A történelem ismétli önmagát és sokszor láthattuk már, hogy a kormányzati ignorancia, hogyan vezet katasztrófához. Talán ez történhetett akkor is, amikor V. Ferdinánd Bécsben, a Hofburgban ücsörögve tudomást szerezett 1848 március 15-i reggeli eseményekről: - Oh! Ungarische wirtschaft! Csak néhány rebellis fiatal csinálja a fesztivált! - majd nagylelkűen legyintve egyet, azzal  a megnyugtató  gondolattal harapott kedvenc knédlijébe, hogy holnapra úgyis kialusszák a fiatalok a rebelliót, mint a decens polgárok általában a részeg esti hőbörgést. De nem, ebből a rebellis lázongásból forradalom és a bécsi udvar egyik legkomolyabb egyensúlyvesztésével párosuló közel másfél éves háborúja lett, ami alapvetően határozta meg hazánk szerepét még a XX. század elején is.

Mintha ez zajlana most is az egészségügyben. Egy ideje már vívja magányos harcát a feketeruhás nővér, majd most még az orvosok is megalakítják saját csoportjukat és új szakszervezetüket is. Létrejött a virtuális Pilvax kávéház az egyik legismertebb közösségi oldalon, 1001 orvos hálapénz nélkül néven. Innen indították elhíresült kérdéseiket az EMMI felé. A kérdések önmagukban nem bonyolultak, feszegetik a hálapénz kivezetésének kormányzati szándékát, idejét, valamint az egészségügyi rendszer átalakítására hivatott kerekasztal összehívását, végül néhány konkrét lépésre kíváncsiak a 2016-os évben, amelyek az orvos elvándorlást és a szakdolgozói képzés megerősítését boncolgatják. Először még karácsony előtt próbálkoztak választ kapni a fenti kérdésekre, de érdemi válasz nem érkezett. Talán csak Semjén Zsolt volt bizakodó, hiszen ő úgy látja, hogy a kormány „emberfeletti erővel küzd az egészségügyért”, nyilván imával és a vasárnapi kórházbezárás ötletével, hiszen az egészségügyi dolgozóknak is jár a vasárnap. 

Az 1001 csoport azonban nem hagyta annyiban, 2015 végére az aláírók létszáma 779-re  duzzadt és a kérdéseket változatlan formában tette fel az EMMI felé, persze eleddig eredménytelenül. Értékelhető válasz továbbra sincsen, már ha nem vesszük figyelembe Ónodi-Szűcs Zoltán a Ma reggelnek adott interjúját. Amelyben azért biztos, ami biztos, gyorsan beszámolt az eddig elért sikerekről, hogy 64 háziorvosi pozíciót sikerült betölteni a hiányzó 238 körzetből (bár ő ennél kevesebbről tud), és arról is, hogy a kórházi várólisták Magyarországon ez egyik legrövidebbek Európában. Ennek azért velősen ellentmond az a 2013-as tanulmány, amely 15 OECD ország várólistáiról szól és az OEP által nyilvánosan vezetett Magyarországi várólisták szerepelnek benne. Feketén fehéren kiderül, hogy csípő- vagy térdprotézisre Magyarországon majd tízszer annyi időt kell várni, mint a tanulmányban szereplő többi országban.

Amit pedig az 1001 orvos hálapénz nélkül csoportról gondol, az önmagában is ijesztő. Hiszen szavai szerint folyamatos egyeztetést folytat a hivatalos szervekkel (Orvosi Kamara, vagy a Cser Ágnes féle szakszervezet?), amelyek az elmúlt évtizedben sem voltak képesek a vezetőik egyéni érdekein kívül mást kiszolgálni. Az 1001 csoportot pedig nem tartja legitimnek, javasolja először a valamiféle szervezetté alakulást, mintha 800 körüli orvos véleménye az asztalról lesöpörhető lenne. A helyzet pikantériája az, hogy még maga a minisztérium sem tudja, hogy ma Magyarországon pontosan hány orvos dolgozik orvosi munkakörben, 11-12 ezer, esetleg 17 ezer (ez a maximum szám, amivel az EMMI számol)? Azaz nem lehet tudni pontosan azt, hogy ez a kezdeti 800 fő körüli orvos létszám milyen erőt képez az egészből, bárhogy is számoljuk jelentőset. A jelenleg is komoly humánerőforrás-hiánnyal küzdő egészségügy nem tudná már azt sem elviselni, ha ebből a kezdeti 800 orvosból fele, harmada felállna, vagy külföldre vándorolna. Különösképpen azért nem, mert az 1001 csoport tagjainak nagy része olyan szakmákban dolgozik, amelyekben komoly orvoshiány van már most is.   

Persze az EMMI-n kívül, a médiában az 1001 csoport hálapénz nélkül szerveződés második petíciója jelentős visszhangot keltett. A sok megszólaló között érdemes kiemelni a Magyar Kórházszövetség elnökének (dr. Velkey György) a „Magyarul Balóval” című műsorban elhangzott állításait, amelyben azért sok igazság van, de azt nem szabad elfelejteni, hogy Velkey a Szócska féle kabinet oszlopos tagjaként jelentős felelősséggel viseltetik az egészségügy mai állapotáért és problémáiért, amelyeket most végül Ónodi-Szűcs Zoltán örökölt meg. Hiszen Szócskáéknak - így Velkeynek is - egy egész ciklus állt rendelkezésükre, hogy bármilyen érdemi változást megteremtsenek, de erejükből a meglehetősen szánalmas Semmelweis terven és a kötelező kamarai tagságon kívül másra nem nagyon futotta. Ez utóbbival végső soron sikerült létrehozni egy olyan ágazatot, ahol a releváns érdekképviseletnek a nyomát sem lehet felfedezni. Az 1001 csoportnak többek között ebből, illetve az ennek segítségével is fennmaradt feudális, teljesen hazug rendszerből és az egészségügyet polipként átfogó hálapénzből lett elege. 

Ezt észre nem venni több mint politikai hiba, mert az már régóta látszik, hogy az EMMI miniszterének Balog Zoltánnak az ingerküszöbét nem éri el. Hogy ez pusztán a szokásos dilettantizmusával, vagy csak egyszerűen a leszarom retard tabletta hatásával magyarázható, talán soha sem derül ki.

Azonban Ónodi-Szűcs lendületével, energiájával talán valami előremozdulás elérhető, de csak akkor, ha a helyzet- és szituációértékelése végre helyes irányt vesz és képes a változást sürgető jelzéseket komolyan venni, na meg persze amennyiben megfelelő szabadságot és hozzá pénzt is kap döntéseinek végrehajtásához. Ellenben pontosan úgy fog járni, mint V. Ferdinánd, akit az udvari kamarilla végül lemondatott a trónjáról Ferenc József főherceg javára.

Immár több,, mint egy hónapja nevezték ki egészségügyi államtitkárrá Ónodi-Szűcs Zoltánt, aki bár az egészségügyben valós gyógyító tevékenységet sohasem végzett, mégis széles körű tapasztalattal rendelkezik ebben az ágazatban. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy rálát, vagy legalábbis ráláthat az egészségügyre, hiszen több vezető funkciót is betöltött. Kinevezése és kiválasztása hosszú ideig tartott, hiszen elődje, Zombor Gábor augusztus 31-ével lemondott.

Az, hogy több mint másfél hónap kellett a jelölt megtalálására és kinevezésére, nem sok jót sejtet. Ugyanis ez a tény azt jelentheti, hogy alig van a kormányzat számára megfelelő ember egy-egy ilyen pozícióra, vagy jelenleg ez az ágazat a kormányzati munkában 60-ad rangú kérdés, és végül is az sem baj, ha nincs az egészségügyért felelős személy a kormányban. Nem véletlen, hogy parlamenti pletykák alapján a nominációt többen is visszautasították. Az új államtitkárnak nem lesz könnyű dolga, hiszen még mindig füstölögnek a Szócska után maradt romok. Zombor egy éve és hátrakötött keze nem volt elég és nem is lehetett elég a pusztítás felszámolására. Ezt a helyzetet örökölte meg Ónodi-Szűcs, aki első interjúit elég bizakodóan adta, hivatkozva a miniszterelnökkel való megbeszélésére. Bár ennek ellenére meglehetősen óvatosan fogalmazott. Valószínűsíthetően azért, mert a már fent említett Szócska féle káoszban nehéz kiigazodni, de az is elképzelhető, hogy programját még nem meri kitenni az ablakba, attól tartva, hogy gyorsan megtorpedóznák, vagy csak egyszerűen még nincs kiforrott elképzelése, programja. Nos, ezt erősíti az a tény is, hogy az elmúlt három hét alatt semmiféle irány nem látszik körvonalazódni. Már a fentiekből is érezhető, hogy az államtitkár nincs könnyű helyzetben. Egy olyan kormányzati légkör veszi körül, ahol az individiumnak, az egyéni ötleteknek nincs helye és ha már csak a legkisebb gyanú is felmerül valakiről, hogy nem elég lojális, azonnal repül (lásd Répássy.) Ráadásul a kormányzatban most már igen nehéz olyan területet találni, ami működőképes, talán egyedül a Lázár által vezetett tárca a kivétel. Arról már nem is beszélve, hogy az egészségügyi államtitkárság a Balog Zoltán által vezetett Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) alá tartozik. Az alá a Balog alá, akinek legfontosabb tevékenységeit olyan célok jellemzik, mint az énekelve kelést, vagy a kötelező foci tanulás (ez utóbbi ötletet egyébként  Balog innen vette és borzalmasan szánalmas, hogy ennyit értett meg ebből a leiratból). Sajnos mind az oktatásban, mind az egészségügyben szinte minden mérhető mutatónk az európai átlag alatt van, vagy az utolsó helyek egyikén kullogunk.

Nem szabad elfelejteni, hogy a Szócska és Hoffmann féle ámokfutást is neki köszönhetjük, amelyek az egykori KLIK-ben és GYEMSZI-ben (mostani nevén Állami Egészségügyi Ellátó Központ) teljesedtek ki. Az új államtitkár éppen ez utóbbiból érkezett jelenlegi posztjára, ahol mozgástere jelentősen beszűkített. Hiszen Ónodi-Szűcs jelenleg olyan helyzetben, van, hogy egyfelől meg kell felelnie egy olyan rendszerben, ami csak és kizárólag a lojalitásra épül, másfelől ahhoz, hogy eredményeket érjen el, meg kell próbálnia visszacsábítgatni az eltűnt szürkeállományt, mindezt úgy, hogy biztosítja az ellátás folyamatosságát, mindeközben pedig úrrá kellene lennie az egészségügyben eluralkodott káoszon. Márpedig ez nem fog menni, és nem azért mert bajok lennének az új államtitkár képességeivel -hiszen ezeket a publikum még nem ismerheti- hanem azért, mert a rendszert nem tudja megerőszakolni. Nehezen fog engedélyt kapni arra, hogy a sakktáblán vezér, vagy egyszerű gyalog cseréket hajtson végre. Hiszen a Szócska féle kurzusban szinte mindenkit leváltottak, kirúgtak, mondhatni pártsemleges módon. Zombor alatt sem történt különösebb változása a HR stratégiában, hiszen addigra már beépültek azok az új káderek, akik képességeikkel, tudásukkal, munkabírásukkal, valahol a volt munkásőrséget juttatják eszembe, és ahol tudták megakasztották a rendszer működését. Tökéletes példa erre a Mentőszolgálat és menedzsmentje, akik annak ellenére, hogy naponta szerepelnek negatív példaként már a konzervatív sajtóban is, immár a harmadik államtitkárt fogyasztják el. Persze legtöbbjük felett miniszteri, vagy  még magasabb védelem van. Máskülönben nehezen lenne magyarázható, hogy Szócska menesztése után a volt kabinet főnöke helyettes államtitkári pozícióban maradhatott az EMMI-nél, és a mai napig nyilatkozhat (mondjuk általában ostobaságokat), nyilván a kegyelem ketteshez az is hozzájárult, hogy egykor Orbán háziorvosa volt. Amennyiben mégis sikerülne vezércseréket eszközölnie, az jelentős eredmény lenne, igaz, hogy az új vezéreket csak egy viszonylag kis térfogatú poolból választhatná ki, ezzel is kockáztatva a jelenlegihez hasonló, teljesen impotens vezetői réteg kialakítását.Tehát a kígyó meg fogja találni a saját farkát.

Márpedig amennyiben Ónodi-Szűcsnek ezekkel a tisztekkel kellene csatát nyerni, akkor  a legjobb dolog amit tehet, ha az első ütközetnél túsznak jelentkezik. Félreértés ne essék, én drukkolok neki, hiszen Magyarország megérdemelne egy tisztességes egészségügyet. De nagyon úgy látom, hogy ahogyan az ország kiürül, úgy jutunk el abba a társadalomba, amit az Idiocracy című film mutat. 

Update: lehet, hogy valami tényleg elkezdődik, vagy csak megengednek néhány szuverénnek látszó döntést az új államtitkárnak?

És ismét sikerült! Az Országos Jóságos Mentőszolgálat legújabb közbeszerzése, fanfárok harsognak, bohócok sajtótájékoztatnak, illetékesek magyarázkodnak. Sikerült több, mint 2 milliárd forintért most 23, majd évvégéig további 61 „B” típusú mentőautót megvásárolni.

Kellett ez, mint az idei nyár után az eső. Hogy ezek nem alkalmasak a korrekt betegellátásra? Sebaj, ezen segít a legfrissebb főigazgatói utasítás, miszerint, ha lélegeztetni akarsz, told ki a beteget a kocsiból, így hozzáférsz. A szépséghibája a mutatványnak mindössze az, hogy Európában nincs még egy olyan „B” típusú mentőautó, amelyből a beteget ki kellene tenni az időjárás szeszélyeinek. Márpedig itt, ha fúj, ha esik, esetleg havazik, uzsgyi kifelé a lélegeztetéshez. Persze, van az új autóban minden, mi szem szájnak ingere, így például légkondi is, ami pont a nyitott ajtónál veszti értelmét. Az sem teljesen világos, hogy amennyiben ezek „B” típusú mentőautók és a kocsit leginkább betegszállításra, egyszerűbb esetek ellátására kívánják használni, miért pakolták úgy tele bútorokkal, mint Józsi bácsi a régiségkereskedést.

Komolyra fordítva a szót, alapvető mentésszervezési fogalom az úgynevezett randevú elv - ez már a hatvanas évektől ismert. Lényege, hogy egyszerre két különböző kompetenciájú mentőegységet indítanak az egészségkárosult ellátására, így kerülhet egy „B” típusú mentőegység a helyszínre és egy, az egyik legmagasabb szintet jelentő mentőorvosos kocsi. Ez utóbbi egy személyautó, amelyben ellátás nem történik, csupán a szoftvert és a hardvert szállítja a helyszínre, az ellátást pedig az alacsonyabb kompetencia szintű mentőautóban nyújtja és abban is szállítja kórházba.

Így volt ez a Nysák és a Toyoták idejében is, azonban egyik korban sem kellett a beteget a mentőautóból kitolni az ellátás érdekében. Persze az is lehet, hogy az Országos Mentőszolgálat korát megelőzve így kívánja biztosítani a téli időszakban a terápiás hypothermiát (a beteg terápiás célú lehűtését, ami pl. újraélesztés során a szervkárosodást hivatott csökkenteni). Bár ennek ellentmond, hogy nyáron is ez a követendő processz. Azért vizuális típusként elképzelem, hogy a folyamat hogyan zajlik pl. keringés összeomlás esetén, azaz újraélesztéskor: Ápoló bajtárs jelzi a gépkocsivezető bajtársnak, hogy baj van, összeomlott a keringés, előbbi ezt rádión is jelzi, hátha valaki küldeni fog segélykocsit. A gépkocsivezető a lehető legrövidebb úton megáll, majd felveszi az autópályán kötelező láthatósági mellényt és hátrafárad a „B” típusú mentőautó hátsó ajtajához, amelyet remélhetőleg nem zártak be belülről. Ezt követően az ajtókat kinyitja – miközben mellette 130-cal zúznak a Balatonra a honpolgárok – és laza csuklómozdulattal a hordágyat betegestől – a főigazgatói utasításnak megfelelően – 1/3, szükség esetén teljes hosszában kihúzza. Na, most már el is tökölődtek 3-4 percet, amivel a sikeres újraélesztés esélyei exponenciálisan csökkentek. Amennyiben profi a személyzet, úgy aktív nyomok-fújok közben telik az idő, amíg a segítség meg nem érkezik. Eközben a mentőautó belseje már akár a Csomolungmához is hasonlíthat, ahol a hó az úr. Nos, az egyenként csaknem 23 millió forintért vett mentőautók első pillantásra egyértelműen korszerűbbnek tűnnek az elődöknél, de mindenkit Isten óvjon meg a komolyabb beavatkozások elvégzésétől.

Bár lehet, de nem érdemes szépíteni az elfuserált közbeszerzést, az Országos Mentőszolgálat, azonban ebben is profi. Először is hadba hívta, legnagyobb (gulyás) ágyúját, Győrfi Pált, aki a főigazgató zseniális ötleteit már többször szögletre mentette (sztriptíz a mentőnapon a főigazgató nejének, nem hülyék vagyunk, csak a fülkék fordultak ellenünk a mentőautó tenderben  stb…). Majd készíttetett egy legkevésbé sem elfogult, híradó-betétet a csíkos TV-n, ahol az a szakápoló fejtette ki a fent említett hypothermia és mentőautó beszerzés jótékony hatásait, aki a belső tér kialakításában kulcsszerepet játszott.

Furcsa, hogy az említett riportokban szinte szó sem esik arról, hogy főigazgatói utasítás született a beteg ki- betologatásáról. Azért az tényleg különös, hogy ez így alakulhatott, hiszen évtizedek óta nem volt arra példa, hogy a zárt mentőautóban a beteget ne lehessen ellátni.

Ennek fényében a szakmai know-how valóban megérett az átalakításra, ami csak a főigazgató azonnali lemondásával képzelhető el. Persze az is lehet, hogy a természetes szelekció már a mentőben megkezdődik, hiszen az ellátási területek átszervezésével lassan amúgy is esélytelen lesz a beteg túlélése, így egyszerűbb, ha már be sem ér a kórházba. Tessék csak mondani nem lehet ezt kissé humánusabbá tenni? Miért nem építjük meg a Nemzeti Taigetosz Hegyet, vagy a mentők kezébe miért nem adunk szolgálati kispárnát, hogy a beteg fejére szorítsák, megelőzve a további komplikációkat?

„mostantól semmi sem számít, legjobb ha nem emlékszünk rá”

Az idézetek a Kontroll Csoporttól származnak.

Mint ismeretes már több ezer rezidens helyezte letétbe felmondását az elégtelen munkakörülmények és a megalázóan alacsony fizetések miatt. A felmondások egy meg nem nevezett ügyvédi irodában gyűlnek és automatikusan aktiválódnak január elsején, amennyiben a rezidenseknek és az egészségügyi tárcának nem sikerül dűlőre jutniuk. A rezidensek nyáron kezdték leadni a felmondólevelüket látva, hogy alig van remény arra, hogy az egészségügyi tárca helyzetükön javítson. És ekkor elkezdődött a film.

James Bond, alias Szócska Miklós akcióba lendült, elsőként egy „Szakorvosjelöltek Markusovszky Lajos Ösztöndíja" nagy-hatótávolságú fegyvert vetett be, mely már a próbalövésnél csütörtököt mondott,  hiszen a meghirdetett pályázatokra alig akadt jelentkező.

A javított verzió már sikeresebben tüzelt, azonban a világbékét veszélyeztető gonosz - Dr. NO,  akit Papp Magor személyesít meg - továbbra sem semmisül meg, hanem újabb és újabb merényletekre készül.

Aztán James Bond mintha elfáradt volna, pompás szóvirágok közepette nem csinált semmit, pedig Dr. NO hetente készített elő újabb és újabb merényleteket, sőt, még figyelmeztetett is, hogy a töltetek hol és mikor fognak robbanni.  A legnagyobb durranás azonban még hátravan, a nukleáris töltetű bomba gyújtószerkezete, amely az egészségügy megsemmisülését okozhatná csak január elsején fog aktiválódni. Robbanni azonban a harminc napos felmondási időket tekintve csak február elején. Kisebb, úgynevezett dirty bombák  már előbb is robbanni fognak, hiszen a nem kötelező túlmunkát az orvosok többsége nem fogja vállalni. Az orvosi munkaidő ellentétben a más emberszabásúakéval általában heti 60 órát jelent, ez a következőképpen alakul: a kötelező munkaidő 40 óra (mint minden napi 8 órás állásban), ezen felül még heti 8 óra kötelezően, majd további heti tizenkettő a munkavállaló belegyezésével még pluszban elrendelhető. Nos, ez utóbbi munkaidő fog kiesni, ha Dr. NO és csapata ármánykodása sikeres lesz, márpedig miért ne lenne az, hiszen szinte semmivel sem kompenzálják a túlmunkát, függetlenül attól, hogy éppen karácsonykor, vagy húsvétkor teszik azt kötelezővé. Ügyelni ugyanis valakinek mindig kell, hiszen a betegség nem ismeri a naptárat. Bár James Bond mindent elkövet annak érdekében, hogy ez utóbbi faktumot megváltoztassa.

A fenti apokaliptikus veszélyhelyzetet már az anyakirálynő (Orbán Viktor) sem nézhette tétlenül és azonnal utasította M-et (Réthelyi Miklós) és Q-t (Navracsics Tibort), hogy haladéktalanul dolgozzanak ki akció tervet a katasztrófa elkerülésére. Q bevonása az ellencsapás kidolgozásába komoly üzenetértékkel is bírhat, könnyen elképzelhető, hogy az anyakirálynő megelégelte Bond töketlenségét, és bizalma is megrendült képességeiben, de likvidálására még nem jött el az idő. Bond ugyanis azon kívül, hogy rendíthetetlenül ismételgeti azt, hogy „My name is Bond, James Bond”, nem sokat tesz. Emlékezzünk: Dr. NO már nem a 007-es ügynökkel tárgyalt az utóbbi időben,  hiszen inkompetenciáját tökéletesen felmérte, hanem Felix Leiterrel (alias Lázár János).  

Nos, a világ szeme most Bondon, illetve segítőjén, Q-n van: vajon képesek lesznek-e pár nap alatt arra, ami az elmúlt másfél évben nem sikerült, vagy marad a hagyományos gyors módszer, Dr. NO és szervezetének elfogása, és kivégzőosztag elé állítása.

Sürgősségi ellátás: nekik nyolc

Sajátos földrajzórán vehetett részt a vidéki kórházak menedzsmentje a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának egészségügyért felelős államtitkárának hétvégi tájékoztatóján. Az eredetileg október 13-ára tervezett rendezvényt, amely kifejezetten a vidéki kórházak menedzsmentjének szólt volna Budapesten, az államtitkárság egy nappal előtte lemondta, majd új időpontként október 28-át jelölte meg. Így kedves állami gesztusként egy négynapos ünnep kezdeti időpontjára rántották össze a vidéki intézményvezetőket a fővárosban.

Mondjuk ki végre, hogy a jelenlegi egészségügyi vezetés az elmúlt másfél év intézkedéseivel megbukott. A rezidens-kérdés kezelése, a gyógyszerkassza átalakítása, a mentés intézményrendszerének szétverése és most legutóbb a kórházak és rendelőintézetek államosítási terve mind azt mutatja: hosszú távú egészségügyi koncepciók végrehajtása helyett napról napra kétségbesett ötletelés folyik arról, hogy mit is kellene kezdeni a magyar egészségüggyel.

A múlt héten egyéni képviselői indítvány formájában benyújtották az Országgyűlésnek a népegészségügyi termékadóról szóló, hamburgeradó néven ismertté vált törvényjavaslatot. Az ígéret szerint, (amely már most puhult, ugyanis eddig csak és kizárólag az egészségügyi dolgozók fizetésemeléséről szólt) az adóból befolyt összeget az egészségügyre fordítják majd.

Bár a törvénytervezet kidolgozása az ötlettel szemben kevésbé nevezhető briliánsnak, az egészségügyi tárca 20-30 milliárd bevételt vár az adónemtől. A kidolgozásból azonban kifejezetten hiányolom a gyorséttermi láncok megadóztatását, de az olyan egészségtelen termékek, mint például a disznózsír is kimaradtak. A nagy kérdés, hogy ez valóságban mire fordítják és mire lesz elég ez a bevétel, ugyanis egyes számítások szerint az egészségügyi dolgozók száz százalékos béremeléséhez közel 200 milliárd forintra lenne szükség, ehhez képest a 30 milliárd vajmi kevés lesz.

Forr a levegő az egészségügyben, a rezidensek letétbe helyezték a felmondásukat a gyalázatos munkabérek és körülmények miatt. A kórházakból naponta távoznak a jól felkészült, már több éves tapasztalattal rendelkező szakorvosok, akikre a jövőt lehetett volna alapozni. Ráadásul már a szakdolgozók is egyre többször keresnek külföldön munkát. Lassan kiürül Magyarország egészségügyi humánerőforrás piaca. A betegek ellenben maradnak, az ellátás minősége pedig még az elmúlt évekhez képest is nagyságrendeket romlott. Már nem is az infrastrukturális problémákat panaszolják a betegek leginkább - ehhez mintha hozzászoktak volna - hanem a beláthatatlan időkre nyúló várólistákat. Elértük azt a szintet, hogy már nem csak a műtétekre alakultak ki várólisták, hanem az egyszerűbb szakorvosi vizsgálatokra is. Több hetet, hónapot kell várni például a gastroentorológiai szakvizsgálatra is, hogy olyan unikumokat ne is említsünk, mint az immunológia, az endokrinológia, vagy a gyermek-neurológia. Az orvos-elvándorlásra adott cinikus válasz még tetézheti is a folyamatot, mely szerint minden külföldön munkát vállaló orvos az itthon maradottak körülményeit rontja. A rendszer még saját tehetetlensége folytán, ha csikorogva is, de működik, azonban már látni az összeomlás kezdetét és végét is.

Hálapénz nélkül a magyar egészségügy jelenlegi rendszere nem lenne működőképes. A Corvinus Egyetem Marketing Tanszéke által végzett kutatás szerint 2008-ban 73,4 milliárd forintnyi paraszolvenciával járult hozzá a lakosság az egészségügy fenntartásához. Ez az összeg a 2011-es teljes egészségügyi költségvetés csaknem 6 százaléka. Hogy érzékelhető legyen, az Országos Mentőszolgálat éves teljes költségvetése 23 milliárd forint körül van, a kórházi tevékenységekre és szolgáltatásokra szánt összeg 2011-ben pedig 547 milliárd forint. Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb hálapénzt a kórházakban adják, ennek összege átlagosan 28 500 forint

A hálapénz-rendszer az egészségügy számos bajának legfőbb okozója. A paraszolvencia adóköteles jövedelem, azonban a boríték tartalma rendszerint a beteg és az orvos közös kis titka marad, tehát ebből a jövedelemből rendszerint nem keletkezik adó- és egyéb járulékbevétel sem. Ezen felül ez a sajátságos co-payment rendszer a felelős az egészségügyi ellátás jelenlegi színvonaláért is, ugyanis a hálapénz-rendszer számos felesleges egészségügyi szolgáltatást generál.

Dr. Kunetz Zsombor oxyologus szakorvos, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő  vagyok.

1995 óta foglalkozom életmentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvos-igazgatója voltam 2005 és 2010 között. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért feleltem.  Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider képesítéssel rendelkezem, továbbá Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktatói minősítéssel rendelkezem.

Ezt a blogot  azért indítottam (először tavaly a Világgazdaság üzleti blogjában, majd idén márciustól itt a postr-en), mert meggyőződésem, hogy a magyar egészségügy a 24. órában van. Ha pedig az új egészségügyi vezetés a korábbi évekhez hasonlóan ismét a szőnyeg alá söpri a problémákat és csak a saját hatalmának megszilárdításával lesz elfoglalva, akkor annak egyetlen kárvallottja lesz: a beteg. A beteg, aki a magyar egészségügyet az utcán szirénázó mentőautóval azonosítja, a beteg, aki az ellátás színvonalát az orvosok szakmai felkészültségén keresztül méri meg. Életek múlhatnak ezen.

Szilárdan hiszek abban: a nyílt párbeszéd, a korrekt szakmai vita többet ér száz jól sikerült közleménynél vagy szóvivői nyilatkozatnál. Ezért arra kérem minden olvasómat: ha véleménye, ötlete, javaslata van arról, hogy miként lehetne a magyar egészségügyi rendszert jobbá tenni, ossza meg velem. Én is ezt teszem majd...