A hírek szerint legalábbis annak fog tűnni a sebészeti ellátás átalakítása  áprilisban.

Még fiatal mentős koromban, a 90-es években teljesen természetes volt a beteg tologatása, azaz továbbküldése másik intézménybe. Sokszor az ügyeletes orvos első kérdése még a köszönést megelőzően is az volt, hogy mit hoztak és honnan. Erre a standard válasz a “zsák krumplit a szomszédból” volt. Ezek után hosszas bogarászás következett, keresgette az ügyeletes orvos, hogy  a beteg melyik település melyik utcája és házszáma szerint hova tartozik. Mondanom sem kell, hogy jó magyar szokás szerint nem volt két azonos nyilvántartás, így az anyázás szinte garantált volt minden betegátadásnál. De a sebészeti betegeket már akkor is a Központi Ágynyilvántartó (KÁNY) helyezte el a budapesti ügyeleti káoszban, amely 3-3,5 millió ember ellátásáért felel Budapesten és Pest megye nagy részén.

A fővárosban összesen 30, azaz harminc darab kórház van, ötvenvalahány telephellyel. A 30 kórházból 17-ben van sebészeti ellátás és eddig az akut sebészti ügyeletben 11 kórház vesz részt a Károlyi Kórház megszűnése után. A sebészeti ügyelet átalakítása pontosan a Károlyi Kórház megszűnésével került napirendre, ugyanis a Károlyi heti három ügyeletét kellett valahogy szétosztani a többi kórház között. 

Ennek a tavaly október 5-én történt megbeszélésnek a következménye a budapesti sebészeti ellátás 2016-os átalakításának terve, amit később november 13-án, a 2016-os ügyeleti renddel ki is hirdettek. Információim szerint a megbeszélésen, ahol jelen volt Budapest összes sebészeti osztályvezető főorvosa, mindenki vállalta a sebészeti ügyelet ellátását (így már összesen 17 kórház), egyetlen egy főorvos sem tette fel kezét és jelezte, hogy nincs elég orvosa az ügyelet kiállítására. Hogy mégis most tört ki a botrány a sebészetekkel kapcsolatban, az annak köszönhető, hogy a Mentőszolgálat írt egy levelet az érintetteknek, egyrészt emlékeztetőül, másrészt leírta a pontos teendőket a változás után. Tehát ebben az esetben egy előre megtervezett és egyeztetett átállásról van szó, amiben áprilistól 17 kórház adja a sebészeti ügyeletet, ki-ki a saját területén, immáron a KÁNY segítsége nélkül. Így a balhé és a cirkusz teljesen mesterkéltnek tűnhet, annak tudatában még inkább, hogy a KÁNY naponta átlag 50-60 tételszámot ad ki, ami a kórházak között elosztva is napi 1-2 akut műtétet jelent kórházanként

Hacsak nem kezdünk el számolni. 

Egy-egy ügyelet ellátásához csak sebész orvosból minimum 4 fő kell. Kettő szükséges az esetleges operációkhoz, egy kell az osztályra (hiszen az osztályos betegek is lehetnek rosszul) és egy az ambulanciára, aki fogadja a friss betegeket. Kevesebbel is működhet, de akkor már a betegbiztonságot veszélyezteti a létszámhiány. Tekintettel az orvosok munkaidő korlátjára (heti 60 órát dolgozhatnak) egy ügyeleti team kiállítása havi szinten 12 plusz státuszt igényel a mindennapi osztályos munkához szükséges létszámon felül. Ez a létszám a biztosan adott az áprilisig is ügyeletet adó kórházaknál. Na de az új belépő kisebb kórházak honnan fogják a hiányzó humánerőforrást biztosítani? Pláne akkor, ha az egész sebészeti osztály létszáma nem éri el a 12 főt, ami persze még így is kevés, hiszen ez csak az ügyelet fenntartására elég, a mindennapi munkára már nem. És akkor még ott vannak a műtéthez szükséges aneszteziológusok, bár azóta, hogy az EMMI megszüntette a hiányukat, altatóorvos biztosan lesz elég. No de műtősnő is? 

Szinte most borítékolható, hogy a kisebb kórházaknál a sebészeti ügyelet kiállítása gondot fog okozni. A betegellátásban viszont vélhetően zavar nem fog keletkezni, mert másodpercek alatt visszaállítható a rendszer a a régi mederbe. 

Az még nem teljesen világos, hogy az államtitkárság célja mi lehet a sebészeti ügyelet megváltoztatásával. Mindenesetre az már elég rég óta jól látszik, hogy Budapest és Pest megye ellátása ennyi kórházzal és érdekkel nem fenntartható. Ezért lehet, hogy az ügyeleti rend megváltoztatása egy nagyon okosan és ügyesen átgondolt terv része, aminek a végén jó néhány kórházra lakat kerül és a kisebb kórházak beolvadnak egy-egy nagyobb kórházba. Kapacitás még lenne is, akár újabb ágyak létesítése nélkül, hiszen a budapesti nagy kórházak ágykihasználtsága 70-80% körül mozog.

Kórházbezárás, összevonás valahogy mindig sok érdeket sért, sérti a kórházi kiskirályok érdekét, a helyi politikusok sem tapsolnak a hírre, de leginkább a lakosság biztonságérzetét sérti. Még akkor is, ha ez a biztonságérzet hamis, hiszen sokszor nincsenek meg az ellátás korrekt feltételei. Kormányzati ciklus közepe-vége felé pedig egy-egy kórház bezárása, vagy összevonása életveszélyes lehet a kormányzó párt számára. Azonban a jelenlegi rendszer is fenntarthatatlan, és abban abszolút igaza van Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárnak, hogy lyukas vödörbe kár vizet önteni, így az egészségügybe átalakítás terve nélkül pluszköltséget ölni. Na de ha maga a kis kórház bukik bele akár a sebészeti ügyelet kiállításába, akkor már egészen más a helyzet, hiszen önmaga deklarálja saját maga haszontalanságát, alkalmatlanságát, azaz saját magát ítéli bezárásra. Márpedig a jelenlegi orvoshiányban igen nehéz lesz a kis kórházaknak a státuszokat feltölteni, így az új rendszerben sebészeti ügyeletet ellátni. Az államtitkárság pedig arcvesztés nélkül jöhet ki a kórházbezárás politikai viharából. Így mindenki jól jár, de legfőképpen a betegek.

Őszintén remélem, hogy a fentiek nem a konteok díszes tárházát gyarapítják, hanem egy stratégia részei, ez esetben még látok fényt az alagút végén. És még a felesleges betegtologatásból is kevesebb lesz.