Ónodi Szűcs Zoltánnak szinte biztosan, hiszen saját bevallása szerint is szeretne gyorsabban haladni az általa kezdeményezett változtatásokkal kapcsolatban. Merthogy a legutóbbi hírek szerint a kancelláriák bevezetését csak el kell halasztani 2018-ra, a választások utánra. Ugyanis a politika nem meri felvállalni az egészségügy átszervezését és az orvosbárók piszkálását a választások előtt bő másfél évvel, annak ellenére, hogy a folyosói pletykák szerint már a kancellárok neve is megvan.

Kép: shutterstock_116202724.jpg

Már maga Lázár János is azt nyilatkozta a Népszavának, hogy nem szabad lebecsülni az orvosok érdekérvényesítő képességét, és nem szeretnének konfliktusba keveredni az orvoslobbival, ezért javasolják, hogy 1-2 évig több jogkörük maradjon a kórházigazgatóknak és ne térségek szerint szervezzék az ellátást, hanem megyénként. Meg még azt is mondta, hogy nehogy a túlzott központosítással itt is olyan csapdába kerüljenek, mint az oktatásban a KLIK-kel.

A nyilatkozat több okból is rendhagyó, először is a kancelláriaminiszter maga mondja ki, hogy nemhogy túltolták a biciklit, hanem valamit teljesen elrontottak. Másodszor is a kancelláriaminiszter szólal meg az EMMI-t érintő kérdésekben. Harmadszor, azokra az orvosbárókra kíván támaszkodni, akiket nem meglepően ez a rendszer maga helyezett pozícióba, így a óvatoskodás és a verbális konfliktuskerülés semmi mást nem jelenthet, minthogy Lázár nyílt csapást mért Ónodin keresztül Balogra. Akire nem nehéz bármilyen csapást is mérni, hiszen kvalitásai a segédlelkészi hivatal követelményeit is éppen, hogy súrolják, így már lassan a NER-en belül is egyre kevésbé vállalható figura (pedig a mérce szemmel láthatóan nagyon alacsony). Negyedszer, az is elhangzott, hogy Lázár a megyei ellátást preferálná, a régiós komplexebb, olcsóbb és fejlettebb rendszer helyett. Ugyanis ha az ellátás megyénként szerveződik, sokkal több NER huszár kerülhet pozícióba és teheti azt, amihez a legjobban ért: a semmit. Míg régiós szintű ellátásszervezés esetén kevesebb pozíció jut a centralizált rendszernek köszönhetően, azaz a rendszer olcsóbb és akár jobban szervezett is lehet.

Így, amennyiben a Lázár féle elképzelés valósul meg, minden kis NER huszár megnyugodhat, ugyanis lesz pénz új autóra, nyaralásra, csokira és a most regnáló kórházigazgatók is folytathatják basáskodásukat, akárcsak a méltán hírhedté vált Bedros Róbert.

Igaz, ennek az ára a kevésbé hatékony és drága ellátás lesz. Pedig az egészségügyben létrehozni kívánt kancellária - bár elnevezése szerintem rendkívül fellengzős és hivalkodó, sokkal inkább kellene ellátásszervezőnek hívni - valóban arra lenne hivatott, hogy racionalizálja az ellátást. Ugyanis ideje szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem lehet minden faluban fenntartani kórházat és nem lehet minden kórházban szívtranszplantációt végezni. Tehát a feladatokat és a meglévő kapacitásokat ésszerűen meg kell szervezni és el kell osztani, hiszen ez fogja az ellátás biztonságát növelni. Mert az értelemszerű, hogy az az orvos fogja a legjobban elvégezni a szívtranszplantációt, akinek a legnagyobb rutinja van ebben, és nem az, amelyik évenként 1-2 hasonló műtétet végez. Nos, ezen kapacitások összehangolása lenne a kancellária feladata, na meg persze a beszerzéseké is. Így viszont nehezen lenne elképzelhető, hogy egy városi kis kórház olyan lélegeztető gépet vásároljon, ami tudásában egy klinikát is kiszolgálna, a kis kórházban ellenben ennek a tudásnak csak a 20%-át hasznosítják. Persze-persze, nem véletlen a szükségtelenül nagy tudású gép megvásárlása, hiszen Mengyi óta tudjuk, hogy mindenhol felmerülhetnek alkotmányos költségek.

Ezeket a szükségtelenül túldimenzionált beruházásokat egy biztosítási alapon jól működő régiós szintű ellátásszervező ellenben sikeresen megakadályozhatná.

Mindezek ellenére, nem alaptalan Lázár félelme a központosítással kapcsolatban, hiszen Balogék már létrehozták azt a GYEMSZI-megaszervezetet (mai nevén Állami Egészségügyi Központ), amely az egészségügy válságát csak tovább mélyítette. De nyilván ez egészségügy és az oktatás siralmas helyzete mind több és több muníciót szolgál ebben az állóháborúban a miniszterelnökség számára. Ennek a háborúnak estek áldozatul a háttérintézmények is, aminek az egészségügy kapcsán végül a a betegek látják kárát.

Ezért nem ártana már lezárni ezt a háborút, aminek akár üdvös vége is lehetne Lázár győzelme, hiszen ekkor talán az egészségügy is kaphatna hozzáértő vezetőt és a racionalitás vehetné át a rendezőelvet. Persze ehhez az is kellene, hogy végre szakítsunk a NER-hagyománnyal és ne pártpreferenciák alapján nevezzünk ki egyéneket pozícióra, hanem azok alkalmassága miatt. Ugyanis jelenleg az az állítás igaz, hogy a tehetségtelen vezető nem vész el, csak átalakul, mint például Beneda Attila, aki alkalmatlan volt államtitkárnak az egészségügyi vonalon, majd hirtelen alkalmas lett család- és népességpolitikai oldalon.

Ónodi  Szűcs Zoltán pedig sodródik tehetetlenül a politika keltette hullámok mentén, és immár sokadszorra nézi végig azt, hogy a megvalósítani kívánt céljai felett a politika átnyúl. Az ő felelőssége, hogy mindezt megalkuvóan, csendben hagyja és végignézi, ahogy a tehetségtelenség szétveri a düledező rendszert.

De mindeközben inkább rettegjünk, mert jönnek a migráncsok és ez most sokkal fontosabb annál, hogy a lassan már nigériai szintű egészségügyi ellátás miatt mind meghalunk.

Apropó, nem a romák segélyét kellene elvenni, hogy megállítsuk a bevándorlást, nem őket kellene ijesztgetni, hanem csak ki kellene rakni néhány fotót a kórházak állapotáról, meg valahogy kiplakátolni, hogy az elmúlt hat évben (még nincs 8) mennyi “alkotmányos” költség került a híres Idi Amin afrikai diktátorhoz hasonlóan politikusainkhoz. Azt is érdemes lenne kiplakátolni, hogy immár van keresztényüldözés elleni államtitkárságunk is közel egy milliárdért, hogy te gaz muzulmán tudd hol a helyed! Higgyétek el feleim, mint a vámpírok a keresztes fokhagymát, úgy kerülnék el a határainkat a migráncsok.

Persze amíg rettegünk, addig nem gondolkozunk arról ,hogy hogyan nő a Pasa Park, és hogyan lesz egy egyszerű nép gyermekéből milliárdos az állam segítségével. És azon sem, hogy a magyar halálozási ráta  (népesség arányosan) az uniós átlagnál 70 %-kal magasabb.