Legalábbis ez sejthető abból a tényből, hogy bár még papíron zajlanak a tárgyalások az egészségügyi államtitkárság, valamint az állítólagos szakmai képviseletek között, a bérmegállapodásról a benyújtott költségvetés már igen konkrét számokat tartalmaz, beleérteve az egészségügyi bérrendezést is. 

Megszólalt Varga Mihály is és Ónodi-Szűcs Zoltánnal egybehangzóan azt állítják, hogy az egészségügyi ágazat plusz 167 milliárd forrást kap. 

Ekkor jutott eszembe az a magyar népmese, ahol az idős király elküldte mind a három fiát, hogy találjanak maguknak feleséget, de azé lesz a trón és a fele királyság, aki azt a lányt hozza haza, akinek csillag van a homlokán. A motívum végigmegy a mesén és a különböző kalandok között a legkisebb királyfi válogatva, mindig azt mondja: szép, szép de ennek sincs csillag a homlokán, amíg meg nem találja kedvesét.

Sajnos, nézve a jövő évi költségvetést és a beígért csilliárdokat, még csak azt sem mondhatjuk, hogy szép, szép, nemhogy csillagot keresnénk rajta. Ugyanis most vagy össze-vissza beszélnek a költségvetéssel kapcsolatban, vagy egyszerűen csak az alap matek nem megy, hiszen a parlament honlapjáról letölthető költségvetésben az Egészségügyi alap 2059 milliárd forint, szemben az idei 1963 milliárd forinttal. Ez pedig mindössze 96 milliárdos többlet összeget jelent idénre, a beharangozott 167 milliárd helyett.

Azonban a fanfárok szólnak, dobok peregnek és lassan már óriásplakáton is megjelenik a a hirdetés “ jövőre 167 milliárd forinttal többet törődhet egészségével és ebből 80-85 milliárd forintot fordítunk az egészségügyi bérrendezésre”. Vagyis az orvosbárók hatalmának visszaszorítására és a hálapénz ellen. 

Szép, szép, azonban ennek sincs csillag a homlokán. Merthogy a 80-85 milliárd forint sajnálatos módon a karácsonyi pulykapénzt sem kompenzálná egy fejlett társadalomban. 

Ugyanis itt van az a rohadt matek! 85 milliárd forint egy százaléka is tetemes összeg, egy egyénnek akár egy életre is, 850 millió forintot jelent. Na de itt százezer egészségügyi dolgozóról és 20-30 ezer orvosról beszélünk. Játsszunk el egy picit a gondolattal. Ha mindezt az összeget az orvosoknak adnánk, csak nekik, akkor az olyan 300 ezer forint bruttó bruttó (nem véletlen van kétszer, ez a teljes bértömeget jelenti) fizetésemelést jelentene havonta, ez kb. 160 ezer forintos nettó jövedelmet eredményezhetne orvosonként. Ez úgy elég is lenne a rezidensek itthon tartására, de a szakorvosokéra másfélszer ennyit kellene költeni, a főorvosi karra még többet, az orvosbárók meg… Na de ott van ám az a 100 ezres nagyságrendű szakdolgozói létszám, akik még semmit sem kaptak és nélkülük mi, orvosok sem érünk semmit. Most pedig játsszunk el azzal a gondolattal, hogy mi történne, ha csak a szakdolgozók bérrendezésére fordítanák a 85 milliárd plusz pénzt. Ez 71 ezer forint teljes bértömeget, azaz olyan 40 ezer forintos nettó jövedelmet jelentene. Jól látszik, hogy a beígért 85 milliárd forint semmire sem lesz elég, hiszen még külön-külön elosztva sem tudja kielégíteni az egészségben dolgozók bérigényét. Ennek az összegnek legalább a háromszorosára lenne szükség és az is csak átmenetileg szüntetné meg az egészségügyi dolgozók elvándorlását, azaz az egészségügy vérzését. Hiszen a bérfejlesztés semmit sem ér strukturális változtatások nélkül, arra meg a maradék 80 milliárd forint zsebpénznek is kevés (a  kormányzat 200 milliárdra árazta az új budai szuperkórház árát).

egészségügy bértárgyalás Ónodi-Szűcs Zoltán költségvetés 2017 MSZ EDDSZ MOK Éger István Cser Ágnes Balogh Zoltán

Kép:https://www.buzzfeed.com/sheridanwatson/its-cool-to-not-constantly-point-out-someones-weight?utm_term=.rjgYzGLqq#.wvLeAxjYY

A helyzet pikantériája, hogy még most is bértárgyalnak az operett-szervezetek (MSZ EDDSZ, Magyar Orvosi Kamara, valamint ez utóbbi szakdolgozói kamarája), olyan igen erős képviselettel, mint Éger István és Cser Ágnes, valamint Balogh Zoltán. Nos, a triumvirátus valószínűleg a kormány kegyelméből lehet pozícióban (az okok itt itt itt és itt lehetnek), de egy biztos, saját megélhetésük és havi bevételük sokkal fontosabb számukra, mint az egészségügyi dolgozók helyzete. Ha nem így lenne, az elmúlt évtizedekben valószínűleg hallottunk volna már bármiféle eredményt, ami tevékenységük gyümölcse lehetne. Sajnos azonban az államtitkársággal való érdemi bértárgyalás - ahogy  eddig is - látványpékség hatékonyságával lesz mérhető. 

Vagy az egész csak arról szól, hogy oszd meg és uralkodj? Bevonva az operett-érdekképviseleteket is? Arról, hogy  hogyan lehet egymásnak ugrasztani az orvosi és szakdolgozói réteget? Hiszen a beígért konccal (85 milliárd) csak az egyik réteg lakhat úgy-ahogy jól, így szinte borítékolható a meglévő bérfeszültség további növekedése.  

Az egészségügy hiénái ellenben biztosan jól laknak, hiszen pozíciójuk megmarad és büszkén szelfizhetnek majd az államtitkár árnyékában.