Több forrásból, szinte egyszerre szivárgott ki az Éger István által vezetette Magyar Orvosi Kamara (MOK) legújabb ötlete, miszerint majdnem duplájára emelné a tagdíjat.

A hírt először a Népszava dolgozta fel, ami gyorsan bejárta az egész magyar sajtót. 

Az időzítésre mondanám, hogy remek ritmusérzékkel történt, hiszen a Magyar Orvosi Kamara úgy képzelte el a tagdíj emelést, hogy alapvető gazdálkodási adatokat sem hajlandó megosztani a tagságával. Ebben a kérdésben éppen most nyertem még nem jogerős pert, hogy márpedig kénytelen lesz.

A Kamara gazdálkodását az Állami Számvevőszék már 2015-ben is igen komoly kritikával illette. Olyan komoly hiányosságokat talált a közel egymilliárdos bevétellel rendelkező szervezetnél, amelyek miatt bármely magánvállalkozás vezetője bátran nézhetne szemben a csíkospizsamás rémálommal és a vasárnapi beszélőn beadott házi kompóttal. 

Égerék azonban megúszták egy kis ejnye-bejnyével. 

Annak ellenére, hogy ilyen mondatokat tartalmaz az ÁSZ jelentés:

- “Az Országos Hivatal az ellenőrzött időszakban a Számv. tv.-ben előírt gazdálkodási szabályzatokat - egy kivétellel - hiányosan készítette el, azok tartalmukban részben feleltek meg a törvényi előírásoknak.”

 vagy 

- “MOK beszámoló nem tartalmazta továbbá elkülönítetten, illetve összesítve az alaptevékenységből és a vállalkozásitevékenységből származó bevételeket és ráfordításokat.”

vagy 

“Az Országos Hivatalnál az igénybe vett és egyéb szolgáltatások költségei, valamint a       személyi juttatások elszámolása nem felelt meg a Számv. tv. és a 224/2000. (XII. 19.) Korm. rendelet előírásainak, nem történt meg minden esetben az utalványozás és a ráfordítások végrehajtásának igazolása.” 

vagy

 “A rendszeres és a nem rendszeres személyi ráfordítások elszámolása az Országos Hivatalnál nem felelt meg teljeskörűen a Számviteli törvény előírásainak, mivel nem állt rendelkezésre a bérszámfejtés alapját képező munkaszerződés…” 

vagy

“A jövedelem elszámolásokat és kifizetéseket tartalmazó bizonylatok nem vagy nem teljes        tartalmazták az utalványozó, valamint a rendelkezés végrehajtását igazoló személy aláírását, továbbá a könyvviteli számlákra történő hivatkozást és a nyilvántartásokba történő rögzítés          időpontját.”

vagy

“A bérszámfejtéseket az Mt.-ben foglaltak ellenére írásban rögzített munkaszerződések              továbbá a ledolgozott munkaidő nyilvántartásokat dokumentumok nem támasztották alá.”

Azaz feltételezhetően úgy vettek fel pénzt a pénztárból, mintha otthon a sublótból húznák ki a reggeli tiszta zoknit, más szóval a tagok befizetett pénzét a MOK vezetői gyaníthatóan úgy használták, mintha az a saját pénzük lenne. 

Úgy adtak tagi kölcsönöket például a MOK Komplex Kft-nek, hogy annak visszafizetését nem szabályozták, nem foglalták írásba a kamat mértékét sem, azaz hoci-nesze alapon bántak a MOK vagyonával és a tagok pénzével. 

Évente 80-118 millió forintért küldenek a tagok egy részének, szolgáltatásképpen - én évek óta nem kapok- egy silány minőségű és szerkesztésű újságot, amely mindössze évi tíz alkalommal jelenik meg.

Hasonlóan bőkezűen támogatja a Magyar Orvosi Kamara a szinte senki által sem ismert tevékenységű Magyar Orvosokért Alapítványt, évente közel 20 millió forinttal.

Ezek után a valószínű törvényszegések után és azután, hogy a Magyar Orvosi Kamara a mai napig nem tudott megnyugtató módon elszámolni a rábízott vagyonelemekkel, és a tagok befizetéseivel, a jelenlegi közel egy milliárdos költségvetését csaknem meg kívánja duplázni a tagok bezsarolásával. Itt ugyanis nincs olyan, hogy valaki nem fizet tagdíjat, mert akkor azt a tagot azonnal kizárják az Orvosi Kamarából - nem úgy, mint a “veszprémi nőgyógyászt” - és a kizárt tag  Magyarországon nem praktizálhat tovább orvosként, hiszen az itthoni orvoslét kötelező eleme a Kamarai tagság. Fizetni tehát kell, akkor is, ha semmit sem kap a tag cserébe.

Persze az is lehet, hogy Éger István akarata - a tagdíj emelés -  az egyfajta Black Friday akció, amit a MOK vezetése a hiányos angol tudásuk miatt félreértelmezett és nem az eladók, hanem a vevők fekete péntekévé teszi a neves napot. 

Éger Istvánnak már csak a tagdíj emelés ötletéért is azonnal le kellene mondania, hiszen ostobasága és szüklátó gondolkodása nemcsak az orvosokra van kihatással, hanem a betegek gyógyulási esélyeire is. Hiszen egyre több és több orvos írja alá azt a petíciót, amelyben arról nyilatkoznak, hogy addig nem hajlandóak egy fillér tagdíjat sem fizetni, amíg az Orvosi Kamara el nem számol a tagjai felé a rábízott befizetésekkel és amíg nem működik valódi kamaraként. ( A petíciót itt írhatja alá.)

És hogy a tagdíjjal mi legyen? A jelenlegi helyzetben tagonként évi 500 forint befizetése bőségesen fedezné még az elnökség parkolási büntetéseit is.

Komolyan mondom, érdemes etikai vizsgálatokra járni, hiszen a sok orvosból lett jogász sokszor szórakoztatóbb, mint egy stand-up kabaré. 

Mint ismeretes, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) etikai vizsgálatot indított ellenem azért, mert megsértettem a MOK-nak és az egészségügy egyik legkártékonyabb egyedének, Cser Ágnesnek a hírnevét. Hogy pontosan mivel, az -mint látni fogják-még most sem derült ki. Ám ennek ellenére elsőfokon megrovásban részesített a Budapesti IV-es számú Etikai Bizottság, úgy, hogy meg sem hallgatott. Majd a fellebbezésem után a másodfokú eljárás megsemmisítette az elsőfokú ítéletet és új eljárást írt elő. Erről itt, itt és itt írtam bővebben.

Ennek az új eljárásnak volt tegnap az első meghallgatása, immár személyes részt vételemmel. A tárgyalásra a TASZ által biztosított kiváló ügyvéddel mentem, aki szintén remekül szórakozott a gyakran a Sas-kabaré szintjét is meghaladó szeánszon.

Az alaphangulatot gyorsan megadta az a tény, hogy élőben kívántam stream-elni a facebook-on az egész procedúrát, amit az Etikai Bizottság nem akart engedélyezni (a vitát itt éri el). Leghangosabban az a sebészből lett “jogász” tiltakozott, aki az előző elsőfokú bizottság - amelynek ítéletét megsemmisítették - elnöke volt. Nyilván a kudarc után ebben az eljárásban nem lehetett elnök, ennek ellenére mint egy karmester, a tárgyalás alatt végig kézmozdulatokkal vezényelt az eljárást vezető elnökasszony felé. 

A vita végül úgy zárult, hogy az élő stream-elést befejezte, de az ügymenetről hangfelvételt készített a Bizottság, amit majd megkapok. Az egész bujkálás a Bizottság részéről már csak azért is furcsa volt, mert a MOK most veszített pert a Transparency International-lel szemben, mert nem volt hajlandó kiadni a hálapénzes etikai ügyek számát sem.

A bemutatkozást követően az elnök asszony remegő hangon, kissé botladozva felolvasta a másodfokú határozat egy részét.

És a problémák ezután kezdődtek, mert gyakorlatilag az első pontnál már elakadt a tisztelt Bizottság. Mégpedig annál, amikor az ügyvédem megkérte, hogy pontról pontra ismertessék az ellenem felhozott panaszokat.

Innentől már csak ezekre a mondatokra emlékszem:
“Azt azért csak kellene tudni egy Etikai Bizottságnak, hogy mi a panasz tárgya!?”- ügyvédi kérdés/felkiáltás.

vagy a következő párbeszéd az ügyvédem és a Bizottság elnöke között:

• “ A bizottság maga sem tudja, hogy melyek azok a mondatok, amelyeket Éger István kifogásolt- ügyvédem.
• Maguknak csak annyit kellene mondani, hogy nem tudják miről van szó, mi meg megkérdezzük Éger Istvánt - elnök asszony. 
• Bocsánat ne adják a szánkba, hogy mit szeretnének hallani! Ez a mi álláspontunk! -ügyvédem.” Mármint az, hogy nem tudják melyek a pontos panaszok ellenem.

Azaz a Budapesti IV-es számú Etikai Bizottságnak fogalma sem volt arról, hogy mely panaszpontok szerint vált szükségessé a meghallgatásom. 

Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy úgy hoztak előzőleg megrovó ítéletet, hogy még az sem volt tiszta senki számára sem, hogy pontosan mivel sértettem meg az Etikai Kódexet.

A helyzetet nem segítette elő az a tény, hogy a két megélhetési vezetőnek sem Éger Istvánnak, sem Cser Ágnesnek nem volt bátorsága megjelenni a Etikai Bizottság tárgyalásán és személyesen előadni pontosan a panaszukat. Az pedig továbbra is kérdéses, hogy milyen indokkal mentették ki magukat az eljárás alól, ami ugye számomra kötelező jellegű megjelenést írt elő.

A tárgyalást végül elhalasztották, azért, hogy a panaszosokat megkérdezhessék, tulajdonképpen mi is a panaszuk, ami alapján egyszer már engem elítéltek és megrovásban részesítettek.

És ezzel el is érkeztünk Bástya elvtárs korához, hiszen mint tegnap kiderült, úgy kaptam megrovást, hogy azt sem lehetett tudni, hogy pontosan mit is követtem el.

Igen, itt előbb jött az ítélet, mint a vádirat, köszönhetően a sebészből gyorsan jogásszá vált karmesternek, valamint a Magyar Orvosi Kamara szakszerű eljárásának.