Előző blog-bejegyzésemet azzal zártam, hogy ebben a tanulmányban az orvosi műhibák keletkezéséről, okairól, illetve a Magyarországi helyzetről írok.

Lássuk először a hibák kialakulásának főbb okait.

Nem meglepő módon az emberi tényező szerepét az úgynevezett humán faktort a légi közlekedésben kezdték el vizsgálni a hetvenes években, az akkoriban történt nagy számú légi baleset miatt. Itt derült fény arra, hogy számos, nem technikai képesség is szükséges ahhoz, hogy elkerülhetővé váljanak a végzetes balesetek. Ekkor ismerték fel és írták le, hogy több kisebb-nagyobb incidens (olyan esemény, amelyből nem alakul ki vészhelyzet, de potenciálisan kialakulhatott volna) áll minden egyes accident (vészhelyzet, baleset) mögött. Két, igen szemléletes modell mutatja mindezt. Az egyik a jól ismert jéghegy modell, amely azt fejezi ki, hogy amit látunk, észlelünk, az csupán a jéghegynek a vízből kiemelkedő része, a sokkal nagyobb rész - amely láthatatlan, ha nem keressük -, az a víz alatti hatalmas jégtömb.

Néhány évvel ezelőtt napvilágot látott egy magyarországi tanulmány, amely orvosi körökben igen nagy visszhangot váltott ki. Ez a tanulmány azt állította, hogy a kórházban kezelt és a haláluk után felboncolt betegek 30 százaléka nem abban a betegségben halt meg, amellyel kezelték. A Magyar Orvosi Kamara azonnal támadásba lendült és megkérdőjelezte a vizsgálat eredményét. Állítása szerint Magyarországon "a kamarához évente beérkező több ezer bejelentésből az esetek 15-20 százalékában derül ki, hogy a doktor nem sértett meg semmilyen szabályt. Évente egy-két tucat esetben derül ki súlyos vétség" - írta Gyenes Géza, a MOK főtitkára.

Valóban ilyen rózsás lenne a helyzet, csak egy-két tucat műhibát követünk el évente? Ennek ellentmond, hogy éves szinten mintegy 300 műhiba per indul Magyarországon, jóllehet ezen perek csak egy része zárul elmarasztalással. Ha nemzetközi adatokat vesszük alapul, a magyar orvosi műhibák száma ennek a számnak akár a többszöröse is lehet.