Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár bizakodik. Bizakodik abban, hogy minden a lehető legjobb irányba halad és hamarosan bármelyik európai állam is elbújhat majd a hazai egészségügyi ellátás mögött. Nyilvánvalóan bizakodása nem alaptalan, hiszen csak júliusban 5300 dolgozó hagyta maga mögött ezt a szektort.

Valahogy erről Jászladányi Nándor (irodalmi figura), a híres harcos, utazó és gerilla jut eszembe. Akit a híresztelések ellenére utoljára egy mexikói 47 halálos áldozattal és temérdek súlyos sérüléssel járó tömegverekedés kirobbantójaként és főszereplőjeként láttak felbukkanni Mexikóvárosban. 

Kép: https://vastagbor.atlatszo.hu/2017/02/21/42-percet-toltottem-levego-nelkul/

nagyon jó cikk ez is :)

Jászladányi Nándor sohasem volt még olyan bizakodó, mint Aleppó ostrománál, ahol a hírek szerint a Közel-Kelet Chuck Norrisaként küzdött az iszlamista zsoldosok ellen. Hozzáköthető az a híres mondás is, hogy napi edzését figyelve Abdul-Al-Nasser, az iszlamisták ellen harcoló egységek vezetője - aki maga üldözött kopt keresztény volt és a hírek szerint jó kapcsolatot ápol a Keresztényüldözés elleni államtitkársággal - megkérdezte, hogy hány fekvőtámaszt tud lenyomni Jászladányi két Egyiptomból csempészett Sakkara sör megivása közben. Mire azt a bizakodó választ kapta, hogy az összeset. 

Amikor pedig Pesavarból próbált átjutni az afgán-pakisztáni határon, a kietlen hegyes, kopár kavicsos meredélyeket átszelve egy kősivatag kellős közepén találta magát, ahol a magával hozott disznóhússal, és az Iránból hozott arakkal (ánizsos pálinkaféle) próbálta megvédeni harcostársait és magát is az Al-Kaida ott állomásozó fegyvereseitől. A disznóhúst kopjafákra tűzte és a tábor négy szegletébe helyezte, miközben az arakkal fellocsolta a tábor szélét és meggyújtotta. Az ánizsos alkohol és a disznóhús szagát a szél messzire vitte és Jászladányi Nándorék háborítatlanul aludhattak reggelig. Az út további részében azonban egy kanyon bejáratánál csapdába estek és fogságba kerültek, ahol Van der Kopfot, a Jászladányival utazó egyetlen európai harcost, érdemei elismerése mellett azonnali fül- és fővesztésre ítélték. Azonban Jászladányi Nándor még akkor is bizakodva tekintett fel egy a lelke mélyéből felszakadó sóhajjal, amikor Van der Kopf feje a porba hullott. Bizakodva latolgatta fogolytársainak Van der Kopf túlélési esélyeit a lefejezés után. A történtek ellenére Jászladányi Nándor töretlen optimizmussal tekintett a jövő felé, még egy levelet is írt az elhunyt harcostársa hozzátartozóinak, hogy csak bizakodjanak, mert megpróbálja a fejet és a testet is eljuttatni a világhírűen fejlett Magyarországra, ahol az egészségügy már a XII. században van és képes a halottakat is feltámasztani, persze csak ha haláluk ilyen gyors és egyszerű volt, mint Van der Kopfé. Na meg akkor, ha a halott fogantatásakor a szülők a Székely Himnuszt énekelték kánonban - a legújabb magyar egészségügyi ajánlás szerint. 

Jászladányi bizakodását tettek követték. Először is ki kellett szabadulnia. Ehhez alkalmazta a legfőbb mentorától (Chuck Norris) tanult pörgőrúgást, amely segítségével hátrabilincselt keze előre került, és így már könnyedén hozzáfért a tér-idő kontinuumhoz, amit félkézzel meghajlítva simán kiszabadult.

Majd ezután két lövéssel megsemmisítette az Al-Kaida 1500 fős hadseregét, pedig az első lövés csak figyelmeztető lövés volt. A támadás olyannyira sikeres volt, hogy az Al-Kaida hadserege nemcsak megsemmisült, hanem törlődött is a fent már meghajlított tér-idő kontinuumból. 

Jászladányi a kiszabadulása után azonnal elindult a XII. századi Szent János Kórházba, tetszhalott harcostársa testrészeivel, hogy aztán majd újra eltűnhessen a világ szeme elől a méltán híres harcos, utazó, igazságosztó.

Mi pedig bizakodva várjuk, hogy a Jászladányi Nándor-félék bizakodása valósággá cseperedjen, és ha halottakat nem is, de legalább az alapellátásunkat képes legyen a magyar egészségügyi rendszer megoldani legalább egy európai átlag szinten.

Sajnos azonban a valóság egész más. Itthon az egészségügy valahol a XX. század elejének színvonalán van, köszönhetően nyilván Sorosnak, aki kevésbé bizakodva tekint szemöldökét összeráncolva a jövőnkre. Bármennyire is bizakodó az államtitkár, arra semmi ok sincsen, ezt tökéletesen szemléltette a Népszavában megjelent minapi cikk, amely az egészségügy 2010 és 2017 közötti helyzetét szemlélteti, és furcsa módon nem Sorost nevezte meg felelősként a jelenlegi helyzetért.

Ebből a cikkből három dolog derül ki, ami felelős az egészségügy jelen állapotáért. Az első az, hogy jelenleg semmiféle program nincs arra vonatkozóan, hogy milyen egészségügyi ellátást kívánunk megteremteni. A második: semmiféle politikai akarat nincsen arra vonatkozólag, hogy tisztességes egészségügyünk legyen. És végül a harmadik, hogy a jelenlegi vezető rétegen belül nem található olyan személy, vagy vezetői kör, amely képes lenne bármiféle pozitív változást elérni az egészségügyön belül, a NER tökéletesen kitermelte ide is az inkompetens vezetőket. 

Így pedig ez a terület a bizakodó percemberkék, az opportunista, megélhetési vezetőké és fogantatás közben daloló imbecilliseké lesz. 

Miközben a betegek szép csendben, de legalább bizakodva halnak meg az ellátás elégtelensége miatt.