Nekimegy az Orvosi Kamara a sürgősségi ellátásnak?

Kezembe került egy levél, amit a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke küldött szét a testület Területi Szervezeteinek (TESZ). A levél egy kérdőívet tartalmaz és arra kéri a TESZ vezetőket, hogy azt akár névtelenül is(!) töltesse ki minél több sürgősségi osztályon dolgozó orvossal. Többek között arra kíváncsiak, hogy hány orvos, milyen szakvizsgával, milyen szintű sürgősségi betegellátó osztályon lát el betegeket, valamit ki varr sebet és ki gipszel, vagy elérhető-e baleseti sebész az ügyeleti időben. 

Az már önmagában elég szégyenletes, hogy a Magyar Orvosi Kamarának alapvetően fogalma sincs, arról, hogy mi zajlik egy-egy kórházi osztályon, vagy akár a magyar egészségügyben.

De szakmai szemmel nézve is meglehetősen siralmas és laikusnak tűnik a kérdőív. Sugárzik a kérdésekből, hogy a kérdésfeltevőnek magának az égvilágon semmi köze sincs a sürgősség ellátáshoz, azt a zöldséges Marika néni szintjén értelmezi. Arról már nem is beszélve, hogy nyilvánvalóan nem véletlen az az ötvenes éveket idéző módszer, ahogy a válaszokat - akár névtelenül is - várják. Ugyanis a kérdőív mellé mellékelt levél ezt tartalmazza: 

“Kérem, hogy a vizsgálatot – nem a kórházmenedzsmentnek feltett kérdés formában, hanem kifejezetten közvetlenül az érintettek megkérdezésével – területük valamennyi kórházában végezzék el, ahol SBO (sürgősségi osztály szerk.) van.”

A rosszindulat abból is sejthető, hogy a MOK rendelkezik minden orvos elérhetőségével - amit szemrebbenés nélkül ad ki a tagság beleegyezése nélkül  pl. biztosítótársaságoknak - de arra nem használja, hogy közvetlenül a tagok felé feltett kérdésekkel kapja meg a szükséges válaszokat, hanem erre az egyfajta névtelen suttogó propagandára épít. Arról már tényleg nem beszélve, hogy a kérdőíven szereplő kérdések jelentős részét maga a kórházmenedzsment is meg tudná válaszolni, de ennél a MOK-nak fontosabb a névtelen válaszadó. 

A kérdések mögött persze az is állhat, hogy Éger István, a peresztegi háziorvos - aki jelenleg is a MOK elnöke - személyes háborút folytat a sürgősségi betegellátás ellen, ami  egy korábbi ellentből fakadhat. 2015-ben a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság Közhasznú Egyesülete (MSOTKE) a Magyar Kórházszövetséggel (MKSZ) karöltve kiadott egy szakmai állfoglalást, amelyben többek között sürgetik az egységes alapellátási (háziorvosi) ügyeleti rendszer kialakítását, valamint ezek integrálását a kórházi sürgősségi osztályba, valamint a háziorvosok ügyeleti ellátásban való kötelező részvételét. Mindezt úgy, hogy megszüntetnék a kijárós orvosi ügyeletet, ezt átvenné a mentőszolgálat (gondolom egy jól működő), ezzel mintegy tehermentesítve azokat a vidéki körzeteket, ahol nincsen központi ügyelet. Ezen a peresztegi háziorvos, aki egyben a MOK elnöke, rendesen kiakadt, amit egy válaszlevél formájában mindenki tudomására is hozott. Ugyanis amennyiben a szakma (MSOTKE, MKSZ) ajánlása megvalósul, úgy bizony azoknak a háziorvosoknak is részt kellene vállalni a kórházi sürgősségi munkában, akik most napi 4 óra munkával elvannak. Ugyanis ott, ahol központi ügyelet van, a háziorvosnak nem kell kimennie a sürgősségi beteghez, hiszen odamegy az ügyelet. Így csak a krónikus betegekhez, illetve a megfelelően hálás betegekhez kell kijárnia, amit ki-ki a lelkiismerete szerint végez. Tehát véget érne egyes háziorvosok számára a kényelem. Kérem, ne tessék itt nekem a leterheltséggel jönni, mert a háziorvosok egy része tényleg belegebed a munkába, a másik része azonban vidáman megél 4-6 órás munkából. És itt van a kutya elásva, hiszen a MOK elnökét véleményem szerint ez utóbbi réteg támogatja, és ezért is fontos Éger számára a kérdés. 

Magyar Orvosi Kamara sürgősségi betegellátás MSOTKE Éger István egészségügy

Kép: http://hvg.hu/itthon/20151129_Eger_Istvan_lett_ujabb_negy_evre_a_Magyar

Az külön sajnálatos, hogy a sürgősségi osztályok létét a kamara elnöke nem érti. Hiszen pontosan a felesleges háziorvosi beutalások miatt is leterheltek a sürgősségi osztályok, amelynek egy részéért a háziorvosi inkompetencia a felelős. Erről itt írtam. Ezek alapján, ha megszüntetnénk a sürgősségi osztályokat, mégis hova utalhatná be a háziorvos azokat a betegeket, akiknek a panaszai alapján még egy csoportdiagnózist sem tud felállítani? Félreértés ne essék, véleményem szerint a háziorvos semmivel sem jobb, vagy rosszabb az orvostársadalom bármelyik tagjánál, sem tudásban, sem hozzáállásban. Azonban az alapellátásban dolgozók tudásszintje is nagyon heterogén és ezt a sürgősségi ellátás egyenlíti most ki. Tényleg ezt kellene megszüntetni? Csak azért, mert a szakmai szempontból néhány háziorvosnak egy picit többet kellene dolgoznia? Ugyanakkor, amennyiben a szakma ajánlásai megfogannak, a sürgősségi ellátás jelentősen fejlődne, hiszen a betegellátás szemlélete is sokkal egységesebbé válna. 

A kamara elnökének pedig lenne dolga éppen elég a saját portáján is, azzal, hogy megfelel az Adatkezelési és adatvédelmi szabályzatnak, valamint a Számviteli tv. előírásainak, ugyanis többek között ezeket kifogásolta a 2015-ös Állami Számvevőszék jelentése.

Vagy akár rendet tehetne a tagnyilvántartások környékén is, hiszen én például sohasem dolgoztam Pest megyében, mégis, valahogy Kistarcsán vagyok nyilvántartott tag. De akár még arra is válaszolhatna elnök úr, hogy az hogy a fenében van - a 2015-ös mérlegadatok szerint - hogy a MOK a több, mint 972 milliós bevételéből (döntően tagi befizetésekből) több, mint 50 százalékot fordít anyagjellegű ráfordításra? Ennyit fénymásol, vagy ennyi parkolási büntetést fizetett be? (ez utóbbit is kifogásolta néhány éve a menesztett felügyelőbizottság) Továbbá hogyan lehet az, hogy a bevétel közel 40 százaléka személyi jellegű ráfordításra megy el, mindez úgy, hogy a vezető tisztségviselők juttatásai sor szemérmesen üresen maradt a 2015-ös beszámolóban?

Amíg a MOK, mint szervezet nem transzparens, és sok orvoskollégám szerint is csak a vezetőinek érdekeit és megélhetését szolgálja, addig talán nem kellene olyan kérdésekben is megszólalni, amikhez szemmel láthatóan nem ért a persztegi háziorvos.

Tovább

Így lesz kancellár Orbán Ráhel

Elég szüreális világ kezd kibontakozni. Tegnap a parlament elfogadta azt a fideszes törvényjavaslatot, miszerint létrejöhetnek az egyetemi kórházak. Amely olyan, eddig nem ismert egységeket hozna létre az egészségügyben, mint például a Debreceni Egyetem és a megyei fenntartású szintén debreceni Kenézy Kórház fúziója. Persze nem is véletlen az utóbbi példa, hiszen a törvényjavaslatot egy debreceni Fidesz képviselőcsoport jegyzi, amelynek oszlopos tagja a Debrecenben csak Mr. 20%-ként, vagy országosan csak Lalibohócként emlegetett Kósa Lajos, mellette Pósán László és Halász János is. A törvényjavaslat első látásra még racionálisnak is tűnhet, hiszen azt célozhatja meg, hogy a párhuzamos kapacitásokat, amelyek mind a Kenézy Kórházban, mind pedig a Debreceni Egyetem orvosi fakultásán megvannak, a jövőben egységesítsék, vagy megszüntessék. Azaz például ne két, hanem csak egy fül-orr-gégészet, vagy traumacentrum fenntartására kelljen költeni.

Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű és - bár a párhuzamos kapacitásokat meg kell szüntetni - a törvény több kárt fog okozni, mint hasznot hajtani.

Hiszen így négy óriási egyetemi komplexum jöhet létre, magába foglalva a jelentős kórházak - itt megyei kórházakat, vagy annak megfelelő kórházakat értek - nagy részét. Annak ellenére, hogy ezzel a kórházvezetés függetlensége némiképpen csorbulni fog, de a szakmai reputáció meg fogja követelni az egyetemhez való tartozást, tudniillik, a legmagasabb szintű szakmai munka most is az egyetemi klinikákon zajlik, legalábbis az egyetemek ezt állítják.  Így majd négy jól körülhatárolható egyetemi komplex köré fog szerveződni a hazai fekvőbeteg ellátás nagy része. És ebből három olyan egyetemi egyég lesz, ahol az orvostudomány oktatása csak kari szinten valósul meg, ugyanis a Semmelweis Egyetem az egyetlen, amelyik még nem fuzionált más egyetemmel. Az összes többi egykori orvostudományi egyetem, már egy nagyobb jogi-, bölcsész-, agrár- stb. karokat is magába foglaló egyetem része. Így már most is olyan rektor felügyeli a az orvosképzést, akinek az égvilágon semmi köze az egészségügyhöz, hasonlóan az egyetemi kancellárokhoz.

Tehát a jogszabály szerint a jövőben simán elképzelhető, hogy egy agrármérnök lesz felelős egy-egy egyetemi régió betegellátásáért rektorként, ugyanakkor pedig egy politikai NER huszár lesz felelős az orvostudományi karokért, és ezen felül közvetve a betegellátásért is, úgy, hogy semmiféle egészségügyi tapasztalata, jártassága nincsen, azaz ehhez a területhez vajmi keveset ért. Arról nem beszélve, hogy így a fekvőbeteg ellátás - azzal, hogy a kórházak javarészt egyetemekhez fognak tartozni - átkerül az egészségügyi államtitkárságtól az oktatásért felelős államtitkárság hatáskörébe. Merthogy az egyetemek most is ott vannak.

Kósáék javaslatát két dolog motiválhatta. Az egyik az, hogy rájöttek - igen csak későn - arra, hogy a Kenézy és a Debreceni Kórház fúziója jogszabály módosítás nélkül nem oldható meg, pontosan a fentiek miatt (az egyetem más fenntartóhoz tartozik, mint a megyei kórház). A másik ok pedig az lehet, hogy megijedtek a tervezett kórházi kancellária rendszertől (nem tévesztendő össze az egyetemeket felügyelő kancelláriákkal, ugyanis a kórházi kancelláriákhoz 8-10 kórház tartozott volna, és mintegy ellátásszervezőként dolgoztak volna volna). Ugyanis, ha sikerül az egészségügyi államtitkárság terve és létrehozzák a kórházi kancelláriákat (ellátásszervezőket) és ezek 8-10 kórházat felügyelnek, úgy értelemszerűen a helyi lobbik ereje jelentősen gyengül, így perszehogy kevesebb  mutyira lesz lehetőség helyi szinten. (Erről bővebben itt.)

Csakhogy ezzel a törvényjavaslattal sikerült megfúrni azt a lehetőséget is, hogy az egészségügyi rendszert valamilyen érettebb, nyugat-európai szintű ellátórendszerré alakítsuk. Ugyanis meg fognak maradni a helyi kiskirályságok,  meg fognak maradni az orvosbárók, és meg fog maradni a mutyi is. Csakúgy, mint az eddig is teljesen feleslegesen fennálló és pazarló párhuzamos kapacitások tömkelege. Arról már végképp nem beszélve, hogy ezekkel az egyetemi kórházakkal négy olyan hatalmas egyetemi szervezet jönne létre, amelyek az oktatás-kutatás-gyógyítás triászban szinte az egész fekvőbeteg ellátást uralják. Azaz négy mamut Klik-et kell elképzelnünk, a maga rugalmatlan tehetetlenségével, amit jobb esetben egy mérnök, rosszabb esetben egy orosztanár irányít a jövőben.

És ezért gondolom, hogy Orbán Ráhel előtt még oly sok lehetőség van, mivel azt már látjuk, hogy remek diplomata és  tehetsége is páratlan. Hiszen alig 2 év gyakornokoskodás, majd egy sajátlábon fizetett svájci méregdrága mesterképzés után óradó tanár lehetett a Budapesti Corvinus Egyetemen még tavasszal. A budapesti Semmelweis Egyetem még önálló, de ahogy a szürreális képet nézem, már nem sokáig, és akkor majd egyesülhet az ELTE-vel és a Corvinussal is, csak azért, hogy Ráhel küldetése beteljesülhessen. 

egyetemi kórház Kósa Lajos egészségügy Orbán Ráhel kancellária mutyi

Fotó: borsonline.hu

Ha pedig esetleg mégsem így lenne, minden másra ott van a mindenkor megbízható barát, Pénztáros Lőrinc, aki legfeljebb majd megveszi az egészet kilóra.

De addig is Ónodi-Szűcs Zoltánra, ötleteire, munkájára, mint egészségügyért  felelős államtitkárra nincs szükség, most már talán ő is belátja, hogy a NER-ben a szakmaiság ezredrangú, mert van nekünk Kósánk, Tónink, Vajnánk, Habonyunk, akik pontosan tudják, hogy hol a mézes bödön és ezért bármit feláldoznak, még az amúgy döglődő egészségügyet is .

Tovább

Teniszpályák miatt nem lesz szuperkórház a Tétényi?

Amióta megy a hasonlóan komikus castingolás - mint a szocialisták egykori miniszterelnök keresése - a szuperkórház helye körül, azóta nem érti a szakma, hogy vajon mi lehet az oka annak, hogy bár az új szuperkórházat a XI. kerületben akarják felhúzni, miért nem a jelenleg 678 ágyas, Szent Imre  (pesti nyelven Tétényi) Kórházat bővítik szuperkórházzá. Ugyanis mind a szakma, mind a józan paraszti ész ezt diktálná. Hiszen a Tétényi viszonylag kis beruházással olyan szintre lenne fejleszthető, mint bármelyik megyei szintű kórház, ahol a beteg a nagyon speciális és ritka ellátások kivételével minden mást megkap és a Tétényi gyakorlatilag alig néhány percre található a most bejelentett helyszíntől. 

szuperkórház egészségügy Tétényi Szent Imre Kórház Bedros Róbert teniszpályák

Fotó: https://foursquare.com/v/szent-imre-kórház-tenisz/4d7cef608f89224bdeebac26?openPhotoId=540ae7a3498e88b902525d48

A kérdés azért is érdekes, mert a Tétényi kórház jelenleg is jó infrastruktúrával rendelkezik - Budapest egyik legjobban felszerelt kórháza - valamint könnyen és egyszerűen megközelíthető akár tömegközlekedéssel is, és nem utolsósorban a kórház rendelkezik beépíthető területtel is (belső parkoló, teniszpályák). Tehát a Tétényi mindenben ideális hely lehetne egy új szuperkórház fejlesztésére, és ami még rendkívül lényeges, sokkal, de sokkal kevesebbe kerülne a fejlesztése, mint egy új kórház létesítése. Nem beszélve arról, hogy a Tétényit  öt éve újították fel 6,8 milliárd forintért.

Hogy ennek ellenére mégis miért nem jön szóba szuperkórházként a Tétényi, azt nem tudjuk, erre csak találgatások vannak.

Mindenesetre az meglehetősen szokatlan, hogy sem a budapestiekkel, sem a kormánypárti főpolgármesterrel, sem a fideszes polgármesterekkel nem konzultáltak a szuperkórház helyszínéről, amit nemrégiben a sokadik helyszín után már véglegesítettek. A véglegesnek tűnő helyszín nem más, mint az M1-M7 autópálya közös bevezető szakasza mellett található újbudai lakatlan, ám zöld terület. Az új helyszín - ami a középkorban vesztőhely volt - jelenleg elég gyatrán közelíthető meg tömegközlekedéssel.

Hogy mégis mi szól az ott levő zöldterület ledarálása és elbetonosítása mellett, arról több feltételezés is napvilágot látott.

Az egyik - bár ez a legvalószínűtlenebb - feltételezés szerint a teniszpályák állnak Tétényi fejlesztésének útjában. 

A kórházban évtizedekre visszamenőleg nagy hagyománya van az orvosok elitsportjának, a tenisznek. A Tétényiben több teniszpálya is rendelkezésre áll és ezeket előszeretettel használják is, a fejlesztésnek azonban ezek nyilván áldozatul esnének és ez a gátja a szuperkórházzá alakulásnak. Annak ellenére, hogy a Tétényivel szemben található az Újbudai Sportcentrum, teniszpályákkal.

A másik közkeletű feltételezés szerint 60 milliárdból - ennyibe kerülhet alsó hangon az új zöldmezős beruházásként felépített szuperkórház -  egyszerűen többet lehet ellopni, mint a Tétényi szuperkórházzá alakításából. Az egyszerű matematika szerint több beton, több pénz és sok-sok bányából hozandó sóder. Ne felejtsük, Felcsút és a környező bányák ilyen méretű megrendelés esetén nincsenek messze.

A harmadik népszerű elképzelés szerint az új szuperkórház megépülése esetén nem lesz szükség a Tétényi kórház által nyújtott kapacitásokra. Így azt akár könnyen privatizálhatják is, akár Bedros Jonathán Róbertnek is,  az intézmény jelenlegi, meglehetősen ellenszenves igazgatójának is, aki nem mellesleg - a jelek szerint - bírja Pintér Sándor belügyminiszter kitüntetett figyelmét is. (Személyiségéről és vezetői képességeiről és stílusáról itt írtam.) A  Bedros által alapított Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaságnak a Tétényi esetleges privatizációja nyilvánvalóan jól jönne, hiszen a kórház, mint már említettem, igen jól felszerelt és kifejezetten jó lokációval is rendelkezik. Arról már nem is beszélve, hogy 1943-ban a kórház alatt termálvizet találtak, és akkor a nőgyógyászati fürdőkórház létesítését tervezték, amit végül a háború elmosott, így lett végül kórház a gyógyfürdő helyett. Elképzelhető, hogy egy esetleges privatizáció során ezt a gyógyvizet is hasznosításra érdemesnek találná az új tulajdonos.

A két helyszín, a most bejelentett végleges szuperkórház helyszíne és a Tétényi lokációja között pikánsan van egy közös momentum, mégpedig az egyiken termálvíz, a másikon pedig gyógyvíz található (ez utóbbit most is  forgalmazzák). Ám míg az egyiket már palackozzák, a másik még kitermelésre vár.

szuperkórház egészségügy Tétényi Szent Imre Kórház Bedros Róbert teniszpályák

Fotó: Google Map

Hogy a fenti forgatókönyvekből mi igaz és mi nem, ezt ma még nem lehet tudni, azonban amíg ésszerű magyarázatot nem kap sem Budapest, sem a szakma az új szuperkórház helyszínének kiválasztásáról, addig nem csoda, ha hasonló feltételezések látnak napvilágot. 

Persze az is lehet, hogy az egész egy, az Eredet című filmhez hasonló elterelés, és amíg ezzel foglalkozunk nem vesszük észre, hogy a családi ezüst, már rég eltűnt.

Tovább

Újra be kellene vezetni a vizitdíjat!

Ismét telesírta a sajtót egy magyar beteg hozzátartozója egészségügyünk afrikai állapota miatt az Indexen. És én ismét megdöbbenek azon, hogy ez miért hír még mindig, hiszen akár tetszik, akár nem, Magyarországon ez a normalitás. Az a normalitás, hogy elfogadjuk azt, hogy az egészségügyre nem költ a kormány, elfogadjuk azt, hogy az oktatás romokban van és elfogadjuk azt is, hogy a 15 milliárdos - amúgy teljesen haszontalan és felesleges - migránskampány hajrájában az egykor szegénysorú parasztgyerek (öndefiníció) helikopterrel megy celebesküvőre. És még azt is elfogadjuk szó nélkül, hogy az egészségügyet és az oktatásügyet nem egy önálló minisztérium képviseli , hanem egy mamutszervezet, aminek az élén egy oligofrén, túlmozgásos pap áll, aki csoda, ha a saját cipőfűzőjét önállóan be tudja kötni.

egészségügy vizitdíj Balog OEP egészségbiztosítás TEK politika Rogán Mészáros Lőrinc

Fotó: MTI-Balogh Zoltán

A másik oldalon viszont Magyarországon minden mindenkinek jár, mert valahogy mi mindig mindent meg akarunk úszni, csak ne fájjon, ne kelljen érte küzdeni, és legfőképpen legyen ingyen, mint az egészségügy. Persze, ezredszer hallom az érveket, hogy “de én már 30 éve fizetem a TB-t”, így az “ingyen” az barokkos túlzás.

Azonban azt tudomásul kell vennünk, hogy ekkora ráfordításból erre futja, a takaró eddig ér.

Az Egészségbiztosítási Alap (E Alap) költségvetése nem egészen 2 ezer milliárd forint, ebből fizetik a béreket, a gyógyszertámogatásokat, a táppénzt stb… és ennek csak egy részét tartalmazza a mi befizetésünk, ami olyan 70% körüli, a fennmaradó rész nagy része pedig költségvetési hozzájárulás (persze ez utóbbi is a mi adóbefizetésünkből áll). Tehát amit mi befizetünk az Egészségbiztosítási Pénztárba, az nem képes egyedül fedezni az egészségügyi szükségleteinket, így szükség van egyéb támogatásra is. Ráadásul az egészségbiztosítás szolidaritás alapú, azaz a nem betegek befizetéséből is a betegek kezelését fizeti ki. Így fordulhat az elő, hogy több, mint egymillióan nem jártak orvosnál, mégis elfogy a keret, hiszen van olyan beteg, akire egymagára csak 280 millió forintot költött az E-alap. Talán nem véletlen a fentiek alapján, hogy maga az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is megpróbálja a keresletet úgy csökkenteni, hogy nem fogad be például új rákellenes terápiákat. Ami praktikusan néha azt jelenti, hogy addig halogatja - az amúgy nagyon drága - kezelés megkezdését, amíg már túl késő nem lesz és a betegnek nem kemoterápiára, hanem papra lesz szüksége.

Mindemellett az egészségügy egy olyan ipar, ahol iszonyatos sebességgel jelennek  meg új terápiás eszközök, új kezelési módok. Ezek viszont meglehetősen drágák, hiszen a kutatás-fejlesztés rengeteg pénzt emészt fel, nem beszélve az egy-egy gyógyszer akár évtizedes fejlesztési folyamatáról. Ugyanakkor egyre több betegséget ismerünk fel, éppen ezért egyre több beavatkozásra, kezelésre van szükség.

egészségügy vizitdíj Balog OEP egészségbiztosítás TEK politika Rogán Mészáros Lőrinc

Fotó: Bangkok BNH Hospital

Így nem csoda, ha a világon mindenhol problémát jelent az egészségügy finanszírozása.

Na de az, hogy Magyarországon ezek az állapotok uralkodnak és az egészségügy nem élvez prioritást, arról a teljesen alkalmatlan kormányzati politika mellett mi magunk is tehetünk. Ugyanis mi elfogadjuk a bevezetőben felsoroltakat, mi leszavaztuk a vizitdíjat.

Azt a vizitdíjat, ami még a Századvég szerint is eredményesen csökkentette a felesleges orvos-beteg találkozásokat. Hiszen ha nem terhelnénk fölöslegesen az egészségügyi ellátórendszert, akkor nem kellene annyit várni egy sürgősségi ellátásra, vagy talán még a mentő is időben kiérkezhetne. Persze ezzel csak akkor szembesülünk, amikor a sürgősségi osztály várójában állunk (mert már ülőhely sincs) és órákat várunk, hogy megvizsgáljanak. Az ilyen esetben nem tűnik fel a várakozóknak, hogy bátran, mindenfajta vizsgálat nélkül haza lehetne küldeni a betegek legalább felét, hiszen panaszaikat háziorvosi, ritkábban szakorvosi szinten meg lehetne oldani. De ugyanígy leszavaztuk a több biztosítós modellt is, ami versenyhelyzetet generált volna az egészségügyi szolgáltatók között, ez pedig jelentős minőségi változást jelenthetett volna.

De nekünk az állami gondoskodás kell, ez pedig pont ennyire képes. Mert azt talán már mindenki látja, hogy az állam nem jó gazda. Különben aligha költene milliárdokat olyan szervezetekre, mint a TEK, akik Darth Vader sisakokban rohangálnak és páncélozott harcjárművekkel pózolnak (hasonlóan, mint a focisták a hajukkal), ellenben nem tűnik fel nekik, hogy Luke Skywalker nem terrorista, vagy hogy valaki 200 ezer SIM kártyát vásárolt ugyanarra a névre, illetve hogy még mindig fogalmuk sincs, hogy ki robbantott és miért. És különösebben nem mozgat meg minket az sem, hogy a szakpolitikát már régen felülírta a politika és csak azért, hogy egy-egy hirtelen meggazdagodott politikus továbbra is pályán maradjon, valamint a betonból még többet lophasson. Szó nélkül nézzük a budapesti szuperkórház körüli cirkuszt is, amit minden racionális érv ellenére Kelenföldön akarnak felhúzni, egy már létező és bővíthető fél-szuperkórháztól 1 kilométerre.

De persze vannak olyan politikusok, akik szerint a magyar egészségügyi rendszer a legjobb Európában, vagy aki szerint “Vidéken ma sokkal jobb az egészségügy helyzete.”

Ideje lenne elkezdenünk azon gondolkodni, hogy jó-e ez így nekünk és valóban arra akarjuk-e használni ennek az országnak az erőforrásait, hogy Mészáros Lőrincek, Rogán Antalok jól éljenek, ahelyett, hogy mi egészségesebben, boldogabban élnénk, valamint európai ellátást kapnánk.

Tessék elhinni, a választás és a döntés is mi kezünkben van. Egyelőre...

Tovább

Így lopják szét az egészségügyet

Teljesen szétesett az egészségügy, illetve annak irányítása már biztosan, hiszen szemmel látható, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán már nem ura (talán sohasem volt) a helyzetnek. Most ugyanis a debreceni lobbi próbál meg egyéni képviselői indítványt benyújtani, ami az egész egészségügyi kancellária rendszert, vagy legalábbis annak alapjait verné szét. Pedig ezeket az alapokat egy 2014-es Századvég tanulmány tette le (ennek megismerését pedig a TASZ tette lehetővé). Igaz, ott nem kancellária néven, hanem ellátásszervezőként nevesítették az egészségügy területi vezetőségét és az így létrejött kórházakon átívelő egységeket pedig trösztként írták le, mindezt persze a jelenleg is működő angol mintáról másolták le. 

Nos, nagyon úgy néz ki, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárként ezen a feladatok megvalósítását  házfeladatként kapta meg a kormányzattól, legalábbis erre utal az a tény, hogy bár már lassan egy éve kinevezték, de programmal még nem lépett elő, azonban nyilatkozatai és ebben megjelölt szándékai tökéletesen egybevágnak a már említett tanulmány célkitűzéseivel. Arra azonban végképp nem lehetett számítani, hogy ebbéli céljában néha a saját - túlmozgásos, kisfalusi harangláb húzogatónak is alig megfelelő képességgel rendelkező - minisztere, illetve maga a FIDESZ hasonló tehetséggel megáldott, bár befolyásos tagjai fogják megakadályozni.

egészségügy Debrecen Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárság Balog Zoltán Kósa Lajos kancellária egyetemi kórház

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Márpedig a jelen helyzet szerint ez történik, hiszen nehezen értékelhető másként az az egyéni képviselői indítvány, amit Kósa Lajos, Halász János, Pósán László és végül Kucsák László nyújtott be az egyetemi kórházakról. Az indítvány alapvetően veri szét a Századvég által megálmodott egészségügyi rendszert. Ugyanis szakítana kancellária intézményével (nem a felsőoktatásban már kialakított kancelláriákról van szó, hanem az egészségügyi rendszer alapvető részét alkotandó kancelláriákról beszélek, amely a gazdasági kontrollt gyakorolná 8-10 kórház felett), és egy teljesen új intézménytípust hozna létre, az úgy nevezett egyetemi kórházat. Míg a kancelláriák egyfajta ellátásszervezőként koordinálnák egy-egy régió betegellátását, úgy, hogy minden területi intézmény a hatáskörük alá tartozna, addig a négy orvosi egyetem gyakorlatilag maga alá gyűrné az egész magyarországi egészségügyi ellátás fekvőbeteg részét, létrehozva az egyetemi kórházak nevű konglomerátumot, a kisgömbőc mintájára. Ez utóbbi a tervek szerint, a beszerzéseket is felügyelné. Valószínűleg ez lehetett az a csontkukac Kósáék szemében, amit nem tudnak elengedi és ezért próbálnak átnyúlni az egészségügyi tárca feje felett. Bár magáról az indítványról még keveset tudni, azonban az már kiszivárgott, hogy a négy orvosi egyetemhez (Budapest Szeged, Pécs, Debrecen) csatolt kórházak alkotnák a magyarországi fekvőbeteg ellátás gerincét. Ezek pedig igazi mamutszervezetként meg tudnák tartani a helyi befolyásukat mind a beszerzésekben, mind az amúgy nem elhanyagolható véleményvezér szerepben is. És a kutya valószínűleg itt van elásva: nem szívesen engednék ki a hatalmat, a befolyást és a beszerzések feletti felügyeletet a kezükből a NER által választott helyi kórházvezetők, hiszen ha a kancelláriához kerülnek a döntéskörök, akkor a helyi vezetők nem fogják tudni “támogatni” az általuk preferált beszállítói kört, vagy éppen nem tetszeleghetnek potentátor szerepben sem. Így hatalmuk és befolyásuk jelentős csorbát szenvedhet, azaz végső soron politikai szerepük is jelentősen erodálódik. Ezért nem mindegy a debreceni lobbinak, hogy honnan fúj a Passzátszél, és tudják-e befolyásolni a szélirányt. Ha az indítvány átmegy a FIDESZ frakción, aminek éppen Kósa a vezetője az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egészségügyi vezetésnek semmiféle ráhatással sincsen az eseményekre és az egészségügy irányítása átkerül a négy orvosegyetemhez. Pedig a Századvég tanulmány szerinti ellátásszervezőkre igen nagy szükség lenne, hiszen ezek segítségével egy-egy régió betegellátása racionalizálhatóvá, koordinálhatóvá válna, mind a kapacitások elosztása, mind ezek igénybevétele optimalizálható lenne, azaz a kereslet és kínálat egyensúlyba kerülhetne. 

Ezért az ellátásszervezők, azaz a kancelláriák kialakítása mellett jelentős érvek szólnak, hiszen egy jól működő ellátásszervező esetén kiszűrhetőek lennének a párhuzamos kapacitások, így  egy-egy ellátás nem lesz majd elérhető mindenhol, azonban ahol igen, ott azt professzionális szinten kapná meg az azt igénybe vevő, azaz, végső soron a beteg. Hiszen ha csak centrumokban  látható el egy-egy betegség, úgy a tudás és a felszereltség is oda fog koncentrálódni, így a jövőben egyre kevesebb lehetőség lesz az egészségügyben a “sufnituning” ellátásra.

Míg az egyetemi kórházak esetében valójában nem várható hasonló változás, mert a rendszer alapvető érdeke a változatlanság bebetonozása, valamint a beszerzések feletti kontroll megtartása, ami ugye lehetővé teszi, azt hogy a zalai parasztgyerekből (öndefiníció) bulibáró helikopterügyi miniszter válhasson, a döngölt padlótól Párizsig refrénnel.

Mindenesetre az egészségügy mindaddig csak és kizárólag a gyorsan és könnyen megfejhető tehén szerepét játssza, amíg nem képes saját érdekeit képviselni. Ez pedig nehezen képzelhető el, úgy hogy a terület felelőse csendben és némán tűri az ágazat szakmai kérdéseinek dilettáns meghatározását, pikánsan úgy, hogy maga is jelentős debreceni kötődéssel rendelkezik, hiszen éveken keresztül igazgatta a debreceni Kenézy Kórházat.  Minisztere pedig valójában egy gyenge képességű bájgúnár szerepét tölti be, akihez képest Dobzse László maga volt a döntésképesség etalonja.

Persze, politikai értelemben mindez tök rendben van.

Tovább

Ne kockáztassunk, ne hívjunk mentőt!

Hiszen valószínűleg előbb beér majd az állampolgári segítséggel a kórházba, mintha a mentőre várna másfél  órát, mint nemrég az a 37 éves nő, aki az M0-on lett rosszul a kocsijában, és szívinfarktus-, illetve strokegyanúval került végül is kórházba, igaz abból is rosszba, oda, ahol éppen nem működött a CT.

Bár Orbán Viktor azt mondta, hogy “nem hagyunk senkit az út szélén”, most már nyilvánvaló, hogy ezt a kijelentését nem az átlagállampolgárra, hanem a már ismert közszereplőkre - Rogán, Vajna, Mengyi - és a nemközszereplő Habonyfélékre értette és korántsem azokra, akik valamilyen segítségre szorulnak, vagy netán egészségügyi ellátásra.

Ahhoz, hogy megértsük azt, hogy ilyen esetek miért fordulhatnak elő, kicsit vissza kell mennünk az időben. Az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) mindig is híres volt szolidaritásáról, itt nem munkatársak vannak, hanem bajtársak, ide mindig jöhettek azok, akik valamiféle okból máshol alkalmatlanná váltak, még az ’56-os forradalom miatt máshol meghurcoltak is munkát találhattak maguknak a mentőszolgálatnál. Az OMSZ hasonlóképpen gondoskodott a bármilyen okból kocsizásra már képtelen dolgozóiról is. Más beosztásban irányítóként, raktárosként, portásként foglalkoztatta őket. Sajnos azonban ez a fajta szolidaritás a szakmailag alkalmatlanokra is kiterjedt, így vált egy-egy irányító csoport gyakorlatilag szociális foglalkoztatóvá (ők végzik a mentőautók irányítását, velük beszélünk a 104-en, ők döntenek arról, hogy milyen súlyosnak ítélik az esetet, mennyi időn belül, milyen felszereltségű kocsit küldjenek). A helyzetet még súlyosbítja, hogy sok  olyan mentődolgozó is az irányításon dolgozik, akik a mentőápolói iskola után mentési tapasztalat nélkül kezdtek el dolgozni, azaz fogalma sincs a mentőmunkáról. Ráadásul az irányításon dolgozók képzése is szemmel láthatóan meglehetősen silány, hiszen ezek a problémák nem új keletűek, nem most alakultak ki, hanem már sokkal régebben. 

Országos Mentőszolgálat rosszullét várakozás Mártai István Göndöcs Zsigmond Burány Béla Balog Zoltán

Fotó: mentok.hu

Azonban nem csak a személyi állomány képzetlensége (tisztelet a kivételnek), vagy alkalmatlansága adja a problémaforrást egyedül, hanem legalább ilyen fontos kérdésként merül fel a Mentőszolgálat túlterheltsége is. Amiért részben mi, állampolgárok is felelősek vagyunk, főleg a nagyobb városokban, hiszen itt az orrvérzéshez és a kullancshoz is mentő jár, persze, ha jut. (Érdekességképen, a budapesti irányítás naponta átlag 700 feladatot próbál ellátni kb. 80-100 mentőegységgel.)

Másfelől az is jelentősen hozzájárul a jelenlegi mentési kapacitás elégtelenségéhez és a mentésirányítás ugandai állapotához, hogy a mentésirányításra szánt 4.1 milliárd forintos fejlesztés a Göndöcs-Mártai-Burány főigazgatói triász keze között, köddé vált, elolvadt és végül nem hasznosult. Érdekes, hogy a hármasfogatból Göndöcs most is a mentőszolgálatnál dolgozik vezető beosztásban, miközben a korántsem makulátlan Vöröskereszt elnöke. Míg Mártai nemrég kapott felhatalmazást Balog emberminisztertől stratégiaalkotásra.

Pedig a 4.1 milliárdos uniós forrás úgy tűnt el, hogy nem vásároltak belőle megfelelő kikérdezési protokollt, ami segítene meghatározni egyáltalán azt, hogy mi a mentőfeladat, és mi nem, vagy például milyen esethez kell azonnal orvost küldeni, milyenhez elég később és csak ápolót küldeni. 

Nem vásároltak belőle megfelelő kommunikációs eszközöket (a pár éve vásárolt tablettek már akkor is alkalmatlanok voltak, hiszen például több percig tart egy excel tábla megnyitása is). 

Nem készítettek ebből a pénzből megfelelően hatékony tréningeket sem, és egyáltalán nem foglalkoztak a humánerőforrás menedzselésével. 

És nem utolsósorban maga a politikai is jelentős felelősséggel tartozik. Hiszen 2010-óta a negyedik főigazgatóját fogyasztja el a Mentőszolgálat, aminek a hátterében az állhat, hogy Balogék számára sohasem a rátermettség és a képesség volt egy-egy pozíció betöltésénél a legkívánatosabb érv, sokkal inkább a megbízható NER tagság és a szervilizmus. Valamint maga a nagypolitika sem fordított az elmúlt hat évben megfelelő figyelmet az egészségügyre, így következmények nélkül benyelte, hogy többmilliárdos uniós források tűntek el eredménytelenül, akárcsak a Mentőszolgálat 4,1 milliárd forintja. 

Persze eset kialakulásáért felelős - nem utolsósorban - az a fejetlenség is, ami a budapesti kórházi ellátást is jellemzi. Hiszen ez a beteg nem elég, hogy 37 évesen egy olyan betegséggel várt másfél órát a mentőre, aminél minden perc számít - stroke-nál és infarktusnál is korai gyógykezeléssel jó eséllyel teljes gyógyulás érhető el - hanem még a mentőnek sikerült is olyan kórházba szállítani, ahol a CT éppen akkor nem működött (hivatalosan le volt mondva), ezzel is jelentősen rontva kezelés hatékonyságát. (A CT vizsgálat stroke esetén alapvetően határozza meg a kezelés módját). Erre pedig nem nagyon lehet más indok, mint az elégtelen kommunikáció. 

Szintén magáért beszél az a szám, hogy jelenleg is 30 kórház működik Budapesten, ötvenvalahány telephellyel, és évente 17.000, azaz tizenhétezer kórházi lemondást (ágy-, CT-, Osztály-. stb) kezel a Mentőszolgálathoz tartozó Központi Ágynyilvántartó, azaz évente 17 ezerszer jelenti ki valamelyik kórház, hogy valamelyik osztálya, és/vagy diagnosztikai eszköze nem tud aznap több beteget fogadni, humánerőforrás- vagy helyhiány, esetleg karbantartás, meghibásodás miatt.

Ahhoz, hogy többet hasonló eset ne forduljon elő és szeretteinket biztonságban tudjuk, el kell fogadnunk, hogy minden nem jár. Meg kell tanulnunk (erről itt írtam korábban), hogy az egészségügy melyik részéhez fordulok az aktuális problémámmal, a háziorvoshoz, a szakrendelőhöz, a kórházhoz, vagy éppen a mentőkhöz. Ugyanis ha mi ésszerűen használjuk az erőforrásokat, és nem próbáljuk meg a ballisztikus rakétával eltalálni a verebet, akkor a kapacitásokhoz is jobban hozzáférünk majd.

De addig is csak magunkra számíthatunk, amíg egy dilettáns pap tipródása miatt sem határozták még meg Budapest egészségügyi szükségletét, és elfogadjuk, hogy fontosabb stadionokat építeni, vagy a nem létező kvóta ellen népszavazást elrendelni sok-sok milliárdokért. És persze elfogadjuk azt is, hogy a még egy éve sem kinevezett jelenlegi főigazgató nyakába  varrják a Mentőszolgálat több éves elmaradását.

Kétség ne legyen, azért Habonynak, Rogánnak, Vajnának valahogy majd mindig lesz mentő a beszakadt körmükre is, hiszen ők nem maradhatnak az út szélén. 

De az egyszerű szavazó ennyit biztosan nem ér, még ha majd vasárnap buzgón ikszeli is a nemeket.

A 37 éves betegnek pedig gyors, teljes gyógyulást kívánok!

Tovább

AIDS-es migránsok

Dübörög a migránskampány, így most gyakran olyanoknak is jár 15 perc hírnév, akik eddig szerencsénkre a sötétség jótékony homályában leledztek. Azonban most a migránsszagra, mint légy a szarra gyűlnek és ontják magukból a nógrádis félművelt közhelyeket. Sajnos a mára már teljesen értelmét vesztette kvótaellenes népszavazásosdi kampány odáig süllyedt, hogy már néhány orvos is megirigyelte Nógrádi György közhelyes félelemkeltését és felkenve érzi magát arra, hogy olyan területen is markáns véleményt nyilvánítson, amihez szemmel láthatólag vajmi keveset ért. Mint ahogyan tette ezt a szombathelyi kórház mellkassebész főorvosa, Kecskés László, először a szombathelyi helyi TV-ben, majd a szombathelyi 7 nap nevű újságban.

Mindig tisztelettel figyelem azon orvos kollégák véleményét, akik a számok bűvös rengetegében eligazodva, Erdős Pált  megszégyenítő matematikai érzékkel nyilatkoznak. Pontosan úgy, mint ahogy tette ezt Kecskés doktor arról, hogy kormányunk eddig 350 millió forintot költött a menekültek/migránsok egészségügyi ellátására és ezt bizony költhetnénk másra is. Teljesen egyetértek azzal a felvetéssel, hogy az egészségügynek úgy kell minden fillér, mint mellkassebésznek a szike. De talán azt az apró 5 milliárd forintot is felhasználhattuk volna értelmes célokra, amit - a már már teljesen értelmét vesztett - kvótaellenes népszavazásra költünk, vagy azt a 15,2 milliárd forintot is, amit a szombathelyi Haladás stadionra.

A számtanlecke után Kecskés doktor, aki egyébként szombathelyi önkormányzati képviselő (sőt ő az egészségügyi bizottság elnökei is) nyilatkozatában gyorsan a lényegre is tör. Ugyanis azt állítja, hogy a menekülők/migránsok, olyan indikátor betegséggel érkeznek, mint TBC, és Hepatitisz (májgyulladás). Így aztán most már nagyon vigyázzunk!

Mindez azért rendkívül érdekes, mert a WHO honlapján fellelhető migrációval foglalkozó kiadvány szerint a TBC előfordulása Szíriában 17 új eset jut évente 100 000 lakosra, míg az európai régióban ugyanez a szám 39. Azaz a TBC előfordulásának esélye Szíriában jóval kisebb, mint az Unióban, így inkább a menekülteknek kellene félniük.

A Hepatitisz A fertőzés előfordulása pedig mindenhol megnövekedik, amennyiben a szociális körülmények jelentősen leromlanak, márpedig egy menekülttábor nem nevezhető sem Hilton hotelnek, sem a sterilitás alapjának. Pontosan ezért, nem meglepő módon hazánkban is előfordult számos Hepatitisz A járvány még Budapesten is. A többi felsorolt betegségek (himlő, kanyaró stb) ellen pedig pontosan mi vagyunk oltottak, tehát ez ránk nézve jelent kisebb veszélyt, azaz megint csak a menekülteknek kellene félniük.

Kecskés doktor azonban nem áll itt meg, hanem még fokozza a hergelést és rögtön rátér a HIV/AIDS méltán rettegett és népszerű témájára.

Ezt aztán több okból sem igazán értem. Először is, ha valaki ennyire irtózik más kultúrájú népektől, az nyilván nem is akar semmiféle szexuális kontaktus ezen lényekkel, márpedig a HIV jobbára így terjed (a közös tű használat ennél a gyűlöletnél fel sem merül, a transzfúziót meg évtizedek óta szűrik).

Másfelől a doktor azt nyilatkozza, hogy  egy 2005-ös (!) statisztika szerint Európában 700 000 AIDS-es van és ebből 170 000 a migránsok közül kerül ki. Én nem tudom, hogy honnan vette ezeket a statisztikai adatokat szakértőnk. De nagyon-nagyon rossz hírem van: 2016-ot írunk és meg kellene tudni különböztetni legalább fogalom szintjén a HIV fertőzést és az AIDS betegséget, egy orvosnak meg pláne. Nos, 2013-ban Európában összesen 504 445 HIV fertőzöttről tudtak és 4369 AIDS betegről. És láss csodát, hol van a legtöbb fertőzés Kelet-Európában, Litvániában. Persze a tényleges fertőzöttek száma ennél jóval magasabb lehet, hiszen sokan élhetnek úgy HIV-vel  a szervezetükben, úgy hogy erről nem tudnak. De mielőtt Kecskés doktor elkezdené a kezét dörzsölgetni, hogy ez utóbbi megállapítás biztosan a migránsokra igaz, mellékelek egy térképet a WHO honlapjáról, amin feketén fehéren kiderül, hogy a  HIV fertőzöttek aránya Szíriában sokkal alacsonyabb, mint az EU országaiban, hazánkat is beleértve. Tehát ismét a szír menekülteknek lenne mitől tartaniuk.

migránsok kvótaellenes népszavazás Kecskés László AIDS HIV betegségek TBC referendum

Abban viszont igaza van Kecskés doktornak, hogy a menekültek együttműködése nélkül nehéz bármiféle közegészségügyi ellátást/szűrést megszervezni.  Ehhez kellett volna a kormányzati szándék és lobbierő, ami sajnos a jelek szerint egy óvodás érdekérvényesítő képességével egyenlő uniós szinten. Hiszen véleményem szerint a menekült/migráns kérdés kezeléséhez zárt táborokat (ezt az Unió nem engedi) kell létrehozni, itt pedig belátható időn belül  (2-3 hét) dönteni kell a menekültstátusz megadásáról, vagy elutasításáról. (Itt egyébként még a titkosszolgálatok is sokkal effektívebben működhetnének.) Mert ez a státusz valóban azt kell, hogy jelentse, ami a nevében szerepel. Azaz a gazdasági menekülteket, a migránsokat nem fogja tudni Európa befogadni, ellenben azokat, akik háború elől menekülnek, azokat humanitárius kötelességünk befogadni, még akkor is, ha mellkassebész főorvosok vagyunk. (Ezen menekültek pedig nagyrészt Szíriából érkeznek, ezért is szerepel példaként a cikkben több helyen Szíria.)

De a kormányzatnak ez az egész migránskérdés és kvótaellenes népszavazás úgy kell, mint egy falat kenyér, hiszen ez pontosan olyan mint az első hó, gyönyörűen elfed mindent, Habonyt, Vajnát, Rogánt, még akár majd Mengyit is.

És addig is Kecskés doktorok nyilatkozhatnak, beszélhetnek valótlan ostobaságot és szíthatják a gyűlöletet, ahelyett hogy költenénk AIDS oktatásra, felvilágosításra, egészségkultúrára, meg arra a 18 új rákgyógyszerre, amit az OEP nem fogad be.

Pedig, ha tudnák, hogy gyűlölet helyett…

migránsok kvótaellenes népszavazás Kecskés László AIDS HIV betegségek TBC referendum

Tovább

Megállt az idő az egészségügyben

Ónodi Szűcs Zoltánnak szinte biztosan, hiszen saját bevallása szerint is szeretne gyorsabban haladni az általa kezdeményezett változtatásokkal kapcsolatban. Merthogy a legutóbbi hírek szerint a kancelláriák bevezetését csak el kell halasztani 2018-ra, a választások utánra. Ugyanis a politika nem meri felvállalni az egészségügy átszervezését és az orvosbárók piszkálását a választások előtt bő másfél évvel, annak ellenére, hogy a folyosói pletykák szerint már a kancellárok neve is megvan.

egészségügy kancellária Lázár János Balog Zoltán NER Ónodi Szűcs Zoltán

Kép: shutterstock_116202724.jpg

Már maga Lázár János is azt nyilatkozta a Népszavának, hogy nem szabad lebecsülni az orvosok érdekérvényesítő képességét, és nem szeretnének konfliktusba keveredni az orvoslobbival, ezért javasolják, hogy 1-2 évig több jogkörük maradjon a kórházigazgatóknak és ne térségek szerint szervezzék az ellátást, hanem megyénként. Meg még azt is mondta, hogy nehogy a túlzott központosítással itt is olyan csapdába kerüljenek, mint az oktatásban a KLIK-kel.

A nyilatkozat több okból is rendhagyó, először is a kancelláriaminiszter maga mondja ki, hogy nemhogy túltolták a biciklit, hanem valamit teljesen elrontottak. Másodszor is a kancelláriaminiszter szólal meg az EMMI-t érintő kérdésekben. Harmadszor, azokra az orvosbárókra kíván támaszkodni, akiket nem meglepően ez a rendszer maga helyezett pozícióba, így a óvatoskodás és a verbális konfliktuskerülés semmi mást nem jelenthet, minthogy Lázár nyílt csapást mért Ónodin keresztül Balogra. Akire nem nehéz bármilyen csapást is mérni, hiszen kvalitásai a segédlelkészi hivatal követelményeit is éppen, hogy súrolják, így már lassan a NER-en belül is egyre kevésbé vállalható figura (pedig a mérce szemmel láthatóan nagyon alacsony). Negyedszer, az is elhangzott, hogy Lázár a megyei ellátást preferálná, a régiós komplexebb, olcsóbb és fejlettebb rendszer helyett. Ugyanis ha az ellátás megyénként szerveződik, sokkal több NER huszár kerülhet pozícióba és teheti azt, amihez a legjobban ért: a semmit. Míg régiós szintű ellátásszervezés esetén kevesebb pozíció jut a centralizált rendszernek köszönhetően, azaz a rendszer olcsóbb és akár jobban szervezett is lehet.

Így, amennyiben a Lázár féle elképzelés valósul meg, minden kis NER huszár megnyugodhat, ugyanis lesz pénz új autóra, nyaralásra, csokira és a most regnáló kórházigazgatók is folytathatják basáskodásukat, akárcsak a méltán hírhedté vált Bedros Róbert.

Igaz, ennek az ára a kevésbé hatékony és drága ellátás lesz. Pedig az egészségügyben létrehozni kívánt kancellária - bár elnevezése szerintem rendkívül fellengzős és hivalkodó, sokkal inkább kellene ellátásszervezőnek hívni - valóban arra lenne hivatott, hogy racionalizálja az ellátást. Ugyanis ideje szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem lehet minden faluban fenntartani kórházat és nem lehet minden kórházban szívtranszplantációt végezni. Tehát a feladatokat és a meglévő kapacitásokat ésszerűen meg kell szervezni és el kell osztani, hiszen ez fogja az ellátás biztonságát növelni. Mert az értelemszerű, hogy az az orvos fogja a legjobban elvégezni a szívtranszplantációt, akinek a legnagyobb rutinja van ebben, és nem az, amelyik évenként 1-2 hasonló műtétet végez. Nos, ezen kapacitások összehangolása lenne a kancellária feladata, na meg persze a beszerzéseké is. Így viszont nehezen lenne elképzelhető, hogy egy városi kis kórház olyan lélegeztető gépet vásároljon, ami tudásában egy klinikát is kiszolgálna, a kis kórházban ellenben ennek a tudásnak csak a 20%-át hasznosítják. Persze-persze, nem véletlen a szükségtelenül nagy tudású gép megvásárlása, hiszen Mengyi óta tudjuk, hogy mindenhol felmerülhetnek alkotmányos költségek.

Ezeket a szükségtelenül túldimenzionált beruházásokat egy biztosítási alapon jól működő régiós szintű ellátásszervező ellenben sikeresen megakadályozhatná.

Mindezek ellenére, nem alaptalan Lázár félelme a központosítással kapcsolatban, hiszen Balogék már létrehozták azt a GYEMSZI-megaszervezetet (mai nevén Állami Egészségügyi Központ), amely az egészségügy válságát csak tovább mélyítette. De nyilván ez egészségügy és az oktatás siralmas helyzete mind több és több muníciót szolgál ebben az állóháborúban a miniszterelnökség számára. Ennek a háborúnak estek áldozatul a háttérintézmények is, aminek az egészségügy kapcsán végül a a betegek látják kárát.

Ezért nem ártana már lezárni ezt a háborút, aminek akár üdvös vége is lehetne Lázár győzelme, hiszen ekkor talán az egészségügy is kaphatna hozzáértő vezetőt és a racionalitás vehetné át a rendezőelvet. Persze ehhez az is kellene, hogy végre szakítsunk a NER-hagyománnyal és ne pártpreferenciák alapján nevezzünk ki egyéneket pozícióra, hanem azok alkalmassága miatt. Ugyanis jelenleg az az állítás igaz, hogy a tehetségtelen vezető nem vész el, csak átalakul, mint például Beneda Attila, aki alkalmatlan volt államtitkárnak az egészségügyi vonalon, majd hirtelen alkalmas lett család- és népességpolitikai oldalon.

Ónodi  Szűcs Zoltán pedig sodródik tehetetlenül a politika keltette hullámok mentén, és immár sokadszorra nézi végig azt, hogy a megvalósítani kívánt céljai felett a politika átnyúl. Az ő felelőssége, hogy mindezt megalkuvóan, csendben hagyja és végignézi, ahogy a tehetségtelenség szétveri a düledező rendszert.

De mindeközben inkább rettegjünk, mert jönnek a migráncsok és ez most sokkal fontosabb annál, hogy a lassan már nigériai szintű egészségügyi ellátás miatt mind meghalunk.

Apropó, nem a romák segélyét kellene elvenni, hogy megállítsuk a bevándorlást, nem őket kellene ijesztgetni, hanem csak ki kellene rakni néhány fotót a kórházak állapotáról, meg valahogy kiplakátolni, hogy az elmúlt hat évben (még nincs 8) mennyi “alkotmányos” költség került a híres Idi Amin afrikai diktátorhoz hasonlóan politikusainkhoz. Azt is érdemes lenne kiplakátolni, hogy immár van keresztényüldözés elleni államtitkárságunk is közel egy milliárdért, hogy te gaz muzulmán tudd hol a helyed! Higgyétek el feleim, mint a vámpírok a keresztes fokhagymát, úgy kerülnék el a határainkat a migráncsok.

Persze amíg rettegünk, addig nem gondolkozunk arról ,hogy hogyan nő a Pasa Park, és hogyan lesz egy egyszerű nép gyermekéből milliárdos az állam segítségével. És azon sem, hogy a magyar halálozási ráta  (népesség arányosan) az uniós átlagnál 70 %-kal magasabb.

Tovább

Kirúgják a mentők főigazgatóját?

Sajátságos valóságshow-ba kezdett az EMMI, hiszen megint vezetőcserét terveznek az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) élén - 2010 óta az ötödik főigazgató adhatja át a kilincset - legalábbis erre enged következtetni a kozigallas.gov.hu-n frissiben megjelent főigazgatói pályázat. Máté Gábor jelenlegi megbízott főigazgató még egy éve sem tölti be a vezetői tisztséget és lehet, hogy máris mennie kell. Ugyanis a pályázat értelmében egyetemi végzettséghez kötnék a főigazgatói pozíció betöltését, valamint 5 éves vezetői gyakorlat meglétéhez, és bár az alapjogszabály ezek alól biztosítana felmentési lehetőséget, maga a pályázat ezt kizárja. 

A jelenlegi megbízott főigazgatónak Máté Gábornak nincsen az interneten elérhető önéletrajza, azt viszont biztosan tudni, hogy főiskolai végzettsége van, ha csak ez van az a jelen kiírás szerint nem lesz elég. 

De vélhetően nem ez a bűne. Az, hogy valójában mi állhat a várható vezetőcsere mögött, még nem tudni biztosan és valószínűleg a NER ezt úgy fogja kommunikálni, hogy Mátét amúgy is ideiglenes vezetőként képzelték el, ugyanis nem véglegesítették. Tehát a szokásos "nincs itt kérem semmi látnivaló" kommunikáció várható.

Országos Mentőszolgálat főigazgatói pályázat Máté Gábor Balog Zoltán Ónodi Szűcs Zoltán Mártai István

Kép: budaörsinfo.hu

Persze a kényes és piszkos feladatokat végrehajtatták a jelenlegi főigazgatóval, ugyanis Máté kisöpörte a szervezetből az ott rekedt mind emberileg, mind szakmailag alkalmatlan vezetőket. Ez utóbbiak viszont minden fórumon megpróbáltak visszakerülni a rendszerbe, hiszen igazi NER huszárok lévén ez az egyetlen szervezet tűrte meg tehetségtelen és kártékony ténykedésüket évekig. Ennek eredménye lehetett az a néhány igen megtévesztő riport, amelyek a Pestisrácok nevű kormányzat közeli hírportálon jelent meg és a közelmúltban a Hírtv Látószög című műsorában készült anyag is. Ez utóbbi nem csak megtévesztő volt, hanem egyenesen hamis is, hiszen a riport lezárásaként azt sejtették, hogy a dolgozók az elégedetlenségük miatt a főigazgató ellen terveztek tüntetést, holott éppen ellenkezőleg, a főigazgató mellett kívántak tüntetni az OMSZ FITT mozgalom szervezésében. Nem véletlen az sem, hogy a Pestisrácok ellen az OMSZ sajtópert indított.

Valószínűleg a már említett egykori vezetők zsizsgésének köszönhető, hogy Balog emberminiszter felkérte Mártai István egykori OMSZ főigazgatót, hogy készítsen stratégiai tervet az OMSZ jövőjével kapcsolatban. Azt a Mártait, akit egyébként ő maga rúgott ki alkalmatlansága és a már tarthatatlan és egyre nyilvánvalóbb botrányok miatt és aki méltán kiérdemelné a mentők mindenkori legalkalmatlanabb vezetőjének megszavazott 2. helyezését. Erről itt írtam korábban. Ezt egyébként Máté, a jelenlegi főigazgató úgy kommentálta a facebook oldalán, hogy “epét hány”. Lehet, hogy Balognál ez tette be a kaput és sértődöttségében behisztizett és ennek eredménye a pályázat,  hiszen mégis hogyan is meri valaki a döntését kritizálni, ez igazán nem NER kompatibilis, még akkor sem, ha maga döntés éppoly ostoba, mint az azt meghozó miniszter.

A pályázat kiírása még így is érdekes, hiszen Máté egy kis megnyugvást hozott a szervezetbe, az állomány érezhetően ragaszkodik hozzá, ugyanis sok olyan kérdésben született előrelépés, amely a dolgozói elégedetlenkedéseket lecsillapította. Először is alkalmatlanságuk miatt kirúgta a már mindenkit irritáló vezetőket, majd tető alá hozott néhány hangulatjavító intézkedést is, mint a budapestieknek adott ingyenes BKV bérlet, valamint a 24 órás szolgálatvállalás lehetősége. Érezhetően ezen gesztusok után a dolgozók kezdték azt hinni, hogy valami megindult, sorsuk és a mentőszolgálat sorsa is hosszú évek után egy kissé jobbra fordul.

Na, ezt az álmot veri most szét a megjelent álláspályázat. Ami mögött még az is elképzelhető, hogy Ónodi Szűcs Zoltánnak van még olyan nyírségi ismerőse, akit nem tudott helyzetbe hozni és akinek a NER szerint szintén jár 15 perc hírnév ebben a szürreális valóságshowban. Az, hogy közben az OMSZ szétesik, ezek szerint nem tétel, mint ahogy az sem, hogy emiatt  emberek halhatnak meg. Mindenesetre az új főigazgató nagy valószínűség szerint  orvos lesz, hiszen a pályázat szerint ez előny, így még az is lehet, hogy Mártai a főigazgatói székből írhatja a stratégiát. 

Egy dologban szinte biztos vagyok, mégpedig abban, hogy ennek az egész pályázatosdinak a dolgozók nagy része nem örül és ennek vagy így, vagy úgy, de hamarosan hangot fognak adni.

Hiszen amint már írtam, a mentős olyan, mint a medve és a medve nem játékszer!

Tovább

Ezért nem jön ki az ügyelet

Jó pár évvel ezelőtt egy közeli hozzátartozóm egy budai kerületben ügyelt, amikor a rendőrség kérte a segítségét halálmegállapításhoz. Rutin feladatnak tűnt a dolog, addig, amíg a helyszínre nem érkeztek és - az említett orvos hozzátartozóm - meg nem látta a vizsgálat tárgyát, egy csontvázat. Persze rögtön elmagyarázta helyszínen lévő szervnek, hogy legközelebb lesz szíves régészt hívni és nem orvost, ugyanis ez az eset inkább oda tartozik.

Ugyanis a háziorvosi ügyeleti munka szépségei közé tartozik a halálmegállapítás és a halotti bizonyítvány kitöltése is. Igen, sajnálatosan ez Magyarországon orvosi feladat, szemben néhány európai országgal, ahol az orvos munkaideje drága, éppen ezért ezt a munkát jól képzett egészségügyi középkáder végzi. 

A fent említett hozátartozóm döbbenete valószínűleg hasonló lehetett az enyémhez, amikor meghallottam, hogy 4.1 milliárd  forintot kívánnak még plusz elkölteni a háziorvosi ügyeletek további finanszírozására.

háziorvosi ügyelet egészségügy mentőszolgálat Balog Zoltán EMMI keresztényüldözés

Kép: Orvosi ügyelet/Fotó: XV Média, Nagy Botond

Ugyanis a rendszer igen pazarló, évente több mint 10 milliárd forintot emészt fel csak a háziorvosi ügyelet központi finanszírozása a több mint 117 milliárdos alapellátás éves finanszírozásából (köszönet Dr. Komáromi Zoltánnak, az adatokért). Ehhez a több mint 10 milliárdos összeghez még hozzájön az egyes önkormányzatok által fizetett plusz fejkvóta is ( gazdagabb önkormányzatnál ez több pluszforrást, szegényebbnél akár a semmit jelentheti). Így a már említett 4.1 milliárdos többlettel (már ha ez igaz) az idei finanszírozás elérheti, vagy - az ismeretlen összegű önkormányzati  finanszírozással - akár meg is haladhatja az Országos Mentőszolgálat éves költségvetésének a felét. 

Ugyanakkor, mint minden terület az egészségügybenm ez a szektor is jelentős humánerőforrás problémákkal küzd, így működtetése egyre drágább és drágább lesz, ha minden változatlan marad. Budapesten az már régen nem kirívó eset, hogy az ügyleteken az előírt két orvos helyett (egy kijárós, egy bent lévő) csak egy van szolgálatban, már ha egyáltalán van és nem mentőtiszttel látják el a szolgálatot. Vidéken még sok helyen a háziorvosi praxisok a felelősek az ügyelet ellátásáért és és valószínűleg ez is hozzájárul a háziorvosi rendszer válságához. Hiszen senki sem szeret pluszmunkát végezni nyomott bérért. Az ügyeletben fizetett bér ugyanis meglehetősen alacsony, hiszen 2 -3 000 forintos óradíjról van szó, ami tartalmazza a teljes bértömeget, számlás bérről  lévén szó. Így az orvosi óradíj nettó 1000-1700 forint körülire jön ki. Ehhez jön még a nem túl jelentős hálapénz. Hiszen az a beteg, aki hajlandó pluszt fizetni, az vagy a magánszektorban próbál gyógyulást keresni, vagy fizet a háziorvosának, aki ezért lelkesen látogatja és nincs szüksége ügyeleti ellátásra, kivéve, ha nagyon akut problémája van és a háziorvosát nem éri el.

A bérnek megfelelően az ebben a szektorban dolgozó orvosok túlnyomórészt vagy kezdők, vagy nyugdíjasok.  

A munka pedig több, mint változatos, de igen erősen terület- és  (influenza)szezonfüggő is. A nagyvárosokban, ahol az egészségügyi öntudat viszonylag magas, komoly leterheltséget jelenthet egy-egy műszak, míg a falvakban, ahol kevésbé harapózott még el a “nekem ez jár” mentalitás, valamivel nyugalmasabb műszakokra számíthat az orvos. 

Az alacsony bérek és szabályzók híján előfordul, hogy az ügyelet egyszerűen visszautasítja a beteghez való kivonulást, és a mentőszolgálathoz irányítja a telefonálót. Ilyenkor kezdődik el a pingpongozás a beteggel. Ugyanez igaz fordítva is, a mentőszolgálat is küld beteget az ügyeletnek. A helyzet kaotikus, hiszen nincsen sem egységes irányítás sem egységes definíciók, amelyek meghatároznák, hogy mi tartozik az ügyelet hatáskörébe és mi egyértelműen a mentőszolgálatéba. Bár az egységes irányítást Szócska Miklós még államtitkár korában beharangozta, ez pontosan úgy sikerült, mint általában bármi, amihez hozzányúlt: sehogy. Így könnyen előfordulhat az, hogy egyes betegekhez egyszerre ér oda a mentő és az orvosi ügyelet, míg másokhoz egyáltalán nem megy senki, vagy esetleg csak a sokadszori telefonálgatás után. És mindeközben a két rendszerre évente 50 milliárd körüli összeget költünk ezzel a hatásfokkal.

Esemény utáni tablettát szeretnék felíratni! Nem merek nekimenni az éjszakának, már három napja fáj a gyomrom! Lázas vagyok, írjon fel valamit! Elfogyott a rendszeresen szedett gyógyszerem!  - ezek a mindennapos kihívások az ügyeleten. Ugyanis az ügyleti munka sokszor nem igényelne azonnali ellátást, amennyiben rendelkeznénk némi egészségkultúrával, és ezt tanítanák is már az alsó tagozatban az olyan tölteléktárgyak helyett, mint a hittan és erkölcstan. 

A komolyabb problémák kezelésére meg ott lenne a mentőszolgálat és a kórházak sürgősségi osztályai, az ügyletere fordított forrásokból ezeket kellene megerősíteni. Persze ez is csak akkor működne, ha nem az döntené el hogy hol létesüljön mentőállomás, hogy melyik polgármester rendelkezik nagyobb lobbierővel, hanem a szükség és a leterheltség. 

Igen, ehhez valóban kellene egy egészségpolitikai vízió és egy program sem ártana, ami megpróbál rendet vágni a káoszban. 

Azonban túl könnyű lenne minden felelősséget áthárítani a politikára, hiszen nem csak a politikának kellene változni, hanem a társadalomnak is. El kell fogadnunk, hogy minden nem járhat, de nem lehetetlen tisztességes ellátáshoz való hozzáférés, amennyiben hajlandóak vagyunk ezért például egy picit utazni, vagy alapvető dolgokat megtanulni (lázat csillapítani stb…). És nem elfogadni azt a tényt, hogy az egészségügy és az oktatás a politikai szemetesvödörben létezzen.

Az esemény utáni tablettát pedig bátran lehetne vény nélkül is adni a gyógyszertárakban. Hiszen gyakorlatilag most is így kapják a hölgyek, minden féle nőgyógyászati vizsgálat nélkül, az előre megírt receptet, a nővértől. Igaz, hogy ebben az esetben a népszaporulat csökkenne.

Így pedig csökkenne azok száma is, akik simán benyelik, hogy a Balog vezette minisztérium közel egymilliárd forintot költ el keresztényüldözés elleni helyettes államtitkárságra, az oktatás és az egészségügy rendbetétele helyett. Ez pedig tényleg nem lehet érdeke a kántor-miniszternek.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek