Szokatlan módon ez a blogbejegyzés tartalmazni fog némi politikát, mert anélkül nem úszható meg, hogy beszéljünk a női szövetségről. Akit ez esetleg zavarna, az ne is olvassa tovább, vigyázzon a vérnyomására és az egészségére!
Tegnap Orbán Viktor azt nyilatkozta a Kossuth Rádió reggeli adásában: 
„Átfogó megállapodást akarok kötni a magyar nőkkel. Mondják el, mi pedig értsük meg, mit akarnak. A gyerekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek is fontos ügy. A legszemélyesebb közügy. Meg kell hallgatni, meg kell érteni őket, és nem 4, hanem 30 évre megállapodást kötni a magyar jövőről, hogy a kormány részéről mit tudunk nekik nyújtani.”

Kép:  kettosmerce.blog. hu

Ehhez fogok most segítséget nyújtani szeretett vezérünknek.
Talán első és legfontosabb dolog az lenne, hogy a társadalmunk ne öljön meg hetente egy nőt családi erőszak következtében, mert ugye, a halott az nem fog szülni. Ezért azokat a kormányzati erőforrásokat, amelyeket eddig a gyűlöletkeltésbe öntöttek, érdemes lenne a vakkomondor ellenes kampányba forgatni, hogy több méh maradjon a nemes feladat beteljesítésére.
Aztán az is köztudott tény, hogy az állatok sem igazán szaporodnak stresszes környezetben, igaz ez az emberekre is. A mindennapi stressz legjelentősebb forrása pedig a megélhetés, ezért ehhez kell segítséget nyújtani. Ugyanis ha valaki családja fenntartása érdekében másod-, harmadállásban kényszerül dolgozni, akkor a szaporodási kedv, de még a pajkos szex is jelentősen lanyhuló formát vesz. Ezért igazán sok dolgot tehet az állam, én javasolnám a világbajnok ÁFA csökkentését, valamint az Európában egyik legmagasabb adóék csökkentését is. (az adóék a munkát terhelő, összesített adó- és járulékszintje) Azaz azokat a terheket, amelyeket munkánk után von el az állam.
Nem mindegy az sem hogy a Kormány, kinek a méhét kívánja mozgásra serkenteni, annak aki nem akar gyermeket, de becsúszik, vagy annak aki felkészült rá. 
Ezért nem kerülhető meg már az iskolákban az egészségkultúra oktatása, hogy azok a gyerekek is tisztában legyenek a szaporodás biológiai folyamatával, akik otthon erről nem kapnak útmutatást, valamint szükséges lehet a fogamzásgátló tabletták hozzáférhetőségének liberalizációja is, azok számára, akik egyszerűen nem tudják ezt megvenni, akár ingyenesen is. 
Ezzel persze csökkenne a véletlen, nem kívánt szülések száma, azonban az abortuszok és azok szövődményeinek száma is, ugyanakkor egy időben növekedne kívánt terhességek száma is. Azaz olyan gyermekek születnének nagyobb számban, akiket a szüleik várnak és biztosabban el tudnak tartani.
Akiknek pedig nem sikerül, azoknak ott van a lombikprogram, amelyet püspöki tiltakozás ellenére a Kormány nagyon helyesen kiszélesített. Azaz több kezelést is fizet már az állam. Azonban a kezelésekhez szükséges vizsgálatok és gyógyszerek ára még így is jelentős terhet, több százezer forint költséget ró azokra, akik igénybe veszik. Ezért a lombikprogram hozzáférhetőségén is van még mit javítani. 
De ez mind nem elég, hiszen a nőket nem tekinthetjük tenyészállatnak - bár úgy látom, erre azért lenne igény - de talán mégse! És bármilyen furcsa ezek a méhes lények sokszor szeretnének annál nagyobb karriert is befutni, minthogy szülnek, vagy kalácsot sütnek szeretet képviselőjelölt férjüknek. Ezt pedig az a fránya szülés pont keresztbe veri, mert amíg szoptat, addig nehéz karriert építeni. Éppen ezért a jelenlegi, aggályosan alacsony bölcsődei hozzáférést szükséges lenne jelentősen megemelni, ahogy az óvodai hozzáférést is. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon a állapotos nő és bababarát munkahelyek pontosan olyan ritkák, mint a bolti kalácsban a mazsola.
Tehát szorgalmazni kell az olyan munkahelyek létrehozását, ahol elfogadják és támogatják a nők részállású foglalkoztatását, a gyermek és a kalácskészítés mellett. Ne adj Isten, olyan eretnek gondolatokat is támogatnak, mint a home office. Ráadásul véget kell vetni annak a szemléletmódnak, hogy a nőknek választani kelljen a karrier és a gyermekáldás között, éppen ezért át kell vállalni a munkáltatóktól az összes olyan terhet, amit most ők kénytelenek megfizetni egy-egy munkavállaló terhessége és gyermekvállalás kapcsán.
És végül csak elértünk ahhoz a ponthoz, amely már abszolút a blog témájába vág, az egészségügyben szükséges átalakításokhoz.
Először is szükséges lenne, hogy az egészségügyet ahhoz értő szakemberek vezessék, ima helyett önálló minisztériummal.  Az is szükséges lenne, hogy a nők biztonsággal tudjanak gyermeket vállalni. Ezért pedig nem kell semmi mást tenni, mint az egész egészségügyet átalakítani.
Meg kell szüntetni a hálapénz rendszerét, és olyan egészségügyi ellátást kell biztosítani, ahol mind a terhes, mind a szülőnő kifogástalan szolgáltatást kap bármely éppen ügyeletes, vagy őt vizsgáló nőgyógyásztól.
A szüléssel kapcsolatban meg kell szüntetni a hálapénz melegágyát jelentő választott nőgyógyász és szülész lehetőségét. Vagy úgy korlátozni, hogy az piaci áron legyen igénybe vehető. 
Ehhez azonban elengedhetetlen az egészségügyben szereplők béreinek megfelelő szintre hozása,  azaz szakorvos ne keressen kevesebbet, mint havi nettó  800 ezer - egy millió forint, szakasszisztens pedig havi nettó 400 ezer forint alatt.
Létre kell hozni olyan szervezeteket, amelyek az egészségügyben a minőségbiztosítás alapjait lefektetik, valamint a az egészségügyi folyamatokat ellenőrzik. Nem megengedhető, hogy jelenleg az egészségügy úgy működik, mint a vadnyugat, hogy nincsenek fékek és ellensúlyok, tekintve akár a hálapénz alapú feudális rendszerrel cinkos Magyar Orvosi Kamarát is. Szükséges a jó klinikai gyakorlat biztosításához egy olyan szervezet, mint egykor az Egészségbiztosítási felügylet volt.
De leginkább a szemléletváltás szükséges az egészségügyben, ahol az orvosok és a szakdolgozók végre felismerik azt, hogy ez egy szolgáltató ipar és a beteg, vagy a kismama a megrendelő. 
És személetváltás szükséges a társadalomban is, ahol a nő és a princípiuma nem csak a szülésben és a kalácssütésben teljesedik ki.
Ekkor talán rendben leszünk, és talán a szülő kedv is növekedni fog, ez akár lehet egy szerződés is a nőkkel, ebbe szerintem boldogan belemennének, sőt talán még kalácsot is sütnének.
Erre nem lenne kár a kétharmad, erre használd és rendben leszünk!
 

Mindig is mondtam, hogy kevés szórakoztatóbb stand up comedy-t látni, mint egy Etikai Bizottsági ülést a Magyar Orvosi Kamara szervezésében. Hogy ez hogyan is néz ki, azt itt már leírtam. Egy biztos, ha legközelebb is meghívnak főszereplőként, szívesen megyek és jegyet is elkezdek majd árusítani az élő show-ra. Mert tényleg bájosan vidám perceket okoz az, amikor egy sebész mindenféle jogi, vagy akár közéleti ismeret nélkül jogászt kezd el játszani, a maga énmindenkinélmindentjobbantudok attitűdjével. Néha tényleg vártam a törlés, vagy a szívás parancsszavakat!
Azonban még az élő show-nál is vidámabb perceket tud okozni a Magyar Orvosi Kamara (MOK) azzal, amikor a live show-t és annak ítéletét írásba is foglalja. Igen, igen, tele hemzsegő hejjeseírási hibákkal, ahogy szokta. 
Ezt tette most a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezetének IV-es Számú Etikai Bizottsága, amely közéleti tevékenységeim, a MOK, illetve Cser Ágnes bírálatáért ismét megrovásban részesített.
Mint ismeretes, a MOK Éger István vezetésével etikai vizsgálatot kezdeményezett ellenem, közvetlen azután, hogy érdeklődni merészeltem Éger István fizetése és az Orvosi Kamara gazdálkodása iránt. Ez utóbbi ügyből egy helyre kis per is kerekedett, amelyet megnyertem és kénytelen lesz kiszolgáltatni a MOK és vezetése azokat a gazdálkodási adatokat, amelyek rámutathatnak arra, hogy hova tűnik a tagok befizetett pénze. Azaz van-e itt kérem büntetőügy, vagy csak egyszerűen trehány, pazarló módon gazdálkodnak az illetékesek. (Erről a perről bővebben itt.) 

GIF:https://tenor.com/search/stalin-gifs

Ehhez az etikai eljáráshoz csatlakozott az egészségügy mindenkori túlélője - aki jelenleg is a Kormány kegyeltjeként utazgat Brüsszelbe, mintegy 90 ezer forintos napidíjért - Cser Ágnes is.  Gondolom, a külvárosi parki padokon szerzett tapasztalata alapján, a kibicnek semmi sem drága alapon próbált meg Cser erre a vonatra is felugrani és magának egy kis plusz PR-t szerezni. Azzal a nyilvánvalóan átlátszó érvvel, hogy néhány blogbejegyzésem boncolgatta a szerepét a jelenlegi korrupt és rothadt egészségüggyel kapcsolatban (a Cserrel foglalkozó bejegyzések  itt itt itt itt).
Ezen etikai eljárásban első fokon megrovásban részesítettek, majd a fellebbezésem után a másodfokú hatóság a határozatot megsemmisítette és az ügy újratárgyalását írta elő. Na nem ám szeretetből, hanem azért, mert annyira jogsértően ostoba volt az elsőfokú ítélet, hogy ez még Égernek is kínos lehetett. Olyan apróságok hiányoztak az eljárásból, mint a panaszlott (ilyen magyar szó nincs, de ők ezt használják, mert tudják…) fél (jelen esetben a cikk írója) meghallgatása. Az újratárgyalás egy novemberi és egy februári napon történt meg. A novemberi tárgyaláson kiderült, hogy az etikai bizottság az előző ítéletét úgy hozta, hogy a “vád” pontokkal sem volt tisztában, azaz fogalma sem volt, mi szerint ítélt el korábban. Ezért volt szükség egy februári ülésre is, ahol maga Cser Ágnes is megjelent, majd gyorsan meg is fenyegetett. (Erről itt) és ahol nem jutottunk közelebb a panaszok pontosabb megfogalmazáshoz sem. 
Aztán már csak a határozat jött, amelyben megint csak elmarasztaltak és megrovásban részesítettek. A borítékon levő dátum szerint ugyanazon napon adták fel, amikor maga a meghallgatás is volt. Ez azt sejteti, hogy az ítélet már régen készen volt, csak színjáték volt a meghallgatásom Ágival. Ez a határozat, azonban már sokkal bővebb, mint az első volt, és teljes terjedelmében itt lehet elolvasni. Mind szövegezésében, mind tartalmában az ötvenes éveket idézi. Ráadásul ismét kinyitja azt a vitát, miszerint hány nappal az idézés előtt kell minimum kézbesíteni egy hivatalos levelet. Valahogy a bizottság sebész elnökének nem megy át a vér-agy gátján az a jogszabályi kötelezettsége, hogy az idézést olyan időpontban kell kibocsátania a hatóságnak, hogy a postai kézbesítési szabályokat is figyelembe véve az idézést a tárgyalás előtt legalább 5 nappal az ügyfél megkapja. Rugózik még most is azon, hogy az első idézésüket sikerült úgy elküldeniük, hogy a kitűzött tárgyalás előtti napon vettem kézhez, így ugye a fenti kötelem meg nem teljesülhetett és nem is tudtam elmenni a randira.
De ez igazán a legkevesebb. Hogy azok számára is érthető legyen a Magyar Orvosi Kamara  vezetésének és etikai bizottságának értékrendje, akik nem olvassák el a határozat tíz oldalát, ide beszúrok néhány mondatot:
“a Bizottság tagjaival szemben olyan magatartást tanúsított, melyre eddig soha példa még nem volt. A tárgyalás egészéről elektronikai úton, kép és hangrögzítő útján felvételt kívánt készíteni, mint később az interneten megjelent közlése szerint kiderült, hogy a tárgyalásról egyenes adásban közvetítést kívánt adni.” “Az új eljárásban megtartott második tárgyaláson ….Az első tárgyaláson történtek megismétlődtek, a panaszlott kép és hangfelevételt kívánt készíteni a tárgyalásról…
- Ugye egy olyan tárgyalásról kívántam közvetíteni, ahol én magam voltam a “vádlott”, azaz én, csak én magam zárhattam volna ki a nyilvánosságot és ezt sérelmezték, gondolom az óriási transzparencia jegyében.
“ a panaszlott… az eljáró Bizottság minden lépésének jogszerűségét kifogás tárgyává tette.” 
“A tárgyalást követően a panaszlott most már az Etikai Bizottság elnökére és tagjaira vonatkozó véleményét is közölte a nyilvánossággal a médiában, a saját magának megengedett szóhasználattal és hangnemben.”
-Bátorkodtam nem egyetérteni azzal az etikai bizottsággal, amely olyan alapvető alkotmányos jogaimban próbál korlátozni, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és ezt el is mondtam. Nesze nekem!
“A 2017. november 8. napján megtartott tárgyalást követően a Bizottság, azért hogy az OEB elvárásának megfeleljen a meg nem jelent panaszosokat hiánypótlásban hívta fel, panaszaik pontról-pontra való konkrét megjelölésére, és az általuk sérelmezett mondatok írásbeli közlésére…A Panaszosok a hiánypótlási felhívásnak eleget tettek.” 
Ez egyszerűen nem igaz, Éger István nem magyarázta meg pontosabban, hogy mi a panasza ellenem, és az sem derült ki, hogy milyen minőségében tesz panaszt, hiszen Éger azzal indított etikai vizsgálatot ellenem, hogy megsértettem az Országos Etikai Bizottság elnökét, akiről itt írtam. Csakhogy Éger a Magyar Orvosi Kamara elnöke, így rendkívül nehéz megmagyarázni azt, hogy mi köze - az egyébként a szervezeti ábrán is - elkülönülő Országos Etikai Bizottsághoz. Hacsak nem az, hogy ez Éger pörölye, amely a renitens tagokra lesújt.
Aztán:
“Dr. Kunetz Zsombor sem a bepanaszolt magatartásával, sem az eljárás alatt tanúsított magatartásával nem tartotta tiszteletben más emberek emberi méltóságát, (pl. azon megjegyzése, hogy dr. Cser Ágnes az egészségügy legkártékonyabb személye), hogy nem lehet megbízni az etikai bizottságban, a hálapénzen történt szocializálódás miatt. Dr. Kunetz Zsombor nem tartotta tiszteletben az alapvető etikai normákat”
Azaz azzal, hogy a véleményemet közlöm, etikai normákat sértek.

Cser Ágnessel kapcsolatban a mai napig nem tudom, hogy milyen alapon csatlakozhatott az eljáráshoz, hiszen sem betegem, sem kollégám nem volt. Cser - hacsak az elmúlt egy évben nem végezete el a hat éves orvosi egyetemet - nem orvos. Így az orvosi etikai szabályok alapján mi nem állhatunk itt semmiféle kapcsolatban. Mégis, az etikai bizottság bevette a buliba, sőt még meg is hívta panaszkodni. Azonban a bizottság elkövetett egy hibát, megkérdezett arról, hogy mi Cser Ágnesről a véleményem, én meg válaszoltam: “Cser Ágnes az egészségügy egyik legkártékonyabb figurája” Aztán még ezt is a fejemre olvasták! 
És igazán itt értünk el ahhoz a ponthoz, ami rendkívül veszélyes, hiszen amennyiben Cser Ágnes közszereplővel kapcsolatban negatív véleményem van, mondjuk azt mondanám rá, hogy puhatestű, vagy csiga, vagy kártékony és ezt az etikai bizottság nekem felrója, akkor majd mit kaphat dr. Kiss, akinek a szomszédjával van telekvitája és dühében a szomszédot elküldte a büdös picsába? Vagy dr. Kovács, aki egy jobb kezet nem megadva beintett a motorosfutárnak? Esetleg dr. Nagy, aki a pimasz kölkét verte szájon?
  

Az etikai bizottság nem foglalhat állást az élet mindennapi területein, csakis kizárólag olyan kérdésekben, amelyek magával az orvoslással, mint szakmával kapcsolatosak.
Jól mutatja ezt egy nagyon fontos állásfoglalás a Kúriától, amely a Keszthelyi doktor ellen indult etikai vizsgálat eredményeképpen kimondja, hogy “ az Etikai Kódex alapvetően az orvosi, gyógyító-megelőző tevékenység gyakorlásához kapcsolódóan állapít meg etikai szabályokat az orvosok számára a betegekkel és más orvosokkal való kapcsolattartásra… az Etikai Kódex nem fogja át és nem is foghatja át az orvosok mindennapi tevékenységét” Hivatkozik még az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, meg az olyan apróságokra is, mint a véleménynyilvánítás szabadságára is. A teljes anyag itt érhető el.
Ezzel megy szembe a Magyar Orvosi Kamara, már nem először, arról meg hogy olyan apróságokról, mint három betű egymásutáni leírásáról már ne is beszéljünk:
“A Bizottság súlyosbító körülményként értékeli, hogy bár a felületet magánemberként gondozza, azon magát olyan címekkel is felruházza, amellyel feltehetően nem rendelkezik, pl. egészségügyi szakértő. Ezen címének használatát azzal magyarázta, hogy régóta dolgozik az egészségügyben, szakvizsgával, közgazdasági BMA oklevéllel rendelkezik, így ez a cím megilleti.”
Az a BMA igazándiból MBA, segítek, Master of Business Administration, "ami a világ legrangosabb, legismertebb és legelterjedtebb egyetemi fokozatú végzettsége a menedzsment területén." Idézet innen. 
Ha sebész kollégámat és az etikai bizottság láthatóan szakbarbár tagjait az orvosláson kívüli világ komolyabban is érdekli, szívesen állok rendelkezésükre.
Addig is, a fellebbezést már benyújtottuk, ha szükséges, akkor a én is kérni fogom a Kúria kijózanító pofonját Emeséinknek!

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a "veszprémi" onkológus-nőgyógyász, aki csak azokon végzett életmentő műtéteket, akik 150 ezret fizettek neki szintén elsőfokon megrovást kapott. Vagy az a nőgyógyász, aki szexet akart vizsgálatokért, nőgyógyászati bevatkozásokért az a Magyar Orvosi Kamara esztergomi választókerületi elnöke volt. De persze arról sem, hogy a MOK szó nélkül tűri meg Etikai Kollégiumi tagjai között azokat, akik náci eszméket hirdetnek.

Ezekhez képest valóban főbenjáró bűn a MOK és Cser Ágnes negatív kritikája.