Pár nappal a régióvezetők kirúgása után menesztették magát a főigazgatót is a Mentőszolgálat éléről.

Fotó: MTI Lakatos Péter

Mint arról már korábban beszámoltam, az emberminiszter még szeptemberben pályázatot írt ki az Országos Mentőszolgálat főigazgatói posztjára, annak ellenére, hogy tavaly decemberben bízták meg Máté Gábort a főigazgatói teendők ellátásával.

Meglehetősen sunyi módon sikerült eltávolítani Mátét, hiszen a pályázatban kiírt határidő - amely szerint az eredményt közli az ember minisztérium - közel két hete lejárt. A döntést pedig azért halogathatta Balog, mert leginkább egy, az ostobasága miatt  előállt csapdában találta magát, hiszen ha a főigazgatót egy év után le kell cserélni, az magyarázatot követel már önmagában is, pláne ha azt is el kell magyarázni, hogy miért emészti fel a szervezet már a negyedik a főigazgatót hat év alatt. Így a karácsonyi őrület tetőfokán mára halasztotta az eredményhirdetést. Nyilván abban reménykedve, hogy így könnyebben elsikkad. 

Már maga a pályázat kiírása is furcsa és inkább emocionális döntésnek bizonyult, mint racionálisnak, hiszen azután került rá sor, hogy Máté fölé Balog miniszter kinevezte a nemrég bukott volt OMSZ főigazgatót, Mártai Istvánt stratégiaalkotásra és a szakszervezetekkel való kapcsolattartásra. Máté ezt csak úgy jellemezte a Facebook-oldalán, hogy epét hány, ami ebben a helyzetben tökéletesen érthető is, de a jelek szerint kiváltotta Balog haragját és a rövid bejegyzés az állásába került. Nemhiába, a NER már csak ilyen, nem tűri az ellentmondást, de még a különvéleményeket sem. A döntést emocionális voltát jellemzi az is, hogy annak ellenére rúgta ki Balog Mátét, hogy az elmúlt egy évben sikerült stabilizálnia az OMSZ gazdálkodását és a dolgozók hosszú évek után reménykedni kezdtek a szolgálat és saját sorsukat illetően. Máté ugyanis bevezetett néhány, a dolgozók szempontjából igen fontos hangulatjavító intézkedést, aminek hatására kissé csökkent a már-már fojtogató humánerőforrás krízis (elkezdtek visszaszivárogni a korábban - Mártai és az őt követő Burány alatt- elvándorolt dolgozók). Bárhogy is nézzük, az elmúlt egy év nyugodtan telt el a szolgálat köreiben, legalábbis a nagy többség számára. Ugyanis Máté már egy réges-régen várt tisztogatásba kezdett, eltávolította azokat a vezetőket - legalábbis egy részüket - akik felelősek az OMSZ szakmai és morális mélyrepüléséért - köztük a minap leváltott kettőt is. A gond pontosan ez lehetett, mégpedig az, hogy csak egy részüket, mert hiába kísérelte meg még tavasszal a régióvezető orvosigazgatók leváltását - akik felelősek az elmúlt 10plusz évek válságáért - ezt Balog nem engedélyezte, és a kiírt pályázatokat visszavonatta, így persze a métely továbbra is dolgozni tudott, mint ruhamoly a szekrényben. Ennek köszönhető az a régióigazgatók által aláírt levél is, aminek a címzettje maga Balog Zoltán volt és ami megpróbálta Máté Gábort befeketíteni az emberminiszter előtt. Balog vezetői készségeit mutatja az is, hogy hitelt adott azoknak a régióigazgatóknak, akik szintén jelentős felelősséggel tartoznak a mentőszolgálat rohadásáért. Persze a válasz sem maradt el, Máté ugyanis a héten egy régióvezetőnek azonnali hatállyal visszavonta a vezetői megbízatását, egy másik ellen pedig fegyelmi eljárást indított a nemrég az M3-on történt, öt halálos áldozatot követelő baleset kapcsán. (erről itt írtam) 

Sajnos mint a fenti ábra mutatja, a régióvezetők akciója és Mártai sündörgése sikeres volt, így a bárki, csak Máté ne óhajuk meghallgatásra talált. Ugyanis - folyosói pletykák szerint - hiába preferálta volna Ónodi-Szűcs Zoltán is Máté Gábort a főigazgatói székben - a döntés Balog kezében volt, az egészségügyért felelős államtitkár  pedig lassan már azt sem döntheti el önállóan, hogy reggel milyen nyakkendőt választ a zakójához.

Az új főigazgató, Csató Gábor orvos, akinek gyakorlatilag semmiféle értékelhető vezetői gyakorlata nincs, így komoly zsákutcát jelenthet majd mind a szervezet, mind az őt kinevező miniszter számára. Bár utóbbit a legkevésbé sem fogja ez zavarni, hiszen különösebb következményei eddig sem voltak Balog döntéseinek (egészségügy és az oktatás szétverése) az elmúlt hat évben, a kormányfő számára az éppen elég, hogy hithű református lelkész áll az EMMI élén. 

Csató kinevezése mellett viszonylag kevés érv állhat, az egyik az lehet, hogy Balog így próbált egyensúlyt teremteni, a már fent említett régióvezetők és a szervezet között. Pedig ez szintén nagy ostobaság, hiszen aki ismeri a szervezetet, az jól tudja, hogy a régi régióvezetőkkel csak és kizárólag a rothadást lehet elősegíteni a fejlődés helyett. Ugyanis a Mentőszolgálat szakmai és morális hanyatlásáért ők maguk is komoly felelősséggel tartoznak. 

A Csató melletti másik érv - és talán ez az erősebb - pedig az, hogy Csató debreceni illetékességű, így jól helyezkedhet majd el a kormányzatot ellepő debreceni lobbiban. Sőt, pletykák szerint a kinevezését, a FIDESZ bohóca, maga Kósa Lajos is lelkesen támogatta.

A fentiek miatt borítékolható, hogy az OMSZ ismét lejtmenetbe vált, ami egyáltalán nem biztos, hogy nem tudatosan megkomponált végjáték (persze ezt a szálat már nem a meglehetősen szerény képességű Balog mozgatja), hiszen ezzel a válsággal, amivel most kényszerül majd szembenézni a szervezet, magyarázható lesz az a régóta dédelgetett kormányzati állom, hogy a lassan 130 éves Országos Mentőszolgálat beolvadjon akár a rendőrség szervezetébe. Hiszen mi más hosszútávú célt szolgálhat az a megközelítés, hogy Magyarország legnagyobb egészségügyi ellátója az elmúlt hat évben átlag két évente új vezetőt lap.

Egy dologgal azonban a kormányzat és főképp Balog nem számolt, az pedig a medve, mert a medve éppen úgy nem játékszer, mint a mentős, így könnyen lehet, hogy Csatónak majd komoly ellenállással kell szembenéznie.

Végül a NER-ben Csatónak is megadatik a tizenöt perc hírnév, de sajnos ennek végső soron megint a betegek a mentőellátást igénybe vevők fogják kárát látni.