Help Sales ÁSZF

Evolúciós ugrás helyett csiga csoport alakul a mentőknél

Egyre inkább úgy érzem, hogy Győrfi Pál nem létező médiaiskolájában maxolja ki az egészségügyi kommunikációt a kormány. Hiszen Győrfi szerint nincs szakemberhiány és úgy általában is mindig minden a legnagyobb rendben van, még akkor is ha már…   Nagyon úgy nézem, hogy az egészségügyi kommunikáció legalább annyira sikeres, mint Győrfi hajbeültetése.

Győrfi Pál Országos Mentőszolgálat egészségügy Máté Gábor főigazgató mentés mentésirányítás egészségügyi államtitkár

fotó: szerkesztve a magyarhirlap.hu-ról

Hiszen hol maga a miniszter a biciklikkel, hol az államtitkár mond valami szórakoztatót, például a “szakmai érvek mentén lett szétverve az egészségügy”, de ha esetleg éppen nem érnének rá, akkor biztos előkerül valamelyik pincsi kutya, hogy megcsinálja a napomat, mint legutóbb az ÁNTSZ frissen kinevezett új tisztifőorvosa

De nem marad el ezen a területen a Mentőszolgálat szintén frissen kinevezett vezetője sem. Aki eddig sehol sem felejtette el megjegyezni, hogy ő bizony Kresz Géza (a magyarországi mentés megalapítójának) ükunokája, amihez én szívből gratulálok. Ezen felül azért még csak megjelent, vagy három országos lapban az ükunoka nyilatkozata, hogy hát ő nem talált semmiféle olyan standardot, amely szerint a mentőnek tizenöt percen belül ki kellene érnie az egészségkárosodás helyére, így szerinte ez az egész tizenötpercesdi egy bullshit. Erre azért még a Népszabadság újságírója is felkapta a fejét és szerényen megjegyezte, hogy a világ fejlettebb részén a 15 perc már 8, és a legnagyobb baj az, hogy nem egy tanyára nem ér ki a mentő, hanem Budapesten a Deák térre sem 15 perc alatt.

Győrfi Pál Országos Mentőszolgálat egészségügy Máté Gábor főigazgató mentés mentésirányítás egészségügyi államtitkár

A kijelentés kísértetiesen emlékeztet a 80-as évek végi mentőszolgálat hozzáállására. Ahol a betegszállítás során nem egyszer kellett akár 8-10 órákat várni.

Mindenesetre az üzenet világos, nyíltan emelt fővel kimondjuk, amit már eddig is mindenki tudott, hogy nyugi nem fogunk kiérni 15 percen belül, ne is várjátok és így a problémát megoldottuk. Hasonlóan ahhoz, amikor a mentőautók életkorát igazították a jogszabályhoz. (Tízévesnél idősebb mentőautó nem dolgozhatott, azonban a Mentőszolgálat gépjárműállományának nagy része elmúlt tízéves, így egyszerűbb volt jogszabályt módosítani, mint mentőautót venni.)

Na persze, majd stroke-hoz meg szívinfarktushoz azért igyekszünk, de a törött bokájú nyugdíjas várhat télen az utcán, hiszen jegelni ott már jegeli is. 

Volt egy 4,1 milliárdos uniós tender, amely a mentésirányítás korszerűsítésére ment volna el. Tudják az ahol egy tablet 400 ezer forintba, egy azt tartó konzol pedig 200 ezer forintba. Ennek a projektnek lett volna a része a KÓRSZERŰ mentésirányítás szoftveres fejlesztése is, amely magában foglal egy KÓRSZERŰ kikérdezési protokollt is. Ez a KÓRSZERŰ protokoll lett volna hivatott kiszűrni mi mentőfeladat és mi nem az. Azaz amit ükunoka állít - hogy aztán már nem is kellene mindenhez mentőt küldeni - csak egy olyan közegben értelmezhető, ami már szabályozva van, a mentésirányítás meg még most sincs. Így egyszerűbb mindenhez mentőt küldeni, még a nagymama szemüvegének megkereséséhez is, mint a kockázatot a nem küldéssel felvállalni. Az meg, hogy egy karambolban beszorult sérülthöz csak fél óra múlva tud kocsi menni magyarázható a kocsihiánnyal. 

Azonban ezt az uniós lehetőséget a 4.1 milliárddal nem sikerült megugrani és KÓRSZERŰ mentésirányításnak se híre se hamva. Így, marad a jó öreg mágnestábla és mentésre bármilyen okból alkalmatlanná vált dolgozók szociális foglalkoztatója a mentésirányítás. Nem csoda, hogy az új főigazgatónak - akinek a fenti tenderhez semmi köze nem volt - más nem marad a kezében, mint visszanyúlni ápolókorából hozott kommunikációhoz. Nincs és nem is lesz, jó az úgy! Tizenöt perc, hülyeség!

Másik oldalról viszont nem szabad elfelejteni, hogy a széteső egészségügy egyre több feladatot ró a mentőszolgálatra és valóban egyre több olyan szállítást végeznek, amelyekre nem lenne szükség. Példaként tudnám mondani azt a kb. tíz évvel ezelőtti légi szállítást, ami Miskolcról irányult Győrbe  egy lélegeztetett beteggel csak azért, mert területileg a beteg a győri kórházba tartozott, és Miskolcon lejárt az OEP finanszírozása. A szállítás a beteg számára abszolút nem veszélytelen és még el is pattintottunk rá 1-2 millió forintot, igaz nem a Miskolci kórház büdzséjére. Persze ez a jövőben nem fordulhat elő, mert a légimentők helikopterbérleti tenderét, már harmadszor vonták vissza a napokban, így meglehetősen bizonytalan, hogy mivel fognak repülni 2016 márciusától.

Érdekes a 15 perces kiérkezés magyar legendája is. 2006-ban az akkori Egészségügyi minisztérium megrendelt egy tanulmányt az Országos Mentőszolgálat működéséről, abban a tanulmányban szerepelt egy hivatkozás, amely leírta, hogy a mentőszolgálat 78 %-ban 15 perc alatt kiér a helyszínre. Ez a hivatkozás azóta aranystandarddá vált, annak ellenére, hogy ma már senki sem tudja mikor és hol készült, és annak ellenére is, hogy a körülmények jelentősen megváltoztak. Hiszen az elmúlt tíz évben a mentőszolgálat már egyre kevésbé képes ellátni az alapfeladatát, magát a mentést, és ez az arányszám is mostanra jócskán csökkenhetett. Most éppen ennek megreformálására várunk, mert igény az volna rá. Eddig nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy még tavaly íziben menesztették az orvosigazgatót, aki az RSI (Rapid Sequence Induction/Intubation, sürgősségi altatás) pápájaként a saját pápaságába bukott bele itt is, és szintén útilapu került az egyik igazgató, valamint a gazdasági igazgató lábára. Ami kezdetnek elég biztató volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az itt is megbukott orvosigazgató a légimentőknél dolgozhat tovább, ott ahol korábban ügyvezető igazgatóként, majd orvosigazgatóként is megbukott, igaz ma már csak orvosként. Az sem tesz jót a főigazgató által is felismert morális válság kezelésében, hogy azok akik ezt a válságot előidézték, még mindig a helyükön vannak egészen régiós orvosigazgatói szinten.

Úgy nem lesz rend, és béke sem, ha a kezdetek után erős visszaesés várható. Márpedig értékelhető program és jó csapat nélkül az újdonság varázsa, csakúgy, mint az ükunokai örökség hamar szertefoszlik és a morális válság újabb immár sokkal mélyebb állapotába süllyed. És fiúk, ha még tényleg sokat tököltök, ne csodálkozzatok majd azon ha beolvasztanak a Katasztrófavédelem alá, igaz az nem csak számotokra, hanem Magyarország lakosainak is katasztrófa lesz.

Tovább

Programozott öngyilkosságot hajt végre a kormányzat?

Ugye megvan az a vicc, amikor a medve odamegy a farkashoz és közli vele, hogy te farkas le kell, hogy lőjelek. Miért medve, mert rajta vagy a listámon, most menj szépen haza búcsúzz el a családtól, mert holnap lelőlek. És így is lett. Majd ugyanez megismétlődött a rókával is. Harmadjára a nyuszika volt soron, neki is mondja a medve, te nyuszika le kell, hogy lőjelek, miért medvekoma, hát mert rajta vagy a listámon. Aha - így a nyuszika - és mondd csak medvekoma, nem lehetne valahogy lehúzni arról a listáról. Ja, de - mondta a medve. 

EMMI háttérintézmények beolvasztás megszüntetés OEP ÁNTSZ egészségügy

Valahogy így érezhetnek azon kormányzati háttérintézmények vezetői, akiknek intézményeit vagy jogutód nélkül bezárják, vagy beolvasztják valamelyik minisztériumba (lelki szemeim előtt látom már a medve előtti sort). Ahogyan a tervek szerint az Országos Egészség Pénztárt (OEP), vagy a Nyugdíjfolyósító Intézetet is. Egy biztos, nem szívesen lennék most nyugdíjas, várva a postás csengetését minden hónap 3-án, mert az átszervezések, beolvasztások közös ismérve, hogy hónapokig, néha évekig is eltart, míg beáll valamiféle rend. De ugyanakkor kórházigazgató sem, hiszen hiába jelenteném le az OEP felé az elvégzett beavatkozásokat, most még inkább kérdéses lesz a terítés, nem beszélve a beígért kancelláriákról.

Hupsz! de beleszaladtunk a reformokba, gondolhatnánk, pedig abszolút nem úgy tűnik, hogy összehangolt reformfolyamatoknak lennénk szemtanúi. Az egyik oldalon az állam költekezéseit megzabolázó átalakításokról van szó, ez lenne a minisztériumok háttérintézményeinek megszüntetése, bezárása, amely vastagon érinti az egészségügyet. A másik pedig a kancelláriák létrehozása, amelyek 6-8 kórházat ölelnének fel és felügyelnének. Nagyon úgy tűnik, hogy a két folyamat nem függ egymástól és nincs összehangolva, hacsak a kieső káderek újbóli elhelyezése nem történik meg a kancelláriákban. Mert olyan nem lehet, hogy egy rendkívül tehetséges Haidekker Bence munka nélkül maradjon. 

Nem teljesen világos, hogy az egészségügyi kancellároknak mi lesz a pontos szerepe, hiszen erről nem osztott meg részleteket az államtitkárság. Eddig még azt gondoltam, hogy amolyan ellátásszervezőként fog fellépni, és segít a tiszta betegutak kialakításában, azokban, amelyeknek elméletileg teljesen tisztának kellene lenniük. Nem érthető kristálytisztán az államtitkár azon elvárása, hogy a kancellár fog felelni a költségvetési korlátok betartásáért. Eddig nem felelt érte senki? Az egészségügy alulfinanszírozott, mondja már mindenki, persze strukturális átalakítások nélkül fenntarthatatlan is. 2014-ben az egészségügyi ráfordítások  1900 milliárd forintot emésztettek fel. Ha nagyon durva megközelítéssel minden orvosnak adnék 300 000 forint pluszpénzt (ez olyan 200 000 forint nettó lehet az esetek többségében) akkor ez 72 milliárd többletkiadást igényelne, és ha még a szakdolgozók is kapnának bruttó 150000 forint kiegészítést, az 180 milliárd többletköltséget jelenthet, azaz összesen a bérkonszolidáció éves szinten 250-300 milliárd pluszkiadást jelentene a költségvetésnek (és nagyon finoman számoltam). Érthető, hogy ezt az államtitkárság miért nem akarja bevállalni. Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy mennyit költünk az egyházak támogatására, közel 43 milliárd forintot (csak az egyházak hitéleti támogatásának kiegészítése címen 1,7 milliárd ment el) a stadionokra, uszodákra, komplexumokra pedig közel 98 milliárd  forintot költöttünk (2015 költségvetési törvény). Persze ezek az összegek nem adják ki a plusz bérköltség forrását, azonban a költségvetés átrendeződésével meg lehetne találni akár ennek a dupláját, tripláját is. Merthogy kétség ne férjen hozzá az egészségügy konszolidációjához még kormányközeli szakértők szerint is 600-700 milliárd pluszforrás kell.

És akkor nem állhatna elő olyan helyzet - intenzív osztályos tapasztalataim alapján -, hogy egy-egy agyhalott (ha nem jön szóba szervdonáció) nem akkor hal meg - azaz nem akkor kapcsolják le a gépekről - amikor ténylegesen ennek szakmai szempontból eljött az ideje, hanem akkor amikor a finanszírozás szerint megéri, azaz inkább várnak még egy-két napot az intenzív osztályok, csak hogy meglegyen a megfelelő bevétel (6 nap lélegeztetés, 10 nap túlélés az optimális). Biztos, ami biztos, addig is foglalva az intenzív ágyat és kapacitást. De olyan sem, hogy az összes kórház holnaptól bezárható lenne, mert nem felel meg az ÁNTSZ minimum feltételeinek, legalábbis egy nem nyilvános ÁNTSZ tanulmány szerint. Na meg persze a kínzó orvoshiány is gyorsan megoldódna. Mert csak saját magunkat csapjuk be, ha azt állítjuk, hogy semmi gond sincs, csak pár százalék orvos hiányzik a rendszerből. Ugyanis nem mindegy, hogy egy szemész státusszal variálom meg a kórházi statisztikát, úgy hogy papíron az intenzív osztályos státuszt tölti be, tehát papíron minden rendben csak éppen intenzíves orvosom nincs, ellenben van egy szemészem, darab-darab. Nem kancellárokat kell kinevezni, hanem szakembereket a kórházak élére és nem NER huszárokat, emellé pedig megfelelő ellenőrzéssel kordában lehet tartani egy-egy kórház költségvetését.

De úgy néz ki, hogy a probléma magától megoldódik, hiszen az OEP, ÁNTSZ és még jó néhány eddig önálló egészségügyi szervezet megszűnik, vagy megszűnik önálló szervezetként funkcionálni. Soha jobbkor nem keresztezhetnék egymást a nagy átalakítások. Hiszen azzal, hogy az OEP, ÁNTSZ beleolvad a Balog vezette EMMI-be, szinte borítékolható az összeomlás, az eddig bürokratikus ügyintézés most tovább lassul, a kisgömböc óriásivá dagad és a folyamatok, immár követhetetlenné válnak. Igaz olyan jelentések sem fognak születni, még csak belső körben sem, amelyek leírják, hogy van olyan kórház, amely mindössze 25 százalékban felel meg az ÁNTSZ minimum követelményeinek.

Nem tudom, belegondolt-e már valaki, hogy az E-alap bekerül az EMMI költségvetésébe? Abba az EMMI-be, ahol igazán kemény döntések eddig csak olyan dolgokról születtek, hogy viselheti-e egy gimnázium a Ságvári nevet, vagy érdemesek-e támogatásra az éhező gyerekek.

Na ugye!

Egyvalami azonban biztosan segíteni fog a gazdaság dübörgésében. Egyre kevesebb nyugdíjast kell majd eltartanunk, hiszen egyre kevesebben érik majd meg a nyugdíjkorhatárt, és persze az is segít ennek elérésében, hogy a Nyugdíjfolyósító is az EMMI-be olvad. A Mentőszolgálat főigazgatója, pedig a minap jelentette be, hogy paradigmaváltásra van szükség és meg kell értetni a betegekkel, hogy a 15 perces kiérkezés az nem kell hogy minden esetben 15 perc legyen. Még lehetne egy kicsit többet is elérni, ha a nyugdíjkorhatárt is felemelnék, na az lenne az igazi reform. És a programozott (sejt)halál. De papra arra nagy szükség lesz a jövőben!

EMMI háttérintézmények beolvasztás megszüntetés OEP ÁNTSZ egészségügy

Tovább

Kórházbezárást leplez a budapesti sebészeti ügyelet átszervezése, vagy április tréfára készül az egészségügy  államtitkárság

A hírek szerint legalábbis annak fog tűnni a sebészeti ellátás átalakítása  áprilisban.

Még fiatal mentős koromban, a 90-es években teljesen természetes volt a beteg tologatása, azaz továbbküldése másik intézménybe. Sokszor az ügyeletes orvos első kérdése még a köszönést megelőzően is az volt, hogy mit hoztak és honnan. Erre a standard válasz a “zsák krumplit a szomszédból” volt. Ezek után hosszas bogarászás következett, keresgette az ügyeletes orvos, hogy  a beteg melyik település melyik utcája és házszáma szerint hova tartozik. Mondanom sem kell, hogy jó magyar szokás szerint nem volt két azonos nyilvántartás, így az anyázás szinte garantált volt minden betegátadásnál. De a sebészeti betegeket már akkor is a Központi Ágynyilvántartó (KÁNY) helyezte el a budapesti ügyeleti káoszban, amely 3-3,5 millió ember ellátásáért felel Budapesten és Pest megye nagy részén.

sebészet ügyelet egészségügy államtitkár kórházbezárás Budapest ellátás

A fővárosban összesen 30, azaz harminc darab kórház van, ötvenvalahány telephellyel. A 30 kórházból 17-ben van sebészeti ellátás és eddig az akut sebészti ügyeletben 11 kórház vesz részt a Károlyi Kórház megszűnése után. A sebészeti ügyelet átalakítása pontosan a Károlyi Kórház megszűnésével került napirendre, ugyanis a Károlyi heti három ügyeletét kellett valahogy szétosztani a többi kórház között. 

Ennek a tavaly október 5-én történt megbeszélésnek a következménye a budapesti sebészeti ellátás 2016-os átalakításának terve, amit később november 13-án, a 2016-os ügyeleti renddel ki is hirdettek. Információim szerint a megbeszélésen, ahol jelen volt Budapest összes sebészeti osztályvezető főorvosa, mindenki vállalta a sebészeti ügyelet ellátását (így már összesen 17 kórház), egyetlen egy főorvos sem tette fel kezét és jelezte, hogy nincs elég orvosa az ügyelet kiállítására. Hogy mégis most tört ki a botrány a sebészetekkel kapcsolatban, az annak köszönhető, hogy a Mentőszolgálat írt egy levelet az érintetteknek, egyrészt emlékeztetőül, másrészt leírta a pontos teendőket a változás után. Tehát ebben az esetben egy előre megtervezett és egyeztetett átállásról van szó, amiben áprilistól 17 kórház adja a sebészeti ügyeletet, ki-ki a saját területén, immáron a KÁNY segítsége nélkül. Így a balhé és a cirkusz teljesen mesterkéltnek tűnhet, annak tudatában még inkább, hogy a KÁNY naponta átlag 50-60 tételszámot ad ki, ami a kórházak között elosztva is napi 1-2 akut műtétet jelent kórházanként

sebészet ügyelet egészségügy államtitkár kórházbezárás Budapest ellátás

Hacsak nem kezdünk el számolni. 

Egy-egy ügyelet ellátásához csak sebész orvosból minimum 4 fő kell. Kettő szükséges az esetleges operációkhoz, egy kell az osztályra (hiszen az osztályos betegek is lehetnek rosszul) és egy az ambulanciára, aki fogadja a friss betegeket. Kevesebbel is működhet, de akkor már a betegbiztonságot veszélyezteti a létszámhiány. Tekintettel az orvosok munkaidő korlátjára (heti 60 órát dolgozhatnak) egy ügyeleti team kiállítása havi szinten 12 plusz státuszt igényel a mindennapi osztályos munkához szükséges létszámon felül. Ez a létszám a biztosan adott az áprilisig is ügyeletet adó kórházaknál. Na de az új belépő kisebb kórházak honnan fogják a hiányzó humánerőforrást biztosítani? Pláne akkor, ha az egész sebészeti osztály létszáma nem éri el a 12 főt, ami persze még így is kevés, hiszen ez csak az ügyelet fenntartására elég, a mindennapi munkára már nem. És akkor még ott vannak a műtéthez szükséges aneszteziológusok, bár azóta, hogy az EMMI megszüntette a hiányukat, altatóorvos biztosan lesz elég. No de műtősnő is? 

Szinte most borítékolható, hogy a kisebb kórházaknál a sebészeti ügyelet kiállítása gondot fog okozni. A betegellátásban viszont vélhetően zavar nem fog keletkezni, mert másodpercek alatt visszaállítható a rendszer a a régi mederbe. 

Az még nem teljesen világos, hogy az államtitkárság célja mi lehet a sebészeti ügyelet megváltoztatásával. Mindenesetre az már elég rég óta jól látszik, hogy Budapest és Pest megye ellátása ennyi kórházzal és érdekkel nem fenntartható. Ezért lehet, hogy az ügyeleti rend megváltoztatása egy nagyon okosan és ügyesen átgondolt terv része, aminek a végén jó néhány kórházra lakat kerül és a kisebb kórházak beolvadnak egy-egy nagyobb kórházba. Kapacitás még lenne is, akár újabb ágyak létesítése nélkül, hiszen a budapesti nagy kórházak ágykihasználtsága 70-80% körül mozog.

Kórházbezárás, összevonás valahogy mindig sok érdeket sért, sérti a kórházi kiskirályok érdekét, a helyi politikusok sem tapsolnak a hírre, de leginkább a lakosság biztonságérzetét sérti. Még akkor is, ha ez a biztonságérzet hamis, hiszen sokszor nincsenek meg az ellátás korrekt feltételei. Kormányzati ciklus közepe-vége felé pedig egy-egy kórház bezárása, vagy összevonása életveszélyes lehet a kormányzó párt számára. Azonban a jelenlegi rendszer is fenntarthatatlan, és abban abszolút igaza van Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárnak, hogy lyukas vödörbe kár vizet önteni, így az egészségügybe átalakítás terve nélkül pluszköltséget ölni. Na de ha maga a kis kórház bukik bele akár a sebészeti ügyelet kiállításába, akkor már egészen más a helyzet, hiszen önmaga deklarálja saját maga haszontalanságát, alkalmatlanságát, azaz saját magát ítéli bezárásra. Márpedig a jelenlegi orvoshiányban igen nehéz lesz a kis kórházaknak a státuszokat feltölteni, így az új rendszerben sebészeti ügyeletet ellátni. Az államtitkárság pedig arcvesztés nélkül jöhet ki a kórházbezárás politikai viharából. Így mindenki jól jár, de legfőképpen a betegek.

Őszintén remélem, hogy a fentiek nem a konteok díszes tárházát gyarapítják, hanem egy stratégia részei, ez esetben még látok fényt az alagút végén. És még a felesleges betegtologatásból is kevesebb lesz.

Tovább

Hogyan maxolja ki az EMMI a válságkezelést

A történelem ismétli önmagát és sokszor láthattuk már, hogy a kormányzati ignorancia, hogyan vezet katasztrófához. Talán ez történhetett akkor is, amikor V. Ferdinánd Bécsben, a Hofburgban ücsörögve tudomást szerezett 1848 március 15-i reggeli eseményekről: - Oh! Ungarische wirtschaft! Csak néhány rebellis fiatal csinálja a fesztivált! - majd nagylelkűen legyintve egyet, azzal  a megnyugtató  gondolattal harapott kedvenc knédlijébe, hogy holnapra úgyis kialusszák a fiatalok a rebelliót, mint a decens polgárok általában a részeg esti hőbörgést. De nem, ebből a rebellis lázongásból forradalom és a bécsi udvar egyik legkomolyabb egyensúlyvesztésével párosuló közel másfél éves háborúja lett, ami alapvetően határozta meg hazánk szerepét még a XX. század elején is.

Mintha ez zajlana most is az egészségügyben. Egy ideje már vívja magányos harcát a feketeruhás nővér, majd most még az orvosok is megalakítják saját csoportjukat és új szakszervezetüket is. Létrejött a virtuális Pilvax kávéház az egyik legismertebb közösségi oldalon, 1001 orvos hálapénz nélkül néven. Innen indították elhíresült kérdéseiket az EMMI felé. A kérdések önmagukban nem bonyolultak, feszegetik a hálapénz kivezetésének kormányzati szándékát, idejét, valamint az egészségügyi rendszer átalakítására hivatott kerekasztal összehívását, végül néhány konkrét lépésre kíváncsiak a 2016-os évben, amelyek az orvos elvándorlást és a szakdolgozói képzés megerősítését boncolgatják. Először még karácsony előtt próbálkoztak választ kapni a fenti kérdésekre, de érdemi válasz nem érkezett. Talán csak Semjén Zsolt volt bizakodó, hiszen ő úgy látja, hogy a kormány „emberfeletti erővel küzd az egészségügyért”, nyilván imával és a vasárnapi kórházbezárás ötletével, hiszen az egészségügyi dolgozóknak is jár a vasárnap. 

egészségügy 1001 orvos hálapénz nélkül Ónodi-Szűcs Zoltán Balog Zoltán hálapénz

Az 1001 csoport azonban nem hagyta annyiban, 2015 végére az aláírók létszáma 779-re  duzzadt és a kérdéseket változatlan formában tette fel az EMMI felé, persze eleddig eredménytelenül. Értékelhető válasz továbbra sincsen, már ha nem vesszük figyelembe Ónodi-Szűcs Zoltán a Ma reggelnek adott interjúját. Amelyben azért biztos, ami biztos, gyorsan beszámolt az eddig elért sikerekről, hogy 64 háziorvosi pozíciót sikerült betölteni a hiányzó 238 körzetből (bár ő ennél kevesebbről tud), és arról is, hogy a kórházi várólisták Magyarországon ez egyik legrövidebbek Európában. Ennek azért velősen ellentmond az a 2013-as tanulmány, amely 15 OECD ország várólistáiról szól és az OEP által nyilvánosan vezetett Magyarországi várólisták szerepelnek benne. Feketén fehéren kiderül, hogy csípő- vagy térdprotézisre Magyarországon majd tízszer annyi időt kell várni, mint a tanulmányban szereplő többi országban.

Amit pedig az 1001 orvos hálapénz nélkül csoportról gondol, az önmagában is ijesztő. Hiszen szavai szerint folyamatos egyeztetést folytat a hivatalos szervekkel (Orvosi Kamara, vagy a Cser Ágnes féle szakszervezet?), amelyek az elmúlt évtizedben sem voltak képesek a vezetőik egyéni érdekein kívül mást kiszolgálni. Az 1001 csoportot pedig nem tartja legitimnek, javasolja először a valamiféle szervezetté alakulást, mintha 800 körüli orvos véleménye az asztalról lesöpörhető lenne. A helyzet pikantériája az, hogy még maga a minisztérium sem tudja, hogy ma Magyarországon pontosan hány orvos dolgozik orvosi munkakörben, 11-12 ezer, esetleg 17 ezer (ez a maximum szám, amivel az EMMI számol)? Azaz nem lehet tudni pontosan azt, hogy ez a kezdeti 800 fő körüli orvos létszám milyen erőt képez az egészből, bárhogy is számoljuk jelentőset. A jelenleg is komoly humánerőforrás-hiánnyal küzdő egészségügy nem tudná már azt sem elviselni, ha ebből a kezdeti 800 orvosból fele, harmada felállna, vagy külföldre vándorolna. Különösképpen azért nem, mert az 1001 csoport tagjainak nagy része olyan szakmákban dolgozik, amelyekben komoly orvoshiány van már most is.   

Persze az EMMI-n kívül, a médiában az 1001 csoport hálapénz nélkül szerveződés második petíciója jelentős visszhangot keltett. A sok megszólaló között érdemes kiemelni a Magyar Kórházszövetség elnökének (dr. Velkey György) a „Magyarul Balóval” című műsorban elhangzott állításait, amelyben azért sok igazság van, de azt nem szabad elfelejteni, hogy Velkey a Szócska féle kabinet oszlopos tagjaként jelentős felelősséggel viseltetik az egészségügy mai állapotáért és problémáiért, amelyeket most végül Ónodi-Szűcs Zoltán örökölt meg. Hiszen Szócskáéknak - így Velkeynek is - egy egész ciklus állt rendelkezésükre, hogy bármilyen érdemi változást megteremtsenek, de erejükből a meglehetősen szánalmas Semmelweis terven és a kötelező kamarai tagságon kívül másra nem nagyon futotta. Ez utóbbival végső soron sikerült létrehozni egy olyan ágazatot, ahol a releváns érdekképviseletnek a nyomát sem lehet felfedezni. Az 1001 csoportnak többek között ebből, illetve az ennek segítségével is fennmaradt feudális, teljesen hazug rendszerből és az egészségügyet polipként átfogó hálapénzből lett elege. 

Ezt észre nem venni több mint politikai hiba, mert az már régóta látszik, hogy az EMMI miniszterének Balog Zoltánnak az ingerküszöbét nem éri el. Hogy ez pusztán a szokásos dilettantizmusával, vagy csak egyszerűen a leszarom retard tabletta hatásával magyarázható, talán soha sem derül ki.

egészségügy 1001 orvos hálapénz nélkül Ónodi-Szűcs Zoltán Balog Zoltán hálapénz

Azonban Ónodi-Szűcs lendületével, energiájával talán valami előremozdulás elérhető, de csak akkor, ha a helyzet- és szituációértékelése végre helyes irányt vesz és képes a változást sürgető jelzéseket komolyan venni, na meg persze amennyiben megfelelő szabadságot és hozzá pénzt is kap döntéseinek végrehajtásához. Ellenben pontosan úgy fog járni, mint V. Ferdinánd, akit az udvari kamarilla végül lemondatott a trónjáról Ferenc József főherceg javára.

Tovább

1001

Erősen indul az év végi hajrá az egészségügyben, amíg a kórházak a kassza kisöprésre és némi konszolidációra várnak, addig az orvosok maguk vették kezükbe a sorsukat. Tömegével jelentkeznek az 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoportba és írják alá kiáltványukat. 

Nem irigylem az Egészségügyi Államtitkárságot, hiszen szemünk előtt dől be a rendszer, az a rendszer, amit a politika évtizedek óta képtelen európai módon átalakítani. A mindenkori kormányzat valahogy úgy viszonyult  az egészségügyhöz, mint az egyszeri ember a nagymamához. Megszokta a főztjét, a gondoskodását, ez szinte már már természetes, amíg van nagymama, aztán hirtelen nincs. Úgy tűnik, ezzel kénytelen most szembesülni a mindent tudó politika. A helyzet most sokkal veszélyesebb, mint a Szócskát fenyegető Rezidens Szövetség, amikor a rezidensek letétbe helyezték a felmondásukat, amennyiben nem történik változás. Azt ugyanis egy jól körülírt csoport és annak vezetése kezdeményezte, így egyszerűbb volt a fenyegetést a politikának semlegesítenie. Most nem úgy tűnik, hogy lenne egy markás jól körülhatárolható csoport, vagy szervezet. Orvosok csatlakoznak, nemtől, kortól, szakmától függetlenül a facebook-os kezdeményezéshez. 

A kialakult helyzetért leginkább a kormányzati ignorancia,  az egészségügy problémáinak az asztal alá söprése, illetve az abszolút elégtelen egészségügyi vezetést terheli a felelősség élükön a miniszterrel és az előző államtitkárok sorával. Jól mutatja a kormányzat egészségügyhöz való hozzáállását, hogy csak egy szakállamtitkárság képviseli ezt a területet, ráadásul olyan helyettes államtitkár is helyet kapott a vezetésben, akinek a legfőbb érdeme, hogy Orbán Viktor háziorvosa volt, nem mellesleg a Szócska féle ámokfutásban kabinetvezető pozíciót is betöltött. Az sem segíti a helyzet békés megoldását, hogy az EMMI szakállamtitkára (igen Rétvári) számháborút játszik a fizetésekkel, mikor jól láthatóan nincs tisztában egy számlás jövedelem adó- és járulék vonzatával sem (a bruttó és a szuperbruttó, nem a nettó). A  jelenlegi államtitkárt csak minimális felelősség terheli, hiszen még a kilincset keresi, de már dörömbölnek az ajtón. Mondjuk ilyen helyzetben nem túl szerencsés olajos kannákkal rohangálni az erdőtűz körül és agresszív, ellenben meglehetősen szűklátókörű nyilatkozatokat tenni például a sürgősséggel kapcsolatban, vagy hasonlóan semmit mondó válaszokat adni a fenti facebook csoport kérdéseire. 

Vannak persze politikai szerencsehuszárok, mint a Magyar Orvosi Kamara vezetője, Éger István is, aki 12 éve semmit nem ért el kamarai vezetőként az egészségügy előremozdítása érdekében, azonban most úgy gondolja, hogy eljött az ideje. 

Erős lesz az év vége, ez már most látszik, hiszen amíg e sorokat írom már további tizenöt orvossal gyarapodott a 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoport. Előbb vagy utóbb eléri a kritikus tömeget, ami a politikát is cselekvésre készteti, csakúgy mint a bringázás terén a critical mass.

Addig is:

Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Tovább

Szolgálati Közlemény

Finom utalásféleképpen…

Tegnap este különös kommentet kaptam a hivatalos FB oldalam egyik képe alá (ha leveszi mentettem), egy régi 2008-as videót linkelt be egy ifjú NER huszár, persze hozzáértő módon minősítve is a látottakat.

Értem én fiúk, hogy az utolsó blogbejegyzésem a több, mint 600 FB megosztással, húszezres olvasottsággal túlfutott és ez még a NER-nek is sok. Na de azért ez a piszkálódás elég szánalmasra sikeredett. 

A videófelvételt a Fővárosi Tűzoltók akkori kamera csoportja készítette egy kárhelyen. Ezt a felvételt már többször megpróbálták felhasználni ellenem, de eddig is sikertelenül. Talán nem véletlen, hogy akkor került ki a youtube-ra, amikor a légimentők orvosigazgatója voltam. Most ifjú NER vadászunk, talán az MTI megbízásából (hiszen facebook profilja alapján ott dolgozik), vagy magánszorgalomból előbányászta.

Mi is látható? Ott van ugye egy roncs, benne egy sérülttel, akit a szakma szabályai szerint ellátunk, majd hirtelen egy vágás (14. másodpercnél) után emberünk sétál, a hátán levő kimentő-mellénnyel és infúzióval a hordágyig. 

Mit nem látunk? Hogy az infúziót és a kimentő-mellényt a páciensre akkor raktuk rá, amikor még mindkét alsó végtagja a roncsba volt szorulva, tehát nem tudtuk kizárni a gerincsérülés lehetőségét és a szakma szabályai szerint elláttuk. Meg persze azt, ami a vágás előtt történt, nevezetesen kiemelés közben a sérült kirúgta magát az ápoló kezéből és sétálni kezdett. Ez utóbbi nem látható, mert valaki direkt manipulálni akarta a felvételt és itt vágta meg.

Mire használják ezt a Kendrick Extrication Device-t (K.E.D.), azaz kimentő -mellényt? Mint a nevében is viccesen el van rejtve, kimentésre. Mire használtuk a helyszínen? Roncsból való kimentésre. Miért is érdekes a felvétel? Azért, mert a beteg sétál. Miért sétál? Mert szó szerint kirúgta magát az ápoló kezeiből és szerencsére sérülése kevésbé volt súlyos, mint azt a roncsba szorulva feltételezhettük. Ja és miért intek, hogy ezt ne vegyétek fel? Azért, mert nehéz volt a röhögésünket visszatartani a szerencsés helyzetben.

Apróbetűs megjegyzésként: annak idején kikértem a felvételt oktatási célból a Fővárosi Tűzoltóságtól, így kaptam meg, a youtube-on.

Na fiúk, jöhet a következő. Az külön dicsőségemre szolgál, hogy a szakmai munkát az MTI munkatársa értékeli. Ha már ilyen járatos a mentésben, kíváncsi lennék, mi a véleménye az RSI-ről? És mi lesz a következő? Kipakoltok néhány beteg dokumentációt, hogy hol van benne helyesírási hiba?

Tovább

A Bedros jelenség

Rezidens koromban, az egyik gyakorlati helyen a reggeli megbeszélésen szóba került egy beteg: valamit elfelejtettünk megcsinálni, vagy ellenőrizni, nem volt igazán fontos életbevágó dolog.  Persze, felelősségünk teljes tudatában próbáltuk menteni a menthetőt és gyorsan pótolni a hiányosságokat. Azonban az osztályvezető főorvos – a többi főorvos, osztályos orvos és rezidens jelenlétében – az előző napi, két szakvizsgás, majdnem negyven éves ügyeletes orvost (legyen István a neve) úgy alázta porig a mi hibánk miatt, hogy az nekünk fájt. A történetről sokat beszélgettünk akkori barátaimmal, rezidens társaimmal. Egyikük - ma már jól menő sebész - azt mondta, Zsombor, István már ebbe született, neki ez természetes, így szocializálódott, nézd meg, simán lenyeli, pedig van már két szakvizsgája, bárhova mehetne, de menthetetlen. Hasonló tapasztalataim voltak magánklinika igazgatóként is, amikor egy - egy jó hírű orvost próbáltam meg elcsábítani, szigorúan munkaidőn kívül dolgozni. A választ borítékolhattam volna: - Persze, tök jó, nagyon tetszik a lehetőség, de tudod, meg kell beszélnem a főnökkel (osztályvezető főorvos az állami kórházban). - Na de szabadnapodon, munkaidőn túl! - Igen, igen de tudod hogy megy ez!

Hát úgy, hogy egy-egy ránk maradt kórházigazgató, főorvos azt gondolja, hogy élet-halál ura és az ő szemétdombján kívül nincs is élet. Egy kórházi osztály földesuránál már csak az intézmény menedzsmentje a nagyobb gazda, élükön az intézmény igazgatójával, mint Bedros Róbert, a Szent Imre Kórház jelenlegi vezetője. Aki vastagon a régi generáció szülötte, valószínűleg szocializációja alapján hasonló “kiképzésen” mehetett keresztül, mint amit képvisel az intézményeiben, legalábbis sajtóhírek szerint. A Szent Imrében először akkor lehetett érezni, hogy baj van, amikor a jelenlegi főigazgató kinevezése után elment a kórházból a sürgősségi ellátás egyik hazai meghatározó alakja. Aztán jött a botrány a szülészet körül, majd az intenzív osztály és most legújabban a radiológia lázong.

Az orvoslás egy feudális rendszerben ragadt Magyarországon, medikus koromban és még kezdő orvosként is teljesen normális viszony volt a csendőrpertu, azaz az idősebb főorvos, simán tegezhette akár még a női kollégát is, viszont ez fordítva nem volt megengedett. Nem véletlen, hogy ez a rendszer még most is létezhet, hiszen a főorvos osztja a műtéteket, a kórtermeket is. Tehát végső soron rajta múlik a tisztességes megélhetés. Hiszen a jó műtét és a jó kórterem vastag borítékot jelenthet. Ugyanis nem mindegy hogy valaki azt a kórtermet kapja, ami a helyi szociális otthon lakóit fogadja, vagy azt amelyik a terület úri negyedéből érkezőket. Márpedig erre a fiatalabb generáció nem vevő. Nem csak az alacsony bér az oka az elvándorlásoknak, hanem a lepusztult infrastruktúrán túl a még megmaradt hűbérúri rendszer is. Ennek fennmaradása pedig a NER (Nemzeti Együttműködés Rendszer) és az eddigi egészségügyi vezetés alapvető érdeke, hiszen a rend így tartható fent, maga a NER is erre épül. Ha belesimulsz, kapsz műtétet, jó kórtermet, ha nem, coki van. Ha jó fiú vagy, használhatod a kórház eszközeit a magánrendelésedhez, ha nem, ellehetetlenítenek. A jó NER-katonának nem is kell másodálláson gondolkodnia, hiszen munkaidődben is visszahívhatja a jól fizető betegeket. Nincs rendelőbérlet, rezsiköltség, anyagfelhasználás, nővérbér, ellenben van vastag boríték és adómentes jövedelem. Kéz kezet mos. Így lehetne akár egyensúly is, de valami ezt végképp felborította. Mégpedig a fiatal generáció élni és létezni akarása és nem utolsó sorban nyelvtudása, szabadságvágya. Lassan, de biztosan kiürül az ország, nem lesz aki a magyar beteget gyógyítsa. Ezt pedig a Balog vezette EMMI ölbe tett kézzel várja. Nem tud és nem is képes semmit tenni a folyamat ellen, hiszen a rendszerből régen kiirtották azokat, akik valamit tenni tudnának, ezen egyének tudásuk, önállóságuk és tehetségük folytán nem NER kompatibilisek. Így kerülhet vezető pozícióba olyan, aki nem észleli a körülötte végbement változásokat, aki azt hiszi, hogy címei felsorolásával, megszólítási követelményeivel és agressziójával tovább játszhatja a hűbérurat. Pedig azt az eredményt éri el, amit a NER, az ország/kórház tehetségesebb fele elmegy. Maradnak a Habony nemibiza közszereplő-féle senkik.

Ha a jövőben is a fent említett NER-katonák maradnak vezető pozícióban, ne csodálkozzunk azon, ha szülész fogja a felírni a szemüvegünket, miközben a szemész altat egy vakbélműtétnél, amit a pszichiáter operál. 

Végül is “ kígyónak lábsó”

Tovább

Valóban ápolót kaptak a mentők?

December elsején leváltották a mentőszolgálat főigazgatóját. 

Burány Bélát 2013. áprilisában nevezte ki Szócska Miklós, miután előző kinevezettjével, Mártai Istvánnal a rendelkezésre álló uniós források lehívása megrekedt. Burányt Szócska egyfajta gyorsítóként tálalta, aki mintegy Speedy Gonzalesként “evolúciós ugrást” jelent majd a megöregedett, értékvesztett szervezetnek. 

Nos, az ugrás úgy néz ki sikerült is, kis hibával, visszafelé az egysejtűek felé. Speedy Gonzales több, mint másfél éves Szócskai magasságokba emelkedett ámokfutásával a mentőszolgálat fejlesztését évtizedekre visszavethette. 

Már a kinevezését is botrány lengte körül, hiszen mentőorvosként is volt egy szakmailag nagyon vitatott esete, ami miatt - információk szerint - az állomány számára már akkor teljesen hiteltelenné vált. Vezetőként pedig az elmúlt több, mint két és fél évben bizonyíthatott. (Egy, azaz egy évig megbízottként látta el a mentőszolgálat vezetését!) 

A jelenlegi helyzet szerint az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) működésre fordítható költségvetése 32,2 milliárd forint, ami a 2008-as évben még csak 23 milliárd forint volt. Ennek ellenére a minisztériumi folyosókon az OMSZ teljes hiányát 30 milliárd összegűre teszik, ami csaknem egy évi költségvetése a szervezetnek. Nagyon úgy néz ki, hogy a Burányék által begyorsult mentőszolgálat bukni fogja azt a közel 11 milliárdos uniós forrást is, ami hosszú időre meghatározhatta volna a jövőjét és lehetőségeit ennek a régen méltán nagy hírű  szervezetnek. Hozzá kell azonban tenni, hogy a jelenlegi helyzet kialakulásáért nem csak a jelenlegi menedzsmentet illeti felelősség, hanem az előzőeket is és végső soron Szócska Miklóst is.  A helyzetet tetézi, hogy Burány Bélának valahogy nem sikerült megszerettetnie magát az állománnyal sem.  Ami többek között annak is köszönhető, hogy engedélyezte - az eddig már minden pozíciójában megbukott - orvosigazgatójának olyan eljárásrendek bevezetését, amelyek ellen az egész szakma szinte egyöntetűen tiltakozott. Ezen szakmai protokollok nem csak tartalmukban hibásak, hanem bevezetésük is rendkívül agresszívan történt, persze az egészre még rávetül Burány szakmai múltja is.

Nos, ezt a helyzetet elégelhette meg az új államtitkár és döntött a csere mellett, ami valószínűleg és remélhetően nem áll meg a főigazgatói szinten, hanem végiggyűrűzik az egész szervezeten és az OMSZ-hoz szorosan kapcsolodó légimentőkön is.

Az pedig, hogy Burány és társai megússzák-e a dolgot ennyivel, vagy esetleg a politika egyszer hajlandó továbbmenni és hatósági vizsgálatot is kezdeményezni a fiúk ellen, az még nem tiszta. Véleményem szerint már csak azért is kellene továbbmenni, mert a mentőszolgálatnál dolgozó hétezer ember megbecsülését, hitét és lehetőségét vették el, hogy tisztességes körülmények között, megbecsülten dolgozhassanak. Arról a cirka tízmillió magyar állampolgárról már nem is beszélve, akiknek igenis joga van egy tisztességes, felkészült és időben kiérő mentőszervezetre.

Az új főigazgató ebben a helyzetben veszi át a kormányrudat, illetve annak a csonkját. Máté Gáborról nem sokat tudunk, volt mentőápoló - prehisztorikus emlékeim szerint a jelenlegi légimentők előtti szervezetnél dolgozott - majd nagygépes pilóta és turisztikai szakember is. Nem lesz könnyű dolga, hiszen már a sajtóban is egyfajta fanyalgással tálalták érkezését, “ápolót kapnak a mentők”, pedig végzettsége szerint mérnök-közgazdász. A mentőszolgálat egyik örökös hibája volt, hogy a vezetést mindig orvos jelentette, pedig nem biztos, hogy a jó orvos jó vezető is. Persze kivételek vannak, de el kell felejteni azt az attitűdöt, hogy a főigazgatónak a legjobb mentőfőorvosnak kell lennie. (Mondjuk ez eddig sem volt így, legfeljebb a főigazgatók gondoltak így magukra.) 

A mentőszolgálatnak jelenleg igen erős válság-menedzselésre van szüksége, és ha ebben Máté jó, akkor bizony ott a helye. Nagy előny, hogy kívülről jön, azaz a belső lobbik nem tudják befolyásolni, nincsenek, vagy már nagyon halványak a személyi kötődései, amelyek döntésekben befolyásolhatják. Persze döntő kérdés lesz, hogy kit választ maga mellé, egyáltalán választhatja-e vagy kapja a menedzsment tagokat. Ha kapja, szakmai érdemük szerint választódnak ki a menedzsment tagok, vagy pártpolitikai hovatartozásuk alapján, ahogy azért ez ma szokás? Alapvető kérdés, hogy mekkora lesz a mozgástere. És végül milyen célból küldték oda, mik az elvárások, a dolgok elsimítása és a botránymentes működés megteremtése, vagy ennél is tovább mehet és komoly fejlesztésekbe kezdhet? Végső soron sikerességét ezekre a kérdésekre adott válaszai fogják meghatározni és nem a mentőápolói mivolta. Reméljük, most talán valami elindul.

Tovább

Meghalt Mátyás oda az igazság, avagy ciánozz nyugodtan mi megvédünk

Aki gondolkodás helyett zsigerből elkezd libsi-bibsizni, azt kérem, most lapozzon tovább, keressen valamelyik szép trianoni katalógusban magának valamilyen last minute utat. Ugyanis pont ezek a figurák, azok, akik általában pont beleszarnak a saját kis elvi világukba, ha öt forint hasznot remélhetnek. Szóval nektek srácok a topik off. Vigyázat, ez a post szembemegy a mainstream divattal, megpróbál gondolatokat ébreszteni, szóval, ha csak benyelni szeretnéd a konzerv sajtót, kérlek keress másik ajtót.

Hét évet kapott a fagyállós borosgazda, aki végső elkeseredésében, tehetetlenségében megunta a sorozatos lopásokat a portájáról és fagyállóval vizezte fel a borát a további lopások és a megleckéztetések végett. A bíróság bűnösnek találta és hét év letöltendőt szabott ki rá első fokon, na most ez ellen még az ügyészség is enyhítésért fellebbezett. Sokan soknak gondolják a hét év letöltendőt, azonban a bíróság a lehetséges veszélyeztetéssel az esetlegesen több embere is halálos veszélyt jelentő mérgezést díjazta ezzel az ítélettel. Az igazságot soha sem fogjuk megtudni, az érem egyik oldalán egy élet és két könnyű belgyógyászati sérült, a másik oldalán egy végképp elkeseredett gazda van, aki kénytelen volt saját javainak a védelmét megszervezni, még ha ez ember halálba is torkollott. Bár ez utóbbit Ő maga sem akarta, elmondása szerint.

A sztorit úgy nagyjából mindenki ismeri, a gazdát többször meglopták, szerszámok, bora tűnt el, ezért meg akarta leckéztetni a tolvajt és ismeretlen mennyiségű fagyállót öntött a meggybor hordóba. A tolvajok ezt jól megitták és az egyikük meg is halt. 

A történet igen egyszerűnek és könnyen megítélhetőnek tűnik, de nem az.

Nézzük előszőr “A” oldalt a gazda oldalát. Egyszerűen tele lett a töke azzal, hogy vidéken (is) senki sem védi meg a magántulajdont, bármit büntetlenül el lehet lopni, ezt akár többször is. Két hét alatt rend ide, vagy oda ez sajnos ma is így megy. Az pedig rendkívül bosszantó, ha az ember kétkezi munkáját teszik tönkre, vagy lopják el. Pláne, ha a hatóságok reakciója még a Mentőszolgálat kiérkezési idejénél is rosszabb. Így érthető a felháborodás ás a valamiféle self-defense.

A “B” oldal, vagyis a kivitelezés oldala. Hangsúlyosan nem a tolvajé, hiszen ebben a helyzetben viszonylag kevesen kíváncsiak a tolvaj gyerekkori traumáira, vagy az édesanyjával való viszonyára. Alap kérdésként felvethető, ha kér, akkor kap, legalábbis a jobb érzésű gazdáknál. Szóval folytatólagosan lopni, az azért nem egy élet-baleset biztosítás. Előbb-utóbb valahogy csúnya vége lesz, szerencsére ritkán halál. 

Azonban az, hogy kertészmérnökként ismeretlen mennyiségű fagyállót öntök a boromba, az azért elég meredek számomra. Mert nem arról van szó, hogy megelégelte a lopást és beleszart, belehugyozott a borba, hanem arról hogy még a panelprolik (vigyázat nem a panel lakók) között is jól ismert halálos mérget öntött a borába. Ráadásul úgy, hogy fogalma sem volt, hogy hányan lopják/isszák meg egy nyitott, be nem zárt pinceszerű valamiből. Na, ezt a tényt értékelte a bíróság hét azaz hét évvel, pontosan annak a lehetőségét, hogy nem tudta, hány embert mérgez meg és esetlegesen öl meg ezzel a fagyállóval. Azonban a történetben van még egy csavar. Mégpedig az, hogy az elkövető a fagyállóra még tolt egy kevés dizájnerdrogot is, ami, mint tudjuk akár önmagában is halálos lehet, úgy pedig végképp, hogy nem is ismerjük az összetevő elemeit. Szóval akár önmagában a dizájnerdrogos  kábulat is végzetes lehetett, amit igazságügyi szakértő legyen a talpán, aki kinyomoz.

Egy biztos, nem pakolok ciánt, vagy arzént viccből  sem senki kajájába, kivétel, ha meg akarom ölni. Ha leckéztetni akarom, arra ott van az IP kamera, vagy a fenolftalein hashajtó (ára 497Ft), de nem a kiszámíthatatlan mennyiségű méreg.

Tovább

Megkötözve

Immár több,, mint egy hónapja nevezték ki egészségügyi államtitkárrá Ónodi-Szűcs Zoltánt, aki bár az egészségügyben valós gyógyító tevékenységet sohasem végzett, mégis széles körű tapasztalattal rendelkezik ebben az ágazatban. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy rálát, vagy legalábbis ráláthat az egészségügyre, hiszen több vezető funkciót is betöltött. Kinevezése és kiválasztása hosszú ideig tartott, hiszen elődje, Zombor Gábor augusztus 31-ével lemondott.

Az, hogy több mint másfél hónap kellett a jelölt megtalálására és kinevezésére, nem sok jót sejtet. Ugyanis ez a tény azt jelentheti, hogy alig van a kormányzat számára megfelelő ember egy-egy ilyen pozícióra, vagy jelenleg ez az ágazat a kormányzati munkában 60-ad rangú kérdés, és végül is az sem baj, ha nincs az egészségügyért felelős személy a kormányban. Nem véletlen, hogy parlamenti pletykák alapján a nominációt többen is visszautasították. Az új államtitkárnak nem lesz könnyű dolga, hiszen még mindig füstölögnek a Szócska után maradt romok. Zombor egy éve és hátrakötött keze nem volt elég és nem is lehetett elég a pusztítás felszámolására. Ezt a helyzetet örökölte meg Ónodi-Szűcs, aki első interjúit elég bizakodóan adta, hivatkozva a miniszterelnökkel való megbeszélésére. Bár ennek ellenére meglehetősen óvatosan fogalmazott. Valószínűsíthetően azért, mert a már fent említett Szócska féle káoszban nehéz kiigazodni, de az is elképzelhető, hogy programját még nem meri kitenni az ablakba, attól tartva, hogy gyorsan megtorpedóznák, vagy csak egyszerűen még nincs kiforrott elképzelése, programja. Nos, ezt erősíti az a tény is, hogy az elmúlt három hét alatt semmiféle irány nem látszik körvonalazódni. Már a fentiekből is érezhető, hogy az államtitkár nincs könnyű helyzetben. Egy olyan kormányzati légkör veszi körül, ahol az individiumnak, az egyéni ötleteknek nincs helye és ha már csak a legkisebb gyanú is felmerül valakiről, hogy nem elég lojális, azonnal repül (lásd Répássy.) Ráadásul a kormányzatban most már igen nehéz olyan területet találni, ami működőképes, talán egyedül a Lázár által vezetett tárca a kivétel. Arról már nem is beszélve, hogy az egészségügyi államtitkárság a Balog Zoltán által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) alá tartozik. Az alá a Balog alá, akinek legfontosabb tevékenységeit olyan célok jellemzik, mint az énekelve kelést, vagy a kötelező foci tanulás (ez utóbbi ötletet egyébként  Balog innen vette és borzalmasan szánalmas, hogy ennyit értett meg ebből a leiratból). Sajnos mind az oktatásban, mind az egészségügyben szinte minden mérhető mutatónk az európai átlag alatt van, vagy az utolsó helyek egyikén kullogunk.

Nem szabad elfelejteni, hogy a Szócska és Hoffmann féle ámokfutást is neki köszönhetjük, amelyek az egykori KLIK-ben és GYEMSZI-ben (mostani nevén Állami Egészségügyi Ellátó Központ) teljesedtek ki. Az új államtitkár éppen ez utóbbiból érkezett jelenlegi posztjára, ahol mozgástere jelentősen beszűkített. Hiszen Ónodi-Szűcs jelenleg olyan helyzetben, van, hogy egyfelől meg kell felelnie egy olyan rendszerben, ami csak és kizárólag a lojalitásra épül, másfelől ahhoz, hogy eredményeket érjen el, meg kell próbálnia visszacsábítgatni az eltűnt szürkeállományt, mindezt úgy, hogy biztosítja az ellátás folyamatosságát, mindeközben pedig úrrá kellene lennie az egészségügyben eluralkodott káoszon. Márpedig ez nem fog menni, és nem azért mert bajok lennének az új államtitkár képességeivel -hiszen ezeket a publikum még nem ismerheti- hanem azért, mert a rendszert nem tudja megerőszakolni. Nehezen fog engedélyt kapni arra, hogy a sakktáblán vezér, vagy egyszerű gyalog cseréket hajtson végre. Hiszen a Szócska féle kurzusban szinte mindenkit leváltottak, kirúgtak, mondhatni pártsemleges módon. Zombor alatt sem történt különösebb változása a HR stratégiában, hiszen addigra már beépültek azok az új káderek, akik képességeikkel, tudásukkal, munkabírásukkal, valahol a volt munkásőrséget juttatják eszembe, és ahol tudták megakasztották a rendszer működését. Tökéletes példa erre a Mentőszolgálat és menedzsmentje, akik annak ellenére, hogy naponta szerepelnek negatív példaként már a konzervatív sajtóban is, immár a harmadik államtitkárt fogyasztják el. Persze legtöbbjük felett miniszteri, vagy  még magasabb védelem van. Máskülönben nehezen lenne magyarázható, hogy Szócska menesztése után a volt kabinet főnöke helyettes államtitkári pozícióban maradhatott az EMMI-nél, és a mai napig nyilatkozhat (mondjuk általában ostobaságokat), nyilván a kegyelem ketteshez az is hozzájárult, hogy egykor Orbán háziorvosa volt. Amennyiben mégis sikerülne vezércseréket eszközölnie, az jelentős eredmény lenne, igaz, hogy az új vezéreket csak egy viszonylag kis térfogatú poolból választhatná ki, ezzel is kockáztatva a jelenlegihez hasonló, teljesen impotens vezetői réteg kialakítását.Tehát a kígyó meg fogja találni a saját farkát.

Márpedig amennyiben Ónodi-Szűcsnek ezekkel a tisztekkel kellene csatát nyerni, akkor  a legjobb dolog amit tehet, ha az első ütközetnél túsznak jelentkezik. Félreértés ne essék, én drukkolok neki, hiszen Magyarország megérdemelne egy tisztességes egészségügyet. De nagyon úgy látom, hogy ahogyan az ország kiürül, úgy jutunk el abba a társadalomba, amit az Idiocracy című film mutat. 

Update: lehet, hogy valami tényleg elkezdődik, vagy csak megengednek néhány szuverénnek látszó döntést az új államtitkárnak?

Tovább

Red Rossz

Red Rossz, avagy a Vöröskereszt államosítására

Sokkolóan hatott a nem rég felröppent hír, miszerint a nagy múltú nemzetközi segélyszervezet magyarországi egységét szoros állami ellenőrzés alá vonnák.

 

Mielőtt azonban elhamarkodottan véleményt formálnánk, nézzük meg, mi is van a háttérben.

Az első botrányok az Állami Számvevőszék 2006-os jelentése alapján kezdtek kiszivárogni, ebben a jelentésben  többek között az alábbi  megállapítások szerepeltek: „ A gazdálkodás területén az integrált vezetői, pénzügyi és számviteli információs rendszer nem működött.  A hiányos szervezeti és szabályozási rend miatt a gazdálkodás szabályszerűségét az egyszemélyi felelősséggel felruházott főtitkár nem tudta biztosítani. A gazdálkodási feladatokhoz a személyi és tárgyi feltételek elégtelennek bizonyultak.”, vagy „A Vöröskereszt az alapfeladatok ellátására és működési feltételek biztosítására 2003-ban 351 200 ezer Ft, 2004-ben 225 000 ezer Ft, 2005-ben 193 500 ezer Ft nevesített költségvetési támogatásban részesült, szabályos támogatási szerződés alapján. A 2002-2004. évi támogatási összegek a vizsgált évek között áthúzódással teljesültek. A költségvetési támogatások felhasználása során nem tartották be a kötelezettségvállalásra, ellenjegyzésre vonatkozó belső előírásokat. A teljesítésigazolás dokumentálása vállalkozási, megbízási szerződések esetében hiányos volt… A BM-től menekültek ellátására három pályázaton elnyert támogatás összegéből 2003. évben 3389 ezer Ft, 2004-ben 1671 ezer Ft támogatás rendeltetésszerű felhasználását a szerződésben előírt bizonylati elszámolási kötelezettség ellenére az Országos Titkárság nem tudta igazolni. „ Ezeken kívül még sok egyéb érdekes megállapítást tartalmaz a jelentés, érdemes elolvasni.

Tudom, ez régen volt, és azóta már főigazgató vezeti a szervezetet főtitkár helyett, de sajnos úgy tűnik, hogy a helyzet jottányit sem változott. Nyilván a legégetőbb lyukak betömésre kerültek, de a szervezet szervezetlenségéből fakadóan újabb és újabb lyukak keletkeztek. A történet 2008-ban folytatódik, az akkori főigazgató menesztése kapcsán. Czimbalmos Ágnest azért menesztették, mert komoly elszámolási problémákat vetett fel és teregetett ki, először csak az országos vezetés felé. Állítása szerint jelentős probléma áll fent a 2004-es távol-keleti szökőár okozta károk enyhítését szolgáló segélypénzek elszámolásával. Ezek szerint 30-40 ezer eurónyi pénz tűnt el az indonéziai kórház-beruházás kapcsán, valamint az előbbi összeghez képest viszonylag kevés, parkoló pénznek tűnő, 2,5 millió forintnak kelt lába egy megrendelt PR tanulmány kapcsán. Ezt a Vöröskereszt a PolgArt Könyvkiadó Kft.-nek fizette ki egy el nem készült tanulmányért. A belső tényfeltárása következtében még azon melegében kirúgták Czimbalmost, azonban az már nem volt elkerülhető, hogy a volt főigazgató asszony által feltárt sikkasztásgyanús ügyek napvilágra ne kerüljenek.

Sajnálatos módon a botrány megtette hatását, míg a 2004-es cunami során 760 millió forint, addig a 2008-as mianmari katasztrófa áldozatainak mindössze 40 000 forint adomány gyűlt össze.

A Vöröskereszt immár lassan egy évtizede zajló botrányaira nagyon úgy tűnik, hogy a társadalom nem vevő, így a szervezet támogatottsága is jelentősen csökkent, hiába az akkori megbízott főigazgató feszengése a Mokkában. De a sorozat, mint egy jól megrendezett saga, napjainkig folytatódik: szó van 43 alkalmazott részére kiadott 80 mobiltelefon előfizetésről, vagy éppen olyan munkatárs gépjárműhasználatáról is, aki  nem rendelkezik érvényes jogosítvánnyal.

A Vöröskereszt gazdálkodásának megértéséhez fontos tudni, hogy a szervezet nem csak adományokból tartja fenn magát, hanem jelentős támogatást kap a központi költségvetésből is. A Magyar Vöröskereszt 2011-ben összesen 6 378 716 ezer forint bevételből gazdálkodhatott. Ez mintegy 60 millió forinttal több, mint az előző évi büdzsé. Míg 2010-ben 171,970 millió forint nyereséggel zárta az évet, addig 2011-ben – bár bevétele az előző évihez képest növekedett - 155,478 millió forint veszteséget könyvelhetett el. A fenti számok összege (2010-es nyereség és a 2011-es veszteség) meghaladja a 300 millió forintot, azaz egy év alatt ennyit sikerült bukni. Erre csak részben adhat magyarázatot az a tény, hogy a vezetők bérét 2011-ben 22%-al növelték.

A fentiek alapján jogosan merül fel a kérdés, hogy hová tűnt Damon Hill???  

A költségvetési pénzeken felül van még egy garantált bevételi forrása a szervezetnek, ez pedig a leendő gépjárművezetők elsősegélynyújtás oktatása és vizsgáztatása (ez utóbbit csak a Vöröskereszt végezheti, bebetonozva monopóliumát). Azonban a Magyar Vöröskeresztnek sem elég helyisége, sem eszköze, sem vizsgáztatáshoz szükséges képzett személyzete sincsen. Ezért ezt a feladatot a kebelbarát Országos Mentőszolgálat (OMSZ) emberei, eszközei segítségével végzi el (3. „tévhit” a Vöröskereszt Budapest oldalán). Mégpedig úgy, hogy az OMSZ többnyire ebből egy fillért sem lát, tehát sem az eszközök használatáért, sem a helyiségek bérléséért az OMSZ pénzt nem kap. A vizsgáztató azonban szép summát számlázhat le a Magyar Vöröskeresztnek, ezek után nem meglepő, hogy ezt a funkciót általában helyi vezetők és azok csókosai tölthetik be. Így találkozhatott az egyszerű honpolgár jogosítványszerzés közben Győrfi Pál szóvivővel, vagy akár az OMSZ főigazgatójával is. Az OMSZ dolgozók között nyílt titok, hogy az egyes régiókban, vagy az orvosigazgató maga, vagy a régióvezető mentőtiszt egyéb elfoglaltságuk esetén, pedig a vezetéshez közelálló személy vizsgáztat. Tudunk olyan régióról is, ahol a vezető mentőtisztnek a felesége adja a munkát (állítólag 800 forintos fejpénzért), hiszen ő a megyei Vöröskereszt igazgatója. Azt mondanom sem kell, hogy természetesen gyakran OMSZ-os munkaidőben és OMSZ által biztosított felszereléssel zajlik a vizsga.

Hiába a garantált bevétel, a költségvetési támogatás és az adományozók jó szíve, a Vöröskereszt jelenlegi vezetése szinte bármennyi pénzt fel tud szívni és igen sajnálatos módon, következmények nélkül. Ennek gyanúját veti fel a 2011-es könyvvizsgálói (néhány éve már ilyen is van) jelentés is, amely záradékot tartalmaz: „ A Könyvizsgálat során a Magyar Vöröskereszt közhasznú egyszerűsített éves beszámolóját, annak részeit és tételeit, azok könyvelési és bizonylati alátámasztását az érvényes nemzeti könyvvizsgálati standardokban foglaltak szerint felülvizsgáltam és ennek alapján elegendő és megfelelő bizonyosságot szereztem arról, hogy a közhasznú egyszerűsített éves beszámolót nem a számviteli törvényben foglaltak és az általános számviteli elvek szerint készítették. Véleményem szerint a közhasznú egyszerűsített éves beszámoló a Magyar Vöröskereszt 2011. december 31-én fennálló vagyoni, pénzügyi és jövedelem helyzetéről nem mutat megbízható és valós képet.”

Ne felejtsük el, a hal is a fejétől bűzlik, és nagyon úgy tűnik, hogy az Országos Mentőszolgálat vezetése polipként telepedik a humanitárius szervezetre.

 Hiszen a nemrég megválasztott elnök, aki a szervezetben is hosszú évek óta meghatározó vezető, az a Dr. Göndöcs Zsigmond, aki 2008 és 2010 között az Országos Mentőszolgálat főigazgatója volt, jelenleg pedig a mentőszolgálatnál főigazgató helyettese. Az Országos Mentőszolgálat jelenlegi főigazgatója, Dr. Mártai István is a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének tagja és a XIII. kerületi szervezet elnöke, legalábbis a 2012. januári önéletrajza alapján.

A fentiek tükrében már nem is annyira unortodox ötlet a Magyar Vöröskereszt szoros állami kontrollja. Mindössze annyi hibádzik a gondolkodásból, hogy ha valaki egy szervezet vezetésébe már belebukott, vajon alkalmas lesz-e egy másik hasonló szervezetnél elnöki pozíciót betölteni? Illetve ugyanazon szereplők, akik felelősek lehetnek hosszú évek gazdálkodási problémáiért, vajon állami kontroll alatt egy csapásra tudást és tisztességet fognak az agyukba szívni?

Nos, addig korrekt gazdasági és pénzügyi kultúra a Magyar Vöröskeresztnél nem várható, amíg az előző vezetés(ek) írmagját is ki nem irtották a humanitárius szervezetből. Én pedig személy szerint addig is inkább a Krisna tudatú hívőket támogatom, mint a pénznyelő monopóliumot.                               

Tovább

"A szirénaszó után a bombázás előtt elásod az agyad aztán nem találod őt"

És ismét sikerült! Az Országos Jóságos Mentőszolgálat legújabb közbeszerzése, fanfárok harsognak, bohócok sajtótájékoztatnak, illetékesek magyarázkodnak. Sikerült több, mint 2 milliárd forintért most 23, majd évvégéig további 61 „B” típusú mentőautót megvásárolni.

Kellett ez, mint az idei nyár után az eső. Hogy ezek nem alkalmasak a korrekt betegellátásra? Sebaj, ezen segít a legfrissebb főigazgatói utasítás, miszerint, ha lélegeztetni akarsz, told ki a beteget a kocsiból, így hozzáférsz. A szépséghibája a mutatványnak mindössze az, hogy Európában nincs még egy olyan „B” típusú mentőautó, amelyből a beteget ki kellene tenni az időjárás szeszélyeinek. Márpedig itt, ha fúj, ha esik, esetleg havazik, uzsgyi kifelé a lélegeztetéshez. Persze, van az új autóban minden, mi szem szájnak ingere, így például légkondi is, ami pont a nyitott ajtónál veszti értelmét. Az sem teljesen világos, hogy amennyiben ezek „B” típusú mentőautók és a kocsit leginkább betegszállításra, egyszerűbb esetek ellátására kívánják használni, miért pakolták úgy tele bútorokkal, mint Józsi bácsi a régiségkereskedést.

Komolyra fordítva a szót, alapvető mentésszervezési fogalom az úgynevezett randevú elv - ez már a hatvanas évektől ismert. Lényege, hogy egyszerre két különböző kompetenciájú mentőegységet indítanak az egészségkárosult ellátására, így kerülhet egy „B” típusú mentőegység a helyszínre és egy, az egyik legmagasabb szintet jelentő mentőorvosos kocsi. Ez utóbbi egy személyautó, amelyben ellátás nem történik, csupán a szoftvert és a hardvert szállítja a helyszínre, az ellátást pedig az alacsonyabb kompetencia szintű mentőautóban nyújtja és abban is szállítja kórházba.

Így volt ez a Nysák és a Toyoták idejében is, azonban egyik korban sem kellett a beteget a mentőautóból kitolni az ellátás érdekében. Persze az is lehet, hogy az Országos Mentőszolgálat korát megelőzve így kívánja biztosítani a téli időszakban a terápiás hypothermiát (a beteg terápiás célú lehűtését, ami pl. újraélesztés során a szervkárosodást hivatott csökkenteni). Bár ennek ellentmond, hogy nyáron is ez a követendő processz. Azért vizuális típusként elképzelem, hogy a folyamat hogyan zajlik pl. keringés összeomlás esetén, azaz újraélesztéskor: Ápoló bajtárs jelzi a gépkocsivezető bajtársnak, hogy baj van, összeomlott a keringés, előbbi ezt rádión is jelzi, hátha valaki küldeni fog segélykocsit. A gépkocsivezető a lehető legrövidebb úton megáll, majd felveszi az autópályán kötelező láthatósági mellényt és hátrafárad a „B” típusú mentőautó hátsó ajtajához, amelyet remélhetőleg nem zártak be belülről. Ezt követően az ajtókat kinyitja – miközben mellette 130-cal zúznak a Balatonra a honpolgárok – és laza csuklómozdulattal a hordágyat betegestől – a főigazgatói utasításnak megfelelően – 1/3, szükség esetén teljes hosszában kihúzza. Na, most már el is tökölődtek 3-4 percet, amivel a sikeres újraélesztés esélyei exponenciálisan csökkentek. Amennyiben profi a személyzet, úgy aktív nyomok-fújok közben telik az idő, amíg a segítség meg nem érkezik. Eközben a mentőautó belseje már akár a Csomolungmához is hasonlíthat, ahol a hó az úr. Nos, az egyenként csaknem 23 millió forintért vett mentőautók első pillantásra egyértelműen korszerűbbnek tűnnek az elődöknél, de mindenkit Isten óvjon meg a komolyabb beavatkozások elvégzésétől.

Bár lehet, de nem érdemes szépíteni az elfuserált közbeszerzést, az Országos Mentőszolgálat, azonban ebben is profi. Először is hadba hívta, legnagyobb (gulyás) ágyúját, Győrfi Pált, aki a főigazgató zseniális ötleteit már többször szögletre mentette (sztriptíz a mentőnapon a főigazgató nejének, nem hülyék vagyunk, csak a fülkék fordultak ellenünk a mentőautó tenderben  stb…). Majd készíttetett egy legkevésbé sem elfogult, híradó-betétet a csíkos TV-n, ahol az a szakápoló fejtette ki a fent említett hypothermia és mentőautó beszerzés jótékony hatásait, aki a belső tér kialakításában kulcsszerepet játszott.

Furcsa, hogy az említett riportokban szinte szó sem esik arról, hogy főigazgatói utasítás született a beteg ki- betologatásáról. Azért az tényleg különös, hogy ez így alakulhatott, hiszen évtizedek óta nem volt arra példa, hogy a zárt mentőautóban a beteget ne lehessen ellátni.

Ennek fényében a szakmai know-how valóban megérett az átalakításra, ami csak a főigazgató azonnali lemondásával képzelhető el. Persze az is lehet, hogy a természetes szelekció már a mentőben megkezdődik, hiszen az ellátási területek átszervezésével lassan amúgy is esélytelen lesz a beteg túlélése, így egyszerűbb, ha már be sem ér a kórházba. Tessék csak mondani nem lehet ezt kissé humánusabbá tenni? Miért nem építjük meg a Nemzeti Taigetosz Hegyet, vagy a mentők kezébe miért nem adunk szolgálati kispárnát, hogy a beteg fejére szorítsák, megelőzve a további komplikációkat?

„mostantól semmi sem számít, legjobb ha nem emlékszünk rá”

Az idézetek a Kontroll Csoporttól származnak.

Tovább

Az elnök emberei

Mint az már közismert, 2011. december 10-én a Magyar Orvosi Kamara (MOK) küldöttgyűlése dr. Éger Istvánt választotta meg a kamara elnökévé.

 

A megválasztott régi-új elnök a szavazatok 70 %-át kapta, ami rendkívül figyelemre méltó lehetne, ha nem ismernénk a választás körüli tényeket. Furcsa ez az arány, már csak azért is, mert ez akkora „Éger fanklubot” feltételezne, ami vélhetően még Hajdú Péternek sincs meg. Magyarországon kb. 40 ezer orvos tagja a Magyar Orvosi Kamarának (a tagság kötelező).Figyelembe véve azt a tényt, hogy a tagok nagy részének a kamarai tagság semmilyen előnnyel nem járt, igen magas lehet a kényszertagok aránya. A számok ismeretében mégis azt hihetnénk, hogy Éger elnök úr újrázása mögött nagyjából 28 ezer orvos áll. Ez azonban valószínűleg nem így van, hiszen mindössze egy szűk „rajongói kör” segítségével sikerült újra az elnöki székbe kerülnie, ez pedig nem lehet több pár száz főnél.

A recept egyszerű volt: a Területi Szervezetek küldöttgyűlése 2011 nyarán zajlott le szinte mindenütt, gondosan megvárva a nyári szabadságolási időszakot, ráadásul megyénként egyszerre, egy helyen és egy napon kellett megjelenni, ami szintén borítékolta a csekély érdeklődést. Éger elnök úrnak további segítséget jelentett, hogy olyan „apró” anomáliák simán a rendszer szerves részeit képezhetik, mint például a józsefvárosi kamarai választások ügye.

A legfőbb probléma azonban az, hogy a választások időpontjának gondos és jól megfontolt időzítése miatt az orvostársadalom mindössze 2-3 %-a vett részt a tisztújító gyűléseken, így nem lehetett nehéz azt a pár száz főt mozgósítani, aki a fanklub tagja. http://mok.hu/dokumentumok.aspx (Sajnos, csak regisztrált MOK tagok láthatják a másik két jelölt programját)

További visszásság a kampányban, hogy a 2800 főt magában foglaló józsefvárosi kamara tisztújító gyűlése egy 150 főt befogadó teremben zajlott, és ezt is egy napra időzítették, hiszen az alapszabály így rendelkezik. Emellett míg az elnök a MOK honlapján a kezdőlapon kampányolhatott, addig a vetélytársak programja csak a honlap egy eldugott szegmensében volt megtalálható, sőt, a küldöttek adatbázisához sem férhetett hozzá egyik ellenlábas sem. Voltak, akik a jelölés fázisáig sem jutottak el: így járt a Magyar Rezidensszövetség elnöke, Papp Magor is, akinek a jelölése a MOK állítása szerint nem érkezett be időben. Papp jelölése ugyanis november 29-én érkezett be, azonban a MOK a jelöléseket már november 28-án lezárta, annak ellenére, hogy a saját alapszabálya szerint a december 10-i küldöttgyűlés előtt egy héttel kellett volna lezárni a jelölést. Ez december 3-án lett volna aktuális, így az egyik legesélyesebb jelölt el sem indulhatott a tisztújításon.

A tisztújítás visszáságait a NEFMI is vizsgálja, az a minisztérium, amely annak idején a kamarai tagságot kötelezővé tette, így komoly hatalmat koncentrált a Magyar Orvosi Kamara kezébe. Azonban az örök elégedetlen peresztegi háziorvos hamar jótevője ellen fordult, amikor közölte a „kegyelmi időszak lejárt” Kétségtelen, hogy a Szócska államtitkár által vezényelt egészségügyi tárca kapkodása és döntésképtelensége a magyar egészségügyet a működésképtelenség határára sodorta, de ezek szerint vélt szövetségeseit is teljesen félreismerte.

Ugyanis Éger a hála legcsekélyebb jele nélkül ment szembe a tárca vezetésével. Már egy helyes kis per is kilátásban van, amely a kamara által beszedett regisztrációs díjak jogszerűségéről fog szólni. A MOK az új belépő tagoknak a kötelező kamarai tagság hatályba lépésekor akciós regisztrációs díjat írt elő. A teljes ár 12 000 forint lett volna, azonban ez július 1-ig „csak” 6000 forint volt Budapesten. Már önmagában a regisztrációs díj is megkérdőjelezhető és felháborító, hiszen ez nem váltja ki a 20 400 forintos tagdíjat. Az azonban, hogy a MOK július 1-től ezt megszüntette és az addig befizetett összegeket nem térítette vissza, akár Éger állásába is kerülhetne. Annak fényében pedig különösen, hogy tagok ezreivel szemben folyik/folyt per a vélt vagy valós tagdíjtartozások ügyében.

A MOK az elmúlt nyolc évben nem teljesítette társadalmi kötelezettségét, gyakorlatilag a működése nem szólt másról, mint Éger személyes márkaépítéséről.

 

Sikeresen megszűntek a szakmai bizottságok, és a kamara szakmapolitikai kérdésekben sem tudott megfelelően reagálni, a mindig minden tagadása és támadása vajmi kevés konstruktivitást takart. Ennek a mentalitásnak az eredménye, hogy mostanában a MOK kimarad a szakmapolitikai egyeztetésekből, így érdekérvényesítő képessége szinte minimálisra csökkent. Furcsa azt látni, hogy a sokkal fiatalabb Magyar Rezidensszövetség érdekérvényesítés terén fényévekre elhúzott a nemrég még oly nagyra tartott intézmény mellett. A politikai döntéshozók annak ellenére nem állnak szóba az Éger vezette kamarával, hogy az előző ciklusban sok szívességet tett számukra.

Összegezve, az elmúlt nyolc év alatt a MOK kiíratta magát az egészségpolitikai döntéshozói körből, szakmai bizottságai megszűntek, gazdálkodása és működése finoman szólva sem transzparens, és végül, de nem utolsó sorban elvesztette tagjai támogatását is.

A torta és annak habja azonban még hátra van. A MOK gazdálkodásáról korábban már írtam, a helyzet pedig feltehetőleg azóta sem javult,hiszen a  2010. évi mérleget a kamara még mindig nem hozta honlapján nyilvánosságra. (Vagy jól eldugta, mert hosszas kutatás után sem található meg.) Így a működése továbbra sem transzparens, ellenben az orvosok számára sajnálatosan kötelezően finanszírozandó.

Szerencsére a MOK alapszabálya lehetővé teszi, hogy a tagság 10%-nak aláírásával és a célpontok megjelölésével rendkívüli küldöttgyűlést lehessen összehívni, itt akár ismét lehetőség nyílik a tisztújításra. A napokban elindult az egyik közösségi portálon az erre hivatkozó felhívás (Élhető Orvosi Kamaráért) is, mely szerint: elegük van Éger Istvánból.

 

Tovább

Halj meg máskor!

Mint ismeretes már több ezer rezidens helyezte letétbe felmondását az elégtelen munkakörülmények és a megalázóan alacsony fizetések miatt. A felmondások egy meg nem nevezett ügyvédi irodában gyűlnek és automatikusan aktiválódnak január elsején, amennyiben a rezidenseknek és az egészségügyi tárcának nem sikerül dűlőre jutniuk. A rezidensek nyáron kezdték leadni a felmondólevelüket látva, hogy alig van remény arra, hogy az egészségügyi tárca helyzetükön javítson. És ekkor elkezdődött a film.

 

James Bond, alias Szócska Miklós akcióba lendült, elsőként egy „Szakorvosjelöltek Markusovszky Lajos Ösztöndíja" nagy-hatótávolságú fegyvert vetett be, mely már a próbalövésnél csütörtököt mondott,  hiszen a meghirdetett pályázatokra alig akadt jelentkező.

 

 

 

 

A javított verzió már sikeresebben tüzelt, azonban a világbékét veszélyeztető gonosz - Dr. NO,  akit Papp Magor személyesít meg - továbbra sem semmisül meg, hanem újabb és újabb merényletekre készül.

Aztán James Bond mintha elfáradt volna, pompás szóvirágok közepette nem csinált semmit, pedig Dr. NO hetente készített elő újabb és újabb merényleteket, sőt, még figyelmeztetett is, hogy a töltetek hol és mikor fognak robbanni.  A legnagyobb durranás azonban még hátravan, a nukleáris töltetű bomba gyújtószerkezete, amely az egészségügy megsemmisülését okozhatná csak január elsején fog aktiválódni. Robbanni azonban a harminc napos felmondási időket tekintve csak február elején. Kisebb, úgynevezett dirty bombák  már előbb is robbanni fognak, hiszen a nem kötelező túlmunkát az orvosok többsége nem fogja vállalni. Az orvosi munkaidő ellentétben a más emberszabásúakéval általában heti 60 órát jelent, ez a következőképpen alakul: a kötelező munkaidő 40 óra (mint minden napi 8 órás állásban), ezen felül még heti 8 óra kötelezően, majd további heti tizenkettő a munkavállaló belegyezésével még pluszban elrendelhető. Nos, ez utóbbi munkaidő fog kiesni, ha Dr. NO és csapata ármánykodása sikeres lesz, márpedig miért ne lenne az, hiszen szinte semmivel sem kompenzálják a túlmunkát, függetlenül attól, hogy éppen karácsonykor, vagy húsvétkor teszik azt kötelezővé. Ügyelni ugyanis valakinek mindig kell, hiszen a betegség nem ismeri a naptárat. Bár James Bond mindent elkövet annak érdekében, hogy ez utóbbi faktumot megváltoztassa.

A fenti apokaliptikus veszélyhelyzetet már az anyakirálynő (Orbán Viktor) sem nézhette tétlenül és azonnal utasította M-et (Réthelyi Miklós) és Q-t (Navracsics Tibort), hogy haladéktalanul dolgozzanak ki akció tervet a katasztrófa elkerülésére. Q bevonása az ellencsapás kidolgozásába komoly üzenetértékkel is bírhat, könnyen elképzelhető, hogy az anyakirálynő megelégelte Bond töketlenségét, és bizalma is megrendült képességeiben, de likvidálására még nem jött el az idő. Bond ugyanis azon kívül, hogy rendíthetetlenül ismételgeti azt, hogy „My name is Bond, James Bond”, nem sokat tesz. Emlékezzünk: Dr. NO már nem a 007-es ügynökkel tárgyalt az utóbbi időben,  hiszen inkompetenciáját tökéletesen felmérte, hanem Felix Leiterrel (alias Lázár János).  

Nos, a világ szeme most Bondon, illetve segítőjén, Q-n van: vajon képesek lesznek-e pár nap alatt arra, ami az elmúlt másfél évben nem sikerült, vagy marad a hagyományos gyors módszer, Dr. NO és szervezetének elfogása, és kivégzőosztag elé állítása.

 

 

Tovább

Zuhanórepülés

Úgy tűnik, a nagytestvér azaz az Országos Mentőszolgálat botrányai ragadósak, az elmúlt hónapban a kistestvér, a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. is produkált néhány zaftos sajtóhírt. Lassan elmondhatjuk, hogy ezen balhéknak már hagyománya van, mintha ez tartaná életben a mentőszolgálatokat. Elég, ha csak az ellopott morfium ampullákra gondolunk (felelős azóta sincs) http://inforadio.hu/hir/belfold/hir-463875 vagy a sokadszorra sikertelen mentőautó tenderre; ez utóbbi pikantériája pedig az, hogy ugyanaz a szervezet próbál meg helikopter beszerzést is kiírni, aki a fenti tenderrel sem vergődött zöldágra. http://rontgen.postr.hu/szivatas-az-etelert

A napokban lezárult az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) álláspályázata, mely a légimentők ügyvezető igazgatói posztjára íródott ki. Már csak a meghallgatások és a döntés van hátra. A pályázók között megtalálható a februárban menesztett ügyvezető igazgató, a jelenlegi igazgató, valamint az egykori orvosigazgató is (ő volt az utódom a légimentőknél).

Tovább

Sürgősségi ellátás: nekik nyolc

Sürgősségi ellátás: nekik nyolc

Sajátos földrajzórán vehetett részt a vidéki kórházak menedzsmentje a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkárának hétvégi tájékoztatóján. Az eredetileg október 13-ára tervezett rendezvényt, amely kifejezetten a vidéki kórházak menedzsmentjének szólt volna Budapesten, az államtitkárság egy nappal előtte lemondta, majd új időpontként október 28-át jelölte meg. Így kedves állami gesztusként egy négynapos ünnep kezdeti időpontjára rántották össze a vidéki intézményvezetőket a fővárosban.

Tovább

Nincs rá Szócska

Mondjuk ki végre, hogy a jelenlegi egészségügyi vezetés az elmúlt másfél év intézkedéseivel megbukott. A rezidens-kérdés kezelése, a gyógyszerkassza átalakítása, a mentés intézményrendszerének szétverése és most legutóbb a kórházak és rendelőintézetek államosítási terve mind azt mutatja: hosszú távú egészségügyi koncepciók végrehajtása helyett napról napra kétségbesett ötletelés folyik arról, hogy mit is kellene kezdeni a magyar egészségüggyel.

Tovább

Veled is megtörténhet…

A cím egy belga ál-dokumentumfilm címe, amelyben egy bérgyilkos munkáját követi a stáb, ahol a film végére mindenki meghal. Lassan a magyar egészségügyben is lehetne hasonló filmet forgatni. Itt van például annak a 32 éves nőnek a kálváriája, akinek az ellátását pénzhiányra hivatkozva megtagadták az Országos Idegtudományi Intézetben (OITI), végül a BAZ Megyei Kórházban kapott végleges ellátást.

Tovább

Fuss Forrest...

A cím hűen tükrözi a kialakult orvos hiányt, szinte már alig találni olyan területet, ahol elégséges az ellátók száma és ne menekülnének hanyatt-homlok az orvosok. Ezen az állapoton próbál meg - nem túl sikeresen - változtatni az egészségügyi kormányzat, azzal, hogy a frissen végzett orvosok számára pályázatot ír ki. A pályázat 600 szakképzés előtt álló orvos számára biztosítana 100 ezer forint nettó pluszjuttatást, amennyiben vállalják, hogy nem fogadnak el hálapénzt és az ösztöndíj folyósításával megegyező ideig maradnak a magyar ellátórendszer boldog rabszolgái. Az érdeklődést az ösztöndíj iránt a jelek szerint mégsem sikerült felkelteni.

Hiszen a múlt héten a várt roham helyett mindössze harminc érdeklődő volt. Persze feltételezhetnénk, hogy a nyári szezon alatt a szakvizsga előtt állók éves jól megérdemelt pihenésüket töltik, és ezért nem jelentkeznek. De ez valószínűleg nem fedi a valóságot, hiszen fizetésükből nyaralásra aligha telik, sokkal inkább a nettó százezer forintos plusz pénz és a röghöz kötés az, ami demotiváló lehet. Pedig az ösztöndíjjal már 200-240 ezer forint nettó bér is ütheti a szakvizsga előtt álló orvosok markát.

"Tigris: - Füles! Te hintázol!

Füles: - Jééé! Hogy milyen jó nekem…"

(A.A.Milne - Micimackó)

Tovább

Ötletbazár az egészségügyben

A múlt héten egyéni képviselői indítvány formájában benyújtották az Országgyűlésnek a népegészségügyi termékadóról szóló, hamburgeradó néven ismertté vált törvényjavaslatot. Az ígéret szerint, (amely már most puhult, ugyanis eddig csak és kizárólag az egészségügyi dolgozók fizetésemeléséről szólt) az adóból befolyt összeget az egészségügyre fordítják majd.

Bár a törvénytervezet kidolgozása az ötlettel szemben kevésbé nevezhető briliánsnak, az egészségügyi tárca 20-30 milliárd bevételt vár az adónemtől. A kidolgozásból azonban kifejezetten hiányolom a gyorséttermi láncok megadóztatását, de az olyan egészségtelen termékek, mint például a disznózsír is kimaradtak. A nagy kérdés, hogy ez valóságban mire fordítják és mire lesz elég ez a bevétel, ugyanis egyes számítások szerint az egészségügyi dolgozók száz százalékos béremeléséhez közel 200 milliárd forintra lenne szükség, ehhez képest a 30 milliárd vajmi kevés lesz.

Tovább

„Nagy picsa anarchia”

Forr a levegő az egészségügyben, a rezidensek letétbe helyezték a felmondásukat a gyalázatos munkabérek és körülmények miatt. A kórházakból naponta távoznak a jól felkészült, már több éves tapasztalattal rendelkező szakorvosok, akikre a jövőt lehetett volna alapozni. Ráadásul már a szakdolgozók is egyre többször keresnek külföldön munkát. Lassan kiürül Magyarország egészségügyi humánerőforrás piaca. A betegek ellenben maradnak, az ellátás minősége pedig még az elmúlt évekhez képest is nagyságrendeket romlott. Már nem is az infrastrukturális problémákat panaszolják a betegek leginkább - ehhez mintha hozzászoktak volna - hanem a beláthatatlan időkre nyúló várólistákat. Elértük azt a szintet, hogy már nem csak a műtétekre alakultak ki várólisták, hanem az egyszerűbb szakorvosi vizsgálatokra is. Több hetet, hónapot kell várni például a gastroentorológiai szakvizsgálatra is, hogy olyan unikumokat ne is említsünk, mint az immunológia, az endokrinológia, vagy a gyermek-neurológia. Az orvos-elvándorlásra adott cinikus válasz még tetézheti is a folyamatot, mely szerint minden külföldön munkát vállaló orvos az itthon maradottak körülményeit rontja. A rendszer még saját tehetetlensége folytán, ha csikorogva is, de működik, azonban már látni az összeomlás kezdetét és végét is.

Tovább

Szivatás az Életért

Megszaporodni látszanak a botránygyanús ügyek az Országos Mentőszolgálatnál az új főigazgató hivatalba lépése óta. A legutóbbi hírek szerint például a Közbeszerzési Döntőbizottság megtiltotta a szerződéskötést az OMSZ járműtenderének győztesével. A tét nem kicsi, nettó 679 millió forintról, illetve ezzel egyenértékű mentőautó beszerzésről szól.

Ez csak a kezdet, hiszen azt a még plusz egy milliárd forintot, amit az OMSZ gépjármű beszerzésre fordíthatott volna, a kormány megvonta, bár így is még 800 millió forint áll rendelkezésre, amit tavaly év végén és idén év elején jelentettek be. Valószínűsíthető azonban, hogy legkésőbb az OMSZ következő évi költségvetésbe ezt a megvont összeget beépítik, hiszen a gépjárműpark igencsak elöregedett.

Tovább

Az elnök fizetése

Tegnap látott napvilágot - hosszas küzdelem és ügyészi nyomozás árán - a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökének fizetése. A számok ismeretében nem csoda, hogy nem szívesen osztotta meg a közvéleménnyel a havi járandóságát, amely 1 326 000 forint + 28 750 forint cafeteria juttatás. Sajnálatosan kimaradt a közleményből a költségtérítés összege: Éger István jelenleg is peresztegi háziorvos, tehát Budapestre való utazásaihoz, valamint az itt tartózkodásához költségtérítés illetheti meg. Ez javadalmazás azonban csak a teljesítményének tükrében ítélhető meg, hogy sok-e vagy kevés.

Tovább

Geréb-ügy: enyhe ítélet?

Azok után, hogy két év letöltendő fogházbüntetésre ítélte, továbbá öt évre eltiltotta a szülész-nőgyógyászi és a szülésznői tevékenység gyakorlásától Geréb Ágnest első fokon a Fővárosi Bíróság, ismét fellángoltak az indulatok.

Az egyik oldalon támadják a szakértői véleményeket és elfogultsággal vádolják a közreműködő orvosszakértőket: külföldi, az adott kérdésben nehezen értelmezhető véleményre, illetve az orvosszakmában nem elismert vagy nem is létező műfogásokra és metodikára hivatkoznak. Orvosi lobbit emlegetnek, akik a mundér becsületét védik. Többször elhangzott az a Kádár-rendszerből származó demagóg érv is, hogy a kettős mércét alkalmaz a bíróság, mert a kórházi műhibákat eltussolják, a szülésznőt ellenben elítélik. A másik oldal ezzel szemben azt mondja, hogy végre az igazságszolgáltatás is kimondta: senkinek sem lehet az érvényes jogszabályokkal szembe menni, többször ugyanazt a bűncselekményt elkövetni, ráadásul eltiltás hatálya alatt.

Tovább

Hála, pénz nélkül

Hálapénz nélkül a magyar egészségügy jelenlegi rendszere nem lenne működőképes. A Corvinus Egyetem Marketing Tanszéke által végzett kutatás szerint 2008-ban 73,4 milliárd forintnyi paraszolvenciával járult hozzá a lakosság az egészségügy fenntartásához. Ez az összeg a 2011-es teljes egészségügyi költségvetés csaknem 6 százaléka. Hogy érzékelhető legyen, az Országos Mentőszolgálat éves teljes költségvetése 23 milliárd forint körül van, a kórházi tevékenységekre és szolgáltatásokra szánt összeg 2011-ben pedig 547 milliárd forint. Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb hálapénzt a kórházakban adják, ennek összege átlagosan 28 500 forint

A hálapénz-rendszer az egészségügy számos bajának legfőbb okozója. A paraszolvencia adóköteles jövedelem, azonban a boríték tartalma rendszerint a beteg és az orvos közös kis titka marad, tehát ebből a jövedelemből rendszerint nem keletkezik adó- és egyéb járulékbevétel sem. Ezen felül ez a sajátságos co-payment rendszer a felelős az egészségügyi ellátás jelenlegi színvonaláért is, ugyanis a hálapénz-rendszer számos felesleges egészségügyi szolgáltatást generál.

Tovább

A magyar beteg - az orvosi műhibákról II. rész

Előző blog-bejegyzésemet azzal zártam, hogy ebben a tanulmányban az orvosi műhibák keletkezéséről, okairól, illetve a Magyarországi helyzetről írok.

Lássuk először a hibák kialakulásának főbb okait.

Nem meglepő módon az emberi tényező szerepét az úgynevezett humán faktort a légi közlekedésben kezdték el vizsgálni a hetvenes években, az akkoriban történt nagy számú légi baleset miatt. Itt derült fény arra, hogy számos, nem technikai képesség is szükséges ahhoz, hogy elkerülhetővé váljanak a végzetes balesetek. Ekkor ismerték fel és írták le, hogy több kisebb-nagyobb incidens (olyan esemény, amelyből nem alakul ki vészhelyzet, de potenciálisan kialakulhatott volna) áll minden egyes accident (vészhelyzet, baleset) mögött. Két, igen szemléletes modell mutatja mindezt. Az egyik a jól ismert jéghegy modell, amely azt fejezi ki, hogy amit látunk, észlelünk, az csupán a jéghegynek a vízből kiemelkedő része, a sokkal nagyobb rész - amely láthatatlan, ha nem keressük -, az a víz alatti hatalmas jégtömb.

Tovább

Hibázni emberi dolog - az orvosi műhibákról I. rész

Néhány évvel ezelőtt napvilágot látott egy magyarországi tanulmány, amely orvosi körökben igen nagy visszhangot váltott ki. Ez a tanulmány azt állította, hogy a kórházban kezelt és a haláluk után felboncolt betegek 30 százaléka nem abban a betegségben halt meg, amellyel kezelték. A Magyar Orvosi Kamara azonnal támadásba lendült és megkérdőjelezte a vizsgálat eredményét. Állítása szerint Magyarországon "a kamarához évente beérkező több ezer bejelentésből az esetek 15-20 százalékában derül ki, hogy a doktor nem sértett meg semmilyen szabályt. Évente egy-két tucat esetben derül ki súlyos vétség" - írta Gyenes Géza, a MOK főtitkára.

Valóban ilyen rózsás lenne a helyzet, csak egy-két tucat műhibát követünk el évente? Ennek ellentmond, hogy éves szinten mintegy 300 műhiba per indul Magyarországon, jóllehet ezen perek csak egy része zárul elmarasztalással. Ha nemzetközi adatokat vesszük alapul, a magyar orvosi műhibák száma ennek a számnak akár a többszöröse is lehet.

Tovább

Geréb Ágnes és az otthonszülés

Nagy port vert fel a közelmúltban Geréb Ágnes előzetes letartóztatása. Dolgozatomban ezt a témát járom körül, hangsúlyozva azt a tényt, hogy alapvetően fontosnak tartom az otthonszülés fogalmának, illetve Geréb Ágnes személyének és tevékenységének különválasztását. Jómagam mentőorvosként levezettem néhány intézményen kívüli szülést, volt ezek között időre történt szülés és koraszülés is, igaz, ezek egyike sem tervezett otthonszülés volt.

Tovább

Jó egészséget!

Dr. Kunetz Zsombor oxyologus szakorvos, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő  vagyok.

1995 óta foglalkozom életmentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvos-igazgatója voltam 2005 és 2010 között. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért feleltem.  Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider képesítéssel rendelkezem, továbbá Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktatói minősítéssel rendelkezem.

Ezt a blogot  azért indítottam (először tavaly a Világgazdaság üzleti blogjában, majd idén márciustól itt a postr-en), mert meggyőződésem, hogy a magyar egészségügy a 24. órában van. Ha pedig az új egészségügyi vezetés a korábbi évekhez hasonlóan ismét a szőnyeg alá söpri a problémákat és csak a saját hatalmának megszilárdításával lesz elfoglalva, akkor annak egyetlen kárvallottja lesz: a beteg. A beteg, aki a magyar egészségügyet az utcán szirénázó mentőautóval azonosítja, a beteg, aki az ellátás színvonalát az orvosok szakmai felkészültségén keresztül méri meg. Életek múlhatnak ezen.

Szilárdan hiszek abban: a nyílt párbeszéd, a korrekt szakmai vita többet ér száz jól sikerült közleménynél vagy szóvivői nyilatkozatnál. Ezért arra kérem minden olvasómat: ha véleménye, ötlete, javaslata van arról, hogy miként lehetne a magyar egészségügyi rendszert jobbá tenni, ossza meg velem. Én is ezt teszem majd...

Tovább
123
»

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek