A történelem ismétli önmagát és sokszor láthattuk már, hogy a kormányzati ignorancia, hogyan vezet katasztrófához. Talán ez történhetett akkor is, amikor V. Ferdinánd Bécsben, a Hofburgban ücsörögve tudomást szerezett 1848 március 15-i reggeli eseményekről: - Oh! Ungarische wirtschaft! Csak néhány rebellis fiatal csinálja a fesztivált! - majd nagylelkűen legyintve egyet, azzal  a megnyugtató  gondolattal harapott kedvenc knédlijébe, hogy holnapra úgyis kialusszák a fiatalok a rebelliót, mint a decens polgárok általában a részeg esti hőbörgést. De nem, ebből a rebellis lázongásból forradalom és a bécsi udvar egyik legkomolyabb egyensúlyvesztésével párosuló közel másfél éves háborúja lett, ami alapvetően határozta meg hazánk szerepét még a XX. század elején is.

Mintha ez zajlana most is az egészségügyben. Egy ideje már vívja magányos harcát a feketeruhás nővér, majd most még az orvosok is megalakítják saját csoportjukat és új szakszervezetüket is. Létrejött a virtuális Pilvax kávéház az egyik legismertebb közösségi oldalon, 1001 orvos hálapénz nélkül néven. Innen indították elhíresült kérdéseiket az EMMI felé. A kérdések önmagukban nem bonyolultak, feszegetik a hálapénz kivezetésének kormányzati szándékát, idejét, valamint az egészségügyi rendszer átalakítására hivatott kerekasztal összehívását, végül néhány konkrét lépésre kíváncsiak a 2016-os évben, amelyek az orvos elvándorlást és a szakdolgozói képzés megerősítését boncolgatják. Először még karácsony előtt próbálkoztak választ kapni a fenti kérdésekre, de érdemi válasz nem érkezett. Talán csak Semjén Zsolt volt bizakodó, hiszen ő úgy látja, hogy a kormány „emberfeletti erővel küzd az egészségügyért”, nyilván imával és a vasárnapi kórházbezárás ötletével, hiszen az egészségügyi dolgozóknak is jár a vasárnap. 

Az 1001 csoport azonban nem hagyta annyiban, 2015 végére az aláírók létszáma 779-re  duzzadt és a kérdéseket változatlan formában tette fel az EMMI felé, persze eleddig eredménytelenül. Értékelhető válasz továbbra sincsen, már ha nem vesszük figyelembe Ónodi-Szűcs Zoltán a Ma reggelnek adott interjúját. Amelyben azért biztos, ami biztos, gyorsan beszámolt az eddig elért sikerekről, hogy 64 háziorvosi pozíciót sikerült betölteni a hiányzó 238 körzetből (bár ő ennél kevesebbről tud), és arról is, hogy a kórházi várólisták Magyarországon ez egyik legrövidebbek Európában. Ennek azért velősen ellentmond az a 2013-as tanulmány, amely 15 OECD ország várólistáiról szól és az OEP által nyilvánosan vezetett Magyarországi várólisták szerepelnek benne. Feketén fehéren kiderül, hogy csípő- vagy térdprotézisre Magyarországon majd tízszer annyi időt kell várni, mint a tanulmányban szereplő többi országban.

Amit pedig az 1001 orvos hálapénz nélkül csoportról gondol, az önmagában is ijesztő. Hiszen szavai szerint folyamatos egyeztetést folytat a hivatalos szervekkel (Orvosi Kamara, vagy a Cser Ágnes féle szakszervezet?), amelyek az elmúlt évtizedben sem voltak képesek a vezetőik egyéni érdekein kívül mást kiszolgálni. Az 1001 csoportot pedig nem tartja legitimnek, javasolja először a valamiféle szervezetté alakulást, mintha 800 körüli orvos véleménye az asztalról lesöpörhető lenne. A helyzet pikantériája az, hogy még maga a minisztérium sem tudja, hogy ma Magyarországon pontosan hány orvos dolgozik orvosi munkakörben, 11-12 ezer, esetleg 17 ezer (ez a maximum szám, amivel az EMMI számol)? Azaz nem lehet tudni pontosan azt, hogy ez a kezdeti 800 fő körüli orvos létszám milyen erőt képez az egészből, bárhogy is számoljuk jelentőset. A jelenleg is komoly humánerőforrás-hiánnyal küzdő egészségügy nem tudná már azt sem elviselni, ha ebből a kezdeti 800 orvosból fele, harmada felállna, vagy külföldre vándorolna. Különösképpen azért nem, mert az 1001 csoport tagjainak nagy része olyan szakmákban dolgozik, amelyekben komoly orvoshiány van már most is.   

Persze az EMMI-n kívül, a médiában az 1001 csoport hálapénz nélkül szerveződés második petíciója jelentős visszhangot keltett. A sok megszólaló között érdemes kiemelni a Magyar Kórházszövetség elnökének (dr. Velkey György) a „Magyarul Balóval” című műsorban elhangzott állításait, amelyben azért sok igazság van, de azt nem szabad elfelejteni, hogy Velkey a Szócska féle kabinet oszlopos tagjaként jelentős felelősséggel viseltetik az egészségügy mai állapotáért és problémáiért, amelyeket most végül Ónodi-Szűcs Zoltán örökölt meg. Hiszen Szócskáéknak - így Velkeynek is - egy egész ciklus állt rendelkezésükre, hogy bármilyen érdemi változást megteremtsenek, de erejükből a meglehetősen szánalmas Semmelweis terven és a kötelező kamarai tagságon kívül másra nem nagyon futotta. Ez utóbbival végső soron sikerült létrehozni egy olyan ágazatot, ahol a releváns érdekképviseletnek a nyomát sem lehet felfedezni. Az 1001 csoportnak többek között ebből, illetve az ennek segítségével is fennmaradt feudális, teljesen hazug rendszerből és az egészségügyet polipként átfogó hálapénzből lett elege. 

Ezt észre nem venni több mint politikai hiba, mert az már régóta látszik, hogy az EMMI miniszterének Balog Zoltánnak az ingerküszöbét nem éri el. Hogy ez pusztán a szokásos dilettantizmusával, vagy csak egyszerűen a leszarom retard tabletta hatásával magyarázható, talán soha sem derül ki.

Azonban Ónodi-Szűcs lendületével, energiájával talán valami előremozdulás elérhető, de csak akkor, ha a helyzet- és szituációértékelése végre helyes irányt vesz és képes a változást sürgető jelzéseket komolyan venni, na meg persze amennyiben megfelelő szabadságot és hozzá pénzt is kap döntéseinek végrehajtásához. Ellenben pontosan úgy fog járni, mint V. Ferdinánd, akit az udvari kamarilla végül lemondatott a trónjáról Ferenc József főherceg javára.