Mondjuk ki végre, hogy a jelenlegi egészségügyi vezetés az elmúlt másfél év intézkedéseivel megbukott.  A rezidens-kérdés kezelése, a gyógyszerkassza átalakítása, a mentés intézményrendszerének szétverése és most legutóbb a kórházak és rendelőintézetek államosítási terve mind azt mutatja: hosszú távú egészségügyi koncepciók végrehajtása helyett napról napra kétségbesett ötletelés folyik arról, hogy mit is kellene kezdeni a magyar egészségüggyel. 

Lassan szánalmas bohózattá fajul az egészségügyi kormányzat tipródása rezidens-ügyben. Legutóbb az államtitkár nyílt levélben könyörgött a rezidenseknek, hogy ugyan már lesznek szívesek itthon maradni és éhbérért leszakadt infrastrukturális környezetben robotolni. Tette ezt azután, hogy a Markusovszky Ösztöndíjprogramot az érdektelenség miatt máris át kellett dolgozni, miközben a rezidensek a kormány tagjaihoz hasonlóan országjáró roadshow részeként gyűjtik a felmondásokat. Pedig járhatóbb út lett volna világos koncepciók mentén előrehaladni. Igaz, erre tettek némi kísérletet a Semmelweis Tervvel, de ez leginkább színes lufik gyűjteménye. Amennyiben pedig a Munka Törvénykönyvét a jelenlegi formájában fogadják el, úgy sem a rezidenseknek, sem a többi orvosnak nem kell majd a családalapítás és gyermeknevelés problémájával foglalkoznia, hiszen úgysem lesz rá ideje. Vagy mivel a rezidens szó szerint bentlakót jelent majd, esetleg ismét engedélyeznek majd néhány csirkét, tyúkot nevelni a kórház udvarán, hogy legalább a háztáji meglegyen, mint azt az Országos Mentőszolgálat korábbi, nem is oly rég megváltoztatott szervezeti- és működési szabályzatában benne foglaltatott. További sikersztori a bevezetőben említett rezidensek és egészségügyi szakdolgozók elvándorlásának elősegítése az aktív tehetetlenséggel. Még a nyáron a pécsi klinikákról 40 egészségügyi szakdolgozót vittek szervezetten Németországba, nyelvtudás nélkül (a nyelvet majd megtanítják külön nyelviskolában) a következő csoport ősszel indul.

Sikerült az egészségügyi államtitkárságnak a gyógyszerkasszát úgy átalakítani, hogy ez legsúlyosabban azokat a hazai gyógyszergyárakat érintse, amelyek eddig húzóágazatként szerepeltek a magyar gazdaság teljeseítményében. Sikerült továbbá az egész gyógyszergyártó és forgalmazó ágazatnál kiütni a biztosítékot a nyári különadókkal. A következmény: tömeges leépítés a szektorban, illetve a kutatás-fejlesztés jelentős visszaszorulása. Néhány multi a befektetői környezet „barátságos” megváltozása miatt a kivonulást fontolgatja, ami szintén több ezer munkahely megszűnéséhez vezet. Jönnek a távol keleti, indiai generikumok, amivel önmagában nincs baj, hacsak nem a saját iparunkat és munkahelyeinket verjük ezzel szét. Soha logikusabb lépést a világ még nem látott a válság sújtotta időkben.

Ne rémüljön meg, én csak a vízvezeték-szerelő vagyok!

Lassan a jól fizető magánszektorba is begyűrűzik az egészségügy humánerőforrás hiánya. Már itt sem adják az orvosok egymásnak a kilincset, mint régebben. Az Országos Mentőszolgálatnál sikerült olyan menedzsmentet összerakni, ahol harmadik nekifutásra is sikertelen a mentőautó tender, amit a kormány végül megunt és nemes egyszerűséggel a rendelkezésre álló forrást megvonták. Ez annak ellenére is furcsa, hogy Szócska államtitkárnál kiemelt fontosságú a mentés, az OMSZ vezetői szinte naponta látogatják az államtitkárságot.  Az már csak  a kisszínes rovatba illik, hogy a mentőápolók több mint felének nincs egészségügyi szakképesítése, így könnyen előfordulhat, hogy pék, vagy henteslegény nyújt több-kevesebb sikerrel segítséget.

A légimentők szintén mélyrepülésben vannak, amióta idén februárban vezetőváltás volt, az államtitkár ötlete alapján. Itt a nagy spórolásban a pilóták repült óraszáma a kritikus szint alá csökkent, pedig a repülésben arany igazság - akár csak az orvoslásban -, hogy ami nincs a kezedben, az nincs a fejedben. Legfrissebb, meg nem erősített hírek szerint a megváltozott irányítási protokoll miatt máris vizsgálat indult, hiszen a nyár közepén a légimentők visszautasították egy 5 éves, kritikus állapotú gyermek szállítását az egri kórházból Budapestre, aki később meghalt.

A kórházak és rendelőintézetek államosításának eredményét még nem látjuk, de félő, hogy ez a projekt is csak ötlet szintjén fogalmazódott meg, nélkülözve mindenféle megvalósíthatósági és hatástanulmányt. Így könnyen előfordulhat - ami az eddigi intézkedések zömét is jellemezte - hogy haszonnal nem, de jelentős kárral járna. Talán nem véletlen, hogy a tárca vezetését meg nem erősített információk szerint januártól más látná el - államtitkárostól. Itt lenne az ideje...