Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ismét elmarasztalta a Bíróság a Magyar Orvosi Kamarát

Még tavalyi évben indítottunk 11-en, orvosok pert a Magyar Orvosi Kamara (MOK) szabálytalan adatkezelése miatt. Ugyanis a MOK vezetés teljesen természetesnek gondolta, hogy az összes orvos személyes adatát kiszolgáltatta harmadik félnek, ebben az estben biztosítónak. 
Hasonló perben már 2016-ban is kimondta a Kúria, hogy a Magyar Orvosi Kamara megsértette az orvosok személyes adatok védelméhez fűződő jogát. 
Ennek megerősítése történt most meg és immár ismét jogerősen kimondta a Fővárosi Törvényszék, hogy a Magyar Orvosi Kamara megsértette a felperesek személyes adatok védelméhez fűződő jogát, azaz jogtalanul adott ki harmadik fél számára személyes adatokat. Kép: http://www.dnaindia .com


Mint ismeretes a Magyar Orvosi Kamara vezetése úgy kötött életbiztosítást a tagok részére, hogy erről a tagok egy része nem is tudott, így nyilván igénybe venni sem tudta a szolgáltatást, sőt a szolgáltatással kapcsolatos biztosítási kötvényt sem ismertük meg évekig, amelyből kiderülhetett volna, hogy ki és mikor jogosult és milyen kárigényt bejelenteni. Ennek a közlése csak most - hogy elkezdtük piszkálni az ügyet - történt meg a MOK honlapján. Annál jobb biztosítás pedig valószínűleg nincs is, mint az amikor a biztosított fizet, de kárigényt nem tud bejelenteni, mert azt sem tudja, hogy rendelkezik biztosítással.
A MOK által kötött biztostítás részleteit nem ismerjük, mert bár kikértem a szerződést, ezt a mai napig nem kaptam meg. Ezt az ügyet jelenleg a NAIH vizsgálja és könnyen lehet, hogy ebből is adatszolgáltatási pert kezdeményezek, mint a nemrég jogerősen megnyert gazdálkodási adatokkal kapcsolatban.
A Bíróság a kerestünk másik felét elutasította, ebben sérelemdíjat kértünk a Kamarától, amit  jótékony célra kívántunk fordítani, azonban a Bíróság ezt az igény elévülés miatt nem ítélte meg.

Számunkra, azonban így is nagyon fontos ítélet született, hiszen rámutatott, arra a Bíróság, hogy a Magyar Orvosi Kamara törvénytelenül, nem a jogszabályoknak megfelelően működik.
 

 

Tovább

Sürgős szükség a sürgősségi ellátásban

Elérkeztünk ahhoz a befejező részhez, amely a sürgősségi átalakítás lehetséges útvonalait tárgyalja, a biztonságos és korszerű betegellátás jegyében. (Bocs, ez is sok szakmát tartalmaz.)
Ebben a bejegyzésben azt járom körbe, hogy magán a sürgősségi osztályokon milyen változásokra van szükség a fenti célok érdekében.

És persze nem maradhatnak ki maguk a fogyasztók, a betegek sem, hiszen nem kétséges, ahhoz, hogy élhető (a szó mindenféle értelmében) sürgősségi ellátást kapjunk, bizony nekünk, betegeknek is változtatnunk kell a szemléletmódunkon. 
Akkor lássuk, hogy mi kellene a sürgősségi orvosok/ápolók és szakszemélyzet ügyében.
Valószínűleg nem ússzuk meg, bele kell nyúlnunk az egész rendszerbe. Először is nagyon komolyan meg kell erősíteni a TRIAGE- t, az esetek nagy részében itt dől el sok minden. A triage az a valami, amely szakmai szempontok szerint osztályozza a betegeket, leegyszerűsítve valahogy így: újraélesztendők előre, kisujj sérültek hátra. Előbbieknek nincs vesztegetni való 10 másodpercük sem, utóbbiak várhatnak akár órákat is egészségkárosodás nélkül.

#sürgősség #sürgősségiellátás #triage #várólista #sürgősségiosztály #várakozás
Ha ez a triage rendszer nem működik jól, akkor már az elején megette a fene a rendszert.

A sürgősségi osztályok többségében a triage-t nem orvos végzi és ez nagyon helyesen van így, erre a munkára éppen elég egy jól képzett egészségügyi dolgozó. A probléma nem is itt szokott kezdődni, hanem annál, amit mi úgy hívunk, hogy re-triage. Ez az a folyamat, amikor az ellátásra várakozókat újra és újra meg kell vizsgálni, és megnézni, hogy az állapotuk nem romlott-e jelentősen. A jelenlegi ellátásból ez a láncszem szokott kimaradni, egyszerűen nincs rá sem ember, sem idő az iszonyatos betegforgalom mellett. Pedig ezzel gyorsan és látványosan lehetne javítani a helyzeten.
Emellett szükséges az alapellátást behozni a sürgősségi osztályra és nem csak az orvost, hanem az őt segítő néhány asszisztenst is. De nem csak rendelni, hanem bizony a háziorvosokat a mentőorvosokkal, mentőtisztekkel, mentőápolókkal együtt havonta-kéthavonta be kell forgatni a sürgősségi osztályos ellátásba, természetesen tisztességes ellentételezés mellett. Ezzel a lépéssel megoldható lenne, hogy a sürgősségi ellátás kórházon kívül és belül is azonos szemlélettel rendelkezzen. Azaz a kórházon kívüli ellátás gyakorlatilag a kórházi ellátás előkészítése kell, hogy legyen sürgős szükség esetén.
Alaptényként kell rögzíteni, hogy orvos csak orvosi feladatot végezzen, jelenleg egy itt dolgozó orvos adminisztrátor, nővér, beteghordó stb… egyben. El kellene jutnunk odáig, hogy megértsük, az orvos munkaideje a legdrágább a rendszerben, ezt nem pazarolhatjuk el. Arról már volt szó, hogy számos, jelenleg még orvosi feladatot itt is át kell adni - megfelelő oktatás után - a szakszemélyzetnek. Sokkal több adminisztrátort kell a rendszerbe rakni, minden vizsgálóban kell, hogy legyen egy orvosi adminisztrátor, akinek az orvos diktál. Ne az orvos használja az informatikai rendszert, ne az orvos írja be a vizsgálatok kéréseit, ez mind-mind feleslegesen elpazarolt, értékes idő. De nem szükséges, hogy orvos végezzen sebtoilette-et, vagy varrjon egyszerű sebeket össze.
Az viszont elengedhetetlen, hogy azokon a helyeken, ahol van  például baleseti sebészeti ellátás is, ott ne a baleseti sebészek végezzenek olyan ellátásokat, mint vállficam reponálás, vagy bonyolultabb sebzárás. Igen, nekünk is meg kell tanulnunk feladatokat átvenni az egyéb szakorvosoktól. Így a konzíliumok mennyisége is jelentősen csökkenhet, valamint ezekre tényleg akkor kerül majd sor, amikor arra igenis szükség van. A baleseti sebész rezidenseknek sem az a dolguk, hogy a sürgősségi osztályon varrjanak, akkor amikor a képzésükben a sebészeti osztályon  kellene dolgozniuk, nekik a műtőben a helyük, hogy megtanuljanak operálni, és majd amikor a sürgősségi osztályos gyakorlatukat végzik, akkor varrjanak a kisműtőben.
Azonban van valami, ami véleményem szerint rendkívül fontos, ámbár a jelenlegi rendszerben sokszor nyomát sem találni, ez pedig az a nagy tapasztalatú sürgősségi orvos, aki egy kritikus (főképpen a több szakmát is érintő baleseti sérült) beteg sorsát végigmenedzseli. Azaz a szükséges vizsgálatokat összefogja, koordinálja és az egymásra épülő ellátási lépcsőket megtervezi, irányítja. Ez a betegmenedzser a kritikus beteg ellátása közben az irányítást végzi, és nem a betegellátást. Segítségével jelentősen növelni lehet mind a kritikus állapotú betegek túléléstét, mind az ellátás hatékonyságát is.

Végezetül, a hatékonyságnövelés és a konfliktusok kezelése érdekében az eredményes orvos-beteg kommunikációt oktani kell, ez nem megúszható. Ugyanis a legtöbb orvos-beteg konfliktust pontosan ez okozza, vagy a kommunikáció teljes hiánya.
Ez utóbbit, az egészségkultúrával  együtt a lakosságnak is oktatni kell kisiskolás kortól. Mert az azért nem árt, ha a testünk legalapvetőbb működésével tisztában vagyunk, és legalább alapfokon ki tudjuk fejezni a problémánkat. Ugyanis a sürgősségi osztály nem arra való, hogy a gyerek, vagy a nagymama kullancsípését ott nézegessék.  Sőt nem is arra, hogy a több hetes panaszokra megoldást találjanak, vagy az elfelejtett havi gyógyszeradagot felírják. 
Sajnos a betegeknek meg kell érteniük, hogy itt sincs minden ingyen, ahhoz hogy jól működő sürgősségi ellátást kapjanak, nekik is szükséges némi áldozatot hozniuk.
Így például megérteni azt, hogy a sürgősségi ellátás keretén belül nincs helye a gyógyszer felírásnak! A szükséges gyógyszerek pár napi adagját a kórháznak kellene biztosítania az erre rendszeresített gyógyszertárból, majd a további adagot a zárójelentés alapján a háziorvosi asszisztens írja ki. 
Bizonyos kórképekkel pedig, a beteg elutasítható és alacsonyabb irányba tovább küldhető kell hogy legyen (ezeket a nyilvánvaló kórképeket magának a szakmának kell kidolgoznia). De ilyen lehet például az egyértelműen reumatológiai probléma, vagy az ismert, krónikus betegségek egy része. 
A betegeknek el kell fogadni azt is, hogy bizonyos panaszok esetén szembe kell nézni ésszerű várólistákkal, amely nem kerülhető meg a sürgősségi osztály igénybevételével.
Az előző részekben már leírtam, hogy a várólisták természetesen nem szabad, hogy veszélyeztessék a beteget és további egészségkárosodást okozzanak és azt is, hogy a szakellátást hogyan kell és lehet hozzáférhetővé tenni.

A fenti lépések, csak és kizárólag ezek után léphetőek meg .
Ezenkívül szükséges lesz az is, hogy az osztályok munkáját ne a mindenhonnan kiöregedett, nyugdíjaskorú biztonsági őrök segítsék, hanem olyanok, akik hatékonyan fel tudnak lépni szükség esetén. Most gyakran az orvos idejéből megy el az agresszív betegek, vagy hozzátartozók megfékezéséhez szükséges pszichoterápiára fordított idő. És persze az sem normális, hogy aki a betegellátásban dolgozik, az minden nap támadásoknak és fizikai atrocitásoknak legyen kitéve, csak azért mert az egykori Rendőr Pista éppen levegőt sem kap a szétdohányzott roncstüdejével és 45 kilójával ahelyett, hogy a támadót megfékezze.
Ebbe is, mint az összes egyéb humán erőforrás fejlesztésbe pénzt kell beletenni, de ez megtérül, mert rengeteg munkaidő és frusztráció megspórolható. Ráadásul hatékonyabb, pontosabb munkát erdeményez.


Végezetül a szakmának világos, jól használható, egyszerű, de számon kérhető protokollokat kell elkészíteni. Ugyanis ki kell törni abból a defenzív orvosi  gondolkodásból, amellyel jelenleg rendelkezünk. Nem lehet sem időben-, sem költségben-, sem ellátásban hatékony az a kivizsgálás, amely egy szívinfarktus esetén az övsömör okát is kutatja, vagy ne legyen baj belőle alapon rendeli a vizsgálatokat. Ezeknek célirányosnak és pontosnak kell lenniük!


Nem állítom, hogy a három részes anyag alatt minden kérdés tisztázódhatna a sürgősségi ellátás tekintetében, azonban ezen lépések, vagy legalább az irány sokat segíthetne, hogy ne az osztályon, a folyosón félretolva haljunk meg infarktusban. 

És még valami, gyakran nem a leghangosabb a legbetegebb, tehát hiába nyög, nyerít valaki, attól még lehet a triage végén pusztán szakmai okokból is.

#sürgősség #sürgősségiellátás #triage #várólista #sürgősségiosztály #várakozás
 

 

Tovább

Padlón az Orvosi Kamara költségvetése?

A remek ritmusérzék és a kiszámítható pofátlanság mindig is Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetőjének a sajátossága volt. 
Most páros lábbal szállt be a választási kampány hajrájába. 
Éger István köztudottan a jelenlegi hatalomnak köszönheti azt, hogy még vezeti a Magyar Orvosi  Kamarát. Maga Éger nyilatkozta több sajtóterméknek is, hogy amikor Szócska Miklós akarta a hatalmát megnyirbálni a kamarai törvény módosításával, akkor maga balog zoltán sietett a megmentésére, így nem készült el a kamarai törvény módosítása és így maradhatott kamarai elnök. Dacára annak, hogy az Állami Számvevőszék 2015-ös jelentése is olyan súlyos megállapításokat tartalmaz, ami - véleményem szerint - bármely cégvezető szabadságába kerülhet. 
A fentiekből egyértelműen következik, hogy Éger István elnök politikailag elkötelezett és lojális, ezt nehéz is volna tagadni attól a köztestületi megélhetési vezetőtől, aki például tető alá hozta a szégyenletes bérmegállapodást az egészségügyben. (erről itt írtam korábban).

#égeristván #megélhetésivezető #magyarorvosikamara #tagdíjemelés #politika

MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Botár Gergely

Ennek ellenére most olyan durva, drasztikus lépésre szánta el magát, ami kétségbe vonja a lojalitását.
Ugyanis pontosan a választási kampány kellős közepén küldette ki azt a tagdíj módosítást tartalmazó körlevelet az orvosok számára, amelyben tájékoztat mindenkit, hogy az eddigi tagdíjkedvezmények nagy részét visszavonja, azaz voltaképpen tagdíjat emel. 
Ezzel viszont konkrétan azon hatalom ellen kezdett el önkéntelenül is dolgozni, amely a regnálását lehetővé teszi, azaz Éger a rendkívüli éles politikai érzékétől vezérelve most már minden oldal felé kellemtelen, oszlásnak indult hullának imponál a bukása előtt. 
A körlevél szerint a tagdíjemelés mértéke a következőképpen alakul: 
Megtartja a GYES, GYED, GYET és a 70 pluszos kollégák tagdíj kedvezményét, vagy mentességét a MOK, és eltörli az összes többi kedvezményt.
Eltörli többek között a fiatalok eddigi 50 százalékos kedvezményét, a 70 éven aluli nyugdíjasok kedvezményét, a táppénzen levők kedvezményét, az egészségügyi köztisztviselők kedvezményét… bővebben lásd az ez volt, ez maradt fotóknál.

ez volt... forrás mok. hu

#égeristván #megélhetésivezető #magyarorvosikamara #tagdíjemelés #politika 

ez sikerült... forrás: mok. hu

#égeristván #megélhetésivezető #magyarorvosikamara #tagdíjemelés #politika

Bárhonnan is nézzük, ez a brutális tagdíjemelés meglehetősen furcsa, hiszen évi közel másfél milliárd forintból gazdálkodhat a MOK, a tagokra nézve különösebb eredmény nélkül. Persze az is igaz, hogy a MOK gazdálkodását nem ismerhetjük meg közelebbről, hiszen ezen adatokat a vezetőség jól titkolja. Nemrég éppen ezért indítottam pert a MOK ellen, amit jogerősen meg is nyertem (erről bővebben itt). 
Így feltételezhetően az elkeseredett bevételnövelés nem véletlen, hiszen valószínűleg komoly bajban lehet a költségvetés a pazarló gazdálkodás miatt. Azaz nagyon úgy tűnik, hogy az eddigi megélhetés a tagok befizetéséből már nem fenntartható, új forrás kell a luxusautó bérléshez, a parkolási bírságok finanszírozásához, vagy a székházban működő wellness központhoz is. A kis gömböc túl falánk lett.
A jelenlegi tagdíj emelés nem előzmény nélküli, ugyanis ezzel már tavaly év végén megpróbálkozott a MOK elnöksége, azonban az köszönhetően a tagság ellenállásának, nem sikerült, ezt nem szavazta meg az -amúgy Éger-párti - Küldöttközgyűlés. 
Furcsa módon a tavalyi tagdíj emelési kísérlettel párhuzamosan sem az elnökség, sem az Országos Hivatal nem állt elő olyan tervvel, vagy elképzeléssel, ami a saját költségvetését csökkentené, azaz a pazarló és urizáló gazdálkodást tovább finanszíroztatták volna a tagsággal.
Ehhez most nyilván máshonnan kellett előteremteni a fedezetet, amely segít a valószínűleg  kialakult költségvetési lyuk befoltozásában is. Erre pedig remek alkalmat szolgáltat azon kedvezmények megvonása, amelyek nem az egész tagságot érintik, így várhatóan majd kisebb balhét fognak generálni. Pláne akkor, ha az egészet eltitkolom és megkérdőjelezhető módon szavaztatom meg, majd sunyi módon közlöm a tagsággal.
A megküldött körlevél szerint ugyanis nem a Kamara legfőbb döntéshozó szervével a Küldöttközgyűléssel szavaztatta meg az elnökség a tagdíj emelést, hanem egy ennél alacsonyabb  szervezetével határozott úgy, hogy durván csökkenti azok számát, akik kedvezményes tagdíjat fizethetnek. Perszehogy a tagság megkérdezése nélkül. Mintegy újraértelmezve a ‘Gyere haza fiatal’ programot, immár dupla tagdíjért, hiszen a fiatalok és pályakezdők teljes kedvezményét  eltörölte.

Éger István pedig nem tud hibázni, ritmusérzékével sikerül a választások alatt széttrollkodnia azt a politikai erőteret, amelynek a létezését is köszönheti és tényleg olyan mint a viccbeli ember, aki ha két vasgolyót kap a kezébe, azt is elrontja. 
Persze ne legyen kétségünk, a felelősséget mint ahogy szokta, majd elkeni azzal, hogy ráfogja a népszerűtlen és ostoba döntését a MOK egyik testületére.

 

Tovább

Nagyon fontos pert veszített az Orvosi Kamara

Hiába púposkodott az Orvosi Kamara, ki kell adnia a gazdálkodására vonatkozó adatokat pedig, mindent bevetett azért, hogy ne kelljen válaszolni azokra a  Kamara gazdálkodását és a vezetők javadalmazását firtató kérdéseimre, amelyeket még tavaly tettem fel  nekik kamarai tagként. 
Erről itt és itt olvashatnak.

#magyarorvosikamara #pertvesztett #adatszolgáltatás #égeristván #bukás

Az érdeklődésem egyrészt Éger István elnök és az elnökség tagjainak a fizetésére, egyéb javadalmazására, fizetésen kívüli  juttatásaira stb. irányult, másrészt a MOK gazdálkodásaiban talált meglehetősen furcsa dolgok tisztázására. Ugyanis a MOK feltételezhetően a tagság pénzéből finanszíroz olyan gazdasági társaságot, amely az elmúlt évtizedben jobbára veszteséget produkált.
Ezekre a kérdésekre először egy semmitmondó választ kaptam, majd miután perrel fenyegetőztem, nagy nehezen kikerült a Kamara honlapjára Éger fizetése. A többi kérésemre nem kaptam választ, illetve 88 ezer 264 forint befizetéséhez kötötték, hogy a közérdekű adatokat megismerhessem. Majd - vélhetően nem függetlenül a kellemetlen érdeklődésemtől - még egy etikai eljárást is elindított ellenem a Kamara elnöksége, ahol úgy részesítettek megrovásban első fokon, hogy mint az később kiderült, az elsőfokú etikai bizottság az ellenem felhozott vádakat sem tudta pontosan megnevezni (erről itt)
Ezek után indítottam adatszolgáltatási pert a MOK ellen, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével.
És ezt a pert nyertem meg most, immár jogerősen másodfokon is, ugyanis az Orvosi Kamara fellebbezett, az elsőfokú ítélet ellen - ami szintén kötelezte az adatok kiadására.

Tehát még egyszer, egy kamarai tag meg kívánja ismerni a befizetéséből gazdálkodó köztestület gazdasági működését. Amely ahelyett, hogy ezeket kiadná, etikai eljárást indít a tag ellen és perbe bocsátkozik azért, hogy ne kelljen ezen adatokat kiadnia. Ráadásul miután a MOK elveszti a pert, fellebbez, így tovább növeli a perköltséget és az ügyvédi munkadíjakat is. Teszi ezt természetesen a tagok befizetéséből, annak ellenére, hogy az elsőfokú ítélet már teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy semmi értelme a további pereskedésnek, az adatokat ki kell adni.

Az elsőfokú ítéletben leszögezte, hogy:

“a közérdekű adat kiadását csak akkor kötheti költségtérítés előzetes megfizetéséhez az adatkezelő, amennyiben ez az alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár, amit bizonyítani köteles.”

meg
“A bíróság mindenek előtt rámutat arra, hogy az alperes az Infotv. 29. § (4) bekezdését megsértve nem adott előzetes indokolt tájékoztatást költségtérítési igényéről, mert csak a költségtérítés iránti igénye összegét jelölte meg, de nem adta elő sem a költségigénye részletezését, se igénye megalapozottságát alátámasztó indokait, mely eljárása önmagában is jogellenes, ellentétes a törvény rendelkezéseivel. “

aztán
“A bíróság … arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy semmi nem támasztja alá azon alperesi állítást, hogy 30 munkaórát vesz igénybe a kiadási kérelemmel érintett adatok összegyűjtése. “

és még
“A bíróság az alperes alapszabályát értelmezve arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy mivel az alperesnek - mint az orvosok köztestületi formában működő érdekvédelmi szervezetének - alapszabályban rögzített kötelezettsége, hogy kérésre tájékoztassa tagjait gazdálkodása adatairól, így szükségképpen rendelkezésére kell állnia azon „munkaerőforrásnak”, amely ezen tájékoztatási feladat teljesítéséhez szükséges.”

végül
“A fent részletezett indokok alapján a bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmének helyt adott, és az alperest a kérelmének megfelelő adatok kiadására kötelezte, az alperes adatkiadási kötelezettségét a végrehajthatóság szempontjait is figyelembe véve meghatározva.” 

A meglehetősen egyértelmű és alapos elsőfokú ítélete ellen a MOK fellebbezett. Fellebbezését arra a nevetséges állításra próbálta építeni, hogy a MOK bizonyos - a MOK tulajdonában levő - cégeknek a gazdálkodási adataival kapcsolatban nem adatkezelő. Ez az állítás már csak azért sem igaz, mert nehéz azt elképzelni, hogy egy cég tulajdonosa ne lenne tisztában a saját cége tevékenységével, amelynek éves beszámolóit elfogadja, jóváhagyja. Sőt, minden éveben a MOK felmentvényt ad az általa tulajdonolt cégek vezetői számára, ami egyben azt is jelentheti, hogy a büntetőjogi felelősséget is átvállalja. 
De erre az érvrendszerre már szükségünk sem volt a másodfokú tárgyaláson, ugyanis a Bíróság pillanatok alatt lesöpörte a MOK védekezést azzal, hogy ezt a védekezést - amit a MOK a fellebbezésben írt - itt már nem használhatja. Ugyanis másodfokon a Bíróság azokat a tényeket vizsgálja, amit az elsőfokú Bíróság is vizsgált. Itt új panaszokat már nem lehet benyújtani és miután a MOK az elsőfokú eljárás alatt nem hivatkozott arra, hogy bizonyos kérdésekben nem tartja magát adatkezelőnek, itt ezt már nem teheti meg.
A másodfokú Bíróság pedig helybenhagyta az elsőfokú Bíróság ítéletét, így jogerősen lezárta a pert és a MOK-nak ki kell adnia azokat az adatokat, amelyeket kértem még tavaly.
Ez pedig el is hozhatja a jelenlegi vezetés azonnali bukását, ugyanis kétségem sincs afelől, hogy súlyos pénzügyi problémák miatt nem kaptam meg azokat az adatokat, amelyek egy normális köztestületben kérés nélkül is megismerhetőek. Valamint nem véletlenül próbáltak megfélemlíteni etikai eljárással is.
Mindenesetre köszönöm a város legjobb ügyvédjének és a TASZ-nak a segítségét! 
Talán meg kellene köszönnöm a MOK ügyvédjeinek is a teljesen impotens és hozzá nem értő tevékenységüket is, azonban ezt azért nem teszem, mert mégiscsak az én pénzemből is fizeti őket a jelenlegi elnökség.
És végezetül van még néhány kérdésem a gazdálkodással kapcsolatban, például a jelentősen túlárazott MOK által kiadott Orvosok Lapja nevű papírhalmaz, amely évente 118-70 milliós kiadási költséggel jár. Amennyiben ezt a költséget nem tudják megindokolni, ebből is komoly per lehet.

Tovább

Hogyan ne haljunk bele a sürgősségi ellátásba

Előző blogbejegyzésemben leírtam, hogy hogyan kellene átalakítani a budapesti ügyeleti és kórházi rendszert, az alapellását, a mentőszolgálatot, a háziorvosi ügyeleteket, ezekről itt olvashat bővebben.
Most nézzük a folyamatot tovább, hogy milyen olyan beavatkozásokra lenne szükség, amelyek segítségével tovább élhetnénk és a sürgősségi ellátás minősége már megközelíthetné az európai átlagot.
Vigyázat, zúzzuk a szakmát tovább, ezért lehet, hogy néhol száraz lesz az anyag!

#sürgősség #sürgősségibetegellátás #éljüktúl #egészségügy #szakellátás

Fotó: oroscafe. hu

III. pont: a szakellátás átalakítása.
Sokan azt gondolják, hogy csak azért kell sokat várni a sürgősségi osztályon, mert kevés az ott dolgozó orvos. Pedig az igazság ennél sokkal árnyaltabb és összetettebb.
A sürgősség osztályra beutalt, vagy bejövő betegek jelentős százaléka azért van ott, mert nem elégséges a szakorvosi hálózat kapacitása és hosszú hetekkel, esetleg hónapokkal későbbre kap a beteg időpontot a szakorvosi vizsgálatra. Ezért a rendszert megkerülve a sürgősségi osztályon keresztül próbálja meg a beteg, vagy a kezelőorvosa hozzájutni az áhított szakvéleményhez, ezzel is túlterhelve az amúgy is bedugult rendszert. 
Bár a betegek száma az orvostudomány fejlődésével egyre inkább növekedni fog, a betegségek kezelése a technikai fejlődéssel egyre inkább a kórházakon kívüli ambuláns ellátóhelyek felé fog kitolódni. Ezért és fenti problémák miatt is rendkívül fontos a szakellátás megerősítése és átalakítása. Jelenleg ez egy meglehetősen mostoha terület az egészségügyben, főképpen a manuális szakmák között (nőgyógyászat, sebészet stb…) Ugyanis itt a műtétek és egyéb kórházi beavatkozások hiánya miatt jóval kevesebb a hálapénz. Sőt, miután ez az állami ellátás  mindenkinek jár, sokkal kevésbé kifizetődő az ott dolgozó orvos számára, hiszen itt a hálapénzmentes betegekre is jelentős időt kell fordítani, ami a hálapénzes betegek elől veszik el. Ezért a szakrendelés a legkevésbé sem népszerű az orvosok között, sőt sokan igyekeznek menekülni ez elől. Sok helyen a szakorvosjelölteket, sokszor a rezidenseket küldik a szakrendelőkbe, ami nemcsak a minőség szempontjából aggályos, hanem egy-egy beteg kezelése is tovább tart, mint a nagyobb tapasztalatú szakorvosok számára. A megoldás az lehetne, hogy az itteni munkát sokkal súlyozottabban fizetnék, mint ugyanezt a kórházakban. És igen, itt is komolyan szerephez kellene juttatni azokat a magasan képzett egészségügyi szakembereket, akik képesek lennének egyes, jelenleg még orvosi kompetenciába tartozó feladatokat átvállalni. 
Szükséges lenne bővíteni az egynapos sebészeti ellátások körét is, amely beavatkozásokat ezekben a szakrendelőkben kellene javarészt megoldani. Furcsa és megdöbbentő az a tény, hogy ma az egynapos sebészeti kezelések kétharmadát az egyetemi centrumok végzik. Megfordultunk a lovon, ugyanis ezen centrumoknak nem a legegyszerűbb, hanem a legbonyolultabb ellátást kellene biztosítaniuk. Azonban a finanszírozás lehetővé teszi azt is, hogy aktív osztályokon végezzenek egynapos beavatkozást, akár egyetemi centrumokban is. Így a beteg és a hálája is ott marad. Szégyen az, hogy - bár az egynapos beavatkozások száma növekszik - ott, ahol ezeket a beavatkozásokat kellene végezni, mindössze az összes műtét 5 százalékát végzik el. Azaz, ahol a legnagyobbnak kellene lennie az egynapos beavatkozások számának - a szakrendelőkben - ott a legalacsonyabb. A hálapénz és a finanszírozás miatt mindent inkább beterelünk a magasabb szintű ellátóhely felé, ahelyett, hogy megfordítanánk az irányt. 
Ez pedig ahhoz vezet, hogy amíg dr. Cash (nem Johnny) özvegy Zitkovicsné visszerét operálja, addig pont nem tud konzultációt adni a sürgősségi osztályon a vérző beteg számára, mert egyszerre még ő sem képes két helyen megjelenni. De ugyanez igaz akár a nem manuális szakmákra is, hiszen a mai viszonyok között a főorvosok a magánrendelésüket a kórház biztosította keretek között  végzik. Így amíg dr. Szívkovács nézegeti Zitkovicsné barátnőjét, addig ő sem tud konzultációt adni a sürgősségi osztálynak, ezzel a már úgyis végletes orvoshiány megtöbbszöröződik. 
A megoldás az lehet, hogy szigorúan meg kell tiltani az ambuláns betegvizsgálatokat a kórházakban, erre a szakrendelőkben kell, hogy lehetőség nyíljon. Persze ez is csak akkor léphető meg, ha dr. Cash főorvos úrnak nem visszereket kell operálnia, hanem a tudásának megfelelő műtétekből és oktatásból európai szinten orvosként megél, természetesen hálapénzmentesen. 
Az egynapos sebészetek finanszírozását úgy kell megoldani, hogy megérje azt a szakrendelőknek felvállalni és a kórházakba csak és kizárólag a komplikáltabb esetek juthassanak. 
Ezekkel a megoldásokkal elsősorban megnőne a szakrendelőkben dolgozó orvosok presztízse, a kompetenciák leadásával csökkenthető lenne az orvoshiány, az egynapos sebészet kiterelésével pedig a kórházi betegforgalom. Ezek pedig együttesen csökkentik a sürgősségi ellátás időtartalmát is. Hiszen legtöbbször a leletre kell várni és nem a sürgősségi orvosra, ez pedig azért nem készül el, mert a rendszer vízfejű és mindet az orvosokkal akar megoldani, valamint azért nem, mert a konzultációt adó orvosok jó része éppen azzal foglalkozik, hogy ebben a hálapénzalapú, végletekig korrupt rendszerben valahogy megéljen.
Amennyiben a szakrendelőket sikerül a helyükre rakni és súlyuknál fogva megfelelően kezelni, a praxisközösségekből továbbküldött betegek nem a sürgősségi osztályon, hanem a szakrendelőkben fognak jelentkezni, betegségüknek megfelelő várakozási idővel.
Hogy ez mennyi lesz és mit kell nekünk, sürgősségi orvosoknak és a betegeknek is tennie azért, hogy ne haljunk bele a sürgősségi ellátásba a következő bejegyzésem tartalma lesz.
Folyt. köv…
 

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek