Ugye megvan az a vicc, amikor a medve odamegy a farkashoz és közli vele, hogy te farkas le kell, hogy lőjelek. Miért medve, mert rajta vagy a listámon, most menj szépen haza búcsúzz el a családtól, mert holnap lelőlek. És így is lett. Majd ugyanez megismétlődött a rókával is. Harmadjára a nyuszika volt soron, neki is mondja a medve, te nyuszika le kell, hogy lőjelek, miért medvekoma, hát mert rajta vagy a listámon. Aha - így a nyuszika - és mondd csak medvekoma, nem lehetne valahogy lehúzni arról a listáról. Ja, de - mondta a medve. 

Valahogy így érezhetnek azon kormányzati háttérintézmények vezetői, akiknek intézményeit vagy jogutód nélkül bezárják, vagy beolvasztják valamelyik minisztériumba (lelki szemeim előtt látom már a medve előtti sort). Ahogyan a tervek szerint az Országos Egészség Pénztárt (OEP), vagy a Nyugdíjfolyósító Intézetet is. Egy biztos, nem szívesen lennék most nyugdíjas, várva a postás csengetését minden hónap 3-án, mert az átszervezések, beolvasztások közös ismérve, hogy hónapokig, néha évekig is eltart, míg beáll valamiféle rend. De ugyanakkor kórházigazgató sem, hiszen hiába jelenteném le az OEP felé az elvégzett beavatkozásokat, most még inkább kérdéses lesz a terítés, nem beszélve a beígért kancelláriákról.

Hupsz! de beleszaladtunk a reformokba, gondolhatnánk, pedig abszolút nem úgy tűnik, hogy összehangolt reformfolyamatoknak lennénk szemtanúi. Az egyik oldalon az állam költekezéseit megzabolázó átalakításokról van szó, ez lenne a minisztériumok háttérintézményeinek megszüntetése, bezárása, amely vastagon érinti az egészségügyet. A másik pedig a kancelláriák létrehozása, amelyek 6-8 kórházat ölelnének fel és felügyelnének. Nagyon úgy tűnik, hogy a két folyamat nem függ egymástól és nincs összehangolva, hacsak a kieső káderek újbóli elhelyezése nem történik meg a kancelláriákban. Mert olyan nem lehet, hogy egy rendkívül tehetséges Haidekker Bence munka nélkül maradjon. 

Nem teljesen világos, hogy az egészségügyi kancellároknak mi lesz a pontos szerepe, hiszen erről nem osztott meg részleteket az államtitkárság. Eddig még azt gondoltam, hogy amolyan ellátásszervezőként fog fellépni, és segít a tiszta betegutak kialakításában, azokban, amelyeknek elméletileg teljesen tisztának kellene lenniük. Nem érthető kristálytisztán az államtitkár azon elvárása, hogy a kancellár fog felelni a költségvetési korlátok betartásáért. Eddig nem felelt érte senki? Az egészségügy alulfinanszírozott, mondja már mindenki, persze strukturális átalakítások nélkül fenntarthatatlan is. 2014-ben az egészségügyi ráfordítások  1900 milliárd forintot emésztettek fel. Ha nagyon durva megközelítéssel minden orvosnak adnék 300 000 forint pluszpénzt (ez olyan 200 000 forint nettó lehet az esetek többségében) akkor ez 72 milliárd többletkiadást igényelne, és ha még a szakdolgozók is kapnának bruttó 150000 forint kiegészítést, az 180 milliárd többletköltséget jelenthet, azaz összesen a bérkonszolidáció éves szinten 250-300 milliárd pluszkiadást jelentene a költségvetésnek (és nagyon finoman számoltam). Érthető, hogy ezt az államtitkárság miért nem akarja bevállalni. Mindemellett érdemes megjegyezni, hogy mennyit költünk az egyházak támogatására, közel 43 milliárd forintot (csak az egyházak hitéleti támogatásának kiegészítése címen 1,7 milliárd ment el) a stadionokra, uszodákra, komplexumokra pedig közel 98 milliárd  forintot költöttünk (2015 költségvetési törvény). Persze ezek az összegek nem adják ki a plusz bérköltség forrását, azonban a költségvetés átrendeződésével meg lehetne találni akár ennek a dupláját, tripláját is. Merthogy kétség ne férjen hozzá az egészségügy konszolidációjához még kormányközeli szakértők szerint is 600-700 milliárd pluszforrás kell.

És akkor nem állhatna elő olyan helyzet - intenzív osztályos tapasztalataim alapján -, hogy egy-egy agyhalott (ha nem jön szóba szervdonáció) nem akkor hal meg - azaz nem akkor kapcsolják le a gépekről - amikor ténylegesen ennek szakmai szempontból eljött az ideje, hanem akkor amikor a finanszírozás szerint megéri, azaz inkább várnak még egy-két napot az intenzív osztályok, csak hogy meglegyen a megfelelő bevétel (6 nap lélegeztetés, 10 nap túlélés az optimális). Biztos, ami biztos, addig is foglalva az intenzív ágyat és kapacitást. De olyan sem, hogy az összes kórház holnaptól bezárható lenne, mert nem felel meg az ÁNTSZ minimum feltételeinek, legalábbis egy nem nyilvános ÁNTSZ tanulmány szerint. Na meg persze a kínzó orvoshiány is gyorsan megoldódna. Mert csak saját magunkat csapjuk be, ha azt állítjuk, hogy semmi gond sincs, csak pár százalék orvos hiányzik a rendszerből. Ugyanis nem mindegy, hogy egy szemész státusszal variálom meg a kórházi statisztikát, úgy hogy papíron az intenzív osztályos státuszt tölti be, tehát papíron minden rendben csak éppen intenzíves orvosom nincs, ellenben van egy szemészem, darab-darab. Nem kancellárokat kell kinevezni, hanem szakembereket a kórházak élére és nem NER huszárokat, emellé pedig megfelelő ellenőrzéssel kordában lehet tartani egy-egy kórház költségvetését.

De úgy néz ki, hogy a probléma magától megoldódik, hiszen az OEP, ÁNTSZ és még jó néhány eddig önálló egészségügyi szervezet megszűnik, vagy megszűnik önálló szervezetként funkcionálni. Soha jobbkor nem keresztezhetnék egymást a nagy átalakítások. Hiszen azzal, hogy az OEP, ÁNTSZ beleolvad a Balog vezette EMMI-be, szinte borítékolható az összeomlás, az eddig bürokratikus ügyintézés most tovább lassul, a kisgömböc óriásivá dagad és a folyamatok, immár követhetetlenné válnak. Igaz olyan jelentések sem fognak születni, még csak belső körben sem, amelyek leírják, hogy van olyan kórház, amely mindössze 25 százalékban felel meg az ÁNTSZ minimum követelményeinek.

Nem tudom, belegondolt-e már valaki, hogy az E-alap bekerül az EMMI költségvetésébe? Abba az EMMI-be, ahol igazán kemény döntések eddig csak olyan dolgokról születtek, hogy viselheti-e egy gimnázium a Ságvári nevet, vagy érdemesek-e támogatásra az éhező gyerekek.

Na ugye!

Egyvalami azonban biztosan segíteni fog a gazdaság dübörgésében. Egyre kevesebb nyugdíjast kell majd eltartanunk, hiszen egyre kevesebben érik majd meg a nyugdíjkorhatárt, és persze az is segít ennek elérésében, hogy a Nyugdíjfolyósító is az EMMI-be olvad. A Mentőszolgálat főigazgatója, pedig a minap jelentette be, hogy paradigmaváltásra van szükség és meg kell értetni a betegekkel, hogy a 15 perces kiérkezés az nem kell hogy minden esetben 15 perc legyen. Még lehetne egy kicsit többet is elérni, ha a nyugdíjkorhatárt is felemelnék, na az lenne az igazi reform. És a programozott (sejt)halál. De papra arra nagy szükség lesz a jövőben!