Tegnap a Praxis Server Kft. által szervezett magánegészségügyi konferencián (Magánegészségügy 2016 – magánegészségügyi vezető konferencia) ismét felvetődött a nagyobb egészségügyi magánszolgáltatók régi vágya, hogy a magánrendeléseken is kötelező legyen az online pénztárgép használata, hasonlóan a fodrászokhoz. Az igény érthető és magyarázható is, hiszen a lakásrendelők számlaadási hajlandósága finoman szólva is hektikus, ellenben a nagyobb szolgáltatókkal, akik - már csak a forgalom nagysága miatt is - kötelezően kiállítanak számlát. Arról már nem is beszélve, hogy a nagyobb szolgáltatók azért általában törekednek valamiféle minőségbiztosításra is, és sokkal átláthatóbb a működésük, panasz esetén pedig a felelősség kérdése jóval egyszerűbben tisztázható. Persze a transzparenciának megvan a maga ára, hiszen a nagyobb szolgáltatók pár ezer forinttal drágábban mérik a szolgáltatásaikat, mint Kovács doktor a Körúton. 

Hippocrates "Klinika" Kharpatos Socrates doctorral

 A piac  pedig nem kicsi, a legnagyobb 150 egészségügyi szolgáltató éves  bejelentett árbevétele 65 milliárd forint, a lakásrendelőké, akár ennek többszöröse is lehet (forrás: Dr. Rékassy Balázs orvos-közgadász). Ezért is jogos  az a felvetés, hogy ugyanazon a piacon mindenki egyformán viselje a közterheket, azaz forgalma után fizessen adót. Ezt a fizetési hajlandóságot pedig az online pénztárgépek kötelezővé tételével lehet fokozni, ezért mantrázza egy-egy nagyobb szolgáltató ennek mielőbbi bevezetését. 

Jogosnak jogos az óhaj, azonban valóban szükségszerű-e, s amennyiben bevezetnék, vajon milyen következménnyel járna?

Egy normális társadalomban, ahol az orvosokat és az egészségügyi személyzetet helyiértéken kezelik és jól megfizetik, a kérdés fel sem merülhetne, annyira triviális lenne a válasz az online pénztárgépekkel kapcsolatban. Azonban szép hazánkban, ahol még külön egészségügyi tárca sincsen, hanem egy csúcsminisztériumot felügyelő miniszterhez tartozik az egészségügy, aki a szektor problémájából annyit ért meg, mint egy bájolgó rhesus majom, egészen más a helyzet. Pláne egy olyan ellátórendszerben, ahol a dolgozók az alacsony állami fizetésüket az állam beleegyezésével adózatlan hálapénzzel egészíthetik ki.

Ebben a rendszerben az online pénztárgépek bevezetése igencsak meggondolandó kell, hogy legyen. Ugyanis jelenleg nem csak a lakásrendelőkben és a magánszektoban folyik magánegészségügyi ellátás, hanem az állami intézményekben is. Hiszen Kiss főorvos a rendelési idejében nem csak a kórházba betévedt betegeket látja el, hanem özvegy Bruszkovicsnét a hetedikről, mint magánbeteget, persze adózatlan hálapénzért és a kórház vagy rendelőintézet eszközeivel, amiért megint csak nem fizet a főorvos úr bérleti díjat. Ezzel szemben a lakásrendelőben legalább saját eszközparkot használ, még ha néha ez valamilyen úton-módon az államiból vándorolt is oda. De ennél is fontosabb, hogy Kovács főorvos a lakásrendelőben csak munkaidőn kívül képes rendelni, hiszen egyszerre nem lehet két helyen, bár lassan már ebben sem vagyok biztos, mert ebben az országban csodák mindig vannak. Ezt a  kvantumfizikai állapotot (mármint Kovács főorvos munkaidőn kívüli magánrendelése) jelentős haszon koronázza, hiszen aki a magánrendelésen jelenik meg, az nem az állami rendelésen fog receptet íratni. De mi történik akkor, ha pillangóhatásként bevezetnék az online pénztárgépet? Kovács főorvos nem hülye, az eddig a rendszerből adómentesen kivett pénzét továbbra is szeretné magáénak tudni. Ezért egész egyszerűen fogja és bezárja a magánrendelését, és visszaköltözteti az állami ellátórendszerbe, Kiss főorvos úrhoz hasonlóan. Ez pedig továbbgyűrűzve azt fogja jelenteni a betegmegmaradási törvény szerint, hogy az eddig is túlzsúfolt állami (lehet nemzeti is, ha úgy jobban tetszik) egészségügyi ellátórendszer még zsúfoltabb lesz. Hiszen Özv. Bruszkovicsné követi az orvosát az államiba és az eddig szokásosat most majd nem rendelési díjként fogja megfizetni, hanem hálapénzként. 

Tehát amennyiben a jogos igények hatására bevezetnék a teljes magánegészségügyi ellátó hálózatba az online pénztárgépet, úgy még inkább számolni kell az eddig is leterhelt állami rendszer túlterhelésével. Azonban ez vagy így, vagy úgy, de megkerülhetetlen lesz.

Persze lehetne megoldás is a problémára, azonban ez pont annyira nem érdekli az egészségügyi vezetést, mint a tegnapi konferencia. Hiszen bár hívták az egészségügyi államtitkárságot, ők a meghívást azzal utasították vissza, hogy: kérem, ez a magánegészségügyről szól, mit kezdjünk állami vezetőként ezzel? Ez pedig nem csak ostobaságról és szűklátókörűségről szól, hanem a magyarországi egészségügyi ellátás ismeretének teljes hiányáról is, ugyanis - lassan már közhelyszerűen - a magánellátás hozzáférhetősége, minősége, egyáltalán a léte jelentős kihatással van az állami rendszer működésére.

Ja, a megoldás, tisztességes bér biztosítása és a hálapénz kivezetése, ekkor ugyanis teljesen kifehéríthető a rendszer. Sajnos azonban ennek még csak csírája sem látszik. De addig is, sok sikert az államtitkár úr Phd-jéhez.