Megjött az elsőfokú határozata annak az ügynek, amit azért indítottak ellenem, mert meg kívántam ismerni a Magyar Orvosi Kamara elnökének és az elnökségnek a teljes javadalmazását, valamint az Orvosi Kamara gazdálkodását, és ha ez még nem lenne elég, kritizálni merészeltem mind Éger István, mind Cser Ágnes megélhetési vezetők ténykedését.

Mielőtt részletesen megtekintenénk az elsőfokú Etikai Bizottság - nem mellesleg meglehetősen együgyű - határozatát, elvégeztem a házi feladatot, és kijavítottam azt. Megdöbbentő, hogy egy magát hatóságnak képzelő gittegylet ilyen helyesírással bármit is kiad a kezéből. A vesszőhibáktól eltekintve van, ahol nem sikerült egyeztetni az alanyt és az állítmányt, vagy az igeidőket, de van ahol a névelők hiányoztak, és van olyan is, hogy komplett mondatot írtak le úgy, hogy annak nem volt értelme. Mégis talán a Kazinczy-díjat a panaszlott szóért kaphatnák meg a szerzők, ilyen szó ugyanis a magyar nyelvben nincsen.

Igazából sokkal súlyosabb büntetésre számítottam, hiszen ha a veszprémi onkológus egy megrovással megúszhatja azt, hogy csak olyan betegeken végzett el életmentő beavatkozásokat, akik 150 ezer forintot fizettek neki, vagy az ellen a nőgyógyász ellen kamarai etikai vizsgálat sem indult, aki “műtői költségekért” kért pénzt egy sürgős császármetszés után, a Kamara és annak vezetőinek a kritizálása sokkal súlyosabb etikai elbírálás alá kellene, hogy essen.

Magáról a határozat tartalmáról és annak születéséről is érdemes néhány szót szólni. Az egész olyan, mint amikor egy buta orvos jogászt próbál játszani. De ez ebben az esetben nem sikerült. 

Mint ismeretes, június 13-án vettem át az Etikai Bizottság levelét, amelyben az etikai eljárást június 14-re tűzték ki, személyes megjelenési kötelezettséggel. Tekintettel arra, hogy a tárgyalás előtti napon kaptam meg a levelet a tárgyalás időpontjáról (ez egyébként jogszabályilag sincs rendben), kértem annak elhalasztását. Ennek ellenére a tárgyalást megtartották, meghallgatásom nélkül, és határozatot is hoztak. A legviccesebb mondata a jogászkodni kívánó orvosoknak az az, hogy: “A bizottság a kifogást (a tárgyalás elhalasztására vonatkozót sic!) nem fogadta el, mivel a kézbesítés időpontját maga a panaszlott orvos határozta meg azzal, hogy postafiókba helyezett leveleinek átvételi időpontját maga döntötte el.”

Jaj! Naszóval, a leveleket úgy kell kézbesíteni az idevonatkozó jogszabály szerint, hogy azt az érintett a tárgyalást megelőző 5 nappal megkapja. (A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL törvénynek (KET). 46.§ 3-as pontja alapján: “Az idézést – ha az ügy körülményeiből más nem következik – úgy kell közölni, hogy azt az idézett a megjelenésének megkönnyítése érdekében a meghallgatást megelőzően legalább öt nappal megkapja.”)

Miután a posta a 15. napon küldi vissza az értesítést, ha nem keresték (innentől kézbesítetté is válik) és a postára érkezés is általában 2-3 nap, plusz az öt napos jogszabályi limit, a leveleket a kitűzött tárgyalás előtt legalább 23-25 nappal előbb fel kell adni. A tisztelt Bizottság ezt a levelet május 26-án pénteken postázta, és a tárgyalás az ezt követő 19. napon kívánta megtartani.

További érdekessége a határozatnak, hogy a megélhetési szakszervezeti vezető, Cser Ágnes, aki nem orvos, és betegem sem volt, vajon milyen alapon panaszolt be, és panaszát milyen alapon fogadta el az Etikai Bizottság, úgy, hogy az ítélet indoklásában egyetlen egy konkrétumot sem tartalmaz, amivel megsértettem volna az - amúgy szintén olvashatatlan, helyesírási hibákkal tűzdelt,  és ostobán megszerkesztett - Etikai Kódexet. 

Éger István és az elnökség panasza érthető, hiszen munkájukat és ténykedésüket kifejezetten károsnak, az általuk irányított Magyar Orvosi Kamara működését pedig mind az orvosok, mind az egészségügyi dolgozók ellen irányulónak ítélem meg. Hasonlóan Cser Ágnes egészségügyben betöltött szerepéhez. Mindkét vezetőt csak és kizárólag a hatalmuk és pozíciójuk megtartása érdekli, és ezért hajlandóak egy egész ágazat fejét a víz alá nyomni.

Különös igaz ez akkor, amikor már olyan kevés az orvos és a szakszemélyzet, hogy komplett kórházi osztályokat kell bezárni. Valamint napról-napra egyre kevesebb orvossal kell az egyre több beteget ellátni. A minap éppen az egyik onkológus főorvos ismerősöm dobta be a törölközőt, és választotta a sokkal nyugalmasabb privát szférát. Annak ellenére, hogy imádta a szakmáját, és még a leterheltséget is évekig jól bírta, besokallt. Elege lett abból, hogy naponta 40-50 komplikált rákos beteget kellett ellátnia, hogy késő estig bent maradt a betegek miatt, hogy egy-egy vizsgálatot (CT, MR, biopszia stb…) csak kiskapuk és személyes kapcsolatok révén volt képes elintézni, ha egyáltalán sikerült. Elege lett a felszereléshiányból és abból is, hogy egy csomó onkológiai gyógyszerért egyéni méltányossági kérelmet kellett benyújtani az Egészségügyi Államtitkárságnak (az OEP már ott van). 

És egyáltalán elege lett az egészségügy teljesen reménytelen, kilátástalan helyzetéből.

Abból a helyzetből, amely a mai egészségügyet jellemzi, és amelyhez Cser Ágnes és Éger István, illetve a jelenlegi Magyar Orvosi Kamara vastagon hozzájárult!Mert félreértés ne legyen, ez a helyzet nem tegnap alakult ki, Éger Istvánnak és Cser Ágnesnek ebben évtizedes munkája van. 

Ezzel pedig egyszer el kell számolni, és ez már nincs is messze! 

Ami pedig az Etikai Bizottság határozatát illeti, elteszem emlékbe ebből a korból, és igen, természetesen éltem a fellebbezés lehetőségével. Folytatom….