A múlt héten egyéni képviselői indítvány formájában benyújtották az Országgyűlésnek a népegészségügyi termékadóról szóló, hamburgeradó néven ismertté vált törvényjavaslatot. Az ígéret szerint, (amely már most puhult, ugyanis eddig csak és kizárólag az egészségügyi dolgozók fizetésemeléséről szólt) az adóból befolyt összeget az egészségügyre fordítják majd.

Bár a törvénytervezet kidolgozása az ötlettel szemben kevésbé nevezhető briliánsnak, az egészségügyi tárca 20-30 milliárd bevételt vár az adónemtől. A kidolgozásból azonban kifejezetten hiányolom a gyorséttermi láncok megadóztatását, de az olyan egészségtelen termékek, mint például a disznózsír is kimaradtak. A nagy kérdés, hogy ez valóságban mire fordítják és mire lesz elég ez a bevétel, ugyanis egyes számítások szerint az egészségügyi dolgozók száz százalékos béremeléséhez közel 200 milliárd forintra lenne szükség, ehhez képest a 30 milliárd vajmi kevés lesz.

Forr a levegő az egészségügyben, a rezidensek letétbe helyezték a felmondásukat a gyalázatos munkabérek és körülmények miatt. A kórházakból naponta távoznak a jól felkészült, már több éves tapasztalattal rendelkező szakorvosok, akikre a jövőt lehetett volna alapozni. Ráadásul már a szakdolgozók is egyre többször keresnek külföldön munkát. Lassan kiürül Magyarország egészségügyi humánerőforrás piaca. A betegek ellenben maradnak, az ellátás minősége pedig még az elmúlt évekhez képest is nagyságrendeket romlott. Már nem is az infrastrukturális problémákat panaszolják a betegek leginkább - ehhez mintha hozzászoktak volna - hanem a beláthatatlan időkre nyúló várólistákat. Elértük azt a szintet, hogy már nem csak a műtétekre alakultak ki várólisták, hanem az egyszerűbb szakorvosi vizsgálatokra is. Több hetet, hónapot kell várni például a gastroentorológiai szakvizsgálatra is, hogy olyan unikumokat ne is említsünk, mint az immunológia, az endokrinológia, vagy a gyermek-neurológia. Az orvos-elvándorlásra adott cinikus válasz még tetézheti is a folyamatot, mely szerint minden külföldön munkát vállaló orvos az itthon maradottak körülményeit rontja. A rendszer még saját tehetetlensége folytán, ha csikorogva is, de működik, azonban már látni az összeomlás kezdetét és végét is.

Megszaporodni látszanak a botránygyanús ügyek az Országos Mentőszolgálatnál az új főigazgató hivatalba lépése óta. A legutóbbi hírek szerint például a Közbeszerzési Döntőbizottság megtiltotta a szerződéskötést az OMSZ járműtenderének győztesével. A tét nem kicsi, nettó 679 millió forintról, illetve ezzel egyenértékű mentőautó beszerzésről szól.

Ez csak a kezdet, hiszen azt a még plusz egy milliárd forintot, amit az OMSZ gépjármű beszerzésre fordíthatott volna, a kormány megvonta, bár így is még 800 millió forint áll rendelkezésre, amit tavaly év végén és idén év elején jelentettek be. Valószínűsíthető azonban, hogy legkésőbb az OMSZ következő évi költségvetésbe ezt a megvont összeget beépítik, hiszen a gépjárműpark igencsak elöregedett.

Tegnap látott napvilágot - hosszas küzdelem és ügyészi nyomozás árán - a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnökének fizetése. A számok ismeretében nem csoda, hogy nem szívesen osztotta meg a közvéleménnyel a havi járandóságát, amely 1 326 000 forint + 28 750 forint cafeteria juttatás. Sajnálatosan kimaradt a közleményből a költségtérítés összege: Éger István jelenleg is peresztegi háziorvos, tehát Budapestre való utazásaihoz, valamint az itt tartózkodásához költségtérítés illetheti meg. Ez javadalmazás azonban csak a teljesítményének tükrében ítélhető meg, hogy sok-e vagy kevés.

Azok után, hogy két év letöltendő fogházbüntetésre ítélte, továbbá öt évre eltiltotta a szülész-nőgyógyászi és a szülésznői tevékenység gyakorlásától Geréb Ágnest első fokon a Fővárosi Bíróság, ismét fellángoltak az indulatok.

Az egyik oldalon támadják a szakértői véleményeket és elfogultsággal vádolják a közreműködő orvosszakértőket: külföldi, az adott kérdésben nehezen értelmezhető véleményre, illetve az orvosszakmában nem elismert vagy nem is létező műfogásokra és metodikára hivatkoznak. Orvosi lobbit emlegetnek, akik a mundér becsületét védik. Többször elhangzott az a Kádár-rendszerből származó demagóg érv is, hogy a kettős mércét alkalmaz a bíróság, mert a kórházi műhibákat eltussolják, a szülésznőt ellenben elítélik. A másik oldal ezzel szemben azt mondja, hogy végre az igazságszolgáltatás is kimondta: senkinek sem lehet az érvényes jogszabályokkal szembe menni, többször ugyanazt a bűncselekményt elkövetni, ráadásul eltiltás hatálya alatt.

Hálapénz nélkül a magyar egészségügy jelenlegi rendszere nem lenne működőképes. A Corvinus Egyetem Marketing Tanszéke által végzett kutatás szerint 2008-ban 73,4 milliárd forintnyi paraszolvenciával járult hozzá a lakosság az egészségügy fenntartásához. Ez az összeg a 2011-es teljes egészségügyi költségvetés csaknem 6 százaléka. Hogy érzékelhető legyen, az Országos Mentőszolgálat éves teljes költségvetése 23 milliárd forint körül van, a kórházi tevékenységekre és szolgáltatásokra szánt összeg 2011-ben pedig 547 milliárd forint. Érdemes megjegyezni, hogy a legtöbb hálapénzt a kórházakban adják, ennek összege átlagosan 28 500 forint

A hálapénz-rendszer az egészségügy számos bajának legfőbb okozója. A paraszolvencia adóköteles jövedelem, azonban a boríték tartalma rendszerint a beteg és az orvos közös kis titka marad, tehát ebből a jövedelemből rendszerint nem keletkezik adó- és egyéb járulékbevétel sem. Ezen felül ez a sajátságos co-payment rendszer a felelős az egészségügyi ellátás jelenlegi színvonaláért is, ugyanis a hálapénz-rendszer számos felesleges egészségügyi szolgáltatást generál.

Előző blog-bejegyzésemet azzal zártam, hogy ebben a tanulmányban az orvosi műhibák keletkezéséről, okairól, illetve a Magyarországi helyzetről írok.

Lássuk először a hibák kialakulásának főbb okait.

Nem meglepő módon az emberi tényező szerepét az úgynevezett humán faktort a légi közlekedésben kezdték el vizsgálni a hetvenes években, az akkoriban történt nagy számú légi baleset miatt. Itt derült fény arra, hogy számos, nem technikai képesség is szükséges ahhoz, hogy elkerülhetővé váljanak a végzetes balesetek. Ekkor ismerték fel és írták le, hogy több kisebb-nagyobb incidens (olyan esemény, amelyből nem alakul ki vészhelyzet, de potenciálisan kialakulhatott volna) áll minden egyes accident (vészhelyzet, baleset) mögött. Két, igen szemléletes modell mutatja mindezt. Az egyik a jól ismert jéghegy modell, amely azt fejezi ki, hogy amit látunk, észlelünk, az csupán a jéghegynek a vízből kiemelkedő része, a sokkal nagyobb rész - amely láthatatlan, ha nem keressük -, az a víz alatti hatalmas jégtömb.

Nagy port vert fel a közelmúltban Geréb Ágnes előzetes letartóztatása. Dolgozatomban ezt a témát járom körül, hangsúlyozva azt a tényt, hogy alapvetően fontosnak tartom az otthonszülés fogalmának, illetve Geréb Ágnes személyének és tevékenységének különválasztását. Jómagam mentőorvosként levezettem néhány intézményen kívüli szülést, volt ezek között időre történt szülés és koraszülés is, igaz, ezek egyike sem tervezett otthonszülés volt.

Dr. Kunetz Zsombor oxyologus szakorvos, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő  vagyok.

1995 óta foglalkozom életmentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvos-igazgatója voltam 2005 és 2010 között. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért feleltem.  Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider képesítéssel rendelkezem, továbbá Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktatói minősítéssel rendelkezem.

Ezt a blogot  azért indítottam (először tavaly a Világgazdaság üzleti blogjában, majd idén márciustól itt a postr-en), mert meggyőződésem, hogy a magyar egészségügy a 24. órában van. Ha pedig az új egészségügyi vezetés a korábbi évekhez hasonlóan ismét a szőnyeg alá söpri a problémákat és csak a saját hatalmának megszilárdításával lesz elfoglalva, akkor annak egyetlen kárvallottja lesz: a beteg. A beteg, aki a magyar egészségügyet az utcán szirénázó mentőautóval azonosítja, a beteg, aki az ellátás színvonalát az orvosok szakmai felkészültségén keresztül méri meg. Életek múlhatnak ezen.

Szilárdan hiszek abban: a nyílt párbeszéd, a korrekt szakmai vita többet ér száz jól sikerült közleménynél vagy szóvivői nyilatkozatnál. Ezért arra kérem minden olvasómat: ha véleménye, ötlete, javaslata van arról, hogy miként lehetne a magyar egészségügyi rendszert jobbá tenni, ossza meg velem. Én is ezt teszem majd...