Mert komoly baj van, valamit csúnyán benéztek! 

Vagy egész egyszerűen olyan kormányon belüli lobbik aktiválódtak, amelyek messze túlmutatnak az egészségügy szerepén. Nagyon úgy tűnik, hogy a Belügyminisztérium (BM) számos kérdésben képes akaratát és befolyását érvényesíteni az egészségügyi tárcán belül, és ennek immár jó néhány kézzelfogható jele is van. 

Magyarországon nincsen infláció, sőt már-már a defláció veszélye fenyegeti a gazdaságot, legalábbis a kormányzati krónika és a Matolcsy Híradó szerint. Nyilván ezt a hurrá-optimista trendet nem tudta magáévá tenni az Országos Mentőszolgálat, hiszen most darabonként 5,7 millió forinttal kénytelen drágábban venni mentőautókat a tavalyi közbeszerzéshez képest- írja a Magyar Nemzet. 

kép: infokiskunfelegyhaza.hu

Hogy az áremelkedés mögött mi állhat, azt nem tudni pontosan. Nem magyarázhatja az, hogy más típusú mentőautókat rendeletek volna be, mint tavaly. Ugyanis a Közbeszerzési Értesítő szerint 169 C-típusú mentőautót szereznek majd be, valamivel több, mint 5 milliárd forintért, ami darabonként több, mint 29 és fél millió forintba kerül majd, húsz százalékkal többe, mint tavaly ugyanez a mentőautó.

Ráadásul a két közbeszerzés között minimális eltéréseket talált a Magyar Nemzet újságírója. 

Persze felmerülhet az is, hogy az idei tenderben felszereléssel együtt adnák a mentőket, de ez a matek sem jön ki, hiszen egy mentő felszerelése nem jöhet ki 5,7 millió forintból, ez ahhoz túl kevés. Ha pedig a hordágy magyarázná az eltérést, az azt jelentené, hogy mind a 169 mentőautóban teljesen automatikus, hidraulikus hordágyakat szerelnének. Ami több okból sem valószínű, először is ennyi ilyen típusú hordágy beszerzését semmi sem indokolja, hiszen ezeknek a jelentősége akkor fontos, ha a beteg túlsúlyos és akkor is csak a mentőautóba való behelyezését segíti. Igaz, azt jelentősen. Tehát szükség van ilyen felszerelésre, de nem ennyire. Másrészt az Országos Mentőszolgálat vezetésének szociális érzékenységéről mindent elmond a mentődolgozók bérrendezésének kezelése, amit ugye sikerült olyan sikeresen megoldaniuk, hogy a mentődolgozók a nyáron először mentek utcára tüntetni a szégyenletes bérük miatt. Így aligha képzelhető el, hogy benyeltek volna egy olyan többletköltséget, ami csak és kizárólag a dolgozók munkájának megkönnyítését szolgálta volna.

Ellenben az meglehetősen furcsa, hogy ez a komoly áremelkedés akkor jön létre, amikor a Katasztrófavédelem alá tartozó 100 százalékban állami tulajdonú BM Heros Logisztikai Ellátóközpont Kft. belép a képbe. Tavaly a mentőautó beszerzést a finn Profile Vehicles Oy nevű cég nyerte egyedül, idén már a Katasztrófavédelem cégével karöltve nyerték meg a 169 mentőautó beszállítására kiírt tendert. Pedig a Profile a honlapjuk szerint Európában, Szaúd Arábiában és Thaiföldön is rendelkezik referenciákkal, így nehezen érthető, hogy mi szükség lehetett a BM cégének beszállására.

Az egész jelenség annál sokkal szokatlanabb és jelentőségteljesebb, hogy szimplán csak a már jól megszokott mutyival és lopással magyarázzuk. Ugyanis nem ez az első jele annak, hogy a BM egyre nagyobb szeletet szeretne kihasítani az egészségügy körüli piacból.

Ha végignézzük az elmúlt hónapok történéseit és egy lépéssel hátrébb/feljebb lépünk a napjainkat jellemző természetes korrupciótól, akkor igen érdekes képet kapunk. 

A napokban nevezték ki Bedros Jonathán Róbertet a létesülő szuperkórház miniszterelnöki megbízottjává. Bedros maga is - meglehetősen kétes hírű - kórházigazgató, ő jelenleg a  budapesti Szent Imre Kórház főigazgatója. Vezetési képességeit és stílusát jól jellemzi ez a két cikk itt és itt. 

Az a NER sajátossága, hogy annak ellenénre neveznek ki valakit, hogy ahhoz a területhez értene, azonban az meglehetősen szokatlan, hogy olyan valakit neveznek ki miniszterelnöki biztossá, aki tulajdonképpen saját maga konkurenciája. Hiszen a Szent Imre Kórház gyakorlatilag a megépülő szuperkórház riválisa lesz. Ugyanis a Szent Imre a Dobogón tervezett szuperkórháztól, mintegy 7 percre található, és maga is viszonylag ki költséggel szuperkórházzá alakítható lenne. Márpedig mi más is lehetne egy intézményvezető legfőbb érdeke, minta az hogy az intézménye minél előkelőbb helyet foglaljon el. 

Így tulajdonképpen Bedros ebben a skizofrén helyzetben a szakma szinte egyhangú tiltakozása ellenére (erről itt és itt) fogja áttolni a politika akaratát. Ráadásul mindezt úgy hogy, Budapestnek van miniszteri megbízottja a budapesti egészségügyi ellátás racionalizására.

Azonban Bedros J. Róbertnek van valamije, ami keveseknek, mégpedig köztudottan jó kapcsolata a jelenlegi belügyminiszterrel. Így könnyen lehet, hogy kinevezése legkevésbé a kórházigazgatói ténykedésének, sokkal inkább kapcsolatának és a kormányon belüli lobbinak köszönhető. Erre utalhat az a tény is, hogy bár a legutóbbi állás szerint a Semmelweis Egyetem alá tartozna a szuperkórház, amit viszont Bedros kinevezése nem tesz hitelessé, ellenben alátámasztja a BM  befolyását.

De ez csak az egyik olyan lépés, amely azt mutatja, hogy az egészségügy meglehetősen erőtlen vezetését látva, az erősebb kutya elvén hasít ki nagyobb szeletet a tortából a BM és nyer egyre inkább számottevő befolyást.

Mert ott van a szinte minden szakértő által gyilkos lépésnek tartott, új 112-es európai segélyhívó rendszer, amelybe napokon belül integrálják a mentők 104-es vonalát is. (Hogy ez miért veszélyes és elfogadhatatlan a segélykérők szempontjából, arról itt írtam.) A lényeg az, hogy a mentés jelentős veszélyeztetésével jár a 112-es  integráció, hiszen így egy plusz lépcsőt iktatunk be a rendszerbe, ami sokszor jelentős késéseket is okoz. 

Ezt az integrációt semmiféle racionális érdekkel magyarázni nem lehet. Hacsak az az érdek nem a mindent és mindenkiről mindent tudni akaró BM. 

Az információ hatalom, és talán ezért olyan kíváncsi BM és talán ez állhat sok-sok olyan intézkedés hátterében is, aminek a jelentősségét egyébként nem látjuk. 

Ez a mindent tudni akarás jellemzi majd az EESZT (Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér ) rendszerét is. Amire véleményem szerint égető szükség van - hiszen így bárhol bármikor láthatja a jogosult orvos a beteg kórelőzményét, ami sokszor akár életmentő is lehet -azonban abban nem vagyok biztos, hogy ezek az információk a BM adatbázisában vannak a legjobb helyen. Erre már csak abból is lehet következteti, hogy az EESZT jelenleg az ügyfélkapun keresztül érhető el.

Nyilvánvaló, hogy minél gyengébb egy miniszter és az általa vezetett tárca, annál könnyebben tudja egy másik minisztérium a saját érdekeit keresztülvinni a számára idegen terepen is. 

Így, látva az egészségügyi tárca inkompetens vezetését, miniszterestől, államtitkárostól, nem lennék meglepődve, ha a következő botrányos lélegeztetőgép tendert az agrár minisztérium írná ki kétszeres szorzóval, elvégre nekik is jár valami a szétlopott egészségügyből.

Hírt és beszédet is hamisít az Orvosi Kamara Lapja 

Azt már szinte apatikus közönnyel megszoktuk, hogy a Magyar Orvosi Kamara elnöke, dr. Éger István hazudik, mint ahogy tette ezt a “veszprémi nőgyógyász esetében, amikor az etikai vizsgálat megindításáról volt szó, vagy akkor, amikor fizetéséről állította azt, hogy az mindig elérhető volt. (ezekről itt) 

De most kiderült, hogy az általa kiadott Orvosok Lapja is hűen követi a szerkesztőbizottság elnökének - aki maga Éger - erkölcsi magasságait. 

Kép: http://www.antalemese.hu/images/print/IMG_6423.JPG

Az 1001 orvos hálapénz nélkül Facebook csoport oldalán került fel Prof. Dr. Andrew Rowland 2017. július 7-i beszéde a Spanyol Orvosi Kamara konferenciáján az Orvosok Lapja által közölt fordításban.

Andrew Rowland professzor a brit delegációt vezette ezen a kongresszuson és a téma a Brexit, illetve annak lehetséges hatása volt az egész uniós egészségügyre. 

Az eredeti szöveg, amit a professzor a saját oldalán is megosztott így hangzott:

“So, how does Brexit threaten our profession and our patients?

Most obviously, it threatens the rights of the 300,000 plus UK citizens living in Spain and the 129,000 Spanish citizens in the UK to access healthcare and other social services.

The same concerns apply to the 200,000 plus Italians, 170,000 French and 132,000 Portuguese currently residing in the UK, as well as the 65,000 UK citizens in Italy, 185,000 UK citizens in France and 18,000 UK citizens in Portugal.

It also threatens in excess of 30,000 EEA qualified doctors registered in the UK who provide invaluable healthcare.

Simply put, our current National Health Service – the NHS – couldn’t function without the 2,400 Italian, 1300 Spanish or hundreds of French and Portuguese doctors currently working in the UK.”

Míg ugyanez az Orvosok Lapja fordításában így:

“a Brexit nyilvánvalóan fenyegeti a közel 7000 Magyarországon élő angol állampolgár és közel 87.000, az Egyesült Királyságban élő magyar állampolgár egészségügyi és más szociális szolgáltatásokhoz való jogosultságát. Fenyegeti továbbá azt a közel 30 000 Európai Gazdasági Térségben képzett orvost, akik az Egyesült Királyságban biztosítanak kimagasló egészségügyi szolgáltatást.

Leegyszerűsítve, a jelenlegi Nemzeti Egészségügyi Szolgálatunk (National Health Service – NHS) nem tudna funkcionálni anélkül az 1112 magyar orvos nélkül sem, akik jelenleg is az Egyesült Királyságban praktizálnak”

Nem kell még alapfokú angoltudás sem ahhoz, hogy jól látható legyen a két szöveg közötti eltérés, a professzor az eredeti beszédében egy árva szóval sem utal a Angliában élő és dolgozó magyarokra, de még az ott dolgozó magyar orvosokra sem. Annál inkább utal arra, hogy mennyi  spanyol, olasz, portugál orvos dolgozik Angliában, és nélkülük az angol egészségügyi ellátás összeomlana. 

Nagyon úgy tűnik, hogy ezt a részt az Orvosok Lapja egyszerűen fogta és kicserélte magyar vonatkozású adatokra. Azaz úgy hamisított meg egy beszédet, hogy az abban szereplő adatokat kicserélte általa kreált adatokra.

Az 1001 orvos hálapénz nélkül csoportban pont itt kezdődött egy vita, ami azt firtatta, hogy milyen forrásból állítja a Magyar Orvosi Kamara hivatalos lapja, az Orvosok Lapja azt, hogy például 87 ezer magyar állampolgár él az Egyesült Királyságban, vagy 1112 magyar orvos dolgozik ott.

Az orvoslásban megszoktuk, hogy ha állítunk valamit, akkor annak a forrását közöljük, itt ezen számok forrása ismeretlen és helytelen is, mert regisztráltan (enélkül nem dolgozhat orvos Angliában) 1528 orvos dolgozik aktívan az Egyesült Királyságban, szemben a magyar fordításban megjelent 1112 orvossal. Ráadásul a magyar fordítás sem a fordító, sem a cikk íróját nem jegyzi. Arról már nem is beszélve, hogy nagylelkűen mindössze 87 ezerre teszi az Angliában dolgozó magyar állampolgárok számát.

Az Orvosok Lapjának ars poeticája szerint “a kamara céljait, törekvéseit tolmácsolja, s miként már a neve is sugallja, összetartozásunkat fejezi ki.” Amit mi sem jellemez jobban, mint hogy maga Éger István a szerkesztőbizottság elnöke is egyben. 

Évente az újság 70-90 millió forintot emészt fel a Kamara költségvetéséből, ami javarészt az orvosok kamarai tagdíjából folyik be, de volt olyan év is, amikor ez az összeg megközelítette a 118 millió forintot. Az Orvosok Lapja print verzióban jelenik meg évente mindössze tíz alkalommal, vagyis alkalmanként 7-9 millió forintba kerül a kiadása. Minőségét pedig jól jellemzi, hogy az általam ismert orvosok nagy része bontatlanul, olvasatlanul dobja ki a lapot a szemétbe.

Furcsa és tisztességesen nehezen megmagyarázható az, hogy a mai digitális világban miért is ragaszkodik az Orvosi Kamara egy ennyire költséges nyomtatott újság fenntartásához, egy színvonalas online verzió helyett. 

A fenti hírhamisítás és a beszéd átírása sok kollégámat megdöbbentette, én írtam a lap főszerkesztőjének, amiben egy gyors magyarázatot kértem, tekintettel a cselekmény súlyára.  Sőt a korrektség kedvéért be is tag-geltem az 1001 orvoson futó kommentek közé. A hírhamisítás október 7-én derült ki és még aznap éjfél előtt küldtem el a magyarázatot kérő emailt, határidőként október 9-ét, reggel hat órát jelöltem meg.  

Kaptam is egy pökhendi, kioktató választ email-ben, hogy hogyan gondolom én, hogy hétvégén ezzel a dologgal foglalkoznak, majd kivizsgálják és értesítenek, meg különben is.… Gondolom, hasonló alapossággal fogják ezt az ügyet is kivizsgálni, mint azokat az etikai ügyeket, amelyeket betegek indítanak a hálapénzt követelő orvosokkal szemben, és ahol mindössze hat hónapos eltiltást kap az, aki nőgyógyászként betegeket zaklat, vagy csak hálapénzért hajlandó életmentő beavatkozások elvégzésére. 

De van olyan orvostársam is, aki a Budapesti Orvosi Kamaránál fogja ezt a témát felvetni és olyan is, aki magát az újságot kérdezi meg a történtekről.

Egy biztos, Éger Istvánt, a szerkesztőbizottság elnökét senki nem kérdezi már meg, hiszen szavahihetősége és gerincessége már oly mértékben megkérdőjeleződött, hogy az egyre inkább perifériára sodorja az egész orvostársadalmon belül is. 

Azt pedig elképzelni sem merem, hogy ha ez most előfordult a Magyar Orvosi Kamara hivatalos lapjában, hányszor és hogyan fordulhatott elő a múltban.

Most október 9-e, este 6 óra van, magyarázat és eredmény a vizsgálatról még nincs, de ebben nem is nagyon reménykedhetünk, hiszen a sunnyogásnak, a szőnyegalásöprésnek itt már évtizedes hagyományai vannak, akárcsak a "veszprémi ügyben", vagy Éger fizetését illetően.

Kettészakadt az egészségügy, gazdagok és szegények ellátására. De akinek van pénze, az sem aludhat nyugodtan. 

Egyáltalán nem biztos, hogy megfelelő ellátást kap az, aki meg tudja vásárolni magának a magánszolgáltatók kínálta ellátást. Hiszen az egészségügy ma már jobbára szabályzók és protokollok nélkül dolgozik. Nincsenek érvényes és friss szakmai protokollok, hiányzik néha a legalapvetőbb minőségbiztosítás is a rendszerből. Éppen ezért az ellátás színvonala teljesen kiszámíthatatlan, hullámzó. Ez igaz a magánszektorra is, ott ugyanis ugyanazok az orvosok dolgoznak többnyire, mint az állami szektorban. Azaz a magánellátásban is ugyanazt a tudást fogja adni az adott orvos, mint a kórházi munkája során, csak itt lehet, hogy jár a kezicsókolom is hozzá. Ez a tudás pedig lehet kimagaslóan jó, de lehet értékelhetetlen is. Persze a magánszolgáltatók érdeke az, hogy a legjobban képzett, legnevesebb orvosokat szerződtessék, de itt is hiányzik egy átfogó minőségbiztosítás, amely legalább egy átlagos standard ellátást biztosíthatna mindenkinek, mindenhol. És igencsak hiányoznak a rendszerből a sokszakmás magánkórházak, enélkül ugyanis még pénzzel kitömve is visszajut a beteg az állami ellátásba, ahol -igaz hálapénzért- vásárolhat magának orvost, nővért, de kórházat és felszerelést, no és persze minőséget nem.

Fotó: Sova doktor http://www.hirmagazin.eu/meghalt-a-legendas-sova-doktor

A problémát csak fokozza, hogy az orvoshiány már olyan méreteket öltött, hogy a várólista, mint fogalom a magánellátásban is megtapasztalható, igaz, ez itt még csak jobbára hetekben és nem hónapokban mérhető.

A társadalom többsége, akinek gondot okoz egy-egy szakorvosi vizsgálatra kifizetni 10-15 ezer forintot, sokszor hónapokat kénytelen várni arra, hogy egyáltalán diagnózishoz juthasson. Hiába létezik egy 14 napos szabály a rákgyanús betegek esetében, amely szerint a rosszindulatú daganatos megbetegedés gyanúja esetén 14 napon belül meg kell történnie a képalkotó vizsgálatoknak, ez önmagában mit sem ér. Merthogy ezek a vizsgálatok még nem adnak diagnózist, sokszor ehhez további egyéb vizsgálatokra van szükség és ezek már nincsenek benne a 14 napos szabályban. Így simán előfordulhat, hogy akár hónapokat is kell várni az adekvát kezelés megkezdéséhez, ami azzal is járhat, hogy a kezelés maga már feleslegessé válik, ugyanis a tumor nem várta meg annak megkezdését. 

Azon betegek pedig, akik nem képesek megvásárolni és ezzel meggyorsítani az ellátásukat, vagy a kivizsgálásukat, jelentős hátrányba kerülnek, ami akár a hosszabb távú életkilátásuk rövidebb távra váltását is eredményezheti. 

De mint tudjuk, az egészségügy nem üzlet, talán ezért nem is költ rá a jelenlegi kormány. Nem úgy, mint a stadionokra, focira, sportra, ahol 2011 óta már összesen 360 milliárd forintot, az Országos Mentőszolgálat éves költségvetésének tízszeresét költötte csak TAO pénzekből. 

Illetve ez sem teljesen igaz, hiszen új 500 ágyas onkológia központ megépítését is vállalta a kormány, igaz nem itthon, hanem Vietnamban. 

Azért kétségünk ne legyen, ott ahol a szegénység bassza a nyomorúságot, azért csak akad kis kiváltság a NER tagoknak, nekik nem kell a magánellátásra költeniük, nekik jár, hogy soron kívül, VIP körülmények között a legjobb ellátást kapják, mint például az ügyészég dolgozói, a Bajcsy Kórházban, Budapesten. Felsőbb szintekre már régen külön egészségügyi intézmény ügyel, pontosan úgy, mint a Kádár korszakban az MSZMP funkcionáriusaira. 

Ebben nem csak az a veszélyes, hogy az orwelli állatfarmon vannak egyenlőbbek az egyenlőknél, hanem az is, hogy a döntéshozók nem szembesülnek az egészségügy mindennapi nyomorával, hiszen ők a Patyomkin falun túl élnek. 

Pontosan még nem látni, hogy mi a cél azzal, hogy az egészségügyet teljesen magára hagyta a jelenlegi kurzus, sőt a lejtőn még rúgott is néhányat bele. Hacsak nem az, hogy a NER ezzel a nem is annyira passzív eutanáziával kívánja meggyorsítani és számára kedvezőbb irányba terelni a természetes szelekciót, így kitenyésztve és szaporítva saját maga tagságát.

De mint fent írtam, még ez sem biztosít mindig, mindenkinek megfelelő ellátást, így a NER katona is járhat úgy mint az egyszeri szerencsejátékos, aki pirosra tette fel az összes tétjét és a fekete jött be.