbnak tűnik néhány kormányzati csoport hatalmi vetélkedése, aminek az egyik áldozata lehet az OEP is. Ilyen erőterek és viszonyok között kellene dolgoznia és eredményeket felmutatnia az egészségügyi államtitkárnak. Aki azért kifelé meglehetősen keménynek tűnik, hiszen nincsen olyan nyilatkozata, ahol ne szólna ki kissé érdes stílusban a munkáját kritizálóknak, kormányzaton belül azonban úgy tűnik, érdekérvényesítő képessége egy zsák hangyáéval vetekedik.

Eredménynek tekinthető talán az, hogy a jövő évi költségvetésben 96 milliárd forinttal több jut az egészségügyre, ami szinte teljesen bérfejlesztésre fog fordítódni. Arról, hogy ez miért nem lesz pont semmire sem elég, itt írtam. Ez az összeg egyébként durván a kétszerese annak az összegnek, ami stadion-támogatásokra fut be a TAO pénzekből. Igen, azon stadionoknak a támogatására, amikbe már az MLSZ elnöke szerint sem jár elég szurkoló és ezt a tényt tartja a magyar foci legnagyobb problémájának, annak ellenére, hogy 2015-ben 43 milliárd forint érkezett a futballba.

Kép: http://3.bp.blogspot.com/-AouIDhxrzGA/VpIhUAl4ncI/AAAAAAAADsk/yjznvz5K6-I/s1600/foci-egeszsegugy.jpg

Ha az egészségügy kicsit is kiemelt terület lenne, a jövő évi költségvetésből le lehetne nyisszantani azt a kb. plusz 100-150 milliárd forintot, ami a TAO és a már beígért 85 milliárd mellet megnyugtató módon tudná a béreket rendezni. Hogy honnan? Tessék megnézni, mennyit fordítunk a hitélet, a határon túli magyarok támogatására, vagy egyéb sportberuházásokra, de bátran idepasszírozhatnánk a Várba költözés költségeit is. 

A pluszforrás egyenlőtlen elosztásával azonban egy dolgot könnyen elérhetnek: az ágazat jelentős megosztottságát biztosan sikerül majd fokozni, ami nyilvánvalóan a szektor érdekérvényesítő képességét is számottevően csökkenteni fogja.

Sajnálatos módon ez nem fogja megoldani az egészségügy problémáit, sőt még arra sem lesz elég, hogy a bajok egy részét a szőnyeg alá seperje. Így a már végstádiumban rothadó ágazat jövőre is folytatni fogja agóniáját.

Az pedig, hogy az egészségügyi államtitkár megelégeli-e a feje felett születő döntéseket, vagy a saját tehetetlenségét, illetve a főnökéhez, a kelekótya lelkészhez méltó módon bájologva addig ül a fűtött székben, amíg engedik, az a jövő nagy kérdése lesz.

Tovább

A halál oka: az egészségügyi ellátás

Ezt az alcímet adta egy rangos orvosi szaklapban frissen megjelent tanulmány, az amerikai halálokokat vizsgálva.

műhiba emberi hiba magyarországi halálozás halálok ÁNTSZ kórházi fertőzések egészségügy

Kép: oneonlychance.tumbrl.com

Még kezdő, zöldfülű orvosként mellkascsövezéshez készültem. A betegnek mindkét oldalon volt légmelle, de csak az egyik oldalt kellett mellkascső bevezetésével ellátni. Amíg a felügyeletemet ellátó főorvos megérkezett, előkészítettem a beteget, lemostam a becsövezni kívánt mellkasfelet, a bal oldalit. Mikor végeztem, a beteg - aki szerencsére eszméleténél volt - megkérdezte: Doktor úr, nem a jobb oldalamat fogják kezelni? Meglepődve pillantottam a röntgenfelvételre és megdöbbenve konstatáltam, hogy oldalt tévesztettem, valóban a másik mellkasfelet kellett volna előkészítenem. 

Mentségemre szóljon, hogy akkor már közel 30 órája a kórházban voltam és igencsak szédelegtem a fáradtságtól. Akkor pedig ez volt az elvárás, ma már szerencsére "csak" 24 órás szolgálatot várnak el (8 óra normál munka 16 óra ügyelet) a nem műszakban (12 órás váltásban) dolgozó orvosoktól. A tévedés lehetősége a rendszerben kódolva van, hiszen a fáradtság és a kimerültség az egyik leggyakoribb orvosi hibaforrás. 

A rendszerben azért szerencsére vannak beépített fékek, az én hibám kialakulását még a felügyeletemet ellátó főorvos akadályozhatta volna meg - aki szintén közel 30 órája volt talpon - azonban szerencsére erre nem volt szükség, a beteg ezt megelőzte és szólt, így végül nem történt orvosi hiba, és a pácienst is megkíméltük egy felesleges beavatkozástól, aki egyébként néhány nap múlva gyógyultan távozott a kórházból.

Nem úgy, mint az a 251 454 amerikai beteg, akik halálukat orvosi hibának köszönhetik, legalábbis a fenti jelentés becslése szerint. A számok megdöbbentőek, hiszen a tanulmány a harmadik leggyakoribb halálokként az orvosi hibákat nevezi meg (igaz, ezeket kissé tágabban értelmezi, mint az orvosi műhibát, azonban itt mindenképpen a nem szándékos, de halált okozó esetekről van szó).  Ráadásul ez a dolgozat még inkább a konzervatívabbak közé tartozik, azok között, amelyek az orvosi hibák áldozatainak számát próbálják megbecsülni. Ugyanis az a betegkódolás, amit egy WHO ajánlás szerint Amerikában, de a világ 117 országában, így nálunk is végeznek (itthon Betegségek Nemzetközi Osztályozása, BNO néven ismert), nem alkalmas, vagy csak nagyon korlátozottan azon betegek azonosítására, akik az orvosi ellátás közben előforduló hibák miatt vesztették életüket. A szerzők hangsúlyozzák, hogy az orvosi emberi hibák elkerülhetetlenek, azonban számuk és következményeik csökkenthetőek lennének, ha a hibákat láthatóvá és mérhetővé tennénk, azaz hajlandóak lennénk az orvosi hibákkal szembenézni. Előfordulásuk csökkentésére három fő stratégiai irányt nevez meg a dolgozat: tegyük láthatóvá a hibákat, legyünk arra felkészülve, hogy emberi hibák előfordulhatnak, és legyen a kezelésükhöz megfelelő eszköz/gyógyszer/tudás, továbbá a humán faktor szerepét is figyelembe vevő alapelveket (pl. minőségbiztosítási, egyén- és vállalat biztonsági előírások) szükséges követni.

Szakértők azt is leszögezik, hogy az orvosi hibák jelentős része nem azért alakul ki, mert maga az orvos rossz, hanem azért mert a rendszer rossz, amelyben az orvos működik, azaz a legtöbb hibát rendszerhiba okozza. Ezen hibáknak van még egy közös vonzata, mégpedig az, hogy szinte sohasem egy cselekmény az, amely bekövetkezésüket kiváltja, hanem hibák, mulasztások sora vezet egy-egy végzetes eseményhez. Ezt fejlett kultúrákban már régen felismerték, és pontosan e felismerés következtében kutatják és teszik megismerhetővé a hibaforrásokat és azon folyamatokat, amelyek következtében egy-egy fatális esemény bekövetkezett.

Mindeközben Magyarországon az ÁNTSZ eldugja a kórházi fertőzésekre vonatkozó adatokat, amit a TASZ perrel kíván megszerezni. 

Amennyiben az amerikai adatokat a magyar viszonyokra vetítjük, mi is megdöbbentő számot kapunk. Ezek szerint ma Magyarországon évente 17 182 ember hal meg orvosi hiba következtében, napi 47 honfitársunk. (Számítási metódus: az Egyesült Államokban 35 416 000 kórházi felvételre jut 251 454 orvosi hibából eredő halál, Magyarországon a közel 2 420 000  kórházi felvételre jut 17 182). Persze, az amerikai mintát meglehetősen fals a magyar egészségügyi ellátórendszerre vetíteni, hiszen az itthonival ellentétben, ott elegendő számú, megfelelően képzett ellátó termeli ki a saját halottait, jól elszerelt és kifogástalan minőségű ellátóintézményekben. 

Jól mutatja a két egészségügyi ellátórendszer közötti különbséget, hogy az Egyesült Államokban 100 ezer lakosból évenként 193 hal meg szívbetegségben és 185 daganatos megbetegedésekben, míg Magyarországon kétszer ennyi beteg (400 és 360) hal meg ugyanezekben a betegségcsoportban. Nyilvánvaló, hogy a fentiek alapján a magyarországi helyzet sokkal rosszabb lehet a vázoltaknál.

Amennyiben viszont az amerikai adatok hazai arányosítását mégis elfogadjuk, úgy az orvosi hibák a magyarországi halálokok 13 százalékos arányával rögtön a harmadik helyet foglalják el a nem túl szívderítő halálozási listán, közvetlen a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a daganatos betegségek által bekövetkezett halálesetek után. 

Azonban amíg a tengerentúli ellátórendszer megpróbál szembenézni az orvosi hibák tényével, itthon attól tart az ÁNTSZ, hogy a felszínre kerülő adatok megzavarnák a társadalmat, és azemberek nem értenék meg azok pontos jelentését. Arról már nem is beszélve, hogy a lehetőségek országában az is elképzelhető, hogy az orvosi hibákról egy  sebész-onkológus lebbenti fel a fátylat, mint maga a címben is idézett tanulmány szerzője.

És mielőtt elkezdenénk a szokásos hangulatban révedni a gaz, pénzéhes orvosokról, akik legálisan ölnek, ne feledjük, hogy az egészségügyi ellátás pontosan olyan, mint a társadalom, ha számunkra megfelelő, hogy ennyit és így költsünk az egészségügyre, és nem háborodunk fel azon, ha adatokat titkolnak el előttünk, vagy ha azt látjuk, hogy az egészségügy szereplőit a végletekig kizsigerelik, miért várunk nagyobb transzparenciát, jobb ellátást? 

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek