Nincsen semmi meglepő abban a sajtóhírben, miszerint az a veszprémi onkológust, akit a bíróság is jogerősen elítélt azért, mert életmentő műtétekért is 150 ezer forintnyi hálapénzt követelt, a Magyar Orvosi Kamra Veszprém Megyei Területi Szervezetének Etikai Bizottsága is tovább hagyja működni. (Az orvos a HVG cikke alapján egy ejnyebejnyével megúszta a büntetést.)

Az Orvosi Kamara így működik, simán belefér a keretekbe az is, hogy olyan tagot választanak Etikai Kollégiumi tagnak, aki arra a hírre, miszerint Németországban nagyon népszerű Hitler fő műve, a Mein Kampf, azzal a bejegyzéssel reagál, hogy “valami megmozdult”. Az Etikai Kollégium az orvosok morális, erkölcsi útmutatásáért felelős, ez a szervezet készíti az orvosok/fogorvosok Etikai Kódexét is, amely a tisztességes betegellátást lenne hivatott  szabályozni. Ilyen tagokkal.

Egy orvos, vagy fogorvos még akkor sem gondolkodhat így, ha történetesen a migránsokat is aknazárral próbálná távol tartani, mint egy másik kommentjéből kiderül.

Szégyen lenne ez akkor is az orvostársadalomra nézve, ha ezt csak egy orvos/fogorvos gondolná így, azonban ezeket a magvas gondolatokat a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának egy tagja tette nyilvánossá. Annak az Etikai Kollégiumnak a tagja, ami az orvosi hivatás erkölcsi és morális kérdései felett hivatott őrködni, annak az Etikai Kollégiumnak a tagja náciszerű, ami erkölcsi útmutatásokkal kell segítse az orvosok/fogorvosok munkáját! Az orvosi/fogorvosi szakma segítő szakma, olyan hivatás, amit az ember azért végez, mert örömet okoz a számára, ha másokon segíteni tud, vissza tudja adni az életét, vagy az egészségét. Sokan ezért vagyunk ezen a pályán és még itthon. Ebbe sikerült belehánynia az Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának a tagjának, amit az Éger által vezetett Kamara tett lehetővé! 

Talán nem meglepő, de az Éger István által vezette Magyar Orvosi Kamara morális válsága mögött  felsejlik maga Éger István és az elnökség felelőssége is. Persze könnyű a mögé a tény mögé bújni, hogy itt választott tisztségviselők vannak, akiket - az amúgy egyáltalán nem aktív - tagság választ meg. Azonban a jelenlegi közállapotokért igenis a Kamara vezetését terheli a felelősség, ugyanis ha a Kamara vezetése nem a fizetése maximalizálását tekintette volna elsődleges feladatának, hanem az orvosi munka megbecsültségének elérését, már réges-régen kizárta volna a tagjai közül a veszprémi nőgyógyászhoz hasonló köztörvényes bűnözőket. És olyan Etikai Bizottságokat hoztak volna létre, amelyek a hasonló szerecsenmosdatásban a legkevésbé lettek volna partnerek. Persze ezekhez az Etikai Bizottságokhoz olyan Etikai Kollégiumok is szükségesek lennének, ahol a náci eszmék reklámozása nem lenne szalonképes egy tag esetében sem, hanem valódi etikai  munkát végeznének. Segítek, például a hálapénz visszaszorítása ellen.

Nos, ennek tükrében igazán semmi, de semmi csodálkozni való sincs az említett etikai ítélet abszurdításán, ahogy abban sem, hogy jelen sorok írója etikai vizsgálat elé néz, mert a Magyar Orvosi Kamarát és annak elnökét, illetve működését kritizálta (ja, még mindig nem küldték meg számomra a vádpontokat). Csodálom, hogy Mengele kísérleteit még nem rehabilitálta és engedélyezte a Magyar Orvosi Kamara.

Egy Orvosi Kamarában nem lehet szempont valaki vallási hovatartozása, vagy pártpreferenciája sem. A Kamara egykori alelnökét sem azért vádolta a lemondatott Felügyelő Bizottság, mert a Jobbik parlamenti képviselője volt és a Jobbik egészségügyi miniszterjelöltje is, hanem azért, mert belenyúlt a mézesbödönbe, a Kamara kasszájába. Az ügy érdekessége továbbá, hogy azt a Felügyelő Bizottságot lemondatták és a megvádolt alelnököt tették meg Felügyelő Bizottsági elnöknek.

A fenti “etikai” minták juttaták el a Magyar Orvosi Kamarát és tagokat oda, ahol most vannak. Ezért pedig egyértelműen felelősség terheli az Orvosi Kamara vezetőjét, Éger Istvánt és a teljes elnökséget is. Ha szeretnénk, hogy megváltozzon az orvosok megbecsültsége, akkor azt egy megújult, tisztességes Kamarával érhetjük csak el, ahol nem sikk, ha valaki náciszerű, ahol az etika és morál az valóban az, amit ezen szavak jelentenek, ahol a mézesbödön a tagok javát szolgálja, ahol a Kamara elnök nem egy szervilis megélhetési vezető, aki számára a saját megélhetése fontosabb, mint az orvosok megbecsültsége, ahol nem fordulhat elő az, hogy köztörvényes bűnözőket pátyolgatunk, ahol valós küzdelem folyik a hálapénz és az orvosi megbecsültség érdekében és ahol a beteg és annak az érdeke az első!

Éger Istvánnak le kell mondania a teljes vezetéssel együtt és megyei szinten is új választásokat kell kiírni, nem holnap, még ma! 

Azután, hogy feszegettem Éger István (az Orvosi Kamra elnöke) fizetését és a Kamara gazdálkodását, először Éger “intézményesített mocskolódásnak” nevezte a kérdéseimet, majd etikai vizsgálatot indított ellenem (ennek vádjait két hónap alatt sem küldték még el), aztán pénzt kértek,  88.261 forintot a tagok számára nyilvános adatok megismeréséhez. (előzmények itt, itt és itt)

Azonban ahogy Éger megtudta, hogy a TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) segítségével fogom kiperelni az adatokat és szinte az egész hazai sajtót bejárta a történet, hirtelen kikerült a fizetése a Kamara honlapjára, majd két sajtóorgánumnak is hajlandó volt nyilatkozni, az addigi hallgatás után. 

Fotó: Bazánth Ivola

Az első hosszú interjújában, amit a 168 órának adott, azt magyarázta, hogy a fizetése mindig is fent volt a Kamara honlapján, annak ellenére, hogy több újságíró sem találta. Majd a TV interjújában már módosított és azt állította, hogy a fizetést talán azért nem találta meg senki, mert a Kamara honlapját átalakítják.. 

Én pedig pontosan tudom, hogy a fizetése nem volt fent a honlapon, mert végignéztem azt és néhány táblázatról print screen-t is készítettem, így jó látható az általam lementett képen, hogy az elnök és az alelnök fizetése egyszerűen ki van húzva a táblázatból, amit aligha magyarázhat némi honlapátalakítás. 

De ez csak egy a sunyin lapító hazugságokból, most sorra vesszük a többit is.  Nézzük a 168 óra cikkét Égerrel.

Már a cím is sokat sejtet: “A vérünket akarják – Éger István szerint bírálói esküdt ellenségei az orvosi kamarának” Éger vérét senki sem akarja, azért mindennek van határa, nem beszélve az általános közízlésről. Azonban a Kamara gazdálkodásával kapcsolatos adatokat és a bármiféle jogcímen felvett pénzösszegeket igenis tudni akarja a tagság. Ahogy azt is, hogyan tűnik el évente  a befizetett tagdíj (800-900 millió), hogyan lehet az, hogy a befizetett tagdíjak kétharmada, évi 600 millió fordítódik a működési költségekre és a vezetők megélhetésére, valamint azt is, hogy hogyan kerülhet egy évi tíz alkalommal megjelenő (egyébként használhatatlan) újság közel 120 millióba, és azt is, hogy hogyan finanszírozhat a Kamara tizensokéve olyan céget (MOK Komplex Kft.), amely eddig közel 110 milliós veszteséget termelt és szinte nem volt még olyan éve, ami nyereséges lett volna.

A cikkben szerepel Éger fizetésésének nyilvánossága, ami nettó hazugság, hiszen nem volt megismerhető, a botrány kirobbanásásig, mint ezt feljebb már részleteztem. És elég furcsán nyilatkozik a fizetéséről, ugyanis meglehetősen komoly tájékozatlanságra vall az Orvosi Kamara elnökétől, ha azt állítja, a több mint egy millió forintos fizetéséről, hogy “De azért egy korombeli orvos ennél lényegesen többet keres.” Ha a fő kamarai vezetőnek ilyen elképzelései vannak a hazai orvosbérekről, akkor ez csak azt jelenti, hogy a mindenkori kormány lakáj képviselőjéről van szó, aki mindenre hajlandó a pozíciójának megtartásárért.

Azt is állítja, hogy ma már 130 millió forintot fordítanak a kamarai tagok javára, szolgáltatásként. Ez rendben is lehet, mert 120 millió a fent már említett a bulvár szintjét sem súroló újság a 130 millióból, így tényleges szolgáltatás úgy 10 millió forint értékben képzelhető el a 1,5 milliárdból, ami a Kamara összköltségvetése.

Mégis talán az interjú legérdekesebb része az, amikor az újságíró kérdésére, hogy hogyan működik a az Orvosi Kamara saját cége (MOK Komplex Kft), valamint  ennek a cégnek a több, mint egy évtizedes folyamatos veszteségeiért, milyen felelősség terheli, a válasz: “Elnökként semmilyen felelősségem nincs. A mi tulajdonunk, de ők viszik el a balhét, a MOK költségvetéséhez semmi közünk sincs. Hülyeség, hogy közünk lenne hozzá.” 

Egy olyan cégről mondja ezt, amelynek a közelmúltig a Kamara elnöksége látta el a felügyeletét (most már van önálló felügyelő bizottsága), amely cég vezetőjének a Magyar Orvosi Kamara elnöksége minden évben felmentvényt adott (azaz elfogadta a veszteségeit). Amely cég úgy kapott tagi kölcsönt az Orvosi Kamarától, hogy ennek részleteit, feltételeit nem foglalták írásba, ezért nem tudni, hogy mikor, mekkora kamattal, mennyi pénzt kellene visszafizetni a tagok felé. Persze, ehhez sincs semmi köze az elnöknek, annak ellenére, hogy ezt az Állami Számvevőszék is kifogásolta, amit nyilván olvasnia kellett és amely jelentés alapján komolyan felmerül a hűtlen kezelés büntetőjogi fogalma.

Az interjúban szamaritánusi jó cselekedetként írja el azt az eseményt, amikor a Kamara biztosítást kötött évi 60 millió forint(!) értékben a tagok javára. Csakhogy a tagokat erről senki sem kérdezte meg, annak ellenére, hogy nagykorúak, így a maguk biztosítását felelősen képesek megkötni, sőt a biztosítási kötvényt sem ismerik (legalábbis az én nem kevés orvos ismerősöm egyike sem találkozott ezzel a biztosítási kötvénnyel), így szükség esetén igénybe sem tudják venni azt. A biztosításért járó több milliós üzletkötői jutalékot valaki azért minden bizonnyal felvette. Mint ahogy a Kamara törvénytelenül kiadta az ehhez szükséges tagi adatokat is a biztosító társaságnak, amiből per volt és most is per lesz. Ugyanis a tagok egy része pertársaságot alapított, hogy az Orvosi Kamarát rákényszerítse a tisztességes működésre.

Szó van még a cikkben sok érdekes dologról, Éger politikai szerepvállalásától kezdve arról is, hogy az orvosok megbecsültségének zuhanásához hogyan járul hozzá az Éger vezette Orvosi Kamara, hogyan söpörnek szőnyeg alá komoly etikai ügyeket ( lásd. veszprémi nőgyógyász, SOTE nőgyógyász stb…), és hogyan védik elvtelenül a mundér becsületét, akkor is amikor ezzel a tisztességes többség megbecsültségét tiporják a sárba.

Az egész interjút egyszerűen megfogalmazta kolléganőm, miszerint Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnökének ars poeticája: Nem igaz, nem az én dolgom, nem az én felelősségem! Meg persze ott sem voltam!

Azonban az interjút végigolvasva akaratlanul is felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehet kamarai elnök olyan valaki, aki pofátlanul a tagság szemébe hazudik és emellett olyan ostoba, hogy folyamatosan le is bukik? Persze a kérdés költői, sokkal inkább az a valós kérdés, hogy meddig?
Mert ugye tudjuk, aki hazudik az csal, aki csal az lop is…

 Úgy tűnik, hogy a Magyar Orvosi Kamara (MOK) lépést tart a korral és a rábízott (köz)pénzre pontosan úgy tekint, mint a Jegybank, bár itt nem alapítványokba, hanem egyéb gazdasági társaságba szervezi ki a Kamara vagyonának egy részét. Másként ugyanis nehéz azt elképzelni, hogy egy tagi- és állami fenntartású szervezet hogyan finanszírozhatja a saját többségi tulajdonában álló Kft-t, amely már több mint egy évtizede csak veszteséget termel. Az 1998-ban alapított, a MOK tulajdonában álló többször is nevet változtató cég a fellelhető mérlegadatok szerint 2001 óta mindössze egyszer, 2002-ben volt nyereséges. A legnagyobb veszteséget 2012-ben szenvedte el az akkor már MOK Komplex Kft-re keresztelt cég, mégpedig a Kft. könyveiben túlárazott ingatlan miatt. Idézet a 2012-es könyvvizsgálói jelentésből “Az egyéb ráfordítások között jelenik meg a Budakeszi ingatlan 40.000 Eft-os elszámolt terven felüli értékcsökkenése. Elszámolására a Számviteli tv. 53. §-a miatt került sor, az eszköz könyv szerinti értéke tartósan meghaladta a piaci értéket.” 

Kép: http://image.medicalonline.hu/original/242662.jpg?v=2

A MOK Komplex Kft. cégadatait utoljára 2015. februárban módosították, amely szerint tulajdont és menedzsment jogokat is szerzett egy magánszemély is az eddig kizárólag az Orvosi Kamara tulajdonában álló cégben. További érdekesség az is, hogy az alaptőke megemelése mellett ekkor háromtagú felügyelőbizottságot is kineveztek a Kft. felügyeletére, amiben az egyik tag az Országos Mentőszolgálat bukott főigazgatója, dr. Mártai István. Róla itt írtam bővebben, na meg itt.

Felügyelő bizottság ide, vagy oda, a MOK Komplex Kft. 2015-ben is hozta az évtizedes papírformát és masszív veszteséget termelt. A veszteségeket  viszont valamiből finanszírozni kell! Ez pedig valószínűleg a MOK két legfontosabb bevételi forrásából történhet, vagy a tagok befizetéséből, vagy a költségvetési támogatásokból.  Utóbbit a MOK célzottan kapja, így ez az átcsoportosítás marad a valószínűtlenebb megoldás. Tehát a MOK a tagdíjakból fedezheti akár tagi kölcsön formájában a veszteséges cége működését. Ez pedig felvetheti akár a hűtlen kezelés, vagy a hanyag kezelés büntetőjogi kategóriáját, hiszen nehéz azt megmagyarázni, hogy miért is finanszíroz a MOK a tagok pénzéből egy veszteséges céget, ami ráadásul immár nem is száz százalékos MOK tulajdon, persze csak akkor, ha valóban a tagok pénzéből kezeli a cég veszteségét és nem egyéb jelenleg még nem ismert gazdasági tevékenységből.

A veszteségek ellenére a MOK minden évben felmentvényt ad a MOK Komplex Kft. vezetőinek (a személyek az ügyvezetői székben már többször változtak) - azaz elfogadja a veszteségeket és a gazdálkodást rendben levőnek találja - valamint éves szinten 20 millió forintnyi személyi jellegű ráfordítás fizet ki MOK Komplex munkavállalóinak 10 millió forintos anyagjellegű ráfordítás mellett. Így könnyen elképzelhető, hogy valaki(k), elég jól megélnek a MOK Komplex Kft. veszteséges gazdálkodásából.

Hogy a helyzetet tisztázzam, a mai napon kérdésekkel fordultam a MOK-hoz, mint tag.

“Tisztelt Elnök Úr!

A MOK működésével kapcsolatban az alábbi kérdésekre várok tagként választ:

• Jelenleg hány tagja van a Magyar Orvosi Kamarának?
• Az elnökség tagjai milyen javadalmazásban részesülnek, valamint milyen béren kívüli juttatást vettek fel 2010 óta?
• A MOK 2010 óta utazásra mekkora összegű költségtérítést fizetett ki a választott tisztségviselőinek és az alkalmazottainak, név szerint lebontva? 
• Összesen hány gazdasági társulásban tag a Magyar Orvosi Kamara és milyen arányban?
• Ezen gazdasági társulások alapításánál, vagy megvételével tagi kölcsönt használtak-e fel?
• Milyen forrásból finanszírozzák a veszteséges gazdasági társulások veszteségeit?
• Milyen forrásból vásárolta 2005-ben a DQM Szociális Ellátó Kft. a 147 milliós ingatlant Budakeszin? 
• Amennyiben ezt a beruházást tagi kölcsönből fedezték, visszafizették-e azt?
• A MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. személyi jellegű ráfordításként kiknek és milyen jogcímen fizettek ki 2015-ben több, mint 22 millió, illetve 2014-ben  21 millió 279 ezer forintot?
• Mekkora részesedést kapott a MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft. tulajdonrészéből                                           cégvezető és miért?
• Mi indokolta a Magyar Orvosi Kamara “Székház" Szolgáltató Kft. átnevezését DQM Szociális Ellátó Kft-re, majd ennek az az átnevezését MOK Komplex Pénzügyi Tanácsadó Kft-re?
• A fenti Kft. hol lája el egyik fő tevékenységi körét az idősek, fogyatékosok bentlakásos ellátását? 

A választ kérem elektronikus úton küldjék meg a feladó e-mail címére.

Azonban a MOK gazdálkodásával nem csak itt jelentkeztek problémák, ugyanis nemrég veszített jogerősen pert azokkal a tagjaival kapcsolatban, akik sérelmezték, hogy 2011 és 2013 májusa között a tagok megkérdezése nélkül adott ki adatokat a MKB Életbiztosító Zrt.-nek. Az adatkiadással egyidőben tagjai számára életbiztosítást is kötött, amiről a tagok egy része nem is értesült, akárcsak a jelen sorok írója, és amit a gazdálkodási szabálytalanságok mellett az Állami Számvevőszék is kifogásolt. 

A Kúria által hozott, az Orvosi Kamarát elmarasztaló ítélet azonban kinyithatja Pandora szelencéjét, ugyanis az ítélet alapján könnyen perelhetővé válik a MOK a tagság többi része számára is, így valószínűleg az immár hosszú ideje Éger által vezetett Orvosi Kamarának mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia a következő években. Annál is inkább valószínű ez a forgatókönyv, miután a tagság jelentős része nem szimpatizál a jelenlegi vezetéssel és a sarcként megélt tagdíj összegével. Hiszen a MOK közel milliárdos költségvetése ellenére, a tagjai egy része szerint, nem nyújt szinte semmi kézzelfogható előnyt (ne tessék most itt a bérmegálapodással jönni, amiben a MOK a Kormány bábjaként asszisztált, mert ezt MOK nélkül is meg kellett lépni).

Ezen tagoknak szeretnék segítséget nyújtani és az Élhető Orvosi Kamaráért nevű Facebook-oldalon, várjuk azok jelentkezését, akik a Kúria döntése után pertársaságot alapítanának a Magyar Orvosi Kamara jogosulatlan adatkezelése miatt és szívesen felajánlanák az így esetlegesen perelhető személyenként kb. 40 ezer forint egy részét karitatív célra.

Ugyanis ennek az összegnek szinte biztosan jobb helye lesz egy közösen kiválasztott jótékony adományban, mint a MOK Komplex Kft. veszteség-generátorában.

És könnyen lehet az is, hogy a mostani botrány megingatja Éger István székét és az örökéletű és pecsétgyűrűs MOK elnök helyett egy valódi kamarai elnököt választhatunk!

De, persze az is lehet, hogy az Orvosi Kamara felhagy végre a veszteséges MOK Komplex Kft. finanszírozásával és újabb projektekbe kezd, akár be is szállhat a - három milliárdért a kétezer fős Gyulaházán létesítendő - Űrközpont, vagy a Sátoraljaújhelyen 2,5 milliárdért létesítendő üveghíd építésébe, naná, hogy a tagok pénzéből.

Megint meglátta a lényeget Magyar Orvosi Kamara elnöke, Éger István abban, hogy mi is a problémája az 1001 orvos hálapénz nélkül facebook csoportnak azzal a veszprémi onkológus-nőgyógyásszal, akit a bíróság gyakorlatilag ellátási érdekből szabadságvesztés helyett felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt. Ugyanis ahelyett, hogy az ítéletet követő felháborodásban azonnal sajtótájékoztatót tartott volna a tisztességes orvosok becsületének megvédése érdekében, és ismertette volna a Magyar Orvosi Kamara álláspontját, Éger lapított, majd csak akkor szólalt meg, amikor maga a szakma kérte számon ezt a Kamarától. Akkor is jellemzően nem a problémára fókuszált, hanem kioktatta az azt felvető orvoscsoportot, az MNO szerint: “Éger István a nyílt levéllel kapcsolatban megjegyezte, az íróinak, mint kamarai tagoknak tudniuk kellene, hogy ilyen esetben nem az etikai kollégium, hanem a bizottság az illetékes”

Fotó: Nagy Balázs

Pedig Éger lehetne egy kicsit proaktívabb, ugyanis sokkal, de sokkal előbb meg kellett volna szólalnia az ügyben. Elvégre ezt várná tőle el a szakma, hogy legalább a jogerős bírói ítélet értelmében összerántsa az Etikai Bizottságot egy ilyen súlyú ügyben, mert olyat azért már láttunk, hogy a 27400 forintos tagdíjtartozás miatt valakit kizárással fenyegettek. De talán Égernek és az általa vezetett MOK-nak ez a probléma mégsem olyan fontos, hiszen több, mint tíz éve - amióta Éger az elnök - szinte semmit sem tettek a hálapénz visszaszorítása érdekében. És itt jön a képbe a napokban kirobbant botrány.

Mint ismeretes, a veszprémi nőgyógyász, előre kért meghatározott összegeket egyes onkológiai műtétekért. A sajtóinformációk alapján olyan rákos betegektől követelt pénzt - az egyébként OEP által támogatott műtétekért - akiknek ezen műtétek jelentették az utolsó reményt. Amennyiben ez így történt -márpedig a bíróság 10 esetben ezt bizonyítottnak találta- az orvos olyan etikai és erkölcsi normákat sértett, amelyek véleményem szerint összeegyeztethetetlenek az orvosi hivatással, de a normális emberi léttel is. (A nemgogol blog  tökéletesen összefoglalta azt, amit a jobb érzésű emberek erről az esetről gondolhatnak.) 

Ennek megfelelően az elsőfokú ítélet több évi letöltendő szabadságvesztésre ítélte az orvost, és szintén több évre eltiltotta a hivatásának gyakorlásától, amit aztán a másodfokú eljárás úgy enyhített, hogy az orvosnak végül nem kell börtönbe vonulnia, sőt még a foglalkozását is szabadon űzheti. És éppen ez volt a cél a bírónő szerint, hogy az orvos továbbra is dolgozhasson, lévén állítólag rendkívüli tudása van, amit elzárása esetén nem gyakorolhatna. Hogy mi lehet ez a rendkívüli tudás, nem tudom, hiszen nőgyógyászból és onkológus-nőgyógyászból is van néhány még az országban. Igaz olyan nőgyógyász már tíz éve is kevés volt, aki képes volt egy bizonyos nőgyógyászati-onkológiai nagyműtét elvégzésére (ez a Wertheim műtét a méh és petefészkek-, vezetékek, nyirokcsomók eltávolítása méhnyakrákban). És ennek oka mögött is a hálapénz sejlik, ugyanis egy ilyen fajta műtét jóval kockázatosabb, mint egy normál szülés, és általában kevesebb “hálával” is jár, így nem csoda, ha viszonylag kevés nőgyógyászt lehetett rávenni a megtanulására. Ezzel is magyarázható a műtétet ismerők és végzők csekély száma. Persze az is lehet, hogy az említett doktornak más pótolhatatlan tudása van, de az aligha hihető, hogy ezzel egyedül rendelkezik az országban és nélküle megállna a betegellátás. Az ítélet azért is furcsa, mert a bíróság úgy engedte tovább dolgozni a nőgyógyászt, hogy ő maga a legcsekélyebb megbánást sem tanúsította, azaz számára valószínűleg az a normalitás, hogy a betegektől pénzt kér az életükért. A történetben nem csak az elítélt orvos magatartása mélyen elszomorító, hanem az is, hogy a Csolnoky Ferenc Kórház szinte összes nőgyógyász kollégája kiállt az elítélt orvos mellett, ami azt feltételezi, hogy nyugodtan ülhetett volna ott a bíróságon bármelyik szülész-nőgyógyász a veszprémi kórházból, az éppen rajtakapott helyett. 

Ez a történet verte ki a biztosítékot az 1001 orvos hálapénz nélkül nevű facebook csoportnál és ezért kezdték követelni az Orvosi Kamara állásfoglalását. A követelésre pedig ma meg is is jött a kissé durcás válasz: “Kamaránk vezető testületei tisztában vannak felelőségükkel és a szükséges teendőikkel is, anélkül, hogy erre bárkik – főként az orvosi kamara tagjai, az alapvető kamarai szabályokat sem ismerve – nyílt levélben szólítsák fel őket, különösen akkor, amikor az aláírók között a veszprémi kórház orvosa is fellelhető”.  Ami már csak azért is furcsa, mert Éger Istvánt és a kamarai tisztségviselőket azok az orvosok tartják el, akik ellen kirohant. Remélhetőleg utoljára, mert sokakban felvetődik a kérdés, hogy valóban szükségünk van-e olyan kamarai vezetőre, aki több mint tíz évig semmilyen eredményt nem tudott felmutatni a tagdíjbeszedéseken kívül és az első komoly erkölcsi megméretésen elbukik. 

Éger István ilyen formán, ezzel a nyilatkozattal valószínűleg tényleg úgy mondott le, hogy azt még ő maga sem tudja.

Kezembe került egy levél, amit a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke küldött szét a testület Területi Szervezeteinek (TESZ). A levél egy kérdőívet tartalmaz és arra kéri a TESZ vezetőket, hogy azt akár névtelenül is(!) töltesse ki minél több sürgősségi osztályon dolgozó orvossal. Többek között arra kíváncsiak, hogy hány orvos, milyen szakvizsgával, milyen szintű sürgősségi betegellátó osztályon lát el betegeket, valamit ki varr sebet és ki gipszel, vagy elérhető-e baleseti sebész az ügyeleti időben. 

Az már önmagában elég szégyenletes, hogy a Magyar Orvosi Kamarának alapvetően fogalma sincs, arról, hogy mi zajlik egy-egy kórházi osztályon, vagy akár a magyar egészségügyben.

De szakmai szemmel nézve is meglehetősen siralmas és laikusnak tűnik a kérdőív. Sugárzik a kérdésekből, hogy a kérdésfeltevőnek magának az égvilágon semmi köze sincs a sürgősség ellátáshoz, azt a zöldséges Marika néni szintjén értelmezi. Arról már nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan nem véletlen az az ötvenes éveket idéző módszer, ahogy a válaszokat - akár névtelenül is - várják. Ugyanis a kérdőív mellé mellékelt levél ezt tartalmazza: 

“Kérem, hogy a vizsgálatot – nem a kórházmenedzsmentnek feltett kérdés formában, hanem kifejezetten közvetlenül az érintettek megkérdezésével – területük valamennyi kórházában végezzék el, ahol SBO (sürgősségi osztály szerk.) van.”

A rosszindulat abból is sejthető, hogy a MOK rendelkezik minden orvos elérhetőségével - amit szemrebbenés nélkül ad ki a tagság beleegyezése nélkül  pl. biztosítótársaságoknak - de arra nem használja, hogy közvetlenül a tagok felé feltett kérdésekkel kapja meg a szükséges válaszokat, hanem erre az egyfajta névtelen suttogó propagandára épít. Arról már tényleg nem beszélve, hogy a kérdőíven szereplő kérdések jelentős részét maga a kórházmenedzsment is meg tudná válaszolni, de ennél a MOK-nak fontosabb a névtelen válaszadó. 

A kérdések mögött persze az is állhat, hogy Éger István, a peresztegi háziorvos - aki jelenleg is a MOK elnöke - személyes háborút folytat a sürgősségi betegellátás ellen, ami  egy korábbi ellentből fakadhat. 2015-ben a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság Közhasznú Egyesülete (MSOTKE) a Magyar Kórházszövetséggel (MKSZ) karöltve kiadott egy szakmai állfoglalást, amelyben többek között sürgetik az egységes alapellátási (háziorvosi) ügyeleti rendszer kialakítását, valamint ezek integrálását a kórházi sürgősségi osztályba, valamint a háziorvosok ügyeleti ellátásban való kötelező részvételét. Mindezt úgy, hogy megszüntetnék a kijárós orvosi ügyeletet, ezt átvenné a mentőszolgálat (gondolom egy jól működő), ezzel mintegy tehermentesítve azokat a vidéki körzeteket, ahol nincsen központi ügyelet. Ezen a peresztegi háziorvos, aki egyben a MOK elnöke, rendesen kiakadt, amit egy válaszlevél formájában mindenki tudomására is hozott. Ugyanis amennyiben a szakma (MSOTKE, MKSZ) ajánlása megvalósul, úgy bizony azoknak a háziorvosoknak is részt kellene vállalni a kórházi sürgősségi munkában, akik most napi 4 óra munkával elvannak. Ugyanis ott, ahol központi ügyelet van, a háziorvosnak nem kell kimennie a sürgősségi beteghez, hiszen odamegy az ügyelet. Így csak a krónikus betegekhez, illetve a megfelelően hálás betegekhez kell kijárnia, amit ki-ki a lelkiismerete szerint végez. Tehát véget érne egyes háziorvosok számára a kényelem. Kérem, ne tessék itt nekem a leterheltséggel jönni, mert a háziorvosok egy része tényleg belegebed a munkába, a másik része azonban vidáman megél 4-6 órás munkából. És itt van a kutya elásva, hiszen a MOK elnökét véleményem szerint ez utóbbi réteg támogatja, és ezért is fontos Éger számára a kérdés. 

Kép: http://hvg.hu/itthon/20151129_Eger_Istvan_lett_ujabb_negy_evre_a_Magyar

Az külön sajnálatos, hogy a sürgősségi osztályok létét a kamara elnöke nem érti. Hiszen pontosan a felesleges háziorvosi beutalások miatt is leterheltek a sürgősségi osztályok, amelynek egy részéért a háziorvosi inkompetencia a felelős. Erről itt írtam. Ezek alapján, ha megszüntetnénk a sürgősségi osztályokat, mégis hova utalhatná be a háziorvos azokat a betegeket, akiknek a panaszai alapján még egy csoportdiagnózist sem tud felállítani? Félreértés ne essék, véleményem szerint a háziorvos semmivel sem jobb, vagy rosszabb az orvostársadalom bármelyik tagjánál, sem tudásban, sem hozzáállásban. Azonban az alapellátásban dolgozók tudásszintje is nagyon heterogén és ezt a sürgősségi ellátás egyenlíti most ki. Tényleg ezt kellene megszüntetni? Csak azért, mert a szakmai szempontból néhány háziorvosnak egy picit többet kellene dolgoznia? Ugyanakkor, amennyiben a szakma ajánlásai megfogannak, a sürgősségi ellátás jelentősen fejlődne, hiszen a betegellátás szemlélete is sokkal egységesebbé válna. 

A kamara elnökének pedig lenne dolga éppen elég a saját portáján is, azzal, hogy megfelel az Adatkezelési és adatvédelmi szabályzatnak, valamint a Számviteli tv. előírásainak, ugyanis többek között ezeket kifogásolta a 2015-ös Állami Számvevőszék jelentése.

Vagy akár rendet tehetne a tagnyilvántartások környékén is, hiszen én például sohasem dolgoztam Pest megyében, mégis, valahogy Kistarcsán vagyok nyilvántartott tag. De akár még arra is válaszolhatna elnök úr, hogy az hogy a fenében van - a 2015-ös mérlegadatok szerint - hogy a MOK a több, mint 972 milliós bevételéből (döntően tagi befizetésekből) több, mint 50 százalékot fordít anyagjellegű ráfordításra? Ennyit fénymásol, vagy ennyi parkolási büntetést fizetett be? (ez utóbbit is kifogásolta néhány éve a menesztett felügyelőbizottság) Továbbá hogyan lehet az, hogy a bevétel közel 40 százaléka személyi jellegű ráfordításra megy el, mindez úgy, hogy a vezető tisztségviselők juttatásai sor szemérmesen üresen maradt a 2015-ös beszámolóban?

Amíg a MOK, mint szervezet nem transzparens, és sok orvoskollégám szerint is csak a vezetőinek érdekeit és megélhetését szolgálja, addig talán nem kellene olyan kérdésekben is megszólalni, amikhez szemmel láthatóan nem ért a persztegi háziorvos.

Mint az már közismert, 2011. december 10-én a Magyar Orvosi Kamara (MOK) küldöttgyűlése dr. Éger Istvánt választotta meg a kamara elnökévé.

A megválasztott régi-új elnök a szavazatok 70 %-át kapta, ami rendkívül figyelemre méltó lehetne, ha nem ismernénk a választás körüli tényeket. Furcsa ez az arány, már csak azért is, mert ez akkora „Éger fanklubot” feltételezne, ami vélhetően még Hajdú Péternek sincs meg. Magyarországon kb. 40 ezer orvos tagja a Magyar Orvosi Kamarának (a tagság kötelező).Figyelembe véve azt a tényt, hogy a tagok nagy részének a kamarai tagság semmilyen előnnyel nem járt, igen magas lehet a kényszertagok aránya. A számok ismeretében mégis azt hihetnénk, hogy Éger elnök úr újrázása mögött nagyjából 28 ezer orvos áll. Ez azonban valószínűleg nem így van, hiszen mindössze egy szűk „rajongói kör” segítségével sikerült újra az elnöki székbe kerülnie, ez pedig nem lehet több pár száz főnél.

A recept egyszerű volt: a Területi Szervezetek küldöttgyűlése 2011 nyarán zajlott le szinte mindenütt, gondosan megvárva a nyári szabadságolási időszakot, ráadásul megyénként egyszerre, egy helyen és egy napon kellett megjelenni, ami szintén borítékolta a csekély érdeklődést. Éger elnök úrnak további segítséget jelentett, hogy olyan „apró” anomáliák simán a rendszer szerves részeit képezhetik, mint például a józsefvárosi kamarai választások ügye.

A legfőbb probléma azonban az, hogy a választások időpontjának gondos és jól megfontolt időzítése miatt az orvostársadalom mindössze 2-3 %-a vett részt a tisztújító gyűléseken, így nem lehetett nehéz azt a pár száz főt mozgósítani, aki a fanklub tagja. http://mok.hu/dokumentumok.aspx (Sajnos, csak regisztrált MOK tagok láthatják a másik két jelölt programját)

További visszásság a kampányban, hogy a 2800 főt magában foglaló józsefvárosi kamara tisztújító gyűlése egy 150 főt befogadó teremben zajlott, és ezt is egy napra időzítették, hiszen az alapszabály így rendelkezik. Emellett míg az elnök a MOK honlapján a kezdőlapon kampányolhatott, addig a vetélytársak programja csak a honlap egy eldugott szegmensében volt megtalálható, sőt, a küldöttek adatbázisához sem férhetett hozzá egyik ellenlábas sem. Voltak, akik a jelölés fázisáig sem jutottak el: így járt a Magyar Rezidensszövetség elnöke, Papp Magor is, akinek a jelölése a MOK állítása szerint nem érkezett be időben. Papp jelölése ugyanis november 29-én érkezett be, azonban a MOK a jelöléseket már november 28-án lezárta, annak ellenére, hogy a saját alapszabálya szerint a december 10-i küldöttgyűlés előtt egy héttel kellett volna lezárni a jelölést. Ez december 3-án lett volna aktuális, így az egyik legesélyesebb jelölt el sem indulhatott a tisztújításon.

A tisztújítás visszáságait a NEFMI is vizsgálja, az a minisztérium, amely annak idején a kamarai tagságot kötelezővé tette, így komoly hatalmat koncentrált a Magyar Orvosi Kamara kezébe. Azonban az örök elégedetlen peresztegi háziorvos hamar jótevője ellen fordult, amikor közölte a „kegyelmi időszak lejárt” Kétségtelen, hogy a Szócska államtitkár által vezényelt egészségügyi tárca kapkodása és döntésképtelensége a magyar egészségügyet a működésképtelenség határára sodorta, de ezek szerint vélt szövetségeseit is teljesen félreismerte.

Ugyanis Éger a hála legcsekélyebb jele nélkül ment szembe a tárca vezetésével. Már egy helyes kis per is kilátásban van, amely a kamara által beszedett regisztrációs díjak jogszerűségéről fog szólni. A MOK az új belépő tagoknak a kötelező kamarai tagság hatályba lépésekor akciós regisztrációs díjat írt elő. A teljes ár 12 000 forint lett volna, azonban ez július 1-ig „csak” 6000 forint volt Budapesten. Már önmagában a regisztrációs díj is megkérdőjelezhető és felháborító, hiszen ez nem váltja ki a 20 400 forintos tagdíjat. Az azonban, hogy a MOK július 1-től ezt megszüntette és az addig befizetett összegeket nem térítette vissza, akár Éger állásába is kerülhetne. Annak fényében pedig különösen, hogy tagok ezreivel szemben folyik/folyt per a vélt vagy valós tagdíjtartozások ügyében.

A MOK az elmúlt nyolc évben nem teljesítette társadalmi kötelezettségét, gyakorlatilag a működése nem szólt másról, mint Éger személyes márkaépítéséről.

Sikeresen megszűntek a szakmai bizottságok, és a kamara szakmapolitikai kérdésekben sem tudott megfelelően reagálni, a mindig minden tagadása és támadása vajmi kevés konstruktivitást takart. Ennek a mentalitásnak az eredménye, hogy mostanában a MOK kimarad a szakmapolitikai egyeztetésekből, így érdekérvényesítő képessége szinte minimálisra csökkent. Furcsa azt látni, hogy a sokkal fiatalabb Magyar Rezidensszövetség érdekérvényesítés terén fényévekre elhúzott a nemrég még oly nagyra tartott intézmény mellett. A politikai döntéshozók annak ellenére nem állnak szóba az Éger vezette kamarával, hogy az előző ciklusban sok „szívességet” tett számukra.

Összegezve, az elmúlt nyolc év alatt a MOK kiíratta magát az egészségpolitikai döntéshozói körből, szakmai bizottságai megszűntek, gazdálkodása és működése finoman szólva sem transzparens, és végül, de nem utolsó sorban elvesztette tagjai támogatását is.

A torta és annak habja azonban még hátra van. A MOK gazdálkodásáról korábban már írtam, a helyzet pedig feltehetőleg azóta sem javult,hiszen a  2010. évi mérleget a kamara még mindig nem hozta honlapján nyilvánosságra. (Vagy jól eldugta, mert hosszas kutatás után sem található meg.) Így a működése továbbra sem transzparens, ellenben az orvosok számára sajnálatosan kötelezően finanszírozandó.

Szerencsére a MOK alapszabálya lehetővé teszi, hogy a tagság 10%-nak aláírásával és a célpontok megjelölésével rendkívüli küldöttgyűlést lehessen összehívni, itt akár ismét lehetőség nyílik a tisztújításra. A napokban elindult az egyik közösségi portálon az erre hivatkozó felhívás (Élhető Orvosi Kamaráért) is, mely szerint: elegük van Éger Istvánból.

Tegnap látott napvilágot - hosszas küzdelem és ügyészi nyomozás árán - a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökének fizetése. A számok ismeretében nem csoda, hogy nem szívesen osztotta meg a közvéleménnyel a havi járandóságát, amely 1 326 000 forint + 28 750 forint cafeteria juttatás. Sajnálatosan kimaradt a közleményből a költségtérítés összege: Éger István jelenleg is peresztegi háziorvos, tehát Budapestre való utazásaihoz, valamint az itt tartózkodásához költségtérítés illetheti meg. Ez javadalmazás azonban csak a teljesítményének tükrében ítélhető meg, hogy sok-e vagy kevés.