A cím hűen tükrözi a kialakult orvos hiányt, szinte már alig találni olyan területet, ahol elégséges az ellátók száma és ne menekülnének hanyatt-homlok az orvosok. Ezen az állapoton próbál meg - nem túl sikeresen - változtatni  az egészségügyi kormányzat, azzal, hogy a frissen végzett orvosok számára pályázatot ír ki. A pályázat 600 szakképzés előtt álló orvos számára biztosítana 100 ezer forint nettó pluszjuttatást, amennyiben vállalják, hogy nem fogadnak el hálapénzt és az ösztöndíj folyósításával megegyező ideig maradnak a magyar ellátórendszer boldog rabszolgái. Az érdeklődést az ösztöndíj iránt a jelek szerint mégsem sikerült felkelteni.

Hiszen a múlt héten a várt roham helyett mindössze harminc érdeklődő volt. Persze feltételezhetnénk, hogy a nyári szezon alatt a szakvizsga előtt állók éves jól megérdemelt pihenésüket töltik, és ezért nem jelentkeznek. De ez valószínűleg nem fedi a valóságot, hiszen fizetésükből nyaralásra aligha telik, sokkal inkább a nettó százezer forintos plusz pénz és a röghöz kötés az, ami demotiváló lehet. Pedig az ösztöndíjjal már 200-240 ezer forint nettó bér is ütheti a szakvizsga előtt álló orvosok markát. 

“Tigris: – Füles! Te hintázol!

Füles: – Jééé! Hogy milyen jó nekem…”

(A.A.Milne - Micimackó)

A kérdés az, hogy ez az összeg megfelelően kompenzálja-e a lerobbant kórházi infrastruktúrát, az embertelen mennyiségű rabszolgamunkát ebben a még mindig feudális rendszerben és az ügyeletek nyomasztó valóságát. Az egészségügyben dolgozóknak, pláne a hierarchia alján lévőknek nincsen karácsonyuk, húsvétjuk, de havonta minimum kétszer hétvégéjük sem, ehelyett ügyelet és megnövekedett betegellátás van. Hiszen a magyar találékony beteg, amit nem sikerül elintéznie munkaidőben a szakrendelésen, azt elintézi ügyeletben. Beugrik a piacról hazamenve szombaton a háziorvosi ügyeletre, vagy a kórházba az elfogyott gyógyszerét pótló receptért gond nélkül. Nem véletlen, hogy a háziorvosi ügyeletekben már a fővárosban sem mindig található orvos. (Az, hogy a háziorvosi ügyelet egyáltalán szükséges-e, már egy másik blogbejegyzés témája.) Hasonló a helyzet a kórházakban, ahol egyre általánosabb az a tény, hogy szakorvost jó esetben telefonon el lehet érni ügyeletben, az ekkor jelentkező betegeket pedig szakorvosjelölt, vagy rezidens látja el. A várólisták egyes szakterületeken az égig érnek, lassan a WWF is felveszi a veszélyeztetett fajok listájára a gyermekpszichiátert.

A helyzetet az államtitkár meglehetősen sajátságosan kezeli, cáfolja mintegy elfedve a problémákat azzal, hogy bagatellizálni próbálja az elvándorló orvosok számát.

„Senki sincs odabent? – kérdezte. – Senki… Ez nem stimmel. Valaki csak van bent, ha egyszer azt mondta, hogy senki. Senki nem mondhatja azt, hogy senki, anélkül hogy valaki lenne. Aki senkit mond, annak valakinek lennie kell.”   (A.A.Milne - Micimackó)

Válságprogramként és a kialakuló bérfeszültség elkerülése érdekében az egészségügyi kormányzat 6 milliárd forinttal támogatná a szakorvosok továbbképzését, a jelenlegi rendszerben ugyanis nettó fizetésük a támogatott rezidensi bért sem érné el. Kérdés szintén az, hogy ez mire elég és ki fogja igénybe venni, hiszen fizetésük így sem fog növekedni, a támogatás csak továbbképzésre számolható el. Zárójelben jegyzem meg, hogy a svájci frank árfolyama a bejegyzés írásakor 254 forint volt, és lehet, hogy holnap ez már egy kívánatos szintté fog válni.

Az eredmények pedig riasztóak, az orvoshiány mellet sajnos a halálozási adatok is növekedtek. 

A kialakult helyzeten pedig könnyíteni is lehetne, ha a jelenlegi szabályozások ezt lehetővé tennék. Itt nem a magánszektor szerepére gondolok elsősorban, hiszen a véleményemet ezzel kapcsolatban már sokszor leírtam. Sokkal inkább az érthetetlen, ostoba szabályzó mechanizmusokról. Néhány ezek közül ízelítőül: Jelenleg részmunkaidőben (4-6 órában) nem tud elhelyezkedni a szakvizsga előtt álló orvos, hiszen szakvizsgát csak teljes munkaidőben lehet végezni, így sok kisgyermeket nevelő orvos kénytelen otthon maradni, annak ellenére, hogy a jelenlegi kondíciókkal is szívesen dolgozna ügyeleti tevékenység nélkül részmunka időben. Az OEP által finanszírozott magánellátó helyeken jelenleg még a megfelelő szakvizsgával rendelkező orvos sem operálhat, csak abban az esetben, amennyiben öt éves szakvizsga utáni tapasztalata van, természetesen ugyanez az orvos az állami szférában gond nélkül műthet önállóan. A fenti példák is jól jellemzik a rendszer kuszaságát, válságot menedzselni pedig csak úgy lehet, ha átlátom a működését. Ennek hiányában félő, hogy a meghozott intézkedésekkel éppen a kívánt hatás ellenkezőjét érem el. Ez történhet a szakorvos jelöltek támogatásával is, amit a szigorú követelmények miatt valószínűleg kevesen fognak igénybe venni, de arra tökéletesen alkalmas lesz, hogy bérfeszültséget szüljön és a szakorvosok eddigi csöndes, csinnadratta nélküli migrációját fokozza. Hiszen „Az életben le kell nyelni némi szart, csak arra vigyázz, egyszerre ne legyen több egy kanálnál!” (Forrest Gump) itt pedig hólapáttal adagolják.