Pontosan húsz évvel ezelőtt, nem sokkal az RTL Klub indulása után a kereskedelmi csatorna komoly kihívással nézett szembe. Martin Scorsese világhírű filmdrámáját, a Krisztus utolsó megkísértését tűzte műsorra, azzal azonban nem számoltak, hogy az itthoni, még rendszerváltás után hivatalban maradt katolikus főpapok komoly társadalmi tiltakozást indítanak el az akkor már tíz éves film bemutatása ellen.

A leghangosabban maga Paskai László bíboros  - akiről később kiderült, hogy Tanár fedőnéven ügynök volt - és a szeged-csanád megyei püspök, Gyulai Endre tiltakozott. Gyulaival akkor valahogy hallottam egy rádió interjút is, amiben a film bemutatása ellen érvelt, ám a riporter meglehetősen felkészült volt, és az utolsó kérdésével mattot is adott interjúalanyának. Ez valahogy így hangzott: “Püspök úr látta a filmet, amiről beszélünk? - Nem, nem láttam, de a hívek mesélték….” Az RTL végül visszavonulót fújt, a filmet nem mutatták be. Pedig egyébként ez az egyik legvallásosabb film, véleményem szerint. Hiszen Jézus a földi hívságok helyett végül a keresztfát választja.

Azóta próbálom a helyén kezelni azt, amikor bármelyik egyház a közélet kérdéseit próbálja hörgésével befolyásolni. 

Vonatkozzon ez az abortusztablettára, vagy a lombikbébi programra. Ez utóbbi bilit nemrég borította ki Veres András  győri megyéspüspök, aki szerint a lombikbébiprogram minden formája bűn. Bátor kijelentés ez egy olyan ember szájából, aki a családi kötődéseket oly kevéssé ismerheti, lévén elméletileg a cölibátus kötelezi, és nem utolsó sorban öregedő férfiként ritkán élhette bele magát várandós nő érzéseibe. Bár, ki tudja…

#veresandras #lombikbebi #egeszsegugy #mestersegesmegtermekenyites

Fotó: MTI

No de túllendülve a szokásos egyházi fontoskodáson, a lombikprogram az amúgy jelentősen elöregedő társadalmunk számára évi 2000 gyermeket jelent pluszként a 90 ezres éves élveszületési számhoz. Mégpedig törzskönyvezett, magyar gyereket, akik nem a mélyszegénységbe születnek bele, hiszen hiába az állami támogatás, a lombikprogram még így is több százezer forintba kerülhet családonként. Ergo, a mesterséges megtermékenyítés jelentékenyen hozzájárul a magyarság és a keresztény kultúra fennmaradásához. 

Ezt köpte most szembe a még egykori ügynököktől hemzsegő magyarországi despota katolikus egyház azzal, hogy a lombikprogram minden formáját bűnnek titulálta a győri megyéspüspök, és ettől nem határolódtak el társai egytől-egyig. Közeledünk ezekkel a gondolatokkal ahhoz a sötét atwoodi világhoz, amelyet a Szolgálólány meséje oly híven tükröz vissza. Ahol a nők nem mások, mint tenyészőgépek, akiket e nemes cél érdekében a kiváltságos réteg bátran megerőszakolhat a peteérés idején. 

Semmi lombik, ugye!

Ott ugyanis a mesterséges megtermékenyítés során több női petesejtet is megtermékenyítenek, de nem mindegyiket ültetik be az anyába. Megtermékenyítés után az ötödik napon történik a beültetés, mert ekkor a legfogékonyabb az embrió a megtapadásra a méhen belül. Az embrió - amely ebben az állapotban inkább sejthalmaz, hiszen un. pluripotens őssejtekből áll, azaz olyan sejtekből, amelyekből még bármilyenféle sejt és szövet is kialakulhat (szív, izom, hámsejt stb…) - ekkor két részből, egy belső (epiblaszt) és egy külső (trofoblaszt) részből áll, az utóbbi külső részből alakul majd ki a méhlepény, míg a belső részből majd maga a magzat. Ebből csak annyi a lényeg, hogy a beültetésre kerülő embrió még annyira kezdetleges, hogy csak két sejtcsoportot lehet megkülönböztetni, az egyikből a méhlepény lesz majd, a másikból a magzat. Azaz az egész nem más, mint egy sejthalmaz, ahol még a sejtek nem kezdtek el úgy osztódni, hogy abból az szervek, vagy szervrendszerek alakulhassanak ki. 

Sejthalmaz, ami sok-sok párnak a legnagyobb reményt jelentheti, és ami nem jöhetett volna létre természetes körülmények között, csak itt a lombikban. 

És ezt akarja most az könyörület jegyében  a győri megyéspüspök megbélyegezni, hogy ismét az inkvizíció gyönyörében fürödve nézze a meddő párok szenvedését. Visszatértünk a középkorba az istenítéletek világába, ahol a technika segítségét el nem fogadva a köpölyözés és az imádság az egyedüli gyógymód a máglyák tövében. 

De az élet védelme érdekében vajon hatékonyan küzdenek haladást elutasító középkorban élő egyházfik, például az abortusz ellen, azzal, hogy az egyetlen megoldásnak tiltást tartják a megelőzés helyett? Hatékony-e ez a fajta stratégia az abortuszok számának csökkentésére? Tetszett-e már hallani arról, hogy felvilágosító órákat tartanak ehhez értő szakemberekkel, parókiákon, az abortuszok számának csökkentése érdekében? A Katolikus Egyház még most is, a XXI. században is elítéli az óvszer használatát, a többi terhességmegelőző eszközről, tablettáról már nem is beszélve. Úgy viselkednek, mintha a szexualitás az bűn, és nem egy teljesen természetes dolog lenne. Ahelyett, hogy felvilágosítanának, tiltanak.

Pedig sokkal inkább a felelős szexuális oktatással kellene védeni az élet szentségét, mintsem tiltással és ostoba hörgéssel felkorbácsolni az indulatokat.

És azzal pedig, hogy  meg is bélyegezzük a lombikbébiprogramban részt vevő párokat, csak a sikertelenséget kódoljuk - egy amúgy is igen stresszes folyamat kellős közepén - mintsem az embriók beágyazódását.

De talán van itt még egy apró, és ám nem elhanyagolható érv amellett, hogy hirtelen miért is lett ilyen forró téma a lombikprogram, miközben a kormány éppen emeli a sikeres beavatkozások után a következő baba lombikciklusainak számát. Talán nem csak a szokásos ostobasága vezette Semjén Zsoltot, amikor nekirohant a legnagyobb magán-lombikprogram szereplőnek.

Talán megtetszett ez az iparág valakinek….Talán!