Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

“Hosszú távon mind meghalunk”

Legalábbis így vélekedett John Maynard Keynes, a modern közgazdaság egyik vezető alakja, amikor az állam szerepvállalásáról és a piacgazdaságba való beavatkozásáról vitapartnerei a hosszú távú stratégiát emlegették, mint kívánatos célt. Ő ugyanis azt mondta, hogy az államnak rövid távon is be kell avatkoznia a piacgazdaságba, ahhoz, hogy az egyensúly és főképpen a foglalkoztatás kívánatos szintet érjen el. 

Valahogy olyan felemásan lehet ezzel az egésszel az egészségügyi kormányzat, hiszen az jól látszik, hogy bele- beleavatkoznak a folyamatokba, de a végén mégis csak az derül ki, hogy lassan rövid távon is mind meghalunk. Merthogy nagyon úgy néz ki, hogy a magyarországi kórházi kezelés bizony különös veszélyekkel jár. És sajnos ebben azért van némi igazság, még akkor is, ha az ÁNTSZ a mundér becsületét védve közleményt adott ki a hazai helyzetről. Az egészről nekem az jutott eszembe, amit egyszer láttam egy dokumentumfilmben az indiai tűzoltók munkájáról, ahol egy elég komolynak tűnő tűzhöz vonultak. A tűz egy akkora gyárterületen volt, mint a Ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtér, ahol valami nagyon égett, akkora füstfelhővel, hogy a város bármelyik pontjáról jól lehetett látni. A területet azonban fal vette körül és egy óriási kapun lehetett csak ki- és behajtani, amit szorgos kis kezek a tűzoltó sziréna hallatán gyorsan elkezdtek bezárni, úgy téve, mintha minden a legnagyobb rendben volna. Persze a lényeg az volt, hogy a tűzoltók nem csak oltottak, hanem büntettek is, ezért próbálták meg a lojális kis munkások letagadni a letagadhatatlant. Pontosan azt tették, mint az ÁNTSZ azzal a felvetéssel szemben, hogy a kórházi higiénia kishazánkban hagy némi kívánni valót maga után. Hiszen számos leírás, helyzetjelentés, de még egy ÁNTSZ vizsgálat is megerősíti azt az álláspontot, hogy a hazai kórházak nagy része nem nyújt megfelelő higiéniás biztonságot. Ebbe pedig akár tetszik, akár nem, betegek halnak bele, pont úgy, mint bárhol fekete Afrikában.  

Balog EMMI ÁNTSZ kórházi fertőzések higiénia irgalom imádság

Fotó: Index olvasó, K. A. / Index

Azt én végképp nem értem, hogy egy olyan hír, ami a kórházi higiénia nem megfelelő voltával szembesít mindenkit, hogyan fogja azembereket elriasztani a kórházi kezelésektől.  Számomra ezt értelmezni már azért is nehéz, mert legjobb tudomásom szerint azemberek nem nyaralni és fagzni járnak kórházba, sőt ha tehetnék, jó messzire elkerülnék ezen intézményeket, csak hát a betegség nagy úr és ezek egy részét sajnos csak kórházakban lehet kezelni. Azt sem értem tisztán, hogy akkor most kik is azemberek. Olyan lények akiknek majd mi megmondjuk, hogy pontosan hogyan és mit csináljanak, a többit meg bízzák ránk? Vagy esetleg gondolkodó lények, akik azért fordulnak orvoshoz, hogy a problémáikat az orvosokkal EGYÜTT kezeljék, partneri viszonyban és a kezelést meghatározó döntések is EGYÜTT szülessenek meg?

Na most én azt gondolom, hogy a betegek - tudják azemberek - az egészségügyi ellátórendszer megrendelői és vásárlói is. Tehát, ha az eladó (azaz az egészségügyi ellátórendszer, orvosostól, nővérestől, kórházastól, Szente Tamásostól) nem, vagy nem megfelelően képes teljesíteni a megrendeléseket, akkor bizony a megrendelővel, azaz a beteggel konzultálnia kell és nem sunyi módon letagadni a letagadhatatlant. (Ez az én üzleti filozófiám, persze lehet, hogy ezért sem vagyok még milliomos.)

De nézzük, hogy állunk az egészségügy egyéb területén a betegbiztonsággal. Kollégám most posztolt egy segélykiáltást, hogy kórházukban rossz a CT, de már mióta. Nem is javítják már meg, mert öreg és elhasznált, ezért dicséretesen beszereztek egy újat, ami viszont csak március végén lesz üzemképes. A baj az, hogy a kórház strokecentrum is egyben, így CT hiányában szélütés gyanúja esetén el kell küldeni a beteget a 75 km-rel odébb levő kórházba, ami viszont nem strokecentrum, de van működő CT-je. A strokecentrumban azonban elérhető egy olyan kezelés, a trombolízis, ami stroke-os betegek egy jó részén segíteni tud (akár maradvány tünetek nélkül felgyógyulhatnak). A trombolízis előtt azonban kötelező a CT, mert ez tudja megmutatni, hogy mely beteg állapotán rontana és melyiknél javítana kezelés. Azonban a trombolízis csak akkor hatékony, ha az a tünetek megjelenése után legkésőbb 3 órán belül, de minél hamarabb megtörténik. Ebből az időintervallumból csúsznak pont ki a térség betegei és maradnak akár féloldalt bénán. Mindenesetre a kórház vezetősége valószínűleg jól alszik, mert nagy izgalom nincs az ügyben.

A fentiek a betegbiztonság kérdéseit az infrastruktúra és a szervezés oldaláról közelítették meg, nem szabad azonban elfeledkeznünk, arról a tényről, hogy az orvos is ember, hibázni pedig emberi dolog. Így a betegbiztonság egyik sarkalatos kérdése az emberi hiba, itt jelesül a műhiba. Erről már két bejegyzést is írtam itt és itt olvashatóak. Csak két kiemelt részt mutatnék: “Néhány évvel ezelőtt napvilágot látott egy magyarországi tanulmány, amely orvosi körökben igen nagy visszhangot váltott ki. Ez a tanulmány azt állította, hogy a kórházban kezelt és a haláluk után felboncolt betegek 30 százaléka nem abban a betegségben halt meg, amellyel kezelték.” vagy “az USA-ban 44 000 és 98 000 közé tehető évente orvosi műhiba következtében bekövetkezett halálozások száma. Még az alsóbb érték is több, mint amennyien mellrákban, vagy autóbalesetben évente meghalnak"

Nos, ideje lenne a saját házunk táján is sepregetni, azt nem feledve, hogy az USA-ban legalább az infrastruktúra adott a hibák kivédésére.

Ami pedig a higiéniát illeti, pontosan tudom, hogy sok helyen nemhogy a vécépapírt, de a csaptelepeket is ellopják, azonban a megfelelő kézfertőtlenítésre és a sterilizálók működési problémájára nem nagyon van mentség. Furcsa hobbim, hogy amikor külföldön járok, igyekszem egy-egy kórházba “tanulmányi utat” szervezni. És mindenhol azt látom - itthon sehol - hogy már a kórházba belépéskor egy falra szerelt kézfertőtlenítő fogad, csakúgy, mint a folyosókon, vagy a kórtermek előtt is. Bizony, bizony, ezeket használják is, és nem nem csak a személyzet, hanem a látogatók is, sőt bizonyos helyeket meg sem közelíthet senki kézfertőtlenítés nélkül. (Itt egy cikk arról, hogy Magyarországon hány liter kézfertőtlenítő fogy és mennyi az ajánlott.) Persze ez is pénzbe kerül, de a temetés higgyék el, drágább és az esetleges sok reoperáció sem vethető össze az aldis árakkal.

Balog EMMI ÁNTSZ kórházi fertőzések higiénia irgalom imádság

Fotó: 24.hu

Az is igaz, hogy az emberi erőforrások minisztere, a református lelkész szerint “az irgalom és az emberi minőség sokszor képes kipótolni a pénzhiányt és a rendszer hiányosságait az egészségügyi és a szociális ellátórendszerben”. Márpedig ha ez így van, könyörögjünk együtt, hogy a Jóisten irgalmazzon nekünk és miniszter urat minél előbb küldje vissza haranglábat huzigálni, akkor talán irgalom mellett kézfertőtlenítő is lesz.

Balog EMMI ÁNTSZ kórházi fertőzések higiénia irgalom imádság

Tovább

Megszűnhet a Mentőszolgálat?

Az önállósága valószínűleg, legalábbis ezt sejteti az államtitkár a Medicalonline szerint

Országos Mentőszolgálat beolvasztás Hosszú Katinka MÚSZ egészségügy egészségügyi államtitkárság ÁEEK

Kezdem megérteni, hogy mi a közös a Magyar Úszó Szövetség (MÚSZ) és Hosszú Katinka közötti konfliktus és az egészségügyben jelenlevő erős feszültség között. Nagyon leegyszerűsítve a MÚSZ úgy gondolja, hogy Katinkának az a dolga, hogy ő ússzon, a többit meg mi majd intézzük, akárcsak a hetvenes években. Azonban Katinka és edző férje ezt másként látja. Ők már nem barterben gondolkodnak, mint az MÚSZ elnöke és nem is magyaros okosban, hanem abban, hogy felépítettek egy brand-et ami hozzájuk köthető. Ez a brand pedig értékes, hiszen Katinka  és férje folyamatosan erősíti világversenyeken a győzelmeikkel. Tehát ha valaki ezt a brand-et akarja használni, az pedig lesz szíves megfizetni ennek az árát, merthogy közvetve ezzel fizetik meg Tusup az edző/férj és Hosszú Katinka munkáját. És nem az okosba, vagy a" magyar vagy, hazádnak teszed" a fizetség, legalábbis a világ kulturáltabb felén nem. Azaz itt valójában értékek mentén húzódnak a frontvonalak, a MÚSZ és a hozzáköthető vezetők posztkommunista gondolkodásával nem fér össze Hosszú és az amerikai Tusup világi gondolkodása, számukra ez túl kapitalista. 

Akárcsak az egészségügyben, az orvosok is nehezen élik meg a gyógyítsál a többi a mi gondunk vezérelvet, ami  ha őszinték vagyunk, simán levezethető a 70-es évek orvos-beteg kapcsolatából, ahol a “maga csak pihenjen” volt a leggyakoribb válasz bármely betegtől származó kérdésre.

Valahogy azt látom, hogy az egészségügyi vezetés úgy próbál meg rendszerszintű változásokat véghezvinni, hogy erről csak azt az oldalt nem tájékoztatja, vagy ignorálja, akit a változások érintenek. Jelesül a betegeket és az orvosokat. Lehet persze példálózni, hogy tárgyaltunk az orvosok között leginkább már semmibe sem vett Magyar Orvosi Kamarával és annak vezetőjével, vagy esetleg még a már szintént régen leszerepelt Cser Ágnessel is és az ő operett-szakszervezetével. De ezek pontosan olyanok, mint a Kádár rendszerben az országgyűlési szavazások, ahol jobb esetben is az MSZMP és annak leányszervezete, a Hazafias Népfront vetélkedett egymással. 

Talán a fenti kommunikációs- és szemléletbeli probléma lehet annak a forrása, hogy négy hónap alatt sem sikerült  az egészségügyért felelős államtitkárnak programot hirdetnie. Persze az is lehet, hogy a program szupertitkos és nem szeretné ha idő előtt akár jobb-, akár baloldalról ellehetetlenítenék. Vagy csak ötletek vannak, amelyek még nem álltak össze programmá. Ezen ötletek között azonban van jó néhány olyan, ami igenis komoly figyelmet érdemel.

Azonban a legutóbbi, a mentők beolvasztása az Állami Egészségügyi Ellátó Központba (ÁEEK) biztosan nem tartozik az utóbbiak közé. Az jól látszik, hogy az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) létezését és értelmezését a Balog vezette EMMI sem kiköpni, sem lenyelni nem tudja. A Mentőszolgálatot a közelmúltig szinte mindig ugyanaz a kör vezette. Egyes vezetők hol főigazgató poszton, hol főigazgató-helyettesi, vagy igazgatói poszton tűntek fel. A kör szereplőinek hihetetlenül szofisztikált túlélőképessége volt/van. Mindig találni valakit a körön belül, aki a mindenkori hatalomhoz megfelelő lojalitással bír, sokszor ugyanaz a személy akár jobb- vagy baloldalon is felbukkan vezetői szerepben, az alkalmasságától teljesen függetlenül. Így történhetett meg az is, hogy a 2010-ben menesztett főigazgató a szervezetnél maradhatott - információim szerint - bére megtartása mellett főigazgató-helyettesi pozícióban és bónuszként megkapta még a Magyar Vöröskereszt elnöki tisztjét is. Tehát az jól látszik, hogy az OMSZ vezetésében mindig is sokoldalú, de legfőképpen sok mindenhez értő pártkatonák játszottak főszerepet. Egyetlen dologhoz nem értettek, de ahhoz nagyon nem, mégpedig az Országos Mentőszolgálat vezetéséhez.

Országos Mentőszolgálat beolvasztás Hosszú Katinka MÚSZ egészségügy egészségügyi államtitkárság ÁEEK

Annyira nem, hogy 2010 óta a negyedik főigazgatóját fogyasztja a szervezet, nem kis politikai arcvesztés árán. Ebből lehetett elege a jelenlegi egészségügyért felelős államtitkárnak, aki megpróbálta megszakítani a fenti körforgást azzal, hogy új főigazgatót nevezett ki a mentők élére. Sajnos azonban az új főigazgató az elmúlt három hónap alatt feletteséhez hasonlóan nem rukkolt elő semmiféle programmal, mindössze annyival keltette fel a sajtó érdeklődését, hogy ő maga Kresz Géza (a magyarországi mentés megszervezője) ükunokája és azzal a szerencsétlen megfogalmazással, hogy lesznek olyan hívások, amelyekre a mentők nem mennek ki, valamint nem feladata a mentőknek a 15 perces kiérkezés  minden eseteben. Az említett kör azonban nem szakadt meg, hiszen az új főigazgató azonfelül, hogy menesztette a gazdasági igazgatót és még két igazgatót, gyakorlatilag befejezte a személycseréket. Persze néhány helyen már ott fityeg egy-egy főigazgatóhoz köthető arc, de a kulcspozíciók régiós szintig változatlanok. Pont úgy, ahogy maga a kommunikáció is. Lehet, hogy ez áll a hátterében a címben jelzett változásnak (hogy az egészségügyért felelős államtitkár szeretné ha az Országos Mentőszolgálat elvesztve eddigi önállóságát bekerülne az ÁEEK fenntartásába), de lehet, hogy ez már egy egy régi stratégia része. Bárhogyan is van, ezzel a döntéssel nem lehet helyettesíteni a szakmai hozzáértést és a megfelelő vezetést, hiszen fenntartás ide-fenntartás oda, az alkalmatlan vezetők itt is, ott is csak hiányt és rendszerhibát okoznak. Arról nem is beszélve, hogy egy monumentális, saját feladatát ellátni sem tudó szervezetbe belepakolni a magyar egészségügy legnagyobb szereplőjét ( az OMSZ 7 ezer f őt foglalkoztat!) könnyen a kisgömböc hatással érhet fel és hasonlóan fog pillanatok alatt szétesni, mint ahogyan most a KLIK-et fogjuk látni. Ez pedig a valóban akár az Európában egyedülállóan egységes  OMSZ széteséséhez és megszűnéséhez is vezethet.

Az új főigazgatóval szemben pedig hmm… ez cseppet sem elegáns megoldás, ha három hónap alatt alkalmatlanná vált, akkor le kell cserélni, nem pedig a szervezetet alakítani a főigazgató képességeihez. Én azonban még mindig azon a véleményen vagyok, hogy egy ekkora szervezet vezetésére való alkalmasság, vagy alkalmatlanság (a legkirívóbb esetek kivételével lásd. Burány) elég ritkán derül ki három hónap alatt, ehhez még egyszer ennyit kellene várni. Azaz a jelenlegi főigazgatónak csak járna a kegyelmi idő legalább júniusig.

A polkorrektség kedvéért jelen sorok írója 2010-ben pályázati anyagot nyújtott be a meghirdetett főigazgatói pozíció elnyerésért, amelyet utólag szerencsémre nem én nyertem el. Pályázati anyagom azóta is itt olvasható,

Tovább

Önkéntes segítőkből milliomos orvosok

Egyetemista koromban a szülészet- nőgyógyászat gyakorlaton ismertem meg azt a fogalmat, hogy externista orvos. Externista orvosok általában, mint a nevében is viccesen el van rejtve, nem tartoztak a kórházi osztály állományába, hanem bejártak operálni és szülést levezetni. Na persze nem ingyen, hanem leginkább borítékért.

hálapénz tarifa externista orvos önkéntes segítő szülés szülész nőgyógyász egészségügy

Az orvos szempontjából ez kész aranybánya, nincs műtőbérlet és a szüléseket is biztonságosan le lehet vezetni a kórházi háttérrel. Szerintem sokan találkoztak már azzal a mondattal a magánrendelésen, hogy tessék már kedden 8-ra befáradni a kórházi osztályra és csinálunk egy labort, cardiotochograph (magzatiszívhang) vizsgálatot, TB-re, mert ugye ami jár, az jár. A terhesgondozás a jobb esetben magánrendelőben zajlik, rosszabb esetben az állami intézmény szakorvosi rendelőjében, a szülésre, szinte biztosan az állami intézményben kerül sor. (Külön nem emelném ki azt a néhány magánellátót, akik rendelkeznek azzal a kapacitással és infrastruktúrával, ami lehetővé teszi a magánintézményben a szülést, vagy a kisebb műtéteket, például a császármetszést.) Azaz mint a fenti példákból kiderül, a kórház infrastruktúráját, eszközeit, személyi állományát így lehet bérmentesen magáncélra is használni. A nőgyógyász ugye megkapja a megfelelő ellentételezést a munkájáért a betegtől, na de mit kap a kórház? A kórház általában megkapja a vizsgálat/beavatkozás ellentételezését az OEP-től, de ami sokkal fontosabb, a kórház ki tudja állítani az ügyeleti sort. Ugyanis az externista jobb esetben úgy köt önkéntes segítői szerződést a kórházzal, hogy bevállal néhány ügyeletet. Így a a szülészet-nőgyógyászati ügyelet meg van oldva, hiszen az önkéntes nem csak a saját privát betegeit nézi meg, vagy látja el, hanem az ügyelet alatt beérkező többi beteget is. Jó ez a rendszer a kismamáknak is, hiszen tudja, hogy hol fog szülni és legtöbbször azt is, mennyiért. Merthogy itt nem is igazi hálapénzről van szó leginkább, hanem tarifákról. Mielőtt nőgyógyász barátaim megkövezésemre indulnának, azt mindenképpen le kell szögeznünk, hogy a tarifának van ám kompenzációja is. Hiszen az orvosnak a szülés körüli időben rendelkezésre kell állnia, nem mehet nyaralni, és éjjel 3-kor is menni kell, ha a szülés beindul. (Jó jó, persze a programozott császár az picit más tészta.) Tehát itt sokkal inkább arról van szó, hogy a szülész orvos szabadidejét is megvásárolja a kismama a kifizetett tarifáért. Arról már nem is beszélve, hogy azért externistaként az orvos megnézi és ellátja a beeső betegeket is, azaz olyan munkát is elvégez a lehetőségért, amit a kismama hálája nem tartalmaz.

hálapénz tarifa externista orvos önkéntes segítő szülés szülész nőgyógyász egészségügy

Arról hosszasan lehet vitatkozni, hogy ezt így hogy, de azt be kell látni, hogy a rendszer fenntartásában a szülni készülő nők is jelentősen felelősek. Hiszen normális országban nem nagyon tudja megválogatni a kismama, hogy melyik orvosnál szüljön, bemegy a kórházba és az, aki a szülőszobán ügyeletes fogja világra segíteni a szemünkfényét. Vagy fogad magánorvost, azonban az nem 50-250 ezer forintért teszi meg, mint ma Magyarországon egy szülésért, hanem egy nullával többért. A plusz szolgáltatásért mindenhol keményen fizetni kell, itthon ezt is meg akarjuk úszni egy kis háztájival. 

Az is igaz azonban, hogy normális országban az  sem fordulhat elő, mint egyetemista koromban, amikor beléptem a vizit alkalmával a kórterembe és hangos kezit csókolómmal köszöntem. A professzor hátranézett és kioktató lefitymáló hangon közölte: fiam, ezt a tartogasd a magánpraxisra, itt elég lesz a jónapot is. Szóval normális helyen a beeső beteg is normális ellátásban és emberhez méltó bánásmódban részesül.

Az biztos, hogy ez így megint csak nem jól van, hiszen keveredik itt minden és végül mindenki veszít. Bizony még az externista is - bármennyire is tűnik ez aranybányának - hiszen neki azokat is el kell látni, akik nem hozzá érkeztek (legalábbis ott, ahol az osztályvezető egy kicsit is korrekt), rendelkezésre kell állnia a szülés várható ideje körül és lehet, hogy éppen a legmeghittebb pillanatában rántják be szülni, valamint azért csak csak ráutalt a kórházi személyzet jóindulatára. És azt se felejtsük el, hogy az orvosok között a szülész-nőgyógyászok várható élettartama a legrövidebb. Nem lenne egyszerűbb számára tisztességes bérért, nyugodt körülmények között, tervezhetően dolgozni? Veszít a kismama is, mert a zsebbe adott pénzhez semmiféle garancia nincs, mi van ha egyszerűen nem elérhető az orvos pont a szülés megindulásakor? Veszít a kórház, talán ez a veszteség a legnyilvánvalóbb, hiszen eszközeit, infrastruktúráját és humánerőforrását használják ingyen. 

Hozzá kell tennem, hogy externistaként nem csak szülész-nőgyógyász kollégák dolgoznak, hanem szinte az összes műtétes szakma képviselői megtalálhatóak ebben a körben. Sokan egyfajta backup-ként használják a kórházi hátteret.

Ezt felismerve a veszprémi Csolnoky Kórházban az országban elsőként megszüntették az orvoshoz kötött szülést. Kivéve, azt az esetet, ha a várandós nő hajlandó - egy háromoldalú szerződés keretében   - fizetni a szülést levezető orvosnak. A szerződés pontosan tartalmazta, hogy hogy ki mit vállal: a kórház, a szülészorvos és a várandós nő. Azonban az egészségbiztosítási pénztár emiatt vizsgálatot indított, és megállapította, hogy az orvos nem fogadhat el külön juttatást. Akár ennek a kezdeményezésnek az újragondolása is lehetne megoldás. Akár az is, ha a beteg /terhes valamiféle kiegészítő biztosítás formájában, ellenőrizhető, legális úton venné igénybe a magánszolgáltatók szolgáltatásait, ez utóbbiak pedig kapacitást, infrastruktúrát, humánerőforrást, az állami szektor már meglévő és kihasználatlan erőforrásiból is tudnák bérelni.

Az biztosan megviselné a már rogyadozó egészségügyet, ha egyik napról a másikra megtiltanák az önkéntes segítő szerződések megkötését. Hiszen rengeteg olyan orvos van, aki be-bejár tanulni egy-egy kórházi osztályra (például háziorvos belgyógyászatra, vagy intenzív osztályra) vagy csak a szakvizsgáját kívánja életben tartani, azzal hogy szakterületének megfelelő önkéntes munkát végez. Akárcsak a jelen sorok írója, aki önkéntes segítőként dolgozik egy budapesti kórházban és hálapénzt nem fogad el.

Tovább

Szikét adnak a nővér kezébe?

Valóban ezt sejteti az Egészségügyért Felelős Államtitkárság legújabb ötlete, amellyel az orvosok túlterheltségét kívánják csökkenteni? 

Néhány hónappal ezelőtt a floridai Orlandóban belebotlottam egy kórházi és egyben egy intenzív osztályos látogatásba. A kórház nagyjából egy itthoni közepes méretűnek felelt meg, tízenvalahány intenzív osztályos ágyszámmal. Az intenzív osztályon középen, mint egy óriási konyhai pult, terpeszkedik a nővér-munkaállomás, a betegmonitorokkal együtt. A kórtermek 15-20 négyzetméteresek,  és mindegyikben egy-egy beteg van, ezzel is biztosítva a megfelelő intimitást az ellátáshoz. Igen, itt elképzelhetetlen, hogy valaki alá a többi beteg előtt dugják az ágytálat, de az is, hogy a másik beteg akár fültanúja is legyen annak, hogy milyen beavatkozásokat végeznek a szomszédos ágyon fekvőnél. Persze a betegszobában gondoltak a hozzátartozók kényelmére is, nagy, masszív, kényelmes láb- és kólatartós fotelokban tartózkodhatnak a beteg mellett, akár éjjel is, csak a beavatkozások idejére kell kimenni a kórteremből.

Tiszta Amerika! 

Az első meglepetés akkor ért, amikor este 7 óra felé szakorvost kerestem az osztályon. Nem találtam, az intenzív osztályon nem volt szakorvos, de még orvos sem! Hű, gondoltam, mi van akkor, ha valaki éppen éjjel készül eldobni a kanalat, hogyan menedzselik ezt? Bárki meghalhat, vagy jelentősen romolhat az állapota csak azért, mert nincs orvos az osztályon? Mindez elképzelhető abban az országban, ahol az ügyvédek jelentős része az orvosperekből él? Elképzelhető, hogy egy biztosított ellátás nélkül maradjon? 

Természetesen nem, nem hal meg senki és nem kerül veszélybe senki csak azért, mert az intenzív osztályon este már nincs orvos. 

A helyzetet úgy oldották meg, hogy az orvosi beavatkozások és tevékenységek egy részét delegálták. Például, minden beteghez rendelnek két igen jól képzett intenzívterápiás-nővért váltásban, akik a beteget jól ismerik és ha bármilyen állapotváltozást észlelnek, azt azonnal jelentik a kezelő orvosnak (mert hogy itt ilyen is van, egy beteget ugyanaz az orvos kezel). Jelentős állapotromlás, vagy életet veszélyeztető helyzet esetén pedig az orvos beérkeztéig a szakasszisztens képes megtenni mindent, ami a beteg ellátásához szükséges. Természetesen behívós és telefonos orvos mindig elérhető. És a rendszer működik! A betegnek a kezelését az orvos fogja össze, de a betegnek van táplálási-asszisztense, lélegeztető-terapeutája (amennyiben lélegeztetésre szorul), és a kórházi gyógyszerészek mellett szükség esetén a dializáló asszisztens is elérhető. Nem kifelejtendő a felsorolásból az orvos saját asszisztense sem, aki egyfajta titkárnői szerepet tölt be a rendszerben és a beteg is vele találkozik először. Egy beteg kezelése tehát igazi csapatmunka, ahol az orvos a feladatok nagy részét szakasszisztensekre bízhatja.

Merthogy az orvos nagyon drága, drága a képzése és drága a bére is. Egy sürgősségi orvos éves szinten 100 és 400 ezer dollár között visz haza, ami forintban 27 és 110 millió forint éves keresetnek felel meg, azaz havi 2-8 millió forint jut számlákra és megélhetésre.

Ez a rendszer még számos országban hasonlóan működik, kezdve a háziorvosi gyakorlattól a beteg műtéti előkészítéséig és a további terápiáig. Ahol csak lehet, takarékoskodnak az orvosi munkaidőkkel és a jól képzett asszisztenciát helyezik előtérbe, merthogy az orvos drága, és kevesen vannak a fejlett országok nagy részében is. 

Egészségügyi szakértők között már itthon is többször felmerült hasonló elképzelés az egészségügy átalakításával kapcsolatban, a jelenlegi államtitkár egykori tanítómestere, Kincses Gyula is leírta ezt több tanulmányában.  Sőt, hasonló próbálkozás már a magyarországi ellátásban is megfigyelhető, hiszen a sürgősségi betegellátásban a mentőtisztek kaptak önálló kompetenciával szerepet, csökkentve az orvosok amúgy is jelentős terhelését, mind a kórházi, mind a helyszíni ellátásban. 

Természetesen, az nem fog egyik napról a másikra menni, hogy elérjük az orlandói munkamegosztást, hiszen meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek majd biztosítják a kompetenciaalapú működést. Ugyanis ha megfelelő képzéshez megfelelő kompetenciákat társítunk, megfelelő ellenőrzéssel, megfelelő létszámú asszisztenssel és  adminisztrátorral, valamint elég pénzt rakunk a rendszer fenntartásába, akkor miért is lenne elképzelhetetlen, hogy akár egy háziorvosi praxisban a beteget a szakasszisztens előszűrje, vagy önálló terápiában részesítse az egyszerűbb eseteket? Ha a beteg évek óta panaszmentesen szed gyógyszereket és a féléves-éves kontrollokon is minden rendben van, miért is kell a szokott gyógyszereket az orvosnak felírnia, miért nem teheti meg a szakasszisztens? Vagy miért is kell az orvosnak infúziót bekötni, vagy az orvosi elrendelés után antibiotikumot beadnia személyesen? De említhetném a halál megállapítást is, miért kell az orvosnak a halottkém szerepét is betöltenie? 

Nos, persze ha az orvosi kompetenciák egy részét delegáljuk, akkor ez azt is jelenti, hogy a jövő orvosa nem engedheti meg magának azt a luxust, amit ma még igen, hogy az asszisztenciájánál képzetlenebb legyen. Mert a gyógyítás folyamatos tanulást is jelent, így az orvosi feladatok egy részének asszisztensi kézbe adásától csak azon orvosnak van tartani valója, akinek tudása megkopott és nem naprakész, hiszen ebben az esetben a jól képzett asszisztens valóban könnyen az orvos kompetitív helyettese is lehet. Ezen orvosok, akik nyilván csak sporadikusan fellehetőek az egészségügyi ellátó láncban, persze mindent meg fognak tenni azért, hogy az államtitkárság legújabb és a magyar egészségügyben forradalminak nevezhető innovációját megakadályozzák. Merthogy ez itt a jövő és ez is az egyik záloga a jól működő egészségügynek. 

Persze, ha azt is meg lehetne oldani, hogy az orvosi adminisztráció jelentősen csökkenjen, na az már a kompetenciák delegálásával egy fél munkaidőt is jelenthetne. Hosszú távon pedig még fenntarthatóvá is teheti az így kialakított rendszert. De ne feledjük, pénz ehhez is kelleni fog, csakúgy mint a háborúhoz!

Tovább

Kötelező lesz a hálapénz?

A szürreális magyar egészségügyi helyzet egy újabb fejeztet ugrott a minap, amikor a Délmagyarban megjelent A hálapénzadás illemtana  című cikk. A cikk nem békeidőben jelent meg, hanem akkor, amikor az 1001 orvos a hálapénz nélkül facebook csoport egyre komolyabb ágazati befolyásra tesz szert és egyik legfontosabb követelésük egy olyan egészségügyi rendszer kialakítása, ahol a hálapénz nem kap szerepet. Több mint meglepő, hogy a csoport szegedi kezdeményezésre alakult, és a Délmagyar is szegedi orvosokat kérdezett a hálapénz illemtanáról.

A megszólítottak az állítólagos orvosi szemérmességet is félretéve segítették a cikk elkészültét, sőt, köztük a neves szegedi orvos konkrét tanácsokat, receptúrát adott az illemkódex létrejöttéhez.

Nos, a neves szegedi orvos  bizony nem sért meg senkit azzal, hogy bármit is visszautasítana, sőt biztat is, hogy egyáltalán nem ciki egy jó ital, vagy ajándékkosár sem. Kíváncsi vagyok, hogy a kacsát konyhakészre kéri, vagy élőben is elfogadja-e? Aztán néhány intelmet is megfogalmaz, hogyasszongya ne rohangáljunk az orvos után, ne is turkáljunk a zsebében,  adjuk oda face to face, de aztán hallgassunk az összegről és az átadásról is. Nyilvánvalóan, ez utóbbinak van azért a szemérmességen túl némi praktikus oldala is, hiszen a hálapénz a legritkább esetben képezi az adózott jövedelem forrását. Aztán egy másik, bizonyára kevésbé neves orvos (hiszen a cikk írója csak rendszeresen operáló szakértőként hivatkozza) szerint az már ciki, ha a borítékban  háromezer forint hálapénzzel rohangálunk. Végül persze biztosít mindenkit, hogy de azért nem is a boríték, hanem maga a köszönet a fontos, amiből manapság úgy is oly kevés van.

Értem én, hogy a hálapénz nélkül a jelenlegi rendszer azonnal bedőlne, hiszen azt komolyan senki sem várhatja el, hogy orvosok dolgozzanak gyorséttermi órabérért, és éppen ezért nem lehet megszüntetni, kivezetni a rendszerből egyszerűen. De hogy olyan mértékben elfogadottá tenni, hogy még illemkódexet is rittyentek hozzá, az igencsak azt az üzenetet hordozza, hogy márpedig a hálapénz marad. Kíváncsi vagyok, hogy megkapja-e Kerényi Imre feladatként a Hálapénz Asztalának létrehozását?

A Hálapénz Asztala

Mert nem kevés pénzről van ám itten szó! Anélkül, hogy számháborúba bocsátkoznék, jelentős, akár 100 milliárdos nagyságrendről is szó lehet, hiszen már 1999-ben is a TÁRKI 33 milliárdra, majd 2008-ban a Corvinus Egyetem 73,4 milliárd összegűre becsülte a hálapénz éves mértékét. Ha csak a 73,4 milliárd forintot osztanánk el az orvosok között egyenlően, akkor valószínűleg (senki nem tudja az aktív orvosok pontos számát, én 20 ezerrel számoltam) 300 ezer forinttal nőne a havi fizetésük alapja, ami kb. egy 150 ezer forintos nettó összeget jelenthetne orvosokként, havonta, tekintettel arra, hogy a 300 ezer forint a teljes bérköltséget jelentené. Tehát valóban nem kevés pénz, de egy tisztességes bérfejlesztéshez még mindig nem elegendő. Arról már nem is beszélve, hogy a hálapénz sajátossága az, hogy nem egyenlően oszlik meg a szereplők között, azaz egy viszonylag szűk réteg - jellemzően a manuális szakmák (sebész, nőgyógyász, ortopéd orvos) - kapja a legtöbb borítékot, míg az aneszteziológusok, sürgősségi orvosok viszonylag ritkán találkoznak a hála ilyen kifejezésformájával. Tehát amennyiben ezt a borítékos jövedelmet legalizálni lehetne, akár - a kormány által ördögnek tartott - co-payment segítségével, vagy akár kiegészítő biztosítás kötésével, az orvosok bérkövetelése enyhíthető lehetne. Azonban ez mind álom marad, hiszen jelenleg az is tilos, hogy egy meglévő kapacitást rendelési időn kívül egy-egy kórház for-profit hasznosíthasson. Így nyilván nem marad más, mint a jelenlegi rendszer bebetonozása és a hálapénzkódex kiadása.

Ezek után pedig már abban sem lenne semmi meglepő, ha a Habony-féle kommunikációs stáb kiállítaná Német Szilárdot és konkrét illemkódexet jelentetne meg az elnyert közbeszerzések visszaosztásával kapcsolatban.

Update: a delmagyar.hu-ról levették a cikket. De itt, itt és itt hivatkoznak rá.

Tovább

Evolúciós ugrás helyett csiga csoport alakul a mentőknél

Egyre inkább úgy érzem, hogy Győrfi Pál nem létező médiaiskolájában maxolja ki az egészségügyi kommunikációt a kormány. Hiszen Győrfi szerint nincs szakemberhiány és úgy általában is mindig minden a legnagyobb rendben van, még akkor is ha már…   Nagyon úgy nézem, hogy az egészségügyi kommunikáció legalább annyira sikeres, mint Győrfi hajbeültetése.

Győrfi Pál Országos Mentőszolgálat egészségügy Máté Gábor főigazgató mentés mentésirányítás egészségügyi államtitkár

fotó: szerkesztve a magyarhirlap.hu-ról

Hiszen hol maga a miniszter a biciklikkel, hol az államtitkár mond valami szórakoztatót, például a “szakmai érvek mentén lett szétverve az egészségügy”, de ha esetleg éppen nem érnének rá, akkor biztos előkerül valamelyik pincsi kutya, hogy megcsinálja a napomat, mint legutóbb az ÁNTSZ frissen kinevezett új tisztifőorvosa

De nem marad el ezen a területen a Mentőszolgálat szintén frissen kinevezett vezetője sem. Aki eddig sehol sem felejtette el megjegyezni, hogy ő bizony Kresz Géza (a magyarországi mentés megalapítójának) ükunokája, amihez én szívből gratulálok. Ezen felül azért még csak megjelent, vagy három országos lapban az ükunoka nyilatkozata, hogy hát ő nem talált semmiféle olyan standardot, amely szerint a mentőnek tizenöt percen belül ki kellene érnie az egészségkárosodás helyére, így szerinte ez az egész tizenötpercesdi egy bullshit. Erre azért még a Népszabadság újságírója is felkapta a fejét és szerényen megjegyezte, hogy a világ fejlettebb részén a 15 perc már 8, és a legnagyobb baj az, hogy nem egy tanyára nem ér ki a mentő, hanem Budapesten a Deák térre sem 15 perc alatt.

Győrfi Pál Országos Mentőszolgálat egészségügy Máté Gábor főigazgató mentés mentésirányítás egészségügyi államtitkár

A kijelentés kísértetiesen emlékeztet a 80-as évek végi mentőszolgálat hozzáállására. Ahol a betegszállítás során nem egyszer kellett akár 8-10 órákat várni.

Mindenesetre az üzenet világos, nyíltan emelt fővel kimondjuk, amit már eddig is mindenki tudott, hogy nyugi nem fogunk kiérni 15 percen belül, ne is várjátok és így a problémát megoldottuk. Hasonlóan ahhoz, amikor a mentőautók életkorát igazították a jogszabályhoz. (Tízévesnél idősebb mentőautó nem dolgozhatott, azonban a Mentőszolgálat gépjárműállományának nagy része elmúlt tízéves, így egyszerűbb volt jogszabályt módosítani, mint mentőautót venni.)

Na persze, majd stroke-hoz meg szívinfarktushoz azért igyekszünk, de a törött bokájú nyugdíjas várhat télen az utcán, hiszen jegelni ott már jegeli is. 

Volt egy 4,1 milliárdos uniós tender, amely a mentésirányítás korszerűsítésére ment volna el. Tudják az ahol egy tablet 400 ezer forintba, egy azt tartó konzol pedig 200 ezer forintba. Ennek a projektnek lett volna a része a KÓRSZERŰ mentésirányítás szoftveres fejlesztése is, amely magában foglal egy KÓRSZERŰ kikérdezési protokollt is. Ez a KÓRSZERŰ protokoll lett volna hivatott kiszűrni mi mentőfeladat és mi nem az. Azaz amit ükunoka állít - hogy aztán már nem is kellene mindenhez mentőt küldeni - csak egy olyan közegben értelmezhető, ami már szabályozva van, a mentésirányítás meg még most sincs. Így egyszerűbb mindenhez mentőt küldeni, még a nagymama szemüvegének megkereséséhez is, mint a kockázatot a nem küldéssel felvállalni. Az meg, hogy egy karambolban beszorult sérülthöz csak fél óra múlva tud kocsi menni magyarázható a kocsihiánnyal. 

Azonban ezt az uniós lehetőséget a 4.1 milliárddal nem sikerült megugrani és KÓRSZERŰ mentésirányításnak se híre se hamva. Így, marad a jó öreg mágnestábla és mentésre bármilyen okból alkalmatlanná vált dolgozók szociális foglalkoztatója a mentésirányítás. Nem csoda, hogy az új főigazgatónak - akinek a fenti tenderhez semmi köze nem volt - más nem marad a kezében, mint visszanyúlni ápolókorából hozott kommunikációhoz. Nincs és nem is lesz, jó az úgy! Tizenöt perc, hülyeség!

Másik oldalról viszont nem szabad elfelejteni, hogy a széteső egészségügy egyre több feladatot ró a mentőszolgálatra és valóban egyre több olyan szállítást végeznek, amelyekre nem lenne szükség. Példaként tudnám mondani azt a kb. tíz évvel ezelőtti légi szállítást, ami Miskolcról irányult Győrbe  egy lélegeztetett beteggel csak azért, mert területileg a beteg a győri kórházba tartozott, és Miskolcon lejárt az OEP finanszírozása. A szállítás a beteg számára abszolút nem veszélytelen és még el is pattintottunk rá 1-2 millió forintot, igaz nem a Miskolci kórház büdzséjére. Persze ez a jövőben nem fordulhat elő, mert a légimentők helikopterbérleti tenderét, már harmadszor vonták vissza a napokban, így meglehetősen bizonytalan, hogy mivel fognak repülni 2016 márciusától.

Érdekes a 15 perces kiérkezés magyar legendája is. 2006-ban az akkori Egészségügyi minisztérium megrendelt egy tanulmányt az Országos Mentőszolgálat működéséről, abban a tanulmányban szerepelt egy hivatkozás, amely leírta, hogy a mentőszolgálat 78 %-ban 15 perc alatt kiér a helyszínre. Ez a hivatkozás azóta aranystandarddá vált, annak ellenére, hogy ma már senki sem tudja mikor és hol készült, és annak ellenére is, hogy a körülmények jelentősen megváltoztak. Hiszen az elmúlt tíz évben a mentőszolgálat már egyre kevésbé képes ellátni az alapfeladatát, magát a mentést, és ez az arányszám is mostanra jócskán csökkenhetett. Most éppen ennek megreformálására várunk, mert igény az volna rá. Eddig nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy még tavaly íziben menesztették az orvosigazgatót, aki az RSI (Rapid Sequence Induction/Intubation, sürgősségi altatás) pápájaként a saját pápaságába bukott bele itt is, és szintén útilapu került az egyik igazgató, valamint a gazdasági igazgató lábára. Ami kezdetnek elég biztató volt, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy az itt is megbukott orvosigazgató a légimentőknél dolgozhat tovább, ott ahol korábban ügyvezető igazgatóként, majd orvosigazgatóként is megbukott, igaz ma már csak orvosként. Az sem tesz jót a főigazgató által is felismert morális válság kezelésében, hogy azok akik ezt a válságot előidézték, még mindig a helyükön vannak egészen régiós orvosigazgatói szinten.

Úgy nem lesz rend, és béke sem, ha a kezdetek után erős visszaesés várható. Márpedig értékelhető program és jó csapat nélkül az újdonság varázsa, csakúgy, mint az ükunokai örökség hamar szertefoszlik és a morális válság újabb immár sokkal mélyebb állapotába süllyed. És fiúk, ha még tényleg sokat tököltök, ne csodálkozzatok majd azon ha beolvasztanak a Katasztrófavédelem alá, igaz az nem csak számotokra, hanem Magyarország lakosainak is katasztrófa lesz.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek