Nem is olyan nehéz megmagyarázni azt, hogy Magyarországon miért nincsen normálisan működő egészségügy, miért nem költünk rá, miért nincsen politikai igény erre, sem az oktatásra. Az már sokkal összetettebb kérdés, hogy hogyan alakulhattak úgy a dolgok, hogy teljesen véletlenszerűen lesz esélye egy-egy betegnek a gyógyulásra ebben a teljesen heterogén és kaotikus rendszerben. 

Ahhoz, hogy ezt megértsük, fontos azt is megérteni, hogy Magyarországon semmi sem történhet Orbán Viktor tudomása, vagy engedélye nélkül, pontosan olyan ez, mint egy alkotmányos monarchia. Vannak azonban olyan területek, amit a kedves vezető - véleményem szerint - szándékosan nem befolyásol, meghagyja azt a politika másodrendű lovagjai számára homokozónak. Sajnos az egészségügy is egyfajta játszótere lett a politikai kalandoroknak. 

Fotó: http://retronom.hu/node/12206

2010 után, mint mindenhol, az egészségügy területén is megkezdődött az a fajta nagytakarítás, amit már megszokhattunk a kormányváltások után. Csakhogy ezúttal a seprű benézett az ágy alá is, így rengeteg kádert kellett lecserélni és pótolni. A kurzusváltás miatt egyetlen szempont volt fontos a cseréknél: a lojalitás a fennálló hatalomhoz. Valahogy úgy voltak ezzel, hogy majdcsak belejön, de most már tisztán lehet látni, hogy sajnos nem jött bele, egy sem. Mindemellett az egészségügy elvesztette kezdeti lendületét, Szócska nem bírta tartalommal megtölteni tárcáját, balog (a “tűzkeresztség” után a továbbiakban mindig kisbetűvel), pedig bárgyú vigyorán kívül semmit sem tudott hozzáadni a rendszerhez. Ráadásul Szócska humánerőforrás-politikája is igazodott a nagypolitikához, a szervilis seggnyalók maradtak, illetve pozícióba kerültek. Ha ez még nem lenne elég, a rendszert erős, már-már hűbéri hierarchia jellemzi, a döntési folyamatok egy-egy kézben összpontosulnak, így csak nagyon lassan haladnak a folyamatok. Ez a fajta centralizáltság azt is jelenti, hogy teljesen eltűntek a rendszerből a döntésképes  egyedek, és az akták elkezdték végtelen körforgásukat a bürokratikus intézményekben, mindenki egy picit arrébb teszi, csak ne neki kelljen döntenie. Így az egészségügy végül a legkevésbé vált a nagypolitika pragmatikus szereplőjévé és miután állandóan csak a baj van/volt vele, így egyszerűbb volt mind az átalakítását, mind egyáltalán a fejlesztését elmismásolni, elsumákolni. A figyelmet pedig elterelni a valós problémákról. Miután 2014-ben sem bukott bele a választásokba a Fidesz, teljes joggal gondolhatták, hogy ez így rendben van. Az egészségügy pedig egy olyan probléma, mint a szocotthonba pakolt nagymama, ha nem látjuk, nincs lelkiismeret furdalásunk, de tulajdonképpen problémánk sem. Ebbe a rendszerbe csöppent bele Zombor (aki viszonylag gyorsan levette, hogy itt nincs pálya), majd Ónodi-Szűcs Zoltán, kissé megilletődve. A baj az, hogy az illetődés maradt a politikai támogatást ellenben nem tudta megszerezni magának. Ehhez kellett balog is, aki számtalanszor magára hagyta Ónodit és megalázó módon hallgatott, akkor is, amikor a saját tárcáját kellett volna védenie. Ezt a helyzetet a lesipuskás kormánytagok, ellenben tökéletesen használták ki, így adódhatott, hogy Rogán jelentette be a szuperkórház létesítését Budapesten, vagy Kósa professzor alkothatott törvényt az egyetemi kórházakról. Mind-mind megkerülve az egészségügyért felelős államtitkárt, aki a legmélyebb ütést akkor szenvedte el, amikor számára is világos lett, hogy a kancellária tervét megfúrták. Ugyanis pontosan a rendszer gyengesége miatt, ma már gyakorlatilag bárki befolyásolni tudja az egészségügy történetét, csak és kizárólag jó kapcsolat kell ehhez. Mert persze egészségügyi ellátásra mindenkinek szüksége lesz előbb, vagy utóbb, a politikusoknak is. Így egy-egy nagy befolyású orvosbáró, vagy kórházigazgató, aki tett már némi szívességet magas beosztású politikusnak (műtét, természetesen várólista nélkül, vagy nagymami elfekvőbe helyezése stb.) ki is vehetett a szívességbankból és amikor olyan helyzettel találkozott, amiben érdeksérelme volt, akkor ezt valahogy a politikai kapcsolata segítségével megakadályozta. Márpedig az egészségügy bármiféle átalakítása érdeksérelmekkel jár, gondoljunk akárcsak a hálapénzre. És minél befolyásosabb a politikus, annál több mindent érhet el az őt, vagy családtagját kezelő orvos. A káoszban végül így lesz rend. 

A szívesség persze kölcsönös, így a jelenlegi politikai elitnek nincs mitől félnie az egészségügyben, hiszen megvásárolták maguknak a tisztességes és soron kívüli ellátást. Létrehozták a régi Kútvölgyi helyett a Honvédkórházban a pártkórházat, és most a legújabb hírek szerint vásárolnak néhány mentőautót a Honvédkórháznak. Amire minden olyan kórháznak szüksége lenne, amelyiknek több telephelye van, hiszen ezek között a szállítást is meg kell oldani valahogy, mert az már tisztán látszik, hogy az Országos Mentőszolgálat kapacitásai végesek. A kórházi mentőkkel, viszont ezt a terhelést is csökkenteni lehetne. Sajnos azonban ezt a beruházást kevés intézmény engedheti meg magának, ezért én tényleg nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy a politikai elit a maga privát sürgősségi ellátását is így kívánja biztosítani. És akkor az arra méltóknak majd sokkal jobban szervezett és hatékonyabb ellátás jut, mint bárki másnak.

Azaz nem történik semmi más, minthogy haladunk tovább a lenini úton és folytatjuk a szocializmus építését, amely egyre inkább hasonlít az orwelli disznófarmra. Mert ugye itt is vannak az egyenlők és az egyenlőbbek, meg persze azok, akiknek jár a hosszabb , egészségesebb élet. Vagy a mi pénzünkből jár akár a külföldi kezelés is.

De a végén úgy járnak, mint a legenda szerinti öreg nagyon magas beosztású pártfunkcionárius, akihez még a múlt rendszerben hívtak mentőt. Akiket a beteg mellett a neves professzor is várt, és éppen vérnyomást mérve szemüvege mögül a maga kissé raccsoló hangján azt mondta: “Uhaim! Hozzák fel kéhem a leplezentatív felszerelést” Mire a fiúk lementek a mentőhöz elővették a hordágyat és a lepedőt - mint reprezentatív felszerelést - majd a lepedő közepét, hasonlóan az 56’os zászlóhoz kivágták. És fapofával ebbe csomagolták a pártfunkcionáriust, meztelen seggel felfele.