Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Nincs elég gyermek-intenzív ágy, de van 8 milliárd egyházi kórházakra

Szinte már minden médiumot megjárt az a hír, miszerint megteltek a gyermek-intenzív ágyak Budapesten. 

Sajnos az nálunk sokkal fejlettebb egészségügyi ellátórendszerben is előfordul nagy ritkán, hogy egy-egy intenzív osztály ágyai elfogynak. Azonban az nehezen képzelhető el - Nigéria, Uganda és Szomália kivételével - hogy egy egész régió ellátását fenyegeti veszély a gyermek-intenzív ágyak hiánya miatt. Még akkor sem, ha hasonló RSV (csecsmőknél komoly légúti fertőzés) járvány van, mint ami most Magyarországon és Európában egyaránt. 

A Budapesti gyermek-intenzív ellátás bedugulásával most több, mint 3 millió lakosra jutó gyermek-intenzív osztályos ellátása kerül veszélybe. Mert bármennyire is próbálja cáfolni és bagatellizálni a problémát Velkey György - a Bethesda Kórház főigazgatója, aki a Szócska féle kabinet tagja volt és akinek a kórháza a Budai Irgalmasrendi Kórházzal (BIK) karöltve közel 8 milliárdos kormányzati fejlesztés várományosa - lélegeztető gépet és szakszemélyzetet nem lesz képes a földön, a matrac mellé varázsolni. És ilyenkor persze azért jogosan merül fel az a kérdés, hogy hogyan lehet munkanélküli Sándor Mária gyermek-intenzív osztályos ápolónő és miért nem alkalmazta már régen a gyermekek érdekében Velkey, ha ekkora a hiány. Vagy a keresztényi szeretet nem tud túllépni a kormányzati sértődöttségen, akkor sem ha ez gyermekeket veszélyeztet? 

Bárhogyan is van, a jelenlegi helyzetet nyilván az okozza, hogy a megnövekedett igényt nem tudják a gyermek-intenzív osztályok kielégíteni, ami abból eredhet, hogy nincs elég ágy, humánerőforrás és persze eszköz (lélegeztetőgép) sem. 

gyermek-intenzív ágyhiány Budapest egészségügy BIK Bethesda balog zoltán Ónodi-Szűcs Zoltán Cserháti Péter

Fotó: http://www.huffingtonpost.co.uk/2014/08/14/nurse-struck-off-for-having-no-regard-for-vulnerable-2lb-premature-baby_n_7369512.html

És igen, ilyenkor kell számot vetni azzal a választások előtti osztogatással, ami napjainkat jellemzi. Mert nem tudom másképpen értelmezni azt a teljesen ésszerűtlen pénzszórást, amire jelenleg a kormányzat készül az egyházi fenntartású kórházak kapcsán. (Igen, jól tetszik érteni, nem az egészségügyi tárca - hiszen annak már szinte semmiféle beleszólása sincsen a saját területén zajló dolgokba - hanem egyenesen a kormányzat.) Ugyanis itt és most dobunk ki 7,8 milliárdos támogatást az ablakon, amiből többek között a gyermekkórházban szülészetet - nyilván erre olyan nagy igény van - az amúgy meg eddig is teljesen feleslegesen finanszírozott Budai Irgalmasrendi Kórházban (BIK) nőgyógyászatot hozna létre a kormány. Mindezt úgy, hogy fogalmuk sincsen a valós igényekről, ami a budapesti ellátást illetné. Fogalmuk sincsen arról, hogy például mekkora a budapesti szülészet-nőgyógyászati osztályok valós ágykihasználtsága, és valójában mely, más területek szorulnának fejlesztésre, támogatásra. 

Arról, hogy ez a fejlesztés miért abszolút erkölcstelen és hosszú távon hova vezethet, itt írtam. Az pedig, hogy miért tol a kormányzat jelentős összegeket olyan intézmények fejlesztésébe, amelyek a kettős finanszírozottságuk miatt (egyházi és állami) amúgy is sokkal jobb helyzetben vannak, mint mondjuk az emberemlékezet óta rothadó és több százezer ember ellátásáért felelős Jahn Ferenc (Délpesti) Kórház, most mind eltörpül azon tény mögött, hogy Budapest és Pest megye egészségügyi ellátása annyira szervezetlen, hogy 3 millió emberre jutó gyermek ma nem tud megfelelő szintű intenzív osztályos ellátást kapni. És ez az, ami igazán ijesztő, hogy az ésszerűtlen pénzszórás következményeként még mindig nem érheti el a budapesti és pest megyei lakos azt a szintű egészségügyi ellátást, mint amit bármely megyei kórház nyújtani képes, még az oly fojtogató orvos- és nővérhiány ellenére is.  És ez annak ellenére igaz, hogy ebben a régióban szinte több a kórház - na persze meg a stratégiai igazgató is - mint csillag az égen,  és a fővárosban - egy kis túlzással - nem tudok úgy eldobni egy követ, hogy valamelyik kórház igazgatói irodáját el ne találjam.

A jelenlegi állapot tökéletesen szemlélteti azt a helyzetet, amikor a lobbiérdekek, a korrupció és a racionalitás minden elemét nélkülözve az orvosbárók igénye mentén szervezzük az egészségügyi ellátást, ahol az egyetlen zavaró tényező maga a beteg.

Pontosan olyan ez, mint egy zs kategóriás amerikai film, amiben a meglehetősen szerény történet mellett három dolog mindig megtalálható: az amerikai zászló, a tisztelegés és a funkció nélküli pucér férfi segg.

E tény ismerete azonban nem segít azokon a csecsemőkön, és koraszülött babákon, akiket amúgy is a legjobban sújt a jelenlegi helyzet és akik számára minden egyes mozgatás és szállítás életveszélyes lehet. És szállítani pedig kell, mert amennyiben Budapesten nincs elég intenzív osztályos ágy, -gép és személyzet, valahol el kell őket látni. Győrben, Veszprémben, vagy Miskolcon. Persze ezt is csak akkor, ha van megfelelően képzett személyzet, mentőautó és felszerelés. 

Ezért pedig valakiket személyes felelőség is terhel, és éppen ezért azonnal le kell mondania balog zoltán miniszternek, Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárnak és Cserháti Péternek, aki a budapesti egészségügyi fejlesztésekért felelős megbízott.

Ők hárman tökéletesen testesítik meg a fent említett zs kategóriás film egyik alapvető kellékét, a funkció nélküli pucér férfi segget.

Tovább

Újabb sarc bevezetését tervezik cégeknek

Ezúttal egészségügyit.

Legalábbis ez derül ki a Magyar Idők, vagy Magyar Napok, esetleg Magyar Times mai cikkéből. Arról számolnak ugyanis be, hogy a kormány államosítaná a foglalkozás-egészségügyi ellátást, azaz az üzemorvosi szolgáltatásokat. 

Mindezt persze úgy, hogy a feladat költségeit továbbra is  a cégek állnák, csak egy köztes állami szereplőn keresztül (társadalombiztosítás), elkerülve azt a fajta összekacsintást, ami a jelenlegi megrendelők (a cégek) és a szolgáltatók (üzemorvosok) között feltételez a kormányzat, illetve a Munkástanácsok Országos szövetsége.

A cél az lenne, hogy a fokozott egészségkárosodásnak kitett dolgozók egészségét a mainál hathatósabb módon védjék meg és elkerüljék annak az esélyét, hogy a munkáltatók az üzemorvossal összejátszva elrejthessék és elfedjék az egészségkárosító ágensek szerepét a munkahelyen, vagy a már bekövetkezett munkahelyi ártalomból szerzett megbetegedés eredetét.

Fotó: https://www.linkedin.com/pulse/construct-launches-occupational-health-education-tracey-stafford

A szándék az nagyon helyes és szükséges, ugyanis a jelenlegi foglalkozás-egészségügyi ellátás, bármennyire is komolyan szabályozott, finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga után. A megvalósítás és a terv azonban botrányosan végiggondolatlan és ostoba.

Ugyanis ez a cégek számára újabb kötelező befizetendő költséget fog generálni. Jelenleg a foglalkozás-egészségügyi ellátás ajánlott díjazását egy rendelet szabályozza. Az itt talált díjaktól a piac törvényei szerint el lehet térni, és el is térnek, szép összeget fizetve a szolgáltatóknak. Akik viszont meglehetősen hullámzó szakmaisággal szolgáltatnak, a vizsgálat nélkül megírt papíroktól kezdve egészen a magas szintű menedzserszűrésig. Persze, a szolgáltatás színvonalához mért árakkal. Amennyiben az állam átveszi ezen szolgáltatások szervezését és a foglalkozás-egészségügyi dolgozók kifizetését, hirtelen meg fog szűnni a versenyhelyzet és emelkedni fognak az szolgáltatás árai az állami szerepvállalás miatt. Ami azt eredményezi, hogy a cégeknek a jelenlegi összegnél magasabb összeget kell majd foglakozás-egészségügyi ellátásra költeniük, ezzel megfizetve állami beavatkozást. De ami még sokkal inkább aggasztó, hogy az elmúlt években tökéletesen tisztán látszik az a tény, hogy az állam nem jó gazda, azaz a cégek által befizetett pénz egy része szinte biztosan el fogja veszíteni közpénz jellegét és így, vagy úgy magán zsebekbe fog vándorolni. 

De még ennél is sokkal veszélyesebb az a tény, hogy ez a terv alapvetően változtatja meg a jelenlegi egészségügyi magánellátás piaci szegmensét. Hiszen nagyon sok mikrovállalkozás él a foglakozás-egészségügyi szolgáltatásból, háziorvosok tömegének jelenti ez a munka a tisztességes megélhetést az alacsonyan finanszírozott kártyapénz mellett. Felborítja a nagy magánszolgáltatók piaci egyensúlyát is ez a rendelkezés, mert a piaci ellátás hirtelen állami kontroll alá fog kerülni és a nagy magánszolgáltatók bevételének akár a fele, kétharmada is veszélybe kerülhet. Ugyanis a nagy magánszolgáltatók az alap foglakozás-egészségügyi rendszerüket egészítik ki különböző szintű menedzserszűréssel és ellátással és ezt a komplex ellátási formát ajánlják a nagyvállalati ügyfeleik számára. Így nem ritkán egy egyszerű dolgozó, mintegy cafeteria jelleggel komoly szakorvosi háttérszolgáltatást kaphat szükség esetén. Tapasztalataim szerint egyébként is az üzemorvosi szolgáltatás már a pár száz fős vállalatoknál is komolyabb szolgáltatást jelent, mint akár egy háziorvosi vizit, a multik pedig kínosan ügyelnek arra, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás minél magasabb szintű legyen. Ezért ebben a szegmensben nem is értem, hogy miért erőltetik a kormányzati a beavatkozást.

Persze, a kis cégeknél megy a házi sufnituning, ahol érthető, hogy emelni kell a színvonalat. De azt valahogy mégsem így, az ötvenes éveket idéző államosítással kellene megoldani. 

Azt tudni kell, hogy a foglalkozás-egészségügyi ellátás rendkívül részletesen és jól szabályozott, szinte minden folyamat le van írva, pontosan azért, hogy a rendszer nehezen legyen korrumpálható. Éppen ezért sokkal inkább fontos lenne az államosítás helyett, hogy megfelelően ellenőrizzék a szolgáltatók működését. Tehát egy erős kontroll kiépítése lenne az ésszerű cél, az újabb sarc bevezetése helyett. Na meg persze azzal is érdemes lenne kezdeni valamit, hogy kb. 4,5 millió munkavállaló, azaz a fél ország lakossága évente legalább egyszer találkozik a foglalkozás-egészségügyi orvossal /legalábbis papíron). Így jelentős szerepe lehetne az üzemorvosnak a megelőzés-szűrés tekintetében, amit pillanatnyilag egyáltalán nem használnak ki.

Amennyiben azonban megtörténik az államosítás, akkor szembe kell azzal is nézni, hogy jelenleg is alacsony az üzemorvosok száma, az állami kondíciók (munkaidő, fizetés, szabadság) pedig a legkevésbé sem fogják szexivé tenni ezt a munkakört. Ugyanis ennek a szakmának a viszonylag tisztességesebb fizetés mellett az előnye az, hogy ebben a rendszerben - akárcsak egy ügyvéd - az üzemorvos annyit dolgozik amennyit akar, és akkora összegért amiért szerződést tud kötni. Ennek a szabadságnak az elvesztése pedig csak fokozni fogja az orvoselvándorlást, akár külföldre is.

De hogy mégis kinek és miért lehet az érdeke a jelenlegi staus quo felborítása? A kérdésre korrekt választ nem tudok adni, mert még nem körvonalazódtak az erőterek. Azonban az biztos, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás az több tízmilliárdos üzlet, így akár az állam is szemet vethet erre az üzletágra, egy külföldi foglalkozás-egészségügyi szolgáltató multi meg pláne. 

Tovább

Betiltják az abortuszt?

Alapvetően ezt vetíti előre a legutolsó kormányinfó híre, miszerint közel 8 milliárd forintot biztosít a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórház, valamint a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) közös projektjéhez, amelyben a gyerekkórházban szülészeti-, gyermeksürgősségi- és pszichiátriai osztályokat, a BIK-ben pedig nőgyógyászati osztályt alakítanak ki.

A támogatást két feltétellel adják. Egyrészt nem végezhetnek a fenti intézményekben abortuszt, másrészt a vezetésnek biztosítania kell, hogy az intézményekben dolgozó orvosok nem fogadnak el hálapénzt.

Arról, hogy önmagában ez a fejlesztés miért ablakon kidobott pénz, itt írtam.

Most röviden csak annyit, hogy bár a Bethesda valóban nagyon fontos feladatot lát el a gyermekellátás területén - az égési sérült gyermekek ellátásában pedig nemcsak budapesti szinten, hanem országosan is rendkívül fontos a munkájuk - azonban ennek a kórháznak a fejlesztése sem végezhető el külön, a budapesti kórházfejlesztések figyelmen kívül hagyásával. Így a Bethesdára fordított pénz nem fogja megoldani a párhuzamos kapacitások problémáját és ismét nem egységes koncepció elemeként kezeli Budapestet.

A Bethesdával ellentéteben a BIK fejlesztése már egy egészen másik probléma, hiszen erre a kórházra egy jó budapesti kórházfejlesztési tervben semmi szükség nem lenne, amennyiben  korrekt módon megvalósulna az a négy szuperkórház, ami Budapest és Pest megye ellátását megoldaná.

A fentiek tekintetében minden ide csorgatott pénz csak arra jó, hogy ebből egy-egy döntéshozó és kórházi menedzsment tag a beruházás kapcsán feltöltse az otthoni éléskamrát, valamint a haveri pozíciók megmaradjanak.

A támogatás további pikantériája, hogy mindkét intézmény egyházi fenntartású, így jelenlegi finanszírozásuk és egyben a helyzetük is sokkal jobb az állami kórházaknál. Ugyanis a normál OEP finanszírozás (most már Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő) mellett az egyházaktól is kapnak működésre fordítható támogatást.

Éppen ezért, mert viszonylag több pénzből gazdálkodhatnak, érdemes megvizsgálni a lázári feltételek hálapénz-vonatkozását. Hiszen ha ez egy kísérlet, ami arra vonatkozik, hogy megnézzük, mekkora orvosi fizetésből tudunk tisztességes ellátást nyújtani úgy, hogy megtiltjuk a hálapénz elfogadását (azaz itt kititrálják azt a legkevesebb összeget, amiért még hajlandóak az orvosok hálapénz nélkül tartósan dolgozni), akkor ez egy jó minta lehet a kormányzat számára, amit akár ki is terjeszthet az állami ellátás egészére. Azaz ami működik kicsiben, az működhet nagyban is elven kész lenne a hálapénz kivezetésének a módja. Sajnos azonban jelentősen árnyalja majd a képet az a tény, hogy a gyerekgyógyászati ellátás hazánkban a legkevésbé sem a hálapénzzel fertőzött területek közé tartozik, így nincs nagyon mit megtiltani a Bethesdában. A BIK azonban ebben is más tészta, ott születhetnek majd valós adatok az orvosi fizetési igényekről, például a sebészeten, vagy a nőgyógyászaton. Így itt lehet értelme ennek kísérletnek, persze 8 milliárd az meglehetősen borsos ár ezért.

A feltételrendszer első eleme, az abortusz elvégzésének tiltása azonban nagyon veszélyes vizekre tereli a közgondolkodást. (Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem vagyok abortuszpárti, de a bölcsek köve sincs nálam, így abortusz kérdésben nem tudok, és nem is akarok igazságot tenni. De távol áll tőlem az a gondolat, hogy egy nő, egy család életét az én meggyőződésem tegye tönkre vagy éppen ne. És azt is pontosan látom, hogy sajnos sokszor elkerülhetetlen megoldás az abortusz, és nagyon sokszor meg elkerülhető lenne.)

A Bethesdába tehát, mint gyermekellátásra szakosodott kórházban, ezt a rendelkezést nyilván nem lesz nehéz betartani. Azonban azon érdekes elgondolkodni, hogy mondjuk a terhes, vagy megerőszakolt (sajnos ritkán, de ilyen is van) gyermekeket ki fogja ellátni, vagy netán majd a 12 éves kislányt szülésre fogják kötelezni?

A BIK itt persze megint csak más elbírálás alá esik, hiszen itt felnőtteket kezelnek, azaz itt előfordulhatna abortusz, ami most majd a műtéti portfólióból kénytelen lesz hiányozni. Ami akár bele is férhet egy magán fenntartású kórház imidzsébe. Azonban egy állami finanszírozásból is élő intézmény, aminek területi ellátási kötelezettsége is van, nem teheti meg, hogy a számára ideológiailag nem elfogadott eljárást nem biztosítja a betegei számára, amíg az egyén ezt persze minden további kérdés nélkül megteheti. El tudnak képzelni egy olyan baleseti sebészetet, ami mondjuk a Jehova Tanúi Egyház kezében van és ahol állami támogatásért cserébe ideológiai alapon lemondanak a transzfúzió lehetősségéről, még a kritikus betegeknél is? Vagy ahol mondjuk a méhenkívüli terhesség megszakítását ideológiai okból nem végzik el? Mert az abortuszt néha az anya érdekében kell elvégezni és nem a születésszabályozás részeként. Márcsak ezért sem engedhető meg ez a fajta feltételszabás egy államilag, azaz az általunk is finanszírozott kórházban, az állami támogatásért cserébe.

Sajnos azonban a példa majd a különböző fejlesztéseknél ragadós lehet, és ez az igazi veszélye a dolognak. Hiszen a kórházak menedzsmentjei egymásra licitálva fogják visszadobni az ellátási kötelezettségükből származó egészségügyi ellátásokat, ha ezek plusz forrást jelentenek. Amiből azért valljuk be nem kevés csurran-cseppen a saját zsebbe is.

Így végül az állam nem tiltja majd be az abortuszt, megteszik ezt maguk a kórházak, azzal, hogy nem lesz olyan intézmény, ahol elvégeznék. Pontosan úgy, ahogy ezt az abortusztablettával tették. És ebben ez egész történetben ez az igazán veszélyes, na meg persze az, hogy megérkezünk Ratkó Anna korszakába. Az pedig, hogy az említett két kórház kapta ezt a támogatást, nyilván nem a véletlen műve, egyrészt mindkét kórház-mint már ismertettem-egyházi fenntartású (ami, ismétlem, itt azt jelenti, hogy az egyházi támogatás mellett az állami támogatást is ugyanúgy megkapják, mint bármely más kórház) másrészt sokat nyomhatott a latban az is, hogy a Bethesda főigazgatója az a Velkey György, aki a Szócska féle ámokfutásban az egészségügyi kabinet tagja volt és így felelős azért is, hogy a KDNP hőbörgése miatt betiltották az abortusztablettát. Azt az abortusz tablettát, amivel azért némiképpen kulturáltabban és sokkal veszélytelenebbül lehetett volna kezelni ezt az igencsak kényes kérdést. Erről itt.

Abortusz kórházak támogatás KDNP egyház Bethesda Budai Irgalmasrendi Kórház hálapénz

Fotó: http://www.sociology.org/fortnight-fiasco-government-grants-freedom-not-god/

Azonban ha valóban megszűnik az abortusz lehetősége, tessék mondani, ki fogja azokat a kiskorúakat ellátni, akiket megrontanak, vagy azokat, akik a hiányos szexuális kultúra miatt estek teherbe? Mert ugye a kiskorúak zaklatása a KDNP-n belül is előfordul, az egyházról meg már nem is beszélve.

A jó hír a rosszban, hogy a megítélt támogatás szerint van pénz a kincstárban, és akár lehetne ezt akár értelmesen is elkölteni. Ugyanis, ha ezt a 8 milliárd forintot nem észnélkül szórnánk el, hanem valóban arra használnák, hogy az abortuszok számát csökkentsék, iskolai (egyházi is!!!) felvilágosítással, felelős szexre neveléssel (idősebb KDNP-s rajongóimnak: akkor is csinálni fogják, ha neked nem áll fel, ezért beszélni kell róla), és emellett a hittan- és erkölcstan oktatás helyett az egészségügyi kultúra oktatására fordítanánk figyelmet, akkor nem csak a fenti nemes cél, hanem a nemi betegek és a HIV fertőzöttek száma is jelentősen csökkenne.

De amíg magának a fogamzásgátlónak a felírásához és az eseményutáni tabletta kiadásához is nőgyógyászati kompetencia szükséges, vagy amíg az óvszer használata a Katolikus Egyház szerint bűn, addig ne csodálkozzunk, ha Marika a faluban hoppon maradt a kispaptól.

Tovább

Pártkatonáknak magánegészségügy a mi pénzünkből!

Nem is olyan nehéz megmagyarázni azt, hogy Magyarországon miért nincsen normálisan működő egészségügy, miért nem költünk rá, miért nincsen politikai igény erre, sem az oktatásra. Az már sokkal összetettebb kérdés, hogy hogyan alakulhattak úgy a dolgok, hogy teljesen véletlenszerűen lesz esélye egy-egy betegnek a gyógyulásra ebben a teljesen heterogén és kaotikus rendszerben. 

Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos azt is megérteni, hogy Magyarországon semmi sem történhet Orbán Viktor tudomása, vagy engedélye nélkül, pontosan olyan ez, mint egy alkotmányos monarchia. Vannak azonban olyan területek, amit a kedves vezető - véleményem szerint - szándékosan nem befolyásol, meghagyja azt a politika másodrendű lovagjai számára homokozónak. Sajnos az egészségügy is egyfajta játszótere lett a politikai kalandoroknak. 

egészségügy NER egészségpolitika honvédkórház mentő

Fotó: http://retronom.hu/node/12206

2010 után, mint mindenhol, az egészségügy területén is megkezdődött az a fajta nagytakarítás, amit már megszokhattunk a kormányváltások után. Csakhogy ezúttal a seprű benézett az ágy alá is, így rengeteg kádert kellett lecserélni és pótolni. A kurzusváltás miatt egyetlen szempont volt fontos a cseréknél: a lojalitás a fennálló hatalomhoz. Valahogy úgy voltak ezzel, hogy majdcsak belejön, de most már tisztán lehet látni, hogy sajnos nem jött bele, egy sem. Mindemellett az egészségügy elvesztette kezdeti lendületét, Szócska nem bírta tartalommal megtölteni tárcáját, balog (a “tűzkeresztség” után a továbbiakban mindig kisbetűvel), pedig bárgyú vigyorán kívül semmit sem tudott hozzáadni a rendszerhez. Ráadásul Szócska humánerőforrás-politikája is igazodott a nagypolitikához, a szervilis seggnyalók maradtak, illetve pozícióba kerültek. Ha ez még nem lenne elég, a rendszert erős, már-már hűbéri hierarchia jellemzi, a döntési folyamatok egy-egy kézben összpontosulnak, így csak nagyon lassan haladnak a folyamatok. Ez a fajta centralizáltság azt is jelenti, hogy teljesen eltűntek a rendszerből a döntésképes  egyedek, és az akták elkezdték végtelen körforgásukat a bürokratikus intézményekben, mindenki egy picit arrébb teszi, csak ne neki kelljen döntenie. Így az egészségügy végül a legkevésbé vált a nagypolitika pragmatikus szereplőjévé és miután állandóan csak a baj van/volt vele, így egyszerűbb volt mind az átalakítását, mind egyáltalán a fejlesztését elmismásolni, elsumákolni. A figyelmet pedig elterelni a valós problémákról. Miután 2014-ben sem bukott bele a választásokba a Fidesz, teljes joggal gondolhatták, hogy ez így rendben van. Az egészségügy pedig egy olyan probléma, mint a szocotthonba pakolt nagymama, ha nem látjuk, nincs lelkiismeret furdalásunk, de tulajdonképpen problémánk sem. Ebbe a rendszerbe csöppent bele Zombor (aki viszonylag gyorsan levette, hogy itt nincs pálya), majd Ónodi-Szűcs Zoltán, kissé megilletődve. A baj az, hogy az illetődés maradt a politikai támogatást ellenben nem tudta megszerezni magának. Ehhez kellett balog is, aki számtalanszor magára hagyta Ónodit és megalázó módon hallgatott, akkor is, amikor a saját tárcáját kellett volna védenie. Ezt a helyzetet a lesipuskás kormánytagok, ellenben tökéletesen használták ki, így adódhatott, hogy Rogán jelentette be a szuperkórház létesítését Budapesten, vagy Kósa professzor alkothatott törvényt az egyetemi kórházakról. Mind-mind megkerülve az egészségügyért felelős államtitkárt, aki a legmélyebb ütést akkor szenvedte el, amikor számára is világos lett, hogy a kancellária tervét megfúrták. Ugyanis pontosan a rendszer gyengesége miatt, ma már gyakorlatilag bárki befolyásolni tudja az egészségügy történetét, csak és kizárólag jó kapcsolat kell ehhez. Mert persze egészségügyi ellátásra mindenkinek szüksége lesz előbb, vagy utóbb, a politikusoknak is. Így egy-egy nagy befolyású orvosbáró, vagy kórházigazgató, aki tett már némi szívességet magas beosztású politikusnak (műtét, természetesen várólista nélkül, vagy nagymami elfekvőbe helyezése stb.) ki is vehetett a szívességbankból és amikor olyan helyzettel találkozott, amiben érdeksérelme volt, akkor ezt valahogy a politikai kapcsolata segítségével megakadályozta. Márpedig az egészségügy bármiféle átalakítása érdeksérelmekkel jár, gondoljunk akárcsak a hálapénzre. És minél befolyásosabb a politikus, annál több mindent érhet el az őt, vagy családtagját kezelő orvos. A káoszban végül így lesz rend. 

A szívesség persze kölcsönös, így a jelenlegi politikai elitnek nincs mitől félnie az egészségügyben, hiszen megvásárolták maguknak a tisztességes és soron kívüli ellátást. Létrehozták a régi Kútvölgyi helyett a Honvédkórházban a pártkórházat, és most a legújabb hírek szerint vásárolnak néhány mentőautót a Honvédkórháznak. Amire minden olyan kórháznak szüksége lenne, amelyiknek több telephelye van, hiszen ezek között a szállítást is meg kell oldani valahogy, mert az már tisztán látszik, hogy az Országos Mentőszolgálat kapacitásai végesek. A kórházi mentőkkel, viszont ezt a terhelést is csökkenteni lehetne. Sajnos azonban ezt a beruházást kevés intézmény engedheti meg magának, ezért én tényleg nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a politikai elit a maga privát sürgősségi ellátását is így kívánja biztosítani. És akkor az arra méltóknak majd sokkal jobban szervezett és hatékonyabb ellátás jut, mint bárki másnak.

Azaz nem történik semmi más, minthogy haladunk tovább a lenini úton és folytatjuk a szocializmus építését, amely egyre inkább hasonlít az orwelli disznófarmra. Mert ugye itt is vannak az egyenlők és az egyenlőbbek, meg persze azok, akiknek jár a hosszabb , egészségesebb élet. Vagy a mi pénzünkből jár akár a külföldi kezelés is.

De a végén úgy járnak, mint a legenda szerinti öreg nagyon magas beosztású pártfunkcionárius, akihez még a múlt rendszerben hívtak mentőt. Akiket a beteg mellett a neves professzor is várt, és éppen vérnyomást mérve szemüvege mögül a maga kissé raccsoló hangján azt mondta: “Uhaim! Hozzák fel kéhem a leplezentatív felszerelést” Mire a fiúk lementek a mentőhöz elővették a hordágyat és a lepedőt - mint reprezentatív felszerelést - majd a lepedő közepét, hasonlóan az 56’os zászlóhoz kivágták. És fapofával ebbe csomagolták a pártfunkcionáriust, meztelen seggel felfele.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek