Amikor mentőápolóként először fenyegettek meg fegyverrel még nem gondoltam, hogy majd a magyar igazságszolgáltatás azt találja kimondani, hogy a mentőzés az annyira veszélytelen szakma, hogy a parkolóőrt, vagy  a közterület-felügyelőt előbb illeti meg veszélyességi pótlék, mint a kivonuló mentődolgozót. Márpedig a Kúria szerint a mentősnek nem jár veszélyességi pótlék.

De azt sem gondoltam volna, hogy sorozatban lesz az Országos Mentőszolgálatnak olyan vezetése, amely számára problémát jelent a nettó és a bruttó összeg közötti tartalmi és fogalmi különbség. Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy a jelenlegi főigazgató eddigi tapasztalata nem terjedt ki az előbbi fogalmak megértésére, mert rendre keveri őket. Mással kevésbé magyarázható az az érvelés, amit a sajtónak mantra-szerűen ismételget a mentős-fizetésekkel kapcsolatban, szerinte ugyanis a mentődolgozók már annyit keresnek és visznek haza, mint a bruttó fizetésük, vagy még annál is többet. Sőt, egy reggeli tv-interjúban azt találta nyilatkozni, hogy “185 ezer forint bruttónál kevesebbet senki nem visz haza” Ezzel mindössze két baj van, egyrészt bruttót senki nem visz haza, mert a nettó bért szokás itt hazavinni. Másrészt ez az összeg nem több, mint a kötelező bérminimum, (amit Gizike is megkap a bérszámfejtésen) az 161 ezer forint bruttó, és a 24 ezer forintos bruttó sürgősségi pótlék. Ez utóbbi -miután nem alapbér- pedig bármikor visszavonható, így csak és kizárólag a kormányzat jókedvén múlik ennek folyósítása. Hogy tisztába tegyük, ezek az összegek is csak 110-120 ezer nettó fizetést jelentenek. Persze, ahogy az idő közelített az egyik legnagyobb mentős szakszervezet, a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége által szervezett és még másik négy szakszervet által támogatott mentőstüntetéshez, úgy növekedett a mentősök bére is az államtitkár és a főigazgató szerint. Mára ez már bőven 200 ezer forint felett van egy átlag mentődolgozót illetően, naná, hogy virtuálisan. Ugyanis a hozzám elküldött bérlapok alapján egészen más összeg összeg tűnik elő az állami ködösítésből, és ez bizony nettó 120 körül havi fizetést jelent.

Fotó: MTI, Koszticsák Szilárd

Aztán még azt is találta mondani a fenti interjúban a főigazgató, hogy majd ő is személyesen lemegy a tüntetők közé, hogy beszélgessen velük. Érted! Le az Olimposzról, Zeuszként a helótákhoz! 

Na, ezt az ígéretet nem sikerült betartani, hiszen főnöke, az egészségügyi államtitkár pontosan a szerdán 14 órára meghirdetett mentőstüntetés időpontjára szervezett rá egy sajtótájékoztatót szintén a mentőkről, ahová hivatalos volt az ijedtségtől fejét kapkodó főigazgató is. Igen, jól értik pont arra az időpontra találta ki nagy bátran az EMMI, hogy elkezdje magyarázni a bizonyítványát, valamint ismét elmantrázhassa a hazugságát - miszerint a mentődolgozók több, mint 200 ezret visznek haza (azt a fentiek miatt már nem tudom, hogy ezt ők bruttó-nettóban, vagy nettó-bruttóban gondolták-e) - mint amikor a mentődolgozók tüntetése kezdődött.

Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkár e húzása annyira szánalmas volt, hogy a még vele szimpatizáló újságírók is csúfondárosan kiröhögték. Amit aztán csak tetézni tudott azzal, hogy az általa tartott sajtótájékoztatón nagy bátran azt is előadta, hogy ő bárkivel leáll vitatkozni, “számháborúzni”, de a jelek szerint ezt is csak szép távolról, és csak úgy ha ő beszélhet, hiszen ha nem így lett volna, akkor talán megjelent volna a mentősök tüntetésén a Markó utcában, és nem szervezett volna ezzel egy időben sajtótájékoztatót az államtitkárságra. Pont úgy viselkedik, mint az egyszeri kamaszgyerek, aki bár verekedne és próbálná az erejét, de ehhez túl gyáva, végül célpontnak kiválaszt egy kicsi, szemüveges srácot, és azt is hátulról veri nyakon.

Azt eddig is tudtuk, hogy az EMMI minisztere pont annyira érti az általa felügyelt területet, mint Trump  a környezetvédelmet, de hogy egészségügyi államtitkára is ék egyszerűséggel érti meg a folyamatokat, miközben a legkisebb ellenállástól is teletolta a gatyáját, az még a sokat látott sajtónak is sok volt. 

Mert olyanokat talált mondani a rászervezett sajtótájékoztatóján- talán zavarában -, hogy “sem az irányt, sem a szándékot, sem pedig az eredményeket nem szabad tőlünk elvitatni”, amit  tökéletesen alátámaszt az is, hogy kétévente lecserélik az alkalmatlanabbnál alkalmatlanabb igazgatókat (Csatót is nemsokára válthatja a jelenlegi, hasonlóan alkalmatlan, ám szintén nyírségi  orvosigazgató). Meg persze az is Ónodi-Szűcs igazát "bizonyítja", hogy éppen azt az egy főigazgatót sikerült nagyon gyorsan eltávolítani, akit az állomány éppen elfogadott, és aki azt az életpályamodellt is kidolgozta, amit éppen most a tüntetésen kérnek számon a mentődolgozók. Tehát az irány tekintetében a mentősöknek nincsen már kétségük, talán pont ennek kifejezésesképpen mentek ki az utcára tüntetni.

Megértem én persze azt is, ha pár száz mentőstől tele lesz a gatya, mert a végén még úgy járnak  az EMMI-ben, mint a jól ismert viccben a székely fiú, aki megkérdezi az apját, hogy “Na aztán, medve támadás esetén mi is a teendő? - mire az apja: Gyorsan meg kel dobálni a medvét szarral! Na de, hol találok szart éppen akkor? Nyugi, ha medve van, lesz szar is!
Szóval valahogy éppen így viselkedett az államtitkár és a főigazgató, kéz a kézben próbálták meg a szart dobálni, mert rémálmaikban mentő helyett medvét láttak, ami pedig - már sokadszorra mondom - nem játék!

Nem megy ez a vicceskedés a túlmozgásos emberminiszternek, hiszen csak sikerül egy-egy jól elsütött poénnal vérig sérteni, hol a veronai tragédia érintettjeit - amikor az új mentő főigazgató beiktatásakor tűzkeresztséget emlegetett  (azóta írom kisbetűvel a nevét) - hol a mentőnapon a mentősöket, amikor a meglehetősen szerény bérükkel viccel. 

Ugyanis a tegnapi napon nagy csinnadratta közepette mentős reggelit hirdetett az emberminiszter, egyik balján a kiherélt hatalmú államtitkárral, a másik balján pedig a tejfelesszájú mentős főigazgatóval, a háttérben világításnak még ott virít a boldogságtól sugárzó szóvivő kopasz buksija, ami a sokadik hajbeültetés hatására sem változott rocksztárlobonccá.  

MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Az ilyenkor szokásos ájtatos mosolyok mellett, jó ütemben balog a mentősök ünnepén a mentőnapon találta azt mondani a minimálbér környékén kereső mentősöknek, Budapest egyik meglehetősen drága éttermében, hogy “Először azt hittem, hogy a mentőszolgálat dolgozói minden reggel itt reggeliznek, de most kiderült, hogy ez egyszeri alkalom. A tréfát félretéve azért jó, hogy háttal állok Önöknek, mert így nyugodtan folytathatják a reggelit, amiben nem szeretnénk Önöket megzavarni.”

Azt már eddig is tudtuk, hogy a vendéglátás nem az erőssége a miniszternek, hiszen arra is emlékszünk, hogy a szegény gyerekek méltóságát hogyan tiporta porba  a Hiltonban.

A mentősök folytatták is volna az ajándék reggelit, ha nem vette volna el az étvágyukat balog a bejelentésével, miszerint készen van a mentős életpályamodell. Az az életpályamodell, amelyet még tavaly adott be az akkori főigazgató, az EMMI-be jóváhagyásra, persze azért némiképpen módosult számokkal. Ugyanis a jelenleg beharangozott modell balog szerint négy tételből áll, munkaruhából, mentőautóból, mentőállomásból és bérből. Az a bejelentésből teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatosan előre-hátra dőlő kényszermozgásos miniszternek fogalma sincs, hogy mit jelent az életpályamodell, hiszen a munkaruhát, valahogy úgy harangozta be, mintha minden dolgozó céges kocsit kapna, ami szegről-végről igaz is, hiszen lesznek állítólag új mentőautók, az állomány részére. Meg persze lesznek mentőállomások is, ahol tavaszra a fűtést is megjavítják, mint ahogy tették ezt a váci mentőállomáson a kazánnal. És aztán természetesen a legfontosabb életpálya-komponens is meglesz, a pénz, a béremelés. Ami majd tíz százalékkal, lesz több a még tavaly beharangozott egészségügyi béremelésen felül. Mielőtt nagyon nekiesnénk a lelkendezésnek ha egy picit is számolunk, akkor rájövünk, hogy ez bizony nem lesz több, mint a jelenlegi aldis árufeltöltő bére, azaz az átlag mentődolgozó annyit fog keresni, mint Kedves Juli ma az Aldiban, igaz nem holnap, hanem majd a tervek szerint jövő év végén.

Nyilvánvalóan balog még életében nem hallott a teljesítményértékelő rendszerekről, de talán magáról a teljesítményről sem, pontosan úgy, ahogy az életpályamodellekről sem. Ezek tulajdonsága éppen az, hogy megmutatja egy kezdő munkavállalónak, hogy a szervezeten belül honnan hova tud eljutni horizontálisan és vertikálisan egyaránt. Azt is szokta tartalmazni egy ilyen modell, hogy milyen egymásra épülő képzéseken keresztül vezet az út a magasabb keresetű pozíciók felé. Ahogy azt is tartalmazza egy életpályamodell, hogy mire számíthat a dolgozó az évek múlásával a szervezetben és hűségét mivel jutalmazza a vállalat. 

Általában nem tartalmaz az ilyen modell olyan egyébként teljesen magától értetendő dolgokat, mint a munkavégzéshez szükséges munkaeszköz megnevezését, mint a mentőautó, vagy magát a munkaruha rendelkezésre bocsájtását. Ezek még egy fejlődő országban is természetesek és nem egy életpálya modell részei. Ahogy ahogy az sem, hogy télen működőképes kazán van a mentőállomásokon, és amennyiben meghibásodik pár napon belül megjavítják és nem tavaszig várnak az enyhébb időjárásra.

De amíg egy ájtatos lelkész a minisztere az egészségügynek és az oktatásnak is - ahol egyébként éppen most kapcsolja le a villanyt - nem nagyon van mit csodálkozni, ha alapvető fogalmakkal sincs tisztában,  előbb-utóbb csak kiürül ez az ország és akkor Ónodi Szűcs Zoltán  kénytelen-kelletlen lesz majd a főnöke proktológusa, hiszen bár sohasem praktizált, azért mégis csak orvos.

A félresikerült reggelit pedig nem is az EMMI fizette, hanem maga az étterem, aminek a vezetősége még tegnap kiadott egy sajtóközleményt a 444.hu-nak, amelyben leírják, hogy minden évben vendégül látnak olyan csoportokat/szervezeteket, akik szerintük sokat tesznek az emberekért. Idén a mentősökre esett a választásuk és erre szervezte rá az Országos Mentőszolgálat az EMMI-vel a sajtó eseményt. Tehát nem ők hívták és szervezték a balog féle kínosra sikeredett sajtótájékoztatót, hanem az EMMI hiénázott rá a mentősök ünnepére a mentőszolgálat vezetésével kézen fogva.

A tegnapi nappal - belső információim szerint - az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását dr. Pápai Györgynek, az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi Régió regionális igazgatójának és ugyanekkor felfüggesztette a további munkavégzés alól Észak-magyarországi Régió regionális igazgatót, dr. Breitenbach Gézát.

Míg Pápai megbízatását indoklás nélkül vonta vissza, addig Breintebach kénytelen lesz menesztése előtt egy fegyelmi vizsgálattal is szembenézni.

Ugyanis mind a mentőszolgálat tájáról, mind a sajtóból származó hírek szerint, bár Breitenbach Géza volt az első orvos a nemrég az M3-as autópályán történt több halálos áldozatot is követelt baleset helyszínén, sem a betegellátásba, sem a kárhelyparancsnoki teendők ellátásba nem kapcsolódott be, holott mindkét feladat igényelhette volna a szakorvosi beavatkozást. Amennyiben a hírek igazak, a régióigazgató viselkedése már csak  azért is furcsa, mert az orvosi egyetemek akkreditációs nyilvántartása szerint Breitenbach tanította a teendőket a tömeges kárhelyek felszámolása kapcsán, így végkép nem érthető a sajtóhírek szerinti hozzállása.

Fotó: 24.hu

De ez már csak a hab lehetett a tortán, hiszen a főigazgatónak valószínűleg abból lehetett elege, hogy a mentőszolgálat felsővezetőinek nagy része több, mint tíz éve dolgozik vezetői beosztásban, és áldásos tevékenységük eredményeként érte el a szolgálat azt a mélypontot, ami egy éve még jellemezte a szervezetet. Az elmúlt tíz év alatt kiépültek helyi kiskirályságok és a régióvezetők uralják azokat -az egyébként fizetős- mellékállásokat is, amelyek  egészen tisztességes bevételeket jelenthetnek. Ilyen például a Magyar Vöröskereszt összefonódása (erről itt  írtam) az Országos Mentőszolgálattal. A Vöröskereszt a felelős a Kresz vizsgák során az egészségügyi vizsgák lebonyolításáért, azonban a Vöröskeresztnek erre gyakran sem embere, sem felszerelése sincs, így a mentők biztosítják sok helyen a vizsgákhoz a humánerőforrást. Amit jelentősen megkönnyít az a tény, hogy a Magyar Vöröskereszt tisztségviselői gyakorlatilag a mentőszolgálat vezetőiből állnak. Közismert, hogy az egyik bukott mentő főigazgató - aki jelenleg is vezető beosztást tölt be a mentőszolgálaton belül - a Magyar Vöröskereszt elnöke, ahogyan Beritenbach Géza - a most már bukott régióvezető- is a Magyar Vöröskereszt miskolci szervezetének az elnöke. Sajnos azonban a címek és a másodállások halmozása mellett mind a szakma, mind a szakmai vezetés háttérbe szorult, így tetőzve a szakmai és morális mélypontot. Amelynek eredménye az a megkérdőjelezhető szakmai- és emberi hozzáállás, ami a tragikus M3-as baleset ellátását jellemezte a hírek szerint.

A jelenlegi főigazgató egyszer már megpróbált a rendszerbe friss vért pumpálni, és ki is írt új régióvezetői pályázatokat még tavasszal, azonban ezt a politika visszavonatta, valószínűleg a most leváltott vezetők és a többi még regnáló régi régióvezető hatására.  Sőt a helyzetet még bonyolítja az is, hogy az emberminiszter- meglehetősen ostobán - vizet öntött az amúgy is forrongó olajra és még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjának betöltésére, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

A pályázati kiíráson a szakma is igencsak meglepődött, hiszen Máté - bár csak megbízotti - kinevezésével éppen elkezdett lecsendesedni az a már-már háborús időket idéző állapot, ami mentőknél az évtizedek óta tartó vezetés hiánya miatt kialakult és hangulatjavító intézkedéseivel elnyerte az állomány bizalmát. A pályázati kiírás mögött azt lehetett sejteni, hogy annak a Mártai Istvánnak áll elsősorban érdekében, akit Balog 2013-ban sorozatos botrányai és alkalmatlansága miatt kirúgott a főigazgatói székből (erről itt és itt). Majd kegyelem kettesként (mégiscsak buzgó NER-káderről van szó) elhelyeztek a TEK-nél, és ott a  mai napig is a személyvédelemért felel, ami a szeretett vezetőt is érinti. Valószínűleg ezt a helyzetet próbálta megragadni a fenti két régióvezető is és adta be a pályázatát a főigazgatói pozícióra, ahogyan Mártai is. Nyilvánvalóan a legkevésbé sem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy amennyiben régióigazgatói pozícióra is alkalmatlanok, akkor hogyan lesznek alkalmasak főigazgatói posztra. A stratégia az valahogy az lehetett, hogy mindegy, hogy ki, csak a jelenlegi főigazgató ne legyen tovább, hiszen ez az ő saját kiskirályságuk végét is jelenti. Ezért megpróbáltak minden követ megmozgatni, írtak -ríttak, telesírták a Parlamentet, a Kormányt, az összes létező Pártot, ecsetelve a mentők nyomorúságos helyzetét. Azt a nyomorúságot, ami nagy részben nekik köszönhetően alakult ki, az évek óta tartó nem törődés és alkalmatlan vezetői attitűdjük miatt.

És ekkor érezhette először Balog Zoltán emberminiszter, hogy eltévedt, mint Manka a Jicsini erdőben, mert csak sikerült lábon lőnie magát az új főigazgatói pályázattal. Hiszen, ha kirúgja Máté Gábort - a jelenlegi megbízottat - akkor el kell magyarázni, hogy hogyan sikerült 6 év alatt 3 alkalmatlan főigazgatót találnia, ha nem rúgja ki, akkor meg minek íratott ki pályázatot, akkor, amikor a dolgok kezdtek rendben menni. Ha kinevezi Mártait, akkor el kell magyaráznia, hogy 2013-ban miért rúgta ki. Ha kinevez bárkit a fenti kettőn kívűl, akkor megint jön a kérdés, hogy mi a baj Mátéval és miért kell átlag két évente új főigazgató a mentők élére.

Akárhogy is van, egy biztos, a főigazgatói pályázat határideje több, mint egy hete lejárt és Balog még mindig nem döntött, tipródik, mint tojóstyúk a keterecben, miközben Ónodi-Szűcs Zoltán - egészségügyért felelős államtitkár  - megint csak tátott szájjal nézi a történteket, mert lapot neki ismét nem osztottak. Pedig hétezer ember várja, hogy felszálljon a füst és végre dolgozhasson nyugodtan tovább.

A két régióvezető kirúgása pedig reményeink szerint csak a kezdet, hiszen a mentőszolgálaton belül még számos alkalmatlan vezető ül pozícióban, gátolva a régen várt változást.

És mint már oly sokszor elmondtam, a mentős az olyan, mint a medve, nem játék!

A napokban elég elképesztő adatokat találtam a magyar légimentés működéséről. 2011 óta nem csak a feladatszám csökkent drasztikusan, hanem a hozzáértő szakorvosok száma is.

2011-ben eltávolították a légimentők éléről azt az ügyvezetőt, aki a modern kori légimentést társaival megteremtette. Azóta több ügyvezető váltotta egymást, akárcsak orvosigazgató, de a légimentés korábbi fénye valahogy nem tudott újra ragyogni. 

Jelenleg a probléma nagyon úgy néz ki, hogy a vezetés teljes hiánya mellett leginkább mégiscsak orvosszakmai. Hiszen 2011 óta 34 orvos -két kivétellel szakorvos- hagyta el a szervezetet, helyüket pedig tapasztalatlan, jobbára szakvizsga előtt álló, de leginkább rezidens orvosokkal töltötték fel. A légimentők orvoslétszáma 50 fő körüli, így csaknem a teljes csapat lecserélődött öt év alatt. A légimentés mindig is a magyar mentésügy kiemelt szereplője, aki idekerült az a krémhez tartozónak érezhette magát. Az itteni munkának jelentős a presztízse, így - bár a fizetés mindig is magasabb volt mint a mentés egyéb területein - a jelentkezőket legkevésbé a pénz motiválta. Ennek értelmében az orvoselvándorlás sem magyarázható az alacsony fizetéssel.  A legnagyobb fluktuáció a jelenlegi ügyvezető és orvosigazgató regnálása idején jellemzi a szervezetet. Ami leginkább az orvosigazgató vezetői készségeinek teljes hiányából fakad, és persze az RSI (a sürgősségi ellátásban nagy vitát kiváltott légútbiztosítási módszer) erőszakos bevezetéséről és módszertanáról szól. Itt ugyanis könnyen elképzelhető, hogy egy több szakvizsgás orvosnak ellátás közben (!) fel kell hívnia a szakvizsgával még nem rendelkező kollégáját, és konzultálnia kell vele a megfelelő ellátás megkezdéséhez. 

A folyamatos konzultáció ellenére a jelenlegi orvosigazgatóval a kommunikáció is igen nehéz lehet, hiszen hol Angliában dolgozik az itthoni állása mellett, hol a világ valamely egzotikus helyére utazik továbbképzés céljából, mint legutóbb Ausztráliában.  Az hogy az amúgy is folyamatos forráshiánnyal küszködő szervezet ezeket a kongresszusokat  finanszírozza-e vagy sem, egyelőre kérdés marad.

Mindemellett  nem csak a riasztó szakorvoshiánnyal kell szembesülni, hanem a légimentő feladatok számának drasztikus csökkenésével is. Ugyanis a 2010-es feladatellátáshoz képest 2013-14-ben 378, 2015-ben pedig 487 feladattal láttak el kevesebb feladatot a légimentők. 

Forrás: KSH

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Magyarország  jobban teljesítene a légimentést igénylő egészségkárosodások terén, hanem sokkal inkább azt, hogy 487-szer kevesebbet küldték a helikoptert feladat ellátásához, mint kellett volna. Az esetfeladatok csökkenése együtt jár a repült idő drasztikus csökkenésével is, ez pedig a pilóták gyakorlatát befolyásolja jelentősen.

A kialakult helyzetet súlyosbítja az a tény is, hogy nemrég a légimentőknél kapott állást az Országos Mentőszolgálat fél éve menesztett orvosigazgatója is. Az az orvosigazgató, aki a magyar mentéstörténetben már sok helyen felbukkant, például légimentő ügyvezető igazgatóként, vagy ugyanott orvosigazgatóként is, legutóbb pedig az Országos Mentőszolgálat orvosigazgatói pozícióját töltötte be. Vezetői alkalmatlanságát igazolhatja az a tény is, hogy öt éven belül már a harmadik vezetői pozícióból is távozott. Ennek ellenére jelenlegi munkahelyére  (légimentők) azért csak sikerült maga mellé még a feleségét is oktatásszervezőként bepasszíroznia. Ezt a feladatkört egyébként hagyományosan az orvosigazgató látta el, de mint fent már vázoltam, a jelenlegi orvosigazgató igen elfoglalt, ezért tehermentesíteni kellett.

És igen, az ügyvezető ezt mind kényelmesen hátradőlve nézi, persze az ő szemszögéből a legjobb nem belefolyni semmibe, ahogy a helikopter beszerzésekbe sem. De ez már egy másik téma lesz.

A szerző a Magyar Légimentő Nonprofit Kft orvosigazgatója volt 2010-ig.

Orson Welles után szabadon

Reggel 9:17 perc. Feladatot diktálok minden szabad kocsinak Budapesten: robbanás, Nyugati Pályaudvar, sok sérült, kárhelyparancsnok a budai MOK (mentőorvosos kocsi).

Fotó: Bomb Blast At Station PK film https://www.youtube.com/watch?v=BHP6FnWBeE8

Valahogy így nézne ki a kezdet egy terrortámadás kapcsán. 

9:18 perc. A Markó utcában a harangot megkongatják, a mentők elindulnak a robbantás színhelyére. Már legalábbis azok, amelyek nem tableten kapják a riasztást, hanem rádión keresztül, hiszen a Mentőszolgálat által évekkel ezelőtt beszerzett tableteken egy térkép, vagy akár egy egyszerű Excel megnyitása is percekig tart. Az informatika területén még a Netpincér is klasszisokkal jobban teljesít, pontosabb és gyorsabb szolgáltatást nyújt, mint a mentőszolgálat rendszere 4,2 milliárdért. 

9:20 perc. Ahogy a bejelentések száma növekszik, úgy emelkedik a sérültek és a halottak száma és ezzel párhuzamosan pedig a mentők által kiadott menetleveleken a kocsihiány-pecsétek száma is. Hiszen nincs elég hadra fogható mentőautó, jó részük leselejtezés előtt áll a szervizben. 

9:25 perc. A helyszínen iszonyú a káosz, sérültek, végtagok és halottak hevernek szanaszét, az emberek fejvesztve menekülnek, a megérkező mentők a parkolással nem vesződve rohannak a sérülteket ellátni, már amelyik ki tud szállni a mentőből, mert a másik egység nem állt rá. Ugyanis nincs, aki a kocsik beállását, parkolását felügyelje, segítse, a rendet fenntartsa. 

9:35 perc. A TEK már a helyszínen parádézik, azonban a szakmák közötti koordinálást (tűzoltó, mentő, rendőr) senki sem végzi. A tömeges kárhelyen az ellátók jelentősen kevesebben vannak, mint a még menthető sérültek, ezért elkezdődik a sérültek osztályozása, a triage. Sajnos azonban a mentődolgozók az utóbbi években ilyen jellegű képzést  nem, vagy jóval kevesebb arányban kaptak, mint RSI továbbképzést, így a megfeszített heroikus küzdelem ellenére is egyre csak növekszik a halottak aránya.

9:37 perc. Ekkor kezdik a légimentést is bevetni, azonban Budapest nem Dubai, így viszonylag kevés toronyház tetején van helikopterleszálló, ezért a bevethető helikopterek egy része a Városligetben száll le, és vár. Az majd csak később jut eszükbe, hogy a sérülteket távolabbi vidéki kórházakba szállítsák, így a helikopterek egészségügyi személyzetét a Nyugati Pályaudvarra viszik, hogy az ellátásban segítsenek.

9:50 perc. A hírek hallatán jelentkezni kezdenek a szabadnapos mentődolgozók is munkára, keresni kezdik a légimentők igazgatóját és orvosigazgatóját, azonban őket nem érik el telefonon, információk szerint külföldön dolgoznak, vagy éppen Ausztráliában vannak továbbképzésen.

9:57 perc. Az ellátottakat elkezdik elszállítani, először ugyanabba a kórházba, míg a könnyebb sérültek a helyszínen várakoznak. 

10:32 perc. A kórház lassan megtelik, hiszen Magyarországon nincs olyan kórház, ami négy többszörösen sérültnél többet egyszerre el tudna látni, ezen betegek száma pedig a helyszínen is már az 50-hez közelít. 

10:41 perc. Az ellátásba elkezdenek más kórházak is bekapcsolódni, sőt a hírek hallatán a szabadnapos orvosok, ápolók jelentkeznek munkára, így lassan, de növekszik az ellátók száma. Azonban ekkor már érezhetővé válik, hogy Budapest nem tud egyedül megbirkózni a feladattal, ezért elkezdik bevonni először a közelebbi, majd a távolabbi vidéki kórházakat is. Mentővel és helikopterrel fogják szállítják a betegeket ezen kórházakba. Már ahol van helikopterleszálló. 

11:23 perc. A kórházak leporolják a 70-es években írt tömegesellátás-tervüket és előveszik az ISO tanúsítványnak készült terveket is, végül a folyamatábrát a helyi informatikus értelmezi, így megkezdődik a Masscal-ellátás. 

11:51 perc. Érkeznek és érkeznek a szabadnapos orvosok ápolók, azonban gyorsan kiderül, hogy már nem csak altatóorvosból van hiány, hanem sebészből is, ezért a nőgyógyászok és az urológusok is beállnak operálni, csakúgy mint 1956-ban. 

12:33 perc. Ekkor azonban újabb probléma merül fel, nincs elég varrófonál, de steril eszköz sem, így néhányan még műtét előtt csendben meghalnak. Mindeközben a helyszínen az ellátás már befejeződött, csak a halottak és a TEK maradt, a kárhely egészségügyi felszámolása befejeződött.

12:53 perc. És ekkor lassan összeül az Operett Operatív Törzs is, mostanra már minden tagját elérték, megkezdődik a politikai felelősség elkenése.

Forrás: http://prolidepp.tumblr.com/image/141546750247

A fentiek szerencsére mind a képzelet szüleményei, egy nagyon leegyszerűsített modellkísérlet részletei, s robbantás helyett lehetett volna akár metrótűz, vagy stadionkatasztrófa is. A lényeg az ellátórendszer működése. Meggyőződésem, hogy egy ilyen esemény következményeit, a halottak és a maradandó károsodást elszenvedők számát az ellátórendszer szervezetlensége és hiányossága is jelentősen növeli. De nagyon remélem, hogy soha, de soha nem kell megtapasztalnunk mentőszolgálatunk, kórházaink működését ilyen szélsőséges körülmények között! Egy szinte biztos, hogy a rendszer felkészületlenségét és alkalmatlanságát csak és kizárólag az abban szereplő egészségügyi személyzet kompenzálja és menti meg a teljes összeomlástól.

A múlt héten egyéni képviselői indítvány formájában benyújtották az Országgyűlésnek a népegészségügyi termékadóról szóló, hamburgeradó néven ismertté vált törvényjavaslatot. Az ígéret szerint, (amely már most puhult, ugyanis eddig csak és kizárólag az egészségügyi dolgozók fizetésemeléséről szólt) az adóból befolyt összeget az egészségügyre fordítják majd.

Bár a törvénytervezet kidolgozása az ötlettel szemben kevésbé nevezhető briliánsnak, az egészségügyi tárca 20-30 milliárd bevételt vár az adónemtől. A kidolgozásból azonban kifejezetten hiányolom a gyorséttermi láncok megadóztatását, de az olyan egészségtelen termékek, mint például a disznózsír is kimaradtak. A nagy kérdés, hogy ez valóságban mire fordítják és mire lesz elég ez a bevétel, ugyanis egyes számítások szerint az egészségügyi dolgozók száz százalékos béremeléséhez közel 200 milliárd forintra lenne szükség, ehhez képest a 30 milliárd vajmi kevés lesz.

Megszaporodni látszanak a botránygyanús ügyek az Országos Mentőszolgálatnál az új főigazgató hivatalba lépése óta. A legutóbbi hírek szerint például a Közbeszerzési Döntőbizottság megtiltotta a szerződéskötést az OMSZ járműtenderének győztesével. A tét nem kicsi, nettó 679 millió forintról, illetve ezzel egyenértékű mentőautó beszerzésről szól.

Ez csak a kezdet, hiszen azt a még plusz egy milliárd forintot, amit az OMSZ gépjármű beszerzésre fordíthatott volna, a kormány megvonta, bár így is még 800 millió forint áll rendelkezésre, amit tavaly év végén és idén év elején jelentettek be. Valószínűsíthető azonban, hogy legkésőbb az OMSZ következő évi költségvetésbe ezt a megvont összeget beépítik, hiszen a gépjárműpark igencsak elöregedett.