Azt már eddig is lehetett tudni, hogy a Magyar Orvosi Kamara megsértéséért, gazdálkodási adatok kikéréséért és a MOK elnöke fizetésének megismertetésért etikai vizsgálat jár, míg pusztán a betegek átveréséért, vagy megkárosításáért, zsarolásásért esetleg maximum egy ejnye-bejnye.
Miután kikényszerítettem a Magyar Orvosi Kamarától, hogy nyilvánossá tegyék az elnök, Éger István fizetését és kényelmetlen kérdéseket tettem fel a MOK gazdálkodásával kapcsolatba, sőt ezen adatokat a TASZ segítségével perrel kívánjuk megismerhetővé tenni, azonnal etikai vizsgálatot kaptam a nyakamba. Azt azonban, hogy pontosan ki és mivel panaszolt be csak a közelmúltban ismerhettem meg, ugyanis hiába kértem március vége óta, hogy küldjék el az ellenem felhozott vádpontokat, ezt csak a már konkrét tárgyalásra szóló idéző végzés keretében tették meg, amely levél tartalmát egy nappal a kitűzött eljárás megindítása előtt ismertem meg. Így értelemszerűen kértem a tárgyalás elnapolását, de legalább megismerhetem a panaszosokat és a panaszokat.
Nem meglepő módon maga a Magyar Orvosi Kamara 14 éve regnáló, igazi megélhetési vezetője, Éger István panaszolt be a már megjelent blogbejegyzéseim tartalma miatt: “Magyar Orvosi Kamara olyan, mint egy koszos, koros, rozsdás autó, sok helyen már átsejlik a rozsda és ha azt megkapargatjuk, könnyen leválhat az egész fenéklemez, van ahol pedig csak a glett tartja már egyben. Szinte bárhova nyúlok, bármelyik részét nézem a gazdálkodásnak, az egyik ámulatból a másikba esem. Hiszen olyan nagyvonalúan szórják a tagok befizetett pénzét, hogy az már azt a látszatot kelti, mintha a befizetéseket és az állami támogatást a saját maguk ellátására kapnák, a megélhetésükre. Nehéz másként magyarázni azt a tényt, hogy egy tíz alkalmas újság megjelenésére évenként 118 millió forintot költ az Orvosi Kamara, azaz minden megjelenés közel 12 millió forintba kerül.”
Vagy például a HVG-ben megjelent portré interjúban tett kijelentésem miatt: “Személy szerint nem várok sokat attól az etikai bizottságtól, amelynek elnöke az egyik hálapénzzel leginkább fertőzött szakterületről jön és a hálapénz rendszerében szocializálódott. “
De a legérdekesebb, az az, hogy az egészségügy Rosa mamája, az igazi megélhetési szakszervezeti vezető, Cser Ágnes is bepanaszolt. Neki az alábbi blogbejegyzéseim nem tetszettek: klikk, klikk. Mondjuk ezt megértem. De az is önmagáért beszél, hogy Cser a beadványa szerint a róla szóló blogbejegyzésekről úgy értesült, hogy a Mentődolgozók Önálló Szakszervezetének elnöke, Toma Lajos mutatta meg neki. Az a Toma Lajos, aki a 90-es évektől kezdve ül a mentősök nyakán, mint egy kitartott papagáj, komoly és mérhető eredmények nélkül. Ő maga pontosan ugyanolyan megélhetési szakszervezeti vezető, mint barátnője, Cser Ágnes, vagy Éger István kamarai elnök. Összenőtt, aminek össze kell. És igen, nekik kéz a kézben köszönhetik az egészségügyi dolgozók azt a megbecsültséget, ami a mostani létüket jellemzi, és szintén nekik köszönhetik azt a komoly és méltányos béremelést, ami miatt a mentősök nemrég az utcára vonultak.
Őszintén szólva én azon csodálkozom, hogy mind a Cser-, mind a Toma-féle szakszervezetnek vannak még létező tagjai, bár az is igaz, hogy a jelenlegi szabályozás szerint annyi tagot vallanak be, amennyit nem szégyellnek, mert ezt senki sem ellenőrzi.
Visszatérve Cser Ágnes vádjaira, az nem más, mint egy sima polgári peres eljárás, de semmiképpen nem etikai ügy, hiszen Cser Ágnes nem orvos, így nem is kollégám (szerencsére), de még betegem sem volt soha, ami alapján engem bepanaszolhatna az Etikai Bizottságnál. Ez pontosan olyan, mint amikor a szomszédomat a melegebb éghajlatok felé terelem a fűkaszájával vasárnap délután, talán neki is etikai eljárást kellene kezdeményeznie? De, persze ezt Csernek, mint annyi mást is illene tudnia, hiszen ő állítólag ügyvéd.
Mindeközben pedig az Éger által vezetett Orvosi Kamara Deklarációt tett közzé. Nyilván érezték, hogy valamerre mozdulni kell, haladni kell a korral, vagy kórral. És sikerült egy olyan axióma csomagot összeállítaniuk, megfelelően coelhos módon, amit Égernél klasszikusan komolyabb szakemberek már évek óta sulykolnak, mindezt úgy tálalva, mintha most találták volna fel a Maslow-piramist. Ahhoz kevés kétség férhet, hogy maga a szerző(k) karakter után kapta a javadalmazását, hiszen az egész anyag túlnyújtott, felesleges töltelékszöveggel kitöltött. Őszintén csodálom azt is, hogy az egész anyag számítógépen és nem írógépen készült, mert egyes részeit írhatták volna az ötvenes években is.
De mégis, még mindig jobb később, mint soha, jó reggelt MOK! Végre hajlandóak releváns kérdésekkel is foglalkozni, vagy ez is a csak a jól megszokott látszattevékenység? Kérdésként azért komolyan felmerül, hogy Éger István - a megélhetési kamara vezető és Kamarája - mégis mit csinált az elmúlt 14 év alatt, amióta kamarai elnök? Persze eltekintve azon károktól, amit regnálása és szervilitása már eddig is okozott az egészségügy számára.
És akkor vissza a Deklarációval furcsán egy időben kezdődő etikai eljárásra. Magyarország alaptörvénye a következőképpen szól:
“Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.”
És szerintem ennyi!
Utolsó kommentek