Tél volt és hó esett, jöttek az ünnepek, gondolhatta a kormányfő, amikor a legutóbbi kormányülésen döntöttek Budapest egészségügyi fejlesztéséről, június 3-án. Döntöttek az új szuperkórházról és arról a 335 milliárd forintról, amit Budapest egészségügyi átalakítására szánnak. Hogy a döntés milyen állapotban született, ki mennyi páleszt, szotyit, vagy más serkentőt fogyasztott, hogy esetleg Deutsch Tomit is meghívták-e porozni, arról nincs hír. De egy  biztos, józan megfontolt állapotban ilyen döntés nem születhetett volna.

Budapest egészségügy egészségügyi fejlesztés szuperkórház kormány Felcsút kisvasút #enesazegeszsegügy

A fővárosban és az agglomerációjában közel 3 millió ember él, fekvőbeteg ellátásukért leginkább a budapesti kórházi struktúra felelős. Azt pontosan tudjuk, hogy ez a struktúra rossz és lassan már balkáni szinten sem képes kiszolgálni a hozzátartozó betegeket. Éppen ezért sokan, sok helyen megemlítettük, hogy 3 - 4 szuperkórházra van szüksége a városnak, olyanokra, mint egy jól felszerelt megyei kórház. Pontosan olyanokra, amelyeket az utóbbi időben több vidéki nagyvárosban uniós forrásból felújítottak. Azt is viszonylag egyértelműen sugalltuk, hogy a 4 szuperkórházból csak egyet kell a nulláról megépíteni, a másik három fejleszthető lenne már meglévő kórházak átalakításával, a  többit pedig be lehet zárni, vagy más irányba fejleszteni. Annak meg végképp egyértelműnek kellene lenni egy egészségügyi kormányzat számára, hogy a jelenleg is megtalálható pavilonrendszerű kórházaknak (István, János, László) a modern egészségügyi ellátásban semmiféle szerepe nem lehet.

És akkor úgy látszott, hogy az üzenet kezd átmenni a vér-agy gáton és talán valami apró csíra kezd a kormányzati szalonna- és pálinkaködön átsejleni, hiszen maga az egészségügyi államtitkár nyilatkozta azt a minap, hogy legalább három szuperkórház kell Budapestre.

De nem, kutyából nem lesz szalonna, sem pálinka! A kormány a legújabb döntése szerint az Etele téren kíván kórházat építeni. Az Etele téren, ami a szuperkórházzá fejleszthető Szent Imre Kórháztól néhány utcányira van. És ez a szuperkórház lesz a felelős az észak-budai, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó agglomeráció ellátásáért, mert a János kórházat (egyébként nagyon helyesen) bezárják. Tehát Leányfaluról a beteg a több, mint 30 kilométerre lévő Etele térre fog mentőzni, akár életveszélyes állapotban is, teljesen keresztül vágva a fővároson északról-délre. 

A döntés annyira irracionális, mintha az ország ellátására Felcsúton egy kórházfalut hoznának létre, és egyben minden kórházat bezárnának, de a kisvasút hálózatot azért bővítenék.

Nem is tudjuk, hogy mi lehetett a döntés hátterében, esetleg egy ma még jól leplezett telekügylet, vagy egész egyszerűen a fent már leírt serkentők hatása, amely pszichés problémával társult, talán szimpla Budapest-gyűlölet, vagy mindezek együttese. Netán a döntés úgy született, hogy “nesze, baszd meg, itt a kórház” a rebellis budapestieknek, vagy az Etele tér volt az első terület, amit a miniszterelnök felismert Felcsútról a Parlamentbe menet? 

Hasonlóan elhamarkodottnak és túlzónak tűnik az a 335 milliárd forint, amit Budapest egészségügyi ellátásának fejlesztésére kívánnak fordítani. Erről még nem tudunk pontosabb részleteket, azonban a fenti példán is jól látszik, hogy az összeg jó része szét fog folyni teljesen értelmetlen beruházásokra, meg persze Matolcsy uncsitesókra. Emlékeztetőül, a Korányi projekt sürgősségi tömbjére 8.1 milliárd forint volt előirányozva. A Duna Medical Center kórházzá alakítása pedig a tervek szerint 20 milliárdos beruházást jelent, ha háromszor akkorát kívánnának építeni, ugyanabban a luxus kivitelben, az is “csak” 60 milliárdos beruházás lenne. Jó, egyszer élünk, legyen négy ilyen teljesen új szuperkórház, az még mindig csak 240 milliárd. És ekkor jönnek az unokatesók? Vagy esetleg a 335 millió forint tartalmazza a felcsúti kisvasút meghosszabbítását az Etele térig, hogy a falu apraja-nagyja az új szuperkórházban operáltathassa a benőtt körmét? 

És az egész lufit úgy fújják fel, hogy Budapest népe térdre-imára boruljon a kormány nagylelkűsége előtt. 

Pedig jó lenne tisztába tenni egy apró tényt. Nem tesz a kormány szívességet azzal a budapestieknek, hogy gondoskodik az itt élő mintegy 3 millió ember korrekt egészségügyi ellátásáról, mert ez nem szívesség, hanem ez a kormány kutyakötelessége. Pontosan annyira, mint bármely település ellátásának biztosítása. Hiszen az itt élő emberek jóval a létszámuk és arányuk felett járulnak hozzá az egész magyarországi GDP termeléshez, hiszen Budapest és Pest megye termeli az ország GDP-nek a felét. Azt az összeget is, ami lehetővé teszi egy stadion, vagy egy új kórház felépítését is. Tehát érdemes lenne megérteni, hogy TÖBB TISZTELETET BUDAPESTNEK!

Értem én, hogy volt egyszer egy kisfiú, aki Piko modellvonattal szeretett volna játszani a szobájában, és miután ezt nem kapta meg, később építtetett egyet magának és szerencsétlenségünkre nem baktert csinált belőle a Jóisten, hanem miniszterelnököt. Na de itt már nem önfeledt vonatozásról és stadionépítésről van szó, hanem az ország motorjának számító Budapest egészségügyi ellátásáról. 

Éppen ezért ennek a kérdésnek a megoldását talán szakemberekre kellene bízni és nem Budapestet alig ismerő, komplexusokkal terhelt pálinkafőzőkre. 

Ónodi-Szűcs Zoltán pedig fogja bátran kézen az ózdi főnökét és vigye minél messzebbre, tanítsa meg nyírségi pálinkát főzni, hátha ezzel részt vehetnek a Tállai-féle egészségmegőrző programban. De soha többé ne szóljon bele egészségügyi témába, mert szemmel láthatóan nem véletlen, hogy nem készített programot, és fejlesztési tervet sem. Ez utóbbi alól talán kivételt képezhet a saját Phd-védése.