Elbukott az államtitkár, megették az orvosbárók!

hirado.hu értesülése szerint Ónodi-Szűcs Zoltán azt nyomatékosította, hogy az egészségügyi kancelláriák kialakítása lekerült a napirendről, nincs olyan döntés, amely a kancellária elveit továbbviszi. Ezt azok után volt kénytelen nyilatkozni, miután óriási felháborodást keltett az az intézkedés, hogy a kórházak gazdasági dolgozóit az eddig kórházi állományból átveszi az Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK). Erről a kórházigazgatók egy levélből értesültek, amit az állami hierarchiában messze a kórházigazgatók alatt álló igazgatóhelyettes írt alá. Ez a módszer nyilvánvalóan sértés is volt a kórházigazgatók számára, az ő ellenállásuk miatt bukhatott el a kancellária rendszere. Ami praktikusan csorbította volna a befolyásukat, hiszen a egy-egy kancellár alá 8-10 kórház tartozott volna és a kancellár szabta volna meg a betegutakat, jelölte volna ki az adott ellátásért felelős kórházakat, azaz szervezte volna meg az ellátást. Végsősoron a kancellária határoztat volna meg egy térségen belül, hogy melyik kórházban lesz baleseti centrum és melyikben ápolási osztály. Így nyilvánvalóan az eddig kiskirályként működő nagyobb kórházigazgatók befolyása és hatalma jelentősen csökkent volna. Perszehogy ezt nem nyelték be és minden fórumon megpróbálták megbuktatni - a jelek szerint sikerrel - a kancellária-rendszer bevezetését, ami pedig az egészségügy átalakításának az alappillére lett volna. Ekkor gondolhatta Ónodi, hogy bemegy az ablakon és talán a gazdasági dolgozók kiszervezésével megpróbálja a célt elérni, hiszen ahol a pénz, ott a hatalom elve itt is érvényesül. Azonban az ezt követő felháborodás hatására, Ónodi kénytelen volt deklarálni azt a tényt, hogy nem lesz kancellária az egészségügyben, ezzel pedig valószínűleg reform és átalakítás sem.

kancellária Ónodi Szűcs Zoltán

Fotó: Botár Gergely/kormany.hu

És ezzel mindenki veszít, hiszen a beteg továbbra is várni fog a meglehetősen hullámzó szakmai teljesítményű ellátásra, az egészségügyi dolgozók ugyanabban a reménytelenségben dolgoznak majd tovább és vándorolnak is tovább, ezzel is jelentősen csökkentve az ellátás színvonalát. Azonban az orvosbárók, a felső főorvosi réteg bátran mindenki mással szemben nyugodtan várhatja a hálapénz csordogálását és élheti luxuséletét az egész egészségügy rovására, ahogyan tette ezt eddig is. Ugyanis nincs mitől félniük, mert amennyiben minden változatlan, úgy az ő hatalmuk is változatlan marad. Ebben pedig nem véletlenül partnerek a kórházigazgatók, hiszen őket a legkevésbé sem a tehetségükért és tudásukért ültették a pozícióba, hanem megbízható NER katonákként. Akiknek szintén nem érdekük a változás, hiszen ezzel csorbulhat a jogkörük, de leginkább is munka van vele. Ez pedig ebben a rendszerben nincs a fizetésbe belekalkulálva.

Mégis, a gazdasági dolgozók átemelése az ÁEEK-be most talán felesleges zacskódurrogtatás egy puskaporos környezetben és ennek az eredménye az lehet, hogy az egyébként elkerülhetetlen átalakítás az egészségügyben még távolabbra tolódik. A politikának sem lesz érdeke választások előtt túl sok konfrontáció, márpedig egy átalakítás mindig ezzel jár. Pláne, ha az átalakításért felelés miniszter a sakktáblán a gyaloggal is csak úgy tud lépni, hogy visszafele. 

Ónodinak pedig nem marad más út mint a sikertelensége miatt lemondani, hiszen a felette álló miniszter a NER példaképévé vált Hoffmann Rózsáért is többször állt ki, mint a jelenlegi egészségügyi államtitkárért, akár a nyilvánosság előtt, akár a kormányzatban.  

De ahogy eddig is, a politika inkább elnézi, hogy az általa uralt rendszerben betegek maradjanak ellátatlanok és akár ezért meg is haljanak, minthogy piszkos kis hatalmát bármi is veszélyeztesse.

Tovább

Így lesz kancellár Orbán Ráhel

Elég szüreális világ kezd kibontakozni. Tegnap a parlament elfogadta azt a fideszes törvényjavaslatot, miszerint létrejöhetnek az egyetemi kórházak. Amely olyan, eddig nem ismert egységeket hozna létre az egészségügyben, mint például a Debreceni Egyetem és a megyei fenntartású szintén debreceni Kenézy Kórház fúziója. Persze nem is véletlen az utóbbi példa, hiszen a törvényjavaslatot egy debreceni Fidesz képviselőcsoport jegyzi, amelynek oszlopos tagja a Debrecenben csak Mr. 20%-ként, vagy országosan csak Lalibohócként emlegetett Kósa Lajos, mellette Pósán László és Halász János is. A törvényjavaslat első látásra még racionálisnak is tűnhet, hiszen azt célozhatja meg, hogy a párhuzamos kapacitásokat, amelyek mind a Kenézy Kórházban, mind pedig a Debreceni Egyetem orvosi fakultásán megvannak, a jövőben egységesítsék, vagy megszüntessék. Azaz például ne két, hanem csak egy fül-orr-gégészet, vagy traumacentrum fenntartására kelljen költeni.

Azonban a helyzet nem ennyire egyszerű és - bár a párhuzamos kapacitásokat meg kell szüntetni - a törvény több kárt fog okozni, mint hasznot hajtani.

Hiszen így négy óriási egyetemi komplexum jöhet létre, magába foglalva a jelentős kórházak - itt megyei kórházakat, vagy annak megfelelő kórházakat értek - nagy részét. Annak ellenére, hogy ezzel a kórházvezetés függetlensége némiképpen csorbulni fog, de a szakmai reputáció meg fogja követelni az egyetemhez való tartozást, tudniillik, a legmagasabb szintű szakmai munka most is az egyetemi klinikákon zajlik, legalábbis az egyetemek ezt állítják.  Így majd négy jól körülhatárolható egyetemi komplex köré fog szerveződni a hazai fekvőbeteg ellátás nagy része. És ebből három olyan egyetemi egyég lesz, ahol az orvostudomány oktatása csak kari szinten valósul meg, ugyanis a Semmelweis Egyetem az egyetlen, amelyik még nem fuzionált más egyetemmel. Az összes többi egykori orvostudományi egyetem, már egy nagyobb jogi-, bölcsész-, agrár- stb. karokat is magába foglaló egyetem része. Így már most is olyan rektor felügyeli a az orvosképzést, akinek az égvilágon semmi köze az egészségügyhöz, hasonlóan az egyetemi kancellárokhoz.

Tehát a jogszabály szerint a jövőben simán elképzelhető, hogy egy agrármérnök lesz felelős egy-egy egyetemi régió betegellátásáért rektorként, ugyanakkor pedig egy politikai NER huszár lesz felelős az orvostudományi karokért, és ezen felül közvetve a betegellátásért is, úgy, hogy semmiféle egészségügyi tapasztalata, jártassága nincsen, azaz ehhez a területhez vajmi keveset ért. Arról nem beszélve, hogy így a fekvőbeteg ellátás - azzal, hogy a kórházak javarészt egyetemekhez fognak tartozni - átkerül az egészségügyi államtitkárságtól az oktatásért felelős államtitkárság hatáskörébe. Merthogy az egyetemek most is ott vannak.

Kósáék javaslatát két dolog motiválhatta. Az egyik az, hogy rájöttek - igen csak későn - arra, hogy a Kenézy és a Debreceni Kórház fúziója jogszabály módosítás nélkül nem oldható meg, pontosan a fentiek miatt (az egyetem más fenntartóhoz tartozik, mint a megyei kórház). A másik ok pedig az lehet, hogy megijedtek a tervezett kórházi kancellária rendszertől (nem tévesztendő össze az egyetemeket felügyelő kancelláriákkal, ugyanis a kórházi kancelláriákhoz 8-10 kórház tartozott volna, és mintegy ellátásszervezőként dolgoztak volna volna). Ugyanis, ha sikerül az egészségügyi államtitkárság terve és létrehozzák a kórházi kancelláriákat (ellátásszervezőket) és ezek 8-10 kórházat felügyelnek, úgy értelemszerűen a helyi lobbik ereje jelentősen gyengül, így perszehogy kevesebb  mutyira lesz lehetőség helyi szinten. (Erről bővebben itt.)

Csakhogy ezzel a törvényjavaslattal sikerült megfúrni azt a lehetőséget is, hogy az egészségügyi rendszert valamilyen érettebb, nyugat-európai szintű ellátórendszerré alakítsuk. Ugyanis meg fognak maradni a helyi kiskirályságok,  meg fognak maradni az orvosbárók, és meg fog maradni a mutyi is. Csakúgy, mint az eddig is teljesen feleslegesen fennálló és pazarló párhuzamos kapacitások tömkelege. Arról már végképp nem beszélve, hogy ezekkel az egyetemi kórházakkal négy olyan hatalmas egyetemi szervezet jönne létre, amelyek az oktatás-kutatás-gyógyítás triászban szinte az egész fekvőbeteg ellátást uralják. Azaz négy mamut Klik-et kell elképzelnünk, a maga rugalmatlan tehetetlenségével, amit jobb esetben egy mérnök, rosszabb esetben egy orosztanár irányít a jövőben.

És ezért gondolom, hogy Orbán Ráhel előtt még oly sok lehetőség van, mivel azt már látjuk, hogy remek diplomata és  tehetsége is páratlan. Hiszen alig 2 év gyakornokoskodás, majd egy sajátlábon fizetett svájci méregdrága mesterképzés után óradó tanár lehetett a Budapesti Corvinus Egyetemen még tavasszal. A budapesti Semmelweis Egyetem még önálló, de ahogy a szürreális képet nézem, már nem sokáig, és akkor majd egyesülhet az ELTE-vel és a Corvinussal is, csak azért, hogy Ráhel küldetése beteljesülhessen. 

egyetemi kórház Kósa Lajos egészségügy Orbán Ráhel kancellária mutyi

Fotó: borsonline.hu

Ha pedig esetleg mégsem így lenne, minden másra ott van a mindenkor megbízható barát, Pénztáros Lőrinc, aki legfeljebb majd megveszi az egészet kilóra.

De addig is Ónodi-Szűcs Zoltánra, ötleteire, munkájára, mint egészségügyért  felelős államtitkárra nincs szükség, most már talán ő is belátja, hogy a NER-ben a szakmaiság ezredrangú, mert van nekünk Kósánk, Tónink, Vajnánk, Habonyunk, akik pontosan tudják, hogy hol a mézes bödön és ezért bármit feláldoznak, még az amúgy döglődő egészségügyet is .

Tovább

Így lopják szét az egészségügyet

Teljesen szétesett az egészségügy, illetve annak irányítása már biztosan, hiszen szemmel látható, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán már nem ura (talán sohasem volt) a helyzetnek. Most ugyanis a debreceni lobbi próbál meg egyéni képviselői indítványt benyújtani, ami az egész egészségügyi kancellária rendszert, vagy legalábbis annak alapjait verné szét. Pedig ezeket az alapokat egy 2014-es Századvég tanulmány tette le (ennek megismerését pedig a TASZ tette lehetővé). Igaz, ott nem kancellária néven, hanem ellátásszervezőként nevesítették az egészségügy területi vezetőségét és az így létrejött kórházakon átívelő egységeket pedig trösztként írták le, mindezt persze a jelenleg is működő angol mintáról másolták le. 

Nos, nagyon úgy néz ki, hogy Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárként ezen a feladatok megvalósítását  házfeladatként kapta meg a kormányzattól, legalábbis erre utal az a tény, hogy bár már lassan egy éve kinevezték, de programmal még nem lépett elő, azonban nyilatkozatai és ebben megjelölt szándékai tökéletesen egybevágnak a már említett tanulmány célkitűzéseivel. Arra azonban végképp nem lehetett számítani, hogy ebbéli céljában néha a saját - túlmozgásos, kisfalusi harangláb húzogatónak is alig megfelelő képességgel rendelkező - minisztere, illetve maga a FIDESZ hasonló tehetséggel megáldott, bár befolyásos tagjai fogják megakadályozni.

egészségügy Debrecen Ónodi-Szűcs Zoltán államtitkárság Balog Zoltán Kósa Lajos kancellária egyetemi kórház

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI

Márpedig a jelen helyzet szerint ez történik, hiszen nehezen értékelhető másként az az egyéni képviselői indítvány, amit Kósa Lajos, Halász János, Pósán László és végül Kucsák László nyújtott be az egyetemi kórházakról. Az indítvány alapvetően veri szét a Századvég által megálmodott egészségügyi rendszert. Ugyanis szakítana kancellária intézményével (nem a felsőoktatásban már kialakított kancelláriákról van szó, hanem az egészségügyi rendszer alapvető részét alkotandó kancelláriákról beszélek, amely a gazdasági kontrollt gyakorolná 8-10 kórház felett), és egy teljesen új intézménytípust hozna létre, az úgy nevezett egyetemi kórházat. Míg a kancelláriák egyfajta ellátásszervezőként koordinálnák egy-egy régió betegellátását, úgy, hogy minden területi intézmény a hatáskörük alá tartozna, addig a négy orvosi egyetem gyakorlatilag maga alá gyűrné az egész magyarországi egészségügyi ellátás fekvőbeteg részét, létrehozva az egyetemi kórházak nevű konglomerátumot, a kisgömbőc mintájára. Ez utóbbi a tervek szerint, a beszerzéseket is felügyelné. Valószínűleg ez lehetett az a csontkukac Kósáék szemében, amit nem tudnak elengedi és ezért próbálnak átnyúlni az egészségügyi tárca feje felett. Bár magáról az indítványról még keveset tudni, azonban az már kiszivárgott, hogy a négy orvosi egyetemhez (Budapest Szeged, Pécs, Debrecen) csatolt kórházak alkotnák a magyarországi fekvőbeteg ellátás gerincét. Ezek pedig igazi mamutszervezetként meg tudnák tartani a helyi befolyásukat mind a beszerzésekben, mind az amúgy nem elhanyagolható véleményvezér szerepben is. És a kutya valószínűleg itt van elásva: nem szívesen engednék ki a hatalmat, a befolyást és a beszerzések feletti felügyeletet a kezükből a NER által választott helyi kórházvezetők, hiszen ha a kancelláriához kerülnek a döntéskörök, akkor a helyi vezetők nem fogják tudni “támogatni” az általuk preferált beszállítói kört, vagy éppen nem tetszeleghetnek potentátor szerepben sem. Így hatalmuk és befolyásuk jelentős csorbát szenvedhet, azaz végső soron politikai szerepük is jelentősen erodálódik. Ezért nem mindegy a debreceni lobbinak, hogy honnan fúj a Passzátszél, és tudják-e befolyásolni a szélirányt. Ha az indítvány átmegy a FIDESZ frakción, aminek éppen Kósa a vezetője az gyakorlatilag azt jelenti, hogy az egészségügyi vezetésnek semmiféle ráhatással sincsen az eseményekre és az egészségügy irányítása átkerül a négy orvosegyetemhez. Pedig a Századvég tanulmány szerinti ellátásszervezőkre igen nagy szükség lenne, hiszen ezek segítségével egy-egy régió betegellátása racionalizálhatóvá, koordinálhatóvá válna, mind a kapacitások elosztása, mind ezek igénybevétele optimalizálható lenne, azaz a kereslet és kínálat egyensúlyba kerülhetne. 

Ezért az ellátásszervezők, azaz a kancelláriák kialakítása mellett jelentős érvek szólnak, hiszen egy jól működő ellátásszervező esetén kiszűrhetőek lennének a párhuzamos kapacitások, így  egy-egy ellátás nem lesz majd elérhető mindenhol, azonban ahol igen, ott azt professzionális szinten kapná meg az azt igénybe vevő, azaz, végső soron a beteg. Hiszen ha csak centrumokban  látható el egy-egy betegség, úgy a tudás és a felszereltség is oda fog koncentrálódni, így a jövőben egyre kevesebb lehetőség lesz az egészségügyben a “sufnituning” ellátásra.

Míg az egyetemi kórházak esetében valójában nem várható hasonló változás, mert a rendszer alapvető érdeke a változatlanság bebetonozása, valamint a beszerzések feletti kontroll megtartása, ami ugye lehetővé teszi, azt hogy a zalai parasztgyerekből (öndefiníció) bulibáró helikopterügyi miniszter válhasson, a döngölt padlótól Párizsig refrénnel.

Mindenesetre az egészségügy mindaddig csak és kizárólag a gyorsan és könnyen megfejhető tehén szerepét játssza, amíg nem képes saját érdekeit képviselni. Ez pedig nehezen képzelhető el, úgy hogy a terület felelőse csendben és némán tűri az ágazat szakmai kérdéseinek dilettáns meghatározását, pikánsan úgy, hogy maga is jelentős debreceni kötődéssel rendelkezik, hiszen éveken keresztül igazgatta a debreceni Kenézy Kórházat.  Minisztere pedig valójában egy gyenge képességű bájgúnár szerepét tölti be, akihez képest Dobzse László maga volt a döntésképesség etalonja.

Persze, politikai értelemben mindez tök rendben van.

Tovább

Megállt az idő az egészségügyben

Ónodi Szűcs Zoltánnak szinte biztosan, hiszen saját bevallása szerint is szeretne gyorsabban haladni az általa kezdeményezett változtatásokkal kapcsolatban. Merthogy a legutóbbi hírek szerint a kancelláriák bevezetését csak el kell halasztani 2018-ra, a választások utánra. Ugyanis a politika nem meri felvállalni az egészségügy átszervezését és az orvosbárók piszkálását a választások előtt bő másfél évvel, annak ellenére, hogy a folyosói pletykák szerint már a kancellárok neve is megvan.

egészségügy kancellária Lázár János Balog Zoltán NER Ónodi Szűcs Zoltán

Kép: shutterstock_116202724.jpg

Már maga Lázár János is azt nyilatkozta a Népszavának, hogy nem szabad lebecsülni az orvosok érdekérvényesítő képességét, és nem szeretnének konfliktusba keveredni az orvoslobbival, ezért javasolják, hogy 1-2 évig több jogkörük maradjon a kórházigazgatóknak és ne térségek szerint szervezzék az ellátást, hanem megyénként. Meg még azt is mondta, hogy nehogy a túlzott központosítással itt is olyan csapdába kerüljenek, mint az oktatásban a KLIK-kel.

A nyilatkozat több okból is rendhagyó, először is a kancelláriaminiszter maga mondja ki, hogy nemhogy túltolták a biciklit, hanem valamit teljesen elrontottak. Másodszor is a kancelláriaminiszter szólal meg az EMMI-t érintő kérdésekben. Harmadszor, azokra az orvosbárókra kíván támaszkodni, akiket nem meglepően ez a rendszer maga helyezett pozícióba, így a óvatoskodás és a verbális konfliktuskerülés semmi mást nem jelenthet, minthogy Lázár nyílt csapást mért Ónodin keresztül Balogra. Akire nem nehéz bármilyen csapást is mérni, hiszen kvalitásai a segédlelkészi hivatal követelményeit is éppen, hogy súrolják, így már lassan a NER-en belül is egyre kevésbé vállalható figura (pedig a mérce szemmel láthatóan nagyon alacsony). Negyedszer, az is elhangzott, hogy Lázár a megyei ellátást preferálná, a régiós komplexebb, olcsóbb és fejlettebb rendszer helyett. Ugyanis ha az ellátás megyénként szerveződik, sokkal több NER huszár kerülhet pozícióba és teheti azt, amihez a legjobban ért: a semmit. Míg régiós szintű ellátásszervezés esetén kevesebb pozíció jut a centralizált rendszernek köszönhetően, azaz a rendszer olcsóbb és akár jobban szervezett is lehet.

Így, amennyiben a Lázár féle elképzelés valósul meg, minden kis NER huszár megnyugodhat, ugyanis lesz pénz új autóra, nyaralásra, csokira és a most regnáló kórházigazgatók is folytathatják basáskodásukat, akárcsak a méltán hírhedté vált Bedros Róbert.

Igaz, ennek az ára a kevésbé hatékony és drága ellátás lesz. Pedig az egészségügyben létrehozni kívánt kancellária - bár elnevezése szerintem rendkívül fellengzős és hivalkodó, sokkal inkább kellene ellátásszervezőnek hívni - valóban arra lenne hivatott, hogy racionalizálja az ellátást. Ugyanis ideje szembenézni azzal a ténnyel, hogy nem lehet minden faluban fenntartani kórházat és nem lehet minden kórházban szívtranszplantációt végezni. Tehát a feladatokat és a meglévő kapacitásokat ésszerűen meg kell szervezni és el kell osztani, hiszen ez fogja az ellátás biztonságát növelni. Mert az értelemszerű, hogy az az orvos fogja a legjobban elvégezni a szívtranszplantációt, akinek a legnagyobb rutinja van ebben, és nem az, amelyik évenként 1-2 hasonló műtétet végez. Nos, ezen kapacitások összehangolása lenne a kancellária feladata, na meg persze a beszerzéseké is. Így viszont nehezen lenne elképzelhető, hogy egy városi kis kórház olyan lélegeztető gépet vásároljon, ami tudásában egy klinikát is kiszolgálna, a kis kórházban ellenben ennek a tudásnak csak a 20%-át hasznosítják. Persze-persze, nem véletlen a szükségtelenül nagy tudású gép megvásárlása, hiszen Mengyi óta tudjuk, hogy mindenhol felmerülhetnek alkotmányos költségek.

Ezeket a szükségtelenül túldimenzionált beruházásokat egy biztosítási alapon jól működő régiós szintű ellátásszervező ellenben sikeresen megakadályozhatná.

Mindezek ellenére, nem alaptalan Lázár félelme a központosítással kapcsolatban, hiszen Balogék már létrehozták azt a GYEMSZI-megaszervezetet (mai nevén Állami Egészségügyi Központ), amely az egészségügy válságát csak tovább mélyítette. De nyilván ez egészségügy és az oktatás siralmas helyzete mind több és több muníciót szolgál ebben az állóháborúban a miniszterelnökség számára. Ennek a háborúnak estek áldozatul a háttérintézmények is, aminek az egészségügy kapcsán végül a a betegek látják kárát.

Ezért nem ártana már lezárni ezt a háborút, aminek akár üdvös vége is lehetne Lázár győzelme, hiszen ekkor talán az egészségügy is kaphatna hozzáértő vezetőt és a racionalitás vehetné át a rendezőelvet. Persze ehhez az is kellene, hogy végre szakítsunk a NER-hagyománnyal és ne pártpreferenciák alapján nevezzünk ki egyéneket pozícióra, hanem azok alkalmassága miatt. Ugyanis jelenleg az az állítás igaz, hogy a tehetségtelen vezető nem vész el, csak átalakul, mint például Beneda Attila, aki alkalmatlan volt államtitkárnak az egészségügyi vonalon, majd hirtelen alkalmas lett család- és népességpolitikai oldalon.

Ónodi  Szűcs Zoltán pedig sodródik tehetetlenül a politika keltette hullámok mentén, és immár sokadszorra nézi végig azt, hogy a megvalósítani kívánt céljai felett a politika átnyúl. Az ő felelőssége, hogy mindezt megalkuvóan, csendben hagyja és végignézi, ahogy a tehetségtelenség szétveri a düledező rendszert.

De mindeközben inkább rettegjünk, mert jönnek a migráncsok és ez most sokkal fontosabb annál, hogy a lassan már nigériai szintű egészségügyi ellátás miatt mind meghalunk.

Apropó, nem a romák segélyét kellene elvenni, hogy megállítsuk a bevándorlást, nem őket kellene ijesztgetni, hanem csak ki kellene rakni néhány fotót a kórházak állapotáról, meg valahogy kiplakátolni, hogy az elmúlt hat évben (még nincs 8) mennyi “alkotmányos” költség került a híres Idi Amin afrikai diktátorhoz hasonlóan politikusainkhoz. Azt is érdemes lenne kiplakátolni, hogy immár van keresztényüldözés elleni államtitkárságunk is közel egy milliárdért, hogy te gaz muzulmán tudd hol a helyed! Higgyétek el feleim, mint a vámpírok a keresztes fokhagymát, úgy kerülnék el a határainkat a migráncsok.

Persze amíg rettegünk, addig nem gondolkozunk arról ,hogy hogyan nő a Pasa Park, és hogyan lesz egy egyszerű nép gyermekéből milliárdos az állam segítségével. És azon sem, hogy a magyar halálozási ráta  (népesség arányosan) az uniós átlagnál 70 %-kal magasabb.

Tovább

Bemutatkozás

Dr. Kunetz Zsombor MBA, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő. Oxyologus szakorvos 1995 óta foglalkozik mentéssel. Az Országos Mentőszolgálat Motoros Mentő projekt alapítója és vezetője, majd a Magyar Légimentő Nonprofit Kft. orvosigazgatója 2005- 2010-ig. A légimentés szakmai vezetőjeként az összes egészségügyi képzésért, oktatásért felelt. Advanced Life Support (ALS) és European Pediatric Life Support (EPLS) provider. Aeromedical Crew Resource Management és Helicopter Emergency Medical Service (HEMS) oktató.


MBA képesítését a Szent István Egyetemen szerezte. Később a magán szektorban az Istenhegyi Magán Klinika Zrt. vezetője, az IT tagja. Jelenleg szabadúszó orvos, tanácsadó, egészségügyi szakértő, rendszerfejlesztő.


Facebook oldal

Röntgen

blogavatar

Látlelet a magyar egészségügyről

Facebook

Utolsó kommentek

Címke felhő

Nem tartozik címke ehhez a bloghoz!

Feedek

Feedek