Úgy néz ki, hogy a forró nyár felgyorsítja az egészségügy rothadásának folyamatát, mindezzel pedig el is indítja a végjátékot. Az évtizedek óta tartó beleszarás gyümölcse lassan megérik, és csak összedől az a rendszer, amely a jelenlegi állapotában teljesen fenntarthatatlan.

Lassan, de biztosan eljutunk odáig, hogy amit a politika nem mert felvállalni, megteszi a rendszer önmaga, és először kórházi osztályok, majd végül kórházak is bezárnak.

A kép illusztráció! Fotó: Ujvári Sándor

Ahogy ez már el is kezdődött a szakdolgozói hiány miatt a Jahn Ferenc Kórházban, ahol a sajtóhírek szerint a nővérek az IKEA-ba mentek át sokkal jobb fizetésért és nyugodtabb munkakörülményekért, a kórház helyett. Én rendkívül örülök, hogy az Aldi/Lidl nem tervezett komolyabb beruházást ebben a térségben, hiszen akkor az orvosok is simán átültek volna akár pénztárosnak is az ottani bérekért, na meg persze az ügyelet- és felelősség mentes munkáért. Aztán persze az is lehet, hogy az egész egy profi médiahekk, és tényleg a festés miatt zárt be az egyik belgyógyászati osztály részlege, ahogy a Népszava ezt megírta.

Hogy mi az igazság, most már aligha fog kiderülni, hiszen a kórház is beleállt a felújítási sztoriba. Az azonban biztos, hogy többen jól jártak a belgyógyászati részleg felújításával, hiszen így, vagy úgy, de felújítják ezt a részleget, jól jártak persze a festést végző szakik is, hiszen komoly munkát kaptak, és végül nagyon jól járt maga az IKEA, hiszen most már mindenki tudja, hogy Soroksáron új áruházuk nyílt. Csak a betegek nem jártak jól, hiszen nyilvánvalóan nekik kell a történetet megszenvedni és a kórházi kezelés helyett nyaralni menniük. Ugyanis az egészségügyi államtitkár szerint azért került sor most a felújításra, mert a betegek úgyis nyaralni mentek. 

Itt érezhető, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán soha életében nem dolgozott orvosként kórházi osztályon, és fogalma sincsen a betegellátás szezonális ingadozásáról. Ugyanis nyáron tényleg elmennek nyaralni, de nem a betegek, hanem a hozzátartozók, és ilyenkor valamit csak tenni kellene a demens, szenilis nagyival. A megoldás pedig nem az, hogy magukkal viszik, hanem az, hogy keresnek egy kórházi osztályt, ahová bedughatják egy-két hétre, amiből csurran cseppen a főorvosnak is. Tehát ebben az időszakban inkább növekedik a belgyógyászati felvételek száma, mint csökken.

De talán az igazság már nem is annyira fontos, hogy végül is miért került bezárásra a Jahn Ferenc Kórház osztálya, valóban a festés miatt, vagy ennek más oka van, az ápolóhiány enélkül is jól érezhető.

Amit a Jászberényi Kórház főigazgatójának pénteki bejelentése a szoljon.hu-nak is igazolt,  mégpedig az, hogy a nővér- és asszisztensi létszám kritikus szinten van, és alig van olyan osztályuk, ahol ne lenne orvoshiány. Azt is elmondta, hogy folyamatosan létszámproblémái vannak, és a fiatal orvosok eltűntek a rendszerből. Az osztályok működtetése pedig komoly nehézségekbe ütközik, ezért részlegeket zár be ideiglenesen a nyáron. És végül ami már a szokásosnál is komolyabban jelzi a rothadás előrehaladását, az az tény, hogy a Jászberényi Kórházban lemondott egy osztályvezető főorvos. Ez pedig nem jelent mást, minthogy önként lemondott a saját kis privilégiumairól, nyilván azért, mert ezzel szemben igen komoly terheléssel kell szembenéznie.

Már éppen leírtam, hogy ez igen, itt kezdődik minden probléma megoldása, hogy egyáltalán beszélünk róla, amikor a bátor nyilatkozat után gyorsan jött a finomítás és a cáfolat is, nyilván azután, hogy a kórház főigazgatóját a szőnyeg szélére állították.

Hasonlóan optimistán látja az egészségügyi államtitkár a helyzetet, sőt hurráoptimizmusában még azt is gyorsan elsorolja, hogy az elmúlt hét évben mennyi mindent tettek például a mentőszolgálatért, 500 új mentőautót adtak át, mentőállomásokat újítottak fel (uniós pénzből), és mekkora mértékben emelkedik a mentődolgozók bére. 

Ezzel szemben a valóság az, hogy persze, rengeteget tettek a Mentőszolgálatért az elmúlt 7 évben, például úgy költöttek el 4.1 milliárd uniós forrást a mentésirányítás korszerűsítésére, hogy ennek szinte semmi látszata nincs, a mentésirányítás működése botrányosabb, mint valaha. És persze sikerült olyan mentőautókat vásárolni, amelyekből ki kell tolni a beteget légútbiztosításhoz. Aztán még sikerült úgy felemelni a mentősők bérét, hogy most már eléri a kötelező bérminimum szintjét is, azaz azt az összeget, amelyet a kezdő, érettségivel rendelkező munkavállaló is megkap, és amely béremelés oly sikeres volt, hogy az ellen a mentés történetében először mentek tüntetni a mentődolgozók.
Végül, de nem utolsó sorban, sikerült az elmúlt hét évben immár a negyedik főigazgatót is kinevezni a Mentőszolgálat élére, úgy, hogy a négyből három teljesen alkalmatlan kóklernek bizonyult. Azaz úgy próbálták stabilizálni a Mentőszolgálat működését, hogy átlag nem egészen két évente kirugdosták az amúgy kétszemélyes KFT-k vezetésére is alkalmatlan vezetőket.

Ez itt a siker, és az egészségügyben minden rendben is van, amíg nem találkozunk vele. 

De most tényleg úgy tűnik, hogy a végjáték a kezdetét vette, és ezt a kormányzati struccpolitika erősen elősegíti. Még mindig nem beszélünk a problémákról, még mindig nem tudjuk valójában mekkora is az orvoshiány, ugyanis egy orvos több helyen is dolgozik és senkinek sincsen fogalma arról, hogy ki van kint és ki van bent. A meglévő orvoshiányt még az is fokozza, hogy azt a kevés orvost is, aki még rendelkezésre áll, sikerül úgy elosztanunk, hogy mindenki csak veszít a helyzeten. Egymástól 10-30 kilométerre tartunk fenn párhuzamos kapacitásokat, úgy hogy a legmagasabb szintű egészségügyi ellátás csak igen keveseknek adataik meg. Ebben a rendszerben a valós humán erőforrás igény jóval magasabb, mint kellene lennie. Ugyanis, ha minden saroknál kórházat akarunk fenntartani, ahhoz sarkonként kell orvosokat rendelnünk és ügyeleti ellátást is biztosítanunk. Ez a humán erőforrás igény pedig sokszorosa annak, mint amire valóban szükség lenne. 

Teljesen világosan látszik, hogy ennyi kis kórházat ennyi orvossal és nővérrel nem lehet fenntartani és nincs is erre szükség. Ugyanis a néhány nagy központi kórházak közé a kisebb településközpontokon nem kórházakat, hanem nappali, egynapos egészségközpontokat kellene létrehozni. Ezekben a központokban szinte majdnem minden olyan ellátást megkapnának a betegek, amelyekre egyébként most is képesek ezek a kis kórházak, azzal a különbséggel, hogy csak nappali ellátást biztosítanának. A komolyabb eseteket a jobban felszerelt, magasabb képzettségű személyzettel ellátott központi kórházakban látnák el. 

Ez jelentené az igazi fenntartható fejlődést, hiszen kevesebb orvossal, ápoló személyzettel, hatékonyabb és a betegek számára biztonságosabb ellátást lehetne nyújtani. 

Persze mindez csak álom, mert ha ez megvalósulna, sok-sok NER huszár kórházigazgató, menedzsment tag és még több kiskirály osztályvezető főorvos veszítené el a saját kis szemétdombját, ezért inkább marad minden, még akkor is ha nincs orvos, vagy ápoló, mert itt nem a betegről szól a rendszer, hanem a hálapénzről, a sok kis szemétdombról, a megélhetési érdekképviseletekről és persze az ezt lehetővé tevő szaktárca megélhetési vezetőiről.

De a rothadás már szagot eresztett és nyáron komoly ellátási zavarok várhatóak majd, országosan már júliustól a szabadságolások megkezdésekor, amit még majd megfejel a vizes vb extra orvos -és ápoló igénye.

Mindenesetre azt már bátran elmondhatjuk, hogy az egészségügyi béremelés jól sikerült, hiszen szemmel láthatólag megállt az elvándorlás, Éger, Cser és a többi szervilis, megélhetési érdekvédő kihúzhatja magát, legalábbis a mátrixban. Mert a  valóság ezzel éppen ellentétes, még akkor is, ha az EMMI minisztere szerint itt is minden rendben van, akárcsak a Karcagi Birkafőző Fesztiválon. Ahol a birkapörkölt felkerült az egészséges étkek közé, és ahol a birkapörkölt szimbolizálja az EMMI teljes portfólióját.

Valamelyik kanadai filmben láttam, hogy a sürgősségi osztályon egy függönnyel elválasztott részen a székek felett henteskampóhoz hasonló kampók sorakoztak, amelyeken persze nem féldisznókat, hanem infúziókat kötnek fel az alatta ülő delikvens számára. Ebből is sejthető, hogy itt az ellátás bizony időbe fog telleni, csak úgy mint a Vészhelyzet című filmsorozatban, ahol az egyes epizódokban külön hangsúlyt fektettek a tömött váró bemutatására. Kanadában az említett osztályon a betegekre kis színes matricákat ragasztottak, amelyek a páciensek sürgősségi állapotát és egyben az ellátás sürgősségét is jelezik, az azonnalitól a halaszthatóig, mert vannak olyan betegségek, amelyek közvetlen életveszélyt jelentenek és vannak olyanok, amelyek vizsgálata ráér.

Fotó:http://www.sasksims.ca/ctas.html

A fenti tényekből következően úgy néz ki, hogy a sürgősségi ellátás mindenhol a világon időt igényel, legalábbis azok számára, akik az elsődleges vizsgálat alapján a halasztható kategóriába kerülnek.

Fotó: Napi.hu

Hiszen ezen betegcsoport az, aki azért kerül a sürgősségi osztályra, mert nem győzi kivárni a szakorvosi beutaló hónapos előjegyzését, vagy mert a háziorvos nem tud mit kezdeni a beteg panaszaival, vagy mert egyszerűen nem kap a beteg választ és megfelelő kezelést a panaszaira már egy ideje, vagy a mentő otthon hagyni nem tudja, ezért a beteg a sürgésségin köt ki. Nyilván ezeknek a betegeknek az aránya nem mindegy a rendszerben. Ha az ellátórendszer jól működik, akkor a sürgősségi osztály terhelése is kisebb és kisebb azon betegek aránya, akik ellátása nem igényelne azonnali szakorvosi vizsgálatot/beavatkozást. Persze az sem mindegy, hogy egy ilyen osztály működtetésére rendelkezésre áll-e megfelelő létszámú humánerőforrás. Ugyanis nincs is annál felemelőbb, amikor egy osztály három orvossal működik és a váróban már 20 feletti a betegszám. Ráadásul az egyik orvos éppen egy kritikus állapotú beteget stabilizál, mikor nyílik a kezelő ajtaja és folyamatos újraélesztés mellett egy másik kritikus beteget tolnak be a mentők. Szemekben fény csillan, igen ez az igazi sürgősség, pont mint a Vészhelyzetben. De ebben a pillanatban már csak egy orvos lesz képes a váróban lévő betegek ellátását megoldani, addig biztosan, amíg a két kritikus állapotú beteg ellátása be nem fejeződik.

Fotó: http://emergency-room-nurse.blogspot.hu/2011_10_01_archive.html

Sajnos a Vészhelyzet idealizált képvilága sem segített a humánerőforrás probléma megoldásában, hiszen a sürgősségi szakma a többi orvosi szakmához képest is rettentően megterhelő, itt egy 12 órás műszak valóban 12 óra megfeszített munkát jelent. A rendszerben beteg mindig van, így a résidők is elenyészőek, legalábbis a kórháznak nevezhető nagyobb ellátóknál. Azaz az átlagos orvosi fizetésért komoly pszichés és fizikai megterhelés jár. A leterheltséget növeli az adminisztráció, merthogy adminisztrátorok hiánya miatt (erre valahogy soha sincs keret) az orvos maga adminisztrál, ami munkaidejének legalább felét kiteszi. Ugyanakkor ez a szakma  szinte garantáltan hálapénz-mentes.

Azonban a más osztályokon és a szakrendelőkben tapasztalható általános orvos- és most már ápolóhiány még ezen túl is rányomja a bélyegét a sürgősségi ellátásra. Hiszen a szakrendelések már oly hosszú várólistával dolgoznak, hogy a betegek egy része a sürgősségi ellátáson keresztül próbálja meg lerövidíteni a kivizsgálását. Például ha egy beteg háziorvosát neurológiai jellegű problémával keresi fel, a háziorvos (jobb esetben) beutalja neurológiai szakrendelésre. A beteg meg kap időpontot 3 hónap múlva. A sürgősségi osztály azonban senkit sem utasít vissza, mindenkit kivizsgál és szükség esetén konzíliumot kér. Nevezett beteg egy neurológiai konzíliummal és sürgősségi zárójelentéssel lesz gazdagabb, mindezt egy napon belül megkapja. De ne feledjük, ugyanaz a neurológus jön le a sürgősségi osztályra konzíliumot adni, aki sokszor a saját osztályára is ügyel. Így gyakran a konzílium is időigényes, hiszen a szakorvosnak egyszerre két helyen kellene megfelelnie.

Nehezíti az ellátást a háziorvosi rendszer elégtelensége. A defenzív medicina térnyerésével mindenki próbálja az egyszerűbb utat és a kevesebb felelősséget keresni. Ennek eredménye, hogy a legkisebb kétely esetén is a beteget a háziorvos beutalja, legtöbbször anélkül, hogy megkísérelné a beteg ellátását. Tisztelet a kivételt képező kollégáknak. Az is igaz, hogy sok helyen  igen leterheltek a háziorvosok és a szakorvosi várólista itt is érezteti hatását. Másrészt, ha a háziorvos meg akarja oldani a beteg gondját, vagy olyan súlyos kórképet is vélelmez (pl. daganatos betegség) amiben számára elfogadhatatlan a több hónapos várólista, akkor ezt az utat a sürgősségi ellátáson keresztül fogja lerövidíteni. 

Komoly problémát jelent az is, hogy nincsen egységes informatikai rendszer, ahol a beteg adatait megtekinthetem. Vannak ugyanis bolyongó betegek, akik tegnap ott, ma itt járnak és az egész kivizsgálásuk kezdődik elölről, a laborvizsgálttól kezdve, a röntgenen keresztül, a CT-n át, egészen a szakorvosi vizsgálatokig. Mindez idő és plusz terhelés, ami ráadásul jelentős költséggel is párosul.

És végül, de nem utolsósorban, a betegek maguk is felelősek a hosszú várakozásért, hiszen számos olyan panasszal találkozunk, ami normálisan nem tartozna a sürgősségi ellátás keretei közé, ilyen gyakori kulcsszavak például az “évek óta”, vagy az “igazság szerint már vizsgáltak ezzel…” esetleg a tegnap “lenyeltem a cseresznyemagot”.

Ezen betegek nem csak a sürgősségi osztály munkatársait szórakoztatják feleslegesen, hanem az ott megjelent, valóban ellátásra szoruló betegek idejét is rabolják. A fenti kulcsszavak ellátására, pedig tényleg ott lenne a háziorvosi szolgálat és a ma már igen nehezen elérhető szakorvosi rendelések is. És igen, itt köszön vissza a vizitdíj hiánya, hiszen annak idején a fenti panaszokkal orvoshoz fordulók száma érezhetően csökkent.

Tehát, mint a fentiekből kiderül, a sürgősségi osztályok leterheltsége és az ebből következő várakozási idő igazi rendszerprobléma, amit alapjaiban befolyásol az egész egészségügyet behálózó szakember- és infrastruktúra-hiány is. Az, hogy ezen a háziorvosi szolgálat megerősítése, vagy a kancelláriarendszer bevezetése hogyan fog segíteni, még nem tudjuk, habár az egészségügyi államtitkár már zöld utat kapott az ezt is tartalmazó 5 pontjához.  Egy dolog azonban biztos, a jelenlegi betegellátás alapkövévé váltak a sürgősségi osztályok, és legalább a jelenlegi (hát, finoman szólva sem túl magas) ellátási szint megtartásához ezen osztályok erősítése alapvetően fontos és kívánatos.

A cím hűen tükrözi a kialakult orvos hiányt, szinte már alig találni olyan területet, ahol elégséges az ellátók száma és ne menekülnének hanyatt-homlok az orvosok. Ezen az állapoton próbál meg - nem túl sikeresen - változtatni az egészségügyi kormányzat, azzal, hogy a frissen végzett orvosok számára pályázatot ír ki. A pályázat 600 szakképzés előtt álló orvos számára biztosítana 100 ezer forint nettó pluszjuttatást, amennyiben vállalják, hogy nem fogadnak el hálapénzt és az ösztöndíj folyósításával megegyező ideig maradnak a magyar ellátórendszer boldog rabszolgái. Az érdeklődést az ösztöndíj iránt a jelek szerint mégsem sikerült felkelteni.

Hiszen a múlt héten a várt roham helyett mindössze harminc érdeklődő volt. Persze feltételezhetnénk, hogy a nyári szezon alatt a szakvizsga előtt állók éves jól megérdemelt pihenésüket töltik, és ezért nem jelentkeznek. De ez valószínűleg nem fedi a valóságot, hiszen fizetésükből nyaralásra aligha telik, sokkal inkább a nettó százezer forintos plusz pénz és a röghöz kötés az, ami demotiváló lehet. Pedig az ösztöndíjjal már 200-240 ezer forint nettó bér is ütheti a szakvizsga előtt álló orvosok markát.

"Tigris: - Füles! Te hintázol!

Füles: - Jééé! Hogy milyen jó nekem…"

(A.A.Milne - Micimackó)