Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Költözés

Most költözik a harmadik helyére a blog, először a Világgazdaságtól jött át ide a Reblog felületére, akkor azért, mert egyszerűen a Röntgen blog kinőtte a VG lehetőségeit.

Most pedig "Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk." -Orbán Viktor  felszólalása az úgynevezett Sargentini-jelentés vitájában.

Hát de....

Nagyon köszönök mindent a Reblog szerkesztőinek és munkatársainak, hiszen éveken keresztül mindent megtettek, hogy a Röntgen blog ennyire népszerű és sikeres legyen. 

Az új helyről hamarosan jelentkezem! 
Köszönöm az olvasóknak, tartsanak velem!

Kunetz Zsombor

Tovább

Életveszély a Honvédkórházban

Az összeomlás szélén tántorog a Honvédkórház, már most sincsenek meg alapvető feltételek a működéséhez, és ez csak romlani fog. Ezt támasztja alá az a levél, amely Zacher felmondását megelőzte.

Zacher Gábor felmondása, azonban csak egy szelete annak a problémának, amely a Honvédkórház működését jellemzi, ellenben remek indikátora az ott zajló folyamatoknak.

Alapvetően fontos tudni, hogy az MH EK Honvédkórház Magyarország egyik legnagyobb intézménye, amit egy mindenféle egészségügyi képzettség nélküli vezérőrnagy parancsnok vezet, a jelek szerint rosszul, meglehetősen rosszul. Ugyanis a jelenlegi helyzetben egy nagyon komoly humánerőforrás válság kezd kibontakozni, amit kellőképpen ostobán kezelnek ahhoz, hogy a betegellátást ez már komolyan veszélyeztesse.

#honvédkórház #zacher #összeomlás #egészségügy #alkalmatlan #buránybéla #sürgösség #sürgősségiellátás

Kép: biztonsagpiac .hu

A történet egyik mérföldköve volt egy májusi bérmegállapodás a baleseti sebészek és az intézmény között, ez a sebészek számára megnyugtatóan rendezte volna a túlóra bérezésüket.

Azonban a kórház ezt a szóbeli megállapodást információim szerint nem tartotta be, egyoldalúan felrúgta azzal, hogy megváltoztatta a túlóra számításának módját, ezzel jelentős összegektől fosztva meg a dolgozókat.

Erre a dolgozók azzal válaszoltak, hogy felmondták az önként vállalt túlmunkát, ezt egyes források szerint 112 orvos tette meg. Egy szinte biztos, a baleseti sebészten negyvenen, a Központi Aneszteziológiai és Intenzív Osztályon 25-en felmondták a fenti túlmunkát. Ezért rezidenseket kellett a gyakorlati helyükről visszahívni - ami szerintem nem egészen törvényes, mert a rezidens így ahelyett, hogy a képzéséhez szükséges tudást szerezné meg, az anyaosztályára van visszarendelve gályázni, és a képzési ideje ennek megfelelően csúszik.

Ezt a problémát csak tetézi, hogy a baleseti sebészeten négy, míg Zacher felmondása előtt a sürgősségi osztályon kilenc orvos mondott fel a közelmúltban, plusz most Zacher is.

Így - információim szerint- az ország legnagyobb sürgősségi ellátó osztályán négy és egynegyednyi sürgősségi szakorvos maradt. A kórház a helyzetet rezidensek és a kórház szinte minden területéről egyéb szakorvosok átirányításával, mindenféle szakorvossal, de sok esetben aneszteziológusokkal próbálja meg rendezni.

És a lánc készen is van, aneszteziológus a sürgősségin dolgozik, ahelyett, hogy a műtőben altatna, vagy az intenzív osztályon dolgozna. Ezért a műtökből hiányzik az aneszteziológus orvos, ami azt jelenti, hogy műtőket kell bezárni és műtéteket kell elhalasztani.

Jelenleg információim szerint a műtéti kapacitás 40 százalékkal esett vissza, összesen kettő, azaz kettő műtő működik egy-egy ügyleteben. Ez pedig nem más mint a betegellátás súlyos veszélyeztetése.

Ugyanis a két műtőn osztozik a sebészet, az érsebészet, az égés részleg, a mellkassebészet, a szájsebészet, az idegsebészet és a baleseti sebészet. 

Így tehát amennyiben egy akut bélelzáródást operálnak az egyik műtőben és egy koponyaműtét megy a másik műtőben, a rendszer bedugult, beállt és a ha ebben az időben akár csak egy életveszélyes sérült is érkezik nincs hová vinni, hol megoperálni, hacsak ki nem rángatják a nyitott hassal ott fekvő beteget, vagy az éppen gondolatokat olvasó idegsebészt. És miután a sürgősségi osztály állandóan ügyel, nagyon nagy területre, ez a beteg meg fog érkezni és ha szerencséje van, van műtő, ha nincs, meghal.

Nem sokkal jobb a helyzet normál, nem ügyeleti időben sem. Ugyanis a baleseti sebészetnek nincs önállóan szervezett műtője, így az ügyleti időben behozott, de műtőhiány miatt meg nem operált betegek műtétei is halasztódni fognak. Azokról a betegekről már nem is beszélve, akik elektív, tervezett műtétre jönnének, előjegyzéssel.

Nem véletlen, hogy például a csípőprotézis műtétek várólistája itt a leghosszabb az egész országban.

A helyzet most nemcsak kilátástalan, hanem reménytelen is. Amit a Honvédkórház és igazgatása csak fokoz azzal, hogy kifelé összevissza kommunikál, sokszor eltagadva az igazságot is, Zachernek ebből lehetett elege és elege lett a balesti sebészet vezetőjének is, ugyanis ő visszaadta a vezetői megbízását.

De ha esetleg ez sem lenne elég, akkor mint egy burleszkfilmben, Zacher gáláns felajánlását, miszerint végigdolgozza a felmondási idejét, a honvédelmi miniszter - még ebben a helyzetben is - csuklóból utasította vissza, majd a kórház is kiadott egy nyilatkozatot, hogy tulajdonképpen Zachert ők rúgták ki. A miniszter pedig ezzel a hisztis kisfiús attitűddel nem mással, mint a betegekkel szúrt ki, hiszen így még egy szakorvossal van kevesebb az osztályon.

De ezt úgy néz ki, hogy sikerül még tetézni, hiszen a most már mindenhol hallható pletyka szerint Zachert azzal a bukott mentőfőigazgatóval pótolnák, akitől nemrégen éppen a Győri Kórház vezetése vált meg, igaz közösmegegyezéssel, és aki egyszer már vezette ezt az osztályt. Ez azonban olyannyira nem volt sikeres, hogy amikor a Mentőszolgálat vezetésére pályázott, akkor csak annyit mertek kommunikálni, hogy a Honvédkórházban dolgozik vezető beosztásban, de azt nem, hogy pontosan milyen vezető beosztásról is van szó.

Talán betudható ez az óvatosság annak is, hogy a jelzett vezető beosztott, tíz évvel ezelőtt még mentőorvosként egy baleset kapcsán halottnak nyilvánított egy gyermeket, akit később a helyszínre érkező tűzoltómentő kezdett el újraéleszteni és aki -bár túlélte a balesetet- komoly agykárosodást szenvedett.

Erről a 24. hu cikksorozatot is készített amit ittitt,  és itt lehet elolvasni.

A bukott mentőfőigazgatóról én is írtam korábban, mégpedig kiemelve azt, hogy mekkora hiányt hagyott maga után a mentőszolgálatnál, erről itt.

Egy biztos, ezzel a vezetéssel és ezzel a helyzettel amennyiben eddig a Honvédkórházat bárki is no go zónának tekintette, a jövőben háborús övezetként tekinthet majd rá, mégpedig olyan háborús övezetként, amit Kurt Vonnegut írt meg Az Ötös számú vágóhíd című regényében.

 

Tovább

Hálapénzes zsarolás, sokan csinálják

Két év letöltendő szabadságvesztést kapott és három évre eltiltotta foglalkozásának gyakorlásától  azt az ortopéd orvost, aki többször is kevesellte a neki szánt boríték nagyságát, illetve előre, vagy utólag meghatározott tarifa alapján operált.

Kísértetiesen nagy a hasonlóság a veszprémi onkológus ügye és e között az ügy között. Hiszen mindkét esetben kilencrendbeli vesztegetés elfogadásának bűntette miatt hoztak letöltendő ítéletet. A veszprémi nőgyógyász esetében azonban komolyabb, 3 és fél éves letöltendő és négy éves foglalkozástól való eltiltás járt a zsarolásért. Legalábbis első fokon, mert szégyenszemre ezt az elsőfokú ítéletet másodfokon felfüggesztett börtönbüntetésre enyhítették, az orvos “egyedülálló szaktudása miatt”.

A két eset azonban csak látszatra teljesen ugyanaz. A jelenlegi esetnél, az ortopéd orvos esetében nem merül fel az, ami a veszprémi nőgyógyász esetében. Utóbbi ügyben ugyanis rákos, daganatos betegektől tagadta meg az esetleges életmentő műtétek elvégzését, sőt volt olyan eset is, ahol a beteget tumormentesnek nyilvánította - annak ellenére, hogy daganatos volt - mégpedig azzal a céllal, hogy ne kelljen megoperálnia, mert valószínűleg nem fizetett volna eleget a beteg.

#szabdsagvesztes #itelet #halapenz #zsarolas #orvos #ortoped #orvosikamara

Fotó: borsod24. com

Tehát bármennyire is pofátlan és elítélendő, az ortopéd orvos hálapénz követelése, azt a szintet nem sikerült megugrania, amit a veszprémi hentesnek. Hiszen itt nem beszélhetünk halottakról, sem utolsó reményként szóba jöhető műtétekről. Így talán joggal reménykedhet az ortopéd sebész  abban, hogy a  másodfokon eljáró bíróság enyhít majd a letöltendő szabadságvesztés mértékén.

És bár meglehetősen furcsa és szokatlan lesz tőlem a további gondolatsor, mégis megpróbálom megvilágítani azt, hogy ebben a mostani, nem jogerős ítéletben mi az, ami kétségeket ébreszt.

Számos orvos ismerősöm egyetért azzal a megállapítással, hogy ezen, fenti ítélet alapján sokkal több orvos is - szerintem legalább az orvosi kar jó 20 százaléka - helyet foglalhatna az ortopéd orvos cellájában. Ugyanis ma Magyarországon a szabad orvosválasztás teljesen szabályozatlan, bárki bárhova mehet kezelésre, műtétre, akkor is, ha területileg nem odatartozik. Ezek a kérdések mindig megoldhatóak, csak egy kis olaj, azaz pénz kell hozzá. Mert ugye az orvosi dokumentáció hajlítható és most kérem, mégis mit csináljon a szerencsétlen orvos azzal a beteggel, aki éppen ott és akkor lett rosszul, ahol a doktor úr rendel, operál, kezel? Csak nem tagadhatja meg az ellátást! És sokszor még ilyen apróbb trükkökre sincs szükség ahhoz, hogy özv. Zitkovicsnét az általa választott és megfizetett orvos kezelje.

Ha pedig arra a megvesztegetésre gondolunk, amikor az orvos nem hálapénzt, hanem előre meghatározott tarifát kér a szolgáltatásaiért, hát ühüm…. a nőgyógyászok jórészét be lehetne pakolni ugyanabba a zárkába. Merthogy sokan, nagyon sokan meghatározott tarifáért vállalnak szülést és terhesgondozást. Ugyanez igaz a háziorvosok és házi gyermekorvosok egy jó részére is, ahol a házhoz hívásnak van tarifája, sőt nem egyszer átalánydíjat szed háziorvos a házhoz hívás lehetőségéért. De hasonló történetek szinte minden szakmában előfordulhatnak. Egy dolog fordul elő ritkábban azok közül, amit az ortopéd orvos elkövetett, mégpedig az a pofátlan gátlástalanság, amivel azt a helyzetet kezelte, amikor a betegek nem a szerinte megfelelő méretű borítékkal kedveskedtek.

Ennek ellenére, a jelenlegi ügyben véleményem szerint erős túlzás a két éves letöltendő börtönbüntetés kiszabása, még akkor is, ha a cselekményeket az ortopédorvos meglehetősen gátlástalanul követte el. Ugyanakkor ezt az ítéletet megfelelőnek éreztem volna a veszprémi hentes ügyében, ahol ugye a Bíróság ezt másképpen gondolta.

Persze azért, mert a szomszéd lop, az a legkevésbé sem jogosít fel lopásra és én sem lophatok el egy sportszeletet sem. De ne csukjuk le a szemünket és tegyünk úgy, mintha az ortopéd orvos bűneinek nagy része nem lenne ebben a korrupt és hálapénzalapú egészségügyben általános.

Sajnos ehhez asszisztál a Magyar Orvosi Kamara is, akiknek a hálapénz visszaszorítására az egyetlen válaszuk az, hogy kérem, akkor majd beleírjuk a hálapénz tiltását az Etikai Kódexünkbe.

És akik titkolják ebben az esetben is azt, hogy egyáltalán indult-e etikai eljárás az ortopéd orvos ellen,  és ha igen, milyen eredménnyel zárult, akárcsak a veszprémi ügy esetében, ahol az eljárás megindulása körüli hazugságok lengték be az egész eljárást.

Megjegyzem, hogy a veszprémi nőgyógyász már régen zavartalanul dolgozik tovább, ugyanis mindössze féléves eltiltást kapott a Magyar Orvosi Kamara Országos Etikai Bizottságától, aminek az elnöke egy sebész professzor és személyes tapasztalatom van arról, hogy hogyan viszonyul a hálapénz kérdéséhez.

Ennek tükrében amennyiben az ortopéd orvos letöltendő börtönbüntetést kap jogerősen is majd másodfokon, úgy az nehezen lesz értelmezhető másnak, mint statuálásnak, példát statuálásnak. Csakhogy ez a problémát nem fogja megoldani, csak még jobban elmérgesíteni. Ugyanis a hálapénzt, az előre meghatározott tarifákat és a kikényszerített, zsarolt hálapénzt sem lehet pusztán erőből megszüntetni. Ehhez elengedhetetlen lenne egy tisztességes bérrendezés és az egészségügy teljes reformja.

Persze az is igaz, hogy sem az ortopéd orvos, sem a társadalom nem tartana itt, ha a Magyar Orvosi Kamara vezetése nemcsak a saját zsebének megtömésével lenne elfoglalva, hanem Kamarához méltóan dolgozna és a hasonló eseteket már csírájában szankcionálta volna.

És végül joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor mégis hogyan működhetne a szabad orvosválasztás szabályozása?

Ami történhetne, akár kiegészítő biztosítással is, amely lehívásakor az orvos az őt foglalkoztató intézményen keresztül kapná meg a jelenlegi borítéknál nagyobb, ellenben adóalapot emelő honoráriumát. Mindenki jól járna, a beteg azért, mert az apránként fizetett biztosítási díj nem borítaná fel a költségvetését és miután legális, minőséget is garantálna. Az orvos azért, mert legálisan kapna borítékkal versenyképes összeget. A kórház pedig azért, mert végre kapna valami kompenzációt azért, hogy az eszközparkját, infrastruktúráját stb… használják. És végül az állam is adóbevételhez jutna.

Csak akarni kellene!

 

Tovább

Kásler és a nagy onkológiai átalakítás


Nagy várakozással tekintett a szakma az új orvos emberminiszter kinevezése elé, hátha majd ennek a szentnek is maga felé hajlik a keze, azaz remélhető, hogy az új csúcsminiszter majd az egészségügyet helyezi prioritásként működésének célkeresztjébe.

Fotó: Neményi Márton

A szkeptikusok már akkor is morogtak, hogy de már az új miniszter retardált elődje is felismerte, hogy ez a tárca így túl nagy, képtelenség egy ekkora minisztériumot vezetni, mégis hogyan gondolta Kásler ennek az elvállalását.

Talán nem annyira ismert az a tény, hogy dacára a tízparancsolatnak, meg az egyéb - mondhatni több mint szokatlan - Kásler nyilatkozatnak, és az egyedül az őrsvezetői kinevezést nem tartalmazó 15 oldalas önéletrajznak, az új miniszter nem retardált, aligha említhető elődjével egy lapon szellemi képességeiket tekintve.

Ennek egyik legerősebb bizonyítékaként szokták azt emlegetni, hogy Kásler nevéhez fűződik az egészségügyön belül is túlhájpolt, sokak által sikeresnek ítélt onkológia ellátás újraszervezése és annak centralizálása.

Pedig ha megnézzük a száraz tényeket, akkor rögtön kiderül, hogy az onkológiai centralizálás ebben a formában sok mindennek nevezhető, csak éppen sikeresnek nem. Még akkor sem, ha a centralizálás tényleg szükségszerű, hasznos és elkerülhetetlen lett volna.

Ennek talán éppen elegendő bizonyítéka az, hogy ma Magyarországon a daganatos betegségek halálozása annyira magas, hogy világviszonylatban (!) a harmadik legrosszabb eredmény a miénk, ebben csak Zimbabwe és Örményország előz meg. Meglehetősen rémisztő az az ábra is, amely a Health at a Glance: Europe 2016-os kiadványából kiolvasható, és amely azt mutatja, hogy Magyarországon 2015-ben többen haltak meg daganatos megbetegedésben, mint 1990-ben az OECD országok átlagában. Azaz még ma sem értük el azt a halálozási mutatót, ami például Németországot jellemezte 25 évvel ezelőtt. Annak ellenére sem, hogy mind az elérhető gyógyszerek, mind a technika jelentős fejlődésen ment keresztül az elmúlt negyed évszázadban.

Ehhez a lesújtó eredményhez szükséges az is, hogy ne legyen elég diagnosztikai eszköz. Magyarországon az OECD országok között jut a legkevesebb CT készülék egymillió lakosra, ez a szám itthon alig több, mint 10, míg Németországban 35, de Szlovákiában is 18 körüli.

Meg persze az is szükséges volt, hogy hosszú, hosszú évek óta nem fogadott be sem az OEP, sem annak utódja, a NEAK új onkológiai gyógyszereket, így maradnak a már elavult régi készítmények a nagy többség számára.

De az sem elhanyagolható tény az onkológiai ellátást tekintve, hogy nincsenek egységes onkológiai terápiás irányelvek, ugyanis az öt terápiás centrum legalább ötféle módszert követ. Ráadásul terápiás eszközökből is hiány van, mert van ahol nincs elég sugárterápiás készülék. Így például abban a Közép-Magyarországi régióban sincs elég készülék, amely az onkológiai betegek 45 százalékát látja el, és ahol az Országos Onkológiai Intézet is megtalálható (amit miniszteri kinevezése előtt Kásler vezetett).

Tehát amennyiben Kásler jövőbeni tevékenységét az onkológiai ellátás felől próbáljuk megjósolni, sok mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy sikeres lesz. Bár az onkológiai centrumok létrehozása tényleg szükséges volt, ezek kialakítása és a feladatok leosztása, irányítása nem nevezhető sikertörténetnek a fentiek alapján sem.

Az egészet valahogy úgy tervezték és hajtották végre, mintha holnaptól betiltanák a falusi kisboltokat és mindenkit a megyei Tescoba terelnének át, mondván, hogy a kis boltban nem kapni elég vitaminforrást és nincs elég választék sem. Azonban ezzel egy időben nem növelnék meg sem a Tesco dolgozók létszámát, sem a kasszák számát, sem az árukészletet, de még az áruház méretét sem. Így pontosan azt a képet kapnánk, mint amit ma az Országos Onkológiai Intézetben láthatunk reggelente: óriási tumultus a vizsgálatra, vagy kezelésre váró betegek között, a szűk, levegőtlen helyiségekben, több órás várakozással egybekötve. Én ezt sem tartom sikeres átalakításnak, és szerintem az éppen ott várakozó betegek sem tartják annak.

Persze nem tehető felelőssé Kásler egyedül az onkológiai állapotokért, hiszen az általa vezetett intézmény 60-70 ezer beteget kezelhet (a honlapjuk szerint "Évente több, mint 15 ezer új fekvőbeteget kezelünk és több, mint 56 ezer beteget részesítünk kúraszerű ellátásban”), a magyarországi kb. 300 ezer daganatos betegből.

És azt is el kell ismerni, hogy magát az Országos Onkológiai Intézetet jól menedzselte, oda mindig jutott, például itt került kialakításra a tüdőtranszplantációkhoz szükséges teljes infrastruktúra, a SOTE Transzplantációs Klinikája helyett.

Azonban országos intézetvezetőként sokkal nagyobb és pragmatikusabb lépéseket kellett volna megtennie a tisztességes onkológiai ellátás érdekében.

Kásler -immár miniszterként- ezeket az elmaradott lépéseket most megteheti és  nagyon úgy tűnik, hogy egészen komoly felhatalmazást kapott a miniszterelnöktől, azaz meglesz a lehetősége és az ereje is ezekhez a lépésekhez. Hogy él -e majd ezzel a lehetőséggel és hogyan, azt még nehéz megjósolni, mindenesetre mostani nyilatkozataiban ha programot nem is, de irányt mindképpen mutat.

Hogy ez merre visz, vissza a XIX. századba, vagy végre a saját korunkba a következő elemzésemből kiderül.

 

Tovább

Kimaxolta az Orvosi Kamara az aljasságot


Miután tavaly év végén a Magyar Orvosi Kamara vezetősége sikertelenül próbálkozott meg a kamarai tagdíj emelésével - majd duplájára kívánta emelni a tagdíjat - júliustól pazarló gazdálkodásukat a rokkant orvosokkal is finanszíroztatnák. Ugyanis egy februári gittegyleti gyűlés után a Területi Szervezetek Tanácsa 2018. július elsejétől visszavonta szinte az összes tagdíjkedvezményt, annak ellenére, hogy erre a tagság nem adott semmiféle felhatalmazást.

Így a pályakezdők, a tartósan táppénzen levők, a 70. életévüket be nem töltött részfoglalkozású nyugdíjasok, a munkanélküliek, a kamarai tagként jövedelemszerző tevékenységet nem folytatók, a kamarai tagként nem aktív orvosként, hanem köztisztviselőként dolgozók tagdíjkedvezményét megvonta a Kamara és kötelezi őket a teljes tagdíj fizetésére. A kedvezmények ugyanakkor megmaradtak a GYES-en, GYED-en, GYET-en levők számára, illetve a 70. életévüket betöltött orvosok számára (ez utóbbi csoport adja a jelenlegi vezetés egyik erős tömegbázisát).

Az orvosi működésnek sajnálatos alapfeltétele az orvosi kamarai tagság, így aki orvosként kíván működni, köteles tagdíjat fizetni, a tagság nem választható, hanem kötelező opció ebben a szégyenletes gittegyletben.

Ennek értelmében most a Magyar Orvosi Kamarának sikerült szintet lépnie aljasságból, mert a legkiszolgáltatottabb, legkevésbé vagyonos orvosrétegbe sikerült belerúgnia, akik vagy most kezdik felépíteni az egzisztenciájukat, mint a pályakezdők, vagy éppen tartósan betegek, mint az az orvoskolléga, aki az 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoportban posztolta ki tagdíjemelését. Ez az orvos csak részállásban tud dolgozni, mert annyira súlyos vesebeteg, hogy másnaponta dialízisre kénytelen járni, ahhoz hogy életben maradhasson. Mint a posztból kiderült, rokkant, aki betegsége mellett még szívesen dolgozna. És akkor jött a Magyar Orvosi Kamara és azt mondta, bocs, mi most úgy döntöttünk, hogy fizess kétszer annyit, mint eddig, mert nekünk kell a pénz.

Mert itt van igazán a kutya elásva, a kamarai vezetés (Éger István és bandája), tavalyi tagdíjemelési kísérlete pontosan azért bukott el, mert nem tudták meggyőzni a Küldöttközgyűlés küldötteit annak szükségszerűségéről, nem volta képesek egyetlen, a tagdíjemelés szükségességét alátámasztó, nyomatékos érvet sem kipréselni magukból, csak annyit, hogy a jelenlegi költekezésük mellett felélik a vagyont és vannak dolgozók, akiknek a bérét megemelnék. De sehol egyetlen egy elképzelést sem tudtak felmutatni arról, hogy a Kamara gazdálkodásán hogyan takarékoskodnának. Egyetlen egy lehetőséget sem mutattak be arról, hogy a kiadásaikat hogyan kívánják csökkentenim vagy a vagyont nem felélni, hanem gyarapítani.

Itt nem csak arról van szó, hogy Éger István elnök egyedül 25-30 millió forintba kerülhet a tagságnak, vagy a tagság luxusterepjárót bérel neki, vagy akár arról hogy éves szinten 100-120 millió forintért adnak ki egy alig olvasott, wc papírnak is alkalmatlan újságot, hanem arról is, hogy a felduzzasztott szervezet mennyire nem végez olyan hatékony munkát, amely az orvosok, a tagság érdekét szolgálná. Lásd például a legutóbbi fiaskót, amit a Transparency International-nek kellett kiperelni (mert nem adták ki ezt az egyszerű adatot sem), hogy 2016-ban egyetlen egy hálapénzzel kapcsolatos etikai tárgyalást sem tartott a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezetének Etikai Bizottsága.

Pedig ezt is lehetne racionalizálni, ugyanis semmi szükség megyénként kamarai szervezetekre, éppen elég lenne régiós szintű szervezeteket létrehozni, etikai bizottságostól, mindenestől. Ebben az esetben mindjárt radikálisan csökkenne a működési költség és talán hatékonyabb is lenne a működés. De akár a 120 milliós toalettpapírt is meg lehetne szüntetni, és ha nagy a késztetés a további igénytelenség fenntartására, online is meg lehetne ezt jelentetni, a jelenlegi költségek töredékéért.

Arról sem nagyon beszélnek, hogy az évente megújuló, tagokra kötött életbiztosítás jutalékát ki teszi zsebre és miért nem forog vissza ez is a tagok javára. Tényleg ki? Ezt is lehetne tisztességesen csinálni, tessék megnézni a Könyvvizsgáló Kamara transzparenciáját, és működését. Ott nyílt ajánlatkéréssel dolgoznak, és a jutalék sem vész el tagok számára, hanem azt is visszaforgatják.

Tehát meg lehetne oldani a tagdíjkérdést nagyon gyorsan egy tisztességes és átlátható működéssel, valamint a felduzzasztott, felesleges szervezeti struktúra lefaragásával, na meg persze azzal is, ha a Kamara nem hozna létre olyan gazdasági társaságokat, amelyek több mint 100 milliós veszteségét a tagokkal finanszíroztatja évtizedeken keresztül.

De nyilván nem ez a cél, hiszen úgy tűnik, hogy Éger István és bandája remekül megél a tagok nagylelkű befizetéseiből, ezért a legkevésbé sem érdekük az átlátható gazdálkodás. (Itt jegyezném meg, hogy még a mai napig sem adták ki azon a gazdasági adatok egy részét, amit már jogerősen kipereltem a vezetéstől.) És ennek nyilván megvan a maga oka is, nem véletlen, hogy szinte bármilyen gazdasági adatot csak perrel lehet megismerni. Márpedig ennek két oka lehet: vagy annyira pazarlóak és slendriánok, hogy rettegnek a nyilvánosságtól, vagy lopnak, ez utóbbi esetben meg minden érthető.

Most csökkent volna az apanázs, léptek és nem a luxusterepjárót cserélték le, hanem a rokkant kollégákat és a fiatal pályakezdőket sarcolták meg még jobban.

De egyszer minden véget ér, és ebben az esetben a szekrényből kihulló csontvázak, az eltitkolt esetleges gazdasági bűncselekmények, sokat jelenthetnek majd, években is.

 

Tovább

Semmibe veszi a Magyar Orvosi Kamara az Ítélőtábla ítéletét

Hiába nyertem közérdekű adatszolgáltatási pert a Magyar Orvosi Kamara (MOK) ellen, a MOK a mai napig nem teljesítette ítéletben foglalt kötelezettségét.

Bár, a kért adatokra válaszolt, azonban ezek a válaszok többször köszönőviszonyban sem voltak a kérdésekkel. Tényleg néha olyan érzésem volt, mintha egy zsák fogyatékos bolhával leveleznék, a Magyar Orvosi Kamara a gazdálkodási kérdéseimre adott válaszai alapján.

Persze értem én, hogy nehéz releváns válaszokat adni, akkor, amikor a MOK tulajdonában álló Kft. szinte csak veszteséget termelt az elmúlt évtized alatt, arra a kérdésre, hogy mégis kinek és miért fizettek ki több, mint 20 millió forintot. De mégiscsak kíváncsi lennék arra, hogy ezen veszteségek és milliós összegek kifizetését végső soron mi tagok álltuk-e?

Ezért az alábbi levelet írtam Éger Istvánnak, a Magyar Orvosi Kamara elnökének.

Fotó: Bruzák Noémi

Tisztelt Elnök Úr!

Köszönettel megkaptam a hivatalvezető úr által 2018. április 18-án megküldött válaszlevelüket, amely a Fővárosi Ítélőtábla ítélete alapján (2.Pf.20.105/2018/5/II) kötelezte a Magyar Orvosi Kamarát az általam igényelt adatok kiadására.

Az adatok egy részének kiértékelése jelenleg is folyamatban van.

Azonban az világosan látszik, hogy néhány kérdésre nem adtak megfelelő válaszokat.

Így nem elfogadható az a válaszuk, amelyeket a következő kérdésekre adtak:
“5. kérdés

Azon adatok, hogy az alperes résztulajdonában álló MOK Komplex Tanácsadó Kft. által személyi jellegű ráfordításként 2014. évben kifizetett 21.279.000,- forintból és 2015. évben kifizetett 22.000.000,- forintot meghaladó összegből kinek, milyen címen, milyen összeg került kifizetésre.

 

Válasz az 5. kérdésre:

A Magyar Orvosi Kamara, mint önálló köztestület nem fizetett ki személyi jellegű ráfordításként az érintett időszakban egyetlen forintot sem a MOK Komplex Tanácsadó Kft-vel jogviszonyban álló személynek.”

Ugyanis, a válasz nem a kérdésre adott válasz. Ha a kérdés úgy szólna, hogy milyen színű az elnök úr autója, akkor az Ítélőtábla ítélete alapján erre nem lehetne az a válasz, hogy kedd.

Itt, ebben az esetben pontosan ez történt, önök megkerülték a válaszadást és a kérdéstől teljesen független irreleváns választ adtak, nem sorolják fel, hogy az érintett kifizetésekkel kapcsolatban kinek, milyen címen, milyen összeg került kifizetésre. A kérdés nem arra vonatkozott, hogy a Magyar Orvosi Kamara, mint önálló köztestület milyen ráfordításokat eszközölt a MOK Komplex Tanácsadó Kft-vel jogviszonyban álló személyeknek, hanem arra, hogy maga a MOK Komplex Tanácsadó Kft. személyi jellegű ráfordításként kinek, milyen címen, milyen összeget fizetett ki a jelzett időszakban.

Hasonlóan nem elfogadható a következő kérdésre adott válaszuk sem:
“6. kérdés

A MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft.-nek a cégvezető által megszerzett tulajdoni hányadra és a tulajdonszerzés indokára vonatkozó adatok.

 

Válasz a 6. kérdésre:

A MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. törzstőke emeléséről a tulajdonos 2015. év elején döntött. Ez a Kft. cégvezetőjének készpénz befizetése révén realizálódott, melynek következtében a Kft-ben 33%-os résztulajdonra tett szert, azaz nem az addig fennálló Kft-ből vásárolt tulajdoni hányadot. Minderről az Orvosok Lapja 2015/3. számában az ügyvezető részletesen beszámolt, bemutatva a döntés hátterét és céljait, kielégítve a legnagyobb nyilvánosság tájékoztatásának természetes és jogos igényeit.”

Itt szintén nem a kérdésre válaszolnak, hiszen nem tudhatjuk meg belőle, hogy miért vált szükségessé a törzstőke emeléssel megvalósult idegen tulajdonszerzés. Mi indokolta az idegen tőke bevonását? Sajnálatosan, az említett sajtóterméket sem akkor, sem most sem kapom meg.

A fentiek értelmében, szíveskedjenek HALADÉKTALANUL teljesíteni az Ítélőtábla és a Fővárosi Törvényszék ítéleteiben foglalt kötelezettségeiket, ellenkező esetben megindítom a Magyar Orvosi Kamara ellen a végrehajtási eljárást.

Azokra a kérdésekre, amelyekre részben, vagy egészben válaszoltak számos nyugtalanító, akár bűncselekményre utaló körülmény is található.

A következő kérdésre adott válasz, úgy tűnik, hogy nem igaz.

 “2. kérdés:

Az alperes által 2010. január hó 1. napját követően önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezet részére nyújtott tagi kölcsönök vonatkozásában a tagi kölcsönt kapó személy nevére, a tagi kölcsön összegére, a tagi kölcsönnyújtás céljára, a tagi kölcsön visszafizetésének időpontjára és a felszámított kamatra vonatkozó adatok.

 

Válasz a 2. kérdésre:

Az érintett időszakban, a MOK Komplex Kft. részére – kamatmentesen - tagi kölcsönökét 22.250e Ft került kifizetésre, melynek célja a Budakeszi, Erdő utca 8. szám alatti ingatlan fenntartásának (építményadó, kert/növényzet gondozás) és cég alap működéséhez (banköltség, könyvelési díj) szükséges költségeknek a finanszírozása. Valamennyi tagi kölcsön 2013.11.14-én rendezésre került.”

Ugyanis 2013.11.14-én a rendelkezésre álló adatok szerint a tagi kölcsön nem került visszafizetésre, hanem a Szondi 100 Kft-be helyezték át.

“A tárgyi eszközök között került kimutatásra egy nagy értékű budakeszi ingatlan, melyet az átalakulás következtében 2013.11.14-től a Szondi 100 Kft-nek adott át, ez kivezetésre került az eszközök közül 107.248 Eft értékben…A kötelezettségek részaránya csökkent, mert a kiválás következtében a tagi kölcsön ill. elszámolt kamatának összege áthelyezésre került a Szondi 100 Kft-be. “ MOK Komplex Kft. 2013-as Kiegészítő melléklet.

Kérem, szíveskedjen erre is HALADÉKTALANUL válaszolni, és hogy a kérdést alaposabban megismerhessük, kérem szíveskedjék HALADÉKTALANUL  megküldeni számomra a 2013-as, 2014-es, 2015-ös és 2016-os évek főkönyvi kartonjait is!

Tekintettel arra, hogy ezt, ahogy a Főváros Törvényszék ítéletéből megismerhettük, önök elektronikusan tartják nyilván a gazdálkodási adatokat ez nem jelenthet problémát, hiszen ezen adatokat is elektronikusan kérem rendelkezésemre bocsátani.

A Fővárosi Törvényszék ítélete alapján: “a MOK tag felperesnek az alperes (MOK) gazdálkodására vonatkozó adatok kiadására vonatkozó kérelmével összefüggésben… a kérelmezett adatokat az alapszabály rendelkezései alapján is ki kell adnia”

Azaz a fenti adatokat kötelezően ki kell adniuk, már csak azért is, mert mindamellett, hogy mindezen adatok közérdekű adatoknak számítanak, tagként az alapszabályának 14/d pontja szerint “tájékoztatást kérhet a kamara gazdálkodásáról az illetékes kamarai tisztségviselőtől”.

Összegezve, kérem szíveskedjenek a kért válaszokat megadni, a kérdéses pontokat tisztázni, és a kért főkönyvi kartonokat rendelkezésemre bocsátani, ellenkező esetben a végrehajtási eljárást megindítom a Magyar Orvosi Kamara ellen.

Üdvözlettel:

dr. Kunetz Zsombor

 

Tovább

Kényelmi díj maga az orvoslás is

Pörög a net azon, hogy néhány háziorvos önállósította magát, majd kifüggesztett lista alapján kényelmi díjat követel a betegektől akkor, ha házhoz kell mennie. Nemrég az egyik közösségi portálon fakadt ki egyikük, hogy a beteg visszakérdezett,  tud-e visszaadni ötezresből, pedig már a gázszerelő rezsióradíja is jócskán magasabb ennél, még akkor is, ha nem Mészárosnak hívják a gázosembert.

A lelkes háziorvos nem azon akadt ki, hogy a  beteg pár ezer forinttal gyakorlatilag megvásárolhatja az idejét és sokszor a recepttömbjét is - nem elfelejtve azt a tényt, hogy Magyarországon a beteg rendel és gyakran azt irat fel, amit jónak lát, némi háláért cserébe - nem azon pöfög, hogy az állami finanszírozásból egy szatócsboltot sem lehet fenntartani, nem azon dühöng, hogy nem telik egy nyomorult EKG gépre, nemhogy defibrillátorra, hanem azon, hogy csak párezret szánt özvegy Zitkovics néni az Augmentin felírására, vagy a sürgősségire beutalásra az agyfényesítő kezelésért.

#kényelmidíj #hálapénz #paraszolvencia #alapellátás #háziorvos #orvosikamara #égeristván

Fotó: nyugat .hu

Most meg kitalálták ezt a kényelmi díjat.

Őszintén szólva ez  a kényelmi díj már régebben is volt, csak szemérmesen átléptünk rajta. Hiszen számos háziorvosi, vagy központi ügyelet is foganatosított már egy kis plusz bevételt - még akkor is, ha nem tudott orvost küldeni a beteghez, hanem mentőtisztet, rosszabb esetben mentőápolót küldött ki orvosnak öltöztetve.  Ez eddig amolyan eltűrten zajlott, de mára már sok háziorvos és gyermekorvos szinte tökélyre fejlesztette a kényelmi díjat átalány formájában. Azzal, hogy pár tízezer forint átalányért hajlandó kifáradni a beteghez a munkaidejében, különben hívja kedves az ügyletet, vagy a mentőket.

Az érem másik oldalán meg ott van az a vidéki háziorvos, akit a vasárnapi ebéd mellől is kirángatnak egy kullancsípés miatt a saját falujában.

Hogy ez a kényelmi díj mennyire a szürke-fekete zónában van, azt jól példázza, hogy a Magyar Orvosi Kamara elnöke - aki szintén háziorvos -  azt nyilatkozta, hogy hát, hmm, végső soron ha nem is kellene oda orvos, na akkor ez jogos is lehet. Igenám, de ki mondja meg, hogy kell-e oda orvos, vagy sem? A kényelmi díjat szedő, maga a díjazott, vagy a beteg, neadjisten a szomszéd? Mert ha a beteg maga is úgy ítéli meg, hogy nem kell ám ide orvos, megoldom az Algoflex-szel, akkor miért is hívna orvost, pláne kényelmi díjért?

Az persze nem új keletű, hogy Éger István, nem ismeri még azokat a jogszabályokat sem, amelyek közvetlenül, mint peresztegi háziorvost őt is érintik és az sem, hogy a Magyar Orvosi Kamara elnökeként fogalma sincs a hivatásunkat meghatározó jogszabályokról. Pedig csak néhány kulcsszó és a Google segít. A jogszabály, amely a háziorvosi ellátást szabályozza kimondja, hogy “3. § (1) *  A háziorvos köteles ellátni az ellátási területén lakó, a 3/A-3/B. §-ban foglaltak szerint hozzá bejelentkezett és általa elfogadott biztosítottakat.” Ez pedig azt jelenti, hogy akár a rendelőben, akár a beteg lakásán, de el kell látni a hozzá bejelentkezett biztosítottat.

Egyébként miért is vonhatná le az adójából a gépjármű finanszírozást és annak fenntartását?

Nem beszélve arról, hogy a háziorvos is napi nyolc óra munkára van hitelesítve, ha nem ügyel.

Így hagyományosan 4 óra rendelést követne 4 órás kijárás az olyan betegek gondozására, akik nem képesek eljutni a háziorvosi rendelőbe.

Ezt írta szinte már mindenütt felül a paraszolvencia, a hálapénz és a minőségbiztosítás hiánya. Hiszen a hálapénzért cserébe - akár a szobaszervízt -a dokit is házhoz hívhatjuk. Aki, mint a mikulás a hátizsákjából, hozza a gyógyulást, a receptet, na meg a beutalót. És itt borult fel a rendszer, mert aki beteg és mozgásképtelen, de nincs pénze díjakra, azt sokszor nem látogatja a háziorvos, merthogy ezalatt az idő alatt megnézheti a lázas, torokfájós, húsz éves Pistikét is ötezerért. (Vannak persze kivételek, és remélem sokan is, nos nyilván nem ők azok, akik a kényelmi díjat kifüggesztették.)

Pistike anyukája meg joggal magyarázza, hogy kérem ő nem orvos, honnan tudja, hogy nem lesz -e nagyobb baj és különben sem merek nekimenni az éjszakának. Ugyanis a jelenlegi rendszerben csak egyvalaki nem felelős a beteg állapotáért és ez nem más, mint maga a beteg.

Az meg legtöbbször, már csak a helyszínen derül ki, hogy szükség van-e orvosra, vagy a C-vitamin is megteszi, és azt is lássuk be, hogy  a beteg sem mindig őszinte. Ráadásul a magyar betegnek meg mindig minden jár, hiszen fizeti a TB-t.

Tehát van itt baj nem kicsi, rossz az egész rendszer és ebben mindenki csak vesztes lehet.

Ennek körnek kellene véget vetni, de nagyon gyorsan, hiszen ez az egész a korrupcióra épül, és lassan csak azok kapnak ellátást, akik a borítékot meg tudják tölteni. Tudomásul kell venni, hogy lezárul egy korszak. Meg kell szüntetni a háziorvosok kijárását, az orvosnak nincs helye a beteg lakásán, kivéve, ha ezt a mentőellátás során teszi. A háziorvosoknak munkaidejükben rendelni és a sürgősségi osztályokon kell dolgozniuk. Sokkal-sokkal tisztességesebb finanszírozás mellett és sokkal komolyabb feladatokkal felruházvam jóval nagyobb döntési kompetenciával.

Ugyanakkor azokat a krónikus betegeket, akik nem képesek eljutni a háziorvosi rendelőig, egy szociális ellátóhálózatnak kell eljuttatni a megfelelő ellátás  érdekében a megfelelő ellátóhoz, kórházba, háziorvoshoz stb.

Az akut, sürgős eseteket pedig egy jól megerősített, korszerű mentőszolgálatnak kell ellátnia, ahol a menedzsment is felnőtt a feladathoz. És akkor háziorvosi ügyeletre sem lesz szükség.

A betegeknek pedig meg kell szokniuk az új helyzetet, hogy már nincs az a világ, amelyikben az influenzámmal kihívhatom az orvost, hogy már nincs az a világ, ha picit felszaladt a vérnyomásom, a házhoz rendelem az ügyletet, hogy nem megyek el a beszakadt körmömmel a sürgősségire.

És hogy ezek a betegek se  maradjanak tanácstalanul, a jelenleg is működő telefonos tanácsadó szolgálatot (doktorinfó) kell úgy fejleszteni, hogy az ott ülő szakszemélyzettől kapjanak releváns információt a panaszukkal kapcsolatban.

Persze megint csak nem ugorhatjuk át azt a kellemetlen folyamatot, ami az egész jelenleg ismert egészségügyi rendszer átalakítását jelenti. Nem lesz könnyű, de ha tovább akarunk élni, megkerülhetetlen. Különben marad a hálapénzért is bizonytalan kényelmi díj, aminek a mértékét, majd éppen az fogja befolyásolni, hogy az orvos éppen nyaralásra, karácsonyra, vagy új autóra gyűjt.

És még valami: nagyon nem ártana már addig is elérnünk, hogy az alapellátás képes legyen  legalább az alapfeladatait ellátni, mert ez most nagyon nem megy.

Tovább

Női szövetség

Szokatlan módon ez a blogbejegyzés tartalmazni fog némi politikát, mert anélkül nem úszható meg, hogy beszéljünk a női szövetségről. Akit ez esetleg zavarna, az ne is olvassa tovább, vigyázzon a vérnyomására és az egészségére!
Tegnap Orbán Viktor azt nyilatkozta a Kossuth Rádió reggeli adásában: 
„Átfogó megállapodást akarok kötni a magyar nőkkel. Mondják el, mi pedig értsük meg, mit akarnak. A gyerekvállalás a legszemélyesebb, de a közösségnek is fontos ügy. A legszemélyesebb közügy. Meg kell hallgatni, meg kell érteni őket, és nem 4, hanem 30 évre megállapodást kötni a magyar jövőről, hogy a kormány részéről mit tudunk nekik nyújtani.”

#szülés #nőiszövetség #orbánviktor #kalács #egészségügy #vakkomondor

Kép:  kettosmerce.blog. hu

Ehhez fogok most segítséget nyújtani szeretett vezérünknek.
Talán első és legfontosabb dolog az lenne, hogy a társadalmunk ne öljön meg hetente egy nőt családi erőszak következtében, mert ugye, a halott az nem fog szülni. Ezért azokat a kormányzati erőforrásokat, amelyeket eddig a gyűlöletkeltésbe öntöttek, érdemes lenne a vakkomondor ellenes kampányba forgatni, hogy több méh maradjon a nemes feladat beteljesítésére.
Aztán az is köztudott tény, hogy az állatok sem igazán szaporodnak stresszes környezetben, igaz ez az emberekre is. A mindennapi stressz legjelentősebb forrása pedig a megélhetés, ezért ehhez kell segítséget nyújtani. Ugyanis ha valaki családja fenntartása érdekében másod-, harmadállásban kényszerül dolgozni, akkor a szaporodási kedv, de még a pajkos szex is jelentősen lanyhuló formát vesz. Ezért igazán sok dolgot tehet az állam, én javasolnám a világbajnok ÁFA csökkentését, valamint az Európában egyik legmagasabb adóék csökkentését is. (az adóék a munkát terhelő, összesített adó- és járulékszintje) Azaz azokat a terheket, amelyeket munkánk után von el az állam.
Nem mindegy az sem hogy a Kormány, kinek a méhét kívánja mozgásra serkenteni, annak aki nem akar gyermeket, de becsúszik, vagy annak aki felkészült rá. 
Ezért nem kerülhető meg már az iskolákban az egészségkultúra oktatása, hogy azok a gyerekek is tisztában legyenek a szaporodás biológiai folyamatával, akik otthon erről nem kapnak útmutatást, valamint szükséges lehet a fogamzásgátló tabletták hozzáférhetőségének liberalizációja is, azok számára, akik egyszerűen nem tudják ezt megvenni, akár ingyenesen is. 
Ezzel persze csökkenne a véletlen, nem kívánt szülések száma, azonban az abortuszok és azok szövődményeinek száma is, ugyanakkor egy időben növekedne kívánt terhességek száma is. Azaz olyan gyermekek születnének nagyobb számban, akiket a szüleik várnak és biztosabban el tudnak tartani.
Akiknek pedig nem sikerül, azoknak ott van a lombikprogram, amelyet püspöki tiltakozás ellenére a Kormány nagyon helyesen kiszélesített. Azaz több kezelést is fizet már az állam. Azonban a kezelésekhez szükséges vizsgálatok és gyógyszerek ára még így is jelentős terhet, több százezer forint költséget ró azokra, akik igénybe veszik. Ezért a lombikprogram hozzáférhetőségén is van még mit javítani. 
De ez mind nem elég, hiszen a nőket nem tekinthetjük tenyészállatnak - bár úgy látom, erre azért lenne igény - de talán mégse! És bármilyen furcsa ezek a méhes lények sokszor szeretnének annál nagyobb karriert is befutni, minthogy szülnek, vagy kalácsot sütnek szeretet képviselőjelölt férjüknek. Ezt pedig az a fránya szülés pont keresztbe veri, mert amíg szoptat, addig nehéz karriert építeni. Éppen ezért a jelenlegi, aggályosan alacsony bölcsődei hozzáférést szükséges lenne jelentősen megemelni, ahogy az óvodai hozzáférést is. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon a állapotos nő és bababarát munkahelyek pontosan olyan ritkák, mint a bolti kalácsban a mazsola.
Tehát szorgalmazni kell az olyan munkahelyek létrehozását, ahol elfogadják és támogatják a nők részállású foglalkoztatását, a gyermek és a kalácskészítés mellett. Ne adj Isten, olyan eretnek gondolatokat is támogatnak, mint a home office. Ráadásul véget kell vetni annak a szemléletmódnak, hogy a nőknek választani kelljen a karrier és a gyermekáldás között, éppen ezért át kell vállalni a munkáltatóktól az összes olyan terhet, amit most ők kénytelenek megfizetni egy-egy munkavállaló terhessége és gyermekvállalás kapcsán.
És végül csak elértünk ahhoz a ponthoz, amely már abszolút a blog témájába vág, az egészségügyben szükséges átalakításokhoz.
Először is szükséges lenne, hogy az egészségügyet ahhoz értő szakemberek vezessék, ima helyett önálló minisztériummal.  Az is szükséges lenne, hogy a nők biztonsággal tudjanak gyermeket vállalni. Ezért pedig nem kell semmi mást tenni, mint az egész egészségügyet átalakítani.
Meg kell szüntetni a hálapénz rendszerét, és olyan egészségügyi ellátást kell biztosítani, ahol mind a terhes, mind a szülőnő kifogástalan szolgáltatást kap bármely éppen ügyeletes, vagy őt vizsgáló nőgyógyásztól.
A szüléssel kapcsolatban meg kell szüntetni a hálapénz melegágyát jelentő választott nőgyógyász és szülész lehetőségét. Vagy úgy korlátozni, hogy az piaci áron legyen igénybe vehető. 
Ehhez azonban elengedhetetlen az egészségügyben szereplők béreinek megfelelő szintre hozása,  azaz szakorvos ne keressen kevesebbet, mint havi nettó  800 ezer - egy millió forint, szakasszisztens pedig havi nettó 400 ezer forint alatt.
Létre kell hozni olyan szervezeteket, amelyek az egészségügyben a minőségbiztosítás alapjait lefektetik, valamint a az egészségügyi folyamatokat ellenőrzik. Nem megengedhető, hogy jelenleg az egészségügy úgy működik, mint a vadnyugat, hogy nincsenek fékek és ellensúlyok, tekintve akár a hálapénz alapú feudális rendszerrel cinkos Magyar Orvosi Kamarát is. Szükséges a jó klinikai gyakorlat biztosításához egy olyan szervezet, mint egykor az Egészségbiztosítási felügylet volt.
De leginkább a szemléletváltás szükséges az egészségügyben, ahol az orvosok és a szakdolgozók végre felismerik azt, hogy ez egy szolgáltató ipar és a beteg, vagy a kismama a megrendelő. 
És személetváltás szükséges a társadalomban is, ahol a nő és a princípiuma nem csak a szülésben és a kalácssütésben teljesedik ki.
Ekkor talán rendben leszünk, és talán a szülő kedv is növekedni fog, ez akár lehet egy szerződés is a nőkkel, ebbe szerintem boldogan belemennének, sőt talán még kalácsot is sütnének.
Erre nem lenne kár a kétharmad, erre használd és rendben leszünk!
 

Tovább

Retteghet minden orvos az Orvosi Kamara Etikai Bizottságától

Mindig is mondtam, hogy kevés szórakoztatóbb stand up comedy-t látni, mint egy Etikai Bizottsági ülést a Magyar Orvosi Kamara szervezésében. Hogy ez hogyan is néz ki, azt itt már leírtam. Egy biztos, ha legközelebb is meghívnak főszereplőként, szívesen megyek és jegyet is elkezdek majd árusítani az élő show-ra. Mert tényleg bájosan vidám perceket okoz az, amikor egy sebész mindenféle jogi, vagy akár közéleti ismeret nélkül jogászt kezd el játszani, a maga énmindenkinélmindentjobbantudok attitűdjével. Néha tényleg vártam a törlés, vagy a szívás parancsszavakat!
Azonban még az élő show-nál is vidámabb perceket tud okozni a Magyar Orvosi Kamara (MOK) azzal, amikor a live show-t és annak ítéletét írásba is foglalja. Igen, igen, tele hemzsegő hejjeseírási hibákkal, ahogy szokta. 
Ezt tette most a Magyar Orvosi Kamara Budapesti Területi Szervezetének IV-es Számú Etikai Bizottsága, amely közéleti tevékenységeim, a MOK, illetve Cser Ágnes bírálatáért ismét megrovásban részesített.
Mint ismeretes, a MOK Éger István vezetésével etikai vizsgálatot kezdeményezett ellenem, közvetlen azután, hogy érdeklődni merészeltem Éger István fizetése és az Orvosi Kamara gazdálkodása iránt. Ez utóbbi ügyből egy helyre kis per is kerekedett, amelyet megnyertem és kénytelen lesz kiszolgáltatni a MOK és vezetése azokat a gazdálkodási adatokat, amelyek rámutathatnak arra, hogy hova tűnik a tagok befizetett pénze. Azaz van-e itt kérem büntetőügy, vagy csak egyszerűen trehány, pazarló módon gazdálkodnak az illetékesek. (Erről a perről bővebben itt.) 

#égeristván #megélhetésivezető #magyarorvosikamara  #etikaibizottság #megrovás #vélemény #cserágnes #kártevő

GIF:https://tenor.com/search/stalin-gifs

Ehhez az etikai eljáráshoz csatlakozott az egészségügy mindenkori túlélője - aki jelenleg is a Kormány kegyeltjeként utazgat Brüsszelbe, mintegy 90 ezer forintos napidíjért - Cser Ágnes is.  Gondolom, a külvárosi parki padokon szerzett tapasztalata alapján, a kibicnek semmi sem drága alapon próbált meg Cser erre a vonatra is felugrani és magának egy kis plusz PR-t szerezni. Azzal a nyilvánvalóan átlátszó érvvel, hogy néhány blogbejegyzésem boncolgatta a szerepét a jelenlegi korrupt és rothadt egészségüggyel kapcsolatban (a Cserrel foglalkozó bejegyzések  itt itt itt itt).
Ezen etikai eljárásban első fokon megrovásban részesítettek, majd a fellebbezésem után a másodfokú hatóság a határozatot megsemmisítette és az ügy újratárgyalását írta elő. Na nem ám szeretetből, hanem azért, mert annyira jogsértően ostoba volt az elsőfokú ítélet, hogy ez még Égernek is kínos lehetett. Olyan apróságok hiányoztak az eljárásból, mint a panaszlott (ilyen magyar szó nincs, de ők ezt használják, mert tudják…) fél (jelen esetben a cikk írója) meghallgatása. Az újratárgyalás egy novemberi és egy februári napon történt meg. A novemberi tárgyaláson kiderült, hogy az etikai bizottság az előző ítéletét úgy hozta, hogy a “vád” pontokkal sem volt tisztában, azaz fogalma sem volt, mi szerint ítélt el korábban. Ezért volt szükség egy februári ülésre is, ahol maga Cser Ágnes is megjelent, majd gyorsan meg is fenyegetett. (Erről itt) és ahol nem jutottunk közelebb a panaszok pontosabb megfogalmazáshoz sem. 
Aztán már csak a határozat jött, amelyben megint csak elmarasztaltak és megrovásban részesítettek. A borítékon levő dátum szerint ugyanazon napon adták fel, amikor maga a meghallgatás is volt. Ez azt sejteti, hogy az ítélet már régen készen volt, csak színjáték volt a meghallgatásom Ágival. Ez a határozat, azonban már sokkal bővebb, mint az első volt, és teljes terjedelmében itt lehet elolvasni. Mind szövegezésében, mind tartalmában az ötvenes éveket idézi. Ráadásul ismét kinyitja azt a vitát, miszerint hány nappal az idézés előtt kell minimum kézbesíteni egy hivatalos levelet. Valahogy a bizottság sebész elnökének nem megy át a vér-agy gátján az a jogszabályi kötelezettsége, hogy az idézést olyan időpontban kell kibocsátania a hatóságnak, hogy a postai kézbesítési szabályokat is figyelembe véve az idézést a tárgyalás előtt legalább 5 nappal az ügyfél megkapja. Rugózik még most is azon, hogy az első idézésüket sikerült úgy elküldeniük, hogy a kitűzött tárgyalás előtti napon vettem kézhez, így ugye a fenti kötelem meg nem teljesülhetett és nem is tudtam elmenni a randira.
De ez igazán a legkevesebb. Hogy azok számára is érthető legyen a Magyar Orvosi Kamara  vezetésének és etikai bizottságának értékrendje, akik nem olvassák el a határozat tíz oldalát, ide beszúrok néhány mondatot:
“a Bizottság tagjaival szemben olyan magatartást tanúsított, melyre eddig soha példa még nem volt. A tárgyalás egészéről elektronikai úton, kép és hangrögzítő útján felvételt kívánt készíteni, mint később az interneten megjelent közlése szerint kiderült, hogy a tárgyalásról egyenes adásban közvetítést kívánt adni.” “Az új eljárásban megtartott második tárgyaláson ….Az első tárgyaláson történtek megismétlődtek, a panaszlott kép és hangfelevételt kívánt készíteni a tárgyalásról…
- Ugye egy olyan tárgyalásról kívántam közvetíteni, ahol én magam voltam a “vádlott”, azaz én, csak én magam zárhattam volna ki a nyilvánosságot és ezt sérelmezték, gondolom az óriási transzparencia jegyében.
“ a panaszlott… az eljáró Bizottság minden lépésének jogszerűségét kifogás tárgyává tette.” 
“A tárgyalást követően a panaszlott most már az Etikai Bizottság elnökére és tagjaira vonatkozó véleményét is közölte a nyilvánossággal a médiában, a saját magának megengedett szóhasználattal és hangnemben.”
-Bátorkodtam nem egyetérteni azzal az etikai bizottsággal, amely olyan alapvető alkotmányos jogaimban próbál korlátozni, mint a véleménynyilvánítás szabadsága és ezt el is mondtam. Nesze nekem!
“A 2017. november 8. napján megtartott tárgyalást követően a Bizottság, azért hogy az OEB elvárásának megfeleljen a meg nem jelent panaszosokat hiánypótlásban hívta fel, panaszaik pontról-pontra való konkrét megjelölésére, és az általuk sérelmezett mondatok írásbeli közlésére…A Panaszosok a hiánypótlási felhívásnak eleget tettek.” 
Ez egyszerűen nem igaz, Éger István nem magyarázta meg pontosabban, hogy mi a panasza ellenem, és az sem derült ki, hogy milyen minőségében tesz panaszt, hiszen Éger azzal indított etikai vizsgálatot ellenem, hogy megsértettem az Országos Etikai Bizottság elnökét, akiről itt írtam. Csakhogy Éger a Magyar Orvosi Kamara elnöke, így rendkívül nehéz megmagyarázni azt, hogy mi köze - az egyébként a szervezeti ábrán is - elkülönülő Országos Etikai Bizottsághoz. Hacsak nem az, hogy ez Éger pörölye, amely a renitens tagokra lesújt.
Aztán:
“Dr. Kunetz Zsombor sem a bepanaszolt magatartásával, sem az eljárás alatt tanúsított magatartásával nem tartotta tiszteletben más emberek emberi méltóságát, (pl. azon megjegyzése, hogy dr. Cser Ágnes az egészségügy legkártékonyabb személye), hogy nem lehet megbízni az etikai bizottságban, a hálapénzen történt szocializálódás miatt. Dr. Kunetz Zsombor nem tartotta tiszteletben az alapvető etikai normákat”
Azaz azzal, hogy a véleményemet közlöm, etikai normákat sértek.

Cser Ágnessel kapcsolatban a mai napig nem tudom, hogy milyen alapon csatlakozhatott az eljáráshoz, hiszen sem betegem, sem kollégám nem volt. Cser - hacsak az elmúlt egy évben nem végezete el a hat éves orvosi egyetemet - nem orvos. Így az orvosi etikai szabályok alapján mi nem állhatunk itt semmiféle kapcsolatban. Mégis, az etikai bizottság bevette a buliba, sőt még meg is hívta panaszkodni. Azonban a bizottság elkövetett egy hibát, megkérdezett arról, hogy mi Cser Ágnesről a véleményem, én meg válaszoltam: “Cser Ágnes az egészségügy egyik legkártékonyabb figurája” Aztán még ezt is a fejemre olvasták! 
És igazán itt értünk el ahhoz a ponthoz, ami rendkívül veszélyes, hiszen amennyiben Cser Ágnes közszereplővel kapcsolatban negatív véleményem van, mondjuk azt mondanám rá, hogy puhatestű, vagy csiga, vagy kártékony és ezt az etikai bizottság nekem felrója, akkor majd mit kaphat dr. Kiss, akinek a szomszédjával van telekvitája és dühében a szomszédot elküldte a büdös picsába? Vagy dr. Kovács, aki egy jobb kezet nem megadva beintett a motorosfutárnak? Esetleg dr. Nagy, aki a pimasz kölkét verte szájon?
  

Az etikai bizottság nem foglalhat állást az élet mindennapi területein, csakis kizárólag olyan kérdésekben, amelyek magával az orvoslással, mint szakmával kapcsolatosak.
Jól mutatja ezt egy nagyon fontos állásfoglalás a Kúriától, amely a Keszthelyi doktor ellen indult etikai vizsgálat eredményeképpen kimondja, hogy “ az Etikai Kódex alapvetően az orvosi, gyógyító-megelőző tevékenység gyakorlásához kapcsolódóan állapít meg etikai szabályokat az orvosok számára a betegekkel és más orvosokkal való kapcsolattartásra… az Etikai Kódex nem fogja át és nem is foghatja át az orvosok mindennapi tevékenységét” Hivatkozik még az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatára, meg az olyan apróságokra is, mint a véleménynyilvánítás szabadságára is. A teljes anyag itt érhető el.
Ezzel megy szembe a Magyar Orvosi Kamara, már nem először, arról meg hogy olyan apróságokról, mint három betű egymásutáni leírásáról már ne is beszéljünk:
“A Bizottság súlyosbító körülményként értékeli, hogy bár a felületet magánemberként gondozza, azon magát olyan címekkel is felruházza, amellyel feltehetően nem rendelkezik, pl. egészségügyi szakértő. Ezen címének használatát azzal magyarázta, hogy régóta dolgozik az egészségügyben, szakvizsgával, közgazdasági BMA oklevéllel rendelkezik, így ez a cím megilleti.”
Az a BMA igazándiból MBA, segítek, Master of Business Administration, "ami a világ legrangosabb, legismertebb és legelterjedtebb egyetemi fokozatú végzettsége a menedzsment területén." Idézet innen
Ha sebész kollégámat és az etikai bizottság láthatóan szakbarbár tagjait az orvosláson kívüli világ komolyabban is érdekli, szívesen állok rendelkezésükre.
Addig is, a fellebbezést már benyújtottuk, ha szükséges, akkor a én is kérni fogom a Kúria kijózanító pofonját Emeséinknek!

És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a "veszprémi" onkológus-nőgyógyász, aki csak azokon végzett életmentő műtéteket, akik 150 ezret fizettek neki szintén elsőfokon megrovást kapott. Vagy az a nőgyógyász, aki szexet akart vizsgálatokért, nőgyógyászati bevatkozásokért az a Magyar Orvosi Kamara esztergomi választókerületi elnöke volt. De persze arról sem, hogy a MOK szó nélkül tűri meg Etikai Kollégiumi tagjai között azokat, akik náci eszméket hirdetnek.

Ezekhez képest valóban főbenjáró bűn a MOK és Cser Ágnes negatív kritikája.
 

Tovább

Ismét elmarasztalta a Bíróság a Magyar Orvosi Kamarát

Még tavalyi évben indítottunk 11-en, orvosok pert a Magyar Orvosi Kamara (MOK) szabálytalan adatkezelése miatt. Ugyanis a MOK vezetés teljesen természetesnek gondolta, hogy az összes orvos személyes adatát kiszolgáltatta harmadik félnek, ebben az estben biztosítónak. 
Hasonló perben már 2016-ban is kimondta a Kúria, hogy a Magyar Orvosi Kamara megsértette az orvosok személyes adatok védelméhez fűződő jogát. 
Ennek megerősítése történt most meg és immár ismét jogerősen kimondta a Fővárosi Törvényszék, hogy a Magyar Orvosi Kamara megsértette a felperesek személyes adatok védelméhez fűződő jogát, azaz jogtalanul adott ki harmadik fél számára személyes adatokat. Kép: http://www.dnaindia .com


Mint ismeretes a Magyar Orvosi Kamara vezetése úgy kötött életbiztosítást a tagok részére, hogy erről a tagok egy része nem is tudott, így nyilván igénybe venni sem tudta a szolgáltatást, sőt a szolgáltatással kapcsolatos biztosítási kötvényt sem ismertük meg évekig, amelyből kiderülhetett volna, hogy ki és mikor jogosult és milyen kárigényt bejelenteni. Ennek a közlése csak most - hogy elkezdtük piszkálni az ügyet - történt meg a MOK honlapján. Annál jobb biztosítás pedig valószínűleg nincs is, mint az amikor a biztosított fizet, de kárigényt nem tud bejelenteni, mert azt sem tudja, hogy rendelkezik biztosítással.
A MOK által kötött biztostítás részleteit nem ismerjük, mert bár kikértem a szerződést, ezt a mai napig nem kaptam meg. Ezt az ügyet jelenleg a NAIH vizsgálja és könnyen lehet, hogy ebből is adatszolgáltatási pert kezdeményezek, mint a nemrég jogerősen megnyert gazdálkodási adatokkal kapcsolatban.
A Bíróság a kerestünk másik felét elutasította, ebben sérelemdíjat kértünk a Kamarától, amit  jótékony célra kívántunk fordítani, azonban a Bíróság ezt az igény elévülés miatt nem ítélte meg.

Számunkra, azonban így is nagyon fontos ítélet született, hiszen rámutatott, arra a Bíróság, hogy a Magyar Orvosi Kamara törvénytelenül, nem a jogszabályoknak megfelelően működik.
 

 

Tovább

Sürgős szükség a sürgősségi ellátásban

Elérkeztünk ahhoz a befejező részhez, amely a sürgősségi átalakítás lehetséges útvonalait tárgyalja, a biztonságos és korszerű betegellátás jegyében. (Bocs, ez is sok szakmát tartalmaz.)
Ebben a bejegyzésben azt járom körbe, hogy magán a sürgősségi osztályokon milyen változásokra van szükség a fenti célok érdekében.

És persze nem maradhatnak ki maguk a fogyasztók, a betegek sem, hiszen nem kétséges, ahhoz, hogy élhető (a szó mindenféle értelmében) sürgősségi ellátást kapjunk, bizony nekünk, betegeknek is változtatnunk kell a szemléletmódunkon. 
Akkor lássuk, hogy mi kellene a sürgősségi orvosok/ápolók és szakszemélyzet ügyében.
Valószínűleg nem ússzuk meg, bele kell nyúlnunk az egész rendszerbe. Először is nagyon komolyan meg kell erősíteni a TRIAGE- t, az esetek nagy részében itt dől el sok minden. A triage az a valami, amely szakmai szempontok szerint osztályozza a betegeket, leegyszerűsítve valahogy így: újraélesztendők előre, kisujj sérültek hátra. Előbbieknek nincs vesztegetni való 10 másodpercük sem, utóbbiak várhatnak akár órákat is egészségkárosodás nélkül.

#sürgősség #sürgősségiellátás #triage #várólista #sürgősségiosztály #várakozás
Ha ez a triage rendszer nem működik jól, akkor már az elején megette a fene a rendszert.

A sürgősségi osztályok többségében a triage-t nem orvos végzi és ez nagyon helyesen van így, erre a munkára éppen elég egy jól képzett egészségügyi dolgozó. A probléma nem is itt szokott kezdődni, hanem annál, amit mi úgy hívunk, hogy re-triage. Ez az a folyamat, amikor az ellátásra várakozókat újra és újra meg kell vizsgálni, és megnézni, hogy az állapotuk nem romlott-e jelentősen. A jelenlegi ellátásból ez a láncszem szokott kimaradni, egyszerűen nincs rá sem ember, sem idő az iszonyatos betegforgalom mellett. Pedig ezzel gyorsan és látványosan lehetne javítani a helyzeten.
Emellett szükséges az alapellátást behozni a sürgősségi osztályra és nem csak az orvost, hanem az őt segítő néhány asszisztenst is. De nem csak rendelni, hanem bizony a háziorvosokat a mentőorvosokkal, mentőtisztekkel, mentőápolókkal együtt havonta-kéthavonta be kell forgatni a sürgősségi osztályos ellátásba, természetesen tisztességes ellentételezés mellett. Ezzel a lépéssel megoldható lenne, hogy a sürgősségi ellátás kórházon kívül és belül is azonos szemlélettel rendelkezzen. Azaz a kórházon kívüli ellátás gyakorlatilag a kórházi ellátás előkészítése kell, hogy legyen sürgős szükség esetén.
Alaptényként kell rögzíteni, hogy orvos csak orvosi feladatot végezzen, jelenleg egy itt dolgozó orvos adminisztrátor, nővér, beteghordó stb… egyben. El kellene jutnunk odáig, hogy megértsük, az orvos munkaideje a legdrágább a rendszerben, ezt nem pazarolhatjuk el. Arról már volt szó, hogy számos, jelenleg még orvosi feladatot itt is át kell adni - megfelelő oktatás után - a szakszemélyzetnek. Sokkal több adminisztrátort kell a rendszerbe rakni, minden vizsgálóban kell, hogy legyen egy orvosi adminisztrátor, akinek az orvos diktál. Ne az orvos használja az informatikai rendszert, ne az orvos írja be a vizsgálatok kéréseit, ez mind-mind feleslegesen elpazarolt, értékes idő. De nem szükséges, hogy orvos végezzen sebtoilette-et, vagy varrjon egyszerű sebeket össze.
Az viszont elengedhetetlen, hogy azokon a helyeken, ahol van  például baleseti sebészeti ellátás is, ott ne a baleseti sebészek végezzenek olyan ellátásokat, mint vállficam reponálás, vagy bonyolultabb sebzárás. Igen, nekünk is meg kell tanulnunk feladatokat átvenni az egyéb szakorvosoktól. Így a konzíliumok mennyisége is jelentősen csökkenhet, valamint ezekre tényleg akkor kerül majd sor, amikor arra igenis szükség van. A baleseti sebész rezidenseknek sem az a dolguk, hogy a sürgősségi osztályon varrjanak, akkor amikor a képzésükben a sebészeti osztályon  kellene dolgozniuk, nekik a műtőben a helyük, hogy megtanuljanak operálni, és majd amikor a sürgősségi osztályos gyakorlatukat végzik, akkor varrjanak a kisműtőben.
Azonban van valami, ami véleményem szerint rendkívül fontos, ámbár a jelenlegi rendszerben sokszor nyomát sem találni, ez pedig az a nagy tapasztalatú sürgősségi orvos, aki egy kritikus (főképpen a több szakmát is érintő baleseti sérült) beteg sorsát végigmenedzseli. Azaz a szükséges vizsgálatokat összefogja, koordinálja és az egymásra épülő ellátási lépcsőket megtervezi, irányítja. Ez a betegmenedzser a kritikus beteg ellátása közben az irányítást végzi, és nem a betegellátást. Segítségével jelentősen növelni lehet mind a kritikus állapotú betegek túléléstét, mind az ellátás hatékonyságát is.

Végezetül, a hatékonyságnövelés és a konfliktusok kezelése érdekében az eredményes orvos-beteg kommunikációt oktani kell, ez nem megúszható. Ugyanis a legtöbb orvos-beteg konfliktust pontosan ez okozza, vagy a kommunikáció teljes hiánya.
Ez utóbbit, az egészségkultúrával  együtt a lakosságnak is oktatni kell kisiskolás kortól. Mert az azért nem árt, ha a testünk legalapvetőbb működésével tisztában vagyunk, és legalább alapfokon ki tudjuk fejezni a problémánkat. Ugyanis a sürgősségi osztály nem arra való, hogy a gyerek, vagy a nagymama kullancsípését ott nézegessék.  Sőt nem is arra, hogy a több hetes panaszokra megoldást találjanak, vagy az elfelejtett havi gyógyszeradagot felírják. 
Sajnos a betegeknek meg kell érteniük, hogy itt sincs minden ingyen, ahhoz hogy jól működő sürgősségi ellátást kapjanak, nekik is szükséges némi áldozatot hozniuk.
Így például megérteni azt, hogy a sürgősségi ellátás keretén belül nincs helye a gyógyszer felírásnak! A szükséges gyógyszerek pár napi adagját a kórháznak kellene biztosítania az erre rendszeresített gyógyszertárból, majd a további adagot a zárójelentés alapján a háziorvosi asszisztens írja ki. 
Bizonyos kórképekkel pedig, a beteg elutasítható és alacsonyabb irányba tovább küldhető kell hogy legyen (ezeket a nyilvánvaló kórképeket magának a szakmának kell kidolgoznia). De ilyen lehet például az egyértelműen reumatológiai probléma, vagy az ismert, krónikus betegségek egy része. 
A betegeknek el kell fogadni azt is, hogy bizonyos panaszok esetén szembe kell nézni ésszerű várólistákkal, amely nem kerülhető meg a sürgősségi osztály igénybevételével.
Az előző részekben már leírtam, hogy a várólisták természetesen nem szabad, hogy veszélyeztessék a beteget és további egészségkárosodást okozzanak és azt is, hogy a szakellátást hogyan kell és lehet hozzáférhetővé tenni.

A fenti lépések, csak és kizárólag ezek után léphetőek meg .
Ezenkívül szükséges lesz az is, hogy az osztályok munkáját ne a mindenhonnan kiöregedett, nyugdíjaskorú biztonsági őrök segítsék, hanem olyanok, akik hatékonyan fel tudnak lépni szükség esetén. Most gyakran az orvos idejéből megy el az agresszív betegek, vagy hozzátartozók megfékezéséhez szükséges pszichoterápiára fordított idő. És persze az sem normális, hogy aki a betegellátásban dolgozik, az minden nap támadásoknak és fizikai atrocitásoknak legyen kitéve, csak azért mert az egykori Rendőr Pista éppen levegőt sem kap a szétdohányzott roncstüdejével és 45 kilójával ahelyett, hogy a támadót megfékezze.
Ebbe is, mint az összes egyéb humán erőforrás fejlesztésbe pénzt kell beletenni, de ez megtérül, mert rengeteg munkaidő és frusztráció megspórolható. Ráadásul hatékonyabb, pontosabb munkát erdeményez.


Végezetül a szakmának világos, jól használható, egyszerű, de számon kérhető protokollokat kell elkészíteni. Ugyanis ki kell törni abból a defenzív orvosi  gondolkodásból, amellyel jelenleg rendelkezünk. Nem lehet sem időben-, sem költségben-, sem ellátásban hatékony az a kivizsgálás, amely egy szívinfarktus esetén az övsömör okát is kutatja, vagy ne legyen baj belőle alapon rendeli a vizsgálatokat. Ezeknek célirányosnak és pontosnak kell lenniük!


Nem állítom, hogy a három részes anyag alatt minden kérdés tisztázódhatna a sürgősségi ellátás tekintetében, azonban ezen lépések, vagy legalább az irány sokat segíthetne, hogy ne az osztályon, a folyosón félretolva haljunk meg infarktusban. 

És még valami, gyakran nem a leghangosabb a legbetegebb, tehát hiába nyög, nyerít valaki, attól még lehet a triage végén pusztán szakmai okokból is.

#sürgősség #sürgősségiellátás #triage #várólista #sürgősségiosztály #várakozás
 

 

Tovább

Padlón az Orvosi Kamara költségvetése?

A remek ritmusérzék és a kiszámítható pofátlanság mindig is Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetőjének a sajátossága volt. 
Most páros lábbal szállt be a választási kampány hajrájába. 
Éger István köztudottan a jelenlegi hatalomnak köszönheti azt, hogy még vezeti a Magyar Orvosi  Kamarát. Maga Éger nyilatkozta több sajtóterméknek is, hogy amikor Szócska Miklós akarta a hatalmát megnyirbálni a kamarai törvény módosításával, akkor maga balog zoltán sietett a megmentésére, így nem készült el a kamarai törvény módosítása és így maradhatott kamarai elnök. Dacára annak, hogy az Állami Számvevőszék 2015-ös jelentése is olyan súlyos megállapításokat tartalmaz, ami - véleményem szerint - bármely cégvezető szabadságába kerülhet. 
A fentiekből egyértelműen következik, hogy Éger István elnök politikailag elkötelezett és lojális, ezt nehéz is volna tagadni attól a köztestületi megélhetési vezetőtől, aki például tető alá hozta a szégyenletes bérmegállapodást az egészségügyben. (erről itt írtam korábban).

#égeristván #megélhetésivezető #magyarorvosikamara #tagdíjemelés #politika

MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Botár Gergely

Ennek ellenére most olyan durva, drasztikus lépésre szánta el magát, ami kétségbe vonja a lojalitását.
Ugyanis pontosan a választási kampány kellős közepén küldette ki azt a tagdíj módosítást tartalmazó körlevelet az orvosok számára, amelyben tájékoztat mindenkit, hogy az eddigi tagdíjkedvezmények nagy részét visszavonja, azaz voltaképpen tagdíjat emel. 
Ezzel viszont konkrétan azon hatalom ellen kezdett el önkéntelenül is dolgozni, amely a regnálását lehetővé teszi, azaz Éger a rendkívüli éles politikai érzékétől vezérelve most már minden oldal felé kellemtelen, oszlásnak indult hullának imponál a bukása előtt. 
A körlevél szerint a tagdíjemelés mértéke a következőképpen alakul: 
Megtartja a GYES, GYED, GYET és a 70 pluszos kollégák tagdíj kedvezményét, vagy mentességét a MOK, és eltörli az összes többi kedvezményt.
Eltörli többek között a fiatalok eddigi 50 százalékos kedvezményét, a 70 éven aluli nyugdíjasok kedvezményét, a táppénzen levők kedvezményét, az egészségügyi köztisztviselők kedvezményét… bővebben lásd az ez volt, ez maradt fotóknál.

ez volt... forrás mok. hu

#égeristván #megélhetésivezető #magyarorvosikamara #tagdíjemelés #politika 

ez sikerült... forrás: mok. hu

#égeristván #megélhetésivezető #magyarorvosikamara #tagdíjemelés #politika

Bárhonnan is nézzük, ez a brutális tagdíjemelés meglehetősen furcsa, hiszen évi közel másfél milliárd forintból gazdálkodhat a MOK, a tagokra nézve különösebb eredmény nélkül. Persze az is igaz, hogy a MOK gazdálkodását nem ismerhetjük meg közelebbről, hiszen ezen adatokat a vezetőség jól titkolja. Nemrég éppen ezért indítottam pert a MOK ellen, amit jogerősen meg is nyertem (erről bővebben itt). 
Így feltételezhetően az elkeseredett bevételnövelés nem véletlen, hiszen valószínűleg komoly bajban lehet a költségvetés a pazarló gazdálkodás miatt. Azaz nagyon úgy tűnik, hogy az eddigi megélhetés a tagok befizetéséből már nem fenntartható, új forrás kell a luxusautó bérléshez, a parkolási bírságok finanszírozásához, vagy a székházban működő wellness központhoz is. A kis gömböc túl falánk lett.
A jelenlegi tagdíj emelés nem előzmény nélküli, ugyanis ezzel már tavaly év végén megpróbálkozott a MOK elnöksége, azonban az köszönhetően a tagság ellenállásának, nem sikerült, ezt nem szavazta meg az -amúgy Éger-párti - Küldöttközgyűlés. 
Furcsa módon a tavalyi tagdíj emelési kísérlettel párhuzamosan sem az elnökség, sem az Országos Hivatal nem állt elő olyan tervvel, vagy elképzeléssel, ami a saját költségvetését csökkentené, azaz a pazarló és urizáló gazdálkodást tovább finanszíroztatták volna a tagsággal.
Ehhez most nyilván máshonnan kellett előteremteni a fedezetet, amely segít a valószínűleg  kialakult költségvetési lyuk befoltozásában is. Erre pedig remek alkalmat szolgáltat azon kedvezmények megvonása, amelyek nem az egész tagságot érintik, így várhatóan majd kisebb balhét fognak generálni. Pláne akkor, ha az egészet eltitkolom és megkérdőjelezhető módon szavaztatom meg, majd sunyi módon közlöm a tagsággal.
A megküldött körlevél szerint ugyanis nem a Kamara legfőbb döntéshozó szervével a Küldöttközgyűléssel szavaztatta meg az elnökség a tagdíj emelést, hanem egy ennél alacsonyabb  szervezetével határozott úgy, hogy durván csökkenti azok számát, akik kedvezményes tagdíjat fizethetnek. Perszehogy a tagság megkérdezése nélkül. Mintegy újraértelmezve a ‘Gyere haza fiatal’ programot, immár dupla tagdíjért, hiszen a fiatalok és pályakezdők teljes kedvezményét  eltörölte.

Éger István pedig nem tud hibázni, ritmusérzékével sikerül a választások alatt széttrollkodnia azt a politikai erőteret, amelynek a létezését is köszönheti és tényleg olyan mint a viccbeli ember, aki ha két vasgolyót kap a kezébe, azt is elrontja. 
Persze ne legyen kétségünk, a felelősséget mint ahogy szokta, majd elkeni azzal, hogy ráfogja a népszerűtlen és ostoba döntését a MOK egyik testületére.

 

Tovább

Nagyon fontos pert veszített az Orvosi Kamara

Hiába púposkodott az Orvosi Kamara, ki kell adnia a gazdálkodására vonatkozó adatokat pedig, mindent bevetett azért, hogy ne kelljen válaszolni azokra a  Kamara gazdálkodását és a vezetők javadalmazását firtató kérdéseimre, amelyeket még tavaly tettem fel  nekik kamarai tagként. 
Erről itt és itt olvashatnak.

#magyarorvosikamara #pertvesztett #adatszolgáltatás #égeristván #bukás

Az érdeklődésem egyrészt Éger István elnök és az elnökség tagjainak a fizetésére, egyéb javadalmazására, fizetésen kívüli  juttatásaira stb. irányult, másrészt a MOK gazdálkodásaiban talált meglehetősen furcsa dolgok tisztázására. Ugyanis a MOK feltételezhetően a tagság pénzéből finanszíroz olyan gazdasági társaságot, amely az elmúlt évtizedben jobbára veszteséget produkált.
Ezekre a kérdésekre először egy semmitmondó választ kaptam, majd miután perrel fenyegetőztem, nagy nehezen kikerült a Kamara honlapjára Éger fizetése. A többi kérésemre nem kaptam választ, illetve 88 ezer 264 forint befizetéséhez kötötték, hogy a közérdekű adatokat megismerhessem. Majd - vélhetően nem függetlenül a kellemetlen érdeklődésemtől - még egy etikai eljárást is elindított ellenem a Kamara elnöksége, ahol úgy részesítettek megrovásban első fokon, hogy mint az később kiderült, az elsőfokú etikai bizottság az ellenem felhozott vádakat sem tudta pontosan megnevezni (erről itt)
Ezek után indítottam adatszolgáltatási pert a MOK ellen, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével.
És ezt a pert nyertem meg most, immár jogerősen másodfokon is, ugyanis az Orvosi Kamara fellebbezett, az elsőfokú ítélet ellen - ami szintén kötelezte az adatok kiadására.

Tehát még egyszer, egy kamarai tag meg kívánja ismerni a befizetéséből gazdálkodó köztestület gazdasági működését. Amely ahelyett, hogy ezeket kiadná, etikai eljárást indít a tag ellen és perbe bocsátkozik azért, hogy ne kelljen ezen adatokat kiadnia. Ráadásul miután a MOK elveszti a pert, fellebbez, így tovább növeli a perköltséget és az ügyvédi munkadíjakat is. Teszi ezt természetesen a tagok befizetéséből, annak ellenére, hogy az elsőfokú ítélet már teljesen nyilvánvalóvá tette, hogy semmi értelme a további pereskedésnek, az adatokat ki kell adni.

Az elsőfokú ítéletben leszögezte, hogy:

“a közérdekű adat kiadását csak akkor kötheti költségtérítés előzetes megfizetéséhez az adatkezelő, amennyiben ez az alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár, amit bizonyítani köteles.”

meg
“A bíróság mindenek előtt rámutat arra, hogy az alperes az Infotv. 29. § (4) bekezdését megsértve nem adott előzetes indokolt tájékoztatást költségtérítési igényéről, mert csak a költségtérítés iránti igénye összegét jelölte meg, de nem adta elő sem a költségigénye részletezését, se igénye megalapozottságát alátámasztó indokait, mely eljárása önmagában is jogellenes, ellentétes a törvény rendelkezéseivel. “

aztán
“A bíróság … arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy semmi nem támasztja alá azon alperesi állítást, hogy 30 munkaórát vesz igénybe a kiadási kérelemmel érintett adatok összegyűjtése. “

és még
“A bíróság az alperes alapszabályát értelmezve arra az egyértelmű következtetésre jutott, hogy mivel az alperesnek - mint az orvosok köztestületi formában működő érdekvédelmi szervezetének - alapszabályban rögzített kötelezettsége, hogy kérésre tájékoztassa tagjait gazdálkodása adatairól, így szükségképpen rendelkezésére kell állnia azon „munkaerőforrásnak”, amely ezen tájékoztatási feladat teljesítéséhez szükséges.”

végül
“A fent részletezett indokok alapján a bíróság a felperes elsődleges kereseti kérelmének helyt adott, és az alperest a kérelmének megfelelő adatok kiadására kötelezte, az alperes adatkiadási kötelezettségét a végrehajthatóság szempontjait is figyelembe véve meghatározva.” 

A meglehetősen egyértelmű és alapos elsőfokú ítélete ellen a MOK fellebbezett. Fellebbezését arra a nevetséges állításra próbálta építeni, hogy a MOK bizonyos - a MOK tulajdonában levő - cégeknek a gazdálkodási adataival kapcsolatban nem adatkezelő. Ez az állítás már csak azért sem igaz, mert nehéz azt elképzelni, hogy egy cég tulajdonosa ne lenne tisztában a saját cége tevékenységével, amelynek éves beszámolóit elfogadja, jóváhagyja. Sőt, minden éveben a MOK felmentvényt ad az általa tulajdonolt cégek vezetői számára, ami egyben azt is jelentheti, hogy a büntetőjogi felelősséget is átvállalja. 
De erre az érvrendszerre már szükségünk sem volt a másodfokú tárgyaláson, ugyanis a Bíróság pillanatok alatt lesöpörte a MOK védekezést azzal, hogy ezt a védekezést - amit a MOK a fellebbezésben írt - itt már nem használhatja. Ugyanis másodfokon a Bíróság azokat a tényeket vizsgálja, amit az elsőfokú Bíróság is vizsgált. Itt új panaszokat már nem lehet benyújtani és miután a MOK az elsőfokú eljárás alatt nem hivatkozott arra, hogy bizonyos kérdésekben nem tartja magát adatkezelőnek, itt ezt már nem teheti meg.
A másodfokú Bíróság pedig helybenhagyta az elsőfokú Bíróság ítéletét, így jogerősen lezárta a pert és a MOK-nak ki kell adnia azokat az adatokat, amelyeket kértem még tavaly.
Ez pedig el is hozhatja a jelenlegi vezetés azonnali bukását, ugyanis kétségem sincs afelől, hogy súlyos pénzügyi problémák miatt nem kaptam meg azokat az adatokat, amelyek egy normális köztestületben kérés nélkül is megismerhetőek. Valamint nem véletlenül próbáltak megfélemlíteni etikai eljárással is.
Mindenesetre köszönöm a város legjobb ügyvédjének és a TASZ-nak a segítségét! 
Talán meg kellene köszönnöm a MOK ügyvédjeinek is a teljesen impotens és hozzá nem értő tevékenységüket is, azonban ezt azért nem teszem, mert mégiscsak az én pénzemből is fizeti őket a jelenlegi elnökség.
És végezetül van még néhány kérdésem a gazdálkodással kapcsolatban, például a jelentősen túlárazott MOK által kiadott Orvosok Lapja nevű papírhalmaz, amely évente 118-70 milliós kiadási költséggel jár. Amennyiben ezt a költséget nem tudják megindokolni, ebből is komoly per lehet.

Tovább

Hogyan ne haljunk bele a sürgősségi ellátásba

Előző blogbejegyzésemben leírtam, hogy hogyan kellene átalakítani a budapesti ügyeleti és kórházi rendszert, az alapellását, a mentőszolgálatot, a háziorvosi ügyeleteket, ezekről itt olvashat bővebben.
Most nézzük a folyamatot tovább, hogy milyen olyan beavatkozásokra lenne szükség, amelyek segítségével tovább élhetnénk és a sürgősségi ellátás minősége már megközelíthetné az európai átlagot.
Vigyázat, zúzzuk a szakmát tovább, ezért lehet, hogy néhol száraz lesz az anyag!

#sürgősség #sürgősségibetegellátás #éljüktúl #egészségügy #szakellátás

Fotó: oroscafe. hu

III. pont: a szakellátás átalakítása.
Sokan azt gondolják, hogy csak azért kell sokat várni a sürgősségi osztályon, mert kevés az ott dolgozó orvos. Pedig az igazság ennél sokkal árnyaltabb és összetettebb.
A sürgősség osztályra beutalt, vagy bejövő betegek jelentős százaléka azért van ott, mert nem elégséges a szakorvosi hálózat kapacitása és hosszú hetekkel, esetleg hónapokkal későbbre kap a beteg időpontot a szakorvosi vizsgálatra. Ezért a rendszert megkerülve a sürgősségi osztályon keresztül próbálja meg a beteg, vagy a kezelőorvosa hozzájutni az áhított szakvéleményhez, ezzel is túlterhelve az amúgy is bedugult rendszert. 
Bár a betegek száma az orvostudomány fejlődésével egyre inkább növekedni fog, a betegségek kezelése a technikai fejlődéssel egyre inkább a kórházakon kívüli ambuláns ellátóhelyek felé fog kitolódni. Ezért és fenti problémák miatt is rendkívül fontos a szakellátás megerősítése és átalakítása. Jelenleg ez egy meglehetősen mostoha terület az egészségügyben, főképpen a manuális szakmák között (nőgyógyászat, sebészet stb…) Ugyanis itt a műtétek és egyéb kórházi beavatkozások hiánya miatt jóval kevesebb a hálapénz. Sőt, miután ez az állami ellátás  mindenkinek jár, sokkal kevésbé kifizetődő az ott dolgozó orvos számára, hiszen itt a hálapénzmentes betegekre is jelentős időt kell fordítani, ami a hálapénzes betegek elől veszik el. Ezért a szakrendelés a legkevésbé sem népszerű az orvosok között, sőt sokan igyekeznek menekülni ez elől. Sok helyen a szakorvosjelölteket, sokszor a rezidenseket küldik a szakrendelőkbe, ami nemcsak a minőség szempontjából aggályos, hanem egy-egy beteg kezelése is tovább tart, mint a nagyobb tapasztalatú szakorvosok számára. A megoldás az lehetne, hogy az itteni munkát sokkal súlyozottabban fizetnék, mint ugyanezt a kórházakban. És igen, itt is komolyan szerephez kellene juttatni azokat a magasan képzett egészségügyi szakembereket, akik képesek lennének egyes, jelenleg még orvosi kompetenciába tartozó feladatokat átvállalni. 
Szükséges lenne bővíteni az egynapos sebészeti ellátások körét is, amely beavatkozásokat ezekben a szakrendelőkben kellene javarészt megoldani. Furcsa és megdöbbentő az a tény, hogy ma az egynapos sebészeti kezelések kétharmadát az egyetemi centrumok végzik. Megfordultunk a lovon, ugyanis ezen centrumoknak nem a legegyszerűbb, hanem a legbonyolultabb ellátást kellene biztosítaniuk. Azonban a finanszírozás lehetővé teszi azt is, hogy aktív osztályokon végezzenek egynapos beavatkozást, akár egyetemi centrumokban is. Így a beteg és a hálája is ott marad. Szégyen az, hogy - bár az egynapos beavatkozások száma növekszik - ott, ahol ezeket a beavatkozásokat kellene végezni, mindössze az összes műtét 5 százalékát végzik el. Azaz, ahol a legnagyobbnak kellene lennie az egynapos beavatkozások számának - a szakrendelőkben - ott a legalacsonyabb. A hálapénz és a finanszírozás miatt mindent inkább beterelünk a magasabb szintű ellátóhely felé, ahelyett, hogy megfordítanánk az irányt. 
Ez pedig ahhoz vezet, hogy amíg dr. Cash (nem Johnny) özvegy Zitkovicsné visszerét operálja, addig pont nem tud konzultációt adni a sürgősségi osztályon a vérző beteg számára, mert egyszerre még ő sem képes két helyen megjelenni. De ugyanez igaz akár a nem manuális szakmákra is, hiszen a mai viszonyok között a főorvosok a magánrendelésüket a kórház biztosította keretek között  végzik. Így amíg dr. Szívkovács nézegeti Zitkovicsné barátnőjét, addig ő sem tud konzultációt adni a sürgősségi osztálynak, ezzel a már úgyis végletes orvoshiány megtöbbszöröződik. 
A megoldás az lehet, hogy szigorúan meg kell tiltani az ambuláns betegvizsgálatokat a kórházakban, erre a szakrendelőkben kell, hogy lehetőség nyíljon. Persze ez is csak akkor léphető meg, ha dr. Cash főorvos úrnak nem visszereket kell operálnia, hanem a tudásának megfelelő műtétekből és oktatásból európai szinten orvosként megél, természetesen hálapénzmentesen. 
Az egynapos sebészetek finanszírozását úgy kell megoldani, hogy megérje azt a szakrendelőknek felvállalni és a kórházakba csak és kizárólag a komplikáltabb esetek juthassanak. 
Ezekkel a megoldásokkal elsősorban megnőne a szakrendelőkben dolgozó orvosok presztízse, a kompetenciák leadásával csökkenthető lenne az orvoshiány, az egynapos sebészet kiterelésével pedig a kórházi betegforgalom. Ezek pedig együttesen csökkentik a sürgősségi ellátás időtartalmát is. Hiszen legtöbbször a leletre kell várni és nem a sürgősségi orvosra, ez pedig azért nem készül el, mert a rendszer vízfejű és mindet az orvosokkal akar megoldani, valamint azért nem, mert a konzultációt adó orvosok jó része éppen azzal foglalkozik, hogy ebben a hálapénzalapú, végletekig korrupt rendszerben valahogy megéljen.
Amennyiben a szakrendelőket sikerül a helyükre rakni és súlyuknál fogva megfelelően kezelni, a praxisközösségekből továbbküldött betegek nem a sürgősségi osztályon, hanem a szakrendelőkben fognak jelentkezni, betegségüknek megfelelő várakozási idővel.
Hogy ez mennyi lesz és mit kell nekünk, sürgősségi orvosoknak és a betegeknek is tennie azért, hogy ne haljunk bele a sürgősségi ellátásba a következő bejegyzésem tartalma lesz.
Folyt. köv…
 

Tovább

Beszakadt a Mentőszolgálat költségvetése?

Bár valamelyest csökkent, még mindig egy milliárd feletti a hiány az országos Mentőszolgálatnál. 
Mint ismeretes az mfor.hu szúrta ki, hogy míg tavaly novemberben mindössze 98 millió forintnyi lejárt, de ki nem fizetett számla állt az Országos Mentőszolgálatnál, addig ez  decemberre valamivel több, mint 1,7 milliárdos tartozássá duzzadt. 
Az összeg nagysága miatt sokan - jómagam is - azt feltételezték, hogy ez egy, vagy két egyszeri beruházásból eredő hiány lehet, amely mögött késői utalás állhat, azonban mostanra sokkal inkább úgy tűnik, hogy ez egy görgetett és felhalmozott adóságállományból keletkező hiány, amit a nem hozzáértő gazdálkodás okozhatott. Ugyanis február végén - bár ötszázmillióval csökkent - a tartozás még mindig több, mint 1,2 milliárd forint. Ebből arra lehet következtetni, hogy nem egy egyszeri tétel dobta meg a mentők költségvetését, hanem ez az alultervezett gazdálkodás miatt alakulhatott így és duzzadt ilyen mértéküre. Emlékeztetőül, a Mentőszolgálat költségvetése soha nem volt olyan magas, mint napjainkban, a 2010-es évekhez képest mára szinte duplájára nőtt a szervezet költségvetése, 22 milliárdról 39,7 milliárdra. Ezt a tényt az ember minisztérium is nagy büszkén hirdeti. 

#mentőszolgálat #költségvetés #hiány #balogzoltán #emmi #BMFotó: mentokkapuvar. hu

Azt azonban már nem, hogy a 2010-es éveket jellemző gondatlan- és pazarló gazdálkodás az évek elteltével mit sem változott. Kivétel talán egy rövid időszakban volt, hiszen a jelenlegi vezetés a kasszát pozitív szaldóval vette át. 
A kialakult költségvetési szakadékot pedig, most egyre inkább a fennálló humánerőforrás-hiány miatt szükséges túlórák korlátozásával próbálják meg - kevés eredménnyel - befoltozni.
A helyzeten valószínűleg az sem segít, hogy a BM egyre nagyobb falatot hasít ki a mentők ellátásából, lassan minden komolyabb mentős beszerzésbe beteszi a lábát, akár a munkaruhákat, akár a mentőautók beszerzését nézzük. Ráadásul a BM segítségével, hogy hogy nem hirtelen minden drágább lesz. A mentőautók ára darabonként 5,7 millió forinttal ugrott meg hirtelen, miután a BM Heros Logisztikai Ellátóközpont Kft. is pályázott sikeresen a Mentőszolgálatot addig egyedül ellátó Profile Vehicles Oy finn céggel együtt. És ezt a drágulást nem magyarázhatja az esetenként eltérő műszaki tartalom sem, most ugyanis arra hivatkoznak, hogy a kézi váltós helyett automata kocsikat vásárolnak majd.
Hasonlóan furcsa, mondhatni Hungaricum a mentősök egyenruha-közbeszerzése. Itt a jogszabályi feltételek miatt az egyedüli induló és nyertes, a Bv. Holding Kft. fogja a mentősök formaruháját elkészíteni. A pályázatban az meglehetősen furcsa, hogy azt nem Országos Mentőszolgálat, hanem annak megbízásából a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága írta ki. Azaz a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága volt az ajánlatkérő és kért ajánlatot jobb híjján saját magától. A dologban az a legmeghökkentőbb, hogy közbeszerzési szakértővel konzultálva ez teljesen legális ma Magyarországon. 
Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a szocialista, kommunista rendszerhez, ahol az állam volt mindennek a megrendelője és a teljesítője is. Ugye emlékszünk a cipőt a cipőboltból hirdetésekre, most pontosan itt tartunk. Kizárva a versenyt és ezáltal a fejlődés lehetőségét is, ráadásul ezt megfejelve a szokásos túlárazott mutyival is.
Így persze nem kell majd csodálkoznunk, ha a mentősök munkaruha és gépjármű beszerzései hasonlóan jól sikerülnek, majd, mint a nagy dérrel-durral beharangozott béremelésük, hiszen a bérük sok esetben az ígéretekkel szemben alig mozdult el a garantált bérminimumtól, amit minden középiskolai végzettségű dolgozó alapból megkap. Ezért, most éppen sztrájkot szerveznek.
De a BM nemcsak a közbeszerzések tájékán somfordál a Mentőszolgálat körül. hanem lassan teljesen átveszi annak irányítását is a 112-es rendszerrel. (Arról, hogy ez miért rendkívül káros és veszélyes, hogy ez hogyan veszélyezteti és lassítja a mentést itt írtam.) A 104 mentőhívószámot már szinte mindenhol átirányították a BM által fenntartott 112-es Egységes Európai Segélyhívóra, kivétel Budapestet. Itt 2017 novemberére ígérték az átirányítást, azonban úgy tűnik jobbnak látják megvárni a választásokat, mintsem szembenézni a várható óriási botrányokkal. Azaz valószínűleg itt még azért nem történt meg ez a felelőtlen és teljes mértékben szakmaiatlan lépés, mert egész egyszerűen a döntéshozók is tudják, hogy ezzel emberéleteket fognak kockáztatni és ez a választások előtt az álmoskönyv szerint sem jó ómen.
A Mentőszolgálat menedzsmentje pedig partner mind abban, hogy drágán vásároljanak mentőgépjárművet, vagy verseny nélkül ruhát a bajtársaknak, de abban is, hogy a mentést veszélyeztessék a BM hataloméhsége miatt.
Igaz, a kialakult hiány miatt már valószínűleg nem sokáig kell aggódnia a főigazgatónak, a hírek szerint erősen mozog a széke. 
Az emberminiszternek, ismét sikerült a tuti, olyan vezetőt választania, aki egy éves regnálása során a költségvetés beszakadásán kívül mást felmutatni nem tudott.
De, persze ennek megint csak a mentősök isszák meg a levét, akik hiába várnak a beígért mentős életpályamodell bevezetésre, mert ez pont ott tart, ahol egy éve, sehol.
A betegek meg lecsökkentett túlórák miatt várhatnak a mentőre, amit ha szerencséjük van a 112-nél ülő alkalmazott legalább azonos megyébe küld.
 

Tovább

Cser Ágnes megfenyegetett


A héten volt az az etikai tárgyalás, ahol a Magyar Orvosi Kamara nevében Éger István elnök és Cser Ágnes panaszolt be az Orvosi Kamara Etikai Bizottságánál. Most még/már elsőfokú tárgyalásnál tart az ügyem. Igen, arról az ügyről van szó, amiről itt és itt és itt már korábban is írtam, amelyről végső soron kiderült, hogy úgy ítéltek megrovásra, hogy a vádat sem ismerték kellőképpen és most kezdték megint elölről. No, ennek volt most egy fordulója, ahol személyesen is képviseltette magát a hazai egészségügy nagyasszonya és az egészségügy egyik legkártékonyabb figurája, maga Cser Ágnes megélhetési szakszervezeti vezető is.

#cserágnes #megélhetésivezető #orvosikamara #mok #égeristván #etikaibizottság

Fotó: Veres Viktor :) de nem a helyszínen

 

Cser rögtön egy meglehetősen aljas taktikával kezdett, miszerint odaszúrta az ügyvédemnek, hogy őt magát az ügyvédem édesapja védte, így szerinte felmerülhet az összeférhetetlenség gyanúja. Ami persze teljes jogi nonszensz, amit talán még Cser is tud a jogi diplomája mellett, arra azonban tökéletesen elég, hogy ízléstelen, aljas módon támadjon emberi értékeket. Ügyvédem édesapja ugyanis 14 éve halott, így az egész értelmetlen alattomoskodásra volt csak jó.

Ezután hosszas polémia zajlott arról, hogy az etikai meghallgatás nyilvános legyen-e, vagy zárt. Én ugyanis közvetíteni akartam, ezt azonban nem engedték. Elzárkózott a nyilvánosság elől az a Magyar Orvosi Kamara, aki közleményben tudatta, hogy a köztestület a világ legtranszparensebb szervezete és az a Cser Ágnes is, akinek a szakszervezetének második paragrafusában szerepel a nyilvánosság, mint érték (köszönet ezért a kutatómunkáért az ügyvédemnek).

Miután a tárgyalást zárttá nyilvánította az etikai bizottság én kértem, hogy a törvény adta jogomnál fogva távozzon az aki nem a bizottság tagja és ellene kifogással élek. Ilyen volt az a jogász, akit a Kamara fizet (perszehogy az én tagdíjamból is) és véleményem szerint alapvető jogi fogalmakkal sincs tisztában. Ugyanis olyan érdekes megfogalmazások hagyták el a száját, miszerint ez az etikai bizottság nem hatóság, így nem is lehet hatóságként kezelni. Ami még egy laikus számára is végtelenül ostoba megfogalmazás, hiszen egy olyan szervezetről beszélünk, amely szankcionál, foglalkozástól eltilt, felfüggeszt, pénzbírságot ró ki, megrovásban részesít, határozatot és végzést hoz, tehát hatóságszerűen működik. A hölgy azonban nem távozott, így szerintem törvénytelenül, de ment tovább a tárgyalás, ahol kisebb huzavona alakult ki abból, hogy nem voltam hajlandó a telefonomat kikapcsolni, vagy kivinni a teremből. Cser Ágnes ugyanis ezt kezdeményezte és megpróbált erre utasíttatni engem is. Ennyire félt attól, hogy rögzítem azt az etikai tárgyalást, ahol én vagyok a panaszolt, azaz a vádlott. 

Először azt a régi kérdésemet próbáltam meg tisztázni a bizottsággal, hogy Cser Ágnes milyen jogalapon panaszolhatott be a Magyar Orvosi Kamaránál és milyen alapon fogadta be a panaszt a Budapesti IV-es számú Etikai Bizottság. Ugyanis Cser Ágnes nem orvos - legalábbis nem adta tanújelét annak, hogy egy év alatt elvégezte volna bármelyik orvostudományi egyetemet - és nem is volt még soha betegem, aki panaszkodhatott volna orvosi ténykedésemre. Ezt a kérdést nem tudta a bizottság megválaszolni, azt mondták, hogy majd írásban indokolnak, holott ha erre választ kapok, akkor simán lehet, hogy Cser Ágnest nem is kellett volna végighallgatnom. 

Néha tényleg már én éreztem magam kényelmetlenül az etikai bizottság és a MOK által felbérelt jogászok inkompetenciája miatt, amikor velük szemben a város egyik legjobb ügyvédjével képviseltettem magam. 

Tűnődni azonban nem volt időm, Cser Ágnes gyorsan elindította a még az MSZMP KB-ből ismert kommunista tempót, néha szereptévesztésbe került és levezetőelnöknek képzelte magát, vagy felemelt ujjal mutogatva elmagyarázta, hogy mely kérdéseket utal(!) a bizottság kezébe. Majd megfenyegetett, hogy amennyiben akárcsak írok is erről a tárgyalásról ő újabb és újabb etikai eljárást fog velem szemben kezdeményezni.

Ennek persze, most itt is állok elébe, bár továbbra is fenntartom a véleményem, hogy Cser Ágnesnek semmiféle jogalapja nincsen engem a Magyar Orvosi Kamaránál bepanaszolni. 

Ugyanis szerintem, Cser Ágnes egyszerűen a véleményem miatt panaszolt be egy olyan köztestületnél, ahol azt reméli, hogy kapcsolatai révén engem elítélnek.

Ne felejtsük, Cser Ágnes és Éger István együtt magasztalták azt a gyalázatos béremelést is, aminek eredményeként van olyan egészségügyi dolgozó, akinek a nettó bére 2 forinttal emelkedett. Hasonló képességű megélhetési vezetőkről beszélünk, akik a saját tagságukat bármikor feláldozzák a saját megélhetésük biztosítása érdekében.

És Cser Ágnes azzal is tisztában van, hogy nincs más fórum, ami esetleg neki igazat adna, mint például egy bírósági eljárás, mert ott bizony alapvető jogi ismeretekkel is bíró jogászok ülnek, akik különbséget tudnak tenni egy megélhetési vezető sirámai és az alkotmányos jogok, mint például a vélemény nyilvánítás szabadsága között.

Mindezek felett sajnos a tárgyalásnak semmi értelme nem volt, mert amikor az ügyvédem szeretett volna kitérni azokra a kérdésekre, amelyeket az előző tárgyaláson a bizottság arra hivatkozva nem tudott megválaszolni, hogy nem volt jelen sem Cser Ágnes, sem Éger István panaszos, most sem kaptunk válaszokat. Ezeket ugyanis annyival elintézték, hogy ott van önök előtt leírva. Holott egy ilyen etikai eljárásnak pontosan az lett volna az értelme, hogy megpróbálja az álláspontokat egymáshoz közelíteni, azonban erre kísérlet sem történt. 

Így az egész csak arról szólt, hogy Cser Ágnes eljátszhassa élete egyik jelentős rózsaszín szerepét, a mi (orvosok) pénzünkből, felemelt ujjal és piros körömlakkal.

Tovább

Hogy ne legyen sor a sürgősségin

Vigyázat szakmai anyag!

Ha valaki azt gondolja - mint a politika - hogy a sürgősségi ellátást csak magával pénzzel meg lehet oldani, az óriásit téved. 
Ilyen szemlélettel teljesen felesleges, akár csak tíz forintot is a rendszerbe rakni, mert szakértelem hiányában az egészségügyre fordított összegek nemhogy nem hasznosulnak, hanem további mély károkat okoznak. Ugyanis ahhoz, hogy valóban hosszútávú eredményeket és fenntartható egészségügyet, valamint lényegesen egészségesebb nemzetet tudhassunk magunkénak, nem árt rendszerben gondolkodni, és rendszerszintű lépéseket megtenni. 


Az egyik előző blogbejegyzésemben a sürgősségi ellátás problémáit írtam körül, most a megoldásokat foglalom hol, vázlatszerően, hol picit bővebben össze.

#sürgősségiellátás #sürgősségiosztály #egsészségügy #ónodiszűcszoltán #inkompetencia


Ónodi-Szűcs Zoltán 2015 októbere óta egészségügyi államtitkár. Programja nem volt, pusztán öt pontra fókuszált: az alapellátás megerősítésére, a szociális ellátások leválasztására az egészségügyről, a fővárosi ellátás átszervezésére, a kancellária rendszer bevezetésére és a kórházi minimum feltételek rendbe tételére.
Oly erősen koncentrált, hogy közel két és fél év alatt semmiféle eredményt nem tudott felmutatni, egyik pontjával kapcsolatban sem. Az rendben van, hogy Ónodi-Szűcs nem Uri Geller, így nyilván a koncentrálás sem az erőssége, de eredménytelensége fekete árnyékként vetül a szakmára.

Nem telik el hét, hogy ne lenne botrány a sürgősségi ellátás körül, pedig nem kellene ennek így lennie és Ónodi-Szűcs öt pontjából szinte mindegyik szorosan kapcsolódik a sürgősségi ellátás megújításához. 
A jelenlegi sürgősségi ellátás hibáit és hiányosságait itt és itt ismertettem, most beszéljünk a megoldásokról. 
I. pont A Fővárosi ellátás átszervezése.
Az egészségügy állatorvosi lova Budapest, és itt is van a legnagyobb probléma a sürgősségi ellátás körül. A fővárosban harmincvalahány kórház található ötvenvalahány telephellyel. Ebben a régióban is igen nagy az orvos- és egészségügyi szakemberhiány, azonban ez itt csak látszólag van így, hiszen amennyiben ez a szakembergárda mindössze négy megyei szintű kórházra korlátozódna, gyorsan kiderülne, hogy itt bizony még sok is a képzett szakember. Ugyanis ha kevesebb kórházban kell egyszerre ügyeletet kiadnom, akkor kevesebb személyzettel kell gazdálkodnom, még akkor is, ha közben az ellátandók száma nő. Tehát amennyiben mindössze négy megyei szintű kórház látna el ügyleti feladatot Budapesten, akkor a hatékonyság drámai módon növekedne, ráadásul minden egy helyen elérhetővé válna, nem kellene a beteget a sürgősségi osztályról a város másik felébe szállítani, mondjuk érsebészeti ellátásra, ami nemcsak kényelmetlen és költséges, hanem számos esetben életveszélyes is. 
Azonban rendszerszintű változást csak rendszerszintű beavatkozással lehet elérni és azzal, hogy Budapest kórházait racionalizáltuk még semmi egyebet nem tettünk, mint utolértük bármely megyeszékhely ellátási lehetőségeit.
II. pont Az alapellátás, a háziorvosi ügyeleti rendszer és a Mentőszolgálat átszervezése 
Sokkal több magasan kvalifikált nővérre és ápolóra lesz szükségünk. Sok, ma még hagyományosan orvosi feladatot le kell adni ezen ápolók számára.
Ilyen a ma még háziorvosi kompetenciákhoz rendelt egyes beavatkozások nagy része is. Bátran engedhetjük bizonyos kompetencia határig ezen szakembereket beteget vizsgálni és ellátni is, az alapszabály az az, hogy az orvos a bonyolultabb esetekkel foglalkozzon, azokkal viszont sokkal alaposabban és mélyebben, mint most. Munkájukat pedig komoly minőségbiztosítási szempontok alapján értékelni kell. A sürgősségi ellátás elválaszthatatlan a környezetétől, a háziorvosi ellátástól, a háziorvosi ügylettől, a mentőszolgálattól, a szakellátástól és a kórházi ellátástól, azaz az egész egészségügytől. Éppen ezért ennek összefüggésében kell vizsgálnunk, ha változtatni akarunk. Most az alapellátástól indulunk.
Az megengedhetetlen, hogy a sürgősségi osztályok a háziorvosi praxisok ledobóhelyei legyenek. A jelenlegi háziorvosi rendszer elavult, gyakorlatilag a háziorvost diszpécserré fokozza le, aki a beteget vagy szakrendelőbe, vagy a sürgősségi osztályra utalja. Sajnos gyakran ez utóbbi feladatokat sem tudja a rendszer hiba nélkül megugrani, ezért a háziorvosi rendszert nem megerősíteni, hanem átalakítani kell. 
Olyan praxisközösségeket, kell létrehozni, ahová a betegeket egy-egy település központba megfelelő szociális ellátókkal lehet beszállítani (Erről Kincses Gy. Itt). Az egy falu-egy orvos rendszer megbukott és fenntarthatatlan. A jelenlegi háziorvosi kompetenciákat ki kell szélesíteni, alapvetően ezekben a praxisközösségekben kell, hogy megtörténjen a diagnózisok felállításának zöme, a szakorvosi ellátóhálózattal karöltve. És igen, ezt a rendszert integrálni kell a sürgősségi ellátásba, azaz már a háziorvosi képzés alatt sokkal nagyobb hangsúlyt kell adni a sürgősségi betegellátás oktatásának, valamint a sürgősségi osztályokon mindig elérhető kell hogy legyen egy-két alapellátást végző kolléga, akik az ott megjelenő ellátási szintjüknek megfelelő esteket leveszik az osztály válláról. Azokról a betegekről, akik nem képesek a szociális szolgáltatóval beutazni az alapellátás igénybevételére, megint csak a szociális ellátó hálózatnak kell gondoskodnia. Sokkal több XXI. századi színvonalú, a betegek méltóságát figyelembe vevő szociális otthonra van szükség, akár a most még kórházanként szolgáló egészségügyi intézmények helyén is.
A háziorvosi rendszer mellett hozzá kell nyúlni a háziorvosi ügyletekhez is. Ezen ügyeletek jelenleg szerintem több kárt okoznak, mint hasznot. Ez egy abszolút kényelmi szolgáltatás, ami egyrészt jelenleg már alig-alig működik, másrészt teljesen felesleges is, ha van egy jól működő alapellátás és egy jól működő mentőszolgálat. Az nem megy, hogy a háziorvosi ügyelet megy ki például a véralvadásgátló beadására, erre a beteg, vagy a hozzátartozó is megtanítható. Az sem szolgálja a fenntarthatóságot, hogy a háziorvosi ügyeletet arra tartjuk, hogy influenza időszakban a háziorvosi ellátást kiegészítse. Ráadásul két rendszert tartunk fent egyszerre, a háziorvosit és a mentőszolgálatot. Jelenleg egyik sem működik elégséges szinten, ezért elengedhetetlen a Mentőszolgálat jelentős megerősítése is, mind humán erőforrás (ezt elsősorban a teljesen inkompetens vezetésre értem), mind a szervezet átszervezése szempontjából a modern kor kihívásainak megfelelően. Mindenképpen  el kell azt a kívánatos célt érnünk, hogy a sürgősségi ellátás egy egységes ellátási trendet tükrözzön kórházon belül és kívül is. Azaz a kórházon belüli  ellátás a kórházon kívüli ellátás folytatása legyen, ezért a Mentőszolgálatnál dolgozó orvosokat és mentőtiszteket be kell forgatni a kórházi ellátásba, és ugyanígy a kórházi ellátókat is be kell forgatni a mentésbe. Ez egyfajta job sharing rendszerben jól működhet és rendkívül hasznos lehet.
Ha ez mind megvan, akkor jöhet a szakorvosi rendszer, a szakrendelők  átalakítása.Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy ne kelljen egy-egy konzultációra több órát várni, vagy ne kerüljön be a sürgősségi osztályra olyan beteg, akinek a panaszai alapján nem ott lenne a helye, hanem az SZTK-ban.
De ez már egy másik blogbejegyzésem témája lesz. 


Addig pedig bátran tessék elgondolkodni azon, hogy meddig tartjuk el azokat a vezetőket, akik  még a saját maguk által kitalált, igencsak sekélyes elgondolásaikat sem tudták megvalósítani 2 és fél év alatt? Mert a rendszer innen bűzlik, az inkompetens, szervilis vezetők világától, a teszetoszaságtól és a politikai akarat hiányától, ami a rendszer átalakítását szolgálná.


Folyt. köv….

Tovább

Az megvan, hogy ki fizeti Cser Ágnest?

Megint kaptam egy levelet a Magyar Orvosi Kamarától, amelyben tájékoztatnak az ellenem indított etikai eljárás további menetéről. Mint ismeretes, gyakorlatilag úgy részesítettek megrovásban elsőfokon, hogy az elsőfokú bizottság nem tudta pontosan megmondani, hogy milyen vádak alapján hozta az ítéletét. Azaz úgy marasztaltak el, hogy nem is tudták, hogy mit követtem el. Erről itt bővebben. Most ennek a pontosítása zajlik, és megkérték a két feljelentőt (Éger Istvánt és Cser Ágnest), hogy pontosítsák a vádakat ellenem, mert így mégiscsak nehéz lesz elítélni.  Ez történik most és míg Éger (a Magyar Orvosi Kamara elnöke) gyakorlatilag beszorult a saját mondatainak mantrázásába, Cser megírta, hogy zavarja az, hogy én megélhetési vezetőnek tituláltam. (itt is és itt is)
Szóval Cser Ágnes szakszervezeti megélhetési vezető a következőket írta: 
“A feljelentett azzal, hogy a szövegében többször is megismételt módon, pusztán szubjektíven, minden alap nélkül megélhetési vezető kifejezést használ velem szemben, ugyancsak becsületsértő cselekménynek tekinthető.
Bejelentem, hogy az ügyben tartandó tárgyaláson személyesen részt kívánok venni, egyben erre való tekintettel is kérem, hogy zárt tárgyalás elrendelése felől határozni szíveskedjenek.
A brüsszeli székhelyű Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaként, hivatali kötelezettségeim teljesítése okán rendszeresen kell külföldön tartózkodnom, ezért kezdeményezem a tárgyalás időpontjának egyeztetését…” (szó szerint idéztem, a helyesírási hibákkal és a hiányos szövegösszefüggéssel egyben)

Cser Ágnes nem kékben

#cserágnes #megélhetésivezető #magyarorvosikamara #európaigazdaságiésszociálisbizottság #brüsszelForrás: Borbély-Juhász Ágnes / KALOhírek    

Tehát amit ebből megtudunk, hogy Cser Ágnes szerint a megélhetési vezető kifejezés becsületsértő. Azt viszont nem értem, hogy ez miért és hogyan tartozik az Orvosi Kamarára. Mert ha például egy orvos becsületet sért - alap feltételezés, hogy ezt csak olyannal lehet megtenni, akinek van - akkor azt általában nem az Orvosi Kamara vizsgálja, hanem bíróság. Mondom általában, de úgy látszik Csernek ide van jó összeköttetése, mert normális esetben ezt a bejelentést melegében elutasította volna az Orvosi Kamara Etikai Bizottsága. Itt szemmel láthatólag nem ezt tette. 
Az megtisztelő lesz számomra, hogy Cser Ágnes személyesen is részt kíván venni az etikai eljárásomon - viszek is neki virágot - de azt már nem értem, hogy ez miért járna azzal, hogy elrendeljék a zárt tárgyalást. Pecsétes lett a kék kosztümje, vagy kihízta?
Na de a végén van a desszert, ugyanis azt állítja, hogy ő az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSzB) tagja. És ez így is van, tagja bizony, a honlap szerint 2004 óta. És hogy hogyan kerül oda? Az EGSzB honlapja szerint így: “A tagállami kormányok által delegált jelölteket az Európai Unió Tanácsa nevezi ki 5 évre. “
Tehát, Cser Ágnest a mindenkori kormány delegálta tagnak ebbe a bizottságba, ami azt is jelentheti, hogy a mindenkori kormány jóvoltából utazhat sűrű elfoglaltságra Brüsszelbe. 
Azaz könnyen elképzelhető, hogy Cser Ágnes sokkal inkább képviseli a mindenkori kormány érdekét, mint a saját szakszervezete tagjainak érdekét. Ugyanis azt a tényt ne felejtsük el, hogy Cser Ágnes a Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (MSZ EDDSZ) elnöke. Aki ugye természetesen a mindenkori kormánnyal szemben lenne hivatott képviselni a munkavállalók érrdekeit és nem a mindenkori kormány által nyújtott alamizsnát elfogadni. Az már külön pikáns, hogy Cser az EGSzB honlapja szerint ebben a szervezetben a közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom szekciójában, valamint a külkapcsolatok szekcióban dolgozik. Itt a jelek szerint semmi köze sincs a szociális ágazathoz, vagy az egészségügyhöz. Szerencsére. De ez is azt támasztja alá, hogy Cser Ágnes csak és azért lehet ebben az uniós bizottságban tag, mert a jelenlegi kormány is támogatta. Ezt pedig ő elfogadta, dacára annak, hogy szakszervezeti vezető, aki normálisan a kormánnyal szemben védi a munkavállalók jogait és érdekeit.
És hogy mindezt mennyiért teszi? Nos, a bizottságból nem sikerült pontosan kiszedni Cser Ágnes tavalyi bevételét, de az bizonyos, hogy 290 (napi árfolyamon 90 ezer forint) euró napidíjat kap. Azaz ha az igaz, hogy a bizottsági munkája miatt ennyire elfoglalt, akkor az sem zárható ki, hogy havonta a napidíj milliós nagyságrendet is elérhet. Ami azért amellet szép összeg, hogy közben Cser az EGSzB-ben illegetheti magát.
Nos, ha eddig nem volt világos, most már remélem az, hogy miért tartom Cser Ágnest az egészségügy egyik legkártékonyabb figurájának, és miért hívom megélhetési vezetőnek. 

Tovább

A gyevi bíró, aki semmiért sem felelős 

Éger István semmiért sem felelős.
Ez derül ki abból a határozatból, amit a napokban kaptam kézhez.
Mint ismeretes, etikai vizsgálatot kezdeményeztem Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke ellen (erről itt), aki véleményem szerint több helyen, többször megsértette az Etikai Kódexet. 
Azzal, hogy a regnálása alatti 14 évben mint kamarai elnök szinte semmit sem tett a hálapénz visszaszorítása érdekében és ezzel elérte, hogy az egészségügy a mai mély szintre süllyedjen, ahol már egyre kevésbé hálapénzről és egyre többször védelmi pénzről beszélhetünk. Hasonlóan kárt okoz Éger István személye a magyar orvostársadalomra nézve azzal, hogy a “veszprémi nőgyógyász” ügyében elkente az etikai vizsgálat megindításának dátumát, sőt később ő maga is belezavarodott a valótlan állításaiba. Többször, több fórrumon hazudott a fizetésének nyilvánosságával kapcsolatban, ami valójában rejtve volt a nyilvánosság előtt és nem volt megismerhető. Valamint megsértette Éger István az Etikai Kódexet azzal, hogy az ellenem indított etikai vizsgálatról nagy nyilvánosság előtt, minősítő módon nyilatkozott.
Gondoltam én. Annak ellenére, hogy minden egyes pontot alá is támasztottam, a panaszaimat az elsőfokú etikai bizottság elutasította, így került az ügy a másodfokú hatóság elé, amely szerint Éger István for president és a kamarai elnök semmiért sem felelős.


Mielőtt ismertetném a másodfokú hatóság érveit, érdekességképpen idézek néhány mondatot Éger védekezéséből.
Rögtön az első pontban kifejti álláspontját azzal a költségtérítési igényemmel kapcsolatban, amelyet azután nyújtottam be, hogy munkaidőben, kötelező jelleggel Győrben kellett megjelennem. Ezt a költségtételt egyébként felajánlottam a Peter Cerny Koraszülött Mentő Alapítvány számára. Ezért Éger szerint ez az igényem álságos: “a panaszos követelése nyilvánvalóan álságos, hiszen egyrészt veszteségeiről panaszkodva áll elő anyagi igénnyel, majd azt közcélra kívánja felajánlani” Érdekes módon Égerből kitört a Kamara gazdálkodásáért aggódó elnök, mint felelős vezető így nyilatkozik “Rendkívül szerencsétlennek, és rossz precedensnek tartanám, ha az említett anyagi igényeket teljesítenénk.” 
 Az én 71 464 forintos jogos költségem szembeállítható  azzal, hogy a Kamara luxusautót bérel annak elnökének, hogy a Kamara wellness-fitnesz centrumot hoz létre a székházában, vagy hogy a Kamara újságja évente 118- 60 millió forintba kerül a tagoknak. Ráadásul a tagok a Kamara gazdálkodását sem ismerhetik meg.
Azonban a költségigény teljesítését jogszabály írja elő, ami kissé magasabb jogalkotói elem, mint egy operett kamara megélhetési vezetőjének a véleménye. 
De nézzük tovább a “veszprémi nőgyógyász” üggyel kapcsolatban: “Továbbra is állítom, hogy az ügy szempontjából irreleváns, hogy kik, mikor, milyen sorrendben nyilvánult meg….végleg tévedés, hogy két magánszemély bejelentése nyomán kellett elinduljon “(az etikai vizsgálat sic!).
Azaz Éger maga sem tagadja azt a tényt, hogy jól dokumentálhatóan hazudott az ügy kirobbanásakor a dátumokat illetően, azonban itt újabb hazug állítást tesz, ugyanis két magánszemély bejelentésére indult el a vizsgálat.
A fizetésével kapcsolatban azt állítja, hogy az nem az ő felelőssége, ha a honlapon nem jelenik, meg, hiszen ez az Országos Hivatal apparátusára tartozik. Itt nemcsak Éger cinikusan ostoba arcát ismerhetjük meg, hanem a gyáva arcát is, aki a felelősséget mindig megpróbálja másra hárítani, jelen esteben saját közvetlen munkatársaira.

 Végezetül azzal kapcsolatban, hogy folyamatban levő etikai ügyről, minősítő módon nyilatkozott, ezt mondja: “Először is panaszosként - amint a nevében is benne van - annak, akkor, úgy és oly mértékben panaszkodhatom, ahogy azt jónak látom.” Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy Éger nem gondolta mindig ezt így, hiszen 2014-ben annak a Felügyelő Bizottságnak az elnökét, aki szintén a MOK pénzügyeit kutatta, végül hasonló panasz alapján ítélte el az Országos Etikai Bizottság (OEB).
Ugyanaz az Országos Etikai Bizottság, amely most Égert felmentette hasonló panasz alól. 
Sőt, azonfelül, hogy az OEB majdnem szavakként magáévá tette Éger védekezését még az alábbi szösszenetekkel meg is toldotta azt:  “az OEB nem ért egyet az elsőfokú bizottság azon megállapításával, amely szerint az Etikai Kódex dőlt betűs részei olyan anyagi szabályokat tartalmaznának, amelyek számonkérhetőek lennének etikai eljárásban” Azaz amennyiben Éger István kamarai elnökről van szó, akkor a Etikai Kódex egyes elemei rá nem vonatkoznak, csakúgy mint a gyevi bíróra. De ezt még tetézi ezzel: “Ha nem így fognánk fel, az első bekezdés alapján valamennyi orvos ellen etikai eljárást kellene indítani, aki nem tesz meg mindent a hálapénz visszaszorítása érdekében”.


Ha azonban megnézzük, hogy ki az OEB elnöke, nem fogunk azon csodálkozni, hogy a hálapénzzel kapcsolatos jóviszony a mai napig fennáll az egészségügyben. Ugyanis az elnök úr nem más, mint az egyik orvosi egyetem sebészeti klinikáját vezető sebész professzor. Aki az édesapámat is operálta és annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt, hogy nem tud segíteni rajta, és az is, hogy egy orvos édesapjáról van szó, szó nélkül elfogadta a hálapénzt édesanyámtól. Pedig ez már az Etikai Kódex értelmében akkor is kirívóan súlyos etikai bűn volt, orvos orvostól, de más egészségügyi dolgozótól sem fogadhat el hálapénzt. Arról már nem is beszélve, hogy Országos Etikai Bizottság elnökeként meg pont senkitől sem elegáns a hálapénz elfogadása.
És ez mégis megtörténik minden nap Magyarországon sok helyen, sokszor akkor is ha a beavatkozással már nem tud segíteni a betegen,  és pontosan azért történhet meg, mert az orvosetika legfőbb védelmezői és az Orvosi Kamara vezetése is éppen annyira poshadt, mint maga az egész hálapénzalapú rendszer.
És amíg ez így van, ne csodálkozzunk, ha a gyevi bírók köztünk vannak és mindenek -még a maguk alkotta szabályok- felett is állnak.
De egyszer mindennek vége lesz és a gyevi bírók is elnyerik méltó jutalmukat, ott, ahol nem a gyevi törvényszék ítélkezik
 

Tovább

Zárjuk be a sürgősségi osztályokat!

De mielőtt ezt megtennénk nézzük meg, hogyan működne a rendszer sürgősségi osztályok nélkül. Még emlékszem arra az időre, amikor Budapesten az ügyeleti lista egy füzetbe fért el, és ennek felsorolása a mentőrádióban minden nap reggel a felért a vízállás jelentés meghallgatásával. 

#egészségügy #sürgősség #sürgősségiosztály #sürgősségiellátás #FTMBszindroma

Kép: http://www.med.u-szeged. hu

A lista azóta is csak minimális mértékben lett rövidebb, ugyanis Budapesten csaknem harminc fekvőbeteg ellátó intézmény van, ötvenvalahány telephellyel, és a mentőknél is annyi változott, hogy már digitálisan kapják meg az ügyeleti listát. 
Tehát abban az időben, amikor nem voltak még sürgősségi osztályok, a következőképpen történt a beutalás: a háziorvos elővette a füzetecskéjét, kikereste a megfelelő betegellátó osztályt és elküldte oda a beteget mentővel, vagy saját lábon. Ez addig működött, amíg biztosan jó diagnózist tudott adni a háziorvos, tehát felismert például egy combnyaktörést és ezt a beteget ennek megfelelően a traumatológiára küldte és nem a belgyógyászatra. De még ez sem volt mindig teljesen egyértelmű, hiszen a például egy vérző fejsérült már nem az ügyeletes traumatológiára, hanem a kis-sebészeti ügyeletre volt hivatalos, nem úgy, mint a combcsont törött. És hasonlóan máshova való most is az érsebészeti beteg és a bélelzáródással küszködő. 
Az akkori (és jelenlegi) káosznak megfelelően a betegátadás egy kórházban állandó rémálom volt, ami sokszor az anyázásig fajuló vitába torkolt. Ez általában így kezdődött: “mit hoztak?”, majd a “miért pont ide”, meg a “nem ide tartozik” és a “vigyék tovább”, sokszor ez utóbbi mondat volt a trigger a vita elfajulásához. Végül a beteg vagy maradt, vagy tovább kellett szállítani és olyan is előfordult, hogy a beteg unta meg a procedúrát és meghalt. Sőt, egy neves intézet aneszteziológus főorvosával is sokat beszéltünk azokról a halottakról, akik bekerültek például egy traumatológiára, azonban a csonttörésen kívül egyéb szervi problémájuk is volt, amely nem került időben felismerésre és a beteg bizony meghalt. 
De óriási gond volt azokkal a betegekkel is, akik egynél több betegség tüneteit mutatták, mert ilyenkor az elhelyezésük mindig vitára adott okot. Azokról a betegekről már nem is beszélve, akik FTMB szindrómában szenvedtek, ugyanis olyan tüneteket, panaszokat mutattak, amelyek alapján a helyszíni diagnózis szinte lehetetlen volt. Az FTMB szindróma jelentése (elnézést a vulgarizmusért, de így hívják) Faszom Tudja Mi Baja van.
És akkor létrejöttek a sürgősségi osztályok, mégpedig olyan filozófiával, hogy vizsgálat nélkül senkit nem küldünk tovább, senkit nem engedünk el. Ez pedig az esetek jelentős többségében azt is jelenti, hogy a valóban sürgős-, életveszélyes állapotban levő betegek nem a sarokban félretolva várják, hogy az ügyeletes orvos felébredjen és felvegye őket, hanem azonnali ellátást kapnak. Mondom, általában és nem mindig, mert ahogy az egész egészségügy vérzik, ez a rendszer is a kivérzéses shock tüneteit mutatja. Hogy miért hosszú az ellátás egy ilyen osztályon és mi az, ami leterheli, arról itt írtam. Persze nincs elég orvos, nincs elég asszisztens, de adminisztrátor sincs. 
Nincs elég eszköz, ágy stb. Nehéz elérni az egyéb szakma képviselőit, lassú a konzultáció és állandó konfliktusforrás a betegfelvétel is, kivéve, ha jómódú budai lakosról van szó és nem Erzsike néniről a helyi szociális otthonból.
De mégis kínkeservvel, lassan, fogcsikorgatva, de még így is sokkal jobban működik a rendszer, mint sürgősségi osztályok nélkül. Hiszen itt ellátást kapnak azok is, akik az SZTK helyett tévedtek ide és azok is, akik kórházi felvételre szorulnak, de talán a legtöbbet a kritikus állapotú betegek profitálnak az osztályok létezésével. 
Sokan az orvosok között sem értik, hogy miért van értelme a sürgősségi osztályoknak, hiszen csak azt látják, hogy a beteg később kerül például a sebész kezébe. Azt már gyakran elfelejtik, hogy már kivizsgálva, pontos diagnózissal és műtétre előkészítve érkezik a beteg, ráadásul schoktalanítva is. Arról már nem is beszélve, hogy adott esetben a sebészeti betegsége mellett az egyéb acut megbetegedéseit is kezelték. Hiszen a sürgősségi orvos sokkal inkább hasonlít egy klasszikus értelembe vett orvoshoz, akinek mindenhez kell értenie. Ezért alkalmas arra, hogy a beteg problémáit menedzselje és összefogja a gyógyítását. Mára a sürgősségi ellátás pontosan annyira speciális szakterületté nőtte ki magát, mint a sebészet, vagy akár a szemészet, bonyolult, nehezen átlátható diagnosztikai és terápiás lehetőségekkel. Ugyanakkor elengedhetetlen és megkérdőjelezhetetlen a modern orvoslásban, hiszen itt az egész pályát át kell látni.
Sürgősségi osztályok hiányában sokkal magasabb lenne a kórházi felvételek aránya, ami még inkább leterhelné a rendszert, ugyanakkor a szakorvosi vizsgálatok és diagnosztikai várólisták brutálisan megemelkednének, mert ezen vizsgálatok egy részét a betegek a sürgősségi osztályon kapott ellátással kerülik meg.
De a fentiekből kiderül, hogy a kórházban meghaltak aránya is magasabb lenne, hosszabb ideig tartana a betegfelvétel és megnyúlna a kórházi benntartózkodás ideje is. Mert például egy konzultáció a sürgősségi osztályon órákon belül megtörténik, míg a hagyományos rendszerben általában majd csak másnap. Gyorsabb diagnózis, gyorsabb kezelés, gyorsabb gyógyulás áll a sürgősségi osztályok mellett.
Akik pedig ezt ellenzik, azok általában, vagy nem látják, hogy milyen előnyökkel jár a sürgősségi osztály a betegellátásra nézve, vagy pont ezt nem ismerik fel, vagy esetleg szakmai féltékenység miatt elutasítóak (nehogy már a sürgész mondja meg…. ), de leginkább a hálapénzes boríték féltés áll a háttérben. Mert az egykapus rendszerben, ahol a beteg a sürgősségi osztályon keresztül kerül be a kórházba, Kovács főorvosnak nehéz lesz elintézni özv. Zitkovicsné szokásos, egy hetes agyfényesítő-roboráló terápiáját.
És hogy hogyan kellene fejleszteni, hogy gyorsabb, jobb ellátást kaphasson mindenki? Nos ez egy másik poszt témája lesz, de első lépes mindenképpen az kell hogy legyen, hogy élhető mennyiségű és minőségű kórházat üzemeltet az ország és Budapest….folyt. köv
 

Tovább

Nem fáj ez még eléggé

Végigrohant a sajtón a hír- először még tavaly a HVG-ben jelent meg-, hogy egy fiatal nőnek 4 évet kell várnia, hogy az endometriózisát megoperálják, vagy 2 millió forintot a SOTE cégének befizetve, ugyanaz az orvos, ugyanott heteken belül megoperálja. 
A hölgy szerint azért ilyen hosszú a várólista, mert heti egy bélvarrógépet finanszíroz a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) a klinikának és a hölgy az endometriózis egy olyan formájában szenved, amihez ez a bélvarrógép is szükséges.

#endomeriózis #várólista #egészségügy #nemfájezeléggé

Kép: http://www.chronicle.co.zw/health-matters-abdominal-pain-in-women-when-should-you-worry/

A kórházakban a beavatkozások finanszírozását az úgynevezett teljesítményvolumen-korlát (TVK) alapján végzik, ami azt jelenti, hogy bizonyos beavatkozásszám felett a kórház nem kap több pénzt. Leegyszerűsítve, évi 300 vastagbél műtétet finanszíroz az állam a kórház számára, az e feletti műtéteket nem, vagy nem teljes áron téríti az egészségbiztosító.
Ezért nyilván a kórház sem akar majd több beavatkozást, mint amennyit kifizetnek számára.
A teljesítményvolumen-korlátra pedig, azért van szükség, mert az egészségbiztosító így akarja megakadályozni a beavatkozások túlpörgetést. Azaz azt, hogy a kórház ne végezzen feleslegen olyan beavatkozást, amit olcsóbban, de ugyanolyan hatékonyan máshogyan is meg lehet oldani, például gyógyszeres kezelésselm vagy kisebb műtéttel, akár egynapos sebészettel stb…
Ebben az esetben egy bélvarrógép a heti TVK, holott itt ezek szerint sokkal többre lenne szükség, ennek majd kétszázszorosára, hogy ne legyen egy napos várólista sem. 
Ahhoz, hogy tisztán lássunk, országos adatokra volna szükség, hogy hol és mennyi ilyen típusú műtétet fizet az egészségbiztosító, illetve hol van felesleges kapacitás, azaz hol van még keret a beavatkozás finanszírozására. Sajnos azonban az egészségbiztosító ennyire nem rugalmas és a kimutatásai sem annyira pontosak, - azóta meg végképpen nem, amióta az OEP megszűnt és egy minisztériumi főosztállyá senyvedt NEAK néven - hogy a betegeket maga irányítsa át olyan intézménybe, ahol még van keret a beavatkozás elvégzésére. 
Nade a HVG cikkéből az is kiderül, hogy a hölgy kifejezetten egy bizonyos orvosnál, egy bizonyos egészségügyi intézményben kívánja megoperáltatni magát, holott ez a fajta műtéti megoldás máshol is, sokkal gyorsabban is rendelkezésére állhatna.
Azt nagyon fontos megérteni, hogy nem jár minden és főleg nem ingyen. 
Tudom, ilyenkor mindig megkapom, hogy de én fizetem a TB-t. Ez így van, azonban a társadalom- és betegbiztosítási rendszerünk szolidaritás alapú, azaz az egészségesek fizetik a betegek költségeit és amikor majd ők is betegek lesznek, akkor majd az akkori egészségesek fogják fizetni az ő költségeiket. Igenám, de ezek a befizetések végesek, az egészségügy pedig drága, úgy meg végképpen drága, ha mind a szervezetlensége, mind a minőségbiztosítás hiánya miatt gyakorlatilag mérhetetlen a szektor tevékenysége. Arról már nem is beszélve, hogy se vezetése, se érdekérvénysítő képessége nincs az egészségügynek, így nem képez prioritást a rendbetétele.
Hogy ezt jobban megértsük nézzük meg a saját befizetéseinket, havi 300 ezer forintos bruttó munkabérre vetítve mindössze 21 ezer forintot fizetünk egészségbiztosítási járulékra havonta. Ez azt jelenti, hogy 40 év alatt 10 millió forintot fizetünk be, ha mindig 300 ezer forintot keresünk és ugyanekkora hozzájárulást fizetünk egészségbiztosítás gyanánt. (persze ez nem így van, de nagyságrendileg a számokon nem változtat)
Ez a 10 millió forintos befizetés pillanatok alatt válik köddé baj esetén, mert ez sokszor még 10 kemoterápiás kezelést sem fedez, de egy pár hetes intenzív osztályos kezelés is lenullázza a befizetésünket és akkor a negyven év alatt egyetlen egy műtétet sem végeztek még rajtunk és egyetlen támogatott kezelést sem vettünk igénybe, de még háziorvosnál sem voltunk. 
Ezzel persze nem azt akarom sugallni, hogy emeljenek adót, mert a béreket sújtó elvonás Magyarországon már így is az egyik legnagyobb az európai országok között, azt azonban igen, hogy osszuk el másképpen a befizetéseket. 
Költsünk többet oktatásra, egészségügyre és igen, szervezzük át az ellátórendszert. Határozzuk meg, hogy mi az, ami a befizetéseinkből jár és mi az, amit kiegészítő biztosítással tudunk igénybe venni.
De addig, amíg mindent meg akarunk úszni, lehetőleg azt is ingyen, amíg magyaros virtusként arra játszunk, hogy hogyan kerüljük meg a sorunkat, amíg kényelmesebb a zsebbe dugni a hálapénzt, mindenféle garancia nélkül, mint kifizetni egy esetleges biztosítást, amellyel a minőség is mérhetőbbé válik,  addig nagyon nehéz lesz korrekt ellátást kapni.
És bocs a cinizmusért, de ez a társadalom erre fizetett be! Igen arra, hogy órákat feküdjön a saját polifoamján a beteg, vagy arra, hogy egy komplexebb endometriózis műtét - választott orvossal és helyen - négy éves várólistán legyen.
Hiszen nemcsak a kormánynak, a társadalomnak sem prioritás az egészségügy, ha az lenne, már régen kikényszerítette volna a tisztességes ellátást és nem stadionokba, hanem kórházakba ölnénk a pénzt. 
Ahogy sokszor mondtam már, nem fáj még eléggé és ezt rendkívül sajnálom. 

Remélem, új év-új célok és új felismerések is lesznek, így ráébredünk arra, hogy egy életünk van itt, amit szeretnénk a legegészségesebben megélni, stadionok és egyéb pénzszórás helyett ezt a célt akarjuk! 
 

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek