A tegnapi nappal - belső információim szerint - az Országos Mentőszolgálat megbízott főigazgatója azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását dr. Pápai Györgynek, az Országos Mentőszolgálat Észak-alföldi Régió regionális igazgatójának és ugyanekkor felfüggesztette a további munkavégzés alól Észak-magyarországi Régió regionális igazgatót, dr. Breitenbach Gézát.

Míg Pápai megbízatását indoklás nélkül vonta vissza, addig Breintebach kénytelen lesz menesztése előtt egy fegyelmi vizsgálattal is szembenézni.

Ugyanis mind a mentőszolgálat tájáról, mind a sajtóból származó hírek szerint, bár Breitenbach Géza volt az első orvos a nemrég az M3-as autópályán történt több halálos áldozatot is követelt baleset helyszínén, sem a betegellátásba, sem a kárhelyparancsnoki teendők ellátásba nem kapcsolódott be, holott mindkét feladat igényelhette volna a szakorvosi beavatkozást. Amennyiben a hírek igazak, a régióigazgató viselkedése már csak  azért is furcsa, mert az orvosi egyetemek akkreditációs nyilvántartása szerint Breitenbach tanította a teendőket a tömeges kárhelyek felszámolása kapcsán, így végkép nem érthető a sajtóhírek szerinti hozzállása.

Fotó: 24.hu

De ez már csak a hab lehetett a tortán, hiszen a főigazgatónak valószínűleg abból lehetett elege, hogy a mentőszolgálat felsővezetőinek nagy része több, mint tíz éve dolgozik vezetői beosztásban, és áldásos tevékenységük eredményeként érte el a szolgálat azt a mélypontot, ami egy éve még jellemezte a szervezetet. Az elmúlt tíz év alatt kiépültek helyi kiskirályságok és a régióvezetők uralják azokat -az egyébként fizetős- mellékállásokat is, amelyek  egészen tisztességes bevételeket jelenthetnek. Ilyen például a Magyar Vöröskereszt összefonódása (erről itt  írtam) az Országos Mentőszolgálattal. A Vöröskereszt a felelős a Kresz vizsgák során az egészségügyi vizsgák lebonyolításáért, azonban a Vöröskeresztnek erre gyakran sem embere, sem felszerelése sincs, így a mentők biztosítják sok helyen a vizsgákhoz a humánerőforrást. Amit jelentősen megkönnyít az a tény, hogy a Magyar Vöröskereszt tisztségviselői gyakorlatilag a mentőszolgálat vezetőiből állnak. Közismert, hogy az egyik bukott mentő főigazgató - aki jelenleg is vezető beosztást tölt be a mentőszolgálaton belül - a Magyar Vöröskereszt elnöke, ahogyan Beritenbach Géza - a most már bukott régióvezető- is a Magyar Vöröskereszt miskolci szervezetének az elnöke. Sajnos azonban a címek és a másodállások halmozása mellett mind a szakma, mind a szakmai vezetés háttérbe szorult, így tetőzve a szakmai és morális mélypontot. Amelynek eredménye az a megkérdőjelezhető szakmai- és emberi hozzáállás, ami a tragikus M3-as baleset ellátását jellemezte a hírek szerint.

A jelenlegi főigazgató egyszer már megpróbált a rendszerbe friss vért pumpálni, és ki is írt új régióvezetői pályázatokat még tavasszal, azonban ezt a politika visszavonatta, valószínűleg a most leváltott vezetők és a többi még regnáló régi régióvezető hatására.  Sőt a helyzetet még bonyolítja az is, hogy az emberminiszter- meglehetősen ostobán - vizet öntött az amúgy is forrongó olajra és még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjának betöltésére, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

A pályázati kiíráson a szakma is igencsak meglepődött, hiszen Máté - bár csak megbízotti - kinevezésével éppen elkezdett lecsendesedni az a már-már háborús időket idéző állapot, ami mentőknél az évtizedek óta tartó vezetés hiánya miatt kialakult és hangulatjavító intézkedéseivel elnyerte az állomány bizalmát. A pályázati kiírás mögött azt lehetett sejteni, hogy annak a Mártai Istvánnak áll elsősorban érdekében, akit Balog 2013-ban sorozatos botrányai és alkalmatlansága miatt kirúgott a főigazgatói székből (erről itt és itt). Majd kegyelem kettesként (mégiscsak buzgó NER-káderről van szó) elhelyeztek a TEK-nél, és ott a  mai napig is a személyvédelemért felel, ami a szeretett vezetőt is érinti. Valószínűleg ezt a helyzetet próbálta megragadni a fenti két régióvezető is és adta be a pályázatát a főigazgatói pozícióra, ahogyan Mártai is. Nyilvánvalóan a legkevésbé sem zavartatva magukat attól a ténytől, hogy amennyiben régióigazgatói pozícióra is alkalmatlanok, akkor hogyan lesznek alkalmasak főigazgatói posztra. A stratégia az valahogy az lehetett, hogy mindegy, hogy ki, csak a jelenlegi főigazgató ne legyen tovább, hiszen ez az ő saját kiskirályságuk végét is jelenti. Ezért megpróbáltak minden követ megmozgatni, írtak -ríttak, telesírták a Parlamentet, a Kormányt, az összes létező Pártot, ecsetelve a mentők nyomorúságos helyzetét. Azt a nyomorúságot, ami nagy részben nekik köszönhetően alakult ki, az évek óta tartó nem törődés és alkalmatlan vezetői attitűdjük miatt.

És ekkor érezhette először Balog Zoltán emberminiszter, hogy eltévedt, mint Manka a Jicsini erdőben, mert csak sikerült lábon lőnie magát az új főigazgatói pályázattal. Hiszen, ha kirúgja Máté Gábort - a jelenlegi megbízottat - akkor el kell magyarázni, hogy hogyan sikerült 6 év alatt 3 alkalmatlan főigazgatót találnia, ha nem rúgja ki, akkor meg minek íratott ki pályázatot, akkor, amikor a dolgok kezdtek rendben menni. Ha kinevezi Mártait, akkor el kell magyaráznia, hogy 2013-ban miért rúgta ki. Ha kinevez bárkit a fenti kettőn kívűl, akkor megint jön a kérdés, hogy mi a baj Mátéval és miért kell átlag két évente új főigazgató a mentők élére.

Akárhogy is van, egy biztos, a főigazgatói pályázat határideje több, mint egy hete lejárt és Balog még mindig nem döntött, tipródik, mint tojóstyúk a keterecben, miközben Ónodi-Szűcs Zoltán - egészségügyért felelős államtitkár  - megint csak tátott szájjal nézi a történteket, mert lapot neki ismét nem osztottak. Pedig hétezer ember várja, hogy felszálljon a füst és végre dolgozhasson nyugodtan tovább.

A két régióvezető kirúgása pedig reményeink szerint csak a kezdet, hiszen a mentőszolgálaton belül még számos alkalmatlan vezető ül pozícióban, gátolva a régen várt változást.

És mint már oly sokszor elmondtam, a mentős az olyan, mint a medve, nem játék!