És ismét sikerült! Az Országos Jóságos Mentőszolgálat legújabb közbeszerzése, fanfárok harsognak, bohócok sajtótájékoztatnak, illetékesek magyarázkodnak. Sikerült több, mint 2 milliárd forintért most 23, majd évvégéig további 61 „B” típusú mentőautót megvásárolni.

Kellett ez, mint az idei nyár után az eső. Hogy ezek nem alkalmasak a korrekt betegellátásra? Sebaj, ezen segít a legfrissebb főigazgatói utasítás, miszerint, ha lélegeztetni akarsz, told ki a beteget a kocsiból, így hozzáférsz. A szépséghibája a mutatványnak mindössze az, hogy Európában nincs még egy olyan „B” típusú mentőautó, amelyből a beteget ki kellene tenni az időjárás szeszélyeinek. Márpedig itt, ha fúj, ha esik, esetleg havazik, uzsgyi kifelé a lélegeztetéshez. Persze, van az új autóban minden, mi szem szájnak ingere, így például légkondi is, ami pont a nyitott ajtónál veszti értelmét. Az sem teljesen világos, hogy amennyiben ezek „B” típusú mentőautók és a kocsit leginkább betegszállításra, egyszerűbb esetek ellátására kívánják használni, miért pakolták úgy tele bútorokkal, mint Józsi bácsi a régiségkereskedést.

Komolyra fordítva a szót, alapvető mentésszervezési fogalom az úgynevezett randevú elv - ez már a hatvanas évektől ismert. Lényege, hogy egyszerre két különböző kompetenciájú mentőegységet indítanak az egészségkárosult ellátására, így kerülhet egy „B” típusú mentőegység a helyszínre és egy, az egyik legmagasabb szintet jelentő mentőorvosos kocsi. Ez utóbbi egy személyautó, amelyben ellátás nem történik, csupán a szoftvert és a hardvert szállítja a helyszínre, az ellátást pedig az alacsonyabb kompetencia szintű mentőautóban nyújtja és abban is szállítja kórházba.

Így volt ez a Nysák és a Toyoták idejében is, azonban egyik korban sem kellett a beteget a mentőautóból kitolni az ellátás érdekében. Persze az is lehet, hogy az Országos Mentőszolgálat korát megelőzve így kívánja biztosítani a téli időszakban a terápiás hypothermiát (a beteg terápiás célú lehűtését, ami pl. újraélesztés során a szervkárosodást hivatott csökkenteni). Bár ennek ellentmond, hogy nyáron is ez a követendő processz. Azért vizuális típusként elképzelem, hogy a folyamat hogyan zajlik pl. keringés összeomlás esetén, azaz újraélesztéskor: Ápoló bajtárs jelzi a gépkocsivezető bajtársnak, hogy baj van, összeomlott a keringés, előbbi ezt rádión is jelzi, hátha valaki küldeni fog segélykocsit. A gépkocsivezető a lehető legrövidebb úton megáll, majd felveszi az autópályán kötelező láthatósági mellényt és hátrafárad a „B” típusú mentőautó hátsó ajtajához, amelyet remélhetőleg nem zártak be belülről. Ezt követően az ajtókat kinyitja – miközben mellette 130-cal zúznak a Balatonra a honpolgárok – és laza csuklómozdulattal a hordágyat betegestől – a főigazgatói utasításnak megfelelően – 1/3, szükség esetén teljes hosszában kihúzza. Na, most már el is tökölődtek 3-4 percet, amivel a sikeres újraélesztés esélyei exponenciálisan csökkentek. Amennyiben profi a személyzet, úgy aktív nyomok-fújok közben telik az idő, amíg a segítség meg nem érkezik. Eközben a mentőautó belseje már akár a Csomolungmához is hasonlíthat, ahol a hó az úr. Nos, az egyenként csaknem 23 millió forintért vett mentőautók első pillantásra egyértelműen korszerűbbnek tűnnek az elődöknél, de mindenkit Isten óvjon meg a komolyabb beavatkozások elvégzésétől.

Bár lehet, de nem érdemes szépíteni az elfuserált közbeszerzést, az Országos Mentőszolgálat, azonban ebben is profi. Először is hadba hívta, legnagyobb (gulyás) ágyúját, Győrfi Pált, aki a főigazgató zseniális ötleteit már többször szögletre mentette (sztriptíz a mentőnapon a főigazgató nejének, nem hülyék vagyunk, csak a fülkék fordultak ellenünk a mentőautó tenderben  stb…). Majd készíttetett egy legkevésbé sem elfogult, híradó-betétet a csíkos TV-n, ahol az a szakápoló fejtette ki a fent említett hypothermia és mentőautó beszerzés jótékony hatásait, aki a belső tér kialakításában kulcsszerepet játszott.

Furcsa, hogy az említett riportokban szinte szó sem esik arról, hogy főigazgatói utasítás született a beteg ki- betologatásáról. Azért az tényleg különös, hogy ez így alakulhatott, hiszen évtizedek óta nem volt arra példa, hogy a zárt mentőautóban a beteget ne lehessen ellátni.

Ennek fényében a szakmai know-how valóban megérett az átalakításra, ami csak a főigazgató azonnali lemondásával képzelhető el. Persze az is lehet, hogy a természetes szelekció már a mentőben megkezdődik, hiszen az ellátási területek átszervezésével lassan amúgy is esélytelen lesz a beteg túlélése, így egyszerűbb, ha már be sem ér a kórházba. Tessék csak mondani nem lehet ezt kissé humánusabbá tenni? Miért nem építjük meg a Nemzeti Taigetosz Hegyet, vagy a mentők kezébe miért nem adunk szolgálati kispárnát, hogy a beteg fejére szorítsák, megelőzve a további komplikációkat?

„mostantól semmi sem számít, legjobb ha nem emlékszünk rá”

Az idézetek a Kontroll Csoporttól származnak.