Azután, hogy feszegettem Éger István (az Orvosi Kamra elnöke) fizetését és a Kamara gazdálkodását, először Éger “intézményesített mocskolódásnak” nevezte a kérdéseimet, majd etikai vizsgálatot indított ellenem (ennek vádjait két hónap alatt sem küldték még el), aztán pénzt kértek,  88.261 forintot a tagok számára nyilvános adatok megismeréséhez. (előzmények itt, itt és itt)

Azonban ahogy Éger megtudta, hogy a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) segítségével fogom kiperelni az adatokat és szinte az egész hazai sajtót bejárta a történet, hirtelen kikerült a fizetése a Kamara honlapjára, majd két sajtóorgánumnak is hajlandó volt nyilatkozni, az addigi hallgatás után. 

Éger István Magyar Orvosi Kamara elnök hazudik

Fotó: Bazánth Ivola

Az első hosszú interjújában, amit a 168 órának adott, azt magyarázta, hogy a fizetése mindig is fent volt a Kamara honlapján, annak ellenére, hogy több újságíró sem találta. Majd a TV interjújában már módosított és azt állította, hogy a fizetést talán azért nem találta meg senki, mert a Kamara honlapját átalakítják.. 

Én pedig pontosan tudom, hogy a fizetése nem volt fent a honlapon, mert végignéztem azt és néhány táblázatról print screen-t is készítettem, így jó látható az általam lementett képen, hogy az elnök és az alelnök fizetése egyszerűen ki van húzva a táblázatból, amit aligha magyarázhat némi honlapátalakítás. 

Éger István Magyar Orvosi Kamara elnök hazudik

De ez csak egy a sunyin lapító hazugságokból, most sorra vesszük a többit is.  Nézzük a 168 óra cikkét Égerrel.

Már a cím is sokat sejtet: “A vérünket akarják – Éger István szerint bírálói esküdt ellenségei az orvosi kamarának” Éger vérét senki sem akarja, azért mindennek van határa, nem beszélve az általános közízlésről. Azonban a Kamara gazdálkodásával kapcsolatos adatokat és a bármiféle jogcímen felvett pénzösszegeket igenis tudni akarja a tagság. Ahogy azt is, hogyan tűnik el évente  a befizetett tagdíj (800-900 millió), hogyan lehet az, hogy a befizetett tagdíjak kétharmada, évi 600 millió fordítódik a működési költségekre és a vezetők megélhetésére, valamint azt is, hogy hogyan kerülhet egy évi tíz alkalommal megjelenő (egyébként használhatatlan) újság közel 120 millióba, és azt is, hogy hogyan finanszírozhat a Kamara tizensokéve olyan céget (MOK Komplex Kft.), amely eddig közel 110 milliós veszteséget termelt és szinte nem volt még olyan éve, ami nyereséges lett volna.

A cikkben szerepel Éger fizetésésének nyilvánossága, ami nettó hazugság, hiszen nem volt megismerhető, a botrány kirobbanásásig, mint ezt feljebb már részleteztem. És elég furcsán nyilatkozik a fizetéséről, ugyanis meglehetősen komoly tájékozatlanságra vall az Orvosi Kamara elnökétől, ha azt állítja, a több mint egy millió forintos fizetéséről, hogy “De azért egy korombeli orvos ennél lényegesen többet keres.” Ha a fő kamarai vezetőnek ilyen elképzelései vannak a hazai orvosbérekről, akkor ez csak azt jelenti, hogy a mindenkori kormány lakáj képviselőjéről van szó, aki mindenre hajlandó a pozíciójának megtartásárért.

Azt is állítja, hogy ma már 130 millió forintot fordítanak a kamarai tagok javára, szolgáltatásként. Ez rendben is lehet, mert 120 millió a fent már említett a bulvár szintjét sem súroló újság a 130 millióból, így tényleges szolgáltatás úgy 10 millió forint értékben képzelhető el a 1,5 milliárdból, ami a Kamara összköltségvetése.

Mégis talán az interjú legérdekesebb része az, amikor az újságíró kérdésére, hogy hogyan működik a az Orvosi Kamara saját cége (MOK Komplex Kft), valamint  ennek a cégnek a több, mint egy évtizedes folyamatos veszteségeiért, milyen felelősség terheli, a válasz: “Elnökként semmilyen felelősségem nincs. A mi tulajdonunk, de ők viszik el a balhét, a MOK költségvetéséhez semmi közünk sincs. Hülyeség, hogy közünk lenne hozzá.” 

Egy olyan cégről mondja ezt, amelynek a közelmúltig a Kamara elnöksége látta el a felügyeletét (most már van önálló felügyelő bizottsága), amely cég vezetőjének a Magyar Orvosi Kamara elnöksége minden évben felmentvényt adott (azaz elfogadta a veszteségeit). Amely cég úgy kapott tagi kölcsönt az Orvosi Kamarától, hogy ennek részleteit, feltételeit nem foglalták írásba, ezért nem tudni, hogy mikor, mekkora kamattal, mennyi pénzt kellene visszafizetni a tagok felé. Persze, ehhez sincs semmi köze az elnöknek, annak ellenére, hogy ezt az Állami Számvevőszék is kifogásolta, amit nyilván olvasnia kellett és amely jelentés alapján komolyan felmerül a hűtlen kezelés büntetőjogi fogalma.

Az interjúban szamaritánusi jó cselekedetként írja el azt az eseményt, amikor a Kamara biztosítást kötött évi 60 millió forint(!) értékben a tagok javára. Csakhogy a tagokat erről senki sem kérdezte meg, annak ellenére, hogy nagykorúak, így a maguk biztosítását felelősen képesek megkötni, sőt a biztosítási kötvényt sem ismerik (legalábbis az én nem kevés orvos ismerősöm egyike sem találkozott ezzel a biztosítási kötvénnyel), így szükség esetén igénybe sem tudják venni azt. A biztosításért járó több milliós üzletkötői jutalékot valaki azért minden bizonnyal felvette. Mint ahogy a Kamara törvénytelenül kiadta az ehhez szükséges tagi adatokat is a biztosító társaságnak, amiből per volt és most is per lesz. Ugyanis a tagok egy része pertársaságot alapított, hogy az Orvosi Kamarát rákényszerítse a tisztességes működésre.

Szó van még a cikkben sok érdekes dologról, Éger politikai szerepvállalásától kezdve arról is, hogy az orvosok megbecsültségének zuhanásához hogyan járul hozzá az Éger vezette Orvosi Kamara, hogyan söpörnek szőnyeg alá komoly etikai ügyeket ( lásd. veszprémi nőgyógyász, SOTE nőgyógyász stb…), és hogyan védik elvtelenül a mundér becsületét, akkor is amikor ezzel a tisztességes többség megbecsültségét tiporják a sárba.

Az egész interjút egyszerűen megfogalmazta kolléganőm, miszerint Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnökének ars poeticája: Nem igaz, nem az én dolgom, nem az én felelősségem! Meg persze ott sem voltam!

Azonban az interjút végigolvasva akaratlanul is felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehet kamarai elnök olyan valaki, aki pofátlanul a tagság szemébe hazudik és emellett olyan ostoba, hogy folyamatosan le is bukik? Persze a kérdés költői, sokkal inkább az a valós kérdés, hogy meddig?
Mert ugye tudjuk, aki hazudik az csal, aki csal az lop is…