Vigyázat szakmai anyag!

Ha valaki azt gondolja - mint a politika - hogy a sürgősségi ellátást csak magával pénzzel meg lehet oldani, az óriásit téved. 
Ilyen szemlélettel teljesen felesleges, akár csak tíz forintot is a rendszerbe rakni, mert szakértelem hiányában az egészségügyre fordított összegek nemhogy nem hasznosulnak, hanem további mély károkat okoznak. Ugyanis ahhoz, hogy valóban hosszútávú eredményeket és fenntartható egészségügyet, valamint lényegesen egészségesebb nemzetet tudhassunk magunkénak, nem árt rendszerben gondolkodni, és rendszerszintű lépéseket megtenni. 

Az egyik előző blogbejegyzésemben a sürgősségi ellátás problémáit írtam körül, most a megoldásokat foglalom hol, vázlatszerően, hol picit bővebben össze.

Ónodi-Szűcs Zoltán 2015 októbere óta egészségügyi államtitkár. Programja nem volt, pusztán öt pontra fókuszált: az alapellátás megerősítésére, a szociális ellátások leválasztására az egészségügyről, a fővárosi ellátás átszervezésére, a kancellária rendszer bevezetésére és a kórházi minimum feltételek rendbe tételére.
Oly erősen koncentrált, hogy közel két és fél év alatt semmiféle eredményt nem tudott felmutatni, egyik pontjával kapcsolatban sem. Az rendben van, hogy Ónodi-Szűcs nem Uri Geller, így nyilván a koncentrálás sem az erőssége, de eredménytelensége fekete árnyékként vetül a szakmára.

Nem telik el hét, hogy ne lenne botrány a sürgősségi ellátás körül, pedig nem kellene ennek így lennie és Ónodi-Szűcs öt pontjából szinte mindegyik szorosan kapcsolódik a sürgősségi ellátás megújításához. 
A jelenlegi sürgősségi ellátás hibáit és hiányosságait itt és itt ismertettem, most beszéljünk a megoldásokról. 
I. pont A Fővárosi ellátás átszervezése.
Az egészségügy állatorvosi lova Budapest, és itt is van a legnagyobb probléma a sürgősségi ellátás körül. A fővárosban harmincvalahány kórház található ötvenvalahány telephellyel. Ebben a régióban is igen nagy az orvos- és egészségügyi szakemberhiány, azonban ez itt csak látszólag van így, hiszen amennyiben ez a szakembergárda mindössze négy megyei szintű kórházra korlátozódna, gyorsan kiderülne, hogy itt bizony még sok is a képzett szakember. Ugyanis ha kevesebb kórházban kell egyszerre ügyeletet kiadnom, akkor kevesebb személyzettel kell gazdálkodnom, még akkor is, ha közben az ellátandók száma nő. Tehát amennyiben mindössze négy megyei szintű kórház látna el ügyleti feladatot Budapesten, akkor a hatékonyság drámai módon növekedne, ráadásul minden egy helyen elérhetővé válna, nem kellene a beteget a sürgősségi osztályról a város másik felébe szállítani, mondjuk érsebészeti ellátásra, ami nemcsak kényelmetlen és költséges, hanem számos esetben életveszélyes is. 
Azonban rendszerszintű változást csak rendszerszintű beavatkozással lehet elérni és azzal, hogy Budapest kórházait racionalizáltuk még semmi egyebet nem tettünk, mint utolértük bármely megyeszékhely ellátási lehetőségeit.
II. pont Az alapellátás, a háziorvosi ügyeleti rendszer és a Mentőszolgálat átszervezése 
Sokkal több magasan kvalifikált nővérre és ápolóra lesz szükségünk. Sok, ma még hagyományosan orvosi feladatot le kell adni ezen ápolók számára.
Ilyen a ma még háziorvosi kompetenciákhoz rendelt egyes beavatkozások nagy része is. Bátran engedhetjük bizonyos kompetencia határig ezen szakembereket beteget vizsgálni és ellátni is, az alapszabály az az, hogy az orvos a bonyolultabb esetekkel foglalkozzon, azokkal viszont sokkal alaposabban és mélyebben, mint most. Munkájukat pedig komoly minőségbiztosítási szempontok alapján értékelni kell. A sürgősségi ellátás elválaszthatatlan a környezetétől, a háziorvosi ellátástól, a háziorvosi ügylettől, a mentőszolgálattól, a szakellátástól és a kórházi ellátástól, azaz az egész egészségügytől. Éppen ezért ennek összefüggésében kell vizsgálnunk, ha változtatni akarunk. Most az alapellátástól indulunk.
Az megengedhetetlen, hogy a sürgősségi osztályok a háziorvosi praxisok ledobóhelyei legyenek. A jelenlegi háziorvosi rendszer elavult, gyakorlatilag a háziorvost diszpécserré fokozza le, aki a beteget vagy szakrendelőbe, vagy a sürgősségi osztályra utalja. Sajnos gyakran ez utóbbi feladatokat sem tudja a rendszer hiba nélkül megugrani, ezért a háziorvosi rendszert nem megerősíteni, hanem átalakítani kell. 
Olyan praxisközösségeket, kell létrehozni, ahová a betegeket egy-egy település központba megfelelő szociális ellátókkal lehet beszállítani (Erről Kincses Gy. Itt). Az egy falu-egy orvos rendszer megbukott és fenntarthatatlan. A jelenlegi háziorvosi kompetenciákat ki kell szélesíteni, alapvetően ezekben a praxisközösségekben kell, hogy megtörténjen a diagnózisok felállításának zöme, a szakorvosi ellátóhálózattal karöltve. És igen, ezt a rendszert integrálni kell a sürgősségi ellátásba, azaz már a háziorvosi képzés alatt sokkal nagyobb hangsúlyt kell adni a sürgősségi betegellátás oktatásának, valamint a sürgősségi osztályokon mindig elérhető kell hogy legyen egy-két alapellátást végző kolléga, akik az ott megjelenő ellátási szintjüknek megfelelő esteket leveszik az osztály válláról. Azokról a betegekről, akik nem képesek a szociális szolgáltatóval beutazni az alapellátás igénybevételére, megint csak a szociális ellátó hálózatnak kell gondoskodnia. Sokkal több XXI. századi színvonalú, a betegek méltóságát figyelembe vevő szociális otthonra van szükség, akár a most még kórházanként szolgáló egészségügyi intézmények helyén is.
A háziorvosi rendszer mellett hozzá kell nyúlni a háziorvosi ügyletekhez is. Ezen ügyeletek jelenleg szerintem több kárt okoznak, mint hasznot. Ez egy abszolút kényelmi szolgáltatás, ami egyrészt jelenleg már alig-alig működik, másrészt teljesen felesleges is, ha van egy jól működő alapellátás és egy jól működő mentőszolgálat. Az nem megy, hogy a háziorvosi ügyelet megy ki például a véralvadásgátló beadására, erre a beteg, vagy a hozzátartozó is megtanítható. Az sem szolgálja a fenntarthatóságot, hogy a háziorvosi ügyeletet arra tartjuk, hogy influenza időszakban a háziorvosi ellátást kiegészítse. Ráadásul két rendszert tartunk fent egyszerre, a háziorvosit és a mentőszolgálatot. Jelenleg egyik sem működik elégséges szinten, ezért elengedhetetlen a Mentőszolgálat jelentős megerősítése is, mind humán erőforrás (ezt elsősorban a teljesen inkompetens vezetésre értem), mind a szervezet átszervezése szempontjából a modern kor kihívásainak megfelelően. Mindenképpen  el kell azt a kívánatos célt érnünk, hogy a sürgősségi ellátás egy egységes ellátási trendet tükrözzön kórházon belül és kívül is. Azaz a kórházon belüli  ellátás a kórházon kívüli ellátás folytatása legyen, ezért a Mentőszolgálatnál dolgozó orvosokat és mentőtiszteket be kell forgatni a kórházi ellátásba, és ugyanígy a kórházi ellátókat is be kell forgatni a mentésbe. Ez egyfajta job sharing rendszerben jól működhet és rendkívül hasznos lehet.
Ha ez mind megvan, akkor jöhet a szakorvosi rendszer, a szakrendelők  átalakítása.Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kelljen egy-egy konzultációra több órát várni, vagy ne kerüljön be a sürgősségi osztályra olyan beteg, akinek a panaszai alapján nem ott lenne a helye, hanem az SZTK-ban.
De ez már egy másik blogbejegyzésem témája lesz. 

Addig pedig bátran tessék elgondolkodni azon, hogy meddig tartjuk el azokat a vezetőket, akik  még a saját maguk által kitalált, igencsak sekélyes elgondolásaikat sem tudták megvalósítani 2 és fél év alatt? Mert a rendszer innen bűzlik, az inkompetens, szervilis vezetők világától, a teszetoszaságtól és a politikai akarat hiányától, ami a rendszer átalakítását szolgálná.

Folyt. köv….